Kedves kis film, amiben az iskolás gyerekek szívvel lélekkel adják magukat. Az ember inkább kötelességből nézi végig, semmint hogy lekötné, de még mindig jobb, mint a pirotechnikára felépített tucat film, ahol az elejétől a végéig állandóan csak lőnek. És akkor a vége felé jön a meglepetés, tátong a kórus. Az eltökélt pöttöm emberkék sztrájkba lépnek. Ez az, amit senki se várt. Szerintem ezért szavazták be a Mindenkit az első helyre. Meghökkentő meglepetés, amit ma már Hollywood nem tud okozni. A mai világban a meglepetés szinte ismeretlen, pedig mindenki arra vágyik, de a sötét szobából 40 barát Happy birthday kiáltásánál többre van szükség. Ezt sikerült Deák Kristófnak megvalósítani.
Azt már mindenki tudja, hogy az első helyhez nem csak jó teljesítményre van szükség, de kell taktika is. Ez igaz a 400 méteres úszásra, a 12 menetes bokszra, a focira, és persze a filmkészítésre is. Rengeteg jó film készül az egész világban. Elnyerni az Oszkárt valóban teljesítmény, de ugye emlékeztek, nem csak teljesítmény kell, kell hozzá taktika is. Ez esetben a taktika a csöppségek tátogása éneklés helyett. Ez a valóságban tökéletesen elképzelhetetlen. 10-12 éves gyerekek ez nem tudják megszervezni a tanárnő háta mögött, de főleg nem tudják kivitelezni, ismétel könyörgés ellenére. Ez a meglepetés volt a producer taktikája, és bevált.
Régi megfigyelésem, hogy Magyarország akkor teljesít, amikor nyomor borul rá. Ez volt a londoni 6:3 hátterében is. Rákosi nyomorából csak a sporttal lehetett kimászni. Az Orbán kormány perceken belül magának fogja vindikálni az újabb Oszkár díjat. És ezúttal igazuk is lesz. Orbán nyomora felébresztette a magyar élni akarást. Hosszú Katinka után, most Deák Kristófnak is sikerült bizonyítania.
Nagy szarban vagyunk. Olyan nagy szarban, amilyenben még eddig nem volt az Emberiség. Trump meg akart állapodni az oroszokkal, ezért vette maga mellé Mike Flynn-t nemzetbiztonsági tanácsadónak. Ezt azonban a neokon kézben lévő szajha sajtó megfúrta (azzal, hogy oroszbarát). Az új tanácsadó Herbert Raymond McMaster 3-csillagos tábornok viszont nyílt háborút akar az oroszokkal (mi mást?) — Ezt jelzi a Világvége óra előreállítása fél percre éjfél előtt. Az óra ilyen közel a világ végéhez még sohase állt. http://thebulletin.org/timeline
Regis Trembly film producer előállt azzal, amit csak kevesen mernek kimondani, az Emberiség a kihalás szélén áll.
A nukleáris erőművek nem biztonságosak. Jelenleg 48 amerikai atomreaktornál szivárgások vannak, és a radioaktív hulladéktól nem lehet megszabadulni.
Amerika meggondolatlanul provokál két, atomfegyverekkel rendelkező országot, Kínát és Oroszországot, ami egy olyan nukleáris holokausztba torkolhat, amit senki se él túl.
Klímaváltozás és globális felmelegedés, ha azonnal nem állítják le, be fogja szüntetni az ember földi jelenlétét, inkább hamarabb, mint később…….
…….Számunkra a végső kérdés csak az, hogy a washingtoni begőzölt neokon társaság észrevéve, hogy vesztettek, magukkal rántják-e az egész világot?
A Harminc másodperc éjfél előtt – Az utolsó figyelmeztetés címűcikk teljes fordítását elküldtem aVIP előfizetőknek.
Hogy lehetsz VIP előfizető? Aki legalább 6000 forinttal támogatja ablog fenntartását annak 52 VIP fordítást küldök el (nagy vonalakban egy évalatt) E-mailben. Kapcsolat felvétel: evatibor#t-online.hu
_________________________________________________________________
Thirty Seconds To Midnight – The Final Wake Up Call
By Regis Tremblay
Filmmaker Regis Tremblay states what few others dare to say. Humanity is on the brink of extinction!
Nuclear power is not safe. 48 of America’s nuclear power plants are leaking and there is no way to get rid of nuclear waste. America’s reckless provocations of both Russia and China, two nuclear-armed countries, risk a nuclear holocaust from which no one survives. Climate change and global warming, if not mitigated immediately, will end the human experiment on earth sooner rather than later.
A shocking documentary that traces the origins of U.S. genocides, military interventions and wars from the 15th century when the white, colonial explorers first came to the Americas to the very present. American Exceptionalism, Manifest Destiny, and the right to claim the earth and its resources as their own are the beliefs that are the foundation of American foreign policy in the 21st Century that has humanity on the brink of extinction.
Dr. Helen Caldicot, Ray McGovern, Chris Hedges, Ann Wright, Peter Kusnick, Bill McKibben, David Vine and other activists, scholars, and authors explain and clarify the crisis and threats to life on the planet.
The only real hope lies in the result of the epic battle for humanity’s survival between two contrasting world views. On one side is the unipolar, capitalist world-domination by the U.S. enforced by the most lethal military the world has ever seen.
On the other side is a view held by Russia, China and the BRICS nations built on a multi-polar world based on respect, the sovereignty of all nations, international law, the equal value of all people, and cooperation.
So here we are. Humanity’s epic battle for survival. An old paradigm based on white, colonial domination and empire versus the shared vision of others who are working for a peaceful world based on justice, international law and the prosperity of all people.
The only question is, will the crazed neocons in Washington,realizing they have lost, take the whole world down with them.
266.151 – ez a hatjegyű szám majdnem olyan híres lett, mint ez a másik hatjegyű: 3,14159, és még az is lehet, hogy sokkal híresebb lesz, legalább is Magyarországon. Ugyanis Orbán egyszerűen beszart nem is a több mint negyed millió budapestitől, hanem ahogy türelmesen sorba álltak, hogy sorra kerülhessenek, és aláírhassanak. Ez a 266 ezer ember nem azt demonstrálta, hogy nem kell neki olimpia, hanem azt, hogy Orbán nem kell neki.
Mára a helyzet ott tart, hogy Orbán bármit talál ki, már képtelen magát hatalmon tartani. A 2018-as választásokat nem Orbán fogja megnyerni, hanem az ellenzék fogja elveszíteni. Az ellenzék fogja megnyerni Orbánnak a következő 4 évet. Miért?
Azért mert valamennyi ellenzéki politikus valójában megélhetési politikus, és azért lehet az, mert bármekkora támogatottsága akad, pénzt mindenképpen kap. Ez volt Orbán egyik nagy húzása. Mi pedig Petőfi óta rengeteg hazafival rendelkezünk addig, amíg az egyéni érdekük hívó szava nem erősebb a hazáénál.
Mindegy, van egy új csillagunk Fekete-Györ András név alatt, aki engem erősen emlékeztet egy fiatalemberre, aki annak idején kirúgta az oroszokat. Akar-e valaki velem fogadni, hogy az asszociáció 25 év múlva is érvényes lesz?
Találkoztál már záptojással? Ha igen, akkor tudod, hogy milyen büdös. Nos, ezt a bűzt a H2S, azaz a hidrogén-szulfid terjeszti. A hidrogén-szulfid természetesen légnemű és színtelen, és szörnyen büdös, de jól van ez így, mert körülbelül annyira mérgező, mint a cián. Hidrogén-szulfid a természetben elsősorban fehérje rothadásból keletkezik, ami ugye a tojásban elég sok van. Keletkezésének azonban van feltétele, oxigén nem lehet jelen.
Akkor most térjünk a tárgyra. Az utóbbi időben néhány vezető biológus a világban felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy a globális melegedés miatt nem csak a CO2 koncentráció növekszik, de az óceánokban lévő oxigén is csökken. vagyis egy olyan állapot állhat elő, amiben a mélytengeri anaerob baktériumok nagy mennyiségű hidrogén-szulfidot állíthatnak elő. Ez viszont kiirthatja a földi élet 97 százalékát.
Ez annyira nem lehetetlen, hogy 250 millió évvel ezelőtt már meg is történt. Az ok az oxigéntől megfosztott óceánok, ami a vizek pH egyensúlyának a felbomlásából származott. Nem csoda, hogy Peter Ward, a Washingtoni Egyetem biológiai és paleontológiai professzora, a legújabb könyvének végére a „hidrogén-szulfid okozta kihalás” került.
Különben Ward könyve egy kicsit megfúrja a Gaia hipotézist is (a Föld az élet fenntarthatóságának érdekében helyrebillenti önmagát): a jelenlegi klíma krízis miatt túl sok a levegő széndioxid tartalma és túl kevés oxigén van az óceánokban. A Föld pedig nem próbál kialakítani egy optimális fizikai és kémiai környezetet az Élet részére. Ellenkezőleg – állítja Ward – a többsejtű élet öngyilkos természetű, ami miatt a Földön az egysejtűek fognak uralkodni, ahogy az a 4,5 milliárdos múlt legnagyobb részében tapasztalható volt.
Hogy Wardnak igaza van-e, azt nehéz eldönteni. Az én részemre egy kicsit emészthetetlen. Nem ismerem a részleteket, de egy hidrogénszulfidos halált nehezen tudok elképzelni. Csakhogy a részletek kezdenek összeállni. A széndioxid szint rohamosan növekszik, az óceánok veszítenek az oldott oxigénből. Namibiában már találtak hidrogén-szulfidot termelő helyeket, ott ahová nagy mennyiségű ipari szennyezést eresztettek a vízbe.
Jó hír? Azt tudjuk, hogy a Perm korszakban, amikor a tömeges kipusztulás bekövetkezett, az atmoszféra széndioxid tartalma 1000 ppm körül volt. Rossz hír? az 1000 ppm-es koncentrációhoz közelebb állunk, mintsem gondolnánk. Jelenleg a CO2 koncentráció jóval túllépte a 400 ppm-et, az éves növekedés pedig a 3 ppm. Ha ez így megy tovább, csak néhány évtized és meg lesz az 1000 ppm. Az ok egyszerű, minél melegebb lesz, annál kevesebb szén-dioxidot nyelnek el az óceánok, vagyis a melegedéssel a folyamat felgyorsul.
A rendkívül óvatos Ward szerint, a Pleisztocént már elhagytuk és vágtatunk a Kréta felé, ha elérjük a 800 ppm-et nagy bajban lesz az emberiség (szerintem már most is). Ami előttünk áll az a földtörténet második legforróbb időszaka lesz. Ward véleményével nem áll egyedül, ha most azonnal nem hagyjuk abba a széndioxid kibocsátást, az emberiségnek annyi. És persze, nem hagyjuk abba. http://www.alternet.org/story/140912/
Amikor a gyermekeim kezdetek kilépni a tinédzser korból, megpróbáltam a fejükbe tölteni néhány hasznos örök igazságot. Olyanokat, amelyeket hasznosítani lehet a „kinti” életben. Ezek közül talán a legfontosabb és leghasznosabb az volt, hogy „ha valakinek a valós szándékát akarod tudni, sose vedd figyelembe, mit mond, arra koncentrálj, mit cselekszik.” Ha ezt az elvet alkalmazzuk Amerikára, akkor a következőkre jutunk. Hazugságokkal megpuhította saját társadalmát. Elhitette velük, hogy a 9/11 mögött a Tálibok állnak, a Tálibok főbázisa Afganisztán, tehát Afganisztán meg kell támadni, mert ellenkező esetben Amerika nincs biztonságban. Ugyanilyen hazugságokkal (tömegpusztító fegyverek birtoklása) támadta meg Irakot. Szíria esetében azt hazudták, hogy az elnök saját népét mérges gázokkal irtja. Arra is felkészültek, ha kiderült a hazugság, mert az általában ki szokott derülni. Ekkor a beépített jól értesültek széthintik, hogy a háborúk mögött valójában az olaj áll. Ugyanis, ez még mindig szalonképesebb a valóságnál. Elvégre autózni mindenki szeret, ezért belátják, hogy adott esetben olajért háborúzni kell. De ez se igaz, hiszen a kitermelt nyersolajt az veszi meg, akinek a legtöbb pénze van. A nyersolajért dollárral kell fizetni, azt pedig az amerikai FED nyomja. Tehát az USA bárkire rálicitál. Az igazi indok maga a háború. A háború elképesztően nagy üzlet. A Pentagon semminek se nézi az árát, mindent megvesz, ami a harcmezőn felhasználható. De a háborúkban ellenfelek is vannak, akiknek szintén kellenek fegyverek.
A mi szerencsénk az, hogy ezek a profit maximáló háborúk színtere nem Európa (egyelőre), hanem a Közel Kelet, és Afrika. Csakhogy a háborúk során nem csak hadianyag és fegyver pusztul (és kell újakat gyártani), hanem sok minden más is, amiket újra elő kell állítani. Ehhez pedig iszonyatos mennyiségű nyersolaj felhasználás kapcsolódik. Végeredményben tehát az oligarchák profitéhsége miatt sokkal több CO2 keletkezik, mint amire szükség lenne az emberiség kényelmének a kiszolgálása végett, (és akkor nem beszéltünk a feleslegesen meghalt ember milliókról). Ha a teljesen felesleges CO2 termelésből származó hátrányokat mindenfajta társadalmi nyomás ellenére felvállalják, akkor annak csak egyetlen egy oka lehet. Eszük ágában sincs bármit is tenni a globális felmelegedés ellen. Ezzel a ténnyel nekünk, közönséges halandóknak szembe kell néznünk. Nincs értelme reménykedni, hogy előbb vagy utóbb felébrednek az emberiség vezetői is. Nem fognak.
Patrick Cockburn TheIndependent-ben megjelent cikkének szerkesztett fordítása
……..Amikor Donald Trump birtokba vette a Fehér Házat, magával, hozta Winston Churchill mellszobrát, amit az Ovális Irodába helyezett el. Feltételezhetően szimbolizálni akarta a churchilli hazaszeretet fontosságát. Remélhetően Trump az 1940-es Churchillra, nem pedig az 1915/16-os Churchillre gondolt. Ez utóbbi ugyanis aktívan szorgoskodott a katasztrofális Gallipoli kampány mellett, ahol a törökök hatalmas mészárlása mellett alaposan megverték az angolokat……….
Isis örömére, Trump Iránnal háborúzna című cikk teljes fordítását elküldtem a VIP előfizetőknek.
Hogy lehetsz VIP előfizető? Aki legalább 6000 forinttal támogatja a blog fenntartását annak 52 VIP fordítást küldök szét (nagy vonalakban egy év alatt) E-mailben. Kapcsolat felvétel: evatibor#t-online.hu
_________________________________________________________
Trump Will Spark a War With Iran – Which is Great News for Isis
A confrontation will probably come in a year or two, when previous policies conceived under Obama have run their course. Trump may feel that he has to show how much tougher he is than his predecessor
By Patrick Cockburn
President Trump made great play when he came into office with his return of a bust of Winston Churchill to the Oval Office, presenting the move as a symbol of his admiration for adamantine patriotic resolve in pursuit of patriotic ends. Presumably, Trump was thinking of Churchill in 1940, not Churchill in 1915-16 when he was the leading advocate of the disastrous Gallipoli campaign in which the Turks decisively defeated the British army with great slaughter.
Trump is reputed to seldom read books or show much interest in history other than that of his own life and times, but it would be worth his while reflecting on Gallipoli, because Churchill was only the first of six British and American leaders to have suffered political shipwreck in the Middle East over the last century. The prime reason for these successive disasters is that the region has always been more unstable and prone to wars than anywhere else in the world. Mistakes made on its battlefields tend to be calamitous and irretrievable.
Avoiding this fate is not easy: the six British and American leaders who came a serious cropper in the Middle East were generally abler, more experienced and better-advised than Trump. It is therefore worthwhile asking, at the beginning of his administration, what are the chances of him becoming the next victim of the permanent state of crisis in the wider Middle East. He campaigned as an isolationist who would avoid being sucked into armed conflicts abroad, but his first weeks in office and his senior appointments suggest that he will try to take a central role in the politics of the region. The new administration projects a macho self-image devoted to “Making America Great Again” and this, combined with the demonising of its enemies, will hinder compromise and tactical retreats. Western intervention in the region has usually come to grief because of arrogant exaggeration of its own strength and an underestimation of the capabilities of their enemies.
These failings unite with a crippling ignorance of the part of foreign powers about the complexity and dangers of the political and military terrain in which they are operating. This was true of Churchill, who wrongly assessed likely Turkish military resistance in 1915. Lloyd George, one of the most astute of British prime ministers, made the same mistake in 1922 when his government destroyed itself by threatening to go to war with Turkey. Anthony Eden lost office after the Suez Crisis in 1956 when he failed to overthrow Nasser in Egypt. Tony Blair’s reputation was forever blasted for leading Britain into war in Iraq in 2003.
Of the three US presidents badly or terminally damaged by crisis in the Middle East, Jimmy Carter was the most unlucky, as there was nothing much he could do to stop the Iranian Revolution in 1979 or the seizure of diplomats in the US embassy in Tehran as hostages. Ronald Reagan’s presidency saw military intervention in Lebanon where 241 US Marines were blown up in 1983, and the Iran-Contra scandal that permanently weakened the administration. Significant though these disasters and misadventures seemed at the time, none had the impact of George W Bush’s invasion of Iraq in 2003 which led to the regeneration of al-Qaeda and the spread of chaos through the region.
In retrospect, these leaders may look foolhardy as they plunged into bottomless quagmires or fought unwinnable wars. Some, like Carter, were victims of circumstances, but entanglements were not inevitable, as was shown by President Obama, who did read books, knew his history and was acutely aware of the pitfalls the US needed to skirt in Afghanistan, Iraq, Syria and beyond. Avoiding disasters which nobody else knew existed will seldom win a politician much credit, but Obama deserves credit for escaping being sucked into the civil war in Syria or into a broader conflict against Iran as the leader of the Shia axis. He justifiably suspected that US allies like Saudi Arabia and the Sunni states of the Gulf were eager to see the US fight their battles for them.
The Trump administration is seen by so many commentators as so uniquely awful in its contempt for the truth, legality and democracy, that they underestimate how much it has in common with that of George W Bush. After 9/11, the Bush administration famously gave the Saudis a free pass despite the many links between the hijackers and Saudi Arabia. Instead the White House channelled the popular anger and desire to hit back provoked by 9/11 into its military campaign to overthrow Saddam Hussein in Iraq.
Thirteen years later it is well established through leaked US documents and briefings that Saudi Arabia and the Sunni states of the Gulf played a central role in financing and supplying fundamentalist Islamic groups in Syria after 2011. Trump continually promised during the presidential election that he would focus exclusively in the Middle East on destroying Isis, but one of the first moves of his administration has been to shift the US closer to Saudi Arabia by backing its war in Yemen. In almost his first statement of policy, Secretary of Defence James Mattis said that Iran is „the single biggest state sponsor of terrorism in the world”.
One of the dangers of Trump’s demagogic rants and open mendacity is that they tend to give the impression that less theatrical members of his team, especially former generals like Mattis or National Security Adviser Michael Flynn, are monuments of good sense and moderation. Yet both men are set on threat inflation when it comes to Iran, though without providing any evidence for its terrorist actions, just as their predecessors inflated the threat supposedly posed by Saddam Hussein’s non-existent WMD and fictional support for al-Qaeda.
This is all good news for Isis, though it has so many enemies committed to its defeat that a switch in US policy may be too late to do it a lot of good. But its main enemies on the ground are the Iraqi and Syrian armies, whose governments are backed by Iran, and the Syrian Kurds who fear that the US may soon give them less support in order to appease Turkey.
Given the high decibel level of the Trump administrations threats and warnings, it is impossible to distinguish bellicose rhetoric from real operational planning. A confrontation with Iran will probably not come soon; but in a year or two, when previous policies conceived under Obama have run their course, Trump may well feel that he has to show how much tougher and more effective he is than his predecessor, whom he has denounced as weak and incompetent.
This administration is so heavily loaded with crackpots, fanatics and amateurs, that it would be optimistic to imagine that they will pass safely through the political swamplands of the Middle East without detonating a crisis with which they cannot cope. The diplomatic agreements that Trump denounces as “terrible deals” for the US represent real balances of power and interests and he is not going to do any better. In four years’ time, the select club of American and British leaders who failed in the Middle East, with disastrous consequences for everybody, may have a voluble seventh member.
_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________
Bizonyára emlékeztek rá, ezt írta múlt ősszel, a háború 2017. Január 20-ig nem tör ki, azt követve bármikor. Ezt a jóslatomat Jövőnk a szokásos standing ovation-nal nyugtázta. Most viszont már elmúlt január 20. Csakhogy csoda történt, Hillary Clinton nem nyerte meg a választásokat, Donald Trump pedig nem azért lett milliárdos, mert nem tud józanul gondolkodni. Az új elnök nézetének ilyen hangot adott: Amerika egy szuper atomhatalom, de ők (oroszok) is szuper atomhatalmak. Nincs más út előttünk, mint a megállapodás az oroszokkal. És itt találkozik Trump és Putyin gondolatmenete.
Csakhogy a neokonok számára Amerika legnagyobb üzlete a háború. Azt pedig tudjuk, hogy a kapitalizmusban a Profit az isten, ami mindenkit legyőz, még az emberi fajt is. Trump megnyerte a választásokat, a pillanatnyi háborús veszély elmúlt, de csak ideiglenesen. A neokon irányítás alatt álló szajha média, és titkosszolgálatok is nekimentek az Egyesült Államok elnökének, mert háborút akarnak, ami egyébként példa nélküli az újkor történelmében. A CIA, FBI, DHS, NSA Brutus szellemében belevágták tőrjüket a császárba, miközben az lenne a feladatuk, hogy segítsék az elnököt döntéseiben. Megszégyenítő módon lemondatták legfontosabb biztonsági tanácsadóját (Flynn) azon az alapon, hogy „orosz kapcsolatai” vannak. Az egyértelmű, hogy Trumpot ki akarják túrni a demokratikusan megválasztott pozíciójából. Egyes megfigyelők szerint az elnök 200 napig se fog a helyén maradni.
Trump természetesen harcol, visszaüt, ahhoz a néphez fordul, amely bejuttatta a Fehér Házba, de a küzdelem végeredménye világosan nem látható előre. A tét nagy. A tét III. világháború kirobbantása, vagy határozatlan időre történő elhalasztása. Nem szeretek nagy szavakat pufogtatni, de a tét élet-halál kérdése az egész emberiség számára.
Úgy tűnik, hogy a legnagyobb földtörténeti kihalás okára találtak magyarázatot, ami 251 millió évvel ezelőtt történt a Perm korszak végén. Ekkor az óceánok állatvilágának 90 százaléka, a szárazföldi állatoknak pedig 70 százaléka halt ki. A bioszférának 5 millió évre volt szüksége ahhoz, hogy helyreálljon. A nagy kérdés az, hogy miért?
Az élőlények kihalása földtörténetileg páratlan volt, de az ok nem lehetett egyetlen, jól meghatározható ok, mert a geológiai leletek ilyenről nem árulkodtak. A tudósok újabban arra gyanakodnak, hogy a katasztrófát maga a Föld okozta önmagának, és minél többet megtudnak a részletekről, annál több párhuzamot vélnek felfedezni a Föld mai helyzetével.
251 millió évvel ezelőtt hatalmas mennyiségű üvegházhatású gáz beindított egy globális felmelegedést, ami egy esemény sorozatot kezdetét jelentette, a vége pedig oxigéntől megfosztott óceánok mérges gáz kibocsátása lett.
Linda Elkin-Tanton az MTI geológia professzora szerint jött valami, ami a föld klímáját átlökte egy küszöbértéken. A professzor asszony beindított egy multidiszciplináris tanulmánysorozatot a tömeges élőlénykihalás okainak felkutatására. A kérdés nem volt kizárólag akadémikus, azt akarták megtudni, hogy olyan küszöbérték előtt állunk-e, aminek átlépése tömeges kihaláshoz vezethet.
252 millió évvel ezelőtt a Föld éppen egy jégkorszakból kezdett kilábalni. A tudósok véleménye szerint a jégveremből üvegházba történő átállás eleve traumatizálta az élőlényeket. Ekkor a mai Szibéria területén magma tört fel a mélyből. A kitörés minden képzeletet felülmúl. Körülbelül 1 millió év alatt annyi láva jött a felszínre, ami a mai USA területét 800 méter magasságban ellepné. A földkéreg, amin a láva áttört, főleg mészkövet és kőszenet tartalmazott, mely utóbbi elégett, ami hatalmas mennyiségű széndioxid kibocsátással járt. (Tegyük hozzá, hogy pillanatnyilag az emberiség pontosan ezt teszi, folyamatosan termeli a széndioxidot).
A magma kitörés és a széndioxid termelés csak a kezdet volt. A melegebb atmoszféra felmelegítette az óceánok felületét. A víz oxigénfelvétele megszűnt, így a mélyebb vizekre nem jutott le oxigén, beállt az oxigénhiány. Közben a szárazföld eróziója felgyorsult, egyre több foszfor került a tengerbe, ami a planktonok elszaporodását eredményezte. Amint az elhalt szerves anyagok felbomlottak, a maradék oxigén is eltűnt a vizekből. (Ez a folyamat napjainkban is megfigyelhető az úgynevezett holtzónákban). A széleskörű anoxia kipusztította az oxigénfüggő tengeri élőlényeket. Ekkor jött a kegyelemdöfés.
Bizonyos mélységnél bekövetkező anoxia (napjainkban például a Fekete-tenger) esetén az oxigénfüggő élőlények a felszínhez közel élnek, míg az oxigént elkerülő mikrobák mélyebben foglalnak helyet. Ez előzőek széndioxidot „lehelnek” ki, az utóbbiak pedig hidrogénszulfidot, ami nagyobb koncentrációban kiöli a növényeket csakúgy, mint az állatokat.
Ez a folyamat megmagyarázza, hogyan lehetséges, hogy az óceánokban elindult halálos folyamat átterjedjen a szárazföldre.
A kutatások feltártak anaerobikus élőlények nyomait ott, ahol a Perm korszak végén a tengerfelszín lehetett.
Hidrogénszulfid lyukat üthetett a Föld ózon rétegében is, aminek védőhatása ma már mindenki előtt ismert. A földi atmoszféra oxigén tartalma 15 százalékra csökkent (jelenleg 21 %).
Mit szűrhetünk le ebből a jelenlegi helyzetünkben? Pillanatnyilag egy folyamatos melegedés alatt állunk, és közeledünk a küszöbértékhez (vagy talán át is léptük azt), amit átlépve a melegedés drámaian fel fog gyorsulni, hiszen a Perm korszak végi melegedés bizonyítottan nem volt lineáris. A legnagyobb problémát az okozza, hogy fogalmunk sincs, hol van az a bizonyos küszöbérték. Kapaszkodóul néhány adat, amit mindenki úgy értékel, ahogy akar.
Az ipari forradalom előtt az atmoszféra széndioxid tartalma 280 ppm volt. Jelenleg 407 ppm és a növekedés gyorsul. Ha most azonnal behúznánk az összes féket (ami elképzelhetetlen), akkor 480 ppm-nél megállnánk. Optimista becslések szerint csak a század végére érjük el az 1000 ppm-et. Az elméleti számítások szerint a Perm korszak végi katasztrófa alatt 2800 ppm lehetett a széndioxid koncentráció. Ha az elméleti számítások hibásak, akkor lehet, hogy sokkal alacsonyabban.
Úgy döntött, hogy helyes kis fenekét átteszi Amerikába, abból a célból, hogy megkapja az amerikai állampolgárságot. Hmmm, de vajon miért?
A tehetséges, ámde sóher fiatal magyarok szoktak így dönteni. Amerika a korlátlan lehetőségek hazája (ami mára már rég nem igaz) vonzza a csóró európaiakat, mindig is vonzotta. De a népszerű szépségversenyt szervező Timi férje az államfő jóvoltából évente milliárdokat tesz zsebre, amiből néhány százmillió minden bizonnyal az oldalborda rendelkezésére áll. Akkor meg minek ez a szerencsepróbálás?
Valahogy úgy érzi az ember, hogy akik ekkora pénzeket tesznek zsebre a nemzet jóvoltából (elvégre a kaszinókban főleg a hülye magyarok hagyják ott a pénzüket) azoknak illene legalább megjátszani némi hűséget a haza iránt. Legalább is ez eddig így volt szokás. De fátyol reá, a lojalitás nem számon kérhető, hiánya nem büntethető. Viszont a kérdőjel még mindig fennmarad.
Mi az ördögért akar Palácsik Timea amerikai állampolgárságot kapni? Már csak azért is, mert ehhez minimum 2,5 év helyben lakás szükséges, ami nem hiszem, hogy nagyon kellemes lenne. Elvégre ott aztán aligha lesz celeb, nincsenek csodáló barátnők, érdeklődő újságírók, interjúra felkérő TV stúdiók. Ja és majd elfelejtettem, mik lesz a szex-szel. Fiatal nők, pláne ha házasok, általában ragaszkodnak a gyakori szex-hez. Jelenlévő férj nélkül ez hogyan kivitelezhető? Vagy az amerikai állampolgárság annyira fontos, hogy még a cölibátusz is belefér? Különben nem értem a dolgot, a múltkoriban még arról volt szó, hogy Vajnáéknál 2018-ban jön a gyerek. Tessék mondani, ez az önkéntes száműzetés ebbe még belefér?
Az amerikai „Live Science” magazinban megjelent egy cikk „A napsugárvédő krémek nagy része nem nyújt védelmet” címen. Ebből kiderül, hogy a kozmetikumokat gyártó cégek a vevőiket simán átverik. Ez arra ösztönözte Shawna Robins oknyomozó újságírónőt, hogy belevesse magát a témába és érdekes dolgokat talált.
Saját bevallása szerint a szépségápoló iparban csúnya tényekbe botlott, miközben azt vizsgált, hogy a különböző testápoló krémekben tulajdonképpen milyen vegyi anyagok is vannak. Az eredmény megrázó volt. Ugyanis majdnem minden krém tartalmazott egy Paraben névre hallgató tartósítószert.
Itt most megszakítanám Shawna Robins beszámolóját és röviden kitérnék a parabensekre az angol nyelvű Wikipédiára támaszkodva.
Ez itt egy paraben általános vegyi szerkezete, ahol az R = egy alkil csoporttal. A parabenek a para-hidroxibenzol-sav észterei. Lehetnek: metil-paraben (E-218), etil-paraben (E-214), propil-paraben (E-216), butil-paraben, izobutil-paraben, izopropil-paraben, benzil-paraben és ezek nátriumsói.
Az első három, E-számmal ellátott parabent még élelmiszerben is használják baktériumölő hatása miatt, és mert eddig biztonságosnak tudták. Csakhogy a Wikipédia cikkely egy érdekes figyelmeztetéssel kezdődik, ami szerint: Ennek a cikkelynek a pártatlansága vita alatt áll. Ez pedig azt jelenti, hogy a tudományos megállapításaival nem mindenki ért egyet. Hogy mi ez a vita, az hamarosan kiderül. Most térjünk vissza Sgawna Robinshoz.
Aki kinyomozta, hogy nem rég a tudósok parabentet találtak a női mellrák daganataiban. Tehát a szavatossági idő meghosszabbítása miatt majd minden termékben megtalálható paraben bőrön keresztül felszívódik a véráramba és a szervezetben úgy működik, mintha ösztrogén lenne, azaz ösztrogén receptorokhoz kötődik az női szervezetben, és egy olyan negatív visszacsatoló rendszert alakít ki, amiben az ösztrogénhez kötődő daganatok számára kellemes légkör alakul ki. És ez a vegyi anyag minden kozmetikai kellékben megtalálható, még a „bio” jelzővel ellátott méregdrága szépítőszerekben is, mert rendkívül olcsó az előállításuk.
Robinson szerint a kézbalzsamok tartalmának több mint 60 százaléka a bőrön keresztül, mint a legnagyobb kiterjedésű emberi szerv, felszívódik. Ez pedig azt jelenti, hogy minden egyes alkalommal, amikor egy nő bőrápolót használ a krémbe kevert prezerváló anyag, színező ágens és stabilizátor bekerül a véráramlatába.
Tegyük fel, hogy Robinsonnak tökéletesen igaza van. Ezek után mi az ördögöt csinálhat egy nő? Nos a törvény szerint minden termékre rá kell írni, hogy mit tartalmaz. Vásárlás előtt szépen végig kell olvasni a listát, és akkor mindenki eldöntheti, hogy megveszi-e vagy sem. És még valami, Robinson a napi étkezése mellé felvette a „Kalcium D-Glutarate” táplálék kiegészítőt. Miért? Mert ez az anyag rákapcsolódik minden toxikus ösztrogénre és kiüríti a szervezetből. Ez által nem tud akkumulálódni azokban a szövetekben, ahol az ösztrogén receptorok találhatók, mint például az emlőkben, petefészekben.
Robinson cikke végén „megajándékozza” az olvasót egy honlappal, ahol 50.000 kozmetikum vizsgálati eredménye található, és javasolja, hogy vásárlás előtt kattintsunk rá: www.cosmeticsdatabase.com és még egy tanács tőle, soha ne bízzunk meg a gyártó cégben, bármilyen híres is legyen.
Nem, ez nem az Astoria aluljáró. Ez az aluljáró Londonban van, és igen, megágyazott magának egy hajléktalan, egy londoni hajléktalan.
Nézd meg a következő képet!
Igen, itt két hajléktalan befészkelte magát egy kirakat alá, ahol nyilván kevésbé van hideg, mint a szabad ég alatt.
Feltételezem eddig azt hitted, hogy időnként megfagyó hajléktalanok csak Magyarországon vannak. Hát nem, Angliában is vannak. Abban az Angliában, ahová a magyar fiatalok előszeretettel mennek a jobb élet reményében, és valóban az átszámítás szerint ott magasabbak a fizetések. Hogy a megélhetési költségek is drágábbak? Hát istenem, valamit valamiért. Na de nézzük mit szólnak ehhez a helyiek.
Eddie Keogh riportja a Reuters számára: Sok milliócsaládazEgyesültKirályságban anyomorszíntszélén
Az egyre emelkedő árak és a fizetések befagyása az Egyesült Királyságban sok millió családot helyezett a nyomorszínt szélére. A Joseph Rowntree Foundation szerint 2014 és 2015 között 19 millió család a minimális megélhetés alatt tengette az életét. A „minimális megélhetéshez” akkora jövedelmet kell feltételezni, ami a megkérdezettek szerint szükséges egy elfogadható élet fenntartásához. A jelentés szerint a 19 millió családból 11 millió 2020-ig a nyomor szintre fog süllyedni, mert addigra a megélhetés 10 százalékkal fog drágulni, de a jövedelmek nem emelkednek.
A helyzet világszerte ugyanaz, befagyasztva a bérek, miközben az árak folyamatosan emelkednek. A globalizációt kihasználva egyedül a tőke járt jól. Vegyük Angliát! Nem csak Magyarországról, de az egész Közép Európából százezrek települtek át Angliába, természetesen az elfogadottnál alacsonyabb fizetésekért. A bevándorlóknak még így is megérte. Az őslakosság pedig szívhatta a fogát.
Azt mindenki tudja, hogy mikor volt a fukushimai nukleáris katasztrófa (2011.03.11.), azt viszont senki se tudja, hogy mikor lesz neki vége.
Néhány napja TEPCO majdnem megtalálta a megolvadt fűtőanyagot a fukushimai kettesszámú reaktorban, ahol egy különlegesen kialakított robotot engedtek be az erősen megrongálódott biztonsági tartályba. Az elképesztően magas sugárzási szint miatt a robot csak rövid ideig bírta, de ez alatt a kamera valószínűleg elkapta a fűtőelem maradékokat, és egy lyukat a reaktor alatt.
Közben a robot, 530 Sv/hr sugárzást észlelt. Vagyis egy ember a halálos dózist fél perc alatt bezsebelné. Érdemes kitérni arra, hogy 10 Sv megfelel 1000 rem-nek. 400 rem pedig a LD50. Vagyis 4 Sv az a dózis, ami mellett a sugarakat abszorbeált emberek 50 százaléka meghal.
Különben az 530 Sv nem volt meglepetés. Mindenesetre szakértők szerint ekkora dózis mellett 100 év se lesz elég a maradékok eltávolítására, mert a szükséges munkákat emberi erő képtelen lenne elvégezni.
TEPCO-nak meg kellene állítani a talajvizet, hogy folyamatosan bejusson az erősen radioaktív sérült reaktorba, majd onnan a magával vitt radioaktív szennyezéssel együtt a Csendes-óceánba. Ezt követve egy szarkofágot kellene felállítani a reaktorok fölé addig, amíg a legerősebben sugárzó anyagok el nem fogynak, vagyis kb. 100 év után lehetne folytatni a munkákat. Javasolja a Fairwinds.
A robot felvétele a lyukról
Pillanatnyilag a biztonsági tartályban lévő sugárzó anyagnak csak egy kis része szivárgott át a Csendes-óceánba. Azonban, amíg a talajvizet nem akadályozzák meg, hogy bejusson a biztonsági tartályba, és a tartályt nem zárják le, a világnak szembe kell nézni nagy mennyiségű, és leállíthatatlan radioaktív anyagnak a Csendes-óceánba történő bejutásával.
Végeredményben Fukushimán 6 év után semmi sincs megoldva. Továbbra is radioaktív szennyedzés jut a Csendes-óceánba, aminek a leállítása még várat magára. A végleges elpucolást 100 évig el se lehet kezdeni. Hogy ez utóbbi milyen további nehézségeket fog feltárni, arról fogalmunk se lehet. Erről a világ kényelmesen elfeledkezik, mi pedig várhatjuk a következő reaktor balesetet.
Figyelmesen végigkísérve az emberi történelmet egyértelműen kiderül, hogy az emberi civilizációk felemelkednek, romlásnak indulnak, majd elhalnak. Ahogy egy társadalom egyre bonyolultabbá válik, egyúttal egyre sérülékenyebb is lesz. Egy civilizáció felbomlásának jeleire a kétségbeesett és megzavarodott társadalom eltér a reális kiértékelésről, képtelen érzékelni a közelgő összeomlás nyilvánvaló jeleit. Nem, nem a saját társadalmunkról állapítom ezt meg, hanem csak úgy általánosságban. Természetesen a jelenlegi társadalom se kivétel. Felvetésekre, hogy komoly változások előtt állunk, hogy a jól ismert, olcsó energiára épített életnek közeleg a vége, hogy a megszokott és természetesnek vett klíma felborulóban van, a nagy többség dühösen reagál, nem tart minket beszámíthatónak, és aki maga is érez „valamit”, azzal vádol, hogy alig várjuk a vég bekövetkezését. Talán ennél is szomorúbb, hogy a döntéspozícióban lévő elit, főleg annak vezetője, olyan frázisokat hangoztat, olyan képet fest fel előttünk, aminek semmi köze a valósághoz.
[Orbánnak itt lenne a soha vissza nem térő, ragyogó alkalom, hogy bekerüljön a történelemkönyvekbe. Mindenki más orra előtt meg kellene szerveznie Magyarország önellátását egy mezőgazdálkodás számára kellemetlen körülmények között is, hogy amikor szükség lesz rá, legyen helyzeti előnyünk. Igás állatok létszámának felfuttatása (óriási export lehetőség a jövőben, annyit kérhetnénk értük, amennyit akarunk), egyben a lótrágya kiválthatná a műtrágya igényt, „ősi”, kézműipari szakmák intenzív képzésének a megszervezése, bevezetése (jól lekötné az alulképzett cigányság egy részét), víztározók megépítése, az öntözőrendszer kialakítása (segély helyett munkalehetőség a cigányoknak), idegen tulajdonban lévő termőföldek visszavásárlása, az import fokozatos visszaszorítása (tudom, hogy EU ellenes, de kiskapuk létrehozásában világbajnokok vagyunk), mezőgazdasági génbankok és kutatások felfuttatása…..hogy csak néhányat említsek meg]
Ésszerű intézkedések helyett az elit elszigetelt fellegvárakba vonul vissza, megszervezi saját bőrének mentését, hedonisztikus életstílust vesz fel (csak egy nap a világ!) lázasan gyűjti a vagyont és tombol a fogyasztásban. Ez mellett tökéletesen süket a széles tömegek nyomorából érkező kiáltásokra, akiket egyre fokozódó kegyetlenséggel nyom el. Az erőforrásokat fokozódó kíméletlenséggel használják fel addig, amíg ki nem merülnek, és a rendszer össze nem omlik. A Római és a Sumer birodalmak így omlottak össze. A Maja birodalom elitje miután kiirtották az erdőket, elszennyezték a folyókat, visszahúzódtak egy primitívebb életformába.
Ma a bolygónkon terjed a vízhiány, közben a nyomor és a szegénység utcai tüntetéseket vált ki a Közel Keleten, Afrikában, de Európában is, amire az elit válasza, az amit mindig is tettek, háborúkat indítanak, a nemzetüket még nagyobb adósságba hajtják, emlékműveket építenek maguknak [I. Viktor király éppen most kezdi el stadionok formájában], amiket mind a a szegényekkel fizettetnek meg.
Ronald Wright antropológus szerint a Maja birodalom elitje civilizációjuk vége felé ultrakonzervatívvá változott és az utolsó csepp profitot is kipréselték a természetből és az alattvalókból. Pontosan ez történik a mi civilizációnkkal is még mielőtt elhalna. A közelgő és elkerülhetetlen vég jelei nem cáfolhatóak. A józan ész radikális új megközelítésért kiált, de az önpusztítás felé nyargalást egyre gyorsítja az intellektuális és morális lemerevedés. Sigmund Freud szavaival élve: „Az emberi társadalmat elkábítja és megvakítja saját halálba rohanása, amit kielégültség keresésük okoz.”
Talán érdemes kitérni arra, hogy a globális gazdaság egy hibás elképzelésre épül, ami szerint a piac szabja meg az emberi viselkedést, valamint a gazdasági expanzió mindörökké fenntartható. A globalizáció halálosan téves alapfeltevése, hogy az ökoszisztéma olyan abjuzusokat, mint például a folyamatos CO2 kibocsátás, a végtelenségig képes elviselni, és a bőséges és olcsó nyersolaj mindig a rendelkezésünkre fog állni. Mivel az elit képtelen az egyszerű igazságokkal szembenézni az emberi természettel, és a természet világával kapcsolatban, ezért képtelen létrehozni egy teljese új szociális gazdaságot és politikai paradigmát. Kizárólag arra képesek, hogy egy haldokló rendszert próbáljanak életben tartani. Ezért van az, hogy Orbán Viktor a hatalmas államadósság visszafizetését tartja a legfontosabb feladatának, amire se mód, se idő nem áll rendelkezésre, de rendkívülien alkalmas a nép megnyúzására.
Jared Diamondtól tudjuk, hogy mire Hernan Cortes elérte a Yucatánt, több millió maja alattvaló nyerte el az elkerülhetetlen halálát. „Miért – kérdi Diamond – nem vette észre a király és a nobilitás a problémájukat és miért nem találtak rá megoldást? Az ok elsősorban abban van, hogy kizárólag saját maguk gazdagodására koncentráltak. Háborúkat folytattak, egymással versenyeztek, emlékműveket emeltek saját hatalmuk hirdetésére (figyeljétek meg Orbán törekvéseit, szinte pontól-pontra követi ezt a jól megírt forgatókönyvet), amihez javakat préseltek ki a szegényekből.
A Húsvét-szigeti történet pontosan erről szól. Az i.u. V. században betelepülők a közel 200 km2 szigeten bőséges vizet és erdőségeket találtak. A sziget körül könnyen megszerezhető tengeri halak, fészkelő madarak tömegei voltak. A betelepülők mintegy 500 év alatt kábé tízezer főre szaporodtak. A társadalom nemesekre, papokra és köznépre tagozódott. Ekkor az erőforrások (elsősorban a halászáshoz elengedhetetlenül fontos fák) kezdtek szűkössé válni. Az erőforrások csökkenésével rákaptak a kőistenek faragására, akiknek az lett volna a dolguk, hogy megmentsék őket az ínségektől. Azonban a megmentés helyett csak felgyorsította a folyamatot, mert a hatalmas szobrok kifaragásához további erőforrásokra volt szükség. Ez a mennyei hatalomhoz való fordulás megtalálható a Fidesz-Keresztény Demokrata Néppárt formációban is. A rendszerváltáskor vallásos élet, vallásosság Magyarországon alig volt. Most pedig nagy hirtelen felfedezték, hogy Mária országa vagyunk, és a Szűzanya szobrát fel kell helyezni a Gellért-hegyre, a szabadság szobor helyére.
Civilizációnk az út végére ért, csak elméletben van megoldás, a gyakorlatban nincs. Miért is, mert az emberi pszichébe ez van beprogramozva. Amit 10.000 ember végigvitt a Húsvét-szigeteken, azt most 7 milliárd megismétli az egész Földön. Bevégeztetett.
Nem kell asztrológusnak lenni ahhoz, hogy valaki tudja, most éppen vízöntő van. Illő talán megismerkedni az Aquarius elnevezésű műholddal Aquarius/SAC-D satellite), amit annak idején a sajtó kellően értékelt, de ez Magyarországra nem érvényes, mert senkit se érdekelt a só koncentráció méréstörténete, pedig az Aquarius főfeladata az óceánok felszínének sókoncentráció mérése. De mit is fog pontosan mérni a Vízöntő, és miért lenne az olyan nagyon fontos?
Bármely folyadék hidrodinamikáját szabályozó legfontosabb tényező a folyadék, mint oldat, és annak fajsúlyát leíró egyenlet. Végső fokon ez határozza meg a nyomás gradienst, vagyis a sebességet és az áramlást. Az atmoszférában a fontos tényezők: a hőmérséklet és a vízpára; míg az óceánoknál: a hőmérséklet és a sókoncentráció. Ha a tengervíz melegszik vagy hígul (eső és/vagy beáramló folyók) csökken a víz fajsúlya, ezáltal csökken a felhajtóereje. Ellenkezőleg, a tengervíz hűlése és párolgása növeli a só koncentrációt. De a tengervízben oldott só mennyisége kihat a víz fagyáspontjára is (körülbelül – 1,8 °C normál nyomásnál, de nagyobb nyomás alatt még alacsonyabb). Vagyis a sótartalom kihat az óceán jegesedésére is.
A sókoncentráció (fasúly) specifikus meghatározása is változásokon ment át az idők folyamán (over time). Eredetileg egy adott oldat vízének teljes elpárologtatása után a visszamaradt szilárd anyag tömegének és az eredeti oldat tömegének (g/kg) aránya volt. De rutin méréseknél ez bonyolult és időrablónak mutatkozott. A következő eljárás a Cl– ionkoncentráció meghatározása volt, mivel a tengervízben oldott anyag főleg NaCl, azaz konyhasó. Újabban azonban a víz áramvezető képességét mérik, mivel a sós víz jobban vezeti az áramot. A mérés egysége „psu” (practical salinity units). Míg nem 2009-ben a hivatalos meghatározás újra változott az új (Absolute salinity) mértékegységre. Ezek összességükben mind koherensek, de vannak „finomságok” amelyek egyre fontosabbá váltak az ismeretek bővülésével. [Például: a különböző karbonátok koncentrációjával kapcsolatos kisebb hatáskülönbségek, vagy annak megfigyelése, hogy igen csekély fajsúly változásnak is lehet komoly hatása.]
Az óceán felszínén nagyfokú fajsúly gradiens érzékelhető a főáramlatokkal merőlegesen. Például, a víz fajsúlya sokkal alacsonyabb a Golf Áramlat nyugati oldalán, mint a keleti oldalán. Az Atlanti-óceán déli részén a meleg magörvények sósabbak, mint a távolabbi környék. A Csendes-óceán nyugati részének langyos vizeiben kevesebb a só, mint a keleti részén, mert itt több a csapadék, mint ott. Az egyik fontos szem előtt tartandó tény, hogy a fajsúly anomáliák (eltérés a normál értéktől) gyakran kiegyenlítődnek. Azaz a hidegebb vizek gyakran kevesebb sót tartalmaznak, míg a melegebb vizek gyakran sósabbak. Tekintve, hogy a fajsúlyra a két tényezőnek ellenkező hatása van, nehéz megítélni csak a hőmérsékletből, hogy vajon a víz sűrűsége nagyobb-e vagy sem (ami az óceáni cirkuláció kulcsa). Viszont ez fontos például a jelenlegi állapotokból kiindulva az óceáni cirkuláció előre jelzésénél, amennyiben csak hőmérsékleti adatokra támaszkodnak, ugyanis hibásan feltételezhetők igen nagy fajsúly – akár ellenkező előjelű – anomáliák, ami például bekövetkezett a 2008-as Keenlyside dolgozatban (Keenlyside et al paper), mert nem rendelkeztek megbízható, valós idejű (real time) só koncentrációs adatokkal.
Aquariustól remélhetően megkapjuk a már régen várt adatokat, amire szükségünk van az óceánok sótartalmának (fajsúly) megismeréséhez, három okból kifolyólag. De ezeken kívül számtalan egyéb variáció is megtudható, amelyek segítségével az óceánok hidrodinamikája is feltárható. Mi a sótartalom változások szerepe az El Niňo jelenség kialakulásában? Csapadék és párolgási becsléseket igazolhatunk-e az óceáni sótartalom változásokból? A sótartalomra gyakorolt hatásából a jégolvadás mennyiségét kiszámíthatjuk-e? Személy szerint meg vagyok győződve arról, hogy az Aquarius annál sokkal több óceáni só koncentráció hidrodinamikai összefüggést fog feltárni, mint amennyit jelenleg el tudunk képzelni.
Az Aquarius mérések passzív mikrohullámú technológiára épülnek, és abból indulnak ki, hogy az óceánok felületén a só sűrűsége kihat a termikus emisszióra. Ez a hatás rendkívülien kicsiny és a változás tartománya keskeny, így az alkalmazandó technológia felfutásához jó néhány évre van szükség. Ráadásul ez az első kísérlet az űrből végzett mérésre. A kihívás tehát mindenképpen megmarad.
Az angol egy tengerjáró nemzet, merthogy szigetország, meg világkereskedelmi nagyhatalom volt vagy 500 éven át. Egyszóval értenek a hajózáshoz, és a hajózási tapasztalataik felülmúlhatatlanok. Az egyik ilyen – szinte megfejthetetlen – tapasztalatuk szerint a süllyedő hajót a patkányok hagyják el legelőször. Ez persze magyarázatot igényel. A régi, faépítésű vitorlás hajókat patkány mentesíteni lehetetlenség volt, mert a kikötőkből a rögzítő köteleken átmásztak a hajókra (még akkor is, ha volt patkánygallér). Valamint olyan hajó építése, amibe nem szivárgott be a víz, egyszerűen lehetetlenség volt. Az egész út alatt a beszivárgott vizet folyamatosan ki kellett szivattyúzni, ami szorosan hozzátartozott a hajózáshoz. Amikor egy hajó zátonyra futott, a viharban megroppant, vagy éppen egy ágyúgolyó ütött rajta sebet, ez a szivárgás felgyorsult. Akkor volt gáz, amikor több víz hatolt be a hajótérbe, mint amennyit ki tudtak szivattyúzni. Ebben az esetben a hajó órái vagy percei meg voltak számolva. Ezt a legénység úgy érzékelte, hogy a heves, szinte erőn felüli szivattyúzás ellenére a hajó legmélyebb részén a beömlött víz szintje folyamatosan emelkedett. Ezt azonban nem volt könnyű megállapítani, ha a ki-be jutó víz mennyisége közel volt egymáshoz. Például, ha percenként 100 litert tudtak kiszivattyúzni, de percenként 102 liter ömlött be. Egy ilyen 100:102 helyzetnél elég sok idő kellett a vízszint emelkedésének az észlelésére. És most jön a félreérthetetlen tapasztalat. A patkányok mind addig nyugodtan folytatták a csendes szaporodásukat, amíg ez az arány nem érte el a 100:100 értéket, amint ezt túllépte (példánkban 100:102), megindult a patkányok menekülése a hajóról. Csak azt nem lehetett megtudni, és máig homály borítja a dolgot, hogy a patkányok ezt honnan tudják. Egy biztos, ha a patkányok menekülnek, a legénység nyugodtan abbahagyhatja a szivattyúzást, a hajó menthetetlenül el fog süllyedni, csak idő kérdése. Ebből a tényből született meg a már említett mondás: a süllyedő hajót először a patkányok hagyják el (utoljára pedig a kapitány).
Na vajon miért álltam elő ezzel a patkány sztorival? Azért, mert Orbán hajója vitathatatlanul süllyed, de a patkányai csendben (de igen aktívan) tovább csücsülnek a fenekükön, illetve erőteljesen gazdagodnak. Ezek a patkányok balfaszok, eszük ágában sincs menekülni. – Ja, hogy nem süllyed a hajó? Nanemá! Orbán egy elképesztően jó stratéga, hihetetlenül jól tud bánni a tömegekkel, fantasztikus érzékkel tudja, mivel lehet zabáltatni őket (pl. rezsicsökkentés, Erzsébet utalvány a nyuggereknek), de ő se omnipotens. Gyermekded álmaitól 50 éves korára se tudott megszabadulni. Totálisan rossz elképzeléseire senki se meri felhívni a figyelmét, mert az felérne egy öngyilkossággal, így a kiválasztott gárda minden Orbán rémálmot iparkodik szolgai módon megvalósítani. Az unortodox névre elkeresztelt gazdaságpolitika (amiben Orbán őszintén hisz, hiszen nyugati vezetőknek dicsekedett róla) ma már olyan látványosan rossz eredményeket produkál, hogy nincs az a csodás kommunikáció, amivel el lehetne takarni. A „Magyarország jobban teljesít” majd „Magyarország erősödik” szlogenek társadalmi értékelése kábé azonos a régen volt „békeharcéval” vagy a „népünk nem rés, hanem erős bástya” szlogenekkel. Magyarul már a kutya se hiszi el, de szólni nem mer senki. Pedig a maroknyi sleppen kívül már mindenkinek keresztbe tett. A rokkant nyugdíjasok, a magánpénztár betétesei, a pedagógusok, a „fiatalon” nyugdíjazott karhatalmisták, a felsőoktatás diákjai, az egészségügy dolgozói, a gyógyszerfogyasztó nyugdíjasok, a volt dohányárusok, a bölcsődei dolgozok, az iskolás gyerekek szülei, amik így hirtelen eszembe jutnak. Ezek mind Orbán kárvallottjai. De a 27 százalékos ÁFA, a fuvaradó, az átutalási adó, stb. mind a 10 milliót sújtja. A rezsicsökkentés egy aprócska szépségtapasz, aminek hamarosan meg lesz a böjtje.
Az ország gazdasága olyan látványosan rossz, a külföldön dolgozó félmillió magyar olyan fokú tisztánlátásra kényszeríti az itthon maradtakat, hogy azt már semmilyen kétszínű, de ügyesen összehozott tájékoztató se képes ellensúlyozni. Az orbáni haszonélvezők, azok a bizonyos csókosok pedig oly kevesen vannak a nagy tömegekhez képest, hogy a hajóba már rég sokkal több víz ömlik be, mint amennyit ki lehet szivattyúzni. Csak azt nem értem, hogy ezt a Lázár vezette aktív csapat miért nem veszi észre. Ezek tök hülye patkányok, úgy tesznek, mintha a világ legtökéletesebb hajója 24 csomóval szelné a vizeket, amíg el nem érkeznek Orbánisztánba. Hogy nem? Na, figyelj!
Hajdanában, Dávid Ibolya fénykorában kiderült, hogy a zsákmányon a kormány és az ellenzék 70:30-hoz arányban osztozott. Régi szép idők! Ma ez az arány 100:00-hoz. Illetve, közelebb vagyunk az igazsághoz, ha azt írom, hogy 500:00-hoz 😀 . A mai ellenzéknek semmi lehetősége, esélye nincs a zsákmányolásra. Igen, össze fognak állni, és mindenbe bele fognak menni, mert a kormányra kerülésnek most van igazán nagy tétje. De még mindig nem tudjuk mi az oka a patkányok szemmel látható, önbizalomtól duzzadó, nyugalmának. Valami olyat tudnak, amit mi nem tudunk. Orbánnak már megvan a titkos fegyvere, hogy lehet megnyerni egy választást, ha az ország lakosságának 80 százaléka ellene szavaz? Lázár és a többiek nem hülyék, legfeljebb gazemberek, ezek a patkányok fosztogatják a rakományt, dőzsölnek, és 100 évre rendezkednek be. Valamelyik oldal nagyon pofára fog esni.
Ez egy tipikus vasárnapi poszt, amit egy őszinte vallomással kezdek. Ezt a történetet azért veszem át, mert a magyar nőknek szeretnék ötletet adni, ugyanis szerintem most már az ő kezükben (illetve „kezükben”), van az ország sorsa, amennyiben követik a kenyai nők példáját. A hírek szerint egy kenyai nőcsoport meghirdette az egy hétig tartó „szex-sztrájkot” amennyiben a rivális politikai csoportok nem egyeznek meg.
Egészen pontosan arról van szó, hogy az ország tíz nőszervezete egymással összefogva felhívta az ország nőlakosságát, hogy bojkottálják a szexuális együttlétet férjeikkel, vagy élettársukkal az állami reformok bevezetése érdekében. Ugyanis abból indulnak ki, hogy a szexre éhes férfiak nyomást gyakorolhatnak a kormányra a politikai csatározás befejezése végett.
Na, és milyen alaposak. Nemhiába, ott egyetlen egy szőke nő sincs, csupa briliáns elme, akik mindenre gondoltak. Egyesületi pénzből egy héten át fizetik az ország prostituáltjait (népszerűbben kifejezve, kurváit), hogy ne fogadjanak kuncsaftokat. Ida Odinga, a miniszterelnök felesége kijelentette, hogy ő maga is csatlakozik a szex-sztrájkhoz, amivel tiltakozni akar a férje és az államfő között húzódó viszály ellen. Az óvatosság kedvéért azt azért még hozzátette, hogy ez nem valamifajta büntetés akar lenni, mindössze több időt biztosít férjének ahhoz, hogy nyugodt körülmények között átgondolhassa a helyzetet.
Személy szerint nekem tetszik a dolog, csak számunkra egy kicsit elkésett. Mennyivel jobb lenne az ország helyzete, ha évekkel ezelőtt tárhattam volna fel, micsoda fantasztikus lehetőség áll Orbán Viktor, Gyurcsány Ferenc, Vona Gábor, stb. feleségének a rendelkezésére. 😀
Gyerekkorom nagy háborús slágere volt a „Csak egy nap a világ”. A népszerűség valószínű oka a háborús kilátástalanság lehetett. Akár a fronton, akár idehaza a halál bármikor bárkire lesújthatott. Budapesten mindennaposak voltak a „berepülések”, aminek bekövetkezését szirénázással jeleztek. A szirénák megszólalásakor mindenkinek le kellett menni az óvópincébe, azaz a lakóházak kissé átalakított pincéibe, ott, ahol éppen tartózkodott. A szirénázás három hullámban jött, a harmadik szirénázásra már senki se lehetett az utcán.
Egy alkalommal, apámmal a Nyugati pályaudvar környékén voltunk motorkerékpárral. Hirtelen megszólaltak a szirénák. Dolgunkat végezetlenül hagyva menekültünk az erősen veszélyeztetett környékről. Apám, velem a hátsó ülésen, végigszáguldott a körúton, miközben a légoltalmi parancsnokok az öklüket rázták a házak kapualjából. Szerencsére a harmadik szirénahang előtt megérkeztünk a megfelelően biztosnak hitt József körúti házhoz és lementünk a pincébe, ahová később lehallatszott néhány közeli robbanás, majd csend, és a végén feljöhettünk. Egy-két lerombolt ház mindig akadt, persze halottakkal.
Hát ige, ilyen volt a háború. Nem volt wellness, meg kényeztetés, halál na az elég sűrűn előfordult. A „Csak egy nap a világ” sláger tehát igen aktuális volt, na de miért írom én ezt le? Azért mert tegnap este eszembe jutott, amikor rámentem az Artic news honlapra, amit előző nap frissítettek. A legújabb poszt szerint 1979 és 2000 közötti átlag hőmérséklet az Északi sarkon -30°C volt február 10-én. Ma viszont ennél 30 fokkal magasabb lesz, vagyis 0°C, azaz a víz fagyás/olvadás pontja. Légy szíves olvasd el még egyszer: Február 10-én, télen az Északi-sarkon 0°C lesz. Na jó, de mi ennek az oka? Az Atlanti-óceán északi részéről 157km/ó sebességgel érkező szél meleg levegőt visz magával. Mindez 17 méteres hullámokkal jár (ami prímán töri a jeget). Különben is a sarkkörön túl a globális melegedés nyolcszor gyorsabb, mint máshol. A jelenség nem egyedi. Japán északi részén ebben az időben a tenger általában nulla fokú, most viszont 19 fokot mértek, amiben már fürödni lehet.
A fentiek kiértékeléséből az következik, hogy Humans could be extinct in 9 years – scientists magyarul: 9 éven belül kihalhat az emberiség, állítják a tudósok. Ez természetesen szenzáció hajhászásnak tűnhet, de „During the Palaeocene–Eocene Thermal Maximum (PETM), which occurred 55 million years ago, global temperatures rose as rapidly as by 5°C in ~13 years, according to a study by Wright et al.” Vagyis Wright és munkatársai szerint a Paleocén-Eocén Termikus Maximum alkalmából, ami 55 millió évvel ezelőtt következett be, a globális hőmérséklet emelkedés gyorsaságára jellemző, hogy 13 év alatt 5 °C emelkedést jelentett. Vagyis ez a hat fokos emelkedés 2026-ig nem tűnik lehetetlennek, ha valóban ezzel nézünk farkasszemet.
Ami nekem feltűnt az a 9 év. Miért nem tíz? Az emberek általában kerek számokat használnak a becsléseknél. Igen, de McPherson 2016-ban említett 10 évet. Ha kiáll kalkuláció mellett, akkor 2017-ben 9 évet kell mondania. De ez mást is jelent. Annyira biztosak a számításaikban, hogy megengedhetik maguknak ezt a kényes pontosságot. De miért?
Tény az, hogy a klímakutatóknak csak kicsiny hányada köti az ebet a karóhoz. A nagy többségnek esze ágában sincs ragaszkodni 2026-hoz. Akkor pedig azt lehetne mondani, hogy ha ez a 9 év egy kisebbségi vélemény, akkor nyilvánvalóan nagyobb esély van arra, hogy nem következik be. Csakhogy közbelép az emberi természet. Jól ismert tény, hogy az Ember nem szeret szembenézni kellemetlenségekkel. És ha nem néz vele szembe, akkor a legegyszerűbb, ha nem fogadja el. Úgy hogy én amondó vagyok, ne a nukleáris háborúra készüljünk fel, hanem az elviselhetetlen hőségre és annak közvetlen következményeire.
Hogy az ember milliókkal mit meg lehet etetni, ez egészen elképesztő. A legutolsó történelmi múltban, mondjuk az elmúlt két év alatt. Muzulmán „menekültek” megerőszakoltak nőket, robbantottak, géppisztollyal lelőttek több tucat embert, kamionnal belehajtottak tömegekbe, videó üzenetben közölték a keresztény világgal, hogy ők hidegvérrel levágják bárkinek a fejét, amit diadal ittasan fel is emeltek a jól látható magasba, mármint a vért csöpögő levágott fejet. És akkor a neokon kézben lévő média néhány hét alatt eléri azt, hogy hatalmas tömegek tüntettek Trump, és Trump rendelete ellen, aki betiltotta a muszlimok beáramlását Amerikába. Ehhez természetesen a magyarországi szajha média is csatlakozott, miközben milliárdokat költ az ország arra, hogy ne tudjanak illegálisan átszökni a határainkon.
Gondolkozzunk! Mi lehet a tapasztalata a neokon, szajha, hazudós médiának, és a tüntetéseket finanszírozó Soros Györgynek, ha bele mernek fogni egy ilyen propaganda hadjáratba. A muszlimok rémtettei szinte tegnap voltak, nemrég még levágott európai emberfejeket láthattunk, de ma már a média teli van a muszlim papa és 4 éves kislányának örömteli találkozásával, valamelyik amerikai repülőtéren, amire szinte varázsütésre, hatalmas tömegek tüntetnek a muszlimok mellett. Ezek normálisak?
Semmi kétség, a tömegekkel bármit meg lehet csinálni. Bármit!
Nevelőanyám apját, Roth Jánosnak hívták. Füleken született, de Trianon után átjött a Csonka-Magyarországra. Vett egy telket Nagy Iccén és épített rá egy házat. 1944-ben deportálni akarták a neve miatt, mert mi más lehet egy Roth, mint zsidó. A kiérkező csendőröknek letolta a gatyáját, és megmutatta a fitymás szerszámát. Erre a csendőrök sarkon fordulva távoztak. 1944-ben, az 1800-as években születettek esetében ez perdöntő volt. Akkoriban minden zsidó vallásos volt, vagyis izraelita, tehát szertartásosan metélt.
Nem sokat kellett várni, hogy (szokásunkhoz híven) elveszítsük a háborút, ami után bosszúból (?) deportálták a magyarországi svábokat. Nagyapámat megint össze akarták szedni, mert egy Roth mi más lehetne, mint sváb. Akcentusa tényleg volt neki, ezért amikor jöttek összeírni magyarról átváltott szlovákra, mert a német mellett szlovákul is beszélt. Otthagyták. Jelzem a szlovákkal jól járt, mert amikor egy orosz szakasz 1945 januárjában betelepedtek a házába, gyorsan összehaverkodott a katonákkal, akik hálából a máshol ellopott ételt oda hordták nekik. Anyám meg behordta nekünk. 😀
Erről meg azért írok, mert tegnap eszembe jutott, miután egy Franciaországba szakadt hazánk fia „hozzászólt”. Hadd idézzem nektek az utolsó, befejező bekezdést:
„Az Olimpia kurva messze van, ha lesz, de te már is letolvajoztad a kormányt. Egy rendes diktatúrában a magadfajta bolsevista patkányokat úgy összeverik, hogy kiszarja a belét. Gondolj erre mikor diktátorozol, Te vén hülye!”
Hogy vén vagyok, az tény. Legfeljebb lehetne finomabban jelezni. Hogy hülye lennék, azt vitára lehetne bocsátani. Na de, hogy bolsevista lennék! Minket úgy ért a felszabadítás, hogy nagykereskedő apámat felszabadították vagyona 90 százalékától. Persze, mind a 100 százalék el volt rejtve, de nagy részét megtalálták azok az orosz katonák, akiknek apám szatócs üzletfelei adták a tippet, hol keressenek. A maradék 10 százaléktól Rákosi szabadította meg. Gondolni lehet, hogy a család mennyire volt bolsevista, párttag, KISZ tag, Munkásőrség tagja, de akár szakszervezeti tag is. Ellenkezőleg, a munkásosztály ellenségei voltunk. Éppen hogy megtűrtek. Apám három műszakban járt vasat kalapálni, havi 600 forintért. Erre jön néhány vadbarom, akik kurva nagy hazafinak érzik magukat Franciaországban, Kanadában és Németországban, és közlik, hogy bolsevista vagyok, 30 évvel a Szovjet Unió felszámolása után. Mellesleg védik azt az Orbánt, aki miatt külföldre távoztak. Hülyékkel teli van a világ. 🙁
Drága jó nevelőanyám, aki (édesapámmal ellentétben) sokat beszélgetett kamasz fejemmel, számtalan dologra hívta fel a figyelmem. Nehéz lenne ezeket felsorolni, de most egyetlen egy jut az eszembe. „Tibike sohase abból ismerhetsz meg valakit, hogy miket mond, hanem, hogy miket cselekszik.” Hogy miért írom e sorokat? Majd még visszatérek rá.
Közgazdászaink (az egész világon) ilyen vagy olyan eredménnyel kijárnak egy egyetemet, ahol megtanulnak a túlfűtött gazdaságtól kezdve a recesszióig minden hasznos dolgot, amivel irányítani lehet a trendeket a fő cél, vagyis a minél nagyobb növekedés elérése érdekében. Kamatlábemelés, vagy éppen süllyesztés, stimuláló programok bevezetése, vagy leállítása, hiánykezelés, szociális megszorítások, adókedvezmények, vagy éppen emelések, és hasonlók közötti összefüggések elemzését, meg ami még van.
Most viszont óriási szarban van a világ, és kiderül, hogy a legnagyobb közgazdasági zsenik se tudják, mit kellene csinálni, és ez annyira nyilvánvaló, hogy nem is rejti véka alá, mármint a becsületesebb fajta. Nem új, de van aki még nem hallott róla. Abból indultak ki Amerikában, hogy a túl nagy vállalkozásokat nem hagyhatják csődbe menni. Mi magyarok az ottani gigászokat nem nagyon ismerjük név szerint. Legyen elég annyit mondani, hogy a világ legnagyobb és természetesen a legtőkeerősebb biztosítója az AIG. Ez a behemót a világ 130 országában megtalálható csak…. csak túl sok (hamisan) minősített hitel biztosítását vállalta el az összeg évi 1 százalékáért, ami hatalmas hasznot hozott addig, amíg ki nem derült a „turpisság”, amibe belebuktak (volna), de a kormány azt mondta, hogy túl nagy vállalkozás ahhoz, hogy hagyják lesüllyedni. Ugyan több részletben, de ha emlékezetem nem csal, úgy 285 milliárd dollár összeggel sietett az állam a segítségükre. Persze ezt sokan nem nézték jó szemmel, de amikor ebből az összegből a vezetőség maguk között szétosztott több mint 150 milliót – ha hinni lehet a híreknek – akkor az már a kapitalizmushoz szokott amerikaiaknak is sok volt.
Ez természetesen óriási szemétségnek fogható fel, hiszen a pénz az adófizetőktől származik és az állam nem erre szánta, ezért lett volna nagy szenzáció, de aztán kiderült, hogy sorra az összes szarból kihúzott vállalkozás ugyanezt tette. Így aztán a szenzáció már nem is olyan nagy. Nekem meg szöget üt a fejembe, ha egy csőd előtt álló vállalkozást komoly milliárdokkal megmentenének, akkor mi lehet az oka annak, hogy ezeket a mentőöveket nem mentésre, hanem magánvagyon gyarapítására használják fel, méghozzá tömegesen.
Most jönnek be a képbe nevelőanyám intő szavai. „Arra figyelj, amit csinálnak.” Ha egy vezérigazgató nem akarja megmenteni vállalatát, akkor valami olyat tud, amit az elméleti közgazdászok nem tudnak. Szerinte a céget (melynek részvényeit már rég eladta) nem érdemes megmenteni. Nekem minden tiszteletem Surányi, Bokros, Békesi, stb. uraknak, de elméleti és gyakorlati tudásuk csak 2008-ig volt érvényben. Hogy ezt ők nem veszik észre, azon nem csodálkozom. A legenda szerint, amikor a Náci Németország (így szokás emlegetni) meglepetésszerűen megtámadta a Szovjet Uniót, a „villámháború” kifejezést megteremtő német páncélosokkal szemben az orosz tábornokok lovasrohamokat rendeltek el. Ők még így tanulták.
Nincsenek különleges közgazdasági ismereteim, azon kívül, hogy semmit nem veszek hitelre, de én úgy érzem, hogy valami nagyon bűzlik a közgazdasági Dániában. Egy kicsit több a tőke, mint kellene, egy kicsit több a munkáskéz, mint amennyire szükség van és bár évtizedekre előre elköltöttünk minden jövedelmünket, és a világ folyamatos háborúkban pusztítja a megtermelt javakat, még mindig egy kicsit túl sok áru van felhalmozva a raktárakban. Ha szabadna javasolnom a friss diplomával rendelkező közgazdász ifjaknak, próbálják meg a paradigmaváltást, még az is lehet, hogy hoz valamit a konyhára.
Tíz év alatt (a mai napig) 2437 posztot tettem fel a honlapomra, de még egyetlen egyszer se fordult elő, hogy bármit átvettem volna a közmédiából. Most megtört a jég. Az INDEX-ben megjelent cikk Gyurcsányról annyira jó, hogy én magam is írhattam volna. 😀 Na jó, elég a fényezésből. A cikk minden egyes mondatával egyetértek, legfeljebb más stílusban írtam volna. És akkor fogadjátok szeretettel.
Feri soha a büdös életbe nem lesz többé miniszterelnök, Feri a büdös kurva életbe nem váltja le Viktort. Ezt ő magán és néhány ezer hívén kívül mindenki tudta eddig is és tudja az után is, hogy tegnap emberünk faszául beledurrantott a nullás lisztbe.
Úgynevezett évértékelőjéről nehéz a nélkül olvasni, hogy az emberben felmenjen a pumpa. Viktor minden eddiginél durvább ekézésén persze lehet röhögni, jól megmondta a Feri azt, amit amúgy minden jó érzésű ember ebben az országban tisztán lát. Csakhogy onnan bicsaklani kezd az agymenés, hogy majd jön ő és megmenti a hazát. Az emberek többsége rühelli a mostani rezsimet, de szinte senki se sírja vissza Ferit csak azért, mert egy hangyafasznyival kevésbé volt káros figura. Vagy azért, mert ugyan sokkal szarabb politikus, viszont nem építi le a demokráciát.
Ezt persze már néhányszor megírtuk, most viszont egy nagyon fontos pillanatban vagyunk, ha úgy tetszik, döntési helyzet volt Feri számára. A szerencsétlen széthúzó, magát demokratikus ellenzéknek csúfoló bagázs szempontjából tök egyértelmű, hogy vagy összefognak és mindenhol állítanak egyetlen vonzó jelöltet, vagy nem Viktor leváltása, hanem az újabb kétharmad elkerülése lesz a cél. Nagyon fontos lenne megállítani a rezsim további tobzódását 18-ban, mindent ennek kellene alárendelni.
Erre az a Feri, aki a leghangosabban ugatja Viktort, azt is benyögi, hogy akár mindenkivel szemben, egyedül indul a választáson, vagyis tesz egy hatalmasat a Fidesz hatalmon maradásáért. Fontosabb neki az, hogy 5,5 százalék helyett kapjon hatot, hogy egyetlen képviselővel több baszhassa a rezet DK-s színekben a parlamentben, mint hogy az összefogásért küzdene – ha már nem hajlandó eltakarodni teljesen, ami a leghasznosabb lenne az ország számára. Szarom le, hogy mit kavar a baloldal, hogy Lengyel Laca ki akarja-e hagyni Ferit,, ha ez nettó taktikázás, az is baromi káros, ne nyilvánosan üzengessen. Már már rég nem azzal tudnak ezek a faszok Viktor ellen a leghatékonyabban harcolni, ha járatják a pofájukat, hanem ha a legerősebb közös felhozatallal állnak fel a választáson.
Azt mondja Feri, megbűnhődött a hibáiért, de ezen már túl van. Lószart mama, ez a mostani ahhoz hasonló bűn, mint amikor a kamuhegyekkel megnyert 2006-os választás, de főleg Őszöd után nem volt hajlandó időben eltakarodni, ránk hozva a demokratikus rendszer alapjainak lebontását lehetővé tevő kétharmadot.
Már csak azt nem értem, miért csinálja ezt ez a faszi. Kőgazdag, neki pont minden mindegy, de küldetéstudatos félőrültként, magát szociálisan érzékenynek promózva sok szegénnyel kúr ki azzal, hogy hatalomban tartja Viktort. Még ha kritikái nagy része igaz és jogos is, ö a rezsim legnagyobb hasznos idiótája, nem véletlenül nem is támadják már rég a narancsosok.
Ha valóban Orbán ellen, az ország érdekében akar munkálkodni, most igazából pofázás és taktikázás helyett – hasonlóan az LMP-hez és az Együtthöz – álljon bele kőkeményen az olimpiai aláírásgyűjtésbe.
Még mindig nem jöttek rá az „illetékesek”, hogy ha nyerni akarnak az Európai Dal Fesztiválon, akkor nem jó dallal kell menni, pláne nem az éppen divatos, tömegek által lelkesen fogyasztó stílussal, amit pillanatnyilag Radics Gigi képvisel (Király Lindától átvéve). Ami kell az olyasmi, amit az emberek 3 perc alatt a szívükbe tudnak zárni. Azért mert első hallásra semmi se igazán szép. Legalább egy kicsit mindent meg kell szokni. Az Emberbe ugyanis be van programozva az „idegentől” való tartózkodás.
És mi lenne igazán idegen, mint a magyar nyelv. 2005-ben a Nox egy elképesztően jó számmal indult, ráadásul egy ragyogóan csinos, és jól mozgó nő adta elő (Péter Szabó Szilvia) a „Forogj világ”-ot. Ha veszik maguknak a fáradtságot és angol szöveget énekelnek (érthetően), akkor igen közel kerülhettek volna az első helyhez. De ki ért magyarul Európába rajtunk kívül? [Én ugyan felhívtam az együttes figyelmét az angol fontosságára, és vállaltam volna a fordítást is, de szóba se álltak velem.]
Különben is az etnikai blokkok egymásra szavaznak. Mi pedig nem tartozunk egyikbe se. Kizárólag az elcsatolt területeken élő magyarokra lehet számítani. Ebből lett Nox-nak a 12. hely. De, ha érthető és ütős szöveggel pályáznak, mindenhonnan lehetett volna kapni jó pár szavazatot.
A zsűri dolga lenne megtalálni az esélyes indulót, de a zsűri komolytalan. Abból indultak ki a kiválasztáskor, hogy értsenek a „dal”-hoz. NEM! A PR-hoz kellene érteniük.
Kétségtelen, hogy a cigány-magyar ötvözetű dal (Pápai Jocó előadásában) a mezit lábos cigány csaj táncával együtt, művészi teljesítmény, a legjobb volt a mezőnyben, de lehet-e ezzel nyerni? Szerintem nem.
Volt viszont egy nem túl ismert (Muri Enikő) által előadott Jericho. Van-e olyan ember Európában, aki ne hallott volna a bibliai Jerikó leomló falairól? Aligha.
A néző az első taktustól kezdve úgy érzi, hogy tudja, miről van szó. Ismerős a történet, ismerőssé válik maga a dal is a 3 percen belül. Felcsigázza az előadás, és szavaz rá. És nekünk pont ez kell, SZAVAZAT. Hülyeség elvárni a sok millió nézőtől, hogy legyenek zenei, művészi ismeretei. A szart is beszavazzák (lásd Conchita Wurst), ha ismerős a történet.
Az 1936-os olimpia után a háború miatt 12 évet kellett várni a következőre, amit 1948-ban tartottak Londonban. Ez már 3 és fél évre volt a háború végétől, ami elég időt adott arra, hogy a nemzet magára találjon. A londoni olimpián ez a kicsiny, mindössze 10 milliós magyar nemzet igen sikeresen szerepelt. A nemzetek rangsorában a negyedikek lettünk, de csak egyetlen ezüstéremmel csúsztunk a franciák mögé. Összesen 10 arany, 5 ezüst, és 13 bronz érmünk lett.
Mint 15 éves kamasz éltem-haltam az olimpiáért, amire rásegített az, hogy a kormány is mindent megtett a promóció érdekében. Azon a nyáron az én üzemi gyakorlatom egybeesett az olimpiával. A család a sváb-hegyen nyaralt, ahonnan én minden reggel a fogaskerekűvel mentem le Pestre. Amikor olyan versenyszám futott, amiben magyarok is részt vettek, a rádió közvetítést, aki tehette kihangosította. A Sváb-hegyi fogas megálló pénztár ablakába ki volt téve egy hangszóró, amit már 150 méterről lehetett hallani. Beérkezve a műhelybe egymásnak esve vitattuk meg az eseményeket. Még pletykák is repkedtek, ami szerint például Gyarmati Olga a távolugrás olimpiai bajnoka (már nem éppen tinédzser), esténként lelkesen látogatta a férfi atléták szálláshelyét, amit ha nem tesz, még több érmünk lehetett volna. Persze erre az égvilágon semmi bizonyíték nem volt. Minden valószínűség szerint csak kitaláció azok részéről, akik a 10 arannyal nem voltak megelégedve. Minden esetre a nemzet még soha nem égett akkora lázban olimpia miatt, mint akkor. A műhely gyakorlatom 8-tól 13-ig tartott, így kettőre már otthon voltam, amikor a szüleimmel beszéltük át az eredményeket és a várható eseményeket. Mindegy, a nemzet abszolút egységben volt, ami mára már a múlté. Ma már az olimpia nem egysége kovácsolja a nemzetet, hanem megosztja.
Olvasom, hogy már 70 ezren aláírták az olimpiai népszavazást, Sólyom László, aki annak idején jó nagyot tolt Orbán szekerén, amit már rég megbánt, nem helyesli a budapesti rendezést. Ezzel szemben Kálmán Olga, aki messze nem objektív műsorvezető, él-hal a budapesti rendezésért. Legfőbb ideje tehát, hogy áttárgyaljuk a dolgot.
A magam részéről annak idején drukkoltam, hogy legyen már egyszer Budapesten is olimpia. Az „annak idején” akkor volt, amikor az olimpia még sport volt, amatőr sport, azaz majdnem amatőr, de most ebbe ne menjünk bele. Közbe azonban volt néhány szuper olimpia, amelyek mind iszonyatos pénzekbe kerültek, mindegyik rátett egy lapáttal a megelőzőre, mindegyik sokkal többe került, mint az előzetes számítások, és valamennyi veszteséges volt.
A budapesti olimpia becslések szerint kb. 2000 milliárd forintba kerülne, amit nyugodtan beszorozhatunk kettővel, mert a becsült összeget mindig, mindenütt túllépik, ráadásul nálunk a politikai szereplők erősen érdekeltek a túllépésben, mert a költségek felét le fogják nyúlni. Ez az egyetlen dolog, amire a budapesti rendezéssel kapcsolatban mérget lehet venni.
Roppant izgalmas lehetne, ha nálunk rendeznék az olimpiát. Emlékszem milyen lázban égett a Főváros 1949-ben, amikor itt rendezték meg a szovjetek által szponzorált Világ Ifjúsági Találkozót. Ki ne élvezne egy ilyet? De milyen áron? A baloldali ellenpropaganda sajnos ül, ilyen oktatás, egészségügy és szociális nyomor mellett nem szabad ennyi pénzt szórakozásra költeni. Különösen akkor, amikor gazdasági megfontolásból két város is, a nálunk sokkal gazdagabb Hamburg és Róma visszalépett. Hogy Orbán és sleppje miért akarja, a világos. Ragyogó lehetőség hatalmas összeg ellopására. A kérdés az, hogy mi a nemzet érdeke?
A XX. század derekáig Detroit a világ legfontosabb ipari városa volt, az autóipar fellegvára. Detroit lélekszáma 1970-ben volt a csúcson 1,5 millióval. Ez a szám 2010-re 900.000-re csökkent. A város tehát visszafejlődött. Ennek oka az amerikai autógyártást alaposan megzavaró japán és európai kompakt autók, amivel Detroit nem tartott lépést. Jellegzetes kapitalista módon, ami nem profitál, azt egyszerűen hátrahagyják. Ez történt a század elején épített épületekkel is. Az alábbi képsorozat bemutatja a dicsőséges múlt szomorú maradványait.
Valamikor a Packard gépkocsik a Detroitban gyártott autók között szuper luxusnak számított. Most viszont a gyár épületei romokban hevernek.
Egy kiöregedett postai bérmentesítő gép. Az 1930-as években ez high-tech volt a borítékok címzésére és bérmentesítésére. Itt egy magára hagyott irodát láthatunk.
Egészen az 1980-as évekig a David Broderick Torony helyiségeit ügyvédek, orvosok és fogorvosok bérelték ki. Ennek a fogorvosi rendelőnek a romjai a 18. emeleten található.
Körülbelül az 1914-ben épült Sain Christopher Házban helyet foglaló kisméretű könyvtár, ami valamikor a városi könyvtárhálózathoz tartozott. Az utolsó bérlője egy vallásos társaság volt, akik közösségi programokhoz használták.
Az 1928-ban megnyitott United Artists Színházban spanyol-gótikus atmoszférája volt, ami pont olyan drámaira sikerült, mint az előadott darabok. 1978 és 1983 között a színházat a Detroiti Szimfonikusok használták zenefelvételek készítéséhez.
A műszaki középiskola antik terme. Korábbi tanulók között megtalálható volt Diana Ross énekesnő, Jack White rock zenész, Ellen Burstyn színésznő és John DeLorean gépkocsi dizájner.
A szabadpiac kapitalizmusa a profit maximalizálásra van ráhangolva. A profit érdekében mindent feláldoz, ezért elembertelenedik az egész „szabad” világ. Ha már nem kifizetődő, ha nem termel kellő profitot, nem csak házakat, de egész városrészeket magára hagynak, amint erről a megelőző képsorok árulkodnak. Aztán új erővel, a még több profit reményében máshol, mást építenek fel. Az alábbi kép Detroit mai képe a Lake St. Clair felöl nézve.
Néhány perce döbbentem rá, hogy nekünk, magyaroknak milyen jó dolgunk van. Ugyanis az égvilágon semmi, de semmi problémánk nincs. Más országokban tüntetnek sőt, zendülnek, mert elcsalták a választásokat, mert nem lehet megélni a fizetésekből, mert túl enyhe büntetés szabnának ki a korrupcióra. Ja, igen, más országokban lőnek, robbantanak, nincs nap, hogy ne haljon erőszakos halált 20-30 ember. Máshol éhen halnak tízezrek és persze járványok pusztítanak. Hónapok óta fohászkodnak esőért, mert kiszáradt a termés. Gond és baj szerte a világban, de nálunk semmi probléma. Bocsánat, egyetlen egy problémánk akad, igaz egy kicsit mesterséges, de probléma. Van egy-kétezer ember, aki büszke arra, hogy ő buzi, bocsánat, hogy meleg, és akad néhány száz, akinek ez nem tetszik, és akkor most foglalkozzunk egy kicsit ezzel.
Én heteroszexuális vagyok, nem tehetek róla, ezzel vert meg az isten. Igaz, már hozzászoktam, és a vele járó kényelmetlenségeken sikeresen túltettem magam. Arra viszont nem emlékszem, hogy valaha is büszke lettem volna rá. Különben 42-es cipőt hordok, és erre se vagyok büszke. Egyetlen egy dolgom akad vele, hogy amikor cipőt akarok venni, akkor a polcról a 42-es cipőket veszem le. Most nem sorolom fel, de rengeteg tulajdonságom van, ahogy másnak is. Éppen ezért nem értem, hogy ez a bizonyos egy-kétezer ember miért büszke arra, hogy meleg? Talán négy éven át keményen nyomták az egyetem padját, és éjt nappallá téve tanultak, hogy melegek lehessenek, és most, hogy végre melegek, kimennek az utcára és a maguk enyhén rendhagyó módján tudtunkra adják, hogy ők büszkén melegek, merthogy megdolgoztak érte? Egészségükre! Parádézzanak, éljék ki magukat, legyenek boldogok, én a magam részéről kívánok nekik sok-sok kellemes együttlétet. Kevesebb ánusz repedést, beszarást, meg ami még ezzel jár. Aki ezzel nem ért egyet, az maradjon otthon, ahogy én is otthon maradok, és ne nézze végig a parádét, amit különben valóban égbekiáltóan gusztustalan, viszont a törvények szerint természetesen joguk van gusztustalannak lenni.
Aztán, nini, néhány százan ellen parádéznak. Úgy gondolják, nekünk olyan jól megy a dolgunk, annyira nincs semmi problémánk, hogy direkt kell csinálni. Illetve, nem is gondolják végig. Nekik nem számít, hány millióba kerül a rendfenntartása, a károk helyreállítása, ők egyszerűen utálják a melegeket, amit valahol meg tudok érteni, mert sok szeretni való nincs rajtuk. Ez a bohóckodás, amit csapnak, egy kicsit nekem is sok, de ha minden heteroszexuális tüntetően otthon maradna, és a dobáláshoz előkészített tojásokból jó kis rántottát készítenének maguknak és az ellenkező nemű partnereikkel elfalatozgatnák, majd bekapcsolnák a tévét és azt látnák, hogy a tökéletesen elnéptelenedett utcákon egy-kétezer büszke meleg lógó orral miként menetel teljesen céltalanul a meglepődött rendőrök sorfala között, akkor mindenki, de legalább is a többség jól járna. Jövőre nem lenne meleg parádé, mert ha a kutya se támadja meg őket, akkor nem érdemes parádézni, nem lehetnek áldozatok. A rendőrök szombati napjukat a családjukkal tölthetnék és a belügyi tárca milliókat spórolna meg. A TV adók pedig kénytelenek lennének helyszíni tudósítás helyett, mondjuk Los Angelesből közvetíteni egy meleg parádét, hadd lássák a magyar nézők, milyen büszkék arrafelé a melegek. Könnyen lehet, ha a magyar melegeket nem dobálja senki, akkor még az is kiderül, hogy pontosan mire büszkék.
Gmarko makacs okoskodása tette szükségessé, hogy újraközöljem ezt az éppen hét éves posztot. Neki pedig jót tenne, ha elolvasná az egész könyvet.
Hans-Peter Martin és Harald Schumann (két német újságíró) írtak egy könyvet 1996-ba, amit 1998-ban lefordítottak magyarra is : Támadás a demokrácia és a jólét ellen. A könyv szépséghibája 😀 hogy ez csak az alcím volt. Az igazi cím (A globalizáció csapdája). Mindenesetre a két úriembert nem érheti vád, hogy nem szóltak időben. A fejezetek között válogatva ilyenekkel találkozhatunk:
Csapdában a demokrácia.
A globális mohóság és a globális pusztulás.
Az egyetlen világ szétesése.
Az ellenség mi magunk vagyunk.
Billiárd játék a világ pénzpiacán.
A Bretton Woods-i valutarendszertől a szabad spekulációig.
Az Euró nagy kalandja.
A derirvatívák, avagy a meglepetésszerű, fű alatt szerveződő pénzügyi összeomlás.
Ez a könyv azt igazolja, nem igaz, hogy senki nem tudta már 10 évvel korábban, hogy mi felé tart a világ. És az se igaz, hogy bárkit is váratlanul érhetett, hiszen a könyvet bárki elolvashatta, akár magyarul is, ahogy én megtettem. És akkor most idézek a könyvből egyetlen – nagyon komolyan veendő – bekezdést : „Az elkövetkező évszázadban a munkaképes lakosság húsz százaléka elég lesz ahhoz, hogy lendületben tartsa a világgazdaságot. Ennél több munkaerőre nem lesz szükség. A munkát keresők mindössze egy ötöde fogja megteremteni mindazt az árut, illetve nyújtani mindazt a nagy értékű szolgáltatást, amelyet a világ társadalma megengedhet magának. Ez a húsz százalék lesz aztán az, amelyik majd aktívan vesz részt az életben, a kenyérkeresésben és a fogyasztásban. A munkavállalók nyolcvan százaléka állástalan lesz. Ennek az alsó nyolcvan százaléknak rettenetes gondjaik lesznek.”
Most természetesen hitelesíteni kell a fenti bekezdést. Hol hangzott ez el, mennyire lehet komolyan venni? Nos 1995. szeptember végén Mihail Gorbacsov a világ minden részéről 500 vezető politikust, gazdasági szakembert, tudóst és vállalatvezetőt hívott össze San Franciskóban az amerikai mecénások által összedobott Gorbacsov-alapítvány szárnya alatt. Nem azért, hogy szokásaikhoz híven fecsegjenek és mulatozzanak, hanem, hogy komolyan megbeszéljék a XXI. századot. Minden téma vitaindítójának 5 perc állt a rendelkezésére, amihez egy-egy hozzászóló 2 percig fejthette ki a saját véleményét. Különben konszenzus alakult ki a „20:80″ aránypár érvényességével, valamint a „tittytainment” – Brzezinski által újonnan kreált angol műszó – realitásával kapcsolatban is, mely utóbbi a „női csöcsök és a szórakoztatás” összevonásából származik. Nyilvánvalóan a 80 százalék idejének az eltöltése végett, amiről majd a kereskedelmi tévéknek kell gondoskodni. De volt ennél jelentősebb, hideg fejjel tett bejelentés is: „Egy új társadalmi rendszer rajzolódik ki: gazdag országok, említésre méltó középosztály nélkül.” És akkor most ugorjunk át a mába, magunk mögött hagyva 14 (elvesztegetett?) évet. Az amerikai statisztikai hivatal szerint 2010. február elején a munkanélküliek aránya 10 százalék körül volt, ami eléggé rémisztő, de messze elmarad a valóságtól. A Bostoni Northeastern University kebelén belül működő Munkaerőpiaci Központ felmérései szerint a kutatók korrelációt találtak a családok jövedelme és a munkanélküliség között. Egyszerű szavakkal, minél szegényebb egy népcsoport, tagjai annál nagyobb százalékban vannak munka nélkül. Konkrétan ez így néz ki:
Éves jövedelem 150.000 $ felett, a munkanélküli ráta 3,2 %
Éves jövedelem 40-50.000 $ között, a munkanélküli ráta 9 %
Éves jövedelem 30-40.000 $ között, a munkanélküli ráta 12 %
Éves jövedelem 20-30.000 $ között, a munkanélküli ráta 20 %
Éves jövedelem 12.500 $ alatt, a munkanélküli ráta 31 %.
Tehát a legalsóbb osztálynál a munkanélküliség tízszer nagyobb, mint a legfelsőbb osztálynál. Ez azonban nem azt jelenti, hogy 69 százalékának van munkája, mert a statisztikát megkerüli az, aki már nem keres munkát, bár vállalna, ha kapna. Illetve azok, akik csak alkalmi munkákból tartják fenn magukat. Ha ezeket is a munkanélküliekhez számolják, akkor a legszegényebbek 52 százaléka van munka nélkül. Ehhez az elszomorító képhez még hozzá kell tenni, hogy egyes földrajzi helyeken és színes bőrűek között az arány még 52 százaléknál is nagyobb. Ezen kívül az égvilágon semmi jel nem mutat arra, hogy ez a helyzet 2010-ben megváltozna.
És akkor most nézzünk szét a hazai tájakon! Évek óta mást se hallunk, mint munkahelyteremtés. Ebben az országban mindenki, megállás nélkül munkahelyeket akar teremteni, de a munkahelyek valahogy nem akarnak megteremtődni. Miért? – Most teljesen a hasamból fogok beszélni (van olyan jó, mint bármelyik közgazdászé 😀 ) – Munkahelyteremtés feltétele a termelés fokozása, de nem 1-2 százalékkal, mert a termelékenység folyamatosan javul, ezért egy bizonyos többtermeléshez még nem kell új munkaerő. A bizonyos többtermeléshez nagyobb kereslet kellene, de nincs. Például 2009-ben fele annyi új gépkocsit értékesítettek Magyarországon, mint az előző évben. Se Amerika, se Európa nem nagyon mászik ki a válságból, míg Kína 2009-ben is 9 százalékos GDP növekedést produkált, ráadásul olcsón. Ezzel párhuzamosan Magyarország el van adósodva, amit vissza kell fizetni. Ez csak jövedelem elvonással lehetséges. Vagyis a lakosság kevesebbet költhet, ami további kereslet visszaesést jelent. Szóval, hogy lesz itt munkahely? Sehogy!
Mindeközben nálunk is eltűnő félben van a középosztály. Az idősebbek felélik vagyonukat, a fiatalabbak nyakig el vannak adósodva (lakás, gépkocsi). A hajdan volt szocializmus, majd a kapitalizmus ígérete, az egyre javuló életszínvonal azt jelenti, hogy egyre nagyobb tömegek ülnek a színes TV előtt, és élvezik a tittytainmentet. — De azért menjetek el szavazni. Illúziók nélkül nem lehet élni.
Néhány éves együttélés után bármelyik fél el fogja mondani, hogy a férfiak tényleg a Marsról jöttek, a nők pedig a Vénuszról. Mindenki tudja, hogy a nemek valóban egymástól eltérően gondolkodnak, azonban ez a nyilvánvaló különbség, mindez ideig a nemi hormonoknak és a társadalmi elvárásoknak volt a számlájára írva, mert ez utóbbi erős nyomást gyakorolt az egyedekre, hogy nemüknek megfelelően viselkedjenek. Ez mellett úgy gondolták, hogy az agy alapvető felépítése és működése mind a két nem esetében ugyanaz.
Az utóbbi időben azonban ez a nézet fokozódó kihívásnak van kitéve. A kutatások arra derítenek fényt, hogy a női és férfi agy egymástól jelentősen eltérő genetikai kódok alapján van felépítve, ami több anatómiai különbséget is eredményez. Különbség mutatkozik még a neuronok összekapcsolásában és a neuronok közötti kapcsolatokat biztosító vegyi anyagokban is. Mindez arra mutat rá, hogy nem egy, hanem két fajta emberi agy létezik, női és férfi.
A neurológusoknak meg is van a problémájuk, hiszen amit eddig megtudtunk az agyról, az hímnemű állatok és önként jelentkező férfiak agyának a vizsgálataiból származik. Ha az így nyert eredményeknek akárcsak egy apró része nőkre vonatkoztatva nem érvényes, akkor, nagy volumenű kutató munka bizonytalan alapokra lett felépítve. Ha ki tudjuk dolgozni, hogy a nők miért különböznek a férfiaktól, akkor régóta fennálló titokzatosságok oldódnának meg, mint például, a nőknek és a férfiaknak miért van egymástól eltérő mentális problémáik és egyes gyógyszerek miért hatásosak férfiak esetében, míg nőknél majdnem hatástalanok.
Azt már régen tudjuk, hogy bizonyos különbség létezik a férfiak és a nők agya között, de a széleskörű felfogás szerint ez csupán a hipotalamuszra korlátozódott, amelynek elsősorban a táplálkozásnál és a szexualitásnál volt szerepe, néhány egyéb dolog mellett. Ha nem csak a hipotalamuszt vizsgálták, a kutatók általában nem nőstény állatokkal dolgoztak, mert az ösztrogén és a progreszteron színt állandó változása a menstruációs ciklusnak megfelelően az eredmények értékelését nagyon megnehezítette. Ebből kifolyólag a neurológusok a hipotalamus kivételével feltételezték, hogy a hím és nőstény agy azonos.
Most viszont egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a hipotalamusz csak a történet kezdetét jelenti. Kezdjük azzal, hogy a női agyat felépítő egyes elemek relatív mérete eltér a férfi agyétól. 2001-es tanulmányában Jill Goldstein (Harvard Medical School) egészséges férfiak és nők 45 különböző agyi tartományokat megmért és összehasonlított. Kiderült, hogy a frontális lebeny részei, ahol a döntéshozás és a problémamegoldó készség lakozik, arányait tekintve nőknél nagyobb, csak úgy, mint a limbiotikus kortex, mely az érzéseket szabályozza. Más kísérleteknél pedig azt észlelték, hogy a rövidtávú memóriáért és a térbeli eligazodásért felelős hippokampusz arányaiban nőknél nagyobb, mint férfiaknál, ami meglepő, mivel köztudottan a nőkről elterjedt, hogy térképolvasásban igen gyengék. Férfiaknál arányosan nagyobb területek csoportjához tartozik a parietál kortex, amely az érzékszervektől érkező jeleket dolgozza fel, és a térérzékelést segíti, valamint az amigdala, amely az emocionális, szociális és szexuális viselkedést szabályozza. Larry Cahill (University of California) neuróbiológus szerint pusztán az a tény, hogy a felépítés méreteit tekintve különbözik, azt sugallja, hogy funkcionális különbségeknek kell lenni.
Cahill bizonyítékot talált arra, hogy a nemiség befolyásolja az egyes agytartományok használatát. Agyi leképezéssel kapcsolatos kísérletek során Cahill arra kérte a résztvevő férfi és női csoportokat, hogy korábban bemutatott, emóciókkal terhelt képekre emlékezzenek vissza. A kísérlet során mind a férfiak, mind pedig a nők következetesen aktivizálták az amigdalát – két mandula-méretű neuronköteg, amelyek a limbiotikus rendszer egy részét képezik – a feladat elvégzése közben. Azonban, amíg a férfiak a jobboldalit aktivizálták, addig a nők a baloldalit. Ezen túlmenően a két csoport a kép egymástól eltérő aspektusára emlékeztek vissza. A férfiak a szituáció lényegére, míg a nők a részletekre emlékeztek. Ez arra enged következtetni, hogy a férfiak és a nők emocionális eseményekkel kapcsolatos információkat egymástól eltérő módon dolgozzák fel, különböző mechanizmusok alapján, állítja Cahill.
Ugyanez lehet a helyzet fájdalom elnyomásra használt agyi áramköröknél is. Jól ismert tény, hogy krónikus fájdalom esetén a nők előbb fordulnak segítségért, mint a férfiak. A jelenség egy részét rá lehet fogni arra, hogy a nők gyakrabban fordulnak orvoshoz, mint a férfiak, de ezt figyelembe vesszük, még akkor is igen komoly bizonyíték van arra, hogy a nők és nőstény emlősök fájdalmai meghaladják a férfiakét. Nem minden kísérletnél jön elő különbség a nemek között, de amikor előjön, mindig a nőstény az, amelyik nagyobb fájdalmat érez.
Anne Murphy (University of Georgia) megpróbál rájönni arra, hogy krónikus fájdalmak miért hatnak a nőkre erősebben, mint a férfiakra. A kutatónőt különösen érdekli egy fájdalomelfojtó áramkör, amely az agy két részét: a periak-duktális grey (PAG) és a rostrális ventromediális medulla (RVM) összeköti a gerincvelővel. Amikor ezt az áramkört aktiválja, akkor egy fájdalom jel, a fájdalom csillapítását beindítja egy láncreakció, aminek következtében, endrofin szabadul fel, ami aztán hozzákötődik az opiodikus receeptorokhoz és a fájdalomjelet lefojtja. Murphy szerint ez az áramkör a fájdalomcsökkentés Mekkája nem csak az embereknél, de minden gerinces állatnál is, ennek ellenére senkit nem érdekelt, hogy nőstények esetében miként van elrendezve.
Egyelőre még nincs egyértelmű válasz, de Murphy vizsgálatai eredményeztek már néhány meglepő eredményt. Nőstények esetében a PAG és RVM közötti kapcsolat tömörebb, mint a hímeknél, ennek ellenére ez a szakasz nőstényeknél nem aktiválódik a fájdalom csillapítása végett. „Ha pedig nem aktiválódik – lamentál Murphy – akkor mi a funkciója és miért nagyobb?”
Jelenleg a kérdésre nincs válasz, azonban Jeff Mogil (McGill University) úgy gondolja, hogy legalább is részben megtalálta nőstényeknél a fájdalmat vezető áramkört. In experiments in mice, (egerekkel végzet kísérletnél) Mogil az egér PAG és gerincvelejét összekötő neuronokon található receptorokat vegyileg blokkolta, és azt észlelte, hogy a hím egér ezeket az N-metil-D-aszpartát receptorokat fájdalomcsökkentésre használja. Viszont ennek a szakasznak a blokkolása nőstény egereknél nem vezetett eredményre. Mogil szerint ez azt jelenti, hogy „A nőstényeknél egy másik, olyan szakasz van, ahol az NMDA receptoroknak nincs szerepük.”
Egerekkel végzett genetikai kísérletek arra a következtetésre juttatták Mogilt, hogy a nőstények fájdalomcsillapítása a melanokortin-1 (Mc1r) receptorért felelős génben mutatkozó, nemiségre specifikus variációhoz kötődhet, ami emberekben szabályozza a haj és bőrszínt is. Azok a nőstény egerek, amelyeknél ezeknek a géneknek nem volt meg ezt a funkciót ellátó változata, kevésbé tudták csillapítani a fájdalmukat. Ugyanezt tapasztalták vörös hajú, önként jelentkező nőknél is, akiknek szintén nem voltak működőképes Mc1r génjei. Ezzel szemben vörös hajú férfiaknak nem volt problémájuk a fájdalomcsillapítással kapcsolatban, feltehetően, mert ők az NMDA áramkört használták.
Még korai lenne kijelenteni, de ha a nők fájdalomcsillapítása valóban eltér a férfiakétól, akkor ez megmagyarázza, miért hatnak a nőkre másképpen az opiát alapú fájdalomcsillapítók. Nőknél az opiát tartalmú NALBUPHINE sokkal hatékonyabb, mint a morfium. Miközben férfiaknál a morfium igen hatásos, míg a NALBUPHINE a fájdalmat ténylegesen fokozza. Ezek az eredmények oda vezethetnek, hogy nők részére külön fájdalomcsillapítókat hozhatnak létre. Mogil azonban szkeptikus, szerinte még nagyon kevés kísérleti eredmény van ahhoz, hogy ilyen gyógyszerekkel kapcsolatos kutatást érdemes lenne beindítani.
Hasonló nehézségek mutatkoznak a mentálhigiéniás területen is, ami egy másik olyan terület, ahol a nemek között ismert a különbség. Nők esetében kétszer gyakrabban diagnosztizálnak depressziót, mint férfiaknál. Ezen kívül a női agy tipikusan fele annyi szerotonint (depressziónál észlelt neuró-traszmitter) állít elő, mint a férfi agy.
Nem oly rég Anna-Lena Nordström (Stockholmi Karolinska Intézet) úgy találta, hogy az egészséges nőknek több szerotonin receptora van, mint a férfiaknak, de kevesebb szerotonin transzportere, amire a szerotonin re-cirkulálásához szükség van. Ki lett mutatva, hogy ennek a felállásnak a megváltoztatása egyes nőknél depresszió kialakulásához vezethet. Nordström azonban úgy gondolja, hogy férfiak és nők közötti transzporter különbség nagyobb figyelmet érdemel, mert ez az oka, amiért olyan antidepresszáns drog, mint például a PROZAC ki tudja fejteni a hatását, valamint azért, mert bizonyíték van arra, hogy a nők az ilyen drogokra jobban reagálnak, mint az olyan antidepresszánsokra, melyek a szerotoninon kívüli neuró-transzmitterekre hatnak.
A férfiak ritkábban szenvednek a depressziótól, de ez nem jelenti azt, hogy könnyebb lenne a helyzetük. Fiúknál gyakrabban diagnosztizálnak autizmust, Tourette-szindrómát, diszlexiát, dadogást, koncentrációs hiányt, és korai skizofréniát. Margaret McCarthy (University of Maryland) szerint a hormonszerű prosztaglandinok, amelyek a hím agyvelőt maszkulínizálják közvetlenül a születés előtt és után, legalább is részben felelősek a jelenségért. A prosztaglandinok gyulladásokat is okoznak, ezért McCarthy vizsgálja, hogy amennyiben fertőzés vagy bizonyos drogok megváltoztatják a hatását, a kifejlődés alatt álló agyban okozhat-e gyulladást vagy más károsodást.
A női és férfi agy közötti különbséget feltárhatja egy másik terület is, nevezetesen az, ahogy a nők és a férfiak visszaélnek a drogokkal. A férfiak kétszer nagyobb számban nyúlnak a kokainhoz, mint a nők, aminek okai minden bizonnyal társadalmi tényezők, azonban, amikor nők próbálják ki, sokkal gyorsabban rászoknak, és toxikológiai leszoktatásuk sokkal nehezebb.
Jane Taylor (Yale University) 2007-ben arra utalt, hogy a magyarázat genetikai különbségekben lehet. Taylor összehasonlítást végzett olyan egerek között, amelyek genetikailag herékkel rendelkező hímek, illetve petevezetékkel rendelkező hímek, valamint genetikailag herékkel rendelkező nőstények, illetve petefészekkel rendelkező nőstények voltak. Megfigyelései szerint a genetikailag nőstény egerek gyorsabban rászoktak drogra, mint a genetikailag hím egerek, függetlenül attól, hogy milyen ivarszervvel rendelkeztek. (Nature Neuroscience, vol. 10. P. 1398).
Jill Becker (University Michigan) hasonlóra talált. Patkányokat ránevelt arra, hogy orrukat bedugják egy lyukon egy adag kokainért. Összehasonlított petefészküktől megfosztott, és kiherélt patkányokat. A nőstények mohóbbnak bizonyultak, de amikor ezek a nőstények ösztrogént kaptak, kokain felvevő készségük megháromszorozódott. Ezek szerint a genetikai hajlamuk a szex hormonokkal együtt döbbenetes kokain szenvedélyt váltott ki.
Időközben több tanulmány is született, amelyek azt bizonyították, hogy a nők nagyobb mértékben kerülnek a kokain hatása alá, amikor ösztrogén szintjük magas, progeszteron szintjük viszont alacsony volt.
Még hosszú út áll a kutatók előtt, de miközben a nemiség hatása az agy felépítésére és a funkciójára egyre nyilvánvalóbbá válik, a nők számára alkalmasabb gyógyszerek megteremtésének szükségszerűsége egyre sürgetőbb. Mielőtt azonban ezek a munkálatok beindulnának, a hím és nőstény állatok agya közti különbségeket sokkal részletesebben fel kell még tárni.
Kedves kis film, amiben az iskolás gyerekek szívvel lélekkel adják magukat. Az ember inkább kötelességből nézi végig, semmint hogy lekötné, de még mindig jobb, mint a pirotechnikára felépített tucat film, ahol az elejétől a végéig állandóan csak lőnek. És akkor a vége felé jön a meglepetés, tátong a kórus. Az eltökélt pöttöm emberkék sztrájkba lépnek. Ez az, amit senki se várt. Szerintem ezért szavazták be a Mindenkit az első helyre. Meghökkentő meglepetés, amit ma már Hollywood nem tud okozni. A mai világban a meglepetés szinte ismeretlen, pedig mindenki arra vágyik, de a sötét szobából 40 barát Happy birthday kiáltásánál többre van szükség. Ezt sikerült Deák Kristófnak megvalósítani.
Az 1928-ban megnyitott United Artists Színházban spanyol-gótikus atmoszférája volt, ami pont olyan drámaira sikerült, mint az előadott darabok. 1978 és 1983 között a színházat a Detroiti Szimfonikusok használták zenefelvételek készítéséhez.
