Tibor bá’ online

Azt hinné az ember, hogy a globális felmelegedéssel kapcsolatban már nincs új a nap alatt. Hát nem! Az ausztrál egyetemeken igen komoly klímakutatás folyik, aminek elsődleges oka, hogy Ausztrália időjárása a „boldog békeidőkben” is gazdag volt a szélsőségekben. Például a kontinens középső részén található sivatag, nem igazán sivatag, csak az eső nem esik néhány évig. Amikor esik, akkor a homokban szunnyadó magok gyorsan kikelnek, szárba szöknek, és elképesztő gyorsan hoznak virágot, majd magot, amit szét is szórnak, éppen időben, mert hét évig kell várni a következő esőre. Némileg kijjebb, az óceánok felé valamivel jobb a helyzet, ott aztán marhát, birkát tartanak rideg módon, de létszámban csak töredékét annak, amit el tud tartani a terület, mert aztán jön egy szárazság és hullnak az állatok, mint ősszel a legyek. Tehát a meteorológusok kiemelkedő figyelme nagyon is indokolt.

Most ugorjunk egyet. A klímakutatás legnagyobb hátráltatója az a tény, hogy az időjárás „szeszélyes”, esze ágában sincs homogénnek, vagy következetesnek lenni, időnként óriási szélsőségek következnek be. A klímatagadók éppen ezt használják fel arra, hogy tagadják a globális felmelegedést, mert szerintük (nagyon helyesen), volt már Magyarországon kánikula. Tehát mit bizonyít az, hogy az idén volt 5 hőhullám? Semmit, most egy ilyen év volt. Az ausztrál kutatók ennek tettek egy pontot a végére.

Az ausztrál tudósoknak sikerült meghatározni, mikor indult be a melegedés, valamint előre tudják jelezni, hogy egyre fokozódó szélsőségekkel kell szembenéznünk hő és hideghullám, valamint csapadékok terén.

Ugyanis sikerült beazonosítani azt a pontot, ahol az emberi tevékenység következtében megindult a globális felmelegedés a régebbi feljegyzések szerint. Ennek alapján sikerült előrejelzéseket is végezni. Tényként kezelhető, hogy az 1980-as évektől kezdve a globális átlaghőmérséklet elkezdett nyilvánvalóan emelkedni. Ha pedig ez a hőmérséklet emelkedés az Ember által az atmoszférába juttatott CO2 szint folyamatos emelkedése miatt történik, akkor kell lenni a múltban egy olyan pontnak, amikor a változás megjelent, vagyis amikor az új klímaállapot beindult.

Ennek megfelelően a kutatók a lehető legpontosabb modell segítségével, nem csak a klímaváltozást detektálták, de meg tudták határozni, hogy mikor kezdődött a szélsőségek bekövetkezésének a megváltozása.

Pontosan mi történt? A múltbéli feljegyzésekben a tudósok megvizsgálták az átlaghőmérsékleteket és az extrém hőmérsékleteket, mert természetszerűen ezek a legérzékenyebbek a globális felmelegedésre. Azt találták, hogy az 1960-as évektől kezdve egyértelmű jeleit látták a globális felmelegedésnek a trópusokon. Azonban Ausztrália egyes területein, délkelet Ázsiában és Afrikában már az 1940-es években is érzékelhető volt.

Legelőször az átlaghőmérséklet megemelkedését észlelték, majd a szélsőségek előfordulása változott meg. Voltak kivételek. Például az USA keleti partjainál egyértelmű melegedés nem volt érzékelhető. És bár a több hő, több elpárolgást, majd csapadékot von maga után, ez a nagyobb esőzés még mindig a normál tartományba esik. A tudósok elvárása szerint a globális felmelegedés következtében beköszöntő, a normálisnál nagyobb esőzések télen fognak bekövetkezni Oroszországban, Kanadában és Észak Európában a következő 10-30 év alatt.

__________________________________________________
__________________________________________________
____________________________