2022. július hónap bejegyzései

(2068) Pöcegödör (ismétlés 5 év után)

Tibor bá’ csodálatos női online

 

89. Útban a 90. felé

A szóban forgó pöcegödör apámék Rege út 12. alatt álló családi házához tartozott. A vityillót olykor nyaralónak is csúfolták, de valójában a konyhán és a mellékhelyiségeken kívül mindössze egyetlen helyiség volt, amit szobának lehetett nevezni a 3×4 méteres méretével. Csatlakozott hozzá egy garázsnak szánt hatalmas, betonpadlós „szoba” is, ami 6×6-os méretével nyújtott némi mozgásteret. Mindent összevetve serdülőkoromban szép, de eléggé kényelmetlen helyen laktunk, mint ahogy az hamarosan ki is derül.

A sors úgy hozta, hogy szenteste volt az első alkalom, amikor nevelőanyám saját, személyre szabott, nagy rakás végterméke, amit szarnak is szokás nevezni, nem volt hajlandó a WC kagylóból távozni. Jobban mondva lement, de néhány másodperc múlva visszajött. Erről úgy szereztünk tudomást, hogy anyám elüvöltötte magát a fürdőszobában: Tibóóóór. Erre apám odament, anyám pedig folytatta,

–        Mi ez? – És a szarra mutatott.
–        Hát húzd le – mondta az apám.
–        Már lehúztam, de visszajött.
–        Húzd le még egyszer.
–        Mért? Szerinted a szarnak vissza kell jönni?
–        Nem, nem kell visszajönnie, de azért csak húzd le.

Erre anyám újból megrántotta a fogantyút és a szar eltűnt. Apám némi diadallal a hangjában meg is jegyezte – na látod! – de az öröm nem tartott sokáig, mert a szar, úgy, ahogy volt, egy rakásban, rögvest visszajött.

–        Valószínűleg megtelt a pöcegödör, ki kell pucolni! – vélekedett apám.

A pöcegödrök azonban csalafinta jószágok. Fél óra múlva a szar eltűnt magától, lehúzás nélkül. Ugyanis a pöcegödrök szerkezeti tulajdonságai közé tartozik a bennük lévő víz lassú elszivárgása. Ha tehát egy pöcegödör naponta 10 litert szivárogtat el, és csak 8 liter szennyvizet eresztenek belé, akkor örökéletű lesz. Fordított esetben egy idő után megtelik. Hamarosan kiderült, ha spórolósan használjuk a vizet, a pöcegödör képes velünk lépést tartani. Ezért aztán a férfiak folyó ügyeiket kicipelték a kert egy meghatározott sarkába, és a nehezebb fajsúlyú ügyeinket iparkodtunk házon kívül, mondjuk az iskolában vagy a munkahelyen elintézni.

Sajnálatos módon ez a taktika csak néhány napig működött. Szilveszterkor apámék buliztak, voltak vagy nyolcan, és mivel a vendégeket nem lehet úgy fogadni, hogy szívesen látunk benneteket, csak ne szarjatok, az éjfél előtt bekövetkező katasztrófa borítékolható lett volna. Be is jött. Persze spicces emberek hangulatát vízben fickándozó szardarabkák nem nagyon zavarják.

Másnap délelőtt apám mégiscsak kiadta a parancsot, kipucoljuk a pöcegödröt. Azonban a pöcegödör kipucolása rögtön problémával kezdődött. A kertben 20 cm vastag volt a hó, ami erősen nehezítette a gödör fedelének a megtalálását, de a feladattal végül is megbirkóztunk, és némi műszaki ügyeskedést követően a fedőlap emelkedni kezdett, majd teljességében feltárult maga a gödör. Mit mondjak, színültig tele volt, de nem ez volt a legmeglepőbb. A szennyvíz tetején első látásra nagyméretű buborékoknak tetsző valamik úszkáltak, de jó sokan. Az azonosíthatatlan tárgyak azonosítását elsőnek apám végezte el, hozzám fordult és megkérdezte, te használsz kotont? Én? – csodálkoztam el – nem is lenne rá pénzem, meg aztán sajnálnám is rá. Különben is az anyám egész nap itthon van, ha jön valaki hozzám, minden lépésünket figyeli.

A rövid párbeszédet egy jóval hosszabb szünet követte. Mind a ketten el voltunk foglalva gondolatainkkal. Húgom 13 és fél éves volt, különben is, későn érő, mondhatnám úgy is, kifejezetten fejletlen. Ő tehát kihúzva a listáról. Apám, bizonyítottan ivarérett volt, de arra már csak emlékezne, ha ő dobta volna be azokat az izéket a WC-be. Marad akkor az anyám!

Apám levezetésének végeredménye nem volt ennyire egyértelmű. Végül is, ő csak magában lehetett biztos, bennem nem. Igaz, a koton, mint költségtényező, kitűnő érv volt „ártatlanságom” mellett. Így aztán ő is megérkezett a következtetés elkerülhetetlen végeredményéhez, Manyi! Elsőnek az apám szólalt meg – anyádnak ne szólj egy szót se.

Apám átment az Eötvös úton lakó Tímár Pista barátjához, akinek mellesleg rég fájt már a foga Manyira, és aki nem dolgozott, mert munkavégzés helyett értékeinek felélését gyakorolta. Tímár tehát egész nap ráért, ezért apám kérhetett tőle némi szívességfélét. Szó, ami szó, anyám mindjárt másnaptól Tímár Pista megfigyelése alatt állt.

Aki keres, az talál, mondja a magyar közmondás. Tímár napokon belül jelentette, minden délben, ebédszünet alatt, a szomszédban található egyszemélyes hentes­üzlet vezetője átjön az anyámhoz pontosan félórára. Na, este beindult a vallatás. Csakhogy anyámnak kitűnő alibije volt. Kiderült, hogy a hentes, egy nagydarab fiatal fiú, kérte meg, hogy némi protekció érdekében adjon neki meleg ebédet. Miért, mit gondolsz – így az anyám – mitől van nekünk majdnem minden nap hús az asztalunkon? Más meg sorba áll érte, és a végén üres kosárral megy haza.

Így lett a félrekúró nevelőanyámból családi hős, de isten nem ver bottal, mondanák a régiek. Nevelőanyám harminchét évesen, a pöcegödör tisztításának idején már harmadik hónapos terhes volt a Ratkó-korszak kellős közepén. Ez különben is maga lett volna az abszolút katasztrófa, de így, hogy még az apa is bizonytalan, a helyzet felért egy kisebbfajta halálos ítélettel. Apám minden ismeretségét igénybe véve megmozgatott fűt és fát. Végre talált valakit, aki búsás pénzért elvállalta a kaparást.

Ha a vége jó, minden jó. Szüleim megúszták a kalandot, se gyerekáldás, se börtön. Persze, amit anyám hónapok alatt megspórolt a kosztpénzen, az most elment az abortuszra. Végül is az ügy nullszaldós lett. De hát a Rákosi rendszer kellős közepén már egy nullszaldós történet is főnyeremény számba ment.

________________ U.i.: A pöcegödör tisztítás úgy történt, hogy egy láncra erősített vödört belemerítettünk a trutyiba. A teli vödröt megérintés nélkül letettük a földre, „minél messzebb, annál jobb” alapon, és kibillentettük. A telek lejtős volt, a pöcegödör a lejtő tetején. A kiöntött trutyi szépen lecsurdogált. — Nyár elején a kiöntés területén furcsa apró növények keltek ki, amiket anyám paradicsomnak azonosított. Augusztusban annyi paradicsomunk volt, hogy anyám fűnek-fának ajándékozta, plusz befőzött belőle. Kiderült, hogy a nyersen elfogyasztott paradicsom magja röhögve túléli a pöcegödör viszontagságait, csíraképes marad. Esetünkben az emberi szar adta a bőséges trágyázást. Ergo a bőséges termés garantált.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

(3921) BSzKRT

Tibor bá’ vissza a múltba online

Tömegközlekedés

89. Útban a 90. felé

Budapest tömegközlekedésének is meg van a története, ami visszanyúlik (nem fogod elhinni – 1832-ig). Az első sínekhez kötött, de lovak által vontatott tömegközlekedés 1866-ban indult be a Kálvin tér és Újpest között. Valószínűleg meglepetésként fog hatni, de az első villamos árammal hajtott járművet 1887-ban üzemelték be a Király utca és a Nyugati-pályaudvar között.

A fejlődés villámgyors volt. 1896-ra elkészült a földalatti vasút az Andrássy út alatt és megépültek a helyi érdekű vasutak (HÉV) is. Végül a századfordulóra megjelentek az első autóbuszok. Ezek a vállalkozások mind magánkezdeményezésre jöttek létre más és más elnevezés alatt, amivel nem érdemes foglalkozni. Végül azonban 1922. December 27-én megszületett a Budapest Székesfőváros Közlekedési Részvénytársaság (BSzKRT), amit mindenki Beszkártnak nevezett, és amely vállalkozás néhány év alatt egységesen magába tömörítette a főváros valamennyi tömegközlekedési vállalkozását.

Amikor én eszmélni kezdtem az 1930-as évek végén a Beszkárt egy olajozottan működő, nem túl olcsó, de roppant kényelmes, tömegközlekedést biztosító részvénytársaság volt, és ez utóbbin van a hangsúly. A villamossínek és az autóbusz járatok, kiegészítve a Fogaskerekűvel, Budapest minden részét összekötötték, beleértve a peremvárosokat is, amelyek 1950. január 1-én egyesültek a 14 kerületre osztott Budapesttel.

A Beszkárt kocsikon mindig volt ülőhely, a három kocsiból álló körúti szerelvényen az egy villamosvezetőn kívül három kalauz is tartózkodott. Beszkárt szerelvényt meg lehetett rendelni egy adott időre, és adott helyre. Egy iskola például felsorakozhatott a keleti pályaudvar előtti megállóban, majd 8:10-kor megjelent egy teljesen üres, három kocsiból álló szerelvény, amire az egész iskola felszállt. A szerelvény pedig kivitte az egész iskolát a Hűvösvölgybe, majd délután vissza. Hogy úgy különben közvetlen járat a Keleti és Hűvösvölgy között nem volt, az nem jelentett problémát, mert a villamosvezető a megfelelő helyeken a váltókat átállította a célnak megfelelően.

Rend és rendezettség volt mindenütt.Most gondoljatok bele! A kezdett kezdetén Pesten és Budán szekerek közlekedtek, infrastruktúra egy sem. Le kellett fektetni, csak az isten tudja hány száz kilométernyi sínpárt. Ki kellett építeni a felső vezetéket, amiket szakaszokra bontva el kellett látni tápvezetékkel az egyenirányító házaktól. Meg kellett vásárolni a kocsiparkot. Ki kellett építeni a remízeket és a járműjavító egységeket. Minden egyes kocsiban volt kalauz. Mindezek ellenére a részvénytársaság év végén osztalékot tudott fizetni a részvényeseinek. Magyarul a vállalkozás nyereséges volt.

A fordulat évében, 1949. szeptember 30-án Rákosi a Beszkártot államosította, ami természetesen egyben átkereszteléssel is járt, de lényegében semmi sem változott, legfeljebb nem voltak részvényesek. A bevezetett és jól működő rendszerek lerohasztásához idő kell. Végül is a legfontosabb, az emberi tényező marad, az államosítást követően legfeljebb az igazgatókat rúgták ki. Illetve itt is érvényesült a kommunista rögeszme, mindig, mindent átszervezni.

A Beszkárt utódját szétdarabolták. Húsz év kellett ahhoz, hogy rájöjjenek ez a feldarabolás nem volt szerencsés. Csak ugye, ha egy vállalatból ötöt csinálnak, akkor keletkezik négy üres szék, ahová be lehet ültetni egy-egy új vezérigazgató elvtársat, akik alatt igazgatók és főosztályvezetők egész hadserege lapul. Nem csoda, a hajdan volt nyereséges Beszkárt utódai veszteségesek lettek, és ezen már a részvállalatok 1968. Január 1-én történő összevonása se segített sokat.

Létrejött tehát a Budapest Közlekedési Vállalat, a BKV. Intézkedésekben és ötletekben nem volt hiány. Először megszüntették az egy szerelvényen lévő három kalauzt. Aztán bevezették a KN, azaz kalauz nélküli szerelvényeket. Az utasszámlálást, járat ritkítást, majd a folyamatos viteldíjemelést. A BKV mindezek ellenére egyre veszteségesebb lett. A vezetői pedig egyre pofátlanabbak. A legfelsőbb vezetés egyre gyakrabban váltotta egymást és ugye minden távozott vezető hatalmas végkielégítést kapott. Aki nem távozott az pedig prémiumokat.

Nem mai történet, de talán emlékeztek rá. Aba Botond – gondolom – azért kapott 30 milliós prémiumot, mert a BKV évi vesztessége csak 40 milliárd volt, holott lehetett volna akár 50 milliárd is. Ez szép az állami vállalatoknál, a tulajdonos a mindenkori kormány. A lopás megállás nélkül folyik, és most? HOPPÁ! Sorra buknak le azok és azért, akik, és amiért 4-8-12-16 vagy akár 20 éve is lebukhattak volna.

Nem kell tehát csodálkozni, hogy a lebukottak csodálkoznak. Mi nem buktattunk le titeket, ti miért buktattok le minket? Ez lenne a vagány becsület? Érdekes kérdés! Szabad a gazda? Ugyanis nekem van egy hatodik érzékem, ami most hangosan kiabálni kezdett, veri az asztalt itt bent a fejemben (legalább lesz ok, hogy bezárjanak a Lipótmezőre – ja, oda már nem, mert néhány milliárdért eladják, na, majd találnak egy másik helyet, olyan Recsk-félét).

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(3920) Kentaur

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Kentaur: mit tudunk az új COVID variánsról, és miért nincs ok aggodalomra

89. Útban a 90. felé

A közelmúltban számos országban, köztük az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban, Indiában, Ausztráliában és Németországban észleltek egy új COVID variánst, ami a BA.2.75 nevet kapta, és ami az omikron egy alvariánsa. Talán hallottad már „Kentraur” néven, ami egy Twitterező adta a BA.2.75-nek.

Az Egészségügyi Világszervezet a BA.2.75-öt inkább érdeklődésre számot tartó variánsnak minősítette, nem pedig aggodalomra okot adónak. Ez azt jelenti, hogy figyelemmel kísérik, de még nincs bizonyíték arra, hogy problémákat okozna.

A BA.2.75 fertőzések száma még mindig viszonylag alacsony. Az Egyesült Királyságban a legtöbb fertőzést továbbra is a BA.4 és BA.5 omikron alvariánsok okozzák. Különösen a BA.5 hasonlóan domináns más országokban, ahol a BA.2.75-öt észlelték. A BA.2.75 azonban egyre gyakoribb Indiában (ahol először májusban észlelték), ami arra utal, hogy előnyei vannak a jelenlegi keringő változatokhoz képest.

Egyesek megjegyezték, hogy a BA.2.75 India olyan régióiban terjed, ahol nem a BA.5-tel kell versenyeznie, hanem azzal a változattal, amelyből kifejlődött, vagyis a BA.2-vel. Ennek ellenére néhány indiai adat azt jelzi, hogy a BA.2.75 már elérte a csúcsot. És ami fontos, hogy ott nem nőtt nagymértékben a kórházi kezelések és a halálozások száma.

Miért találkozunk még mindig új változatokat? Mivel a világ lakosságának nagy része már be van oltva, megfertőződött, vagy mindkettőt, előnyt élveznek azok a változatok, amelyek immunitásuk ellenére is megfertőzhetik az embereket. Tehát a SARS-CoV-2 (a COVID-ot okozó vírus) folyamatosan változik, hogy megszerezze ezt az előnyt.

Azok az új változatok, amelyeknek mutációi elkerülik az immunitásunkat, szaporodnak és terjednek, ami fertőzési hullámokhoz vezet. Ezt legutóbb a BA.4 és a BA.5 esetében láttuk.

Az immunrendszer a vírusokat és más kórokozókat molekuláris szerkezete alapján ismeri fel. A mutációk kis mértékben megváltoztatják az egyes SARS-CoV-2 variánsok molekuláris szerkezetét, ami megnehezíti immunrendszerünk számára a vírus felismerését. Ezt gyakran „immunelkerülésnek” nevezik.

A BA.2.75 variánssal kapcsolatban aggodalomra ad okot, hogy számos mutáció átesett, amiből az következik, hogy ez a variáns képes elkerülni az immunitást. De pillanatnyilag nincs bizonyíték arra, hogy a BA.2.75 jelentős mértékben ki tudja kerülni az immunrendszert.

A BA.2.75 nagy része szerkezetileg megegyezik az omikronnal és az eredeti wuhani változattal. Bár a BA.2.75 felvett néhány mutációt, alapvetően nem egy másik vírus. Az immunrendszer továbbra is fellép a BA.2.75 ellen, ahogy az omikronnál láttunk. Ez az immunitás azonban nem biztos, hogy elegendő az újrafertőződés megállításához, de csökkentenie kell a BA.2.75 fertőzés súlyosságát.

Bár vannak aggályok, hogy a BA.2.75 gyorsabban terjedhet, mint a többi variáns, de erre még nincs egyértelmű bizonyíték. Úgy tűnik a terjedése növekedést mutatott, majd leállt, vagy akár visszaesett is a néhány héttel ezelőttihez képest. Ha ez a helyzet, akkor fennáll annak a lehetősége, hogy néhány hét múlva el is fogy. De ha a BA.2.75 rendelkezik bizonyos immunelkerülési tulajdonságokkal, az újabb hullámot okozhat az Egyesült Királyságban és máshol.

A variáns valószínűleg el fog múlik, mint az alfa, delta és omikron BA.1. A vakcinák javítása lehet a legjobb megoldásunk. A védőoltásnak köszönhetően, ha szembesülnénk egy BA.2.75 hullámmal, nem számítanánk a korábban tapasztalt halálozási és kórházi kezelési arányra. De tudjuk, hogy az esetek nagy száma továbbra is jelentős fennakadásokat okoznának. És ami fontos, az új variánsok folyamatos hulláma továbbra is halálos fenyegetést jelent a sebezhető emberek számára.

Szóval hogyan győzzük le ezt? Az egyik megoldás az univerzális COVID vakcinák lehetnek, amelyek bármilyen COVID variáns ellen hatnak. Az univerzális vakcina célja immunitás kiváltása a molekuláris szerkezetek nagyon széles skálája ellen.

A pánkoronavírus elleni vakcina hasonló koncepció, de valószínűleg immunitást próbálna kiváltani az összes koronavírusra jellemző molekulaszerkezet ellen. Amellett, hogy immunitást biztosít az új SARS-CoV-2 variánsok ellen, a pánkoronavírus elleni vakcina immunitást is biztosíthat a következő koronavírus-járvány ellen.

Úgy tűnik, hogy ezen vakcinák némelyike ​​a következő néhány évben klinikai vizsgálatokra kerül. Egy másik megoldás lehet olyan vakcinák előállítása, amelyek jobb immunitást váltanak ki a légzőrendszerben. Ezek nagyrészt az orron keresztül beadott vakcinákból állnak, amelyek arra késztetik az immunrendszert, hogy több antitestet termeljen az orr és a torok nyálkahártyájában. Az ilyen típusú immunitás segíthet megállítani a SARS-CoV-2 fertőzést és szaporodását a sejtjeinkbe való belépéskor, ami lelassíthatja az új változatok megjelenésének sebességét. Ezen intranazális vakcinák közül legalább 12 klinikai vizsgálatok alatt áll.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(3919) HIMARS

Tibor bá’ szerkesztett fordítása oline

Az M142 HIMARS (High Mobility Artillery Rocket Systems = nagy mobilitású tüzérségi rakétarendszer), amit az Egyesült Államok szállít Ukrajnába, leállítja az oroszok előretörését.

szerző: John Psaropoulos

Forrás:  aljazeera

Mitől olyan hatékony a HIMARS?

89. Útban a 90. felé

Állítólag Ukrajna megsemmisített orosz lőszerraktárakat, parancsnoki állomásokat és a légvédelmi egységeket mindössze nyolc HIMARS rakétakilövővel, amelyek mindegyike hat kilövőcsővel van felszerelve a szokásos GMLRS (Guided Multiple Launch Rocket Systems = Vezérelt többcsöves rakétarendszer) rakétákkal, 80-120 km-es hatótávolsággal.

Ezek, június 25-én álltak Ukrajnai rendszerbe. Az ukrán védelmi minisztérium közölte, hogy Kijev legalább 30 logisztikai csomópontot semmisített meg mélyen az ellenséges vonalak mögött. Egy héttel később az amerikai Pentagon forrásai 100 nagy értékű célpontról beszéltek. A támadások megdöntötték Oroszország stratégiáját.

Moszkva fő területi nyeresége Luhanszk és Donyeck keleti régióiban az orosz tűzerő elsöprő túlsúlyának volt köszönhető. Az ukrán csapatok, akik túlélték a taktikai visszavonulást ezeken a frontokon, arról beszéltek, hogy képtelenek mást tenni, mint fedezékbe vonulni.

Az orosz logisztikai csomópontok megtámadása lehetővé tette Ukrajnának, hogy aláássa az orosz túlerőt. A Kreml tisztségviselői a maguk részéről tagadták Kijev állításait, kihangsúlyozva, hogy az orosz erők csapást mértek az ukrajnai HIMARS lőszerraktárra.

Mick Ryan ausztrál nyugalmazott vezérőrnagy úgy vélte, hogy a HIMARS „megváltoztatta az Ukrajnáért folytatott harc csatatéri számításait”, lehetővé téve az ukránok számára, hogy folytassák az orosz képességek és morál „korróziós stratégiáját”, amely győzelmet hozott a korábbi harcokban.

Mark Hertling nyugalmazott amerikai hadseregtábornok „játszmaváltónak” nevezte a HIMARS-t, ami segíti Ukrajnát előnyhöz jutni. A HIMARS hatalmas előnye a rendszer pontossága. „A HIMARS a GMLR-ekkel együtt figyelemre méltó becsapódási pontosságot ér el” – mondta Konstantinos Grivas, aki fejlett fegyverrendszereket tanít a Görög Hadsereg Akadémiáján. „Az oroszoknak nincs megfelelője, mert ezeket a rendszereket az amerikaiak egyfajta mesterlövész tüzérségként fejlesztették ki, olyan nehéz környezetben való használatra, mint Fallúdzsa [Irakban], ahol pontosan el kellett találni a célt, mert civilek vették körül.

A rakéták pontosságának titka egy inerciális navigációs rendszer – giroszkópok és gyorsulásmérők együttese, amely közli a rakétával a célponthoz viszonyított pontos helyét, így három-öt méteres találati pontosságot tesz lehetővé. maximális hatótávolság mellett. Ugyanilyen fontos a szakértők szerint az a titkosszolgálati hálózat, amely koordinátákat ad a lövésznek.

A rendszer rendkívül költséghatékony. Egy GMLRS rakéta körülbelül 100.000 dollárba kerülnek. Az általuk Ukrajnában megsemmisített S-300-as légelhárító ütegek és lőszerraktárak több millió dollárba kerültek, és felbecsülhetetlen lélektani hatást jelent, hogy az orosz katonák tudják, messze a tűzvonal mögött megtámadhatják őket.

Oroszország úgy reagált a HIMARS-re, hogy egyes logisztikai pontjait közelebb vitte a városi központokhoz. Az ukrán katonai hírszerzés például arról számolt be, hogy az orosz megszálló erők teherautónyi tüzérségi lőszert szállítottak tárolásra Herson városi színházában július 11-én éjjel. Grivas úgy véli, hogy a városok pajzsként való használata „nem lesz hatással a HIMARS-ra, mert ilyen városi hadviselésre tervezték”.

Ryan nemrég ezt írta: „Mivel ez egy mobil rendszer, a HIMARS képes megállítani, lőni, majd gyorsan helyet változtatni. Ez biztosítja, hogy ez egy rendkívül nehezen megsemmisíthető fegyverrendszer egy olyan korszakban, ahol az észlelés és a megsemmisítés közötti idő mindössze néhány perc lehet.”

Valerij Zaluzsnij ukrán főparancsnok szerint a védelmi vonalak és pozíciók megtartásához hozzájáruló fontos tényező volt „az M142 HIMARS időben történő megérkezése, amelyek célzott csapásokat mérnek az ellenséges irányítópontokra, lőszer- és üzemanyag tároló raktárakra”. Egy magas rangú amerikai katonai tisztviselők úgy gondolják, hogy a HIMARS nagyon jelentős hatással van az oroszok  támadó hadműveleteinek a végrehajtására.

Mark Milley, az Egyesült Államok vezérkari főnökeinek elnöke a közelmúltban szintén méltatta az ukrán emberi tényezőt. „Az a tény, hogy az ukránok gyorsan be tudták telepíteni ezeket a rendszereket, kiválóan beszél képességeikről, találékonyságukról, tüzérségi képességeikről, lövész képességeikről, elszántságukról és harci akaratukról”

Hozzáfűznivalóm:

Az ilyen nagy pontosságú rakétarendszerek működésének feltétele a célpont koordinátáinak az ismerete. Az orosz vonalak mögötti terület teli van ukránokkal, akik értesíthetik az ukrán erőket, hogy (például) Herson város színház épületében van fegyverraktár. Ezzel szemben Nyugat Ukrajnában lényegesen kevesebb orosz van, aki hasonló módon értesíthetné az orosz haderőket.

A fejlemény rettenetesen káros az egész emberiségre nézve. Ha ilyen hatalmas nyugati segítséggel megakadályozzák az orosz győzelmet, sőt orosz vereséget okozhatnak, az arra késztetheti Putyint, hogy termonukleáris fegyverekhez nyúljon. Putyin nem veszíthet. Ezt Washingtonban meg kellene érteni.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(3918) Tartalékvaluta

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

 

Tartalékvaluta: Oroszország és Kína hivatalosan bejelentették az „új globális tartalék valutát”

Forrás: Information Clearing House

89. Útban a 90. felé

Ahogy az Egyesült Államokban és Nyugaton gyakran megtörténik, a következményekkel járó hírekkel, senki sem vette észre, és úgy tűnik, senkit sem érdekel. Kína és Oroszország az amerikai dollár ellen fordul. És ahogy ez az Egyesült Államokban és Nyugaton gyakran megtörténik a következményekkel járó hírekkel, úgy tűnik, senki sem veszi észre, sőt nem is törődik vele.

Az év eleje óta írok arról, hogy Oroszország és Kína megkérdőjelezi az amerikai dollár globális tartalék valuta státuszát. Most is ez történik. Az odafigyelők számára nem lehet meglepő, hogy Oroszország és Kína erősíti gazdasági kapcsolatait, az ukrajnai háború alatt az Oroszországgal szembeni folyamatos nyugati szankciók közepette.

Néhány embert azonban meglephet, hogy Oroszország és a BRICS-országok, köztük Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika hivatalosan is saját „új globális tartalékvalutájukon” dolgoznak – jelentette június végén az RT.

Úgy tűnt, senki sem vette észre. „Az országaink valutakosarán alapuló nemzetközi tartalékvaluta létrehozásának kérdése kidolgozás alatt áll” – mondta Vlagyimir Putyin a múlt havi BRICS üzleti fórumon. És mivel Oroszországot levágták a SWIFT-rendszertől, Kínával és a BRICS-országokkal „megbízható alternatív mechanizmusokat dolgoz ki a nemzetközi fizetésekhez, hogy megszüntesse a nyugati pénzügyi rendszertől való függést”.

Mindeközben a CNN szerint Oroszország más lépéseket is tesz a BRICS-országok közötti szövetség megerősítése érdekében. Vlagyimir Putyin elnök szerdán kijelentette, hogy Oroszország „megbízható nemzetközi partnerekhez” irányítja át a kereskedelmét, mint például Brazília, India, Kína és Dél-Afrika. Oroszország és a BRICS-országok közötti kereskedelem 38%-kal nőtt, és elérte a 45 milliárd dollárt az év első három hónapjában”.

Eközben az orosz kőolaj Kínába irányuló értékesítése rekordszámot ért el az idei év tavaszán, ezzel megelőzve Szaúd-Arábiát, mint Kína legfontosabb olajszállítóját. „A BRICS-partnerekkel közösen megbízható alternatív mechanizmusokat fejlesztünk ki a nemzetközi rendezésekre” – mondta Putyin.

Putyin a múlt hónapban így folytatta: „Az orosz üzleti körök és a BRICS-országok üzleti közössége között felerősödtek a kapcsolatok. Tárgyalások folynak például indiai üzletláncok oroszországi megnyitásáról [és] a kínai autók, berendezések és hardver importálásáról.”

Júniusban Putyin azzal is vádolta a Nyugatot, hogy figyelmen kívül hagyja „a piacgazdaság alapelveit”, például a szabad kereskedelmet. „Globális szinten aláássa az üzleti érdekeket, negatívan befolyásolva az emberek jólétét, gyakorlatilag minden országban” – mondta.

A Bloomberg júniusi írása szerint Hszi elnök, Putyin szavait visszhangozta: „A világgazdaság politizálása, instrumentalizálása és felfegyverzése a globális pénzügyi rendszer domináns helyzetének felhasználásával, szankciók szándékos kiszabásával másoknak, valamint saját magunknak ártunk, és az embereket világszerte szenvedni hagyjuk.

A fejlemények nyilvánvalóan tovább erősítik régóta fennálló hitemet, hogy egy aranyfedezetű globális tartalékvaluta úton van – erről már hónapok óta írok. Az is megdöbbent, hogy úgy tűnik, senkit sem érdekel, hogy az elmúlt fél évszázad vitathatatlanul legnagyobb elmozdulása a globális makrogazdasági játéktéren megtörténhet.

Összegezve, összehangolt globális kihívás áll az amerikai dollárral szemben, és ez lenne az elmúlt évtizedek legnagyobb híre. Kína és Oroszország évek óta dolgozik ezen a helyzeten, és készül rá. Úgy értem, szent pokol, nézd meg Oroszország kincstári állományát egészen 2018-ig. Ahogy már korábban is megjegyeztem, Oroszország növelte aranykészletét ugyanebben az időszakban. Nikkei ezt írta annak idején: A dedollárizáció 2014 óta prioritást élvez Oroszország és Kína számára, amikor megkezdték a gazdasági együttműködés kiterjesztését, miután Moszkva elidegenedett a Nyugattól a Krím annektálása miatt.

A dollár leváltása a kereskedelmi elszámolásokban szükségessé vált az Egyesült Államok Oroszország elleni szankcióinak megkerüléséhez. Ergo, számomra úgy tűnik, hogy a BRICS-országok pontosan megértik, milyen bizonytalan pénzügyi helyzetben van az Egyesült Államok. A dollár közelmúltbeli erősödése ellenére ezek a nemzetek egy több évtizedes terv közepén állnak, hogy dedollározzanak.

Már az ukrajnai konfliktus kezdete előtt Kína és Oroszország is aranyat halmozott fel, és az amerikai dolláron kívüli denominációs tranzakciókon dolgozott. Ez egy másik „titok”, ami odakint volt a szabadban. Emlékszel, milyen „őrült” volt ez a címsor 6 hónappal ezelőtt, amikor először említettem, Fiat valuta Zero Hour: Oroszország és Kína együttesen megkérdőjelezheti a dollár tartalék státuszát.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(3917) Long COVID

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Long COVID: kezelési lehetőségek hiányában nem csoda, hogy az emberek olyan bevált terápiákat keresnek, mint a „vérmosás”

89. Útban a 90. felé

A British Medical Journal által nemrég közzétett vizsgálat feltárta, hogy a COVID betegek külföldre utaznak, hogy drága „vérmosó” kezelést kérjenek. Ez a kísérleti kezelés – melynek orvosi neve aferézis – magában foglalja a vér kivételét a szervezetből és annak „szűrését”.

Lényegében, amikor a vért centrifugálják, az rétegekre válik szét. Ezt követve ki lehet szűrni bizonyos komponenseket, és azokat ki lehet cserélheti kívánatosabb folyadékokra. A vért ezután egy másik vénán keresztül visszavezetik a szervezetbe. Az aferézis hatásos lehet bizonyos állapotok esetén, mint például a sarlósejtes betegség, amikor a rendellenes vörösvértestek eltávolíthatók, vagy a leukémia esetén, amikor a beteg fehérvérsejteket távolíthat el, és még egészséges donortól gyűjtött fehérvérsejteket is kap helyette.

A hosszú távú COVID kezelésére az aferézist javasolják, hogy kiszűrje a vérben a gyulladásban és a véralvadásban szerepet játszó tényezőket. Ebben az összefüggésben az eljárás még nem bizonyult hatékonynak a vizsgálatok során, és a kockázatoktól se mentes. Ennek ellenére nagy figyelmet kap, különösen a közösségi médiában.

De ki hibáztathatja a sokáig szenvedő COVID betegeket azért, hogy kísérleti és nem bizonyított kezeléseket kérnek? Nem sikerült teljesen meghatároznunk a hosszú COVID-ot okozó betegségek spektrumát. Kiábrándítóbb, hogy nem sikerült elkezdeni a Long COVID kezelések kísérleteit.

Világszerte van egy üres tér, ahol hatalmas, összehangolt erőfeszítésekre van szükség. Közegészségügyi katasztrófa van kialakulóban, ahogy egyre jobban megértjük azokat a közép- és hosszú távú egészségügyi problémákat, amelyekkel sok embernek szembe kell néznie a COVID-19 fertőzés után. Ez olyan, mintha egy autóbalesetet lassított felvételben néznénk. Középtávon a vérrögök számának szerény, de valós növekedését tapasztaljuk (ezek nem mikrórögök, hanem a hagyományos képalkotáson látható normál vérrögök). Ezt még azoknál a betegeknél is észrevesszük, akik nem kerültek COVID-19 miatt kórházba. Eközben az olyan állapotok új diagnózisa, mint a cukorbetegség, gyakrabban fordul elő azoknál a betegeknél, akik felépültek a vírusból.

A világjárvány első évében minden negyedik kórházat túlélő beteg közül több mint egy meghalt, vagy a hazabocsátást követő néhány hónapon belül újra kórházba kerül.   Bár az oltások valószínűleg segítettek, még mindig nem tudjuk, hogy ez változott-e az újabb hullámokban. Mindezt, még azelőtt, hogy megoldottuk volna a Long COVID kezelésének kihívását. Nincs pontos információnk arról, hogy hány embert érint, részben a szabványosított definíciók és diagnosztikai kritériumok hiánya miatt.

A hatást jelenleg nem lehet alábecsülni. Most a betegek egyre kétségbeesettebb lépéseket tesznek abban a reményben, hogy krónikus tüneteik javuljanak. Az aferézis nem az első állítólagos csodaszer, és nem is az utolsó.

Lényegében a OVID-19-ből „kigyógyultak” negyede heteken-hónapokon át tovább kínlódik a betegség súlyos következményeivel, amire megoldást mind a mai napig nem találtak. „Ohh, hát ez gyengébb mint az influenza”.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(3916) Hő-halál

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Bulletin of the Atomic Scientists

Hogyan ne haljunk meg a hőségtől, egy túl forró bolygón

írta: Jessica McKenzie

89. Útban a 90. felé

Glen Kenny az Ottawai Egyetem fiziológia professzora, aki az emberi hő-stressz reakciót tanulmányozza. általában felismeri, ha valakit legyőz a hőség, mert már ezerszer látta. A munkát végzők a szokásosnál kevésbé reagálhatnak a hőségre. Előfordulhat, hogy emberek nehezen tudnak a feladatra összpontosítani, vagy elfelejtik betartani a biztonsági szabályokat. Lehetnek szűkszavúak vagy agresszívek, ha valaki megzavarja őket. „A testük stressz alatt van” – mondja Kenny.

„Hő-stressz alatt állók számára minden hang, bármilyen zavaró tényező, ami elveszi a figyelmüket önmagukról, irritációt jelent. Tehát hő-stressz alatt azt fogod tapasztalni, hogy elveszíted a környezeteddel a tudatos kapcsolatot, képtelen leszel hatékonyan kommunikálni. Mindezek kritikus jelek.

„Az a félelmetes, hogy mire az egyén a hőtől rosszul érzi magát, már a veszélyzónában van. A megerőltető testmozgással ellentétben a hő-stressz fokozatos. A következmény gyakran úgy következik be, hogy az egyén nem veszi észre, hirtelen jön, „Olyan, mint egy villanykapcsoló” – mondja Kenny. „Hirtelen összeomlik a világuk. Hirtelen kezdik rosszul érezni magukat. És ilyenkor, ha egyedül vannak nem tudják kezelni a helyzetet.”

Kenny laboratóriuma az egyetlen a világon, amely rendelkezik levegő-kaloriméterrel, egy 6 millió dolláros, olyan korszerű eszközzel, amellyel pontosan mérhető az emberi test által leadott hő. „Megméri, hogy mennyi a párolgási hő-veszteség és a környezettel való száraz hőcsere” – magyarázza Kenny. „Ha megméri, mennyi hőt termel és mennyit ad le, nagyon pontosan megadja mennyire melegszik fel az emberi test.”

Kenny szerint a laborban azt vizsgálják, hogy a különböző jellemzők – életkor, betegség, nem, edzettség, hidratáltság, akklimatizáció – hogyan befolyásolják az egyének hő-elvezetési képességét, és hogyan reagál a test a hő-stresszre. A cél a pontosabb expozíciós határértékek meghatározása munkavállalók, vagy bárki más számára.

Vér és verejték. Az emberi testben három-négy millió verejtékmirigy és több kilométernyi bőr-ér található. Amikor a test elkezd felmelegedni, a szervezet a bőr véráramlásának fokozásával hőt ad le, hogy fokozza a száraz hőcserét a levegővel. De amikor a levegő melegebb, mint a test, a test már nem tud hőt leadni a száraz hőcserén keresztül, ezért izzadnia kell, hogy az elpárolgás vonjon el hőt.

„Ha a test izzad, veszít a vér volumenéből” – mondja Kenny. „Ez azt jelenti, hogy a szívnek keményebben kell dolgoznia, hacsak nem folyamatosan hidratál.” „Ez nagyon megterheli a szívet” – mondja Kenny. „A szívnek kell fenntartania a bőr vérellátását. Így szabadulhat meg a test a hőtől. Tehát a szívnek elég keményen kell pumpálnia, hogy megpróbálja ezt fenntartani. A problémát az okozza, hogy a szív nem végez jó munkát.” Ez különösen igaz az idősebb személyeknél.

„A ember egész élete során fokozatos hanyatlás történik, a test lassan bomlik” – mondja Kenny. Minden 10 évben egy felnőtt ember hő-elvezető képességének körülbelül négy százalékát veszíti el. Kenny szerint a nők öt százalékkal kisebb hő-csökkentési képességgel rendelkeznek, pusztán a bőr érrendszerének és a verejtékmirigyeik működésének köszönhetően. Más egészségügyi állapotok is nagy hatással vannak. A kettes típusú cukorbetegség például körülbelül 20 százalékkal csökkenti a hő-leadó képességét, egy ugyan olyen korú nem cukorbeteghez képest.A felnőtt emberek hőelvezetési képessége az évek múltával csökken.

Szóval: meleg van, a test izzad, a vér sűrűsödik, és a szív keményebben dolgozik, és ha nem tud lépést tartani, a vérnyomás csökken. Ekkor áll fenn annak a veszélye, hogy az ember megszédül és elbizonytalanodik. Lehet, hogy elesik. Kevésbé képes arra, hogy vigyázzon magára, hogy hűvösebb helyre menjen, ventilátor elé álljon, elegendő vizet igyon. Ez veszélyes állapot, különösen az egyedül élők számára.

Tavaly a Csendes-óceán északnyugati részén zajló, csaknem egyhetes hő-kupola esemény során British Columbiában 800 ember halt meg – közülük 619-en hőség következtében. Ezen hőség okozta halálesetek 98 százaléka zárt térben következett be. Az áldozatok kétharmada 70 éves vagy annál idősebb volt. Több mint fele egyedül élt.

A hőhullámok veszélye: Az idősebb (és nagyon fiatal) egyének csökkent hő-leadó képességgel rendelkeznek. Kenny azonban azt mondja, hogy bármelyik egyén kevésbé lesz felkészült a hőség kezelésére például a hőhullám ötödik napján, mint az első napon. Vegyünk valakit, aki kint dolgozik kánikula idején – esetleg egy mezőgazdasági munkást. Kenny azt mondja, hogy gyakran feltételezik, hogy a nap végén a dolgozó hazamegy, lehűl, majd másnap teljesen kipihenten, fitten tér vissza, és pontosan ugyanolyan körülményekre készen áll, mint előző nap. De otthonában nem mindenkinek van légkondicionálója, és a szabad idő se feltétlenül inaktív – a munkavállalónak lehetnek gyerekeik, házimunkájuk vagy egyéb kötelezettségeik. Még a munkán kívüli aktivitás figyelembe vétele nélkül is egy este nem elég idő ahhoz, hogy a szervezet kiheverje az erős hő-hatást.

Valójában romlás következik be az egymást követő napokon. Ennek pedig egyszerűen az az oka, hogy az egymást követő napokon megfelelő felépülésre van szükség a szervezet regenerálódásához. Ugyanez igaz a hő-stresszre is. „Egy munkás az első napon jobban teljesít, mint a hét vége felé, mert akkor már nem működnek ugyanúgy, mint a hét elején, mert a testeik tárolnak hőt. Hamis biztonságérzetet kapnak, de komoly hő-stresszben térnek haza.

Az emberi testnek annál több időre van szüksége, hogy lehűljön és helyreálljon, mint gondolnánk. A hűtőközpontok például népszerű megoldást jelentenek azoknak az embereknek a megsegítésére, akiknek nincs otthoni klímaberendezésük. Hűtőközpontok felállítása azért is szükséges, mert mérések megállapították, hogy egész műszak eltöltése forró levegőn olyan áthevülést okoz, amit 2 óra légkondicionált környezet nem közömbösít. Visszatérve a munkahelyre, két órán belül ugyan olyan testhőfokot mutatnak, mint azok, akik nem pihentek 2 órás légkondicionált könnyítésben.

Viszont a légkondicionált enyhítés olyan lehűlési biztosít, ami „minden rendben van” érzést nyújt. Ez rendkívül veszélyes. Amint az emberek elhagyják a légkondicionált helyiséget, testhőmérsékletük ismét nagyon gyorsan megemelkedik. Az átlagemberek jól fogják magukat érezni. Azt fogják gondolni: Hé, jól érzem magam, hűvösön voltam. Valószínűbb, hogy egy kicsit aktívabbak lesznek, és egy kicsit több hőt termelnek. Így hamis biztonságérzetet kapnak, de olyan hő-stresszben térnek vissza otthonukba, mint nem „hűtött” társaik.

Ebben rejlik a probléma. A hőség alábecsülése gyakori probléma, amely csak súlyosbodik, ahogy a szélsőséges hőség egyre gyakoribbá és elhúzódóbbá válik.Sokszor csak az hallható, „nem vagyok veszélyben, nincs olyan meleg” de, ha nem tesz óvintézkedéseket, nyilvánvalóan ki van téve a hőségnek, akármilyen egészséges, és a hő-halál ott leselkedik rá a közelben.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(3915) Különös válás

Tibor bá’ csodálatos női online

 

89. Útban a 90. felé

Idősebb korában apám gyakran emlegette, amikor az anyáddal összeálltunk, nem volt csak két pusztánk – itt egy kis hatásszünetet tartott, majd folytatta – az ő puszta segge és az én puszta seggem. Azt nem tette hozzá: és a végtelen boldogságunk. Mert boldogok voltak a szegénységben. Házasságon kívüli születésemkor az apámnak mindössze 2 pengő csörgött a zsebében, az anyámnak még annyi se. Apám azon töprengett, hogy a két pengőt mire költse, taxira vagy vegyen rajta egy plédet, és abba burkolva gyalog vigyen minket haza a februári hidegben. Aztán a pléd mellett döntött, amivel később évekig takaróztam.

Az emberek általában boldognak születnek, vagy szegényen, vagy gazdagon (bár az előző gyakoribb). A boldogtalanság általában akkor jön, amikor eltűnik a gazdagság, vagy ha megszűnik a szegénység. Apámék esetében ez utóbbi következett be, a velejáró összes bajjal együtt.

Így esett, hogy mire nyolcéves lettem, anyámat már csak két dolog érdekelte igazán: a lóverseny és a férfiak. Ha a lóversenyen nyert, akkor hazafelé jövet bement a velünk egy háztömbben lévő Hauer cukrászdába, ahonnan nekem és húgomnak hozott egy nagy rakás krémest, az anyai felügyelet hiányának kárpótlásául. Ha veszített, akkor iparkodott megvigasztalni magát, és ennél a pontnál jöttek be a férfiak.

Anyám ellentmondásokban gazdag lelkületére mi sem volt jobban jellemző, mint a férfigyűlölő Bozzay Margit könyveinek falása mellett a férfinép feltűnő kedvelése. Igaz, barátnők társaságában közösen szidták a férfiakat, akik nélkül különben sehogy sem tudtak meglenni.

Persze apám is megérte a pénzét, aki rendre a Hauer cukrászdában találkozott nőismerőseivel, amire a krémeseket hazacipelgető anyám valahogy rájött, és a női szolidaritásra hivatkozva az egyik pincérnőnek megadta a telefonszámunkat azzal, hogy hívja őt fel, amikor apám legközelebb beül.

A hívásra nem kellett túl sokat várni, aminek hatására anyám íziben aktivizálta magát, lekapta az előszobafogason lógó esernyőt és megindult a Hauer felé, belépett a cukrászdába, körülnézett, majd felemelt esernyővel a kezében odarohant az egyik asztalhoz és az ernyőt szétverte az ott ülő nő fején. Közben természetesen mindenki kiabált. Apám azt, hogy – Bözsikém, ne csinálj botrányt. Anyám azt, hogy – Büdös kurva, kétgyerekes családapa kell neked? A letámadott nő azt, hogy – Tibor azt hazudta, nőtlen. A fizetőpincér azt, hogy – Kérem, tessenek ezt abbahagyni.

Természetesen nem ez volt az első és nem is az utolsó affér házasságuk alatt. Apám egy kicsit sérelmezte, hogy nem ő a húgom apja, amit anyám szemenszedett hazugságnak könyvelt el. Ennek némileg ellentmondott a feltételezett apa gyakori látogatása azon az alapon, hogy anyám földije és gyerekkori pajtása.

Szóval ment a méta, amiből mi, gyerekek nem sokat láttunk és hallottunk, de anyám kék foltjai és apám összekarmolt arca az avatottak számára élénken árulkodtak. Az pedig számukra is egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ez sokáig így nem mehet tovább.

Elsőnek anyám lépett, ugyanis diplomáciai kapcsolatot vett fel a múltkoriban félholtra vert Katóka nevű hölggyel, aki nem szűnt meg létezni, csak nem volt olyan hülye, hogy beüljön a Hauerhoz. A megbeszélés közösen elfogadott határozattal ért véget, aminek kivitelezése érdekében Katóka egyik este megjelent nálunk, és anyámmal együtt bement apám szobájába. A mondókát kánonban adták elő, ami így szólt: Válassz, vagy ő, vagy én! Apám az egyik nőre nézett, majd a másikra és „Ti hülyék vagytok!” felkiáltással becsapta maga mögött az ajtót, és ezzel maradt minden a régiben, de csak egy darabig.

Mivel mind a kettőnek volt mit a másik szemére vetni, hamarosan felmerült a válás gondolata. A gondolatot, némi egyeztetés után, tett követte. Az egyeztetés szerint én apámmal, a húgom anyámmal maradt volna. Apám szerzett egy másik lakást, ahol mi laktunk volna. Az anyagiak nem jelentettek akadályt. Apám az anyám számára vett egy házat Kiskunfélegyházán (ez milyen jól jött később), életre szóló nőtartást vállalt, valamint 10.000 pengő készpénz egyszeri kártalanítást, csak azt nem nevezték meg, hogy mi lenne a kár, ami kártalanításra kerül. Az már csak hab volt a tortán, hogy a teljes ügyvédi és bírósági költséget is apám állta, hiszen anyám „háztartásbeli” volt, magyarul állástalan.

A megfelelő előkészületek után a Markó utcában meg volt tartva a tárgyalás, ahol apám átadta a 10.000 Pengőről szóló csekket, a bíróság pedig kimondta a válást a fent vázolt feltételek mellett. A peres felek ott a helyszínen mindjárt le is mondtak fellebbezési jogukról, és ezzel vége.

A lépcsőn lefelé jövet hárman, vagyis apám, anyám és dr. Zarubai, a jó barát ügyvéd kedélyesen elbeszélgettek, majd kimentek a kapun a Markó utcára. Ekkor anyám megszólalt – Idehallgass Tibor – és ezzel retiküléből elővette a 10.000 pengős csekket, miszlikre tépte, majd betömte apám szivarzsebébe, és folytatta – úgy döntöttem, hogy én tovább nevelem gyermekeinket. Ezt követve megcsókolták egymást, egyikük jobbra, másikuk balra ment, majd este otthon találkoztak.

Anyámat nem egészen két év múlva megölte egy szovjet gyalogsági akna, de csak 30 évvel később tudtam meg, ahogy születésemkor, úgy halála pillanatában sem volt apám törvényes felesége.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
______________________________________________

(3914) Nincs új a Nap alatt

Tibor bá’ vissza a múltba online

89. Útban a 90. felé

Maca nénémet a dédanyám 12 éves korában adta oda szolgálni heti 20 krajcárért, amit természetesen ő kapott. Nénikém hajnaltól késő estig dolgozott, amiért cserben ehetett és megvették neki a szükséges ruhát, ha nem akarták, hogy meztelenül járjon. Amikor nagylány lett, már maga döntött, hol dolgozzon és a fizetés is az övé lehetett. Nem csak szorgalmas volt – mert akkor mindenki az volt – de volt neki esze is. A pénzét összegyűjtötte. Később felment Pestre a Nagy diófa utcába, beállított egy teknőt a konyha közepébe és ingeket vállalt mosásra és vasalásra. A napi 16 órai munkát már rég megszokta, de most már övé volt munkájának minden haszna. Így esett, hogy az 1930-as évek vége felé nyitott egy kifőzdét a Damjanich utcában, elvégre főzni tudott, azt megtanulta a különböző családoknál.

Maca néném Damjanich utcai kifőzdéjébe kilencéves fejjel nem egyszer egyedül is átsétáltam a Bezerédj utcából. A séta jutalma egy kis aprópénz volt, ami később a vurstliban átalakult hullámvasút, elvarázsolt kastély és hasonlók belépőjegyévé. Igaz legjobban a „dühöngő konyhát” szerettem, de oda nem kellett belépni, a bámulás ingyen volt. Ez hasonlított egy céllövöldére, de céltáblák helyett a „cél” egy tökéletesen berendezett konyha volt, ahol terített asztal tányérokkal, poharakkal, kancsóval, stb. várta a vendégeket. A sparhelt teli volt edényekkel, a falon polcok rajtuk tányérok, poharak, szóval minden, ami törékeny volt. Aztán 1 pengőért adtak három darab jó kemény fagolyót, amikkel bármit le lehetett verni 5 méter távolságból. Itt aztán bárki kedvére törhetett-zúzhatott egy pengő erejéig, illetve megtalálva az egyensúlyt temperamentuma és pénztárcája között.

Tátott szájjal hallgattam Káposztás Zsuzsát, aki különben nőnek öltözött férfi volt, a hamisítatlan kikiáltó szöveggel: „Tessék, tessék, itt látható a világ legnagyobb tengeri kígyója, amely a fejétől a farkáig 10 méter, a farkától a fejéig 20 méter, összesen tehát 30 méter hosszú. Tessék, tessék 20 fillér a belépő, katonáknak és diákoknak csak 10 fillér, terhes anyák ingyen látogathatják, csak meg nem csodálják, mert ők is tengeri kígyónak adnak életet. Tessék, tessék, itt látható……”  A liliputi színháznál is sokan tolongtak, de azt nem szerettem. A nálam kisebb, de felnőtt arcú emberek nem nyújtottak megnyugtató látványt, mi van, ha én se növök tovább? Semmiképpen se szerettem volna liliputi lenni. Bementem volna még a panoptikumba is, de oda nem engedtek be. Ez nehezen volt érthető, mert az érdeklődésre számot tartó legizgalmasabb darab a bejárat melletti vitrinben volt „a kínai eunuch óriás hím veszője”, amit bárki ingyen láthatott. Mit mondjak, nem volt egy gusztusos látvány.

A ringlispílre, a világ legklasszikusabb vurstli alkalmatosságára, mindössze egyszer szálltam fel, sótlannak találtam. Ülni egy körbe-körbefutó falovon nem nagy élmény, illetve túl sok fantázia kell hozzá, az meg nekem úgy tűnik nem volt.

Ha a sok látnivaló közti össze-visszacsavargásban megszomjaztam, hát mi tagadás Coca-Cola ívásról szó sem lehetett, a málnaszörpön kívül egyszerűen nem volt semmi. Kivételt képezett a vurstli, ahol a sarki árusok kirakták az útra 20 literes, gömb alakú akváriumukat, amiben halványsárga vagy rózsaszínű édes folyadék várta a kuncsaftokat. Ezek ma joggal nyerné el az „üdítővíz” címet, benne egy jókora jégdarabbal. Ebből a limonádéból tíz fillérért merőkanállal kimértek egy pohárra valót. Aki nagyon szomjas volt, annak kétszer is. Környezet szennyezésről szó se lehetett, még jó, ha két vendég között kimosták a poharat. Éhes sohasem voltam, arról Maca néném gondoskodott, pedig virstlit (így írták t-vel) tíz méterenként lehetett kapni, és nem kellett külön kérni, hogy „bőrös” legyen, mert műbőrös virstli nem is létezett.

Amikor aztán végképp elfáradtam, hazamenetel előtt beálltam az elvarázsolt kastély előtt bámészkodó bakák közé, akik azt várták, hogy valamelyik cselédlánynak a nyakába fújják mind a tizenhárom szoknyáját. Azt rebesgették, hogy nincs alattuk bugyi, ami valószínűleg igaz volt, de erről csak 20 évvel később győződhettem meg, amikor az akkor már idős és beteges Maca néném élete utolsó éveit az én lakásomban élte le.

Ha maradt pénzem hazafelé még csónakáztam egyet a városligeti tavon, ami nagyon hangulatos volt, nyilván ezért szüntették be. Azt meg sose fogom megérteni, hogy ami a háború előtt profitáló tevékenység volt, például a tavi csónakázás vagy a villamos közlekedés, az mostanára hogyan lett szuper deficites. A háború előtt a villamosokon mindig volt ülőhely, ennek ellenére év végén a BSzKRt osztalékot fizetett a részvényeseinek. Ezzel szemben napjainkban az egymillió pesti polgár tömegközlekedéséhez a tízmillió magyar állampolgár évente 30 milliárd forinttal járul hozzá, és ránk mondják azt, akik már akkor is éltünk, hogy korszerűtlenek vagyunk.

A végén, amikor már egy fillérem se maradt, visszaballagtam Maca néném kifőzdéjébe, ahol fáradtan roskadtam be egy karosszékbe, betöltöttem neki néhány cigarettát az ürese cigarettahüvelyekbe. Ez annyira élveztem, hogy ki nem hagytam volna.

Persze most kiderült, fogalmatok sincs milyen hüvelyekről firkálok. Nos abban az időben 100-as csomagolásban lehetett kapni füstszűrős, de üres cigarettahüvelyt. Ehhez tartozott egy hosszában kettéhasított, és miniatűr pántok segítségével hosszában szétnyitható, vékony fémcső olyan átmérővel, hogy éppen rá lehessen húzni egy cigarettahüvelyt. Ezen kívül kapni lehetett még vágott dohányt különböző zamattal és minőségben. Én tehát szétnyitottam a töltőcsövet és beleraktam kellő mennyiségű, előre kikevert vágott dohányt és egy nyéllel ellátott, tizenöt centi hosszú, tömör fémszárral a megfelelő keménységre tömörítettem. Ez követve összecsuktam a töltőt, ráhúztam egy hüvelyt, és a fémszárral kinyomtam a dohányt, bele a hüvelybe. Az így elkészült cigaretta nem csak olcsóbb volt, de mindenki saját ízlésének megfelelő dohánykeveréket rakhatott bele a kívánt keménységre tömörítve. Persze az élvezet egy jó részét éppen a töltéssel járó babrálás adta, amitől nénikémet állandóan megfosztottam.

Cigarettatöltögetés után még időztem egy kicsit, majd holt fáradtan felszálltam egy villamosra, ami a Damjanich utcáról előbb ráfordult a Rottenbiller utcára, majd a Baross térnél a Rákóczi útra, és ment tovább a Kossuth Lajos utca felé. Persze részemre az utazás a Hauer cukrászdánál befejeződött.

Ez az idill azonban nem tartott örökké. Maca néném kifőzdéje 44-ben kapott egy láncos bombát, ami elvitte az egész épületet oly annyira, hogy ki se tudtak jönni a romok alól. Az ilyen események bekövetkezésére azonban a légoltalmi hatóságok felkészültek. Ja, hogy légoltalmi hatóság, természetesen ilyen is volt. Magyarországon hivatali rend uralkodik minimum II. József óta. Na jó, folytatom. Szóval minden bérház alatt van egy pince, ami akkoriban fel volt osztva a lakók között, ugyanis mindenki itt tárolta a téli tüzelőt, mert a távfűtést és a gázfűtést akkoriban még a feltalálásra várt. Ősszel a szenes lehordta a pincébe a szenet a hozzátartozó fával, ahonnan fűtés végett a cselédlány apránként felhordta a tél folyamán.

A háború alatt ezeket a pincerekeszeket összenyitották, ami nem volt nehéz, mert végül is az egyes lakók része faráccsal volt csak elválasztva. Aztán a városházán található tervrajzok alapján megállapították, hol a legvékonyabb a fal a két szomszédos ház között. Ezeket a részeket a pincékben vörös festékkel bejelölték, majd állítottak mellé egy vitrint benne csákánnyal, lapáttal, és ezzel a biztonságpolitikának benyaltak egy jó nagyot.

Amikor Maca néném kifőzdéjét a földig rombolták, a pincében nem csak ő és konyhalányai voltak, na meg a lakók és a kifőzde ebédelő vendégei, de az akkor éppen látogatóban ott tanyázó Károly öccse is, tudjátok, aki imádta a nők orrát leharapni. Károly született kubikos volt és olyan ereje volt neki, mint egy bivalynak. Puszta kézzel betörte a vitrint, kivette a csákányt és néhány perc alatt kibontotta a falat. A lyukon keresztül a pincében rekedt emberek pár perccel a légiriadó lefújása után már a szomszéd pincében voltak, ahonnan nem jelentett nehézséget a felszínre jutás.

Tehát az emberek megmenekültek, de a kifőzdének ez annyi volt. A tragédiához csatlakozott más is. Ugyanis amikor még üzemelt a kifőzde, egyik este záróra után, amikor a konyhalányok már hazarebbentek, az egyik álladó vendég-pár, Grünné és férje beállítottak a hátsó ajtón, mivel a rolót már rég lehúzták. „Jaj, Grün úr kérem, Grünné asszony ide üljenek, nem is ide, inkább oda”, és a néném már törli is konyharuhával a széket. Grünék pedig előadják, hogy hát ők most elmennek. Nem messzire, csak ide a Klauzál utcába, de manapság ilyen a világ, és ugye ezentúl nem jönnek enni. „Nem baj lelkem, van nekem kuncsaftom elég”. Ami azt illeti, nem is ezért jöttek csak hát kérnének egy szívességet. Mindössze arról van szó, hogy ezt a fadobozkát átadnák Vasas néninek, tegye már el a részükre addig, amíg odavannak. Majd amikor visszajönnek visszakérik, csak vigyázzon ám rá, mert érték van benne. Nénikém a kis fadobozt bedugta a kamrába két zsák közé, aztán egyre várta a láncos bombát.

Később sor került az ostromra, bejöttek oroszok, egy kis közmunka, meg a rokonokon való segítés. Például, amikor apámat „keresték” és még ő maga se tudta, hogy pontosan kik és miért, Maca nénémnél meghúzhatta magát néhány napra.

Imre nagybátyám Félegyházán meghalt, mert neki éppen akkor kellett kinézni a konyhaajtón, amikor a kertbe becsapódik egy akna, és persze a repeszek megtették a magukét, pont úgy, ahogy az édesanyám esetében is. Imre felesége, Panka és a nálam két évvel idősebb egyetlen leánya, Piri felkerekedett és egy szép napon betoppant Maca nénémhez, aki mindig jó pali-madárnak bizonyult. Maca néném ezt a szerepet önként vállalta fel. Különben igazi egyéniség volt. Amikor megtudta, hogy Imre öccse meghalt a két jövevényt azonnal befogadta, ami a számára a világ legtermészetesebb dolga volt, bár később tíz évig tartó viszály lett belőle. Macu, ahogy én szólítottam, minden unokatestvérnek adott egy ragadvány névtoldalékot és csak azt használta. Én nem egyszerűen Pusi voltam, hanem Pusi-öccse, a húgom arany-Ildi, a Piri pedig Piranő. Macutól az apám is megkapta az állandó toldalékot, nekem mindig csak úgy emlegette „az a lángeszű apád”.

Aztán az egyik májusi nap délutánján megjöttek Grünék és kérték a fadobozt. Maca néném közölte, hogy odaveszett a bombázásba. „Nem baj Vasas néni, ezt majd mesélje el a rendőrségen”, és már ment is a feljelentés. Maca nénémet nem találták bűnösnek, de azért a 60.000 pengős egyoldalúan megállapított kártérítést ki kellett neki nyögni, de van isten!

Amikor a 60.000 Pengőt megítélték, az összegért lehetett kapni vidéken egy házat. Mire ténylegesen a kifizetésre került a sor, már csak egy kiló kenyeret.

Visszatérve a balsorsú kifőzdéhez az történt, hogy amikor a konszolidáció bizonyos szintet elért Macu kinézett magának egy viszonylag épen maradt üzlethelyiséget a Damjanich utca és az Aréna (Dózsa György) út sarkán, és kiutaltatta magának. Az új kifőzde ebédlő része fele se volt a hajdaninak, de ez még jól is jött, hiszen a romok alól kihúzott bútorroncsokból mindössze négy asztalt lehetett összefabrikálni a hozzájuk tartozó tizenhat székkel. Ennyi elég is volt. Aztán kisipari alapon beindult az üzemelés is. Hajnalban Macu beszerezte a nyersanyagot, majd Piranő mint kézilány elvégezte a munka dandárját, miközben Macu, a szakácsnő előállította a menüt. Amint jöttek a vendégek, Piranő átvedlett pincérnővé, sőt fizető pincérnővé. A bekasszírozott pénz bekerült egy üres tányérba az átmentett, ütött-kopott kredenc második polcán.

Másnap hajnalban ez a pénz képezte alapját a bevásárlásnak. Az pedig Piranő csodálatos önmérsékletét, valamint Macu abszolút megértését tanúsította, hogy a tányérban helyett foglaló „lózung” mindig elég volt a másnapi bevásárláshoz, de soha sem mutatott egyetlen fillér többletet se. A verkli ragyogóan működött, egyetlen haszonnak a három személy ingyenes étkezése bizonyult, na meg a villanyszámla, gázszámla és a lakbér zavartalan kiegyenlítése. Ilyen értelemben a vállalkozás nullszaldós volt, ha az adózási kötelezettséget nem vesszük figyelembe.

Természetesen azt is meg kell említeni, hogy én is haszonélvezője voltam a Macu vállalkozásának, mert bármely napszakba is „tévedtem” arra, immáron 15-16 évesen, mindig teli zabálhattam magam bécsi szelettel, de csakis bécsi szelettel. Macu azt mondta, rokonok csak bécsi szeletet kaphatnak, de el nem árulta volna miért. Persze mint mindenre, úgy egy szép napon, erre is fény derült. Egyszer, ki tudja miért, késő este arra vetődtem, és láss csodát fény szűrődött ki a bezárt kifőzdéből. Mivel éhes voltam és nem kevésbé kíváncsi, bezörögtem. Macu nyitott ajtót, mert csak ő egyedül volt a helyiségben. Ahogy beértünk visszaült helyére és folytatta a megszakított munkát. Na de, mi volt ez a munka. Nénikém egy hatalmas vájling előtt ült, ami teli volt mindenféle csontokkal: agyon főzött levescsonttal, lerágott csülökcsonttal, sült karajból a tányéron hagyott bordacsonttal, stb. Ő pedig egy éles kiskéssel kapargatta ezekről a csontokról mindazt, ami nem volt csont: csonthártya, cafrang, mócsing, odatapadt aprócska húsfoszlány, stb. Amikor érkeztem már jó a vége felé járt a munka. Kiderült, hogy az így kinyert, és emészthetőnek nevezhető anyagot feldarálja és ebből lesz holnap a fasírt, amit a magyar vendéglátó ipar „vagdalt húsnak” becéz, és amiből akkor se kaptam volna, ha térden állva könyörgök egy adagért, ami eszem ágában se jutott.

Macunak nem volt gyereke, ezért célja se volt más, mint családtagjainak a messzemenő segítése, aminek volt egy sajátos, néma koreográfiája. Semmit nem észrevenni, semmit meg nem beszélni. Egy-egy látogatás alkalmából Macu a szivarzsebembe, hang nélkül begyömöszölt egy húszast, miközben mind a ketten úgy tettünk, mintha nem történne semmi.  Ennek hátterében a gyermekkori végtelen szegénység húzódott, illetve a felnőttkorban elért viszonylag stabil „jómód”.

Panka és Piranő minden különösebb következmény nélkül Macuból éltek, ami az elfogadott keretek között sose vezetett volna konfliktushoz, hogy konfliktus mégis lett, annak oka a keretek egyoldalú átlépése lehetett. Minden esetre budapesti diák­korom egyik legkellemesebb színfoltja Macu kifőzdéjének a gyakori látogatása volt.

Macu rendszerint a konyhában szorgoskodott, illetve sütötte a tányérról lelógó-méretre klopfolt bécsi szeletet, míg Piranő látványosan unatkozott az asztalok között, így nem csoda, hogy betértemkor a figyelme középpontjába kerültem. Én akkor 17 év körüli voltam, ő meg 19, és mert gyermekkorunkban a két külön városban való nevelkedés miatt alig találkoztunk, a különböző nemhez való tartozásunk erősen dominált kapcsolatunkban. Mit szépítsem a dolgot, Piranő minden lehetőséget megragadott begerjesztésemre.

Egyik alkalommal, amikor bent jártam, Piranő hígra főzött tejbegrízt szürcsölt lassan, látványosan egy kiskanál segítségével. A kifőzdében egy lélek se, ő meg a sarokban ült hívogató szétnyitott térdekkel és belépésemkor azt kérdezte, hogy nekem szoptak-e már. Mielőtt az elképedésből felocsúdtam volna folytatta „és szeretnéd?”, majd megint szürcsölt egyet.

Ahogy teltek a hónapok a kifőzde egyre inkább szárnyra kapott, de egy szép napon közölték Maca nénémmel, hogy végérvényesen le kell húznia a rolót, ugyanis a helyiségből kerületi pártiroda lesz. Erre Macu elkezdett rohangálni jobbra-balra, aminek a vége az lett, hogy kapott egy „romos” üzlethelyiséget a Dob utcában, közel a körúthoz. Macura újfent rátelepedett a boldogság. Neki nem a jövedelem kellet, hanem az alkotó munka. Dolgozott, mint egy barom így a romos üzlethelyiségből néhány hét alatt egy elfogadható kis kifőzde lett. A kuncsaftok hamar megtalálták és a vállalkozás megint prosperált.  A dolognak azonban volt némi szépséghibája. Abban az időben jegyrendszer volt, ami azt jelentette, hogy minden magyar állampolgárnak meg volt szabva mennyi húst vehet egy héten. Macánál viszont mindenki annyi bécsi szeletet ehetett, amennyi hely volt az asztalok körül. A tulajdonosnő úgy jutott a húshoz, hogy a feketepiacon megvette a húsjegyeket.

A „szépséghiba” nem ez volt, hanem a következmény, vagyis a prosperálás. Rákosi ugyanis hozott egy kisvállalkozás barátnak nehezen nevezhető rendelkezést. [mert nincs új a Nap alatt] Ezek szerint minden kisiparosnak az általa elfogyasztott gáznak az árát úgy számították ki, hogy az egy évvel korábbi fogyasztást túllépő mennyiséget százzal beszorozták. El tudom képzelni, hogy Orbán a hétszeres gázár ötletet Rákositól vette át.

A feketén beszerzett hús miatt Maca forgalma sose látott méreteket öltött, amihez sose látott mértékű gázfogyasztás társult. Ő pedig szegénykém ezért sose látott gázszámlát kapott, amit nem tudott kifizetni, és amit adó formájában hajtottak (volna) be.

Amikor elment panaszkodni a pártba és a paraszti származást, meg a két elemit emlegette, felajánlottak neki egy szakácsállást valamelyik vendéglátó ipari egységben, de nem fogadta el. Azt mondta negyven éves koráig mások cselédje volt, ahonnan kínnal-keservvel kikecmergett. Most ötvenöt évesen nem lesz Rákosi cselédje. Attól kezdve szotyolát árult a meccseken, látogatás napon citromot a kórház kapukban, a mozik előtt pedig sült gesztenyét és pattogatott kukoricát. Ha tudta volna, hogy ebből egyszer popcorn lesz, biztos kihúzta volna a repertoárjából.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(3913) Nukleáris támadás

Tibor bá’ szerkesztett fordítása

WSWS

A New York City Vészhelyzet Menedzsment Osztály közszolgálati közleményt adott ki a  nukleáris támadásról

WSWS

89. Útban a 90. felé

A New Yorki vezetés közszolgálati közleményt tett közzé, amelyben tanácsot ad a lakosoknak, mit tegyenek nukleáris támadás esetén. Hihetetlen módon a videó így kezdődik: „Tehát atomtámadás történt. Ne kérdezd, hogyan és miért. Csak tudd, hogy bejött a végső fegyver.” Aztán jön a tanács: 1) Menj be a házba; 2) Maradj bent, maradj távol az ablakoktól, és zuhanyozz le, ha radioaktív hulladéknak voltál kitéve; 3) Maradj a házban.

Gondolj csak bele, hány életet menthetett volna meg, ha Hirosima és Nagaszaki népe megtette volna ezeket a lépéseket! A videót készítő fantaszták nem említik, hogy egy hidrogénbomba-csapás másodperceken belül lángoló törmelékké változtatná New York városának nagy részét. Emberek tízezrei azonnal elpárolognának. A New York-i lakosok legalább 80 százaléka az atomcsapás után perceken belül meghalna. Az összes közszolgáltatás működésképtelenné válna. A legtöbben, akik túlélték a robbanást, néhány napon belül meghaltak. New York City és környéke évtizedekig lakhatatlan lenne.

A pusztulás mértéke leírhatatlan. „Cár Bomba” – egy hidrogénbomba, amelyet a Szovjetunió robbantott fel egy nukleáris kísérletben 60 évvel ezelőtt – 100 kilométeres körzetben okozott pusztítást. Egy New York City elleni támadás csak része lenne a világméretű nukleáris adok-kapoknak.

A Louisiana State University számítógépes szimulációit használó új tanulmány szerint egy nukleáris háború globális jégkorszakot eredményezne, ami az élet kihalásához vezetne a bolygón. Még a káprázatos tanácsnál is rosszabb a kijelentés: „Ne kérdezd, hogyan és miért.” De pontosan ezeket a kérdéseket kell feltenni, ha meg akarunk állítani egy katasztrófát. A tömör válasz a „miért?” az, hogy Washington vakmerő politikája indította el az atomháborút. A közszolgálati üzenet nyilvánosságra hozatala csak azt jelentheti, hogy a NYC tisztviselői a Washingtontól kapott információk alapján úgy vélik, hogy egy atomháború most már egyértelmű, sőt közvetlen veszélyt jelent.

Ahelyett, hogy visszahúzódna a szakadék széléről, Biden eszkalálja az Oroszország elleni vakmerő háborút. A közszolgálati bejelentés összhangban van az amerikai kormány és a média közelmúltbeli erőfeszítéseivel, amelyek célja egy nukleáris háború következményeinek kicsinyítése és túlélhető eseményként való megjelenítése.

Az 1962-es kubai rakétaválságról nemrég megjelent könyvében Serhi Plokhy történész azt írja, hogy számos baklövés és téves számítás ellenére sikerült elkerülni a nukleáris háborút, mert az amerikai és a szovjet vezetők felismerték a katasztrofális következményeket. Ezt írja: Kennedy, Hruscsov, a világ vezetőinek generációja és országaik polgárai a hirosimai és nagaszaki atombombázás árnyékában értek nagykorúvá… Ez a generáció nagyon is tisztában volt azzal, hogy az atombombák és különösen a hidrogénbombák milyen pusztítást végezhetnek országaikon és az emberiség egészén. A két vezető minden lépését az atomfegyverek bevetésétől való félelmük diktálta.

Aligha kétséges, hogy ma a világ vezetői készek felelőtlenebb hozzáállásra a nukleáris fegyverekkel és az atomháborúval kapcsolatban, mint Kennedy és Hruscsov 1962-ben. Ez igaz. De a meggondolatlanság nem pusztán a vezetők pszichológiai problémája. Az intenzív kapitalista válság körülményei – amely azt az érzést kelti a vezetőkben, hogy a kétségbeesett intézkedések szükségesek és elkerülhetetlenek – olyan tetteket eredményeznek, amelyeket „normális időkben” mint „őrültséget eleve elutasítanának.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(3912)  Extrém meleg

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

AL  JAZEERA

 szerző: Mohammed Haddad


89. Útban a 90. felé

Rendkívüli hőség sújtotta Európát, Észak-Afrikát, a Közel-Keletet és Ázsiát, a hőmérséklet sok helyen 40 Celsius-fok  fölé emelkedett, ami erdőtüzeket és hőségtől származó haláleseteket okozott. Pénteken az Egyesült Királyság Meteorológiai Hivatala fennállása óta első alkalommal adott ki vörös „extrém hőség” riasztást hétfőre és keddre Anglia nagy részén, beleértve Londont és Manchestert is, mivel a hőmérséklet várhatóan meghaladhatja a 40 fokot. (Végül is 40,3°C lett.)

Az Egyesült Királyság korábbi hőmérsékleti rekordja 38,7 °C volt, amit Cambridge-ben regisztráltak 2019. július 25-én.

A valaha mért legmagasabb hőmérséklet.

 

A fenti térképen a világ minden országában valaha mért legmelegebb hőmérséklet látható. Legalább 22 országban 50 °C vagy annál magasabb maximális hőmérsékletet regisztráltak. Jelenleg a Föld legmagasabb hivatalosan regisztrált hőmérséklet 56,7 °C, amit a kaliforniai Halál-völgyben regisztráltak még 1913-ban. A legmelegebb ismert afrikai hőmérséklet 55 C, amit a tunéziai Kebiliben regisztráltak 1931-ben. Irán tartja Ázsia legmelegebb hőmérsékletének rekordját. hivatalos hőmérséklet 54 °C, amit 2017-ben regisztráltak. A valaha mért legmagasabb hőmérséklet Európában 48,8 °C volt az olaszországi Szicília szigetén 2021. augusztus 11-én. 2020-ban az Antarktiszon található Seymour-szigeten a maximális hőmérséklet 20,7 °C volt.

Az ENSZ Meteorológiai Világszervezete (WMO) szerint az elmúlt 50 évben közel 3 Celsius-fokkal emelkedett a hőmérséklet az Antarktiszi-félszigeten. Egyre melegebb a világ. A Föld globális felszíni átlaghőmérséklete 2020-ban megegyezik 2016-tal, amely az eddigi legmelegebb év. A NASA szerint összességében az elmúlt nyolc év volt a legmelegebb az 1880-as évek óta. Ezek az éves hőmérsékleti adatok alkotják a globális hőmérsékleti rekordot, amely a tudósok véleménye szerit azt mutatja, hogy a bolygó melegszik.

A NASA hőmérséklet rekordja szerint a Föld 2021-ben körülbelül 1,1 °C-al volt melegebb, mint a 19. század végének átlaga.

Az idén van először, hogy Európa szerte érzik az emberek, hogy tényleg, mintha melegedne a Föld. Először döbbennek tömegesen rá, hogy valóban baj van, és valamit kellene csinálni. Csakhogy ez a valami 30 évvel ezelőtt még segített volna. Ma már semmi se segít. A fékeveszett autó száguld a szakadék felé. Megállítani már nem lehet,  csak idő kérdése, hogy odaérjen.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(3911) Z-HADMŰVELET

The moon of Alabama

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

szerző: HELMHOLTZ SMITH


89. Útban a 90. felé

Napóleon egyik megfigyelése az, hogy soha ne szakítsd félbe az ellenségeid, amikor hibázik. Ezt az oroszok tudják, nem utolsósorban azért, mert észlelték az eredményt, amikkor 1812-ben magát Napóleont nem szakították félbe.

Putyinnak és csapatának rengeteg lehetősége volt találkozni a NATO vezetőivel, megfigyelni őket, tárgyalni velük és kiértékelni őket. Nem valószínű, hogy nagyon lenyűgöző volt. Ám amikor Ukrajnában megkezdték „különleges hadműveletüket”, nem is gondolhatták volna, milyen önpusztító lesz a NATO.

Milyen hibákat követtek el? Először is, a Nyugat nem lőtte lábon magát a gazdasági szankcióival – igaza van a magyar Orbán Viktornak, amikor azt észrevételezi, hogy tüdőn lőtte magát. Az ember egy törött lábbal még valahogy elsántikál, de egy tüdőlövéssel aligha.

Másodszor, ki gondolhatta volna Moszkvában, hogy a NATO beönti lőszer- és fegyverkészleteit az ukrán fekete lyukba abban a reményben, hogy ha sikerül eljuttatni a legújabb Wunderwaffe-t Steiner tábornoknak, akkor karácsonyra Moszkvában lesz.

Jó ok arra, hogy Moszkva lassan haladjon – hagyja, hogy a hibák kialakuljanak, és áttéteket képezzenek. Ez magától történik, természetesen, elkerülhetetlenül, logikusan. Nincs szükség külső erőfeszítésre. Egy váratlan bónusz. Tekintsük Németországot „Európa motorjának”. A német mérnökök és a nmet minőség hírnévvel a Mercedes/Miele/Bosch termékek lehet, hogy drágábbak, de hosszú távon olcsóbbak, mert olyan jól vannak legyártva.

Manapság egyetlen nyugati ország se termel sokat, de Németország még mindig termel. Azonban a gyártáshoz energia kell. A felhasznált német energia Oroszországból származik – nem az egész – körülbelül 20%. De a szén 40%, a nukleáris pedig 10%, azonban ezeket csökkenteni kell, ami azt jelenti, hogy több gázra van szükségük, ami olcsóbb és „tisztább”, és amely többnyire Oroszországból érkezik, és egy másik vezetéket kell építeni. De aztán úgy döntenek, hogy Ukrajna a nagy erkölcsi kérdéssé vált, és lezárják a vezetéket, és fokozzák a széntüzelést, amitől 2030-ban teljesen meg akarnak szabadulni a szélenergia fokozása révén.

És mi a helyzet az atomfegyverekkel? Nehéz zöldnek lenni és közben Oroszországot is utálni. Tiltsák ki az orosz búzát (ez az első számú exportőr) és az olajt (ez a 2. számú exportőr). Ja, és az orosz vagyon elkobzásával megmutatták az egész világnak, hogy csak egy idióta tartaná a vagyonát NATO valutában egy NATO bankban. És mindezt egy olyan országért, amelynek hazudtak a NATO-tagságról.

Az ellenségek betiltottak egy nagy energiaexportőrt, egy nagy élelmiszer-exportőrt és egy nagy műtrágyaexportőrt.” Vajon Napóleon azt kiáltja majd: „Hagyd abba, mes chers ennemis, az inflációval tönkreteszed magad!” Valószínűleg nem. Mindenki eszik, és mindenhez energia kell, az árak emelkedni fognak, és minden más árát felhúzzák magukkal. Az EU inflációja májusban 8,8 százalék volt. A brit energiaárak várhatóan 65%-kal emelkednek októberben, januárban pedig újabb emelés várható.

Néhány hónappal ezelőtt a Javelin páncéltörő rakéták voltak a csodawaffe. Április közepére Amerika elküldte raktárkészletének egyharmadát. Vovan és Lexus rávette az Egyesült Királyság védelmi miniszterét, hogy ismerje el, hogy az Egyesült Királyság annyi páncéltörő rakétát küldött, hogy az kifogyott. A Cseh Köztársaságban hamarosan elfogy a küldendő cucc. Franciaország lemondott Caesar-fegyvereinek 18 hónapos gyártásáról. Kijev pedig még többet akar.

Most, hogy a kijevi NATO-támogatók azzal az őrült ötlettel álltak elő, hogy olyan fegyvereket adjanak, amelyekhez NATO-lőszerre van szükség, a 155 mm-es lőszerkészletek kifogyóban vannak. Ha Ukrajna valóban napi 3000 155 mm-es lövedéket lő ki, az néhány héten belül felhasználja az Egyesült Államok teljes éves termelését. Stb.

A háború elképesztő mennyiségű lőszert fogyaszt – az oroszok tudják ezt, mert emlékeznek 1941-1945-re, amit soha nem szabad elfelejteni. Oroszország fenntartja a termelést, de a NATO nem, és nagyon hosszú átfutási idő hiányában, nem is tud. A The Economist is észrevette Európa elégedetlenségének telét. (Még mindig úgy gondolja, hogy Putyin volt az, aki belelőtt a tüdőbe. De ők azok, akik mindent megtesznek azért, hogy idáig eljussunk.)

Miért akarná Moszkva, hogy ez a háború egyhamar véget érjen? Az idő dolgozik, és az ellenség sok hibát követ el.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(3910) Összeomlás

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

COUNTERPUNCH

 Az éghajlat és a világrend összeomlása

szerző: PATRICK MAZZA


89. Útban a 90. felé

Kína fejlődik, miközben az Egyesült Államok visszahúzódik, a második világháború végén létrehozott globális renddel együtt. Ez egy általános téma, amit  Alfred McCoy történész 2017-es, „Az amerikai évszázad árnyékában” című munkájában fogalmazott meg. Ám, ahogy McCoy is rámutat legújabb munkájában, Kína napfényes napja rövid lehet, és kataklizmás éghajlati zavarok borítják fel, amely magát a világrendet is összetörheti a napfényes napok kibontakozásakor.

Az első valóban globális rend akkor keletkezett, amikor Portugália 1420 körül megkezdte a kutatások európai korszakát. A nyugati féltekén való európai invázióval és az Ázsiába vezető tengeri útvonal megnyitásával a század végére. „Európa tengerentúli birodalmai végül az összes kontinenst behozták a világba, lehetővé téve a történelem első igazi világrendjének kialakítását” – írja McCoy a „To Govern the Globe: World Orders & Catastrophic Change” című könyvében.

Spanyolország és Portugália együtt hozta létre az ibériai rendet. A birodalmaikat a csúcson tartották mindaddig, amíg a brit világrend létre nem jött Napóleon végső vereségével, amit az 1815-ös Bécsi Kongresszus néven ismert békekonferencia zárt le.

Az Egyesült Államok jelenlegi világrendje 1945-ben kezdődött, amikor Nagy-Britannia átadta a fáklyát az Atlanti-óceán nyugati partján élő angol utódainak. McCoy munkájában 2030-ra vetíti előre az amerikai rend lecsengő dátumát, bár a jelenlegi globális események felgyorsíthatják ezt az ütemezést.

A katasztrófa szülte birodalmak jönnek-mennek, de a világrendek mélyen belépnek a kultúrában, a politikában és a gazdaságban, állítja McCoy. Tehát bár az elmúlt 500 évben 90 nagy és kicsi birodalom létezett, mély és megrázó események kellettek ahhoz, hogy egy új rend kikristályosodjon. „Ha az elmúlt öt évszázadra koncentrálunk, úgy tűnik, hogy új világrendek akkor emelkednek fel, amikor a halál és a pusztulás forgataga egybeesik valami lassabb, de mégis mélyebb társadalmi átalakulással, hogy elsöpörje a régi rendet” – írja McCoy.

A ibériai rendet kiváltó kataklizma a fekete halál, a pestis volt, amely Európa és Kína lakosságának 60%-át megölte, „megtörve a középkori társadalmi rend korlátait”.

A több mint negyedszázadig tartó napóleoni háborúk, a széntüzelésű ipari forradalom kitörésével együtt a brit rendbe tetőztek.

A második világháború pusztításai, amelyek 70 millió ember halálát okozták, a történelem eddigi legnagyobb háborújában, az olaj domináns energiaforrássá válásával együtt az USA-t a jelenlegi globális rend alakítójává tette.

McCoynak az energiaforrásokra, mint a globális geopolitikai rendek kulcsfontosságú elemére való összpontosítása olyan magyarázatot ad a „To Govern the Globe”-ban, amely gyakorta hiányzik, vagy lebecsülik más globális történetekben.

McCoy könyve lényeges ironikus pontja az, hogy az elmúlt két világrendet meghatározó fosszilis energiaforrások hogyan vezetnek katasztrofális éghajlatváltozáshoz, amely véget vethet az elmúlt öt évszázad során létrejött egységes világnak.

Előfordulhat, hogy a „kínai évszázadot” idő előtt lezárja, és a világot versengő nemzetekké töri szét, amelyek határvédelmeket emelnek a lakhatatlanná vált régiókból érkező klímamenekültek ellen.

McCoy megjegyzi, hogy a közel-keleti és közép-amerikai aszályhoz kapcsolódó körülmények miatt mintegy kétmillió menekült váltotta ki Európában és az Egyesült Államokban a védekezési politikát. Mi lesz, ha százmillió menekült lesz?

A „To Govern the Globe” részletesen bemutatja azt a másik két elemet, amelyek McCoy szerint a globális rendet alakították, a szuverenitást és az emberi jogok fejlődését. Röviden kitérek rájuk, majd visszatérek az energiával és az éghajlattal kapcsolatos gondolataira, és arra, hogy ez hogyan befolyásolja a sajátomat, mivel az 1990-es évek óta foglalkozom ezzel a kérdéssel.

Az ibériai rendet kettős energiaforrás vezérelte: a szélnek a hajók hajtására való felhasználása, és a tömeges emberi izomerő, amely rabszolgák formájában testesültek meg. A karibi szigetek legkorábbi spanyol inváziója óta a bennszülött lakosság a nemesfémek bányászatának és az ültetvényeken történő termesztésnek volt a rabszolgája. A kiváló vitorlástechnika és az ágyúk lehetővé tették a portugálok számára, hogy uralják a kereskedelmet és az Indiai-óceán körüli őshonos lakosságot.

A világ e két birodalomra való felosztását megerősítette az 1494-es Tordesillas-i Szerződés, amely Afrikát és Ázsia nagy részét Portugáliának, Brazília kivételével pedig egész Amerikát Spanyolországnak adta. A szerződés Sándor pápa rendeletén alapult, amely „két központi elvet” határoz meg. Ezeknek az ibériai korszakban végig érvényesülni kellett, még akkor is, amikor Franciaország és Nagy-Britannia követte az eredeti birodalmakat.

„Először is, a birodalmi szuverenitás határtalan lenne, és képes lenne mindenféle hódítással befogni a nem keresztény országokat, és a világ óceánjait” – írja McCoy. „Alapvetően az idegen földek meghódítása során a keresztény uralkodót erkölcsileg és jogilag felhatalmazta a pápai hatalom arra, hogy minden népet örökre rabszolgasorba kényszerítsen.” A történész elmondja, hogy a katolikus papok, akik megrémültek a rabszolgaságnak az amerikai kontinens őslakosaira gyakorolt ​​hatásaitól, hogyan fektették le az emberi jogokról alkotott nyugati elképzelések alapjait, míg a nemzetközi jog Hollandia kihívásaiban jelent meg a tengerek ibériai ellenőrzése ellen.

A Portugáliát követő hollandok gazdagságukat a szekuláris és köztársasági társadalom új formájának megteremtésére használták fel, és létrehozták a kapitalizmus alapvető intézményeit, beleértve az első tőzsdét és az első vállalkozásokat a Holland Kelet-Indiai Társaság formájában.

Az 1815-ös Franciaország felett aratott diadallal Nagy-Britannia megszilárdította a szabad kereskedelmen és a tengerek szabadságán alapuló globális kereskedelmi birodalmat. A vezető rabszolga-kereskedő nemzet, Nagy-Britannia, megszüntette a rabszolga kereskedelmet, és a tilalom fő végrehajtójává vált, amelyet más nemzetekre akart ráerőszakolni. De ezt az emberi izomerőtől való elmozdulást csak a fosszilis energia növekedése tette lehetővé a széntüzelésű gőzgép formájában.

McCoy szerint az ENSZ első konferenciáján, 1945-ben, San Franciscóban teljesült a nemzeti szuverenitás és az emberi jogok alapelveinek rögzítése. Az imperializmus, mint ideológia, hiteltelenné vált. A kolóniákat meg kellett szüntetni. De mivel a korábbi brit rend gyarmati gyakorlatában megsértette saját szabadságelveit, a rend amerikai szervezője gyakran tiszteletben tartotta a rend alapelveit,

Amerika 1945 és 2000 között 81 választáson beavatkozott, és körülbelül háromtucatnyi puccsot szervezett. William Appleman Williams, aki McCoy-nál korábban tanított történelmet a Wisconsini Egyetemen, fenntartotta az Egyesült Államok külpolitikájának formáját a „nyitott ajtó” jelszó alatt, hogy a kereskedelem és erőforrások kiaknázása érdekében teremtsen és tartson fenn amerikai tőkebefektetéseket.

Ugyanúgy, ahogy a hollandok a nemzetközi jogi koncepciókat az ibériaiak ellen, a britek pedig az ázsiai birodalmuk felépítése érdekében a szabad kereskedelmet az export és befektetések akadályainak lerombolására használták fel, úgy az Egyesült Államok a szuverenitás és az emberi jogok eszméit használta fel a korábban védett területek megnyitására.

Az olaj és az Egyesült Államok világrendje, a modern olajkorszak 1859-ben kezdődött a pennsylvaniai olajkútfúrással. De a szén továbbra is domináns maradt. A második világháború kezdetén, 1939-ben, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok termelte ki a világ olajtermelésének kétharmadát, energiafogyasztásának még mindig csak egyharmadát, Európában és Japánban pedig mindössze 10%-át tette ki – jegyzi meg McCoy.

Az olaj még 1950-ben is csak a fosszilis tüzelőanyag-felhasználás mintegy negyedét tette ki. 2003-ra az olaj meghaladta a szenet. Az Egyesült Államok energiaellátásának 46%-át, Nyugat-Európában 60%-át, Japánban pedig 73%-át az olaj adta. Az olaj forradalmat indított el az autóiparban és a repülésben, és a globális hajózás hajtóereje lett.

Az Egyesült Államok a történelem során először foglalt el domináns pozíciót Eurázsia nyugati és keleti végén. A Közel-Kelet a világ hagyományos olajkészleteinek kétharmadával rendelkezett. Ahogy McCoy rámutat, ez háborúk végtelen sorozatát generálta, instabilabbá tették a régiót.

A Szovjetunió 1991-es összeomlása úgy tűnt, az egypólusú uralom páratlan korszakát hozta el. Ez lehetőséget biztosított az Egyesült Államoknak, hogy kinyissa a globális ajtót, és olyan nemzeteket vonjon be a kapitalista világrendbe, amelyeket korábban ki volta rekesztve. „A huszonegyedik század elején Washingtonnak így lett a kívánt, nyitott, globalizált gazdasága” – írja McCoy.

De,ennek voltak költségei. „Az amerikai neoliberális reformok szétzúzták a társadalmi védőhálókat, erodálták a szakszervezeti munkások erejét, és a helyi vállalkozásokat védő struktúrákat. Világszerte behatoltak a társadalmakba, rontva sokak életminőségét, és teremtve elképesztő mértékű egyenlőtlenséget.

Kína felemelkedése a globális piaci rend ehhez kapcsolódó erőit felszabadította, amely 500 év után a nyugati hegemónia első kihívója lett. A Világkereskedelmi Szervezet, amelyet 1995-ben hoztak létre a neoliberális rend megerősítésére, 2001-ben elismerte Kínát. A washingtoni elit bízott abban, hogy Peking betartja a szabályokat. McCoy ezt írja: „Nem volt tudatában azoknak a hatalmas geopolitikai változásoknak, amelyek akkor következhetnek be, amikor az emberiség egyötöde három évszázad után egyenlő félként először csatlakozik a világrendszerhez.”

McCoy statisztikai adatok sorozatát idézi Kína káprázatos, a világtörténelem legnagyobb növekedésének dokumentálására. Az előrejelzések szerint Kína 2030 előtt a GDP szerint a Világ legnagyobb gazdaság lesz. A vásárlóerő-paritás reálisabb mértéke szerint Kína 2014-ben megelőzte az Egyesült Államokat, és 2030-ra 40%-kal nagyobb lehet.

Technológiai kihívások elé állítja a számítástechnikát, a távközlést és az űrrepülést. 2016-ra kínai szabadalmi bejelentések száma az Egyesült Államokhoz képest több mint kétszeresére nőtt. Kína a világ műhelyévé válva billió dolláros tartalékot halmozott fel. Hszi Csin-ping kínai elnök 2013-ban 130 országot gyűjtött össze Kazahsztánban, hogy bejelentsék az Övezet és Út kezdeményezést (BRI).

Az Övezet és Út kezdeményezés autópályák, vasútvonalak, kikötők, csővezetékek és erőművek hálózatát fektetné le, ami Eurázsiát keletről nyugatra kötné össze. A 2027-ig várhatóan elköltendő 1,3 billió dollár a világtörténelem legnagyobb befektetése lenne, tízszer nagyobb, mint a Marshall-terv, amellyel az Egyesült Államok újjáépítette Nyugat-Európát a második világháború után.

McCoy a BRI-beszédet ahhoz a három sarkkőhöz hasonlította, amelyek a korábbi világrendeket kristályosították ki, Tordesillashoz, a Bécsi Kongresszushoz és az 1945-ös ENSZ-konferenciához. Zbigniew Brzezinski, az Egyesült Államok globális politikájának egyik nagy építője egy eurázsiai versenytárs felemelkedésére figyelmeztetett. Mike Pompeo volt külügyminiszter egy közelmúltbeli beszédében kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak meg kell akadályoznia egy „páneurázsiai kolosszus” felemelkedését.

Mivel Oroszországot, Kínát és Iránt az Egyesült Államok nyomása egymáshoz közelítette, a Brzezinski által jelzett kolosszus megérkezik. A kereskedelmi háborúk nem állnak meg, miközben egy Kínával folytatott tényleges háború van a láthatáron, amit az Egyesült Államok valószínűleg elveszítene, és olyan módon megszakítaná az ellátási láncokat, hogy a jelenlegi nehézségek ahhoz képest kisebb kellemetlenségnek tűnnek.

Egy rövid „kínai évszázad” alatt a világ nagy része a szokásos feltételezések szerint halad, nagyrészt figyelmen kívül hagyva az éghajlati zavarok következő évtizedekre gyakorolt ​​hatását. McCoy nem követi el ezt a hibát. Az éghajlatról, mint a következő évtizedek globális geopolitikájának központi tényezőjéről szóló elemzése, alapvető hozzájárulás.

A társadalmi tendencia, amelyben a termelés Ázsiába, különösen Kínába tolódik, és az éghajlatváltozás fokozódása miatt: „megvan a lehetőség arra, hogy véget vessen Washington világrendjének, és lehetővé tegyen egy alternatív globális rendszer felemelkedését. Tehát „az emberiség egy újabb felhalmozott, évszázados katasztrófával néz szembe, amely hasonló az 1350-1450 közötti fekete halálhoz, és amely ismét megbonthatja a globális rendet, és mozgásba hozhatja a világot.”

McCoy szerint, egy kínai rend szétszórtabb lenne, mint amerikai elődje, és lehetővé tenné olyan regionális hegemónok felemelkedését, mint Brazília, Irán, Törökország, India, Irán és Oroszország. Mivel az Egyesült Államoknál kisebb hangsúlyt fektetnek a meghirdetett politikai normákra, és inkább a kölcsönös gazdasági előnyökre helyezik a hangsúlyt, a kínai megközelítés különösen vonzónak tűnhet a növekvő éghajlati összeomlásoktól sújtott világban.

McCoy a „To Govern the Globe” utolsó oldalait az eljövendő éghajlati káosz előrejelzésére hivatkozva írja le, ideértve 2100-ra a „legrosszabb eset” tengerszint-emelkedést. Ez még mérsékeltebb növekedés mellett is 150 millió embert helyez dagály alá 2050-re. A lakhatatlan forró zónák a Föld felszínének jelenlegi egy százalékáról 2070-re 20 %-ra terjednek ki, „a világ népességének egyharmada, azaz körülbelül 3,5 milliárd ember kívül esik azon a szűk hőmérsékleti résen, amelyben az emberi élet fenntartható.

Egy McCoy által idézett tanulmány szerint Kína jelenleg a világ szén-dioxid-kibocsátásának körülbelül egyharmadáért felel, mivel energiájának 85%-a fosszilis forrásokból származik, beleértve a BRI-befektetéseket is. Az összes nemzet közül Kína lesz az éghajlatváltozás miatt az egyik legsúlyosabban sújtott ország. McCoy ezt írja: „az emelkedő vizek Sanghaj és a környező városok felemésztésével fenyegetnek, megbénítva Kína egyik fő gazdasági motorját. A tengerből és a mocsárból kikotorva, Sanghaj nagy része alig több mint 30 éven belül visszatér a vizekhez, ahonnan származik.”Eközben a hőmérséklet emelkedése pusztítani fogja az Észak-Kínai-síkságot, amely jelenleg Peking és Sanghaj között a legfontosabb mezőgazdasági régió, ahol négyszázmillió ember lakik, és különben potenciálisan leghalálosabb hely a Földön.”

McCoy arra a következtetésre jut, hogy a 2030 körül kezdődő „kínai évszázad” valószínűleg nem tart sokáig, talán 2050 körül ér véget, amikor a globális felmelegedés hatása kezelhetetlenné válik. Tehát, Kína napjai globális hatalomként meg vannak számlálva.

Mi következik? „2050 után az éghajlatváltozás, ha nem kerül bizonyos fokú ellenőrzés alá, egy új, örökké kataklizmát okozó bolygó létrehozásával fenyeget, amelyen már a „világrend” szavak is elveszíthetik szokásos értelmüket” – írja a történész. „Bármely világrend, legyen az washingtoni vagy pekingi, amely a nemzetállam elsőbbségén alapul, valószínűleg képtelen lesz megbirkózni a politikai és gazdasági válsággal, amely abból ered, hogy 2060-ra vagy 2070-re mintegy 275 millió éghajlat változási menekült jelenik meg. ” „2050-re, ha nem korábban, vakítóan nyilvánvalóvá kell válnia, hogy az egyes nemzetek, bármilyen erősek is legyenek, nem képesek megbirkózni a globális közbirtokosság válságával” – mondja McCoy.

McCoy: “… a nemzetek közössége talán egyetért abban, hogy újfajta kollektív válaszreakcióra és a globális kormányzás felhatalmazott formájára van szükség.” Nyilvánvaló, hogy McCoy egy működőképes világrendet kíván elképzelni, és azt mondja, hogy a világrendet öt évszázadon át meghatározó jellemzőket újra egyensúlyba kell hozni. Az emberi jogokat és a globális közjavakat előnyben kell részesíteni a nemzeti szuverenitással szemben. Egy nemzetek feletti hatóságra lenne szükség a menekültek áttelepítéséhez és a környezet helyreállításához.

Az erősödő nemzetközi konfliktus jelenlegi helyzeten, amit a fosszilis tüzelőanyagok politikája vezérel, egy ilyen eredmény utópisztikusnak tűnhet. Néha azonban a helyzet logikája olyan megoldások felé hajt, amelyek – pillanatnyilag bármennyire is elérhetetlennek tűnnek – feltétlenül szükségesek.

Mint már említettem, az 1990-es évek óta az éghajlati kérdéssel foglalkozó emberként folyamatosan megdöbbentett a szakadék a tudományosan szükséges és a politikailag megvalósíthatónak tűnő között. Ez paradox irányba sodort, hogy a legnagyobb globális válságot kezeljem helyi, állami és regionális szinten, újságíráson és politikai szerveződésen keresztül.

Az Egyesült Államokban vezették be a leghatékonyabb klímamegoldásokat, a megújuló energiaforrások energiaszabványokkal történő előmozdításától a fosszilis tüzelőanyag-infrastruktúra alulról építkező lépéseken keresztül történő leállításáig. Világszerte, a nemzeti kormányokban még az éghajlatváltozás terén fejlettnek tartott esetben is, a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos érdekek továbbra is erősek, amint azt az ukrajnai háborúra adott válasz is bizonyítja.

A demokratikus akaratot tükröző megoldások könnyebben megvalósíthatók helyi, állami és regionális szinten. A tőkeáttételi pontok nagyobbak. Az éghajlatszennyezés csökkentését szolgáló kulcsfontosságú közpolitikai eszközök közül sok valójában helyi és állami szinten van, a közlekedési hálózatokkal és az építési szabályzatokkal kapcsolatos döntésektől a közműszabályozásig. A legnagyobb akadály az állami és helyi önkormányzatok rendelkezésére álló források, a nemzeti kormányokhoz képest, viszonylag korlátozott volta.

A világrend itthon kezdődik Így, McCoy ajánlásait saját tapasztalatommal összefüggésbe hozva, úgy gondolom, paradox módon kell továbblépnünk az éghajlaton, fel kell hatalmaznunk a helyi, állami és regionális szintű intézményeket az éghajlatváltozás elleni fellépésre, miközben ezt a megnövekedett hatalmat arra kell használni, hogy nyilvánvalóan szükséges politikai akaratot hozzunk létre.

A köztes szint, a nemzetállam mozgatása, a szükséges intézkedések megtétele. Bármely világrend, amely túléli a klímaválságot, az otthonhoz közeli cselekvéssel kezdődik. Be kell vallanom, messze le vagyunk maradva a McCoy által jelzett katasztrófák elkerülése érdekében. Olyan szintű politikai szerveződésre és civil ellenállásra lesz szükség, amit a témával kapcsolatos évek alatt láttam.

Nagyra értékelem azt a szellemiséget, amellyel McCoy zárja könyvét, amely ugyanannak a generációs kohorsznak a tagjaként az enyémet tükrözi. „Engedjék meg, hogy egy személyes megjegyzéssel zárjak, és bocsánatot kérjek a saját baby-boom generációm nevében, amiért a mai fiatalokat éghajlati válságba sodortam, amelynek költségei 2050-re fájdalmasan nyilvánvalóak lesznek – amikor én már rég meghaltam, ti pedig középkorúak lesztek, nevelitek saját gyermekeiteket, és egyre nehezebb környezetben küzdötök a túlélésért. Sok sikert és segítsen Isten. Mindkettőre szükségetek lesz.”

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(3909) 2025?

Tibor bá’ online

Az emberiség 2025-re kihal?

 (kattints a címre az eredeti poszton belül a grafikonok megjelenítésére)


89. Útban a 90. felé

Az emberiség kihalását már megjósolták 2017-re, 2022-re. Most pedig 2025-re csak tettek mögéje egy kérdőjelet. Ez alkalommal az indok, hogy El Nino felé tartunk, plusz a napfolt tevékenység maximum lesz. Ennek következtében a hőmérséklet erősen megemelkedik, elszabadul metán a tenger fenékről, ami az emberiség kihalását jelentheti.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(3908) Könyv ismertető: Antalffy Tibor – Nostradamus kód

Én Michal de Nostradame az Úr Jézus Krisztusnak 1540. évében a Teremtő Úristen kegyéből kiválasztott szegények orvosa és istápolója Istentől vezérelt látomásaimat papírra vetem abból a célból, hogy azokkal az utókort figyelmeztessem az emberiség végnapjaira, amit elkerülni nem áll módjában, de amire megtisztult szívvel felkészülhet. Adjon nekem a teremtő erőt, kitartást és egészséget, hogy munkámat befejezhessem. Ámen.

Nostradamus kód

 

A III. világháború

Az emberiség végső háborúja, az anti-krisztus bajkeverése és az ítéletnapjának eljövetele az Úr Jézus születése után a 2023. évben.

 

 

Bevezetés

Nyugodt szívvel jelenthetem ki azt, hogy Nostradamus minden kétséget kizárva a középkor leghíresebb szereplője volt. Történészeket kivéve, Nostradamus kortársairól az utca embere név szerint senkit se ismer talán egy kivétellel, az pedig a méregkeverő hírében álló Medici Katalin. Az ok egyszerű, Nostradamus minden idők legrejtélyesebb személyisége volt, elsősorban azért, mert ő maga is így akarta.

Ahhoz semmi kétség nem fér, hogy Nostradamus rendelkezett hatodik érzékszervvel, látnoki készséggel, ami még életében bebizonyosodott. A jövőt pedig mindenki szeretné tudni, amit számtalan sarlatán ki is használ. Nem csoda, hogy amikor feltűnik egy látnoki készséggel valóban megáldott ember, mindenki érdeklődéssel fordul felé, és ez az érdeklődés mind a mai napig nem lankadt.

De nézzük a tényeket: Nostradamus egyértelmű bizonyossággal megjósolta, hogy Medici Katalin mindhárom fia király lesz. Ugyanígy megjósolta II. Henrik hirtelen halálát egy lovagi tornán szerzett sérülés következtében. Ez a baleset 1559-ben történt. Nostradamus jóslatait (próféciáit) tartalmazó könyvének első kiadása 1555-ben jelent meg, azaz 4 évvel korábban. Nostradamus a jóslatait négysoros versszakokban írta, úgynevezett qvadránt formákban, amikből százat fűzött egy csokorban. Száz ilyen négy soros versszakot „centuriának” nevezett el. Nos a próféciák első kiadásának I. centuria 35. qvadrántja teljes egyértelműséggel előre jelzi II. Henrik halálát. Lássuk!

Le lion jeune vieux surmontera,

En champ bellique par singulier duelle,

Dans caige d’or les yeux lui crevera,

Deux classesune, puis mourir, mort cruelle.

Ennek magyar szabad fordítása a következő:

Szemtől szemben a harcmezőn

a fiatal oroszlán legyőzi az időset.

Arany ketrecben kiszúrja a szemét,

És a két seb kegyetlen halálhoz vezet.

Életének derekán Nostradamus éveket töltött Olaszországban. Egyes leírások szerint az egyik alkalommal, egy szerzetessel találkozott, aki előtt belső indítéktól hajtatva letérdelt és „Őszentsége” megszólításban részesítette. A hódolatot a szerzetes értetlenkedés közepette visszautasította. Csakhogy ezt a szerzetest jó negyven évvel később V. Sixtus néven pápává választották. Az csak természetes, hogy az új pápa nem csak emlékezett a negyven évvel korábban történt jelenetre, de le is szűrte belőle a következtetést.

Ennél is pontosabban, és egyszerű szavakkal jósolta meg saját halálát. Tanítványának, egyben jó barátjának, Jean-Aymes Chavigny-nak 1566. július 1-én, este azt mondja, hogy „reggel már nem fogsz élve látni”. Másnap reggel megtalálták az élettelen testet. Nostradamus nincs többé. Nem csoda, hogy híre messze földekre elszárnyalt. De ki volt valójában ez a titokzatos Nostradamus? Ismerkedjünk meg vele!

1503. december 24-én született és közel 63 évvel később 1566 július 2-án halt meg. A két időpont között egy igen sokoldalú ember bontakozik ki a társának és tanítványának, Chavigny tollából származó életrajza szerint. Előbb doktori diplomát szerez, és orvosként praktizál, levezényel, és ami fontosabb, túlél két pestis járványt is, bár nem elbújt a járvány elől, ahogy azt sokan kortársai közül teszik, hanem aktívan kiveszi részét a gyógyításban. Két orvosi szakkönyvet is ír, de képzett csillagász és egyben asztrológus is. A csillagok járásával kapcsolatos ismereteit és azok szeretetét a rá nagy hatást gyakorló anyai nagyapjától mintegy örökölte.

A 40 éves Jean-Aymes Chavigny, tanítványa és munkatársa szerint éjszakánként Nostradamus valóságos transzcendens állapotba kerül, amelyek alatt látomásai voltak. Ilyenkor senki se zavarhatta és látomásait, papírra vetve, írott formában rögzítette az utókor számáéra. Maga Nostradamus úgy gondolta, hogy ezek a látomások a jövőre vonatkoznak, és élesen megkülönböztette őket az asztrológiai jóslatoktól, amiket nem vett oly nagyon komolyan.

A zsidó származású Nostradamus családja áttért a katolikus hitre, mert XII. Lajos 1501-ben kiadott rendelkezése szerint a Franciaországban élő zsidóknak három hónapon belül, vagy ki kellett keresztelkedni, vagy el kellett hagyni az országot. A két évvel később született Nostradamus a katolikus hitet egy életre magáévá tette. Meggyőződése szerint látomásai egy természetfeletti erőtől, tehát magától az Istentől származnak, és szilárdan hitt abban, hogy ezekkel az információkkal saját belátása szerint rendelkezik. (Mint később meglátjuk, rendelkezett is).

Életrajzírója szerint Nostradamus többször tett neki említést arra vonatkoztatva, hogy bár az előre látott események bekövetkezése elkerülhetetlen, azok pontos időrendjét, bekövetkezésük idejét nem tudja megmondani. Valószínűleg ez az oka annak, hogy próféciái össze vannak keverve, nem követik a kronológiát. Ráadásul a versszakokban egy bizonyos „tolvajnyelvet” használ, ami bőséges lehetőséget ad az irományok félremagyarázására.

Nem csoda tehát, hogy az elmúlt századok folyamán szó szerint százak akadtak, akik időről-időre Nostradamus Próféciáinak a magyarázataiba kezdtek, mert hatalmas igény mutatkozott rá. Ennek illusztrálására álljon itt egy példa. II. centuria, 75. qvadrán:

Foudre en Bourgonne fera cas portenteux,

Que par engin oncques ne pourroit faire,

De leur senat sacriste fait boiteux

Fera scavoir aux ennemis l’affaire.

Ennek versbe szedett, Szántai Zsolt által végzett fordítása a TRAJAN Könyves műhely kiadásában megjelent „Nostradamus Próféciák” című könyvben a következő:

Szokatlan madár hangja hallatszik,

A jól szellőző háznak csövéből.

A búza ára oly magasra szökik,

Hogy ember lakomázik emberből.

Most nézzük ennek a versszakasznak az angol interpretációját a Truth Revealed amerikai kiadó által megjelentetett Michael Rathford: The Nostradamus Code című könyvéből:

During WWW. III. and the great turmoil, an airplane will come for a landing on the deck of an aircraft carrier. It will be from a nation foreign to the country that owns the carrier. The balance of political powers of the two sides involved will be very complex and delicate.

The plane is from a power „slightly more aligned to the other side” although still basically neutral. But to have any kind of contact with the country that owns the carrier would have severe political repercussion relative to the war, so the generals of the carrier are reluctant to give permission to the plane to land. The plane will carry an important political or military leader and an important emissary who needs to deliver important documents and messages. The situation will be very fragile and volatile.

Először is tekintsünk el attól az apróságtól, hogy angolul a III. Világháború kifejezésben csak 2 darab W van (World War). A 3 darab W az Internet jelzése (World Wide Web). Ennek ellenére a szerző következetesen a „WWW III.” kifejezést használja, csak általa ismert okból kifolyólag. Másodszor pedig a versszak interpretációja még ránézéssel is sokszorosa az eredeti szövegnek. Ez önmagában még nem lenne baj, de a bővítésen kívül találhatunk az értelmezésben megmagyarázhatatlan félreértéseket is, ami a magyar fordítás elolvasása után mindenki számára nyilvánvalóvá válik. Lássuk tehát a fordítást:

A III. Világháború és a nagy felfordulás alatt egy repülőgép fog leszállni egy anyahajóra. A repülőgép nem ahhoz az országhoz fog tartozni, amihez az anyahajó. Az érdekelt két oldal politikai hatalmát gyakorlók egyensúlya igen bonyolult és gyenge lábon álló lesz.

A repülőgép egy olyan országhoz fog tartozni mely „egy kissé jobban a másik oldalhoz fog húzni” bár alapvetően semleges lesz. Azonban, ha az anyahajót birtokló országgal bármilyen kapcsolatot felvenne, úgy az a háborúra kiható súlyos politikai vesztességet jelentene, ezért az anyahajót irányító tábornokok vonakodva fognak engedélyt adni a repülőgép leszállására. A repülőgépen egy nagyon fontos politikai vagy katonai vezető lesz, valamint egy megbízott küldött, akinek fontos dokumentumokat és üzeneteket kell átadni. A helyzet igen kényes és könnyen felborítható lesz.

El kell fogadnunk azt a megállapítást, miszerint Nostradamusról, jóslatairól és életéről megszámlálhatatlan könyv, cikk, elemzés, sőt játék – vagy dokumentumfilm is készült. Próféciáit természetesen százan százféleképpen magyarázták. Azt mondani se kell, hogy a „megfejtések” tökéletesen alkalmazkodtak a „megfejtés” idejében tapasztalható politikai és gazdasági helyzethez, eseményekhez. Erre ragyogó lehetőséget nyújt a már említett tolvajnyelv. Nostradamus szövege valóban igényli az értelmezést, és ha már igényli, akkor szabad az út az értelmezők előtt.

Az anyahajós jóslat olvasása után lehetetlenség nem gondolni arra, hogy az USA a Csendes-óceán nyugati medencéjében háborús előkészületeket hoz létre Kína ellen, de egy harmadik hatalom – Oroszország – érdekeltsége ellen is. Teljesen mindegy, hogy valaki hisz a jóslatban vagy sem, ezen jóslat fordításakor ezt a háborús helyzetet közönséges halandónak lehetetlenség volt előre látni.

Persze ember legyen a talpán, aki Nostradamus írásait értelmezni tudja. Az eredeti szöveg olvasása közben az ember nem tud szabadulni a gondolattól, hogy Nostradamus a kétértelműséget tudatosan alkalmazza. Ennek ellenére a Próféciák egyre keresettebbek lettek. Az első kiadást a második bővített kiadás követte 1557-ben. A bővítés pedig nem kevesebb, mint 300 versszakot jelentett. 1558-ban a Próféciák további 300 versszakkal bővültek. Végül néhány évvel halála után, 1568-ban a műve újfent kiadásra került.

A legújabb korban, azaz 1980-tól kezdve, elsősorban Franciaországban, Nostradamus újra „divatba jött”. 1983-ban adták ki Nostradamus személyes levelezését, valamint az 1557-es Próféciákat eredeti, változatlan formában. Ezek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy számos Nostradamusra vonatkozó korábbi állítás egyszerűen nem összeegyeztethető a jól dokumentálható tényekkel.

Nagy figyelmet elsősorban levelei kaptak, mert az interpretálók ezekből vélték fellelni a Proféciák megfejtésének kulcsát. Caesar fiához írt levelében pesszimista jövendölés található a világ sorsával kapcsolatban (Isten irgalma egy ideig nem fog kiáradni, Fiam, amíg jóslataim többsége be nem teljesedik. Ezek beteljesednek a nagy forradalom megvalósulása által. Többször sötét viharban szétzúzom és széttöröm őket, nem kegyelmezek, mondja az Úr.) Külön fel kell hívni a figyelmet a „nagy forradalom” említésére, ami – mint később látni fogjuk – valóban óriási jelentőséggel bír ezen könyv megjelenését illetően.

Az utókor azonban meglehetősen ambivalensen állt hozzá. Jacques Halbronn szerint a Prófécia Nostradamus halála után írt, politikai célú hamisítvány. Ugyanakkor a másik véglet szerint a Próféciák nem csak, hogy Nostradamus eredeti írásai, de Nostradamus maga ténylegesen próféta is volt.

Ezzel szemben a valóság az, hogy Nostradamusnak valóban voltak jövőbelátó képességei, amivel tökéletesen tisztában is volt. Viszont környezetét nem tartotta méltónak arra, hogy a jövőt illető ismereteit megossza velük. A Próféciákat elsősorban üzleti megfontolásból írta, mert népszerűségükben abszolút biztos volt. Ugyanakkor szándékosan alkalmazott obskúrus szöveget a kíváncsi kortársak megtévesztésére.

Látomásait világos, egyértelmű formában egy bőrkötéses, külön könyvben írta le, amit mindig magánál tartott, és amit 1556 június 17-én, Joseph Roche közjegyzőnél írt végrendelkezése szerint hűséges munkatársának, Chavigny teológusnak, vele együtt a legnagyobb titoktartás mellett el kellett temetnie. Koporsóját a salomi ferencesek templomában helyezték el.

Így esett, hogy Nostradamus valós jövendölései a szó legszorosabb értelmében vele együtt a sírba szálltak, a Próféciákban található kusza és zavaros jóslatokat pedig itt hagyta az utókornak, hadd rágódjanak rajta. A történetnek azonban itt még nem szakad vége.

Jóval több, mint kétszáz évvel később, egészen pontosan 1791 nyarán a francia forradalom kellős közepén a salomi csőcselék a templomot és vele együtt Nosradamus sírját is feldúlta, az ott talált csontokat szétdobálták. A koponya alá helyezett bőrkötéses könyvet azonban egy fekete köpenyes, titokzatos, morc alak magához vette és köpenye alá rejtve, hazavitte. A mind máig ismeretlen személy otthona csendes magányában izgatottan felnyitotta az időnek kitűnően ellenálló vaskos, bőrkötéses könyvet, amiben – legnagyobb meglepetésére – a tele írt lapokon nem francia szöveget talált, hanem valami egészen mást.

A később „Leather book” néven nyilvántartott könyvben kizárólag  „ötbetűs” szavak beláthatatlan sorozata volt látható, semmi egyéb. Minden egyes szó öt „betűből” állt, de ezek nem a jól ismert latin betűk voltak, sokkal inkább egyszerű jeleknek voltak tekinthetők, szám szerint 64 különbözőfajta. A fekete köpenyes idegen azzal tisztában lehetett, hogy óriási érték van a kezében, de nem tudott mit kezdeni a könyvvel.

Két évvel később, vagyis 1793 novemberében az 1675-ben alapított Greenwichi Csillagvizsgálóban székelő Angol Királyi Csillagász (England’s Astronomer Royal) komornyikja egy szerdai nap késő délutánján belépett gazdája dolgozó szobájába és jelentette, hogy egy bizonyos Mr Soway kíván az ország főcsillagászával beszélni. Nevil Maskelyne tiszteletes megkérdezte komornyikjától ki ez a Mr Soway, és hogyan néz ki. A komornyik előadta, hogy Mr Soway nem árult el semmit magáról, magas megtermett alak, fekete köpeny van vállaira terítve, meglehetősen ápolatlan, van nála egy közepes méretű kézitáska, és erős francia akcentussal beszéli az angolt. Dr Maskelyne némi töprengés után intett a komornyikjának, hogy vezesse be Mr Soway-t.

A kölcsönös üdvözlés után a főcsillagász hellyel kínálta az idegent, majd az után érdeklődött, hogy mi járatban van. Mr Soway kertelés nélkül, azonnal rátért a tárgyra és magát a francia forradalom egyik üldözöttjének vallva, arra kérte a főcsillagászt, hogy igen fontos tudományos okmányokat letétbe helyezhessen nála addig, amíg a forradalom nem konszolidálódik.

Tekintettel arra, hogy Nagy-Britannia az európai politikai egyensúly felbomlásától félve éppen egy francia ellenes koalíció összehozásán szorgoskodott, és a francia forradalom üldözötteit meglehetősen nagy szimpátia vette körül, a főcsillagász belement a felkérésbe. Ekkor Mr Soway a kézitáskából kivett egy bőrkötéses könyvet, amit madzaggal átkötött és a főcsillagásztól kért pecsétviaszt ráfolyatta a csomóra, majd a még képlékeny pecsétviaszba belenyomta pecsétgyűrűjének címerét.

Ez az eljárás tökéletesen megfelelt a kor szellemének. A lepecsételés után a két férfi megegyezett abban, hogy az átkötött könyvet a főcsillagász csak személyesen Mr Soway-nak adhatja vissza, vagy olyan személynek, aki Mr Soway pecsétgyűrűjét magával hozza. Ezt követve Dr Maskelyne becsöngette komornyikját és tea felszolgálását kérte tőle. Amíg a tea elkészítésére vártak Mr Soway beszámolt XVI. Lajos kivégzéséről, valamint a Robespierre és Saint-Just jakobinus terrorjának részleteiről.

Teázás után Mr Soway csendben távozott, miután a főcsillagász „good luck to you” mondattal sok szerencsét kívánt neki. Az est hátralévő részében a főcsillagász azon gondolkodott, hogy az esemény elég figyelemreméltó-e ahhoz, hogy jelentse a Királynak. Végül úgy döntött, hogy a letétbe helyezett könyv semmi külpolitikai fontossággal nem bír, ezért az eset jelentése teljességgel felesleges. Az átkötött Leather Book-ot pedig feltette a csillagvizsgáló könyvtárának legfelső polcára, a hivatalos naplóba pedig beírta az eseményt, és mi tagadás, néhány nap alatt teljesen megfeledkezett az esetről.

Dr Nevil Maskelyne tiszteletes királyi főcsillagász pozícióját 1765-től 1811-ig, azaz haláláig tartotta meg. Összegezve 46 éven keresztül viselte a címet, vagyis a Leather book átvételétől számítva még élt 18 évet, de a Mr Soway néven bemutatkozó idegen a könyvért nem jelentkezett. A következő főcsillagász John Pond a poszt megöröklésekor a leltár kiemelt tételeként nyilvántartott Leather book-ról és a könyv átvételéről szóló naplóbejegyzést tudomásul vette, de számos tevékenysége mellett külön figyelembe a Leather book-ot nem részesítette. 1835-ben bekövetkező halála után a királyi főcsillagásznak Sir George Biddell Airy-t nevezték ki, aki 1850-ben arra a következtetésre jutott, hogy a Leather book letétbehelyezője már minden valószínűség szerint nem él és titkát magával vitte a sírba. Ezért úgy döntött, hogy a tudományos titkokat őrző könyvet felnyitja. Lelkiismeretét azzal nyugtatta meg, hogy a közel 60 évvel korábban papírra vetett tudományos titkokon az idő azóta egészen biztos túlhaladt, tehát kitudódásuk semmilyen érdeket nem sérthet.

Sir George-t azonban hatalmas meglepetés érte. A könyv kinyitásakor pont az a kép tárult elé, amit 1791-ben a koponyacsont alól elorozott könyvet  otthonában felnyitó férfi látott. Ötbetűs szavak sokaságát, ahol a betűk valójában ilyenfajta jelek voltak:  & È à { Õ       Ä § Ñ * s     U °% k # w     Sir George némi töprengés után a Leather book-ot visszatette a helyére és azon gondolkodott, hogy konzultálnia kellene Newton utódjával, Sir Joseph Larmor-ral az előző évben kinevezett Lucasian Professor of Mathematics cím viselőjével. A gondolatot tett követte és Sir Joseph-el összehozott egy találkozót még azon a héten.

Sir Joseph meglepődése semmivel se maradt el a főcsillagász meglepetésétől. Az mindkettőjük számára teljesen egyértelmű volt, hogy itt valamiféle kódolásról van szó. Az viszont nem derült ki számukra, hogy a Leather book szerzője Michel de Nostredame, mert explicit erre semmi nem utalt. A könyv az első sortól az utolsóig semmi mást nem tartalmazott, mint ezeket a fránya ötbetűs szavakat. Végül megegyeztek abba, hogy Sir Joseph a könyvet magához veszi és megpróbálja megfejteni a kódot.

A fiatal Larmor másfél évig foglalkozott a megfejtéssel, de eredményt nem tudott felmutatni. Azt hamar kiderítette, hogy a jelek száma összesen 64. Ezek 5-ös csoportokba osztása azt jelentette, hogy összesen 64 x 63 x 62 x 61 x 60 variáció lehetséges, ami több mint 9 milliárd, egymástól különböző ötbetűs szót jelent. Ennyi szó azonban a francia nyelvben nincs, ezért annak a feltételezése, hogy minden egyes „szó” valójában egy bizonyos francia szót jelent, rossz megközelítésnek tűnt.

Végül is a Lucasian Professornak be kellett látnia, hogy a feladat számára megoldhatatlan, és evvel a Leather book az ő könyvtárának egyik szegletébe került. Közvetlenül 1903-ban bekövetkező halála előtt a könyvet még egyszer elővette, de ez a próbálkozás puszta nosztalgiánál nem jelentett többet. A kód megfejthetetlen marad.

A következő próbálkozó professor Sir Richard van der Riet Woolley volt, aki Newton katedráját 1956-ban vette át. Tíz évvel később, 1966-ban számítógép segítségével próbálta feltörni a kódot, de hamar belátta, hogy az adatok betáplálása a lyukasztott szalaggal egy olyan embert őrlő feladat, ami feltétlenül indokolttá teszi a kódfeltörés bizonytalan időre történő felfüggesztését. Sir Richard később bekövetkező halálakor a Lether book még mindig őrizte titkát.

Newton cambridge-i katedráját 1980-ban a motoros neuron betegségben szenvedő Stephen Hawking foglalta el, akit mozgásában súlyosan korlátozta betegsége. Ennek ellenére Hawking 1990-ben úgy gondolta, hogy a Leather book megfejtésének eljött az ideje. Az akkori komputer technika lehetővé tette a kód feltörésének újfent megkísérlését. A jelentős mennyiségű adatot CD-re rögzítették, majd 2 hónapos munkával készítettek egy programot. Az adatok betáplálása után elindult a számítógép programjának a futtatása. Nem egész két héttel később, este 10 óra tájban a számítógép nyomtatója kattogni kezdett. Hawking asszisztense nem akart hinni a szemének. A kinyomtatott szöveg minden második szava egy-egy latin szó volt. A közbeeső „szavak” viszont randomizált halandzsának voltak nevezhetők. Úgy tűnt Nostradamus értette a módját, hogyan kell munkáját átmenteni a XX. század végére. A töltelékszavak beiktatása mellett Nostradamusnak volt egy másik trükkje is. Minden egyes latin szónak 24 különböző ötbetűs kombinációja volt. Nostradamus ezek közül bármelyiket használhatta és váltogatva használta is. Ezért az ötbetűs szavak gyakoriságából nem lehetett következtetni a szó lehetséges értelmére.

Minden esetre a megfejtők részére a következő, most már nagyon egyszerű lépés az értelmetlen töltelékszavak kiiktatása volt, és előállt a végleges, remélhetően értelmes, összefüggő latin szöveg.

Az eredményről az asszisztens azonnal értesítette Hawkinget, aki intézkedett a szöveg angolra fordításáról és szigorú utasításba adta, hogy a szöveget senki nem ismerheti meg addig, amíg ő erre engedélyt nem ad.

A fordítás két hét alatt lett kész. A fordító, Hawking és asszisztensének legnagyobb meglepetésére a dekódolt szöveg Nostradamus 1550-ben írt bemutatkozásával, és annak közlésével kezdődött, hogy a jövendölés az emberiség végnapjairól szól, aminek főcíme a „III Világháború, 2016″ volt.

Ne felejtsük el, hogy a kód feltörése 1990-ben történt, éppen a hidegháború végén. Hawking végigolvasta a könyvet és úgy döntött, hogy azt el kell juttatni a Brit Prime Ministerhez. Előtte azonban az anyagot át kellett néznie egy szakértőnek, aki a hadászati és politikai terminológiákat behelyettesítette a szövegbe. Erre azért volt szükség, mert Nostradamus idejében se Amerika, se Ausztrália nem volt ismert, csak úgy, mint a repülőgép anyahajó, interkontinentális rakéta, műhold, stb. Ezeket a fogalmakat Nostradamus körülírta. Például a „délkeleten messze elhelyezkedő, óriási szigetország” Ausztráliát, a „hatalmas, vasmadarakat szállító hajó” anyahajót, míg a „gyorsan mozgó, nagy robbanó erejű, hosszúkás ágyúgolyó” rakétát jelentett. Ugyanakkor a különböző politikai posztokat, és történelmi szerepeket betöltő személyeket Nostradamus nem nevezett nevükön. Obama amerikai elnököt például úgy írt körül, hogy „egy, még fel nem fedezett, távoli kontinens nagy hatalmú királya”. A körülírt világpolitikai szereplők neveit is a szakértőnek kellett behelyezni a szövegbe.

Az angol fordítás, ilyenformán történő modernizálása után, Hawking újfent betekintett a szövegbe, de azt „emészthetetlennek” találta. A szöveg majdnem hogy összefüggéstelen tőmondatokból állt. Példa a szövegből: Obama elnök nem tudott dönteni. Irakban három szekta harcolt. Az elnököt sokan támadták hazájában. Irán nagy befolyással bírt. A zsidók országa a harcok folytatásáért küzdött, stb. A szinte nyomorék Hawking, az őt közelebbről nem ismerők meglepetésére, nem volt hozzászokva a félmunkákhoz, ezért a végső simítás céljából egy további cambridge-i szakértőt kért fel, hogy a szövegbe helyezzen be a lényeget nem megmásító „töltelék” szavakat, amik a szöveget összefüggővé és könnyen értelmezhetővé teszik.

Amikor ezzel a munkával is készen voltak, a most már akár hadijelentésnek is beillő anyagot Hawking haladéktalanul átküldte a miniszterelnök részére, megszabadulva ezzel a kellemetlenek érzett felelősségtől, és visszatérhetett az asztrofizikai problémák feszegetéséhez.

Ha csak ennyi történt volna, akkor ezeket a sorokat sose olvashattad volna el. Azonban nem lehet tudni, hogyan, milyen szándékkal és kik által, de a Leather book teljes fordításának modernizált formája 2005-ben egyetlen órára felkerült a világhálóra. Egyetlen órára. Ennek ellenére többen letöltötték és a szöveget előbb alávetve egy újabb, apró részletekre is kitérő átfésülésnek, nagy titokban, ismeretlen példányszámban kinyomtatták.

Csakhogy Nostradamus: WW.III. 2023 című könyve mindössze fél napig volt néhány könyvesbolt polcán, amikor a Brit belügyminisztérium döntése alapján az össze példányt összeszedték és bezúzták. Ennek oka azt volt, hogy 2005-ben már két éve folyt Irak pacifikálása, és az eredmény nem csak siralmasnak volt mondható, de az is kiderült, hogy az Irak lerohanását indokolttá tevő iraki tömegpusztító fegyverek megléte finoman szólva csupán képzelődés volt, de azt is mondhatjuk, hogy szemen szedett hazugság.

Azonban, ahogy az lenni szokott, a kinyomtatott könyv néhány példánya megmenekült. Ezek egyike adta az alapot a magyar nyelvű fordításhoz.

___________________________________________________________
___________________________________________________________
_________________________

(VM-237) Csak tíz nap a világ

Tibor bá’ csodálatos női online

 


89. Útban a 90. felé

Életem első munkahelye a Magyar Gyapjúfonóban volt a Rákosi-terror kellős közepén. Hogy mást ne mondjak, az „ellenségtől” való paranoiás félelem miatt a munka befejezése előtt néhány perccel a használt indigókat összeszedték az irodában, és éjszakára gondosan elzárták egy páncélszekrénybe. Ennek ellenére a legjobban gyűlölt és rettegett személy nem a párttitkár volt, hanem a normás, aki – a melósok fizetését illetően – élet-halál ura volt. Ugyanis ő állapította meg, hogy egy-egy gépen darabra, kilóra, stb. mennyi a norma, vagyis a 100 százalékos teljesítéshez mennyit kell produkálni. A gépen termelő dolgozónak a norma teljesítésének megfelelően számolták ki a bérét. Mivel a norma az adott gép teljesítőképességének a 100 százaléka volt, elméletileg a normát 100 százalékra nem lehetett (volna) teljesíteni, hiszen valami apró állóidő mindig van 8 óra alatt. Ennek ellenére a melósok a normát rendre 105-108 százalékra teljesítették, és persze kapták utána az 5-8 százalékkal több pénzt, mint amennyit az Állam nekik szánt. Mi volt a trükk?

Amint a normás megtudta, hogy egyik vagy másik gép teljesítménye átlépte a 100 %-ot, azonnal a helyszínre sietett és lemérte a gép fordulatszámát, stb. és megállapította az új normát, amit megint 108 százalékra teljesítettek. Ugyanis amikor az üzem területén meglátták a normást, a hír futótűzként terjedt el. A melósok a gép meghajtását biztosító, transzmisszióról lecsatlakozó meghajtó szíjat egy állító csavar segítségével meglazították. Ennek következtében a meghajtó szíjon egy bizonyos szlip (A hajtott tengely fordulatszámának viszonylagos elmaradása a hajtó tengelyhez képest) jelentkezett, ami a gép fordulatszámának csökkenésével járt. Miután a normás ezt lemérte, és eltávozott a műhely területéről, a melós a meghajtó szíjat újra megfeszítette.

A normás persze csak a dolgát végezte, de pont ezért képezte a közutálat tárgyát. Ezen segíteni nem lehetett. A melósok mindent megtettek, hogy a normást elüldözzék, na persze, hiába, mert kaptak helyette másikat, de mégis. A mi normásunk, Kun Sanyi utcai cipőjét az öltözőben egy 100-as szeggel a fapadlóhoz szögelték. Amikor Sanyi 4 óra után átöltözött, majd belebújt az utcai cipőjébe, nem tudott egy lépést se tenni, mert ellépés helyett kijött a lába a cúgos cipőből. Más alkalommal a központi záras íróasztalának középső fiókját alulról egy facsavarral hozzárögzítették az íróasztal vázához. Másnap hiába nyitotta ki a zárat, a fiókot nem lehetett kihúzni, a központi zár miatt persze a többi fiókot se. Sanyi délelőtt 10-re teljesen szétverte az íróasztalát, mert nem tudott rájönni, miért ragadtak be a fiókok .

Persze nekünk, irodai alkalmazottaknak Sanyival semmi bajunk nem volt, sőt, egy kicsit sajnáltuk is, bár fizetése közel felével volt több a mienkénél, jól lehet alig múlt 26 éves. A magam részéről mégsem a kiemelkedő fizetését irigyeltem tőle, hanem azt a magabiztosságot, amivel a nőket kezelte, és persze az eredményezett sikert a nők terén. Ezekre a sikerekre pedig gyakran fény derült, mert abban az időben az emberek főszórakozása a munkahelyi „bálok” voltak, amit a gyár amatőr színgárdájának előadása előzött meg a szebb napokat látott, kultúrteremnek előléptetett raktárhelyiségben. Hát igen, nyugtattam magam, egy normásnak könnyű a dolga, tőle függ az összes csaj fizetése. Csakhogy a szél máshonnan fújt, bár nem tudtam róla.

Aztán egyik vasárnap délelőttre vele együtt voltam kijelölve népnevelni, ami abból állt, hogy a megadott címlista alapján felkerestünk ismeretlen családokat, bekopogtunk és megkérdeztük a véleményüket politikai kérdésekről, valamint iparkodtunk azt a „helyes” irányba terelni. Hülye dolog volt, de nem lehetett kibújni előle. Közben, amíg címről-címre jártunk, igyekeztünk valamivel eltölteni az időt. Így esett, hogy sikerült megtudnom a nagy talány titkát.

Sanyi szerint minket, férfiakat azért esz a fene a nők után, mert sikerül nekik elhitetni velünk, hogy nekik a szex nem fontos, és ezért az engedékenység részükről egy kegy. Én persze minden szavát úgy lestem, mintha ő lett volna maga a Messiás.

–                   Képzeld el, – kezdte a meséjét – én 1944-ben érettségiztem. – ettől a perctől kezdve ittam a szavait.

–                   Abban az időben az volt a szokás, hogy ezt az eseményt megünnepelték. Volt olyan gyerek, akinek az apja adott néhány pengőt, hogy menjen el egy kupiba.

–                   Te is elmentél egy kupiba? – érdeklődtem.

–                   Nem, az én apám a fronton volt, csakúgy, mint sok más százezer javakorabeli férfi. Az anyám 200 pengőt adott, hogy teljesen egyedül töltsek tíz napot a lillafüredi Palotaszállóban. Mindjárt az első este szmokingba öltözve lementem vacsorázni az étterembe.

–                   Szmokingban? – csodálkoztam el.

–                   Hát persze, a háború előtt az emberek nem jártak az Operába melegítőnadrágban, ezt csak Rákosi vezette be. Na szóval, lementem vacsorázni, a pincérnő egy asztalhoz vezetett és hozta az étlapot. Közben körülnéztem. Körülbelül az asztalok fele volt foglalt, de ritka volt, ahol egy férfi és egy nő ült.

–                   Mért, kik ültek? – kíváncsiskodtam.

–                   A legtöbb asztalnál két nő ült.

–                   Ja persze, a háború miatt – szóltam közbe.

–                   Természetesen. Kevés férfi volt itthon, a jómódú nők kettesével jártak. Én meg azon törtem a fejem, hogy ismerkedhetnék meg valamelyikkel.

–                   Mi volt a probléma? – érdeklődtem.

–                   Akkoriban nem lehetett csak úgy leszólítani valakit, ahogy manapság teszik: Odamész egy csajhoz és elhívod zakatolni (fiúk és lányok közös szabadtéri mozgalmi játéka énekléssel egybekötve).

–                   Hát akkor mit csináltak? – érdeklődtem.

–                   Akkoriban a bemutatás kötelező volt, ha egy nőnek nem mutattak be, akkor azzal a nővel nem kezdhettél ki. Ilyen egyszerű.

–                   Mi volt a megoldás?

–                   Akkor még azt hittem, semmi, de tévedtem. Megettem a levest, a pincér elvitte a tányért, ekkor az egyik asztaltól felállt két huszonéves, piszok csinos nő és megindultak felém. El nem tudtam képzelni, mi lesz. Megérkeztek az asztalomhoz, megálltak, én természetesen felálltam, mire az egyik megszólalt. „Kedves uram, engedje meg, hogy bemutassam legjobb barátnőmet, Marikát.” Ezzel a barátnő felém nyújtotta kesztyűs kezét, amit én megcsókoltam, összecsaptam a bokáimat és közöltem, hogy Kun Sándor vagyok. Na most, a másik nő szólalt meg, „Örvendek, és engedje meg, hogy én is bemutassam legjobb barátnőmet, Erzsikét.” Megint egy kinyújtott kéz, megint egy bokacsattanás, kézcsók, örvendek, és valószínűleg alaposan el is pirultam.

–                   És mi történt ezután? – kérdeztem izgatottan.

–                   Egy darabig hárman álltunk az asztal körül, és egy szót se szóltunk, amíg eszembe nem jutott, hogy meg kellene őket hívni. Aztán valahogy kijött a számon, hogy „hölgyeim engedjék meg, hogy meghívjam önöket az asztalomhoz.”

–                   Röhögnöm kell – vallottam be. – Ez olyan, mint egy angol filmjelenet.

–                   Hát igen, akkoriban így működött a világ. Nem is mentünk akkor népnevelni vasárnap délelőtt egy proli környéken.

–                   És hogy folytatódott? – érdeklődtem.

–                   Hogy folytatódott, apukám? Beszélgettünk, sétáltunk a parkban. Bármit mondtam, a nők kacagtak rajta, és olyanokat kérdeztek egymástól, hogy: „hát nem édes?! ” Közben kiderült, hogy mind a kettőnek katonatiszt a férje, és természetesen az orosz fronton harcolnak. Ez még nem lepett meg, csak az, amikor megkérdezték, hogy melyikükkel kívánom tölteni a mai éjszakát.

–                   Na, ne hülyéskedj, ezt kérdezték?

–                   Igen, de én csak egy kicsit lepődtem meg.

–                   És melyiket választottad?

–                   Nem mindegy? Amikor egyikük átjött a szobámba azzal kezdte „ugye szűz vagy?” Persze zavarba jöttem, mert addig a percig nem tegeződtünk, aztán meg nem szívesen vallottam be gyakor­latlanságomat. De nem volt probléma. Másnap a másik nő aludt velem, és ez így ment addig, amíg vissza nem utaztam Pestre.

–                   Minden este keféltél? – esett le az állam.

–                   Na hallod, annyi idős lehettem, mint most te. Biztos vagyok benne, neked is menne a dolog.

–                   Hát, – gondoltam át a dolgot – egészen biztos, és mi lett azután? – érdeklődtem.

–                   Semmi. Természetesen névjegyet cseréltünk, ráírtuk a telefonszámokat, fogadkoztunk, hogy majd telefonálunk. Egy darabig vártam, hogy valamelyik felhív, de nem hívott. Aztán én próbálkoztam, de rossz számokat adtak meg. Ennyi.

–                   Ezzel kész? – kérdeztem némi aggodalommal.

–                   Háború volt, apukám, pár nappal később engem is behívtak.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
_______________________________________

(3907) Szörnyű világ

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Milyen szörnyű világ vár az emberiségre

Írta: Munir Shafiq  (Information clearing house)

 


89. Útban a 90. felé

Hogyan értelmezzük azt, hogy az Egyesült Államok katonai frontot kezdeményez Ukrajnában Oroszország ellen? A katonai front megnyitásának ténye Ukrajnában valóban azt jelzi, hogy Oroszország mozgósította a katonai erőket és megkezdte a háborút, de valójában az Egyesült Államok áll az ukrajnai háború kitörésének előkészítésében. Ez annak köszönhető, hogy könyörtelenül törekszik a NATO bővítésére, olyan mértékben, hogy Ukrajnát is taggá akarta tenni, és ezzel Oroszországot bekeríti. Cél Oroszország teljesen belenyugvásra és megadásra kényszerítse.

A 2014-es ukrajnai puccs után az Egyesült Államok az Oroszországgal barátkozó ukrán rezsimet akarta megváltoztatni, és veszélyesen felfegyverezni a hozzá lojális új rezsimet. Ez közvetlenül fenyegeti az orosz nemzetbiztonságot, ami azt jelenti, hogy az USA háborúra kényszerítette Oroszországot, és közben abban reménykedik, hogy Oroszországot stratégiai vereség éri.

Ezt mutatta mindaz a lépés, amely a háború eszkalálására, és nem a lecsillapításra, illetve Oroszország és Ukrajna közötti megegyezésre, a háború megállítására tett. Az Egyesült Államok minden eszközzel nyomást gyakorolt ​​Európára, hogy bevonja a háborúba, az ukrán hadsereg felfegyverzésével és Zelenszkij elnök támogatásával.

Meg kell figyelni az amerikai politikát az ukrajnai háború kitörésétől a mai napig. Ez az Oroszországgal való kapcsolattartásban új stratégiát mutat. Amerika új hidegháborút indít nem csak Oroszországgal, hanem Kínával is. Ezen kívül az orosz konfrontációt Kalinyingráddal eszkalálja, ami az oroszokat a háború kiterjesztésére készteti.

Ez azt jelenti, hogy az ukrajnai háború a kezdet, amikor is a világ egy új globális katonai konfliktus szakaszába lépett, és nem tér vissza az ukrajnai háború előtti nemzetközi helyzethez, és nem tér vissza egy új típusú megbékéléshez sem.

Ha ez a következtetés helyes, ez azt jelenti, hogy a világháború olyan szakaszába lépett, amely a nagyhatalmak nukleáris szintjét, és az első és a második világháború elterjedését nem éri el.

Ugyanakkor az európai politikák nyomon követése és a hetesek csoportjának augusztus 24-26-i konferenciájának előkészítése révén észrevehető, hogy ezek a politikák az ukrajnai katonai helyzet eszkalálására irányulnak. Európát militarizálják, ahelyett, hogy megpróbálnák – ahogyan azt sokan várták – az ukrajnai háború eszkalációját visszafordítani.

Európában eddig a háború sok kárt, gazdasági veszteséget és társadalmi válságot okozott. Egy másik kérdés, Európa  új integrált stratégiába lépett-e be, vagy az amerikaival párhuzamosan, szembesül-e Oroszországgal és Kínával kapcsolatos ellentmondásokkal?

Valóban voltak Németország és Franciaország részéről érkező jelzések, amelyek inkább megoldást kerestek a katonai eszkalációra, illetve megoldást kerestek Ukrajna és Putyin között, de ez együtt járt az ukrán hadseregnek nyújtott katonai támogatásukkal. Ennek megfelelően elmondhatjuk, hogy mind Németország, mind Franciaország (és Európa általában) ugyanazon a pályán halad, amelyet az USA kijelölt.

Ez tehát azt jelenti, hogy a 2022. június 28-i a hetek konferenciáján minden számítás, amely az európai gazdasági nyereségek és veszteségek számításán alapult, a Putyin legyőzését célzó háborús stratégia alá került. Természetesen a nukleáris szint elérése nélkül, de igen közel hozzá. Mára csak a magyarázatot kell megtalálni: Miért van ez az amerikai stratégia eltolódása a nukleáris szint felé.

A válasz az, hogy a hidegháborúnak két fő vonása volt: egyrészt a fegyverkezési verseny, másrészt a gazdasági, tudományos, pénzügyi és politikai verseny. Így a második futam lett a legfontosabb és legdöntőbb, miután mindkét oldalon a nukleáris fegyverek fejlesztése miatt kizárták a világháború lehetőségét.

Itt a második futamban nagy volt a különbség az USA és a Nyugat javára, ami a szovjetek vereségéhez vezetett. Ma Kína kiemelkedő versenytárs ezen a második területen és láthatóan hamarosan megelőzi az Egyesült Államokat.

Az USA rájött, hogy esélye sincs felvenni a versenyt Kínával, amely előnyét további húsz-harminc évig tartó hidegháborúvá kívánja változtatni. Ezért az USA úgy találta, hogy a jelenlegi ellentmondást katonai stratégiával kell feloldani, amely nem korlátozódik a fegyverkezési versenyre és a békés versengésre, hanem inkább Ukrajna mintáját követi, amely később nagyobb léptékben általánosíthatóvá változtatható.

Ennek megfelelően, várható a nagyhatalmak között a globális háborúk világa, akár az atomszinttel, vagy annak elérése nélkül. Ha ennek a világnak „szerencséje” van, akkor az utóbbi eset állhat be. Micsoda szörnyű világ vár az emberiségre!

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(1375) A növekedés határai és a határtalan butaság

Tibor bá’ online

 

~aa02150 éves a növekedés határai (The Limits to Growth) címen az MIT egyik kutatócsoportja (Dennis Meadows, Donella Meadows, Jorgen Randersand, William Behrens III.) 1972-ben kiadta első könyvét. A könyv összefoglalta a néhány évvel korábban, Római Klub (Club of Rom) néven megalakult értelmiségi csoport tanulmányának eredményeit. A tanulmány az egész világ gazdaságának alakulását vizsgálta „system dynamics” nevű matematikai modell segítségével, amit korában Jay W. Forrester fejlesztett ki. Az akkor még újdonságszámba menő számítógép felhasználásával az LTG (Limits To Growth) világ modell követni tudta néhány változó kölcsönhatását az idő függvényében. A szerzők különböző feltételezések mellett létrehoztak néhány szcenáriót a Föld jövőjét illetően, és arra a következtetésre jutottak, hogy amennyiben bizonyos lépéseket nem tesz meg az emberiség, a világgazdaság (értsd: civilizált társadalom) valamikor a XXI. században össze fog omlani. Az összeomlásnak az erőforrások kimerülése, a túlnépesedés, valamint a növekvő szennyezés kombinációja lesz az oka.

Csakhogy 1972-ben az emberiség a II. világháborút követő két évtizeden át tartó, töretlen gazdasági fejlődést élte meg. Széles körű volt az optimizmus, és a minden problémát megoldó technológia fejlődésében való hit. Az, hogy a természeti kincsek mennyisége véges, fel se merült, és úgy tűnt, hogy a „növekedés határai” – ha ilyenről egyáltalán beszélni lehetett – oly messze volt a távoli jövőben, hogy az emberiségnek semmi oka se lehetett az aggodalomra. De, ha netán közelegne, akkor is itt van a folyamatosan fejlődő technológiai, ami majd mindent problémát megold. Az atomerőművek sorra épültek, lassan minden család gépkocsihoz jutott, az első ember nemrég járt a Holdon, a jövő fényesebbnek tűnt, mint bármikor a múltban. Ilyen viszonyok között az LTG hirtelen közzétett eredményei sokkolóan hatott.

Rögtön a megjelenése után a tanulmány komoly viták tárgyát képezte. Az érdeklődés óriási volt, a könyvet 30 nyelvre fordították le és 30 millió példány talált gazdára. Az általános optimizmus ellenére az emberiség gondolkodó részében felmerült a kérdés, lehetséges lenne, hogy a növekedés nem folytatható a végtelenig? És ha tényleg nem, akkor meddig tarthat a növekedés? A kérdésre az LTG adott egy választ, nem egy hízelgő választ, de adott. Számomra a képlet egyszerű volt, minden tépelődés nélkül megértettem, hogy egy véges Földön a végtelen fejlődés fizikai és matematikai képtelenség. És elképesztően furcsának tartom, hogy ma, 50 évvel később, értelmes emberek nem tudnak különbséget tenni a végtelen és a véges között.

Elméletileg az LTG tanulmány sikere meg volt alapozva, komoly tudományos eredményként könyvelhette volna el a köztudat: Származási helye a nagy tekintélynek örvendő MIT volt, a Római Klub nevű briliáns tudós társaság állt a hátterében, a legmodernebb számítógép technikát alkalmazták, és ott volt az 1970-es olajválság, amit előszélnek lehetett felfogni. Ennek ellenére a kezdeti siker után az egyetemes tudomány megfeledkezett róla. Illetve húsz év múlva az általános vélemény a visszájára fordult. Ahelyett, hogy az évszázad tudományos forradalmát váltotta volna ki, az LTG szép lassan a nevetség tárgyává vált. Kivételt néhány különc (és valószínűleg kissé agyalágyult) tudós + én képeztem, akik úgy gondoltuk, hogy a világvége, emberi mércével mérve is, közel van.

Az LTG-vel kapcsolatos felfogás megfordulása fokozatos volt és évtizedekig tartó viták kísérték. Kezdetben a kritikusok mindössze hitetlenkedésüknek adtak hangot érdemi cáfolat nélkül. Volt néhány cikk, például William Nordhaus 1973-as tanulmánya, valamint az University of Sussex kebelén belül működő kutatócsoport felvetett néhány figyelemreméltó szempontot, de nem bizonyították, hogy az LTG tanulmány kiinduló feltételezése hibás lett volna. Sajnos az ellentábor reakciója egyre inkább eltolódott a politika felé. Például a Mordhaus dolgozatát kinyomtató szakfolyóirat nem volt hajlandó leközölni Forrester válaszát.

1997-ben Giorgio Nebbia, olasz közgazdász megjegyezte, hogy az LTG tanulmány ellenzői négy nagy csoportba oszthatók: 1) A többtermelésben érdekelt iparmágnások. 2) Hivatásos közgazdászok, akik az LTG tanulmány miatt veszélyeztetve látták szakmai hozzáértésük megbecsülését, és tanácsadói szereplésük elfogadását. 3) A Római katolikus egyház, akik a nagyobb hívőlétszám miatt tiltakoztak a népszaporulat visszafogása ellen. 4) Végül a politikai baloldal vezető személyiségei, akik az LTG-ben az uralkodó elit trükkjét látták, annak bizonyítására, hogy „munkás paradicsom” mint célkitűzés, csak egy elérhetetlen utópia. De ezek mellett ott voltak még a vallási fundamentalisták, a végtelen fejlődésben hívők, a politikusok (napjainkban lásd a magyar politikusokat), akik minden probléma megoldását a gazdasági növekedésben látják. Mindent összevetve a fentiekben felsoroltak tisztességes erőt képviselő koalíciót jelentettek az LTG ellen, akiknek sikerült a nagyközönség és hozzáértők jelentős hányadát az LTG ellen fordítani. [Lásd például Mizsányi Attila 2009. 06. 2.-án a Mensa listára küldött levelét: „Tibor bá, a Római Klub világvég és kijelentései nem jöttek be. Azóta is fontos hivatkozási alap azok számára, akik szerint nincs is probléma és nem is kell tenni semmit, hiszen a Római Klub is farkast kiáltott, oszt egy farkaskutya kölyök sem lett belőle.”] Az ellenzőknek segítségére sietett az 1979-ben kulminált olajválság, ami közben az Északi Tenger lelőhelyeinek a felfedezése okán a nyersolajár lezuhant a régi szintjére. Ez oda vezetett, hogy az ellenzők az olajválságban a profitéhes olajkitermelők mesterségesen keltett, de elbukott kísérletét látták. A felületes szemlélő szemében mindig is bőségesen volt nyersolaj, és mindig is bőségesen lesz. A Szovjetunió felbomlott, vége a hidegháborúnak, éljen a globális kapitalizmus és a korlátlanul szabad piacgazdaság. Az emberiségnek megszűnt minden problémája, és más dolga sincs, mint élvezni a technológia szülte kényelmes életet.

Ez volt az a pillanat, amit Ronald Bailey a Forbes magazin tudományos rovatának szerkesztője alkalmasnak ítélt, hogy megadja a kegyelemdöfést Jay Forresternek a System Dynamics atyjának, és magának az LTG könyvnek. Bailey szerint az elmélet ennél messzebb nem állhat a valóságtól. Bailey állítását azzal bizonyította, hogy (szerinte) a „Növekedés határai” 1972-ben előre jelezte néhány erőforrás kiapadását. Nevezetesen 1981-re elfogy az arany, 1985-re a higany, 1990-re a cink, 1992-re a nyersolaj, 1993-ra a réz, ólom és a földgáz. És ugye 1993-ban Bailey büszkén közölhette, hogy ezek közül egyik esemény se jött be. Bailey vádjai azonban nincsenek megalapozva! Ugyanis azt tette, hogy az LTG szövegéből kiragadott egy arra alkalmas részt és segítségével, az összefüggésektől megfosztva, kritizálta a könyvet. A könyv második fejezetének 4. táblázatában (második oszlop) talált néhány adatot, amit a könyv jóslataként fogott fel és úgy tett, mintha a tanulmánynak ez lett volna az egyetlen előrejelzése, teljesen ignorálva a könyv többi részét. Valójában a kiválasztott számok nem voltak előrejelzések. Ellenkezőleg, a második fejezet egyértelműen jelezte, hogy a kivetített exponenciális növekedés folytatódása nem várható el. A könyv további része a gazdasági összeomlás különböző szcenárióit mutatta be, amelyekre a XXI. század első évtizedei előtt semmi esetre se kerülhet sor.

Az Ember azonban olyan, amilyen. Ebben az esetben azt érdemes kiemelni, hogy van egy intrinsic agyi tulajdonságunk, ami szerint a kellemetlen tényekkel nem szeretünk szembenézni. Az LTG figyelemfelkeltésére senki se volt hajlandó emlékezni, de mindenki hallott a be nem vált, nevetséges jóslatairól, amiket a könyv természetesen nem tartalmazott. Robert Stavins a Harvard Egyetem közgazdásza például a következőket írta: „Ha megvizsgáljuk, hogy egyes erőforrások, mint például az arany, ezüst, higany, cink és ólom megjósolt kifogyása hogyan áll, akkor azt tapasztaljuk, hogy ez egyáltalán nem következett be. Az persze nyilvánvaló, hogy Stavins semmi mást nem olvasott csak Bailey-t. Nagy igyekezetében Stavins megfeledkezett a tanulmányírók első számú szabályáról, vagyis az idézni kívánt forrás megbízhatóságának leellenőrzéséről (ami természetesen rám is vonatkozik). Sajnálatos módon a harvardi professzor munkája lehetővé tette, hogy a „hibás előrejelzés” legendája egyre messzebbre terjedjen. Az egyik tudós, újságíró vagy bárki után a másik gondolta úgy, hogy neki is meg kell ismételnie Bailey kitalációit, vagyis, hogy az LTG olyan katasztrófákat jósolt meg, amik sose következtek be, tehát az egész koncepció, úgy ahogy van rossz. Ráadásul ennek az elterjedését nagyban segítette az Internet folyamatos szélesedése. Egy idő után a „vaklárma” ismerete olyan széles körűvé vált, hogy már nem is kellett részletezni.

Viszont napjainkban az LTG-vel kapcsolatos általános nézetek újra kezdenek megváltozni. Az első hang a 2000-ben megszólaló Matthew Simmons, nyersolaj kitermelő szakemberé volt, aki beindította a nyersolaj kitermelési csúcsértékkel kapcsolatos aggodalmakat. Ez újfent felkeltette az LTG iránti figyelmet. Időközben a klímaváltozással kapcsolatos tanulmányok is ráirányították a figyelmet az erőforrások felhasználására.

Végül a tiszta vizet Graham Turner (CSIRO) öntötte a pohárba 2008 júniusában „A Comparison of ’The Limits to Growth’ with Thirty years of Reality.” („A növekedés határai” összemérése harminc év valóságával) című

tanulmányával, aminek kicsengése egyértelműen az, hogy az ipari, mezőgazdasági termelésben és a szennyezésben bekövetkezett változások egybeesnek a könyv megállapításával, miszerint a XXI. században egy gazdasági összeomlás várható.

Rehabilitálták volna a Növekedés határait? Szó sincs róla. Nem a tudományos megállapításokkal van a baj, hanem az emberekkel. A Dunnin-Kruger effektus szerint minél kevésbé van valakinek igaza, annál kevésbé képes felfogni azt. Az eredeti megfogalmazás szerint ez egy „cognitive bias inwhich “…people reach erroneous conclusions and make unfortunate choices but their incompetence robs them of the metacognitive ability to realize it“. They, therefore suffer an illusory superiority, rating their own ability as above average. Ami magyarítva valahogy így hangzik: A Dunnin-Kruger effektus egy kognitív elfogultság, aminek következménye a helytelen következtetés és a hibás döntés, de az egyént ez az inkompetenciája megfosztja önvizsgáló készségétől, és így a hibázások nem jutnak el tudatáig. Az ilyen egyén a felsőbbrendűség illúziójában él, saját készségét átlagon felülinek képzeli.

Turner megállapítás világos és egyértelmű: The Limits to Growth presented some challenging scenarios for global sustainability, based on a system dynamics computer model to simulate the interaction of five global economic subsystems, namely: 1) population, 2) food production, 3) industrial production, 4) pollution, 5) consumption of non-renewable natural recourses. The analysis shows that 30 years of the historical data compares favourably with key features of a business-as-usual scenario called the “standard run” scenario. The date does not compare well with other scenarios involving comprehensive use of technology or stabilizing behavior and policies. The results indicate the particular importance of understanding and controlling global pollution. Megint csak magyarítva: A Növekedés határi a globális fenntarthatósággal kapcsolatban merész szcenáriókat ír le egy rendszer dinamika elnevezésű számítógépes modell segítségével, szimulálva öt globális gazdasági tényező kölcsönhatását, melyek a következők: 1) népesség, 2) élelmiszer előállítás, 3) ipari termelés, 4) szennyezés, 5) nem megújuló természeti erőforrások fogyasztása. Az analízis azt mutatta, hogy 30 év adatai egybeesnek a „sztenderd futtatás” elnevezésű szcenárióval, amit úgy vettek fel, mintha az emberiség élne bele a vakvilágba. Nem volt viszont egybeesés más szcenáriókkal, ahol célirányosan alkalmazták a technológiát vagy megrendszabályozták az emberi viselkedést.

Valamennyien nagyon jól emlékezhetünk, az emberiség az elmúlt – most már 50 évben – csak úgy „élt bele a vakvilágba”, ami azt jelenti, hogy ha ezen nem változtat, akkor az előre jelezett gazdasági összeomlás be fog következni valamikor 2020 környékén.

Függelék

A jövőjükért aggódó matematikusok hajlamosak kiakadni az exponenciális növekedés kifejezésen. Az emberi tevékenységgel kapcsolatban számtalan változás exponenciálisan növekszik. A folyamat megértéséhez az „exponenciális növekedés” kifejezés alkalmazása helyénvaló annak ellenére, hogy egy kapott görbe esetében, matematikai értelemben, exponenciális függvényről nem beszélhetünk, hiszen annak egyik kritériumát nem elégíti ki, konkrétan az állandó értékű többszöröződést. Vegyünk egy durva példát. Az emberiség létszáma pillanatnyilag 8 milliárdra vehető (Kína esetében a hiba akár 300 millió is lehet) az éves szaporulat (becsült érték) 80 millió, ami 1 %-os növekedést jelent. Az 1 százalék fennmaradása attól függ, hogy tud-e ezzel lépést tartani az élelmiszer termelés, amire a válasz az, hogy nem. Jelenleg évi kb. 30 millió ember hal éhen. Vagyis a tényleges népesség növekedés 1,4 % lenne, ha nem fordulna elő éhhalál. Torzítja még a képet, hogy egyre nagyobb mértékben készül gabonából etanol, és a másfél milliárd kínai egyre több húst készül fogyasztani. Következésképpen a növekvő éhhalál miatt az emberiség szaporulata 1 % alá fog süllyedni, és így sérül az „állandó értékű többszöröződés”, de ez nem jelenti azt, hogy az exponenciális növekedés kifejezést nem használhatjuk a gyakorlatban, hiszen célunk a folytonosság absztrahálása volt.

_________________________________________________________________
_________________________________________________________________
_________________________________________________

 

 

(3906) Drinking The Kool-Aid

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

( inni a Kool-Aid-ből)

Forrás: Moon of Alabama


89. Útban a 90. felé

Az ukrajnai háborúról 2004 nyarán Patrick Lang ezredes kiadta a „Drinking the Kool-Aid” című könyvet, amelyben leírja, hogy a csoportos gondolkodás hogyan vezetett az iraki háborúhoz. A címet adó kifejezésnek baljós háttere van. Lássuk!:

Jim Jones, az Egyesült Államokból származó „messiás” összehívta híveit a dél-amerikai település főterén, és elmagyarázta nekik a helyzetet. Volt néhány túlélő, akik utólag mind azt mondták, hogy a településen uralkodó „csoportos gondolkodás” kontextusában a magyarázat észszerűen hangzott. Jim Jones ezután felkérte a híveit, hogy igyanak a Kool-Aid tartályaiból, amelyek halálos adag mérget tartalmaztak. Szinte mindenki ivott, méghozzá fizikai kényszer nélkül. A szülők gyermekeiknek adták a mérget, majd maguk is ittak belőle. Utoljára Jones ivott.

Sok százan haltak meg. A történetről sokan nem hallottak, vagy elfelejtették. Mára a kifejezés jelentése megváltozott: Mit jelent ma inni a Kool-Aid-et? Ez azt jelzi, hogy a szóban forgó személy feladta önazonosságát, és behódolt annak a csoportos gondolkodásnak, amely ma a politikagyártást jellemzi. (jó példa erre Gyarmathy)

Az emberek bizonyos csoportjának őszintén vallott meggyőződése, hogy egy egyedülállóan helyes világkép „hordozói”. A Bush adminisztrációban az Egyesült Államok külpolitikájának uralására törekedtek, és ez sikerült is, úgy, hogy kizárják azokat, akik nem értettek egyet velük. Akiket nem tudtak kiűzni a kormányból, azokat addig zaklatták amíg ők is ittak az Kool-Aid-ből.

Ami az ukrajnai háborút illeti, maga Pat is kortyolgatta a Kool-Aid-et. Ez egyértelműen elhomályosította az ítélőképességét. Pat a blogjában nemrégiben megjelent kommentben ezt írja: Soha nem engedtem, hogy a hazaszeretet vagy bármilyen más érzelem elhomályosítsa az elemzésemet. Oroszország túl van offenzívája „kulminálási pontján”, és hirtelen megfordul a szerencse. A „kulminálási pont” kifejezést Carl von Clausewitz „A háborúról” című könyvében ír le.

Az 1780-ban született Clausewitz a porosz hadseregben szolgált. Később csatlakozott az orosz császári hadsereghez a Napóleon elleni háborúban, mielőtt visszatért a porosz hadsereg vezérkari főnökeként: Clausewitz hivatásos katona volt, számos hadjáratban részt vett, de elsősorban a háború vizsgálata iránt érdeklődő hadteoretikusként ismert. Munkájához Nagy Frigyes és Napóleon hadjáratait hasznosította. Még ma is minden katonatisztnek Clausewitz kötelező olvasmány .

A „kulminálási” pontot a VII. könyv V. fejezet tárgyalja, „A támadás kulminálási pontja” címen. Ezek szerint a támadás sikere a létező erőfölénynek köszönhető, figyelembe nem csak a fizikai erőt, de a lelki eerőt is. Az előző fejezetben megmutattuk, hogy a támadás ereje fokozatosan kimerül; esetleg ezzel egyidejűleg nőhet a fölény, de a legtöbb esetben csökken. A támadó kihasználja a várható előnyöket, amelyeket a későbbiekben a béketárgyalások során lehet hasznosítani; de addig is a helyszínen le kell adni katonai erejének egy részét.

Ha a támadás túlsúlya a béke létrejöttéig megmarad, a célt elértük. Vannak stratégiai támadások, amelyek azonnali békéhez vezettek, de az ilyen esetek ritkák; a többség éppen ellenkezőleg, csak addig a pontig vezet, ahol a megmaradt erők éppen elegendőek a defenzíva fenntartásához és a béke megvárásához. Ezen a ponton túl a skála elfordul, van reakció; az ilyen reakció erőszakossága általában sokkal nagyobb, mint az ütés ereje. Ezt nevezzük a támadás kulmiációs pontjának.

Clausewitz leírása szerint a támadó erkölcsi és fizikai erőelőnnyel rendelkezik a csata elején. De mivel támad, általában megvan az a hátránya is, hogy többet veszít, mint a védekező oldal. (Az egyik hüvelykujjszabály az, hogy a támadónak 3:1 erőarányra van szüksége a védőhöz képest, hogy megnyerje a csatát.) Ha több a vesztesége, mint a védekező oldalnak, az azt jelenti, hogy a támadó relatív előnye idővel csökken.

A csata (vagy háború) előre haladásával a tényleges erőarány 3:1-ről 2:1-re, majd 1:1-re, vagy még alacsonyabbra csökken. Eljön az a pont, amikor a támadó az erejét minimálisra csökkenti, hogy távol tartsa a másik oldalt. Ezen túl van a támadás kulminálási pontja. Ha a csata vagy háború nem ér véget e pont elérése előtt, az valószínűleg a támadó vereségével fog végződni.

Patrick Lang azt állítja, hogy Oroszország elérte a kulminálási pontot, és ezzel annyira kimerítette erőit, hogy már nincs előnye, és most valószínűleg megfordul a sorsa. De ez azt feltételezi, hogy egy olyan tipikus háborút látunk, mint amilyenben Clausewitz részt vett. Azonban az ukrajnai háború egy „különleges katonai művelet”, és több okból is nagyon nem tipikus. Oroszország kisebb erővel támadott, mint az ukrán erők. A háborúban összesen mintegy 120 zászlóalj harcászati ​​csoport (BTG) vett részt. Ez 120.000 katona, valamint mintegy 50.000 katona a luhanszki és a donyecki köztársaságból csatlakozott. Ez összesen 170.000 fő. A háború kezdetén az ukrán erők 250 000 katonával rendelkeztek, és azóta több százezret mozgósítottak.

Oroszország sokkal modernebb fegyvereket használ, mint az ukrán fél. Ezek nagy hatótávolságú fegyverek és cirkálórakéták, amelyek a frontvonal hátsó részében lévő ellátmányokat és bejövő csapatokat, valamint stratégiai célokat találnak el. Kiváló és szinte áthatolhatatlan légvédelmi és elektronikus háborús képességekkel rendelkezik, amelyeket egy magas rangú amerikai tiszt „kiábrándító”-nak nevezett.

Oroszország hatalmas előnnyel rendelkezik a tüzérségi területén és elegendő mennyiségű lőszerrel ahhoz, hogy akár éveken át magas tűzarányt tudjon fenntartani. Új fegyverek és készletek tekintetében is felülmúlhatja a „nyugatot”. Mindez ahhoz a nagyon szokatlan hatáshoz vezetett, hogy az oroszok előnye a harctéren idővel nőtt. Lehet, hogy a csata elején 1:1 volt, de azóta körülbelül 2:1-re vagy még magasabbra nőtt.

Az osztrák katonai akadémia vezetője Reisner ezredes legutóbbi tájékoztatójában bemutatja, hogyan változott az erők aránya az idők folyamán.  Elmondja, hogy a donbászi csata elején, áprilisban az erőarány 93 orosz BTG volt, szemben a 81 ukrán BTG-vel. Június 26-án az erők aránya 108 orosz BTG volt a 60 ukrán zászlóaljjal szemben. Vagyis Oroszország növelte haderői létszámát, míg az ukrán fél elvesztette ember állományának 25%-át.

Tehát, az osztrák becslés szerint a haderőarány a „különleges hadművelet” kezdetén 1,15:1, június 26-án pedig 1,8:1 volt. Amit látunk, az ellentéte az erők arányának csökkenésének, amelyet Clausewitz a kulminálási ponthoz vezető útként írt le. Egy magas rangú ukrán tábornok közelmúltbeli beszéde megerősíti az ukrán hadsereg magas lemorzsolódási arányát. Azt mondja, hogy a „nyugati” fegyverszállítások csak az ukrán veszteségek 10-15%-át fedezik. Valójában a „nyugat” már nem tud elegendő új fegyvert és lőszert leszállítani, hogy fedezze ezeket a veszteségeket.

A külügyekben Prof. Barry Posen írja, Ukrajna valószínűtlen győzelmi elméleteiről: Ukrajna támogatói két utat javasoltak a győzelemhez. Az első Ukrajnán keresztül vezet. Az érvelés szerint a Nyugat segítségével Ukrajna legyőzheti Oroszországot a csatatéren, akár kimerítheti erőit a lemorzsolódás miatt, akár ravaszul kijátszhatja azt. A második út Moszkván keresztül vezet. A csatatéren elért eredmények és a gazdasági nyomás bizonyos kombinációjával a Nyugat meggyőzheti Vlagyimir Putyin orosz elnököt, hogy fejezze be a háborút – vagy meggyőzhet valakit a köréből, hogy erőszakkal váltsák le.

De, mindkét győzelem elmélet ingatag alapokon nyugszik. Ukrajnában az orosz hadsereg valószínűleg elég erős ahhoz, hogy megvédje térnyerését. Oroszországban a gazdaság kellően autonóm, Putyin pedig elég erős ahhoz, hogy ne lehetne nyereség feladására kényszeríteni.

Ukrajna vezetői és támogatói úgy beszélnek, mintha a győzelem a küszöbön állna. De ez a nézet egyre inkább csak fantáziának tűnik. Ukrajnának és a Nyugatnak ezért át kell gondolnia ambícióit, és a háború megnyerésének stratégiájáról egy reálisabb megközelítés felé kell elmozdulnia. Olyan diplomáciai kompromisszumot kell találnia, amely véget vet a harcoknak. Daniel Davis nyugdíjas alezredes egyetért Poserrel.

Röviden: nincs olyan érvényes katonai megoldás, amelyen keresztül Ukrajna reménykedhetne abban, hogy az időhúzás megállítja Oroszország módszeres előrehaladását Ukrajnán keresztül. Ha folytatni akarjuk a városról városra tartó védelmet, akkor biztos az ukrán áldozatok növekedése és városi területek megsemmisülése, és a végén Oroszország valószínűleg mégis taktikai győzelmet arat. E fizikai valóság fényében szükséges, hogy az Egyesült Államok és a nyugati politika megváltozzon.

Ha továbbra is szóban támogatjuk Ukrajnát, és azt állítjuk, hogy végül Kijev nyeri meg a háborút, az valószínűleg nem változtat az eredményen, és valószínűleg Washington politikai kudarcát eredményezi. Posen professzor bírálja azokat a hamis számokat, amelyeket különböző szervezetek adtak ki az orosz erők nagy veszteségeinek kimutatására: A háború korai szakaszában Ukrajna ösztönzői azzal érveltek, hogy Oroszországot lemorzsolódásával le lehet győzni.

Az egyszerű matematika egy összeomlás szélén álló orosz hadsereg történetét mesélte el. Áprilisban a brit védelmi minisztérium becslései szerint Ukrajnában 15.000 orosz katona halt meg. Feltételezve, hogy a sebesültek száma háromszoros, ami a második világháború átlagos tapasztalata volt, ez azt jelentené, hogy nagyjából 60 000 orosz katona eset ki a szolgálatból. A kezdeti nyugati becslések szerint az ukrajnai fronton lévő orosz haderő 120 000 főt tenne ki. Ha ezek a becslések helyesek lennének, az orosz harci egység ereje 50 százalék alá esett volna, ami a szakértők szerint legalább átmenetileg hatástalanná teszi a harci egységet. Ezek a korai becslések most túlságosan optimistának tűnnek. Ha pontosak lettek volna, az orosz hadseregnek már össze kellett volna omlani. Ehelyett lassú, de egyenletes térnyerést ért el a Donbászban.

A brit védelmi minisztérium által közölt számokat és egyéb állításokat az Egyesült Államokban megismétli a neokonzervatív Institute for the Study of War. Szinte minden amerikai média idézi e két forrás valamelyikét. A Kool-Aid szolgálatát szolgálják Pat Lang körül lévők az orosz hadművelet kezdete óta isznak. Azt is feltételezik, hogy Oroszország nem tudta fokozni a háborút. Oroszország elnöke nem ért egyet velük:

Ma azt halljuk, hogy le akarnak győzni minket a csatatéren. Nos, mit mondjak? Hadd próbálkozzanak. Sokat hallottunk már arról, hogy a Nyugat „az utolsó ukrán katonáig” akar ellenünk harcolni. Ez tragédia az ukrán nép számára, de úgy tűnik, ez a valóság. De mindenkinek tudnia kell, hogy igazából még nem kezdtünk bele komolyan. Ugyanakkor nem utasítjuk el a béketárgyalásokat, de azoknak, akik elutasítják tudniuk kell, hogy minél tovább tart a háború, annál nehezebb lesz velünk tárgyalniuk.

Igaz, a brit védelmi minisztérium ezt használta a több Kool-Aid kiszolgálására: „Annak ellenére, hogy Putyin elnök 2022. július 7-én kijelentette, hogy az orosz hadsereg meg sem kezdte erőfeszítéseit Ukrajnában, az erősítések nagy része ad hoc csoportok, amelyek elavult vagy nem megfelelő felszereléssel vonulnak fel” – áll a brit védelmi minisztérium szombati értékelésében.

Az egyik jel, amelyre a védelmi minisztérium rámutatott, az volt, hogy friss orosz csapatokat vezessenek be MT-LB páncélozott járművekkel. Az MT-LB, amelyet először az 1950-es években a tüzérség vonzására terveztek, nincs erősen páncélozva, és védekezésül csak géppuskával rendelkezik.

Fogadok, hogy az élvonalban MT-LB-t nem fogunk látni. Kétlem, hogy egyáltalán látunk-e valamit. Oroszországnak még mindig több ezer valódi tankja van, amelyeket be tud vetni, ha szükség lenne rájuk. Az összes Kool-Aid-ivó azt is elfelejti, hogy ez a háború sokkal többről szól, mint erről vagy arról az Ukrajnai városról. Ahogy Putyin mondta: De a következőket szeretném tisztázni.

Be kellett volna látniuk, hogy már a mi különleges hadműveletünk elejétől veszíteni fognak, mert ez a hadművelet egyben az amerikai világrend gyökeres felbomlásának kezdetét is jelenti. Ez az átmenet kezdete a liberális-globalista amerikai egocentrizmusból egy valóban többpólusú világba, amely nem a valaki által, saját szükségletei alapján alkotott öncélú szabályokon alapul. Ezek mögött nincs más, mint a hegemóniára való törekvés, nem pedig a képmutató kettős mérce, hanem a nemzetközi jogra és a nemzetek és civilizációk valódi szuverenitására, történelmi sorsuk megélésére irányuló akaratukra, saját értékeikkel és hagyományaikkal, valamint arra, hogy az együttműködést a demokrácia, az igazságosság és az egyenlőség alapjaira igazítsák.

Mindenkinek meg kell értenie, hogy ezt a folyamatot nem lehet megállítani. A történelem menete kérlelhetetlen, és a kollektív Nyugat azon kísérletei, hogy új világrendjét rákényszerítsék a világ többi részére, kudarcra vannak ítélve. A Washingtonban vagy Londonban szolgálatot teljesítő Kool-Aid nem változtat ezen. Ezért jobb távol tartani magát tőle.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(3905) Évforduló

Tibor bá’ fordítása online

50 éve volt az évszázad sakk meccse.


89. Útban a 90. felé

A sakkvilágbajnokság 1972. július 11-én kezdődött a címvédő szovjet Borisz Szpasszkij és amerikai kihívója, Bobby Fischer között. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti hidegháború hatására a sakkbajnokság, amelyet általában csak a játék legaktívabb rajongói követtek, a nemzetközi reflektorfénybe került, és a sajtó világszerte széles körben népszerűsítette.

Szpasszkij és Fischer a politikai ellenségeskedéssel dacolva a kölcsönös tiszteletből fakadó barátságot alakított ki, és a mérkőzés az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti kulturális testvériség szimbólumává vált. A Szovjetunió sakkozói sokáig uralták a világbajnokságokat, 24 éven át ők birtokolták az első helyet. A korábbi sakkvilágbajnokságokat „a Szovjetunió kontra Világ”-nak nevezték. Szpasszkij és Fischer mindketten fiatal csodagyerekek voltak, 16, illetve 14 éves korukban szerezték meg országukban a legmagasabb helyezést. A két játékos az 1972-es bajnoki döntő előtt már játszott egymással, Szpasszkij minden alkalommal legyőzte Fishert.

Az 1972-es versenyt közel állt az eltörléshez, amikor Fischer az utolsó pillanatban megtagadta a részvételt. Fischer csak azután engedett, hogy jelentősen megemelték a nyereményt, és Henry Kissinger telefonon játékra buzdította. Fischer Izlandra utazott a meccsre, azonban lemaradt a megnyitó ceremóniáról, és csak kilenc perccel a nyitólépés után érkezett meg a sakktáblához, hogy szembenézzen Szpasszkijjal. Az ezt követő 24-es sorozat drámai volt.

Az első meccs elvesztése után Fischer nem volt hajlandó játszani a másodikat, tehát elveszítette azt Szpasszkijjal szemben. Fischer ezután kijelentette, hogy csak akkor tér vissza, ha a bajnokság kamerák nélkül és kevésbé nyilvános környezetben folytatódhat.

A meccsek mérlege drámaian megváltozott Fischer javára, aki a 21 meccsből hetet megnyert.

Barátságukat folytatva Fischer és Szpasszkij 1992-ben ismét találkozott a jugoszláviai Belgrádban a visszavágón. A régió feldarabolására irányuló imperialista törekvése során az Egyesült Államok szankciókat vezetett be Jugoszláviával szemben, ami törvénytelenné tette Fischer részvételét a mérkőzésen. Fisher nyíltan dacolt a szankciókkal, és folytatta a meccset, aminek következtében szökevény lett, és élete hátralévő részében nem tudott visszatérni az Egyesült Államokba.

Amikor Fischert egyszer Japánból való kiadatással és bebörtönzéssel fenyegették, Szpasszkij levélben fordult George W. Bush amerikai elnökhöz, és követelte régi barátja és riválisának szabadon bocsátását. Szpasszkij hozzátette, hogy ha ez nem lehetséges, akkor „egy cellába kell ültetni Bobby Fischerrel egy sakktáblával együtt”.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(3904) Újra nyomul a COVID-19

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

A német kórházak egyre mélyülő válsággal néznek szembe, ahogy a COVID-19 fertőzések és halálozások száma emelkedik

Szerző: Markus Salzmann (WSWS)

89. Útban a 90. felé

A koronavírus BA.4 és BA.5 változatainak dominanciája, valamint a COVID-19 elleni védekezési intézkedések megszüntetése a fertőzések számának gyors növekedését idézte elő. Csütörtökön a Robert Koch Intézet, 135.402 új koronavírus-fertőzést jelentett, kedden pedig már 147.489-et. A hétnapos előfordulás több mint 690 fertőzésre emelkedett 100.000 lakosonként a hétfői 650-ről. Ezek a számok még csak nem is tükrözik a katasztrófa valós mértékét.

Az ingyenes tesztelés eltörlése, bizonyos tevékenységek kötelező vizsgálatának megszüntetése, valamint a vizsgálati lehetőségek drámai csökkenése azt jelenti, hogy az összes fertőzésnek csak egy részét regisztrálják. Naponta 100-200 ember hal meg a COVID-19-ben. Hivatalosan a koronavírus miatt már 142.000-en haltak meg Németországban.

A szabad fertőzések gyilkos politikájának eredményeként két és fél év után a kórházak ismét az összeomlás szélére kerültek. A Német Interdiszciplináris Intenzív Terápiás és Sürgősségi Orvostudományi Egyesület (DIVI) Intenzív Terápiás Nyilvántartásának napi jelentése szerint, hétfőn 1000 fölé emelkedett a koronavírussal fertőzött intenzív terápiás betegek száma. Május közepe óta ez a legmagasabb betegszám.

A DIVI tudományos igazgatója, Christian Karagiannidis arra figyelmeztetett, hogy a nyári szezonban viszonylag magas a kórházi ágyak kihasználtsága. A rendelkezésre álló férőhelyek száma továbbra is csökkenni fog a létszámhiány miatt – tette hozzá. Nemcsak a kórházi felvételek növekvő száma sodorja a végletekig az egész egészségügyi rendszert. Ugyanis egyre több alkalmazott fertőződik meg, ezért hiányoznak a munkahelyükről. A Német Kórháztársaság (DKG) vezérigazgatója, Gerald Gaß a Redaktionsnetzwerk Deutschland (RND) lapnak azt mondta: „Minden szövetségi államtól kapunk bejelentést arról, hogy egyes osztályokat be kell zárni a létszámhiány miatt.” Időnként még a sürgősségi ellátás is érintett.

„Szűk keresztmetszeteket látunk a kórházakban, elsősorban Schleswig-Holsteinben, ahol különösen magas a fertőzési arány” – mondta Susanne Johna a Handelsblattban, Marburger Bund Orvosok Szakszervezetének elnöke. „Az egészségügyi rendszer helyenként eléri képességeinek a határait. A járvány harmadik évében ez egy igazi katasztrófa.”

A közelgő őszi hullámra tekintve Johna kifejtette: „Akkor nem csak egy koronavírussal lesz dolgunk, hanem valószínűleg egy agresszív influenzahullámmal is. A koronavírus és az influenza hullámnak ez a kombinációja valós probléma lenne, mivel az egészségügyi rendszernek két súlyos betegséggel kellene megküzdenie.” A nagy kórházak teljes osztályai már megbénultak. A Schleswig-Holsteini Egyetemi Kórháznak, (UKSH) létszámhiány miatt, több osztályt be kellett zárnia a kieli és lübecki telephelyén.

Július 1-jén 479 alkalmazott volt elszigetelt, ez a szám július 8-ra 600 fölé emelkedett. A hosszú ideje tomboló létszámhiány más szövetségi államokban is komoly hátrányt okoz. A szászországi kórházakban is rendkívül ingatag a helyzet. A koronavírus miatt előforduló esetek az ápolószemélyzet általános hiányát eredményezi.

„A gazdasági helyzet és a létszámhiány nehezíti a helyzetet” – mondta Friedrich R. München, a Szász Kórházszövetség ügyvezető-helyettese. Kiemelte, hogy a jövőben nem zárható ki a „szolgáltatási korlátozás”. Az ellátás a járvány előtti időszakhoz képest már romlott. A lipcsei St. Georg Klinikán jelenleg mintegy negyedével kevesebb ágy üzemel. Ennek oka a létszámhiány és a COVID-19 miatti hiányzás. A kórház szóvivője szerint az elmúlt két évben minden korábbinál több nővér döntött úgy, hogy elhagyja az egészségügyi ellátórendszert. Eddig csak „munkatársaink odaadó elkötelezettsége” akadályozta meg egész osztályok bezárását – mondta.

A cég szerint a múlt héten a hamburgi Asklepios Klinik Nord Heidbergben 11 műtőből csak öt működött. A Hamburg-Eppendorfi Egyetemi Kórház (UKE) minden területét szintén létszámhiány van. „A több mint 14.400 alkalmazottból körülbelül 250 jelenleg karanténban van. Ezért a járvány kezdete óta újra és újra el kellett halasztani a tervezett, de nem sürgős műtéteket – közölte a kórház.

Németország-szerte több tucat másik kórház jelezte, hogy csökkenti működési kapacitását. A bajorországi Erdingben lévő kórházban jelenleg 800 alkalmazottból naponta, átlagosan 140 beteg. Emellett, számos olyan üresedés van, amelyet nem lehet betölteni. Időközben egy osztály teljesen bezárt, mások csak korlátozottan üzemeltethetők, és egyes tervezett műtétek nem hajtanak végre.

A Merkur news beszámolt egy müncheni kórházról. Nyolc műtőből jelenleg csak három működik. A folyamatban lévő műveletek néha vészhelyzet miatt megszakadnak. Az orvos azt mondta, még soha nem tapasztalt ilyen drámai létszámhiányt.

Az Észak-rajna-vesztfáliai egyetemi kórházak nővéreinek sztrájkja is jól mutatja az egészségügy katasztrofális helyzetét. Az alkalmazottak immár tizedik hete tartanak sztrájkot hat egyetemi kórházban. A kormány még e katasztrofális fejlemények ellenére is ragaszkodik a járványügyi politikájához.

Karl Lauterbach egészségügyi miniszter (szociáldemokraták) és a kormány más képviselői egyértelművé tették, hogy olyan hatékony intézkedéseket, mint az iskolák és vállalkozások bezárása, többé semmilyen körülmények között nem lesznek elrendelve. Olaf Scholz kancellár az ARD közszolgálati műsorszolgáltatónak adott nyári interjújában kijelentette: „Nem szabad többé bezárni az iskolákat.” Egyes államok hatályon kívül helyezték az utolsó néhány fennmaradó intézkedést. Bajorországban az állam kormánya a közelmúltban eltörölte a tömegközlekedési eszközökön kötelező maszkviselést. Klaus Holetschek egészségügyi miniszter (Keresztény szociális Unió) jobboldali mantrával védte a döntést: „Így inkább az állampolgárok személyes felelősségére összpontosítunk.”

A koronavírus-fertőzések miatti létszámhiány miatt Wolfgang Kubicki, a Szabad Demokrata Párt alelnöke a karantén időtartamának további három napra történő csökkentését szorgalmazta azon személyek esetében, akiknél pozitív lett. A szakszervezetek is védik a „profit fontosabb az életnél” politikát. Maike Finnern, a pedagógusok szakszervezete (GEW) azt mondta az RND-nek, hogy meg kell akadályozni az új őszi iskola- és napközi bezárásokat.

Miközben éppen a gyermekgondozási intézmények és iskolák újranyitása vezetett a fertőzések robbanásszerű növekedéséhez, és elősegítette a vírusmutációk megjelenését. Berlinben a Szociáldemokrata/Balpárt/Zöld  kormány az úgynevezett „piros-piros-zöld szenátus” megszorító politikát hajt végre az egészségügyben. Nicolai Savaskan, Neukölln közegészségügyi orvosa, kijelentette, hogy nem garantálja a  veszélyeztetett csoportok védelmét az idősotthonokban. „Ez egyes esetekben halált jelent”.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(3903) Vidám vasárnap

Viccek


89. Útban a 90. felé

90 éves öregember haldoklik az ágyban, az emeleti hálószobában. Egyszer csak érzi, hogy az egész életében kedvenc almás rétes illata jön fel a konyhából. Nagy nehezen kikel az ágyból. Utolsó erejét összeszedve lebotorkál a lépcsőn. A konyhába érve ott látja az asztalon kedvenc rétesét. Már nyúlna az első darabért, amikor a felesége a kezére csap a főzőkanállal és azt mondja: Azt ne bántsd, az a halotti torra lesz!

Egy kislány kimegy a kertbe és látja, hogy a macskája fekszik a földön, a lábai az égnek meredve. Szól az apjának, aki azt mondja neki:
– Sajnos, kislányom, a cicus meghalt.
– És miért állnak a lábai felfelé?
– Hogy Jézus könnyebben megfoghassa, ha magával viszi a Mennyországba.
Másnap este, mikor az apa jön haza, a kislány elé szalad, és azt mondja:
– Azt hiszem, anyu is meghalt!
Az apja megdöbbenve kérdezi:
– Ezt miből gondolod?
– Amikor reggel elmentél, jött a postás, bezárkózott anyuval, és amikor benéztem a kulcslyukon, láttam, hogy anyu lábai felfelé állnak és azt kiáltozza: „Jézusom, jövök, jövök!

A gyóntatófülkében egy öregember ezt mondja a papnak: – 92 éves vagyok. Csodás feleségem van, aki 70 éves. Gyerekeim, unokáim, dédunokáim vannak. Tegnap három stoppos tinédzserlányt vittem az autómmal, megálltunk egy motelnél, és mind a hárommal közösültem.
– És megbántad ezt a bűnt, fiam?
– Miféle bűnt?
– Hát milyen katolikus vagy te?
– Nem vagyok én katolikus.
– Akkor miért mondod ezt el nekem?
– Mindenkinek elmondom.

Egy étterembe minden nap betér egy ürge egy beszélő struccal, és kér két fasírtot sült krumplival. Amikor a fizetésre kerül a sor, csak belenyúl a zsebébe, kiveszi a pénzt. és az mindig a pontos összeg.
A pincérnőnek nagyon fúrja az oldalát, hogy tud beszélni a strucc, és honnan tudja a pasi előre, mennyit fog fizetni.
Pénteken is jön a fószer a struccal.
– A szokásosat? – kérdezi a pincérnő.
– Nem, ma péntek van, kérnék egy steaket és tört krumplit – közli a férfi, és a strucchoz fordul:
– És te?
– Ugyanazt – hangzik a válasz.
Néhány perc múlva a pincérnő visszatér a rendeléssel és közli a számla összegét:
– 32 dollár 50.
A férfi belenyúl a zsebébe, és ismét átadja a pontos összeget. A pincérnő nem tudja visszatartani a kíváncsiságát és megkérdezi:
– Bocsásson meg, uram, hogy lehet az, hogy önnél mindig a pontos összeg van?
– Évekkel ezelőtt kitakarítottam a padlást és találtam egy öreg lámpát. Megdörzsöltem, kijött belőle egy jó tündér és felajánlotta, hogy teljesíti két kívánságomat. Az első kívánságom az volt, ha valaha is kell fizetnem valamiért, mindig legyen a zsebemben a pontos összeg.
– Briliáns, más emberek kértek volna egymillió dollárt, de így maga gazdag fog maradni egész életén át.
– Ez így igaz, mindegy, hogy egy liter tej vagy egy Rolls-Royce, az összeg mindig ott van, ha kell.
– Megkérdezhetem, hogy kerül ide a strucc?
– A második kívánságom egy feltűnően magas pipi volt, hosszú, izmos combokkal.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(3902) English lesson     

Tibor bá’ csodálatos női

                                                 


89. Útban a 90. felé

Életem folyamán körülbelül három tucat nőnemű kezdett tőlem angolul tanulni saját vagy szülői kezdeményezésre (hímnemű egy se), és körülbelül ugyanennyi hagyta abba a harmadik lecke után, vagy valamivel később. Az okok különbözőek voltak, érdemes lett volna statisztikát felállítani a jelenségről. Volt, aki csak simán le akart velem feküdni; volt, aki valóban tanulni akart, és természetben kívánt fizetni; volt, aki egyszerűen csak unatkozott. Natasa azonban kivételnek számított.

Natasa a felsorolt opciókat mind nyitva hagyta, nem adta jelét, hogy bármelyiket preferálta volna. Mindössze 22 éves kora ellenére tartozott hozzá egy férj is, ami nem képezte az eltitkolás tárgyát, létezett, de jelentéktelennek minősült, legalábbis a ráutaló magatartásból következtethetően.

A hölgy egy nyírségi faluból került fel Pestre, ambíciói ennek megfelelően maximálisak voltak, míg előrehaladása a nyelvismeretek terén az átlagos tempót mutatta, és lassan már úgy nézett ki, hogy a nyelv megtanulása tényleg egy valódi, kitűzött cél. De valami mégiscsak bűzlött nekem egy kicsit; igaz, nem tudtam rájönni, hogy mi. Egy dolog azonban kétségtelen volt, Natasa mindent megtett, hogy viszonyunk minél bizalmasabbá váljon. Aztán egy szép nap kibújt a szög a zsákból.

Natasa hétfőn közölte velem, hogy szerdán lesz a válópere.

  • Nafene, elválsz?
  • El – jött a rövid válasz.
  • Hát, nem tartott sokáig.
  • Most mit mondjak: hogy sajnálom? Nem is ismerem a férjed.
  • Semmit se vesztettél.
  • És mennyi ideig tartott a házasság?
  • Két évig, de már fél év után tudtam, hogy nem fog sokáig tartani.
  • Nem akarok turkálni az életedben, de ha már megjegyezted, hadd kérdezzem meg, mi a baj?
  • Tulajdonképpen semmi, csak… szóval nem vagyunk egymáshoz valók.
  • Értem, ez gyakori dolog, de nem lehetett ezt tudni mondjuk hat hónappal korábban?
  • Talán lehetett volna, de nekem csak utána kezdett kinyílni a világ. Nekem ma már nem elég, ha egy férfi csak az ágyban teljesít.
  • Na, azért az se kutya – próbáltam nem elbagatellizálni a dolgokat.
  • Na persze, de egy műveletlen barommal azért nem az igazi.
  • Nézd, nem akarok akadékoskodni, de a pasi nyilván nem melletted vált műveletlenné.
  • Jó, valószínűleg én vagyok a hibás, de most már nem tehetek mást, el kell válnom.
  • Igazad van, válj. Na, hol is tartottunk?
  • A shell és a will közötti különbségnél, de azért még szeretnék valamit mondani.
  • Mondd!
  • valójában meg szeretnélek valamire kérni.
  • Oké, ki vele!
  • Szeretnélek megkérni, hogy gyere el a tárgyalásra.
  • Menjek el a tárgyalásra? Minek?
  • Tulajdonképpen már csak ki fogják hirdetni a válást. Nem kell semmit tenned, csak nem akarok egyedül menni.
  • Miért, ügyvéded nincs?
  • Volt, de már nem kell. Meg akarom spórolni a felesleges kiadásokat.

Engem állandóan ilyen hülye helyzetbe hoznak a nők. Olyat kérnek, amire nem lehet nemet mondani, egyszerűen azért, mert a kérés megtagadására nincs semmi értelmes indok. Végtére is nem arra kért meg, hogy tegyem el láb alól a volt férjet. Szerdán tehát elmentem a tárgyalásra és a folyosón leültem egy padra. Tizenöt perccel később kivágódott az ajtó, amin elsőnek Natasa lépett ki sugárzó arccal, mögötte pedig két férfi.

Natasa egyenesen odajött hozzám és teljesen meglepetésszerűen arcon csókolt – Kimondták – jelentette ki diadalittasan. A nem várt csóktól egy picit meglepődtem, de végtére is hirtelen örömében az emberek sok mindenre ragadtatják el magukat, és egy csókba még senki se halt bele.

Na, ekkor hozzánk ért a két férfi, akik közül az egyik, feltehetően a volt férj megszólalt – Te vagy Natasa új pasija? Sok szerencsét, pajtás! – és ezzel tovább mentek. Én meg kérdően néztem Natasára, elvégre volt mit megmagyaráznia, de tanítványom nem vette a lapot.

  • Figyelj csak, Natasa! Te azt mondtad neki, hogy én vagyok az új pasid?
  • Nem mondtam neki semmit.
  • Jó, nem mondtál, de úgy viselkedtél. Mért volt erre szükség?
  • Hogy megpukkadjon.
  • Hogy megpukkadjon? De hiszen már nincs hozzá semmi közöd.
  • Ez igaz, de mégis – és ezzel Natasa életében először belém karolt.

Én meg arra gondoltam, ha neked ez a 35 év korkülönbség nem számít, akkor nekem pláne nem, és már tessékeltem is be a közelben parkoló kocsimba.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(3901) Új védőoltások

Tibor bá’ fordítása online

Covid védőoltások: jelenlegi oltásainkat hamarosan frissíthetjük, hogy új variánsok ellen legyenek bevethető – magyarázza egy immunológiai szakértő

Több mint két évvel a járvány után, a SARS-CoV-2, a COVID-19-et okozó vírus továbbra is kihívás elé állít bennünket. Gyors mutálódási képessége miatt egyre fertőzőbb változatok fejlődtek ki, amelyek egyre jobban elrejtőznek immunválaszunk elől.

A vakcinák a modern kor tudományának óriási vívmányai, és döntő szerepet játszottak a COVID legrosszabb következményeinek csökkentésében. De vajon a jelenleg rendelkezésünkre álló oltóanyagok képesek-e megbirkózni a COVID legújabb változataival?

A jelenlegi COVID-vakcinák mindegyike a SARS-CoV-2 eredeti törzsének genetikai építőkövein vagyis DNS-szekvenciáján alapul. Ezek a vakcinák a a tüskefehérjét célozzák meg – a vírus azon részét, amely bejutás végett a sejtjeinkhez kötődnek. A vakcinák úgy működnek, hogy lehetővé teszik immunsejtjeink számára, hogy célzott választ adjanak a tüskefehérjére, beleértve a neutralizáló antitestek termelését is.

Az antitestek megakadályozzák a vírusok bejutását a sejtjeinkbe, és segítenek más immunsejteknek megtalálni és elpusztítani a behatoló vírusokat. A SARS-CoV-2 azonban trükkös vírus, a tüskeprotein jelentős változásaival mutálódik. Ez azt jelenti, hogy a vakcina által kiváltott neutralizáló antitestek kevésbé hatékonyak, mint korábban.

Itt lenne az ideje a COVID-oltás új generációjának? Egyre terjed a nézet, ami szerint az ősi törzs helyett a variációk ellen vakcinázzanak. Ez nem egy új koncepció a vakcina fejlesztésben. Az éves influenza elleni oltásaink például a keringő változatokat célozzák meg.

Az egyik megközelítés az úgynevezett „bivalens” vakcina létrehozása, amely az omikron tüskeproteinjét (BA.1), valamint az ősi törzset célozza meg. A Moderna jelenleg ezt a lehetőséget teszteli kombinált 2. és 3. fázisban lévő humán kísérletekben.

A szakértői értékelésre váró adatok azt sugallják, hogy ez körülbelül kétszeresére növeli a BA.1 elleni semlegesítő antitestek mennyiségét az eredeti COVID-vakcinákhoz képest.

Más Moderna kísérletek különböző bivalens kombinációkat vizsgálnak, beleértve az ősi és a béta törzseket célba vevő vakcinákat, amelyek ígéretesnek tűnnek. A Pfizer emellett közzétette a kifejezetten a BA.1-hez szabott emlékeztetőnek szánt próbaadatait is. A vállalat szerint ez az újra formulázás az eredeti COVID-vakcina által termeltnél jobb immunválaszt váltott ki a BA.1-re.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(3900) Első csapás

Tibor bá’ erősen szerkesztett fordítása online

Az USA növeli egy nukleáris háború valószínűségét

Szerző: Dave Lindorff


89. Útban a 90. felé

Az USA nagy valószínűséggel elsőnek készül hozzányúlni nukleáris fegyverekhez, amire bizonyíték az összes F35A vadászgépének az átalakítása, hogy képesek legyenek termonukleáris fegyverek hordozására. Szakértők szerint a nukleáris fegyverek tűzereje a 0,3 kilotonnától 50 kilotonnáig terjedhetnek.

A 0,3 kilotonna „mindössze” 300 tonna dinamit erejének felel meg, ami a Pentagon szerint „alkalmassá” teszi első csapás alkalmazásra, feltételezve, hogy az ellenfél válaszul nem lépi túl ezt a tűzerőt. Na és, ha túllépi?

Állítják, hogy az F35A gépek átalakítása nagyobb flexibilitást tesz lehetővé. Például a gép az utolsó pillanatig visszahívható. Miközben tapasztalati tény, hogy ez csak fantázia. A valóságban semmi garancia nincs arra, hogy a pilótához eljut a parancs, vagy ha eljut, el is hiszi az eredeti parancs visszavonását.

Ahogy ezt szakértők kifejtik, a kommunikációs rendszerek szinte napi rendszerességgel meghibásodnak az amerikai hadsereg több száz globális bázisának és repülőgép-hordozó harccsoportjának valamelyikén. Washington és a katonai bázisok közötti kapcsolat megszakításának bekövetkezése, a berendezések meghibásodása, viharok, napkitörések stb. miatt állhat elő.

Továbbá nemzetközi válság idején a pilóta még a támadás leállítására irányuló parancsban is bizonytalan lehet, végül is nem az elnök, egy Pentagon tábornok, vagy akár egy ismert bázisparancsnok telefonhívása lesz, hanem egy rövid kódolt üzenet. A másik hiba az, hogy a pilóta, akit egy ilyen bevetésre elküldenek, a pillanat hevében dönthet úgy, hogy folytatja a parancsot, és ledobja a bombát, függetlenül attól, hogy megkapta a törlési parancsot.

Ne feledjük, válság idején az országok zavaró rendszereket alkalmazhatnak az ellenséges katonai kommunikáció megzavarására, vagy a kommunikációs műhold megsemmisítésére.

Mindeközben a feltételezés szerint egy magányos pilótát küldenek, hogy egy vagy két B61-12 termonukleáris fegyvert szállítson valamelyik parancsnoki és irányító központba vagy rakétakilövő helyre. Ez nem igazán az, ami a Pentagon stratégái szerint, az F-35A repülőgépeknek a szerepe.

Valójában az F-35-ös gépek százaiban úgynevezett „négyes blokk” módosításokat hajtottak végre, és a korábban sima karosszériát kidudorodó burkolatok váltották fel, hogy lehetővé tegyék két hosszúkás hidrogénbomba szállítását a törzsükön belül. Így nem mutatnak nagyobb radarképet, mint ha azt a kívülről, szárnyak alatt szállított bombák tennék.

Az ötlet (remélhetőleg vágyálom) az, hogy az ilyen repülőgépek két atombombával felfegyverkezve szuperszonikus sebességgel, alacsonyan repülve átvághatnának az orosz és/vagy kínai határon, hogy kormányzati épületekre, katonai bázisokra és rakétasilókra csapjanak le. Így a meglepetésszerű támadásokat a célország képtelen lenne megtorolni.

Az amerikai katonai politikai döntéshozók számára egészen a háború után, a 1940-es évek végéig, majd az 1950-es évekig és tovább, a nukleáris fegyverekkel rendelkező riválisok semlegesítése egy megelőző atomcsapással már régóta stratégiai álom volt, amelyet szerencsére mindig elhalasztottak az felmerülő félelmek miatt.

Józan fejek között egyértelmű, hogy egy ilyen bűnöző, és népirtó támadás nem akadályozza meg az ellentámadást. A kiötlőknek most abba kell hagyni azt az elképzelést, hogy a fent leírt bombázás végrehajtható.

Ugyanis, a F-35A gépek nem is tudnak az Északi-sark felett átrepülni, hogy bombáikat orosz vagy kínai célpontok felett kioldják, kivéve, ha repülés közbeni többször végeznek üzemanyag-utántöltést, és mindvégig szubszonikus sebességgel repülnek az üzemanyag megtakarítása érdekében.

A terv az lenne, hogy az amerikai pilóták az F-35A gépeikkel előretolt bázisokra repüljenek, ahol az atombombákat tárolják. A gépeket és pilótáikat ezután felkészítik, hogy csatlakozzanak egy esetleges támadáshoz, vagy olyan fenyegetettség érzetét keltsék, amely állítólag az ellenséget – mondjuk Oroszországot vagy Kínát – meghátrálásra készteti, vagy megelőző saját támadást indítsanak.

A hírek szerint a légierő készen áll a F35A flottájának nukleáris bombázógépekre való teljes körű átállásának a megkezdésére.

Tisztázzuk: egy nukleáris bombákkal felszerelt, radarkerülő vadászbombázó flottát semmiképpen sem lehet „megtorló” fegyverként felfogni. Mert, ha Oroszország vagy Kína – a két olyan ország, amely elgondolkozhatna azon, hogy első csapást mérjen az Egyesült Államokra – megtenné ezt, akkor elsősorban a katonai bázisokat rombolnák le.

Akkor tehát, ezeket a gépeket már a kezdeti támadás során a földön szétrombolják. Másodszor, ha valahogy túlélik a támadást és felszállnak, a támadó ország politikai és katonai vezetői már régen rejtett védőhelyekre költöztek. A csapatokat a célba vett bázisaikról eltávolították. A rakétasilók pedig üres lyukak, rakétáikat már elindították.

Ezen túlmenően az ellenséges országok fokozott készültségben lennének, várva az érkező F35A-sokat vagy más bombázókat, és légelhárító rakétacsoportjaik tüzelésre készen állnának, vadászgépeik pedig már a levegőben teljes készenlétben lennének, hogy semlegesítsék a súlyosan megterhelt, bejövő amerikai repülőgépeket.

Más szóval, az egy nagy hazugság, amit a Pentagon állít, vagyis hogy ezek az átalakított gépek biztonságosabbá teszik a világot. Valójában az első csapásmérő fegyverként az atombomba-képes F35A egyszerűen növeli annak esélyét, hogy az Egyesült Államok háborút indítson, ha a Pentagon stratégái elkezdik azt hinni, hogy lehetőségük van ezt elrendelni anélkül, hogy jelentős megtorlástól kellene tartaniuk.

Az Egyesült Államok életképes első csapásmérő képességének kidolgozása arra készteti az oroszokat és a kínaiakat, hogy alternatív elrettentő fegyverekkel válaszoljanak, nevezetesen a hiperszonikus cirkálórakétákkal.

Oroszország és Kína által tesztelt hiperszonikus rakéták védelmi fegyverek, amelyek célja, hogy egy olyan nemzetet, mint az USA, amely nyíltan keresi az első csapás lehetőségét, kétszer is gondolja meg, mielőtt ilyen holokausztot indít.

Az F35A nukleáris bombázó fejlesztése leghatározottabban nem az elrettentésről szól. A legjobb, amit remélhetünk, hogy ez a bombázó frissítés csak a legújabb a Pentagon, az F35-öt gyártó Lockheed-Martin közös jövedelem kiegészítő ötlete.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(3899) Higgs-bozon

Tibor bá’ fordítása online


89. Útban a 90. felé

Ma tíz éve jelentették be a tudósok a Higgs-bozon – az úgynevezett Isten-részecske – felfedezését. A felfedezés, amely csaknem 50 évvel az első megsejtés után történt, segített bizonyítani a részecskefizika standard modellje mögött meghúzódó elméletet – a természet legkisebb léptékben történő, legjobb leírását. Segített megmagyarázni, hogy a modellben szereplő részecskéknek miért van tömegük.

Ahogy Martin Bauer és Stephen Jones kifejti: „A Higgs-bozon nélkül az egész elméleti keret, amely a részecskefizikát a legkisebb léptékben írja le, szétesik. Ha az elemi részecskéknek nem lenne tömege, nem lenne atom, nem lennének naprendszerek, és semmi se lenne az univerzumban.”

Azóta a Higgs-bozon tulajdonságainak kutatása számos, a standard modellre vonatkozó jóslatot megerősített, de vetett fel kérdéseket is vele kapcsolatban. A svájci Large Hadron Collider és az amerikai Tevatron kutatói a közelmúltban furcsa anomáliákat fedeztek fel, amelyek azt sugallják, hogy a modell talán nem írja el a teljes történetet – lehet, hogy tökéletesen új fizikát kell kitalálni a részecskék világának pontos magyarázatához. Ebben a Higgs-bozon további tanulmányozása segíthet.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(3898)Omikron BA.4 és BA.5

Tibor bá’ szerkesztett fordítása

Az Omikron BA.4 és BA.5 alvariánsai a COVID-19 fertőzések újabb globális hullámát erősítik

Forrás: WSWS

Szerzők: Benjamin Mateus, Evan Blake


89. Útban a 90. felé

A COVID-19 világjárvány egyre több országban, ismét kicsúszik az irányítás alól, a rendkívül fertőző és immunrendszert kikerülő Omikron BA.4 és BA.5 alvariánsai miatt. Észak-Amerika, Európa, Brazília, India és Ausztrália állnak a legújabb, széles körű hullámzás epicentrumában.

Észak-Amerikában május 30-án volt a legalacsonyabb, napi 466.297 új megbetegedést. A globális hétnapos átlaga most 661.420. Vagyis, a hivatalos új fertőzések száma növekszik annak ellenére, hogy a COVID-19-mérőszámok felügyelete és a jelentések széles körben leépültek. A tesztek pozitivitási aránya növekszik a felsorolt országok és régiók mindegyikében.

A teszt pozitivitási arányának hirtelen emelkedése azt jelenti, hogy a nem bejelentett fertőzések gyorsabban fordulnak elő, mint a közegészségügyi osztályok által dokumentált fertőzések. Például az Egyesült Államokban, ahol a BA.4 és BA.5 az esetek több mint 35 százalékát teszik ki, a napi új megbetegedések hétnapos átlaga nagyjából 10 százalékkal nőtt az elmúlt héten, és elérte a 109 105 napi új esetet. A teszt pozitivitási aránya azonban május közepe óta folyamatosan 10 százalék felett van, és folyamatosan emelkedik.

A Johns Hopkins szerint az átlagos napi COVID-19 halálozási arány több héten át 300-350 között volt, mára 420-ra emelkedett. Portugália lakosságának 86 százaléka teljesen beoltott, és 65 százaléka már kapott legalább egy emlékeztető oltást, ennek ellenére a napi új halálesetek száma meghaladta a téli, első Omikron hullám során elért csúcsot.

Ez rávilágít arra a kritikus tényre, hogy a COVID-19 elleni oltások önmagukban nem akadályozzák meg a pandémia ismételt támadásait. A tesztek pozitivitása Európa többi részén az egekbe szökik: június közepére Spanyolország elérte a 30 százalékot, Franciaország a 20 százalékot, Németország pedig a 40 százalékot. Brazília a negyedik hullám kellős közepén jár, miközben a fasiszta Bolsonaro-kormány gyakorlatilag véget vetett a világjárvány miatti vészhelyzeti intézkedéseknek. A tesztelés a legtöbb esetben leállt. Az Egyesült Királyságban a napi új megbetegedések hétnapos átlaga négyszeresére ugrott. a június 2-i legalacsonyabb, napi 4754-ről mára 19 695 fertőzésre, miközben a kórházi kezelések száma három hét alatt 27 százalékkal nőtt, és a halálozások száma is elkezdődött. még egyszer felfelé fordulni.

Minden országban az idősek szembesülnek majd ezzel a támadással. A legtöbben több hónappal ezelőtt fejezték be az oltást, és korlátozott immunitásuk van a fertőzésekkel szemben, életkoruk és egészségi állapotuk miatt súlyos következmények veszélye fenyegeti őket.

Izraelben, ahol csak az oltásra vonatkozó stratégiát határozottan támogatják, a COVID-19-es esetek száma közel ötszörösére ugrottak az elmúlt három hétben, megközelítve a napi 10.000 esetet. Ugyanebben az időszakban a kórházi kezelések száma több mint kétszeresére nőtt. A Jerusalem Post szerint 255 ember állapota súlyos, közülük 41-et intubálnak. A pozitívek aránya csillagászati ​​41,5 százalék.

Ausztrália továbbra is a fertőzések folyamatos hullámzó hullámában van, mióta az első Omikron-hullám becsapódott a szigetországba, és a napi új megbetegedések ismét felfelé törnek. Tegnap óta több mint 3000-en vannak kórházban kezelés alatt. Az elmúlt két hónapban legalább négy olyan tanulmányt publikáltak tudományos folyóiratokban, amelyek igazolják, hogy az Omikron BA.4 és BA.5 alvariánsok rendkívül ellenállóak a vakcinákkal szembeni immunitással, valamint az Omikron BA.1 és BA korábbi fertőzéseivel szemben. .2 olyan alvariánsok, amelyek november vége óta dominánsak az egész világon. Az oltások és a korábbi fertőzések elleni immunitás gyengülése és a pandémiás korlátozások teljes feloldása a nyári utazási szezonban azt jelenti, hogy az elkövetkező hetekben és hónapokban potenciálisan emberek milliárdjai fertőződhetnek meg világszerte.

Míg szinte minden világkormány megtagadja, hogy megvédje lakosságát a halálos kórokozó újabb támadásával szemben, Kína mindössze két COVID-19-esetet jelentett tegnap. Az új COVID-19 fertőzések hétnapos átlaga mindössze 24-re csökkent. Sanghajban, amely a múlt hónapban legyőzte a fertőzések legutolsó hullámát, a múlt héten csak néhány új COVID-19 megbetegedést jelentett. A különbség Kína nulla COVID-politikája és a kapitalista országok azon követelése között, hogy a munkásosztály „éljen együtt a vírussal”, nem is lehetne ennél látványosabb.

Az Egyesült Államok jelenlegi halálozási aránya legalább 130 000 éves halálozási esetet jelentene, ami majdnem négyszerese egy átlagos influenzaszezonnak és 25-ször magasabb, mint Kínában a COVID-19 halálozási száma. Emellett egyre több a bizonyíték arra vonatkozóan, hogy akut hatása után a COVID-19 sokkal több kárt okozhat az emberi szervezetben a Long COVID kórfolyamatban, amely a fertőzöttek 10-30 százalékát érinti. Az Egyesült Államokban a felnőtt lakosság körülbelül 50 százaléka volt fertőzött februárra, ez a szám azóta jelentősen emelkedett. A múlt héten az Egyesült Államok kormánya hivatalosan elismerte, hogy jelenleg több mint 20 millió amerikai felnőtt szenved Long COVID betegségben, amely számos tünetet tartalmaz: szív- és érrendszeri, tüdő-, vese-, neurológiai és egyéb szervrendszereket támadhat meg. Ez meg nem határozható ideig erősen befolyásolja a munkaképességet.

Más tanulmányok is kimutatták, hogy a vakcinák nagyon kevés védelmet nyújtanak a Long COVID ellen, és még az enyhe COVID-19 tüneteket mutató egyéneknél is nagyobb a kockázata annak, hogy fertőzéseikből eredő szövődmények miatt meghalnak, mint nem fertőzött társaik. Az uralkodó elit tétlensége a járvány kezelésében egyre nagyobb problémákat jelent, mivel folyamatosan hatalmas munkaerőhiánnyal kell szembenézniük, ami a fertőzések és újrafertőződések által megbetegedett esetek velejárója.

Az egyre súlyosbodó válsággal szemben a szajha média egyre tévesebb állításokkal áll elő a járvánnyal kapcsolatban. Ezt példázza a Washington Post szerkesztőbizottságának vasárnap közzétett nyilatkozata: „A világjárvány szürkületi zónában van. Élvezze, de maradjon biztonságban.” A nyilatkozat egy sor abszurd kijelentéssel kezdődik, és a következőt írja: „A világjárvány egy alkonyi zónába lépett, és nem okoz jelentősebb fennakadást az életben, és nem is tűnik el. Mindenki várja a nyarat maszkok nélkül. A kormány elvetette azt a követelményt, hogy a nemzetközi légi utasok teszteljenek az Egyesült Államokba való belépés előtt. Van oltóanyagunk, vírusellenes szerünk és diagnosztikai tesztünk feleslegben.”

Ezen állítások mindegyike hamis. Az Egyesült Államokban jelenleg a fertőzések jelentős hulláma zajlik, ami április eleje óta folyamatosan emelkedik. Ez az erősödő hullám megzavarta az összes iparágat, különösen a légi közlekedési ágazatot, ahol a munkaerőhiány soha nem látott mértékű járatkésésekhez és törlésekhez vezet. Az oltások, vírusellenes szerek, tesztek finanszírozása megszűnt, a készletek elpárolognak, és a kongresszusi republikánusok teljesen egyértelművé tették, hogy egy fillérrel se járulnak hozzá további járványfinanszírozásra.

A világjárvány haszonélvezője, Jeff Bezos (nettó értéke 140 milliárd dollár) tulajdonában lévő Post fejezi ki a legkendőzetlenebb formában az amerikai uralkodó osztály meggondolatlanságát és ostobaságát.. Az Omikron BA.4 és BA.5 alvariánsai a SARS-CoV-2 eddigi legfertőzőbb változatai. Mivel a világkapitalizmus megtagadja a közegészségügyi intézkedések végrehajtását, és ezáltal több milliárd gazdát biztosít a vírusnak, továbbra is alkalmas arra, hogy potenciálisan veszélyesebb változatokká fejlődjön. Ez az evolúciós folyamat olyan gyorsan megy végbe, hogy a vakcina gyártók nem tudnak lépést tartani a vírus genomiális szekvenciájának változásaival. A tudósok pedig arra figyelmeztetnek, hogy a Moderna által gyártott COVID-19 vakcina következő iterációja már elavult. Az egyetlen életképes pandémiás stratégia továbbra is a globális felszámolás lenne, amely néhány hónapon belül véget vethet a járványnak. Ez magában foglalja az összes közegészségügyi intézkedés bevetését, világméretű koordinációval a vírus terjedésének végleg megállítására.

Igen kemény ősznek és télnek nézünk elébe. Nem várt kegyetlenséggel fog visszajönni a COVID-19. Nagyon drága lesz a fűtés. Az élelmiszer árak a hegyekbe szállnak. Orbán az uniótól egy fillért se fog kapni – nem tudni mit eszel ki ellenünk.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(3897) Élhetetlen világ

Tibor bá” szerkesztett fordítása online

Az ENSZ figyelmezteti a Földet, hogy egyenes úton halad egy élhetetlen világ felé

Írta: Frank Jordans és Seth Boresnstein (AP)


89. Útban a 90. felé

A Föld hőmérséklete át fog lépni egy fontos veszélyponton, hacsak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása nem csökken gyorsabban, mint amennyit az országok vállaltak – közölte hétfőn a világ klímakutatóinak legkiválóbb testülete, figyelmeztetve a tétlenség következményeire, de megjegyezve a fejlődés reményteli jeleit is.

Antonio Guterres, az ENSZ főtitkára szerint az éghajlatváltozással foglalkozó IPCC jelentése feltárta a kormányok és a vállalatok „megszegett éghajlati ígéreteinek jegyzékét”, azzal vádolva őket, hogy a káros fosszilis tüzelőanyagokhoz való ragaszkodással gerjesztik a globális felmelegedést.

„Ez egy szégyen akta, katalogizálja azokat az üres fogadalmakat, amelyek egész biztosan egy élhetetlen világ felé vezetnek bennünket” – mondta.

A 2015-ös párizsi egyezményben a kormányok megállapodtak abban, hogy a globális felmelegedést jóval 2°C alatt tartják, ideális esetben 1,5°C alatt. A hőmérséklet azonban mára már több mint 1,1°C-al (ez  valójában 1,3°C) emelkedett az iparosodás előtti idők óta, ami jelentősen megnövelte az olyan katasztrófák számát, mint a hirtelen áradások, a szélsőséges hőség, az intenzívebb hurrikánok és a hosszabb ideig égő erdőtüzek, amelyek emberéleteket sodornak veszélybe és a kormányokat arra késztetik, hogy dollár milliárdos károkkal nézzenek szembe.

Az IPCC szerint „Ha továbbra is úgy élünk, mint most, akkor még 2 fokra se fogjuk tudni korlátozni a felmelegedést. ”A fosszilis tüzelőanyag kinyerésére irányuló, folyamatban lévő beruházások és a nagy erdőterületek mezőgazdasági célú kiirtása aláássa a párizsi cél eléréséhez szükséges kibocsátás masszív visszafogását.”

A kibocsátások 2019-ben körülbelül 12%-kal voltak magasabbak, mint 2010-ben, és 54%-kal magasabbak, mint 1990-ben. A jelentés készítői szerint a növekedés üteme az évszázad eleji évi 2,1%-ról 2010 és 2019 között évi 1,3%-ra lassult. De, ha az országok nem fokozzák erőfeszítéseiket az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése terén, a bolygó 2,4-3,5 °C-al melegebb lesz a század végére, ami a szakértők szerint súlyos hatásokat fog okozni a világ lakosságának nagy részére.

A felmelegedés 1,5 °C-ra való korlátozásához az üvegházhatást okozó gázok globális kibocsátásának legkésőbb 2025 előtt tetőznie kell, 2030-ra pedig 43%-kal kell csökkennie. A testület elismerte, hogy ilyen csökkentéseket nehéz lenne elérni drasztikus, az egész gazdaságot átfogó intézkedések nélkül. Valószínű, hogy a világ túllépi a 1,5 fokos hőmérséklet emelkedést, és ezután erőfeszítéseket kell tenni a hőmérséklet visszaállítására, többek között a szén-dioxid – a fő üvegházhatású gáz – eltávolításával a légkörből.

Sok szakértő szerint ez a jelenlegi technológiákkal megvalósíthatatlan, és még ha meg is lehetne tenni, akkor is sokkal költségesebb lenne, mint a kibocsátások megakadályozása. A több ezer oldalas jelentés nem különíti el az egyes országokat a hibáztatásért. A számok azonban azt mutatják, hogy a légkörben lévő szén-dioxid nagy részét a gazdag országok bocsátották ki, amelyek az ipari forradalomtól kezdve elsőként égettek el szenet, olajt és gázt.

Az IPCC szerint az ipari forradalom óta a kibocsátások 40%-a Európából és Észak-Amerikából származik. Valamivel több mint 12%-a a Kínát is magában foglaló Kelet-Ázsiához köthető. Kína azonban a 2000-es évek közepén átvette a világ legnagyobb szennyezőjének pozícióját az Egyesült Államoktól.

Sok ország és vállalat használta fel a közelmúltban megtartott éghajlat-változási találkozókat, hogy rózsás képet festhessenek a kibocsátás csökkentés erőfeszítéseikről, miközben továbbra is a fosszilis tüzelőanyagokba, és más szennyező tevékenységekbe fektettek be – mondta Guterres.

„Egyes kormány- és üzleti vezetők vizet prédikálnak, de bort isznak” – mondta. „Egyszerűen fogalmazva, hazudnak. És az eredmény pedig katasztrofális.” Azonban a jelentés szerint a helyzet nem reménytelen. A szerzők számtalan módot emelnek ki arra, hogy a világot vissza lehet vinni a 2°C-os pályára, vagy akár nagy erőfeszítéssel 1,5°C-os pályára is. Ehhez olyan intézkedésekre lehet szükség, mint a szén-dioxid természetes vagy mesterséges úton történő eltávolítása a légkörből, de olyan potenciálisan kockázatos technológiákra is, mint például aeroszolok pumpálása a légkőbe, hogy visszaverjék a napfényt.

Az ajánlott megoldások között szerepel a fosszilis tüzelőanyagokról a megújuló energiaforrások felé történő gyors átállás, mint például az egyre olcsóbb nap- és szélenergia, a közlekedés villamosítása, a húsfogyasztás csökkentése, az erőforrások hatékonyabb felhasználása.

A helyzet olyan, mintha az emberiség „nagyon egészségtelen állapotban ment volna orvoshoz”, és az orvos azt mondaná: „Gyökeres változásra  van szükség. Ha nem teszi, akkor hatalmas bajban kerül” – mondta a jelentés társszerzője, Pete Smith, az Aberdeeni Egyetem talajok és globális változások professzora. „Ez nem olyan, mint egy diéta” – mondta Smith. „Ez egy alapvető életmódváltás. Megváltoztatja, hogy mit eszel, mennyit eszel, és aktívabb életmódot folytatsz.”

Az Egyesült Államok és Kína között a tavalyi glasgow-i ENSZ klímakonferencián létrejött egyezmény éppen ezt kívánja elérni. „Az a nagy üzenet az, hogy az emberi tevékenység sodort bennünket ebbe a problémába, és az emberi ki is tud szabadítani belőle” – mondta Skea, az IPCC társelnöke. Az IPCC jelentés első, 1990-es közzététel óta egyre szelídebbek, és a legutolsó lehet az utolsó, mielőtt a bolygó áthaladna 1,5 fokos felmelegedésen, mondta Skea az AP-nak.

Tavaly augusztusban Skea azt mondta, hogy az emberek által okozott klímaváltozás „elfogadott tény”, és figyelmeztetett, hogy a globális felmelegedés bizonyos hatásai már elkerülhetetlenek. Február végén a testület közzétett egy jelentést, amely felvázolta, hogy a további hőmérséklet-emelkedés hogyan fogja megsokszorozni az árvizek, viharok, aszályok és hőhullámok kockázatát világszerte.

Ennek ellenére a brit kormány korábbi tudományos főtanácsadója, David King, aki nem vett részt a jelentés megírásában, azt mondta, túlságosan optimista feltételezések vannak arról, hogy a világ mennyi CO2-kibocsátást engedhet meg magának. „Tulajdonképpen már nincs olyan szén-dioxid mennyiség, amit még elégethetnénk” – mondta King, aki jelenleg az éghajlati válsággal foglalkozó tanácsadó csoport elnöke. „Csak fordítva van. Már eddig is túl sokat tettünk az üvegházhatású gázok kibocsátása terén” – mondta, azzal érvelve, hogy az IPCC számítása figyelmen kívül hagyja az új kockázatokat és a már megtörtént esetleges önerősítő hatásokat, mint például a tengeri óceánok hőjének fokozott elnyelése. jégveszteség, és a permafrost olvadása során felszabaduló metán.

Guterres ENSZ főtitkár is megerősítette ezeket a figyelmeztetéseket, hivatkozva a tudósok figyelmeztetésére, miszerint a bolygó „veszélyesen közel kerül a fordulópontokhoz, amelyek visszafordíthatatlan éghajlati hatásokhoz vezethetnek”. „A nagy kibocsátású országok kormányai azonban nem csak szemet hunynak a káros tevékenységek felett, de ösztönzik is őket” – mondta, és a további szén-, olaj- és gázkitermelés leállítását kérte.

„Az új fosszilis tüzelőanyagok infrastruktúrájába való befektetés erkölcsi és gazdasági őrület.” A jelentés arra mutat rá, hogy a nagy szennyezőknek fokozniuk kell erőfeszítéseiket az ENSZ következő ősszel esedékes egyiptomi klímacsúcsa előtt. „A G-20-ra, a világ legnagyobb kibocsátóira várunk, hogy ambiciózus célokat tűzzünk ki a COP27 előtt, és érjék el ezeket a célokat – a megújuló energiaforrásokba való befektetéssel, a szén és a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának megszüntetésével” – mondta Tina Stege, klímaügyi megbízott. „Rég elmúlt az idő, az ígéreteket beváltására.”

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(3896) A pásztorórák alkalmi költsége

Tibor bá’ csodálatos női

 


89. Útban a 90. felé

A Tímár névre hallgató, Eötvös úti házában agglegényeskedő, amatőr magánnyomozóról már volt szó a pöcegödör című történetben, de az úttörő vasút építésének idején is nála nyaraltunk. Tímár Pista a szerencsés emberek közé tartozott, mert ismereteim szerint minimum 70 éven át volt agglegény és soha egyetlen percig se dolgozott. A háború előtt cipőkereskedése volt, a háború után pedig részben felélte korábbi vagyonát, részben a hatalmas szabadság-hegyi telkén nyáron kempingezőknek adott helyett.

Persze az agglegénységet nem kell összetéveszteni a cölibátussal, még akkor se, ha az illető semmi különöset nem tesz egy-egy női partner beszervezésével kapcsolatban. Az ilyen férfiakat ugyanis a nők falkákban veszik körül, mert ott, ahol az önbizalmat osztogatták a nők egy jelentős része háromszor-négyszer is beállt a sorba.

Teljesen mindegy, hogy egy adott agglegény nadrágszíján hány női skalp fityeg, mindig akad egy újabb, aki mérget merne venni rá, hogy ő lesz az igazi, és elhiszi magáról, hogy ha csak egyetlen egyszer alkalma nyílik a bizonyításra, mármint, hogy az ágyban utolérhetetlen, övé lesz az életre szóló trófea. Mi természetesen tudjuk, hogy ez egy biológiai lehetetlenség, elvégre az egyik női nemi szerv nagy vonalakban pont olyan, mint a másik. Csakhogy így a férfiak gondolkodnak, a nők a lelki finomságokra koncentrálnak, ahol valóban hatalmas különbségek lehetségesek, csakhogy az agglegények erre a legkisebb mértékben sem kíváncsiak.

Mindegy, a lényeg az, hogy Tímár Pistának nem csak nemi élete volt felhőtlen, de se mosásra, se takarításra nem volt gondja. Egyszerűen megfogalmazva élt, mint Marci Hevesen, főleg mert igen intenzív volt a fluktuáció, azaz a kilincset egymásnak átadó nők házban töltött hasznos ideje nemigen haladta meg az egy évet. Úgy tudni, hogy Sztálin évente lövette fejbe titkosszolgálatának főnökét, még mielőtt túlságosan belemelegedett volna székébe. Tímár ennél valamivel kegyesebb volt, egy év után csak repült a csaj, még mielőtt Tímár fejére nőtt volna.

Természetesen tudunk olyan férfiakról is, akiknek az egy éven át tartó kizárólagosság is nehezen viselhető, és hát persze Tímár pontosan ehhez a csoporthoz tartozott. Így aztán voltak beugró esetek, akik műsoron kívüli szolgáltatásaikkal tették Tímár életét, ha lehet, még teljesebbé.

Nem csoda tehát, hogy egy alkalommal valahogy szert tett egy Tímea nevű, meglehetősen csóró egyetemistára, aki az ajánlója szerint 100 forintért dugott. Tímár meghívta a lány Eötvös úti rezidenciájára, annak rendje és módja szerint megdugta, majd adott 100 forintot. Tímea persze nem volt profi, mert a profik a pénzt előre kérik, de egyelőre még nincs gubanc. Búcsúzáskor Tímár közölte, hogy bármikor feljöhet hozzá, amikor van ideje. Tímea ezt természetesen úgy értelmezte, hogy amikor elfogy a pénze.

Akkoriban senkinek se volt telefonja, nem úgy, mint manapság, amikor boldog-boldogtalan napi 20-30 telefonbeszélgetést bonyolít teljesen szükségtelenül. Ezért aztán nem telt bele egy hét és Tímea beesett az ajtón. De semmi pánik, Tímár mindig, minden körülmények között kész volt az akcióra, ami után Tímeának átnyújtott 50 forintot.

  • Ez mi? – Kérdezte a lány, – a múltkor 100 forintot adtál.
  • Az akkor volt, – felelte Tímár, – most nincs pénzem, különben is, tegnap is dugtam.
  • Na jó, – nincs harag, ez van, Tímea megértő.

Újabb hét, újabb beesés az ajtón, és újabb aktus. Ez alkalommal azonban Tímár már csak 30 forintot adott. Tímea nem állt le vitatkozni, nyelt egyet és távozott. Elvégre 30 forintból ötször lehet moziba menni, hatszor lehet beülni egy presszóba, ami jóval több, mint semmi.

Azt már azért előre lehet tudni, hogy Tímea egy héttel később megint beesik az ajtón, ami be is következett. Ekkor Tímár motyogott valami olyasmit, hogy még jó, hogy nincs itt senki, meg ilyesmi, de azért megdugta Tímeát és átnyújtott 20 azaz húsz forintot. Na erre a csaj bepipúlt. – Ide hallgass te vén strici, 2,20 a Fogaskerekű retúrjegy ára, 3 forint a két busz átszálló, ez összesen 5,20, vagyis a 20 forintból 14,80 marad a zsebembe. Ennyiért már nem lenne érdemes eljönnöm hozzád még akkor se, ha történetesen élvezném, de amilyen önző disznó vagy, téged még ez se érdekel.

Szó, ami szó, húsz forint tényleg pofátlanul kevés, ennyit már szinte nem érdemes el se kérni. Azt hinné az ember, hogy ennél olcsóbban dugni már nem lehet, pedig lehetett.

Tímea elvégezte az egyetemet majd befizetett egy IBUSZ útra Bécsbe, ahonnan nem jött vissza. Mivel német szakos volt, és mint tudjuk egyéb képességei is voltak, hamar talált magának férjet, természetesen osztrák férjet. Na most az a kérdés, milyenek az osztrákok? Elárulom, többnyire takarékosak, amit egy magyar nő úgy fogalmazna meg, hogy a fogukhoz verik a garast.

Ebből például az következett, hogy amikor Tímeának már két kis gyereke is volt, a férj kifejezetten takarékossági szempontok figyelembevételével vett egy kisebb lakókocsit és a család azzal járt nyaralni. Mindjárt első alkalommal Magyarországra, de nem Tímea magyar származása miatt, hanem mert akkoriban olcsó ország hírében álltunk.

Tímea ajánlotta férjének, hogy a lakókocsit vigyék fel az Eötvös útra, mert lakik ott egy régi ismerőse, akinek hatalmas kert terül el a háza körül, ahová igen jutányos áron lehet beállítani a lakókocsit.

A csattanó természetesen az, hogy Tímár ez alkalommal ingyen dughatta meg Tímeát, de nem az évek alatt természetszerűen beállott minőségromlás miatt, hiszen Tímea még nem volt harminc, Tímár pedig már rég átlépte a hatvanat. Nem, Tímeában évek óta halmozódott a bosszú és, mint Tímárnak elpanaszolta „ez a szemét Hans még nálad is zsugoribb, hát dögöljön meg, azért is megcsalom.”

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(3894) Biden végjátéka

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Biden végjátéka nem lehet Ukrajna győzelme

Nincs reális forgatókönyv Ukrajna győzelmére. Washingtonnak szorgalmaznia kell a rendezést. Írta: Tulsi Gabbard és Daniel L. Davis

89. Útban a 90. felé

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, miután június 19-én visszatért az ukrajnai Herszon melletti fronton tett látogatásáról, kijelentette, hogy hadserege továbbra is harcolni fog Oroszország ellen, és „visszavesszük mindazt, ami a miénk”, miután korábban világossá tette szándékát, hogy „felszabadítsa a Krím-félszigetüket” is.

Bár ezek a célok érthetőek, a kelet-ukrajnai véres csatatereken kialakuló kemény valóság egyre valószínűbbé teszi, hogy minél tovább igyekszik Kijev katonai győzelmet elérni, annál valószínűbb, hogy végül vereséget szenved.

Az Egyesült Államok érdekei által vezérelt amerikai politikának meg kell változnia, hogy tükrözze ezt a valóságot. A háború elején Ukrajnában és Nyugaton sokan felbuzdultak azon, hogy a Kreml hadserege egyértelműen kudarcot vallott Kijev meghódításánál és a kormány megadásával kapcsolatban, amit az is bizonyít, hogy Oroszország elveszített több ezer harckocsit és egyéb páncélozott járművet, katonáiból pedig tízezreket, különösen a kijevi és harkovi fronton.

Az ukrán fegyveres erők, ezzel szemben hősiesen és eredményesen harcoltak, és jóval a várakozásokat felülmúlva teljesítettek. Válaszul az Egyesült Államok és több tucat nyugati ország felgyorsította a fegyverek és lőszerek Kijevbe szállítását. Bár Ukrajna szívesen fogad minden segítséget, a szállítások vegyesek voltak, modern és az antik harceszközök, a nyugati és a volt szovjet harceszközeinek keverékei.

Számos rendszer speciális képzést, speciális karbantartást, és különféle kaliberű lőszereket igényel, amelyek gyakran kölcsönösen kizárják egymás alkalmazhatóságát. A fegyverek szállításának és működésének fenntartásához egy hatalmas és bonyolult logisztikai rendszerre van szüksége, ami jelenleg nem létezik Ukrajnában.

Eközben, az ukrán vezetők újabb fegyverek leszállítását szorgalmazták, figyelmeztetve, hogy az eddig elküldött mennyiség tragikusan nem elegendő.

Mikhailo Podoljak, ukrán elnöki tanácsadó, a múlt héten azt írta, hogy a már beígért felszerelésen kívül Ukrajnának továbbra is szüksége van 1000 db 155 mm-es kaliberű tarackra, 300 db MLRS-re, 500 tankra, 2000 páncélozott járműre, és 1000 drónra.” Ezen kérés nagysága jól mutatja, milyen nehéz lesz az ukrán erőknek kitartani az orosz támadás ellen, országuk keleti részén, nemhogy meg tudnák fordítani az áradatot annak legyőzésére.

Amióta Oroszország taktikát változtatott, és a tűzerőt helyezte előtérbe a manőverezésekkel szemben, a donbászi harcokban naponta több mint 70 000 lövedéket és jelentős számú nehéz rakétát zúdítottak az ukrán csapatokra. Emellett, Vlagyimir Putyin orosz elnök hadereje, napi 300 légi bevetést hajt végre Ukrajna felett. Ezzel szemben, Ukrajna a becslések szerint egytized annyi lövedéket lő ki – és néha csak három-öt légi bevetést hajt végre naponta.

Ez a tűzerő-különbség oda vezet, hogy az ukrán áldozatok számát nagyobb, mint amit pótolni tudnának. A jelentések szerint naponta kábé 200 katona hal meg, és 500 pedig megsebesült. Ugyanilyen pusztító volt a kijevi invázió is, a háború elején. Ukrajnában a birtokolt szovjet kori felszerelések nagy része megsemmisült, és teljes lőszer kategóriák fogytak el. Egyetlen hadsereg se képes elviselni az ilyen jellegű veszteséget, és képtelen továbbra is hatékony ellenállást tanúsítani. Ezt bizonyítja az, hogy Ukrajna a közelmúltban több várost és falut elveszített, és a hadseregüket az oroszok majdnem bekerítették a donbászi frontot.

Úgy tűnik, hogy Kijevben és Washingtonban a politika figyelmen kívül hagyja ezeket a harctéri realitásokat. Zelenszkij a múlt héten megismételte terveit, hogy visszaszerezze a 2014-es első invázió óta elvesztett ukrán területeket, amely jelenleg Ukrajna területének mintegy 20 százaléka. A tárgyalásos egyezség kilátásaihoz egy nappal később hozzátette, hogy „nincs itt a tárgyalások ideje Oroszországgal.”

Kathleen Hicks, az Egyesült Államok védelmi miniszterhelyettese a közelmúltban kijelentette, hogy a Pentagon képes rá, hogy Ukrajnát öt, tíz vagy akár húsz évig is támogassa. Mégis, harcban szerzett jelentős tapasztalatunk arra késztetik őket, hogy elgondolkozzanak azon, vajon Ukrajna fenn tud-e maradni 5-10 hónapig, nem pedig egy-két évtizedig. Bár, még van idő, és Kijev továbbra is uralja területének 80 százalékát, az Egyesült Államok politikájának megváltoztatása esélyt adna az ukrán életek megmentésére és a további területi veszteségek megelőzésére.

A Biden-adminisztrációnak legalább nem kell hangsúlyoznia Oroszország meggyengítésének céljait, ami helyett a diplomáciát kell előnyben részesítenie, segítve Kijevnek és Moszkvának a háború tárgyalásos lezárását. Az Egyesült Államok nemzeti érdeke, hogy megakadályozzák az ukrajnai háború eszkalálódását, illetve a háború szétterjedését. A nukleáris háború súlyos globális következményei miatt létfontosságú a közvetlen amerikai-orosz vagy NATO-orosz konfrontáció kockázatának elkerülése. A világnak már most is nagyobb nukleáris háború veszéllyel kell szembe néznie, mint az 1962-es kubai rakétaválság óta bármikor.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________