Tibor bá’ online

Amióta a nyugdíjkort elértem, iszonyatos feledékeny vagyok. Tegnap fél órát kerestem a papucsomat, ami a lábamon volt. Évának január 22-én volt a születésnapja, amiről megfeledkeztem. Ma pedig fél kettőkor azt kérdeztem tőle, mikor fogunk ebédelni, amire kiderült, hogy fél egykor már ettünk. Egyszóval feledékeny vagyok, de esküszöm nektek, ha lenne az OTP-ben egy millióm, tudnék róla. Ha 240 millióm lenne, szóba se állnék veletek, de ez nem mindenkivel van így. Az MSZP (legnagyobb ellenzéki párt, éppen most készül leváltani Orbánt) elnökhelyettese, Simon Gábor nálamnál valamivel nagyvonalúbb, ő ugyanis megfeledkezett a 240 milliójáról. [Tényleg, minek ennyi pénz? El se lehet költeni.] Én csak öreg vagyok, de Simon politikus, és ők sokkal, de sokkal feledékenyebbek. Mi pedig akasztani való barmok vagyunk, hogy ezt bevesszük. beszopjuk, de legalább is ők elhiszik rólunk, hogy ennyire vagyunk hülyék.

De nincs vége, mert Mesterházy Attila „biztos abban, hogy nem az MSZP pénze van Simon eltitkolt bécsi számláján” Na, várjunk egy kicsit! Ez a fogalmazás nekem egy picit furcsa, úgy hangzik, mintha lehetne bizonytalan is közvetlen helyettesének a 240 millióját, és persze a párt pénzét illetően is. Úgy általában fogalma sincs, hogy a pártnak hol vannak elrakva száz milliói, mert miért tudna róla, mindenki úgy lop és ott, ahogy tud, és mindössze a pártnak csak az elnöke (és csendben megjegyzem, hogy miniszterelnök jelölt)

És akkor ünnepélyesen bejelentik, hogy Simon Gábor távozik a közéletből. Miért távozik? Inkább mutassa meg azt a hatos lottó ticketet, amivel nyert 6 milliárdot, amit szétosztott a szegények között és csak 240 milliót hagyott meg magának.

És akkor a legszebb mondat Simon nyilatkozatából: „Jóhiszeműen hibáztam, amikor a vagyonnyilatkozatomat nem kellő alapossággal töltöttem ki.” Ez neki mindössze hiba. Egy picit hibáztam, egy ellel írtam a kell-t. Nahát!. Aztán meg, nem kellő alapossággal? Egy kicsit kapkodott és az utolsó tétel, ez a pitiáner 240 millió slamposságból lemaradt. Mi tehát valamennyien bilin ülő totyisok vagyunk, akik néha figyelmetlenségből bevizelünk a pelusba, és el tudjuk képzelni, hogy a politikusok „nem kellő alapossággal” gondolják át azt a 3000 milliárdos kölcsönt az oroszoktól, vagy a halálbüntetés visszaállítását, vagy a hadüzenetet Kínának. Mert mi a fészkes fenének figyelnének oda a hon atyái.

És a slusszpoén: „Mesterházy elfogadta Simonnak az ügyben adott magyarázatát.” Barom, nem neki kell elfogadni, hanem 4 millió választópolgárnak. Ne neki magyarázza el, hanem nekünk, mert mi fogunk április hatodikán szavazni, és mert hatalmas valószínűséggel a mi pénzünk lapul azon a bécsi bankszámlán.

Végül, de ez már tényleg az utolsó, ezt a kurva 240 milliót miért nem rakta be a pincéjébe egy kiemelhető tégla mögé?

_________________________________________________________
_________________________________________________________
__________________________________________________