2019-01-28 napi bejegyzések

(2741) Szinglik és házasok

Tibor bá’ online

 

Nem is olyan nagyon régen a 30 feletti egyedülálló férfit „agglegénynek”, az egyedülálló nőt pedig vénkisasszonynak nevezték. A kettő közül az utóbbinak erősen pejoratív kihangzása volt. Bár a „férfi társadalom” még nem halt ki teljes mértékben, és ugyanazért a munkáért a nők rendszeresen 10-20 százalékkal kevesebb fizetést kapnak, mára a helyzet alaposan megváltozott. Már nem szégyen pártában maradni, a lányok 20 év környékén nem esnek pánikba és nem kénytelenek hozzámenni az első jött-ment részeges disznóhoz, valamint munkát vállalva megállják a helyüket. Mindent összegezve, nyugodtan vállalhatják a szingli életmódot. Csak hát az emberi lét meglehetősen összetett, és egy probléma kiirtása rendszerint hoz magával legalább két újat.

Kezdjük a kevésbé derűs oldalakkal. Statisztikai adatok szerint a házasságban élők (hogy ez a házasság „rossz”-e vagy jó, arról nincs szó) átlagos életkora 8 évvel haladja meg a szinglikét. Ha egy nyugdíjkort meghaladó férfi vagy nő elveszíti házastársát, tehát megözvegyül, a statisztika szerint még hátralévő élete 5 évvel azonnal megrövidül. Az okokra nem érdemes kitérni, mert azon a szakemberek is törik a fejüket, a tények viszont tények. Kell lenni ebben a fránya házasságban valaminek, ami jó, csak az érdekeltek nem tudnak róla, de nem ám, amit hamarosan látni fogunk.

Gyakori tapasztalat, hogy egy összeszokott munkahelyi gárdában, ha felmerül valami extra feladat, aminek megoldása vagy munkaidőn túl lehetséges, vagy esetleg a hétvége feláldozása van szükség, a kollégák szinte elvárják, hogy a családosokat ne vegyék számításba. Elvégre a szingliknek nincsenek otthoni kötelességeik, és rengeteg szabadidővel rendelkeznek.

Hogy egy adott személy mennyire van megelégedve az életével, és milyen szinten nevezhető boldognak, azt nagyon nehéz megállapítani még szocio-pszichológiai eszközökkel is. Fel lehet viszont mérni a szinglikkel kapcsolatos társadalmi vélekedést, csak meg kell kérdezni az embereket. Az eredmény roppant érdekes. Annak ellenére, hogy a szingli életmódot választók száma évről évre növekszik, a róluk alkotott vélemény szerint boldogtalanok, magányosok, és maguknak valók (bármit jelentsen is ez). A megkérdezettek egyetlen pozitív véleménye a szinglikről az volt, hogy „nem függnek senkiktől”. Gondolom a „senki” kifejezés alá be lehet seperni férjet, feleséget, apóst, anyóst, na meg a drogveszélynek kitett gyerekeket.

Hogy a szegény embert az ág is húzza, az abból is látszik, hogy maga az Állam is preferálja a házasságot, aminek számtalan jele van, de elégedjünk meg egyetlen egy megemlítéséről. Özvegyi nyugdíj megöregedett szingliknek nem jár, annak ellenére, hogy az ő hozzájárulásuk a nyugdíjalaphoz egyetlen forinttal se kevesebb.

Semmivel se kedvezőbb a versenyszféra hozzáállása a témához. Felelősségteljes beosztáshoz családos férfiakat (esetleg nőket) keresnek, mert azokat röghöz kötöttebbnek gondolják, és a nagyobb családi felelősségtudata valamifajta biztosítéknak számít a könyörtelenebb kizsigereléshez.

Ha ezeket a szingliséggel járó hátrányokat figyelembe vesszük, akkor el is fogadhatjuk, hogy a szinglik tényleg lehetnek boldogtalanabbak. Ha pedig boldogtalanabbak, mert számtalan hátrányt kell elszenvedniük, akkor tökéletesen érthető, ha a melegek és a leszbikusok követelik a házassághoz való jogukat.

Előttem ismeretlen okból kifolyólag a németek akartak a kérdés végére járni, és ismert alaposságukkal Richard Lucas professzor a Michigani Állami Egyetemen nem volt rest és 18 éven át szondázott sok ezer német állampolgárt, 18 éves korától kezdve. A módszer egyszerű volt, egy tízes skálán mindenkit megkérdezett évente egyszer mennyire érzi magát boldognak. A többi már papírmunka volt. Az eredmény szolgált némi meglepetéssel.

Azok, akik 18 éven át szinglik maradtak, átlagosan végig 7,0-re értékelték boldogságukat. A házasságba lépők boldogság értéke, amíg szinglik voltak 7,2 volt. De mi történt velük, miután megházasodtak? Nos, a házasságkötés évében a boldogságuk szintje megugrott 7,5-re, de a következő években szépen visszasüllyed oda, ahol a házasság előtt volt. Más szavakkal a boldogtalan szingliből nem lett kicsattanóan boldog házas személy.

De ez nem minden. A házasság körüli „fellángolás” csak azoknál volt érzékelhető, akik nem csak egybekeltek, de úgy is maradtak. Azok viszont, akik később elváltak, a házasságot megelőző évben kevésbé voltak boldogak, mint törzsgyökeres szingli korukban. (mintha vágóhídra vitték volna őket?)

Végső soron kiderült, hogy a szinglik általában boldogok, és a házasság nem garancia a hosszan tartó boldogságra, még akkor sem,ha a házasságuk nem bomlik fel. Akkor most hol állunk? A szinglik kifejezetten hátrányos helyzetben vannak, hiszen hátrányos megkülönböztetésben részesülnek. Ennek ellenére nem érzik magukat se rosszul, se magányosnak.

A helyzet az, hogy a szinglikkel kapcsolatos általános vélemény nem állja meg a helyét. Nem igaz, hogy magányosak és hogy „nincs senkijük”. Valójában a szingliknek, de különösen a szingli nőknek sok fontos ember tölti ki az életét. Olyan barátságokat kötnek, melyek tovább tartanak, mint a legtöbb házasság. Nem fektetik be egyetlen személybe az összes odafigyelésüket, érdeklődésüket és érzelmeiket.

Néhány évtizeddel ezelőtt egy nagyon határozott vonal volt meghúzva az egyedülálló nő és a férjezett asszony között. Az egyedülállók úgy érezték, hogy házasság nélkül le kell mondaniuk a szexről és nem lehet gyermekük se. Aztán 1960-ban megjelentek az első fogamzásgátlók, amik lehetővé tették a nem kívánt gyerekáldás veszélyének az elkerülését. Megnyílt az út a rizikómentes szex felé. Napjainkban pedig lehetőség van a szexmentes megtermékenyítésre is.

Várható, hogy a nők az előttünk álló évtizedekben nagyobb egyenlőséget érjenek el a férfiakkal szemben, egyre jobb munkalehetőségek nyíljanak meg előttük, értelmesebben és szabadabban éljék le életüket, és akár boldogabbak is legyenek. Mondom várható, ha csak a természet nem köp bele a levesbe.  😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!