(135) Az emberiségnek nem való a demokrácia

***

Tibor bá’ online

~q191Tudom, hogy meghökkentő az állításom, de ha végiggondolod, akkor rá kell döbbenned, hogy ez pontosan így van. Bizonyára voltatok már vállalati „értekezleten”. Egy ilyen értekezleten egyértelműen kiderül, hogy vagy egy-két ember akarata érvényesül, ha mondjuk nincsenek 10-nél többen jelen, vagy káoszba torkol, illetve, nem születik döntés (aztán majd dönt az igazgató egyedül). Amíg az Európai Közösség 6 tagállamból állt, minden tagállamnak vétójoga volt, és mégis mindenben meg tudtak egyezni. 28 tagállam esetében ez fenntarthatatlan. Nevetséges, hogy bármelyik ország hetekre le tudja állítani az életet egész Európában. Az se elfogadható, hogy a 400.000 lelket számláló Málta megvétózza a 85 milliós Németország elképzelését. Az lenne egy kész csoda, ha az ENSZ 192 tagállama bármiben meg tudna egyezni.

De a demokrácia működését most már 25 éve saját hazánkban is megtapasztalhatjuk. Elvileg 10 millió állampolgár „választ”. De kérdem én, van ebben az országban 10 millió normálisan gondolkodó ember? (a 10 milliót csak az egyszerűség kedvéért írom) Felteszem úgy a kérdést, elképzelhető-e, hogy a szavazok többsége (50 % + 1 fő) befolyásolhatatlan, manipulálhatatlan, gondolkodó lény, aki átlátja, mit kell tenni egy kellemesebb jövő érdekében? Vagy hogyan lehetne megszüntetni a korrupciót? Ugye, hogy még a kérdés is vicc?

Az általunk ismert demokrácia együtt jár a kapitalizmussal, ami ezek szerint rosszabb, mint a feudalizmus, mert ott a kizsákmányoló földesúr életben hagyta a jobbágyait és hagyta, hogy gyerekei legyenek, mert saját érdeke volt. Ez a rabló kapitalizmus egyáltalán nem bánja, ha 100 milliók halnak meg, sőt még azt se bánja, ha elhal az emberi civilizáció, esetleg kihal az emberiség.

Éltünk mi kvázi kommunizmusban is, ahol a legnagyobb érték volt az ember. Persze ez egy soha komolyan nem vett jelmondat volt csupán, de nem fagytak meg emberek az utcán, nem volt 50.000 hajléktalan, és egy életmentő műtétre nem kellett várni 18 hónapot. Teljesen egyértelmű, hogy az emberiség sokkal jobban jár egy diktatúrával. Legyen az proletárdiktatúra, fasiszta-diktatúra, vagy monarchiális-diktatúra. Természetesen nem állítom, hogy egy diktatúra ideális, vagy kellemes, de legalább célszerű.  A diktátor dönt, de dönt. Nem sodródunk a pénzsóvár csoportok átgondolatlan, ad hoc ötletei nyomán, aminek végső kimenetele még annyira se látható előre, mint egy tervgazdasági döntésé. —- Ne kíméljetek, szóljatok hozzá, csak új társadalmi elképzelésekkel ne álljatok elő, mert a sztálini kísérlet (világ szocializmus) 50 millió áldozatot követelt, a hitleri kísérlet (nemzeti szocializmus) egy másik 50 milliót.

______________________________________________________________________________________
______________________________________________________________________________________
______________________________________
          

Éljetek a lehetőségekkel!

49 gondolat erről: „(135) Az emberiségnek nem való a demokrácia

  1. Inkább úgy lenne helyes a megfogalmazás, hogy a mai értelemben vett demokrácia nem való az emberiségnek. Egy korlátozott és erősen szabályozott demokráciának szerintem lehetne értelme. Nem kell mindenkinek szavazati jogot adni, akinek adnak, azok között is differenciálni kell, illetve többlépcsős szavazási rendszer kellene.

    A kommunizmussal/proletár diktatúrával az a baj, hogy gazdaságilag fenntarthatatlan, vagy csak úgy fenntartható, mint Koreában. Magyarországon is ez volt a gond, hiszen a szocializmus utolsó éveiben bizony már jócskán megjelentek a hajléktalanok és a szegények, mert bár az adási szándék még indig megvolt, már nem volt miből.

    Úgyhogy ha már diktatúra, akkor ne legyen proletárdiktatúra, lehetőleg fasiszta diktatúra sem, akkor már legyen monarchiális. Azonban ebben az esetben is kellene valami megváltoztathatatlan szabályoknak vonatkoznia a királyi családra is, hogy ne kerüljünk olyan helyzetbe, mint a történelem során néhányszor egy-egy hülye miatt. Mert például nyilván másképp alakult volna a történelmünk, hogy V. Lászlónak van annyi sütnivalója, hogy nem megy önfejűen a töröknek, vagy ha nem kerül trónra II. Ulászló.

  2. “Az emberiségnek nem való a demokrácia”
    Már ha annak lehet nevezni azt a demokráciának nevezett játszóteret, amit eddig engedtek, hagytak az emberiségnek. Hogy milyen ez a “humanista demokrácia” , már abból jól észrevehető, ahogy a jól-rosszul működő iszlám országokban próbálkoztak vele. Ugyan kik, milyen emberek döntöttek pl. Ukrajnáról, amelyből nemsokára második Sziria lesz, egymással szembenálló fanatikusokkal, és destabilizálja, háborúba dönti a térséget közel-keleti mintára ?
    Inkább a demokrácia álcáját, leplét kellene végérvényesen tisztába tenni, és a pénzhatalmi világelit emögé bújt mesterkedéseit leleplezni.

  3. Nem lehet demokratikusan sem autót, sem céget, sem hadsereget vezetni.
    Szavazzuk meg, jobbra vagy balra kanyarodjunk? Ja, az út tök egyenes.
    Szavazzuk meg, ma falazunk vagy betonozunk?
    Szavazzuk meg, ma rohamozzunk vagy se?
    Csak a döntés előkészítési mechanizmusba lehet csempészni némi demokráciát.

  4. Teljes mértékben egyetértek! Hogy az emberiség még létezik, egyedül annak köszönhető, hogy túlnyomó részt diktatúrák jellemezték történelmét. Nagy kár, hogy a diktatúra sikere általában főként a despota képességeitől és elmeállapotától függ. Nem sok Nagy Péter és Bismarck szaladgál, sajnos.

  5. Szeretnék egy tapasztalatot megosztani: Értekezlet, 6-7 fő résztvevő, döntéseket kell hozni. A fontos szakmai részleteket az előterjesztő ismerteti (adott esetben súlyos milliók elköltéséről van szó), döntés azonnal megszületik, mert a jelenlévők nem értik (ismerik) a részleteket és a felelősséget az előterjesztőre terhelik.
    Ugyanazon értekezleten egy jelentéktelen részleten (pl. milyen színű legyen…) órákig elvitáznak, mert mindenki úgy érzi, ehhez ért.
    Tehát súlyos döntéseket az emberek szeretnek átadni másoknak, legyen másé a felelősség (legyen diktatúra), azonban jelentéktelen, másodlagos dolgokba szeretnek beleszólni (legyen demokrácia).

  6. 5. A nyugat demokráciájának fórumain ugyanígy működik, mikor beterjesztenek ügyeket, javaslatokat, általában csak az udvariassági formuláét gyakorolják, de magasabb szinten el van döntve az “ügy”, sőt a szükséges kezdő intézkedéseket már előre meg is tették, vagyis az a láthatatlan, mindent eldöntő tervasztal létezik, már csak rá kell bólintani 🙂

  7. 5:
    Cyril Northcote Parkinson: Egy döntés megvitatására szánt idő, fordítottan arányos a döntés jelentőségével. (a trivialitás Parkinson törvénye). 😀

  8. Zsolt!
    Ezt a jelenséget már Parkinson leírta: egy döntéshozó testületben az adott napirendre fordított idő fordítottan arányos a szóban forgó összeggel.
    Ez sokat elárul a “döntéshozók” látási rádiuszáról!
    Na meg a hatalom NAGYON kemény drog!
    Lásd; öszödi beszéd “mi mondjuk meg ….” sorozata.

  9. 7:
    Hát valahogy ezt írtam le, csak nem ilyen frappánsan megfogalmazva.
    Témához viszatérve: én monarchia párti vagyok, nem hiszek az ún. demokráciában. Egy országot, egy nemzetet csak úgy lehet vezetni, ha van egy karizmatikus vezetője, akiben vakon megbíznak az “alattvalói”, mert érzik: az ország érdekében cselekszik. Az ország érdeke pedig a biztonság, a jólét és a fejlődés.
    Ha lesz az országnak ilyen vezetője, én fejet hajtok előtte. Sajnos ilyet azonban nem látok. Addig pedig marad a sordódás az európai liberális árral…

  10. 9:

    Nem hiszem, hogy valaha volt és valaha lehet olyan vezetője bármely országnak, akiben általában véve megbíznak az alattvalói. Mindig lesznek csoportok, akiknek nem érdeke az uralkodó személye. Az emberek nem egyformák, lehetőségeik sem, ebből kifolyólag életvitelük sem, vagyis érdekeik sem.
    Ha most királlyá koronáznánk Kis Pistát, az ugyanúgy nem tetszene bizony érdekcsoportoknak, mint ha Nagy Józsit koronázzuk meg, csak akkor másoknak nem tetszene az. A demokrácia elsősorban erre kellene, hogy megoldást jelentsen, mindenki számára elfogadottá tegye az aktuális vezetőt, ha pedig nem tetszik neki, legyen lehetősége tenni ellene. Más kérdés, hogy ez így ma nem működik sehol.

  11. Önmagaddal kerülsz ellentmondásba: a poszt vége “a sztálini kísérlet (világ szocializmus) 50 millió áldozatot követelt, a hitleri kísérlet (nemzeti szocializmus) egy másik 50 milliót”
    A pocskondiázott nyugat-európai demokrácia milyen életszínvonal-növekedést hozott a fentiek helyett?!
    De hasonlítsuk össze NSZK-t NDK-val, vagy Észak-Kpreát déllel.
    Ha lehet választani, ahogy a disszidensek is teszik, a migráció iránya választ ad a kérdésedre.

    Tibor bá’: Aki ilyen klisét használ mint “pocskondiázott” arra én nem válaszolok, mert ez hangulati elem. 🙁

  12. 11:

    Amit írsz az igaz, a szóhasználattól függetlenül, ezért választanám én a diktatúrák közül a monarchiát. Akkor is volt sok háború, de nem vontak bele minden közembert, valamint nem ideológiák háborúztak egymással, hanem nemzetek, nemzeti érdekek.
    A demokráciában valóban nagy fejlődést értünk el, mégis az emberek talán kevésbé boldogok. Ezt mondták felmenőim, de a felméréske valami ilyesmit mutatnak, bár nagyon régről nyilván nincsenek felmérések. Fontos az EÜ fejlettsége (még ha már túlzásba is vittük bizonyos területeken), meg a tanulás megnövekedett lehetősége, a nagyobb szabadság, de az emberek valamiért mégsem boldogabbak ettől. Talán mert ettől a felelősség is megnőtt, tovább a gyors fejlődés miatt egy hatalmas iramú kergetőzés lett az egész.

  13. 9-re
    Hát kedves Zsolt akkor nagy valószínűséggel teljesül az álmod. Hogy ezt mire alapozom?: a minap megjelent a hídfőn egy idézet:”Az abszolút monarchiák gazdasági növekedése kiszámíthatóbb, hiteltörlesztés szempontjából megbízhatóbbak mint a liberális demokráciák.”
    Standard & Poor’s hitelminősítő intézet, 2015.08.05.

  14. 12:
    Az ember alapvetően egy önző állat. Ebből következik, hogy a kapitalizmus gazdasága sokkal hatékonyabb, mint a szocialista kísérleteké. Azonban a hatékonyabb gazdaságot érzelmileg lenullázza a nagyobb egyenlőtlenség, a javak elpocsékolása. (felesleges hirdetések, felesleges szállítások, felesleges luxus csomagolás, szándékos minőség rontás, a pocsékolás promótálása, stb.)

  15. 11.

    Ezzel az erővel a mai demokrácia az iraki és afgán népnek is milyen jó, hogy elvittük nekik. Az ország romokban, a nép fele halott, vagy kivándorolt! Ugye, hogy mindent lehet fordítottan is tálalni, csak körül kell nézni a világban.

    Tibor bá nem azt írta, hogy minden körülmények között jobb egy diktatúra, hanem azt, hogy reálisan nézve nagyobb eséllyel lesznek jobb életkörülményeid. Mert egy igazi vezetőnek, aki meg akarja tartani a hatalmát, annak az alatvalói érdekeit is néznie kell. De a mai demokrácia pont az emberek összetartó képességeit (család, nemzet stb.) akarja elpusztítani, és csak a pénz általi kohéziós erőt akarja fentartani, ami szabad kezet ad mindenhez.

    Durván kivonatolva a királyság (hűség, becsület, haza) szemben áll a demokráciával (pénz, hatalom, siker).

  16. Szaddám, Asszad és KAdhafi diktatúrái nekünk sokkal jobban megfeleltek, mint a “demokratikus” megdöntésük utáni helyzet, lásd menekültáradat. Az egyiptomi katonai diktatúra miatt oda még ma is járnak európaiak nyaralni. HA nem lenne, nem járhatnának.

  17. 14:

    Igen, egyik szélsőség sem jó. Ezért szoktam én mindenütt fennen hirdetni, hogy meg kell találni az optimumot jobboldali és baloldali gazdasági felfogás között, nacionalizmus és internacionalizmus között, konzervativizmus és liberalizmus között. Illetve nem is ez a helyes kifejezés, hanem a világ változásait figyelembe véve kell egyensúlyozni egy valamilyen szélességű mezsgyén. Ezek közül bármely szélsőség szerintem ártalmas.

  18. A diktatúrákkal az a baj, hogy az általános félelem rendszerszinten megakadályozza, hogy jó döntések szülessenek.

    Konkrét történet: Romániában építettek egy nagy sósavgyárat, és megrendezték, hogy Elena Ceausescu megtalál a terven egy hibát és kijavítja. Csakhogy rosszul “találta meg” a hibát, és az általa átrajzolt vezeték egy az egyben kikerülte a szűrőberendezést, úgy bocsátotta ki a szennyet. Ma is terméketlen pusztaság a környék.

    Amire rá akarok mutatni: a diktatúra következménye, hogy nem akadt egyetlen mérnök sem, aki meg merte volna tenni, hogy az Elena által rajzolt hülyeséget kijavítsa. Ez a mechanizmus az, ami hosszútávon működésképtelenné teszi a diktatúrákat: normális esetben az emberek azon dolgoznak, hogy minél jobb dolgokat hozzanak létre, de ezt a diktatúra hátráltatja, megmérgezi, minél keményebb, annál inkább.

    Békeidőben a leghatékonyabb a fejlődés szempontjából egy a személyi szabadságot nagymértékben biztosító, demokráciába hajló rendszer. Háborúban, szükségállapotban a leghatékonyabb a diktatúra. Az a rendszer jó, amelyik hatékonyan, véráldozatok nélkül tud szükség szerint váltani ide-oda.

    Amúgy pedig minden működő rendszer jellemzője, hogy a döntéseket lényegében azok hozzák, akik a legjobban értenek az adott kérdéshez.

  19. 18:

    “Békeidőben a leghatékonyabb a fejlődés szempontjából egy a személyi szabadságot nagymértékben biztosító, demokráciába hajló rendszer. Háborúban, szükségállapotban a leghatékonyabb a diktatúra.”

    Talán nem véletlen, hogy a Római Birodalom is hasonlóan működött. Mondjuk ők jellemzően folyamatosan háborúztak, de mégis ha válsághelyzet volt, akkor neveztek ki diktátorokat. Na persze ez a rendszer csak a köztársaság idején volt, a császárság idején ez értelemszerűen eltűnt, és bár nem ez volt motorja a bukásnak, de lehet hogy annak egy pici csavarja.

    “Amúgy pedig minden működő rendszer jellemzője, hogy a döntéseket lényegében azok hozzák, akik a legjobban értenek az adott kérdéshez.”

    Ezzel viszont már nem értek egyet. Egy rendszer e nélkül is tud működni, sőt számtalan rendszer működött már e nélkül.

  20. Még valami: a diktatúrák kezdetben nagyon hatékonyan tudnak működni, mert a diktátorok számára fontos szempont a nép jóléte. Viszont a diktátori szerep olyan durva személyiségformáló tényező, ami gyakorlatilag mindenkit néhány év alatt pszichopata, idióta seggfejjé változtat. Innentől van lejtmenet a diktatúrákban.

    Ami fontos (akár diktatúráról, akár demokráciáról van szó):
    -A vezető rendszeres leváltása, lecserélése
    -Lehetőség a rendszer javítására, a visszacsatolásra az elfajzások kijavítására

    A demokrácia arról szól, hogy ezeket a lehetőségeket biztosítsa, de sajnos megvannak már a bejáratott kiskapuk ennek kikerülésére. Illetve arra is van példa, hogy diktatúrában megvalósítják ezt, lásd Kína.

  21. 18. “Diktatúrákkal az a baj” Egyetértek ! Az ilyen mértékű szabadságjogok csorbítását talán én sem viselném el. De pl. érdekes módon a sziriai szunniták is Asszadot támogatják a kisebbik rossz elvén.
    Asszad egy zseb-Hitler, nem kétséges, de azok, akik folyamatosan a háttérből a demokrácia szineiben beleszarnak a ventillátorba, azok ezerszer rosszabbak. Ez kb. olyan, mint a viccben a cigány tanítja a fiát úszni. Kiviszi a tó közepére, beledobja a vízbe a gyereket. -Há’ ússzál má, Gazsi! Há’ kapálózzá má ! Na, ne má, b***meg!

  22. Tök jó a blogod Tibor bá, de unos untalan ellentmondásba keveredsz magaddal. Kiváncsi lennék hogy tetszene ha orbán viktor a fejébe csapná a Szent Koronát és holnaptól szépen betiltana téged.
    Egyébként meg akkor megint erőteljes harcot inditana a csőcselék népuralomért ,ahogy azt a történelem folyamán láthattuk.

  23. 11:
    El tetszik felejteni, hogy a nyugati jólét a világ átveréséből és lerablásából származik.
    Semmi gond, de ha egy szép nap a fekák vagy a sárgák rabolják szét a nyugatot, akkor nincs rinya, csak 1:1!

  24. Csak annyi változott a régi időkhöz képest, hogy a bankok meg a multik vették át a hatalmat a földesurak és királyok helyett.
    Valójában nincs se demokrácia, se piacgazdaság. Ez csak propaganda.

  25. 19:
    “a döntéseket lényegében azok hozzák, akik a legjobban értenek hozzá” – akkor kicsit átfogalmazom. Minden területhez meg kell találni, fel kell építeni egy szakembergárdát, akik teljesen beleássák magukat, és mindent tudnak az adott témáról, amit csak lehet. Ezek készítik elő a döntéseket, és a megfelelő információkkal tálalják a döntéshozók elé, felkínálva azt az egy-két-néhány opciót, amik elfogadható eredményt adnak, a várható hatásokat feltárva.
    Mert senki nem érthet mindenhez, még ha azt is hiszi magáról.

    Természetesen lehet ötletszerűen kormányozni, csak hamar csődbe megy az ország.

    Amúgy a közel-K-i diktatúrákról az a véleményem, hogy biztos nem voltak jók, de még mindig sokkal jobbak, mint a törzsi háborúk, amiket látunk.

    22: Ez csak részben igaz. Mi pl. nem raboltunk és vertünk át senkit, inkább mások minket, mégis aránylag jólétben élünk a világ nagyrészéhez képest. Ha valahol egyszerűen csak hagyják, hogy az emberek éljenek, dolgozzanak, alkossanak, akkor a jólét rendszerint nő.

  26. 23:

    Azért ez így nem egészen igaz. Sokkal több lehetőség adott ma számunkra, csak sajnos képtelen vagyunk élni azokkal…

    24:

    Így már sokkal világosabb.

  27. Az ember=önző állat teóriával szemben azt vallom, hogy az emberben van egy erős belső motiváció arra, hogy jobbá tegye a világot.
    Sokszor nehéz rátalálni arra, hogy mi az én utam, ami által ezt végbevihetem – én például még keresem.
    Sokaknál elnyomják ezt az indíttatást más dolgok. Sokan nem szívesen vallják be, hogy vágynak arra, hogy valami nagyot, jót tegyenek, mert attól félnek, hogy rájuk sütik az idealista életképtelen balek bélyegét.
    De a legtöbbünkben ottvan ez a motívum.

    Tibor bá, ha tényleg csak az önzés hajtana, Te sem ezzel a bloggal töltenéd az időd, hanem pénzkereső tevékenységgel.

    És el lehet jutni arra a felismerésre is, hogy a világ jobbításán való munka nem ellentéte az önzésnek, mert én magam is akkor érzem jól magam a bőrömben, ha tudom, hogy teszek ezért a nagy célomért.

    Ezzel nem azt mondom, hogy az emberben nincs önzés, hanem azt, hogy távolról sem ez az egyetlen hajtóerőnk, és egyáltalán nem magától értetődő, hogy az önzés kell legyen a legfőbb.

  28. Az a baj, hogy a politikusok kiválasztása, kiválasztódása kontraszelektív. Azaz csak az kerülhet magas pozícióba, aki képes mindenkin átgázolni, és minden hájjal megkent hazug…..
    Ez a diktatúrában nincs így, mert nincs választás.
    Szerintem egy a demokráciához hasonló rendszer ideálisabb lenne.
    Pl: Nincs választás, viszont van helyette SORSOLÁS! Persze egy minimális intelligencia, tudás szintet azaz iskolai végzettséget, életkort, büntetlen előélet, stb.. megkövetelhetnénk. Mert az átlag (kicsit átlag feletti) ember
    jóval értelmesebb, józanabb mint az átlag politikus. És nem feltétlen korrupt.
    Ebből az adatbázisból húznának ki néhányat választási körzetenként. Ha az első nem vállalja, akkor jön, a második, harmadik, stb..
    Az átlag ember akit a véletlen ebbe a pozícióba emelt, nem akart oda kerülni, nincsenek efféle ambíciói sokkal józanabb lehet mint az aki már eleve politikusnak készült egy életen át. És pl. még életében nem dolgozott!
    Ezekből a kisorsolt emberekből állna össze a parlament, és ő belőlük állna össze a kormány. Persze külső szakértőket is igénybe vehetnének.
    Ja és a pártok nem működhetnének, csak a parlamenten kívül!
    Kvázi civil társadalmi klubként.
    De ez csak egy álom, soha sem valósulhat meg sajnos.

  29. Tibor,bá! Nagyon jó az értékelésed, sőt a hozzászólások is mértékletesek. Szeretném megkérdezni miért vagyunk mi Magyarok az egész világon a legokosabbak????.Mi mindenre tudjuk a megoldást, mindegy foci, adók, fizetések iskola-átszervezés stb. A magyar mindig feltalálja a spanyolviaszkot. Szomoru vagyok, mert mindig okosabbak vagyunk minden más nemzetnél. És el is hisszük magunkról.
    Soha nem vizsgáljuk meg (sem rádióban sem a többi
    médiában) miért müködik más nyugati vagy keleti ország. Dánia, Svédország, Hollandia, Finnország, Csehország, Lengyelország, Németország, Ausztria, Stb. Függetlenül attól hogy Magyarországon milyen rendszer van mi 50%-ba utáljuk 50%-ban szeretjük.

  30. 27: “Azaz csak az kerülhet magas pozícióba, aki képes mindenkin átgázolni, és minden hájjal megkent hazug….. Ez a diktatúrában nincs így, mert nincs választás.” – Egyszer a diktátor is kiválasztódik: amikor pozícióba kerül, és ott méginkább érvényesül a gátlástalan agresszivitás.

    Nem hiszem, hogy ez a sorsolásos jó rendszer lenne.
    1. Mindenki azt a feladatot tudja jól végezni, amire motivált. Ha valaki nem akar vezetni, akkor nem fogja tudni jól csinálni.
    2. Aki tudatosan készül a vezetésre, az kifejleszt magában vezetői képességeket. Aki nem, az nem.
    3. Önmagában a szándék, hogy vezesse a többieket, nem jelenti azt, hogy az illető rosszul akar vezetni, ki akarja zsákmányolni a népet. A legtöbben építeni akarnak. Az elhajlást általában maga a hatalom okozza, ami eltorzítja a személyiséget és az értékrendet.

  31. Az ókori demokráciának, és a “nemzetköziek” által a világra erőltetett “demokráciáknak” SEMMI KÖZÜK NINCS EGYMÁSHOZ.

    Az ókori demokráciákban sem volt szavazati joga, illetve beleszólása mindenkinek a közösség sorsdöntő dolgaiba. Szemben a maival.

    A mai “demokráciának” nevezett rendszer tökéletesen ellentéte a klasszikusan vett demokráciának.
    Az, hogy négy évenként boldog, boldogtalan, normális és abnormális polgár, sőt a nyíltan megvesztegethetők is szavazhatnak egy ország sorsát illetően, már önmagában mutatja a mai “demokráciák” helytelen kialakítását. Aki volt már egy szavazáson, mint közreműködő, egész nap figyelhette a szavazókat, és a szavazás menetét, maga is meggyőzödhetett róla, hogy az egész egy nonszensz..

    Mivel az eu tagjai vagyunk, ezen keretben valósíthatjuk meg a demokráciánkat. Ám…

    Kiderült, hogy az eu minden marhasággal foglalkozik, és foglalkoztat bennünket a tagállamokat, csak a lényeggel nem.
    Az eu rögeszméje viszont :
    Már maga az az alapfelállása az eu-nak, hogy hosszú évszázadok óta integrálódni képtelen, komoly masszív emberi, és vallási tömböket akar az európai társadalom hasznos tagjává tenni, az európai kultúra ellenében, mindenáron, ez mutatja, hogy olyan vezetőket sikerült “demokratikusan választani”, akik vagy nem normálisak, vagy éppen a választóik ellenségei. Lehet gondolkodni kik, hova tartoznak.
    Persze, kik választják például az eu-s csúcsvezetőket ? Tudjuk, de nem nagyon beszélünk róla: a “nemzetközi” pénzvilág hatalmasai. Így kerülhetnek oda, még érettségivel sem rendelkező “nemzetköziek”. Akik ellenkezés nélkül hajtják végre, amiért őket oda delegálták.
    Szabad-e ezek után demokráciáról beszélni az eu működésének megemlítésekor?

    Hogy mi lenne a megoldás ?
    A diktátorokat akkor veszi elő az ókori társadalom, amikor nagyon nagy baj van. Általában az uralkodásuk elején, talán a közepén is pozitív a hatásuk. Az ókori demokráciák azonban tudták kezelni (többé-kevésbé) az elszabadult diktatúrákat, amelyek már nem a közjót szolgálták, és néha gyorsan(?) megszabadultak tőlük.

    A mai korok diktatúráinak eredményessége is hasonló az ókoriakéhoz. Gondoljunk csak bele, Hitler egy világháborúban vesztes, végletekig leszegényített, a weimari “köztársasággal” sújtott országból csinált, alig 18 év alatt, egy vezető világhatalmat. Ami utána jött, az már a megalomániás diktatúra következménye. Tehát a diktatúra sem tökéletes mindig, és mindenkor.

    Amit ki kell emelni a jelen idők eu-s “demokráciájából”, hogy határozottan, nyíltan NEMZETELLENES. A “nemzetköziek” gyomrát annyira megfeküdte a múlt századi nacionalizmus szemmel látható, kézzel fogható sikere az emberek körében, hogy elsőszámú kiirtandóként fogalmazzák meg. Mítoszokat teremtenek, államvallásá teszik a másság önfeladó tiszteletét, és az oknélküli önostorozást írják elő a nemzeteket alkotóknak.
    A nemzeteknek ezen kivül el kell türniük a testükre vándoroltatott parazitákat.
    Bezzeg a saját esetükben a “nemzetköziek”, nem így gondolkodnak. Sőt. A legkeményebb nacionalizmus, a mások hermetikus kirekesztése, sőt mélységes lenézése, megvetése tartja őket össze.

    Itt vagyunk most, és hogy mi lesz, azt nehéz megmondani.
    Ha az eu-tól várunk segítséget, akkor az annyi, mintha hülyékhez fordulnánk tanácsért. Akinek van szeme, füle, az gyakorlatilag ezt tapasztalhatja. A legnagyobb szövetségesünk az úgy viselkedik velünk, ahogyan a legnagyobb szövetségesek szoktak évszázadok óta. Talán golyófogónak még néznek bennünket…

    A hazánkban alkalmazható demokratikus berendezkedés, a nemzet sorsát illetően, várhatóan nem megoldás. Az elmúlt 85 évben annyiszor, és annyi magyar agyat mostak át, hogy rájuk bízni a nemzet felemelkedését eléggé kétséges próbálkozás lenne.
    Egy általam nem kedvelt politikus mondását idézem : Nagyon szükséges lenne egy puha, nemzeti diktatúra. Ő a viktorra gondolt. Akiről mára kiderült, hogy bármi más, csak nem nemzeti. Megkapták a 2/3-ot, aztán látható mi van ma. Minden, ami rossz.

  32. 11
    A migráció irányát az életszínvonal és a pénz határozza meg nem a szabadság. Koszovó független demokratikus állam, nincs diktatúra, sem háború, mégsem akar bevándorolni senki, sőt…
    Portugália is fejlett nyugati demokrácia, de a nagy tömeg elsősorban Németországba, Angliába, Svédországba akar menni. Nyilvánvaló, hogy a több pénz vonzza őket.
    Ellenben nem hallottam, hogy Szaud-Arábiából menekülne a nép a demokratikus országokba, pedig az is diktatúra a javából (de van pénz).
    Az NSZK-NDK illetve KNDK és Dél-Korea összehasonlítása nekem sántít. Nem ezért akkora a különbség a felek között, mert az egyik diktatúra, a másik meg nem, hanem azért mert az USA rengeteg pénzt vitt a baráti államokba (Marshall terv), a szovjetek meg csórók voltak (előtte persze még ki is rabolták a Németország keleti felét.)

  33. nyugi,nem komoly volt. 🙂 Tudom hogy adatbázisod van az email cimekről 🙂

  34. Ha minden ember Ember lenne, akkor működne a (valódi) demokrácia. Sajnos kevés nagybetűs Ember él a Földön, ezért függetlenül attól, hogy háború van, vagy pedig béke, csakis a diktatúra működne, egy olyan diktátorral, aki Ember.
    Az ember valóban egy önző állat, az Ember viszont nem az, mert nála sikeres volt a szülői nevelés, így kordában tudja tartani az állati ösztöneit és rögzültek benne azok a gátlások, amelyek alkalmassá teszik arra, hogy közösségben éljen. A nagybetűs Ember felismeri, hogy közösségben nagyobb esélye van a túlélésre, ezért a közösség érdekeit a saját érdekei elé helyezi. Hosszútávon gondolkozik, ezért a gyors haszon helyett az élhető jövőt választja.

  35. Igazából a társadalmi formáink működésképtelensége is csak az én álláspontomat támasztja alá, miszerint gyárilag hibásak vagyunk.
    Egy nagyszerű teremtmény az ember, aki képtelen egyedül élni, de társadalomban se.

    Az általunk ismert társadalmi rendszerek mind akkor jöttek létre, amikor az emberiség létszáma még az első milliárd főtől is messze volt.
    Azt gondolom, hogy egy közösség bizonyos létszám felett működésképtelenné válik.
    Svájc vagy Írország ezért tud példás módon működni, mert kellően kicsik ahhoz, hogy még minden egyed magáénak érezze a társadalom egészét.
    Többi ország próbálja “feldarabolni” magát régiókra, megyékre, járásokra, kis közigazgatási egységekre, ahol az egyed még érdeklődést mutat a közösség dolgai iránt.
    Itt Németországban pl. a Landkreis az, ami igazán számít és nagyon tágabb értelemben még a tartomány (főleg a bajoroknak). De tulajdonképpen az életük a Landkreis-ben zajlik, és hogy mi történik 1000 km-el odább, szintén Németországban, az már nem annyira érdekes.

    Amire ki akarok lyukadni, hogy egyszerűen nincs is olyan társadalmi berendezkedési formánk, ami fel lenne készülve 8 milliárd ember igazgatására.
    Tovább toldozzuk foldozzuk a demokráciának nevezett homokozót, de láthatóan alkalmatlan szerepének betöltésére.
    Hiába akrjátok itt javítgatni, meg ha az ember így meg úgy, meg nagybetűs meg kisbetűs…. lóf..sz. Ez a rendszer kuka és oda is fog kerülni.

  36. 31. Nincs igazad. Gyakorlatilag mindenki ember és Ember egyszerre – a Te meghatározásod szerint.

    Mindenkinek van valamilyen neveltetése, ami meghatározza azt, hogy hogyan működik abban a közösségben, amibe belenőtt. Ha aztán más közösségbe kerül, akkor ez összeütközéshez vezet.

    A baj az, hogy egyik működési rendszer, egyik kultúra sem tökéletes, sőt még elég jónak sem mondanám. A nyugati világ elműködget a maga módján, egész kellemes is benne élni, de az abszolút értékektől való teljes elfordulás mértéktelen hedonizmushoz, erkölcstelenséghez, fogyasztáshoz, az agyagi javak feléléséhez vezet.

    A muszlimoknál erősebbek a szabályok, de a rendszerbe kódolt erőszak biztosítja, hogy sosem lehet hosszútávú béke. A muszlimok még egymás ellen is harcolnak, mindenki más pedig nyíltan ellenség.

  37. 33. “Mindenkinek van valamilyen neveltetése”
    Hát éppen ez az, a neveltetés csak “valamilyen”, nem megfelelő ahhoz, hogy bármilyen működő modellt lehessen rá építeni. A legnagyobb probléma, hogy azon szülők száma is egyre csökken, akik alkalmasak lennének egy ideálishoz közelinek nevezhető nevelést adni az utódaiknak, mert egyre többet elkap a gépszíj és felszippantja őket a konzumidiotizmus.
    32. Az ember nem gyárilag hibás, hanem gyárilag állat. Ha nem kap nevelést, akkor az is marad. Ha meg lenne nevelve, akkor lehetne építeni rá egy bármekkora társadalmat, csak a források mennyisége és azok felhasználásának módja határozná meg a népesség számának határát.

  38. 34:

    “Ha meg lenne nevelve, akkor lehetne építeni rá egy bármekkora társadalmat”

    Tévedsz, de hatalmasat! Az ember akár hogy neveled akkor is hibás marad és társadalomban élve is mindig lesz köztük olyan egyed, aki sokkal jobbnak fogja gondolni magát a többieknél, és semmi sem fogja visszatartani, hogy ezt be is bizonyítsa a többieknek.

  39. Nem vagyok demokrácia párti, mivel nem hiszek az emberek egyenlő szellemi képességeiben. Azt majdnem mindenki tudja, hogy a mai rendszer viszont nem demokrácia, hanem egy szűk réteg hatalma. Persze vannak dolgok, amiben nagyjából egyenlőség van (pl. ki juthat be egyetemre, stb.) ami jó, de pénzzel majdnem mindent meg lehet kenni. Talán még az sem lenne baj, hogy ez a rendszer nem igazi demokrácia, ha a döntéshozóknak felelőssége lenne az általuk hozott jó ill. rossz döntésekre nézve. A görög demokráciában pl. a választott hadvezérektől elvárt volt, hogy háborút nyerjenek. A vesztes hadvezérek nagy részét kivégezték! Manapság ennek valahogy úgy kellene kinézni, hogy a rossz döntés hozói térítsék meg a kárt.

  40. 36:

    És hogy döntöd el, hogy mi volt rossz döntés? Pontosabban ki dönti el?

  41. 18, Ábel

    Egyetértve, de kiegészítve azzal, hogy a nyilazás és kardkovácsolás korában a diktatúra kevesebb veszélyt jelenthetett az emberekre, mint az atomkorszakban.
    Ha a király parancsára hosszabb kardot kellett készíteni, na bumm, de ha egy atomerőmű építésébe kotyogna bele, annak a következménye is bumm , csak egy kicsit nagyobb.

    4-6 éves koráig inkább rombolni szeret a gyerek, ezt kinőve a tapasztalatok birtokában, már az alkotás ad jó érzést.
    De mégis, az emberek nagy részénél felnőtt korban visszajön a rombolási vágy. Mintha nem akarnának felnőni, túl gyors nekik korunk fejlődési üteme. Hiányzik a stabilitás, elvesznek a kapaszkodók.
    Ebből a szempontból viszont mindegy is milyen rendszer valósul meg, csak lassabb legyen a változás üteme.

  42. 34: Most már csak az a kérdés, ki mondja meg, milyen a megfelelő neveltetés.

    Nem jó, hogy minden szülő a saját tudatlansága és sérülései mentén neveli félre a gyerekeit. De minden egyéb kísérlet eddig még sokkal rosszabb volt. Úgyhogy én inkább maradnék a szülőknél, még ha mind tökéletlenek vagyunk is.

    Az ember valóban sosem hibátlan, és a nevelés sem. Jó neveléssel lehet javítani az emberen, egész addig, míg él, de sosem kész.

    Ennek ellenére vanna társadalmak, amik évszázadokon keresztül fennállnak, vagyis mégiscsak van olyan kultúra rendszer, ami képest az embert társadalomba tömöríteni.

    Hogy sok a konzumidióta? Hát, pont erre vagyunk nevelve, erre megy ki az egész.

  43. 35. “Az ember akár hogy neveled akkor is hibás marad”
    Egyetértek. De nem mindegy, hogy mennyi hiba marad benne.
    Nincs tökéletes gép, de vannak toleranciák, amiken belül a gép működik.
    39. “milyen a megfelelő neveltetés.”
    Ha gondolkozol, akkor rájössz. De a megfelelő nevelés eredményeit leírtam én is a 31.-ben.

  44. 39. Ábel

    “Jó neveléssel lehet javítani az emberen…”

    Persze…
    De mi az hogy “jó”

    Ki mondja meg?
    Van egy “abszolut”, amihez lehet mérni, vagy mindig az éppen erősebb kutya erkölcsi szintjéhez igazítjuk?

    És minnél messzebbre próbáljuk meg elkerülni ezekre a válaszadást, annál torzabb válaszokat fogunk kapni a többi kérdésre.

    Mert megint gumicsont a demokrácia vagy diktatúra kérdése.
    A kérdés, hogy alapvetően mit képvisel a diktátor, vagy a demokrácia részvevői…
    Ha csak az erősebb kutya szintjén irányítanak, akkor tök mindegy.

  45. 41: Egyrészt különböző helyeken és időkben különböző nevelési “szakértők” homlokegyenest ellenkező dolgokat tudnak gondolni arról, hogy mi a jó nevelést. És azokban a diktatúrákban, ahol igyekeztek megvalósítani a központosított, “tudományos” elveken alapuló nevelést a rég bevált módszer helyett, hogy a szülők nevelik a gyerekeket, abból többnyire katasztrófa lett.

    Másrészt viszont aki úgy próbál nevelési módszert, rendszert felállítani, hogy figyeli a gyerekeket, és jószándékkal próbálja a legjobbat adni nekik, az nagy vonalakban ugyanazokra az eredményekre jut. Erre jó példa Joseph Kentenich nevelési rendszere, aki a huszadik század elején-közepén sok olyan elvet megfogalmazott, amit azóta igazoltak a tőle teljesen független pedagógiai és pszichológiai kutatások. Tehát úgy néz ki, van abszolút értelemben ideális nevelés, amit lehet közelíteni.

    Magyarországon Pécsi Rita előadásaiból lehet a legjobban tájékozódni erről a nevelési rendszerről. Harmincnál több másfélórás előadásnyi az anyag.

    A lényeg tömören: öt irányból közelíti meg a nevelés elveit, amik egyébként összefüggő egységet alkotnak.
    1. A “mozgás pedagógia” arra fókuszál, hogy az emberben a különböző életkori szakaszokban mi van mozgásban, mi az, amire fogékony. Azt érdemes tanítani neki, amire éppen nyitott.
    2. Az “eszmény pedagógia” arra fókuszál, hogy segítsen megtalálni azt az eszményt, amire az egyén hivatva van, ami a legjobb énje, aminek az eléréséért az ember minden erejével küzdeni, dolgozni tud.
    A többi három nem jut eszembe, engem ez a kettő mozgatott meg. 🙂

  46. 42. Ábel

    Én inkább arra gondoltam, hogy milyen felnőttet akarunk a gyerekből.
    Ha ez tiszta, akkor akkor a gyerekhez alkalmazható módszertan is adni fogja magát.

    Itt is pont az a dilemma mint a társadalmi berendezkedéssel:
    A lényeg, hogy milyen erkölcsi alapot képvisel… Ehhez néptől függően meg lehet találni a megfelelő diktatúrát vagy demokráciát…

  47. Azért helyre kellene tenni először is a fogalmakat.
    A demokrácia nem cél, hanem eszköz!
    Ha a kalapáccsal nem a szök fejét ütöd, hanem az ujjadat, azért nem a kalapácsa hülye, alkalmatlan! 😀
    A másik dolog, az iskolai végzettség korán sem arányos a tudással, vagy a normális gondolkodási képességgel!

  48. 46: Lehet különböző célokra nevelni az embereket. Megvan pl. a módszer arra, hogy pszichopata gyilkológépeket neveljenek.

    De ha valaki szereti az embert, a gyereket, akkor nagy vonalakban azt akarja, hogy egészséges, jól működő, magával és a társadalommal alapvetően rendben lévő, boldogsárga, szeretetre, munkára képes ember legyen belőle. Ennek is megvan az útja, és aki ezt keresi, nagy vonalakban ugyazt fogja megtalálni, csak ez sokkal nehezebb. De csak ez az emberséges, nem mindenféle önös célokra nevelni.

    47: Így van. Nem arányos, de erősen korrelál.

  49. Mikor elolvastam ,nekem is az jutott eszembe amit Tusi mondott.Azt írod a demokrácia nem jó,de ugye a végén írod a diktatúra sem,mert az milyen sok áldozattal jár.
    A demokrácia is..
    Még két ember lesz a földön,akkor is kétféle elképzelés lesz.A egyik fog spórolni,a másik meg ellenkezőleg fog cselekedni.
    Nyilvánvalóan azt kellene megoldanunk amink van.És azzal kellene dolgoznunk hogy működjön a dolog.De ez az állandó fejlődés előre,hogy még többet még többet,ráadásul jó gyorsan,ez nem biztos hogy jó felé visz.
    39-ben Nippur is mond valamit..

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük