Tibor bá’ online

Volt itt a faluban egy kozmetikus, aki már évek óta se nem alkalmazott, se nem vállalkozó, hanem az egyik szobáját berendezte és az erősen szürkegazdaság berkein belül ott fogadja azokat a nőket, akik lépést akarnak tartani (vagyis mindegyiket) a korral, illetve, akik lassítani kívánják az öregedésüket. Árai nem voltak alacsonyabbak a megszokottnál, de nem kellett utazni kilométereket, és fel lehetett csipegetni némi helyi pletykát is. Bejelentkezés telefonon, és az egyik kuncsaft a másiknak adta a kilincset. Feltételezem, hogy a tejbe aprítani valóját többszörösen megkereste. Nulla rezsi, nulla alkalmazott, nulla bejelentés, nulla adó, maxi jövedelem. Senkinek semmi panasza nem volt ellene, végtére is, hol van ez a Mészáros nevű gázszerelőtől?

Erről a kozmetikusról derült ki ma reggel, hogy itt hagyott csapot-papot (ahogy Csokonai) és kiment Angliába. Most arra vagyok kíváncsi, mikor jön vissza.

Tegnap megtudtam, hogy az egyik magyar kórházból négy altatóorvos külföldre távozik. Ma meg azt tudtam meg, hogy ezek havi jövedelme nyaldosta az egy millát.

Azt is nagyon jól tudom, hogy sokak külföldre menekülése egy egzisztenciális kényszer, de a fent körvonalazott két eset nem tartozik ide. Lehet, hogy az altatóorvos odakint egy millió helyett másfél milliót fog keresni, de nekem ne mondja senki, hogy egy millióból nem lehet igen szépen megélni, és talán annak is van némi pénzben kifejezhető értéke, hogy szülőhazájában élhet. Ugyanez vonatkozik a kozmetikusra is. Azt is a héten hallottam, hogy az egyik TV műsorvezető kiment Amerikába. Szegényeket egyik csatorna a másiktól csábítja át őket, ráígérve a milliós fizetésekre, és akkor neki ez nem elég. Mi van itt kérem?

Régen ezt úgy hívták, hogy hisztéria. Ma azt lehet mondani, hogy divat. Divat szidni az országot, persze jogos, de az embernek egy anyja van, egy élete, és hazából is csak egy van, ahogy az anyanyelvéből is csak egy. Ha ezeket nem becsülöd meg, nincs helyette másik. Én se ide születtem volna, ha ez az ember kívánságán múlna. Jobban szerettem volna nőnek születni, de ezt se kérdezték meg tőlem. Az a legokosabb, ha megelégszem azzal, ami van. Ja igen, ez az egyik, nagyon fontos feltétele a boldogságnak. OK. Hagyjuk a nagy szavakat. Szóval ez az egyik nagyon fontos feltétele a kiegyensúlyozott, megelégült életnek: elfogadni az adottságokat.

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________