Tibor bá’ online
Drága jó nevelőanyám, aki (édesapámmal ellentétben) sokat beszélgetett kamasz fejemmel, számtalan dologra hívta fel a figyelmem. Nehéz lenne ezeket felsorolni, de most egyetlen egy jut az eszembe. „Tibike sohase abból ismerhetsz meg valakit, hogy miket mond, hanem, hogy miket cselekszik.” Hogy miért írom e sorokat? Majd még visszatérek rá.
Közgazdászaink (az egész világon) ilyen vagy olyan eredménnyel kijárnak egy egyetemet, ahol megtanulnak a túlfűtött gazdaságtól kezdve a recesszióig minden hasznos dolgot, amivel irányítani lehet a trendeket a fő cél, vagyis a minél nagyobb növekedés elérése érdekében. Kamatlábemelés, vagy éppen süllyesztés, stimuláló programok bevezetése, vagy leállítása, hiánykezelés, szociális megszorítások, adókedvezmények, vagy éppen emelések, és hasonlók közötti összefüggések elemzését, meg ami még van.
Most viszont óriási szarban van a világ, és kiderül, hogy a legnagyobb közgazdasági zsenik se tudják, mit kellene csinálni, és ez annyira nyilvánvaló, hogy nem is rejti véka alá, mármint a becsületesebb fajta. Nem új, de van aki még nem hallott róla. Abból indultak ki Amerikában, hogy a túl nagy vállalkozásokat nem hagyhatják csődbe menni. Mi magyarok az ottani gigászokat nem nagyon ismerjük név szerint. Legyen elég annyit mondani, hogy a világ legnagyobb és természetesen a legtőkeerősebb biztosítója az AIG. Ez a behemót a világ 130 országában megtalálható csak…. csak túl sok (hamisan) minősített hitel biztosítását vállalta el az összeg évi 1 százalékáért, ami hatalmas hasznot hozott addig, amíg ki nem derült a „turpisság”, amibe belebuktak (volna), de a kormány azt mondta, hogy túl nagy vállalkozás ahhoz, hogy hagyják lesüllyedni. Ugyan több részletben, de ha emlékezetem nem csal, úgy 285 milliárd dollár összeggel sietett az állam a segítségükre. Persze ezt sokan nem nézték jó szemmel, de amikor ebből az összegből a vezetőség maguk között szétosztott több mint 150 milliót – ha hinni lehet a híreknek – akkor az már a kapitalizmushoz szokott amerikaiaknak is sok volt.
Ez természetesen óriási szemétségnek fogható fel, hiszen a pénz az adófizetőktől származik és az állam nem erre szánta, ezért lett volna nagy szenzáció, de aztán kiderült, hogy sorra az összes szarból kihúzott vállalkozás ugyanezt tette. Így aztán a szenzáció már nem is olyan nagy. Nekem meg szöget üt a fejembe, ha egy csőd előtt álló vállalkozást komoly milliárdokkal megmentenének, akkor mi lehet az oka annak, hogy ezeket a mentőöveket nem mentésre, hanem magánvagyon gyarapítására használják fel, méghozzá tömegesen.
Most jönnek be a képbe nevelőanyám intő szavai. „Arra figyelj, amit csinálnak.” Ha egy vezérigazgató nem akarja megmenteni vállalatát, akkor valami olyat tud, amit az elméleti közgazdászok nem tudnak. Szerinte a céget (melynek részvényeit már rég eladta) nem érdemes megmenteni. Nekem minden tiszteletem Surányi, Bokros, Békesi, stb. uraknak, de elméleti és gyakorlati tudásuk csak 2008-ig volt érvényben. Hogy ezt ők nem veszik észre, azon nem csodálkozom. A legenda szerint, amikor a Náci Németország (így szokás emlegetni) meglepetésszerűen megtámadta a Szovjet Uniót, a „villámháború” kifejezést megteremtő német páncélosokkal szemben az orosz tábornokok lovasrohamokat rendeltek el. Ők még így tanulták.
Nincsenek különleges közgazdasági ismereteim, azon kívül, hogy semmit nem veszek hitelre, de én úgy érzem, hogy valami nagyon bűzlik a közgazdasági Dániában. Egy kicsit több a tőke, mint kellene, egy kicsit több a munkáskéz, mint amennyire szükség van és bár évtizedekre előre elköltöttünk minden jövedelmünket, és a világ folyamatos háborúkban pusztítja a megtermelt javakat, még mindig egy kicsit túl sok áru van felhalmozva a raktárakban. Ha szabadna javasolnom a friss diplomával rendelkező közgazdász ifjaknak, próbálják meg a paradigmaváltást, még az is lehet, hogy hoz valamit a konyhára.
__________________________________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________________________________
_________________________________________________________________________________________________
ez az én szövegem (részben 🙂 ), nem érdekel ki mit mond, csak a jegybank lépéseit figyelem.
Hihetetlen, hogy a jegybanki palotaforradalom óta már majdnem 4 év telt el, Magyarország sokat köszönhet az új vezetésnek, bár még sokkal több a tennivaló, nagyon nagy kár, hogy a lakosság 99,99 százaléka sosem fogja ezt értékelni …
Kb. ennyit tudnak az államok, amiket fenntartunk. Hogy a kellően nagyra hízott csődtömegeket rendszeresen „kimentsék”. Persze lehetőleg újabb állami hitelből, hogy a „lakóság” ne érezze meg azonnal.
Paradigmaváltás: építsük le az államot! Csak annyi erőforás felett engedjük rendelkezni, amennyit a legádázabb politikai ellenfeled kezében látni szeretnél.
Mit mond és mit tesz! Ez leginkább Kina és Oroszország közgazdasági megítélésében látszik. A nemzetközi sajtó temeti őket, minden nap cikkek sorozata szol a Kinát betemető adóság tengerröl, a bukás már a kapuban. „Rubelnek vége esik az árfolyama bezzeg a dollár!!!””
Amit látok: Oroszországnak van talán a legkisebb adosága a világban kb 14 % a GDP nek. Egy 2015 ös adat a világkereskedelem 22-25 % át Kína termeli. Mig a pénzügyi piacokon a Jűan vagy remimbi 2 % !!! ban van használva mig a dollár kb 47 % (az Usa részesedése a világ kereskedelemböl 8 %). 2016 os decemberi adat a jüan részesedése 4,5 % a világ valuta piacán 150 % növekedés. Esetleg látott valaki dicserő cikket róla? Nem kérdés hogy év végére ez lesz 6 is vagy 7 % és igy tovább. Az Usa a pénzkereskedelem csucsát már elérte az út csak lefelé vezethet mig Kinának meg felfelé vezet az útja.
” Nekem minden tiszteletem Surányi, Bokros, Békesi, stb. uraknak” Gratulálok!
Bár van itt egy kis tévedés, ugyanis ezek az „urak” sokkal inkább elvtársak, akik a szétesett SZU után új (kapitalista) uraik (bankárok) elvárásait teljesítették. Az ő pártjuk tette tönkre többek között Mo.-t.
„valami nagyon bűzlik a közgazdasági Dániában”
Nem a közgazdászokkal van a baj.
Hanem azzal, hogy a nagy játékosok már nem a piaci törvények szerint játszanak, hanem „generálják” a saját piaci törvényeiket.
Soha nem is működött tisztán a „szabadversenyes” modell. Amikor muszály volt, háborúkkal, bojkottal, dömpinggel vagy pénzinjekcióval az állam vagy a bankrendszer beleavatkozott.
Azt hiszem, most már végetért az az időszak, amikor a gazdaság „fejlődése” a cél… Most az aratás ideje jött el. A polgárok által felhalmozott vagyont fölözi le háttérhatalom.
2. Az igaz, hogy egy magát csődbekormányzó felelőtlen céget állami pénzből kimenteni rossz. Gyakorlatilag a sikkasztás egy szofisztikált módja.
De nem az az egyetlen megoldás, hogy visszaszorítjuk az államot. Egy erős, szabályozó állam is megteheti, hogy nem csinál ilyen hülyeségeket. Akár még törvényt is lehet hozni rá, hogy ne tehesse.
„..az idei év (2016) az első, amikor adósságszolgálatra kevesebbet fizetünk, mint a teljes magyar egészségügyre. .
. a privatizáció mennyire jelentette az apáinkkal való viszonyunk megtagadását…és mennyire jelenti az adósság felhalmozása az unokáinkkal való szolidaritás megtagadásának a kérdését.”
https://www.youtube.com/watch?v=hsnmhXV0ba0
Kovács Árpád: Gazdaság és államháztartás 2016-ban.
13:45-től.
Abba a korosztályba, amelyik ezt tette, abba bizony én is bele tartozom.
4:
Arról nem tehetek, hogy fogalmad sincs a magyar nyelvi fordulatokról. 😉
Én abszolút támogatom, hogy közgazdasági paradigmaváltásra van szükség. De könnyen mondom ezt a partvonalról, így, hogy egyrészt nem vagyok teljes részletességgel tisztában a jelenlegi paradigmával sem, és hogy nincs konkrét javaslat arra, hogy milyen paradigmának kellene jönnie. 😀
9. Ábel
Nem közgazdasági paradigmaváltásra van szükség hanem erkölcsire.
Addig, ameddig nincs erkölcsi szűrő alá téve a gazdaság összes eleme, addig hiába váltunk paradigmát, mindig lesznek olyanok, akikre „más” törvények vonatkoznak.
Ha az „igazságost” meg a „törvényest” nem tudjuk egymáshoz jobban közelíteni, akkor a pofánkba röhöghetnek, mint Medgyessy a privaticáció után: Nem volt igazságos, de legalább törvényes volt.
9: elmeletben igazad van, csak a gyakorlat nem ezt mutatja.
11: Mit nem mutat? Nem kell paradigmaváltás, én nem a partvonalon vagyok, hanem pontosan értem a jelenlegi paradigmát, és van konkrét javaslat az új, jobb, működő paradigmára?