Tibor bá’ online

Az már elég régen nyilvánvaló, hogy Orbánt elsősorban a hatalom érdekelte, érdekli, és fogja érdekelni, semmi más. A hatalomra hajtó emberek mentalitására jellemző a hatalmas kockázatvállalás, amivel a potenciális riválisokat iparkodnak hendikeppelni. Ez Orbánnál az oroszok hazakergetése volt, ami nagyon nem volt diplomatikus, nagyos rosszul is elsülhetett volna, de benne volt a kalapban az is, hogy alkalmas mindenki más háttérbeszorítására. Bejött.

Orbánnak nincs ideológiája, neki teljesen mindegy milyen gazdasági, társadalmi rendszer van, hogy él a nép, nyomorog vagy prosperál. Ugyanabban a koponyában megfér az antiklerikális magatartás, és az egyházak dotálása. Ha kell, illetve úgy ítéli meg, hogy számára előnyös, akkor ájtatosan imádkozik és látogatja a pápát, ha kell, vádolja a papságot és ateistának sejteti önmagát. Egyik történelmi pillanatban kijelenti, hogy a nyuggereket maréknyi, a munkába beleszakadó fiatal tartja el, ráadásul elfogadhatatlanul magas színvonalon, de megragadhatja az alkalmat és nagylelkűen utalványokat osztogathat nekik, majd öreg nénivel csókoltat kezet, hogy láthassa ország-világ a hálás nyugdíjasok – általa nagyon is kiérdemelt – megnyilvánulását. Nagy hangon megígéri a nyugdíjak értékállóságát, amit a gyakorlatban simán elfelejt.

Ez eddig rendben lenne, úgy értem az ő oldaláról nézve, ha nem is méltányos, de logikus döntések sorozata, de mi magyarázza elképesztően dilettáns gazdaságpolitikáját, ha tevékenységét egyáltalán lehet gazdaságpolitikának nevezni? Magyarázatom a következő. Orbán szellemi képességei nem kérdőjelezhetőek meg. Vidéki kistelepülésen eltöltött gyermekkora is tény, ami egy életre meghatározó. Az is tényként kezelhető, hogy apja a „paraszti” környezetből „ipari” vezetővé emelkedett ki. A család sikerét a „dolgos munkának” tulajdonítják. Orbán tehát már gyermekkorától kezdve a társadalmat kettéválasztotta dolgos-hasznos, lusta-haszontalan emberekre, ahol az előző csoport tartja el az utóbbit, és feltételezése szerint mindenki szabadon választhatja ki, melyik csoporthoz kíván tartozni. Ez neki nem csak vesszőparipája, hanem mániája is, aminek majd minden beszédében hangot ad. Ö, mint isten ostora, meg akarja tanítani a lustákat, rá akarja őket kényszeríteni a munkára. Hogy a szakképzetlenek számára  nincs  munkahely, az irreleváns, odáig már nem jut el a gondolat sora, viszont oda hat, hogy 16 éves korban hagyják abba a tanulást. Hogy – elsősorban – a fiatalokat ki kellene képezni, hogy értékesíthető szaktudással rendelkezzenek, az eszébe se jut, hiszen az oktatás „átszervezése” nyilvánvaló további színvonalvesztéssel fog járni.  A tehetősek segítése a szegényebbek kárára, valójában önpusztító, mert mindenkinek egyenlő szavazati joga van. A magára haragított tömegek el fogják söpörni, amivel csak az isten tudja, miért nem számol. Az adminisztratív bebetonozás csak bizonyos indulat szintig működik. A csalódott, kijátszott, felkorbácsolt, és már egy ideje nélkülöző tömegek nem lesznek tekintettel se a főbíróra, se a főügyészre, se a kiherélt alkotmánybíróságra, se a hadsereg főparancsnokára, a bábuként működő köztársasági elnökre (rá aztán pláne).

Szóval mi lehet a magyarázata ennek az elképesztő dilettantizmusnak tűnő, napi szereplésekkel ékesített megnyilvánulásnak, ha az épelméjűséget nem vonjuk kétségbe? Mert azt a véleményt, hogy egy skizofrén illúzióban élő hisztérikus, pszichopata személyiség, és mint ilyen, egy tisztességes igazságosságra vágyó sértett magyar vezető, nem lehet fenntartani. Nos, nekem van egy indítványom.

Teljesen jogosan kiindulhatunk abból, hogy Orbán a hatalommánia rabja. Mint tudjuk a klasszikus hatalom mániások, mint például Hitler vagy Sztálin az országa felett gyakorolt példátlan hatalmát ki akarta terjeszteni az egész világra. Végtére is egy vérbeli mániás nem ismer határokat. Ennek a vágynak a kiélése megpróbálható volt egy Szovjetunióval, vagy egy Német Birodalommal, de még viccnek is erőtlen egy ilyen pici ország élén, mint hazánk. Mi más szerep marad akkor Orbán Viktornak, mint a dongó szerepe, amely vacsora közben sorba belecsíp a vendégek seggébe, azt az illúziót keltve önmaga számára, hogy ha nem is vetik magukat  hatalma alá, legalább tartanak tőle.

Hogy Orbán kedvtelésének mi fizetjük meg az árát, az nem tűnik relevánsnak.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________