Tibor bá’ online

Sose hittem volna, hogy Kertész Imrét az életben még egyszer „méltatni” leszek kénytelen, de most bejött. Mint köztudott ma, azaz augusztus 20-án Rubik Ernővel együtt Kertész Imre a Szent István rend tulajdonosa lesz. Rubik Ernő nevében (természetesen) nem nyilatkozhatok, de a helyében én nem venném át a kitüntetést, mert ez akaratlanul is Kertrész szintjére degradálja őt. De csak lépésben!

2002 előtt sose hallottam Kertészről, aki egy harmadosztályú bértollnok volt a Rákosi korszak alatt, és kollégái között arról volt híres, hogy rendre ellopta az ötleteiket. Semmi gond, még egy kis zsidó, akinek büdös a fizikai munka, de irodalmi tehetsége nincs (Állítólag a Sorstalanságot 13 éven át írta). Annak viszont csak a nem létező isten a tudója, hogy műve miért kapott Nobel-díjat. A díjátadáskor elvárt beszédét heteken át írta. Elolvastam, semmit mondó zagyvaság volt. Mindegy, megkapta és végre nekünk is lett egy irodalmi Nobel-díjunk. Ennek megfelelően örültem én is, és… álltam sorba, hogy kapjak egy példányt a Sorstalanságból, amely címet mára már megszoktunk, ahogy a „házi étel” átalakulását „házias étellé” (az én időmben házias az volt, aki tisztán tartotta a lakását, gondosan elvégezte a házimunkákat), megszoktuk, de mi a francot jelent? A szót természetesen Kertész ötlötte ki, valami szörnyen frappánsat akart alkotni, ami a holokausztot non plusz ultrává teszi. Helyette lett egy logikai bukfenc, mert a sors eredeti értelme szerint az mindenkinek van, ha tetszik Kertésznek, ha nem. Azt el tudom fogadni, hogy ha a sors valakinek egy Auschwitzi halált jelent, akkor annyi, de a rossz vagy kegyetlen sors nem jelenti a sors hiányát. Ez azonban a sokkal kisebbik baj, jóval nagyobb az, hogy a könyv mindjárt az elején kiesett a kezemből, de hiszen ez nem magyar fogalmazás, ez egy rakás szar. Hogy ezt összekaparta valaki, hát istenem, de hogy kapott erre Nobel-díjat? Hogy lehet ezt az iskolában tanítani. A Sorstalanság egészen egyszerűen fogalmazatlanság, ha élhetek ezzel a kínos szójátékkal.

Na jó, ez a múlt, de hogy jut eszébe az Orbán kormánynak, hogy ennek a magyarságát megtagadó, alkalmat – hogy a magyarokat gyalázza – el nem mulasztó alaknak bármilyen kitüntetést adjon, el nem tudom képzelni. Tudom a politikában nincsenek véletlenek, de hogy most mi a politikai szándék, annak kifürkészése meghaladja a képességeimet.

Kertész Imre a világ zsidóságának a kezében egy eszköz volt a Holokauszt életben tartásához, a magyarokon kívül senki se tudta meg, mekkora fos az, amit összekapart (ráadásul kevesen merik felvállalni a kritikát), Most Kertész eszköz lenne Orbán számára, hogy lenullázza az illiberalizmus elszólását? Orbán annyi mindent elvett tőlünk, legalább az önérzetünket meghagyhatná.

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
___________________________________________