2022-07-03 nap bejegyzései

(3896) A pásztorórák alkalmi költsége

Tibor bá’ csodálatos női

 


89. Útban a 90. felé

A Tímár névre hallgató, Eötvös úti házában agglegényeskedő, amatőr magánnyomozóról már volt szó a pöcegödör című történetben, de az úttörő vasút építésének idején is nála nyaraltunk. Tímár Pista a szerencsés emberek közé tartozott, mert ismereteim szerint minimum 70 éven át volt agglegény és soha egyetlen percig se dolgozott. A háború előtt cipőkereskedése volt, a háború után pedig részben felélte korábbi vagyonát, részben a hatalmas szabadság-hegyi telkén nyáron kempingezőknek adott helyett.

Persze az agglegénységet nem kell összetéveszteni a cölibátussal, még akkor se, ha az illető semmi különöset nem tesz egy-egy női partner beszervezésével kapcsolatban. Az ilyen férfiakat ugyanis a nők falkákban veszik körül, mert ott, ahol az önbizalmat osztogatták a nők egy jelentős része háromszor-négyszer is beállt a sorba.

Teljesen mindegy, hogy egy adott agglegény nadrágszíján hány női skalp fityeg, mindig akad egy újabb, aki mérget merne venni rá, hogy ő lesz az igazi, és elhiszi magáról, hogy ha csak egyetlen egyszer alkalma nyílik a bizonyításra, mármint, hogy az ágyban utolérhetetlen, övé lesz az életre szóló trófea. Mi természetesen tudjuk, hogy ez egy biológiai lehetetlenség, elvégre az egyik női nemi szerv nagy vonalakban pont olyan, mint a másik. Csakhogy így a férfiak gondolkodnak, a nők a lelki finomságokra koncentrálnak, ahol valóban hatalmas különbségek lehetségesek, csakhogy az agglegények erre a legkisebb mértékben sem kíváncsiak.

Mindegy, a lényeg az, hogy Tímár Pistának nem csak nemi élete volt felhőtlen, de se mosásra, se takarításra nem volt gondja. Egyszerűen megfogalmazva élt, mint Marci Hevesen, főleg mert igen intenzív volt a fluktuáció, azaz a kilincset egymásnak átadó nők házban töltött hasznos ideje nemigen haladta meg az egy évet. Úgy tudni, hogy Sztálin évente lövette fejbe titkosszolgálatának főnökét, még mielőtt túlságosan belemelegedett volna székébe. Tímár ennél valamivel kegyesebb volt, egy év után csak repült a csaj, még mielőtt Tímár fejére nőtt volna.

Természetesen tudunk olyan férfiakról is, akiknek az egy éven át tartó kizárólagosság is nehezen viselhető, és hát persze Tímár pontosan ehhez a csoporthoz tartozott. Így aztán voltak beugró esetek, akik műsoron kívüli szolgáltatásaikkal tették Tímár életét, ha lehet, még teljesebbé.

Nem csoda tehát, hogy egy alkalommal valahogy szert tett egy Tímea nevű, meglehetősen csóró egyetemistára, aki az ajánlója szerint 100 forintért dugott. Tímár meghívta a lány Eötvös úti rezidenciájára, annak rendje és módja szerint megdugta, majd adott 100 forintot. Tímea persze nem volt profi, mert a profik a pénzt előre kérik, de egyelőre még nincs gubanc. Búcsúzáskor Tímár közölte, hogy bármikor feljöhet hozzá, amikor van ideje. Tímea ezt természetesen úgy értelmezte, hogy amikor elfogy a pénze.

Akkoriban senkinek se volt telefonja, nem úgy, mint manapság, amikor boldog-boldogtalan napi 20-30 telefonbeszélgetést bonyolít teljesen szükségtelenül. Ezért aztán nem telt bele egy hét és Tímea beesett az ajtón. De semmi pánik, Tímár mindig, minden körülmények között kész volt az akcióra, ami után Tímeának átnyújtott 50 forintot.

  • Ez mi? – Kérdezte a lány, – a múltkor 100 forintot adtál.
  • Az akkor volt, – felelte Tímár, – most nincs pénzem, különben is, tegnap is dugtam.
  • Na jó, – nincs harag, ez van, Tímea megértő.

Újabb hét, újabb beesés az ajtón, és újabb aktus. Ez alkalommal azonban Tímár már csak 30 forintot adott. Tímea nem állt le vitatkozni, nyelt egyet és távozott. Elvégre 30 forintból ötször lehet moziba menni, hatszor lehet beülni egy presszóba, ami jóval több, mint semmi.

Azt már azért előre lehet tudni, hogy Tímea egy héttel később megint beesik az ajtón, ami be is következett. Ekkor Tímár motyogott valami olyasmit, hogy még jó, hogy nincs itt senki, meg ilyesmi, de azért megdugta Tímeát és átnyújtott 20 azaz húsz forintot. Na erre a csaj bepipúlt. – Ide hallgass te vén strici, 2,20 a Fogaskerekű retúrjegy ára, 3 forint a két busz átszálló, ez összesen 5,20, vagyis a 20 forintból 14,80 marad a zsebembe. Ennyiért már nem lenne érdemes eljönnöm hozzád még akkor se, ha történetesen élvezném, de amilyen önző disznó vagy, téged még ez se érdekel.

Szó, ami szó, húsz forint tényleg pofátlanul kevés, ennyit már szinte nem érdemes el se kérni. Azt hinné az ember, hogy ennél olcsóbban dugni már nem lehet, pedig lehetett.

Tímea elvégezte az egyetemet majd befizetett egy IBUSZ útra Bécsbe, ahonnan nem jött vissza. Mivel német szakos volt, és mint tudjuk egyéb képességei is voltak, hamar talált magának férjet, természetesen osztrák férjet. Na most az a kérdés, milyenek az osztrákok? Elárulom, többnyire takarékosak, amit egy magyar nő úgy fogalmazna meg, hogy a fogukhoz verik a garast.

Ebből például az következett, hogy amikor Tímeának már két kis gyereke is volt, a férj kifejezetten takarékossági szempontok figyelembevételével vett egy kisebb lakókocsit és a család azzal járt nyaralni. Mindjárt első alkalommal Magyarországra, de nem Tímea magyar származása miatt, hanem mert akkoriban olcsó ország hírében álltunk.

Tímea ajánlotta férjének, hogy a lakókocsit vigyék fel az Eötvös útra, mert lakik ott egy régi ismerőse, akinek hatalmas kert terül el a háza körül, ahová igen jutányos áron lehet beállítani a lakókocsit.

A csattanó természetesen az, hogy Tímár ez alkalommal ingyen dughatta meg Tímeát, de nem az évek alatt természetszerűen beállott minőségromlás miatt, hiszen Tímea még nem volt harminc, Tímár pedig már rég átlépte a hatvanat. Nem, Tímeában évek óta halmozódott a bosszú és, mint Tímárnak elpanaszolta „ez a szemét Hans még nálad is zsugoribb, hát dögöljön meg, azért is megcsalom.”

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________