Tibor bá’ online

Istenelmélet (The God

Theory) szerző: Bernard Haisch

Foglalkozzunk most a megváltó elmélet egyik alternatívájával. Ez nem lehet a Bibliában, hiszen, amikor a Biblia íródott, még nem ismerték a kvantummechanikát. 😀

Bernard Haisch angol asztrofizikus könyvében (publikálva 2009. április 1.) azt állítja, hogy a tömeg eredetét az anyag és a kvantumvákuum kölcsönhatásában kell keresni. Haischról meg kell említeni, hogy teológiát is hallgatott, és munkájában kísérletet tesz a tudományos ismeretek és azon nézet összeegyeztetésére, miszerint a Világmindenség létezésének konkrét célja van.
A szerző elképzelése szerint Isten megteremtette a fizika, azaz a természet törvényeit, majd létrehozta az Univerzumot annak érdekében, hogy megtapasztalja ezen törvények adta lehetőségek kibontakozását. Vajon igaza van-e? Akár igaza van, akár nincs, a szerző könyvét nem lehet letenni.
Eddig a könyvismertető. Az alábbiakban idemásolom az „Mi volt előbb Isten vagy Ősrobbanás?” című könyvem 19. oldal egy részletét. (megjelent 2003 könyvnapján, t6 évvel korábban, mint az Istenelmélet).
„Tételezzük fel, hogy Isten megteremtette az anyagot a maga precíz és célratörő törvényeivel, de fogalma sincs arról, mi lesz a végeredmény. Emberi elmével nehéz elfogadni ilyen hipotézist. Ugyanis egyszerűen nem logikus, hogy egy mindenható Isten ne tudja, mi lesz a végkifejlet. A mindenható Isten nem lehet kíváncsi, mert előre mindent pontosan tud, és nagyokat mosolyog megállapításomon, hogy „előre”, hiszen ő az időtől teljesen független. Mégis mi lehet a célja?
Ha én teremthetnék, és életet akarnék alkotni, akkor nem úgy fognék hozzá, hogy leírhatatlan mennyiségű elemi részecskét hoznék létre és várnám, hogy ha lehetséges, akkor akár év trilliók alatt az anyag belső tulajdonságaiból kifolyólag összeálljon az élet. Nem, én a részecskéket eleve úgy alkotnám meg, hogy a szükséges fizikai törvényeknek engedelmeskedve affinitásuk legyen az élet kialakításához, vagyis hogy preferálják az élet irányába mutató együttműködést, és ennek kivitelezésére teremtenék hozzá egy részecskék közötti kommunikációs lehetőséget.”
Szép és érdekes, hogy Isten kísérletezik a Világmindenséggel, csak éppen nem elfogadható. Haisch könyvét én nem tudom másképp felfogni, mint kísérletet arra, hogy fából készítsünk vaskarikát. Illetve az lehetséges, „Isten” mégsem mindenható, azaz tulajdonképpen nem is Isten, csak nálunk sokszorosan fejlettebb lény, aki tényleg kísérletezik velünk csak éppenséggel nem ő van a piramis legfelsőbb csúcsán. De hát akkor ki?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________