Nem oly nagyon régen, ha a háziasszony főzni akart, akkor a sparheltbe be kellett gyújtani, ha meg akartuk látogatni az anyósunkat, akkor be kellett fogni a lovakat, ha karácsonykor gyümölcsöt akartunk enni, akkor nyáron be kellett főznünk belőle. A ágyneműt üstben kellet kifőzni, a parkettát lábkefével kellett felkefélni, a szőnyegből a port prakkerrel kellett kiverni, ha üdítőt akartunk inni, akkor szezonban kellett venni 10 kiló málnát és fel kellett főzni……. Nem volt ez olyan nagyon rég, én még emlékszem rá. A divatos pulóvereket a nők téli estéken megkötötték maguknak. Élhető volt az élet, csak nem volt olyan könnyű mint napjainkban. A pék sütött kenyeret, a hentesnél lehetett kapni húst, a piacról be lehetett szerezni zöldségféléket/gyümölcsöket. A cipész megjavította az elkopott cipőt, a szabó megvarrta a megrendelt öltönyt, a háziorvos kijött ha köhögött a beteg. Mégis, ha ide visszasüllyednénk, sok fiatalnak elmenne a kedve az élettől. Pedig bármelyik katasztrófa ér minket utol a helyzet, az életkörülmények ennél sokkal, de sokkal kegyetlenebbek lesznek. Szerencsés esetben az élet puszta fenntartásáért látástól vakulásig dolgozni kell majd az épkézláb, fiatal, rátermett nőknek, férfiaknak, és lehet, hogy még ez sem lesz elég. Szórakozásra, laza időtöltésre gondolni se lehet. Mindenhonnan mindenféle vész fog leselkedni a túlélőkre, amiknek felsorolásába belekezdeni se érdemes. A túlélők irigyelni fogják az elhunytakat. A poszt kérdése, megéri-e a túlélés? Egyáltalán belegondoltatok-e már, hogy mit jelent. Gond, munka, küszködés, és semmi öröm, mindössze az életösztön kiélése. Na lássuk, ti ezt hogy látjátok?

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________