Tibor bá’ vissza a múltba online

Nem nagyon régen az alföldi rónaságon kaszával arattak, majd cséplőgéppel csépelték ki a búzát. Előfordulhat, hogy erre rá leszünk újra kényszerítve nem olyan nagyon soká a jövőben. Ugyanis a kaszálni tudó munkanélküliek sokkal olcsóbbak lesznek, mint a gázolajat faló kombájnok alkalmazása. Próbáljátok ezen a szemüvegen keresztül nézni ezt a posztot.

Tíz éves koromban nyaraltam először Kiskunfélegyházán, ahol anyámék egy ideig olyan házban béreltek szobát, ahol a tulajdonos „gépész” volt. A ház nagyméretű udvarán állt egy cséplőgép, ami valójában egy hatalmas, kerekeken nyugvó doboz, és egy lábon járó gőzgép. Ezeket az év 10 hónapjában senki se használta, így bújóhelyül szolgált a bújócska nevű játékhoz. Viszont évente két hónapon át éjjel-nappal működtek.

A lábon járás azt jelentette, hogy a gőzgép átkapcsolható volt úgy, hogy önjáróvá vált, illetve, hogy egy helyben állt csak a lendkereke forgott, ami egy minimum 10 méter hosszú, és legalább 20 cm széles szíj segítségével meghajtotta a cséplőgépet. A gőzgép úgy működik, hogy egy hatalmas kazánban felmelegített vízből nyert gőzt munkára fogják. Üzemanyaga, vagyis, amit elégetnek benne, bármi lehet, például száraz szalma, vagy néhány kivágott akácfa is.

A gőzgépnek jókora vas kerekei voltak, ami miatt csak lépésben haladhatott, húzva maga után a cséplőgépet, egy kerekeken futó szerszámos kamrát. Az útvonal előre gondosan meg volt tervezve. Egy-egy tanyán az érkezés után a gépeket felállították és megindult a munka. A kévékbe rakott búzát a cséplőgéphez hordták, onnan vasvillával feldobták a tetejére, ahol egy ember a kévéket bedobálta a gép hatalmas nyílásába. A gép végén pedig egy csövön át folyamatosan ömlött a kicsépelt búza, amit zsákokban fogtak fel, és továbbítottak a fészerbe.

A munka kemény volt és erősen felpörgetett, mert a kalászokból a búza szép lassan kipergett az idő múlásával, tehát az optimum az lett volna, ha a kaszálás után azonnal csépelnek. Szerencsére csépléskor voltak a leghosszabbak a nyári napok, így már hajnal négykor el lehetett kezdeni a munkát. Általában 9 órakor volt egy rövid leállás „Früstök” címen, aztán nyomás tovább ebédidőig.

Kemény férfimunka volt a kévék felhajítása a garat mellé, a garat etetése, és a zsákolás, mert a zsákokban nem ritkán 90 kiló búza is volt. Apraja-nagyja dolgozott. A gyerekek hordták a vizet, gyűjtötték a tüzelni valót. Az asszonyok végezték az élelmezést és az apróbb munkákat. Amint végeztek, összepakoltak és megindultak a következő tanyához. A fizetés búzában történt nem készpénzben. A hangulat kimagaslóan jó volt, hiszen az egész év munkájának a gyümölcsét gyűjtötték össze.

Érdemes a csatolt fényképeket alaposan áttanulmányozni, mert sok mindenről árulkodnak. Találd meg például a „gépészt”, mennyivel másképp néz ki az öltözéke. Nézd meg az asszonyok öltözékét a 35 fokos melegben. A gyerekek lazán tartását, értem alatta, hogy senki se öleli őket át, vagy veszi maga elé. csak úgy vannak.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________