Jancsika vendégposztja

(ismétlés)

Adott egy kísérlet, amiben egy galambnak bizonyos időközönként ennivalót adnak. A galamb az egyik ilyen alkalommal VÉLETLENÜL egy mozgássort hajt végre (voltaképpen csapdos egy kicsit a szárnyával), majd a kísérletet végzők azt figyelik meg, hogy egy idő után VALAHÁNYSZOR jön a kaja, a galamb újra meg újra megismétli ezt – majd ha éhes, ezzel a mozdulatsorral próbálja kiváltani az ennivaló érkezését, vagyis voltaképpen azt hiszi, hogy a kaja érkezését ő maga irányítja ezzel a csapdosással.

Ha hiszitek, ha nem, a galamb valójában IMÁDKOZIK. Íme, a babona és a vallás jelensége egy nálunk sokkal kevésbé intelligens állatfajnál: egy teljesen irreleváns viselkedésmintáról a galamb elhiszi, hogy ez befolyással van egy jelenségre, amit valójában nem a madár irányít. Ezt az egyébként nem létező összefüggést a galamb egy idő után megtanulja, ELHISZI, és így szinte már-már vallásosan gyakorolja, annak ellenére, hogy a dolognak nincs semmilyen rá kimutatható hatása.

Olybá tűnik tehát, hogy a galamb példájából kiindulva a babonák és általában a sztereotip gondolkodás az operáns tanulás egyfajta „mellékhatása”, ha úgy tetszik.

Kísértetiesen hasonlít a jelenség arra, amit Janka prof. tanított Szegeden pszichiátriából: az emberiség azért képes beszédre és elvont gondolkodásra, mert birtokában van az ABSZTRAKCIÓ képessége – viszont pontosan ez az a képesség, aminek a megbillenése az oka egy csomó pszichiátriai betegségnek – például a skizofrénia, vagyis a psziché és a valóság közötti szakadék tipikusan ilyen. A szélsőségesen skizofrén egyén végső soron szélsőségesen absztrahál – a katatón skizofrén már olyan mértékben csak a saját világában él, hogy teljesen képtelenné válik a valóság érzékelésére, a valóságtesztelése a nullával lesz egyenlő (ugye a skizofrénia egyik legelső tünete a pszichózis, vagyis a valóságtesztelés súlyos zavara). Janka prof. fenti tételét bizonyítja az is, hogy az IQ, vagyis voltaképpen az analitikus, absztraktív gondolkodás képességének növekedésével nő a pszichiátriai betegségek valószínűsége is.

Janka professzor ezt úgy fogalmazta meg frappánsan, hogy az emberiség a skizofréniával fizet a beszéd képességéért. Nos, a fenti galambos kísérlet alapján elmondhatjuk: az emberiség a vallással fizet az operáns tanulás képességéért! Ráadásul ezt a „fizetséget” sok más állatfaj esetében megfigyelhetjük (szinte minden állatfajnál, akik képesek az operáns tanulásra).

A vallás tehát, mint a babona végső formája, voltaképpen nem más, mint egy neuropszichiátriai jelenség, az operáns tanulás egy neurológiai mellékhatása, amit már sokkal kevésbé intelligens, de operáns tanulásra képes állatfajoknál is megfigyelhetünk.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________