Tibor bá’ vissza a múltba online

Anyukám – nem, az Auchan-ban – már megnéztem, világoszöld törülköző nincs – más színű is jó? – világoskék van, de 120 centis – tudom, hogy mondtad, de 160 centis nincs – banánt már vettem, képzeld akciós volt – jó, sietek.

Ilyen és ehhez hasonló telefonbeszélgetések egyik felét naponta hallom. Ez a távközlés. Valaki közöl valamit valaki mással tisztes távolságból. A kérdés, van-e rá szükség? Nem valószínű, mert a vezetékes telefonokat semmivel se veszik igénybe gyakrabban, mint 20 évvel korábban. A mobil telefonálás egy mánia. Senki senkivel semmit nem beszél meg, majd ha eszébe jut, vagy aktuálissá válik, mert ott a mobil, amin benyomja a gombot.

Én, amikor reggel elindultam az iskolába, anyámmal közöltem mikorra érek haza, ha iskola után akadt valami programom. Ha elmentem nyaralni, a szüleim pontosan tudták hová megyek, mikor érkezek haza. Ha valami fontos, ismétlem FONTOS dolog történt, akkor elmentem a postára és küldtem egy táviratot. Ha a közlés/bejelentés nem volt igazán megoldás, mert engedélyre/válaszra volt szükségem, akkor szintén elmentem a postára és kértem egy interurbán telefonhívást, és megbeszéltük a témát. Amikor együtt volt a család nem a TV sorozatot néztük hangtalanul, hanem kibeszélgettük magunkat, megbeszéltünk mindent, amire szükségünk volt. Tudtunk egymás dolgairól. Így aztán csak nagyon ritkán lett volna szükség egy ad hoc távközlésre, aminek eszköze a vezetékes telefon volt. A nagyszülőkhöz minden második vasárnap ellátogattunk, ahol beszélgetéssel telt az idő. Mindenki mindent tudott. Ha mégis közbejött valami előre nem látható téma – amire évente ha egyszer sor került, az sok volt – akkor a papa elment a postára és telefonált a lányának, mert nálunk volt a lakásban telefon. Ha a téma nem volt életbevágó, akkor megvárták a következő látogatást.

A távközlés mai értelemben létező korlátozásának voltak sajátosságai. Rokonok, barátok nem telefonáltak, hogy meglátogatnának minket (a Szabadság-hegyen), hanem csak úgy betoppantak, ami nem mindig volt a legjobban időzítve. De, ha már eljöttek, akkor átállítottuk a programunkat.

A mobil telefon elvileg egy igen hasznos találmány, de az alkalmazását az emberiség teljes mértékben elszúrta, ahogy a gépkocsi alkalmazását is. A legtöbb vidéken élő ember 2-300 méteres távolságokra is gépkocsiba száll. Borosjenőn a vasárnapi hangos misére legalább 20 család gépkocsival jön (és parkol a templom előtt), pedig legfeljebb 200 méterre laknak. Nem hiszem, hogy 50 éve befogták volna a lovakat, hogy elmenjenek a templomba.

__________________________________________________
__________________________________________________
__________________________________________________