Az utóbbi időben azonban ez a nézet fokozódó kihívásnak van kitéve. A kutatások arra derítenek fényt, hogy a női és férfi agy egymástól jelentősen eltérő genetikai kódok alapján van felépítve, ami több anatómiai különbséget is eredményez. Különbség mutatkozik még a neuronok összekapcsolásában és a neuronok közötti kapcsolatokat biztosító vegyi anyagokban is. Mindez arra mutat rá, hogy nem egy, hanem két fajta emberi agy létezik, női és férfi.

A neurológusoknak meg is van a problémájuk, hiszen amit eddig megtudtunk az agyról, az hímnemű állatok és önként jelentkező férfiak agyának a vizsgálataiból származik. Ha az így nyert eredményeknek akárcsak egy apró része nőkre vonatkoztatva nem érvényes, akkor, nagy volumenű kutató munka bizonytalan alapokra lett felépítve. Ha ki tudjuk dolgozni, hogy a nők miért különböznek a férfiaktól, akkor régóta fennálló titokzatosságok oldódnának meg, mint például, a nőknek és a férfiaknak miért van egymástól eltérő mentális problémáik és egyes gyógyszerek miért hatásosak férfiak esetében, míg nőknél majdnem hatástalanok.

Azt már régen tudjuk, hogy bizonyos különbség létezik a férfiak és a nők agya között, de a széleskörű felfogás szerint ez csupán a hipotalamuszra korlátozódott, amelynek elsősorban a táplálkozásnál és a szexualitásnál volt szerepe, néhány egyéb dolog mellett. Ha nem csak a hipotalamuszt vizsgálták, a kutatók általában nem nőstény állatokkal dolgoztak, mert az ösztrogén és a progreszteron színt állandó változása a menstruációs ciklusnak megfelelően az eredmények értékelését nagyon megnehezítette. Ebből kifolyólag a neurológusok a hipotalamus kivételével feltételezték, hogy a hím és nőstény agy azonos.

Most viszont egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a hipotalamusz csak a történet kezdetét jelenti. Kezdjük azzal, hogy a női agyat felépítő egyes elemek relatív mérete eltér a férfi agyétól. 2001-es tanulmányában Jill Goldstein (Harvard Medical School) egészséges férfiak és nők 45 különböző agyi tartományokat megmért és összehasonlított. Kiderült, hogy a frontális lebeny részei, ahol a döntéshozás és a problémamegoldó készség lakozik, arányait tekintve nőknél nagyobb, csak úgy, mint a limbiotikus kortex, mely az érzéseket szabályozza. Más kísérleteknél pedig azt észlelték, hogy a rövidtávú memóriáért és a térbeli eligazodásért felelős hippokampusz arányaiban nőknél nagyobb, mint férfiaknál, ami meglepő, mivel köztudottan a nőkről elterjedt, hogy térképolvasásban igen gyengék. Férfiaknál arányosan nagyobb területek csoportjához tartozik a parietál kortex, amely az érzékszervektől érkező jeleket dolgozza fel, és a térérzékelést segíti, valamint az amigdala, amely az emocionális, szociális és szexuális viselkedést szabályozza. Larry Cahill (University of California) neuróbiológus szerint pusztán az a tény, hogy a felépítés méreteit tekintve különbözik, azt sugallja, hogy funkcionális különbségeknek kell lenni.

Cahill bizonyítékot talált arra, hogy a nemiség befolyásolja az egyes agytartományok használatát. Agyi leképezéssel kapcsolatos kísérletek során Cahill arra kérte a résztvevő férfi és női csoportokat, hogy korábban bemutatott, emóciókkal terhelt képekre emlékezzenek vissza. A kísérlet során mind a férfiak, mind pedig a nők következetesen aktivizálták az amigdalát – két mandula-méretű neuronköteg, amelyek a limbiotikus rendszer egy részét képezik – a feladat elvégzése közben. Azonban, amíg a férfiak a jobboldalit aktivizálták, addig a nők a baloldalit. Ezen túlmenően a két csoport a kép egymástól eltérő aspektusára emlékeztek vissza. A férfiak a szituáció lényegére, míg a nők a részletekre emlékeztek. Ez arra enged következtetni, hogy a férfiak és a nők emocionális eseményekkel kapcsolatos információkat egymástól eltérő módon dolgozzák fel, különböző mechanizmusok alapján, állítja Cahill.

Ugyanez lehet a helyzet fájdalom elnyomásra használt agyi áramköröknél is. Jól ismert tény, hogy krónikus fájdalom esetén a nők előbb fordulnak segítségért, mint a férfiak. A jelenség egy részét rá lehet fogni arra, hogy a nők gyakrabban fordulnak orvoshoz, mint a férfiak, de ezt figyelembe vesszük, még akkor is igen komoly bizonyíték van arra, hogy a nők és nőstény emlősök fájdalmai meghaladják a férfiakét. Nem minden kísérletnél jön elő különbség a nemek között, de amikor előjön, mindig a nőstény az, amelyik nagyobb fájdalmat érez.

Anne Murphy (University of Georgia) megpróbál rájönni arra, hogy krónikus fájdalmak miért hatnak a nőkre erősebben, mint a férfiakra. A kutatónőt különösen érdekli egy fájdalomelfojtó áramkör, amely az agy két részét: a periak-duktális grey (PAG) és a rostrális ventromediális medulla (RVM) összeköti a gerincvelővel. Amikor ezt az áramkört aktiválja, akkor egy fájdalom jel, a fájdalom csillapítását beindítja egy láncreakció, aminek következtében,  endrofin szabadul fel, ami aztán hozzákötődik az opiodikus receeptorokhoz és a fájdalomjelet lefojtja. Murphy szerint ez az áramkör a fájdalomcsökkentés Mekkája nem csak az embereknél, de minden gerinces állatnál is, ennek ellenére senkit nem érdekelt, hogy nőstények esetében miként van elrendezve.

Egyelőre még nincs egyértelmű válasz, de Murphy vizsgálatai eredményeztek már néhány meglepő eredményt. Nőstények esetében a PAG és RVM közötti kapcsolat tömörebb, mint a hímeknél, ennek ellenére ez a szakasz nőstényeknél nem aktiválódik a fájdalom csillapítása végett. „Ha pedig nem aktiválódik – lamentál Murphy – akkor mi a funkciója és miért nagyobb?”

Jelenleg a kérdésre nincs válasz, azonban Jeff Mogil (McGill University) úgy gondolja, hogy legalább is részben megtalálta nőstényeknél a fájdalmat vezető áramkört. In experiments in mice, (egerekkel végzet kísérletnél) Mogil az egér PAG és gerincvelejét összekötő neuronokon található receptorokat vegyileg blokkolta, és azt észlelte, hogy a hím egér ezeket az N-metil-D-aszpartát receptorokat fájdalomcsökkentésre használja. Viszont ennek a szakasznak a blokkolása nőstény egereknél nem vezetett eredményre. Mogil szerint ez azt jelenti, hogy „A nőstényeknél egy másik, olyan szakasz van, ahol az NMDA receptoroknak nincs szerepük.”

Egerekkel végzett genetikai kísérletek arra a következtetésre juttatták Mogilt, hogy a nőstények fájdalomcsillapítása a melanokortin-1 (Mc1r) receptorért felelős génben mutatkozó, nemiségre specifikus variációhoz kötődhet, ami emberekben szabályozza a haj és bőrszínt is. Azok a nőstény egerek, amelyeknél ezeknek a géneknek nem volt meg ezt a funkciót ellátó változata, kevésbé tudták csillapítani a fájdalmukat. Ugyanezt tapasztalták vörös hajú, önként jelentkező nőknél is, akiknek szintén nem voltak működőképes Mc1r génjei. Ezzel szemben vörös hajú férfiaknak nem volt problémájuk a fájdalomcsillapítással kapcsolatban, feltehetően, mert ők az NMDA áramkört használták.

Még korai lenne kijelenteni, de ha a nők fájdalomcsillapítása valóban eltér a férfiakétól, akkor ez megmagyarázza, miért hatnak a nőkre másképpen az opiát alapú fájdalomcsillapítók. Nőknél az opiát tartalmú NALBUPHINE sokkal hatékonyabb, mint a morfium. Miközben férfiaknál a morfium igen hatásos, míg a NALBUPHINE a fájdalmat ténylegesen fokozza. Ezek az eredmények oda vezethetnek, hogy nők részére külön fájdalomcsillapítókat hozhatnak létre. Mogil azonban szkeptikus, szerinte még nagyon kevés kísérleti eredmény van ahhoz, hogy ilyen gyógyszerekkel kapcsolatos kutatást érdemes lenne beindítani.

Hasonló nehézségek mutatkoznak a mentálhigiéniás területen is, ami egy másik olyan terület, ahol a nemek között ismert a különbség. Nők esetében kétszer gyakrabban diagnosztizálnak depressziót, mint férfiaknál. Ezen kívül a női agy tipikusan fele annyi szerotonint (depressziónál észlelt neuró-traszmitter) állít elő, mint a férfi agy.

Nem oly rég Anna-Lena Nordström (Stockholmi Karolinska Intézet) úgy találta, hogy az egészséges nőknek több szerotonin receptora van, mint a férfiaknak, de kevesebb szerotonin transzportere, amire a szerotonin re-cirkulálásához szükség van. Ki lett mutatva, hogy ennek a felállásnak a megváltoztatása egyes nőknél depresszió kialakulásához vezethet. Nordström azonban úgy gondolja, hogy férfiak és nők közötti transzporter különbség nagyobb figyelmet érdemel, mert ez az oka, amiért olyan antidepresszáns drog, mint például a PROZAC ki tudja fejteni a hatását, valamint azért, mert bizonyíték van arra, hogy a nők az ilyen drogokra jobban reagálnak, mint az olyan antidepresszánsokra, melyek a szerotoninon kívüli neuró-transzmitterekre hatnak.

A férfiak ritkábban szenvednek a depressziótól, de ez nem jelenti azt, hogy könnyebb lenne a helyzetük. Fiúknál gyakrabban diagnosztizálnak autizmust, Tourette-szindrómát, diszlexiát, dadogást, koncentrációs hiányt, és korai skizofréniát. Margaret McCarthy (University of Maryland) szerint a hormonszerű prosztaglandinok, amelyek a hím agyvelőt maszkulínizálják közvetlenül a születés előtt és után, legalább is részben felelősek a jelenségért. A prosztaglandinok gyulladásokat is okoznak, ezért McCarthy vizsgálja, hogy amennyiben fertőzés vagy bizonyos drogok megváltoztatják a hatását, a kifejlődés alatt álló agyban okozhat-e gyulladást vagy más károsodást.

A női és férfi agy közötti különbséget feltárhatja egy másik terület is, nevezetesen az, ahogy a nők és a férfiak visszaélnek a drogokkal. A férfiak kétszer nagyobb számban nyúlnak a kokainhoz, mint a nők, aminek okai minden bizonnyal társadalmi tényezők, azonban, amikor nők próbálják ki, sokkal gyorsabban rászoknak, és toxikológiai leszoktatásuk sokkal nehezebb.

Jane Taylor (Yale University) 2007-ben arra utalt, hogy a magyarázat genetikai különbségekben lehet. Taylor összehasonlítást végzett olyan egerek között, amelyek genetikailag herékkel rendelkező hímek, illetve petevezetékkel rendelkező hímek, valamint genetikailag herékkel rendelkező nőstények, illetve petefészekkel rendelkező nőstények voltak. Megfigyelései szerint a genetikailag nőstény egerek gyorsabban rászoktak drogra, mint a genetikailag hím egerek, függetlenül attól, hogy milyen ivarszervvel rendelkeztek.  (Nature Neuroscience, vol. 10. P. 1398).

Jill Becker (University Michigan) hasonlóra talált. Patkányokat ránevelt arra, hogy orrukat bedugják egy lyukon egy adag kokainért. Összehasonlított petefészküktől megfosztott, és kiherélt patkányokat. A nőstények mohóbbnak bizonyultak, de amikor ezek a nőstények ösztrogént kaptak, kokain felvevő készségük megháromszorozódott. Ezek szerint a genetikai hajlamuk a szex hormonokkal együtt döbbenetes kokain szenvedélyt váltott ki.

Időközben több tanulmány is született, amelyek azt bizonyították, hogy a nők nagyobb mértékben kerülnek a kokain hatása alá, amikor ösztrogén szintjük magas, progeszteron szintjük viszont alacsony volt.

Még hosszú út áll a kutatók előtt, de miközben a nemiség hatása az agy felépítésére és a funkciójára egyre nyilvánvalóbbá válik, a nők számára alkalmasabb gyógyszerek megteremtésének szükségszerűsége egyre sürgetőbb. Mielőtt azonban ezek a munkálatok beindulnának, a hím és nőstény állatok agya közti különbségeket sokkal részletesebben fel kell még tárni.

Őszintén! Megérdemlitek ti ezt a fordítást?

_________________________________________________________

A két agy tényleg nem egyformán működik. Lásd az alábbiakat!

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________