Tibor bá’ online
Most, hogy néhány héttel 100. születésnapja előtt elhunyt Zsazsa Gábor, utoljára megint a szalagcímekre került. A róla szóló magyar és angol nyelvű bejegyzések gyakorlatilag ugyanazokat az adatokat adják egymásnak át, amelyek minden bizonnyal alaposan kozmetikázáson estek át az évek folyamán. Magam részéről a legizgalmasabb adatokat nevelőanyámtól hallottam, aki a 30-as években a Nagymező utca 19. Házmesterségét látta el szüleivel együtt. Pontosítok, a magyar Broadway néven emlegetett Nagymező utca 19. alatt az Operettszínház volt, és ma is van. Nem volt olyan színész Budapesten, akit – az akkor a 20-as éveiben járó – nevelő anyám ne ismert volna személyesen, de pletyka se létezett, amiről ne hallott volna. Tőle tudom, hogy Gábor Zsazsa apukája Grünről Gáborra magyarosította a nevét, és ellentétben a széltében-hosszában jelzettekkel nem katona, hanem ékszerész volt, és hírhedt orgazda. Lopott arannyal mindenki hozzáfordult. Az édesanya pedig kuplerájt vezetett. Értem én, hogy ezek azok az adatok, amikkel életrajzokban nem szokás felvágni, de akit érdekel a valóság, azt meglepheti. Különben Zsazsa személyiségéből ez az égvilágon semmit nem vesz el.
Tulajdonképpen se a halála, se pedig ez az „apró” korrekció nem lett volna elég ahhoz, hogy foglalkozzam vele, pláne szilveszter napján, de valami mindent felülír. Az aggastyán Gábor Zsazsa tervezte, hogy amint az egészsége engedi, hazajön Magyarországra, mert itt szeretett volna meghalni. Ez nem jött össze. A hatalmas vagyont öröklő férje ezt azzal kívánja kompenzálni, hogy itt akarja a hamvakat eltemettetni.
Én ezt jó alkalomnak tartom annak kihangsúlyozására, hogy a tömegesen külföldre emigrálóknak felhívjam a figyelmét arra, hogy az ember életének első 20 éve kitörölhetetlenül megszabja hovatartozását. Fiatal korban ezen át lehet lépni a karaktertől függően, több-kevesebb sikerrel, de az évtizedek leketyegésével (és le fognak ketyegni, abban biztos lehetsz) a helyzet folyamatosan megváltozik. Öregkorára mindenki haza akar jönni, de messze nem mindenkinek sikerül. Közben a külföldre szakadás egyre elviselhetetlenebbé válik.
A téma folytatásához kattints ide: (881) Honvágy vagy nosztalgia?
_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________