Tibor bá’ vissza abba a múltba online,
amibe könnyen visszakerülhetünk
Aztán megszűntek a harcok Budapest utcáin, az emberek feljöttek az óvópincékből, felmérték a helyzetet, és megpróbáltak új életet kezdeni. Az első néhány napban férfiaknak kimenni az utcára életveszélyes volt, mert az orosz katonák elfogták őket és évekre elvitték hadifogolytáborokba, ahonnan sokan sose tértek vissza. Aztán, amikor az előírt számú „hadifogoly” összegyűlt, az eredeti veszély megszűnt. Lehetett kezdeni az új helyzethez való hozzáidomulást.
Az akkori januárok meglehetősen hidegek voltak, ami ellen védekezni kellett. Ablaküveg persze nem maradt ép egy se, vagyis a lakásokban pont annyi mutatott a hőmérő, mint az utcákon, többnyire mínusz 10-15 alatt. Ablaküveget természetesen sehol se lehetett kapni. Legtöbben úgy oldották meg, hogy az ablakokat beragasztották közönséges csomagoló papírral, és hogy némi fény is jöjjön át rajta, lemázolták étolajjal, amitől áttetszővé vált. Mivel nem volt központi fűtés se, ezért aki tehette, beállított egy kályhát a szoba közepébe, aminek a füstcsövét az ablakon vezették ki (ebbe az ablakba, papír helyett rétegzett lemezt tettek) Ez után már csak az tüzelőanyag beszerzése jelentett problémát. Lehetett épület- és bútormaradványok után kutatni a lerombolt házakban, vagy használaton kívüli, régi bútorokat összevágni. Januárban korán van sötét, elektromos áram pedig nem volt. Délután 4-kor már gyertyákat kellett gyújtani. Közben pedig az emberek felváltva végezték a romeltakarítást. A szakmunkások pedig (fizetés nélkül) iparkodtak helyreállítani a villamosközlekedést, a víz, gáz és áramszolgáltatást.
Mivel nem volt tömegközlekedés, sőt hidak se, a fél város gyalogolt. Leendő nevelőanyám a hatodik kerületből kisétált Sashalomra, hogy a szüleitől elhozzon néhány tábla szalonnát, miután konstatálták, hogy valamennyien élve maradtak. Azok lettek volna meglőve, akik Pestről Budára, vagy viszont, szerettek volna átjutni, ha nem fagy be a Duna, de persze akkoriban minden évben befagyott. Így aztán hidak helyett az egymásra fagyott jégtáblákon gyalogoltak át.
Mivel mindenkinek volt valami felesleges, és mindenkinek szüksége volt valamire, megindult a „kereskedelem”, aminek helyszíne a forgalmasabb utak voltak. A körúton, tálcával a nyakában az emberek fel-le sétáltak és a tálcáikon található cikkeket árulták. Tűzkő és szaharin igen kurrens áruféleség volt, de sok minden mást is lehetett kapni. Sokan kockára vágott kukoricamálét árultak, de lehetett kapni cigarettát, sőt használt ruhadarabokat is. Mivel semmit se gyártottak, semmi se volt felesleges. Az alkalom megszüli a különböző lehetőségeket. Hamarosan divattá vált a „vetkőztetés”. Éjjel magányos embereket a sötét utcákon levetkőztették, a ruháit elvették, amit mindjárt másnap eladtak. A téli hidegben meztelenre vetkőztetett ember mi mást tehetett, mint elfutott a legközelebbi barátjához, ha történetesen messze lakott. Ha ilyen nem volt, akkor a legközelebbi házba, vad idegenektől kért segítséget, és persze kapott.
A szesz és a cigaretta voltak a legfontosabb árucikkek. Persze ezeket se gyártották, az emberek felélték a tartalékokat. A mai fogyasztói társadalom el se tudja képzelni, hogy közismert „szakma” volt a csikkszedés. A cigarettagyártáshoz össze kellett szedni az eldobott csikkeket, amit kifejtve dohányhoz lehetett jutni, amit fel lehetett használni új cigarettatöltésre. Ez annyira elterjedt foglalkozás volt, hogy készült egy külön sláger is, a csikkszedők dala. Íme (a második szám):
Mi vagyunk hát a csikkszedők,
új, szabad szakszervezetet tervezők.
A jelszavunk mindenütt csak egy:
sok csikk, az sokra megy.
Ha úgy érzed, hozzánk tartozol,
és miközénk belépni kívánkozol,
tanuld meg, a jelszavunk csak egy:
sok csikk, az sokra megy.
Hogyha szívsz egy jó Magyart, a végit félre tedd,
mert nem tudod, hogy holnap lesz-e más,
és ha látod, hogy barátod unva szív csupán,
hát vedd el tőle, és te szívd tovább!
És dalold velünk a csikk dalát,
s ne bánjad, hogyha nehéz ma a világ,
mert a mi jelszavunk az csak egy:
sok csikk, az sokra megy.
__________________________________________________________
__________________________________________________________
___________________________________