Tibor bá’ online

Akinek nincs kellő fantáziája, annak meg kell nézni egy-egy történelmi filmet, hogy észlelje, akár csak egy-kétszáz éve elődeink élete milyen iszonyatosan nehéz volt, és milyen kétségbeejtően rövid volt az életük, ami jóformán semmi másból nem állt, mint örökös munkából. – Természetesen nem a maroknyi kiváltságosokról teszek említést, bár elsősorban a primitív higiéniai állapotok miatt, szenvedtek ők is eleget.

„Emberhez méltó élet” A XIX. században kezdett felbukkanni itt-ott a világban, ami jól érzékelhető az átlagos élettartam alakulásából. Legalább polgári szinten, a XIX.-XX. századforduló környékén kezdett megjelenni némi kényelem például az utazás terén, amikor már gőzhajók szelték az óceánokat, vasutak kezdték behálózni Európát, és megjelentek a gépkocsik is. de a fertőző betegségek legyőzéséhez kellett várni az 1930-as évekig. Az igazi jólét a II. világháború után kezdődött, mert az ugrásszerű termelékenység növekedésből az egész társadalomnak jutott. Magyarország erről néhány évtizedet lecsúszott a kommunista kísérletezgetés miatt, de a gulyáskommunizmust mi is élvezhettük. Az 1960-as évektől kezdve az utolsó „gond”, a nem várt terhesség problémája is megoldódott. Csak az egyénen múlott, hogy élvezze az életet 80-90 éves koráig. Energia pótolta az emberi erőt. Megszűntek a távolságok. A korábbi kemény emberi munkát kiváltották a mosó-mosogatógépek, a porszívók. A mélyhűtő pult kiváltotta a befőzést. A téli tüzeléssel járó favágást, fűtést, hamuzást, stb. felváltotta a termosztáttal szabályozott gáztüzelés. A nyári meleget elviselhetővé varázsolja a beépített klíma. A műholdas TV szobánkba hozza az egész világot. A mobil telefonnal bárkit, bárhol, bármikor elérhetünk. Az Internet pedig egy valódi csoda. A hang és képrögzítés mindennapossá vált. Mondhatnánk, hogy itt van már a Kánaán, már csak a társadalmi egyenlőtlenségeket kellene felszámolni, legalább részben, de erre már nincs időnk.

A természetesnek vett életvitelünk mellett nem vettük észre, hogy civilizációnknak a sok millió év alatt összegyűlt és nyersolajban, valamint földgázban tárolt energia az alapja. Ennek a hatalmas mennyiségű olajnak a felét már elhasználtuk, de furcsa módon nem az olaj elfogyása okozza vesztünk.

Az 1970-es években úgy látszott, hogy a jövőnk beláthatatlan távolságokat ível át. Emlékszem a kor egyik viccére: „Olvasta? A Nap 3 milliárd év múlva kihűl. Mit mondott? 3 millió év múlva? Nem, dehogy, 3 MILLIÁRD. Jaj, de jó, egészen megrémültem, hogy csak 3 millió.” Építettünk házat, gyűjtöttünk bélyeget, érméket, képeslapot, készítettünk családi fényképeket, majd átadjuk gyermekeinknek, hogy éljenek benne tovább, gyűjtsék az érméket tovább. Van a véges létünknek folytonossága. Egy élet alatt összegyűjtött könyvek halálunkkal nem semmisülnek meg, az örökösök megbecsülik, fenntartják, és majd gyarapítják tovább.

Mára nyilvánvalóvá vált, hogy a fényesnek tűnő jövőnk ezer sebből vérzik. Gazdasági összeomlás, élelmiszerhiány, energiaár robbanás, nukleáris konfliktus, vagy erőmű katasztrófa. Egyik se biztos, de bármelyik bekövetkezhet – mondja a pesszimista. Á, dehogy, mindenre meg fogjuk találni a megoldást – mondja az optimista. És akkor néhány napaja Mauna Loa Observatory (Hawaii) bejelentette, hogy egy teljes napon át (24 óra) 410 ppm CO2 érték felett mértek. Hurrá! az Ipari Forradalom előtti 280 ppm-ről feltornáztuk magunkat a „bűvös”400-ra. Évekkel ezelőtt az első sorban álló szakemberek gondos számítások alapján közölték, hogy a mai civilizáció csak akkor tartható fenn, ha a CO2 koncentrációt sikerül 350 ppm alatt tartani. Nem csak nem sikerült, hanem megállás nélkül növeljük, sőt a növekedés gyorsul, hiszen az 1950-es évek végén (a mérések kezdete) az éves gyarapodás 0,6 ppm körül volt, az utolsó évi pedig kis híján 3 egész, jószerivel hatszoros.  Ilyen tempóban 20 év alatt elérjük az 500-at. Mit jelent ez?

Nekünk nem a gazdasági összeomlás, élelmiszerhiány, energiaár robbanás, nukleáris konfliktus, vagy erőmű katasztrófa lesz a végzetünk, mert azok elkerülhetők. Ami nem kerülhető el az a klímaváltozás. aminek jeleit naponta láthatjuk. A néhány évtizedig tartó csúcskényelmet hirtelen fel fogja váltani az egyre szélsőségesebb kényelmetlenség. Kánikula, szárazság, jégesők, viharok, özönvizek, természeti katasztrófák, paraziták, trópusi járványok, sose látott betegségek az egyre rosszabb egészségügyi ellátások mellett. Hullani fogunk, mint ősszel a legyek. Mindössze azt kell megnézni, mi van most Ausztráliában, napokon át tartó közel 50°C meleg. Ezt csak rövid ideig és légkondicionálóval lehet túlélni, ha zavartalan az áramellátás.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________