Tibor bá’ online
Legszívesebben azt írtam volna, hogy „hát idefigyeljenek emberek” csak nem akartam plagizálni Alfonzót, aki ezt a megszólítást kitalálta, amikkor Rákosi azt mondta, hogy a „hölgyeim és uraim” kispolgári, tessék másképp megszólítani a közönséget. Alfonzó tehát kiállt a függöny elé és elüvöltette magát: Hát idefigyeljenek emberek! Majd előadta mondanivalóját, amitől dőlt a közönség. Na, ezt nem akartam plagizálni, mert nem tudok olyat mondani, amitől dőlnétek a nevetéstől. Szóval helló emberek! Mi van veletek?
Nem érdekel benneteket semmi. A szatírákon nem röhögtök, a szexet nem élvezitek, már a filozófiai boncolgatás se hoz benneteket lázba. Öt éve volt olyan poszt, amihez 260 hozzászólás érkezett. Most meg 5-6. Be vagytok szarva, hogy vége az emberiségnek? És???? Semmi se változott. Régen se tudtad mikor fogsz meghalni, és miben. Ma se tudjuk. 40-50 éves férfiak régen is összeestek az utcán és elvitte őket az infarktus, teljesen váratlanul. Na, ez az, amik változott. A jelek szerint a tömeges halál nem váratlanul fog érkezni, csak nem tudjuk, hogy mikor. De mikor tudtuk? Soha.
Nem kell belekeseredni, mert az nem segít. Úgy kell élni, mint mindig, vagyis mintha örökké élnénk. Tenni-venni, tervezgetni, serényen várni a nyarat a napsütéssel, aztán meg a telet a hóval. Álmodni, és serénykedni az álom megvalósításán. Hogy megszűnik a világ? Akik eddig meghaltak, azok részére már rég megszűnt a világ. Részünkre majd csak fog. Mi jártunk a legjobban, mert pontosan addig élünk, ameddig lehet. Ameddig bárkinek lehet itt a Földön.
A világháború alatt pontosan úgy éltünk, ahogy javaslom. Tudtuk, hogy életkortól függetlenül bármikor bármelyikünk meghalhat, egyszerűen nem kell odafigyelni, zavartalanul kell élnünk az életünket, mert ennél jobbat nem tehetünk.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________