Tibor bá’ online

Már többször felemeltem a szavam, az egyre népszerűbb, vegyes házassággal szemben, ami alatt azt értem, amikor egy magyar házasságba lép egy némettel, angollal, olasszal, netán egy arabbal. A harmonikus házaséletnek több alapkritériuma is van, de ezek között a legfontosabb a közös háttérkultúrából adódó számtalan azonosság. Nem lehet úgy együtt élni, ha alig van valami, amiben egyetértenek a felek. Aki nem ilyen házasságban él, az el se tudja képzelni a kellemetlenségek sorozatát, aki meg benne él, az hozzászokik a kellemetlenségekhez, ami fiatal korban még csak hagyján, de az évek múltával egyre rosszabb. Ebből adódóan vannak persze vidám pillanatok is, de egy idő után azok elhalványulnak, és egyre erősebben tör fel az összhang utáni igény.

Az én első házasságomban a feleségem elégedetlenségét azzal fejezte ki, hogy időnként kijelentette, you are not a gentleman. És ráadásul ez igaz is volt, az ő felfogása szerint. Nem voltam képes megmagyarázni nekik, hogy aki Magyarországon gentleman az egyben életképtelen is. Az angolszász felfogás szerint nem lehet gentleman valaki ott, ahol a szomszéd kihúzza a telekelválasztó karókat és egy méterrel beljebb leveri azokat, ahol a tanács építésügyi osztályán egy engedély kiadását ki kell ”érdemelni”, ahol a hentesnél a pacalt csak ismerős kapja, és ahol a közlekedési rendőr nem forgalmat irányít, hanem a fa mögül lesi ki nem indexel egy olyan elágazásnál, ahol a főútvonal nincs jelölve. Angliában azért jelent meg a gentleman, mert az ország a fél világot legyarmatosította, kifosztotta és a leigázott népek által megtermelt javakat Angliába hajóztatta. A jómódú ember, akit a törvények védenek, könnyen lehet nagyvonalú, nagylelkű balfácán, vagyis gentleman.

Persze a lényeg a részletekben van. A rátermettségnek is van egy elviselhetőségi felső határa, magyarul az gentlemantelenség se terjedhet túl a csillagos égen. A különben koldusszegény Magyarországon se ”illik” a rátermettségben elmenni az ellenfél hullagyalázásáig, ahogy ezt most (is) az Orbánfil társaság – biztosra veszem, hogy főnök sugallatára – tette.

Hogy a választási törvényt állandóan módosítják a maximális előny bebiztosítására nézve, az szörnyen antidemokratikus, de papírforma szerint törvényes. Nem elegáns, de ez a politikában újabban megszokott. Bajor Imrét ripacskodásaival együtt nagyon nem kedveltem, de minősíthetetlen bugrisságnak tartom, hogy az állami TV nem jelentik be halálát csak azért, mert a Heti Hetesben volt néhány Orbán ellenes poénja. Hogy az RTL klubot nem engedték be a Ferencvárosi stadion felavatására, kétségtelenül meglepő, de nagy rakás jóindulattal még valahogy érthető, bár az adok-kapok kezdeményezője a Kormány volt. Azonban egy szuper korszerű stadionban a hazai csapat öltözőjének a luxus kivitelezése mellett a VENDÉG csapat öltözőjének a fapados szintű megépítése olyan fokú pitiánerségre vall, ami csak a magyar törpefalvak cigányságára jellemző. A magyar kultúrában a szíves vendéglátás sok száz éve be van égetve.

Különben megjósolom, Magyarország nem lesz foci nagyhatalom. Az aranycsapat idején, ha valaki a létminimumnál többre vágyott, ha hébe-hóba át akarta lépni a határt, akkor élsportolóvá kellett magát felküzdeni. Amióta a focisták agyon vannak kényeztetve, azóta halott a magyar foci, és ezen Orbán se akar változtatni.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_______________________________________