Tibor bá’ online
A nyugati, keresztény világban egyre kevesebben kötnek házasságot, amely trend néhány évtizede kezdődött, de mára már jelentős méreteket ölt. Ez a trend természetesen 
felfedezhető hazánkban is, mint a társadalom szétzilálódásának egyik ismérve. Egyre többen élnek együtt ”csak úgy”, jelezve, hogy nem érdeklik őket a formaságok. Nemrég még az a mondás járta, hogy „a férfi számára a szex ára a házasság, a nő számára a házasság ára s szex.” Mára már a szex a férfiak számára nem tűnik oly fontosnak, mint 1-2 generációval korábban, és a nők se élnek-halnak a házasságért. Végül is a házasság egy (korábban) felbonthatatlan szerződés volt, ami a feleknek, de elsősorban a nőnek adott bizonyos egzisztenciális biztosítékot, amire ma már nem minden nőnek van szüksége. Maradna még a hagyomány, megkötöm a házasságot, mert a szüleim is megkötötték. Csapunk egy esküvőt, ahogy karácsonykor is meggyújtjuk a gyertyát, függetlenül attól, hogy húsz éve nem voltam templomba, akkor is csak a nagymamám kedvéért mentem el, és Jézus születésében egyáltalán nem hiszek. Ez azonban keveseket motivál, mert kissé ciki, bár nem mindenki tartja annak.
Pontosan meg nem fogalmazott okok miatt az állam is a házasságkötés pártján van. Ez a törekvés elsősorban a rendelkezésekből köszön vissza, ugyanis az együtt élőknek jóval kevesebb jogot biztosítanak, mint a házastársaknak. A paletta másik végén a melegek helyezkednek el, akik viszont házasság pártiak, vagyis ösztönzik az egyneműek házasságát, ami bármennyire is furcsa, tulajdonképpen logikus követelés a részükről. Ezzel szemben könnyen lehetne védekezni, ha az együttélés jogilag egyelő lenne a házassággal. Ebben az esetben a melegeknek nem lenne fontos maga a házasság, hiszen semmi többlet jogot nem biztosítana.
Minden esetre egy pozitívum előre bejegyezhető a házasság nélküli együttélés javára. Ha nincs házasság, nincs mit felbontani. Korábbi magyar statisztikák szerint minden második házasság válással végződött 5 éven belül. Az együtt élők – régi szóhasználattal a vadházasságban élők – külön válása nem befolyásolja a statisztikát. Ugyanis az együtt élők gyermekei egy szülős családba tartozóknak vannak elkönyvelve. Talán érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy melyik kapcsolatforma a tartósabb, a házasság vagy az együttélés? Járják olyan történetek, hogy 10 év együttélés és 3 gyerek után valahogy eszükbe jutott a házasság. Nem telt bele fél év és beadták a válókeresetet. Persze, lehet ez a történet mindössze városi legenda és azok terjesztik, akik „csak” együtt élnek, magyarázva ezzel a bizonyítványukat.
A nem oly távoli múltban a nők a nyakukat törték, hogy férjezettek legyenek. A karikagyűrű az ujjon, a férfinévhez ragasztott „né” státuszszimbólum volt, különösen vidéken. Ma már a fiatal nők egyenesen átestek a ló másik oldalára, nem hajlandók felvenni férjük nevét. Ma már a női név használata egyáltalán nem garancia a hajadonságra.
Azon el lehetne polemizálni, hogy a házasság megkötésétől miért fanyalgott el a pároknak legalább egy része. Az egyik logikus magyarázat az előző néhány évtized bírónői gyakorlatában keresendő, aminek lényege az volt, hogy a gyermek érdekeire – sokszor hamisan – hivatkozva férjeket egyszerűen kiparancsoltak a közös lakásból, a vagyont kétfelé osztották, jó lehet az összekaparásában a férj jóval nagyobb szerepet vállalt, mint a nő. Férfitársaságban ilyen történetek százával keringtek hosszú éveken át. Mindenki ismerni vélt valakit, aki piszkosul megégette a kezét, és a végén hajléktalan lett.
Létezik ennél tetszetősebb magyarázat is. Az állam csillapíthatatlan étvágya gyakorlatilag rákényszeríti a vállalkozókat a csalás valamilyen fajtájára, ami elméletileg visszafelé is elsülhet. Tehát jó ötletnek látszik a család, jelentős értékkel bíró vagyontárgyainak a nem feleség státuszú nő nevére íratása. Ilyen értelemben, míg régen a házasság egyedül a nőnek jelentett anyagi biztonságot, napjainkban a csupán együtt élés jelent anyagi előnyt.
A legizgalmasabb ok a fogyasztói társadalom. Hogy-hogy? Egyszerű, anyám nászajándékban kapott egy porszívót, ami egész (elég hosszú) élete alatt kitartott. A népi demokratikus rakéta is húzta vagy 20 évig. Napjainkban az élettartam a garanciális 2 év + 3 hónap. A mai fiatalok megszokták, hogy semmi se örök, miért pont a házasság lenne az. Addig használnak egy mobilt, amíg nem jön egy újabb modell. Benne van a levegőbe, hogy a pasikat is cserélgetni kell. Különben olyan uncsi az élet. 😀
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________