Tibor bá’ online

Évről évre világszerte egyre több ember hagyja el korábbi otthonát és lép be a „modern” fogyasztói társadalomba. Mi itt Európában már valamennyien bent vagyunk. Vagyis elhagytuk a fenntarthatónak tartott (de persze nem az) hagyományos életmódunkat. A világon a vidéki/városi lakosság 50:50 százalékos arányát az ENSZ becslése szerint 2008-ban értük el. Ezzel egy időben a multik mindent megtesznek, hogy teljes legyen a globalizáció, egyre több olcsó fogyasztási cikket állítsanak elő, és folytathassák a határtalannak képzelt fejlődést. Ennek csak az a baja, hogy a határtalan fejlődéshez határtalan mennyiségű, kifogyhatatlan erőforrásokra lenne szükség. De mint tudjuk, ilyen nincs.

Valójában az Ember kegyetlen tempóban nyeri ki a halat az óceánokból, fát az esőerdőkből, nyersolajt a föld mélyéből, de még a tiszta levegőt is a felhők alól. Leraboljuk a Föld erőforrásait. Mi végből, kérdezhetnénk? Hogy a fogyasztásra épülő kapitalista rendszer igényét a növekedéssel szemben ki lehessen elégíteni, mert az Ember a természetet kifogyhatatlan forrásnak tekinti személyes kényelme kialakítása és fenntartása végett. A gazdaság egy ember-centrikus modellre van felépítve azt feltételezve, hogy a természetes erőforrások sose merülnek ki, illetve még mielőtt kimerülnének a technológia meg fogja oldani a hiány pótlását. Ráadásul az ember-centrikus világ tulajdonosai úgy gondolják, hogy minden, amit látnak, ami körülveszi őket, mind azt a célt szolgálják, hogy nekik minél kellemesebb legyen az életük. Nem csak minden más élőlényt alsóbb rendűnek, kihasználhatónak ítél, de saját fajtáján belül is a rákövetkező generációkat. Amikor nyilvánvalóvá válik az Ember káros tevékenysége, akkor is látszat intézkedések, szubminimális rendelkezések születnek. A valóságban az iparnak meg van engedve, hogy a gyártás során előálló, sokszor igen mérgező, melléktermékeket egyszerűen ráeresszék a környezetre.

A „zöld mozgalom”, vagy inkább mozgalmak, maguk is egy hatalmas becsapás. Bár a mozgalom megfogalmazása nem egyértelmű, a lényeg mégis az, hogy maradjon meg a jelenlegi gazdasági rendszer, ami további növekedést jelent. Ugyanis nincs szükség se az életstílus megváltoztatására, se a felesleges „szemét” gyártásának a beszüntetésére, csupán a rossz technológiát kell felcserélni jó technológiára és akkor minden mehet tovább úgy, ahogy eddig ment. De öntsünk tiszta vizet a pohárba! Tombolhat a zöld mozgalom éjjel és nappal, semmi se változtatja meg azt a tényt, hogy a politikai és gazdasági vezetők továbbra is úgy gondolják, hogy a gazdaságot kizárólag a növekedés tudja életben tartani. Vagyis a zöld forradalomnak is a piacgazdaság az alapja.

Az ember-centrikus modell alternatívája a föld-centrikus modell, amely a biológiai többszínűséget globális közjónak tekint. A közjó felöl történő megközelítés sok generációs örökség, ami szerint a levegő, óceánok, édesvizek nem lehetnek senkinek se a tulajdona. A hagyományos társadalmakban ezek mindenkié voltak.

Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata (ENSZ határozat – 1948.12.10.) mintájára megszületett az Anyaföld jogának egyetemes nyilatkozata (The Universal Declaration of the Rights of Mother Earth), amely védené a biológiai sokszínűséget, mint globális közjót. Ezek szerint az Emberiség fenntartására irányuló képessége a Természetnek nem korlátlan, és senki se használhatja (el) tetszése szerint. Szép elv, és felteszem, hogy megalkotói hátradőltek bársonyszékeikben, és jól kifújták magukat, átadva a helyet nekem a vélemény kifejtésére.

Nos, elképzelhető-e, hogy bárki a világon hajlandó lenne eladni a traktorát a fémgyűjtő helyen, és holnapról lóval húzatni az ekét, aminek a szarva mögött ő maga menetelne ügyelve arra, hogy az ekevas mélyen a földbe szántson? Hajlandó-e bárki a világon kidobni a gázbojlert és sparhelten melegíteni lavórban a vizet, hogy ágyba bújás előtt lemosakodjon? Hajlandó-e bárki a világon gépkocsiba ülés helyett lovas kocsival ellátogatni a nagymamához a 150 km-re lévő Csajágaröcsögére? Hajlandó-e, és meg tudja-e valósítani bárki a világon, hogy a gázüzemű fűtőrendszerét leállítva, télen naponta hasogassa a fát, behordja, kihamuzzon, begyújtson, és óránként megrakja a tűzet, havonta egyszer kikormozza a füstcsöveket? Folytassam? Fölösleges, ezeket senki se vállalja fel önként, csak ha a kényszer ráerőszakolja. Addig pedig Anyaföld joga ide vagy oda, megy tovább az, ami eddig is ment.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________