***

Tibor bá’ online

Tudom, hogy meghökkentő az állításom, de ha végiggondolod, akkor rá kell döbbenned, hogy ez pontosan így van. Bizonyára voltatok már vállalati „értekezleten”. Egy ilyen értekezleten egyértelműen kiderül, hogy vagy egy-két ember akarata érvényesül, ha mondjuk nincsenek 10-nél többen jelen, vagy káoszba torkol, illetve, nem születik döntés (aztán majd dönt az igazgató egyedül). Amíg az Európai Közösség 6 tagállamból állt, minden tagállamnak vétójoga volt, és mégis mindenben meg tudtak egyezni. 28 tagállam esetében ez fenntarthatatlan. Nevetséges, hogy bármelyik ország hetekre le tudja állítani az életet egész Európában. Az se elfogadható, hogy a 400.000 lelket számláló Málta megvétózza a 85 milliós Németország elképzelését. Az lenne egy kész csoda, ha az ENSZ 192 tagállama bármiben meg tudna egyezni.

De a demokrácia működését most már 25 éve saját hazánkban is megtapasztalhatjuk. Elvileg 10 millió állampolgár „választ”. De kérdem én, van ebben az országban 10 millió normálisan gondolkodó ember? (a 10 milliót csak az egyszerűség kedvéért írom) Felteszem úgy a kérdést, elképzelhető-e, hogy a szavazok többsége (50 % + 1 fő) befolyásolhatatlan, manipulálhatatlan, gondolkodó lény, aki átlátja, mit kell tenni egy kellemesebb jövő érdekében? Vagy hogyan lehetne megszüntetni a korrupciót? Ugye, hogy még a kérdés is vicc?

Az általunk ismert demokrácia együtt jár a kapitalizmussal, ami ezek szerint rosszabb, mint a feudalizmus, mert ott a kizsákmányoló földesúr életben hagyta a jobbágyait és hagyta, hogy gyerekei legyenek, mert saját érdeke volt. Ez a rabló kapitalizmus egyáltalán nem bánja, ha 100 milliók halnak meg, sőt még azt se bánja, ha elhal az emberi civilizáció, esetleg kihal az emberiség.

Éltünk mi kvázi kommunizmusban is, ahol a legnagyobb érték volt az ember. Persze ez egy soha komolyan nem vett jelmondat volt csupán, de nem fagytak meg emberek az utcán, nem volt 50.000 hajléktalan, és egy életmentő műtétre nem kellett várni 18 hónapot. Teljesen egyértelmű, hogy az emberiség sokkal jobban jár egy diktatúrával. Legyen az proletárdiktatúra, fasiszta-diktatúra, vagy monarchiális-diktatúra. Természetesen nem állítom, hogy egy diktatúra ideális, vagy kellemes, de legalább célszerű.  A diktátor dönt, de dönt. Nem sodródunk a pénzsóvár csoportok átgondolatlan, ad hoc ötletei nyomán, aminek végső kimenetele még annyira se látható előre, mint egy tervgazdasági döntésé. —- Ne kíméljetek, szóljatok hozzá, csak új társadalmi elképzelésekkel ne álljatok elő, mert a sztálini kísérlet (világ szocializmus) 50 millió áldozatot követelt, a hitleri kísérlet (nemzeti szocializmus) egy másik 50 milliót.

______________________________________________________________________________________
______________________________________________________________________________________
______________________________________