Én Michal de Nostradame az Úr Jézus Krisztusnak 1540. évében a Teremtő Úristen kegyéből kiválasztott szegények orvosa és istápolója Istentől vezérelt látomásaimat papírra vetem abból a célból, hogy azokkal az utókort figyelmeztessem az emberiség végnapjaira, amit elkerülni nem áll módjában, de amire megtisztult szívvel felkészülhet. Adjon nekem a teremtő erőt, kitartást és egészséget, hogy munkámat befejezhessem. Ámen.
Nostradamus kód
A III. világháború
Az emberiség végső háborúja, az anti-krisztus bajkeverése és az ítéletnapjának eljövetele az Úr Jézus születése után a 2023. évben.
Bevezetés
Nyugodt szívvel jelenthetem ki azt, hogy Nostradamus minden kétséget kizárva a középkor leghíresebb szereplője volt. Történészeket kivéve, Nostradamus kortársairól az utca embere név szerint senkit se ismer talán egy kivétellel, az pedig a méregkeverő hírében álló Medici Katalin. Az ok egyszerű, Nostradamus minden idők legrejtélyesebb személyisége volt, elsősorban azért, mert ő maga is így akarta.
Ahhoz semmi kétség nem fér, hogy Nostradamus rendelkezett hatodik érzékszervvel, látnoki készséggel, ami még életében bebizonyosodott. A jövőt pedig mindenki szeretné tudni, amit számtalan sarlatán ki is használ. Nem csoda, hogy amikor feltűnik egy látnoki készséggel valóban megáldott ember, mindenki érdeklődéssel fordul felé, és ez az érdeklődés mind a mai napig nem lankadt.
De nézzük a tényeket: Nostradamus egyértelmű bizonyossággal megjósolta, hogy Medici Katalin mindhárom fia király lesz. Ugyanígy megjósolta II. Henrik hirtelen halálát egy lovagi tornán szerzett sérülés következtében. Ez a baleset 1559-ben történt. Nostradamus jóslatait (próféciáit) tartalmazó könyvének első kiadása 1555-ben jelent meg, azaz 4 évvel korábban. Nostradamus a jóslatait négysoros versszakokban írta, úgynevezett qvadránt formákban, amikből százat fűzött egy csokorban. Száz ilyen négy soros versszakot „centuriának” nevezett el. Nos a próféciák első kiadásának I. centuria 35. qvadrántja teljes egyértelműséggel előre jelzi II. Henrik halálát. Lássuk!
Le lion jeune vieux surmontera,
En champ bellique par singulier duelle,
Dans caige d’or les yeux lui crevera,
Deux classesune, puis mourir, mort cruelle.
Ennek magyar szabad fordítása a következő:
Szemtől szemben a harcmezőn
a fiatal oroszlán legyőzi az időset.
Arany ketrecben kiszúrja a szemét,
És a két seb kegyetlen halálhoz vezet.
Életének derekán Nostradamus éveket töltött Olaszországban. Egyes leírások szerint az egyik alkalommal, egy szerzetessel találkozott, aki előtt belső indítéktól hajtatva letérdelt és „Őszentsége” megszólításban részesítette. A hódolatot a szerzetes értetlenkedés közepette visszautasította. Csakhogy ezt a szerzetest jó negyven évvel később V. Sixtus néven pápává választották. Az csak természetes, hogy az új pápa nem csak emlékezett a negyven évvel korábban történt jelenetre, de le is szűrte belőle a következtetést.
Ennél is pontosabban, és egyszerű szavakkal jósolta meg saját halálát. Tanítványának, egyben jó barátjának, Jean-Aymes Chavigny-nak 1566. július 1-én, este azt mondja, hogy „reggel már nem fogsz élve látni”. Másnap reggel megtalálták az élettelen testet. Nostradamus nincs többé. Nem csoda, hogy híre messze földekre elszárnyalt. De ki volt valójában ez a titokzatos Nostradamus? Ismerkedjünk meg vele!
1503. december 24-én született és közel 63 évvel később 1566 július 2-án halt meg. A két időpont között egy igen sokoldalú ember bontakozik ki a társának és tanítványának, Chavigny tollából származó életrajza szerint. Előbb doktori diplomát szerez, és orvosként praktizál, levezényel, és ami fontosabb, túlél két pestis járványt is, bár nem elbújt a járvány elől, ahogy azt sokan kortársai közül teszik, hanem aktívan kiveszi részét a gyógyításban. Két orvosi szakkönyvet is ír, de képzett csillagász és egyben asztrológus is. A csillagok járásával kapcsolatos ismereteit és azok szeretetét a rá nagy hatást gyakorló anyai nagyapjától mintegy örökölte.
A 40 éves Jean-Aymes Chavigny, tanítványa és munkatársa szerint éjszakánként Nostradamus valóságos transzcendens állapotba kerül, amelyek alatt látomásai voltak. Ilyenkor senki se zavarhatta és látomásait, papírra vetve, írott formában rögzítette az utókor számáéra. Maga Nostradamus úgy gondolta, hogy ezek a látomások a jövőre vonatkoznak, és élesen megkülönböztette őket az asztrológiai jóslatoktól, amiket nem vett oly nagyon komolyan.
A zsidó származású Nostradamus családja áttért a katolikus hitre, mert XII. Lajos 1501-ben kiadott rendelkezése szerint a Franciaországban élő zsidóknak három hónapon belül, vagy ki kellett keresztelkedni, vagy el kellett hagyni az országot. A két évvel később született Nostradamus a katolikus hitet egy életre magáévá tette. Meggyőződése szerint látomásai egy természetfeletti erőtől, tehát magától az Istentől származnak, és szilárdan hitt abban, hogy ezekkel az információkkal saját belátása szerint rendelkezik. (Mint később meglátjuk, rendelkezett is).
Életrajzírója szerint Nostradamus többször tett neki említést arra vonatkoztatva, hogy bár az előre látott események bekövetkezése elkerülhetetlen, azok pontos időrendjét, bekövetkezésük idejét nem tudja megmondani. Valószínűleg ez az oka annak, hogy próféciái össze vannak keverve, nem követik a kronológiát. Ráadásul a versszakokban egy bizonyos „tolvajnyelvet” használ, ami bőséges lehetőséget ad az irományok félremagyarázására.
Nem csoda tehát, hogy az elmúlt századok folyamán szó szerint százak akadtak, akik időről-időre Nostradamus Próféciáinak a magyarázataiba kezdtek, mert hatalmas igény mutatkozott rá. Ennek illusztrálására álljon itt egy példa. II. centuria, 75. qvadrán:
Foudre en Bourgonne fera cas portenteux,
Que par engin oncques ne pourroit faire,
De leur senat sacriste fait boiteux
Fera scavoir aux ennemis l’affaire.
Ennek versbe szedett, Szántai Zsolt által végzett fordítása a TRAJAN Könyves műhely kiadásában megjelent „Nostradamus Próféciák” című könyvben a következő:
Szokatlan madár hangja hallatszik,
A jól szellőző háznak csövéből.
A búza ára oly magasra szökik,
Hogy ember lakomázik emberből.
Most nézzük ennek a versszakasznak az angol interpretációját a Truth Revealed amerikai kiadó által megjelentetett Michael Rathford: The Nostradamus Code című könyvéből:
During WWW. III. and the great turmoil, an airplane will come for a landing on the deck of an aircraft carrier. It will be from a nation foreign to the country that owns the carrier. The balance of political powers of the two sides involved will be very complex and delicate.
The plane is from a power „slightly more aligned to the other side” although still basically neutral. But to have any kind of contact with the country that owns the carrier would have severe political repercussion relative to the war, so the generals of the carrier are reluctant to give permission to the plane to land. The plane will carry an important political or military leader and an important emissary who needs to deliver important documents and messages. The situation will be very fragile and volatile.
Először is tekintsünk el attól az apróságtól, hogy angolul a III. Világháború kifejezésben csak 2 darab W van (World War). A 3 darab W az Internet jelzése (World Wide Web). Ennek ellenére a szerző következetesen a „WWW III.” kifejezést használja, csak általa ismert okból kifolyólag. Másodszor pedig a versszak interpretációja még ránézéssel is sokszorosa az eredeti szövegnek. Ez önmagában még nem lenne baj, de a bővítésen kívül találhatunk az értelmezésben megmagyarázhatatlan félreértéseket is, ami a magyar fordítás elolvasása után mindenki számára nyilvánvalóvá válik. Lássuk tehát a fordítást:
A III. Világháború és a nagy felfordulás alatt egy repülőgép fog leszállni egy anyahajóra. A repülőgép nem ahhoz az országhoz fog tartozni, amihez az anyahajó. Az érdekelt két oldal politikai hatalmát gyakorlók egyensúlya igen bonyolult és gyenge lábon álló lesz.
A repülőgép egy olyan országhoz fog tartozni mely „egy kissé jobban a másik oldalhoz fog húzni” bár alapvetően semleges lesz. Azonban, ha az anyahajót birtokló országgal bármilyen kapcsolatot felvenne, úgy az a háborúra kiható súlyos politikai vesztességet jelentene, ezért az anyahajót irányító tábornokok vonakodva fognak engedélyt adni a repülőgép leszállására. A repülőgépen egy nagyon fontos politikai vagy katonai vezető lesz, valamint egy megbízott küldött, akinek fontos dokumentumokat és üzeneteket kell átadni. A helyzet igen kényes és könnyen felborítható lesz.
El kell fogadnunk azt a megállapítást, miszerint Nostradamusról, jóslatairól és életéről megszámlálhatatlan könyv, cikk, elemzés, sőt játék – vagy dokumentumfilm is készült. Próféciáit természetesen százan százféleképpen magyarázták. Azt mondani se kell, hogy a „megfejtések” tökéletesen alkalmazkodtak a „megfejtés” idejében tapasztalható politikai és gazdasági helyzethez, eseményekhez. Erre ragyogó lehetőséget nyújt a már említett tolvajnyelv. Nostradamus szövege valóban igényli az értelmezést, és ha már igényli, akkor szabad az út az értelmezők előtt.
Az anyahajós jóslat olvasása után lehetetlenség nem gondolni arra, hogy az USA a Csendes-óceán nyugati medencéjében háborús előkészületeket hoz létre Kína ellen, de egy harmadik hatalom – Oroszország – érdekeltsége ellen is. Teljesen mindegy, hogy valaki hisz a jóslatban vagy sem, ezen jóslat fordításakor ezt a háborús helyzetet közönséges halandónak lehetetlenség volt előre látni.
Persze ember legyen a talpán, aki Nostradamus írásait értelmezni tudja. Az eredeti szöveg olvasása közben az ember nem tud szabadulni a gondolattól, hogy Nostradamus a kétértelműséget tudatosan alkalmazza. Ennek ellenére a Próféciák egyre keresettebbek lettek. Az első kiadást a második bővített kiadás követte 1557-ben. A bővítés pedig nem kevesebb, mint 300 versszakot jelentett. 1558-ban a Próféciák további 300 versszakkal bővültek. Végül néhány évvel halála után, 1568-ban a műve újfent kiadásra került.
A legújabb korban, azaz 1980-tól kezdve, elsősorban Franciaországban, Nostradamus újra „divatba jött”. 1983-ban adták ki Nostradamus személyes levelezését, valamint az 1557-es Próféciákat eredeti, változatlan formában. Ezek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy számos Nostradamusra vonatkozó korábbi állítás egyszerűen nem összeegyeztethető a jól dokumentálható tényekkel.
Nagy figyelmet elsősorban levelei kaptak, mert az interpretálók ezekből vélték fellelni a Proféciák megfejtésének kulcsát. Caesar fiához írt levelében pesszimista jövendölés található a világ sorsával kapcsolatban (Isten irgalma egy ideig nem fog kiáradni, Fiam, amíg jóslataim többsége be nem teljesedik. Ezek beteljesednek a nagy forradalom megvalósulása által. Többször sötét viharban szétzúzom és széttöröm őket, nem kegyelmezek, mondja az Úr.) Külön fel kell hívni a figyelmet a „nagy forradalom” említésére, ami – mint később látni fogjuk – valóban óriási jelentőséggel bír ezen könyv megjelenését illetően.
Az utókor azonban meglehetősen ambivalensen állt hozzá. Jacques Halbronn szerint a Prófécia Nostradamus halála után írt, politikai célú hamisítvány. Ugyanakkor a másik véglet szerint a Próféciák nem csak, hogy Nostradamus eredeti írásai, de Nostradamus maga ténylegesen próféta is volt.
Ezzel szemben a valóság az, hogy Nostradamusnak valóban voltak jövőbelátó képességei, amivel tökéletesen tisztában is volt. Viszont környezetét nem tartotta méltónak arra, hogy a jövőt illető ismereteit megossza velük. A Próféciákat elsősorban üzleti megfontolásból írta, mert népszerűségükben abszolút biztos volt. Ugyanakkor szándékosan alkalmazott obskúrus szöveget a kíváncsi kortársak megtévesztésére.
Látomásait világos, egyértelmű formában egy bőrkötéses, külön könyvben írta le, amit mindig magánál tartott, és amit 1556 június 17-én, Joseph Roche közjegyzőnél írt végrendelkezése szerint hűséges munkatársának, Chavigny teológusnak, vele együtt a legnagyobb titoktartás mellett el kellett temetnie. Koporsóját a salomi ferencesek templomában helyezték el.
Így esett, hogy Nostradamus valós jövendölései a szó legszorosabb értelmében vele együtt a sírba szálltak, a Próféciákban található kusza és zavaros jóslatokat pedig itt hagyta az utókornak, hadd rágódjanak rajta. A történetnek azonban itt még nem szakad vége.
Jóval több, mint kétszáz évvel később, egészen pontosan 1791 nyarán a francia forradalom kellős közepén a salomi csőcselék a templomot és vele együtt Nosradamus sírját is feldúlta, az ott talált csontokat szétdobálták. A koponya alá helyezett bőrkötéses könyvet azonban egy fekete köpenyes, titokzatos, morc alak magához vette és köpenye alá rejtve, hazavitte. A mind máig ismeretlen személy otthona csendes magányában izgatottan felnyitotta az időnek kitűnően ellenálló vaskos, bőrkötéses könyvet, amiben – legnagyobb meglepetésére – a tele írt lapokon nem francia szöveget talált, hanem valami egészen mást.
A később „Leather book” néven nyilvántartott könyvben kizárólag „ötbetűs” szavak beláthatatlan sorozata volt látható, semmi egyéb. Minden egyes szó öt „betűből” állt, de ezek nem a jól ismert latin betűk voltak, sokkal inkább egyszerű jeleknek voltak tekinthetők, szám szerint 64 különbözőfajta. A fekete köpenyes idegen azzal tisztában lehetett, hogy óriási érték van a kezében, de nem tudott mit kezdeni a könyvvel.
Két évvel később, vagyis 1793 novemberében az 1675-ben alapított Greenwichi Csillagvizsgálóban székelő Angol Királyi Csillagász (England’s Astronomer Royal) komornyikja egy szerdai nap késő délutánján belépett gazdája dolgozó szobájába és jelentette, hogy egy bizonyos Mr Soway kíván az ország főcsillagászával beszélni. Nevil Maskelyne tiszteletes megkérdezte komornyikjától ki ez a Mr Soway, és hogyan néz ki. A komornyik előadta, hogy Mr Soway nem árult el semmit magáról, magas megtermett alak, fekete köpeny van vállaira terítve, meglehetősen ápolatlan, van nála egy közepes méretű kézitáska, és erős francia akcentussal beszéli az angolt. Dr Maskelyne némi töprengés után intett a komornyikjának, hogy vezesse be Mr Soway-t.
A kölcsönös üdvözlés után a főcsillagász hellyel kínálta az idegent, majd az után érdeklődött, hogy mi járatban van. Mr Soway kertelés nélkül, azonnal rátért a tárgyra és magát a francia forradalom egyik üldözöttjének vallva, arra kérte a főcsillagászt, hogy igen fontos tudományos okmányokat letétbe helyezhessen nála addig, amíg a forradalom nem konszolidálódik.
Tekintettel arra, hogy Nagy-Britannia az európai politikai egyensúly felbomlásától félve éppen egy francia ellenes koalíció összehozásán szorgoskodott, és a francia forradalom üldözötteit meglehetősen nagy szimpátia vette körül, a főcsillagász belement a felkérésbe. Ekkor Mr Soway a kézitáskából kivett egy bőrkötéses könyvet, amit madzaggal átkötött és a főcsillagásztól kért pecsétviaszt ráfolyatta a csomóra, majd a még képlékeny pecsétviaszba belenyomta pecsétgyűrűjének címerét.
Ez az eljárás tökéletesen megfelelt a kor szellemének. A lepecsételés után a két férfi megegyezett abban, hogy az átkötött könyvet a főcsillagász csak személyesen Mr Soway-nak adhatja vissza, vagy olyan személynek, aki Mr Soway pecsétgyűrűjét magával hozza. Ezt követve Dr Maskelyne becsöngette komornyikját és tea felszolgálását kérte tőle. Amíg a tea elkészítésére vártak Mr Soway beszámolt XVI. Lajos kivégzéséről, valamint a Robespierre és Saint-Just jakobinus terrorjának részleteiről.
Teázás után Mr Soway csendben távozott, miután a főcsillagász „good luck to you” mondattal sok szerencsét kívánt neki. Az est hátralévő részében a főcsillagász azon gondolkodott, hogy az esemény elég figyelemreméltó-e ahhoz, hogy jelentse a Királynak. Végül úgy döntött, hogy a letétbe helyezett könyv semmi külpolitikai fontossággal nem bír, ezért az eset jelentése teljességgel felesleges. Az átkötött Leather Book-ot pedig feltette a csillagvizsgáló könyvtárának legfelső polcára, a hivatalos naplóba pedig beírta az eseményt, és mi tagadás, néhány nap alatt teljesen megfeledkezett az esetről.
Dr Nevil Maskelyne tiszteletes királyi főcsillagász pozícióját 1765-től 1811-ig, azaz haláláig tartotta meg. Összegezve 46 éven keresztül viselte a címet, vagyis a Leather book átvételétől számítva még élt 18 évet, de a Mr Soway néven bemutatkozó idegen a könyvért nem jelentkezett. A következő főcsillagász John Pond a poszt megöröklésekor a leltár kiemelt tételeként nyilvántartott Leather book-ról és a könyv átvételéről szóló naplóbejegyzést tudomásul vette, de számos tevékenysége mellett külön figyelembe a Leather book-ot nem részesítette. 1835-ben bekövetkező halála után a királyi főcsillagásznak Sir George Biddell Airy-t nevezték ki, aki 1850-ben arra a következtetésre jutott, hogy a Leather book letétbehelyezője már minden valószínűség szerint nem él és titkát magával vitte a sírba. Ezért úgy döntött, hogy a tudományos titkokat őrző könyvet felnyitja. Lelkiismeretét azzal nyugtatta meg, hogy a közel 60 évvel korábban papírra vetett tudományos titkokon az idő azóta egészen biztos túlhaladt, tehát kitudódásuk semmilyen érdeket nem sérthet.
Sir George-t azonban hatalmas meglepetés érte. A könyv kinyitásakor pont az a kép tárult elé, amit 1791-ben a koponyacsont alól elorozott könyvet otthonában felnyitó férfi látott. Ötbetűs szavak sokaságát, ahol a betűk valójában ilyenfajta jelek voltak: & È à { Õ Ä § Ñ * s U °% k # w Sir George némi töprengés után a Leather book-ot visszatette a helyére és azon gondolkodott, hogy konzultálnia kellene Newton utódjával, Sir Joseph Larmor-ral az előző évben kinevezett Lucasian Professor of Mathematics cím viselőjével. A gondolatot tett követte és Sir Joseph-el összehozott egy találkozót még azon a héten.
Sir Joseph meglepődése semmivel se maradt el a főcsillagász meglepetésétől. Az mindkettőjük számára teljesen egyértelmű volt, hogy itt valamiféle kódolásról van szó. Az viszont nem derült ki számukra, hogy a Leather book szerzője Michel de Nostredame, mert explicit erre semmi nem utalt. A könyv az első sortól az utolsóig semmi mást nem tartalmazott, mint ezeket a fránya ötbetűs szavakat. Végül megegyeztek abba, hogy Sir Joseph a könyvet magához veszi és megpróbálja megfejteni a kódot.
A fiatal Larmor másfél évig foglalkozott a megfejtéssel, de eredményt nem tudott felmutatni. Azt hamar kiderítette, hogy a jelek száma összesen 64. Ezek 5-ös csoportokba osztása azt jelentette, hogy összesen 64 x 63 x 62 x 61 x 60 variáció lehetséges, ami több mint 9 milliárd, egymástól különböző ötbetűs szót jelent. Ennyi szó azonban a francia nyelvben nincs, ezért annak a feltételezése, hogy minden egyes „szó” valójában egy bizonyos francia szót jelent, rossz megközelítésnek tűnt.
Végül is a Lucasian Professornak be kellett látnia, hogy a feladat számára megoldhatatlan, és evvel a Leather book az ő könyvtárának egyik szegletébe került. Közvetlenül 1903-ban bekövetkező halála előtt a könyvet még egyszer elővette, de ez a próbálkozás puszta nosztalgiánál nem jelentett többet. A kód megfejthetetlen marad.
A következő próbálkozó professor Sir Richard van der Riet Woolley volt, aki Newton katedráját 1956-ban vette át. Tíz évvel később, 1966-ban számítógép segítségével próbálta feltörni a kódot, de hamar belátta, hogy az adatok betáplálása a lyukasztott szalaggal egy olyan embert őrlő feladat, ami feltétlenül indokolttá teszi a kódfeltörés bizonytalan időre történő felfüggesztését. Sir Richard később bekövetkező halálakor a Lether book még mindig őrizte titkát.
Newton cambridge-i katedráját 1980-ban a motoros neuron betegségben szenvedő Stephen Hawking foglalta el, akit mozgásában súlyosan korlátozta betegsége. Ennek ellenére Hawking 1990-ben úgy gondolta, hogy a Leather book megfejtésének eljött az ideje. Az akkori komputer technika lehetővé tette a kód feltörésének újfent megkísérlését. A jelentős mennyiségű adatot CD-re rögzítették, majd 2 hónapos munkával készítettek egy programot. Az adatok betáplálása után elindult a számítógép programjának a futtatása. Nem egész két héttel később, este 10 óra tájban a számítógép nyomtatója kattogni kezdett. Hawking asszisztense nem akart hinni a szemének. A kinyomtatott szöveg minden második szava egy-egy latin szó volt. A közbeeső „szavak” viszont randomizált halandzsának voltak nevezhetők. Úgy tűnt Nostradamus értette a módját, hogyan kell munkáját átmenteni a XX. század végére. A töltelékszavak beiktatása mellett Nostradamusnak volt egy másik trükkje is. Minden egyes latin szónak 24 különböző ötbetűs kombinációja volt. Nostradamus ezek közül bármelyiket használhatta és váltogatva használta is. Ezért az ötbetűs szavak gyakoriságából nem lehetett következtetni a szó lehetséges értelmére.
Minden esetre a megfejtők részére a következő, most már nagyon egyszerű lépés az értelmetlen töltelékszavak kiiktatása volt, és előállt a végleges, remélhetően értelmes, összefüggő latin szöveg.
Az eredményről az asszisztens azonnal értesítette Hawkinget, aki intézkedett a szöveg angolra fordításáról és szigorú utasításba adta, hogy a szöveget senki nem ismerheti meg addig, amíg ő erre engedélyt nem ad.
A fordítás két hét alatt lett kész. A fordító, Hawking és asszisztensének legnagyobb meglepetésére a dekódolt szöveg Nostradamus 1550-ben írt bemutatkozásával, és annak közlésével kezdődött, hogy a jövendölés az emberiség végnapjairól szól, aminek főcíme a „III Világháború, 2016″ volt.
Ne felejtsük el, hogy a kód feltörése 1990-ben történt, éppen a hidegháború végén. Hawking végigolvasta a könyvet és úgy döntött, hogy azt el kell juttatni a Brit Prime Ministerhez. Előtte azonban az anyagot át kellett néznie egy szakértőnek, aki a hadászati és politikai terminológiákat behelyettesítette a szövegbe. Erre azért volt szükség, mert Nostradamus idejében se Amerika, se Ausztrália nem volt ismert, csak úgy, mint a repülőgép anyahajó, interkontinentális rakéta, műhold, stb. Ezeket a fogalmakat Nostradamus körülírta. Például a „délkeleten messze elhelyezkedő, óriási szigetország” Ausztráliát, a „hatalmas, vasmadarakat szállító hajó” anyahajót, míg a „gyorsan mozgó, nagy robbanó erejű, hosszúkás ágyúgolyó” rakétát jelentett. Ugyanakkor a különböző politikai posztokat, és történelmi szerepeket betöltő személyeket Nostradamus nem nevezett nevükön. Obama amerikai elnököt például úgy írt körül, hogy „egy, még fel nem fedezett, távoli kontinens nagy hatalmú királya”. A körülírt világpolitikai szereplők neveit is a szakértőnek kellett behelyezni a szövegbe.
Az angol fordítás, ilyenformán történő modernizálása után, Hawking újfent betekintett a szövegbe, de azt „emészthetetlennek” találta. A szöveg majdnem hogy összefüggéstelen tőmondatokból állt. Példa a szövegből: Obama elnök nem tudott dönteni. Irakban három szekta harcolt. Az elnököt sokan támadták hazájában. Irán nagy befolyással bírt. A zsidók országa a harcok folytatásáért küzdött, stb. A szinte nyomorék Hawking, az őt közelebbről nem ismerők meglepetésére, nem volt hozzászokva a félmunkákhoz, ezért a végső simítás céljából egy további cambridge-i szakértőt kért fel, hogy a szövegbe helyezzen be a lényeget nem megmásító „töltelék” szavakat, amik a szöveget összefüggővé és könnyen értelmezhetővé teszik.
Amikor ezzel a munkával is készen voltak, a most már akár hadijelentésnek is beillő anyagot Hawking haladéktalanul átküldte a miniszterelnök részére, megszabadulva ezzel a kellemetlenek érzett felelősségtől, és visszatérhetett az asztrofizikai problémák feszegetéséhez.
Ha csak ennyi történt volna, akkor ezeket a sorokat sose olvashattad volna el. Azonban nem lehet tudni, hogyan, milyen szándékkal és kik által, de a Leather book teljes fordításának modernizált formája 2005-ben egyetlen órára felkerült a világhálóra. Egyetlen órára. Ennek ellenére többen letöltötték és a szöveget előbb alávetve egy újabb, apró részletekre is kitérő átfésülésnek, nagy titokban, ismeretlen példányszámban kinyomtatták.
Csakhogy Nostradamus: WW.III. 2023 című könyve mindössze fél napig volt néhány könyvesbolt polcán, amikor a Brit belügyminisztérium döntése alapján az össze példányt összeszedték és bezúzták. Ennek oka azt volt, hogy 2005-ben már két éve folyt Irak pacifikálása, és az eredmény nem csak siralmasnak volt mondható, de az is kiderült, hogy az Irak lerohanását indokolttá tevő iraki tömegpusztító fegyverek megléte finoman szólva csupán képzelődés volt, de azt is mondhatjuk, hogy szemen szedett hazugság.
Azonban, ahogy az lenni szokott, a kinyomtatott könyv néhány példánya megmenekült. Ezek egyike adta az alapot a magyar nyelvű fordításhoz.
___________________________________________________________
___________________________________________________________
_________________________