Tibor bá’ blogja kategória bejegyzései

Kedves honlaplátogatók

A tárhely bérlést április 25-ig meg kell újítani. Az összeg 30.480 Ft. Fejből (nem emlékezetből) mondhatom, hogy amióta a home page-en fel van tüntetve a bankszámla számom egy árva forint támogatást se kaptam. Az, hogy honlapfenntartása napi minimum 8 órát elvesz az életemből, már megszoktam, de hogy még én finanszírozzam sokak szórakozását, az már nem fér bele önfeláldozásomba. – Most jön a csattanó. Ha egy hét alatt nem jön össze 30.000 forint, akkor megszűnik az értelmes emberek vitafóruma.

U.i.:A VIP előfizetők természetesen továbbra is megkapják a vállalt fordításokat.

Címem: evatibor # t-online.hu

 

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(1057) Mi tesz egy nőt boldoggá?

Tibor bá’ online

A kérdésre a választ természetesen maguk a nők szeretnék tudni, mert a férfiakat a téma egyáltalán nem érdekli. Az egyike az első nőknek, aki megpróbálta megadni rá a választ Gabrielle Émilie du Châtelet (1706-1749) tekinthető, aki többek között Voltaire szeretője volt (a csendben tűrő, megértő férj mellett). Ez a kiváló nő egy személyben volt anya, szerető, feleség, matematikus és a newtoni gravitáció híve, szembehelyezkedve ezzel a Francia Tudományos Akadémia hivatalos nézetével. Immanuel Kant szerint egy ilyen nőnek nyugodtan lehetne szakálla is, míg Voltaire mindössze egyetlen egy hibájára mutatott rá, mármint, hogy nőnek született. 43 éves korában akaratán kívül teherbe esett, amit halálos ítéletnek könyvelt el, és jóslatának megfelelően a későn jött szülésbe bele is halt.

A fenti bevezetésre mindössze azért került sor, mert Émilie du Châtelet a maga nemében egyedülálló tézist írt „Vita a boldogságról” cím alatt. Véleménye szerint az „Igazi boldogság elengedhetetlen feltétele az érzékenység az illúziók iránt. Mivel élvezeteink legnagyobb része az illúzióinak köszönhető. Boldogtalan az, akinek nincsenek illúziói.”

A fenti mondat – igaz, hogy franciául – de mégiscsak 300 éve lett papírra vetve. Hogy állunk ezzel mostanában? Szóval a feminizmusnak köszönhetően a nők fel lettek szabadítva a rájuk rótt szexuális szerep alól, diplomát szerezhetnek, jövedelemszerző kapacitásuk megnőtt, gazdaságilag függetlenekké váltak, a születésszabályozás rendelkezésükre áll, bármilyen munkakört megszerezhetnek maguknak – beleértve az USA elnöki székét is – azaz a nők kilátásai a boldogsággal kapcsolatban, sohase voltak ennél jobbak.

Csakhogy közbelépett egy paradoxon. Nemrég elvégzett felmérés szerint a nyugati társadalmak nőnemű állampolgárai szerint a nagy boldogság megvalósulása elérhetetlenebb, mint valaha. A felmérők legnagyobb meglepetésére ma a nők kevésbé boldogok, mint a múlt század hetvenes éveiben, amikor boldogabbak és elégedettebbek voltak, mint a férfiak. Napjainkban ez pont fordítva van.

A férfiak egy része vigyorogva állapítja meg, kellett nektek feminizmus. De persze nem erről van szó, mert a legtöbb nő hallani se akar a korábbi női szerep visszahozásáról. Arról se lehet szó, hogy ez a relatív boldogtalanság a férfiak kényelmesebbé válása mellett, a nőkre háruló kettős műszak kialakulásához vezethető vissza. Ugyanis a felmérések szerint a nők napjainkban egy hét alatt pont annyi órát töltenek el munkával, mint a hetvenes években, igaz, tevékenységük nagyobb százalékát házon kívül végzik. Ami közben a férfiak lényegesen több házimunkát látnak el, de természetesen még mindig csak töredékét a szükségesnek. Igaz a főzés és takarítás nagyobb hányadát kiadják besegítőknek, vagy egyszerűen nem végzi el senki. (az USA-ban a lakosság 26 milliárd dollárral költ többet éttermekben, mint az élelmiszerüzletekben).

Ennek ellenére a férfiak kevesebb időt fordítanak a „kellemetlen” dolgokra, mint néhány évtizeddel ezelőtt. A nők még mindig heti 23 órán át foglalják le magukat „kellemetlen” tevékenységgel, ami 40 perccel több, mint amennyi a férfiaknak kijutott 40 évvel ezelőtt. Ma viszont egy kerek másfél órával több jut nekik belőle, mint a férfiaknak. Ráadásul, lelkük mélyén bűntudattal viaskodnak. Hogy miért?

Vegyünk egy tipikusnak mondható példát, Ms. Smithet. A hölgy mondjuk negyven éves, és reggel szélsebesen készíti a reggelit 4 éves kisfia számára, miközben mobilját a fülébe dugja és a szája előtt éktelenkedő mikrofonba válaszolgat türelmetlen főnökének, mert egy fontos ügyfél 9-re érkezik és az anyagot előtte még át kell nézni. Ms. Smith bekap egy falatot, kisfiát a hóna alá kapja, és rohan vele az óvodába, majd bevágtat az irodába. Útközben leállítja a rendőr, mert a BUS sávban haladt, de sikeresen veszi az akadályokat és az ügyfél is leadja a rendelést. Ebédszünetét arra használja fel, hogy begyűjti a csemetéjét és a bébiszittert, majd mindkettőt hazaviszi. A munkahelyére visszatér és sötétedésig dolgozik egy új projekten. Ezek után hazatép, összecsap egy gyors vacsorát, egy félórácskát játszik a gyerekével, majd az ágyba dugja, ahová ő maga is beszédül és próbálja magát annyira kipihenni, hogy másnap reggel elölről kezdhesse az egészet.

Ms. Smithnek bűntudata van, mert a bébiszitter tízszer több időt tölt gyermekével, mint ő; bűntudata van, mert nem jut ideje kultúrára, a fenébe vele, egy könyvet nincs ideje elolvasni; bűntudata van, mert az anyjától állandóan azt hallja mit „kellene csinálnia”, miközben az unokáját hétvégén elviszi kirándulni; bűnösnek érzi magát, mert sose jut ideje a porszívózásra; és persze azért is bűntudata van, mert elalvás előtt szembe kell nézni férje csalódott arckifejezésével is.

Mindeközben Ms. Smith úgy tudja, hogy szerencsésnek érezheti magát, hiszen van egy gyönyörű gyereke, egy fantasztikus állása és egy kedves, megértő férje, aki szereti. Ennek ellenére őszintén úgy érzi, hogy valójában boldogtalan. Elvesztette az örülni tudás képességét.

A példának kiragadott Ms. Smith 13 éves volt, amikor szülei szétváltak és anyjának 45 évesen kellet munkát keresnie. Egy szenvedés volt az életük. Ekkor elhatározta, hogy vele ez nem történhet meg, sose fog abba a helyzetbe kerülni, hogy gazdaságilag ki legyen szolgáltatva egy férfinek, meg kell teremtenie saját karrierjét. Mi tagadás, fogadalmát be is tartotta. Karrierjének kiépítése mellett lett egy férje, de amit ma legjobban szeretne, otthon maradni és egész nap együtt lenni gyermekével.

Tanulság? A nők sikeresen kitörtek abból a ketrecből, amiben évszázadokat töltöttek el, és ma mindent megpróbálnak, hogy valami módon visszafordítsák az idő kerekét”.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy Ms. Smith el kívánja törölni a nőmozgalom eredményeit. Csupán egyszerűbb életstílust szeretne, egy kisebb házban, olcsóbb életvitellel. Dehogy akar visszamenni a „ketrecbe”, mindössze élvezni szeretné az élet elröppenő pillanatait. Nagyszerű dolog, hogy van lehetőségünk választani, de ez egy kétélű fegyver, mert a választási lehetőség csak látszólagos.

Az emberi boldogság mérése nem egy könnyű feladat. Nincs olyan boldogságmérő készülék, amit be lehet rakni a hónunk alá, majd tíz perc múlva leolvashatjuk az eredményt. A kutatók vért izzadva próbálják megtalálni a megfelelő tesztelést. Ha az embereknek felteszik a kérdést, milyen boldognak érzik magukat egy tízes skálán, furcsa eredmények jönnek ki. Az megkérdezettek nem azt válaszolják, amit éreznek, hanem azt, amit szerintük hallani szeretne a kérdező.

A férfi-nő relációt az is megnehezíti, hogy a „boldog vagy-e?” kérdésre a férfiak egyszerűen „Igen-nem” választ adják. A nők esetében a válasz 2-3 összetett mondatban adható csak meg. Ennek ellenére az alapos elemzések egyértelműen jelzik a nők boldogság érzete 1972 óta kimutathatóan csökkent, és ez az eredmény független a családi állapottól, iskolai végzettségtől és a munkahelytől. A legnagyobb meglepetést a kutatók szerint az okozza, hogy objektív mércével mérve a nők életminősége növekedett, ami logikusan jelenthetné a boldogság tudatuk emelkedését is, ami viszont nem következett be.

Meg kellet tehát közelíteni a témát egy másik oldalról. Kiderült, hogy a középkorú nők több időt töltenek fizetett állásokban, többet gondoznak időseket, és több időt töltenek a TV előtt. Viszont kevesebbet főznek, vasalnak, takarítanak, élnek társas életet és olvasnak, a hatvanas évekhez viszonyítva. Ezzel szemben a férfiak kevesebb időt fordítanak olyasmire, amit kényelmetlennek ítélnek. (Mondhatjuk azt, hogy okosabban élnek?).

A nők több időt töltenek bővebb értelmű családjukkal és barátaikkal, de ezt a tevékenységet fárasztóbbnak tartják, mint a férfiak (ami nem csoda, mert közben gyerekekre és idős rokonokra kell figyelniük).

Nem könnyen magyarázható, hogy a férfiak élvezik, ha idős szüleivel együtt lehetnek, míg a nők ezt a tevékenységet kellemetlenebbnek tartják, mint a mosást. A kutya talán ott van elásva, hogy a nagyobb választási lehetőség a nők számára egy választási kényszert jelent, amit kellemetlenségnek élnek meg. A nők egyszerűen nincsenek hozzászokva, hogy dönthetnek és az új „feladattal” nehezen birkóznak meg. Röviden, a nők utálnak dönteni.

A nagymamák szerint a több lehetőség közti választásba belebetegszik az ember. Nagy igazság lehet benne, mert a mai nők félnek, hogy rosszul választanak, és az eredeti választásukat nem változtathatják meg.

Számtalan nő kitűnően érzi magát a megteremtett karrierjében, és csak 50 tájékán döbbennek rá, hogy valami hiányzik az életükből, vagyis a gyerek, persze akkor már késő. Személyesen nem is egy nővel vitattam meg ezt a témát, akik átütő magabiztossággal mutattak rá a mai fiatal generáció elfogadhatatlan magatartására, és tucatjával hoztak fel példákat ismeretségi körükből, ahol a huszonéves gyerekek életvitele és viszonya a szülőkhöz egyszerűen elfogadhatatlan.

A válaszom minden esetben az volt, hogy a gyermekeivel kínlódó szülők panaszai valóban indokoltak, a rengeteg gond, amit ezek a „gyerekek” okoznak tényleg méltánytalan, de a gyermektelen idős házasok (vagy akár szingli nők és férfiak) nagy része szívesen vállalná át ezeket a gondokat. Némi cinizmussal azt mondhatnám, az ember nem azért vállal gyereket, mert az a felhőtlen boldogság záloga, hanem azért mert idős korban megóv az elviselhetetlen epekedéstől.

Visszatérve a középkorú nők problémáihoz, a helyzet az, hogy a könnyítések mellé felsorakoztak az új keletű kötelességek. Az iskolák sokkal jobban támaszkodnak a szülők besegítésére, mint régen. Az iskolai programok keretein belül elvárják, hogy az anyukák szendvicseket készítsenek, kirándulásokon részt véve, segítsenek a fegyelmezésben, gyűjtsék a papírt, stb. Otthon menedzseljék a család E-mail forgalmát. Külső megjelenésükkel tartsanak lépést a baráti házaspárokkal, ami konditermet, fodrászt és hasonló, időigényes elfoglaltságot jelent.

Gyanítom, hogy a nők relatív boldogtalanságát maguknak köszönhetik. Végeztek felméréseket tinédzser lányok között, mi számukra a legfontosabb? Egy sikeres állás? Közeli kontaktus barátnőikkel? Családalapítás? Csinosnak maradni jó cuccokban? A meglepő válasz: valamennyit együttesen bezsebelni. Régebben volt a lányoknál egy fontossági sorrend. Manapság ilyen nincs. Mindent akarnak egyszerre.

Talán a kereskedelem az, ami nyakunkba zúdította a választási lehetőség kimeríthetetlenségét. Menjünk el egy elektronikai áruházba. 20 éve egyetlen porszívót lehetett kapni a „Rakétát”, ma ha nincs 50 különböző méretű, színű és persze árú porszívó, akkor egy se. Na igen a nagyobb választék jó, de a végeláthatatlan választék nem szabadságot jelent, hanem lebénulást. Lassan a kereskedelem is ráébred. A túl nagy választék lebénítja a vevőt, és kevesebbet vásárol.

Ugyan ezen az elven nyugszik a nők életmód kiválasztása is. Ha a vevő vásárlás közben átlép lebénulásán és vesz valamit, otthon kétségek fogják zaklatni, jól döntött-e? És az alternatív döntés lehetősége napokon át kísérti a vevőt, ami végül oda vezet, hogy megbánja tettét. Kvázi bűntudatra ébred. Ez történik az életével szabadon rendelkező nőkkel is. Nincs házassági kényszer, elvárás meg ilyesmi. Aztán jönnek a kételyek, helyesen döntöttem-e?

Hogy miért tűnik a múlt szebbnek, élvezhetőbbnek? Hogy miért boldogabb az ember a nagyobb szegénységben? A válasz kézenfekvő. Mert kisebb választási lehetőség, kisebb elvárások mellett, kellemesebb meglepetések érhetik. Ezért van az, hogy a világot felölelő felmérés szerint Nigériában élnek a legboldogabb emberek. Ezzel szemben Magyarország a legboldogtalanabb ország a világon. Hogy miért? Most már az olvasó is tudhatja a választ. Mert itt voltak a legnagyobbak az elvárások.

A Kádár korszakra az ország legnagyobb része nosztalgiával tekint vissza Pedig ma jobban élünk, mint akkor, de nem okozott gondot, hogy melyik utazási irodával menjünk és hová, mert csak az IBUSZ volt és Leningrád, vagy maradt a Balaton. Nehéz úgy csapvizet inni, hogy a hipermarketekben hegyekben áll a különböző italok halmaza. A vasárnap délelőtti Trabant mosogatás kielégítőbbnek bizonyult, mint az alacsony törlesztő részlettel hozzánk vágott nyugati kocsik egyike, amiket tízezer számra vesznek vissza részletfizetés elmaradása miatt.

De térjünk vissza csak a nőkhöz, akiket maximalizálással támadnak meg a ránctalanító krémektől kezdve a szilikon feltöltésig. Hogy lehet boldog az, akinek ennyi lehetőség áll nyitva és naponta kénytelen választani. A férfiaknak fel se tűnik, hogy húszféle női magazin 100 oldalakon át ad tanácsot nőknek az égvilágon mindenre. Csoda, ha a nők túlnyomó többsége úgy érzi, hogy messze nem kap meg mindent, amit megkaphatna. Hogy lehet ilyen körülmények között boldognak lenni?

Persze van más tényező is. A férfiak racionálisabbak, inkább gondolkodók. A nők ezzel szemben érzékenyebbek, és inkább gondoskodók. A nők inkább gondolnak a boldogságra, a férfiak el vannak magukban. A nők a család spirituális igényére figyel és aggódik miatta, a férfi „csak” az anyagiakról gondoskodik. Ez mellett a férfiak hagyományosan kevésbé voltak boldogok, mint a nők és most, hogy a nők beléptek a férfiak világába, törvényszerűen elvesztették a korábbi boldogságot kiváltó okokat. Természetesen az is lehet, hogy az egész csak illúzió. A régi időkben óriási társadalmi nyomás nehezedett a nőkre, hogy megjátsszák a boldogságot, akkor is, ha nem voltak azok. Legyenek.

Itt térek vissza Émilie du Châtelet tézisére, talán a nők maguk mögé tetették az illúziójukat és csupán őszintébbek lettek.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2504) AZ ELSŐ NAP

“Az időfizika világkép múltban, és jelenleg is folyamatos változásban van, nem tükrözik a tudomány mai állását!
Itt minden a holnapról és a távolról szól.
Jó olvasást, és gondolkodást mindenkinek” (dajtás)

Milyen az idő szerkezete?

 7. Az első pillanat előtt… 

Az öröktől fogva létező anyag materialista elképzelése nem több egy minden további összefüggést nélkülöző elszigetelt kijelentésnél, amit érdemi jelentőség nélkül lehet tagadni és védelmezni egyaránt. Nem szolgál alapjául a világ ismert törvényszerűségeinek, ténylegesen nem is illeszthető közéjük. Nem logikai- vagy ténykérdés, még ha fabrikálhatok is mellette szóló érvek; mint ahogy ellene is. Végső soron ugyanolyan soha nem igazolt alaptétel, mint az anyagelvűség hívei által irracionálisnak bélyegzett „Kezdetben teremté az Isten…” kinyilatkoztatás. (Aminthogy az Isten teremtette világot valló atomfizikusok sora toldozgatta ugyanazt a tudományos épületet, mint amelyiket az anyaghoz sírig hű kollégáik…)

A rendszerépítő igénnyel megalkotott kozmogóniai elméletek közül a talán legáltalánosabban elfogadott, a végtelen kis pontba sűrűsödött anyag ősrobbanását teremtő okként meghatározó teória minden igyekezete ellenére sem a kezdetet vizsgálja. A „Big-Bang” a már létrejött Univerzum első pillanatait kísérli meg leírni, néhány meglehetősen önkényesen kiválasztott tényezőből visszakövetkeztetve, az egyetemesség igénye és lehetősége nélkül.

Mi azt vizsgáltuk, hogy mi lehetett abban az esetben amikor valójában még semmi sem létezett, és ha létezett valami a fizikai tér és a fizikai idő megszületése előtt, akkor az milyen tulajdonságokkal rendelkezett, rendelkezhetett-e egyáltalán.

Mi az, ami kielégíti a teremtés pillanatának szigorú feltételeit, hogy világunk ismert törvényszerűségei valóban e teremtő pillanat okozataként működhessenek? Mi lehetett a kezdet kezdete, a Káosz, a purusa, a víz – a világ előtti valóság?

 8. Az önmagába zárt létezés

Világunk tér-idő szerkezetében a három térbeli kiterjedés értelmezhetetlen az idő dimenziója nélkül. A LÉTEZŐ-t, legyen bármilyen alakú, anyagú, kiterjedésű, bonyolult vagy egyszerű, mindenekelőtt időbeli kiterjedése teszi valóságossá. Hiába készült egy asztal a fellelhető legkiválóbb faanyagból, hasztalan a megmunkálás gondossága és a faragványok kidolgozottsága – ha az az asztal egyetlen pillanatig sem létezik.

És ha a térbeli kiterjedések csupán függőségben álló következmények, az idő vajon miként írható le önálló dimenzióként?

Mit jelent maga a létezés – fizikai értelemben?

Ha a tér-idő négy dimenziójából elhagyjuk a három térbeli kiterjedést, egy egydimenziós képződményt kapunk. Értelemszerűen: időteret, az idő egydimenziós terét. Egyetlen tulajdonsága a létezés, mely létezés a múltból a jövő felé tart.

Ez a vektorszerű félegyenes a múlt végtelenéből érkezik, végpontján pedig a jelen halad. Ez a pont, amelynek fizikai mozgása abból áll, hogy létezése folyamatosan a múltjává alakul át: a JELENPONT.

A jelenpont – a jelen – egy végtelenül rövid rész, tényleges kiterjedés nélküli pont ebben az egydimenziós időtérben, egyfajta képzeletbeli határ, ami a múlt eseményterét elválasztja a jövő fiktív eseményterétől. Itt különbséget tettünk az IDŐTÉR, azaz magának a szóban forgó dimenziónak a végtelentől a végtelenig nyúló egy dimenziós tere, és a már „megtörtént múlt” ESEMÉNYTERE között. Az eseménytér a mindenkor aktuális jelennél ér véget.

Az eseményteret kétféle szempontból vizsgálhatjuk. Objektíven, mint az előző leírásnál tettük; ám ez nem csaknem célravezető, de indokolatlan is, hiszen a létezés fizikai valósága nem rendelkezhet semmiféle kitüntetett, és rajta kívül található megfigyelőállással.

Úgyhogy nem marad más választásunk, mint hogy a rendszert, mint szubjektumot, önmagához viszonyítva vizsgáljuk.

Szubjektíven – a jelenpont „szemszögéből” – szemlélve az esemény teret, az idő szerkezete alapvetően másmilyennek mutatkozik: SZFÉRIKUS EGYDIMENZIÓS TÉR-ként jellemezhető.

Nézzük, miből adódik ez a változás?

  • Önmagához képest nyilvánvalóan értelmezhetetlenné válik irányultságról beszélni;
  • Természetesen a jelen is egy helyben áll, nem végezhet semmiféle mozgást, hiszen most éppen a jelenpont van a „megfigyelő” helyzetében. Következésképp a rendszer „origójában” kell lennie, és ezt a pontszerű (0 dimenziós) jelent a szférikusán táguló eseménytér, azaz a múltja veszi körül.Mivel létezésének eseménye minden irányba egyformán terjed, így egy kiszemelt MÚLTSZFÉRA(MÚLTHÁRTYA) minden eleme, minden pontja azonos pillanatot jelöl a kiválasztott (kvantált) felületen.

Az ilyen rendszer hozzáférhetetlen és örökösen homogén, koncentrikus szubjektum. Tere a múlt eseménytere:végtelen szférikus l dimenziós tér. (Végtelen, mert a múlt végtelenéből érkezik.)

 A megközelíthetetlen jelen

De hol is található valójában a jelen? Kezdjük ennek megközelítését – egyelőre – egy anyaghoz kötődőpéldával!

Ha két megfigyelő egymást szemléli, a közöttük lévő távolság miatt csak egymás múltját tapasztalhatják,mivel a róluk egymásnak hírt vivő fény is véges sebességgel halad. (A múlt terjedési sebességét a fizika a fény sebességéhez – mint abszolút sebességhez – kötötte.)

Annyi máris nyilvánvaló, hogy képzeletbeli megfigyelőink számára semmilyen módon sem tapasztalható az őket körülvevő világ jelene, mert – lévén kiterjedéssel rendelkező objektumok – mindig bizonyos távolság választja el őket vizsgálódásuk tárgyától. Ez a megállapítás akkor is igaz marad, ha megfigyelőinket tetszőlegesen közelítjük egymáshoz.Szubjektív, saját jelenük (a SAJÁTIDŐ) mindig a megfigyelők sajátja marad, bennük található.

Lépjünk tovább ezen a logikai úton!

Mivel a jelen minden szubjektum sajátja, legkevesebb annyi jelennek kell léteznie, amennyi a szubjektív megfigyelők száma. Ez a megállapítás természetesen minden kiterjedéssel rendelkező tárgy esetében érvényes. Haa képzeletbeli megfigyelők csupán egy nukleonnyi méretűek, továbbra is képtelenek megtapasztalni a másik jelenét, híradásuk csakis egymás múltjáról lehet, bármennyire közeli múltjáról is.

Következésképp minimum annyi szubjektív SAJÁTIDŐTÉR létét kell feltételeznünk, ahány részecske található a Világegyetem egészében. Az abszolút idő – és tér – fogalma logikai képtelenség!

Az előzőekből fakadóan a Világegyetem jelenségeit csak egymásba ágyazott, egymással kapcsolatba lépett szubjektív sajátidőterek komplex történéseiként lehet bemutatni. Most az a feladatunk, hogy feltárjuk ennek az új,de legalábbis új oldaláról megmutatkozó világnak a további logikai struktúráit!

 10. Az Őskáosz

Kiindulási alapunk tehát, ez a komplex n-szer egy dimenziós mező. Az alaphelyzet az, hogy „végtelenül” sok szubjektív és egymástól független sajátidőterünk van, és mindegyik origójában ott gubbaszt a saját jelene, szférikus szubjektív – önmagához viszonyított – környezetében, létezésével folyamatosan generálva, múltjának táguló eseményterét.

A szubjektív terekben minden esemény szubjektíven történik. Minthogy a jelenek elérhetetlenek egymásszámára, az „események” is máshol és máshol, azaz inkább máskor és máskor történnek egymás időterében; az egyik sajátidőtérben „közelebbi” egy bizonyos esemény, a másikban „távolabbi”.

Tekintettel arra, hogy ezúttal a létezés eseményéről van szó, a jelenpontok is annyi helyen vannak egymásidőterében, ahány „időszámítás” – adott saját múltnak a saját jelentől való távolsága – értelmezhető az adott helyen.

Ezek az ős-időterek időtlen idők óta léteztek, és továbbra is változatlanul léteznek. Szubjektivitásuk miatt mindig koncentrikusan szférikusak, és semmiféle változás nem történik velük. Szubjektíven és „örökösen” autonómok maradnak.

Tételezzük fel, hogy ezek az időterek megszámlálhatóan végtelen számban léteznek, ma már többnyire egymásba-ágyazottak, „hátrahagyott” – őket elhagyó – eseményterük (a múltjuk) ugyancsak beláthatóan (megszámlálhatóan) végtelen.

Ilyen lehetett a kezdeti világűrős, mely mentes volt mindenféle energiától, és nem voltak benne anyagi részecskék.

Ez a valódi űr, amiben még nincs semmi, ami mai szóhasználatunk szerint „valaminek” nevezhető. Csak a 0dimenziós (kiterjedés nélküli) jelenpontok, és (a sajátidejükben) szférikus múltjuk.

A sajátidőterek tágulási tendenciáit nevezzük E-nek (EXPAND), amely a kozmosz mértékegység nélküli alapmértéke.

 11. A semmi sokfélesége

Vizsgáljuk meg, elegendő lehet-e logikailag a teremtéshez, az anyagi világ létrejöttéhez ez az egyetlen tulajdonságuk, hogy tudniillik szubjektíven szférikus egy dimenziójukban tágulnak!

Az eddig leírtak alapján látszólag maga a változatlanság tárul elénk. További tulajdonságokat és további törvényeket kell találnunk, amik nem jelentenek újabb szubsztanciát az idő mellett, de kiutat mutatnak – nekünk és a Világegyetemnek – ebből az esetleges zsákutcából!

Kétségtelen, hogy időtereink önmagukban, és önmagukból vizsgálva valóban mozdulatlanok. De ha továbbra is következetesen alkalmazzuk szemléletmódunkat – az egyetlen lehetséges szemléletmódot! –, rá kell döbbennünk, hogy egymáshoz képest a jelenek bármilyen relatív mozgást végrehajthatnak ebben a tér nélküli „semmiben”.

(Gondolatmenetünkben itt csupán annyi változás történt, hogy a szubjektív vizsgálatot kiterjesztettük a többi szubjektum felé is; az „önmaga szemszögéből önmagától” az „önmaga szemszögéből a többi”-ig.)

A látszólagos mozdulatlanság egy csapásra igencsak mozgalmassá válik: szubjektumaink ugyanis egymás hozviszonyítva irányultságot nyernek, mozognak, sőt, foroghatnak is! Ez a mozgás természetesen nem az általunk ismert fizikai térben játszódik le; abból adódik, hogy az időtereknek EGYMÁSHOZ KÉPEST eltérő irányultságuk, sebességük és perdületük lehet. Azaz – a szubjektivitás szükségszerű kiteljesítéseként – ezekkel a tulajdonságokkal lehet leírni, hogy milyennek látszik az egyik időtér egy másik időtér jelencentruma számára.

Mi történhet még ezzel a roppant zárkózott építőelemekből álló térőssel?

Szem előtt tartva a szubjektivitás és a relativitás követelményeit, az idő-rendszerek akkor kezdenek el létezni egymás számára, egymás időszámításában, azaz akkor realizálódnak egy – a kiindulási helyzettől függően eltérő – másik, virtuális viszonyított szinten, amikor táguló eseménytereik elérik egymást.

Az időszámítások akkor lépnek kapcsolatba egymással, ha táguló eseményterük elérte egy másik autonóm időforrás jelenét. Ez az esemény természetesen a legkevésbé sem változtatja meg a másik időforrást (mint szubjektumot), ám ez a pillanat valójában döntő változást okoz, minőségileg új tulajdonság jelenik meg a rendszerben: megszületnek a virtuális RELATÍV IDŐTEREK. A relatív időtér valamely szubjektív idő tere egy másik szubjektív idő terében (és természetesen a másik időtér is relatív időtér az egyik terében).

Az időforrások immár tehát mozognak – a többi időforrás szemszögéből. E mozgás meghatározásához szükségünk van egyfajta relatív sebességre, ezt dimenzionáljuk RV-ben (RELATÍVE VELOCITY).

Az RV viszonyszám, amely megmutatja, hogy az egyik időtér milyen „sebességgel” mozog a másikhoz viszonyítva. Ennek leírására szintén az E alapegységet használjuk, mint dimenziótalan alapmértéket. Az expand relatív sebességével közlekedő időterek esetén így RV = 1.

A múlttágulási tendencia felével „mozgó” relatív terek RV-je természetesen 0,5.

 

 

7 ábra: RV = 0.5

Vizsgáljuk meg behatóbban, miképpen viselkedhetnek a relatív időterek egymás megközelíthetetlen várában!Összegezve az eddigieket egyetlen következtetésre juthatunk: az időterek annyi helyen vannak, ahány másik időtér meghatározza őket, vagyis minden újabb „időszámítás” határával való találkozás a sodródásukat eredményezi.

Ilyenkor a jelenük radiálisán (a megérintett időszféra sugara mentén) sodródni kezd a másik időtér őket realizáló határán, mintha az végtelenül „kemény” lenne – annak E expandjától függően –, ugyanakkor továbbra is „áll” a sajátidejében.

Ez a relatív radiális sodródás mindannyiszor megtörténik, valahányszor egy másik időszámítás eléri a jelenpontot, a múlttér forrását.

Szándékosan kerüljük az időrendszer jövőterének taglalását, mert ennek hipertéri vonzatai egy másik könyv témakörébe vágnak, most csak megnehezítenék a magyarázatrendszer megértését.

Erről csak annyit, hogy a múlttér és a jövőtér ugyanott vannak egy szubjektív időrendszerben, ám egy másik dimenzióban, és ezeket a dimenziókat csupán egyetlen pont köti össze: a jelenpont. Ezen a közös ponton mint egy féreglyukon átfolynak egymásba.

Gondoljunk csak vissza a lineáris interpretációra, melynél a jelenpont a jövő felé tartott az esemény-egyenesen. Itt az átmenet nélküli, közvetlen folytatás, eseményterünk meghosszabbítása a fiktív jövőt jelentette, és ez az egyenes a jelenponton át vezetett. A szubjektív vizsgálat során ebből a lineáris rendszerből elvettük az irányultságot, ilyen módon torzult szférikussá, és így logikusan átfedésben lévővé is kellett alakulnia, mivel a jelenpontot helyeztük a szféra centrumába, mint a sajátidő forrását.

A fentiek természetesen kizárólag az időrendszer jövőjét jelentik, nem egy anyagi, netán perszonális objektum jövőjét. Az időtereket közvetlen összefüggésbe hozni, azonosítani, összevetni történeti vagy napi események egymásutánjával – egyszerűen badarság.

E kis kitérő után térjünk vissza időterünkhöz, és vizsgáljuk meg, milyen sajátosságokat fedezhetünk fel relatív birodalmában!

RV nem limitált, tehát a fénysebesség sem szab határt a számára; hiszen az időterek nem rendelkeznek tömeggel. Minthogy még tér sincsen, a forrásidők relatív realizációi még egészen mást jelentenek, mint a fizikából megszokott kapaszkodók. Gyakorlatilag igen sokféle realizáció jöhet létre, szinte tetszőleges sokaságú.

Ez a halmaz végtelen és táguló – de még nem „valami” a szó mai, fizikai értelmében. Nem részecske, és nem energia; ez az első pillanat előtti pillanat valósága, a tökéletesen transzcendens ŐSKÁOSZ!

Ez a Káosz. Ez a VÍZ. És ez a PURUSA.

Sok ókori szerző – illetve ókori szerzőnek tulajdonított, de korábbi forrásokra visszavezethető– művében olvashatunk a négy őselemről: a vízről, a tűzről, a levegőről és a földről. Egy primitív kor filozófusainak tudományos ismeret híján kiizzadt megalapozatlan agyfacsarása lenne csupán?

Akkor most tételezzük fel, hogy nem feltétlenül értendő szó szerint a tanítás; hátha csak hasonlatokkal van dolgunk! Ebben az esetben azt kell tapasztalnunk, hogy az előzőekben leírt Őskáoszt valóban a vízbe csepegő esőcseppek hasonlata írja le a legszemléletesebben, mindössze némi magyarázatot kellett hozzáfűzni. Találó emlékeztető, hiszen a szemléltetésnek ez a dinamikus modellje nem eszköz- és anyagigényes. A szférikus terek modellje, a káosz ingyenes szemléltetése a tanítványoknak.

Vizsgáljuk meg a következő őselemet is! A tüzet a görögök is, és más népek is gyakran behelyettesítették egy még érzékletesebb hasonlattal: a kígyóval. Szinte a világ valamennyi kultúrája alkalmazta, alkalmazza a kígyó, a sárkány képét, mint teremtésmotívumot. Az óind védikus könyvek egészen pontos meghatározást adnak. A neve Kálanága, azaz időkígyó. Más indiai terminológiák Rúdra istenről beszélnek, és meghatározásánál ismertetik a tachionok térszerkezetét, annak grafikusan könnyen elképzelhető, alapos leírásával együtt (Svétásvataraupanisad).

 

Fölötte nincs semmi, s alatta sincs más

Nincs nála kisebb és nincs nála nagyobb sem

……

Ő tartja a világot az Időben,

s elrejtezik az élők szíve mélyén.

Rajta függnek az istenek, égi szentek.

Lásd meg, és széttéped a Halál pányváját.

(Vekerdi József fordítása)

 A fenti upanisad („titkos tanítás”) nyilvánvaló időfizikai utalásokat tartalmaz. A magyarul sajnos csak töredékesen megjelent mű elgondolkoztatónál elgondolkoztatóbb tanításokat tartalmaz; időfizikai szempontból meghökkentően érzékletes leírásokat! Egy másik upanisad egy kiválasztott időteret említ, ami szintén az őskáoszból, a purusából alakul ki. Nem más lényegű, csak más tulajdonságú (viselkedésű) relatív szubjektumot…

Milyen lehet a mindenség felé utat mutató kiválasztott (kiválasztódott) relatív időtér, ami más tulajdonságokkal rendelkezik, mint az eddig tárgyalt szubjektív időterek?

A relatív időterek vizsgálata során újabb érdekességekre, és az ezekből fakadó változatosságra bukkanhatunk,ha tanulmányozni kezdjük az RV = l és az RV > l relatív sebességtartományok környezetét.

Az RV = l speciális eset, mivel itt a haladási sebesség megegyezik a terjedési sebességgel. Ebből az a különlegesség adódik, hogy a haladási irányból szemlélt időszámítás a jelenpont környezetében torlódik, így az gyakorlatilag végtelen múltat, mondhatni: időfalat tol maga előtt, amelyen csak az említett feltorlódás ideje alatt hatolhat át egy viszonyított relatív forrásidő. (8. ábra)

Az RV > l tartomány viszont több olyan meglepetést tartogat számunkra, amiknek érdemes több figyelmet szentelnünk. Azzal, hogy átlépjük a múltterjedési (relatív) határsebességet, jelenpontunk a jövő irányába tolódik, mivel ekkor előbbre tart az esemény terében, mint ahol saját múlttágulása folytán lehetne! (Az E, mivel ez alapmérték, természetesen nem változik, csak az RV, a relatív sebesség.) Látható, hogy az időtér ideje negatívvá, és kettős sűrűségűvé változott. A 8. és 9 ábrák alapján világosan megérthetjük a jelenséget.

 

 

 

 8 .ábra: RV = 1                                                                                      

 

9. ábra: RV > 1

 

 

Ennek kérdésnek a geometriai következtetéseivel mélyrehatóbban is foglalkoznunk kell!

Nevezzünk el minden nevezetes dolgot, hogy azután beszélhessünk róla! (Nomotetikus tevékenységünk elkerülhetetlen.) Az egész rendszer kúpos, de – egyelőre – középvonalas szimmetriát mutat. A kúp magasságvonala nem más, mint a rendszer eseményvonala, palástja a relatív forrástér eseményhorizontja.

Bár sajátidőnk nem kvantált, célszerű, ha kiemelt időpontokkal kvantáljuk, mert így egyszerűbben kezelhetjük. A folyamatosság (legalábbis a kezdeti meghatározások során) még követhetetlen lenne. Ezt átmenetileg elkerüljük azzal, hogy egyes kiemelt időpontok szféráit (ezek hosszirányú metszeteit) ábrázoljuk.

Az 7. ábrán látható, hogy ha képzeletben befelé haladunk egy RV < l relatív sebességű időtérbe, az időszférákat 0, 1, 2, 3, 2, l, 0 irányba léphetjük át (ha a centrumán átvezető egyenesen haladunk), és ez valamennyi 1-nél kisebb RV esetén hasonlóképp történik, csak RV-től függően más és más ritmusban szelünk át egy-egy kvantált időszférát. Vagyis virtuális relatív mozgásunk RV-függő.

Az ilyen típusú relatív időrendszereket nevezzük pozitív tulajdonságú időrendszereknek.

Az RV > l rendszerekben ez az időszféra-sorrend megváltozik, mert amikor képzeletben egy ilyen relatív időrendszer felé haladunk, majd frontálisan belépünk, itt 3, 2, 1, 0, irányában haladunk; tehát a belépéstől (a legelső határfelületi pillanatot kivéve) fordítva haladunk a relatív rendszeridőben.

Ebben az esetben NEGATÍV AZ IDŐ! Ez a helyzet látható a 9. ábrán.

Az ábra: tanulmányozása során azt is felfedezhetjük, hogy az időszférák kettős sűrűségi rendszert alkotnak, fénytani hasonlattal élve: kettős törésű a közeg.

Ugyanazon szférák első és hátsó fele egy-egy önálló sűrűségi faktort határoz meg. Ezek csak a rendszerfelszínén, a kúppaláston jelentenek azonos (és egy) sűrűséget, a rendszer belsejében ez a sűrűségi faktor mindig kettős! (és lehet hármas, vagy négyes is!!)

Az 10. ábrán egy nomogram formájában ábrázoltuk a sűrűségi faktorok kölcsönös alakulását az eseményvonalon értékelve. Ha erre az ábrára egy vonalzót fektetünk, úgy, hogy annak egyenese mindig áthaladjon a segédkör középpontján, akkor erről a nomogramról leolvashatjuk az aktuális RV-hez tartozó sűrűségi faktorok összetartozó értékeit.

 

 

  1. ábra: A határfelületi és a belső kettős sűrűség szemléltetése

 

 

11 ábra: Sűrűségi kúpok

 

Ennek megértését az 11. ábra: segíti elő, amelyben egy kiemelt relatív rendszer geometriai ábrázolásán keresztül a rendszer belső világát próbáltuk egyszerűsítve érzékeltetni. Az 11. ábra: azt sugallja, hogy a kúpos határfelületű rendszerben további kúpokat kell kijelölnünk, amelyeknek a képsíkunkra itt merőleges (tehát éléről látszó) alapköreinek sugara l, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10 egység ritmusban követik egymást, a csúcsuk pedig a jelenpont, vagyis a kúpos rendszer origója. Az 12. ábrán szemléltetjük ezt a kúpos polárkoordináta-rendszert.

 

 

  1. ábra: Kúpos polárkoordináta rendszer

 

Ezek a kvantált kúpok (de minden más középvonali, eseményvonali szimmetriát mutató kúp is) kijelölik az azonos sűrűségű mértani helyeket a rendszer belsejében (és felületén), és a kúpfelületen belül – az aktuális kettős sűrűségi tényező függvényében – minden esetben minden kúpfelület kettős sűrűséget is jelöl. (Hiszen minden időszférát kétszer metsz, és az első és hátsó metszések ritmusa – távolságai – az egymást követő kvantált időszférák metszeteire nézve ezt így határozzák meg.)

Az 13.ábrán (ennek a sűrűségi rendszernek egy másik diagramján) ugyanennek a tényezőnek az RV-vel történő változását vehetjük szemügyre; láthatóan nem más, mint egy pontnak egy kör pontjaitól való távolsága.

Elgondolkoztató, hogy Euklidész „Elemek” című munkájában (1-3 könyv) az időfizikában felmerült geometriai ábrázolásokhoz nagyon hasonló geometriai feladványokkal dolgozott. A könyv szerkesztője meg is jegyzi, hogy ezek a törvényei nem kapcsolódnak szervesen munkássága egészéhez. Az is figyelemre méltó mozzanat, hogy Euklidész többször is járt a később porig égett híres alexandriai könyvtárban. Éveken át kutatott és tanított itt; ahol Platón szerint 18000 éves papiruszokat is őriztek.

Gondolatmenetünket folytatva utalnánk a korábbi felvetésünkre a radiális sodródásról, mint relatív tulajdonságra. Felmerül a kérdés, hogyan is áll ez a dolog egy ilyen sajátosan viselkedő időrendszerben.

 

 

  1. ábra: Sűrűségi diagram

 

                     14. ábra: Az aktuális szférák sugarának függvényrendszere

Logikusan az következik, hogy az eseményhorizontot megérintve a relatív időforrás a pozitív idejű felülethártyáján először a rendszerből kifelé sodródik, majd áttörve azt, a változó relatív „sűrűségű”, „kettős törésű” negatív időrendszerben – mindkét éppen megérintett időszféra függvényében – sugárirányban vonzódni kezd.

Azaz kettős irányú a radiális sodródás, és miután a sűrűség is kettős, így kettéválik a forrásidő jelene, és kétirányban folytatja az útját, azonos idők alatt azonos időket befutva abban a relatív kettős sűrűségű forrásidő-térben, amellyel éppen realizálják egymást. Következésképpen, ha kérdéses forrásterünk két irányban halad radiálisán, meg kell határoznunk mindkét éppen aktuális szféra virtuális centrumának helyét, irányát, és az aktuális mozgásvektor irányát és nagyságát is.

Az aktuális szférák sugarát az Kása Zsolt féle képlettel határozhatjuk meg számszerűen (76. old.), és az 14.ábrán grafikusan láthatjuk ugyanezt az összefüggést. Ezen az ábrán a sugarakat mindig függőlegesen kell elképzelnünk; ez a függvény valamely egyeneséhez tartozó pontoknak egy oválistól való távolsága függvényében alakul. (Ez az ovális speciális esetben – KV = 1,41 – akár körvonal is lehet.)

Az aktuális relatív időtérben való mozgásvektorokhoz tehát ismerjük azokat a szférikus sugarakat, amelyek egy kiszemelt idő térbeli ponthoz tartoznak.

További feladatunk az, hogy egy viszonyított irányszöget is meghatározzunk ezekhez a sugarakhoz. Járható útnak látszik, hogy a vizsgált ponthoz tartozó, az eseményvonalra merőleges kúpalap síkját használjuk referenciának, és ettől az alaptól számítsuk a sugarak szögeit. Az 15 ábrán ábrázolt görbesereg tartozik ehhez a speciális szögfüggvényrendszerhez. Úgy alakul ki, hogy RV = 1-nél egy szabályos fűrészgörbe, és ez a végtelen RV-nél koszinuszos változóvá módosul.

 

  1. ábra: RV görbesereg

Természetesen léteznek az összes köztes állapotok is.Ezt két, egymás mellett párhuzamos pályán elhaladó, pontszerű objektum távolságfüggvényéből nyerhetjük az oppozícióig.

Az 16. és a 17. ábrák azokat a szférákat és centrumukat mutatják kétféle RV esetén, amelyek kielégítik a 0-10-ig sugarú, etalonként vizsgált alapköröket is. A körlapok merőlegesek a képsíkra, így sugaraik reprezentálják őket azon az egyenesen, ami merőleges az eseményvonalra, és mint mérce 0-10-ig lett skálázva.

 

 

16. ábra: és   17. ábra: Sugárfüggvények

Ismételjük meg: az RV < 1-nél megállapítottuk, hogy a szféra radiálisán taszítja a másik relatív forrásidőcentrumát. De mi történhet akkor, amikor negatív természetű időtérbe hatolunk be egy másik forrástér relatív terével?! Ha az idő fordított folyású, az is értelemszerűen következik ebből, hogy – az eddigi taszításnak megfelelő – radiális irányú vonzássá kell változnia. Mivel kettős az időrendszer struktúrája, ez természetesen két irányba

mutató, immár a realizált forrástér belsejébe vezető kettős pályán mozgó időterek születéséhez vezet.

Az eredő terek hiperbolikus, parabolikus spirál- és reciklikus utakon mozoghatnak majd egymás realizált forrásterében.

Van még egy adósságunk, – a forgásdimenzió értelmezése –, de ennek a taglaltakkal együttes ábrázolása és magyarázata most csak akadályozná a megértést; így erre majd később kerítünk sort.

Szemléltetésül az 18. ábrán bemutatjuk egy Pítachion (RV = 3,14) forgásdimenzióban kialakuló képét. (A Pítachiontkét nézetben: oldalnézetben és elölnézetben ábrázoltuk.) Már másodszor hoztuk szóba a tachiont, de mindeddig nem azonosítottuk. TACHION alatt mi a fizika által is ismert, tömegtelen, a fénysebességnél gyorsabb „részecskét” értjük, azzal a megszorítással, hogy ez az időforrások – marutkinunok – olyan speciális esete, ahol

RV > 1.

 

 

 

 

 

 

18. ábra: A Pí-tahion két nézete a forgásdimenzióban

 _________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2503) Rouhani felhívta Putyint telefonon (Xinhua jelenti)

VIP. 335

Egyre többen látják úgy, hogy Putyin elnök túl puha, indokolatlanul bánik kesztyűs kézzel Washingtonnal.

__________________________________________________________________________

A teljes fordítást a VIP előfizetőknek E-mailben elküldöm.

__________________________________________________________________________

Rouhani Phones Putin Warning Global Chaos if Western Strikes on Syria go Unanswered

By Xinhua  TEHRAN, April 16 (Xinhua) — Iranian President Hassan Rouhani said the U.S.-led attacks on Syria violated international law and if they go unanswered by international bodies, more of such chaos in the world will be conceivable, Tasnim news agency reported on Monday.

The U.S.-led strikes on Syria proves that Washington has direct ties with terrorists, Rouhani said, stressing “The Americans showed such a reaction when they felt the terrorists were dislodged from an important region like Eastern Ghouta,” Rouhani said in a phone call with Russian President Vladimir Putin.

Putin said further Western missile strikes on Syria would lead to chaos in international relations, Tehran Times reported.

“Vladimir Putin, in particular, stressed that if such actions in violation of the UN Charter continue, then it will inevitably lead to chaos in international relations.”

Earlier Saturday morning, the United States, in cooperation with Britain and France, attacked Syrian military facilities allegedly related to Syria’s chemical weapons capabilities.

The move was to retaliate for the alleged use of chemical weapons by Syrian troops early the month in an attack on the rebel-held town of Douma near the Syrian capital Damascus. The Syrian government has strongly denied the allegations.

Iranian political and military officials on Saturday strongly condemned the U.S.-led strike on Syria’s military facilities.

This article was originally published by “Xinhua” –

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2502) ÍGY TÖRTÉNT HOLNAPUTÁN

Dajtás vendégposztja

” Az első bejegyzés a A teremtés Üzenete (Kisfaludy György) Így történt holnapután – Bevezetés az idő fizikájába fejezetének kivonata.
Magáról a könyvről és a további bejegyzésekről néhány szó.
Érdemes megjegyezni, hogy maga a könyv 1991-ben született, immár 27 éve!
Az akkor taglalt elméletek és fogalmak a maguk idejében úttörőek voltak, bizonyos tekintetben paratudománynak számítottak, számítanak ma is.
Azonban az idő bebizonyította, hogy ezt a radikális filozófiai-tudományos szemléletet egyre több kutatás megerősíti.
Többek közt a gravitációs hullámokról már akkor úgy beszélt a szerző, mint alapvető természeti jelenségről, miközben ezt csak  pár éve “fedezték fel”.
Több olyan megállapítás szerepel a könyvben, ami sokak számára megbotránkoztató lesz, sőt egyenesen “eretnek” elméletnek fogják titulálni,
ezért kérem az összes olvasót, hogy tegyék félre az előítéleteiket, és csak a logikára hagyatkozzanak.
Az időfizika világkép múltban, és jelenleg is folyamatos változásban van, nem tükrözik a tudomány mai állását!
Itt minden a holnapról és a távolról szól.
Jó olvasást, és gondolkodást mindenkinek!

A részletekben közölt könyv az író beleegyezésével történik

 

Bevezetés az idő fizikájába

 1. A mindenség felé

Teremtsük meg a mindenséget! Nem éppen szerény vállalkozás, de az egyedül lehetséges.

Az emberiség régóta vágyik megismerni a mindenség rendszerét megteremtő törvényeket, megismerni azokat a szabályokat, melyek egységes logika alapján kínálnak magyarázatot a mikro- és makro-világ valamennyi tapasztalt és kiszámított jelenségére.

A jelenleg elfogadott és tanított tézisek azonban a legkevésbé sem felelnek meg ennek a kritériumnak. Eszellemi közforgalomban keringő törvények valójában nem általános érvényűek, nem alkalmazhatók a tudomány és az élet egészére, noha a tapasztalat mind gyakrabban, és egyre erőteljesebb jelekkel figyelmeztet az egyetemes szemlélet égető fontosságára.

Haladéktalanul ki kell dolgoznunk az egységes, logikus, általánosan érvényes világképet, ami kivezető utat nyithat a halmozódó válságjelenségekből.

Mindenekelőtt ez a célkitűzés vezérelt, mikor úgy döntöttünk, hogy közreadjuk nézeteinket és kutatásaink egyes eredményeit, a közérthetőség kedvéért egyszerűsített, de értelmében csorbítatlan formában.

2. Az idő filozófiája

Ebben a formájában könyvünk elsősorban filozófiának tekinthető, mint egységes, a világ jelenségeitalapvetően, azokat átfogóan tárgyaló logikai építmény. Az időfizikai elmélet tudományosnak nevezhető leírása matematikai úton, és a kísérletek részletes lejegyzésével történik – egy másik, a szakmai körök számára készült publikációban.

Esetünkben a „filozófia” minősítés nem egy tetszőlegesen választható felfogást jelent a sok közül, világképenem pusztán a megnevezések másféleségében nyilvánul meg, nem egyszerűen a korábban alkalmazottaktól eltérő szemléletmódból következik világképe.

De; biztos alapra lelve a leírt törvényszerűségek és folyamatok messzemenően áthatják életünket, megismerésük és birtokba vételük pedig a tényleges lehetőségek végtelenségét tárják ki az ember előtt – aszemélyes lehetőségek végtelenségét is!

Leírásunk nem tartalmaz matematikai levezetéseket, a szükségesnél több szakkifejezést, vagy a nagyközönségszámára átláthatatlan részleteket. Arra törekedtünk, hogy a hipotézisrendszer – amely tudományosan csak bonyolult és szokatlan matematikai apparátussal jeleníthető meg – a lehető legáltalánosabban felhasználható formában kerüljön az olvasók elé.

A bőség zavarával küszködtünk; ez annál jobban érezhető, minél összetettebb szerveződési formák leírásáravállalkoztunk. Ennek az a felismerés az oka, hogy munkahipotézisünk minden gyakorlati kísérlet, alkalmazott jelenségmagyarázat esetén nyilvánvaló, és más megokolással helyettesíthetetlen megoldást kínált, újabb és újabb

utakat nyitva kutatásaink előtt.

Olyan logikai feltárásba fogtunk, amelynek el kellett vezetnie az anyag mibenlétének megértéséhez. Egyfajtaalaphoz, ami lehetővé teszi egy valóban új és egységesen érvényes felépítmény kialakítását. Arra törekedtünk, hogy olyan általános érvényű megoldást találjunk, amely nem igényel külön-külön törvényeket az elemi részecskék, a mechanika, a biológia és ismét mást az „égi mechanika” jellemzésére.

3. A csőd civilizációja

Mindenekelőtt szögezzük le: civilizációban élünk. Ez lesújtó tény!

Különböztessük meg jól: Nem kultúra – civilizáció!

Minden korban minden kultúra a teljességgel igyekszik kapcsolatot teremteni; a civilizáció önmagát tekinti ateljességnek. Azt a civilizációt, az európai típusú amerikanizált civilizációt, melyben élünk, egyetlen jelzővel is kimerítően jellemezhetjük: terjeszkedő.

Az expanzív jelleg ennek a civilizációnak az egyetlen mozgatórugója, és végső célja. Ez az, amivel mindent pótolni vél, ami a mindenségben rajta kívül áll, és amit elpusztítani képtelen (bár kétségkívül leleményesen pusztít).

A terjeszkedés azonban nem jelent kiutat, nem kínál megoldást a halmozódó válságra, amit maga idézett elő.A mezőgazdaságban, az iparban és napi életünkben használt vegyszerek tömege, az ipari, vegyi úton előállított, uniformizált egészségromboló élelmiszerek, a veszélyes, és a természetben elbomlani képtelen hulladékok, afelelőtlenül megépített, és mindenképpen sugárzó hulladékot termelő atomreaktorok, a kőolajszármazékokégéstermékei, a rák, az AIDS, a beszűkült életek, melyek során az ember csak mint termelő és fogyasztó szerepel – mindez nem megoldható a „még többet, még gyorsabban!”szemlélettel.

Csak a csőd lesz még több és még gyorsabb!

Ez a civilizáció világunk ellenére, és nem vele együttműködve, csak rombolva és nem igazodva, csak terjeszkedve és nem önmagával és a mindenséggel egyensúlyba kerülve képes létezni.

Az időfizika új lehetőséget kínál a világ használatba vételére. Azzal, hogy magyarázatot ad az elemi parány,az élet és a mindenség mibenlétére, megnyitja az utat más, de itt és most ténylegesen ható szférák felé.

 4. A csőd fizikája

Megvizsgáltuk a fizika korunkban alkalmazott megoldásait, és arra a meggyőződésre jutottunk, hogy fizikaivilágképünk kórosan megmerevedett, elveszítette egészséges rugalmasságát. A régi vágású intuitív filozófia merészen szárnyaló, bár időnként alázuhanó, máskor viszont az egeket súroló egyéniségei mára totyogó öregurakká lettek.

Korunk tudományát sújtó tendencia az is, hogy hiányzik belőle az egységes filozófia összetartó ereje;bizonyosság híján nem is lehet másként. Úgy tapasztaltuk, hogy az anyagelvűség múlt századi, helyenként akár kétezer éves – és alapvetően téves – gondolatai mindmáig élőként, érvényesnek elfogadottként uralkodnak.

Civilizációnknak a világról alkotott képe már az alaptézisek felállításában is elhibázott, ezért nem tudérdemben előbbre jutni az Univerzum valódi alapkérdéseinek megválaszolása terén. Az elemi részecskék világa még mindig elérhetetlen, annak ellenére, hogy már ismerjük duális, hullám-korpuszkula természetüket.

Egyes fizikusok szerint pontosan ez a kettősség az oka a „megtudhatatlannak”, ezért kell a megismerhetetlenségtartományában maradnia.

A gravitációt időről-időre részecskék áradatával igyekeznek megmagyarázni. Csakhogyebben az esetben a fekete lyukat – amely szorosan egymás mellé kényszerült neutronokból álló, iszonyúan nagy tömegű, magába roskadt égitest – el sem hagyhatná a tömegjelensége!

Olvashattunk már ezeknek a szupercsillagoknak a belsejében uralkodó irtózatos forróságrólis – ám ha a fény és a hő elektromágneses hullám, akkor hogyan is keletkezhet ilyesmi efféle „szuperpakolt” környezetben, ahol nincs és nem is lehet semmiféle elektronpálya? A fekete lyuknak belül abszolút hidegnek kellene lennie!

A gravitációt egy homokszem, vagy akár egy elektron is kelti (hiszen tömege van), hogyangondolhat hát bárki igen lassú rezgésű hullámokra, és kilométeres lézeres detektorokra, amik ezt majd érzékelni fogják? (Mennyi is lehet egy proton vagy egy elektron sajátfrekvenciája ha gondolatban megcsengetjük? Hi!)

Az teljesen bizonyos, hogy a részecskék által keltett tömeghullámok (ha vannak ilyenek)csakis nagyon magas rezgésszámúak lehetnek, és mivel minden anyag ilyenekből épül fel, logikátlan következtetés lassú rezgéseket feltételezni (mint például Weber tette). A gravitációshullámok évtizedek óta izgatják a fizikusok és az érdeklődő kívülállók fantáziáját. Ugyanez a helyzet az éter létével vagy nemlétével is.A tudományok menthetetlenül elszakadtak egymástól, és ezen az sem segít, hogy ha már túlzottan mély egyegyszakadék a tudományágak között, akkor köztes tudományok jönnek létre, afféle barkácsolt hídként. Az információ erdeje olyan járhatatlan őserdővé vált, amiben még a legjobb szakemberek számára sem adatott meg a tisztánlátás képessége.

Nem a „sok az eszkimó és kevés a fóka” állapot állt elő a tudományos életben, hanem a „nem látja az eszkimóaz eszkimótól a fókát” állapot. Korunkban a tudományt nem az igazsága, a módszere, a tárgya teszi tudománnyá – hanem egy elvonatkoztatott, elsősorban társadalmi elvárások és pozíciók diktálta kritériumrendszer kielégítése.

 5. Miért az idő?

Ebből a könyvből kiviláglik, hogy az eddigi részecske-centrikus gondolatmenetek helyett mi egy hullámcentrikusmegoldást tartunk járható útnak, melyben az anyag továbbra is megőrzi duális természetét, ám az eddigi transzverzális – lásd: de Broglie – elgondolások helyett egy terjedő, spirálisan csavarodott elemi terekből állótérrendszerre kell áttérni. Innen aztán töretlenül lehet továbblépni az Univerzum kezdeteinek, és mindent átható törvényeinek megértése felé.

A fizikusokat már régóta foglalkoztatja a negyedik dimenzió és a negyedik térdimenzió.

Nyilvánvaló, hogy a tér és az idő elválaszthatatlanok, hiszen semmiféle mozgást, fizikai vagy kémiaifolyamatot, magát a létezést sem lehet tér vagy idő nélkül elképzelni a valóságban; már egyetlen atom is értelmezhetetlenné válik, ha megállítjuk mozgását a térben vagy az időben.

De ha meg is tudnánk állítani a térben, létezése az időben akkor is leírhatatlanul bonyolult sokaság maradna.

A négy dimenziós téridő nem volt elegendő a proton leírásához, ezért – például – 24 dimenziósrendszerterekben is igyekezték meghatározni a proton viselkedésterét. Ez csak többé, de inkább kevésbé volt jellemző egy valódi proton viselkedésterére.

A három dimenzió vagy a Minkowski-tér x,y,z,ct (három térkiterjedés, valamint a rendszer origójábólfolyamatosan, fénysebességgel, gömbhéjszerűen táguló idődimenzió) dimenziórendszere tehát egyetlen proton leírásához is kevés, és kétségtelen a további dimenziók szükségessége. Az ilyen tér nem eléggé manipulatív, ennélfogva nem lehet benne leírni és megbízhatóan értelmezni a gyakorlatban tapasztalt és mért jelenségeket.

A Minkowski-tér szférikus időtere mégis helyes alapelgondolás. Mi is felhasználjuk kiindulási tézisként, ésebből építjük fel a Minkowski-térnél sokkal bonyolultabb félspinű teret, az energiát és az anyagot.

A hagyományos térdimenziók kevésnek bizonyultak a tapasztalt és mért események matematikaijellemzéséhez is. Vegyük tehát szemügyre a térhez hasonló, vagy a tér három dimenziójához elválaszthatatlanul kapcsolódó negyediket, az idő dimenzióját!

Az idő hol túlságosan magától értetődőnek látszott, hol még a térnél is misztikusabbnak tűnt; mint ilyent,mostohagyermekként is kezelte a fizika.

Ezen az állapoton csak a téridő fogalmának bevezetése enyhített némileg, de egyúttal elszakította azemberiség túlnyomó többségét a fizika megértésének a lehetőségétől is, úgyhogy az egy szűk szakmai kör kiváltsága lett.

Egy átlagos honpolgár számára az egyes tudományágakban elburjánzott megnevezőterminológiák is nyomasztó és áthághatatlan falként tornyosulnak, de ezek összefüggési rendszerének felfogása és követése még egy átlagtudós számára is egész bizonyosan lehetetlen.

Az idővel foglalkozó klasszikus teóriák némelyikében fel lehet fedezni logikus gondolatmenetet, de mintönálló világkép – vagy mint annak alaptézisei – ezek sem feleltek meg az általánosság követelményének. Ennek ellenére kell lennie logikai kiútnak, hiszen a Világegyetem minden kétséget kizáróan itt működik, kering, örvénylik bennünk és körülöttünk.

A modern fizika „húr”-elméleténekszuperstringjei kitörési irányt sejtettek az idő értelmezésének zsákutcájából és felcsillantották az időfizika reményét; ám ezzel a megközelítéssel sem lehetett megnyugtató módon feltárni az idő valódi szerkezetét. A lenyűgözően szellemes matematikai levezetések csak eszközök lehetnek, és nem pótolják minden kutatás egyetlen lehetséges alapját: hogy tudjuk, mi az, amit keresünk. Az időnek ezen a módon való elképzelése is egy, a valós világhoz szervesen nem köthető kuriózum, a tudósok „magánügye” maradt.

Kétségtelen, hogy időfizikánk sok eleme megtalálható a modern fizika feltevései és kutatási eredményeiközött; mindezidáig azonban nem került sor egységes rendszerbe illesztésükre.

Charon francia fizikus már a hetvenes évek elején rájött arra, hogy a proton belsejébenfurcsa, a múlt felé tendáló, ciklikusan önismétlő, iszonyúan magas fordulatszámon keringő (1024hertz!) téridő-struktúra található; azaz leginkább transzcendensként felfogható elemekből épül fel.

Azt is feltételezte, hogy a fotonok közvetítésével a Világegyetem minden információja a részecskékbelsejében kavarog.

Más kutatók igen rövid – a proton méreteivel összemérhető – hullámhosszú rezgésekkelvizsgálták a proton térbeli elrendeződését, és sikerült is téridő mikrostruktúrákat kimutatniuk a proton belsejében (és semmi mást). Ebben a jelenségben a kvarkok létének a bizonyítékát vélték felfedezni (és már osztottak is érte fizikai Nobel-díjat).

Ez az út azonban zsákutca. Kísérletileg ugyan bizonyított a mikrostruktúra létezése, de az iskezd világossá válni, hogy az anyagi részecskékben nincs semmiféle még kisebb, tovább osztható, megfogható objektum. A korpuszkula nem holmi golyócska, ami még kisebb golyócskákból épül fel…

 

  • Miből is épül fel az anyag, és vajon keletkezhet-e, vagy mindig is létezett?
  • Mi az, ami mindezt koordinálhatja?
  • Mi lehet á kiindulási princípium?
  • Egyáltalán, lehet-e olyan törvényeket megalkotni, amelyek nyitottak, és olyan általánosigazságokat takarnak, amelyek egyaránt érvényesek az atomi világban, a biológiában ésamelyeknek engedelmeskednek a galaxisok is?
  • Hogyan és milyen hatásra osztódik a sejt?
  • Mi is az élet oka és koordinátora?
  • Van-e éter?
  • Mi is a változó vegyérték?
  • Mi az energia, hol van, és hogyan működik?
  • Hogyan működik az agyunk, és milyen módon képes korlátlan mennyiségű információt tárolni?

 

Megannyi megválaszolandó alapkérdés! Nem túl sok – a technika és a tudomány diadalútjának korában?

6. Üzenet az évezredek mélyéről

Munkánk során meghökkenve találkoztunk olyan jelekkel, melyek arra utalnak, hogy évezredekkel ezelőttmár ismert volt a világ lényege, kész a matematikája, alkalmazott az elve – az általunk önállóan kidogozott időfizikai rendszer az évezredek mélyéről köszönt ránk!

Eleinte – természetesen – véletlennek tekintettük az egyezéseket: hogy a közérthetőség igényével, keservesenmegalkotott jelenségmagyarázatunkat az anyag születéséről szinte szó szerint olvashattuk később a titkos védikus tanítások, az upanisádok szövegében; hogy egy alapfüggvény betáplálásakor a számítógép a közismert jin-jangszimbólumot rajzolta a monitorra… És a „véletlenek” sorra követték egymást. Hogy csak néhányat említsünk ezek

közül:

Az emberiség első írásos emlékeinek egyike, a 3500 éves kínai jóskönyv, „A VáltozásKönyve”. Sokan könnyedén maszlagnak minősítik egy kézlegyintéssel; csakhogy nem lehetett nem észrevennünk néhány igencsak elgondolkoztató tényezőt ebben a magyarul is megjelent könyvben! Nevezetesen a kettes számrendszert, ennek is a nyolcas számrendszerbeli interpretációját. Ajint (női lényegűt) jelentő megszakított, és jangot (férfi lényegűt) jelentő folyamatos vonalakból állótrigramok – számok! (Azzal a kis tévedéssel is találkoztunk itt, hogy az eredeti számok egy kívülálló kezében 0-7 helyett 1-8-ra változtak, de csak a 2. ábrán.)

Ez már önmagában is meglepő; a kettes számrendszer a számítógép nyelve! A csak 0-ból és1-ből álló hosszú számsorok alkalmazása nem az emberi gondolkozásmód és memória eszköze.

De ugyanitt még különösebb jelzésre is bukkantunk!

A könyv egykori szerzője jelöli a paritást is („odd-even”). Azzal a különbséggel, hogy apafivér(hímnemű), anya-nővér (nőnemű) terminológiákat használ paritásbit gyanánt!

A számítástechnikában járatosak már értik, a járatlanoknak elmondjuk: a paritásvizsgálatkifejezetten a számítástechnika szülötte. Használata csakis akkor szükséges, ha kettes számrendszerű adatokat továbbítunk, és ellenőrizni akarjuk a célállomásra érkezett adatok hibátlanságát. (Ha netán mégis számolunk kettes számrendszerben – papíron, ceruzával – soha nem vizsgálunk paritást. Ez kizárólag a számítógépes adatvédelem módszere.)

És máris itt az újabb rejtélyes mozzanat: az égtájak oktális – nyolcas számrendszerű –elnevezése és átírása kettes számrendszerbe. Ki adhatott három és félezer évvel ezelőtt olyan utasítást egy lovas futárnak, hogy menjen 010-nek, vagy 001-nek?! Ilyen kódot legfeljebb egy számítógéppel vezérelt repülőszerkezet érthetett volna meg. Az elindulhat a kijelölt irányba légvonalban; míg egy gyalogosnak, lovasnak, vagy szekeresnek az a leghasznavehetőbb tanács,hogy induljon északnak a sanghaji úton.

Az 1. és a 2. ábrákon mutatjuk be a szóban forgó oldalakat (lásd a következő lapot)

1. ábra: Az oktális számrendszer 2. ábra: Paritásvizsgálat

 

Egy izraeli egyetem kutatói a TÓRA analízisénél észrevették, hogy minden 49. betűösszeolvasása egy ciklikusan ismétlődő szót eredményez: JAHVE JAHVEJAHVE…

Ez is számítógépes adatvédelemre valló megoldás.

A héber írás betűi számértékkel is rendelkeznek, és a sorok végén lévő karakter mindig egyeredmény. Ez az adatvédelmi eljárás „check-summa” néven ismeretes manapság.

Ezek után igazán már meg sem lepődtünk azon, hogy nagyon sok, kétezer évesnél is régebbiábrázoláson, faragványon, barlangrajzon(!) láttuk viszont féltve őrzött, matematikai függvényekből számítógéppel előállított időfizikai ábráinkat. Ezek az ősi képek meghökkentő pontossággal őrizték az időfizika alapvető törvényszerűségeit!

A kelták előszeretettel ábrázoltak egy kettős arkhimédészi spirált, melynek a jelentéstartalmais ránk maradt. Úgy tartották, hogy centruma az energia, a végtelenbe vesző vége pedig maga az Univerzum.

3. ábra: A kelta energiajel – Félspinű tér

 

Ugyanezt a motívumot Mexikóban is megtaláljuk, a maják és az aztékot megelőző toltékkultúra emlékei között. A hatalmas templom-együttest méteres cementréteg alól ásták elő. A neve: Az idő temploma.

 

 

 

4. ábra: A tolték energiajel az Idő Templomából 5. ábra: A szöuli olimpia jele

 

A szöuli olimpia szimbólumának választott ősi jel egy hármas spirálist ábrázol. A koreaiakszerint az anyag születését örökíti meg.

Az időfizikai számításainkhoz használt számítógép szerint is helytállóak mindezenértelmezések!

Később, már tudatosabb – bár korántsem módszeresen átfogó – vallástörténeti és historikus kutatásaink soránegy tíz-tizenháromezer évvel ezelőtt létezett, hihetetlenül magas fokú kultúra képe sejlett fel.

Számos emlék utal erre a magasabb rendű kultúrára és a miénktől alapvetően eltérő technikájára. Ezeknek azemlékeknek a valóságos jelentőségét azonban már azok a civilizációk sem értették, amelyeknek a közvetítésével eljutott hozzánk.

Rá kellett döbbennünk, egy fizikakönyv – A FIZIKA – tudásanyagát formálták versbe és képbe a történelemelőtti korok tudósai. (Talán egy nem földi civilizáció küldöttei? Esetleg jövőnk időutazói?)

Váratlanul új tartalmat, értelmet nyertek, a fizikai valóság lehetőségét csillantották meg a materializmus általlekezelően irracionálisnak bélyegzett fogalmak, mint: „transzcendens”, „Isten”, „lélek”, „teremtő”, „mindenható”, „mindentudó”, „Brahma”, „reinkarnáció”, „nirvána”. És racionalitásában sem veszett el irracionalitás fogalmi világának jelentősége – ellenkezőleg, még súlyosabb jelentéstartalomra tett szert!

Ha az üzenetek feladóinak az volt a célja, hogy az információ sértetlenül átvészelje az évezredek viharait, nemrögzíthették azt mágneslemezre; nem nyomtathatták papírra; nem véshették kőtáblára – mindez múlandó.

A megfelelő tömegpszichológiai matematika birtokában, mely a legszélsőségesebb szövegtorzulás esetére isbiztosította az adatvédelmet, az egyetlen lehetőséget ragadták meg. A tudásanyagot egy egész faj: az emberi faj tudatában helyezték el, ahol szentként tisztelt szövegekként, szakrális szimbólumokként, féltőn őrizve, újra és újra reprodukálva a mai napig fenn is maradt.

Szent szövegeiket szó szerint tanulják meg a hindu brahminok is; sokan hátulról előre,hangról-hangra visszafelé is emlékezetből tudják a könyvtárnyi szöveget. A módszer ismerős: természetesen ugyancsak a számítástechnikából. Véletlenen – és az emberi memoriter-módszereken – túlmutató az egyezés az adatazonosságot ellenőrző, „zéró-check”-nek nevezett eljárással, azaz a kiszámított számsor és komplementerben kiszámított számsor egymással való összeadásával. Sérülésmentes kalkuláció esetén az eredménynek nullának kell lennie, így az „értelmetlen” és az értelmes szöveg fedésbe hozásával annak legkisebb változása is azonnal szembeötlik.

A későbbiek során bemutatunk még néhányat a régmúlt üzenetei közül; rendszerbe foglalt feldolgozásukazonban egy önálló könyv témája lehet.

Vélhetően nemcsak az időfizikai hatásmechanizmusok leírására bukkanhatunk így rá, hanem – hasonlóképprejtjelezett formában – felhasználásuk módjára is; ha például a megfelelő kód segítségével újraértelmezzük a mágikus művészetek hagyományait…

Nem utolsósorban vitaindítónak is szántuk ezt a könyvet. Igyekeztünk nem megkerülni semmi lényegest, éselkerülni a ködös szakkifejezések használatát. Minthogy azonban megszokott képzeteinkkel és fogalmainkkal nem mindig leírható világba léptünk, meg kellett alkotnunk az időfizika alapterminológiáját is.

A logikai rendszer folyamatos követhetőségének érdekében ezeket a kifejezéseket összegyűjtöttük ésmagyarázattal láttuk el a könyv végén található betűrendes Időfizikai szótárban is.

Szokatlan úton indultunk el, és ez az út nyilvánvalóan logikus megoldásokhoz vezet. Egyáltalán: vezetvalahová!

Ne legyünk méltatlanabbak az elődöknél; fogjunk bele a teremtés mágiájába!

Ahogy az már megtörtént a világ tegnapelőttjében is. Vagy holnapután?

6. ábra: A neutron mikrostruktúrája az ókorból

___________________________________________________________________________

A vendégposzt tartalma nem feltétlenül tükrözi a bloggazda nézetét. A kéziratot nem szerkesztettük, a fogalmazásért, és a szavak krónikus egybeírásaiért, esetleges helyesírási hibákért   nem vállalunk felelősséget. _________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(2501) Egy héten át tartó szex oktatás

Tibor bá’ online

 

A nyugati dekadencia gyors léptekkel terjed tovább. A Tennessee Egyetemen Dr. Lindsey Doe előadásokat tart, elsősorban  pegging-gel kapcsolatban. Mi az a pegging? Amikor a szex partnerek női tagja felhúz magára egy (ábrán látható) dildót, vagyis műpéniszt (ha még a szóval nem találkoztál volna), és behatol a férfi ánuszába (végbél). Közbeszúrom, hogy a pár mindkét tagja természetesen heteroszexuális. Hogy ebből mi jó történik a férfivel, el nem tudom képzelni, mert történetesen heteró férfi vagyok. Hogy a nőnek mi a jó, azt kitalálom. A modern (valószínűleg kissé feminista) nő degradálónak tartja a behatolást a hüvelyébe, de sajnos ez az orgazmus előfeltétele, viszont a pegging segítségével ezt a degradálást kiegyenlíti. Kvittek vagyunk faszikám, én is beléd hatolok.

Dr. Doe (lefogadom az akupunktúra bajnoka) külön hangsúlyt fektet az aktus biztonságos és egészséges kivitelezésének oktatására. Még azt kell megemlíteni, hogy a pegging szép lassan, de biztosan terjed. Hát persze. Ha a nő kijelenti, hogy a pinámat csak akkor kapod meg, ha beléd dughatom a műfaszomat, akkor a kellően felajzott hím bele fog menni a dologba. Arról nem szól a beszámoló, hogy vajon Dr. Doe felhívja-e a figyelmet, hogy a végbéllyuk izomzata folyamatos igénybevétele után visszafordíthatatlanul kitágulhat. Leendő férjjel nem érdemes szívóskodni, mert a felnőtt férfi pelenkázása elég kellemetlen foglalatosság.

https://www.thecollegefix.com/post/43707/?utm_medium=referral&utm_source=idealmedia&utm_campaign=thecollegefix.com&utm_term=68735&utm_content=2217022

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

B r e a k i n g

 

Ma hajnalban, Moszkvai idő szerint 3:42-kor amerikai, angol és francia koalíció rakétákkal megtámadta Damaszkuszt. A szír légelhárító egységgel, S-125, S-200 rakétákkal a mintegy 100 behatoló legnagyobb részét célba érés előtt megsemmisített. Az orosz elhárítás bevetésére nem volt szükség. A támadás 5:10-ig tartott. A támadás megkezdése után egy órával Trump elnök kijelentette, hogy ez egy egyszeri eset volt. Irán és Oroszország súlyos következményeket emlegetett. A III. világháború egyenlőre elmaradt. 😀

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2500) Erich Kästner

Tibor bá’ online

 

Tizennégy éves korom környékén kedvenc íróim a magyar Aszlányi Károly és a német Erich Kästner voltak, olyannyira, hogy Kästner: Május 35. után nekiálltam megírni életem első kéziratát. Írógép segítségével jutottam el a 10. oldalig, ahol – ki tudja miért – megakadtam. Valahogy a történetem rettenetesen magán viselte az ihletet adó Kästner stílusát, csak nem volt olyan humoros. Jó kritikai érzékkel vártam még egy másik 14 évet, mielőtt újra nekirugaszkodtam volna. Ennek ellenére úgy érzem, hogy az eredeti ihlet Erich Kästnertől származik, amit az idők folyamán szép halkan elfelejtettem. Sőt, magát Kästnert is elfelejtettem, ahogy komolyabb olvasnivalókra vetettem magam. Az élet már csak ilyen.

Most azonban egy évforduló okán Németország figyelme Kästnerre irányul, és mivel az enyém pedig Németországra (is), Käsner nálam újra belépett a képbe. Ugyanis 85 éve annak (vagyis, amikor születtem), hogy a Náci Németország nyilvánosan elégette Erich Kästner könyveit, mint szennyirodalmat. Egészen pontosan 1933 április 14.-én, közvetlenül éjfél után a berlini Opernplatz téren eleredt az eső, ami a szennynek kikiáltott könyvek elégetését kissé megnehezítette. Ezért azután a lelkesen buzgó diákok kénytelenek voltak benzinnel leönteni az elégetésre ítélt könyveket. A helyszínen megjelent Goebbels propagandaminiszter is, aki kijelentette, hogy a jövő német állampolgára nem csak olvasni fog, de lesz neki jelleme is. Aztán folytatta, némileg a jövőre gondolva: „Ez a német férfi le fogja győzni még a halálfélelmet is.” Hát igen, nyilván előre látta a felgyújtott zsinagógákat, Auschwitzet, Sztalingrádot, hogy csak néhányat említsek.

Nincs új a nap alatt, még retorikában se. Figyeljétek meg a következő mondatokat! 1933 áprilisában a Német Diákszövetség kampányt indított „Akció a némettelen szellem ellen” címen. E hónap 12.-én kiadták a „Tizenkét tézisüket” amely többek között kimondta, hogy a német zsidó az nem német, csak zsidó, és ha németül ír, akkor hazudik. Ezt a hazugságot pedig ki kell irtani. Erre a „kiirtásra” szánta el magát durván 40.000 összegyűlt ember szakadó esőben, az Opernplatz-on. A kiirtás egyik tárgya volt Erich Kästner, akit Goebbels „apró sánta ördög”-nek nevezett. Kästner maga is látta, hogy égnek a könyvei.

Érdekes módon ezekről az eseményekről 8-10 évvel később mit sem tudtunk, legalább is én nem tudtam, de valószínűleg az ifjúsági könyvek kiadói sem, vagy simán nem érdekelte őket. Meg kell azonban jegyezni, hogy a „szenny” jelzőt nem a Május 35., Emil és a detektívek, A repülő osztály, és más ifjúsági könyvek kapták, hanem elsősorban a – két évvel korábban írt – „Fábián” ami a Náci Párt napilapja a Völkischer Beobachter szerint „magukból kivetkőzött emberek piszkos orgiáit írta le”. Lehet, de ezt én nem olvastam, viszont józan kritikusok szerint a könyvben valóban leírt alkalmi szexet, leszbikus szexet, és hasonlókat, amelyek a náciknál kiverték a biztosítékot.

Kästner tehát végignézte volna könyveinek az elégetését, de egy nő felismerte, és elkiáltotta magát: ott van Kästner, amire az író jobbnak látta odébbállni, de az országot nem hagyta el, mert szemtanú akart lenni és úgy gondolta, hogy ez az őrület nem tarthat sokáig. Na, ebben tévedett. Különben is a maradásának ára volt. A következő évek során kénytelen volt öncenzúrát alkalmazni, ami megint csak nem ismeretlen előttünk. De önmagában egy svédcsavar. Ugyanis joggal mondhatjuk, hogy kényszerből fordult a humoros, abszurdba hajló ifjúsági témák felé, és remekelt, [jegyezzük meg, hogy a magyar fordítok sok évtizeden át igazán remek munkát végeztek klasszikus művek magyarítása terén.] méghozzá olyan mértékben, hogy számtalan európai nyelvre lefordították őket. A magyar fordítások oly jók voltak, hogy sokáig azt hittem, hogy Kästner magyar szerző. Mi más? Lássuk csak!

~at507Május 35.-ikén történik az olvasó képzeletét igénybe vevő történet, aminek leírása során a szerző meglepő ötletekkel kápráztatja el az olvasót. A főtéma Konrádnak, és nagybátyjának, Ringelhuth gyógyszerésznek csodálatos utazása. Aminek alapja az, hogy Konrádnak dolgozatot kell írnia a Csendes óceánról. Mivel matekból jól áll, “következésképp” nem lehet fantáziája. Hogy megírhassa a dolgozatot, egy emberi hangon beszélő fekete ló segítségével egy délután alatt megjárják az óceánt. Útközben bejutnak Eldorádóba, a lusták automatizált országába, majd megtekintik ennek ellenképét, Elektropolist is. Itt az automatizáció azt a célt szolgálja, hogy mindenki szórakozásból dolgozzék. A történelmi görbe tükör éppúgy része ennek a szórakoztató játéknak, mint a feje tetejére állított világ, ahol a gyerekek igen sikeres nevelési módszereket alkalmaznak elvetemült szülőkkel szemben. Konrád és Ringelhuth gyógyszerész az egyenlítő fémszalagján lovagolva végül elérik az óceánt. A Nyugati Bejárónál majmok fülsiketítő üdvrivalgása fogadja őket, tigrisek, cethalak, emberevők közé keverednek; kacagtató kalandjaikat a fekete ló házassága tetézi be. Konrád hazatérve gyorsan meg is írja a dolgozatot. Éktelen helyesírási hibákkal tarkított fogalmazványból azonban nem derült ki, hogy Konrád valóban ott járt-e az óceánnál, mert hogy éppen május 35.-ike volt.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2499) Az igazi véletlen

Tibor bá’ online

 

Játszunk el a gondolattal, hogy a kvantumvilág alapjai szilárdabbak a feltételezetteknél. Ugyanis ezek a feltételezések sok furcsaságot tudnak meg- magyarázni.

Ahhoz képest, hogy az elmélet a világ legnagyobb elméit is meghökkentette, a kvantummechanika elképesztően sikeres. Az elméletnek köszönhető a számítógép megjelenése, a lézer alkalmazása, az atomreaktorok létrehozása, ezeken kívül megmagyarázza, miért sugárzik a Nap és lábunk alatt a talaj miért szilárd, csak hogy néhányat említsünk. De ezek mellett furcsa, nyugtalanító és érthetetlen. Ez az elmélet ragaszkodik ahhoz, hogy a mikrokozmosz egy árnyékvilág, ahol semmi sem biztos, ahol egy elektron egyszerre két helyen is lehet, míg két foton a Világmindenség ellenkező sarkaiban vidáman kommunikál egymással a fény sebességét jóval meghaladó tempóban.

Csakhogy néhány fizikus újabban feltételez  egy másik valóságszintet a kvantum­világ alatt. A Nobel-díjas Gerard’t Hooft úgy véli a kvantum furcsaságok támogatása egy idejét múlta determinisztikus elv, ahol egyszerű kapcsolat áll fenn ok és okozat között. Antony Valentini (Imperial College, London) még ennél is messzebbre ment. Véleménye szerint a kvantummechanika nem feltétlenül volt mindig érvényben, mivel a korai Világmindenséget más törvények irányíthatták. Sőt, véleményét még azzal is megtoldja, hogy a nem-kvantumvilágból származó dolgok egy része mind ez ideig itt maradhatott. Ez pedig azzal a lehetőséggel kecsegtet, hogy esetleg befigyelhetünk egy változatlan formában visszamaradt kozmikus titkosírásba. Távlatok? A létezőnél jóval gyorsabb számítógépek, fénynél sebesebb kommunikáció, stb.

Az ok, amiért feltételeznek egy mélyebb szintet az, hogy a kvantummechanika szerint egy mérés eredménye mindössze bizonyos valószínűséggel bír és nem bizonyosság. Ez némileg ahhoz hasonlít, amikor egy ember halálának várható időpontját az átlagéletkorból kiindulva jósolják meg. Ennél sokkal pontosabb eredményt, illetve előrejelzést kaphatnának, ha figyelembe vennék az adott személy mondjuk szív és érrendszerének állapotát is (a hasonlat ugyan jócskán sántít, de melyik hasonlat nem).

Tény az, hogy a fizikában, amikor egy elmélet valószínűségeket jósol meg, a fizikusok mindig egy mélyebb valószínűségi szintet feltételeznek. Mindig, kivéve a kvantummechanikát. És ott miért nem? Erre a kérdésre a fizikusok zöme azt válaszolná azért, mert ez a mélyebb magyarázat szükségtelen (rejtett változó elmélet), ugyanis a kvantummechanika minden ismert tapasztalati eredményt kielégít. Vagyis a kvantummechanika a gyakorlatban kitűnően megállja a helyét, minek tovább kutatni!

Ennek ellenére néhányan megpróbálkoztak a „tovább kutatással”. Ezek egyikének eredménye a „vezető-hullám” (angolul „pilot-wave”) elmélet, amit 1920-ban Louis Broglie francia fizikus javasolt és, amit David Bohm amerikai fizikus az 1950-es évek elején ki is fejlesztett. Ugyanis, amíg kvantummechanikában a hullám egyenlet semmi több, mint egy olyan matematikai eszköz, melynek segítségével megállapítható, hogy egy részecske milyen valószínűséggel jelenik meg a tér egy adott pontjában, addig a vezető-hullám elmélet esetében a hullám valós, ténylegesen létező. Ez egy láthatatlan, de fizikailag jelenlévő hullám, ami mentén a részecske mozog és hozzátartozik a részecske mozgását okozó áramlat is, (pontosan úgy, ahogy a tengeráramlat egy magára hagyott csónakot tovahajt). Ez az elmélet reprodukálja a kvantummechanika valamennyi statisztikai előrejelzését. Azonban Lucien Hardy (Oxford) szerint a fizikusok jelentős része nem hisz ebben az interpretációban, beleértve önmagát is. „De ettől függetlenül fontos -állítja- mert lehetőséget ad arra, hogy az úgynevezett rejtett-változó interpretációja érvényes lehessen a kvantummechanikára”.

Ezt az interpretációt azonban sokan elvetik az „idevalótlanság” (angolul: „non-locality” ami azt sugallja, hogy nem tartozik a mi három dimenziónkhoz) elnevezésű tulajdonság miatt, ami egy fénynél gyorsabban terjedő fizikai hatás. Ámbár a hagyományos kvantummechanika is feltételezi az idevalótlanság-hatást. Mérések között egy elektron spinje (némi felületességgel) felfogható erősen gerjesztett állapotnak, ami véletlenszerűen ide-oda kapcsol az egyik spinből a másikba. Ennek azonban van egy különleges feltétele, éspedig korrelált elektron-pár spin összegének zérónak kell lenni. Mivel a természet törvényei szerint a spinek összege nem változhat meg, a két elektron spinje akkor is ellentétes marad, ha azok szétválnak és a távolság közöttük bármi. Ezen az sem változtat, ha az egyik elektron egy acél dobozban el van temetve a tengerfenéken, a másik pedig a Tejút másik végében szaladgál. Valentini nyomatékosan kijelenti: „Ha az egyik spinjét megváltoztatják a másik azonnal ellentétes spint vesz fel, ami teljes mértékben megsérti a fény terjedési sebességének abszolút voltát.”

Viszont az idevalótlanságot fel lehet fogni, mint a kvantummechanika perifériáján elhelyezkedő kinövését, ami semmiképp  sem mondható el vezető-hullám elméletről. Nézzük újra ezt a két -korrelált- elektront. A vezető-hullám elmélet szerint, mi ezt a korrelált részecskepárt egy hatdimenziós rendszerhez tartozó háromdimenziós térben látjuk mozogni. A két részecske valójában összekapcsolódva marad egy magasabb dimenziójú rendszerben.

A fizikusok nagy része szkeptikus az idevalótlansággal kapcsolatban, mert a min­dennapi tapasztalatuk szerint a dolgok nincsenek szétbonthatatlanul egy­máshoz kötődve. Minden olyan elméletre, aminek ez a központi témája, a gyanú ár­nyé­­ka ve­tő­dik. ’t Hooft (Utrechti Egyetem, Hollandia) ellenzi az idevalótlanság elméle­tét, de azért úgy gondolja, hogy egy újfajta rejtett-változó elmélettel meg lehetne kerülni. A múlt század kilencvenes éveiben megfogalmazott elképzelése szerint va­lamifajta determinisztikus elmélet alkalmazható lehetne a téridő legkisebb méretei­nél. Ezek szerint, ha valami eseményt le lehet vinni a 10-43 másodperc és 10-35 méter tartományba, akkor észlelhető lenne egy klasszikus, előre jelző elméletben, ahol nincs valószínűség és bizonytalanság. Ezek szerint kvantum­mechanika elmélete az összes apró eseményt számba­ veszi, hogy az eseményről adjon egy bizonytalan átlagos leírást.

Hogy a kvantummechanika mélyebb alapokra épül azt több dolog is sejteti. Az egyik ilyen ok az, hogy 80 év nagyfokú erőfeszítés ellenére még mindig nem sikerült összeegyeztetni a gravitációt a kvantumvilággal. A szuperhúr elmélet számtalan dolgot állít, de túlságosan általános ahhoz, hogy el lehessen fogadni. A másik ilyen „dolog” emberileg mélyen ülő, amit Albert Einstein úgy fogalmazott meg, hogy isten nem kockajátékos. Magyarul a kvantummechanika statisztikai állításai nehezen emészthetőek.

Ezekkel szemben Valentini úgy gondolja, hogy az idevalótlanság elvetése helyett, fel kellene azt karolnunk. Külön rámutat arra, hogy a hagyományos kvantum­mechanikában egy „gyanús egybeesés” elhomályosítja az idevalótlan­ságot. Példának okáért, korrelált elektron-pár alkalmazásakor azt lehet hinni, hogy fennáll egy időtlenül gyors kommunikáció közöttük, ami nincs összhangban a fényterjedési sebességének felülmúlhatatlanságával. Ez azonban lehetetlen. Ugyanis az elektron spinjének megállapítása előtt nem lehet megmondani annak állapotát. Tehát, ha az egyik spin-irányt „1”-nek kódoljuk, míg a másikat „0”-nak, és „1”-et kívánjuk továbbítani, ennek bizonyossága mindössze 50 százalékos – mert jelen van egy bizonytalansági színt, vagy „zaj”, ami az üzenetet összezavarja. Valentini szerint ez úgy néz ki, hogy: „Bár az idevalótlanság a kvantumelmélet alapvető tulajdonsága, a természet pontosa akkora kvantum-zajt hoz létre, amekkora szükséges annak felhasználhatatlanságához. Nem hiszem, hogy ez véletlen lenne.”

Ezt úgy kell értelmezni, hogy a fénysebességnél gyorsabb kommunikációt lehetővé tevő idevalótlanság hatását a Világmin­den­ségben jelenlévő kvantum-zaj ellehetetleníti. Valentini állítja, hogy idevalótlanság-jeleket nem tudunk fogni, mert azok egymást statisztikai szinten kioltják. Ez különben érvényes bármely rejtett-változó elmélet esetében is. Igaz, Valentini munkája legnagyobb részét vezető-hullám elmélettel kapcsolatban végezte.

Valentini elképzelései egymásnak egyértelműen ellentmondóak, amivel kapcsolatban Hardy a következőket mondja: „Ezek a konklúziók a vezető-hullám elmélet egy bizonyos interpretációjától függenek, ami, legyünk őszinték, mindössze néhány fizikus egyetértését bírja, de azért teljes mértékben a többi sem utasítja el, beleértve Hardyt is, aki viszont úgy nyilatkozik, hogy: „Valentini egy komoly elméleti fizikus és nagy gondolkodó”. Lee Smolin elméleti fizikus (Waterloo, Kanada) szerint: „Valentini elképzelései igen érdekesek és nem lehetetlen, hogy a kvantumelmélet alapjaival kapcsolatban leginkább közelítik meg  a valóságot azok közül, amiket eddig hallottam”.

Hát igen! Amennyiben Valentininek igaza van, úgy az implikáció elsöprő. Közvetlenül az Ősrobbanás után a Világmindenség olyan állapotban lehetett, amiben az idevalótlanságot nem zavarta össze a véletlenszerű zaj. A részecskék között fellépő kölcsönhatás ebben a korai Univerzumban egy olyan egyensúlyi állapotot alakított ki igen gyorsan, amilyet ma ismerünk. Ezek a kölcsönhatások azt jelentik, hogy a részecskéket hajtó vezető-hullám áramlatok nagyfokú kitekeredettsége miatt a részecskék eloszlása összekeveredik -ami az energiát átcsoportosítja a gyorsan mozgó részecskéktől a lassan haladók felé- a gáz termikus egyensúlyi állapotának felvételét okozva.

A mi világunkban a részecske valószínű helyzetét hullámegyenletben szereplő amplitúdó négyzete adja meg. Azonban a tárgyalt korai Univerzumban, még mielőtt a kvantumzaj elült volna, az eloszlás valószínűségét sokkal inkább a négyzetes hullámfüggvény szabta meg. Kisebb kvantumzaj mellett lehetséges volt a részecske helyének pontosabb meghatározása. Mivel pedig az idevalótlanság nem homályosult el, ez azt jelenti, hogy akkor a jelek a fénynél gyorsabban terjedhettek. Például kisebb lenne a bizonytalanság két korrelált elektron spin állapotát illetően, aminek következtében a Világmindenség egyik sarkában az egyik elektronba kódolt üzenet azonnal fogható lenne a Világmindenség másik sarkában. Valentini komolyan hisz feltételezésében. Véleménye szerint közvetlenül a Világmindenség megszületése után két, egymással versengő folyamat létezett. Az egyik a részecskék közötti kölcsönhatást eredményezte, pontosan úgy, ahogy gázokban lévő molekulák között létrejön, ami aztán a Világmindenséget egy zajos egyensúlyi állapot felé vezette. Azonban az egyensúlyi állapot olybá történő felvételét kiegyenlítette a Világmindenség örül méretű kitágulása, ami az anyagot széthúzta, és csak amikor a tágulás lelassult, akkor tudott a részecskék kölcsönhatása felülkerekedni, ami aztán az anyagot egy bizonytalan, zavaros formába helyezte, olyanba, amit napjainkban látunk. Ez a történés valószínűleg akkor keletkezett, amikor a Világmindenség 10-43 másodpercidős volt.

Mivel az átállás roppant gyorsan történt, azt lehetne hinni, hogy nem volt jelentős következménye. Ez azonban Valentini szerint nem igaz. Ez az átállás megoldhatja azt a talányt, miért van, hogy a Világmindenség egymástól messzire eső részeiben azonos a hőmérséklet és az anyagsűrűség. Hogyan tudtak ezek hatni egymásra, ha még annyi idő sem állt rendelkezésre, hogy a fény elérjen egyik helyről a másikra? Erre a szabványos válasz a Világmindenség elképesztő gyors felfúvódás, ami egészen piciny térfogatból történt, ezért minden egyes részecske tudhatott az összes többiről.

Következménye a felfúvódásnak is volt, amennyiben tényleg ez történt. A felfúvódást okozó térben keletkezett kvantum fluktuációnak nyoma kell hogy legyen a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásnak apró hőmérséklet eltérések formájában. Valentini szerint: „Ezek a variációk visszaadhatják a korai Világmindenségben jelenlévő kvantum fluktuációkat. Amennyiben a kvantum fluktuációk nem engedelmeskednek a kvantummechanika törvényeinek, akkor látnunk kell a „fosszilis” lenyomatot a mai mikrohullámban háttér­sugárzásban. Amit megkaphatjuk a NASA által fellőtt műhold MAP megfigyelőjétől.

Valentini elméletét még meglepőbbé teszi, hogy bizonyos mennyiségű nem- kvantumanyag mind a mai napig megmaradhatott. Tekintve, hogy az átalakulás kulcsa a részecske kölcsönhatások egyensúlyi állapota, minden olyan részecske fennmaradhatott, amely a kritikus időpillanatban nem vett rész kölcsönhatásban, vagyis körülbelül 10-43 másodperccel az Ősrobbanás kezdete után. Konkrétabban, a gravitációs erő hipotetikus továbbítójából a gravitonból néhány elszigetelődhetett körülbelül az átalakulás idejében. Magyarul ebből az időből visszamaradó gravitonok még ma is a nem-kvantális  állapotban lehetnek.

Valentini azt is feltételezi, hogy lehetnek rejtőzködő ismeretlen nem-kvantális részecskék is. Elképzelhető, hogy ezek alkotják a láthatatlan sötét-anyagot, ami uralja a Világmindenséget. Az ismert kvantumelméletnek engedelmeskedő anyag a Világmindenségnek csak elenyésző részét adhatja. A nem-kvantális anyag részecskéi olyanok lehetnek, mint a normál részecskék, csak nem engedelmeskednének az ismert valószínűségi törvényeknek. Egy dobozba zárt nem-kvantális részecskének a helye nem függ a négyzetes hullámtörvénytől, ezért az sokkal pontosabban lenne meghatározható.

Eddig ez nagyon szép volt, de hogy lehetne ezt az elképzelést bizonyítani? Az Ősrobbanást túlélő gravitonok azonosítása nagyon valószínűtlen, de sötét-anyagra szert tenni se látszik kivitelezhetőnek a legkisebb mértékben sem. Az viszont feltételezhető, hogy a sötét-anyag részecskéi olyan fotonokra bomlanak, amelyek megtartják a részecske nem-kvantális viselkedését. Ha ilyen fotonokat detektálni lehetne, mondjuk úgy, hogy egy teleszkópot a sötét-anyag felé irányítunk, ezek a kvantum-fotonoktól eltérően viselkednének. Például közönséges fotonokkal könnyen lehet interferenciát előállítani két miniatűr résen történő áteresztéssel. Ez a kísérlet nem-kvantális fotonokkal nem eredményez interferenciát, mindössze homályos foltokat ad.

Természetesen fantáziálhatunk tovább. Ha sikerülnek szert tenni némi non-kvantális anyagra, át tudnánk vele lépni Heisenberg bizonytalansági elvén, ami megszabja milyen pontosan állapítható meg egy részecske helye (lokalitása). Aztán sikerülne létrehozni a fény terjedési sebességét messze felülmúló kommunikációt. Így aztán szükségtelen lenne embert küldeni a Világmindenség veszélyes és távoli helyeire. A non plusz ultra mégis az lenne, hogy újra át kellene gondolnunk a relativitás elméletét és Einstein elképzelésével ellentétben mégis csak lenne egy univerzális időskála. Evvel szemben pillanatnyilag az emberiség egy kvantum-ködben él, amitől csak akkor szabadulhatunk meg, ha egy teljesen új Világmindenség létezésére fókuszálnánk.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

V é l e m é n y

<

Az emberi butaság és a végtelen önzés Orbánnak meghozta a harmadik 2/3-ot.

 

Ezt a választást nem Orbán Viktor nyerte meg, hanem az ellenzék veszítette el. A szakemberek már hónapokkal előbb megmondták, a kétharmados Fidesz győzelem csak úgy kerülhető el, ha az ellenzék minden körzetben csak egy kihívót állít. Heteken át hülyéskedtek a visszalépésekkel nulla eredménnyel. Másfél százalékos pártocskák miniszterelnök jelöltöt nevezetek meg, hadd tetszelegjen a nevetséges pozícióban. Ezeknek, az ellenzéknek nevezett pojácáknak (ahol Gyurcsány vitte a főszerepet) fontosabb volt az egy-két parlamenti hely, a pártocska állami támogatása, mint az ország sorsa.

Orbán Viktornak gratulálni kell, mert ugyan egy gátlástalan gazember, de zseniális stratéga, aki alaposan ismeri az átlag magyar mentalitását. Úgy tudja irányítani az embereket, ahogy a cirkusz idomár az állatokat. Úgy manipulál a tömegekkel, hogy észre se veszik, legelő helyett a vágóhíd felé vezet az orbáni út.

Nem változtatja meg a véleményem, hogy tisztességes választások helyett az országot fosztogató banda a legocsmányabb trükköket is alkalmazta. A második forduló megszüntetése, anyagilag vonzóvá téve a kamu pártok megalapítását, a határon kívüli szavazok előnybe részesítését, ha Fideszre szavaz (Erdély), hátráltatása, ha az ellenzékre (nyugat Európa). Magyarul nem beszélő ukrajnaiak tömeges betelepítése, a cigányság megvétele fidesz szavazatokért. Fidesz szavazók tömeges utaztatása. Közmunkások megfenyegetése.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

Merénylet Putyin ellen? (Nemtörődöm oroszok)

VIP. 334

A fordítást elküldtem a VIP elfizetőknek.

______________________________________________________________________

Insouciant Russians?

By Paul Craig Roberts

April 06, 2018 –  I have often wondered if the Russian media shields Russians from the insulting and derrogatory things that American elites say about Russia and President Putin.

For example, here is Harvard University Professor Graham Allison:
“However demonic, however destructive, however devious, however deserving of being strangled Russia is, the brute fact is that we cannot kill this bastard without committing suicide.” http://nationalinterest.org/feature/america-russia-back-basics-21901

Here is Bloomberg News:
Interpol “should be issuing more international arrest warrants for Russian officials implicated in assassinations abroad. Ideally, Russia would find itself in the same position as outlaw states like Iran. . . . This should include designating Russia as a state sponsor of terrorism.” https://www.bloomberg.com/view/articles/2018-03-09/u-k-spy-poisoning-treat-russia-like-the-terrorist-it-is

Here is a collection of insulting and demonizing statements about Russia assembled by Professor Stephen Cohen:
https://www.thenation.com/article/russophobia-in-the-new-cold-war/

Hillary Clinton called President Putin “the new Hitler.”

Despite the ongoing demonization of Russia and her president and the crazed Nikki Haley’s recent statement to the UN that Russia will “never be America’s friend” and that Ameria will “slap them when we need to,” extraordinary delusion still shows itself in Russian media organizations. Even RT, whose Washington broadcasts were recently closed down by Washington, thinks “there could be signs of improvement on the horizon” and reports that “President Putin, as well as several Russian officials, has continuously signaled Moscow’s readiness to improve ties with the US and the West, based on trust and respect.”
https://www.rt.com/usa/423422-us-russia-stalemate-haley/

What respect? What trust?

After the long and ongoing list of false accusations—Skripal poisoning, Malaysian airliner shotdown, invasion of Ukraine, planned invasion of the Baltics, a dozen or more alleged assassinations in the UK, sanctioning Assad’s alleged use of chemical weapons, coverup of Iran’s alleged nuclear weapons, etc., topped off with gratuitous sanctions piled upon sanctions, and seizure of Russian property, etc.—how can Russia possibly trust Washington or any Western government?

I wonder if Putin understands that Washington is doing everything in its power to have him assassinated.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

Mesterséges Intelligencia

Attila (PV) vendégposztja

Ez nem a jövő zenéje, hanem már itt zümmög a fülünkbe, és tulajdonképpen észre se vesszük.

Már most érezhető, hogy Facebook, Google meg Amazon algoritmusok próbálják megsaccolni és manipulálni, hogy mit fogunk lájkolni, keresni és vásárolni.

Az “okos” eszközök egyre több esetben már helyettünk gondolkodnak.

A Google-nek már élő szóval lehet kérdéseket feltenni, és egyre nagyobb precizitással válaszol is.

A telefonon már alkalmazások analizálják az alvásodat, és segítenek, hogy “megfelelő” időben ébredj, mert azok „jobban tudják”.

A bankban, a Facebookon, az online áruházakban már kialakult “profiljaid” vannak, amiből ügyes programok megpróbálják kitalálni, hogy mit érdemes neked reklámozni, ráadásul egyre növekvő sikerrel.

Mondják, ma a gépek egy szúnyog intelligenciájával rendelkeznek. Pár év múlva már egy egérrel vetekedhetnek. Rövidesen egy emberi agy képességeit is túlszárnyalják. Aztán az ÖSSZES emberi agy képességét is… Ezt a pontot nevezik “szingularitásnak”, amikor a gép már MINDENT tud, amit tudni lehet, vagy ember tudhat.

Ugyan hova vezet ez? Egy Szép Új Világba? Valójában lesz-e és mi lehet az a racionalitás, amihez képest hasznos-haszontalan, megfelelő-hibás, valami vagy valaki? Ebből a “racionalitásból” kifejlődhet a “jó” és a “rossz” gépi koncepciója?

Az emberek többségének a fantasztikus filmek jutnak eszébe, ahol a gépek átveszik a hatalmat, és úgy ítélik, hogy az ember alapvetően hibás, bűnös és megpróbálják kiirtani.

De mi van akkor, ha gépek nem kizárólag a zsidó eredetlegenda hollywoodi interpretációi alapján fognak ítélkezni afelett, hogy ki vagy mi a jó, hanem egy tágabb, általánosabb, univerzálisabb értékrend alapján?

Mi lesz, (lehet?) ha elérkezik a szingularitás, amikor a gépi intelligencia az összes tudással rendelkezik, amivel az emberiség valaha rendelkezett, és ezt elméletileg végtelen variációban képes elemezni?

Ez azt jelentheti, hogy tekintetbe veszi az összes létező ideológiát is, függetlenül hasznosságuktól, és valamilyen szinten és előjellel magába építi. Ezután ezeknek az ideológiáknak az eredője lesz döntéseinek alapja.

Két, összefüggő kérdésre keresném a választ a blogon elforduló intelligens emberekkel:

  1. Kifejlődhet-e egy mesterséges (és ekkor már abszolút) erkölcs vagy valamilyen értékmérő szabályrendszer ?
  2. Átveszi-e a “mindenható” Isten szerepét a gép, és ha igen, akkor melyik vallás Istenéhez fog hasonlítani?

Igen, talán mások is felfedezik ebben a 2001 Űrodisszea című film alapgondolatát, ahol a fedélzeti számítógép átvette a hatalmat az űrhajón…

De most, hogy egyesek szerint már 20 éven belül elérkezhet ez az állapot, talán érdemes elgondolkodni róla.

Tibor bá’ hozzáfűzése:

Hogy mesterségesen elérhető az emberi szintű intelligencia, ahhoz az én agyamban nem fér kétség. Sőt, ezt meg is haladhatja, de látok programozási problémát. Ha nem akarjuk, hogy bekövetkezzem, ami a 2001 űrodisszeában történt, vagyis ne forduljanak az ember ellen, akkor be kell programozni a jó és a rossz fogalmakat. Csakhogy, a logikus fogalom egyértelmű, de as és a rossz nem. Jó az, ami nekem kellemes, előnyös. Rossz az, ami nekem kellemetlen, előnytelen. De, ami nekem előnyös, az egy másik embernek könnyen lehet előnytelen. Hogy programozom be, hogy ne bántsa az embert, ha van olyan tulajdonos, aki a mesterséges intelligenciát éppen hogy emberirtásra akarja felhasználni (háború)?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőséggel

Felhívás

Az egyik hozzászóló társunk, akinek már több (sci-fi) írása megjelent a blogon, egy kiadói pályázatra írt egy könyvet, amibe itt be lehet tekinteni: 
http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/emmerich-palmer-lelekfa-ebredok-10411.html
Kérésem az, hogy olvassátok el, szóljatok hozzá, de legalább lájkoljátok. Különben a mű a mi témánkkal kapcsolatos, mellesleg érdekes is.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőséggel

(2498) A szex illata

Tibor bá’ online

Izgalmas órák következnek az ország életében. Izgalmas, és történelmi. Ezért úgy gondoltam, hogy jó lenne valami figyelem elterelő, könnyed, és érdekes téma. Talán sikerült.

 

Amióta kinőtt a pubik szőröm (és milyen büszke voltam rá!), azóta töröm a fejem, hogy mi a fene lehet a funkciója, mert állítólag a természetben mindennek megvan a maga szerepe. Harminc éve élek családi házban. Az első időben macskánk volt, mert az (akkori) feleségem imádta a dögöket. Aztán egy szép napon lelépett (nem a macska, a másik dög), a macskát itt hagyta nekem emlékül, de a pubik szőrét magával vitte, he-he-he. Az „új” (26. évben  vagyunk) feleségem viszont kutyázik. Eggyel kezdtünk, most háromnál tartunk. — Bocsánat, elkalandoztam! — Szóval, amióta kutyáink vannak, ez a pubik szőr talány kezd megoldódni, mert kutyáink naponta tízszer győződnek meg róla, hogy én vagyok én a genitália környékén végzett, meglehetősen hangos szimatolással. A szag megőrzésére a szőrzet nyilván kitűnően megfelel. De ez csak az én spekulációm. Most azonban a szemem megakadt egy értekezésen. James V. Kohl: “The Mind’s Eyes: Human Pheromones, Neuroscience, and Male Sexual Preferences. Belátom egy kicsit hosszú a címe, de annál többet ígérő: „Az agy szeme: Emberi feromonok, agyműködés és a férfiak szexuális preferenciája. ”Gondolom a feromonokkal kell kezdenem. Ezek kérem a szervezet által kiválasztott illatok vagy szagok (ki melyik kifejezést gondolja találónak), amelyeket terjesztünk magunk körül egy bizonyos céllal.  Meg kell jegyeznem, hogy az állatok esetében sokszorosan bizonyított (gondoljatok a tüzelő szukákra), de az embereknél még vita tárgyát képezi, mert vannak még akadékoskodók (már ahogy ez szokás). De akik az emberi feromonok mellett törnek lándzsát, jelenleg azok is csak kettőről tudnak: androstenon és androstedion nevű tesztoszteronszármazékokról. Az androstenon a nőkben, férfiakban egyaránt jelen van, míg az androstedion kifejezetten a férfiak izzadságából és vizeletéből mutatható ki. És akkor nézzük, mit tud ez a Kohl, aki mindjárt egy hölgy beszámolójával nyit. Íme:

„Azt mindig is tudtam, hogy a hormonoknak komoly szerepe van a szexuális életünkben, de csak nemrég döbbentem rá, hogy feromonok is vannak a világon. A férjemmel készülődtünk a szokásos eseménydús estére, amihez elővettem egy kis üveg illatos, masszírozó olajat. Az előjáték folyamán teljesen felszabadultam, ami általában nem szokott velem előfordulni, és egyértelműen közöltem mit, és hogyan szeretném. Ráadásul szexinek éreztem magam, ami nem szokott előfordulni velem. Szóval a végén egy fantasztikus esténk lett. Az „esemény” után azon törtem a fejem, hogy miért volt ez most más, a megelőzőekhez képest? Ugyanis, szerettem volna, ha a következők is ilyenek lettek volna. Csak másnap délelőtt ugrott be, hogy az olajban lévő feromon lehet mindennek az oka. Be kell vallanom, sose hittem az afrodíziakumokban, de most valami rendkívüli történt velem. Elhatároztam, hogy utána nézek a dolognak.”

Nekem ehhez illat nélkül is van kedvem. :-)
Nekem ehhez illat nélkül is van kedvem. 🙂

Szerintem ennek egy kicsit olyan PR szaga van, mert könnyen lehet, hogy ezt a csodaolajat el akarják adni, de később se volt rá semmi utalás. Hát akkor az olaj csodát tett. Bár az is előfordulhat, hogy placebó hatással állunk szembe. A hölgyet bemasszírozta a partnere, ő pedig bebeszélte magának, hogy ez most sokkal jobb. Viszont – vélekedik James Kohl – ha az embereket megkérdezzük, hogy mit esznek a partnerükön? Általában felületes válaszokat kapunk (ha egyáltalán kapunk), mert a kérdésben egy kicsit el van rejtve, hogy mi nem találunk rajta semmi izgatót. Viszont néha lehet találkozni elképesztő párokat, ami tényleg talány. Öt csillagos szuper bombázó, hatalmas csöcsökkel, aki mellett szaporán lépked egy nyiszlett apró férfiszerű lény. Vagy egy igazi Adonisz karján egy abszolút bányarémmel, aki semmi esetre se a mamája, mert csak 10 évvel idősebb. Hogy az egyik mit eszik a másikon, az egyértelmű, de hogy a másik mit eszik az egyiken, az felfoghatatlan. De ne tapogatódzunk másoknál, figyeljük meg önmagunkat. Van olyan férfi a társaságban, akiért megvesznek a nők, de neked mégse kellene semmi pénzért. És így van ezzel más is. Kohl megadja rá a választ: „Tudatunktól függetlenül vegyi jelzéseket küldünk szét, ami a másik nem egyedeinél különböző hatásokat váltanak ki.”

A fenébe is! Állandóan csak azt olvasom, hogy az ember agya semmire se jó, mindent valamilyen utasításra követünk el. Szóval miért tetszik nekem egy csaj? Mert érzem a szagát? – Egy-két szagot már éreztem, de felhevülés helyett, inkább lekókadás lett a végeredmény. Nem csoda, hogy egyes kutatók szerint az embernek nincs is feromonja, vagyis az égvilágon semmi se készteti partnerválasztásra. Csakhogy elég sok bizonyíték van az ellenkezőjére. 1998-ban a Chicagoi Egyetemen végeztek kísérleteket, aminek keretein belül nagyszámú női kísérleti alanynak sikerült összehangolni a menstruációs ciklusát. — Ez különben nem nagy kunszt, mert elég régi megfigyelés, hogy mindenfajta beavatkozás nélkül, közösségben élő nők egy idő után szinkronban menstruálnak. — A kísérletet végzők mégis úgy gondolták, hogy a peteérést feromonok irányítják, tehát léteznek.

Más tanulmányok szerint a férfiak részére a nők szaga peteéréskor „szexi”. — Ezzel kapcsolatos saját tapasztalatom egy kicsit eltérő. 14-15 éve koromban a háztartáshoz tartozott egy cselédlány is (később háztartási alkalmazott), nekem pedig kitűnő orrom volt, elvégre elég fiatal voltam hozzá. Havonta egyszer 2-3 napon keresztül, ha közel kerültem Julihoz, olyan savanyú ízű lett a szám, hogy összefutott a nyálam, de nem a kellemtől, hanem a kellemetlenségtől. Csak később derült ki, hogy olyankor mindig menstruált. Szag tehát van, csak kérdés mire ösztönöz. — Kohl persze nem hagyja magát. Szerinte a férfiak hónalj szaga (gondolom dezodor nélkül) néhány nőt teljesen lázba hoz, aminek egyetlen oka az lehet, hogy a férfiak izzadságában androstadienon van, ami a nők tudatalattijára hat.

Arra is vannak adatok, hogy a heteroszexuális nők és férfiak a másik nem által kibocsátott feromonokra reagálnak.  — és akkor most az amerikai svédcsavar — ugyanakkor a homoszexuálisokra saját nemük feromonja hat. — De a végén Kohl helyre rakja a dolgokat. „A feromonok nem keltenek vágyat,  csupán a létező vágyat felerősítik. Ha nem vagy kívánatos valaki részre, mert mondjuk, nem tetszik neki a személyiséged, akkor teljesen feleslegesen küldöd felé a feromonodat.” — Egyszerű beszéd, tehát a poszt megírása előtt egy kicsit körbeszaglásztam a témát. Mit mondjak, még van mit kísérletezni a tudósoknak, mert az egyetértés hiánya a megszokottnál jóval nagyobb. Persze azért a szexnek van szaga, csak kell hozzá egy állandó partner, aki nem váltogatja a parfümét minden második héten. Erről jut eszembe, 25 és 45 között ugyanazt a parfümöt használtam „for men” volt a fantázia neve. Aztán kivonták a forgalomból, persze engem is. De ez egy másik történet. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2497) Női keblek

Tibor bá’ online

 

Lefogadom minden pénzbe, hogy azt hiszed, a női mellekről mindent tudsz, ami tudható, főleg, ha a gyengébbik nemhez tartozol. Hát nem! Az ugye nyilvánvaló, hogy biológiailag szpiking mi emberek emlősállatok vagyunk. Nos a nők emlője totálisan más, mint bármely más emlősállat emlője. Ugyanis a homo sapiens férfijai beleköptek az evolúcióba azzal, hogy a nők melléből szex objektumot csináltak minimum 25.000 éven át. Ez azt jelenti, hogy a férfiak mellmániája miatt, néhány tízezer éven át, a nagymellű nőket kedvelték, és

főleg azzal párzottak (ha tehették), aminek következtében a női mell olyan, amilyen. Vagyis más, mint lehetne. Ugyanis más emlősállatoknál nincs emlő, csak bimbók, kivéve a tejért tartott állatokat. De ez semmi! A nő már rég átlépett a termékenyíthetőségen, a mellei ennek ellenére „jobbak mint újkorában”, pedig azokra a mirigyekre már semmi szükség, miközben más emlősöknél a szoptatás befejezése után az emlők „visszanőnek”.

A mellbimbók környéke teli van apró izmokkal, aminek köszönhetően a mellbimbó képes megkeményedni, jelezve a tulajdonos szexre kész állapotát. De az izmok mellett idegekkel is alaposan el vannak látva, ezért az előjátékból kár lenne őket kihagyni. Főleg azt, akinek három mellbimbója is van, ami egyáltalán nem ritka. A nők 6 százaléka. Ha még nem láttál ilyen, az csak azt jelenti, hogy senki se vág fel vele. Különben pontosan úgy viselkedik, mint az első kettő. Például menstruáció alatt érzékennyé válik. mellesleg, így szokták felfedezni a tulajdonosok.

A nők természetesen  nem kérnek egy harmadik mellből, de a meglévőkkel sem vannak mindig megelégedve. Így aztán egyedül az USA-ban évente kb. 200.000 nőnél végeznek kiigazítást, ami főleg implantátumot jelent. Különben az első szilikon implantátum 1962-ben született. Hitted volna? Én sokkal korábbra tettem. Az adott hölgy most éppen 80 éves.

Ami a méreteket illeti, a legtöbb férfi szerint, „minél nagyobb, annál jobb”, a nők egy része, akik ezeket egy életen át cipelik, nem ennyire lelkesek. Különben a Guinness rekordot tartó hölgy (Annie Hawkins) egy-egy tőgye (bocsánat, csak most használom ezt a kifejezést) 28 lb, ami 12 kiló és 60 deka. Hitted volna? Hawkins nagyon ritkán megy ki az utcára, mert látványára rendszerint megáll a forgalom, és elég gyakran futnak egymásba a járművek. Hogy miért nem operáltat le minimum 2 x 10 kilót, azt csak az isten tudja.

Egyébként egy-egy emlő tejtermelő készségének semmi köze a mérethez. Apró mellű nők gyakran tejcsarnokként üzemelnek, míg jelentős mérettel rendelkezőknek egyszerűen nincs elég teje egy éhes csecsemő megnyugtatására. Különben, mielőtt még kitalálták volna az anyatejet helyettesítő tápszereket, anyatej hiányában kecsketejet adtak a csecsemőnek, ráadásul sikeresen. Mellesleg a kutyakölyköknek is ezt adják mielőtt a szukának megjönne a teje (1000 Ft/liter, mi is alkalmaztuk). Úgy különben a szoptatás kezd megint divatba jönni. Amióta létezik implantátum, a kismamák nem féltik olyan nagyon a kebleiket. Különben szerencse kérdése, van akinek szoptatás után mellei visszanyerik eredeti alakjukat, van akiknek pattanás méretűre zsugorodik. Hiába na, az élethez szerencse is kell.

És ha már a szoptatásnál tartunk, az anyatej minőségének a tesztelése gigantikus feladat. Minden nőnek a teje más és más összetételű, sőt egy adott nő teje se állandó. Ami létezik, az égvilágon minden befolyásolja. Tanulság, ha szoptatsz a cigi elhagyása az abszolút minimum, bármit eszel, megjelenik a tejben, és még az is befolyásolja, ha idegeskedsz.

Ellentétben a közhiedelemmel az emlőrák nem egyenlő a selyemzsinórral, gyakori szűréssel időben érzékelhető. Viszont a késlekedés könnyen halálhoz vezet. A fő probléma az, hogy a rák detektálása után a nők nagy része túl sokáig hezitál, hogy megváljon-e nőiességétől. Nők döntéséből ritkán lesz sikersztori.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

_

Éljetek a lehetőséggel

(2496) Kápé kontra bankszámla

Tibor bá’ online

 

Nevelőanyám a 10. születésnapjára kapott a gyerektelen amerikai nagynénitől 100 dollárt. Manapság 100 dollár kábé 25.000 forintot ér, ami nem egy kimondott vagyon, de azért az ember nem szórja ki az ablakon. Akkoriban 100 dollár kimondott vagyon volt, 4 uncia arany ára, ami ma 5000 $, ami viszont másfél millió forint. Hatalmas összeg egy 10 éves leánykának, nem elkótyavetyélni való. Na, de mi légyen vele, mert amúgy a szülők jómódúak voltak. Elment tehát anya és lánya a körúti bankba, ahonnan az értesítést kapták az átutalásról, és megkérdezték a kedves bankár bácsit, aki azt javasolta, hogy nyissanak a lányka nevére egy betétkönyvet és helyezzék el abba a pénzt kamatozásra lekötve. Így legyen. Mindezen volt 1923-ban, ha jól számolok majdnem 100 éve. Eredeti elképzelés szerint a Koronára átváltott amerikai dollár 1931-ig csücsült volna a bankban év 5 %-os kamatot nyerve, vagyis a 100 dollárból lett volna 140, de ehelyett jött az infláció, és végül 12500 koronáért adtak egy pengőt. A 100 dollár 500 Pengőt ért volna, de a koronáért csak filléreket kaptak. Volt 100 dollár, nincs 100 dollár. Ez egy tinédzser lány részére egy életre szóló kellemetlen élmény.

Nem csoda, hogy anyám nem bízott a bankokban, és persze a forintban sem. Minden megtakarított pénzét DM-re váltotta (természetesen feketén) amit eldugott a szekrényében. Én meg ebben a szellemben nőttem fel. Miközben átéltem inflációt, pengő lebélyegzést, számla befagyasztást 56-ban, kötelező kötvényvásárlást, meglepetésszerű leértékelést.  Anyám aggodalmait igazoltnak láttam, inkább lemondtam a kamatról, de biztonságban akartam magam érezni. A párt állam alatt a DM a mögötte álló német gazdasággal, és a német nép inflációutálásával biztos értékmegőrzőnek tűnt, és az is maradt egészen az Euró bevezetéséig. Ezt követve pedig az Euró tűnt biztosnak, főleg, hogy a bevezetésekor 1,2 Eurót kellett adni egy dollárért, ami szép lassan megváltozott az Euró javára, egészen 1,40 dollár egy Euróért szintig. Sajnos 2008 ennek is betette az ajtót, de szerencsére megszületett a befektetési arany intézménye Magyarországon is. Ma az arany tűnik a legjobb értékmegőrzőnek, még akkor is, ha egy globális spekuláció miatt az arany ára folyamatosan csökken. Ennek azonban van egy hátulütője, aranyért a boltokban nem adnak kenyeret. A visszaváltás forintra, jelentős vesztességgel jár. Megoldás? A vagyon 5-10 százalékának forintban tartása. Okos levezetés, de van egy komoly hátránya, a kamat. A kamat miatt az emberek jóval több pénzt tartanak bankszámlákon, mint kellene. Ez az örök emberi kapzsiság, de ennek most vége. A néhány évvel ezelőtti ciprusi pénz elkobzás betette az ajtót a kamatozó bankszámláknak. Nyilvánvaló, hogy átléptek egy tabun, törvényessé tették a vagyon elkobzását. persze ez csak egyszeri alkalom, egy rendkívüli helyzetben, de amire már volt precedens, az bármikor újból bekövetkezhet. Orbán lenyúlta a magánnyugdíj vagyont, ami korábban elképzelhetetlen volt. El tudom képzelni, hogy holnap után lenyúlja a bankszámlák egy adott százalékát (persze a csókosok előbb elviszik a pénzüket). Természetesen az ország érdekében. Emlékszem rá, néhány hónapja valaki azt kommentálta itt a honlapon, hogy „Persze, persze a nyugdíjasoknak jár a nyugdíj, de ha nincs pénz, akkor nincs miből fizetni.”  Na igen, stadionra, és hasonlókra van pénz, másra nincs, de nem ez a lényeg. A lényeg, hogy szükségben semmi se szent.

Azt azért kihangsúlyoznám, hogy ez nem az én rémálmom. Néhány napja az orosz nagykövetségek kaptak egy sürgős táviratot Moszkvából minden orosz állampolgár részére: Nyugati bankokból minden pénzt azonnal kivenni. A konklúzió azonos: ma Ciprus, holnap bárhol.

Eddig azt hittük, hogy a visszafizethetetlen szuverén adósságok le lesznek írva, hiszen visszafizethetetlenek. Most kiderült, hogy az állami tartozás visszafizetését ki lehet csikarni az állampolgároktól úgy, hogy bankban tartott pénzüket egyszerűen lenyúlják. A politikusok hitelt vesznek fel, azt ellopják saját zsebre, majd törlesztgetnek egyre nagyobb adókból, és a végén az állampolgárok pénzét elkobozva, abból. Nyilvánvaló, hogy a társadalomnak le kell rázni a nyakán ülő politikusokat, és a politikusokat irányító oligarchákat. A kérdés az, hogy mikor és mennyi vér árán.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2495) Az ítélet (digitális) napja = a tudás vége?

Tibor bá’ online

 

~at511„A XI. hónap 15. napján a Vénusz nyugaton eltűnt 3 napra és csak 18-án jött vissza keleten.” — Gondolom, azon töröd a fejed, mi indokolja ezen információ közreadását. Megmondom, egyszerűen szenzációs, ugyanis ezt az észrevételt 3500 évvel ezelőtt tették, és jegyezték fel babiloni csillagászok, méghozzá agyagtáblákra (Venus Tablet of Ammisaduqa), amelyeket pillanatnyilag a londoni British Museumba őriznek. Szerinted a Winchestereden őrzött akt fényképeid meddig lesznek kinyerhetők 3500 év helyett, 35 vagy csak 3,5? Tudod-e, hogy a legrégebb nyomtatott könyv a 868-ból származó, 1145 éves „Diamond Sutra”, amit különben a magyar Stein Aurél archeológus vett meg 1907-ben. Információt sokféleképpen lehet tárolni, a kérdés csupán az, hogy a jövőben olvasható lesz-e? Kit érdekel! Csillagászaink nem csak nézegetik a Vénuszt, de szondákat küldünk oda és közelről vizsgáljuk a légkörét. A mai tudásunk sok ezerszer múlja felül minden korábbi civilizáció ismeretanyagát. Az emberi tudás napról-napra bővül, halmozódik, de egyre instabilabb formában rögzítjük azt. Ha a mi civilizációnk eltűnik, ahogy az összes korábbi civilizáció eltűnt, ismeretanyagunkból vajon mennyit hagyunk hátra?

Természetesen, ha sok száz kilométer átmérőjű aszteroida csapódik be a Földbe. ami kiolt minden életet, tökéletesen közömbös mit hagyhatnánk hátra. De tételezzük fel, hogy kisebb katasztrófa sújtja az emberiséget, ami után számtalan masszív épület érintetlenül megmarad, és annyi ember éli túl a csapást, hogy nekikezdhetnek a civilizáció felélesztésének. Tételezzünk fel egy teljesen új típusú vírus inváziót, 100 emberből egy marad életben. Vagy az energiaárak emelkedése és a környezeti hatások elhatalmasodása óriási emberáldozatot követel. Sokféle szcenáriót el lehet képzelni, de ha nem lesz elektromos áram, ha a számítógépeket nem működtetik, ha a gyárakban nem állítanak elő több chipet, az összegyűjtött információk mennyi ideig maradnának meg? A katasztrófa túlélői néhány évtized, vagy évszázaddal később mennyit információt tudnának megmenteni? Adok egy mankót a megválaszoláshoz. 2008-ban kiderült, hogy Amerikában „elfelejtették” hogyan kell előállítani egy szigorúan titkos nukleáris alkatrészt, aminek Fogbank volt a kódneve. Semmiféle feljegyzést nem találtak, és a létrehozók már rég meghaltak, vagy mint nyugdíjasok nem voltak fellelhetők. Az alkatrész újraszerkesztése 69 millió dollárba került, és ez nem egy egyedi eset.

Tanulságos beszámolót tett közzé Jaron Lanier, a „virtuális valóságnak” nevezett immerziós technika feltalálója, íme: „Tavaly felkért egy múzeum, hogy mutassam be az 1982-ben írt Moondust elnevezésű videojátékomat. Annak idején Commodore 64-en futott, mely gépet a játék kiadásakor már milliószámra adtak el. Kiderült, hogy a játékom piacra dobása után, 1983-ban némiképp módosították a számítógép hardverét, aminek következtében nem működött a játék hangja. Így aztán keresnem kellett egy 1982-es Commodore 64-et. Akkor meg az derült ki, hogy a fellelhető joystickok csak a későbbi változattal működnek. Miután sikerült összeszednem az összeillő számítógépet, joysticket és cartridget, kiderült, hogy nincs működő video-illesztőm. Mindez a nehézség egy olyan gép esetében merült fel, amelynek ROM-ba rögzítették az operációs rendszerét, és a maga idejében több millióan használták.”

Időközben természetesen digitalizálódtunk és kezdünk arra gondolni, hogy mindent, amit akarunk, az idők végezetéig megőrizhetünk, a valóság pontosan ennek az ellenkezője. A merevlemezeket nem tervezték hosszú-távú tárolásra, éppen ezért nem is tesztelték a becsült élettartamukat, mint ahogy ezt a CD-k esetében megtették. Senki nem tudja megmondani, hogy egy merevlemez meddig tart. Van rá példa, hogy egy 456 Mbyte-os merevlemezt a 80-as évek óta nem használtak, és most minden probléma nélkül levették róla az adatokat. Ez azonban nem biztosíték a maiakra. Jelenleg kb. 6 cm2 merevlemezen több mint 200 Mbit tárolható, és ez a sűrűség még fokozódik. Ez viszont az élettartamuk rovására megy.

Nagyon sok fontos adatot mágnesszalagra és optikai lemezre rögzítenek, amiknek élettartama talán még 5 évre se tehető. Az aranybevonatú írható CD-k élettartamát 100 évre becsülik, de még ez se tart lépést a több százéves kódexek tartósságával. És akkor még nem beszéltünk a rögzítéshez használt szoftverek változtatásairól. Jaron Lanier által leírt probléma mindig adódhat, amit a hozzáértők meg is oldanak. A kritikus idő kb. 50 év múlva következik be, amikorra a ma aktív mérnökök és technikusok már nem lesznek közöttünk. Nyugodtan megállapodhatunk abban, hogy az elektromos áram kimaradása után kábé 100 évvel a digitális világunkból kevés lesz fellelhető, kivéve azt, ami papírra lett kinyomtatva. Hacsak a könyveket nem fogják fűtésre vagy seggtörlésre felhasználni, száz meg száz évekig megmaradnak. A bennük lévő papír törékennyé válik és megsárgul, de szövege még mindig olvasható lesz. Csak hát a helyzet az, hogy a könyvvásárlás, és ezt követve a nyomtatás egyre inkább kimegy a divatból. Aki kételkedik szavaimban, az gondoljon a „hangos könyvekre”, a ma felnövekvő nemzedéknek már olvasni se kell megtanulni.

A poszt alapötletét a NewScientist 2745. száma, illetve Steward Brand: „Amíg Világ a Világ” című munkája adta.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2494) A nők orgazmusa kikapcsolja az agyukat

Tibor bá’ szatirikus online

 

Azt lehet olvasni, hogy a nők egy jelentős százalékának egész életében egyszer sincs orgazmusa. Máskor pedig azt, hogy orgazmus alatt kikapcsol az agyuk. Különben nem tudom észrevettétek-e már, de állandóan a nők orgazmusáról irkálnak (nők-férfiak vegyesen, néha ketten együtt, lásd: Master és Johnson), a férfiakéról soha. A franc egye meg. Ugyanis akkor egyből kiderülne számomra, hogy csak szövegelés-e, vagy van neki értelme is. Na, mindegy, ez van, ezt kell szeretni. Az minden esetre meglepett, hogy „kikapcsolja az agyat”. Ugye, ha valakinek nincs, akkor mit kapcsol ki? 😀 . Persze most csak az irigység beszél belőlem, úgy hogy inkább átadom szót a hozzáértőknek.

Úgy tűnik a női agy részére a szex egy hatalmas rövidzárlat, vagy inkább tömeges kikapcsolás. PET letapogatásra épült tanulmány szerint orgazmus alatt a női agy számtalan területe kikapcsol, beleértve azt a területet is, amelyet az érzelmekkel hoznak összefüggésbe. (Istenem! Hány nő etetett azzal, hogy csak érzelmi alapon tud kefélni. Bocsánat, ez már kiment a divatból, újabban szexelünk.) Gert Holstege a hollandiai Groningen Egyetem munkatársa szerint „az orgazmus ideje alatt a nőknek nincsenek érzelmeik (emóciók). A kísérlet lefolytatásához a kutató csoport beszervezett 13 egészséges, heteroszexuális nőt partnereikkel együtt. A nőket lefektették egy heverőre úgy, hogy fejük egy PET leképezőbe kerüljön, majd megfigyelték agyuk tevékenységét négy különböző „állapotban”:

1) egyszerű relaxáció,

2) orgazmus imitálása alatt,

3) a partner által végzett klitorisz stimulálás alatt,

4) klitorisz stimulálás az orgazmus eléréséig.

Elnézést, hogy közbeszólok, de a PET leképező nem zavar a csikló körüli motoszkálásban? Arról már hallottam, hogy dugás közben a bányarémek fejét le kell takarni, de ez a PET se semmi. Még jó, hogy egyáltalán volt orgazmus! – Akkor vissza a témához:

Stimulálás alatt a nők agyának egyik érzékszervi részében nőtt az agyi tevékenység, de csökkent az amigdalban és a hippokampuszban, amelyek az éberség és izgatottság területei. Orgazmus alatt az agy legnagyobb részén csökkent az aktivitás. Kivételt képez a cerebellum, ahol viszont nőtt. Különben a cerebellum általában a mozgás koordinálását végzi (de mi a fenét koordinál, amikor többségük fekszik mint egy tuskó?). Ezekből a kutatók azt szűrték le, hogy a nők csak akkor élvezik a sexet, ha izgalom és aggódásmentes állapotban vannak, és figyelmüket más nem vonja el. (Micsoda felfedezés! 😀 ) Evolúciós értelmezés szerint, aktus alatt a nőnek fontosabb az utód létrehozása, mint saját életük biztonsága. (Erre azért befizetnék!)

A kutatócsoport férfiakkal is el akarta végezni a kísérletet, de az eredmény megbízhatatlannak bizonyult, mert a PET letapogatáshoz minimum 2 percre van szükség, míg (mint köztudott) a férfiaknál a vizsgált „esemény” néhány másodperc alatt levonul. 😀 – fentebb erre céloztam. (Ez a poszt nem az én agyszüleményem, hanem a NewScientist-ben megjelent cikk erősen kivonatolt, gúnyos megjegyzésekkel teli tűzdelt fordítása) – Megjegyzem, a „kísérletnek” az égvilágon semmi értelme, legfeljebb dühítő, hogy még itt is a nők járnak jól, és akkor még ezt a rövid ideig tartó, apró csöcsölést is sajnálják tőlünk. 😀 Illetve unos-untalan panaszkodnak, hogy zaklatjuk őket, sőt erőszakoskodunk velük, miközben hosszú perceken át képesek élvezni.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2493) Küszöbén állunk-e egy nukleáris háborúnak?

VIP. 333

Paul Craig Roberts írása

El kell azon gondolkodni, hogy ez az utóbbi időben végrehajtott szélsőséges provokáció, és durva, Oroszország ellen szóló vád, amihez a Washingtoni birodalom odaállt, háborús előjáték-e?

Az amerikai külügy minisztérium március 4.-i közleményének semmi alapja, ami szerint az oroszok katonai minőségű ideggázt alkalmaztak volna, hogy Salisbury-ben megöljenek vele egy angol állampolgárt és lányát.

https://www.zerohedge.com/news/2018-03-26/trump-expel-60-russian-diplomats-shut-seattle-consulate

Megfontolás tárgyává téve azt a tényt, hogy semmiféle bizonyítékkal nem álltak elő, hogy bármiféle ideggáz kimutatható lenne, hogy orosz eredetű ideggáz lett volna, hogy a megbolondult angol külügyminiszter szerint oroszok vagy maga Putyin elnök állna a merénylet mögött. Ez a legfelelőtlenebb és leglehetetlenebb vád, ami elképzelhető.

Ha az oroszok még mindig nem jönnek rá, hogy a Nyugat részére kizárólag az elfogadható, ha hajlandóak felvállalni a Nyugat vazallusának szerepét, akkor, mint reménytelen eset, csak a megsemmisítésük marad. Amennyiben, az Orosz Atlantista Integrácionisták továbbra is paralizálják az orosz kormányt, akkor Oroszországnak annyi. Oroszország részére nincs nagyobb fenyegetés, mint amit az Atlantista Integrácionisták jelentenek.

Mi lesz Washington következő manővere, olyan vazallus országon keresztül, mint amilyen például „Nagy” Britannia? Lehet még ennél rosszabb? Ha az orosz kormány reálisan gondolkodik, akkor felkészülhet egy nukleáris ICBM támadásra. Egyszerűen nincs más magyarázat az Oroszország ellen irányuló hamis vádak sorozatára, mint a háborúval nem törődő nyugati emberek megdolgozása. Ha az orosz kormány nem jön rá, hogy Washington háborút akar Oroszországgal, akkor az orosz kormány veszélybe hozza Oroszországot……..

___________________________________________________________________________

VIP előfizetőknek a teljes fordítást elküldöm E-mailben.

___________________________________________________________________________

Az eredeti cikk szövege

 

On the Verge of Nuclear War?

By Paul Craig Roberts

March 29, 2018 – One wonders if this latest extremely provocative and hostile accusation against Russia, supported by Washington’s empire, is the prelude to war. There is no basis whatsoever for the statement of the US Department of State that “on March 4, Russia used a military-grade nerve agent to attempt to murder a British citizen and his daughter in Salisbury.”
https://www.zerohedge.com/news/2018-03-26/trump-expel-60-russian-diplomats-shut-seattle-consulate

Considering the fact that no evidence has been presented that any nerve agent was involved, no evidence that it was a Russian nerve agent, and no evidence that Russia, or Putin himself according to the crazed British foreign secretary, is responsible, this accusation is the most reckless and irresponsible charge imaginable.

If the Russians do not now realize that the only terms on which they are acceptable to the West is as a vassal state of the West, they are beyond all hope and will be destroyed. If the Russian Atlanticist Integrationists continue to paralyze the Russian government, Russia is finished. There is no greater threat to Russia than its own Atlanticist Integrationists.

What will be Washington’s next orchestration through one of its vassal states, such as “Great” Britain? Can it get any worse? If the Russian government is realistic, it will expect an incoming nuclear ICBM strike. There is no other reason for the long collection of false charges against Russia except to prepare the insouciant Western peoples for war. If the Russian government does not realize that Washington is bringing war to Russia, the Russian government is endangering Russia’s survival.

If the Russian government continues to believe that “the door to dialogue is open,” the Russian government is deluded beyond repair.

The insouciant Western people, concerned with things of no consequence, sit in their stupidity while their corrupt politicians tell them lies. The populations of the West are so stupid that they do not have a clue as to the consequences of the lies that they are fed.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2492) Befagyhat-e a Pokol?

Tibor bá’ online

 

Így Húsvét táján a vallással kapcsolatban mindenféle aspektust fel kell  karolni, beleértve a humort   is.   Nos   az   alábbiakban   olvashatjátok   a   Maynooth   egyetem (Kildare grófság, Írország) kémiai záróvizsga egyik, kitűnő érdemjegyet kapott válaszát.

Kérdés: Befagyhat-e a Pokol?

Alkérdés: Vajon a pokol exotherm (leadja a hőt), vagy endotherm-e (fölveszi a hőt)?

Válasz:Először is meg kell állapítani, hogy a pokol tömege változik-e az idő folyamán.Ehhez a pokolba vándorló, valamint a poklot elhagyó lelkek számának ismerete kell. Úgy vélem, bizonyosra vehető, hogy aki a pokolba kerül, onnan már soha ki nem jut. Ahhoz, hogy megállapítsuk, hányan jutnak a pokolba, ahhoz a különböző vallásokat kell alapul venni.  A legtöbb mai vallás szerint mindenki a pokolba jut, aki nem az adott vallás követője. Minthogy több ilyen vallás létezik, abból indulhatunk ki, hogy mindenki a pokolra jut. A világ népességének növekedése arra enged következtetni, hogy a pokolra jutók száma exponenciálisan növekszik. Ezek után a pokol térfogatát kell megvizsgálnunk. A Boyle-törvény értelmében a pokol térfogata a pokolra jutó lelkek számával arányosan kell növekedjen, hogy a hőmérséklet és a nyomás állandó maradjon. Ekkor két lehetőség van:

  1. Ha a pokol lassabban tágul, mint amilyen iramban érkeznek a lelkek, akkor a hőmérséklet és a nyomás addig emelkedik, míg a pokol szét nem robban.
  2. Ha a pokol gyorsabban tágul, mint amilyen ütemben a lelkek érkeznek, akkor a hőmérséklet és a nyomás csökken, míg a pokol be nem fagy..

Melyik a helyes megoldás?

Figyelembe véve évfolyamtársam, Sandra jövendölését, miszerint ‘hamarabb befagy a pokol, mintsem hogy lefeküdjek veled’, valamint azt a tényt, hogy tegnap mégiscsak lefeküdtünk, csak a második eshetőség jöhet számításba. Ennélfogva meggyőződésem, hogy a pokol endotherm és ráadásul már be is fagyott.

Következik még, hogy ha a pokol befagyott, akkor több lelket nem fogadhat be, hiszen nincs már tüze. Ebből az is következik, hogy már csak a mennyekbe juthatunk, ami egyrészt Isten létezését bizonyítja, másrészt arra is magyarázatot ad, miért kiáltotta tegnap este Sandra annyiszor ‘Istenem!

Láb jegyzet:

  1. Angolszász szokás szerint, közösülés alatt a nők folyamatosan sóhajtoznak: Oh my God – oh my God – oh my god.
  2. Angolszász szóhasználat “majd, ha befagy a pokol” olyasmi, mint a magyar: “majd ha cigány gyerekek potyognak az égből” vagy “majd ha fagy”.       

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2491) Istenelmélet

Tibor bá’ online

Istenelmélet (The God

Theory) szerző: Bernard Haisch

Foglalkozzunk most a megváltó elmélet egyik alternatívájával. Ez nem lehet a Bibliában, hiszen, amikor a Biblia íródott, még nem ismerték a kvantummechanikát. 😀

Bernard Haisch angol asztrofizikus könyvében (publikálva 2009. április 1.) azt állítja, hogy a tömeg eredetét az anyag és a kvantumvákuum kölcsönhatásában kell keresni. Haischról meg kell említeni, hogy teológiát is hallgatott, és munkájában kísérletet tesz a tudományos ismeretek és azon nézet összeegyeztetésére, miszerint a Világmindenség létezésének konkrét célja van.
A szerző elképzelése szerint Isten megteremtette a fizika, azaz a természet törvényeit, majd ~at492létrehozta az Univerzumot annak érdekében, hogy megtapasztalja ezen törvények adta lehetőségek kibontakozását. Vajon igaza van-e? Akár igaza van, akár nincs, a szerző könyvét nem lehet letenni.
Eddig a könyvismertető. Az alábbiakban idemásolom az „Mi volt előbb Isten vagy Ősrobbanás?” című könyvem 19. oldal egy részletét. (megjelent 2003 könyvnapján, t6 évvel korábban, mint az Istenelmélet).
„Tételezzük fel, hogy Isten megteremtette az anyagot a maga precíz és célratörő törvényeivel, de fogalma sincs arról, mi lesz a végeredmény. Emberi elmével nehéz elfogadni ilyen hipotézist. Ugyanis egyszerűen nem logikus, hogy egy mindenható Isten ne tudja, mi lesz a végkifejlet. A mindenható Isten nem lehet kíváncsi, mert előre mindent pontosan tud, és nagyokat mosolyog megállapításomon, hogy „előre”, hiszen ő az időtől teljesen független. Mégis mi lehet a célja?
Ha én teremthetnék, és életet akarnék alkotni, akkor nem úgy fognék hozzá, hogy leírhatatlan mennyiségű elemi részecskét hoznék létre és várnám, hogy ha lehetséges, akkor akár év trilliók alatt az anyag belső tulajdonságaiból kifolyólag összeálljon az élet. Nem, én a részecskéket eleve úgy alkotnám meg, hogy a szükséges fizikai törvényeknek engedelmeskedve affinitásuk legyen az élet kialakításához, vagyis hogy preferálják az élet irányába mutató együttműködést, és ennek kivitelezésére teremtenék hozzá egy részecskék közötti kommunikációs lehetőséget.”
Szép és érdekes, hogy Isten kísérletezik a Világmindenséggel, csak éppen nem elfogadható. Haisch könyvét én nem tudom másképp felfogni, mint kísérletet arra, hogy fából készítsünk vaskarikát. Illetve az lehetséges, „Isten” mégsem mindenható, azaz tulajdonképpen nem is Isten, csak nálunk sokszorosan fejlettebb lény, aki tényleg kísérletezik velünk csak éppenséggel nem ő van a piramis legfelsőbb csúcsán. De hát akkor ki?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2490) Húsvéti locsogás?

Tibor bá’ online

 

~at501A kereszténység legnagyobb ünnepe nagypéntek délután kezdődik a templomokban felállított keresztek fekete fátyollal történő leterítésével, mert majd 2000 évvel ezelőtt délután háromkor hangzott el Jézus szájából az „Eli Eli lama sabachthani?”  Valóban atyám, miért hagytad el saját fiad, aki úgy mellesleg a Trinitás egyik tagja. Én mindig meglepődöm, amikor szembesülök a ténnyel, hogy a mai „modern” embert hogy meg lehet vezetni több ezeréves praktikákkal. Hogy lehet az, hogy oly kevesen képesek objektív szemmel és ésszel megközelítőleg kihámozni a valóságot. Finnyás nyugati ízlésünk botrányosnak tartja a lóhús vagy kutyahus emberi táplálékként történő simlis felhasználását. Közlekedési balesetet követően az elhunyt testet letakarják, a TV hírekben még ezt is kisatírozva mutatják és figyelmeztetnek, hogy „megrázó képsorok következnek” viszont sok családban az ágy fölé (tantermekben a tábla fölé) ki van akasztva egy keresztre feszített hulla, fém vagy gipsz másolata. Illetve, sokan a nyakukba akasszák ezüstből vagy aranyból megformázva. Szimbólummá vált egy régen volt kivégzés, ráadásul olyan kivégzés, ami elkerülhető lett volna, ha a kivégzett el akarta volna kerülni, de nem akarta. Ismert szindróma. Ha Nagy Imrét nem végzik ki, ma már senki se emlékezne rá, néhány történész kivételével. Nagy Imre is elkerülhette volna a halált, de neki nevének fennmaradása többet ért, mint a saját élete. Ez lehetett Jézussal is. Ha nem feszítik keresztre, nincs kereszténység, nincs a világon sok ezer templom, bennük egy keresztről lelógó hullával. De miért volt erre szükség?

A keresztény tanok szerint az első emberpár, akit az Atya teremtett, bűnt követett el (amit a mindenható isten előre tudhatott volna, hiszen ő teremtette), amire az alkotó haragra gerjedt, és kiűzte őket a Paradicsomból. Ez lett volna a kisebbik rossz, de bűnük átka apáról fiúra szállt és továbbra is szállt volna, ha Isten fia nem engeszteli ki az atyját, na mivel? Életének a feláldozásával. Ez a megoldás magán viseli a kőkorszaki ember primitív logikáját, amit sikeresen át tudtak menteni mind a mai napig. Nincs olyan büntetőkönyv a világon, amiben az szerepel, hogy az apa bűnéért az utódoknak kell bűnhődni. Ez a legprimitívebb észjárás szerint is abszurd. Nincs olyan apa a világon, akit saját gyermekének a megölésével ki lehetne engesztelni, ellenkezőleg, felbőszülne még a gondolattól is. Ez azonban a hithű keresztényeket egy másodpercig se zavarja. Gyilkolással teszünk jóvá egy sima engedetlenséget.

Különben is az evangelisták leírásaiban, a keresztre feszítést illetően jelentős hiányosságok vannak, amik miatt még egy isten háta mögött lévő bíróságon se hoznának elmarasztaló ítéletet. Egyáltalán nem indokolható meg, hogy ilyen jelentős eseményt miért jeleznek ilyen hézagosan:

Máté és Márk szerint Jézus csak ennyit mondott a keresztfán:  Atyám, atyám miért hagytál el engem? Lukács egy kicsit többre emlékezett: Bocsáss meg neki atyám, mert nem tudják, mit cselekszenek. (a két latornak) Bizony mondom néktek, még ma velem lesztek a Paradicsomban. Atyám, a kezedbe ajánlom lelkemet. János ezekről mit se tudván, a következőkre emlékezett: Asszony, ímhol a te fiad! Ímhol a te anyád! Szomjúhozom. Elvégeztetett.

A kereszténység legfőbb ünnepének megszemélyesítését érdemes megtekinteni az alábbi videón.

Ugyanis, ezt ünnepeljük, az idén 50 milliárd bevásárlással, többnyire sonkára.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2489) Mi történt a Nyugattal, ahol születtem?

VIP. 332

The Saker különleges irománya arról árulkodik, hogy ez az igen jól informált 55 éves ember őszintén fél, és nem tudja, mivel tudná felrázni a nyugati állampolgárokat, hogy akadályozzák meg a kibontakozófélben lévő harmadik, és egyben az emberiség utolsó háborúját. — Az anyag igen nagy fontosságú, ezért a teljes fordítást széleskörűen adom közzé.

 Egészen őszintén, félek, csodálkozok, sőt röstellem magam. Svájcban születtem, életem egy részét ott töltöttem, közben Európa nagy részét bejártam és több mint 20 évet éltem Amerikában. Ennek ellenére a legrosszabb lidércálmomban se tudtam elképzelni, hogy a Nyugat ilyen mélyre süllyedhet. Igen, tudok a hamis zászlóról, a korrupcióról, a hódító háborúkról, a NATO hazugságairól, a kelet európaiak meghunyászkodásáról, stb. Ezekről mind számtalan esetben írtam.

Enyhén szólva, nem voltak tökéletesek, de emlékszem Helmut Schmidtre, Maggie Thatcherre, Reaganra, Mitterrandra, még Chiracra is. És emlékszem milyen volt a Canard Enchainé, vagy a BBC. A Hideg Háború alatt a Nyugat nemigen volt fehér fényes páncélba öltözött lovag, de mégis a törvény az törvény volt, és létezett bizonyos fokú kritikus gondolkodás.

Most azonban mélyen szégyellem magam a Nyugat miatt, és nagyon-nagyon aggódom.

Ma nem látok semmi mást, mint alázatos tömeget, akiket valódi, bona fide (klinikai értelemben) pszichopaták vezetnek.

És ez még nem a legrosszabb.

A legrosszabb ez a süketítő csend, ahogy mindenki másfelé néz, és azt játssza meg, hogy „semmi közöm hozzá”, vagy még ennél is rosszabb, ezt a groteszk látványt komolyan veszi. Basszátok meg, mi van veletek? Valamennyien zombikká váltatok? Ébredjetek fel!

Hadd szedjem össze a szavaimat, és hadd mondjam el a puszta valóságot. Trump ellen végrehajtott neokon összeesküvés óta, a Nyugat most pontosan azt az utat járja be, amit a náci Németország körülbelül az 1930-as évek közepén.

Jól tudom, az ideológia más, és más a kijelölt bűnbak is, de a mentalitás ugyanaz.

Azonos ok azonos hatást eredményez. De mostanában mindkét oldalon olyan fegyverek vannak, amikhez képest a drezdai tűzvész csak egyszerű szikra volt.

Itt van a „nyugati szolidaritás” mutogatása, nem az UK-val, vagy az angol emberekkel, hanem Londonnal. Ugye milyen megható?

Hadd kérdezzem meg tőletek, mi volt a lényege az angol politikának Európával kapcsolatban, mondjuk a Középkor óta?

Úgy van, háborúk kirobbantása Európában.

Gondoljátok, hogy ez most másképp van?

A jövőbéli viselkedés legjobb indikátora a múltbéli viselkedés. És ez nem lenne érvényes az UK-ra?

Hadd hívjam fel a figyelmeteket, amikor Napóleon és Hitler megtámadta Oroszországot, a megtámadott nehéz időkön ment át, és objektív vélemény szerint gyenge volt (Így bizony! Kutassatok utána, ha nem hiszitek el). Mindkét esetben az orosz társadalom mélyen megosztott volt, ideális állapotban a megtámadáshoz.

De ez ma nincs így!

És akkor most felteszek egy egyszerű kérdést: Ezek tényleg háborút akarnak kirobbantan egy egységes, nukleárisan felfegyverkezett Oroszországgal?

Azt hiszitek, hogy ez túlzás?

Gondoljátok át újra!

A helyzet az, hogy a szituáció ma rosszabb, mint a Kubai válság alatt. Először is a Kubai válság alatt mindkét oldalon racionálisan gondolkodó vezetők voltak. Ma egyetlen egy racionálisan gondolkodó vezető sincs az Egyesült Államokban. Egyetlen egy se. Másodszor, a Kubai krízis alatt az összes hírt közölték, és az egész emberiség tudta, hogy a Föld a szakadék szélén táncol.

Ma senkiről se látszik, hogy tudná, háború felé tartunk, valószínűleg termonukleáris háború felé, ahol az áldozatok száma 100 milliókban mérhető.

És mindez, miért?

Azért mert a nyugati emberek részére ez elfogadható, illetve azt se tudják, hogy tudatlan, arrogáns pszichopata banda uralkodik rajtuk.

Ez a helyzet minimálisan a következőket jelenti:

A képviseleti demokrácia nem működik.

A törvény csak a gyengékre és szegényekre vonatkozik.

A nyugati értékek viccé redukálódtak.

A kapitalizmus túléléséhez háborúra, és világ hegemóniára van szükség.

Az anglo/cionista birodalom az összeomlás szélén áll, az egyetlen nyitott kérdés, hogyan és mibe fog kerülni.

Pillanatnyilag orosz diplomatákat tömegesen utasítanak ki, miközben erősnek és férfiasnak érzik magukat. A lengyel és az ukrán politikusok bátorsága és önbizalma szédületes mértékben megnőtt (amerikai haderőkre támaszkodva).

A helyzet az, hogy ez csak egy sokkal nagyobb jéghegy csúcsa. A valóságban az igen fontos szakértő szintű konzultációk (ami atomhatalmak között életben vágóan fontos) régen nem léteznek. Már csak legfelső szintű telefonálás van. Mindez akkor, amikkor a két oldal háború felé tart. Hónapok óta Oroszország és a NATO európai háborúra készül fel. Oroszország már teljesen felkészült. Ellenben a NATO nem, viszont tudják a számszerű adatokat, és bíznak az erejükben. Az igazság az, hogy ezeknek a NATO mini katonáknak fogalmuk sincs, mire számíthatnak. Amikor Oroszország hadba lép, ezek a NATO országocskák azt se fogják tudni, mi történik velük. Szinte pillanatok alatt a „csatatéren” csak USA és Oroszország marad. Vagyis a konfliktus nagyon hamar nukleárissá növi ki magát. És első alkalommal a történelemben az Egyesült Államokat hatalmas csapás fogja érni, de nem csak Európában, hanem a Közel Keleten, Ázsiában és az Észak Amerikai kontinensen is.

Én egy orosz katonai családba születtem, és orosz, valamint szovjet katonai eseteket tanulmányoztam. Meg tudom nektek ígérni, és kérlek, egy másodpercig se kételkedjetek benne: Oroszország nem fog meghátrálni, ha sarokba van szorítva, az egész civilizációt le fogják, töröli a Földről. Az oroszok nem akarnak háborút, tartanak tőle (ahogy tartaniuk is kell), és mindent meg fognak tenni, hogy elkerüljék. De ha megtámadják őket, akkor számolni kell egy tökéletesen megsemmisítő tűzerővel. Ne fogad ezt el tőlem, fogad el Putyintól, aki világosan megmondta, és akit a nép 95 százaléka támogat legalább is ebben a témában, az ország megtámadásával teli van a tökük, ami sok az sok, több nyugati támadást nem tűrnek el, különösen akkor, amikkor nukleáris fegyverekre támaszkodnak. Legyetek oly szívesek és nagyon-nagyon óvatosan értékeld ki Putyin szavait: Mi szükség egy olyan világra, ahol nincs Oroszország?”

És mindez miért? Amerikának és Oroszországnak nincs oka rá, hogy az együttműködésen kívül bármi más céljuk lehessen egymással. (az oroszok egyszerűen nem értik, az amerikai vezetők miért nem tudnak erről az egyszerű tényről).

Rendben van, Londonnak rengeteg oka van, amiért az oroszoknak „kuss és tűnjenek el”, ahogy ezt Gavin Williamson, az UK védelmi miniszter állítólag ilyen elegáns módon kifejtette. De, hagy mondjam el, ez nem fog bekövetkezni. Jóval az előtt, hogy Oroszország befogná a száját és elmenne Anglia egy rakás radioaktív hamuvá válhat. Ez mindössze egyszerű tény.

Amit nem értek: az amerikai vezetők tényleg el akarják veszteni az országukat egy aprócska, kellemetlen és arrogáns angol klikk miatt, akik még mindig abban a hitben élnek, hogy egy birodalom élén állnak? Csak nézzetek rá Boris Johnsonra, Theresa Mayre és Gavin Williamsonra. Tényleg hajlandók vagytok meghalni ezen degeneráltak érdekeinek a megvédéséért?

Én ezt nem értem, és Oroszországban se érti senki.

Persze, tudom, hogy mindössze annyit tettek, hogy néhány diplomatát kiutasítottak, amit Oroszország is meg fog tenni. És akkor mi van? De nem ez a lényeg.

Ne azt nézd, hogy hol vagyunk, hanem, hogy mi felé tartunk!

Washingtonban 200.000 ember tiltakozik a fegyvertartás ellen, de egy lélek se az atomháború ellen.

Mi van veletek emberek?

Mi történt a Nyugattal, ahol 1963-ban születtem?

Édes Istenem, tényleg eljött mindennek a vége?

Én lennék az egyetlen, aki látja ezt a lassan guruló vonatot, amely belevisz minket a szakadékba?

Ha módodban áll, légy szíves adj egy okot a reményhez.

Mert én nem látok semmit.

Aláírás: The Saker

Utóirat: Tudom, hogy a blog szabályok szerint tartózkodni kell az erős túlzásoktól, mivel az „üvöltésnek” hat. Ez alkalommal valóban megpróbáltam üvölteni. A világnak óriási szüksége van az üvöltésre, akár legyen az üvöltés mindössze virtuális.

________________________________________________________________________

What Happened To The West I Was Born In?!

By The Saker

March 26, 2018 –  Frankly, I am awed, amazed and even embarrassed.  I was born in Switzerland, lived most of my life there, I also visited most of Europe, and I lived in the USA for over 20 years.  Yet in my worst nightmares I could not have imagined the West sinking as low as it does now.  I mean, yes, I know about the false flags, the corruption, the colonial wars, the NATO lies, the abject subservience of East Europeans, etc.  I wrote about all that many times.  But imperfect as they were, and that is putting it mildly, I remember Helmut Schmidt, Maggie Thatcher, Reagan, Mitterrand, even Chirac!  And I remember what the Canard Enchaîné used to be, or even the BBC.  During the Cold War the West was hardly a knight in white shining armor, but still – rule of law did matter, as did at least some degree of critical thinking.

I am now deeply embarrassed for the West.  And very, very afraid.

All I see today is a submissive herd lead by true, bona fide, psychopaths (in a clinical sense of the word)

And that is not the worst thing.

The worst thing is the deafening silence, the way everybody just looks away, pretends like “ain’t my business” or, worse, actually takes all this grotesque spectacle seriously.  What the fuck is wrong with you people?!  Have you all been turned into zombies?!  WAKE UP!!!!!!!

Let me carefully measure my words here and tell you the blunt truth.

Since the Neocon coup against Trump the West is now on exactly the same course as Nazi Germany was in, roughly, the mid 1930s.

Oh sure, the ideology is different, the designated scapegoat also.  But the mindset is *exactly* the same.

Same causes produce the same effects.  But this time around, there are weapons on both sides which make the Dresden Holocaust looks like a minor spark.

So now we have this touching display of “western solidarity” not with UK or the British people, but with the City of London.  Now ain’t that touching?!

Let me ask you this: what has been the central feature of Britain’s policies towards Europe, oh, let’s say since the Middle-Ages?

That’s right: starting wars in Europe.

And this time around you think it’s different?

Does: “the best predictor of future behavior is past behavior” somehow not apply to the UK?!

Let me also tell you this: when Napoleon and Hitler attacked Russia she was undergoing deep crises and was objectively weak (really! research it for yourself!).  In both cases Russian society was deeply torn by internal contradictions and the time for attack as ideal.

Not today.

So I ask this simple question: do you really want to go to war against a fully united nuclear Russia?

You think that this is hyperbole?

Think again.

The truth is that the situation today is infinitely worse than the Cuban missile crisis. First, during the Cuban missile crisis there were rational people on both side.  Today there is NOT ONE SINGLE RATIONAL PERSON LEFT IN A POSITION OF POWER IN THE USA.  Not ONE!  Second, during the Cuban missile crisis all the new was reporting on was the crisis, the entire planet felt like we were standing at the edge of the abyss.

Today nobody seems to be aware that we are about to go to war, possibly a thermonuclear war, where casualties will be counted in the hundreds of millions.

All because of what?

Because the people of the West have accepted, or don’t even know, that they are ruled by an ugly gang of ignorant, arrogant psychopaths.

At the very least this situation shows this:

Representative democracy does not work.

The rule of law only applies to the weak and poor.

Western values have now been reduced to a sad joke.

Capitalism needs war and a world hegemony to survive.

The AngloZionist Empire is about to collapse, the only open question is how and at what cost.

Right now they are expelling Russian diplomats en masse and they are feeling very strong and manly. Polish and Ukrainian politicians are undergoing a truly historical surge in courage and self-confidence! (hiding, as they do, behind Anglo firepower)

The truth is that this is only the tip of a much bigger iceberg.  In reality, crucial expert-level consultations, which are so vitally important between nuclear superpowers, have all but stopped a long time ago.  We are down to top level telephone calls.  That kind of stuff happens when two sides are about to go to war.  For many months now Russia and NATO have made preparations for war in Europe.  And Russia is ready.  NATO sure ain’t!  Oh, they have the numbers and they think they are strong.  The truth is that these NATO midgets have no idea of what is about to hit them, when the Russians go to war these NATO statelets won’t even understand what is happening to them.  Very rapidly the real action will be left to the USA and Russia.  Thus any conflict will go nuclear very fast.  And, for the first time in history, the USA will be hit very, very hard, not only in Europe, the Middle-East or Asia, but also on the continental US.

I was born in a Russian military family and I studied Russian and Soviet military affairs all my life. I can absolutely promise you this, please don’t doubt it for one second: Russia will not back down and, if cornered, she will wipe out your entire civilization. The Russians really don’t want war, they fear it (as they should!) and they will do everything to avoid it.  But if attacked then expect a response of absolutely devastating violence.  Don’t take it from me, take it from Putin who clearly said so himself and who, at least on that issue, is supported by about 95% of the population.  From the Eastern Crusades to the Nazi invasion of the Soviet Union, enough is enough, and the Russians will not take one more western attack, especially not one backed by nuclear firepower.  Again, please ponder Putin’s words very, very carefully: “what need would we have a world if there is no Russia?

All that for what?  The USA and Russia have NO objective reasons to do anything but to collaborate (the Russians are absolutely baffled the fact the leaders of the USA seem to be completely oblivious to this simple fact).  Okay, the City of London does have a lot of reasons to want Russia gone and silent. As Gavin Williamson, the little soy-boy in charge of UK “defense”, so elegantly put it, Russia should “go away and shut up”.  Right.  Let me tell you – it ain’t happening!  Britannia will be turned into a heap of radioactive ashes long before Russian goes away or shuts up.  That is simply a fact.

What baffles me is this: do American leaders really want to lose their country in behalf of a small nasty clique of arrogant British pompous asses who think that they still are an Empire?  Did you even take a look at Boris Johnson, Theresa May and Gavin Williamson?  Are you really ready to die in defense of the interest of these degenerates?!

I don’t get it and nobody in Russia does.

Yeah, I know, all they did is expel some diplomats.  And the Russians will do the same.  So what?  But that’s missing the point!

LOOK NOT WHERE WE ARE BUT WHERE WE ARE HEADING!!

You can get 200,000 antigun (sigh, rolleyes) protesters in DC but NOBODY AT ALL ABOUT NUCLEAR WAR?!

What is wrong with you people?!

What happened to the West where I was born in in 1963?

My God, is this really the end of it all?

Am I the only one who sees this slow-motion train-wreck taking us all over the precipice?

If you can, please give a reason to still hope.

Right now I don’t see many.

The Saker

PS: yes, I know. The rules of the blog prohibit CAPS as this is considered shouting.  Okay, but this time around I AM TRYING TO SHOUT!  So, for this one time only, feel free to use caps if you want.  The world badly needs some shouting right now, even virtual shouting.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2488) Telefon (sírva nevet a magyar)

Tibor bá’ online röhög

 

Nekünk   két  telefonunk van,  egy  vonalas  és  egy  okos. Mind a kettő Éva asztalán található, ami tőlem 7 méterre van,   a   szoba   másik   sarkában.   Ebből  következik,  ha valaki telefonál, akkor Éva veszi fel. Ez ritkán fordul elő, mert     számainkat     kevesen    ismerik.    Ellentétben    a hatalmas    tömegekkel,    mi   ritkán  telefonálunk.  Néha hetek telnek el két telefonbeszélgetés között.

Az utóbbi időben viszont, van olyan nap, hogy tízszer is cseng valamelyik készülék. Brrrrr, tessék, Antalffy Éva. Csend, Éva leteszi a kagylót. Te, képzeld el, Karácsony Gergely hívott fel személyesen. Hogy-hogy, megadtad nekik a számunkat. Fenét, senkinek se adtuk meg. Na és, mit akart. Akart? Még mindig akar. Mit, hát miniszterelnök lenni. Mért, neki nem elég a polgármesterség? És pont az MSZP által?

Radetzky marsh…. Tessék?……csend. Már ki az megint? Nem tudom, egy izgatott női hang közölte velem, hogy Vona Gábor  megfenyegette a titkárnőjét, hogy megerőszakolja. Haha, ez egy hülyeség. Az 52 éves titkárnő azt válaszolta, hogy „De Gabi, én bármikor, bárhol lefekszem neked, csak egy szavadba kerül, és nem is kell védekezned, hiszen már minimum 10 éve nem foganok.” – Jó, de ezt honnan tudja a női hang? Honnan? Hát a Lokál nevű újságból, amit ingyen bedobnak a leveles ládába.

Már megint cseng ez a nyavalya. Te, nem fogod elhinni, Kuncze Gábor volt. Milyen Kuncze? Ja, a volt belügyminiszter, akinek Pintér Sándor megfelelt főkapitánynak? Csak nem akart neked az olaj szőkítésről mesélni? Nem volt rá ideje, mert lecsaptam.

Megint a Radetzky. Ezt a hívó hangot te tetted rá? Nem, gyári. Cseréld le, mondjuk a Ravel Boleróra. Nem tudom, hogy kell cserélni. Akkor halkítsd le. Azt se tudom, hogy kell. Akkor dobd ki. Nem lehet, van még rá másfél év hűség. Szerintem ezt a házasságkötő teremben kellene bevezetni, na mindegy, mi volt? Megint Vona Gábor. Te, ezek marhára félnek tőle, mit akartak. Tudok-e arról, hogy Vona Gábor pisilni invitálta a beosztottjait, de a mosdóban megmutatta a péniszét – tényleg ezt a szót használták – aztán kötelezte a többieket is, hogy megmutassák. Arra volt kíváncsi, hogy nem metélt-e valakiknek. Tényleg ”pisilést” mondtak? Igen. Ez óvodás szóhasználat. Egy leendő miniszterelnök nem „pisil”. De nem is mutogatja a péniszét. Igaz! Viszont a faszát se kellene mutogatni. Persze, hogy nem, mert van, és lesz is a Parlamentben elég sok fasz.

Tudod mit nem értek? Állítólag van az országban a Fideszre szavazó másfél millió (hülye) fasz, és csak egy geci. Itt valami nem stimmel.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2487) A történelemből lehet tanulni

Tibor bá’ online

 

Visszatekintve az 1930-as évekre megállapítható, hogy a német nép biztonságban érezte magát, elvégre egy köztársaságban éltek, ahol szigorú törvények határozták meg, hogy mit tehet, de főleg mit nem tehet a kormány. A németek nem akarták megváltoztatni az önmagukról alkotott képet, ezért amikor a kormány túllépte a hatáskörét a nép úgy tett, mintha nem történne semmi. Ez az önbecsapás vezetett a II. világháborúhoz.

Amikor a Reichstag leégett, a németek nem voltak hajlandók meghallani azokat a hangokat, amelyek a tűz keletkezését Hitler titkos gyújtogatásában látták. Nem volt bátorságuk szembenézni a valóságot bemutató bizonyítékokkal. Nem voltak hajlandók észrevenni a kormány hazugságait és csalásait.

Amikor Hitler a szigorú német törvények ellenére ideiglenesen különleges felhatalmazást kért, hogy hatékonyan harcolhassanak a terroristákkal szemben, a nép engedett. Az ideiglenes állapot fennmaradt az ország totális elpusztulásáig.

Amikor Hitler emberei megjátszottak egy lengyel támadást, a német nép nem kérdezte meg magától, hogy ugyan már miért lennének a lengyelek olyan hülyék, hogy megtámadják az állig felfegyverzett Németországot, hanem hallgattak, Németország pedig belépett egy háborúba.

Hitler tudta, hogyan kell irányítani egy népet. Tudta, hogy az embereknek célt kell adni egy háborúhoz. Ezért a katonákat okkal – ok nélkül kitüntették, legyen mire büszkének lenni. Hitler lemásolta a Római birodalom győzelmi parádéit, beültetve a katonák fejébe a verhetetlenség téveszméjét.

Mivel a szemtől szembeni gyilkolás embert próbáló, Hitler követői hatalmas összegeket költöttek csodafegyverek, vadászgépek, tengeralattjárók, nagy hatótávolságú ágyuk, cirkáló rakéták kifejlesztésére, amikkel el lehetett kerülni a szemtől szembe történő gyilkolást.

A német nép belépett a II. világháborúba, de nem azért mert bátrak voltak, hanem azért, mert gyávák voltak, hittek a csodafegyvereikben, és amikor a csoda köddé vált, a németek elveszítették a háborút.

Az amerikai nép biztonságban érzi magát, elvégre egy köztársaságban élnek, ahol szigorú törvények határozták meg, hogy mit tehet, de főleg mit nem tehet a kormány. Az amerikaiak nem akarták megváltoztatni az önmagukról alkotott képet, ezért amikor a kormány túllépte a hatáskörét a nép úgy tett, mintha nem történne semmi.

Amikor a World Trade Center felhőkarcolói leomlottak az amerikaiak nem voltak hajlandók elfogadni azokat a hangokat, amelyek a tornyok leomlását a kormány titkos munkájaként látta. Nem volt bátorságuk szembenézni a valóságot bemutató bizonyítékokkal.

Amikor a kormány ideiglenesen különleges felhatalmazást kért az amerikai alkotmány határozott tiltása ellenére, a nép beleegyezett, mert erre a terrorizmus elleni harc miatt volt szükség. Ez az ideiglenesség természetesen legalább annyi ideig fog tartani, mint amennyi ideig a németeknél tartott.

Amikor a kormány emberei felhívják a nép figyelmét az afgán veszélyre, senkinek se jut eszébe megkérdezni, hogy vajon miért lennének az afgánok olyan hülyék, hogy megtámadják Amerikát? Így aztán az amerikaiak azt veszik észre, hogy hadban állnak Afganisztánnal.

Az amerikai kormány tudja, hogyan kell irányítani egy népet. Tudja, hogy az embereknek célt kell adni egy háborúhoz. Ezért a katonákat okkal, ok nélkül kitüntetik, legyen mire büszkének lenni. A Pentagon beülteti a katonák fejébe a verhetetlenség téveszméjét.

Mivel a szemtől szembeni gyilkolás embert próbáló, a Pentagon hatalmas összegeket költött csodafegyverek, vadászgépek, tengeralattjárók, anyahajók, cirkáló rakéták, drónok kifejlesztésére, amivel nem kellett szemtől szembe gyilkolni. Nem kellett szembenézni a gyilkolásaikkal.

Az amerikai nép elfogadja a terrorista ellenesnek kikiáltott háborúkat, de nem azért mert olyan bátrak, hanem azért mert gyávák, és ezért nem hajlandók észrevenni a bizonyítékokat, amelyek szerint kormányuk éjjel-nappal hazudik és hazudni fog mindaddig, amíg ki nem derül, hogy a csodafegyvereik ellenére egyik háborút se fogják megnyerni.

Ebből mi a tanulság?  Nehéz rádöbbenni, hogy egy tirannus vezeti az országot, főleg akkor, amikor a tirannus felvásárolja a médiát, ami aztán elhomályosítja a tisztánlátást, és az emberek boldog tudatlansággal veszik tudomásul, hogy a vezető egymás után lép háborúba Brüsszellel, Egyesült Nemzettel, Sorossal, a Németországba tartó migránsokkal, és mindezt őértük.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2486) O R B Á N

Tibor bá’ online

Az már elég régen nyilvánvaló, hogy Orbánt elsősorban a hatalom érdekelte, érdekli, és fogja érdekelni, semmi más. A hatalomra hajtó emberek mentalitására jellemző a hatalmas kockázatvállalás, amivel a potenciális riválisokat iparkodnak hendikeppelni. Ez Orbánnál az oroszok hazakergetése volt, ami nagyon nem volt diplomatikus, nagyos rosszul is elsülhetett volna, de benne volt a kalapban az is, hogy alkalmas mindenki más háttérbeszorítására. Bejött.

Orbánnak nincs ideológiája, neki teljesen mindegy milyen gazdasági, társadalmi rendszer van, hogy él a nép, nyomorog vagy prosperál. Ugyanabban a koponyában megfér az antiklerikális magatartás, és az egyházak dotálása. Ha kell, illetve úgy ítéli meg, hogy számára előnyös, akkor ájtatosan imádkozik és látogatja a pápát, ha kell, vádolja a papságot és ateistának sejteti önmagát. Egyik történelmi pillanatban kijelenti, hogy a nyuggereket maréknyi, a munkába beleszakadó fiatal tartja el, ráadásul elfogadhatatlanul magas színvonalon, de megragadhatja az alkalmat és nagylelkűen utalványokat osztogathat nekik, majd öreg nénivel csókoltat kezet, hogy láthassa ország-világ a hálás nyugdíjasok – általa nagyon is kiérdemelt – megnyilvánulását. Nagy hangon megígéri a nyugdíjak értékállóságát, amit a gyakorlatban simán elfelejt.

Ez eddig rendben lenne, úgy értem az ő oldaláról nézve, ha nem is méltányos, de logikus döntések sorozata, de mi magyarázza elképesztően dilettáns gazdaságpolitikáját, ha tevékenységét egyáltalán lehet gazdaságpolitikának nevezni? Magyarázatom a következő. Orbán szellemi képességei nem kérdőjelezhetőek meg. Vidéki kistelepülésen eltöltött gyermekkora is tény, ami egy életre meghatározó. Az is tényként kezelhető, hogy apja a „paraszti” környezetből „ipari” vezetővé emelkedett ki. A család sikerét a „dolgos munkának” tulajdonítják. Orbán tehát már gyermekkorától kezdve a társadalmat kettéválasztotta dolgos-hasznos, lusta-haszontalan emberekre, ahol az előző csoport tartja el az utóbbit, és feltételezése szerint mindenki szabadon választhatja ki, melyik csoporthoz kíván tartozni. Ez neki nem csak vesszőparipája, hanem mániája is, aminek majd minden beszédében hangot ad. Ö, mint isten ostora, meg akarja tanítani a lustákat, rá akarja őket kényszeríteni a munkára. Hogy a szakképzetlenek számára  nincs  munkahely, az irreleváns, odáig már nem jut el a gondolat sora, viszont oda hat, hogy 16 éves korban hagyják abba a tanulást. Hogy – elsősorban – a fiatalokat ki kellene képezni, hogy értékesíthető szaktudással rendelkezzenek, az eszébe se jut, hiszen az oktatás „átszervezése” nyilvánvaló további színvonalvesztéssel fog járni.  A tehetősek segítése a szegényebbek kárára, valójában önpusztító, mert mindenkinek egyenlő szavazati joga van. A magára haragított tömegek el fogják söpörni, amivel csak az isten tudja, miért nem számol. Az adminisztratív bebetonozás csak bizonyos indulat szintig működik. A csalódott, kijátszott, felkorbácsolt, és már egy ideje nélkülöző tömegek nem lesznek tekintettel se a főbíróra, se a főügyészre, se a kiherélt alkotmánybíróságra, se a hadsereg főparancsnokára, a bábuként működő köztársasági elnökre (rá aztán pláne).

Szóval mi lehet a magyarázata ennek az elképesztő dilettantizmusnak tűnő, napi szereplésekkel ékesített megnyilvánulásnak, ha az épelméjűséget nem vonjuk kétségbe? Mert azt a véleményt, hogy egy skizofrén illúzióban élő hisztérikus, pszichopata személyiség, és mint ilyen, egy tisztességes igazságosságra vágyó sértett magyar vezető, nem lehet fenntartani. Nos, nekem van egy indítványom.

Teljesen jogosan kiindulhatunk abból, hogy Orbán a hatalommánia rabja. Mint tudjuk a klasszikus hatalom mániások, mint például Hitler vagy Sztálin az országa felett gyakorolt példátlan hatalmát ki akarta terjeszteni az egész világra. Végtére is egy vérbeli mániás nem ismer határokat. Ennek a vágynak a kiélése megpróbálható volt egy Szovjetunióval, vagy egy Német Birodalommal, de még viccnek is erőtlen egy ilyen pici ország élén, mint hazánk. Mi más szerep marad akkor Orbán Viktornak, mint a dongó szerepe, amely vacsora közben sorba belecsíp a vendégek seggébe, azt az illúziót keltve önmaga számára, hogy ha nem is vetik magukat  hatalma alá, legalább tartanak tőle.

Hogy Orbán kedvtelésének mi fizetjük meg az árát, az nem tűnik relevánsnak.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________ 

Éljetek a lehetőséggel

(2485) Az orosz reakció V.

VIP. 331

 

…….reagálni, igazolni, megmagyarázni, tagadni a legelvetemültebb hazugságot, megpróbálni elhitetni velük az igazságot nem csak idegesítő időpocsékolás, hanem politikai öngyilkosság. Önök sose fognak győzni. A Nyugat leszarja az igazságot, amire bőven van bizonyíték az elmúlt 2000 évben, vagy még annál is többen. És ennyi sok év alatt a Nyugat kollektív agyában egy jottányi lelkiismeret se alakult ki. A Nyugatban nem lehet megbízni.

___________________________________________________________________________

Az eredeti cikk

Russia’s Reaction to the Insults of the West is Political Suicide

By Peter Koenig

March 19, 2018 The onslaught of western Russia bashing in the past days, particularly since the alleged poison attack by a Soviet-era nerve agent, Novichok (the inventor of which, by the way, lives in the US), on a Russian double agent, Sergei Skripal and his daughter Yulia, has been just horrifying. Especially by the UK. Starting with PM May, who outright accused Russia of using chemical weapons (CW) on UK grounds, without delivering any evidence. Strangely, there is no indication where Skripal and his daughter are, in which hospital the pair is being treated, no poison analysis is being published, they cannot be visited; there is absolutely no evidence of the substance they allegedly have been poisoned with – do Sergei and Yulia actually exist as victims of a poison attack?

As a consequence, Theresa May expels 23 Russian diplomats, who have to leave the UK within a week. Then came Boris Johnson, the Foreign Minister clown, also an abject liar. He said — no, he yelled — at his fellow parliamentarians that it was “overwhelmingly likely, that Putin personally ordered the spy attack.” This accusation out of nothing against the Russian President is way more than a deep breach in diplomatic behavior, it is a shameful insult. And no evidence is provided. Putin’s spokesman, Dmitry Peskov, in fact, said that Johnson’s personal attack on President Putin was “unforgivable”.

Not to miss out on the bashing theatre, UK Defense Secretary, Gavin Williamson, got even more insolent. Russia “should go away and shut up”. In response to all this demonizing Russia for an alleged crime, for which absolutely no proof has been provided, Russia’s Foreign Ministry spokeswoman, Maria Zakharova, said that the undiplomatic comments meant that the British authorities are nervous and have “something to hide,”. Lavrov also strongly objected, wanted to initiate a joint UK-Russia investigation into the case – is he dreaming? – and responded to a question of diplomatic retaliation, yes, that Russia will also expel UK diplomates ‘soon’.

There is no doubt that the UK acted as Washington’s poodle. In the course of this anti-Russia tirade, Trump twittered that he fully supported UK’s position. Indeed, the European puppets, Macron, Merkel, May and their chief, The Donald, signed a joint statement blaming Russia for the nerve gas attack on the former double agent, “There is no plausible alternative explanation than that Russia was to blame for the attack”. Bingo, that says it all. The presstitute picks it up and airs it to the seven corners of this globe – and the western sheeple are brainwashed once again: The Russians did it.

Well, we know that. But the real point I want to make is that Russia always reacts to such nonsensical and outright false accusations; Russia always responds, rejects, of course, the accusations but usually with lengthy explanations, and with suggestions on how to come to the truth – as if the UK and the west would give a shit about the truth – why are they doing that? Why are you, Russia, even responding?

That is a foolish sign of weakness. As if Russia was still believing in the goodness of the west, as if it just needed to be awakened. What Russia is doing, every time, not just in this Skripal case, but in every senseless and ruthless attack, accusations about cyber hacking, invading Ukraine, annexing Crimea, and not to speak about the never-ending saga of Russia-Gate, Russian meddling and hacking into the 2016 US Presidential elections, favoring Trump over Hillary. Everybody with a half brain knows it’s a load of crap. Even the FBI and CIA said that there was no evidence. So, why even respond? Why even trying to undo the lies, convince the liars that they, Russia, are not culpable?

Every time the west notices Russia’s wanting to be a “good neighbor”, about which the west really couldn’t care less, Russia makes herself more vulnerable, more prone to be accused and attacked and more slandered.

Why does Russia not just break away from the west? Instead of trying to ‘belong’ to the west? Accept that you are not wanted in the west, that the west only wants to plunder your resources, your vast landmass, they want to provoke you into a war where there are no winners, a war that may destroy entire Mother Earth, but they, the ZionAnglo handlers of Washington, dream that their elite will survive to eventually take over beautiful grand Russia. That’s what they want. The bashing is a means towards the end. The more people are with them, the easier it is to launch an atrocious war.

The Skripal case is typical. The intensity with which this UK lie-propaganda has been launched is exemplary. It has brought all of halfwit Europe – and there is a lot of them – under the spell of Russia hating. Nobody can believe that May, Merkel, Macron are such blatant liars… that is beyond what they have been brought up with. A lifelong of lies pushed down their throats, squeezed into their brains. Even if something tells them – this is not quite correct, the force of comfort, not leaving their comfort zone – not questioning their own lives – is so strong that they rather cry for War, War against Russia, War against the eternal enemy of mankind. I sadly remember in my youth in neutral Switzerland, the enemy always, but always came from the East. He was hiding behind the “Iron Curtain”.

The West is fabricating a new Iron Curtain. But while doing that, they don’t realize they are putting a noose around their own neck. Russia doesn’t need the west, but the west will soon be unable to survive without the East, the future is in the east – and Russia is an integral part of the East, of the Shanghai Cooperation Organization (SCO), that encompasses half the world’s population and controls a third of the world’s economic output.

Mr. Putin, you don’t need to respond to insults from the west, because that’s what they are, abusive insults. The abject slander that Johnson boy threw at you is nothing but a miserable insult; you don’t need to respond to this behavior. You draw your consequences.

Dear President Putin, Dear Mr. Lavrov, Let them! Let them holler. Let them rot in their insanity. Respond to the UK no longer with words but with deeds, with drastic deeds. Close their embassy. Give all embassy staff a week to vacate your country, then you abolish and eviscerate the embassy the same way the US abolished your consulates in Washington and San Francisco a bit more than a year ago. Surely you have not forgotten. Then you give all Brits generously a month to pack up and leave your beautiful country (it can be done – that’s about what Washington is forcing its vassals around the globe to do with North Korean foreign laborers); block all trade with the UK (or with the entire West for that matter), block all western assets in Russia, because that’s the first thing the western plunderers will do, blocking Russian assets abroad. Stealing is in their blood.

Mr. Putin, You don’t need to respond to their miserable abusive attacks, slanders, lies. You and Russia are way above the level of this lowly western pack. Shut your relation to the west. You have China, the SCO, the Eurasian Economic Union (EEU), Russia is part of the OBI – President Xi’s One Belt Initiative – the multi-trillion development thrive, emanating from China, connecting continents – Asia, Africa, Europe, South America – with infrastructure, trade, creating hundreds of millions of decent jobs, developing and promoting science and culture and providing hundreds of millions of people with a decent life.

What would the west do, if suddenly they had no enemy, because the enemy has decided to ignore them and take a nap? China will join you.

Everything else, responding, justifying, explaining, denying the most flagrant lies, trying to make them believe in the truth is not only a frustrating waste of time, it’s committing political suicide. You will never win. The west gives a hoot about the truth – they have proven that for the last two thousand years or more. And in all that time, not an iota of conscience has entered the west’s collective mind. The west cannot be trusted. Peter Koenig is an economist and geopolitical analyst. He is also a former World Bank staff and worked extensively around the world in the fields of environment and water resources. He lectures at universities in the US, Europe and South America. He writes regularly for Global Research, ICH, RT, Sputnik, PressTV, The 4th Media (China), TeleSUR, The Vineyard of The Saker Blog, and other internet sites. He is the author of Implosion – An Economic Thriller about War, Environmental Destruction and Corporate Greed – fiction based on facts and on 30 years of World Bank experience around the globe. He is also a co-author of The World Order and Revolution! – Essays from the Resistance

 

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2484) Az orosz reakció IV.

VIP. 330

 

……….Miért nem akarja Oroszország magát leválasztani a Nyugatról? Ahelyett, hogy megpróbál a Nyugathoz tartozni? Fogadjátok el, hogy a Nyugat nem akar titeket, csak az erőforrásaitokat, területeiteket akarja megkaparintani. Be akar benneteket provokálni egy olyan háborúba, ahol nem lesz győztes, amely valószínűleg elpusztítja az egész Földet, de amivel kapcsolatban a Judó-Angló Washingtoni elit azt álmodja, hogy ők túl fogják élni, és utána rátehetik kezüket az orosz területekre. Ezt akarják. Az oroszok vádolása eszköz a végső célhoz. Minél többeket győztek meg, annál könnyebb beindítani a szörnyű háborút………..

___________________________________________________________________________

VIP előfizetőknek a teljes fordítást elküldöm E-mailben.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2483) Az orosz reakció III.

VIP. 329

 

…….Ez utóbbival kapcsolatban az FBI és CIA jelezte, hogy nincs rá semmi bizonyíték. Akkor pedig miért reagálnak rá az oroszok? Miért próbálják leleplezni a hazugságokat? Meggyőzni a hazugokat, hogy hazudnak, és Oroszország nem bűnös……….

___________________________________________________________________________

VIP előfizetőknek a teljes fordítás E-mailben elküldöm.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2482) Az orosz reakció II.

VIP. 328.

………„Nincs elfogadható alternatív magyarázat arra, hogy Oroszország a felelős a támadásért.” Találat! Ebbe minden benne van. A szajha média rácsap és szétkürtöli a világ hét sarkába – ez mellett a nyugat isten barmait megint csak agy-mossák: „Az oroszok voltak!”……..

___________________________________________________________________________

VIP előfizetőknek a teljes fejezetet E-mailben elküldöm.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

B R E A K I N G

A helyzet rendkívül komoly. Az angolok kitalálták, hogy Putyin személyes parancsára ideggázzal támadtak meg egy Angliában élő volt kettős ügynököt (plusz 33 éves lányát). Ezzel egy időben az USA 20 tonna klórgázt adott át a saját felkelőinek, hogy hajtsanak végre hamis zászlós támadást. Aszadra fogják ráfogni, hogy saját népét gázosítja, ami emberjogi bűn. Ezt Amerika meg fogja torolni azzal, hogy megtámadja Damaszkuszt. Az oroszok erre közölték, hogy ebben az esetben nem csak a támadó rakétákat fogják megsemmisíteni, de a kilövő állásokat is, amik amerikai rombolók a Földközi tengeren. Magyarul, el fogják őket süllyeszteni.

 

Újabb fejlemény: Egy rendőr elment a volt kettős ügynök házába és azonnal beteg lett. Vagyis nem támadhatták meg az utcán. A házába behatolni nem tudtak. Most azt találták ki, hogy a lány Moszkvában volt, az apjának hozott valami ajándékot, Ez volt fertőzött. Tehát marad Putyin a bűnös.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Éljetek a lehetőséggel

(2481) Az orosz reakció I.

VIP. 327

……Az egész ügy következtében Theresa May kiutasított 23 orosz diplomatát, akiknek egy hetük van, hogy elhagyják az UK-t. És akkor jön Boris Johnson az angol Külügy minisztérium bohóca, aki szintén beteges hazudozó, és azt mondta – nem, az üvöltötte – képviselő társai felé az angol parlamentben, hogy „kétséget kizárva valószínű, hogy személyesen Putyin adott parancsot a kém megtámadására.”…….

___________________________________________________________________________

Az 5 részből álló sorozat első részét E-mailben küldöm el az előfizetőknek.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2480) Halál

Tibor bá’ online

 

Elgondolkoztál-e már a halálon?  Az emberek egy része balesetben, más része fertőző betegségben, esetleg rákban vagy infarktusban leli halálát idő előtt. Azonban egy része megérkezik az „időhöz”, ami úgy 70 környékén van. Ha egy 75 éves ember elhuny, senkinek se tűnik fel, mert kb. „itt volt az ideje”. Na ez az! Az ideje? És ha itt van az ideje, akkor miért, miben hal meg? A nagy igazság az, hogy nem kellene meghalni, csak az általános elkopásnak van két ártatlannak tűnő, de mindenesetre tünetmentes velejárója. Az egyik a magas vérnyomás (hipertónia), a a másik az inzulin rezisztencia (kettestípusú diabétesz). Egyik se betegség, mind a kettő szimptóma vagy tünet. Senki se tudja, miért lesz valakinek a vérnyomása magas, és azt se, hogy miért lesz a sejtállománya rezisztens az inzulinra, aminek következtében a szérum glükóz tartalma megemelkedik. Viszont a hosszabb ideig nem kezelt magas vérnyomás megbetegíti a szívet, esetleg sztrókot okoz, a magas vércukorszínt pedig totálisan széttúrja a szervezetet: megvakít, kikészíti a vesét, szétrombolja az idegrendszert, lerobbantja az immunrendszert, vérkeringési zavart okoz, aminek a  vége a lábak amputálása….. Tehát: kezeletlen cukorbetegség –> veseelégtelenség –> dialízis –> halál. Élt 74 évet. Ha kezeltette volna, akkor csak az isten tudja miben halt volna meg, húsz évvel később. Ugyanez a helyzet a magas vérnyomással –> hipertrófia –> bal kamra diszfunkció –> tüdő ödéma –> fulladás –> halál.

Nem tudom hány éves vagy, de ha elmúltál 40, akkor legyen az első dolgod, hogy megnyugtatva magad, megnézeted mind a vérnyomásodat, mind pedig a „cukrodat”. Ne feledd! Nincs tünet, akkor is tökéletesen jól érzed magad, ha ezek már effektív kialakultak benned. Ha minden rendben, akkor csak annyi dolgod van, hogy egy év múlva megint megnézeted. Ha bármelyik megemelkedett, akkor az állapot nem állhatott fenn túl hosszú ideje, így a kezelése sokkal könnyebb, de bármi legyen is a kezelés, feltétlenül tartsd be, mert 10-20 év élethossz különbséget jelenthet.

És akkor még egy aspektus. Akár magas vérnyomásnál, akár inzulin rezisztenciánál a felírt gyógyszert az élet végéig kell szedni. A nagy kérdés, összeomlás után lesz-e gyógyszer? Ha én 60 lennék, akkor bespájzolnék magamnak egy rakás Metformint (inzulin rezisztencia), Béta blokkolót és ACE-gátlót (magas vérnyomás). De tudom, hiába tanácsolnám, úgyse tartanád be. Sebaj, legalább emlékezzél erre a posztra, ha a helyzet úgy alakul, és lépj valami okosat, ha még 10-20 évig valakiknek szükségük lenne rád.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2479) Tűnjetek el, és kuss!

VIP. 326

[Aligha hiszem, hogy a magyar, vagy nemzetközi szajha média ezt lehozza] Forrás: Szputnyik. –
https://sputniknews.com/analysis/201803161062611793-russia-uk-skripal-poisoning-diplomatic-game/

Gavin Williamson az angol Védelmi Minisztérium feje azt mondta az oroszoknak, hogy „tűnjetek el és fogjátok be a pofátokat”. (‘go away and shut up’). A mondat különösen közönséges része a ”shut up”, amit ”kuss!”-ra is lehetne fordítani. Diplomáciában ez elképesztően közönséges.

Az oroszok természetesen nem hagyták szó nélkül. A orosz Külügy Minisztérium a hagyományos udvarias módon válaszolt, de a Védelmi Minisztérium másként döntött, az angol Védelmi Minisztert „faragatlan házsártos senkinek” nevezte, aki „intellektuálisan impotens”. ……….

_________________________________________________________________________

A  teljes fordítást a VIP előfizetőknek E-mailben küldöm el.

________________________________________________________________________
________________________________________________________________________
________________________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőséggel

(2478) Tudományos hír

 

Az University of York közzétett egy tanulmányt egy kb. 40.000 éves  lelettel kapcsolatban. A hír   önmagában   érdekes,  de  nem  elégséges arra,  hogy  külön  poszt legyen belőle. Ezért simán közreadom a lényeget.

A csontváz egy 40-55 éves férfihez tartozott, akinek olyan súlyos ízületi problémái voltak, hogy fizikai megterhelést képtelen volt felvállalni. Más szavakkal a közös vadászatban nem tudott részt venni. Még másabb szavakkal, a csoport terhére volt, mert el kellett látni, hogy életben maradjon. A jelek szerint a csoport nem hagyta magára, meghalni, hanem gondoskodott róla. Ez bizonyíték arra, amiről eddig nem tudtunk, hogy a neandervölgyi emberben volt szánalom és együttérzés, ami több, mint amit a mai modern emberről el lehet mondani.

_________________________________________________________________________
_________________________________________________________________________
_________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2477) Klímaváltozás következményei

VIP. 325

A   klímaváltozás    okoz   még   meglepetést,   ha  szimultán  jelentkezik  a  melegebb  idő   a nedvesebbel. Több hő és nedvesség együttesen felborítja az ökoszisztémát.

A tudósok már több évtized óta figyelmeztetnek, hogy egyre nagyobb az esély bizonyos földrajzi helyeken az áradásra, míg máshol hosszan tartó szárazság és potenciálisan halálos hőség köszönthet be.

Azonban új kutatások feltártak egy nem várt fordulatot, mérsékelt és szubtrópusi zónák melegebbek és egyben nedvesebbek lesznek a jövőbéli nyarak alatt. Ez pedig számtalan nem várt problémát fog okozni: A hűvös és nedves, valamint a forró és száraz nyarakhoz szokott embereknek szembe kell nézni különböző gomba, élősködő, valamint mikroba fertőzésekkel.

„Azt találtuk, hogy ahol a hőmérséklet és a csapadék együtt növekszik, a klíma gyorsabban változik, mint ami a hőmérsékletből következne.

Kanadai tudósok jelentésében „eltérés az általános változékonyságtól” elnevezéssel illették azt, ami következménye lehet a globális átlaghőmérséklet folyamatos emelkedésének. Ez utóbbi természetesen a fossziliák egyre nagyobb mennyiségű elégetésének köszönhető. Ami viszont az atmoszférában található üvegházhatású gázok egyre nagyobb arányából adódik.

Tanulmányozták a régi feljegyzéseket egészen 1901-ig visszamenőleg, illetve kivetítették 2100-ig. Azt a problémát tárták fel, hogy a teremtmények: emberek, hasznos növények, kórokozók és rovarok, amelyek adoptálták magukat egy bizonyos helyi ökoszisztémához, kieshetnek optimális létkörülményeikből.

A klímaváltozás által okozott alapvető dolgok a fizikai tényekből származtatók, és könnyen előre jelezhetők: Óceánszint emelkedés, erdőtüzek, hőhullámok, szárazság, stb.

Van azonban olyan nem várható kategória, ami az ökoszisztéma egyensúlyának felborításából származik – állította Colin Mahony, aki a University of British Columbia erdésze.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2476) Az imádkozó galamb

Jancsika vendégposztja

(ismétlés)

 

Adott egy kísérlet, amiben egy galambnak bizonyos időközönként ennivalót adnak. A galamb az egyik ilyen alkalommal VÉLETLENÜL egy mozgássort hajt végre (voltaképpen csapdos egy kicsit a szárnyával), majd a kísérletet végzők azt figyelik meg, hogy egy idő után VALAHÁNYSZOR jön a kaja, a galamb újra meg újra megismétli ezt – majd ha éhes, ezzel a mozdulatsorral próbálja kiváltani az ennivaló érkezését, vagyis voltaképpen azt hiszi, hogy a kaja érkezését ő maga irányítja ezzel a csapdosással.

Ha hiszitek, ha nem, a galamb valójában IMÁDKOZIK. Íme, a babona és a vallás jelensége egy nálunk sokkal kevésbé intelligens állatfajnál: egy teljesen irreleváns viselkedésmintáról a galamb elhiszi, hogy ez befolyással van egy jelenségre, amit valójában nem a madár irányít. Ezt az egyébként nem létező összefüggést a galamb egy idő után megtanulja, ELHISZI, és így szinte már-már vallásosan gyakorolja, annak ellenére, hogy a dolognak nincs semmilyen rá kimutatható hatása.

Olybá tűnik tehát, hogy a galamb példájából kiindulva a babonák és általában a sztereotip gondolkodás az operáns tanulás egyfajta “mellékhatása”, ha úgy tetszik.

Kísértetiesen hasonlít a jelenség arra, amit Janka prof. tanított Szegeden pszichiátriából: az emberiség azért képes beszédre és elvont gondolkodásra, mert birtokában van az ABSZTRAKCIÓ képessége – viszont pontosan ez az a képesség, aminek a megbillenése az oka egy csomó pszichiátriai betegségnek – például a skizofrénia, vagyis a psziché és a valóság közötti szakadék tipikusan ilyen. A szélsőségesen skizofrén egyén végső soron szélsőségesen absztrahál – a katatón skizofrén már olyan mértékben csak a saját világában él, hogy teljesen képtelenné válik a valóság érzékelésére, a valóságtesztelése a nullával lesz egyenlő (ugye a skizofrénia egyik legelső tünete a pszichózis, vagyis a valóságtesztelés súlyos zavara). Janka prof. fenti tételét bizonyítja az is, hogy az IQ, vagyis voltaképpen az analitikus, absztraktív gondolkodás képességének növekedésével nő a pszichiátriai betegségek valószínűsége is.

Janka professzor ezt úgy fogalmazta meg frappánsan, hogy az emberiség a skizofréniával fizet a beszéd képességéért. Nos, a fenti galambos kísérlet alapján elmondhatjuk: az emberiség a vallással fizet az operáns tanulás képességéért! Ráadásul ezt a „fizetséget” sok más állatfaj esetében megfigyelhetjük (szinte minden állatfajnál, akik képesek az operáns tanulásra).

A vallás tehát, mint a babona végső formája, voltaképpen nem más, mint egy neuropszichiátriai jelenség, az operáns tanulás egy neurológiai mellékhatása, amit már sokkal kevésbé intelligens, de operáns tanulásra képes állatfajoknál is megfigyelhetünk.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

Összeomlás

VIP. 324

 

© Sputnik/ Natalia Seliverstova

Az  egyik  kínai  közmondás  szerint   „érd  meg  az  érdekes   időket”.   Kevesen  kételkednek abban,   hogy   jelenleg   érdekes   időket   élünk.   Nagy   változások   előtt  áll  a   Világ. Nem kevesebbről van szó, mint az Amerikai Birodalom összeomlásáról.

Amerika olyan történelmi „korrekción” megy keresztül, mint amin a Szovjetunió ment át 30 évvel ezelőtt. Ez utóbbinak szembe kellett nézni a valósággal, vagyis, hogy a politikai és gazdasági rendszere nem fenntartható. (Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a szocializmus nem fenntartható, mert a Szovjetunió végzetesen eltért a szocialista eszméktől olyasmi felé, amit állam kapitalizmusnak lehetne nevezni.)
Különben pedig, egyszer minden birodalom megszűnik létezni. A történelem teli van birodalmak maradványaival. Mért lenne ez másképp az Amerikai Birodalommal? Nincsen. Kizárólag az arrogáns „amerikai kivételezettség” csapja be magát a valóság észlelése helyett.
Érdekes felfigyelni arra, hogy a politikusok és az amerikai média miként tagadja a amerikai krízis kibontakozását.
Ez részben láthatóvá válik a „Russiagate” hangoztatásánál. Oroszországot vádolják az amerikai politika és társadalom destabilizálásával, elfedve ezzel Amerika belső rothadását.
Egyesek nem értenek egyet az „Amerikai Birodalom” kifejezéssel. Pedig több mint 100 országban kiépített, több mint 1000 katonai támaszpont elég jó bizonyíték a birodalom létezésére.
A II. világháború óta eltelt hét évtized alatt a „Pax Americana” volt a neve az Amerika által fenntartott globális rendszernek. A dicsekvő elnevezés mögött húzódó valóság messze volt a békés létezéstől. A birodalom fenntartása érdekében, Amerika több tucat háborút vívott, közvetetten okozott konfliktust és gyilkos felfordulást valamennyi földrészen (Ausztrália kivételével). Az úgynevezett „globális rendőrség” sokkal inkább „globális gengszterség” volt.
Most viszont az Amerikai Birodalom imbolyog a Kína és Oroszország, valamint más feltörekvő országok által vezetett több pólusú világban.
Amikor az amerikai vezetők panaszkodnak, hogy Kína és Oroszország „átalakítják a globális rendet”, tulajdonképpen azt árulják el, hogy Washington által feltételezett, saját érdekeit képviselő hegemónia a végéhez közeledik.
Ahelyett, hogy elfogadnák a megszűnést, agresszíven ellenállnak Kína és Oroszország befeketítésével, mintha azok fejlődése törvénytelen lenne. A fájdalmas vesztes klasszikus reakciója.
Szóval, mi árulkodik arról, hogy Amerika valóban az összeomlás felé tart?
Az amerikai aranykornak már rég vége van. A valaha rendkívül produktív rendszer már csak árnyéka korábbi önmagának. A társadalmi szegénység növekszik, miközben egy abszolút kisebbség pofátlanul gazdagodik, amik biztos jele annak, hogy a valamikor kolosszális amerikai gazdaság krónikusan haldoklik. Az ország 20 billió (2×1018) dollár nemzeti adóssága egy másik jele a krónikus sorvadásnak.
Asz amerikai kapitalizmus nemzeti büszkeségét felváltotta a globális kapitalizmus, vagyis az amerikai nagyvállalatok gyártó egységeiket áthelyezték oda, ahol olcsó a munkaerő és kedvezőbb az adózás. Innen nincs visszaút az aranykorba, függetlenül attól, hogy Trump elnök hányszor, és milyen gyakran mondja, hogy „Amerca First”…………….

___________________________________________________________________________
VIP előfizetőknek E-mailben elküldöm a teljes fordítást.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Éljetek a lehetőséggel

K Ö Z L E M É N Y

 

Az utolsó két poszt (Orbánról és a lélekről) Nem véletlenül került terítékre. Lehetőséget akartam adni arra, hogy alaposan kivitatkozzátok magatokat, mert a jövőben ezt a két témát nagyon kritikusan fogom kezelni. Nézetem szerint értelmes ember nem hisz a túlvilágban, és értelmes ember már rég felmérte Orbánt. (kivételt képez az, akinek az Orbán kormányból anyagi előnye van) Aki tehát az én mércém szerint meg akarja ütni az “értelmes” szintet, az vagy elfogadja az én álláspontomat, vagy nem nyilvánul meg. Az ok: E két témában nem vagyok hajlandó fórumot biztosítani a térítésnek/propagandának.
Az említett két poszthoz a hozzászólás holnap 02:00h-ig lehetséges.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2475) Lélek

Tibor bá’ online

 

Egészen pontosan: Lélek-Isten-Túlvilág.

Kilencéves koromban szüleim beadtak az Iskolatestvérek néven ismert szerzetesek bentlakó iskolájába, aminek utóélete megtalálható a Bp. XII. Istenhegyi út 32. alatt. Magyarul internátusi növendék lettem 14 éves koromig.

A nevelés lényege a kötelező tananyag mellett a jó katolikussá válás, aminek érdekében mindent megtettek. Minden reggel 7-kor mise, majd reggeli és 8-kor tanítás kezdete, amik természetesen imával kezdtünk. Déli 12-kor újra ima, majd ebédlőbe, ahol étkezés előtt megint csak ima. Délután stúdium, azaz tanulás, amit 1-2 óra mozgás szakított félbe az udvari sportpályán. Tanulás után májusban litánia, majd vacsora és végül tisztálkodás majd lefekvés. Lefekvés után még egy utolsó indokrinálás. A sötétben az egyik paptanár felolvasta az aznapra rendelt tanulságos történetet, amiből kicsenget, hogy isten a jókat jutalmazza, a gonoszokat pedig megbünteti. Ezen kívül az egyházi év minden egyes liturgiáját végigzongorázták: Gyertya szentelés, G+M+B, első pénteki áldozás, stb. Ha jól feleltünk akkor szentképet kaptunk jutalmul, amit betehettünk a névre szóló imakönyvünkbe. A hitoktatás természetesen magas szinten volt űzve.

Az ilyen háttérrel nevelkedő gyerekből minden kétséget kizárva istenfélő, idővel jó katolikus felnőtt vált. De nem én. 14 évesen, bérmálás előtt részt kellett vennem egy 3 napos lelkigyakorlaton, amit külső jezsuiták tartottak, akik három napon át teli beszélték a fejünket. Ez indította el, hogy elgondolkozzak a hallottakon. Ugyanis elképesztő dolgokat hallottam az örök kárhozatról, a Mennyek országáról, az angyalok karáról, és azt is megértettem, mit jelent szeplőtlenül szülni. Egyetlen baj volt csak. A mindennapi életben ezeknek a dolgoknak semmi nyoma nem volt. Különben épp ez idő alatt dúlt a II. világháború, és nem volt semmi jele a gondoskodó istennek, akinek ráadásul meg kellett volna büntetni azt a gonoszt, aki ledobott egy láncos bombát a szomszéd házra és megölte a pajtásomat.

Istennek nyoma se volt. Isten fia ugyan követett el néhány csodát, de 2000 éve, és azóta semmi. Volt ugyan Lourdes meg ilyenek, de ezek nem voltak meggyőzőek. Inkább tűntek egy idegbeteg kislány kóros látomásának. Az egészséges, valós világ nem passzolt a vallásos hiedelmekkel. Tehát gondolkodtam.

Az ember egy emlősállat, amit senki se tagad, pusztán annyi a különbség, hogy mi fejlettebbek vagyunk. Köztudott, hogy az emberszabásúak genetikai állománya 97 százalékban azonos az emberével. A testi felépítés pedig funkcionálisan azonos. A gyomor emészt, a szív keringeti a vért, a vese megszűri a vért, a máj elvégzi a vegyi munkát, az agy mind ezt ellenőrzi és koordinálja azon felül, hogy gondolkodunk vele. De az állatok is gondolkodnak. Még olyan buta állat, mint a tyúk, ami még csak nem is emlős.

Van azonban egyetlen egy kivétel, a „lélek”, mert lelke csak az embernek van. Még annak a majomnak sincs, akivel van egy közös ősünk néhány 100 ezer év távlatban. Felmerül a kérdés, mikor lett nekünk lelkünk? És hol van? Végeztek nagyon pontos méréseket haldoklóknál, kiderült, hogy a halál beálltával a hulla pont annyit nyomott, mint a halál előtti pillanatban. Hát persze, a lélek nem anyag. A lélek ennél sokkal több! Pontosan mi? Hát szellemi lényeg, az anyagi világban megfoghatatlan. Meg hasonló címeres bla-bla. De tegyük fel, hogy mindenek ellenére van lélek az emberi elmében. Miért nincs lelke a többi emlősállatnak? Illetve az embernek mikor lett nagy hirtelen lelke, és mitől? Mi váltotta ki? Nem sokkal egyszerűbb, ha az mellett döntök, hogy nincs lelkünk.

Ha nincs lélek, akkor az isten az embert (felejtsük el Darwint) saját képmására teremtette, és belelehelte a lelket. Ahá, isteni lehelet. Csakhogy azt már az egyház is elismeri, hogy evolváltunk. Az isten darwini evolúcióval teremtette az embert. Akkor pedig hol a lélek? De mondjuk van, és mi támasztja ezt alá? Az égvilágon semmi, csak a Biblia, amit (a mende-monda szerint) isten ihletésére írtak. Ezért aztán az „írva vagyon” mindent űberel. Mégis, hogy lehetne erről meggyőződni? Hahó! Azt mindenkinek magában kell megtalálni. Ugyanúgy, ahogy istent is. Ez nekem nem állt össze. 14 évesen az eszem nem fogadta el az egész, gondosan összeállított mesét.

A gyermekkori nevelés csodákat tud művelni, de az értelmes emberek a gyermekkor után le tudják magukban tisztázni, hogy mi valós és mi mindössze mese. Aki erre nem képes, és megy a gyermekkori mesék után, az az én megítélésem szerint minden csak nem igazán értelmes, még akkor is, ha fél tucat diplomát szedett össze. És az ilyen, mit keres az értelmes emberek vitafórumán?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőséggel

(2474)F I D E SZ

Tibor bá’ online

 

Egyszer és mindenkorra szeretnék tiszta vizet önteni a pohárba. Az első FIDESZ kormány előtti választáson 1998-ban a Fideszre szavaztam. Miért? Mert a fiatal Orbán Viktorról feltételezhető volt, hogy okos, értelmes, rátermett, egy fajta második Deák Ferenc lesz, és épp erre volt szüksége az országnak. Mi más lehet az ambíciója egy értelmes embernek, mint az, hogy bekerül a magyar történelemkönyvekbe, mint az az államférfi, aki felvirágozta az országot, bevitt minket az Európai Unióba és gazdaságilag is felzárkóztatott a nyugati országokhoz.

Alig kezdte meg az Orbán kormány a működését, arra figyeltem fel, hogy elég a parlamentnek minden harmadik héten összeülni, nincs szükség nagyobb demokráciára. Nem a demokráciáért aggódtam, az sehol se tökéletes, de én már akkor láttam Orbán Viktor foga fehérjét. Rémülten vettem észre, hogy ez az ember nem jeles államférfi akar lenni, hanem agresszív zsarnok. Valószínűleg a magas IQ értékem az oka annak, hogy az elsők között ocsúdtam fel, mekkorát tévedtem. Az első 4 év alatt természetesen mások is észrevették, amit én. Ez volt az oka annak, hogy 4 évvel később a szocik váltották a Fideszt. Az MSZP – SzDSz koalíciónak meg volt a kétharmada, de ezt egyáltalán nem használták ki. Úriemberek voltak, megelégedtek a szokásos mennyiségű lopással.

És akkor most egy kicsit a korrupcióról. Az emberi természetben kódolva van a korrupció, amennyiben valakinek valamiféle ”hatalma” van. Erről már többször írtam. Az ismerős hentesbolt kiszolgáló pacalt adott a pult alól. A hivatalnokok pláne megvesztegethetők. Nincs hely a világon, legyen az USA, Anglia, Németország, ahol nem lenne korrupció. Kínában halál jár érte, mégis van korrupció. Nem ez a kérdés, hanem az, hogy mekkora?

Ez lehet vita tárgya, de szerintem nem a szocik kormányoztak elfogadhatatlanul, hanem Orbán volt zseniális (vagy a szakértői). Alkalmazták a Göring elveket. Nem magyarázkodni kell az embereknek, mert hülyék, nem értik meg, nem figyelnek oda, stb. Rövid, két-három szavas schlagwort a nyerő: „Gyurcsány hazudik”. Ez rövid és velős, ráadásul ütős, ezt mindenki érti. Szerencsétlen Gyurcsány a legbecsületesebb politikus a baloldalon. Jót akart. Jelezte a táborának, hogy loptunk, hazudtunk, de ez nem mehet tovább. Dehogynem, csak nem mindegy hogyan. A szédületes jó orbáni taktika előrevetette a landslide győzelmet. Meglett a kétharmad. Na, ekkor indult csak be Orbán igazán. Rátette a kezét az alkotmány bíróságra, a bíróságra, az ügyészségre, Pintéren át a rendőrségre, az adóhatóságra. Szóval mindenre. Új alkotmányt nem csak írt, hanem a mindenkori igényeinek megfelelően újra és újra változtatott rajta. Nem volt szükség a nyílt diktatúrára, minden törvényes volt, mindössze a törvényeket gyártották nagyüzemi módon a személyes igényeik szerint.

Egyre többen jöttek rá, hogy baj van, de az Orbán hívők mindent megmagyaráztak. Ez helyes irány. És akkor megtörtént a világtörténelem legnagyobb csodája. Orbán másodszor is kétharmadot csinált. A nép jelentős része (de nem a többség, mert 41 százalékból lett 67) még mindig Orbánra szavazott. Aztán szép lassan kiderültek az oltári nagy lopások. Az aktív Orbán hívők ekkor előálltak, hogy inkább lopjanak a magyarok, mert a szocik engednék, hogy a külföldiek kitalicskázzák a pénzt. Nagy marhaság, de ezt vita alapnak szánták. A közhangulat akkor kezdett megváltozni (a népesség nagyobb hányada kormány váltást akar) amikor kiderült, hogy Orbán a nagy bevándorlás ellenes harcos, titokban, a magyar nép háta mögött migránsokat enged be.

Ez azonban Orbánt egy pillanatig se izgatta, zavartalanul azt hazudja, ha az ellenzék nyer, lebontják a kerítést és jönnek a migránsok százezrei. Noha az összes ellenzéki párt esküszik, hogy eszük ágában sincs lebontani a kerítést. Közben Orbán nemzetközi hírnévre tesz szert azzal, ahogy „vezeti” az országot, illetve „megvezeti” a népét.

Mostanra már annyi disznóságra derült fény, hogy az emberek immunisakká váltak. És akkor a képtelenségek csimborasszója. Kósa Lajos-t közjegyzőileg megbízzák, hogy 1.300.000.000.000 forintról „gondoskodjon”. Kósa Lajos-t a Rendészeti Bizottság főnökét. A pasi hebeg-habog, nyilvánvalóan hazudik, zavarban van. Debrecen polgármestere, a kormány minisztere. Szlovákiában lemond a belügyminiszter, majd bukik a kormány egyetlen újságíró lelövése miatt. Nálunk disznóság disznóság után derül ki, és senki az égvilágon nem mond le, és egy ilyen maffia kormányt napokon belül újra fog a magyar nép választani.

Az is az emberi természethez tartozik, hogy amit alapvetően elhisz, magáévá tesz, ahhoz tűzön-vízen át ragaszkodik, ha nem elég intelligens. Ha az, akkor újra és újra értékeli a tényeket és azoknak fényében változtat az álláspontján.

Nekem az a véleményem, hogy akik még ma is Orbán hívő, annak ezt mélységesen el kell hallgatni, mert ilyen embernek nincs semmi keresnivalója az értelmes emberek vitafórumán.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2473) Helló emberek

Tibor bá’ online

 

Legszívesebben azt írtam volna, hogy „hát idefigyeljenek emberek” csak nem akartam plagizálni Alfonzót, aki ezt a megszólítást kitalálta, amikkor Rákosi azt mondta, hogy a „hölgyeim és uraim” kispolgári, tessék másképp megszólítani a közönséget. Alfonzó tehát kiállt a függöny elé és elüvöltette magát: Hát idefigyeljenek emberek! Majd előadta mondanivalóját, amitől dőlt a közönség. Na, ezt nem akartam plagizálni, mert nem tudok olyat mondani, amitől dőlnétek a nevetéstől. Szóval helló emberek! Mi van veletek?

Nem érdekel benneteket semmi. A szatírákon nem röhögtök, a szexet nem élvezitek, már a filozófiai boncolgatás se hoz benneteket lázba. Öt éve volt olyan poszt, amihez 260 hozzászólás érkezett. Most meg 5-6. Be vagytok szarva, hogy vége az emberiségnek? És????  Semmi se változott. Régen se tudtad mikor fogsz meghalni, és miben. Ma se tudjuk. 40-50 éves férfiak régen is összeestek az utcán és elvitte őket az infarktus, teljesen váratlanul. Na, ez az, amik változott. A jelek szerint a tömeges halál nem váratlanul fog érkezni, csak nem tudjuk, hogy mikor. De mikor tudtuk? Soha.

Nem kell belekeseredni, mert az nem segít. Úgy kell élni, mint mindig, vagyis mintha örökké élnénk. Tenni-venni, tervezgetni, serényen várni a nyarat a napsütéssel, aztán meg a telet a hóval. Álmodni, és serénykedni az álom megvalósításán. Hogy megszűnik a világ? Akik eddig meghaltak, azok részére már rég megszűnt a világ. Részünkre majd csak fog. Mi jártunk a legjobban, mert pontosan addig élünk, ameddig lehet. Ameddig bárkinek lehet itt a Földön.

A világháború alatt pontosan úgy éltünk, ahogy javaslom. Tudtuk, hogy életkortól függetlenül bármikor bármelyikünk meghalhat, egyszerűen nem kell odafigyelni, zavartalanul kell élnünk az életünket, mert ennél jobbat nem tehetünk.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2472) Sexbot

Tibor bá’ online

 

Sexbot a szex és a robot szavak ötvözéséből született. Kérdés mit neveznek sexbotnak? Szexbotok olyan robotok, amiket kifejezetten azért hoztak létre, hogy emberek szexuális igényét kielégítsék. Bizonyára emlékeztek az ember méretű, felfújható gumibabákra, nos, azokat nevezhetjük null generációnak, és hol vannak már azok! Ha az utca emberét megkérdezed, akkor a következő választ fogod kapni: Szerelem, házasság, közösülés robotokkal? Soha a büdös életben. – Hümmm, esetleg egy kicsivel hamarabb! A (mesterséges intelligencia) szakértő, David Levy szerint, azok a tárgyak, amiket régen hidegnek, mechanikusnak találtunk, hamarosan társainkká válva ki fogják elégíteni az ember legősibb vágyait. Levy rámutat arra, hogy az elmúlt években az Ember kapcsolatrendszere jelentősen megváltozott: miért leszünk szerelmesek, miért kötődünk érzelmileg állatokhoz, sőt plüss állatkákhoz? Ez a megváltozó kötődés miért ne alakulhatna ki robotokkal? Felmérések szerint a „normális” szex megváltozott és folyamatosan változik. A szeretkezési „mechanizmus” roppant mesterkéltté vált.

Tehát szexbot. Egy robot, amelynek feladata, hogy közösüljön emberrel, beleértve orális szexet, anális szexet egyaránt. De még mindig nem az „igazi”. De majd lesz. Szakemberek szerint 2050-re olyan szexbotokat fognak gyártani, amelyekkel kellemesebb lesz a szex, mint élő emberrel. Nehéz elhinni, illetve, nyilván embere válogatja. Nézd meg az alábbi videót. Utána majd kérdezgetlek.

Mit szólnál egy közösüléshez valamelyik babával? felhevültél a látványtól? Vagy undort érzel? Esetleg össze vagy zavarva, és nem tudod pontosan hol tartasz a kérdésben? Avagy – és ez nagyon valószínű – nem mersz még magadnak se válaszolni? Gondolj bele! nem beszél vissza, nincs saját akarata, abszolút igénytelen. Az ultimat feleség.

Tetszik, nem tetszik, számolni kell vele, mert a szex robotok a fantázia világából átléptek a valóságba. Kutatók szerint a szex robotok fel fogják váltani a prostituáltakat, meg fognak teremteni egy újfajta orgazmust.  Vagy pedig jelezni fogják a világ végét. Végül megállapíthatjuk, hogy a szex robotok csak egy új játékszerek vagy esetleg ennél sokkal többek. Az idő meg fogja adni a választ.

És akkor a részletek. Az első „használható” szex robot a Roxxxy volt kb. 7500 dolláros áron, ami megközelíti a 2 millió forintot. Hamarosan lett férfi megfelelője a Rocky, amely a leírás szerint két csatlakozással rendelkezett. Tehát egyaránt volt alkalmazható heteroszexuális nők és meleg férfiak részére. Lehet hogy hangulatrontó leszek, de két millió elköltése helyett olcsóbb módja is van a szexuális élet felpörgetésére, ámbár nem kívánok tanácsokat adni.

Mindenesetre, valamit azért észre kell venni. Vibrátorokkal és egyéb segédeszközökkel a szex shopok polcai ragyásig vannak pakolva. Nyilván van ezekre jelentős kereslet. Akkor miért ne lenne sikere egy még tökéletesebb segédeszköznek? Pláne, hogy garantált a ráunás elkerülése. A gyártók ugyanis lehetőséget biztosítanak bizonyos részletek megváltoztatására, úgy mint haj és fanszőrzet szín, emlő és pénisz méret + forma, szemszín, bőrszín, stb. És mindez  csupán 2 millióért 😀 , ami csak első megközelítésre tűnik soknak. Ha az első feleséged elvitte a 20 milliós lakást, hogy egy albérletedben meghúzva magad, legyen erőd annyit keresni, hogy havonta pontosan elküld a gyerektartást, akkor….. nos akkor a két millió nem is olyan sok. és ráadásul Roxxxy feje felett nem múlnak az évek, harminc év után pont olyan ropogós és üde, mint az első héten.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2471) A családi orvosnál

 

Tibor bá’ szatirikus online

 

 

Mindössze másfél órája ültem a leadott kártyám után járó, fejkvótát bezsebelő háziorvos rendelőjének folyosóján, amikor kiderült, hogy most már végképp én következem. Igen, tudom, lehet már időpontot kérni, de a helyzeten nemigen segít. Különben pedig, ha ma reggel ébredek vesetáji fájással, akkor ma kell mennem, hacsak nem akarok életem végéig dialízisre járni. Egyébként az in­tézmény európaiságát mi sem jelezte jobban, mint az a kis piros lámpácska, mely­nek kigyulladása azt jelezte, hogy beléphetek háziorvosom színei elé. Persze magyar honban a legtöbb engedély egyúttal kötelességet is jelent, ezért szapora léptekkel benntermettem a vizsgálóba. Belépésem pillanatában egy idős férfi kezdett lekászálódni a vizsgáló heverőről. Lehetne rosszabb is – gondoltam – például egy vén nyanya is szedelőzködhetne, aztán a szexuális egyensúly helyreállítása végett, este fél órát ülhetnék a „Free porn videos” előtt. Persze európai mér­cével mérve annak a nyavalyás piros lámpának még jó darabig nem lett volna sza­bad kigyulladni, de hát ez kigyulladt. Ha nagyon akarom, ki tudom találni miért. Nyi­l­ván evvel a finom presszióval kíván az orvos oda hatni, hogy a köszvényes öregúr saját unokáját megszégyenítő sebességgel kapkodja magára szegényes ruháit. Ha az ember még mindig nagyon akarja, akkor meg tudja érteni, hogy az orvos is siet, sőt együtt lehet vele érezni, rengeteg még a beteg és bár este nyolcig tart a rendelés, legfeljebb hét percet szeretne késni a hétórakor kezdődő színházi előadásról. A magyar színházak ugyanis emberemlékezet óta a hét órás előadásaikat egységesen és hulla pontosan 7 óra és 07 perckor kezdik. Hogy ez utóbbi eurókonform-e azt nem tudom, de most hogy már benn vagyunk (ki tudja meddig?) lassan majd kiderült. Különben legyen ez a legnagyobb bajunk! Egyelőre bebocsátást nyertem a családi orvos színei elé.

Szóval ott tartottam, hogy belépek a rendelőbe, és ha akarom, ha nem, végig kell mustrálnom az előző beteg vézna testét. Magamban megállapítom – amihez egyéb­ként semmi közöm, – hogy tisztességes méretű májfoltjai vannak, vakbelét egyszer már kivették (törlőkendőt nem hagytak benne, mert hiszen a páciens még él), a forradás elég hosszú, szé­le bugyros, valószínűleg a műtétet gebinben végezték, vagy paraszolvencia mentesen. Vizsgálati elődöm erősen megkopott szőrzete ősz, már ahon­nan még nem hullott ki, alsó inge enyhén lyukas és szürkére mosott (felesége nyilván nem nézi a TV reklámokat, vagy ami még rosszabb, nem hisz nekik), alsónadrágja bő szárú, olyan, mint ami ötven éve volt divat, bőre petyhüdt, mellkasa aszott, maradék izmai erősen lógnak. A Nyugdíj Intézetnem már nem fog sokba kerülni. Ezeket természetesen ő maga is tudja, és tüntető elfordulással jelezi, hogy ezekhez semmi közöm.

A mustra persze hamarosan kölcsönös lesz, mert az orvos rám förmed, hogy vetkőz­zek. Az öreg muki még csak gombolkozik, így aztán bőven akad ideje, megnézni vajh nekem mi minden buggyan ki az öltözék alól. Mi tagadás, az utóbbi negyven évben már nemigen szólítanak le a nők az autóbuszon, teljesen függetlenül attól mily vaskosan domborodik ki pénztárcám a farzsebem kontúrjai mögül. Ebből kifolyólag alig titkolt kajánsággal most ő gyönyörködik az én megereszkedett izomzatomban, de a meccs nincs még lefutva. Mivel én is értek magyarul, megtudom, hogy a májfoltosnak hány­szor kell naponta ecsetelni és hány napig kell tartózkodni a házasélettől – bár ez utóbbit az orvos csak udvariasságból mondta. Kajánul kun­cogok. Istenem, de szép. Már senki se tudhatja meg személyi számomat, mert az al­kot­mányellenes. Hogy bűzös folyásom van, azt az utánam következő betegnek, aki már vagy fél órája a nyakamba liheg, simán az orrára kötik, mert az Alkotmány Bíróság figyelme erre még nem terjedt ki, pedig lassan más semmi mással nem foglalkozhat. 

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2470) Labiaplasty

Tibor bá’ online

A tökéletes szeméremajkak nyomában

 

Az egyik nő szép, a másik kevésbé, az egyik férfi csinos, a másik pedig nem. Az ilyen megállapításokban nemigen szokott vita lenni az emberek között. Sok ezer éve nézzük egymást és magunkat. Első megállapításunk az, hogy nagyon nem vagyunk egyformák. Vegyük csak az orrunkat. Lehet kampós, pisze, széles és tompa, kicsi és nagy, illetve hegyes, vagy éppen borvirágos. Egy húszéves nőről általában meg tudjuk állapítani, hogy szép-e vagy csupán gyönyörű. Ennek oka az, hogy van összemérhetőségi lehetőségünk (persze a muszlimoknál más a helyzet, de én európai nőkről beszélek). A női keblekkel már egy kicsit más a helyzet, mert bár ruhán keresztül, melltartó alatt ezerszámra lehet őket szemrevételezni, de csupasz melleket már ritkábban lát az ember. Ennek ellenére akt fotók és festmények segítségével azért minden férfiben kialakul, hogy melyikhez van leginkább kedve, és minden nő el tudja dönteni, hogy milyenre vágyik – ha nincs megelégedve a sajátjával – és ma már tehet is vágyainak elérése érdekében. A megoldás a szilikon implantátum. Viszont ki tudja megmondani, hogy milyen a kívánatos szeméremajak? Senki, mert ehhez be kellene nézni egy vaginába, az pedig nem szokás. Ezért aztán a témával, úgy értem a szeméremajkak milyenségével se a nők, se a férfiak nem foglalkoztak, egészen a legújabb korig. Akkor most mi változott?

Az Internet elterjedésével elképesztő mennyiségű videó pornó kering a Világhálón. Az ember, ha akarja, ha nem, elég gyakran láthatja őket. A helyzet pedig az, hogy a mai pornók nem egyszerűen csak vidáman kefélő embereket mutatnak be, hanem a kameraman a nyakát töri, hogy az akció helyét minél jobban megközelítse. Ezért aztán premier plánban láthatjuk a pumpálás női és férfi eszközét. Konkrétan a női nemi szerv „szeméremajak” elnevezésű alkotóját. Egyszeriben kiderült, hogy a nők nem csak mellméretükben és mellállagukban, vagy teszem azt, szemöldökívükben különböznek egymástól, hanem nincs két egyforma szeméremajak se. Ebben az esetben pedig vajon milyen a kívánatos? Hát ez az! Hogyan néz ki a tökéletes szeméremajak? Egyelőre senki se tudja, de minden esetre minél kisebb annál jobb. Na, itt jön be a képbe a „labiaplasty”, ami végeredményben a szeméremajkakon elvégzett plasztikai műtét, méretének csökkentése végett.át ez az Mert azért az már kiderült, hogy a társadalom többsége szerint a férfi hímvesszeje legyen minél hosszabb, a nő szeméremajka pedig minél kisebb.

műtét előtt - műtét után
műtét előtt – műtét után

Nem csoda, hogy Amerikában a labiaplasty már évek óta virágzik. A nők már csak ilyenek, mindig az kell nekik, ami nincs. Azért persze vannak, akik a nők védelmére kelnek, úgy értem a labiaplastyra vágyó nők védelmére. Szerintük az átlagnál nagyobb méretű szeméremajak mozgás közben kellemetlen érzéssel járhat, sőt az egyszerű közösülésnél is kellemetlen lehet, a tangák viseléséről már nem is beszélve. A nők egy részének azonban nincs szükség fogadatlan prókátorra, kiállnak az mellett, hogy jogosan elégedetlenek, ha szeméremajkuk aszimmetrikus, elszíneződött, vagy csak úgy, simán nem tetszik az, amivel rendelkeznek. És miért nem tetszik? Nos, a válasz egyszerű. A leborotvált, kicsinek tűnő női nemi szerv egyszerűen csak fiatalos. Azt pedig mindenki tudja, hogy a fiataloké a világ. Ezért aztán a ráncfelvarrás, kebel és ajak feltöltéshez felsorakozott a szeméremajkak kurtítása is, csak egy kicsit finomabban mondják: labiaplasty.

Mindenesetre megint a nők jártak jól. Egy túlméretezett lebenyből egy darabot levágni sokkal könnyebb (és olcsóbb), mint egy apróra sikerült hímtagot meghosszabbítani (ha esetleg már kitalálták volna) 😀
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
Éljetek a lehetőséggel

(2469) Köztes állapot

Tibor bá’ online

 

Észak és dél Korea vezetői találkoztak, szívélyesen kezet ráztak, (a keleti kultúrának megfelelően) nagyokat mosolyogtak, és elbeszélgettek. Megegyeztek abban, hogy mind a ketten békét akarnak. Ezen túlmenően Kim ismertette, hogy ők kizárólag védelmi okok miatt fejlesztették ki az atombombájukat és a rakétáikat. Ha garanciát kapnak a békére, akkor mind a kettőt abbahagyják. Különben ők soha, senkit nem támadtak meg, ellentétben Amerikával, akik állandóan harcolnak valakikkel.

Néhány hete még atomháborúra készülődő világ fellélegezhet. De nem, gyorsan kiderült, hogy Washington egyáltalán nem örül az olvadásnak, nekik ellenség kell (a fegyvergyártáshoz) és háború (a legyártott fegyverek elhasználásához). Persze ezt le lehetne szarni, de éppen ők fenyegetik Észak Koreát, akik cserébe a leszerelésért minimum békekötést akarnak, amire az USA 1953 óta nem hajlandó.

Mindenesetre a CIA propaganda gépezet beindult. (nyugi, ez a magyar médiából is kiderül)  Elővették, hogy néhány hónapja Kim saját fivérért megölette egy repülőtéren, mert hogy veszélyezteti Kim hatalmát, magának követelheti a “trónt”. Kim azt állítja, hogy a bátyjának nem voltak ilyen ambíciói, a ő pozíciója szilárd, viszont a hamis zászlós akciókról Washington híres. Legyél okos! Mindenesetre, ha az észak koreai válság ellaposodik, akkor Washington rátesz egy újabb lapáttal az iráni válságra. Az egész csak arra jó, hogy az emberek ne figyeljenek fel arra, hogy északon a jég kurvára olvad.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2467) Kávé

Tibor bá’ online

 

~at499Koffein a legelterjedtebben használt hangulatjavító drog, ami különösen hazánkban igaz. Ritkán lehet errefelé találkozni olyannal, aki nem iszik kávét. Felmerül azonban a kérdés, hogy vajon az emberek tisztában vannak-e vele, hogy ez a széles körben elterjedt szokás mi mindennel járhat együtt? A „következmények” egy része pozitív, de egy másik része negatív. Vegyük őket sorra!

A legutóbbi felfedezés szerint az a nő, aki naponta legalább 4 kávét elfogyaszt, 20 százalékkal csökkenti a depresszióba esés bekövetkezését, azokhoz képest, akik legfeljebb napi két kávét isznak meg. Tudom, ez úgy hangzik, mintha a kávé lobby rendelte volna meg a vizsgálatot, de nem kizárt, hogy „van benne valami”.

Egy másik kísérlet azt az eredményt hozta ki, hogy fájdalomcsillapítóval együtt elfogyasztott kávé a gyógyszer hatását fokozza, vagyis eredményesebb fájdalomcsillapítást érhetünk el vele.  Persze ez a tanulmány is büdös egy kicsit, de ezt ellensúlyozzák mások. Például az, hogy a kávétól van, akinek megfájdul a feje. Pontosabban, egy másik tanulmány szerint, aki naponta 500 mg koffeinhez jut, annak a krónikus fejfájás lehet a jutalma, ahol krónikusnak azt a fejfájást nevezik, ahol a fájdalom havonta 14 nap (durván minden második nap) jelentkezik. Ugyanakkor a napi 125 mg koffein a krónikus fejfájást lecsökkenti időszakos fejfájásra. magyarul: igyál kávét, de ne sokat.

Mindenfajta híresztelés ellenében a koffeinnek nincs rákellenes hatása, jobban mondva nem gyógyítja a rákot, viszont nem lehetetlen, hogy csökkenti a rák előfordulási esélyét.

Ez viszont nem vicc! ha volt már gyomorfekélyed, akkor tisztában vagy vele, hogy egy csésze kávé elfogyasztása után a poklok kínja vár rád. Igen, a koffein izgatja a gyomor nyálkahártyáját, amire a gyomor savkiválasztással válaszol, a sav pedig (a gyomor saját maga előállított sava) marja a fekélyt. Ebből az is következik, hogy akinek kevés az emésztéshez elengedhetetlen HCl szekréciója, az egy csésze kávéval helyrehozhatja a hiányt, bár ezt a hiányt pótolni lehet egy jó erős húslevessel is.

Viszont úgy tűnik, hogy a kávé fogyasztás bizonyos mértékben megóv a kettestípusú diabétesz kialakulásától. Tekintve, hogy ez kezd népbetegséggé válni, idősebbeknek megfontolandó a napi egy-kélt csésze kávéra való rászokás. Az állítás valószínűségét nagyban befolyásolja, hogy az utóbbi időben 15 tanulmány jelent meg, azonos eredménnyel. Ráadásul itt a kávéról, és nem a koffeinről van szó, mert a hatás koffeinmentes kávéval is jelentkezik. Vagyis ez esetben a kávé antioxidáns és nyomelem tartalmáról lehet szó, ugyanis a magnézium és a króm fokozza az inzulin hatékonyságát.

1400 kávéfogyasztót kísértek figyelemmel 20 éven keresztül. A napi 4 kávét ivók körében az Alzheimer kór bekövetkezésének valószínűsége 65 százalékkal esett vissza. Tekintve, hogy az Alzheimer kór is kezd előretörni, a kávéfogyasztást érdemes megfontolni ilyen szempontból is.

Végül pedig, nehéz eldönteni, hogy ez a hatás kívánatos-e, vagy sem, napi minimum 315 mg koffein jelentősen besegít a hallucinálás előfordulásába. Tehát, akinek minden vágya, hogy szellemekkel találkozzon, annak érdemes meginni napi 3 csésze kávét. Ha így se sikerül találkozni a nagymama szellemével, akkor ajánlatos felcserélni a kávémárkát. 😀

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(2466) Az orosz federáció helyzete

VIP. 323

Paul Craig Roberts analizálja a Putyin beszédet

A beszéd legfontosabb része volt Oroszország új nukleáris fegyvereinek a bejelentése, ami vitathatatlanul jelzi, hogy Oroszországnak hatalmas nukleáris fölénye van az Amerikai Egyesült Államokkal és a vazallus NATO országokkal szemben.

Az új orosz fegyverek fényében nem biztos, hogy az USA kvalifikál a szuperhatalom címre.

Nekem semmi kétségem nincs afelől, ha ezekkel a fegyverekkel Washington rendelkezne, míg az oroszok nem, akkor a megbolondult neo-konzervatív katonai/biztonsági komplexum már rég megtámadta volna Oroszországot.

Ezzel szemben Putyin kijelentette, hogy Oroszországnak nincsenek területi igényei, hegemonikus ambíciói, és nincs szándékában senki megtámadni. Putyin szerint ezeknek a fegyvereknek a létrehozása szükséges lépés volt azért, mert a Nyugat évről-évre elutasította a békét és az együttműködést Oroszországgal, ehelyett Oroszországot körbevette katonai bázisokkal és Anti Ballisztikus Rakéta rendszerek telepítésével.

Putyin kitért arra, hogy „Mi az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval normális és konstruktív viszonyt szeretnénk, és elvárjuk, hogy a józan ész érvényesüljön, valamint partnereink tisztességes és az egyenlőség alapját válasszák együttműködésünk során…. Soha nem lesz célunk a kivételezettség elérése. Megvédjük az érdekeinket, és elfogadjuk másokét.”

Putyin közölte Washingtonnal, hogy szankciókkal és propagandával az erőfeszítésük Oroszország elszigetelésére, valamint Oroszország akadályozása, hogy képes legyen megfelelő választ adni a katonai bekerítésre, nem járt sikerrel.

Oroszország új fegyverei az USA/NATO hadászati elképzeléseit hatástalanná változtatták. Oroszországot fojtogató szankciók, beleértve a katonai szférát is, nem jártak sikerrel. Nem voltak képesek Oroszországot lefékezni. Jobban tennék, ha emlékeznének erre…… Álljanak le a közös Földünk veszélyeztetésével!

Nem hiszem, hogy a Nyugat észhez tér. Washington totálisan elárasztotta az „amerikai kivételesség” (American exceptionalism) elmélete. A megkerülhetetlen ország (indispensable country) szélsőséges önhitsége mindenkit leterít. Az európaiakat megvették kilóra. Szerintem Putyin remélte, hogy az európai vezetők meg fogják érteni Oroszország megfélemlítése reménytelen, és nem fogják jóváhagyni Washington Russzófóbiáját, ami egyenes út a nukleáris háborúhoz. Semmi kétség Putyin csalódott volt Gavin Williamson, angol védelmi miniszter idióta megnyilatkozása miatt, amikor Oroszországot eszkalációval és provokációval vádolta.

Éveken át tartó csalódás volt, hogy Washington teljesen figyelmen kívül hagyta az orosz érdekeket. Ebből Moszkva arra a következtetésre jutott, hogy Washington az amerikai haderőre támaszkodva akarja „betörni” Oroszországot, hogy az elismerje Amerika vezető szerepét. Putyin ezt az amerikai illúziót akarta tönkre zúzni az orosz katonai készültség bejelentésével.

Beszédében Putyin kijelentette: „Senki se akart szóba állni velünk. Senki se volt hajlandó meghallgatni minket.” Viszont Putyin világossá tette, hogy a nukleáris fegyvereket megtorlásra fogják tartalékolni, támadásra nem. Azonban ha megtámadják Oroszországot, vagy Oroszország bármelyik szövetségesét, azonnal teljes erővel reagálni fognak.

„Remélem, hogy az orosz diplomácia sikeresen be tudja fejeztetni Washington által keltett feszültségeket.” Viszont az orosz diplomácia két leküzdhetetlen akadállyal néz szemben. Az egyik az, hogy a pöffeszkedő katonai/védelmi komplexumnak szüksége van egy komoly ellenfélre ahhoz, hogy az évi 1000 milliárd dolláros védelmi kiadást alá tudják támasztani. A másik akadály az amerikai neo-konzervatívok világhegemónia ideológiája.

Ez az ideológia ott van valamennyi amerikai államban, és lehetetlenné teszi bármelyik szenátornak vagy küldöttnek, hogy a komplexum érdekei ellen tegyen lépéseket. Az amerikai külpolitikában fel kellene támadni egy ellenpólusnak, amik észhez téríthetnék a megbolondult neo-konzervatívokat.

Ez a két akadály elég erősnek mutatkozott ahhoz, hogy Trump elnököt megakadályozza az orosz viszony normalizálásában.

Lehet, hogy következő beszédében Putyin közvetlenül az európaiakhoz fog szólni, megkérdezve, hogy az európai érdekeket szolgálja-e Washington Moszkva ellenessége. Valamint ha kenyértörésre kerül a sor, el tudják-e kerülni azok az országok a megsemmisülést, ahová Amerika ABM bázisokat telepített?

A NATO bázisok nélkül Washington nem tudja háborúba sodorni a világot. A lényeg az, hogy NATO maga áll a béke útjába.

 

___________________________________________________________________________

VIP előfizetők a teljes fordítást megkapták E-mailben.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2465) T i n d e r

Tibor bá’ szatirikus online

A 20 éves szűz, sőt a 20 éve szűz se én vagyok

Közkívánatra, vagy inkább közkövetelésre engedek a nyomásnak. Ma már úton-útfélen mindenütt társakat keresnek az Interneten. Nekem is rá kellett döbbennem, hogy hazánkban megközelítőleg 10 millió társtalan tengeti életét valamelyik hipermarket és panellakása között. Ezért úgy döntöttem, hogy kísérleti jelleggel az első három hölgynek, akik már hetek óta ostromolnak, lehetőséget biztosítok arra, hogy az én honlapomon is keresgéljenek társat. A hölgyek felé mindössze egyetlen kikötésem volt, hogy lehetőleg saját fényképüket küldjék be, és ha van rá mód, a kép ne legyen 20 évnél régebbi. Ezt is csak saját jól felfogott érdekükben erőszakoltam rájuk, mert egy esetlegesen összejött személyes találkozónál sokat segít az egymásra találásban.

C.S.Grobacsek Mária: Mint azt a jobb oldalt látható fényképem is illusztrálja egy átlagosnak mondható lány vagyok az egyik észak magyarországi településről. Még csak 20 éves vagyok, de már elég sok barátom volt, viszont a szüzességem még nem vesztettem el. Egészen pontosan egyszer már elvesztettem, de valaki megtalálta és 10 % jutalom ellenében visszahozta. Valójában ez a nagy bánatom és ezért teszem fel magam az Internetre, mert a helyi csajok már halálra cikiznek. Szóval várom azt a vállalkozó férfit, aki elvenné – de most már tényleg – a szüzességem, és persze adna érte valamit cserébe, mert ugye, valamit valamiért.

S.B.Kiscelli Ildikó: Sajnos nem volt jobb fényképem. Ez pedig eléggé előnytelen, de eligazodásnak azért megfelel. Gondolom jól látható rajta, hogy egy számítástechnikai cégnél dolgozom, mint kávéfőző, amivel a főzés tudományom be is fejeződik. Éppen ezért csak olyan pasik ismeretségét keresem, akik tudnak főzni (mosni, porszívózni, szülni, stb.) Különben 19 éves vagyok, eddig volt 4 abortuszom, 4 görög társasutazásom és 4 cicusom, de az utolsó pasim ezekből hármat agyonvert, mert dugás közben mindig melleimre akartak ülni dorombolás végett. Ezért egy új pasival szemben nincs semmi más megkötésem, csak a macskák szeretete.

J.M.Nagy Fruzsina: A NAGY nem az igazi nevem, csak olyan ragadvány név. Az első pasimtól kaptam a melleim miatt. Vele egy mammográfiai szűrésen ismerkedtem meg. Amikor levettem a blúzomat azt mondta ilyet még nem látott, pedig már 30 éve szűr, és ezen az alapon össze-vissza nyomkodott, de úgy az ágyban a pasi OK volt. Igaz hamar elment, és pont ezért tettem fel magam az Internetre, mert mammográfiára 2 évig nem kell mennem és ekkora kihagyást túlzásnak tartok, pláne, hogy el se megy. Az életkoromat szándékosan nem mondom meg, hadd legyen meglepetés. Különleges igényeim nincsenek, mert én a 22 centit nem tartom különlegesnek. Igaz, kölcsönös egyetértés esetén a 22 centiből néhány millimétert engedhetek.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2464) Ellenérdekeltség

Tibor bá’ online

 

Nincs a Világon még egy olyan szerződés, amelyben a szerződő felek ilyen hatalmas mértékben lennének ellenérdekeltek, mint az albérletnél. A tulajdonos minél nagyobb bérleti díjat szeretne kapni, de lehetőleg úgy, hogy a lakásban ne lakjon senki. A bérlő a lehető legkisebb bérleti díjat szeretné fizetni úgy, hogy a lakással úgy bánhat, mint Csáki a szalmájával. Az egészben az a szép, hogy mind a kettőnek megvan a maga indoka. A tulajdonos meg szeretné kapni a tőkéje után járó kamatot, de úgy, hogy a tőkéjét képviselő lakásának az értéke ne csökkenjen, jó lehet, a használat pont ezt teszi. Az egész ellenérdekeltség meg van fűszerezve egy rakás érzelemmel. Az albérlő rendszerint fiatal, akit rendkívüli mértékben idegesít, sőt kifejezetten igazságtalannak tartja, hogy nem rendelkezik mindazzal, amivel szeretne. Irigy azokra, akiknek már „mindene” megvan, és egyáltalán nem érdekli, hogy miként szerezte meg, mennyi munkát fektetett bele. Ha már egyszer őt a világra hozták, akkor neki joga van úgy élni, ahogy szeretne. A tulajdonos úgy gondolja, hogy rengeteget nélkülözött, gürcölt, amíg szert tett arra a kis vagyonra, és most már szeretné élvezni annak előnyeit.

Itt azonban nem áll meg a dolog. Mind a két fél iparkodik érvényesíteni a szerinte igazságosnak tartott érdekeit. Az albérlő minden fellelhető lehetőséget megragad arra, hogy a kettőjük közötti különbséget lenullázza. Ha van rá mód nem fizet, vagy próbálja lealkudni a lakbért, távozással fenyegetőzve. A tulajdonos fel akarja emelni a lakbért az inflációra hivatkozva. Amit lehet azt az albérlő lehasznál, nem törődik az állaggal, mert „az a büdös kapitalista”. A tulajdonos a szükséges karbantartásokat, menet közben jelentkező javításokat, ha lehet, leszabotálja. Ez az áldatlan állapot egy idő után gyűlöletbe csap át, méghozzá sunyi gyűlöletbe. Az albérlő nem fizeti a közüzemi számlákat, nem érdekli, ha leveri a vakolatot, berepeszti a fürdőszoba tükröt, leveri a csempét a konyhában. A tulajdonos kifogásolja az állattartást, a vendégjárást, a hangoskodást, legfőképpen azt, hogy többen alszanak a lakásban, mint ahány főről szó volt. Ennek ellenére folyik a bérbeadás, mert az egyiknek kell a bérleti díj, a másik lakni akar valahol, tehát megkötik a szerződést, de egyik se azzal a tisztességes szándékkal, hogy azt be is tartsa, minkét fél ott lépi át a határt, ahol tudja.

Ennél semmivel se kisebb az ellenérdekeltség, de jóval nagyobb a tét az eltartási szerződéseknél. Itt az egyik fél komoly anyagi áldozatot hoz azért, hogy biztonságban élhessen még néhány évet, a másik pedig abban érdekelt, hogy az eltartott minél előbb elpatkoljon. Ráadásul a kiszolgáltatottság nem kölcsönös, mint az albérleteknél, hanem egyirányú. Az idős, magatehetetlen abszolút ki van szolgáltatva. Ráadásul a jogalkotók érdekeltsége is belejátszik a dologba, ugyanis az államnak érdeke, hogy ne neki, hanem egy magánszemélynek legyen kötelessége bajlódni egy rászorulttal. Ezért aztán, míg egy bérleti szerződésből ki lehet bújni egy egyszerű felmondással. Az eltartási szerződéseknél ez nem áll fen, ugyanis a megkötés pillanatában az ingatlan átszáll az eltartó tulajdonába, vagyis ő már megkapta az ellenszolgáltatást azért, amit még nem is szolgáltatott.

Ha tehát az életben bármelyik megkötésére sor kerülhetne, ne feledjétek szavaimat, mert a csalódás óriási lehet.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2463) Ateista filozófus és keresztény teológus összecsapása

Tibor bá’ online

Vajon Ádám és Éva utódainak soron következő kihalása isteni szándékot jelent-e?

 

Alex Rosenberg ateista filozófus kesztyűt dobott William Lane Craig keresztény teológusnak a Purdue Egyetemen – jelentette a Christian Post isten létezésével kapcsolatban.

Rosenberg kijelentette, ha a vitapartnere meg tudja indokolni, hogy isten miért tűrte meg a gonoszt a világban, akkor megkeresztelkedik. Szó szerint a következőket mondta a nagyszámú hallgatóság előtt: „Ha Dr. Craig tud nekem mondani bármilyen logikus, és koherens indokot arra, hogy az elmúlt 3,5 milliárd év alatt az emberiséget ért borzalmak nyilvánvaló tényével hogyan egyeztethető össze egy jóakaratú, mindenható lény létezése, akkor megkeresztelkedem.”

Érezhetően Rosenberg kihangsúlyozta, hogy a gonoszságot meg kell magyarázni. Amire a keresztény teológus a következőket válaszolta: „Itt most az a probléma az ön feltételezése, hogy Isten minket boldoggá akar tenni a földi életünkben, de a keresztények szerint ez a feltételezés hamis. Az élet célja nem a földi boldogság, mint olyan, hanem isten megismerése. Életünk folyamán számtalan gonoszsággal találkozhatunk, melyek tökéletesen céltalanok a földi boldogság megteremtése szempontjából, de egyáltalán nem céltalan az isten megismerésének , megváltásunk és az örök életünk szempontjából.” – A vita hallgatósága, és az online nézők egyöntetű véleménye szerint a keresztény teológus nyerte meg a vitát.

Az én véleményem pedig a következő: Nem elég ateista filozófusnak lenni ahhoz, hogy eligazodjunk a valóság világában, követni kell a természettudományos gondolkodás szabályait. Nem lehet, és nincs értelme isten tagadásába belefogni. Nem tagadni kell istent, hanem elvárni az istenfélők bizonyítását. A természettudományos előrelépésnek sose volt része a dolgok tagadása, hanem a dolgok megismerése. Alex Rosenberg megszegte ezt a szabályt, vesztett. Okosabb lett volna, ha bizonyítékokat követel isten létezésével kapcsolatban. Nincs olyan illogikus tétel, amit az istenhívők nem tudnának kimagyarázni. Az igazi kemény dió a nem létező megelevenítése. Erre az “írva vagyon” vagy “megtalálod magadban” KEVÉS, szánalmasan kevés.
Most viszont a kihalás árnyékában Rosenberg újra nekifuthat a vitának. Mi értelme isten megismerésének, ha kihalunk. vagy inkább arról lenne szó, hogy megtelt a túlvilág, nincs szükség több istent imádó lakóra?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2462) Egyre süketebb a Világ

Tibor bá’ online

 

A dolgok rendje, hogy idős korunkra kissé romoljon a hallásunk, egyszerűen „nagyot hallók” leszünk. De most hogy mindenütt Bluetoothokba és iPodsokba botolhatunk a hallásromlás hamarabb áll be mint bármikor a múltban. A Wisconsin Egyetem orvosi fakultásán végzett kutatás szerint a 48 és 59 éves emberek 20 százaléka halláskárosult. Ugyanakkor a Journal of the American Medical Association tanulmánya arra mutat rá, hogy ez a 20 százalékos hallásromlás a tizenévesek között is fellelhető.

Hogy lehet ellene védekezni?  A belsőfülben sok ezer hajszálszerű sejt helyezkedik el, amelyek a hanghullámokat elektromos jellé alakítják, amit aztán az agy feldolgoz. Eközben a nagyon erős hangok szabad gyököket szabadítanak fel, amelyek pusztítják ezeket a sejteket – néha visszafordíthatatlanul. A Pentagon rengetek pénzt ölt ennek a tanulmányozására, végül is a hadviselés elég lármás egy elfoglaltság. A sok kutatás eredménye, hogy a szabad gyökök rombolása megakadályozható különböző vegyületekkel. Nekünk annyit érdemes tudni, hogy napi 167 mg magnézium immunissá tesz az erős lármával szemben. Az Izraeli hadvezetés szerint a magnézium növeli a fül vérellátását, ami segít a megsüketüléssel szemben.

Amennyiben olyan helyen vagy kénytelen dolgozni, ahol hihetetlenül nagy a lárma, kétóránként menj ki néhány percre egy csendes helyre, hogy a füledben a gyulladást okozó szabad gyökök eltűnjenek. Ha pedig a közeledben valami hatalmas robbanás történne, keress magadnak egy abszolút csendes helyet és légy ott addig, ameddig lehetséges. használd a legjobb fülhallgatót! Legjobb a hangszétválasztó típus, mert a magas és a mély hangok megfelelő arányát blokkolja, tehát kisebb hangerővel is tudod vele élvezni a zenét. A zajszűrő fülhallgatók már nem ennyire jók, mert azok főleg az alacsony frekvenciájú hangokat blokkolják.

A fül károsítását a hangerő és az időtartam szorzata végzi. Néhány példa:

Városi közlekedés zaja: 70 dB, károsodás nélkül eltűrhető időkorlátozás nélkül.

Utasszállító repülőgép utastere: 80 dB, károsodás nélkül eltűrhető időkorlátozás nélkül.

Csecsemő üvöltés: 90 dB, károsodás nélkül eltűrhető másfél órán át.

Benzinmotoros fűnyíró: 105 dB, károsodás nélkül eltűrhető 3 percig.

Popkoncert: 110 dB, károsodás nélkül eltűrhető 45 másodpercig.

Motorkerékpár „felbőgetése”: 120 dB, károsodás nélkül eltűrhető 6 másodpercig.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2461) Az ember-centrikus világ tarthatatlansága

Tibor bá’ online

 

Évről évre világszerte egyre több ember hagyja el korábbi otthonát és lép be a „modern” fogyasztói társadalomba. Mi itt Európában már valamennyien bent vagyunk. Vagyis elhagytuk a fenntarthatónak tartott (de persze nem az) hagyományos életmódunkat. A világon a vidéki/városi lakosság 50:50 százalékos arányát az ENSZ becslése szerint 2008-ban értük el. Ezzel egy időben a multik mindent megtesznek, hogy teljes legyen a globalizáció, egyre több olcsó fogyasztási cikket állítsanak elő, és folytathassák a határtalannak képzelt fejlődést. Ennek csak az a baja, hogy a határtalan fejlődéshez határtalan mennyiségű, kifogyhatatlan erőforrásokra lenne szükség. De mint tudjuk, ilyen nincs.

Valójában az Ember kegyetlen tempóban nyeri ki a halat az óceánokból, fát az esőerdőkből, nyersolajt a föld mélyéből, de még a tiszta levegőt is a felhők alól. Leraboljuk a Föld erőforrásait. Mi végből, kérdezhetnénk? Hogy a fogyasztásra épülő kapitalista rendszer igényét a növekedéssel szemben ki lehessen elégíteni, mert az Ember a természetet kifogyhatatlan forrásnak tekinti személyes kényelme kialakítása és fenntartása végett. A gazdaság egy ember-centrikus modellre van felépítve azt feltételezve, hogy a természetes erőforrások sose merülnek ki, illetve még mielőtt kimerülnének a technológia meg fogja oldani a hiány pótlását. Ráadásul az ember-centrikus világ tulajdonosai úgy gondolják, hogy minden, amit látnak, ami körülveszi őket, mind azt a célt szolgálják, hogy nekik minél kellemesebb legyen az életük. Nem csak minden más élőlényt alsóbb rendűnek, kihasználhatónak ítél, de saját fajtáján belül is a rákövetkező generációkat. Amikor nyilvánvalóvá válik az Ember káros tevékenysége, akkor is látszat intézkedések, szubminimális rendelkezések születnek. A valóságban az iparnak meg van engedve, hogy a gyártás során előálló, sokszor igen mérgező, melléktermékeket egyszerűen ráeresszék a környezetre.

A „zöld mozgalom”, vagy inkább mozgalmak, maguk is egy hatalmas becsapás. Bár a mozgalom megfogalmazása nem egyértelmű, a lényeg mégis az, hogy maradjon meg a jelenlegi gazdasági rendszer, ami további növekedést jelent. Ugyanis nincs szükség se az életstílus megváltoztatására, se a felesleges „szemét” gyártásának a beszüntetésére, csupán a rossz technológiát kell felcserélni jó technológiára és akkor minden mehet tovább úgy, ahogy eddig ment. De öntsünk tiszta vizet a pohárba! Tombolhat a zöld mozgalom éjjel és nappal, semmi se változtatja meg azt a tényt, hogy a politikai és gazdasági vezetők továbbra is úgy gondolják, hogy a gazdaságot kizárólag a növekedés tudja életben tartani. Vagyis a zöld forradalomnak is a piacgazdaság az alapja.

Az ember-centrikus modell alternatívája a föld-centrikus modell, amely a biológiai többszínűséget globális közjónak tekint. A közjó felöl történő megközelítés sok generációs örökség, ami szerint a levegő, óceánok, édesvizek nem lehetnek senkinek se a tulajdona. A hagyományos társadalmakban ezek mindenkié voltak.

Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata (ENSZ határozat – 1948.12.10.) mintájára megszületett az Anyaföld jogának egyetemes nyilatkozata (The Universal Declaration of the Rights of Mother Earth), amely védené a biológiai sokszínűséget, mint globális közjót. Ezek szerint az Emberiség fenntartására irányuló képessége a Természetnek nem korlátlan, és senki se használhatja (el) tetszése szerint. Szép elv, és felteszem, hogy megalkotói hátradőltek bársonyszékeikben, és jól kifújták magukat, átadva a helyet nekem a vélemény kifejtésére.

~at477

Nos, elképzelhető-e, hogy bárki a világon hajlandó lenne eladni a traktorát a fémgyűjtő helyen, és holnapról lóval húzatni az ekét, aminek a szarva mögött ő maga menetelne ügyelve arra, hogy az ekevas mélyen a földbe szántson? Hajlandó-e bárki a világon kidobni a gázbojlert és sparhelten melegíteni lavórban a vizet, hogy ágyba bújás előtt lemosakodjon? Hajlandó-e bárki a világon gépkocsiba ülés helyett lovas kocsival ellátogatni a nagymamához a 150 km-re lévő Csajágaröcsögére? Hajlandó-e, és meg tudja-e valósítani bárki a világon, hogy a gázüzemű fűtőrendszerét leállítva, télen naponta hasogassa a fát, behordja, kihamuzzon, begyújtson, és óránként megrakja a tűzet, havonta egyszer kikormozza a füstcsöveket? Folytassam? Fölösleges, ezeket senki se vállalja fel önként, csak ha a kényszer ráerőszakolja. Addig pedig Anyaföld joga ide vagy oda, megy tovább az, ami eddig is ment.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2460) Urambátyám kapitalizmus

Tibor bá’ online

 

Néhány hete lehettem itthon a nagy Ausztrál kaland után, amikor a nemrég megismert kollégáimat meghívtam egy gesztenyepürére munka után. Beültünk Újpest belvárosában egy nívósnak kinéző cukrászdába, összetoltunk két asztalt, majd beszélgetés közben vártam a pincért, hogy rendelhessek. Már jól benne voltunk egy témában, amikor az asztalunkhoz csoszogott egy ötvenes mosónő, fekete szatén ruhában, túlméretezett hasán egy aprócska fehér köténnyel, amihez passzolt a feje búbján csúszkáló fehér fityula. A nő súlya testvérek között is megvolt egy mázsa. Amint az anyahajó kikötött az asztalunknál, megszólalt: „mit akarnak?” Én magam biztos voltam benne, hogy ez csak egy rossz álom, mert valahogy ráéreztem, ez a nő minden bizonnyal a pincér. A kihozott gesztenyepüré osztályon felüli volt, az ára nevetségesen olcsó, mert ugye átszámítottam angol fontra. Viszont a jobb sorsra érdemes matróna nem ment ki a fejemből és jó adag rosszallással megjegyeztem a többieknek, hogy ez a nő Melbourne-ben legfeljebb mosogathatna a hátsó konyhában. A learatott enyhe felháborodásra kifejtettem, hogy az üzletmenet érdekében egy pincérnőnek fiatalnak, gusztusosnak kell lenni és megállás nélkül kell mosolyognia. Ez a vén csataló viszont mogorva volt, és az volt minden vágyam, hogy a 105 kilójával a lidérces álmomba se jöjjön elő. Ropogósan friss kollégáimtól kaptam hideget-meleget egyaránt, mert ugye a cukrászda gonosz boszorkányának is van 2-3 gyereke, akiket el kell tartani, és ugye a szociális szempontok, amit – most már tudjuk – a kapitalizmus nagy ívben szarik. Valójában nem erről volt szó. Az állam minden egyes gesztenyepürére elég szépen ráfizetett, egyáltalán nem volt érdekelt a forgalom fokozásában. Aztán meg minden ember egyenlő minden másik emberrel (kivéve, aki egyenlőbb 😀 ). – Azonban az ember egy adaptív állat, igen gyorsan visszaszoktam a létező szocializmusba.

Aztán egy szép napon arra ébredtünk, hogy nyakunkon a rendszerváltás, na végre, sóhajtottam fel, most majd minden a helyére kerül. Nem az lesz az osztályvezető, aki a leglelkesebb párttag, hanem aki a legjobb szakember, mert a vállalkozás csak így lehet a lehető leghatékonyabb, mert ugye tombol a szabad verseny. Írhatok egy jó könyvet, és nem azért fogják kiadni, mert „éljen a párt”, hanem mert az emberek örömmel fogják olvasni, amihez a könyvet meg kell venni, ami a kiadónak bevételt jelent. Nem fogjátok elhinni az elején még működött is. Az Ausztráliába disszidáltam, ami egyesek szerint a legsikeresebb művem mind a mai napig, ragyogó kasszasikert hozott a kiadónak, nekem meg betömte a számat 100 ezer forinttal, miközben ő milliókat kaszált (egészen pontosan 4.320.000 forintot. Logikus volt tehát, hogy a következő könyvem magánkiadásban jelenjen meg, miért kaszáljon az, aki nem írt, ahelyett, aki írt? Ez viszont nem működött, mert a kutya se vette a könyveimet egyszerűen azért, mert valamelyik polc legtetején helyezték el őket, ahol a fellelési esély konvergált a nullához. Ezzel szemben Stahl Judit szakácskönyvével ki volt tapétázva a padló, szembe a bejárattal egy 3×8 méteres helyen, nem lehetett elkerülni a rálépést. Az ember rosszul érezte magát, ha nem vett belőle egy példányt, pedig semmi komolyabb, vagy használhatóbb dolgot nem lehetett belőle megtudni, mint azt, hány tojás kell 12 palacsinta tésztájához. A könyvkereskedőt egyáltalán nem érdekelte, hogy az én könyvemből azonos promóció mellett tízszer többet tudott volna eladni, mert neki Stahl Judit az urambátyámja volt, amely intézményt a ma élők hamar elneveztek „hátszélnek”. Azt pedig ma már mindenki tudja, hogy hátszél nélkül beszart a halott.

Egészen a múlt hétig úgy tudtam, hogy a hátszélnek is meg vannak a maga határai. Ha a BKV vezérnek halványlila fingja sincs a közlekedéstervezéshez, hát istenem, ettől még mennek a villamosok. Ha a könyvelési osztály kinevezett vezetője nem tud számolni, sebaj, majd számolnak a beosztottak, de a szórakoztató iparban ez nem működhet, mert ott milliók szemét kell kielégíteni, a hátszél nem segít, kivéve ha homokot fúj a nézők szemébe. Ez a vélekedés azonban tegnap megdőlt. Tegnap ugyanis beültem Éva mellé, és a kedvéért végignéztem az álomnőt, aki inkább lehetne lidércálomnő. A kisminkelt arc kétségtelenül már-már bájos, kifejezetten szép, de egy nő többől áll, mint arc. Van ott még két görbe, némileg csontos láb is, és elképesztő nagy segg, amin már a fogyókúra se segít, mert szét van taposva. A nőnek dereka egyáltalán nincs, egyszerűen nem szalonképes, amit mindenki lát, de senki se veszi észre, a műsor intendánsát pedig valami oknál fogva nem érdekli. Na jó, nagy a nő műsorvezetői rutinja, szereti a nép, hát egye meg a fene. Azonban egy olyan országban, ahol évente minimum 20 fiatal táncdalénekesnőt kutatnak fel és avatnak, miért kell szerepeltetni egy Szulák Andreát? Ez a nő egészen egyszerűen indulhatna az országos mangalica versenyen, és em lenne esélytelen az első helyezésre.

Amikor a némafilmek után egyszerre lehetségessé vált a hangosfilm, számos volt sztárt le kellett cserélni, mert rémes volt a hangja, de lecserélték őket, mert ez a világ nem áll meg, az egészséges kapitalista versenyben talpon kell maradni. Nálunk az marad talpon, akit „Valaki” talpon akar tartani az általa nyújtott látvány ellenére, sőt még froclizza is a nézőket egy Bangó Margittal, akinek a testtömegindexe minimum 40, életkora pedig vetekedik Matuzsálemmel, plusz ronda, mint a bűn, és akkor 10 pontokat kap a zsűritől (akinek persze elő van írva a pontozás). De a második vonallal se lehet az ember megelégedve. Adva van egy Szinetár Dóra, aki jól énekel, táncol, mert az isten is az operett színpadra teremtette, de már egy kicsit vaskos. Uraim! A televízió nem csak hangokat továbbit, képeket is, és ha leülök eléje, akkor szép képeket akarok látni. De hát nálunk ez megy, és itt húzzuk alá a nálunk-at! Király Lindának a hangja fantasztikus, az arca gyönyörű, anyanyelvi éneklése (angol) kifogástalan. Amíg Amerikában volt az alakja is irigylésre volt méltó. Most, hogy itthon szerepel, rájött arra, hogy zabálhat, ami belefér. Idehaza az énekesnők nagy segge gyakorlatilag belépőjegy a hátszéliparba. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2459) Túl forró Föld

VIP.322.

A NewSientist-ben közel 8 éve megjelent cikk kivonatolt fordítása. Olvasás közben emlékezzünk a nyolc évre, és arra, hogy ezek a tudósok notórius optimisták.

Hamarosan Föld egyes részei túlságosan meleg, és túlzottan páradús lesz ahhoz, hogy az ember túlélje a +7°C hőmérséklet emelkedést. +11°C emelkedés mellett pedig nem lesz földi hely, ahol a hőmérséklet túlélhető.

A probléma abból adódik, hogy az ember nem éli túl, ha bőrének hőmérséklete néhány órára átlépi a 35 °C fokot. Igaz, sok ember él, sőt dolgozik 45 °C vagy e feletti hőmérsékleten, az izzadás a bőrüket hűvösen tartja, és persze a légnedvesség nem túl magas.

Kicsit tudományosabban, az ember túlélése csak 35 °C-nál kevesebb nedves gömb hőmérsékleten lehetséges. Ezt a hőmérsékletet olyan hőmérő mérik, melyet nedves textília borít, amit alapos légáramlatnak tesznek ki.

A nedves gömb határérték lényegében az a pont, ahol az alany túlhevül még akkor is, ha meztelenül tartózkodik árnyékban, az egész teste csurom víz és egy nagyméretű ventilátor előtt áll.

Jelenleg (2010-ben) gyakorlatilag az egésze Földön nincs hely, ahol a nedves gömb hőmérséklet meghaladná a 30°C értéket. Ha azonban a globális átlaghőmérséklet 11 °C-al megemelkedik, óriási területeken haladná meg a hőmérséklet a 35 °C nedves gömb hőfokot az év egy részében.

___________________________________________________________________________

A befejező részt elküldöm a VIP előfizetőknek E-mailben.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2457) AZ IGAZI „Felkészülés” by Sakkmatyi

Tibor bá online

Vasárnap lévén megismétlek egy régi, humoros posztot, elsősorban azért mert extrém időjáráskor otthon ülünk, és elképzeljük mi minden jöhet még. Sakkmatyi 5 éve lelkes olvasónk volt, de több vendég posztja is volt, különleges humorral átitatva. Ha él még, egész biztos jelentkezni fog.

A főszerkesztő megjegyzése: Sakkmatyiról fényképet a Netre nem lehet feltenni, mert gyerektartás miatt rengeteg nő keresi az országban 😀

Nem bírtam tovább! Billentyűzetet kellett ragadnom, hogy „helyre tegyelek” Benneteket, ebben a fránya felkészülésügyben.  Az is tuti, hogy hemzsegnek közöttetek a tecsó ügynökök, akik így rátok sózhatják az összes átcímkézett gagyi babkonzervjeiket. Tibor Bá’ pedig egy száraztészta díler. Na tehát, itt van nektek a Szent Felkészülés legfrissebb, tudományos megközelítése.

Először is válaszoljatok! Mi a definíciója a felkészülésnek? Most majd előadjátok a „céges” mantrát, hogy kaja, víz, menedék, biztonság bla, bla, bla…  és hogy most kell elkezdeni, és dolgozni, és dugdosni…. és hogy a család,  a kisközösség, ja, ja, ja……

Akkor kezdjük a családdal! Azért akarsz a családoddal együtt túlélni, hogy a vérvonalad fennmaradjon? Mert a Te vérvonalad. De hülye vagy! Mondd már meg, miért kínlódnál suttyó kölkeiddel, kiállhatatlan feleségeddel, akik kiröhögnek a hátad mögött, miközben a konzervjeidet leltározgatod a pincében? „A Főnök” (Tibor bá’) azt mondja, hogy a geddont az emberiség 1%-a fogja túlélni. Ezen axiómából kiindulva, abban az 1000 lakosú, istánhátamögötti porfészekben, ahová túlélni visszavonultál, a geddon után marad 10 személy, amiben lehet pontosan 5 darab nő. Neeem, nem a feleséged az egyik, mert ő már a válság elején lelépett a főnököddel Norvégiába. A Julcsa, a Marcsa és a Berta néni a nyugdíjas otthonból,  akiknek olyan lassú már az anyagcseréjük, hogy szinte semmit nem kell enniük, na, azok maradtak! És a Nellike, aki egy mázsa búzát is elkér egy numeráért, de az túl drága neked. És persze a Bögyös Erzsi, a szomszédod felesége, akire ha csak ránézel, az ura beléd állítja a vasvellát. Hát, ez pontosa 0 darab nő.

No, ezért kell a Jelenben „levarrnod” minél több csajt. Tekintsd magadat herének, a Világot méhkaptárnak. Mindegy hogy néznek ki, csak a mennyiség a lényeg. Mert most még néhány kattintással a Neten, könnyen találhatsz százat, míg a geddon után életed kockáztatásával is alig találsz egyet, s amilyen lúzer vagy, annak is három keze és egy melle lesz a sugárzástól, aztán meg annyi hablatyol – mert Ő férfit nem talált eddig – hogy lekonyulsz tőle.

Az ételről: Kérdem én: hol lehet a legjobban raktározni a leghatékonyabban az ételt? És Ti egymásra okoskodtok: kiszárítva, konzervek, újravethető magvakból megtermelem!.. Ugyan már! Megmondom Én: Kaját raktározni a saját testetekben kell. Csak nézz körül a természetben. A medve meghízik, aztán téli álmot alszik, csakúgy, mint a sündisznó. Csak utánozni kell őket, mind hajdanán majom ősöd tette a Marsról jött Istenekkel. Tennivalód annyi csak, hogy zabálsz és zabálsz, meghízol, mint egy disznó, lustává válsz, mint a lajhár. Ne törődj a koleszterinnel. Majd kiég a véredből a geddon alatt, ha nem lesz utánpótlása.

Betegség, egészség: A irány az most, hogy vigyázz az egészségedre, keresd fel az orvosodat, mert a geddonban nem lesz orvos. Depózz be otthon gyógyszert, mert az se lesz. Rámutatok egy újabb „természeti” példára. Menny le a Deák téri aluljáróba, és tanulmányozd a csöveseket. Nekik már geddon van. Látsz ott orvost? Nem látsz. Van gyógyszerük? Nincsen. Mégsem halottak! Sőt! Ez kérem azért lehetséges, mert koszosak. A koszban sokféle kórokozó tenyészik, ami edzi az immunrendszerüket. Szimbiózisban élnek velük, és a barátságos kórokozóik elüldözik az ellenséges kórokozókat. Ettől lesznek edzett vasemberek. Még a faszeszt is bírja a szelektáltabbja. Pedig attól a diplomások legott megvakulnak. El is neveztem őket Deák Téri Iron-meneknek. No, de nem elmélkedem tovább erről, mert a végén még orvosi Nobel díjat kapok. A te felkészülésed, tehát csak annyi, hogy nem fürdesz ezután, nem mosod ki a gönceidet, nem viszed ki a szemetet, hanem retekben és mocsokban élve készülődsz a geddonra.  Ha részegen bevizelsz, és pár hétig ugyanabban a húgyos nadrágban flangálsz, nemhogy Iron-men, hanem egyenesen Diamond-men válik belőled.

Biztonsági készülődés: Semmiféle fegyver nem kell beszerezned, ha híven követted fenti előírásaimat. Egy undorító, kövér, büdös disznóvá váltál, akinek semmije sincs, ezért nem is akarnak kirabolni, vagy megerőszakolni. Ám ha még mindig félsz, hogy a gonosz hordák majd rád törik a putrid ajtaját tedd a következőket: Kelts félelmet magad irányába. Válj a falurosszává. Rúgd föl az utcán a kóbor macskákat (kutyát ne, mert az megharaphat). Zörgess be kapukon. Terjeszd el, hogy már voltál börtönben gyilkosságért. Hatásos akkor lesz, ha csak a szomszéd Mari néninek súgod meg, azzal, hogy ez titok. Ne félj, esetére a Falusi Vénasszonyhíradó elvégzi a többit, és mindenki tudni fogja. Magadban morogjál az utcán, hőbörögj a kocsmában és mutatkozz rossz arcúak társaságában. Arra azonban vigyázz, ne köss bele igazi falurosszába, mert még megbicskáz a kocsmában. Egyedüli nőket se ijesztgessél, mert agyonver a férjük. A legveszélyesebb emberfajta a faluban, azok a traktoros gyerekek. Irányítja azt a nagy marha traktort, aztán azt hiszi a Világot is irányíthatja. Kerüld őket, inkább árnyék bokszolj.

Menedék: Még én is röhögök rajta, hogy az emberek szigetelik a házukat, átállnak fafűtésre, összevagdalja a kezüket az üveg, mikor csereberélik a nyílászárókat. Neked nem kell ilyet csinálnod. Ahogy majd beköszönt a geddon, a sok „felkészületlen” úgyis majd szép sorban feldobálja a talpát, otthagyva Neked a szebbnél szebb kérókat. Csak győzzél közöttük választani. Még azt is megteheted majd, hogy a hét minden napján másik házban héderelsz.  Hétfőn mondjuk egy hegyoldaliban a jó levegőért, kedden egy úszómedencésben, egy kicsit ejtőzni. Hétvégén, mondjuk egyikbe se menj, mert akkor mindig nagyon berúgsz majd, aztán nehogy legurulj a lejtőn, vagy belefulladj a medencébe.

A közösség: Na, ez a legnagyobb hülyeség! Hogy majd közösségben kell túlélni! Vallj színt! Most is mennyire utálod az embereket. Azért mert a rohadt gazdagjának több pénze van, mint neked. Mert újabb kocsija van. Irigyled a fiatal, szilikonos, néma nőjét tőle, mert a tied öreg és nagyszájú. Ha szegényebb nálad valaki, azért nézd le, mert mennyire balfasz, nem barátkozol vele, nehogy átragadjon rád a lúzer-kór. Megölnéd a főnöködet, ha csak egy napot késik a fizetésed, de Te alig akarod kifizetni a segédmunkásodat. Hiszen minek neki a pénz? Úgyis kocsmára költi!

Gondolkodjál! Ilyen vagy. Az első télen kinyírnátok egymást az Öko-faluban. Hát igen! Sejjjj… jön a szép Új Világ. Amiben majd a Felkészültek lesznek az Új Urak. Te leszel a legnagyobb. Mert „felkészült” vagy! Mert Te ANNYIRA „felkészült vagy.  😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2456) Szokások (kissé megkésve)

Tibor bá’ online

 

Valamikor azt hittem, hogy a szokások csak úgy maguktól kialakulnak évtizedek, esetleg évszázadok alatt. De ma már tudom, hogy a szokások irányítva vannak, mert a népet irányítani kell, amit el is vár.

Anyám mesélte, hogy a 20-as években (lassan 100 éve) a némafilmek korában Rudolf Valentino volt a nők bálványa, amely csodálást korai halálával sikerült neki mindörökre kiterjeszteni, mert az a színész, amelyik közöttünk öregszik meg, annak annyi. Ki emlékszik már a délceg Paul Newmanre, vagy öreg napjaira a még jobban deformálódott Marlon Brandora, akinek mai képmásáról (na, jó tudom, hogy már kinyiffant) ezt a teavajas trükköt nehezen lehet elképzelni. Rudolf Valentino ennél okosabb volt, véglegesen eltávozott 31 éves korában, és így vált a szerelmesek szentjévé, már aki hisz a római isteneiben. A profit éhes amerikaiak természetesen azonnal meglátták benne az üzletet és így született meg az újkori Valentin-nap, amikor „illik” valami (pénzbe kerülő) szerelmet jelképező ajándékkal meglepni a volt szeretőtől a leendőig mind, ahány van. Jó pár évtizeddel ezelőtt nagyot röhögtem a szokáson, abban a boldog tudatban, hogy mi, magyarok, ilyen hülyék nem vagyunk. Van ugyan névnapot tartó szokásunk, ami jó alkalom a lerészegedésre, és ami az angolszászoknál természetesen nincs, hiszen ők nem katolikusok, nem rendelkeznek szentekkel, na de egy volt hollywoodi, valaha volt színész miatt nem verjük magunkat olyan költségbe, amiből semmi haszon se származik. Röhögésem korai volt. Alig váltották le egy, esetleg két évvel a Rendszert, a Valentin-nap betolta képét a magyar társadalomba is. Nem kell mást csinálni, mint a fogyasztói szentélyek előcsarnokaiba kipakolni a rengeteg cuccot, és úgy tenni, hogy „mi te nem tudod, ti nem tartotok Valentin-napot? Hát ti hol éltek?” A leszólt barátnő veszi a lapot, és egy nappal később már ő promótálja Valentint. Ugyanez történt a halloween tökökkel is, csak 5 évvel később. Most már csak a pulyka hiányzik hálaadáskor, csak persze előbb ki kell találni valamit, amiért hálásak lehetünk. Például Orbánnak, hogy kikergette az oroszokat, hogy most visszahívhassa őket. Esetleg, hogy nem engedi be a menekülteket….csak ha Rogán Antalnak leperkálnak néhány milliárdot .

q tiki-takiNem füstölgök tovább, vannak nekünk magyar szokásaink is, például a disznótor, de ez permanens, nem ér a nevem, viszont tudok olyan szokásokról, amelyek jöttek és mentek, na, ezek az igaziak. Valamikor a 70-es években egy kb. hetven centis jó erős zsineg tartott össze két, 3-4 cm-es, jó kemény fagolyót, amit úgy lehetett összecsapkodni, hogy piszok nagy zajt keltsen, csak sajnos a gyakorlatlan ember jól össze is tudta zúzni a saját kezét is. Tény az, hogy ment a csattogás az utcán, megállás nélkül, főleg este 10 óra után (akkor volt vége a moziknak), hogy ne lehessen tőle aludni. Az elmés játék neve tiki-taki volt, és aki nem emlékszik rá, avagy később jött a világra, azoknak itt a fénykép róla. Aztán a titki-taki egyszer csak eltűnt, ahogy jött. Anyám azt mondta, hogy amikor ő volt fiatal (amit sokáig nem hittem el, hogy az valaha is előfordulhatott) jó-jó volt a divat, ami egy facsigára tekert madzag. q jo-joHa a csigát ügyesen eldobod, letekeri magát a zsinegről (ami kb. 100 cm hosszú), majd amikor nincs több zsineg, akkor feltekeri magát rá. Az egész kábé úgy működik, mint az anyósnyelv, csak jóval hosszabb a hatósugara. A szórakozás az volt, hogy fiatalok mentek az utcán és „megdobták” a szembejövőt, de mielőtt a csiga eltalálta volna a célpontot, megállt és elkezdett visszacsavarodni, amíg a végén a tulajdonosa elkapta.

q túristabotAz átkos közepe táján a szálláshelyekkel rendelkezők (például szálloda) vendéglátó ipari egységek az ott megszállóknak adtak egy matricát, amit fel lehetett ragasztani a bőröndre, hogy mindenki lássa, itt már voltam. De ez nem volt új találmány, mert a háború előtt nagy divat volt a kirándulás/túrázás. Szegény ember vízzel főz alapon. Barangolásnál olcsóbban nem lehet szórakozni vasárnap, és persze egészségesebben se, de ez nem volt szempont. Szokássá vált tehát néhány centis alumínium lapocskákból kipréselni egy-egy kirándulóhely emblémáját, amit ott fillérekért meg lehetett venni, majd két apró szeggel felszegelni a turistabotra. Egy-egy menő turistának a botja teli volt szegelveq túrista plaket plakettekkel. „Látod öcsém, én már ezeken a helyeken voltam.” A rongyrázást nem napjainkban találták ki. Különben nekem ez a szokás szimpatikus volt. Lehetett találkozni szakállas bácsikkal bakancsban, bőrnadrágban, hátizsákkal és egy ilyen bottal a kezében, csillogó derűs szemekkel, jókedvet és megnyugvást sugároztak. Aztán ez a szokás a háborúval együtt lecsengett. A turistabotos nagyapák kihaltak, az unokák kirándulás helyett mozgalmi dalokat énekeltek a Hűvösvölgyi Nagyréten.

Aztán egy-két évtized és már ki is nőttünk a vízzel főzésből. A likőrgyárak kihozták, mi megvettük a néhány centis mini üvegeket, amelyek pontos másai voltak a literes, vagy 7 decis üvegeknek. A bennük lévő folyadék is eredeti volt, de nem megívásra készültek, hanem gyűjtésre. Ez a szokás főleg a hatvanas évek derekán tarolt. Mindenki mini üvegeket gyűjtött. hatalmas kollekciókat lehetett látni. A pasik a csajokat nem bélyeggyűjteménnyel csalták fel a kéglire (mert akkor még fel kellett őket csalni), hanem mini üveg gyűjteménnyel, amiből néhányan meg is lehetett inni, ha az besegített a bugyitól való megszabadulásba. {Nem akarok átmenni szexbe, de már Madách is megírta „egy korty víz ízét szomjaddal kell kiérdemelni”. Ha csak úgy ledobják magukat a pamlagra, nem sok örömöt okoz, de ha be kell cselezni (amit persze tudtak) az egészen más.}

De nem csak a szokások változnak, vele együtt az emberek hozzáállása is. Régen, ha csirkepaprikás akart enni a család, akkor a háziasszony kiment a piacra és élőcsirkét vett (mert más nem volt). Neki kellet levágni, megpucolni, stb. ami igen nagy strapa lehetett. Napjainkban ez még hírből sincs. Ma egy csirkét levágva, megkopasztva, kizsigerelve, konyhakész állapotban lehet CSAK kapni. Micsoda kényelem. Ezzel szemben, amikor a régmúlt háziasszonya nyaralásból megérkezett családjával a Nyugati pályaudvarra a nehéz bőröndjét egy centit se kellett cipelnie, mert a hordárok kikapkodták a kezéből a cuccot és fillérekért elvitték a taxikhoz. Némi ellentmondás nem? A mai háziasszony a rohadt nagy kényelmében cipelheti a bőröndjét. Hol vannak a hordárok? Az aluljárókban, ők a hajléktalanok. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2455) Görög gondolatok utazás közben

Tibor bá’ online

 

Mottó: A görögök lehetnek nagy szarban, ami egyszer elmúlik, de csodás múltjuk marad. McPherson azt állítja, hogy csak néhány évünk van hátra, valamint, hogy a remény egy rossz tanácsadó. Helyette azt javasolja, nézzünk csodálatos világunkban, amíg lehet. Nos, nézzetek szét Görögországban, érdemes.

A Sunday Times kolumnistája, A.A. Gill véleménye szerint az ókori Athén kultúrájának mai folytatása inkább található Londonban, Párizsban vagy Berlinben, mint a mai Görögország bármely részében. Különben is, így A.A. Gill,  az Athén fénynapjai óta eltelt 3000 év alatt mit adtak a görögök a világnak? Demis Roussost és a kebabot, bár ez utóbbit a törököktől csenték el ők maguk is. Menj, nézd meg az Akropoliszt, biztat a kolumnista, aztán nézd meg, mit építettek a görögök köréje! Mit? Bazársort, és…. ez nem kifejezetten görög hobby.

Magyar létemre, csak részben tudok egyetérteni A.A. Gill-lel.  Az igaz, a görögök pont oly keveset törődnek a múltjukkal. mint a jelenükkel. A hegyi falvak a kommunális szemeteiket egyszerűen kihordják a legközelebbi völgybe, és arra gondolnak, szemétproblémájuk több ezer évre meg van oldva. De nem minden ilyen egyszerű. Bizánc elég korán ráült a nyakukra (Kr. u. 395-ben), és ott is maradt úgy ezer évig. Bizáncot szorosan követte az ottomán birodalom. Ami nálunk 1686-ban véget ért, az a görögöknél 1821-ig tartott, és ezért ez nem mindegy.

A néhány száz Magyarországon működő, és itt-ott befuccsoló, az utazni vágyók pénzével elillanó utazási iroda évek óta hirdet utakat Görögországba. Soha ennyi lehetőség nem állt előttünk a görög kultúra helyszíni megtekintésére, mint napjainkban, de útvesztő is akad bőven. Ha tanácsot adhatok, ne menjetek charterjárattal a görög tengerpartra. A viszonylag olcsó apartmanok és stúdiók lényegében olcsón összeeszkábált, olyan alkalmatosságok, ahol aludni, főzni és tisztálkodni minimális kényelem kíséretében valóban lehet, de ez csak egy nyúlfarknyival jobb, mint a sátoros kemping.

De nem ez a lényeg. A tengerpart nem csak meleg, sós, drága és dögunalmas, de többnyire jellegtelen is. Úgy értem az egyik pont olyan, mint a másik, bárhol lehetne. És, ha már Görögországban vagy, ugyanazért a pénzért miért ne szerezhetnél magadnak maradandó élményt. Nézd meg azt, amit Görögország a tengerparton kívül nyújt az idegeneknek.

Tévedtél, nem az Akropolisszal kezdem, mert részemre azt Delphi százszor felülmúlja. Delphi tényleg csodás. Az ókori jósda meglepően illik be környezetébe. Hatalmas feltárt parkszerű terület, amiben barangolni egy életre szóló élményt jelent. Az ősi kövek félreérthetetlen zamatot adnak a látogató lelki ízelgetéséhez.

Jó, te nem csíped túlzottan a romokat. Nézd meg a Meteorát. Ha az nem vesz le a lábadról, akkor semmi e széles világban. Ma is üzemelő kolostorok (összesen öt), megközelíthetetlen, obeliszkszerű, száz méter magas sziklaujjak csúcsán hirdetik az Emberi túlélés vágyának méreteit. Hogy a fenébe másztak fel az első helyfoglalók? Hogy vitték fel az építőanyagot? Hogy miért, azt nem nehéz kitalálni. Oda fel csak az juthat, akit a fentiek szívesen látnak. Amerikai fiatalok tanyáznak a szomszédságban, és szuper felszereléseikkel felmásznak egy-egy csúcsra. Talán csak azért, mert ott van. Aztán ott fent meggyújtanak egy magukkal vitt gyertyát. Ebből mára hagyomány lett.

Különben, az egész ország állandóan gyertyákat gyújtogat. Persze, főleg templomokban, ami sajátos megnyilvánulása az ortodox egyház szellemiségének. A Tempe-völgyben elhelyezkedő, volt Apolló-templom jelenleg, mint ortodox kápolna funkcionál. Ott jártamkor, egy görög középiskola diákjai is arra kirándultak. Meghökkentő volt az áhítat, ahogy az egyik görög diáklány megcsókolta a feszületet, amihez osztályfőnöke, nyilván művészeti értékek megtekintése végett vezette. Ilyen jelenetet nehezen tudok elképzelni Magyarországon.

Az ókori Korinthosz is megérdemel egy félnapos bámészkodást. Nem kapkodva, szép nyugodtan, sok-sok elüldögéléssel az ókori kövek között, valamelyik kihelyezett, természetesen újkori fapadon. Ne mondjátok, hogy megint csak kövek, kövek, mert a patinás kövek között, nyilvánvalóan rendezetlenül, de látszólag rendezetten csodás virágerdők bújnak meg, amikhez hasonlók Magyarországon nem léteznek. Vagy ha igen, mint például a közönséges mezei pipacs, nos annak színe se a jól ismert téglavöröst hozza, hanem valami sokkal mélyebb, bíboros pirosat. Aztán, meg úgy érzem, a legblazírtabb ateistát is valahol megfogja, ha felfigyel, hogy János apostol ezeknél a köveknél írta az Apokalipszist.

Vannak meglepő dolgok is. A Termopülei-szorost ne is keresd. Hogy hol volt, azt megtudhatod. Ott, ahol Leonidasz szobrát az amerikás görögök felállították a II. világháború után néhány évvel. Szoros az nincs, de volt, állítja a görög nemzetiségű idegenvezető (öt évig a közgázon tanult, többek közt magyarul). Hogy mikor tűnt el a szoros és miért? Nos, ez nagy talány. Az is, miért Leonidasz spártai király védte a szorost, és hol voltak az athéniak. Csak azért, mert Spárta legalább 200 kilométerrel van messzebb Termopülétől, mint Athén. Az is talány, hogy az 50.000 perzsa miért lacafacázott a szorossal, és benne a háromszáz görög katonával. Amit állítólag tettek, az stratégiailag egyértelműen bárgyú.

Akad azért jelen idő is Görögországban. A Korinthoszi-csatorna kifejezetten érdekes. Végig hajózni egy 6 kilométer hosszú, és mindössze 26 méter széles csatornán, meglepő érzés. Ha, ezekhez a méretekhez hozzáadjuk a helyenkénti 80 méter magas partot, akkor kiderül, a hajó ténylegesen egy vízzel telt szurdokon halad előre. Az egyik híd, felettünk 80 méter magasban, meglepő látvány. Rajta az emberek, mint apró bolhák, hevesen integetnek. Nyilván ők is turisták. Két kilométerrel arrébb a másik híd már emberléptékű. Hogy egy hajó áthaladhasson alatta, 20 métert meghaladó magasságig kellene emelni, mivel itt a part alig néhány méterrel magasabb a vízszintnél. Helyette a hidat leeresztik a vízbe, gondolom a merülési mélység alá, ami nyolc méter körül lehet. A csatorna építésénél egy magyar mérnök, Türr István vezette a munkálatokat. Ezt mi már elfelejtettük, a görögök nem.

Görögországban az egyik legnagyobb vonzerő, hogy a valóság és a mitológia úgy keveredik össze, hogy ember legyen a talpán, aki kiigazodik benne. A görög idegenvezető úgy beszél a mitológiai istenekről, mintha valahol ott lennének az Olimposz környékén, csak hát éppenséggel, momentán kimentek a divatból, de legalább is cigaretta szünetet tartanának. Jóllehet, másfél ezer éve, hivatalosan nem is léteznek. Hogy isteneiket komolyan vették, az biztos. Mi mással lehetne megmagyarázni egy hatalmas templomot Szunióban, amit egyedül Poszeidonnak építettek. Vagy, egy külön szentélyt, ami csak Héráé volt Lutrakitól pár kilométerre, benne több tucat papnővel. Gondoljatok bele, ez olyan, mintha mondjuk, Gyöngyösön lenne egy templom Loyolai Szent Ignác részére, kizárólag az ő számára, ahol csak hozzá lehetne imádkozni.

Azért, a számtalan isten és félisten mellett megtalálható az örök ember is. Mikénében, Agamennon sírjánál elkerülhetetlenül eszünkbe jut, hogy felesége gyilkolta meg. Vajon, mi végből? Miért nem elég egy nőnek, ha az ismert világ urának a felesége? Mi ez? Ókori önmegvalósítás? Esetleg feminizmus?

Különben, a görög hitvilágnak különleges íze van, testközelben. Mint tudjuk, az ember öntudatra ébredésének nagy ára, a halandóság közvetlen érzékelése, ősidők óta dacot vált ki belőle. Ki ne ismerné az öregasszony és a halál meséjét. E szerint, az öregasszony kikönyörög a haláltól egy nap haladékot, és ezt fel is íratja vele az ajtóra. „Holnap jövök, Halál.” Az újra jövő halált emlékezteti saját ígéretére, ami ugye előre vetíti az örök holnapok végtelen sorát. Nos, ez Görög honban kicsit másképp van. Büszkék is rá, mert a furfang arrafelé nagy becsnek örvend. Minden görög főeszményképe Sziszifusz, akit két évezred távlatából, még ma is csodál. Mi is történt? Ugye Zeusz parancsára, Hádésznek le kell vinnie Sziszifuszt az Alvilágba. Közben Sziszifusz ráveszi Hádészt, mutassa be saját csuklóján, hogyan kell használni a bilincset. A gyanútlan Hádész eleget tett a kérésnek, mire Sziszifusz rákattintja azt. Képtelen helyzet. Hádész ki lett vonva a forgalomból, a halottak napokig nem juthatnak be az Alvilágba. Perszefoné, Hádész felesége megy el Sziszifuszért, aki szó nélkül követi. Előtte viszont, Sziszifusz megtiltja a feleségének, hogy eltemesse. Az Alvilágban pedig, avval érvel, „Micsoda egy szemét feleség, még csak el se temetett. Engedj vissza három napra, hogy elrendezzem a temetésem, feleségemet pedig megleckéztessem”. Sziszifusz, persze szavát nem tartja be, az Alvilág hiába várja. Hádész kénytelen Zeuszhoz fordulni, Sziszifusz megbüntetése végett, aki azóta görgeti a sziklákat hegynek fel, természetesen megállás nélkül, de – kacsint rám a görög mesemondó – még mindig jobb a szakadatlan sziklagörgetés, mint a végérvényes elporladás.

Az Ó-kor ragyogóan tud keveredni a jelennel. Olimpia felé menet az autóbuszunk kanyarog a hegyi úton. Balra a hegy, jobbra a szakadék. Az embernek eláll a lélegzete. A magyar egyetemen diplomázott görög idegenvezető elmesél egy viccet. Meghal a buszvezető, felmegy a mennybe, ahol Szent Péter a kapuban áll. A buszvezetőt Szent Péter szóváltás nélkül beengedi. Mögötte jön egy pap, akit leállít Szent Péter. A pap protestál, és megemlíti, hogy a sofőrt minden szó nélkül beengedték. Ja fia – így Szent Péter- amikor a sofőr a buszt a helyi ösvényeken vezette, az egész busz, egy emberként imádkozott. Amikor te misét mondtál, akkor a hívők fele aludt.  A vicc után kinéztünk az ablakon, és volt aki röhögött, volt aki imádkozni kezdett. 😀

A.A. Gill túl szigorú volt a görögökhöz. A nép egy dologban biztos hasonlít az ókori elődökhöz. Pont olyan jókedvűek, mint a hajdan volt ősök. Amerre csak nézünk, nem látunk mást, mint a latin és görög betűk fergeteges keveredését. De ha csak ez lenne. A görög nagy – és  kisbetűket felváltva használják, megízesítve néhány stilizált alakkal is. A helyesírást, mint fogalmat, nem ismerik. Mindent úgy írnak le, ahogy kiejtik, mármint, ki-ki hogyan ejti ki. Talán ezért, vagy egyébként is, például az i-ket, ü-ket és az y-kat tökéletesen csereszabatosan alkalmazzák. Szavakba, főleg tulajdonnevekbe itt-ott töltelékbetűket helyeznek be. Szóvégeken különböző ragokat láthatunk, vagy elhagyják őket. Ki tudja, hogyan kell?  Tán Zeusz a megmondhatója.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2454) Kánaán

Tibor bá’ online

 

Ahmed A. 32 éves szír férfi 2015-ben jött el Szíriából, és “átmenekült” Németországba. Jelenleg egy 3 szintes családi házban lakik két feleségével és és 6 gyerekével. A két feleség a második emeleten lakik külön szobákban. Neki az első emeleten van a hálószobája, ahol egyszerre csak egy feleség látogatja (milyen erkölcsös!). Az első felesége, Betool 14 évesen baszta teherbe, aki azóta 4 gyereknek adott életet. A második feleségének, Linának 13 évesen sikerült teherbe esni. [Hadd jegyezzem meg közben, hogy Németországban a bigámia törvénybe ütközik, csakúgy mint 13 éves lánnyal való közösülés, de úgy látszik muzulmánokra ez nem érvényes.] Ahmed írástudatlan, és természetesen szakmája sincs. Nem dolgozik, kérdésre elárulja, hogy egész nap a gyerekekkel foglalkozik. Ha pénzre van szüksége, bemegy a bankba és felvesz a számlájáról, ahol mindig van mit felvenni. A számokhoz se ért, gondolom számolni se tud. Ha ráér, élteti Merkel mamát. Ahmednek van egy harmadik felesége is, Szíriában. Hogy vele mi a terve, vagy mi fog történni vele, fogalma sincs. Ez az állapot még 3 évig fog tartani, annyi van neki garantálva. Hogy utána mi történik azt se ő, se Merkel mama nem tudja.

Eddig én azt hittem, csak mi vagyunk ilyen hülyék, hogy készülünk a gengszter Orbán harmadszor kétharmaddal beszavazni a törvényhozásba, hadd basszon ki tetszése szerint bárkivel. De most már látom a művelt németek még hülyébbek, mert Orbánt egyszer egészen biztos megeszi a fene. De az Ahmedok kölykei előbb vagy utóbb átveszik a hatalmat az aggastyán Merkel mamától, ha máskor nem, hát a halála után.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2453) Szondi Lipót tesztje

Tibor bá’ igazság keresése online

A magyar Wikipédia szerint: (egy kicsit összevonva). „Szondi Lipót magyar pszichiáter volt. Ma leginkább csak az általa alkotott és a nevét viselő pszichológiai  vizsgálati eszközről, a Szondi-tesztről ismerik. A Szondi elmélet ma már leginkább csak „tudományos műemlék”, azonban az elmélet hozadékaként született Szondi-teszt ma is elterjedt eszköz a magyar klinikai pszichológiai gyakorlatban.” Tehát a mai magyar pszichológusok által szerkesztett Wikipédia szerint Szondi műve „ma csak tudományos műemlék.” Viszont a Szondi teszt (mint műemlék) „ma is elterjedt Magyarországon”. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején kialakult egészségügyi rendszer egyetlen cseppet se változott, megtartotta hierarchikus felépítését, aminek legfőbb pillére a tekintély elvűség. A főorvosok megcsontosodott kara nem enged be semmi friss szelet a rendszerbe. Semmelweis Ignác óta az attitűd jóformán semmit se változott. Ez azért átgondolandó, mert ha valami családi problémád akad, könnyen egy klinikai pszichológusnál köthetsz ki, aki az elavult, semmit se érő Szondi-tesztnek fog alávetni, a kiértékelés ő fogja elvégezni úgy, hogy abba senki bele nem szólhat, sehova se fellebbezhetsz, gyakorlatilag az élet-halál urát játsszák, egy már születésekor is alkalmatlan teszttel.

Most lássuk az angol Vikit! „The Szondi test consists of a series of 48 different photographs of the faces of mental patients. The subject is instructed to choose the two most appealing and unappealing photos. The photos the subject chooses will supposedly reflect his or her own pathology. Szondi believed that people are inherently attracted to people similar to them. His theory of genotropism states that there are specific genes that regulate mate selection, and that similarly-gened individuals would seek each other out.” Gyors fordításban: „Elmebetegek arcairól 48 különböző fénykép. A vizsgált személyt arra utasítják, hogy válassza ki a két legrokonszenvesebb és két legkevésbé rokonszenves fényképet. A vizsgált személy. által kiválasztott fényképek a (Szondi) feltételezése szerint, visszatükrözik a vizsgált személy saját betegségét. (közbeszúrva: vagyis elmebetegeket vizsgálnak) Szondi hitt  abban, hogy az embereknek belső késztetésük van vonzódni hozzájuk hasonlókhoz. Szondi elmélete szerint léteznek specifikus gének, melyek szabályozzák a párválasztást. A hasonló génállománnyal rendelkező egyedek megkeresik egymást.” Nézzünk  néhány véleményt!

Ökrös Tamás, aki matematikát, fizikát és filozófiát hallgatott és húsz éve foglalkozik pszichológiával. Ezen belül 10 éve a személyészlelést, és a pszichológiai teszteket tanulmányozza. Jelenleg személyiség lélektant és szociálpszichológiát tanít. Némi ízelítő az ő tanulmányából:

1) Szondinak támadt egy kitűnő ötlete, fél évszázadon át ennek élt. Fölépített belőle egy csodálatos képzeletbeli palotát, amelynek minden egyes téglája merész ötlet, érdekes és bizonyíthatatlan feltevés, titokzatos álomkép. A gének világa éppoly rejtelmes, mint tudattalan, és bármily szép hipotézis a tropizmusok tana, semmi bizonyítékunk nincs a latens recesszív ösztöngének létezésére. A rendszer oly bonyolult, hogy mindent és mindennek az ellenkezőjét meg lehet magyarázni vele.

2) Szondi gondolatmenetei egyébként néha kifejezetten abszurdak, a teória érvényessége kedvéért hajlandó a fejük tetejére állítani a dolgokat.

3) Az elmélettel valóban mindent és annak ellenkezőjét is be lehet bizonyítani.

4)A Szondi teszt alkalmazása során rendszeresen elő jön az a probléma, hogy a vizsgált személy az eléje rakott 8 kép között nem talál két rokonszenveset, pláne nem négyet! A teszt egyik hibája, hogy a vizsgált személy választási szándékai adott esetben nem tudnak érvényesülni. A teszt tehát eleve úgy van megszerkesztve, hogy a mögöttes elméletet igazolja.

5) Szondi szerint, a teszt nem használható önálló diagnosztikus eszközként. A kérdés azonban az, hogy akkor mi az értelme? Hiszen a teszteknek éppen az a lényege, hogy a más úton szerzett információktól függetlenül mérjenek valamit.

6) Szondi a teszt matematikai-statisztikai invaliditására gyakorlatilag úgy reagált, hogy „kikéri magának”. Hogy jön a matematika ahhoz…. Szerinte a matematikai statisztikai módszerek a pszichológia halálához vezetnek (A Szondi-teszt, 429. oldal) Szondi ezzel az állításával a mélylélektant egyszerűen kivonja a matematika illetékességi köréből, illetve azt állítja, hogy a teszt szükségszerűen instabil, mert valami olyat mér, ami nem stabil.

7) A tesztet Magyarországon továbbra is úgy használják, mintha misem történt volna, azaz mintha nem bizonyosodott volna be a teszttel kapcsolatos kétségek jogossága.

8/ A Szondi teszt a nemzetközi szakirodalomból, minden valószínűség szerint gyenge validitása miatt mára teljesen eltűnt. 1986 után Szondi teszttel kapcsolatban egyetlen egy cikk jelent meg, az se angolszász folyóiratban.

Neked melyik személy a szimpatikusabb?

Csak azért kérdezem, mert Dr. Rónaszéky Éva tőlem nem fogadta el, hogy “legfeljebb azt tudom megmondani, hogy melyik antipatikusabb, mint a másik.” Úgy tűnik nem találtam a sajátoméval egyező gént. 😀

 

Varga András: 1994-ben elvégezte a Szondi-teszt modern pszichometriai vizsgálatát úgy, hogy górcső alá fogta a Szondi-teszt rokonszenvi választásait homogenitásra szempontjából. Ő a következő végkövetkeztetésre jutott a teszt reprezentatív mintán történő felvétele után: A Szondi-teszt nem állja ki a pszichometriai megbízhatósági kritériumok számos próbáját. A fő baj az, hogy a faktorok, amelyek a teszt alappillérei, nem tűnnek egységes konstrukcióknak. A nyolc közül négy (h, s, p és m) még úgy-ahogy elfogadható, de a többi annyira heterogén, hogy e faktorok egy-egy képére vonatkozó rokonszenvi választás teljesen független a faktor többi képéhez való viszonyulástól, így a faktor kép-együttese közös értelmezése lehetetlen.

A magyar klinikai pszichológusok ezek ellenére nem hagyják magukat, ha már egyszer megtanulták Szondi lehetetlenül bonyolult tesztjének a kiértékelését. Volt szerencsém végig élvezni Dr. Rónaszéki Éva küszködését a táblázatokkal, és hiába tiltakoztam, hogy ez a sok örült nekem mind kurvára antipatikus, kötötte az ebet a karóhoz, hogy igenis válasszak, mert az akkor már régen halott Szondi Lipót így kívánja. És mit ad isten? Számos klinikai pszichológus személyes benyomására hagyatkozva, ennek ellenére úgy gondolja, hogy a teszt működik, és hatékony segítségnek tartja a diagnózis felállításában, a pályaválasztási tanácsadásban és a pszichoterápiás munka tervezésében. Éljen a szent érdekérvényesítés!

Kimutatott tény, hogy az utóbbi időben a Szondi-teszt a nemzetközi gyakorlatból eltűnt. A Magyarországon végzett felmérések szerint ennek ellenére a Szondi-tesz statisztikai hitele, használhatósága jelentősen javult. A gyakorló pszichológusok azt állítják (de csak nálunk), hogy bár a teszt alapján nozológiai besorolás nem végezhető, sem az egészség–betegség kérdése nem dönthető el, mégis jól használható eljárás, mivel segítségével alapvető tünetképzési mechanizmusok azonosíthatók A magyar csőlátás elképesztő. Emlékezzetek a Móri tömegmészárlásra, ahol a végig tagadó Kaiser Edét minden kétséget kizáró bizonyítékok nélkül életfogytiglanra ítélték (ha lehetett volna fel is akasztják). Az elkövetés után 5 évvel a rendőrség teljesen véletlenül elkapta Nagy Lászlót, aki 2007. Februárjában bevallotta a Móri gyilkosságot, vagyis Kaiser nem követhette el. Ennek ellenére további 2 év és 9 hónapra volt szükség, hogy a bíróság visszavonja korábbi ítéletét. Egy ilyen országban nem csoda, hogy a klinikai pszichológusok (szerintem kinevezett sarlatánok) még mindig egy nem csak elavult, de teljesen félrecsúszott tesztet alkalmazzanak. És vajon miért hozom ezt fel, azért mert ma Magyarországon a Szondi tesztet hatósági vizsgálatban alkalmazzák, és az vizsgált személy cselekvőképességét is megvonhatják az eredményei alapján, illetve megállapíthatják róla, hogy cselekedeteiért nem képes felelősséget vállalni, és gyámság alá helyezhető. És ne ess tévedésbe, ez a személy te magad is lehetsz, és ha odakerülsz az égvilágon semmit se tehetsz,  mert az ilyen Dr. Rónaszéki Évák élet-halál urai, és egymás kezét fogva kurvára összetartanak.

Akkor most hadd foglaljam össze a Szondi-teszt lényegét. Szondi, családi tapasztalatokra támaszkodva, abból indult ki, hogy minden elmebeteg vonzódik ahhoz a típusú elmebetegségben szenvedőhöz, amiben ő maga is szenved, mert ezekért a betegségekért bizonyos gének felelnek, és ezek valami titkos úton-módon jeleznek egymásnak. Az erre épült elméletet sorsanalízisnek nevezte el. Tehát készített mindenféle szellemileg nem beszámíthatóról fényképeket, összesen 48-at, amiből a vizsgált személynek választani kell. A többit a fantáziátokra bízom.

Ha eddig eljutottál az olvasásban, akkor valószínűleg több kérdés is felvetődik benned. Ezek közül a legelső talán az, hogy ki az ördög volt ez a Szondi (itt balra látható), aki Sonnenschein néven a Felvidéken született 1893.03.11.-én és 1986.01.24-án  halt meg Svájcban. Nem kell kutatni, és nem kell mások által összeszedett adatokra támaszkodni, maga a „magyar származású” svájci pszichológus írja le, érdekes módon, magyarul. Íme:

A saját családomban már egész fiatalon láttam, hogy a választást gyakran a család, vagyis az öröklődés irányítja, és ez a választás alakítja a sorsot. Korán tudatosodott bennem, hogy minden élőlény közül egyedül az ember képes a család által előírt sorsát tudatossá tenni. Éppen ebben áll az emberi méltóság. Ám az emberi lét nagy terhét cipeljük azáltal, hogy magunkra kell vennünk azt a feladatot, hogy a lehetséges, családtól és öröklődéstől függő sorslehetőségek közül válasszunk, és ezzel áthidaljuk, esetleg megoldjuk a sorsban lévő szabadság és kényszer közötti ellentéteket. Hol lehetett volna könnyebben egy ilyen gondolatra jutni, mint olyan családban, ahol tizenkét testvér szerencsés és szerencsétlen életének sorsát, pályaválasztását, betegségeit és halálát lehetett átélni? [Hadd szúrjam közbe, hogy ez kísértetiesen emlékeztet engem Kertész Imre Nobel-díjas Sorstalanságára.] Apám tizenkettedik és anyám nyolcadik gyermekként  született. Apám zsidó volt, foglalkozására nézve cipész, ám főként zsidó írások tanulmányozásának szentelte életét. A családot a felnőtt fiú- és lánygyermekek tartották el, miközben az apám napról napra hajnali öt órai kezdettel olvasta héber könyveit, vagy, mint autodidakta segéd-rabbi istentiszteleteket vezetett. Ebben a környezetben apám vallásos emberré nevelt. Mégis, más tényezőknek is szerepet kellett játszaniuk, mivel a hét fiúgyermekből egyedül én voltam az, aki haláláig mindig elkísérte őt a templomba. Mikor apám meghalt, tizennyolc éves voltam, épp az érettségi előtt. A zsidó szokások szerint egy teljes évig mondtam a kaddisnak nevezett halotti imát hajnalban és este, hangosan, a közösség előtt. Ebben az évben „kebelezte be” az énem az apámat. Ezek a mély nyomok irányítottak később tudományos munkáimban, még akkor is, amikor a zsidó vallás dogmatikus szokásait már feladtam. Továbbra is zsidó és hívő maradtam. A hitfunkció szerepe a sorsanalízisben valószínűleg szorosan összefügg az apai neveltetéssel.

Nem kell lélekbúvárnak lennetek ahhoz, hogy megállapítsátok, ez a pasas 18 éves kora óta nem volt teljesen normális. Saját bevallása szerint a csak gyerekeket csinálni tudó, de eltartásuk helyett imádkozó apjával, annak halála után azonosult. Persze ebbe nincs semmi új. Az utca embere már rég tudja, hogy a pszichológusok elsősorban önmagukat kellene, hogy gyógyítsák.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2452) A beteg oldaláról nézve

Tibor bá’ online

 

~at478Ennek a posztnak az a célja, hogy tudatosítsam az olvasókban, hogy egy beteg, minden beteg, milyen hatalmas mértékben van kitéve orvosai döntésének, abban az esetben, ha saját betegségét nemtanulja meg”.

Ha őszintén magunkba tekintünk, könnyen megállapíthatjuk, hogy az elme­beteg­séget nem igazán tekintjük „betegségnek”, inkább egy fajta istencsapásnak, amitől, vagy inkább, akiktől jobban kell félteni magunkat és a társadalmat, mint mondjuk a leprától. Az elmebeteget, a pszichiátriai kezelésre szorultat, nem igazán tekintjük embernek. Sajnos pontosan így gondolja ezt a legtöbb pszichiáter is, jó okuk van rá, gondolják ők. Persze a keresztény kultúrkör nem tette lehetővé az elmebetegek közvetlen elpusztítását (legfeljebb szégyenteljes elhanyagolásukat), ezért aztán a pszichiáterek megtettek mindent (szinte szó szerint) hogy meggyógyítsák őket. Hogy ki számít gyógyultnak, azt természetesen ők határozták meg.

Hogy a fenti kemény szavak nem valamifajta pszichiáter ellenes túlkapás részét képezik, arra bizonyíték Richard Bentall pszichológus professzor (Machester University)  Madness Explained című könyve (Allen Lane kiadás). Művében a professzor többek között beszámol személyes tapasztalatairól azt követve, hogy kísérleti célból bevett 5 mg antidepresszánst.

Az átélt „élményt” követő első megnyilvánulása egy tömör kijelentés volt, miszerint a pszichiátria semmivel se egzaktabb, mint az asztrológia. Ez a megjegyzés mindenképpen magyarázatra szorul, amivel Dr. Bentall elő is állt. Véleménye szerint az emberek azért hisznek (természetesen alaptalanul) a csillagok járásában, mert úgy gondolják, azok mondanak nekik valamit önmagukról és sorsukról. De hát pontosan ez a helyzet egy pszichiátriai diagnózissal is, ami szintén róluk és sorsukról szól. Csakhogy egy ilyen diagnózis nem tudja megjósolni se a betegség lefolyását, se pedig azt, melyik kezelés fog eredményre vezetni.

De ez nem minden. A WHO a skizofrénia két legszélsőségesebb szimptómájának a képzelődést (érzéki csalódás) és a hallucinációt (hangok hallása) nevezi meg, és ezt a pszichiáterek nagy általánosságban el is fogadják. Csak hogy a közvélemény kutatások szerint a megkérdezett emberek 10 százaléka időnként „hall hangokat”. A másik szimptóma, az érzéki csalódás pedig nehezen definiálható. Ugyanis a definíció szerint a beteg olyasmiben hisz, ami valójában nem létezik. Ez alá azonban sok minden beseperhető. Például, egy hívő keresztényt mégsem lehet skizofrénnek bélyegezni. Igaz, hogy az alaptalan feltételezés a leggyakoribb formája az üldözési mánia, vagyis amikor a beteg úgy érzi „követik” illetve „összeesküsznek ellene”. Na jó, játszunk el ezzel a gondolattal! Egy háziasszony három helyre megy be vásárolni egyetlen délelőtt. Mind a három helyen az eladó méltatlanul bánik vele. Ismerős? Bizony nem lehetetlen. Skizofrén-e, ha olyan érzései támadnak, hogy ilyesmi csak vele fordulhat elő? Egy biztos, aki természetéből fakadóan viktimizálódik {A viktimológia szerint egyes személyek szinte kihívják maguk ellen a sorsot, és sokkal nagyobb valószínűséggel válnak áldozatokká mint a statisztikai átlag. Az, akit a kocsmában megkéselnek, akit hazafelé megerőszakolnak, stb. egy kicsit maga is tehet arról, hogy pont ő az áldozat.} hajlamos arra, hogy hiedelmei támadjanak.

Dr. Bentall számára megdöbbentő volt, hogy bár az egyetemi tankönyvek szerint a pszichózis kiváltásánál környezeti tényezők nem léteznek, az élet mást mutat. Erre a legplasztikusabb példa az emigránsok között előforduló nagyarányú paranoiás beteg [hahó Irány Ausztrália olvasók]. Mi lenne elfogadhatatlan abban, hogy akit üldöznek, az lassan paranoiássá válik. Dr. Bentallnak az ellenőrző pszichológusnő azt mondta, hogy a csokoládénak komoly hangulatjavító képessége van (tudni kell, hogy gyógyszerek hatása alatt a betegek az egyszerű állítást vagy kérdést parancsnak fogják fel.) Erre a kísérlet alatt álló Dr. Bentall azt válaszolta, hogy „szeretne”. A felügyelő pszichológusnő folytatta: „Van itt egy ételautomata, az megfelel?” Az alany erre természetesen megint konfirmatív választ adott, de annyi energiája nem volt, hogy megfelelő mennyiségű pénzt dobjon be a gépbe. Így az első, keze ügyébe kerülő érmét bedobta, amiért mindössze egy Mars rudat kapott.

Később a teszt alatt Dr. Bentall olyan erős sírógörcsöt kapott, hogy nyugtató injekciót kellett neki beadni, és a kísérletre felügyelő kivezette a friss levegőre. Ezt követve az alany legyőzhetetlen késztetést érzett arra, hogy mindent bevalljon, ami miatt az életében bármikor felelősnek érezte magát. Ezután elaludt, de három órával később felébredt és úgy érezte, hogy egy üvegfal választja el őt az egész világtól, és ez az állapot egy teljes hétig tartott egyetlen adag gyógyszertől.

Akinek van bátorsága, az most képzelje el, hogy lelkileg összeroppan, bekerül a krízis prevencióra, ahol enyhe hallucinációt állapítanak meg és beadnak egy gyógyszer, ami a fent leírt hatást váltja ki egy héten keresztül. Nem lehet más következtetésre jutni, mint, hogy a páciens tapasztalatait senki sem veszi figyelembe. A legszörnyűbb az, hogy betegek nem ritkán 80 mg-ot is kapnak abból a gyógyszerből, amit Dr. Bentallnak adtak be. Ez egy tizenhatszoros dózis!!

Természetesen Dr. Bentall nem állítja, hogy gyógyszereket nem szabad adni a betegeknek. Számtalan gyógyszer kifejezetten kellemesebb elmeállapotba hozza a beteget, amikről ők maguk is vallanak. Éppen ezért az lenne a legjobb megoldás, ha a betegeket arra biztatnák, hogy próbálják ki őket és döntsék el, hogy melyik gyógyszert választják.

Rendben van! De mi van a közveszélyes elmebetegekkel? Talán az első lépésként el kellene dönteni, hogy tényleg közveszélyesek-e. A legtöbb esetben a közveszélyes egyáltalán nem az, csak megfelelően kell őket kezelni. Várjunk csak! Kit visznek be az elmegyógyintézetbe akarata ellenére? Azt, aki nem hajlandó magát alávetni a kezelésnek. És miért nem hajlandóak? Azért mert a legtöbb „gyógymód” sértő és elviselhetetlen.

A legérdekesebb kérdés talán az, miért azonosult Dr. Bentall a betegekkel? A válasz talán meglepő. Húszas évei végén, néhány éven belül elvesztette apját egy közúti szerencsétlenségben, felesége elvált tőle, bátyja öngyilkosságot követett el, ő maga pedig depresszióba esett. Megállapítása szerint az emberek negatív elmeállapotukat a családjuknak köszönhetik. Véleménye szerint az emberek életük folyamán különböző akadályok elkerülésével vannak elfoglalva, amit egyesek nagyon nehezen viselnek, mások kevésbé. Mindenesetre, állítja Dr. Bentall, nem hihetjük azt, hogy minden problémára helyes választ adni tudó, professzionális elit vagyunk.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2451) Be vagy szarva a hidrogénbombától? Akkor olvasd el ezt!

VIP. 321.

Az orosz Katasztrófavédelmi minisztérium kiértékelése. 

___________________________________________________________________________

A teljes cikk fordítását E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2449) Egy kis (népszerű) hőtan

Tibor bá’ online

 

A fizika (természettan) a magyar oktatási rendszer egyik oszlopa, amit az általános butítás nevében lehet, hogy hamarosan törülnek, de jelenleg még él. Viszont sokan azon a véleményen vannak, hogy „mikor van nekem rá szükségem az életben?” Például akkor, amikor meg kell valamit érteni a globális felmelegedéssel kapcsolatban. Nekem ugyanis úgy tűnik, hogy még diplomás emberek sincsenek tisztában még a minimummal se. Nézzünk egy ki hőtant!

A hőenergia régi mértékegysége a kalória. Azért használom ezt Joule helyett, mert esetünkben egyszerűbb, meg aztán kalóriáról mindenki hallott az elhízás és fogyókúra népszerű témája miatt. Nos, a víz melegítésénél 1 kalória energia kell ahhoz, hogy 1 kg víz hőmérsékletét 1 °C-al megemeljük. Vagyis a 0°C-os, 1 kg vízzel 100 kalória hőt kell közölni ahhoz, hogy forrásba jöjjön. A meglepetés akkor jön, ha számba vesszük, hogy 1 kg jég felolvasztásához (0 °C-os vízzé) 80 kalóriára van szükség. Azaz annyi hőre, amivel a 0°C-os vízből 80 °C-os víz lesz. Ez ugye majdnem forrás. Aránytalanul sok, meglepő mértékű energia.

Van viszont a víznek egy meglepő tulajdonsága. Egy zárt rendszerben, mondjuk egy lavórba fagyott jég esetében, ha a lavórt melegíteni kezdjük, a megolvadt jég, vagyis a jég alatt található víz hőmérséklete mind addig 0 °C marad, amíg a lavórban van jég. Vagyis a közölt hő kizárólag a jég megolvasztására fordítódik mind addig, amíg van jég, és csak az összes jég elolvadása után kezd a víz melegedni, amennyiben a hő közlése folytatódik.

Most ezt a jelenséget tegyük át az Északi-sarokra. A nyár végén, az olvadás leállásakor, a megmaradt jég évről-évre egyre kevesebb lesz. Miért? A globális felmelegedés miatt. Következő kérdés mi az oka a globális felmelegedésnek? A Nap sugárzása útján a Földre érkezik egy bizonyos mennyiségű energia. Ennek egy részét a Föld visszasugározta a világűrbe, miközben a Föld átlaghőmérséklete 13 °C-t adott. Egyszer csak az emberi tevékenységből kifolyólag felgyülemlett a CO2, ami nem engedte, hogy ugyanannyi energiát sugározzon vissza a világűrbe, mint korábban. Vagyis több hő maradt. Ez a „több” hő emeli a Föld átlaghőmérsékletét, ezen belül olvasztja a sarki jeget.

Mi történik akkor, amikor az összes sarki jég elolvad? Akkor az a hőmennyiség mást fog melegíteni, jég helyett az Atlanti-óceán vizét. A kb. 500 köbkilométer jég helyett 80szor több köbkilométer vizet minden évben újabb és újabb 80szor több köbkilométer víz melegedése követ, ami nagyon gyorsan, hatalmas mennyiségű metán  felszabadulását jelenti. Ezért jelentették ki (akik ki merték jelenteni), hogy ha elolvad a sarki jég, az emberiségnek annyi.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2448) A bájos gyilkos

Tibor bá’ online

 

Szörnyű igazság a macskákkal kapcsolatban: Ezt a bundás ragadozót az egész világon szeretik, miközben a világ egyik legkegyetlenebb gyilkosa, a kihalásig üldöz ritka madár és gyíkfajtákat, mert az emberek védelmezik őket – vajon helyesen teszik-e?

Házam környékén gyakran találok megölt, de különben egy darabban hagyott énekes madarakat és gyíkokat, ami a szomszédban tanyázó macskák műve. Az ok egyszerű, a felis catus, vagyis a közönséges házi macska egy hidegvérű gyilkos, az áldozatok száma pedig világszerte sok százmillió. Ugyanis házon belül az édesen doromboló cicus egy szeretni való szőrös kedvenc, de ha kiteszi a szabadba a lábát, előjön igazi természete, és veszedelmes gyilkossá válik, aki nem ismer megértést és irgalmat, gyilkol a gyilkolás kedvéért, mert áldozatát esze ágában sincs megenni.

Nem csoda, hogy az 59 éves, új zélandi Gareth Morgam zászlójára kiírta: „A macskáknak menniük kell.” Nem arra gondol, hogy meg kell ölni őket, de ezt az opciót se írta le. Mindössze felkérte új zélandi honfitársait, hogy a természet megóvása érdekében, amikor macskájuk természetes halállal elhunyt, ne szerezzenek be másikat. Morgan meg van róla győződve, hogy az Új zélandi vadon jobban járna házi macska nélkül. Macskák nélkül a városok teli lennének énekes madarakkal, a városi parkokban macskák helyett kiwik sétálnának. A helyzet az, hogy macska a szigetországban a fehér ember megjelenéséig nem létezett, és az állatvilág nincs hozzászokva a házi macskák ámokfutásához. De a probléma nem szűkül le Új Zélandra.

A múltkoriban egy amerikai tanulmány feltárta, hogy a macskavész mennyire komoly. Kiderült, hogy a macskák sokkal több madarat pusztítanak el, mint az korábban feltételezték. Az USA területén évente sok millió madár esik a macskák áldozatául, de az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy sok közülük szélkerékbe ütközéskor, üvegablakokba repüléskor, vagy rovarirtó szerek miatt leli halálát. És akkor most a számok. Becslések szerint az USA területén 84 millió házi macska és 30 millió kóbor macska van. Ezek összességében évente minimum 1,4 milliárd, maximum 3,7 milliárd madarat pusztítanak el.  Korábban a biológusok úgy tudták, hogy az éves madár vesztesség néhány száz millió.

Angliában a macska „sűrűség”, lakott területen négyzetkilométerenként ezer. nem csoda, hogy az angol tudósok is aggódnak, elsősorban két trend miatt: 1965-óta az angol macskák száma megduplázódott, miközben az énekesmadarak populációja csökken. Aki a két trend közötti összefüggésre merészel rámutatni, annak a macska lobbi nekimegy.

A leginkább kétségbeejtő az, amit az angol tudósok tapasztaltak. A macskáknak nem kell feltétlenül megfogni egy madarat ahhoz, hogy kárt okozzanak. A puszta jelenlétük is káros. A madarak el vannak foglalva a veszély figyelésével, ezért nyugtalanok, idegesek, nem törődnek a kicsinyeikkel, mert állandó stressz alatt állnak. Egyes helyeket a madár populáció 95 százalékkal esett vissza.

Jaj - de cuki! A kis édes.
Jaj – de cuki! A kis édes.

Végül, hadd toldjam meg a saját tapasztalatommal, ami egybeesik a nemzetközi helyzettel. Mi nem tartunk macskákat, de a szomszéd macskái átjárnak hozzánk vadászni, mert rengeteg cinke jár hozzánk az etetés miatt, a sok kő pedig kedvez a gyíkok elterjedésének. Ez igen hasznos, mert a nagyszámú gyík miatt nincs nálunk házi légy annak ellenére, hogy a nyitott kompasztoló területe 4 m2.  Mi tehát egy macska paradicsom lennénk, de szerencsére a kutyáink tesznek róla, hogy se a cinkék, se a gyíkok ne pusztuljanak ki.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2447) A Soros György nevű ló másik oldala

Tibor bá’ online

 

Csak  mert  Orbán  visszaél  hatalmával, aminek során éjjel nappal hazudik, és csak mert szitokszót gyártott Sorosból, nem jelenti azt, hogy Soros-t szeretnünk kell.

A helyzet az, hogy Soros Györggyel kapcsolatban Orbánnak igaza van. Soros a dollár milliárdjait arra akarja felhasználni (és fel is használja) hogy a világot olyanná alakítsa át, ami az ő elképzelése szerint jobbá tenné az emberiséget. Mint hajdan volt, kelet európai, üldözött zsidó, ezért szeretné felszámolni a nemzetállamokat, és ezért akar minden országot multikulturális zagyvasággá változtatni, hogy egyetlen zsidónak se kelljen féltenie az életét. Ezen cél érdekében hozta létre a Nyitott Társadalmat (Open society), létesített civil szervezeteket, és pénzeli azokat. Hogy ezt a Zsidó Állam se kéri, sőt tiltakozik ellene, az Soros Györgyöt nem érdekli.

Nemrég Netanyahu támadta Soros tevékenységét. Néhány napja pedig Farage hívta fel a figyelmet Sorosra, aki IGEN, a tömeges bevándorlás híve, hogy szétrombolja vele a nemzetállamokat.

Orbánnak tehát Soros ügyben alapvetően igaza van, csak az ezzel kapcsolatos kijelentései, propagandája minden ésszerű szinten túlmegy, de persze a propagandákat így kell működtetni. Hogy erre az ellenzéke képtelen, az mindössze az ország szerencsétlensége.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

Breaking news

Normális országban ez így történik

Police about to issue Netanyahu corruption findings – Az izraeli rendőrség javasolja a vádemelést Netanyahu miniszterelnökkel szemben. Az ok: jelentős “ajándékot” fogadott el gazdag üzletemberektől politikai előnyökért.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2446) Valami nagyon nem stimmel a fiatal férfiakkal

Tibor bá’ online

 

Mától elkezdem taposni a 86. életévemet

Mikor fogjuk beismerni, hogy valami nagyon nem stimmel a fiatal férfiakkal? Az én megítélésem szerint van itt egy új generáció, amelyiknek fogalma sincs, hogyan legyen férfi. Ez a generáció egyszerűen elvész az élet viharában. Nem egy hülye kérdés, de hogy lehet az, hogy az ilyen vagy olyan gyilkosok majd mind fiatal férfiak? Majdnem azt írtam, hogy kezd divatba jönni a család kiirtása, és az öngyilkosság. A legújabb, hogy az Interneten szerveznek csoportos öngyilkosságot. Mi folyik itt? Az én időmben, és utána is, a fiatal férfiak összegyűltek a tereken, parkokban, sportpályákon, és ragyogóan elvoltak magukkal. Ez mintha megszűnt volna. Ennél is fontosabb, nem hajlandók felvállalni felelősséget. A lehető legtöbb szexet akarják, illetve ami annak számít, de nem érdekli őket a házasság. Nem hagyják el a szülői házat, nem hajlandók kimenni az életbe, és kezdeni valamit magukkal, legalább olyan szinten, hogy kielégítsék szükségleteiket, mert az a szülők dolga. Jóságos úristen. Hamarosan ez a korosztály lesz a társadalom gerince, övék lesz a feladatok oroszlán része, de hogyan? Mikor vesszük már észre, hogy valamit, valahol szörnyen eltoltunk. Ez a korosztály készen kap mindent, amit természetesnek fog fel, és fogalma sincs arról, hogy hamarosan az ő vállaikon fog nyugodni a társadalom fennmaradásának folytonossága. Ennek a generációnak nyugaton már neve is van: Peter Pan generáció.

A Peter Pan generáció 25-40 év közötti életkorban élvezi a meghosszabbított tinédzser életet, ameddig csak lehetséges. Nem gondolnak házasságra, gyerekvállalásra; tartózkodnak mindenféle felelősségvállalástól, és úgy tesznek, mintha ezt az idők végtelenségéig folytathatnák. Régebben ez nem így volt. A fiatal férfiak elköltöztek a szülőktől, megnősültek, gyerekeket vállaltak. Manapság ennek nagy vonalakban nyoma sincs.

A szociológusok 5 ismérvet különböztetnek meg, amelyek meghatározzák a felnőtté válást: 1) tanulmányok befejezése, 2) elköltözés s szülőktől, 3) anyagi függetlenség megteremtése, 4) megházasodás, 5) gyerekvállalás.  Amerikai felmérések szerint 1960-ban 30 éves korra a fiatal férfiak 65 százaléka megvalósította a felsorolt öt ismérvet. Nálunk nincsenek adatok, de valószínűnek tartom a nagyfokú hasonlatosságot. Megint csak amerikai felmérések szerint, napjainkban a szülők 60 százaléka anyagilag támogatja az alaposan felnőtt gyermekét, ami a mai magyar középosztályra is nagyon jellemző. A rosszabb gazdasági helyzet miatt nálunk ebbe, a korábban elképzelhetetlen adakozásba, a nagyszülők is besegítenek. Most már csak azt kellene kideríteni, hogy MIÉRT?

Élnek jövőkép nélkül, egyik napról a másikra, még magukra se ügyelnek
Élnek jövőkép nélkül, egyik napról a másikra, még magukra se ügyelnek

Rengeteg oka van, rengeteg okot említ a nemzetközi irodalom, de elsősorban a szülők és az oktatási rendszer hibáztathatók. Régebben a fiúkat megtanították, hogy mit jelent férfinek lenni. Az erkölcsökre a szülők és az iskola egyformán tanította a fiatalokat. Manapság a fiúknak fogalmuk sincs, mit jelent férfinek lenni. Erről jut eszembe, hogy néhány napja a hozzászólásokba beírtam, szerintem az a férfi, aki nem hív villanyszerelőt, ha kiég a biztosíték, asztalost, ha kiesik a fotel lába, és maga cseréli le a nyári gumit télire. Többen meglepődtek, és a szokásos módon elkezdtek fogást keresni rajtam, pedig nem tartoznak a Peter Pan generációhoz, legfeljebb az átmenethez 😀 .

Vegyük már észre, ez a generáció nem hajlandó felnőni, nem akarja párkapcsolatban elkötelezni magát, semmiképpen nem akar gyerekeket nemzeni, és nincsen terve a jövőt illetően (legfeljebb úgy tesz). Felmerül a kérdés, mi lehet ennek az igazi oka? Megpróbálok egy egyszerű mondattal rámutatni. Amikor én voltam tinédzser, alig vártuk, hogy felnőttek legyünk, számoltuk az éveket. A mai fiatalok félnek felnőtté válni. Nem látnak semmi jót, ami együtt járna a felnőtté válással, mert a fogyasztói társadalom a fiatalságra van kihegyezve, csak az számít, aki fiatal.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2445) Alaszka fenyőfái II.

 Tibor bá’ online

 

Mától elkezdem taposni a 86. életévemet

Sokakban az merül fel, hogy jó-jó alaszkai fenyőfák, jó messze vannak, meg aztán, majd nő helyettük más. Valahogy el lehetne fogadni ezt az argumentumot, ha csak ez lenne, de van még jó néhány tucat. Nézzünk csak kettőt!

Repülő bogarak gyors populáció csökkenése ez emberi túlélést veszélyezteti.

Dave Goulson az University of Sussex biológiai professzora felhívta a figyelmet arra, hogy az elmúlt 25 évben a repülő bogarak populációja 75 százalékkal visszaesett. [A 70-es években gyermekeim lepkéket fogdostak a hobbikertünkben, és feltűzték őket egy hungarocell táblára. Ma már egész évben nem látok összesen 10 lepkét. Olyannyira, hogy a káposztaféléket hagyom a hernyók martalékának, – ha találkozom ilyennelmert lepke lesz belőlük.] E hír fontosságát nehéz lenne túlhangsúlyozni. A professzor rámutatott, hogy bogarak számtalan dolgot csinálnak. Talán a legfontosabb a porzás. A haszonnövények háromnegyed részét bogarak porozzák. Repülő bogarak nélkül nem ehetnénk epret, tököket, kávét, csokoládét, meg sok minden mást. Az élet igen kellemetlen lenne. Egyszerűen nem jutna minden embernek étel. De más dolgot is tesznek. Érlelik a trágyát, a talajt egészségessé teszik. Táplálékként szolgálnak számtalan állatnak, madárnak és apróbb állatoknak. Ha tehát nem lennének bogarak, az élet a földön összeomlana.

Az ózon réteg helyreállása meglepetésszerűen visszaesett

A káros napsugárzás ellen védő sérült ózon réteg helyreállása az egész Földön visszaesett. Az emberi káros tevékenységből származó ózon réteg vékonyodásának helyreállása nem egyforma a különböző földrajzi helyeken, aminek okáról a tudósoknak nincs semmi elképzelése.

Egy nemzetközi kutatócsoport állítja, hogy az emberiséget a káros ultraibolya sugárzás ellen védő ózon réteg továbbra is javul a pólusokon, de ahol a legtöbb ember él, a alacsonyabb szélességi fokokon már nem.

Ehhez tegyük hozzá, hogy a hírhedt „Ózon lyuk” igazából nem lyuk volt, csak rétegvékonyodás, de a vékonyodás is igen veszélyes volt. Ha a teljes ózon réteg eltűnne, az az élettel nem lenne összeegyeztethető.

Szóval az emberiség XX. századi tevékenysége összességében meg fogja szüntetni az életet, vagy így, vagy úgy.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2444) Név mánia

Tibor bá’ online

 

8-10 éves koromban gyakran jártam az Angol Parkban, nem fogjátok elhinni, egyedül. Erről nem fogok írni, mert sokat nem változott 70 év alatt, legfeljebb annyit, hogy most bezárták. Az viszont érdekes, hogy amint beléptünk a háborúba, az Angol Parkot átkeresztelték Hungária Parkká. Pár évvel később ez meg Rákosinak nem tetszett, lett tehát Vidám Park, bár semmi se változott, de lehetett volna rosszabb is, például Vörös Park. Ez nem vicc, mert az első számú pacsuli kölni neve „Vörös Moszkva” volt, amivel a munkásnők kenték be magukat, mielőtt bementek a párttitkárhoz.

A "Vicces magyar útikalauz" című könyvem hátsó borÍtója
A “Vicces magyar útikalauz” című könyvem hátsó borÍtója

Persze volt olyan közterület, amely ennél is rosszabbul járt. Az Andrássy útból Sztálin út lett, de csak rövid időre, mert 53-ban Sztálin elpatkolt és akkor kiderült, hogy voltak túlkapásai, lett Sztálinból Magyar Ifjúság útja, éppen, amikor még én is közéjük tartoztam, de 56-ban a magyar ifjúság csúnyán visszaélt a bizalommal, a hajdan volt Andrássy út elhagyta a Magyar Ifjúság nevet és simán Magyar Népköztársaság útjává változott. Ebből is látszik, hogy Magyarországon a legjobb szakmák egyike az utcatábla készítés, mert ugye a kőr bezárult, és most megint Andrássy az utunk. Ez egy mánia, magyar mánia, csak nehéz követni józan ésszel. Például adva volt egy Horthy Miklós út. Nem mondom, hogy az kormányzó úr ő főméltósága túl pozitív történelmi figura lett volna, de azért mégiscsak alatta nyögtek néhányan egy negyed századon át. Ki lehetett volna bírni a róla elnevezett utat, de nem, átkeresztelték Bartók Béla útra akkor, amikor az ország lakosságának 90 százalékának fogalma se volt arról, ki az a Bartók Béla, Horthyt legalább ismerték. De hát mi hűségesek is vagyunk, ezért nevezték el országszerte a legszélesebb utcákat Lord Rothermere–re (ejtsd: raszmier), amit a jó nép fonetikusan ejtett, beleértve a név utolsó betűjét is, ami szörnyű meggyalázása volt az angol nyelvnek, de ez minket nem érdekel, ha hálásak akarunk lenni. Mire is? Ja igen, a jó lord igazságtalannak tartotta Trianont, és néhány megyét visszacsatolt volna. Naná, hogy 45 után simán kiradírozták még az emlékét is.

Volt, aki jól járt. Az Árpád hidat a háború alatt kezdték építeni, majd jóval később be is fejezték, de az eredeti Árpád nevet nem volt pofájuk mondjuk Vladimirre változtatni, maradt Árpád a vezér pont akkor, amikor kezd kiderülni, hogy nem is volt honfoglalás. Ferenc József sokkal rosszabbul járt, volt egy hídja, ami a Szabadság nevet vette fel éppen akkor, amikor már semmi szabadság nem maradt az országban. Mi állandóan neveket változtatunk, ha kell, ha nem. Jelenleg Frankel Leó nem tetszik valakinek, lefogadom azt se tudja ki  volt és mikor. Az ok világos, a politikai hősök és ellen hősök gyorsabban születnek, mint a város fejlődése. Egyetlen megoldás, ha a régi utcáknak adnak új neveket. Például olyan tömeg nevet, mint „Kiss József”, ki a fene volt ez? Névelődjéről, az Aggteleki utcáról legalább az elmondható, hogy érzelmileg helyettesítette az elvesztett Aggteleket, na de Kiss József? Az országban van tizenötezer Kiss, akik közül 600-nak József a keresztneve.

Amikor Hitler seggét nyaltuk, akkor Berlini tér lett a Nyugati pályaudvar előtti tér. Ez természetesen nem maradhatott így, amikor Sztálin segge lett a nyalandó testrész, lett tehát Marx tér, amiről ma már senki se tudja, hogy hol van. Lett helyette Nyugati tér, ami egy nagyon cseles elnevezés. Ha Orbán kivezet minket az Unióból, akkor hivatkozhatunk a pályaudvarra. 😀

Ifjú korom kedvenc találkahelye, ahonnan kirándulásokra indultunk, a Széll Kálmán tér átvedlett Moszkvára. Nem volt könnyű megszokni, de ötven év alatt valahogy sikerült, erre fel most visszaváltoztatták Széll Kálmánra. Olyan ez, mintha visszafelé menne az idő. Széll Kálmán elmúlt, hiába akarják, nem lehet visszahozni. Ez kronoklazma, aki zabálta a sci-fiket, az tudja mit jelent. Az idő összezavarása. Ferihegy repülőtere a repülés őskorától forrt egymással össze, most ebből Liszt Ferenc lett. Fene tudja, valahogy nem ízlik a dolog a Liszt Ferenc Zeneakadémia után. Lisztnek ott a helye, a Zeneakadémián, nem Ferihegyen.

A hajdan volt Sváb-hegyet viszonylag hamar átradírozták Szabadság-hegyre. Nem tudom, mi baj volt a svábokkal, azon kívül, hogy kitelepítették őket 200 év itt élés után. Most aztán vissza Sváb-hegyre. Ez történt a Margit körúttal is. Mártírok útja lett, aztán most vissza Margitra. Mi baj volt a mártírokkal? Mártírok voltak, vagy nem? Mondjuk statáriumban lőtték őket fejbe a végső őrület idején, bírói eljárás nélkül.  Ezekkel nekem az a bajom, hogy a mögöttük lévő logikát nem lehet elfogadni. Ugyanis történelmi tényeket akarnak meg nem történtté tenni. Mint a struccok, ha ő nem lát, akkor őt se látják. Kilenc éves voltam, amikor hadat üzentünk Amerikának, Mindjárt másnap betiltották az amerikai filmek vetítését. Nem láthattam azt Óz, a csodák csodáját, pedig a forgalmazását megvettük. Hadat üzentünk, hogy bombázhassanak minek (is), de Amerika számunkra nem létezett, csak a bombáik. De nem csak mi vagyunk hülyék, kb. az egész világ. Oroszországban vagy két évtizede úgy tesznek, mintha Sztálin generalisszimusz sose lett volna. A Caricinből lett Sztálingrádot vissza oroszosították Volgográddá. Csakhogy most volt nem rég a Sztálingrádi csata megnyerésének 70. évfordulója. Na, erre a napra meg volt engedve a Sztálingrád név használata. Vége az ünneplésnek, megint Volgográd. Vagy én vagyok hülye, vagy a fél világ. 😀

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2443) Nyakig a szarban

Tibor bá’ szatirikus online

 

Valamelyik újságban olvastam, mert, hogy újságot is szoktam olvasni, a fő-bajunk abból származik, hogy még mindig itt van az összes szocialista szar, de már bejött az összes kapitalista szar is. Ne szépítsük, magyarul nyakig ülünk a szarban. Ennek a megál­lapításnak egyetlen szépséghibája, hogy nem én találtam ki. Na de, igaz-e?

Azt mondja a tinédzser életkoron kissé már túljutott lányom, adjak neki pénzt, mert Whiskast akar venni, vagy tíz köcsöggel, 80 kilós kutyája számára. Ne hülyéskedj velem, válaszolom, először is a Whiskast macskák eszik, másodszor pedig egy vagyonba kerül. Lehet, hogy egy vagyonba kerül, véli a lányom, de az a legjobb a kutyának. És ugye mit meg nem tesz egy lelkes kutyatulajdonos az apja pénzén.

Persze eszem ágában sincs ily könnyen beadni a derekam, de végig kell hallgatnom, hogy ami jó egy macskának az pláne jó egy kutyának és még sokkal jobb a kutya gaz­dájának. Mivel se kutya, se macska, sőt még tulajdonos se vagyok, el nem tudom képzelni, hogy kerültem be a képbe. Állítólag úgy, hogy én adom a pénzt. Így persze már stimmel a dolog. Ebben már van rutinom. A NAV elődje elszedte a pénzem, és fogalmam se volt róla, hogy a BKV igazgatóinak a végkielégítésére adják tovább.

Kutya ügyben az események ennél sokkal gyorsabban zajlanak. Azt is megtudom, minden különösebb faggatás nélkül, hogy ha már az embernek kutyája van (miért mondtam, hogy legyen?), akkor hozza ki belőle a maximumot. De a végén azért én is szóhoz jutottam, és mindjárt fel is tettem egy bátortalan kérdést, miért nem vesz inkább csirkefejet a kutyának, ha mindjárt az én pénzemért is? Tudniillik a csirkefej nem csak olcsó, de kitűnő tápanyag is. Ugye van benne csont, ami kell a kutya fejlődéséhez. Egy kis agyvelő, aminek magas a tápértéke. Van ott egy kis zsiradék is a tarkó táján, amit a nyugdíjasok szoktak kiszopogatni, de itt már belém fojtották a szót. Lányom szerint csirkefejet angróban nem lehet kapni, illetve csak csúszópénz ellenében. Bonbon a titkárnőnek, egy doboz cigi a kiszolgáló zsebébe csúsztatva, meg a fene tudja még mi.

Nekem egyszerűen megáll az eszem. Régen, a szemináriumon úgy hallottam, hogy a kapitalista piacon a kereslet-kínálat törvénye uralkodik. Rendben van, egy kiló csirke­fej 100 forint és pillanatok alatt elkapkodják, mert egymillió kutyával kétmillió nyug­díj­as versenyez. Ennyi csirkefej tényleg nincs. Ekkor felemelik az árát 200-re. Ez után bein­dul a csirkefej raktáron rohadása. Gyorsan leengedik 150-re, és lám csoda történt. Nem rohad el a csirkefej, és az összes kutya és nyugdíjas igénye ki van elégítve.

Igen ám, de ez csupán az én képzelődésem, nem pedig a valóság. Így kénytelen va­gyok felhívni a tudakozót. Tessék mondani, Nyugaton ez hogyan van? Nyugaton kérem, jön a válasz, nem lehet kapni csirkefejet, mert nem kell a kutyának se (nyilván nyugati kutyákról van szó). Hát akkor, mit csinálnak vele? Bedarálják szerves trágyának. Magyarul szar lesz belőle. Hát ez óriási. Nem csak nyakig ülünk a szarban, de mi még a szart is megesszük, vagy megetetjük a nyugdíjasainkkal csúszópénzes alapon.

Hát kérem, végre egy mindenki számára érthető ok, mire jó az Európai Unió. Az összes nyugati csirkefejet ingyen megkaphatjuk. Kétmillió magyar nyugdíjas fog tobzódni a csirkefejben januártól decemberig, éjt nappalás téve. Hurrá!

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2442) Alaszka fenyőfái

Tibor bá’ online

 

Az elmúlt időben többször is volt szó a globális felmelegedés egy-egy nem várt, meglepetésszerű következményéről. s akkor most hadd folytassuk a sorozatot.

Rá kell nézni Észak-Amerika térképére, és láthatóvá válik, hogy észak-nyugat Kanada és Alaszka millió négyzetkilométerekben mérhető, hatalmas fenyőfákkal övezet terület, ahol még fakitermelés sem folyik. Ez az oka annak, hogy senki se figyelt rá, nincsenek róla friss adatok.

Az elmúlt néhány évben azonban két NASA kutató összegyűjtötte erről a vidékről készült műhold képeket néhány évre visszamenőleg. A képek kiértékelése, azaz a terület színképének eltolódása megdöbbentő eredményt hozott. Ez a beláthatatlan fenyves rengeteg (Magyarország területének sok tízszerese) minden kétséget kizárva haldoklik, és néhány éven belül tökéletesen ki fog pusztulni.

A NASA kutatók első megdöbbenésükből felocsúdva felvették a kapcsolatot helyi szakemberekkel, akik bár ismerték a bajt, de nem látva a műholdas összképet, nem voltak tisztában annak széles elterjedésével. Az ok egy „fenyőbogárnak” nevezett apró lény, amely a fák leveleit eszi minden képzeletet felülmúló étvággyal.

Az erdészeti szakemberek szerint ez a bogár ősidők óta együtt él a fenyőerdőkkel, de tömeges elszaporodásuk soha nem következhetett be, nem mintha lettek volna soraikat megtizedelő ellenségei, hanem a téli hidegeket csak nagyon kisszámú egyed élte túl. Így az erősen megnyirbált tavaszi bogár populáció a nyár folyamán nem tudott veszélyes mértékben elszaporodni.

Most azonban a globális felmelegedésből származó enyhébb teleket (Ne feledjük, a sarkok felé a felmelegedés üteme kétszer gyorsabb, mint a mérsékelt égöv alatt.) hatalmas tömegekben vészelik át a telet, és az első melegebb napoktól kezdve soha nem látott mohósággal esnek neki a fenyőfáknak. A szakemberek semmit sem tudnak tenni, tehetetlenek az új keletű vésszel szemben.

A látható helyzet madártávlatból
A látható helyzet madártávlatból

____________________________________________________________________
____________________________________________________________________
____________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2441) – Az egészségünk

Tibor bá’ online

Ha túléled a társadalmi összeomlást – aminek érdekében mindent megteszel – adaptálnod kell magad egy sokkal primitívebb életformához, mint amit megszoktál. Az nem véletlen, hogy manapság a 80-90 éves egyedek nem mennek ritkaságszámba, míg ez mindössze 100 évvel ezelőtt csodaszámba ment. Elgondolkoztál már azon, hogy mi ennek az oka? Nos igen, az egészségügyi ellátás, ami minden ismert hibája ellenére sokat jelent. Hogy ez milyen lesz a társadalmi összeomlást követve, azt senki se tudja megmondani, de az biztos, hogy rosszabb mint most. Éppen ezért, a saját kezedbe kell venni a dolgot. Eddig az volt a gyakorlat, hogy mindenki boldogan élt a készpénznek vett egészségben, és amikor valami baj volt, akkor elment az orvoshoz, aki így vagy úgy megoldotta a dolgot, rendszerint valami gyógyszerrel.

Aki az elmúlt 30 évben komolyan elhatározta, hogy a rengeteg felhívás hatására, bármily okból kifolyólag, egészségesen fog étkezni, az nagy bajban van (volt). Pedig úgy tudjuk, hogy egészséges étkezés nélkül 20-30 évvel hozzuk előre saját halálunkat, sejtetik a különböző magazinokban megjelenő, különböző irományok. A baj csak az, hogy ha pontosítani akarjuk, a legnagyobb jóindulat mellett se tudjuk eldönteni mit is együnk, és hogyan.

Müzlik, sok gyümölcs és zöldség, rostok, vitaminok, nyomelemek, adalékok, kapszulák, Q-ez, Q-az, W-ilyen, W-olyan, halolajok, meg még, ami eszünkbe jut, illetve nem is nekünk, hanem a minket irányító „karvaly-tőkének” ha-ha-ha. Ugyanis nem tud egy fogyasztó olyan hülye lenni, hogy ne vegye észre, a különböző tanácsok egymásnak ellentmondanak, illetve amit szabad ma, azt nem szabad holnap és fordítva.

Ezt a káoszt természetesen nálam okosabbak is észrevették, ezért aztán még 2002-ben a WHO és az UN Food and Agriculture Organization közösen elhatározta, legfőbb ideje, hogy az „étrend és egészség” témájában tiszta vizet öntsenek a pohárba. Ugyanis a „négy nagy gyilkos”, vagyis a rák, cukorbetegség, szív és érrendszeri betegségek, valamint a csontritkulás elkerülésével kapcsolatban tényleg nem ártana, ha tudnánk mihez tartani magunkat.

Az Egyesült Nemzetek fent nevezett szervezetei munkához láttak, vagyis több mint 400 tanulmányt vizsgáltak meg, illetve vetettek össze. Az eredményt „Diet, Nutrition and the Prevention of Chronic Diseases” címen hozták nyilvánosságra, amit az is indokolttá tett, hogy a becslések szerint 2020-ben a világon a halálesetek 75 százalékáért ez a négy betegség lesz a felelős.

A nagy meglepetés az lett, hogy az étrend és a „big four” korábban feltételezett 140 összefüggése közül csak 10 esetben találtak némi bizonyítékot. A jelentés mindössze a következő biztos tényeket tudta megállapítani:

1) A só fogyasztása növeli a szív és érrendszeri betegség bekövetkezését. Miközben a gyümölcsök, zöldségek és tengeri halak fogyasztása csökkenti.

2) 50 év felett a csontritkulás esélyét csökkenti a D-vitamin fogyasztása.

Mi az oka ennek a soványka kis eredménynek? Az egyik fő ok az, hogy a táplálkozási kutatások egyetlen étel komponensre koncentrálnak. Vagyis az étkezésből kiválasztott egyetlen tápanyag, vagy az étrendből és életvitelből kiemelt tápanyag vizsgálata. Csakhogy egyetlen kiszemelt tápanyag fogyasztása vagy távoltartása nincs nagy hatással a szervezetünkre, hiszen legalább 50 különböző tápanyagra van az embernek szüksége.

Persze hatalmas szerepe van a médiának is, ugyanis imádják a szenzációt, különösen, ha egy hír ellentétes a korábban feltételezettekkel, vagy valami divatos témához tartozik, mint „szénhidrátmentes diéta”, vagy „transz zsírok”. Teljesen nyilvánvaló, hogy előzetes kutatási eredményeket nem kellene közölni a sajtóval és akkor az emberek nem hinnék, hogy az étrenddel kapcsolatos tanácsok hetente változnak.

A eredmények kialakulása ellen hat az, hogy az emberekkel kapcsolatos kutatómunka minden csak nem könnyű. Általánosságban elmondható, hogy háromfajta kutatás lehetséges. Az elméletileg legszigorúbb eljárás a metabolizmus vizsgálat, amikor is a kutatók a résztvevők étkezését 100 százalékos biztonsággal irányítják napokon vagy heteken keresztül. Ezzel értékes adatokat kaphatnak azzal kapcsolatban, hogy egy bizonyos tápanyag vagy étrend, milyen mértékben hat ki például a szérum koleszterinszintjére. Igen ám, de ezek a vizsgált személyek nem valós életkörülmények között léteznek, és a vizsgálatok nem tartanak elég sokáig ahhoz, hogy a kapott összefüggések reálisnak legyenek tekinthetők. Arról nem beszélve, hogy a koleszterin őrület 60 év után megdőlt, csak még nem jutott el az orvosokhoz. 😀

Kevésbé megbízhatók, és sokkal gyakoribbak azok a vizsgálatok, amikor a kutatók összeszednek jó néhány egészséges embert és feljegyzik, mit esznek hónapokon, akár éveken át, miközben figyelik egészségi állapotukat. Csakhogy ebben az esetben olyan tényezők kicsúsznak a megfigyelés alól, mint fizikai aktivitás, dohányzás, alkoholfogyasztás és további több tucat befolyásoló tétel. Statisztikus legyen a talpán, aki ezek után megbízható eredményt tud produkálni.

A kettő közé helyezhető a „találomra beavatkozó vizsgálat”. Ezekben a tanulmányokban az egyik csoportot arra kérik fel, hogy étrendjükben valamit változtassanak meg, például egyenek kevesebb zsiradékot vagy több gyümölcsöt hónapokon vagy akár éveken át. Miközben a másik csoport az étkezését folytatja a megszokott módon. A végén a kutatók megnézik, hogy milyen gyakorisággal fordult elő például a vastagbélrák az egyik és a másik csoportban. Azaz, az étrend megváltozásának volt-e erre hatása. Általános felfogás szerint ez a harmadik fajta vizsgálat adja a legmegbízhatóbb eredményt, amennyiben azt akarjuk megtudni, hogy ennek vagy annak a fogyasztása megváltoztatja-e az egészséget valamelyik irányba. Ez a vizsgálatfajta azonban nagyon költséges és igen ritka. Ráadásul a „találomra beavatkozó vizsgálatot” nagyon nehéz hibátlanul megszervezni. A főprobléma a résztvevők állhatatossága. Kezdetben a résztvevők nagyon lelkesek, de az idő múlásával fellazulnak. Közben a kontroll csoport azt tehet, amit akar és a különböző (propaganda) hatásokra meg is változtatják kezdeti étrendjüket. Ennek nettó hatása az, hogy a két csoport étrendje folyamatosan közelít egymáshoz. Most jön a 22-es csapdája. Jó eredmény eléréséhez a vizsgálatnak minél tovább kellene tartani, de minél tovább tart a vizsgálat a két csoport étrendje annál jobban közelít egymáshoz. Más szavakkal az elméletileg ideálisnak mondható „találomra beavatkozó vizsgálatot” lehetetlen lefolytatni.

Mindent összevetve, az eredmények bizonytalanok. A „komoly” kutatók pedig bevallják, a publikált eredményekre mérget venni nem lehet. Igen, az általános elvek érvényesek. A sok gyümölcs és zöldség fogyasztása előnyös. A bevitt kalória legnagyobb hányadát zsiradékkal kell fedezni. A finomított cukrot és édességet kerülni kell. Spórolósan kell bánni a száraz hüvelyesekkel. Viszont ezen túlmenően, a részleteknek túl nagy jelentőséget adni teljességgel felesleges.

Most néhány szót a legújabb szenzációról a „transz zsírok” szerepéről. Kezdjük azzal, hogy 15-20 évvel ezelőtt lényegében senki se tudta, mik azok a transz zsírok. Nem csoda, hogy Magyarországon nem túl ismert fogalom. Viszont Nyugaton mára már az első számú ellenséggé váltak. Ugyanakkor a transzzsírsavak az élelmiszeripar legnagyobb jótevői egyszerűen azért, mert nem tud megavasodni. Ebből következik, hogy amelyik élelmiszerben van, annak nagymértékben meghosszabbítja a felhasználhatóságát. Ide tartoznak elsősorban a tejtermékek beleértve a sok tucat kenhető és kanalazható terméket, de nem maradnak ki a sorból a főzőolajok és sütőipari termékek se. Ugyanakkor bizonyítékok vannak rá, hogy elősegítik az erek elzáródását és a szívinfarktust. Egyes kutatók azt is tudni vélik, hogy csökkentik a tanulási készséget és rontják a memóriát.

Hová akartam kilyukadni? Fogadj el egy tanácsot, ha szarban vagy az egészségeddel, vedd kezedbe a sorsod és ne bízz az orvosokban, mert nagyon gyenge szakmunkások, és nem igazán érdekli őket más, mint anyagi boldogulásuk (ritka kivételtől eltekintve).

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2440) Szomorú korkép

Tibor bá’ online

 

Egy, a nevét visszatartó, szociális munkás megszólalt. Két Magyarország létezik. Ti csak az egyiket ismeritek. A másik észrevétlenül (de nem következményeik nélkül) létezik. Az Orbán kormány nem vesz róla tudomást. Biztos vagyok benne, hogy meg fogtok lepődni.

Sok évvel ezelőtt született egy szakma Magyarországon is, mely már nyugati államokban lényegesen hosszabb múltra tekint vissza. Az ezredforduló végén az országban sok lelkes szociális munkás kezdett el dolgozni, tele elhivatottsággal. Azok, akik azóta bennmaradtak a szakmában, és még mindig képesek elhivatottsággal, a szakma etikai kódexe szerint végezni munkájukat, azok valódi hősök.

Ahogy az egészségügy, úgy a szociális szféra is lassú fájdalmas kínhalálra ítéltetett. A források körülbelül 2010 óta évente csökkenő tendenciát mutatnak. (Azokra a forrásokra gondolok, melyek a valódi munkavégzésre fordíthatók, nem a látványberuházásokra.) A papírhegyek elfednek mindenkit, mire a kötelező adminisztráció végére érünk, szinte alig marad idő az emberre, a tényleges problémára. Probléma pedig bőven akad. Ha nem merülne el mindenki nyakig a papírtengerben, mely még a szakemberek szemét is hajlamos elhomályosítani, elképzelhető, hogy fény derülne mindarra, amit a töménytelen adminisztráció elfedni hivatott.

Az abszurditást. Sok évig dolgoztam a szociális szférában. Főként vidéki kistelepüléseken láttam el feladataim, megyeszékhelyen működő központon keresztül. Dolgoztam roma telepeken, és hajléktalan ellátó intézményekben.

Azt tapasztaltam, hogy egyes kistelepüléseken fokozottan jelen van számtalan súlyosan fertőző betegség, többek közt a rüh, a tetű, a bélférgesség, mindemellett az ott lakók nagyon súlyos higiéniai problémákkal küzdenek. A településeken nagymértékben jellemző a drogfogyasztás, és a súlyosan deviáns életvitel, vérfertőzés, abúzus is.

A családok körülményei, a térségben tapasztalható intézmények közötti együttműködés súlyos hiányosságai miatt a területen szociális munkát, a szakma szabályainak megfelelően, és a jelenleg hatályos szakmai protokollnak megfelelően ellátni nem lehet, mert ellentmondásba állt a látható, megtapasztalható valósággal.

A területen mély szegénységben, és devianciától átitatott szociokulturális környezetben jelenleg több száz gyermek él, akik esetében azonnali, és hatékony hatósági intézkedésekre lenne szükség, mert szociális katasztrófa közeli állapotok között élnek.

Azonban ezt a súlyos problémát a gyermekvédelem jelenleg rendelkezésre álló eszközeivel megoldani nem lehet. Az ott élőknél olyan szocializációs lemaradások, morális, és értékrendbeli differenciák tapasztalhatók, melyek nem szüntethető meg, pusztán a védelembe vétel eszközeivel.  Egy olyan családnál, ahol a szülők drogforgalmazásból élnek, illetve lányok futtatásával foglalkoznak, mennyire lehet hatékony – ha akár heti szinten – megjelenik náluk egy szociális munkás, és elmondja, mit hogy kéne másképp csinálniuk? Mennyire lehet hatékony szociális munkát végezni úgy, hogy ezekre a településekre még a rendőrautó is csak párosával vonul ki?

Az egészségügy szintén nincs felkészülve a probléma orvoslására. Egész falurészeket lenne szükséges tetűktől mentesíteni, ahogy a közösségekben a rüh kiirtása is komoly problémát jelent. A rüh megjelenése nem új keletű jelenség, nem napjainkban tért vissza hazánkba.  A hajléktalanok körében, és a bentlakásos intézményekben már legalább három éve egyre fokozódó problémát jelent.

A hajléktalanszállókon folyamatosan kezelik fertőzéseket, és az intézmények fertőtlenítésére is gondot fordítanak, így a hajléktalanok körében, ha meg nem is állítható, de valamelyest féken tartható a betegség.

A kistelepüléseken azonban nincs erre kiépült intézményes rendszer, amivel orvosolható a helyzet. Egy rühfertőzésnél a háziorvos felírja az irtószert. A védőnő segítséget nyújt a kezelésben. A környezetet, amiben a fertőzött él nem lehet teljes egészében mentesíteni az élősködőktől. Ágyak, textíliák mosása, kicserélése, fertőtlenítése egy 7-8 fős háztartásban, ahol a korábban már taglalt körülmények tapasztalhatók teljes embert kívánó feladat. Ha egy településen egy időben 5-6 ilyen háztartás is jelen van, (a valóságban természetesen ennél sokkal több) nincs az a védőnő, vagy szociális munkás, aki ezt képes levezényelni. Illetve joga sincs hozzá, hogy utasítson bárkit arra, hogy ezt vagy azt el kell égetni, amazt meg ki kell mosni a nem létező mosógépben minimum hatvan fokon. Javasolni javasolhat, gondozási tervben sok mindent előírhat, de attól még kétséges marad a megvalósulás, hiszen nincsenek igazán következményei annak, ha a család mégsem teszi meg, a számára előírt feladatokat. Legfeljebb az ellátott gyermek védelembe marad. Ennek a gyakorlati haszna annyi, hogy időnként felkeresi őket a családsegítő, újra, és újra elmondja a feladatokat, és konstatálja, hogy a helyzet nem sokat javult. A családok számára a védelembe vétel megszokott dolog, nem veszik komolyan, hisz nincs igazi következménye annak, ha egy család csak látszat együttműködést mutat. A családból való kiemelés csak végső, már-már életveszélyes helyzetben történik. Többször elhangzott gyámhivatali ügyintézők szájából, hogy egy egész falut nem lehet kiemelni a családból.

Így azonban az irtás eseti marad, és a környezet által egészen biztosan visszafertőződik. Mivel a fertőzötteknek is vásárolni kell, élni, létezni, közösségbe járni, így az terjed, és bármikor bárhol bárki találkozhat vele.

A problémakört leginkább példákon keresztül tudom érzékeltetni: Adott egy település az országban, legyen bárhol. A népességének 15 év leforgása alatt több mint a felét teszi ki a roma közösség. A faluban fokozatosan elértéktelenednek az ingatlanok. Az iskolába egy idő után csak roma tanulók járnak. Lasszóval kell fogni a pedagógust.

A pedagógusok a gyermekvédelem felé egyre kevésbé jelzik a gyermekekkel kapcsolatos problémákat, a szülők agresszív támadó magatartása miatt. Ugyan ez igaz az óvodára, és egyéb közintézményekre is. Gyakran elhangzó mondat jelzőrendszeri tagok szájából: „Tudom, hogy ez van, de le nem írom, mert ha kiderül, akkor elkapnak”.  Elég, ha egy roma közösségen belül csak 2-3 súlyosan deviáns család van, mert azok már képesek rettegésben tartani egy egész falut.

Az általános iskola és óvoda tele van fertőzött gyermekekkel, de ez hivatalosan nem létező probléma. Ezekben a közösségekben a formális, és az informális információk közötti szakadék óriási.

X család: Erről a családról a szomszédokkal, családsegítővel, rokonokkal és a védőnővel folytatott megbeszélések alapján tudjuk, hogy az ifjú édesanyát korábban az anyósa futtatta, többek között belőle élt a család. Később úgy döntött a család feje, hogy a fiatal nő, megfelel a fiának, így ő lett a leányunoka anyja. A népes család azóta magánál tartja az anyát, és csecsemőjét. Volt egy szökési kísérlete, de hazahozták. Az anya nagyon labilis, tipikusan bántalmazott személyiség. Az édesanya folyamatosan bántalmazásnak van kitéve, ha nem aszerint él, ahogy számára azt megengedik. Erre sajnos bizonyítékunk nincs. Egy alkalommal egy krízishelyzet során az anya mindezt elismerte, de aztán visszavonta, és elmondta, hogy ezt minden fórum előtt tagadni fogja. Az apáról tudjuk, hogy nagyon agresszív személyiségzavarral küzdő ember. A fent taglaltakat bizonyítani nem tudom, mert a családtól való félelem miatt egyetlen szakember sem fogja felvállalni, hogy elmondja a szerinte érzékelt helyzetet. A családfő élettársa (itt a családfő egy nő) épp szökésben van a rendőrség elől, a család feltehetőleg bújtatja, abban a házban ahol az anya ügyében környezettanulmányt kellett volna csinálnom. Mivel zajt hallottunk bentről, azt hittük otthon vannak. Be nem nyitottunk, mert a kopogásra nem jött válasz. Néhány házzal lejjebb a szomszédoktól megtudtuk, hogy nagyon jól tettük a bejutási kísérlet feladását.

Y család: Erről a családról a szomszédokkal, családsegítővel, rokonokkal és a védőnővel folytatott megbeszélések alapján tudjuk, hogy a csecsemőjével, szüleivel élő nagylány, a település női lakosaihoz hasonló módon a „rosszlányok, és a vidéki lányok” elnevezésű weboldalak szereplői, és testükből élnek, gyakoriak az idegen férfiak a házban. Itt 4 kiskorú gyermek van kitéve súlyos higiénés, és erkölcsi veszélynek, és mivel az ilyen jellegű üzletek esetenként nem zajlanak békésen, akár testi épségük is veszélyben lehet. Itt a gyakori kapcsolattartás indokolt, mert észre kell venni annak a jeleit, ha valami baj van, hogy minimalizáljuk egy esetleges tragédia lehetőségét.

Z Család: Erről a családról a szomszédokkal, családsegítővel, rokonokkal és a védőnővel folytatott megbeszélések alapján tudjuk, hogy a család drogügyletekhez köthető, de bizonyíték nincs rá, a nagyobbik gyermek ”barátnője”, akik velük élt, szintén a fent említett weboldalak szereplője, és munkája jelentette a család számára a fizetés kiegészítést. Ebben a családban nevelkedik ugyan kiskorú, de már nem tanköteles, és arról az útról melyen családjával együtt elindult nem eltéríthető.

A településen minden családnál, ahol rosszak a higiénés körülmények, valós veszélye van a segítő megfertőződésére is. Azoknál a családoknál, ahol nagy mértéket ölt a kriminalitás, a segítők testi épsége naponta veszélyben van.

Az ingatlanok állapota, mind a higiénia, a rendezettség, az állag, és felszereltség tekintetében az alapvető emberi igények kielégítésére a legtöbb esetben alkalmatlan.

Ma Magyarországon minden megyére jut legalább 2-3 olyan település, ami sok szempontból potenciális fertőző gócpont. Ez távolról sem egy-egy megye problémája. A jelenség országos.

A probléma pedig napról napra növekvő tendenciát mutat. A fent említett fertőzések csak elenyésző tünetei egy olyan problémakörnek, ami megoldásért kiált, de a jelenlegi rendszer semmilyen megoldási alternatívát nem nyújt.

Rengeteg a kiégett szakember, aki tehetetlenül vergődik egy hibás rendszer fogja ként. Sokan elfogadják az elfogathatatlant, hogy mindezen változtatni nem lehet, és beletemetkeznek a papírhegyekbe, hogy érezzék, van valami kézzelfogható értelme a napi tevékenységüknek, holott belül tudatában vannak annak, hogy már régen nincs. Papír hegyekkel körülbástyázva kell felvenniük a szakembereknek nap, mint nap a harcot egy olyan fokozatosan növekvő társadalmi problémával, amit írástudatlanokkal, funkcionális analfabéta rétegekkel folytat. Olyan közösségekkel, akik maguk is áldozatai, egy elembertelenedett, beteg rendszernek.

Mi a megoldás? Talán az össznépi szembekötősdi abbahagyása. Talán a valódi probléma őszinte feltárása. Megfelelő források, amiből elszánt szociális munkások hadát lehet csatasorba állítani, akik a helyszínen közösségeket formálhatnak, segítenek alternatívát nyújtani azoknak, akik a szakadék szélén vergődnek. Ami egészen biztos, hogy mindezt nem az íróasztalok mögött görnyedő szakemberek, és adatlapok fogják megoldani.

De ahogy valódi hatékony betegellátásra, gondolkodni tanító iskolákra, úgy a szociális szférára sincs keret. Minderre csak annyi pénz áll rendelkezésre, hogy úgy tűnjön, a rendszer létezik, működik, aztán, ha a mélyére nézünk a jelenségeknek, láthatjuk, hogy csak papíron valósul meg, és a lényege már réges-rég elmaradt valahol az a és b űrlap xy bekezdésében.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2439) WSWS elemzés

Tibor bá’ online

A fontosságára való tekintettel a teljes fordítás

”The Economist” magazinban megjelent esszét (Humanity Teeters on the Brink of World War = Az emberiség a világháború szélén tántorog) elemezte a WSWS (World Socialist Web Site = A világ szocialista honlapja). Ez lesz az a hír, amit se az ORIGÓ, se az INDEX nem fog lefordítani magyarra. Pedig érdekes. Ezért aztán én nekigyürkőzöm.

Az Economist, a Londonban, hetente megjelenő, nagy tekintélyű magazin, amit több mint 150 éve [mert, hogy akkor már létezett] Marx Károly úgy jellemzett, hogy az európai tőkés arisztokrácia orgánuma, legutóbbi kiadását a „következő háborúnak” illetve „a nagyhatalmak konfliktusából származó, növekvő veszélynek szentelte.” A vezércikkét egy fagyos figyelmeztetéssel kezdte:

Az elmúlt 25 évben a háború túl sok életet követelt. Annak ellenére, hogy világi és vallásos küzdelem alakult ki Szíriában, közép Afrikában, Afganisztánban és Irakban, mindent elsöprő összecsapás a világ nagyhatalmai között szinte elképzelhetetlen tudott maradni.

Ennek azonban vége. A nagyfokú, hosszú távú geopolitikai eltolódás és az új technológiák elterjedése az amerikai (és szövetségeseinek) szélsőséges katonai dominanciáját erodálja. A II. világháború óta nem látott mértékű konfliktus újra felüti a fejét. A világ erre nincs felkészülve.

Az Economist egy disztópikus, gyilkolásba torkoló jövőt láttat előttünk, ahol Amerikai katonai gépezete megfélemlíti, vagy megsemmisíti a dominanciájának feltételezett, vagy tényleges kihívóját.

Az Economist-nak a következő 20 évre szóló jóslata: „klímaváltozás, népesség növekedés, valamint vallási és etnikai konfliktusok” biztosítani fogják, hogy a világ legnagyobb részén „polgárháborúk vagy szomszédos országok közötti háborúk törjenek ki”.

Ennél is elrémisztőbbek az Economist által az USA valamint Oroszország és Kína (Washington ellenlábasai) közötti feszültség fokozódására bemutatott szcenáriók, melyek bármely pillanatban nukleáris holokauszttá fokozódhatnak.

Megállapítható tény, hogy az 1990-91-es Perzsa öböli konfliktussal kezdve az Amerikai Egyesült Államok folyamatosan, 25 éven át, háborúban áll. Miközben olyan propagandisztikus neveket talál ki, mint „az emberi jogok védelme”, „terror ellenes háború” amivel a közel keleti háború igazi célját kívánja elfedni. Ez nem más, mint közel keleti, közép ázsiai és afrikai intervenciók, valamint Oroszországgal és Kínával való konfrontáció. Lényegében az USA a globális hegemóniájáért küzd. Miközben Amerika gazdasági gyengeségét, a szociális feszültség hazai fokozódását és a kielégíthetetlen katonai fellépéseit akarja ellensúlyozni. Emiatt azzal a veszéllyel fenyegeti a világot, hogy totális világháborút robbant ki atombombákkal rendelkező országok között.

Meglepő, hogy ezen tények ellenére az Economist arra buzdítja az Egyesült Államokat, hogy fejlesszen ki egy „kemény ellenállást” amivel szembe tud nézni „eltökélt és felkészült kihívókkal”. Ez nem más, mint egy embertelen nézet, ami szerint a békét legjobban Amerika tudja biztosítani, amennyiben tökéletesen el tudja pusztítani ellenfeleit.

Az Economist elképzelése szerint, azonnal kell cselekedni, hogy az Egyesül Államok meg tudja állítani hegemóniájának hanyatlását. Amennyiben, az orosz és kínai tőkésosztályoknak meg van engedve saját területeiken belüli hatalom gyakorlás, annak várható következménye a világ vezető hatalmainak mindent elsöprő összecsapása – egy nukleáris fegyverekkel megvívott világháború.

Az Economist állítja, hogy Kína és Oroszország „ma már revizionista országok, amelyek meg akarják támadni a status quo-t, úgy tekintenek saját területeikre, mint hatalmuk alatt álló befolyási övezetre. Kína esetében ez Kelet Ázsia, Oroszország esetében Kelet Európa és Közép Ázsia.”

Az Economist konklúziója: „Amerikának be kell fejezni 20 éve tartó, stratégiai sodródását az egymásra következő adminisztrációk alatt, ami Oroszország és Kína malmára hajtotta a vizet.”

A helyzet az, hogy „talán már ez évben a Koreai félszigeten kitörhet egy háború, aminek következtében több tízezer ember vesztheti életét, ha atomfegyverekhez nyúlnak, akkor sokkal több.”

Az amerikai hadvezetés kész egy ilyen háború kirobbantására. Guam szigetén B-2 és B-52 atombombák bevetésére alkalmas bombázók, valamint vadászgépek állomásoznak. Ezen kívül más Csendes-óceáni bázison hadihajó tömege várakozik.

Elképzelhető, hogy Washington azért provokált egy konfrontációt Észak Koreával, nukleáris fegyverkezésének a feladásának ürügyén, hogy felkészüljön egy Kínával kialakítható nukleáris felállásra.

Az Economist szerint az amerikaiak tökéletesen törvényesen jártak el, amikkor az orosz és iráni támogatás alatt álló Szíria esetében a kormányváltás mögé álltak. Az, hogy most Washington bejelentette a 30.000 főt kitevő, kurd és izlámistákból álló segédcsapat létrehozását, azt jelenti, hogy nem csak az orosz és iráni erőkkel kerülhet közvetlen összetűzésbe, de a NATO szövetséges Törökországgal is.

Nem hinni, hogy szándékosan, de az Economist George Orwell „Újbeszédét” alkalmazva arra a következtetésre jutott, hogy az állig felfegyverzett, riválisait folyamatosan megsemmisítéssel fenyegető „erős Amerika a legjobb garancia a világbékére”.

A jelentés legelborzongatóbb aspektusa az a pesszimizmus, amivel az amerikai imperializmus riválisainak sikeres megfélemlítésével kapcsolatos saját előrejelzését illeti. Az egyre agresszívebb katonai szembenállás kialakulása Kína és Oroszország felé nem csökkenti, hanem fokozza egy világháború kitörésének esélyét.

Az Economist szerint „a legnagyobb veszély a szemben álló felek félreértéséből származhat a másik fél szándékával kapcsolatban, ami be nem tervezett olyan eszkalációhoz vezethet, ami ellenőrizhetetlenné válhat. Ez alatt természetesen nukleáris holokausztot kell érteni. „Mind Oroszország, mind pedig az Egyesült Államok esetében a nukleáris fegyverek megtartották elsődlegességüket. Csupán meg kell nézni, mire és milyen mértékben költekeznek.”

A következő 10 évben Amerika a teljes nukleáris fegyverzetét felújítja 1.200 milliárd dollár költségen. Oroszország felújítja nukleáris robbanófejjel ellátható rakétáit, bombázói és tengeralattjáróit. Kína gyors ütemben fejleszti lényegesen kisebb nukleáris fegyverzetét, ahogy ezt Anglia és Franciaország is teszi. Ugyanakkor Németország, Japán, de még Ausztrália is azon gondolkodik, hogy nukleáris fegyverekhez nyúl, növelve a nukleáris versenyfutás tétjét.

A XXI. század nukleáris versenyfutásának őrülete a kapitalista rendszer kiengesztelhetetlen ellentmondásaiból adódik. A rivális nemzetállamok küzdelme a globális gazdasági dominanciáért a kapitalizmus kezelhetetlen krízisének és gyilkos konfliktusának egy elkerülhetetlen fordulata a piacok és erőforrások megkaparintása és birtoklása végett.

A Marxista forradalom harcosa, Vladimir Lenin szerint a világháború a világ szocialista forradalmának korszaka. A háborús veszélyt előállító kapitalista rendszer megdöntése egy sürgető szükségszerűség az emberi faj megmentése érdekében.

______________________________________________________________________________________

______________________________________________________________________________________

______________________________________________________________________________________

 

 

 

 

Éljetek a lehetőséggel

(2439) WSWS elemzése

VIP. 320

 

Az „The Economist” magazinban megjelent esszét (Humanity Teeters on the Brink of World War = Az emberiség a világháború szélén tántorog) elemezte a WSWS (World Socialist Web Site = A világ szocialista honlapja). Ez lesz az a hír, amit se az ORIGÓ, se az INDEX nem fog lefordítani magyarra. Pedig érdekes. Ezért aztán én nekigyürkőzök.

Az Economist, a Londonban, hetente megjelenő, nagy tekintélyű magazin, amit több mint 150 éve [mert, hogy akkor már létezett] Marx Károly úgy jellemzett, hogy az európai tőkés arisztokrácia orgánuma, legutóbbi kiadását a „következő háborúnak” illetve „a nagyhatalmak konfliktusából származó, növekvő veszélynek szentelte.” A vezércikkét egy fagyos figyelmeztetéssel kezdte:

“Az elmúlt 25 évben a háború túl sok életet követelt. Annak ellenére, hogy világi és vallásos küzdelem alakult ki Szíriában, közép Afrikában, Afganisztánban és Irakban, mindent elsöprő összecsapás, a világ nagyhatalmai között, szinte elképzelhetetlen tudott maradni.”

Ennek azonban vége…………

___________________________________________________________________________

A teljes cikk fordítását a VIP előfizetőknek E-mailben elküldöm.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2438) Esernyő

Tibor bá’ az igazság keresése online

 

Nem az első eset, és nem is a második, se nem az utolsó, amikor egy frappáns ötletemet mások átveszik, és kimondatlanul sajátjuknak tüntetik fel. Évekkel ezelőtt, hónapokon át húzódó vitám volt Arma Gedeonnal, akinek vesszőparipája volt az évszázadokon át tartó összeesküvés, amihez számtalan bizonyítékkal állt elő. A bizonyítékokra támaszkodva Arma állította az „összebeszélés” tényének a fennállását. Ennek cáfolására találtam ki az analógiát, miszerint, ha elered az eső, az emberek összebeszélés nélkül egyszerre kezdik kinyitni az ernyőiket. Tehát azonos körülmények hatására az emberek összebeszélés nélkül azonosan reagálnak. Az azonos reakció nem feltétlen jelent összeesküvést, simán csak azonosak az érdekeik.

A múltkori Népszavában megemlítették, hogy Gabler Gergely az egyik bank elemzője a bankolási témával kapcsolatban „úgy fogalmazott: az nem kartellezés, ha esik az eső és mindenki kinyitja az esernyőjét.” És persze nem is plagizálás, hiszen az emberiség elég régen nyitogatja az esernyőjét. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2437) Kognitív disszonancia

Tibor bá’ online

 

A kognitív disszonancia meglehetősen érdekes emberi tulajdonság. Érdekes, mert mindenkire vonatkozik, ha tudsz róla, akkor se húzhatod ki magad alóla, miközben kifelé tökhülyének látszol, pedig csak arról van szó, hogy nem akarsz „meghibbanni”. Szóval, mi az a kognitív disszonancia? A meghatározás szerint akkor áll elő,  amikor egy új információ nincs összhangban egy korábbi nézeteddel, vagy általad elfogadott ismerettel. A reakció egy belső feszültség azaz kognitív disszonancia, amit minden áron fel akarsz oldani. Persze fel is oldod. Hogyan? A legegyszerűbb módja, ha nem veszel tudomást azokról a nyilvánvaló tényekről, amelyek ellentmondanak azoknak, amiknek elkötelezted magad.

Az igazság az, hogy az életben nap mint nap szembe találod magad a kognitív disszonancia működésével csak nem ismered fel, és elütöd azzal, hogy „az emberek hülyék”. – Nap mint nap találkozunk azokkal, akik nem hajlandók tudomásul venni, hogy az Emberiség szakadék felé vágtat, mert nincs összhangban korábbi elképzelésével. Ezen nem nagyon lehet csodálkozni, elvégre a jövőt legfeljebb sejteni lehet, megjósolni aligha. Viszont…. Jól tippeltél, megint Orbánnál akarok kikötni. Mondjuk az is megérne egy misét, hogy tud egy paranoiás örült hatalomra kerülni egy olyan kultúrnép esetében, mint a Weimarer Republik? Ha ezt megérted, akkor már nem is kell olyan nagyon csodálkozni, hogy Orbán Viktor van a magyar kormányrúd mellett. Ha megnézed a korabeli felvételeket (hála a YouTube-nak) leeshet az állad, amikor fegyelmezett németeket látsz átszellemülve hallgatni egy ránézésre is őrültnek látszó Hitlert. Az okot vizsgálni nem érdemes, de abban megegyezhetünk, hogy Orbánnak néhány millió magyar idollá válása nem olyan nagy trükk. Amin nap mint nap elcsodálkozok az, hogy ennyi hiba, ennyi visszaélés, ennyi bűn elkövetése, ennyi ember érdekének a súlyos megsértése, ennyi hazugság, trükközés után, hogy állhat még mindig a háta mögé több, mint egy millió. És a felsoroltak tények, nem pedig jövőben bekövetkező jóslatok. Tények, leellenőrizhetők, megfontolhatók, a következmények érzékelhetőek. Természetesen nem azokról beszélek, akiknek anyagi érdeke Orbán maradása, azokról, akik számára Orbán dilettáns ötletezése súlyos tízezrekbe kerül. Miért tartanak ki mellette?

Most már te is tudod, és én is. A bűvös szó a kognitív disszonancia. Kétharmadot adni egy ilyen öntelt őrült kezébe, akkora hiba, hogy kevés ember képes felvállalni. Hogyan is? Nem veszel tudomást azokról a  nyilvánvaló tényekről, amelyek ellentmondanak azoknak, amiknek elkötelezted magad.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2436) Poloska

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

A napokban jártam a helyi patikában. Érkezésemkor egy harminc körüli nő a vásárlás utáni traccsot folytatta. Hiába na, itt mindenki mindenkit ismer. István, én úgy irtózok tőle, hogy el se tudom mondani. Biztos tudsz adni valamit, amivel kiölhetem őket. – Nem, nincs semmi, nem is nagyon hallottam róla. – Az Interneten mindent elolvastam róla, mindent tudok. Éjszaka jönnek elő, és vért szívnak. A gyerek, amikor hazajött, teli vont a teste apró piros pontokkal, ott, ahol megcsípték. És haza is hozott belőle. Csak éjszaka jön elő, nappal a bútorokban van. Valami csak van, amivel ki lehet irtani. – Ez volt az a pont, amikor egyfelől rájöttem, miről számol be a nő, másfelől idejét láttam, hogy beleszóljak. – Könnyen ki lehet irtani, ha van otthon egy kis DDT (diklórdifeniltriklóretán). Ekkor a patikus megszólalt, hogy DDT-t már nagyon régen betiltották. – Miért? – Kérdezte a nő. Azért – válaszoltam – mert nem bomlik le, a zsírban oldódik és az élelmiszerlánc miatt komoly koncentráció jöhet létre. De van más megoldás is, úgy hívják, hogy ciánozás. Kell találni egy gázmestert, aki kiciánozza a lakást. Az nem jó – reagált a poloska tulajdonos – Karcsi nem egyezik bele, mert biztos egy rakás pénzbe kerül. Akkor pedig – kajánkodtam egyet – marad az éjszakai csípés.

Hazafelé dünnyögtem magamban, poloska? Ötven éve nem hallottam róla. Kiirtotta a DDT, de most úgy látszik ez is visszajön, mint a tuberkulózis. Az egész élet egy nagy körforgás. Aztán a hosszú távú memóriám legaljából kezdtek kitisztulni a képek. Alig múltam 7 éves, amikor egy éjszaka felriadtam, mert szüleim felállított ágya eldőlt, ami éktelen lármával járt. Anyám kezében ott égett egy ferdén tartott kocsisgyertya, amiből sűrűn csöpögött az olvadt sztearin, rá a bútor repedéseire. Az elbújt poloskával nem lehetett mit csinálni azon kívül, hogy a repedésbe befolyatták a gyertyát és elzárták a kimászás lehetőségét. Persze ez nem adott igazi megoldást, de érdekes éjszakai műsornak adhatott alapot. Én, mint kisgyerek, röhögve átaludtam az éjszakát, csak reggel voltak rajtam csípés nyomok, amit persze a tanító néni kiszúrt, és nagyon ferdén nézett rám. Aztán néhány héttel később a szüleim kiciánoztatták a lakást. Előtte azonban egy jót veszekedtek, mert anyám szerint a poloska úgy jött be a házba, hogy apám hazahozott egy régi faliórát, persze fatokban, ahol el lehetett bújva legalább egy, petét rakó poloska. A többit megtette a biológia. Különben a poloska – ellentétben a lapostetűvel – nem bújik meg az ember ruházatában, nem lehet hazavinni, csak használt fabútorral.

4 mm hosszú
4 mm hosszú

Ami azt illeti a DDT-t a XIX. század végén fedezték fel, de a rovarölő hatására csak 1938-ban jöttek rá. Minden esetre a II. Világháború alatt igen jó szolgálatot tett, elsősorban a trópusokon, de nálunk egyáltalán nem. Így aztán az oroszok bejövetelét követve az országot ellepték a tetvek, bolhák és a rühatkák (és akkor a nemi betegségekről ne tegyünk említést). Aztán hazánkba is bejött a DDT és az ország poloskamentes területté vált. Néhány év alatt viszont kiderült, hogy roppant ártalmas, főleg mert nem hajlandó lebomlani. Na, ez tetszeni fog nektek. A világon elsőnek Magyarország tiltotta be még 1968-ban. Az USA csak 4 évvel később, Anglia pedig 1984-ben. Nem siették el a dolgot.

Persze nem lenne semmi különösebb baj, tudunk magunkra vigyázni, és ha nem, hát akkor ott vannak a vizsgázott gázmesterek, csak arra gondolok, hogy ez a harmincas nő (és a fiatal patikus) sose hallottak róla, akkor nyilván hatalmas meglepetésben lesz részük, amikor kiderül, hogy társadalmi összeomlás után a sok szar között a poloskaveszély is ott lesz, mert se DDT, se ciángáz. Marad a gyertya? Visszasírjátok ti még ezt az elcseszett civilizációt. 😉

PS: Üvegdugós palackba zárva anyámtól örököltem fél kiló DDT, ami persze nem bomlik le, tehát jobb mint újkorában. Anyám roppant előrelátó asszony volt, amikor kiderült, hogy betiltják, bespájzolt egy rakással. Úgy terveztem, hogy geddon után, a rovarinvázió kellős közepén a felét el fogom cserélni egy AK-47 -re. 😀 De tényleg, bizonyára tudtok róla, hogy az ágyi poloska is (újra) megjelent Magyarországon. Nem ártana felfigyelni a tényre.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2435) Nyitott házasság – csoportos szex

Tibor bá’ online

 

A társadalmi közös tudat szerint a monogámiában élők boldogabbak. Ezt azonban újabb kutatások erősen megkérdőjelezik, amiről beszámoltak a „Personality and Social Psychology Review”  tudományos szaklapban.

A felmérésekben úgynevezett nyitott házasságokat vizsgáltak, amikben a két partner megegyezik abban, hogy kapcsolatukon kívül mindketten fenntarthatnak más személlyel szexuális vagy csak romantikus kapcsolatot (ami alatt nem lehet tudni, mit kell érteni). A vizsgált személyek nagy része ezt az elrendezést a monogámiánál kielégítőbbnek tartották. Ami nem csoda, hiszen másképp nem csinálták volna, akiknél nem vált be, azok nyilván nem éltek nyitott kapcsolatban és így nem lett volna értelme őket meginterjúvolni.

Ez azonban még nem minden, bevallásuk szerint a nyitott kapcsolatnál a „féltékenység” alacsonyabb szinten virágzik (de azért van), amin én újra csak nem csodálkozom, u.i. saját tapasztalataim szerint a „hűtlenséghez” hozzá lehet szokni. Nem azt írtam, meg lehet szokni, hozzá lehet szokni. Nem ugyanaz! De nézzük, milyen okosságok jönnek ki belőlem, nem elhanyagolható tapasztalat után!

A legújabb kor sok mindent megváltoztatott, mert az emberi körülmények alkalmasakká váltak a változásra. A házasságtörés bűnössége, elvetése és megvetése egészen másképp volt értékelhető egy olyan korokban, amikor a munka látástól-vakulásig szólt, a korai halál mindennaposnak számított, a népesség átlagos életkora fele volt a maiénak. És még valami nagyon fontos. Ma már nem kell tartani a nem kíván terhességtől, és a nemi úton terjedő, gyógyíthatatlan betegségtől, valamint a házasságkötésnek nem feltétele a szüzesség. A kérdés, mi nőhetett ki ebből?

A nemiséggel kapcsolatban az Ember mindig is élt a fantázia lehetőségével, ami – természetéből adódóan – határtalan, de mi az, ami ezekből megvalósítható? A nyitott párkapcsolat önmagában még semmi extrát nem jelent. Extrát jelenthet a hagyományos elrendezéstől való eltérés, vagyis az unortodoxia (mely kifejezést Matolcsy tőlem lopta el), ami a szimultán több partnerséget jelenti. Két vagy több férfi és egy nő, két vagy több nő és egy férfi, nagyobb csoport (gruppen) elrendezés.

Különösen férfiak álma egyszerre egynél több nő jelenléte, ami a gyakorlatban egyáltalán nem működik, mert a férfiak szexuális potenciája (ellentétben a nővel) nem erre épült fel. A kísérletezgető férfiak frusztrált nőket hagynak maguk mögött, akiket többé erre rábeszélni nem lehet. Ha mégis, akkor van valami titkos szándékuk, és az elrendezésbe kizárólag taktikai okokból kifolyólag mennek bele. A fordítottja technikailag nagyon is lehetséges. Egyetlen nő könnyedén ki tud elégíteni több férfit is egy adott időben, ami ráadásul a férfiak számára afrodiziákumként hat. Persze ez csak akkor működik, ha érzelmi kapcsolat még véletlenül se alakul ki, és senkinek sincsenek titkos szándékai.

Ezeknél a csoportos szex sokkal jobban működik, mert oda a párok az ellaposodó szexuális kapcsolatuknak a fellendítése végett mennek, vagy a férfi kívánságára, amit a nőnek valami okból kifolyólag teljesíteni kell. Az ilyen kényszerű beleegyezések a helyszínen elég érdekesen szoktak végződni. Ha mind a két fél azonos lelkesedéssel érkezik, akkor egy másik probléma szokott kialakulni. A pár nőtagjának nem szokott problémája lenni, de a férfitagnál elég gyakran jelentkezik az ideiglenes impotencia. Ekkor derül ki, hogy elég tisztességesen rá van hangolódva a partnerére (feleségére) és más nő esetében az istennek se akar bekövetkezni a merevedés, pláne, hogy másfél méterre a sokéves partnerét valaki más éppen most kergeti fel a csúcsra.

Két pár esetében (ami azért nem igazán csoportos szex) a problémáknak se vége se hossza. Pusztán szex-vonzalom oldaláról nézve a két nő vagy a két férfi között rendszerint hatalmas minőségi különbség van. Ez ugyan nem tenyészállatvásár, de a bombázó férje képtelen nem arra gondolni, hogy amit ő kap cserébe egy közel szépségkirálynőért az alig jobb egy elnyűtt, lestrapált mosónőnél. Aztán a két férfi potenciája ritkán fedi egymást. Egy sima orgazmuson átesett feleség az újdonsült partnerrel folytatott csendes beszélgetés közben a falra tudna felmászni, ha a férje képtelen betelni a tálcán nyújtott lehetőséggel, ami közben az otthon nyújtott megszokott teljesítményének több száz százalékát produkálja. Akadnak aztán humorosnak nevezhető esetek is, amikor a kellő merevedés elérése érdekében annak a feleségnek kell besegíteni, aki valaki másnak lesz a behatolás tárgya, amennyiben ott a merevedéssel nem akad probléma.

Ezekből csak az látszik, hogy a fantáziák és azok tényleges megvalósításai között elég jelentős a különbség, mert a gyakorlatban állandóan előállnak olyan nehézségek, amik a fantáziákban sose jönnek elő.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2434) Morbus Hungarikus

Tibor bá’ szatirikus online

 

Egyetlen magyar se olvassa szívesen, de higgyétek el nekem, morbid egy nemzet vagyunk, a legmorbidabb. Először is az öngyilkosságok elkövetésében világelsők vagyunk, de nem ám egy orrhosszal, dehogy, akkora előnnyel, hogy a második és a harmadik helyet ki se akarják adni. Persze most azt hiszitek, hogy erről akarok csetelni (szép szó mi? mostanában tanultam), meg arról, hogy ennyi öngyilkossággal a nyakunkban nem vagyunk euró konformok. Még jó, hogy a Vatikán nem tagja az Uniónak, már rég kitagadták volna az egész országot. Ezen kívül a lakosság várható élettartama évről-évre csökken. Most már lassan ott tartunk, hogy meg se nagyon születünk. Aki megszületik, az pedig meghal, mielőtt nyugdíjba menne, a költségvetést fel fogja vetni a pénz. Csak még annyit tennék hozzá, nem kell izgulni ott a Miniszterelnöki Hivatalban, akarom mondani a Kancellárián, illetve mégis csak a Minisztériumi Hivatalban, hogy nem lesz miből fizetni. Hülyeség! Nem lesz kinek fizetni nyugdíjat.

Ami pedig a morbiditásunkat jelenti, egészen másra gondolok. Jó-jó, hogy önkezünkkel. Jó-jó, hogy egyre rövidebb ideig. Na de, amikor végre eljön a várva várt beteljesedés, vagyis a halál. Hát kérem, mi még akkor se tudjuk abbahagyni. Hogy úgy mondjam, nem tagadjuk meg magunkat. Tudom, mire gondoltok, hogy a sírcsokrokat lelopják és újból, meg újból eladják. Ami azt illeti ez igaz, de nem, nem erről van szó. Akkor talán a sírkövek ellopása, és fürdőszoba padlóburkolatnak való felhasználása. Nem, és nem. Hát akkor szabad a gazda. Kérem, én arra gondolok, hogy imádunk temetkezni, kicsit ugyan drága, de ez a miénk. Élünk-halunk érte, hogy stílszerű legyek. Remélem, belátjátok ez tényleg morbid. Az bizony, a javából, de miből veszem én ezt az állításomat? Gondoljatok bele, ha egyetlen pici esély van rá, mi mindenkit nemcsak eltemetünk, de újra eltemetjük, sőt, ha lehet, újra és újratemetjük. De ez semmi, ennek a határozottan morbid szokásnak komoly hagyományai vannak.

Nem is tudom, meddig érdemes visszamenni, de kezdjük, mondjuk Attilával, illetve Atillával, na mindegy, bizonyára tudjátok, kire gondolok, hát aki megölte saját fivérét, mert nem akart osztozni a trónon, na tehát őreá, akinek a sírját kisebb-nagyobb lendülettel kb. 1500 éve keressük. Hogy miért keressük, azt pontosan nem tudom, talán az aranykoporsó miatt. Mindenesetre, ha megtaláljuk, az újratemetés elkerülhetetlen. Lelki szemeimmel már látom is a tömör sorokban kígyózó temetési menetet, ahol mindjárt az első sorban Vikidál lohol, mind a 140 centijével, felejtve III/III-as besúgó múltját, harsányan üvöltve egy másik daliás Levente pentaton melódiáját. Mind eközben Csaba királyfi lovasainak égi dübörgése szolgáltatja a hátteret.

I. István király, újabban megint Szent István, minimum egyszer biztos ki volt hantolva, majd újra temetve, mert különben hogyan került volna elő az enyészettől megkímélt, országalapító „Szent Jobb”? Mert előkerült, sőt, ha jól tudom, többször is előkerült.

Aztán van olyan magyar, aki nem csak előre gondoskodik újratemetéséről, de szinte kiprovokálja azt, ilyen volt Kossuth, aki direkt nem jött haza, amíg élt. Ferenc József például a lelkét kikönyörögte neki, de ő nem, az istennek se jött volna haza, pedig volt ideje gondolkodni rajta, a Kiegyezés után még élt vagy egy negyed századot.

A kierőszakolásnak van más formája is. Teszem azt, hazánk egy másik nagy fia békésen éldegél, gyűjtöget néhány népdalt, amiknek átdolgozását kortársai képtelenek megemészteni és aztán egy szép napon gyógyíthatatlan betegséget kap. Na, akkor megtáltosodik, egyszeribe külföldre akar távozni, ha kell, kölcsönt vesz fel, és abból utazik, de elutazik, csakhogy külföldön élhesse utol a halál, ami ugye első számú előfeltétele az újratemetésnek. Ez a recept Bartók Bélánál elég jól bevált.

A fenti trükknek van pontos ellenkezője is. Ez egy külön kategória, ez ideig csak Mindszenthy József, a nagy és egyben az utolsó hercegprímás próbálta ki. Ő excellenciája az országot még lidérces álmában se hagyta volna el. Ehhez olyan makacsul ragaszkodott, hogy inkább csücsült tizenöt éven át az amerikai követség egyik padlásszobájában, csakhogy itthon maradhasson. Na de akkor mi lesz az újratemetésével? Hát kérem, itt lép be a pápai segítségnyújtás. Amikor a Szentatya megneszelte, hogy Mindszenthy napjai meg vannak számlálva, pápai paranccsal a makacs bíborost külhonba utasította egészen biztos azzal az egyetlen kis titkos szándékkal, hogy néhány évvel később újratemethessék.

Előfordulnak olyan esetek, amikor a dolgot egyáltalán nem sietjük el. Egyik-másik nemzeti hősnek akár kétszáz évet is kell várni az újratemetésére. Ilyen volt például Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc. A várakozás azonban sose hiábavaló. A nemzet nem felejt. Igaz, tanulni se nagyon szokott. Ez utóbbi két hős újratemetésének a helyét kissé elkapkodva, meglehetősen slamposan választották meg. Még csak nem is gondoltak arra, hogy Kassa meg Késmárk egyszer megszűnhet hazai föld lenni. Hát megszűnt! Persze az is lehet, hogy az újratemetési mániánknak ez egy szerves része. Ilyen ügyes csellel előre lehet gondoskodni az újratemetés újratemetéséről, mert kinek esik jól, ha a nagyságos Fejedelem megint idegen földben találja magát? Csak hát van még egy kis bibi a dologban. Kell még várni egy másik kétszáz évet, amíg rádöbbenünk, hogy Kassát és Késmárkot végképp leírhatjuk.

Az újratemetés non plusz ultrája azt hiszem az, amikor nem használnak hozzá még hullát, (jaj, mit mondok!) földi maradványt sem. Ilyen esetben van katonai pompa, ágyútalp, díszlövés, szentbeszéd, madzagvasút, ingyen virsli, na meg találomra összekapart egy marék hamu. Mert mi újratemetésben nem ismerünk objektív nehézséget. Kállay Miklós, ha másképp nem, hát jelképesen hazai földbe tért meg.

Mániánkat illetően vannak egészen hálás halottak is. Ilyen volt például Rajk László, akinek nem csak meg lett bocsátva belügyminiszteri túlkapása, elsősorban, mert őt is túlkapták, nem csak újratemették aztán megint újra, de még az is lehet, hogy hátra van még egy végső kihantolás, ha a hatalomra jutott polgári körök úgy gondolják, mégiscsak az árokparton van a végső helye. Mit mondtam, végső? Már amennyiben Magyarországon valami is van, ami végső.

Az újratemetés rekordját, természetesen magyar rekordját, József Attila tartja hárommal. Az elsővel annyira siettek, hogy a földi maradvány még el se bomlott. Az egész cécóval, úgy ahogy volt, Gömbös Gyulát akarták megtisztelni, illetve csak a sírját, de ez ellen a volt pék és hintáslegény, Marosán György, szociális és hazafias érzelmekre hivatkozva, erősen tiltakozott. Tehette, mert akkor, vagyis 1942-ben az oroszokat még nem hívta be, arra várt egy újabb tizennégy évet. Mindegy, ebből is látható, néha egy proletár költő többre viszi, mint a legrafináltabb politikus.

Vannak, akik életükben könnyen elkerülhetnék az erőszakos halált, mint például Batthyányi gróf vagy Nagy Imre, de akkor az újratemetés valószínűsége a minimumra csökkenne. Ez viszont nincs ínyükre. Inkább választják az újratemetést biztosító kivégzést. Úgy látszik, ez nem csak nemzeti, de egyben egyéni mánia is.

Tuti tippnek bizonyult, ha valakit kommunista hite miatt nyírtak ki. A mozgalom, már, mint a kommunista mozgalom, ugyan szép számmal nyírta ki, vagy írjam inkább úgy, hogy ritkította saját sorait, de ha a másik oldal tette ugyanezt a ritkítást, az a mártíromsággal járó újratemetést abszolút bebiztosította. Így aztán Sallai Imrének, Schönherz Zoltánnak, Fürst Sándornak, Rózsa Ferencnek (Vigyázat! Ez nem az ismert betyár, azt Sándornak hívták, és senkinek se jutott eszébe, hogy újratemessék, legalább is, még nem), Ságvári Endrének, stb., stb. óhaja valóra vált. Tegyük még hozzá, hogy az újratemetést nem tudták elkerülni olyan kétes értékű baloldali veteránok sem, mint Frankel Leó vagy Károlyi Mihály, a vörös gróf.

Gondolom lesz, aki azt mondja majd, hogy ezek elszigetelt esetek. Mi az a néhány tucat újratemetés az évi száznegyvenezer halotthoz képest? A Mari néniket és a Pista bácsikat a kutya sem akarja újratemetni. Nana, ne tessenek froclizni! És a megszüntetett temetők? Amikor a család kap egy levelet: Vigyék a földi maradványt ahová akarják, különben beszántják. Na, ugye! Persze tudom, ez nem az igazi. Na de az átlag polgár mikor kapott valamiből is „igazit”?

Aztán meg, amikor direkt azért megyünk külföldre és kifejezetten azért molesztáljuk a talajt, hogy előbukkanjon egy-egy magyar hulla? És amikor a kikapart első női csontvázra ráfogják, hogy Petőfié, mit nekik az a 150 év, meg néhány ezer kilométer! Mindez csak azért, hogy újratemethessünk. Hát nem megmondtam, morbid egy nemzet vagyunk.

Ne is mondjam, ez az újratemetési mozgalom elég széles bázissal rendelkezik. Itt van, mondjuk a színész társadalom. Mint derült égből a villámcsapás úgy érte őket a felismerés, hogy magyar színészt még nem temettek újra. Hogy a költségvetés ilyen mértékben fordítson hátat a kultúrának, az már tényleg párját ritkítja. Nem tűrhetjük! Első lépésnek kellett találni egy külhoni földben nyugvó földi maradványt. Nem volt könnyű! A színművészet művelése nyelvhez van kötve, mondjuk az anyanyelvhez. Éppen ezért kevés olyan hülye színész van, aki külföldre megy, akár csak meghalni is, de azért akad. Így leltek Kabos Gyulára, aki három emberöltővel ezelőtt játszott, két emberöltővel ezelőtt temették el és egy emberöltő óta a kutya se emlékszik rá, csak aki nagyon akar. A többi már gyerekjáték volt, csak előbb a földi maradványt kellett megtalálni New Yorkban, ahol azért sírból is van néhány millió.

Horthy Miklós pontosan tudta, hogy minden bűne ellenére újra fogják temetni, csak ki kell várnia. Kivárta! Horthyt magánemberként újratemető Antall Józsefet is újból fogják temetni, akárki meglássa, valószínűleg Kenderesen. Erre okot mély hivatástudata, na meg az a tény szolgáltat, hogy annak idején a kegyelmes Kormányzó úr a kis Józsikát személyesen lovagoltatta saját ő főméltóságos térdein.

Ha Horn Gyula tényleg népszerű akart volna lenni, akkor erről a mániánkról nem feledkezett volna el. Persze ahhoz, hogy Horn Gyulát újratemessék, előbb gondolatban el kell temetni, de egyenlőre újra meg újra visszasírják. Különben nem fontos az egész, szociálisan roppant érzékeny volt miniszterelnökünk már úgyis páneurópai, vagy mi a fene, neki már mindegy, mi pedig nemrég csúsztunk be a hátsó ajtón, úgy, ahogy. És persze még az is megeshet, hogy a végén még Bonnban temetik el, esetleg Kohl kancellár mellé, az európai ház kellős közepén. Aztán majd látogathatjuk, amíg haza nem hozzuk.

A legújabb miniszterelnökünkkel egészen más a helyzet. Ő annyira fiatal, nem hogy az újratemetés, de az eredeti temetésére is évtizedeket kell még várni hacsak….. hacsak Frei Tamásnak nem sikerül összehoznia valamit az ukrán maffiával. Igaz, Orbán Viktor ambícióit ismerve még az is benne van a kalapban, hogy az egész procedúrát megfordítja. Nem a nemzet fogja eltemetni őt, hanem ő fogja eltemetni az egész nemzetet, úgy ahogy van. Ehhez a művelethez különben kimagasló érzéke és tehetsége van. Ahogy én értékelem az eseményeket, már most azt az elképzelést dédelgeti magában, hogy lélekben ő lesz tizenötmillió magyar siratóasszonya. Mellesleg ezt a feladatot minden bizonnyal kitűnően látja majd el, mert, hogy van-e élet az Unión kívül, vagy nincs, azt nem tudom, de halál az egészen biztos van.

Gyurcsány egy egészen más eset, belőle szinte kicsattan az önbizalom pedig szarban lesz a nemzet. Halál nélkül nincs még temetés se, nem hogy újratemetés. Átmentett magának egy csomó zsozsót, megfúrta az elődjét, sikeres üzletemberré vált, meg minden más. Azt állítják róla, hogy meg akarja szorítani a nemzetet, mert, hogy túl sokáig, túl jól éltünk. Ahogy vesszük, a BKV vezetők egészen biztos jobban éltek, persze nem buszvezetőkre, meg villamosvezetőkre gondolok, csak sima vezetőkre. Szóval a végén itt maradunk egy csomó megszorító intézkedéssel és anyagi okok miatt le kell szoknunk az újratemetésekről. Mit újratemetésről, a sima temetésről. Úgy értesültem, hogy némelyik kórházban már van két éves hulla is, mert anyagi okokból kifolyólag újabban divattá vált az elhunyt és szeretett hozzánk tartózókat a kórházban felejteni. A gyászolók halottak napján a kórház kapuhoz viszik a koszorút. Úgy tűnik, már semmi se a régi. 😀

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőséggel

(2433) Nincs új a Nap alatt

Tibor bá’ online

Nagyjából száz éve esett szét az Osztrák-Magyar Monarchia,  Magyarországot feldarabolták, elveszett területének kétharmada, nyersanyag forrásainak nagy része, még vasúthálózata is megbénult, sőt tovább bénították. A megmaradt országrészt elárasztották az elcsatolt részekről érkező menekültek, tökéletes volt a zűrzavar, az embereken eluralkodott a tehetetlenség, teljes volt a kilátástalanság. Ezzel szembeállítva, ma nem Trianon bénította meg a nemzetet, hanem az EU-csatlakozás, ami lehetővé tette a kleptokrácia kialakítását, az állami vagyon elherdálását, az emberek kifosztását, de a társadalom frusztráltsága semmivel se volt kisebb. Szerencsére akkor volt egy nagy formátumú vezető,Horthy Miklós képében, akihez mérten Orbán Viktor egy fűbe fingó hangya.

Az elvesztett háborút követő tragédia kihatott az államháztartásra is. Mivel akkor nem létezett független nemzeti bank, a kormány beindította a bankóprést. 1919. Augusztusában 100 Korona 12 CHF-et ért, 10 hónappal később már csak 3 CHF-et. Az infláció az életszínvonal további esését okozta, elértéktelenítette a béreket, és ez szükségszerűen maga után vonta a társadalmi elégedetlenség növekedését. Ez az állomás nálunk még hátra van, bekövetkezésének esélyei most növekednek, bár az elkerülhetetlensége biztos.

Az 1920-as évek elejére kiderült, hogy bár az infláció sokak vagyonát alaposan megnyirbálta, a kilábaláshoz nem volt elég. Beindultak a különféle adók bevezetése. Vagyonadó a bankbetétekre, értékpapírokra, földekre és az ingatlanok után. [vagyis a pénz kivétele a bankokból most nem is olyan hülye ötlet] Kötelező államkötvény vásárlás 4 %-os hozamra. [nem Rákosié az elsőbbség dicsősége]

Ma az IMF az ENSZ zászlaja alatt hajózik. Akkor ENSZ helyett Népszövetség volt, és létezett „népszövetségi kölcsön”. A Népszövetség a kölcsön folyósítástól nem zárkózott el, de (mit ad isten) feltételekhez szabta. És milyen érdekes, mik voltak a feltételek? Egy független jegybank létrehozása, az infláció felszámolása, további adók bevezetése, a közalkalmazotti létszám drasztikus csökkentése, felesleges kormányhivatalok felszámolása. (vagyis az intézmények átszervezése már akkor is esedékes lett volna). Tehát a történelmi párhuzamtól az embernek feláll a szőr a hátán. A politikusok 100 év alatt semmit se tanultak és semmit se felejtettek. Csak a nép maradt olyan buta és kiszolgáltatott, amilyen volt.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2432) Az emberi agy evolúciója

Tibor bá’ online

Ez többeknek tetszeni fog 😀

 

Az ma már minden kétséget kizárt, hogy az élő anyag az evolúciónak nevezett folyamat által rendeződik, egyre komplexebb, és persze életképesebb fajokká. Az élőlények nem teremtve lettek. Teremtve legfeljebb maga az anyag lett olyan tulajdonságokkal és olyan kezdeti feltételekkel, ami aztán biztosította a fejlettebb, azaz a szerves anyag kialakulását.

Az evolúció mechanizmusa a szelekció. A rátermettebb túlél, és utódokat hoz létre, biztosítva ezzel a „rátermettebbség” elterjedését. A kevésbé rátermett nem vagy kevesebb utódot hoz létre, és így kihalásra van ítélve. Közben spontán mutáció következik be, ami biztosítja fajon belül a variációt abból a célból, hogy legyen miből szelektálódni.

Az evolúció vak, nem racionális, a mechanizmus „gépiesen” működik, nincs prekoncepciója, nem előrelátó. Szóval minden csak nem intelligens, de van logikája: Az életképesebb „győz”, ő marad életben, és ő hozhat létre utódokat. Ha nem kell a látás a túléléshez, akkor az egyed szép lassan megvakul. Ha az adott körülmények között a láb feleslegessé válik, hát akkor elsorvad. Mindig arra felé történik a fejlődés, ami „praktikus” és sohasem „előlegez”. Mit értek ez alatt? Például egy adott régióban belvizek keletkeznek, ez egyes madárfajok lábának megnyúlásához vezet, vagyis kialakulnak a gázló madarak. Ezért a lábhossz növekedésért azonban csak annyira következik be, amennyire szükség van a túléléshez. Nem lesz ötven százalékkal hosszabb, mint ami szükséges, miért lenne, ha ilyen hosszal is életlépes a tulajdonos.

A fentiek fényében nehéz megérteni egy elgondolkodtató jelenséget. A neurológusok állítják, hogy az emberi agy kapacitása jóval meghaladja a túléléshez szükséges mértéket. Hatalmas többletkapacitás létezik. A kérdés az, hogy miért nagyobb az emberi kapacitása, mint amire szükség van. Ráadásul ez a „nagyobb” nem néhány százalékot jelent, hanem sokszorost. A mai ember minden funkcióját tökéletesen el tudja látni agyi kapacitásának tört részével is. Az emberi agy neuronjainak milliárdjaira a faj fennmaradása érdekében egyszerűen nincs szükség. Ott van ez a szédületes lappangó kapacitás és arra vár, hogy egyszer fel legyen használva? Csak hogy az evolúció nem így működik! Mi okozta az emberi agy ilyen mértékű többlet kapacitásának kialakulását? Ugyanis ez a túlméretezett agyi kapacitás egyszerűen nem evolválódhatott ki, mert a túléléshez totálisan felesleges.

Őszintén bevallom, ha egy kreacionista nekem szegezné, ha ekkora agykapacitásra nincs szükség, akkor hogy fejlődhetett ki? Mert, ha egy intelligens lény teremtette az embert, akkor ez a dilemma nem létezik. Tehát?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2431) Röghöz kötés

Tibor bá’ online

 

Ez is egy olyan téma, aminél azonos értékű prok és kontrák vannak. Egyfelől alapvető emberi jogot sért valakit leláncolni, kötelezni arra, hogy 10 évig Magyarországon maradjon. Másfelől a magyar társadalom pénzén diplomázni, majd külföldre távozni egy fajta lopás számba megy. Én azonban nem a jogi, hanem az érzelmi résszel szeretnék foglalkozni. Az a 18-24 éves fiatal, aki tiltakozik a röghöz kötés ellen, nem tudja mit beszél. Ugyanis ő már eleve (lelkileg) röghöz van kötve, legfeljebb nem tud róla. Röghöz van kötve egyszerűen az által, hogy ide született, itt nőt fel, ide köti a gyerek- és serdülőkora, és persze magyar az anyanyelve.

E poszt megírásának ötlete akkor vágódott belém, amikor az M1-en végignéztem Solti Györgyről szóló megemlékezést a születésnapja alkalmából. Solti 1913-ban született, és a zsidó törvények miatt 1939-ben volt kénytelen elhagyni az országot, vagyis 26 éves korában. A háború után vissza akart jönni, de Rákosiéknak nem kellett. Külföldön hatalmas karriert futott be. Huszonkét évig volt a Chicagói Szimfonikusok vezető karmestere, majd 1979-1983 között a Londoni Filharmonikusoké.  Végig magyar maradt, bár II. Erzsébet lovaggá ütötte, és angol felesége volt. Amikor már lehetett és nemzetközi hírnévre tett szert, állandóan hazalátogatott, a magyar fesztivál zenekart kivitte külföldre. Magán ösztöndíjjal fiatal magyarokat Amerikában képeztetett. És a végén végrendeletileg Bartók Béla mellett akart nyugodni a Farkasréti temetőben. A félig-meddig dokumentum filmben Solti többször is megszólal, hibátlan magyarsággal, 50 év külföldön tartózkodás, és német-angol-francia nyelvtudása ellenére (miközben egyesek 2 év Anglia után akcentussal beszélik a magyart, természetesen idehaza). Ha most azt hiszitek, hogy Solti egy enyhén ütődött, nagyfokú szentimentalizmusban szenvedő kakukktojás, akkor folytatom.

Solti esete nem egyedi. Szilárd Leó fizikus, a nukleáris láncreakció kigondolója 1964-ben, vagyis több mint ötven éve halt meg San Diegóban. Hamvait a leszármazottak hazahozták és újratemették a közelmúltban.

George Mikes, számtalan humoros angol nyelvű – és magyarra természetesen lefordított – könyv (Anglia papucsban stb.) szerzője nem váratott a végrendeletének megismeréséig. Egy helyen azt írta: nem tudom, hogy halálom előtt mi lesz életem utolsó mondata, de abban biztos vagyok, hogy magyar mondat lesz. Mikes eredetileg újságíró volt, Angliából küldött tudósításokat – természetesen magyar nyelven –, de a háború kitörésekor, 1939-ben Angliában maradt. Néhány évvel később már angolul ír, élete végéig, és akkor jön ez a kikívánkozó „vallomás”! Persze ő sem egyedi eset.

André Kosztolányi közgazdász és tőzsdeguru az egyetemeken németül tartott előadásokat. Saját bevallása szerint barátaival franciául beszélt, bankárokkal angolul tárgyalt, de istenhez 90 évesen is magyarul imádkozott, 92 éves koráig.

A „jelenség” természetesen nem exkluzív magyar. Az 1901-ben született Marlene Dietrich apja porosz katonatiszt volt, ami Dietrich-hel alaposan megutáltatta a katonai szellemet. 1930-tól az USA-ban élt, és számtalan jeles filmnek volt a főszereplője. Deklaráltan nem érezte magát németnek. A II. világháború alatt az előrenyomuló szövetséges csapatokkal együtt vonult be Párizsba, este pedig szórakoztatta a katonákat. Nem sokkal 91 éves korában bekövetkező halála előtt sokadik „búcsú” hangversenyén a közönség kérte, hogy utoljára énekeljen valamit németül. Dietrich „kötélnek állt”, és elénekelte ifjúkora egyik német slágerét. Amikor a szöveg szerint a „Berlin” szóhoz ért, hangja érezhetően megcsuklott a hirtelen rátörő érzelmi indulattól, olyannyira, hogy a jelenlévő angol újságírók riportjaikban feltették a gúnyos kérdést: a vér nem válik vízzé?

Térjünk vissza a röghöz kötéshez! Orbán azt hiszi, hogy mindenhez ért. Ami azt illeti ehhez se. Ha bevezeti a röghöz kötést, akkor rosszabbul járunk. Ha engedjük a fiatal diplomásokat nyugatra, rövid időn belül nagy részük hazajön. Ha röghöz kötjük őket, akkor ki fognak szökni, és mert 10 évig nem jöhetnek vissza, ott is maradnak. Tíz év után senki se jön vissza (50 év után gyakran), így működik az emberi agy. Ezt az elmebeteg Orbán természetesen nem tudja. Elég, ha azt tudja, hogyan kell mindenkit kijátszani – pávatánccal.

PS: Úgy érzem magam, mint Semmelweis Ignác. Tudom, hogy igazam van, de a környezetem képtelen megérteni, amit írok.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2430) BMI

Tibor bá’ online

 

Ez a három betű azt jelenti, hogy Body Mass Index, azaz testtömeg index. Nem mindenki tudja, ezért leírom. A BMI-t úgy kell kiszámolni, hogy a kilogrammban kifejezett testsúlyodat elosztod a méterben kifejezett magasságod négyzetével. A határérték a 25. Aki ennél több, az kövér, aki ennél kevesebb, az normális. 30 felett már kóros elhízásról van szó. Az én jelenlegi BMI-m 23,7, de sose volt 26 felett. Ha tisztában akarsz lenni az egészségeddel, akkor ne tétovázz, gyorsan számold ki, mielőtt tovább olvasol.

A túlsúlynak nagyon sok hátránya van. A legszembetűnőbb a súlyfelesleg cipelése napi 24 órán keresztül. A kövér ember úgy él, mintha egy normál súlyú ember egész nap, beleértve az éjszakát is, egy 10 kilós hátizsákot cipelne, illetve 20 vagy 30, attól függően, mi a súlya. Ezen kívül vannak azonban egyebek is. A túlsúly felborítja a hormonháztartást, amiből sok minden kialakulhat, golyva, diabétesz, magas vérnyomás, amik további károkat okoznak. Kövér ember szíve állandóan túl van terhelve, amiből bal kamra izomvastagodás, végül működési elégtelenség származhat.  Éppen ezért már elég régen kimondták, hogy a túlsúly rontja az életkilátásokat. A kövér ember hamarabb hal meg, és ez a hamarabb arányos a kövérség fokával.

Ezek után képzeljétek el, hogy meglepődtem, amikor 17-én azt olvastam, hogy a „legújabb kutatások szerint” kiderült, hogy az obesitás (elhízás) nem rövidíti meg az életet. Persze, arról van szó, hogy az emberek tömeges elhízásából nagyon sokan hatalmas pénzeket harácsolnak össze. Mert a kövérségnek nem direkt halál a következménye, hanem a hosszú ideig tartó „haldoklás”, ami alatt méregdrága gyógyszereket kell szedni évtizedeken át. Hatalmas üzlet. Hogy mennyire kell vigyázni az abból látszik, hogy a „tanulmányt” a Journal of the American Medical Association közölte le, vagyis nem akármi.

Persze volt annyi eszük, hogy nem azt hozták ki, hogy a 140 kilós matróna fog a legtovább élni, hanem azt, hogy 25 és 30 BMI között az élet megrövidüléséről szó sincs, sőt bizonyos esetekben az enyhén túlsúlyosnak jobbak az életkilátásai. Magyarul tovább élnek. Gyakorlatilag a BMI elválasztó értéket felvitték 30-ra. 25 és 30 között elég sok ember létezik, és ezek most mind azt hihetik, hogy ők egészségesek. Nem igaz! Természetesen kövérség és kövérség között óriási különbség van. Az elhízás különböző fokú lehet, de ahogy egyetlen cigaretta is ártalmas, úgy a legkisebb többlet súly is káros, nem nagyon, csak egy kicsit, de káros. De mit értek el ezzel a propagandával?

A trükk a már rég bevált taktika. Összezavarni az embereket, és akkor kialakul az a vélemény, ami valamelyik nap az egyik hozzászólásban  szerepelt. „Az egyik tudós ezt mondja, a másik az ellenkezőjét, senki se tudja mi az igazság.” Frász karikát! Az egyik tudós a valóságot mondja, a másik le van fizetve. de az emberek úgy értékelik, hogy „még a tudósok se tudnak zöld ágra vergődni” Akkor pedig ők minek bajlódnának vele. Együnk tehát, hiszen csak egyszer élünk. Tegnap 25, ma 30, lehet, hogy holnapután 35 lesz vagy 40. És megy tovább az egészség rombolás.

Én tehát időben szóltam, ha nálunk is kezdenek megjelenni a vélemények, miszerint az enyhe túlsúly (BMI =25-30) egészséges, ne dőlj be neki. Legtovább a szikár emberek élnek.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2429) Rühatka

Tibor bá’ online

A napokban a hírek szerint a rüh felütötte a fejét Magyarországon, amire nem volt példa 70 éve. Nem árt némi ismeret szerzés ebben az ügyben

 

1945-ben a Vörös Hadsereg nem csak az embereket szabadította fel 😀 , de a parazitákat is, nem fel, hanem ránk, emberekre. A saját családomon belül egy szép nap azt vettük észre, hogy egész nap vakaródzunk, csak éppen nem tudtuk miért, mert nem volt semmi látható. Hogy a fenében lett volna, amikor a rühatka mindössze 0,2 mm hosszú, illetve ennyi az átmérője, mert majdnem szabályos kőralakú.

A családom a Vilmos császár (ma Bajcsy Zsilinszky) út 19/c-ben lakott, és óriási szerencsénkre Dr. Istók János bőrgyógyász a 21-ben, ahol a rendelője is volt. Ráadásul jóval korábban apám összebarátkozott vele. Dr. Istók érdekes ember volt kinézetre, teli volt vörös szeplőkkel, ami férfi esetében eléggé ritka. Aki találkozott vele, megesküdött volna, hogy Dr. Istók sváb, de az nem lehetett, mert partizán csoportja volt, és 1944-ben tevékenykedett a megszálló németek ellen. Megrögzött agglegény volt, így könnyen kötélnek állt, amikor partizán tevékenységének jutalmaként felajánlottak neki egy állást a Honvéd Kórházba, ahol lelkesen gyógyította a kankós kiskatonákat, tíz évvel később. Most azonban még nem tartunk ott. Testületileg átmentünk hozzá és meghallgattuk a verdiktet: barátocskáim, ti rühesek vagytok. Oké, de mit tegyünk?

Dr. Istóktól kaptunk egy nagy köcsög Novascabin emulziót, amivel le kellett az egész testünket kenni, amit legalább 12 órán át nem volt szabad lemosni. Viszont az alsóneműnk és az ágyaink is fertőzöttek voltak. Így a bemázolással egy időben anyám minden fehérneműt leszedett rólunk, csak úgy, mint az ágyneműt, és mindent kiforrázott. A mindenre felügyelő nevelőanyám olyan jó munkát végzett, hogy a parazitáktól rögvest megszabadultunk. Most már csak azt kellett volna kideríteni, hogy ki hozta haza és honnan, mert ha nem derítjük ki, akkor várható a megismétlés. Nem jöttünk rá, de nem kaptuk vissza. Felteszem, mindenki más is megvívta saját harcát a rühatkákkal szemben, csak azt nem tudom, hogyan, ugyanis patikák nem működtek, illetve üresek voltak. El nem tudom képzelni, mások mit használtak Novascabin helyett.

Ez a hercig lény a rühatka
Ez a hercig lény a rühatka

A rühatkák értik a dolgukat. Az emberi bőrben járatokat rágnak. Nem mennek alá, csak a felszínt rágják le, de ezek a járatok olyan aprók, hogy szabad szemmel nem felfedezhető, de egy erősebb nagyító már feltárja őket. Azután meg ínyencek. Nekik a legfinomabb bőr kell, így esik, hogy elsősorban az ujjak közötti vékony bőrbe vetik be magukat. nekünk pedig elsősorban ott viszket. Tehát, ha viszket az ujjaid között a bőr és az istennek se hagyja abba, akkor barátom rühes vagy. Ezen kívül nem vetette meg a csuklók belső részén lévő bőrt se. Még egy apró adalék. Rühatkát nem csak egy másik (rühes) embertől szerezhetsz be, hanem rühes (és feltehetően kóbor) állattól is, mer bár külön van kutyán, macskán és emberen tanyázó rüh, van olyan fajta is, amelyik nem ennyire kényes, mondhatni mindenevő. Nekem és a húgomnak szigorúan meg volt tiltva, hogy ismeretlen, idegen állatot simogassunk. A húgomnak az ismeretlen férfiak simogatása is. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(2428) A Hawaii eset

VIP. 319.

 

Bulletin of the Atomic Scientists szerint, január 13-án a hawaii-ak kaptak egy meglepő telefon üzenetet: HAWAII FELÉ TARTÓ BALLISZTIKUS RAKÉTA VESZÉLY VAN. VONULJON AZONNAL FEDEZÉKBE. EZ A RIADÓ NEM GYAKORLAT. Másodperceken belül félelem borította be az egész szigetet, miközben az emberek menedékeket kerestek.

A Hawaii Vészhelyzet Kiértékelő Ügynökségen belül (Hawaii Emergency Management Agency – HIEMA) egy egészen más jellegű pánik futott át. Az ott dolgozók hamarosan rádöbbentek, hogy egy ballisztikus rakéta veszély figyelmeztetésének a visszavonására még nincs kidolgozott hivatalos protokoll.

A riasztás kiküldését követően 20 percen belül kiderült, hogy hamis riasztásról van szó, amit Twitteren tettek közzé. Ez sok hawaii családhoz nem jutott el, vagy nem hitték el. A HIEMA-nak 38 percre volt szükség ahhoz, hogy hivatalosan visszavonják a riasztást…….

___________________________________________________________________________

A teljes fordítás elküldöm a VIP előfizetőknek.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2427) Az idő kezdetének másik oldala

Tibor bá’ online

 

A kozmológia és a vele összeölelkező kvantummechanika néhány évtizedes történetében jó néhány érdekes elképzelés született (majd halt el), ami között a legnépszerűbb a húrelmélet (majd az ezt követő bránelmélet) voltak. Ezek azonban minden nagyszerűségük ellenére több kérdést nyitva hagytak. A legnyugtalanítóbb a szingularitás ténye volt, amit nem lehet se emberi elmével felfogni, se matematikailag kezelni. Egy új kozmológiai sejtés épp ezt rendezi le kiemelkedő eleganciával.

Minden kultúrának meg volt a maga teremtéstörténete, vagyis kitalált egy szép mesét, hogyan indult el a lét. A mi Biblia alapú, judo-keresztény, kultúránknak is megvan a genezise, amit mára már kinőttünk. Tudományos megfigyelésekre alapozva az úgynevezett nyugati kultúrában ma a lét kezdetét Ősrobbanásnak nevezzük. Ennek lényege, hogy mintegy 13,7 milliárd évvel ezelőtt egy elképzelhetetlen forró és sűrű állapotból a Világmindenség egy robbanásszerű tágulással létrejön. Ez azonban, mint később látni fogjuk, egy feloldhatatlan dilemmával kezdődik.

Az Ősrobbanás kikövetkeztetése Edwin Hubble (1899-1953) amerikai csillagász felfedezésére támaszkodik. Hubble felismerte, hogy az addig ködöknek nevezett galaxisok különálló csillagrendszerek és a tőlük érkező fény vörös eltolódása, az úgynevezett Hubble-effektus, arányos a Földtől mérhető távolságukkal. A vörös eltolódás azonban elsősorban azt jelenti, hogy a fényforrás, tehát a galaxisok tőlünk nem jelentéktelen sebességgel távolodnak, ráadásul minél messzebb van egy galaxis annál gyorsabban. Közbevetőleg megjegyzem, hogy a Doppler-effektuson alapuló vörös eltolódás nekem kezdettől fogva nem szimpatikus, mert nem nagyon tartom összeegyeztethetőnek a fénysebesség abszolút voltával. Még azt is megkockáztatom, hogy a fénysebesség feltételezett abszolút mivolta [A fény vákuumban 300.000 km/másodperc sebességgel terjed, még hozzá mindentől függetlenül. Ezért nevezik abszolútnak. Ez azt jelenti, hogy a fénysebesség nem változik például akkor sem, ha vele szembe, vagy vele egy irányba maga a megfigyelő (mérést végző) is halad] egyszer még okozhatja a relativitáselmélet bukását, de pillanatnyilag ez csak egy oldalvágás.

Az természetesen egyértelműen logikus, hogy ha a Világmindenség folyamatosan tágul, akkor az időben visszamenve, el kell érkezni egy olyan állapothoz, amikor az ismert összes anyag és energia egyetlen, kiterjedésmentes pontban zsúfolódott össze. Ez az, ami egy kicsit emészthetetlen, még akkor is, ha igen szellemesen szingularitásnak nevezték el.

Steve Hawking-nak ugyan volt egy zseniálisnak nevezhető ötlete, aminek lényege, hogy szubatomi méreteknél nem érvényesek a makró-világ törvényei. Itt ugyanis a kvantumhatások érvényesek, ami szerint a téridőn belül a dimenziók bármikor felcserélhetők az idővel. Hogy lesz ebből a fából vaskarika?

Számítások szerint az időnek is van legkisebb része, mégpedig 10-43 másodperc. Ebből az következik, hogy a szingularitást követő első 10-43 másodpercig visszafelé haladva matematikai probléma nem áll elő, legfeljebb a sűrűség, a nyomás, a hőmérséklet lesz akkora, hogy az minden képzeletet felülmúl, de – és ez a legfontosabb – nem lesz értékük végtelen. Ez az a tény, ami a szingularitásról nem mondható el, mert ott aztán minden végtelenné válna.

~at510Hawking ötletének a lényege, hogy a 10-43 másodperc előtt, illetve az első időpillanat alatt, az idő átmegy térbe és a „végtelenesítő zóna” egyszerűen eltűnik. Ez azt jelenti, hogy az anyag tovább zsugorodás helyett, az utolsó időkvantumban „térbe fordul”. Azonban ez a hawkingi „csel” nem mindenkit elégített ki, talán maga Hawking se gondolta komolyan, de azért el lehet rajta rágódni.

A kanadai Lee Smolin nem rágódott sokat, inkább deklarálta: „Annak elfogadása, hogy az Ősrobbanás az idő első pillanata, inkább vallásos misztikum, mint tudományos megfogalmazás.” Smolin szavai nem csengnek üresen. Végül is, nem azt nevezik teremtésnek, amikor a semmiből valami lesz, méghozzá egyetlen pillanat alatt?  Természetesen nem azt állítja, hogy sosem volt Ősrobbanás, hiszen a csillagászati megfigyelések, és Einstein általános relativitás elmélete alig hagy kétséget az ősrobbanás tényét illetően. Azonban felhívja a figyelmet arra, hogy még senki sem adott magyarázat, miért következett be az Ősrobbanás, és mi lehetett előtte.

A Max Planck Intézet munkatársa Martin Bojowald előállt egy olyan ötlettel, ami ezt a problémát megoldhatja. Az elképzelést „loop quantum gravity”-nek (LQG) keresztelte el (kvantum-hurok gravitáció), ami az űr komplex kvantum felépítését írja le, és arra használható, hogy segítségével be lehessen kukucskálni a teremtés magjába. Amit ott, Lee Sorin az ötlet eredeti kigondolója talált, egyáltalán nem volt kezdetnek nevezhető, sokkal inkább volt nevezhető egy olyan kapunak, amin keresztül a Világmindenség átfordul, és tükörképét adja korábbi önmagának.

A LQG lényeges eleme, hogy a térnek is van legkisebb része, ami a kvantummechanika keretein belül átdolgozott általános relativitás egyenletei szerint 10-43 méter átmérőjű tér-huroknak elnevezett kvantum. A Világmindenség végtelen tere ezeknek a tér-hurkoknak a sokaságából tevődik össze. Ebből aztán az adódik, hogy a Világmindenség szerkezete az LQG szerint egy „hálószerű” tér (például, mint a lazán szőtt géz). Mivel az űrt egyedi hurkok sokasága teszi ki, az időnek is diszkrét kvantumokban kell átugrálni rajtuk. Tehát az einsteini téridő is kvantum felépítésű. Csakhogy a kvantumok nem aprózhatók. Éppen ezért a Szingularitás, mint olyan, nem létezhet, mert egyetlen (az utolsó) tér-kvantumnál kisebb tér egyszerűen nincs. Természetesen időben mehetünk vissza tovább is, de akkor a tér átkerül az idő nullapontjának a másik oldalára, ahol minden negatív. Negatív a tér, és negatív az idő. Ebben az elméletben az a legszebb, hogy ilyen megfogalmazásnál eltűnik a kezdet. A lét tehát végtelen, mindössze ide-oda leng, ki tudja hány tízmilliárd éves ciklusban, az egyik és a másik tükörkép között. Ez tehát azt implikálja, hogy az ősrobbanás előtt volt egy pontosan olyan Világ, mint a miénk, csak a mienkének a tükörképe. Ez a Világ egy korábbi expanziót követve zsugorodni kezdett, aminek a vége a kozmológiában „nagy recs”-nek nevezett összeomlás. Ennek azonban nem kötelező eljutni a mindig is elméleti állapotnak számító Szingularitásig, hanem egy bizonyos helyen, aminek még vannak kiterjedései, tükörképpé válik, azaz létrejön a mi világunk, ami aztán rögvest tágulni kezd. Eddig a pontig az elmélet nem ütközik Einstein általános relativitás elméletének egyenleteivel, amelyek nem írják le, hogy mi történt ebben az időpillanatban, hát még azt, hogy mi lehetett előtte. Ehelyett csak annyit jósol meg, hogy a Szingularitásnál a tér visszafordíthatatlanul begöngyölődik. Magyarul, míg a relativitás kezelni tudja a kozmikus kezdetet, használhatatlannak bizonyult az indító ok megjelölésére. Azt természetesen tudjuk, hogy az asztrofizikusok viszonylag gyakran állnak elő tetszetős sejtésekkel, mint amilyen például a jelenlegi LQG elmélet, de ezzel az ügy nincs lezárva. Ezeket a sejtéseket el kell kezdeni bizonyítani. Hogyan állunk ezzel?

Az igazság az, hogy mindez ideig az égvilágon semmi se bizonyítja ennek a tetszetős elképzelésnek az érvényességét, de van egy halovány remény. A NASA „Fermi Gamma-ray Space Telescope” nevű távcső segítségével próbálják észlelni a sok milliárd éve felénk vágtató gamma sugarak fotonjait. Ugyanis a mindennapi életünkben a hurkos-tér hatása észrevehetetlen, de a kvantált téren keresztül, több milliárd éven át felénk „bukdácsoló” fotonok szórása már árulkodó lehet, amit a Gamma-sugarat detektáló teleszkóp egyértelműen bizonyíthat. Ha a kiértékelés pozitív eredménnyel jár, akkor az Ősrobbanás, mint a lét elindítója, csak tudománytörténeti epizódként marad ránk.

________________________________________________________
________________________________________________________
________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2426) Allah az arabok faszával hódítja meg Európát

Tibor bá’ online

A menekült „gyerekekkel” szexelnek a svédországi menekült központokban.

AFP Hírügynökség jelentése szerint kiderült, hogy Ürnsköldsvik körzetben az ott létesített ifjúsági menekült szálláson három női alkalmazott intim kapcsolatot létesített a szülők nélkül érkező tinédzserekkel.

Ehhez azonban fűzni kell némi magyarázatot is. Jelenleg Svédországban 45.000 szülők nélkül érkezett kiskorú fiú tartózkodik, akiknek nagy százaléka (szakértői vizsgálat után derült ki) jóval idősebb, de kiskorúnak vallotta magát.

Aztán az is kiderült, hogy menekült központban, ingyen ellátott „kiskorúak” (akik közül egyesen jól benne vannak a harmincas éveikben) a városban különböző középkorú (és férjek nélkül élő) nőknek a gigoló-ja. A hölgyek aktívan lobbiznak a menekültek mellett.

Vannak olyan hangok is, hogy Svédországnak sikerült az emberi történelem legnagyobb dzsigoló importját megvalósítani. Amit követve az adózókat arra kényszerítik, hogy ennek a gigantikus szexpartinak állják a költségeit, amit különben humanizmusnak neveznek.


_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2425) A környezetvédő kőr négyszögesítése

Tibor bá online

2007. december 3-án rendezték meg a Bali Climate Change Conference – December 2007 elnevezésű ENSZ összeröffenést. A következő év januárjában, pontosan 10 évvel ezelőtt írtam ezzel kapcsolatban egy cikket az Asztal Lapba, a Mensa HungarIQa hivatalos folyóiratába. Érdemes feleleveníteni, hogyan láttam a világot 2008-ban.

Szerte a világból a lucskos és mogorva december elején a féltrópusi Baliban összefutott több mint 10.000 környezetvédő politikus hogy megvitassa minden idők legsürgetőbb és az egész emberiségre kiható életveszélyt. A csillagászati költség mellett sokat nem tettek, de mindenesetre jól érezték magukat.

Amikor én Baliban jártam, ami legfeljebb néhány évtizede, Bali egy isten háta mögött elterülő indonéz sziget volt, a fél dzsungelben szétszórt kunyhókkal, minimális infrastruktúra nélkül. A szigetet hosszában átszelő egyetlen úton félmeztelen asszonyok fél kézzel cipelték gyerekeiket, másik félkezűkkel pedig trópusi gyümölcseiket kínálták eladásra, amelyeknek megvétele hajó orvosi tilalom alatt állt, a fertőzés nagyon is reális veszélye miatt´(két amerikai csaj megszegte, Nápolyig a hajókórházban feküdtek). Bali szigetén havonta egyszer kötött ki hajó, ami ott ünnepszámban ment. Az egy napra érkező turistáknak két dolgot tudtak kínálni. Csilingelő zenére táncoló maláj táncosnők látványát, és ócska használt ruhákért is elcserélhető, Európában tízezreket érő faragott (tényleg) művészi faszobraikat. A tűző napsütés és a 90 % feletti relatív légnedvesség miatt a reggeltől estig tartó turistáskodás tökéletesen elegendő volt. Ebből a szigetből az indonéz kormány az elmúlt 15-20 évben egy turista paradicsomot épített ki, elsősorban az ausztrálok részére, akik mennek is a lehetetlenül olcsó nyaralás reményében, mert különben hasonló klímával és tengerparttal ők is rendelkeznek.

Hogy most pont ott rendezték meg az ENSZ globális felmelegedéssel foglalkozó konferenciáját csak azoknak meglepő, akik nem tudják, hogy az uralkodó elit egyik kedvenc szórakozása földünk valamelyik kellemesnek vélt helyén összefutni egymással, nappal rágni egy kis gittet, éjjel jókat tivornyázni, amit hatékonyan elősegít a soktucatnyi, többnyire fiatal tolmácsnő. A mi Fodor Gáborunk is ott volt, csak az isten tudja hány millióért, és hogy kiket vitt magával. Minden pénzben lefogadnám, hogy a környezetvédelmi miniszterünk semmivel se lett okosabb, mint én, jó lehet, nekem egy árva buznyákomba se került. Ugyanis a hegyek még egy nyavalyás egeret se szültek. Megegyeztek abban, hogy majd egyszer a jövőben (ha a Föld nevű bolygó még ad magáról életjelt) meg fognak egyezni. Hogy miben? Ki tudja. A leglelkesebbek szerették volna elérni, hogy abból a csintalan széndioxidból ez a 6,4 milliárd ember 2050-ig 50 százalékkal kevesebbet termeljen, mint pillanatnyilag. (És most udvariasan ne tegyünk említést arról, hogy ez a 6,4 addigra minimum 9 lesz.) Az USA semmi konkrét számot nem fogadott el, ám szinte bámulatba ejtette a résztvevőket, amikor kiderült, hogy már hajlandók elismerni magát a melegedés tényét.

Így első nekifutásra foglalkozzunk a vágyakkal, vagyis a 2050-es felére csökkentéssel! Jelenleg úgy állunk, hogy 2020 szeptemberében az Északi sarkon annyi jég se lesz, amennyi elég egy üvegpezsgő behűtésére. Nem hiszem, hogy különösebb módon érteni kellene a hőtechnikához a konklúzió levonása érdekében. Parasztos ráérzéssel ki lehet találni, ha ez a 2020-as előrejelzés igaz, akkor ez a 42 év alatti felére csökkentés annyi, mint halottnak a csók, vagy még annyi se. Ugyanis ez a konferencia a legjobb esetben se más, mint a környezetvédő kőr négyszögesítésének a kísérlete.

A világ klimatológusainak véleménye meglepő módon megegyezik abban, hogy az 1950 környéki átlaghoz viszonyítva + 2°C melegedés az a körülbelüli határérték, amit a jelenlegi civilizáció még túl képes élni. Most +0,7°C-nál tartunk. Ez azonban megtévesztő, mert ha a további melegedés ebben a pillanatban le is állna, a klímaváltozás egy darabig még folytatódna. Ez eddig önmagában keveset mond, de most jön a slussz poén. A mai ismeretek betáplálásával futtatott modellek azt mutatták, hogy 2050-re akkor áll be (le) a +2°C növekedés, ha a CO2 kibocsátást a mai értéknek nem a felére, nem a negyedére csökkentenék 2050-ig, hanem nullára és nem 2050-ig, hanem most azonnal. Minden más esetben a +2°C értéket a melegedés át fogja lépni.

Erre azonban csak kevesen figyelnek oda és azok sincsenek döntési pozícióban. Ugyanis pillanatnyilag sokkal nagyobb hangsúlyt kap a világban az, hogy az USA, vagy Németország GDP növekedése 2008-ban 1 százalék alatt lesz, ha ugyan nem nulla, vagy kevesebb. Nálunk kétségbeesett vita folyik arról, hogy az előre jelzett 1% alatti növekedés melyik kormánynak a súlyos, megbocsáthatatlan, sőt egyenesen nemzetveszejtő felelőssége.

Nem rágom tovább ezt a csontot, hiszen egyértelmű, a kapitalizmus legfőbb célja és eredményességének mutatója az állandó és folyamatos növekedés, ami úgy kell neki, mint egy falat kenyér az éhező munkanélkülinek. Miközben az ipar (és ipari termékek) által termel széndioxid kibocsátást le kellene állítani.

Az ellentmondás túllépte a komikum határát. Bali szigetén elegáns úriemberek éjt nappallá téve vitatták, jobban mondva egyáltalán nem vitatták, hogy hát nagy baj van és a végső cél a “fenntarthatóság” lenne. Magyarul annyit pusztítani (bármiből), amennyit a természet újra képes termelni. Ugyanakkor Balitól – földrajzi léptékkel mérve – egyetlen ugrásra, Szumátrán megyényi területeken vágják tarrá a trópusi esőerdőt. Ráadásul a kitermelt fából nem bútort gyártanak, hanem papundeklit és hullámpapírt, hogy a végeláthatatlan sorozatban gyártott fogyasztói javakat nyálcsurgató módon tudják becsomagolni. Fogyassz, fogyassz, fogyassz! Azért hogy mi tudjunk termelni, termelni, termelni, mert ez tartja fenn a gazdasági fejlődést és ez hozza a profitot. Ez a legfontosabb sarokpontja a kapitalizmusnak. Ráadásul nem is rejtik véka alá, csak oda kell figyelni. Éppen 10 évvel ez előtt a kiotói konferencián az EU 15 % CO2 kibocsátás csökkentést javasolt 2010-ig. Ezzel szemben az USA mindössze 5,2 %-ot, majd a nagy vita végén semmit. És ki volt az amerikai delegáció vezetője? Albert Arnold Gore, vagyis Al Gore, aki most (megosztott) Nobel díjat kapott a globális felmelegedés elleni harcáért, An Inconvenient Thruth-ért.

Úgy tudom a geometriában a kör négyszögesítését még nem oldották meg, állítólag nem is lehet. Az emberiség nagy kérdése, hogy a környezetvédelmi körből lehet-e gazdasági négyszögesítést végezni?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2424) Kibérelhető virtuális csajok

Tibor bá’ online

 

„Yellobel” egy mosolygó szőke szépség, akinek a szolgáltatása 5 dollárért megvásárolható. Ha arra gondolsz, hogy prosti, akkor mellé lőttél. A boldog vevő Yellobelt felrakhatja a Facebookra és verheti a mellét, hogy ilyen jó nője van.

Ez a mai fiatalok szubkultúrájának egyik kinövése. Megjósolhatom, hogy nem fog átterjedni az éltesebb korosztályokra. A magam részéről undorodom a Facebooktól. Szinte naponta kapok meghívókat. – Orsolya ismerősnek jelölt, ha kíváncsi vagy Orsolyára jelentkezz be, add meg a kocsid márkáját, hajad színét, OTP számlaszámod, a farkad hosszát, mert ezeket Orsolya is szeretné tudni. Azt! Az anyádat! De a fiatalokat ez nem érdekli, mesélnek magukról igazat, hazugságot, amiből Yellobel egész jól megél.

Az online becsapás virágzik, amit olyan szájtok segítenek, mint www.girlfriendhire.com ahonnan Yellobelt is fel lehet csípni. A szájt honlapja teli van hirdetésekkel. Egy gurgulázó gesztenyebarna hajú csaj megígéri, hogy „velem éjjel-nappal beszélhetsz”. Egy szőke szépség a fényképen napozik a tengerparton és ajánlkozik, mint „a külföldi csajod”. Egy harmadik csaj felteszi a kérdést: „Nem akarsz felvágni a haverok előtt, hogy milyen dögös nőd van?”

Yellobel feltárja a motivációját: „kellett egy kis extra zsozsó különösebb erőfeszítés nélkül.” Miközben az ügyfelei erőfeszítés nélkül akartak jó színben feltűnni. Óh, áldott kapitalizmus. A szájton egy további nő az érdeklődőnek elárulja: „Heti 60 órát dolgozom két állásban, és még így se tudom törleszteni a diákhitelemet, mert nem keresek eleget, hogy meg is tudjak élni. Aztán egy nap kiszúrtam, hogy van ilyen lehetőség is.” Heti 5 dollárért oda-vissza SMS-ezik a kuncsaftjával. Vagyis 5 dollárért meg lehet szabadulni a magánytól. És milyen jól mutat, hogy állandóan pityeg a mobil. A másik kuncsaft a barátnőjét akarja féltékennyé tenni.

Ezekből lemérhető, hogy milyen könnyű online csalni, bármilyen cél érdekében. Mindenesetre a virtuális kapcsolatok csak egy apró része az Internetvilágnak, ahol nincs arra szükség, hogy a társaságban kitalált történeteket mesélj a kanadai kedvesedről, mert a kanadai csaj megteszi ezt helyetted, heti 5 dollárért teleírva a Facebook faladat.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2423) Játszunk együtt

Tibor bá’ játékos online

Itt van lányok, amit ígértem. Hat darab válogatott legény. Válasszatok! Írhattok hozzá megjegyzéseket is, már aki meri vállalni a véleményét.

A tegnapi csemege nekem meglepetést hozott. Én az elsőre szavaztam. A legtöbb szavazatot az ötödik kapott. Nem feltétlenül kell látni azokat a csöcsöket. (dugás közben se látod) A sejtelem sokkal izgalmasabb.

Akkor gyerünk a képekkel!

első

 

második

 

harmadik

 

negyedik

 

ötödik

 

hatodik

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2422) James Hansen jelentése

Tibor bá’ online

James Hansen tegnap, január 18-án, szétküldte jelentését 2017-ről. Ezek szerint 2017-ben a globális felszíni hőmérséklet a második legmelegebb volt, amióta a Goddard Intézet Űrkutatása műszeres mérést végez. Az ipari forradalom kezdete óta, megfelelő becsléssel mért 1880-1920 közötti relatív átlaghőmérséklethez viszonyítva a növekedés 2017-ben 1,17°C volt. A 2016-os legmelegebb év az El Nino trópusi melegedés mellett volt mérhető, mely körülmény 2017-ben nem állt fenn. Ennek ellenére a 2017-es év alig marad el a 2016-hoz képest. Ez jól megfigyelhető az alábbi ábrán.

Akit Hansen teljes jelentése érdekli, az itt találja meg: http://www.columbia.edu/~jeh1/

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(2421) Játszunk együtt!

Tibor bá’ játékos online

 

Egy időre tegyük félre a borút, és játszunk egy jót, mint a régi, gondtalan, szocialista békeidőben! Találtam a netten 6 rendkívül finom, ízléses és – legalább is számomra – roppant szexis fotót. Minden elismerésem a szerzőké. A fotókat felraktam, itt láthatók egymás alatt. Neked nincs más dolgod mint szavazol (itt jobbra), hogy melyik szerinted a legizgalmasabb. Aztán meglátjuk, kinek milyen az ízlése.

első

~at447

 

második

~at460

 

harmadik

~AT459

 

negyedik

~at458

 

ötödik

 

~at457

 

hatodik

~at461________________________________________________________________________
________________________________________________________________________
________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2420) Kötelmi jog

Tibor bá’ online

néhány tanács zöldfülűeknek

 

A kötelmi jog tulajdonképpen a szerződésekkel foglalkozik, amit tanítani kellene a középiskolákban, mert az embereknek halvány fogalmuk sincs róla. Miközben (lásd a HCF kölcsönök miatti ingatlan elvesztéseket) az életben a megkötött szerződések az egyén, vagy a család életét rendkívüli mértékben meg tudja változtatni. Mindenesetre sokkal fontosabb, mint egy Arany János ballada ismerete, amit az érettségin megkövetelnek.  Az állampolgárok ismerethiánya miatt lehet olyan marhaságokat írni, mint „Tarlós felmondta a Volánnal kötött szerződést”. Ugyanis – aki nem tudná – egy szerződést nem lehet felmondani. A szerződésnek éppen az a feladata, hogy a benne foglalt „kötelmeket” a felekkel betartassa, tehát a dolgok a másik fél számára kiszámíthatók legyenek. Amire a kedves újságíró gondolt az tulajdonképpen a szerződés megszegése. Természetesen egy szerződést meg lehet szegni, akár úgy is, hogy a másik féllel közlöm a szándékom, de annak következményei vannak.

A fentiekből logikusan adódik, hogy egy szerződést az egyik fél önkényesen nem módosíthatja, mert ha ezt megtehetné, akkor a szerződésnek nem lenne értelme. Az tehát a kötelmi jog sárba tiprása, ha az egyik fél (például egy bank) tetszése szerint módosíthatja. Ha ezt a jogot a szerződésben kikötik, akkor az a szerződés megszűnik szerződésnek lenni. Ha ezt egy bíróság másképp „látja”, az nem más, mint a bírói hatalommal való visszaélés.

Akkor kezdjük az elejével. Első számú szabály, hogy a szerződésbe mindent vegyünk bele, amire emberi számítás szerint szükségünk lehet, még a magától érthető dolgokat is. És vegyük bele a szerződési pontok megszegésének a jogkövetkezményeit is, ami rendszerint „pönálé” névre hallgat. Vagyis, ha a szerződés egy melléképület felhúzásáról szól, akkor nem csak azt kell kikötni, hogy mikor lesz átadva az épület, de azt is, hogy ha a vállalkozó az átadással késik, akkor ezt mivel kell kompenzálnia (például napi 10.000 forint pönálé fizetéssel)

A napokban volt a hírekben egy szerencsétlen ember, aki bérbe adta a lakását, majd a bérlőjétől nem tudott megszabadulni, és amikor a saját lakásába behatolt, akkor ő követett el magánlaksértést. Ha ez a bérbeadó olyan szerződést íratott volna alá a leendő bérlőjével, hogy neki, mint tulajdonosnak joga van a lakásba bármikor bemenni és ellenőrzést hajtani végre, amit a bérlőnek időkorlátozás nélkül tűrnie kell, akkor nem lett volna magánlakot sértő. A szerződésbe azt is be lehet venni, hogy határidőre történő nemfizetés esetén a bérlőnek azonnal el kell hagynia a lakást formális felmondás nélkül. Ebben az esetben, ha a bérlő elsején nem fizet, odamehetsz két testőrrel, bemehetsz a lakásodba, és a pasi minden cuccát kiteheted a folyósora és lecserélheted a lakás zárját. Mert csak azzal szemben lehet visszaélni, aki nem eléggé előrelátó.

Amikor bárki (Többnyire egy bank) eléd tol egy szerződést, a legokosabb, ha átveszed tanulmányozás végett, és másnap térsz vissza aláírásra. Ha ebbe a másik fél nem megy bele, akkor feltételezheted, hogy rosszban sántikál. Elvégre milliókat veszíthetsz, életek mehetnek tönkre, senki nem kívánhatja, hogy aláírd a szerződést anélkül, hogy annak tartalmát pontosan értenéd. Aranyszabály, ha a szerződés tervezetet más készítette, akkor semmi esetre se írjuk alá alapos átolvasás nélkül. Ne bízzunk a másik félnek se a jóindulatában, se abban, hogy amit szavakkal mond azt be is tartja, ha történetesen nem lesz benne a szerződésben.

Ha nem vagyunk benne teljesen biztosak, hogy a szerződés minden egyes pontját értjük és tisztában vagyunk annak a következményeivel is (például a kölcsönt nem abban a valutában vesszük fel, mint amiben a fizetésünket kapjuk) akkor aláírás előtt kérjük ki szakember véleményét.

Egy szerződés csak akkor ér valamit, ha adott esetben a bíróság helyt ad a másik fél nem teljesítésével kapcsolatos keresetüknek. Ezért fontos betartani alaki szabályokat. A legbiztosabb, ha a szerződést egy közjegyző előtt kötjük meg. Biztos még, ha ügyvéd ellen jegyzi. Ezek azonban pénzbe kerülnek, akár 100.000 forintba is. Nyilvánvaló, hogy kisebb értékű szerződéseknél ez nem járható út. Teljes bizonyító erejű magánokiratnak számít, ha a két szerződő fél két tanú jelenlétében írja alá a szerződést, és ezt a két tanú aláírásával igazolja.

Végül pedig: Sajnálatos módon a magyar jogrend úgy van (hagyományosan) kialakítva, hogy a bíró olyan ítéletet hoz, amilyet akar, az indoklásába nem lehet belekötni. Ez a hazai jogbiztonságot hihetetlen mértékben rontja, de ezzel kapcsolatban még senkinek se jutott eszébe lépni. Példának okáért egy magánokirat megtámadható azon az alapon, hogy az aláíró tanuk valamelyik szerződő fél barátai. Bár nem életszerű, hogy az utcán vadidegeneket kérjél fel tanúnak, a bíró – ha úri kedve úgy kívánja – helyt adhat az indítványnak, és nem kérdezi meg a másik peres féltől, hogy miért nem akkor kifogásolta a tanúkat, amikor a szerződést kötötték. Az se jutott még senkinek eszébe, hogy micsoda korrupcióra adhat alapot az, hogy egy ítélet nem kérdőjelezhető meg. Erre azt szokás válaszolni, hogy erre való a fellebbezés, de ez is félrevezető, mert a másodfokú bíróság érdemben nem vizsgálja az elsőfokú döntést, legfeljebb az alakiságot kifogásolhatja. Az első fokon elvesztett pert másod fokon megnyerni egyszerűen lehetetlen.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2419) Mi történik Iránban

 VIP. 318

 

Paul Craig Roberts posztja

1953-ban az USA és Nagy Britannia megdöntötte a demokratikusan megválasztott Mohammad Mosaddegh kormányát Iránban, és egy diktátort segített hatalomra (Mohammad Reza Pahlavi), aki Washington és London szája íze szerint vezette az országot.

Titkosítás alól felszabadított dokumentumokból kiderült, hogy a CIA-nak szerepe volt az iráni kormány megbuktatásában. A megbuktatás forgatókönyve mindig ugyanaz. Washington megvásárol tiltakozókat, majd erőszakot kreálnak, lemondásra kényszerítik a legitim kormányt, végül felállítanak egy új kormányt.

Washington által bevezetett diktátor, 1997-es forradalmi megdöntése óta, Amerika folyamatosan próbálja Iránra ráerőszakolni akaratát. 2009-ben Washington pénzelte a „Zöld forradalmat”, amivel megpróbálták megdönteni Amadinejad kormányát……….

___________________________________________________________________________

VIP előfizetőknek a teljes fordítást E-mailben elküldöm. Átutalást végzőket kérem, hogy E-mailben jelezzék: evatibor#t-online.hu

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2418) Guy McPherson testamentuma

Tibor bá’ online

 

Guy McPherson 2016. augusztus 2-án feltette honlapjára a „Klímaváltozás összefoglalása és az összefoglalás frissítése” című munkáját, amit szívem szerint testamentumnak neveznék el. Mindjárt az elején közölte, hogy ez az utolsó frissítés, nem tartja értelmét további részletek ismertetésének. A bizonyítékok mindent elsöpörnek.

Van egy nagyon szép magyarázat mindjárt az elején azok részére, akik fizika órán nem figyeltek oda, és nem tudnak arról, hogy hány kalória kell a jégmegolvasztásához, és hogy amíg a vízben jég van, addig a víz hőmérséklete 0°C marad. Ez egy briliáns angol fogalmazás és oly egyszerű nyelvezetű, hogy bemásolom ide. Közepes angoltudással is meg lehet emészteni. Ha nem akarsz vele bajlódni, ugord át!

“Anyone who does not know what Latent Heat is will have a false sense of security. It is not hard to understand if I do not use physics jargon. Place on a hot stove a pot of cold water containing 1 kg of ice cubes. Stir the ice water with a long thermometer and take temperature readings. My question is: When will the thermometer begin to show a rise in temperature? Answer: After all the ice has melted. In other words, all the heat from the stove would first all go into melting the ice, without raising the water temperature. The amount of heat entering a system without raising the temperature of the system is called Latent Heat. It takes 80 calories of heat to melt one gram of ice. So in this case, the first 80,000 calories of heat from the stove went into melting the 1 kg of ice first. Only when the ice is all gone will the water temperature rise, and it will do so until it reaches 100C, when the water will begin to boil. Once again, Latent Heat comes into play, and the water temperature will stabilize at the boiling point – until all the water have changed from liquid to vapour, at which point the temperature of the dry pot will rise to the temperature of the flame itself. So how does this apply to Earth’s climate? Consider the Arctic Ocean to be a gigantic pot of ice water, and the sun as the stove. For as long as there is still sea ice to melt, the Arctic Ocean will remain relatively cool, in spite of the ever increasing solar heat entering the Arctic ocean due to ever decreasing ice cover. When the sea ice is gone in the summer, as early as the latter part of this decade, the Arctic Ocean’s temperature will steeply rise, and when it does, so will the global mean temperature, and all hell will break lose.”

Összefoglalva: amíg van jég az északi-sark körül, a többlet hő a jég megolvasztására fordítódik, amint az összes jég megolvad a sarki hőmérséklet meredeken emelkedni fog, vele együtt a globális hőmérséklet is, és „ránk szabadul a pokol”. Ez McPherson szerint 2019 nyarán bekövetkezhet.

Különben a testamentumban a szerző 69 pozitív visszacsatolást és bizonyítékot sorol fel, amelyeket mások munkájából vett át. A cikk közel 100 oldalas, amibe jóval több, mint 100 hivatkozás van belinkelve. A teljes testamentumot angol nyelven itt találhatod meg: https://guymcpherson.com/climate-chaos/climate-change-summary-and-update/

A végső konklúzió: Az alapvonalhoz viszonyítva a 4°C-al melegebb Földön mást nem tehetünk, mint felkészülünk a kihalásra. És ezt se McPherson találta ki: Oliver Tickell’s 2008 synthesis in the Guardian. Ez pedig nagyon hamar bekövetkezhet.

Végeredményben a lényeg, hogy Guy McPherson nem egy vészmadár. Mindössze azt tette, hogy mások munkáinak eredményét összegezte, és arra a következtetésre jutott, hogy éveink meg vannak számlálva. Egészen pontosan 2026 a határidő.

U.i. A testamentumnak van német és orosz nyelvű fordítása is, akinek ez könnyebb éljen vele.

__________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2417) Észak Korea nukleáris ütőképessége

VIP. 317.

A Bulletin of the Atomic Scientist ismertetése

……….. Mindenesetre ha még nem történt volna meg, kétségen kívül hamarosan megtörténik a tökéletes alkalmazási állapot.

___________________________________________________________________________

A teljes közlemény fordítását a VIP előfizetőknek E-mailben elküldöm.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(2416) Néhány fehér folt a klitorisz körül

Tibor bá’ online

 

A férfiak klitorisszal kapcsolatos ismereteik meglehetősen szerények, de a nők se tudnak mindent. Aztán meg tévhitek mindenütt vannak, miért pont itt ne lennének? Na, akkor álljunk hozzá és nézzük a tényeket!

A klitoriszban legalább 8.000 idegvégződés van. Na jó, ez neked nem jelent semmit, akkor megtoldom azzal, hogy a péniszben makkjában az idegvégződések száma 4.000 körül van. És akkor isten a mi bordánkból faragta Évát! 😀 De ez nem elég, ez a 8.000 végződés be tudja indítani a környék további 15.000 idegvégződését.  Amelyik nőnek nincs orgazmusa, tényleg sajnálhatja.

Tudtál-e róla, hogy Napóleon másod unokahúga, Marie Bonaparte klitoriszát sebészetileg közelebb helyezték a vaginájához? Lehet, hogy a történet nem igaz, de az ok valódi. A hölgy (nem kizárólagosan) képtelen volt vaginális orgazmusra. Tény az, hogy ha a klitorisz és a hüvelyszáj közötti távolság 20 mm alatti, akkor szinte biztosított az orgazmus a behatolás által. Ha tehát probléma mutatkozik, vedd elő a centit és járj utána a dolgoknak. 😀  Különben a műtét sikertelen volt, mert akkoriban nem tudták, hogy a klitorisznak mindössze egy negyede van kívül. Vagyis az arrébb helyezése nem könnyű mutatvány.

A klitorisz mérete nem konstans, az élet folyamán folyamatosan nő, de nem azért amire tippelsz. Nem a szex oka a növekedésének. A növekedés oka a hormonális rendszer átalakulása az élet folyamán. A kislányok klitorisza a serdülőkor elején kezd el növekedni, a serdülés végére a mérete közel a duplája. Harminckét éves korra a négyszerese lesz. A változókorra a méret hétszerese annak, ami a születéskor volt. Tekintve, hogy a kiindulási méret se nagy, ez a növekedés nem túl feltűnő. Viszont megmagyarázza, hogy egyes idősebb nők miért állítják, hogy a szex fantasztikus.

A nő testén több érzéki zóna is található, de azoknak más elsődleges funkciójuk van. Kivétel a klitorisz, aminek a szexen kívül semmi más funkciója nincs.

Klitorisszal nem csak a homo sapiens tagjai rendelkeznek. Minden emlősállat nőstényének van.

Ma már nem fér kétség ahhoz, hogy vaginális orgazmus létezik (sokáig éles vita tárgyát képezte), de a nők nagy része nem képes rá. Behatolás útján mindössze a nők 30 százaléka jut orgazmushoz. A többinek közvetlen stimulációra van szükségük a klitoriszukon keresztül. A stimuláció milyensége nem fontos, mert egyedenként változik.

Ahány nő, annyi klitorisz. Egyik kicsi, a másik nagy, van amelyik alig látható, míg a másik kirívóan látható. Nem ritka, amely izgalmi állapotban megnő, a többin semmi változás. Van amelyik bármit elvisel, miközben a többinek finom érintésre van szüksége. Egy tulajdonságukban azonban tökéletesen egyformák, egyik se öregszik. Beérése után az élet végéig az érzékenysége azonos marad. Tehát, nem csak az öreg ember nem vén ember, de az öreg asszony se vén asszony. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2415) Régi volt telek

Tibor bá’ online

Csak azokat említem, amelyek dátumára valami okból kifolyólag pontosan emlékszem

 

Ez alkalommal nem egy valamiről akarok írni, hanem sok valamikről, a régi telekről úgy, ahogy emlékszem rájuk. Az első az 1939-es tél. Nyáron a szüleim kivittek a nagyanyámhoz Angyalföldre,  Jász utcába, egy lebetonozott családi házba, és mivel betöltöttem a 6. életévemet, ősszel beírattak a helyi iskolába, ami történetesen a Reiter Ferenc utcában volt. Abban az időben a Jász utca és a mai Reiter Ferenc utca között egy hatalmas grund terült el, amit nyáron belepett a fű, de ahol az emberek átgyalogoltak rajta, ott kikopott ösvény alakult ki. Ilyeneket lehet látni mostanában a lakótelepek körül elterülő parkokban is, ott alakul ki az ösvény, ahol az embereknek a leglogikusabbnak tűnik az átgyalogolás. A háztól az iskoláig nem lehetett több, mint 300 méter, de mivel ez nem volt „közterület” a havat senki se takarította el. A karácsonyt a család még ott tartotta, de utána már apámék kivettek egy lakást a VIII. kerületben és a szünet után már a Bezerédj utcába jártam tovább az első elemit. Tehát a visszaemlékezésem időpontja a karácsony előtti december. Jól emlékszem, hogy reggel térdig érő hóban tapostam, átázott a cipőm, úgy ültem délig az iskolában, majd haza. Metsző hideg volt, a 300 méter, amit sietve tettem meg, elég volt ahhoz, hogy a nagy lábam ujja „megfagyjon”. nagyanyám levette a cipőmet, én pedig a széntüzelésű vaskályha oldalához nyomtam a lábujjaimat. A hőtől füstölt az ujjam, de nem éreztem.

Három évvel később, 1942-ben karácsonyra síléceket kaptam. Szilveszter előtt mentem ki először a Normafához, ahol 30 centi hó fogadott. Általában, szokás volt a gyerekeknek korcsolyát, ródlit, sílécet ajándékozni karácsonyra, mert a hó, azaz a tél, az igazi tél garantált volt. A Bezerédj utcai iskolában szokás volt Mikulás környékén fellocsolni az udvart, ami persze meg is fagyott, és átváltozott jégpályává. Délutánonként a diákok lementek a „jégre” korcsolyázni, amiről csak a havat kellett  időnként eltakarítani, az olvadástól nem kellett tartani, egészen márciusig.

1949-ben szüleim lemenekültek Kiskunfélegyházára a kitelepítések elől, de én Pesten maradtam az iskolám miatt.  Karácsony előtt két nappal felültem este a vonatra és leutaztam Félegyházára. A vonaton elaludtam, így egy kicsit túlutaztam, úgy 10-12 km-t. Nem volt mit tenni a farkas üvöltő hidegben, mint a sínek mentén visszagyalogolni. Reggel nyolcra be is toppantam a családhoz. Anyám szerint jó, hogy nem fagytam meg az úton, -28 fok volt az udvaron. Nem jelentett szenzációt, egész nap fűtöttünk a kályhában, és ezzel el volt intézve a dolog. Azért van tél, hogy hideg legyen.

1953: Nem sokkal a 6:3 után hatalmas havazás indult. Decemberben 60 centis hó volt a budai hegyekben, ahol sífutóversenyen dőlt el, hogy indít-e az alakulatom a hadsereg bajnokságon. Indított, ahol a 10 kilométeres sífutásban az utolsó előtti lettem – nem is volt szándékomban megnyerni, elég volt nekem 10 nap üdülés a Mátrában. 😀

1955: Szent Este. A családnak merész ötlete támadt, menjünk el az éjféli misére! Elmentünk. 20 centis hóban cammogtunk le a Karthausi úton, majd vissza. Szép volt nézni a hóesést az utcai lámpák fényében.

1956: december 16-án harmadszor láttam neki, hogy átmenjek a magyar-osztrák határon. Havas volt a táj, amerre néztem. Ezért régi lepedőkből varrtam magamnak egy ruházatra felhúzható overált.

1962: November 23-án Budapest utcáit ellepi a hó. Személygépkocsija alig van valakinek, nekem volt. A késő esti órában hasítom a szűzhavat az Üllői úton. A meglátogatott családnál jelzem, hogy kint zuhog a hó, van már vagy 20 cent. Semmi meglepődés, ez normálisnak számít, holnap majd lehozzák a padlásról a szánkót.

1987: December közepe. A borosjenői ház már kész, de még nincs fűtés. Hóesés után kimegyek, de akkora a hó, hogy lapátolással kell kezdenem. Jó két órai munka, amire nem számítottam, a kaputól a házig egy járatot kell kilapátolni a hóból. A hófúvás miatt van olyan rész, ahol 2 méter magas a hó, ebből kell kialakítani a járó ösvényt. Ki se láttam belőle. Körülbelül ekkor kezdett változni az időjárásunk, mindig csak egy kicsit. Hogy mostanában mi van, azt tudjátok, és még mi lesz!

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel