Tibor bá’ online
Amikor középiskolás diák voltam felnőttek szerettünk volna lenni, alig vártuk, hogy felnőttek legyünk. Ennek racionális oka volt. Mint kamasznak, nem voltak „jogaim”. A felnőtteknek viszont voltak. Hogy a tömegközlekedés igénybevételénél a helyemet át kellett adni vadidegen felnőttnek, az említésre se méltó, de például este 8-ra otthon kellett lennem. Új cipőt nem kaptam, apám elkopott cipőjét megtalpalták, majd megkaptam én. Amikor a felnőttek valami izgalmas témát beszéltek meg, nekem ki kellett mennem a szobából. Vasárnap csak akkor mehettem el moziba, ha előtte felástam a kertet. Hogy mit vihetek magammal tízóraira abba nem volt beleszólásom, kaptam, amit kaptam. Ha telefonáltam, öt perc után rám szóltak, hogy hagyjam már abba. És ezt sorolhatnám napestig. Az ok egyszerű volt, a gyermek egy nyűg volt, nem rendelkezett nagy értékkel. Volt belőle elég. Nem állítom, hogy a kialakult gyakorlat helyes volt, vagy követendő, csak megállapítom, hogy túl kellett rajta lenni valahogy. Ki kellett várni, amíg mi is keresőképessé váltunk, és meg tudtunk állni a saját lábainkon.
Ezzel szemben napjainkban a felnőtt kamaszoknak eszük ágában sincs felnőtté válni. Vég nélkül élik ifjú életüket, nem egyszer akár 40 éves korukig is. Ezt nem én állapítom meg. Susan Littwin már megírta 30 éve (igaz, Amerikában minden előbb van, mint itt) a „The Postponed Generation” amiben azt feszegeti, hogy az amerikai kölykök feje lágya miért nő be később. Pedig a választ meg lehet adni egyetlen tőmondattal: mert így kényelmesebb. Milyen jó buli eltartott gyermekként 15-20 évig lődörögni nappal az egyetem táján, éjjel a romkocsmákban.
Ezzel azonban a téma nincs lezárva. Az én időmben minden a „helyén” volt. Munkahely, jövedelem, család, gyerekek, szolid középkori évek, lassú megöregedés, nyugdíj. Semmi izgalom, rokonlátogatás, családi fényképezés, szolid szórakozás, alkalmi kirándulások. A politika ronda dolog, de nem kell odafigyelni. Az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatokon röhögtünk, mert ez az ideiglenesség minimum ezer évnek látszott. Na ez az, ami megváltozott. Most tényleg minden ideiglenes. Állandóan minden változik. Régen egy barkácsbolt 40 év után is ott volt, legfeljebb rádiócsövek helyett tranzisztorokat árult, de ott volt. Ma az üzlethelyiségek bérlői hathavonta váltják egymást. Azonban ez a kisebbik baj. A nagyobbik baj az, hogy az emberek egyszerűen nem hisznek a jövőben, saját jövőjükben, még azok sem, akik nem tudják megfogalmazni, hogy tulajdonképpen mitől is félnek. A levegőben van a bizonytalanság. Teljesen természetes, hogy az emberek csodára várnak. Soha ennyi ember nem hitt az asztrológiában, a számisztikában, bármiben, ami ezoterika. Sok száz év tapasztalatára felépített tények nem számítanak. Kutatóintézetekben kidolgozott eljárásokra legyintenek. Orvosok helyett kuruzslókat látogatnak, hókusz-pókusz akupunktúrában bíznak. Felírt gyógyszerek helyett étrend kiegészítőket zabálnak. Keresgélik az alternatívákat. Megkeresztelt magyar emberek felveszik a muzulmán hitet. Bármilyen irracionális cselekedetre hajlandók, csak adjanak valami reményt. Mire? Azt nem tudják, keresgélnek. És a filmipar ezt kiszolgálja. Tisztességes tudományos-fantasztikus termékek helyett abszurd szörnyekkel manipulálnak a nevetségesség határáig, de a tömegek zabálják.
A mai gyerekek éppen úgy ki vannak zökkentve az elfogadható normából. Nagyon jól érzékelte ezt J.K. Rowling, aki multimilliomos lett Harry Potter kitalálásáért. Rowling csupa elképzelhetetlen, a fantázia világából is kicsúszó történeteket vetett papírra. Viszont éppen eleget tanított ahhoz, hogy megismerje e kor kamaszainak lelkületét. Ez kell nekik. Semmi valóság, csupa csoda. Nem ismerik a kitartó szorgos munka mérsékelt, de biztos sikerét. Nekik az elpazarolt éveket átugró csoda kell, amivel be lehet hozni egy elpocsékolt fél életet.
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________