Tibor bá’ online

Befejeződött a párizsi klímakonferencia. A résztvevők megveregették egymás vállát, a záró vacsorán koccantak a pezsgős poharak, majd éjszaka mindenki megdugta a magával vitt tolmácsnőt, és a világ megy tovább a maga útján. Zárjuk le az eseményeket a jól ismert mondással: egeret szültek a vajúdó hegyek. Az egyik megfigyelő szerint „By comparison to what it could have been, it’s a miracle. By comparison to what it should have been, it’s a disaster.” Vagyis: ahhoz képes, ami lehetett volna, az eredmény csodás, ahhoz képest aminek lenni kellett volna, az eredmény egy katasztrófa. A Greenpeace nemzetközi igazgatója, Kumi Naidoo szerint: „only one step on long a road, and there are parts of it that frustrate and disappoint me, but it is progress. This deal alone won’t dig us out the hole we’re in, but it makes the sides less steep.” Vagyis: Egy hosszú út első lépése, és vannak olyan részek, amik nekem csalódást és kiábrándulást okoztak, de előrelépésnek lehet nevezni. A megállapodás nem húz ki minket abból a gödörből, amiben vagyunk, de a gödör oldala kevésbé vált meredekké. De akkor valójában mi történt?

Megszabták, hogy az ipari forradalom elején tapasztalt átlaghőmérséklethez képest legfeljebb 1,5 °C melegedés megengedett.

Ötévente megnézik, hogy haladnak a dolgok.

Az országok önként vállaltak egy bizonyos CO2 kibocsátás csökkentés. Megnézik, hogy tartják-e ezt.

Szegény országok részére anyagi segítséget adnak a CO2 kibocsátás csökkentése érdekében.

Valójában az derült ki (ha nem tudtuk volna), hogy a világ vezető politikusai mennyire hülyék. Még azt se fogják fel ésszel, hogy mi az a tehetetlenség fizikai értelemben. U.i. ha ebben a pillanatban varázspálca ütésre az emberiség minden CO2 kibocsátást leállítana, az 1,5 °C emelkedést akkor is túllépnénk. Az egész konferencia csak arra jó, hogy az elit fontosnak érezze magát és szórakozzon egy nagyot.

Mi pedig savanyú szájízzel mondhatjuk: Amikor az utolsó fát kivágtuk, amikor az utolsó halat is megmérgeztük, amikor a levegőt már nem tudjuk beszívni, akkor fogunk rádöbbenni, hogy a pénzt nem lehet megenni. Különben pedig az élet megy tovább csak egy kicsit mindig másképp. Ma délben jót napoztam a teraszon, ahol 12 °C volt árnyékban. December 13. Ifjúkoromban ilyenkor már síeltem a Budai-hegyekben. Ha szerencsések voltunk március idusán volt ilyen idő, ha nem esett a tavaszi eső. Meglátjuk, mi lesz márciusban.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________