Tibor bá’ online

Egész életemben az volt a vezérelvem, hogy jövedelemhez jutásomból profitáljon a társadalom is. Ennek jegyében az egyik kísérletem 1967-hez nyúlik vissza, amikor az angol MENSA (akkor magyar még nem volt) felvételi tesztjét lefordítottam magyarra. Akkoriban még a tesztekből nem irtották ki a tanult ismereteket, vagyis nem csak az intelligenciát mérte, hanem a műveltséget is. Az egyik legérdekesebb kérdés ez volt: ha egy puska jobbra húz, mi a helyes állítás: 1) első irányzék jobbra tolása, 2) hátsó irányzék jobbra tolása, 3) minkét irányzék balra tolása? A többi kérdés is szellemes volt és némileg szórakoztató, ráadásul alkalmasak voltak az egyén letesztelésére.

Szóval lefordítottam, nem kis protekcióval (és költséggel) készítettem 5000 példányt. Aztán nyitottam egy csekkszámlát az OTP-nél, ami szintén kisebb csodának számított, mert elvileg létezett az intézmény, de gyakorlatilag senki se vette igénybe. Ezt követve kértem az OTP-t nyomtasson ki 5000 példány „sárga” csekket a számlámhoz. Mindent összevetve befektettem néhány tízezer 1967-es forintot. Ezt követve a telefonkönyvből kivettem 100 címet, megcímeztem 100 borítékot, beleraktam a teszt, és a csekk 1-1 példányát, és egy kis felhívást, hogy 50 forint befizetése után a kitöltött teszt kiértékelését postán meg fogja kapni. A munka mellett a kipostázás se volt ingyen. Minden esetre igen kíváncsian vártam az eredményt.

Egyetlen forintot se fizettek be, egyetlen kitöltött teszt lapot se küldtek vissza, viszont egy reggel, házkutatási paranccsal megjelent nálam a rendőrség. Mondtam nekik nem nagyon kell kutatniuk, ha megmondják mit keresnek, odaadom, essünk rajta túl minél gyorsabban. Nem mondták meg, de a teszteket, mind a 4900-at elvitték a csekkekkel együtt és beidéztek a rendőrségre.

Az adott időpontra megjelentem. A rendőrség első tevékenysége a rabosításom volt. Egyáltalán nem találtam megalázónak, sokkal inkább röhejesnek, amikor kiderült, hogy „intellektuális bűnöző” (jelölt) vagyok. Aztán jött az elbeszélgetés. Nem szeretek a rendőrségre jókat mondani, de ez műveltségben minden képzeletet felülmúlt. Valóban elbeszélgetés volt, aminek a végén majdnem barátok lettünk. A rendőrtisztet érdekelte mindaz, amit az emberi intelligenciával kapcsolatban el tudtam neki mondani, és persze érdekelte az én motivációm is, mert az borítékolható volt, hogy költségeimnek még a tört része se jöhet vissza. Közben a 4900 példányt közös erővel lecipeltük a kazánházba (éppen tél volt) és a kötegeket bedobáltuk a feneketlen gyomrú kazánba.

Az esetnek „figyelmeztetés” lett a vége, vagyis a legenyhébb büntetés. Büntetni viszont kellett, mert az ezzel kapcsolatos jogállás megállapíthatatlan volt, csak érzésből lehetett tippelni arra, hogy ez valahogy nem kompatibilis a szocializmus építésével. A rendőrtiszt minden esetre velem szimpatizált kontra a magyar társadalom. Elárulta nekem, hogy összesen 51 feljelentés érkezett, ami majd pontosan 50 százalék, azaz minden második megszólított rohant a rendőrségre, miközben csak egy érdekes ajánlatot kapott, és egyedül rajta múlott, hogy él-e vele. Ennél is érdekesebb a következő. A feljelentésekhez természetesen többen csatolták a tesztet. Ezeket a rendőrség elküldte jeles pszichológusokhoz (Magyarország akkoriban fedezte fel a pszichológiát. Munkahelyeken pszichológusokat alkalmaztak, stb.) az Akadémiához, kórházakba, Hárs-hegyre, stb. véleményezés végett. Befutott vagy fél tucat véleményezés, amelyek kivétel nélkül mind lehordtak engem a sárga földig. Hogy egy nyomorult sarlatán vagyok, az volt a minimum, mert meg volt spékelve azzal is, hogy munkám milyen elképesztően káros az egyénekre, a szakmára, de még a szocializmus építésére is. Miközben – és ezt a kihallgató tiszt pontosan tudta – én mindössze lefordítottam a világ legmenőbb intelligencia tömörülés kiadványát. De nem haragudtam meg, mert a másik 50 százalékról elképzelhető, hogy kevesebb benne a rosszindulat, több bennük a tudásvágy, és tudatában vannak annak, hogy az önkéntes munkát is illik dotálni.

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________