Tibor bá’ karácsonyi online

Azért elgondolkoztam egy darabig, hogy nem leszek-e ünneprontó ha megkérdezem, vajon melyik lesz a fátok alatt, ha van gyerek a házban, és a házban még tisztelik a könyvet, Grimm vagy Andersen? A Grimm mesék jó egy évszázaddal ezelőtt elvégzett módosítások után, tulajdonképpen mindegy. Én például második elemistaként (7 éves), karácsonyra megkaptam az egyiket, egy évvel később a másikat. Esténként az ágyban magam olvasgattam, de ha nem olvastam volna, akkor is belém szívódtak volna a Grimm fivérek: Piroska és a Farkas, Hamupipőke, Csipkerózsika, Hófehérke és a hét törpe…., és a többiek. Ezek részévé váltak a keresztény európai kultúrának. A két Grimm testvér tündérmeséit az első alkalommal több mint 200 éve (1812. december 20-án) adták ki. Különben a „Kinder- und Hausmärchen,” elnevezés alatt kiadott mesegyűjtemény az idők alatt 160 nyelvre fordították le, és számtalan művészt inspiráltak alkotásra. A gyakran alkalmazott „tündérmese” kifejezés aligha volt megfelelő a mű első 40 éve alatt (nem is akkor ragasztották rá), igaz nem is gyermekeknek volt szánva, legfeljebb a címe szerint. A kor brutalitásának megfelelően a mesékben bőven voltak véres jelenetek, kegyetlenkedések, ahogy illik. Ne felejtsük el, hogy egy-egy lefejezéshez (ami az angol királyoknál elég sűrű  gyakorlat volt) hatalmas tömegek vándoroltak – vitték magukkal a gyerekeket is – népünnepélynek számított. A fejtől való megválás hozzá tartozott a mindennapi élet realitásaihoz. Ennek ellenére jót tett a meséknek a gondos átfésülés, és a szélsőséges események enyhe moderálása. Végül is, ne felejtsük el, hogy a nagymamát elfogyasztja egy farkas [Kutatások szerint a történet középkori elődje az utazás közben rajtaütött utasok megerőszakolásának a leírása], Hófehérkét megmérgezik, Hamupipőkével szemét módon bánnak, de a nővérei lemetélik a lábujjaikat, hogy felmenjen rájuk a cipő, majd később a madarak kivájják a szemüket. Mégis, Jacob and Wilhelm Grimm 200 éve álmodni se mertek volna arról, hogy összeszedett történeteik bele fognak ülni az összes, a nyugati kultúrkörhöz tartozó nemzet emlékezetébe, mert például ki nem hallott volna (még, ha nem is látta) Walt Disney 1937-es Hófehérkéjét?

Természetesen van már hivatalos méltatás is. Az UNESCO szerint, ahol 2005-ben úgy döntöttek, hogy felveszik a világ hagyatékai közé: „A Kinder- und Hausmärchen konkáv tükörként működve különböző kultúrák hagyományos tündérmeséit gyűjti össze, majd úgy veri vissza, hogy az egész Földet átölelő, új hagyomány jöjjön létre.” Azonban 2005-ig elég sok víz folyt le a Rajnán.

Az egymást követő kiadásokban folyamatos volt a „finomítás”. A mai kiadások szövege alig hasonlít az eredetire. Ennek ellenére a mesék népszerűsége folyamatosan fennmaradt, mivel azok kulcsfontosságú tételei változatlanok maradtak. „Új szereposztásokat találunk ki, de karakterek, a motivációk maradnak” állítja Jack Zipes tündérmesék ismert kutatója „metaforikus fogalmazásban, ezek a mesék valódi problémáinkkal foglalkoznak.” Mégis a mesék legcsábítóbb eleme a helyszínt adó utópisztikus világ, ahol egy gonosz testvér vagy anya mindig elnyeri méltó büntetését. Az igazság mindig győz. Túl ezen, a mesék kedves és nagylelkű, egyszerű emberei, gyakran részesülnek valamiféle sikerben. Ez ad reményt az olvasónak, hogy a látszat ellenére sikerre vihetik az életüket.

Hanns Anker 1910-ben festett Hamupipőkéje, aki az egyik legnépszerűbb Grimm meseszereplő. 

_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
_______________________________________________________________