2018. szeptember havi bejegyzések

(2630) Eladó a szűzhártyám átszakításának joga

Tibor bá’ online

 

Nem az első, nem is az utolsó, amikor egy ifjú hölgy úgy dönt, azt engedi magába behatolni az első alkalommal, aki a legtöbbet fizet érte. Ennek legegyszerűbb módja, ha árverésre bocsátja nemi szervét.

Egy „Amy” névre hallgató londoni csaj megkeresett egy német web-site-ot, akik ilyesmivel (is) foglalkoznak. A kikiáltási ár 59.000 $ volt, de e sorok írásakor már 1,4 millió $ és ki tudja, hol áll meg. Hogy kinek éri meg ez a kb. 400.000.000 Ft azt a néhány percet, aminek a vége egyetlen magömlés, az korunk legelviselhetetlenebb állapotának az eredménye. Nyilván annak, akinek vagyon ezen összeg sok ezerszerese. Elképesztő összeg, jó, hogy a tízes számrendszerben kifejezhető, de értelmezhetetlen.

A hőskorban a fiatal nők nem így gondolkoztak, ez a szertelen vágy az anyagiak megszerzésére egy teljesen új jelenség. Ha valaki erre képes egy adott cél érdekében, akkor mire nem. Hol lenne a határ? Kémkedés, hazaárulás? Egészen biztos nem. Testvér, anya, férj gyilkosság? Talán.

Oh, hát Amy nyilatkozott könnyekig megható szöveggel: Szörnyű sokat, gyötrődve gondolkodtam rajta. Egyfelől jobbra fordíthatja az életem, lehetőség ad arra, hogy segítsek a szüleimen és visszaadjak valamit abból, amit tőlük kaptam (megható). Utazhassak a világban és fizethessem tanulmányaimat. Szüzességem eladása egy fantasztikus lehetőség.

Különben a szüzességet orvosilag igazolja, illetve azt, hogy életében nem szexelt. Ezen kívül pszichológus igazolja, hogy szellemileg ép. És persze Amy-nál van a szerva. Eddig 3 jelentkezővel randevúzott, illetve beszélgetett el. Még nem döntött, hogy kit enged magágba, és esetleg kaphat magasabb ajánlatot. Szóval vár.

Én ezt úgy interpretálom, hogy keresi a legszimpatikusabb férfit. A végén még élvezni is fogja. Javasolnám a nyertesnek, hogy kösse ki, ha a nőnek orgazmusa lenne, az összeg fele visszafizetendő. 😀

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2629) Hétvégi szórakoztató

Tibor bá’ online

 

Kimondottan élvezem, hogy az élet ennyi év után is hoz újat, meglepőt a mindennapjaimban. Csak oda kell figyelni, és mulatni rajta.

Félévente labor vizsgálatra megyek, csak úgy a biztonság kedvéért. A helyszín a Vörösvári úti rendelőintézet, aminek építésekor az apám műszaki ellenőr volt, de egy fillért se lopott., és még ő mondta nekem, hogy nem vagyok életrevaló. Szóval rendelőintézet. Már az előcsarnokban ki van akasztva egy hirdetmény, hogy a labor felvesz szakképzett munkatársakat, egészen pontosan olyanokat, akik az injekciós tűvel el tuják találni egy emberi véna közepét. Évek óta járok ide, az asszisztens nők a pilisi falvakban lakó, kék szemű, szőke svábok. Ezek egycsapás mind eltűntek. Naná, németül beszélnek, a szakmát ismerik, az ötszörös fizetésnek nem tudtak ellenállni. Különös fennakadás nincs. Fél éve délelőtt 10-re végeztem, most ez átcsúszott 11-re. Az új gárda (vajon honnan szerezték őket) éppúgy profi, mint az elvándorolók voltak. Ja igen, a labor magánvállalkozás, szerződéses alapon van ott. Egész biztos megemelték a fizetéseket. Tehetik, nem tartóznak az Erőforrás alá (micsoda egy elnevezés!)

Ha már benn vagyunk a városban, mit lehetne még elintézni? Na igen. Kellene egy köcsög síkosító. A Berzsenyi utcában a legolcsóbb. Gyerünk oda, különben egyedül ott lehet kapni literes (1000 ml) kiszerelésben. A Rákócziról a Kenyérmezőbe kell lefordulni, mert erre felé egyirányúsították az utcákat, viszont a II. János-Pál téren rengeteg parkoló hely van és viszonylag olcsó. Van lehetőség a sokórás várakozásra is.

A liter síkosítóval a honom alatt megyek vissza a kocsihoz, látom, hogy áll ott egy városnéző busz. A vezetőajtó tárva nyitva, egy idősebb pasi tisztogatja a műszerfalat. Kapóra jött, mert már rég el szeretném Évát vinni egy ilyen körbemutogatásra. Megállok és bekiáltok a sofőrnek, mikor indulnak? – Semmikor, tartalék vagyok, ha valamelyik buszunk lerohad, én ugrok be helyette. Közben a pasi rám se néz, tisztogat tovább, én tehát le vagyok szarva. Még külföldi se vagyok, egészen biztos én vagyon Józsi bácsi Röcsögeházáról. Na, majd megfingatom 😀 . Honnan indulnak? – A Bazilikától, tudja hol van? – Valahogy megtalálom, és maga az idegenvezető is? – Ahá. – Szóval maga meséli el, hogy kiépítette, milyen magas, hány síp van az orgonán. De azt biztos nem tudja, hogy 1951-ben leégett a kupola. Ez még a Wikipédiában sincs benne. Egy hatemeletes házból néztem a Bajza utcából. Persze azt se tudja, hogy a baloldali kertecskében temettük el az anyámat 1945 január 18-án. Az orosz csapatok utolsó pesti támadására indultak, ami előtt gyalogsági aknákkal jól megszórták a környéket. Egy ilyen akna kaszálta el az anyámat. Tudja, annak az aknának van egy propellere. Nagyon cukin néz ki. Építkezéseknél szoktak találni belőle egyet-egyet. Ilyenkor 500 méteres körzetben lezárják a környéket, a tízezer ember nem, de én röhögök. A TV bemondó bombáról beszél, mert hülyék mint a segg, és nem néznek utána. Az 50-es években, ha találtak egyet egy gödör mélyén, senkit se lakoltattak ki és csak 10 méteres körzetbe nem engedtek belépni. Akkor még tudták mennyire veszélyes egy gyalogsági akna a gödörben. Tudja, hogy ha elkap, egy ilyen sorozatot, mit kell tennie? Persze, hogy nem. Abba a gödörbe kell beugrani, amit az utolsó akna vágott. Mert a kilövő állvány a lövéskor bemozdul és a következő akna bárhova becsapódhat, csak oda nem, ahova az előbb becsapott.

Na jó, könnyebbet kérdezek, mi volt ennek a térnek a régebbi neve? – Köztársaság tér. – Nem erre gondoltam, az előző? Elárulom, Tisza Kálmán. Tudja ki volt? Persze, hogy nem. Ő volt Magyarország miniszterelnöke 1875-től 15 éven át.  Na, minden jót. Tudja barátom, a látszat néha nagyon csal. Hogy milyen látszat? A múltkor venni akartam két újra tölthető AAA elemet. Unom, hogy állandóan cserélgetni kell az ébresztő órában. A pénztárnál a csaj nem üti be, hanem rám szól: Tata, ez drága lesz. Van rá pénze? Találja ki, mit válaszoltam! – Nyert.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2628) Geoengineering

Tibor bá’ online

 

Geoengineeringnek nevezzük a Föld klímarendszerébe olyan nagyméretű szándékos beavatkozást, aminek célja a globális melegedés hátrányos hatásának a csökkentése vagy megszüntetése. A geoengineering alá főleg három kategória tartozik 1) Az üvegházhatású gázok eltávolítása. 2) A Napsugárzás megfelelő kezelése.

Az üvegházhatású gázok közül a főhangsúly a széndioxid eltávolításon van. A Napsugárzás kezelésének célja az üvegházhatású gázok hatásának az ellensúlyozására épül úgy, hogy a Föld kevesebb szoláris sugárzást kapjon.

3) Kategória lenne a Föld hűtésének egyéb módon való elérése. Ide tartoznak a nukleáris robbantások, vulkántevékenység fokozása, és egyéb „nem konvencionális” elképzelés.

A klímakutatók között alapvető egyetértés van abban, hogy bizonyítottan hatásos a geoengineering nem helyettesítheti az Ember által okozott hatásokat, legfeljebb enyhítheti azt. Ez mellet minden geoengineering elképzelésnek van gazdasági, politikai, és fizikai lehatároltsága.

Eddig még minden ötletet mindössze számítógépes modelleken vagy laboratóriumi tesztekben vizsgáltak. A természetes kivizsgálás minden esetben ellentmondásos eredményt adott (Wikipédia, nem az én kútfőm).

A széndioxid eltávolításának módjai, mint például erdősítés, ökoszisztéma restauráció, szénelfogás és tárolás, stb. a kis mértékű kísérletek már folyamatban vannak komolyan nem értékelhető eredménnyel. Globális használhatóságuk komoly vita tárgyát képezi.

Az egyéb kategóriába tartozó óceánok vas-trágyázása kisméretű próbáknak van kitéve, de az eredmény messze nem egyértelmű, és környezetvédők erősen kritizálják.

Viszont komoly hangok hallatszanak a kritikai oldalról: Hatalmas bizonytalansággal kell szembenézni, és a mellékhatások soha nem lesznek kizárhatók. Mások azt állítják (amivel személy szerint én egyetértek), hogy széles skálás beavatkozás a természetes rendszereket megzavarhatják, beláthatatlan következményekkel. Erre válasz az, hogy a globális melegedésnél nagyobb veszély nem létezik. A viszontválasz az, hogy mellékhatás esetében nem kizárt a melegedés gyorsítása, amire aztán végképp nincs szükség.

Teljesen személyes véleményem, hogy a hidrogénbombás beavatkozás legnagyobb hibája, hogy visszafordíthatatlan, menet közben leállíthatatlan, ha a hatás nem pontosan az, amire számítanak. Ezen állítások védelmére fel szeretném hívni a figyelmet az 1954-es Castle Bravo hidrogénbomba tesztre. Az amerikaiak kijelöltek egy elkerülendő veszélyes zónát 146.000 km2 nagyságban (másfélszer Magyarország) ennek határától 20 km-re egy japán halászhajó tartózkodott. A robbantást követő harmadik órától kezdve fehér hamu hullott rájuk, ami többükre végzetes volt. Az ok, a robbanás a számítottnál több mint kétszer volt erősebb.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2627) Uram, Ön nyert!

Tibor bá’ szatirikus online

 

A Kárpát-medence közepén elterülő magyar honban, aki még nem kapott olyan névre szóló színes nyomtatványköteget, melyben értékes díj megnyeréséről tájékoztatták, nos az nem számít igazi, törzsgyökeres, ízig-vérig piacgazdasági fogyasztónak. Bocsánat, fogyasztónak. Így, félkövéren szedve, mert ez a minimum. Ha történetesen te vagy az, aki ilyenben még nem részesültél, ne kapj a szívedhez és ne kapkodj levegő után, az egész csak idő kérdése és rád (is) sor kerül. De ha tényleg nem kaptál, akkor elmondom, mire számíthatsz. A dolog azzal kezdődik, hogy kapsz egy névre szóló, nagyalakú borítékot, amiből mindenféle színes nyomtatvány potyog ki. Kapkodod a fejed, mert elég nehéz kiigazodni rajtuk. Az viszont egyre világosabb, hogy személy szerint . . . valahogy így: Ön, kedves Gyanútlan János NYERT, megnyerte cégünk fődíját a 626-os meggypiros MAZDÁT.

Mivel az eddigi tapasztalataid szerint mindig más nyer, sohasem te, ezért nem akarsz hinni a szemednek. Forgatod a pa­pí­rokat erre meg arra. Semmi kétség, itt van feketén-fehéren Önt kedves Gyanút­lan János (aki ugye te vagy) nyertesnek választotta ki a számítógép. Az áldóját! Bözsi – üvöltesz ki a konyhába – Bözsi, gyere már! Nyertünk, érted, nyertünk. Idenézz!

Ön kedves Gyanútlan János MEGNYERTE az első fordulót. Te, mi van ide írva ezekkel a bolhapöcs betűkkel? Az első fordulót? Igen, az elsőt. Na de akkor lehet, hogy van még hátra második forduló is? Kezd a dolog gyanús lenni. Forgatod tovább a papírokat. Az egyik kartonlapra fel van ragasztva egy autókulcsszerű valami. Idegesen letéped, alatta felírat: kedves Gyanútlan János ez az Ön nyeremény gépkocsijának a kulcsa. Ne bomolj Bözsi, itt a kocsi kulcsa. Jól van apukám, de hol van a kocsi?

Olvassátok tovább, lassan bontakozik ki a kép. Az alig megfejthető, meglehetősen rafinált fogalmazásból valahogy kiderül, nyertetek ugyan, de még nem egészen. Ahhoz, hogy egészen biztos ti nyerjétek meg ezt a 16-szelepes, 4WD-os, injektált, szervo csodát, full extrával, nos, ahhoz kell még tenni egyet és mást. Ez az „egyet és mást” kivétel nélkül, minden esetben tartalmaz egy fontos, mondhatnám nélkülözhetetlen közös elemet, és pedig azt, hogy fizetni kell. Igen, kedves Gyanútlan János, ha nyerni akarsz, akkor előbb rendelned kell a cégtől egy háromsebességes, kézi meghajtású citromfacsarót 2999 forintért + posta költség. Ne orrolj meg rám, de az egyszerűség kedvéért én ezt a 2999 forintos árat mostantól 3000-nek fogom szólítani. Tehát, ha részt akarsz venni a számítógépes ajándéksorsolás harmadik, egyben utolsó fordulóján, akkor 3000 forintért meg kell venned a cégtől a már említett háromsebességes, kézi citromfacsarót.

A helyzet az, hogy ez a háromsebességes, kézi meghajtásos citromfacsaró elég hülye, és persze elég felesleges egy jószág ahhoz, hogy az embernek ne menjen ki könnyen a fejéből. Így aztán beugrik, hogy négy hete pont ezt hirdették a „Tökkel ütöttek szuper infója” elnevezésű újságban, de csak 1999 forintért, vagyis pontosan egy ezressel olcsóbban. De ez semmi! A Király utcában, úgy két hete megnyílt a 26 ezredik kínai üzlet (amelyekben a hivatalosan itt tartózkodó 6000 kínai szolgál ki), ahol a tulaj 980 forintért akarta ránk sózni ugyanezt a citromfacsarót, amikor bementünk egy kis terepszemlére. Ráadásul az négysebességes volt, meg négy ke­rék­meghajtásos, és ha jól emlékszem leofilizált volt a fogantyúja. Ebből aztán röhögve következik, hogy a Mazda megnyerésével ijesztgető cég pontosan 2200 forinttal kér többet egyazon termékcsalád korábbi változatáért, mint a ferde szemű. Nem kell tehát csodálkozni, hogy azóta már két kézigránátot is bedobtak az ablakán (ismeretlen tettesek, ismeretlen típusút).

Nem akarom megvédeni a fajgyűlölőket, sem pedig a kézigránát dobálókat, de valahogy nem tartom helyesnek, ha a munkanélküliből kényszervállalkozóvá előlépő magyar állampolgár képtelen százezer forint hitelt kapni egy kóceráj megnyitásához. Ezzel szemben sok ezer kínai, sok ezer kilométerről simán beszivárog, rendszerint törvénytelenül, amihez néhány magyar tolmács, jó tippeket adó zugügyvéd és persze lefizetett rendőrtisztek boldogan adnak segítséget.

Uram, Ön nyert! De nem egy Mazdát, hanem némi tapasztalatot. Rádöbbent milyen olcsón megszámítják Önnek azt a totálisan felesleges kínai mütyürt, amit az isten tudja, miért hívnak eurófacsarónak. Már rég tudjuk, hogy a piacgazdaságban nem termelni, hanem eladni a kunszt. Trükk tehát van elég, amiket mi szép sorban megtanulunk. Aztán majd, ha minden trükköt megtanultunk, kiegészítjük néhány törzsgyökeres magyar trükkel és megépítjük saját hungarófacsarónkat. Cserébe a szegedi paprikagyártást átengedjük a dél-amerikaiaknak, majd a készterméket visszaimportáljuk, ha kapunk hozzá bizonylatot, hogy tartalmaz megfelelő mennyiségű aflatoxint.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2626) Mit tudsz a futó áramlatról?

Tibor bá’ online

 

Az Egyenlítő környékén a Nap közel merőlegesen süt, egész éven át. Ez a terület hatalmas hőmennyiséget kap. Ezzel szemben a sarkok alig kapnak napfényt az alacsony beesési szög miatt, plusz fél éven át egyáltalán semmit. A hő meg már csak olyan, hogy szeret kiegyenlítődni. Ebből következik, hogy a meleg levegő az Egyenlítőtől Északra és Délre áramlik. Az óceánokban pedig áramlatok teszik ugyanezt. Foglalkozzunk most a levegővel!

A Föld (mint tudjuk) forog saját tengelye körül, 24 óra alatt tesz meg egy teljes kört. A Földdel együtt forog saját atmoszférája is. A Föld kerületi sebessége az Egyenlítőnél 40.000 km/24h, ami 1666 km/ó. A kerületi sebesség nálunk ennek már kábé csak a fele. Mondjuk 800km/ó. Ebből az adódik, hogy a sarkok felé áramló levegő sebessége nagyobb, mint a sarkokhoz közelebbi helyekhez tartozó kerület sebessége. Vagyis a légáramlat nem függőlegesen halad as sarkok felé, hanem (északi féltekén) ÉK irányba. Végeredményben kapunk egy olyan áramlatot, amik a sarkok körül haladnak. Ez nevezik Futó áramlatnak (angolul Jet stream), aminek erősségét a sarki és egyenlítői hőmérséklet közötti különbség adja. Befolyásolja még a futó áramlat erejét az évszak is, hiszen az egyenlítői levegő hőmérséklete az év folyamán nem változik, az egyes sarkoké viszont igen, az évszaknak megfelelően. Különben a futó áramlat sebessége 300 km/ó körül van. Még annyit érdemes megemlíteni, hogy télen a futó áramlat fentebb, nyáron lentebb kering.

Az alábbi videón jól látható, hogy a futó áramlat hullámosan változik, mintha egy kígyót látnánk körbe kúszni. Ez teszi lehetővé, hogy az alatta lévő meleg levegő esetenként felkerüljön az északi sark közelébe illetve, hogy a hideg levegő szélsőségesen délre húzódhasson. Mindkét esetnek szokatlan hatásai vannak.

Mivel a sarkok gyorsabban melegszenek, mint a Föld más helyei, a hőmérséklet különbség egyre csökken, tehát a futó áramlat ereje csökken.

A helyzet az, hogy a futó áramlat elképesztő módon befolyásolja az időjárást. A változása azt jelenti, hogy a befolyásolása is változik. Elsősorban ennek következménye a szélsőségek fokozódása. Most legalább tudjátok, mit kell szidni. Egy biztos a helyzet fokozódik. Egyre több dolog lesz, amit szidhatunk.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2625) Hogyan is lesz?

Tibor bá’ online

 

Az isten ránk küldte ezt az Auralianus nevű sokat és jól író ifjú (hozzám képest feltétlenül) Titánt, aki lelkesen, és figyelemre méltó szívóssággal iparkodik mindahányunkat  félrevezetni. Szerinte mindenki mindent rosszul csinál, bezzeg ő tudná, hogyan kell. Nincs ezzel semmi baj, túl aktív értelmiségiek mindig voltak, akik meg akarták menteni a világot, és ebből jól meg is éltek, de most a végjáték idejét éljük, amire 300.000 év után került sor. Viszont én utálom a félrevezetést, tehát idejében közbelépek.

Nem energia válság van, amin lehetne segíteni. Nem a kapitalizmus van válságban, illetve van, de legfeljebb feudalizmus lesz megint, volt már ilyen, túl lehet élni. Nem gazdasági válság van, illetve volt már több, túl lehet élni. Ami van, az globális felmelegedés, de itt se a felmelegedés a probléma, hanem ami azzal jár. Vagyis, el kell felejteni ezeket a zárt rendszereket! Miért? Nos tegyük fel, hogy a Kínai Kommunista Párt elhatározza, hogy a kínai újévben minden kínai állampolgár egy extra sült csirkével többet ehet. Ez ugye másfél milliárd csirkét jelent. Másfél milliárd csirke „legyártásához” kell valamivel több, mint másfél milliárd tojás, de ezt hagyjuk a fenébe. Kell viszont 6×1,5*10^9 azaz 9 milliárd kiló kukorica, ami 9 millió tonna, azaz Magyarország 2 éves termése. Fel kell hozzá vásárolni Szerbia és Szlovákia egyéves termését is, és akkor mi döglünk éhen, mert errefelé nem marad kukorica.

Ez a kis eszmefuttatás arra volt jó, hogy megvilágosodjon milyen gonddal fogunk hamarosan szembenézni, amin Auralianus úszómedencés zártrendszerrel akar segíteni. 😀 Vicces.

A helyzet az, hogy mialatt a világ lakossága 2 milliárdról 8 milliárdra nőtt, az állati trágyára támaszkodó termelésről, és kaszás aratásról ilyen Auralianus legények segítségével áttértünk a távirányított begyűjtésre, természetesen tízszeres terméshozammal. Az első számú probléma nem abból adódik, hogy ezt már nemigen lehet tovább fokozni (a Föld pedig véges), hanem, hogy a sikeres szaporodásunk nem áll le. Szóval gáz, amin lehet, hogy egy termonukleáris háború segítene az emberiség létszámát illetően, de nem biztos, hogy a termesztési lehetőség nem sínylené meg. Ezen persze lehetne most tökölni, de szerencsére beleköp a levesbe a globális melegedés, ami mindent visz. Vagyis a zártrendszer bulira egy szót se kell pazarolni. Vajon miért?

Nem arról van szó, hogy a szoba termosztátját 22-ről felcsavarom 26-ra, és akkor az egész szobába 26 fok lesz. Hanem arról, hogy a néhány fok (átlag hőmérséklet) melegedés magával hoz néhány kötelező járulékot, amelyek közül a legfontosabb talán a szélsőségek növekedése és szaporodása. Ez pedig ellehetetleníti a mezőgazdálkodást. Minden erőfeszítés ellenére a terméshozam hamarosan és drasztikusan csökkenni fog. Miközben jelenleg is már semmi felesleg nincs sőt, évről évre többet fogyasztunk, mint amennyi terem. Tehát a tartalékokból vonjuk el a szükségletet. Pillanatnyilag a Föld élelmiszer tartaléka 20 napi fogyasztás alatt van. Botrányosan kevés. Nem sok kell ahhoz, hogy hiány lépjen fel. És akkor mi várható.

Először a hipermarket polcáról eltűnik a rizs, a helyére ki lesz írva: KEDVES VÁSÁRLÓK ELNÉZÉST KÉRÜNK, DE PILLANATNYILAG LOGISZTIKAI OKOK MIATT RIZS NINCS RAKTÁRON, A HIÁNYT HALADÉKTALANUL PÓTOLNI FOGJUK. Aztán 2 nap múlva pótolják. A következő az lesz, hogy egy hónapon belül a kenyér ellátásban lesz akadozás, annak ellenére, hogy az ára felfelé megugrik. Ezzel egy időben a liszt ára duplájára nő. Na, ekkor már egyesekben felmerül, hogy talán nem a logisztika, hanem a növekedő hiány a bűnös. Ezek az emberek elkezdik felvásárolni a tárolható élelmiszereket (sárgaborsó, bab, rizs, liszt, stb.) és elmondják ismerőseiknek is, esetleg felrakják a facebook-ra. Egy-két nap és minden hivatalos közlemény ellenére az emberek kifosztják az üzleteket, majd a raktárakat is.  Végén már fizetni se fognak csak viszik, ami mozdítható. A rendfenntartók minden valószínűség szerint meg fogják próbálni fenntartani a rendet, de szerintem sikertelenül. Inkább fognak csatlakozni a fosztogatókhoz, mert nekik is van családjuk.

Hatalmas mennyiségű tartalék piacra dobásával meg lehet próbálni helyreállítani a rendet, de ha elsőre sikerül is, ez csak ideiglenes megoldás lehet. Az emberi élet fenntartásához élelmiszerre van szükség. Ezt mindenki tudja. Akinek nem jut, megpróbálja megszerezni magának anélkül, hogy válogatna az eszközben.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2624) Mikor?

Tibor bá’ online

 

Guy   McPherson    6    éve    kezdett     szorgoskodni     a     gyors  felfutással   kapcsolatban.   2016-ban  jelentette  be, hogy 2026 (vagyis akkor tíz évvel később) nekünk annyi.

Ekkor jelent meg az Artic News-ban az Abrupt Warming – How Much And How Fast? A válasz +10,2 °C és 2026 volt. A 10,2 több tételből jött össze, és kaptunk hozzá a grafikont is.

Ezt a többség elfogadta, bár nekem voltak csendes kifogásaim. Miért exponenciális a görbe? A gyorsulást el lehet fogadni, de az exponenciális jelleg engem idegesít, akkor, amikor a változó tíz különböző tételből áll. Lépjünk túl rajta.

Az viszont meglepő volt, hogy McPherson 2018 augusztusában előállt azzal, hogy 2018 szeptemberében, azaz alig egy hónappal később nem lesz jég az északi sarkvidéken. Miközben teljesen egyértelmű volt, hogy van még 5 millió négyzetkilométer jég, várva az olvadást, aminek a csúcsideje június. Komolytalan, de….. McPherson nem hülye, mi lehetett a szándéka? Egyszer majd talán elárulja.

Érdekesebb Paul Beckwith

Aki maga nem mások adataival játszik, hanem maga is kutat. Ő azt állítja, hogy BOE (blue ocean event) vagyis, amikor szeptember közepére nem lesz jég az északi sarkvidéken, az 2020-ben következhet be. Két évvel később már augusztus, szeptember, és októberben nem lesz jég. További két év már 5 hónapban nem lesz jég. Még két év és már 9 hónapban nem lesz jég, végül 2030-ra nulla jég egész évben. Ha az első jégtelen hónap két évet késik (2022) akkor a teljes jégtelenség 2032-re várható.

Igen ám, de ez nincs összhangban a 10°C átlaghőmérséklettel, ami 2026-ra „várható”. Végeredményben ők se tudják mikor lesz a látványos megfutás. Mi meg nem tehetünk mást, mint türelmesen várjuk, mit hoz a 2019 szeptembere.

Valami azért van. Az északi sarkon az elolvadt jég nem nagyon akar visszafagyni. Kábé 10 napja elkezdődhetett volna a visszafagyás, de az idén ez valahogy nincs így. Ha megnézitek az alábbi grafikont, akkor azt láthatjátok,hogy a 2018-at jelző vörös vonal nem fordul felfelé, ahogy a korábbi években ez tapasztalható volt. Ezt érdemes lesz figyelni a télen.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2623) Négy dimenziós orgazmus

Tibor bá’ online

 

alcím: blabla a negyedik hatványon

Apámnak hosszú élete alatt volt ügynöksége, kereskedése, kisüzeme, és sok minden mást is csinált. Az első intelme az volt felém, hogy fiacskám csak kereskedni érdemes, előállítani valamit nem. A kereskedő nem dolgozik, nem kockáztat, és dől a haszon. X-re veszel valamit 30 napos inkasszóra, és eladod 2X-ért. A második így szólt: Két dologban van pénz, egyik az alkohol, a másik a szex. Ha újra kezdhetném, nőket futtatnék legálisan. Eltelt egy kis idő, amíg rájöttem, tökéletesen igaza volt. Az idegennyelvű fordításra nem tért ki, de ha tudná, hogy én mennyiért fordítok, biztos kiröhögne.

Na de a lényeg, hogy a média tökéletesen tisztában van a krédóval. Az INDEX minden áldott nap közöl egy szex szenzációt. A 10 legfontosabb dolog, amit tudnod kell a szexről. Az 5 legbiztosabb tipp, ha meg akarod tartani partnered. Mitől függ a bomba orgazmus? Ha ezt tapasztalod, el kell gondolkodni a partner váltásról. Stb. stb. Ha ráklikkelksz olyan dolgokat tudhatsz meg, amiket már évszázadok óta ismersz. Bajban vannak, mert szinte lehetetlen újabb és újabb szex témát találni. Ennek egyik minta példánya a következő „négydimenziós szex”. Engem már rég bosszant, amikor tudományosnak hangzó szavakat össze-vissza használnak. A (létező-nem létező) negyedik dimenzióról még senki semmit nem tud, de a szex-guruk már igen. A nők orgazmusa a negyedik dimenzióba repíti őket. Akinek ez nem sikerül, az olvassa tovább az INDEX-et. És akkor most átadom nekik a szót.

Azt már tudjuk, mi nem jellemzi a női szexet: célorientáltság, vagyis ahogy a bevezetőmben írtam, az „egy vágányon közlekedő” vonat. A nők szexuális élményei inkább felfoghatók holisztikus, „négydimenziós, minden irányba kormányozható” helikopterként, hogy visszatérjek Ogden találó hasonlatához.

A nők szexuális élményeiben, és az orgazmus átélésében különösen, benne van a jelen, a múlt és a jövő, illetve a partnerrel való kapcsolat és az itt és mostban létezésen túlmutató transzélmény is. A női szexualitás egyik dimenziója a jelenben átélt élmény, amelynek a Masters és Johnsons-féle szexuális izgalom csak egy része. Ehhez elválaszthatatlanul hozzátapad a szenvedély érzése, akárcsak az összes érzékszerv és az általuk közvetített érzékletek, a partner illata, a bőre tapintása. S a szeretkezés magán hordja annak nyomát is, hogy a nőt milyen viszony fűzi partneréhez – ez jelenti a női szexualitás második dimenzióját. Bízhat-e benne, fel meri-e tárni magát előtte? Odaadja magát a partnerének, átadja magát a szex sodrásának, vagy a királynőt játssza továbbra is? A nő folyamatos összekapcsolódásban és kölcsönhatásban áll partnerével, mozdulataival partnere mozdulataira reagál, érzelmi rezdüléseivel őt követi.

Minden szeretkezés magában hordja a múltbeli szexuális tapasztalatok emlékét, tehát a jelenben megelevenedik a múlt, és bekúszik a jövő. Ez az időben való kitágulás a harmadik dimenzió. A múltbeli élményekhez érzések, szorongások, vágyak, megérzések, álmok kapcsolódnak. Egyetlen szeretkezés sem független aktus, mindegyik élmények egymásra ható láncolatába illeszkedik, a múltból indul, és a jövő felé halad. Ám sokszor megtörténik, hogy a szeretkezés, főleg az orgazmus közben, meghaladja az itt és most, a tér és idő korlátait, és spirituális élménnyé, transzállapottá tágul. Ez a női szexualitás negyedik dimenziója.

Na most. Ha valaki (lehetőleg nőnemű) ezt érti, akkor magyarázza nekem el. Miiiiiii vaaaaaan?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2622) Honvágy – adalék

Tibor bá’ online

Attila (PV) (alias lehettem volna más) átküldött két fényképet. Íme:

Tegnap este kinéztem az ablakon, és ezt láttam:

Reggelre ezt lett belőle:

A “fejlett” Nyugat. Amikor a rendőrök elkapnak egy csirkefogót, a többiek így hálálják meg.
Amikor nagyobb fogás van, akkor egy egész utca ég…

Szabad legyen megemlítenem, hogy Budapesten azért ez még nincs így, és remélhetően nem is lesz.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2621) McPherson 2018 augusztusi interjúja

Tibor bá’ online

 

Az alábbi interjú néhány hete készült. Ezért olyan meglepőek a benne elhangzott dátumok. McPherson minden állítása tökéletesen megállja a helyét, de az időpontok súrolják a komolytalanság határait. “Ránézésre” nem úgy néz ki, mintha a sarki jég akár jövőre is elfogyna. A mezőgazdasági termelés folyamatosan visszaesőben van, de az összeomlás nem sieti el magát

Az idén, vagy jövőre, várhatóan jégmentes lesz az északi-sark. Jelen pillanatban úgy néz ki, hogy ebben az évben (2018) jégmentes lesz az északi-sark szeptember elején. Elfogadhatjuk, hogy az ember részére alkalmas élettér ezt követve nagyon gyorsan eltűnik. Ha jégmenetes lesz az Atlanti-óceán északi része, és én most nem jósolok semmit, de ha jégmentes lesz az északi óceán az olvadó szezon elég korai részén, akkor feltételezésem szerint a civilizáció össze fog omlani ez év szeptemberében (vagyis most). Úgy gondolom, hogy valószínűleg ez fog történni ez év szeptemberében vagy októberében mivel Európában a mezőgazdasági termés csökkenése már érzékelhető. Ugyanez érzékelhető Észak Amerikában a kukoricatermés terén. És ugye, minden civilizációnak az élelem az alapja, beleérve a jelenlegi civilizációt is. Ehhez vegyük hozzá, hogy az elmúlt 4 évben jelenleg a harmadik El Nino jelenség készül kibontakozni (jelenleg az esély 6570%). Úgy tűnik, egy katasztrofális helyzet felé tartunk a gabona betakarítás és tárolás terén. Kifejezetten feltételezem, hogy ez az ipari civilizáció összeomlásához vezet, legalább is az Egyesült Államokban, és valószínűleg ezen kívül is, méghozzá olyan hamar, mint ez év (2018) szeptembere, vagy októbere. A globális csökkenés hiánya olyan gyorsan tolja fel a globális átlag hőmérsékletet, hogy nagyon kevés faj lesz képes lépést tartani ezzel a gyors változással. Ha ez az egész egy évvel később következik, be én el leszek ragadtatva. Biztosítalak arról, hogy el leszek ragadtatva, ha kapunk egy extra évet. Nem látok bele a lapokba, de ha nyerünk egy évet — Halleluja!

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2620) Visszaszámlálás

Tibor bá’ online

Először játszd le a videót. Ha nem értesz angolul, akkor játszd le még egyszer, és közben olvasd az alatta lévő fordítást. Sajnos az eredeti szöveg elég slamposan van lejegyezve, összeírva, ami a fordításban iparkodtam korrigálni. A fordítást követően olvasható a hozzászólásom.

A Nemzeti Meteorológia Szolgáltatás több államban is wet bulb (nedves hőmérő higanygömb) riadót rendelt el Amerika déli és középnyugati részén. A wet bulb vészhelyzet akkor következik be, amikor a levegő hőmérséklet és a légnevesség olyan magas, hogy az emberek teste nem tud kellően lehűlni az izzadság segítségével. Ezt egy olyan hőmérővel mérik, amit nedves ruhába tekernek. Ilyen körülmények között a halál néhány óra alatt beáll. Három napon keresztül az emberek légkondicionált házakban, közösségi helyekben húzták meg magukat, várva, hogy a halálos hőhullám elmúljon. Kijöttek a légkondicionált védelem alól és szembesültek az új valósággal. A földön döglött madarakat, és lehervadt leveleket találtak. Tovább már nem lehet tagadni, a klíma gyors ütemben változott, aminek halálos következményei voltak mind az emberek, mind pedig más lények részére. Amikor még volt jég az Északi sarkon akkor még létezett hőmérséklet különbség a sarki levegő a középső földrajzi magasság levegője között, ami létrehozott egy erős futóáramlatot, de amikor a sarki jég elolvadt az alatta lévő kék óceán több hőt abszorbeált, melegebb lett a víz. A futóáramlat energiát veszítve gyengébbé vált, és rendezetlenebb lett. A légáramlat melegebbé vált, tovább tartott [mint nálunk az idei nyár] nagyobb lett a szárazság, tönkrement a termés. Eljött az éhezés. Egyre erősebb trópusi viharok, hurrikánok katasztrofális áradásokat okoztak. Még ennél is rosszabb, hogy az egyre melegedő sarki óceán felszabadított egy alvó órást, a korszakokon át lappangó metánhidrátot, ami bejutva az atmoszférába felgyorsította a globális felmelegedést, meghaladva azt az értéket, amit az emberi test még el tud viselni, hozzá tud szokni ilyen rövid idő alatt. Hirtelen rádöbbentünk, hogy az emberiség a kihalás szélére került. A bonyolult rendszer, amit mi civilizációnak nevezünk, gyors ütemben visszafordíthatatlanul felbomlott. Jövő nélkül a pénz, arany, részvények, kötvények értéke eltűnt. A munkások nem kaptak fizetést, otthagyták munkahelyüket és hazamentek. Munkások és nyersanyag hiányában a termelő gyárak leálltak. Olaj, gáz, elektromosság, víz, szennyvízelvezetés, szemét összegyűjtés, internet, telekommunikáció és a média egyik napról a másikra eltűnt. A kormány, a rendőrség, tűzoltóság egyszerűen leállt. A hipermarketeket, raktárakat napok alatt kifosztották. Az élelmiszer és ivóvíz vadászat mindenki életében a központi témává vált. Az ipar összeomlásával azok a szennyező anyagok (szulfátok, aeroszolok) amik visszaverték a napsugarakat, elkezdtek lehullani a földre. Ennek az eredménye egy azonnali, és jelentős hőmérséklet emelkedéssel járt. Modern gyógyszerek és gyógyászati eszközök nélkül először a krónikus betegeknek kellett távozni. A járványok és az éhezés miatt milliók haltak meg minden egyes nap. Sok ember végzett magával elkerülve a kegyetlen halált, hogy tovább élhessen egy halálra ítélt Földön. Közben a globális hőmérséklet tovább nőtt, aminek következtében még több üvegházhatású gáz és vízpára jutott az atmoszférába. Egy potenciális visszacsatolásban mindenfelé, erdőkben, városokban tüzek keletkeztek. Oxigén elnyelésre alkalmatlan mértékben felmelegedett óceánok élettelenné váltak, az algák kivételével, amelyek aztán tömegesen elhaltak és hatalmas mennyiségű kéndioxidot hagyva maguk után. Megfelelő felügyelet nélkül az atom reaktorok elkezdtek leolvadni, őrületes mennyiségű radioaktív anyagot hagyva maguk után a földön és a tengerekben. A viharok által tönkretett fúrótornyok hozzájárultak az óceánok szennyezéséhez. Néhány kis létszámú embercsoport itt-ott néhány évre valahogy túlélte a katasztrófát, de ahogy a környezett túl mérgezővé vált ez a gyenge embermaradvány is feladta a küzdelmet és csatlakozott a kihalt fajok csoportjához. A kihalás éveken át folytatódott, csupán a legkisebb lények maradtak életben egy lakhatatlan Földön. A valamikor kék és zöld virágzó Föld sose éledt fel.

A ki nem hangsúlyozott lényeg: A relatív stabilitás addig marad fenn, amíg  az északi-sarkon jég van. Jég hiányába (ami nagyon rövid időn belül bekövetkezik) a melegedés hatalmas lendületet fog venni. Egyfelől a metán felszabadulásból, másfelől az ipari termelés megszűnésével az aeroszolok és szulfátok (rossz minőségű szenek elégetéséből)  kibocsátása is megszűnik, amik jelenleg csökkentik a Nap besugárzását. Ez a leállás után 6 héttel következik be, és a becslések szerint +2°C melegedést okoz. Ehhez tegyük hozzá, hogy az ipari forradalom kezdete óta a Föld 1,75 °C-t melegedett. Ehhez viszonyítva a +2°C egy hatalmas érték.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2619) Honvágy

Tibor bá’ online

Vasárnap rakosgattam a régi kézirataimat, és rábukkantam erre a gyöngyszemre, amit 1959-ben írtam. Természetesen minden szava ma is igaz és a külföldön élőknek át kellene gondolni. Mit? Azt, hogy 5-6 év környékén dől el a dolog. Onnan még visszafordítható a emigráció, azt követve már többnyire NEM  

Kivándorló nemzet vagyunk. Az elmúlt jó száz évben több millió honfitársunk keresett (és talált) magának második hazát. Ezzel szemben hozzánk viszonylag kevesen érkeznek, így aztán a hontalanságban szenvedőkről keveset tudunk. Persze tudhatnánk, ha a hazalátogató „külföldre szakadt hazánkfiai” őszinték lennének elsősorban magukhoz, meg aztán hozzánk, itthon élőkhöz is, de nem azok. Ugyanis a hazalátogató emigráns legfőbb vágya, hogy bizonyítsa, döntése megalapozott volt, jól járt, megtalálta számítását, és mindenki „hülye”, aki itthon marad, közben „rázza a rongyot”, mert ez élteti, aminek ára tíz hónapon át tartó, intenzív takarékosság az Új hazában. Az „itthon rekedt” régi barátok érzik, hogy valami nincs teljesen rendben, de mivel – ellentétben Amerikával – nálunk nem minden második ember pszichológus vagy annak páciense, a laikus átlagember nem gondol komolyabb gondokra. Pedig vannak!

A jobb élet utáni vágyakozás egy természetes emberi tulajdonság, és mert „a messziről jött ember azt mond, amit akar”, a többség meg van róla győződve, hogy a „mindenütt jó, de legjobb otthon” mindössze idejét múlta folklór, a valóság pontos ellenkezője. Az Új hazába történő megérkezést rendszerint többhetes eufória követi, amelyet viszonylag hamar elkoptat a „véres valóság”. Ez utóbbiról feltételezhető a belátható időn belüli megszokás. Ez azonban késik, egyre késik, a türelem pedig fogy, egyre fogy. Az új nyelv megtanulása korántsem könnyű feladat, sőt, nem egyszer megoldhatatlannak tűnik. Persze az, aki ezeket a summás megállapításokat túlzásnak tekinti, felteszi a logikus kérdést: ha annyira kellemetlen ez a vállalkozás, akkor miért nem változtatnak rajta? Elvégre a kivándorlás nem egy irreverzibilis döntés. De bizony az. Pillanatnyilag nem aktuális, mert előbb….. majd ha……. Aztán jön a tragédia, amellyel honfitársaink közül vajmi kevesen vannak tisztában. 5-6 év hosszú idő, amely alatt megannyi adaptáció lép életbe. Az új hazát ugyan nem szokták meg (tökéletesen sosem fogják), de a régitől már elszoktak. Ajak biggyesztve közlik velünk, hogy a Balkánon élünk: az útburkolat teli van lyukakkal, a hivatalokban úgy bánnak velünk, mint a kutyafekáliával (és ugye folytathatnám a kritikákat hajnal­hasadásig). Mi tagadás, ez a valóság, csakhogy van ám más is. A nagymama lecsója, amelyet a nyári konyha előtt sámlin ülve eszünk. A közösen átélt balatoni alkony és az utána belopott első csók. Az ultipartik a verandán. A Füstbe ment terv, amelyen akkor nevettünk („röpül felém anyám, én kinyitom az ablakot, s ő röpül-röpül tovább)”, most meg könnybe lábad tőle a szemünk. Természetesen ezt a felsorolást is folytathatnám.

Gyógyír? Úgy tűnik, nincs! Nem igaz az a mondás, hogy az idő mindenre meghozza a megoldást. A halál igen, pusztán az évtizedek múlása nem. Persze az ember a legadaptívabb állat, a halálon kívül mindent képes megszokni, bizonyos mértékig. Tudom, megállapításaimmal sokan vitába szállnának (különben tehetik, erre való ez a fórum), csak nem érzik magukat érintettnek. Ezeknek azt üzenem, gondoljanak bele, mit takar az alábbi hír: a Kossuth-díjjal kitüntetett, már elhunyt Teller Ede kaliforniai otthonában 96 évesen öttagú magyar személyzetet tartott (főleg ott tanuló diáklányokat), mert már csak magyarul beszélt, és nagyon szeretett volna hazalátogatni, csak erre már nem volt ereje. Utolsó szereplése alkalmából a magyar tv-ben (zenei kíséret nélkül) elénekelte a „minden vízbe mártott test, kis angyalom” című diákdalt. Tegyük még hozzá, hogy Teller Ede jóval a II. világháború előtt emigrált az USA-ba. Annak bizonyítására, hogy ez nem egy elszigetelt eset, hadd toldjam meg néhány másikkal.

Sir George Solti, azaz Solti György világhírű karmester, akit az angol királynő lovaggá ütött, végrendeletileg kérte angol feleségét, – akivel évtizedeken keresztül nyilván nem magyarul beszélt –, hogy hamvait szállítsák vissza hazájába, Magyarországra. Solti 1912-ben született és közvetlenül a II. világháború előtt, 27 évesen hagyta el szülőföldjét. Huszonkét évig volt a Chicagói Szimfonikusok vezető karmestere, majd 1979-1983 között a Londoni Filharmonikusoké. Nyolcvanöt évesen halt meg. Ebből a 85 évből mindössze az első 27-et élte itt, a következő 58-at külföldön, ahol maximum annyit ismertek be, hogy „magyar származású”. Meghal, kinyitják a letétbe helyezett végrendeletét, és kiderül, hogy magyar földben akar nyugodni. Vagyis pontosan az van, amit az imént írtam: idő nem, csak a halál hozta meg a megoldást.

Solti esete nem egyedi. Szilárd Leó fizikus, a nukleáris láncreakció kigondolója 1964-ben, vagyis több, mint fél évszázada halt meg San Diegóban. Hamvait a leszármazottak hazahozták és újratemették a közelmúltban.

George Mikes, számtalan humoros angol nyelvű – és magyarra természetesen lefordított – könyv (Anglia papucsban stb.) szerzője nem váratott a végrendeletének megismeréséig. Egy helyen azt írta: nem tudom, hogy halálom előtt mi lesz életem utolsó mondata, de abban biztos vagyok, hogy magyar mondat lesz. Mikes eredetileg újságíró volt, Angliából küldött tudósításokat – természetesen magyar nyelven –, de a háború kitörésekor, 1939-ben Angliában maradt. Néhány évvel később már angolul ír élete végéig, és akkor jön ez a kikívánkozó „vallomás”! Persze ő sem egyedi eset. 1987-ben halt meg, nincs feljegyzés, mi volt az utolsó mondata.

André Kosztolányi közgazdász és tőzsdeguru az egyetemeken németül tartott előadásokat. Saját bevallása szerint barátaival franciául beszélt, bankárokkal angolul tárgyalt, de istenhez 90 évesen is magyarul imádkozott. 1999-ben halt meg, 93 éves korában. Budapestet 18 éves korában hagyta el. Nézzétek meg, hogy beszélt magyarul 70 évvel később.

Mi a nosztalgia? 1688-ban egy fiatal svájci orvos, egy bizonyos Johannes Hofer figyelt fel egy Bázelben tanuló fiatal berni diákra, aki láthatóan nem volt képes beilleszkedni a helyi életvitelbe. A diák egészsége egyre romlott, lázas lett, nyugtalan és izgatott, légzése szaggatott, szívverése szapora. A kezelőorvos a legrosszabbra gondolt, de mi az a betegség, amely ezt a fiatal férfit a halál előszobájáig hajszolta? Dr. Hofer talált rá egy nevet: nostalgia, amelyet korábban a német ajkúak das Heimweh, a franciák la maladie du pays, míg az angolok homesickness névvel illettek. Magyarul csak „honvágy” a „betegség” toldalék hiányzik a magyar kifejezésből. Dr. Hofer átnézte a rendelkezésére álló szakirodalmat, de a tünet ­együttesre jellemző betegséget nem talált, pedig a betegség nagyon is létezett. Gyártott tehát hozzá egy nevet a görög nostos = hazatérés, és az algos = fájdalom összevonásával. Így született meg a „nosztalgia”, amely alatt ma egy kicsit mást értünk (de olaszul a mai napig is így hívják a honvágyat: nostalgia).

Csakhogy a honvágy mindössze egy elmeállapot, amely nem lehet halálos. Akkor pedig ezek a betegek egészen pontosan miben is halnak meg? Dr. Hofer találkozott aggodalomra okot adó esetekkel is, amelyek közül egyet így írt le: „A diák először csak vágyakozott az otthona után, de hamarosan meg is betegedett. Nem evett, lázas lett, izgatott. A szimptómák egyre rosszabbra fordultak. A szállásadók közeli halálát várták, és elkezdtek imádkozni érte, de nem halt meg, bár nem az imádság segített rajta. Hívtak hozzá egy borbélyt, aki gyógyír beadása helyett diagnosztizálta a betegséget, és a fiú hazaküldése mellett döntött. Meghallván ezt, az ifjú azonnal felvidult. Használati tárgyainak csomagolása közben légzése normálisra váltott. Mire megérkezett a postakocsi, a fiú teljesen felélénkült. A várostól néhány mérföldre eltávolodva már tökéletesen egészségesnek volt tekinthető.”

A korai tapasztalatok szerint egyes emberi csoportok könnyebben megkapták a betegséget, mint mások. Katonák, különösen fiatal kényszer sorozottak voltak fogékonyabbak az átlagnál. A francia forradalom után csendes vidéki lakhelyükről elhurcolt, erőszakkal verbuvált fiatal legények között a nosztalgia járványszerűen terjedt.

Az amerikai polgárháborúban az otthonuktól távol harcoló katonák közül 1861 és 1866 között pontosan 5213 nosztalgiabeteget diagnosztizáltak, akik közül 58 meg is halt. Ezzel azonban a nosztalgia, mint betegség el is tűnt a Földről. Orvosok és pszichiáterek új diagnózisokkal álltak elő: depresszió, ideg összeroppanás, anorexia (vészes testsúlycsökkenés), katonák esetében viszont szimulálás. A nosztalgia pedig elveszett a régmúlt homályában.

Nem így van, állítja The Past is a Foreign Country (A múlt egy idegen ország) c. könyvében David Lowenthal: szerinte a nosztalgia, mint betegség jelen volt a II. világháborúban harcoló angolszász csapatok személyi állományában is. A legfőbb amerikai sebész által összeállított betegséglista előkelő helyén szerepelt a nosztalgia. Nem oly nagyon régen, 1946-ban az egyik eminens szociológus „pszichofiziológiás betegségnek” írta le. A honvágy tipikus diákbetegségként volt nyilvántartva az egyetemi rendelőkben.

A múlt század ’70-es éveitől kezdve divatba jött a nosztalgia, azonban központi helyét nem a múltbéli földrajzi hely, hanem a múltbéli történések, események foglalták el. Oly nagyfokú volt a nosztalgia felé fordulás, hogy egyesek attól tartottak, „az emberiség olyan jövő felé tart, ahol a nosztalgia újfent halálos betegséggé válhat.”

Mit tegyünk hozzá? Talán annyit, hogy a honvágy, mint betegség legalább egy aspektusban pont olyan, mint bármely más betegség. Nem egyformán „fertőz” meg mindenkit. Van, aki fogékonyabb rá, van, aki kevésbé. Ezt nem lenne szabad, hogy elfelejtsék a nagy szájjal hencegők („Még hogy honvágy? Örülök, hogy megszabadultam attól az országtól”). Van, akit évről évre elkerül az influenza, aztán egyszer úgy leveszi a lábáról, hogy nem akarja elhinni, hogy ez vele is megtörténhet.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2618) A jég után

Tibor bá’ online

 

Mi várható miután az összes jég elolvadt az Atlanti-óceán északi részén? Paul Beckwith szerint, amíg az Atlanti-óceánon jég van a beeső napsugárzás nagy része visszaverődik az űrbe és a „Hideg-központ” az Északi Sark közelében marad. Azonban a jég csökkenésével a Hideg-központ átcsúszik Grönland közepére. Ennek megfelelően várhatóan a futóáramlat forgásközpontja 17°-ot délre tolódik, távolodva az Északi Sarktól Grönland felé, aminek jelentős időjárás változás lesz az eredménye, kihatva a növényekre és az állatokra, valamint az emberi civilizációra, mert nem leszünk képesek megfelelő mennyiségű élelmiszert termelni.

Futóáramlás

A globális felmelegedéssel az atmoszférába jutó többlet energia erősebb szeleket eredményez. Mivel a sarkok gyorsabban melegszenek, mint a Föld többi része, a futóáramlat formája egyre változik, ami szélsőséges időjárásokat eredményez.

Tekintve, hogy a sarki jég évről évre egyre vékonyabb, az északi tenger jégmentségéhez egyre közelebb kerülünk, ami egy billenő pont, mert azt jelenti, hogy hatalmas mennyiségű napsugarat már nem verik vissza a jégtáblák, hanem abszorbeálja a víz.

Ott van még a latens hő billenő pontja is. Ilyen értelemben Grönlandtól északra a jég elolvadása fontos. A 2018 augusztusi mérések szerint ezen a helyen a jég legnagyobb részének vastagsága 1 méter alatt volt, jó lehet nemrég még itt volt legvastagabb a több éves jég. Ennek a jégnek az eltűnése azt jelzi, hogy közel vagyunk a latens hő billenő pontjához, vagyis ahhoz hogy az ide érkező hő már nem használódik fel a jég olvadásához.

A valamikori legvastagabb jég eltűnt. A jég olvadásához annyi energia kell, mint azonos tömegű víz 80 fokos melegítéséhez. Jég nélkül ennek a hőnek máshová kell menni. Hová? A tengerfenékre, ahol hatalmas mennyiségű metánhidrát van, ami hő hatására felszabadulhat. Mivel a metán üvegházhatású gáz, a felmelegedés a sarki jég elolvadása után jelentősen felgyorsulhat.

Mindent összevetve ez azt jelenti, hogy néhány éven belül akár 10 fok melegedés is bekövetkezhet.

Ezzel párhuzamosan a futóáramlat változás jelentős időjárás változás von maga után.

Éljetek a lehetőségekkel!

(2617) A sógorom, Kozma Elemér esete a kivándorlással

Tibor bá’ online

Most, amikor százezrek vándorolnak ki, tanulságos egy sikeres magyar esete, és saját közvetett és közvetlen vallomása.

___________________________________________________________________________

Kevés az olyan anya, aki rejtett vágyait ne próbálná meg kiélni serdülő lányán keresztül. Ami azt illeti nevelőanyám se tartozott ezen kevesek közé. Ildikó, a húgom, későn érő típus volt. A középiskola első osztályában a tehéncsöcsű lányok között deszkalapos mellkassal szaladgált, amiből kifolyólag se a fiúk, se a lányok nem vették be maguk közé. Ez az állapot más-más okból kifolyólag, de anyámat és Ildit egyaránt sújtotta. Aztán eltelt még néhány év, és a dolgok rendre megváltoztak.

Egy gyerek memóriája megbízhatatlan, de a fényképek alapján Ildikó kísértetiesen hasonlított édesanyánkra. Olyan kis helyes volt, mondhatnám szabályos. Senki nem fogta rá, hogy szép és persze csúfnak se volt mondható, de kevés fiúnak akadt meg rajta a szeme. Arra viszont, amire anyámnak kellett, tökéletesen megfelelt, vagyis sétálgatásra, mert ugyan mi rossz van abban, ha anya és lánya elmennek együtt sétálni a friss budai levegőben, mondjuk télen a sí sánc felé. Semmi.

Esett pedig, hogy 53 telén, a nyikorgó hóban, iskola után, a kora délutáni órákban szépen elsétáltak a Norma-fa irányába. A sí sáncnál mindig volt egy kis csoportosulás, mert a sportolók edzettek, a sétálok, pedig bámészkodtak. Itt esett meg, hogy anyám sasszeme kiszúrt egy 20-22 éves, mokány kis legényt, aki szorgalmasan ugrált a sáncról és láthatóan nem tartozott hozzá senki.

Nem kellett sokat helyezkedni a pálya menti hóban, hogy a következő ugrást követő visszamászás közben a legényke -mint később kiderült, Elemér- előttük menjen el. Anyám egy tapasztalt nő -akkor volt 40 éves- rutinjával megszólította és kérdezett tőle valami „szakmai” csekélységet. Tehette, mert Elemérnek az anyja lehetett volna. Ez inkább volt barátságos érdeklődés, mint „kikezdés”.

Elemér gyorsan felmérte a helyzetet és „kötélnek állt”, ugyanis meglehetősen kis növésű volt, nemigen haladta meg a 160-at, és mint ilyen nem volt neki könnyű feladat megfelelő partnert találni. Ildi viszont egészen biztos átfért volna a 160-as léc alatt, így aztán Elemér számára a húgom magassága gyakorlatilag ideálisnak volt mondható, nem beszélve az életkoráról, akkor volt 16 és fél, a legszebb „női” kor, úgy ropogott, mint egy cseresznye.

A kölcsönös megfelelőség alapján kialakult egy szakaszokra bomló diskurzus. Elemér és anyám minden egyes ugrása után megbeszélték annak szépségét, hibáit, eredményességét, meg ilyesmi. Aztán némi érdeklődés a körülmények felől és a végén a meghívás egy jó forró teára.

A sí sánc és a Rege úti házunk között nem tűnt nagynak a távolság, ahhoz képes, hogy sokan a pesti oldalon laktak, de télen, hóban hazafelé az út eltartott egy fél órát is. Ez alatt bőségesen volt idő Elemér alapos, ám nagyon tapintatosnak látszó és abszolút jóindulatot sugalló kikérdezgetésére. Kiderült, hogy Elemér a háború után került Erdélyből Magyarországra. Az összes rokonai, egy unokabátyt kivéve, mind Erdélyben élnek, ő meg az unokabáty Pest környéki családi házában. Most szerelt le kétévnyi katonáskodás után, és a Kontaktában dolgozik, mint szerszámkészítő. Ezen kívül a Honvédben síel, és gyakran viszik „külföldre”, ami alatt a havas Csehszlovákiát kellett érteni. Már a fogaskerekű végállomása körül jártak, amikor a havi 2200-2400 Ft fizetésre is fény derült.

Ezt az utolsó információt ki kell egészítenem azzal, hogy a „közönséges” melósok kábé 1000 forintot vittek havonta haza, plusz némi fusit, már akinek volt rá módja. Ezzel szemben egy élsportoló Cseszkóból hozhatott ezt-azt, ami további plusz jövedelemnek felelt meg.  Szóval Elemérről fél óra alatt kiderült, hogy egy valóságos gyöngyszem, akit feltétlenül meg kell becsülni.

A forró tea szürcsölése közben anyám már „fiacskámnak” szólította Elemért, és mire a második csésze utolsó kortya is lecsúszott Elemér torkán, a vasárnapi ebédre szóló meghívás is le volt pacsizva. Miközben Ildi jóformán még ki se nyitotta a száját, mi több, Elemér Ildire még rá se nézett. A felületes szemlélő még azt hihette volna, hogy minden kétséget kizárva, anyám lesz a boldog ara.

A vasárnapi ebéd alkalmából apámnak is sikerült megismerkedni Elemérrel, akiről akkor már ő is tudta, hogy az égből pottyant leendő családtag maga a két lábon járó főnyeremény. Én nem voltam jelen, mert akkor nyögtem első hónapjaimat a seregben és nem minden hétvégén volt lehetőségem eltávozásra. Minden esetre az ebéd utáni kávézgatás közben, és hadd szúrjam közbe, hogy abban az időben Magyarországon a feketekávézás még ünnepi eseménynek számított, hogy mást ne mondjak babkávét a közértben nem is lehetett kapni, az csak külföldön befizetett IKKA csomagból juthatott az asztalra.

Szóval tehát kávézgatás alatt Elemér már ’Mamának” szólította az anyámat, és a következő hétvégén, amikor én is jelen lehettem, érkezéskor és távozáskor Elemér és anyám már ölelkeztek.

Nevelőanyámat minden bizonnyal az 1920-as évek szokásai irányították, elfeledve azt a néhány évtizedet, ami időközben elszállt, ugyanis minden az ő irányításának megfelelően történt. Ennek természetszerűen nem volt semmi jelentős akadálya, mert Ildi még nagyon fiatal volt és félénk, Elemér pedig apátlan-anyátlan árva, és megdöglött egy jó szóért. Így történhetett meg, hogy a kávé után anyám kiadta az utasítást a fiataloknak (ez volt a szavajárása, a „fiatalok”), „menjetek sétáljatok egyet”, amit egy másodpercnyi szünet után pontosított „elég nagy a kert”. Azaz Elemér a húgommal 50 méteren belül négyszemközt lehetett előre meg nem határozott ideig.

Nem voltam ott és nem hallgatóztam, de el tudtam képzelni, hogy Ildi elmesélte mennyire utálja a matekot, Elemér pedig megpróbálta leendő feleségének ecsetelni a szerszámkészítés szépségét. Szóval el tudtam volna képzelni, de nem ez történt, mert egy negyed órán belül a leselkedésről híres apám berontott a konyhába és magából kikelve, feldúlt hangon közölte „te Manyi, ezek csókolóznak a fenyőfa alatt a padon”. Amire anyám csak annyit válaszolt, „te csak ne idegeskedj, minden a tervek szerint történik”.

A tél hamar elszállt, jött a tavasz, majd a nyár, amikor Ildi betöltötte a tizenhetet és az ismert szemtanú szerint meg is lett dugva a már bemutatott kerti pad mögött a füvön, csak azt nem tudta apám, hányadik alkalommal. Izgalom természetesen egy sem, minden valószínűség szerint ez is bele illett a tervbe, mert még aznap ki lett tűzve az esküvő napja. Ildi hamarosan Kozma Elemérné lett.

Persze marha nagy volt a szerelem, egész nap fogták egymás kezét, ami nem volt nehéz, mert gond nem volt egy sem. Elemér unokabátyjával meg volt beszélve, hogy Ildi is odaköltözhet hozzájuk, Elemér szobájába. A szoba bebútorozásáról Apám gondoskodott, mint később kiderült megkérdezésem nélkül, a mi anyai örökségünkből.

Akkoriban már harmadéves katona voltam, szinte naponta jártam haza. Ildi már nem lakott a házban, de hétvégeken délben mind a ketten jöttek ebédre. Persze ezeket az ebédeléseket se adták ingyen, ezek szolgáltatták az alkalmat a dolgok kézben tartására. Szakasztott úgy történt minden, mint annak idején, amikor még kijártunk Sashalomra a Manyi-szülőkhöz vasárnapi ebédekre, ami után anya és lánya visszavonult a belső szobába.

Szóval a rendszer tökéletesen működött, és ki tudja talán évtizedeken át működött volna, de mindössze két hónap eltelte után az egyik vasárnap csak Ildi érkezett, Elemér sehol. Hamarosan kiderült összevesztek.

Ez alkalommal én magam is jelen voltam, és bár nemigen törődtem húgom viselt dolgaival, de ezúttal az események elég érdekesek voltak ahhoz, hogy átöltözés és ebéd után ne rohanjak le a városba. Ildi ugyanis világossá tette, hogy ez nem egy sima összeveszés, hanem „szakítás”, amitől anyám feje olyan vörös lett, mint a főtt rák.

-Te nem vagy normális – kiabált a lányával, – más megnyalná mind a tíz körmét, ha egy ilyen férjre tehetne szert.

Erre Ildi előadta a részleteket, amiből ma már csak arra emlékszem, hogy vasárnap reggel Elemér kedvenc szórakozása az volt, hogy álló farkára ráakasztott egy vödröt, és meztelenül körbeugrálta a szobát. Elképzeltem a jelenetet és hatalmas hahotába törtem ki.

– Te csak ne röhögj – méltatlankodott a húgom – a vödör félig van vízzel.

– Te vagy az első nő az életemben, aki kifogásolja, hogy a férjének feláll a micsodája – fakadt ki anyám, akinek száján az a szó, hogy „fasz” az életben nem jött volna ki. Egyébként pedig egy percig sem volt vitás, elsősorban saját szomorú nemi életére gondolt.

A végleges szakítás természetesen nem következett be, de azért valami elindult. Későn érő húgom érési folyamata nem állt le 18 évesen, már 30-40 körül járt, amit kellően ecsetel a következő epizód.

Ildikó néhány héttel később megint egyedül állított be az anyámtól kapott, mély-lila színű divatos ballonkabátjában. Anyám már említett sasszeme ez alkalommal se hagyta cserbe tulajdonosát, mert mielőtt Ildi a kabátját levehette volna, anyám rákiáltott:

– Várj egy kicsit – és megakadályozta, hogy levegye a kabátját, majd a háta mögé ment, lehajolt és valamit tanulmányozni kezdett a kabát comb körüli részén. A végén diadalmasan felkiáltott – te ez geci, valaki legecizte a drága kabátodat.

Ildi egy szót sem szólt csak állt az előszobának is felfogható konyha közepén és várta, hogy mi lesz.

–  Biztos beleültél, mert sose nézel se jobbra, se balra – ajánlott anyám egy magyarázatot, de ezt Ildi hatalmas felelőtlenséggel elhárította egy kurta mondattal.

–   Le se ültem a villamoson, egy talpalatnyi hely se volt. Végig álltam egész úton.

–  Igen? – öntötte el a méreg anyám agyát – akkor valaki hozzád dörgölte a micsodáját, te pedig hagytad.

– Nagy ügy – vélekedett Ildi – majd kipucolom.

– Te szerencsétlen – így az anyám – a geci nem jön ki a ruhából csak ollóval.

Ő csak tudta, futott át az agyamon, bizonyára van elég gyakorlata. Mindazonáltal, a dolgok visszafordíthatatlanná váltak. Ildinek már nem számított, hogy Kozma Elemér mekkora fizetést visz haza, a szomszédban lakott egy cigány srác, aki teljesen kitöltötte fantáziáját. Persze a Szabadság-hegy olyan volt, mint egy zárt falú. Amint anyám neszét vette a dolognak, és ehhez nem kellettek hetek, habzó szájjal közölte húgommal, hogy „levette róla a kezét, mert még egy ilyen marhát nem hord hátán a föld”.

Amikor aztán véglegesnek tűnt a dolog Apám egy hétköznap délelőtt Ildivel együtt elment a közös szobába, felpakolta a bútorokat és mindent hazahozott. Este, amikor Elemér hazaért, részére is világossá vált, hogy ennyi. Így aztán 56 nyarán Ildi szabad lett, mint a madár. Nem volt férj, de voltak munkahelyi kollégák, és csakúgy, mint édesanyja, nem csinált nagy ügyet a szexből. Viszont ez a történet nem a húgomról szól, ezért ugranunk kell két teljes évet.

58-ban Ildi átjött Sydneyből Melbourne-be kifejezetten hívó szavamra, mert Apámtól egyre-másra kaptam a szemrehányó leveleket, hogy nem törődöm a húgommal. Megpróbáltam hát törődni vele.

Egy szép napon kaptunk egy levelet a Svájcban tartózkodó Kozma Elemértől, aki kerek-perec közölte Ildivel, hogy még mindig nagyon szereti. Ildi két keserve év tapasztalatával a háta mögött visszaírta, hogy ő is szereti. Erre Elemér elment az ottani Ausztrál követségre és kérte az áttelepedési engedély megadását „családegyesítési” alapon.

Az már meg a sors iróniája, hogy Elemér kábé akkor érkezett Melbourne-be, amikor anyám levele, benne a válást kimondó magyar bírósági végzéssel. Ugyanis Apám elintézte, hogy Ildi korábbi kérésének megfelelően, távollétükben kimondják a válást. Még jó, hogy az ausztrál állam nem tudott róla.

Elemér természetesen hozta formáját. Amikor minden egyes magyar menekült heti 14 fontot vitt haza, őt, mint szerszámkészítőt heti 30 fonttal dobták meg. De neki ez se volt elég. Elment a Snowy River Mountins-ba, ahol akkortájt vezették be a síelést Ausztráliában. Kurva trendi volt a dolog, mindenki síelni akart, akinek volt rá pénze, de senki se tudott. Elemér, mint síoktató, a szállás és ellátáson kívül háromszor többet keresett, mint szerszámkészítő korában.  Egy ilyen pasit otthagyni tényleg felelőtlenség volt. Ildi otthagyta.

Az otthagyott Elemér első útja természetesen hozzám vezetett. El tudtam képzelni, hogy szüksége van némi vigasztalásra, de nem ez történt. Simán beszámolt az eseményekről, ami szerint Ildi még megvárta a pénteki fizetésnapot, vetetett magának egy bundát, adott érte egy búcsúdugást  (már majdnem azt írtam, hogy búcsúcsókot), és másnap reggel angolosan távozott. Ráismerek – vallottam be – és akkor most mi lesz? Semmi – rántott egyet Elemér a vállán.

Hát persze, heti 100-120 font már akkora pénz volt, hogy el se lehetett hinni, hiszen 2000 font lefizetéssel meg lehetett venni egy 6000 fontos házat, ami néhány év alatt kifizette saját magát az albérletbe kiadott szobák segítségével. Ráadásul ez a székely góbé még autót se vett, helyette szépen hizlalta a bankszámláját, elkerülte a magyar „kurvákat”, akik néhány év után megkopasztották szorgalmasan gyűjtögető férjeiket.

Nem, nem, Elemérnek ausztrál csaj kellett, és akadt is a tanítványok között. Volt ugyan némi kényelmetlenség, mert Elemér még Erdélyben felszedett passzív rezisztenciája erősen a nyelvtanulás ellen dolgozott. Volt viszont áthidaló megoldás, megkért, hogy vasárnap menjünk el az állatkertbe, persze az én autómmal, aminek kapujánál megismerkedhettem Eleonórával. Szépen bemutatkoztunk egymásnak és megkezdődött az állatkerti séta.

–                      Tell Elemér, this is a lion.

–                      Eleonóra azt mondja, hogy ez egy oroszlán.

–                      Mond meg neki, hogy nagyon szép.

–                      Ki nagyon szép, az oroszlán vagy ő?

–                      Ő.

–                      You are beautiful.

–                      Who thinks so, you or Elemér?

–                      Both of us, ááá, he said it.

–                      Tell him, thank you.

–                      Mit mondott?

–                      Azt mondta, köszöni szépen.

–                      What did he say?

–                      Nothing, he was talking to me.

–                      Most miről beszéltek?

–                      Semmiről.

–                      De akkor mit mondott?

–                      Are you arguing?

–                      No, we are not. Figyelj Elemér, ha udvarolni akarsz, akkor tanulj meg angolul.

–                      Jó, akkor csak annyit mondj meg még neki, hogy elveszem feleségül.

El is vette. A nászéjszaka után megkérdeztem tőle, hogy a vödör trükköt bevetette-e. Erre megsértődött, de csak egy rövid időre. Kapcsolatunk azért szakadt meg, mert semmi nem volt, ami összetartotta volna.

Elemér apósa létrehozott vejének egy kisebb üzemet, ahol Elemér magyar esztergályosokból szerszámkészítőket faragott és annyi pénzt keresett, amennyit nem szégyellt. Aztán csinált néhány gyereket, pontosabban négyet, és boldog ausztrál apuka lett és sokat síelt.

És most figyeljetek! Harminc évvel később Ildi már nem élt, Magyarország pedig lezajlott a rendszerváltás, amikor Elemér haza látogatás közben, feleség nélkül, minden előzmény nélkül betoppant apámékhoz. Hatalmas volt a meglepetés, ölelkezés, egy-két könnycsepp, meg miegymás. Elemér anyámat pont úgy, mint rég „Mamának” szólította, apámat pedig „papának”. Semmi sem változott, csak egy kicsit mindenki öregebb lett. Anyám elővette a régi fényképeket. Együtt nézték a 16 éves Ildit és a 24 éves Elemért, amint egymást hóval dobálják, a sí sáncot meg egy kis fekete pontot a levegőben, na meg az esküvői képet. Nagy boldogan visszalépek a forradalom előtti, annyira irigyelt múltba. Elemér nagy hirtelen mindenről elfeledkezett és ott folytatta a rokoni összetartozást, ahol 1956-ban megszakadt.

Furcsa módon a néhány éve elhunyt Ildikó jelenlétének a hiányát senki se vette észre. Aztán az 70 éves Elemértől anyám megkérdezte „és fiacskám veled mi van? Boldog vagy? Mesélj valami!” Erre Elemér elővett egy zsebalbumot, ami degeszre volt tömve hitelkártyákkal, és megmutatta őket. Csak hát se az apám, se az anyám nem látott még ilyet, és ez ki is ült az arcukra. – Hát – kezdte el Elemér a magyarázatot – ezekkel bármit megvehetek. Ez egy arany kártya, itt nincs limit. – Igen – csodálkozott el apám. – Igen papa, bemehetek egy szalonba és megvehetek egy autót. – Nahát, és nem kell 5 évet várnod? – Nem.

Szüleimnek persze nem tűnt fel, hogy a “min van veled, boldog vagy” kérdésre a bankkártyák mutogatása azt jelenti, hogy boldog nem, de nézzétek milyen gazdag vagyok. Aztán később, a harmadik rákérdezésre Elemér elárulta, hogy vannak gyerekeik, de ez nem látszott fontos témának. Nem vágott fel velük, ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy vannak családi viszontagságok. Egy ausztrál nő gyerekei ausztrálok lesznek, egy székely élete végéig székely marad. Aztán, néhány óra után, egyszer csak kibukott a lényeg. Elemér élete alkonyán arról kezdett el beszélni, ha akkor nincs forradalom, milyen boldogok lehettek volna ők ketten Ildivel itt Magyarországon. Tökéletesen megfeledkezve arról a tényről, hogy ők ketten együtt voltak Ausztráliában, de Magyarországon október 23-án már nem.

Aztán eljött a búcsú pillanata, és Elemér mindenfajta fogadkozás és ígérgetés mellett távozott. Pár évvel később az élők sorából is. Született Csíkszeredán, meghalt Melbourne-ben. Maroknyi a székely porlik, mint a szikla.

***

Kiegészítés miután Kozma Elemér honlapját található életrajzát elolvastam.

Kozma Elemér, amíg én ismertem, egy tisztességes, becsületes ember volt. Később pedig, évtizedeken át igen „sikeres” is. Nem értem tehát, ha idős korára úgy gondolja, hogy életútja megérdemli az írásos fennmaradást, és evégből ír, majd könyv formájában megjelentett egy önéletrajzot, miért kell hazudnia, miért kell ferdítenie. A halál közeli állapotra éppen az jellemző, hogy az ember feltárja egész élete alatt elhallgatott „nagy titkát”, mert addig -úgy mond- nem tud nyugodtan meghalni.

Kozma Elemér a húgomat, Antalffy Ildikót 1955-ben elvette feleségül, ráadásul katolikus liturgia mellett. Ez az életepizód az önéletrajzból teljesen kimaradt. Nem szép, de talán megbocsátható, ha idős korára teljesen kimegy a fejéből egy korai házasság, és csak csip-csup kis síversenyek és eredmények szűnni nem akaró sorozata jut az eszébe.  Az viszont már nem szépséghiba, hanem egyenesen hazugság, ahogy előadja Ausztráliába való kikerülését.

Elemér a határt január 7-én lépte át. A kivándorlási regisztrációk 15 majd egy második 15 ezres kerete december elejére beteltek. Elemér csak úgy kapott lehetőséget, hogy a „családegyesítési” okra hivatkozóknak fenntartottak egy bizonyos kontingenst. Ő tehát kizárólag azért tudott Ausztráliába kijönni, mert a felesége már eleve ott volt.

Természetesen hazugság a Bonegilla tábor is, hiszen felesége Melbourne-ben várta. Meg kellett tehát magyaráznia, hogyan került Melbourne-be. Erre a célra „kölcsönvette” az én történetemet. Ugyanis Antalffy Pali bácsi valóban létezett és a fényképe is korrekt az önéletrajzban. Csakhogy Antalffy Pali bácsi azt a hajólistát nézte, amelyiken én érkeztem, és az én nevem tűnt fel neki, hiszen névrokonok voltunk. Amikor egy évvel később Elemér érkezett a magyarok tömeges bevándorlása már befejeződött, senki nem böngészte a hajólistákat, mivel legfeljebb egy-két magyar lehetett már csak rajtuk.

Ha pszichológiai ismereteimet akarnám fitogtatni, akkor bő lére eresztve azt fejtegetném, hogy tudat alatt valahogy le akarta írni önéletrajzában az Antalffy nevet, mert ifjú életében fontos szerepe volt e névnek. Antalffy Ildikót nem írhatta, mert mit ír, ki ez a nő? Leírta hát Antalffy Pali bácsit, akihez – egy futó ismeretségen kívül – az égvilágon semmi se kötötte.

És, ha már az emberi természet kitárgyalásánál tartunk, van még valami a tarsolyomban. Ildikó 1960-ben vett egy subdivisionált telket. Aki nem tudná, arról van szó, hogy egy hatalmas tengerparti területet a tulajdonosa felparcellázott, kiépítette az úthálózatot és kijelölte az egyes telkeket, azaz házhelyeket. A hely Melbourne-től északra vagy 400 km-re volt és egy-egy telket heti egy font részletre lehetett megvenni. Ildikó szorgalmasan fizette a részleteket, aztán az egészet elfelejtette, majd 27 évvel később, 1987. április 22-én maga mögött hagyta az árnyékvilágot. Ekkorra azonban a hajdan vásárolt telek egy vagyont ért, mert időközben körülötte az összes telekre felhúztak egy-egy nyaralót. Ildikó élete végéig az „Ildikó Kozma” nevet használta, amire az adott okot, hogy második férje is Kozma volt, csak nem Elemér, hanem Ferenc. Mivel Ildikónak jogilag nem voltak gyermekei, és végrendeletet se hagyott hátra, az örökség a férjet illette. Igen, de melyiket? Ugyanis mind a két Kozma igényt tartott a telekre. A gazdagabb is. A Public Trustee kénytelen volt levelet írni az anyámnak, hogy mondja meg a telekvásárlás pillanatában leánya kivel élt, Elemérrel vagy Ferenccel. A hitelesség kedvéért elárulom, Ferenccel.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2616) Objektíven

Tibor bá’ online

 

Ha valaki felvett 3 milliós kölcsönt, eddig visszafizetett 4 milliót, és még tartozik 8 millióval, akkor az a valaki minden tud lenni, csak objektív nem. Még jó, ha nem lesz öngyilkos, mert erre is van jócskán példa.

Én utoljára 60 éve vettem egy írógépet részletre, egészen pontosan heti két fontot kell fizetnem egy 14 fontos ösztöndíjból, 20 héten keresztül. Mit mondjak, ennek a nyavalyás 5 hónapnak sose akartam a végére érni. Arra viszont jó, hogy elképzeljem, mit jelent havi 60.000 forint részlet 20 éven át. Ezt akkor se vállalnám fel, ha cserébe kapnék 63 szűzlányt a paradicsomban. 😀 Miért? Mert 20 év alatt az ember sokat változik, én is. Fogalmam sincs, hogy fokom elviselni 20 évvel öregebben ezt a fantasztikus terhet. Mert senki nem lehet biztos abban, hogy a jelenlegi pénzkereső képességem ekkora időn át megmarad. Mert csak úgy adnak kölcsönt ekkora távra, ha a kamatláb megváltozhat. Sokan azonban ezeknek fittyet hánynak és rohannak kölcsönért. Fog ő 10 évet várni, hogy a tanács kiutaljon részére egy panellakást, ahogy ezt a nagyapja tette? Hát, ha hülye lesz. Vegyen 100-200 rongyért egy agyonhasznált, de működő, megkopott kocsit. Frászt, 4-5 millióért már ragyogó, új kocsikat lehet kapni.

Jó 10 évvel ezelőtt indult be a tömeges kölcsön felvétel lakóparki lakások vételére. Benne volt a levegőben a hangulat, a bankok is nyomták a kölcsönt, nem kértek semmit, csak írd alá. És kínáltak kedvezőbb kamatláb mellet CHF (és minden más valutában is) hitelt. És akkor kapargassuk meg egy kicsit ezt a CHF hitelt!

A bankoknak természetesen nem volt svájci frankjuk. Ők nem CHF kölcsönt adtak, hanem forintot, de CHF-ben végezték az elszámolást. Ez nem volt egy sima kölcsön szerződés, mert kombinálva volt némi valuta spekulációval. A kölcsönt felvevő arra spekulált, hogy a CHF árfolyam nem fog jelentősen változni 20 éven át, és akkor ő (egy példa) 20 éven át nem 8 % kamatot fog fizetni, hanem csak 2 %-ot. A bank meg arra gondolt, hogy a világ legerősebb valutája alaposan túl fogja nőni a jelenlegi árfolyamot és akkor az árfolyam nyereség messze meg fogja haladni a kamatveszteséget még akkor is, ha nem lesz kamatemelés, ami egyébként nem volt kizárható. A bank tehát jelentős profitot látott a CHF hitelezésben. Ha nem látott volna, akkor hülye lett volna a kihelyezett forintot 2 százalék kamatra adni, hiszen neki többe került. Igen, itt egy valuta spekuláció volt, ami a rendszerváltás óta természetesen nem tilos. De az ügyfél csőbehúzása viszont nincs megengedve. Hogyan is volt?

Magyar Bankszövetség közleménye 2006. Január 31. (MTI): „A hosszabb lejáratú hitelt felvenni szándékozók továbbra is nyugodtan választhatják a deviza alapú konstrukciókat, mert a hitel futamideje alatt valószínűleg nem lesz a törlesztési terhet jelentősen és tartósan megnövelő árfolyammozgás.”

Ez bizony rábeszélés a javából. Hát, ha a bankszövetség mondja! Kérdem én, a bankárok nem tudnák, hogy a legkisebb gazdasági baj esetén az emberek rohannak CHF-et venni. A CHF árfolyama felmegy az égig. A svájci bankokba elhelyezett betétek után nem, hogy kamatot nem adnak, hanem fizetni kell (negatív kamat), hogy vigyázzanak a betétre. Amelyik bankár ezt nem tudja, azt el kell küldeni utcát seperni. Persze hogy tudják, de ahhoz, hogy spekulálhassanak a CHF-re, balekokat kell találni, akik hajlandók spekulálni a HUF-ra a CHF ellenében. Hát ezek azok, akik lakásvételre vették fel a hiteleket, és most kilakoltatásra várnak.

Kanyarodjunk vissza 2006-hoz! Legkésőbb, amikor a Bankszövetség promótálta a CHF hiteleket, és beindult a tömeges CHF hitel felvétel, mondom legkésőbb ekkor, vagy a Nemzeti Banknak, vagy a Pénzügy Minisztériumnak (gondolom akkor így hívták) le kellett volna tiltani minden valutában kötött ügyletet az export-import kivételével. Ettől még a forint konvertibilis maradt volna, de a bankok nem tudták volna a mezei polgárt behúzni egy számára igen kedvezőtlen valuta spekulációba. Ez nem történt meg, aminek következménye, hogy a családok tízezrei váltak nyomorulttá.

Mit tehetne még mindig a kormány. Kikiáltani egy hosszabb moratóriumot, közben bérlakás építési programot indítani, amiben a kilakoltatott családok kapnának lakás olyan bér mellett, amit annak idején felvállaltak részletfizetésre. Amikor a bérleti díjakból összejön az építési költség, a további nyereség mehet a Bankok kártérítésére, ha ilyen lesz. Ugyanakkor mind az állam, mind pedig a magán személyek számára javasolnám az ügy bíróságra vitelét olyan alapon, hogy a Bankszövetség hátrányosan befolyásolta őket, feltehetően tudatában a valóságnak.

Közben Kőbányán a Pilisi utcában egy devizahiteles felakasztotta magát egy fára a végrehajtói irodával szemben.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2615) Bevégeztetett

Tibor bá’ online

 

Orbán Viktor bezsebelte élete negyedik két-hamadát. Nem Magyarország, még csak nem is a Fidesz. Ez kizárólag Orbán Viktor kétes értékű rekord teljesítése. Nem, nem a migráns ellenességéért, ahogy az be akarja nekünk állítani. Nem azért mert megvédte a magyarokat. Nem azért mert kerítést épített. Azért, mert “Európa messze a legkorruptabb országává változtatta hazánkat. Mert egy különös diktatúrát valósított meg, “alkotmányos diktatúrát”. Vagyis a törvényeket (beleértve az alaptörvénynek elnevezett alkotmányt is) folyamatosan saját szája íze szerint változtatja.

Személy szerint én nem azon lepődtem meg, hogy Európa 70 százaléka Orbán ellen fordult. Hanem azon, hogy 30 százaléknak még mindig nem nyílt ki a szeme, még mindig nem elég az ámokfutása. Vajon mi kell még ennek a 30 százaléknak? Hogy Orbán bevezesse a halálbüntetést és kivégeztesse azokat, akik nem hajtják végre rémálmait? Mert ez is bekövetkezhet, ha kirúgnak az unióból.

Azonban azon  már meg se lepődök, amit ez a korrupt, szar, gerinctelen, megélhetési ellenzék csinál. És azon sem, hogy ezt a gyalázatos bandát a magyar média tartja életben. Nem vitás, Orbán parancsára.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2614) Amiben nincs profit, az nincs

Tbor bá’ onlie

 

A RealClimate kiküldött nekem egy feljegyzést a következő fejléccel: “EMS Annual Meeting: European Conference for Applied Meteorology and Climatology 2018 | 3–7 September 2018 | Budapest, Hungary” Vagyis:

Az Európai Meteorológiai Társaság éves találkozója: Az alkalmazott meteorológia és Klimatológia Európai Konferenciája 2018. szeptember 3-7 Budapesten, Magyarország. Különben a konferencián 50 országból 732-en voltak jelen. Legtöbben Németországból érkeztek, 72-en. Aztán Anglia 61, Spanyolország 49, Olaszország 45, végül hazánk 44 fővel.

A helyzet az, hogy erről nem hallottam. Ma például megtudhattam az INDEX-ből, hogy indítottak egy fasz szépségversenyt, ahova be lehet küldeni felálló faszról fényképeket, és majd eldöntik, melyik a legszebb. Ja igen, a hosszát (ha meg tudod mérni) meg kell írni. Na jó, a faszt nem írták ki (bár szoktak ilyeneket) udvariasan falus-t emlegettek, de a lényeg ugyanaz. Ez egy kurva fontos esemény. A meteorológia és a klimatológia nem érdekes, nem hoz profitot. Ha tévedtem volna, elnézést az INDEX-től. A véleményem nem változott. A lényeg, lebunkósítják az országot. Fasz versenyt indítani? Ki hallott már ilyet? Hol lesz ennek a vége?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2613) A III. vh. egyik hajnala

Tibor bá’ online

 

Az I. vh. résztvevői, a gyarmatosító és a gyarmatosítani akaró országok között az ellentét évek óta fennállt, ám a háború tényleges kitörésére egy jelentéktelen merényletre volt szükség. Jelentéktelen, mert a háború 15 millió ember életét követelte, amihez képest egy trónörökös és feleségének halála gyakorlatilag semmi.

Ez azért jutott az eszembe, mert könnyen kitörhet a III. vh. Ami valószínűleg az egész emberiséget el fogja söpörni egyetlen szíriai város, vagy néhány száz felkelő miatt.

Trump amerikai elnök öt hónapja arról beszélt, hogy az amerikai csapatokat visszahívja Szíriából. Most pedig segget csinálva a szájából újabb 1900 katonát küld oda, és pofátlanul fenyegetőzik.

Két nappal ezelőtt (2018-09-08) Amerika hivatalosan bejelentette, hogy a szíriai észak-keleti (törvénytelen)megszállását határozatlan időre meghosszabbítja, Iráni katonáknak el kell hagynia Szíriát (akik a törvényesen megválasztott szír elnök kérésére vannak jelen), és damaszkuszi rezsimet meg kell buktatni. Ne is mondjam, mind a három célkitűzés ütközik Putyin elképzelésével.

A szíriai témával hivatalosan megbízott James Jeffrey Törökországba ment, hogy megpuhítsa Erdogant, aki ide-oda hajlong, mint Rákosi középparasztja. A látogatás után a Teheránban tartózkodó és Iránnal, Oroszországgal hatalmas szövetséget szövögető Erdonga kijelentette: 1) A tűzszünetet meg kell hosszabbítani (ami alatt fel lehet készülni a küszöbön álló szír-orosz támadásra), 2) A 12 felfegyverzett csoportot, beleértve a HTS-t is (Hayat Tahrir al Sham) le kell fegyverezni. 3) Törökország ki fog képezni egy új felkelő csoportot Idleb (az utolsó felszabadítandó terület) megszállására, akik török parancsnokság alatt fognak állni. 4) Akik ellenállnak, azokat terroristákhoz méltó módon meg lesznek semmisítve.

Az egész szépséghibája, hogy a HTS ellenőrzés alatt tartja Idlebet. Az orosz-iráni-szír koalíció fel fogja szabadítani Idlebet, mert Washington blöfföl. Amerika egyszerűen nincs abban a helyzetben, hogy ezt a műveletet megakadályozza. Illetve, ha megpróbálja, akkor az amerikai és az orosz erők szembe találják magukat egymással. Nem (nagyon) valószínű, hogy ezt a rizikót Washington felvállalja.

Putyin (vagy tanácsadói) valószínűleg tudják, hogy ők készen állnak a támadásra. [orosz tengeri hadgyakorlat tegnap befejeződött a Földközi tengeren, a szír kormánycsapatok támadó állásaikat elfoglalták] Ha a támadást most elhalasztják, időt adnak Amerikának a felkészülésre.

Ez fellelhető Putyin teheráni szövegéből: „Ami a tűzszünetet illeti, az szerintünk elfogadhatatlan, mert a civil lakosság megvédése ürügyén a támadás alatt álló terrorista csoportokat ki akarják menteni a területről, miközben a szír kormánycsapatokat iparkodnak gyengíteni.”

Ez alkalommal ügy tűnik Putyin nem akar kompromisszumot kötni. Ugyanis figyelmeztette az amerikai hadvezetést, hogy hamarosan támadást indítanak az ISIS erők ellen, akik (és itt a pont) amerikai védelem alatt állnak, ráadásul nem rég megpróbálták (sikertelenül) visszafoglalni Palmirát.

Szó, ami szó, ilyen közel még sohase állt a két fél ahhoz, hogy egymás katonái töltött fegyverekkel farkasszemet nézzenek egymással. Ha összecsapnak, s itt is, ott is lesz néhány tucat halott, abból még vissza lehet táncolni, de ilyen esetben nem ez szokott történni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2612) A lét, létezés (vagyis a világmindenség)

Tibor bá’ online.

Az előző posztban két tétel volt. Az első az evolúció, a második a lét. Ehhez senki nem szólt hozzá. Nem lehetett megérteni? Kissé kibővítve megismétlem.

 

Mitől lett az első élőlény (itt a Földön)? Nem tudom, senki se tudja, és valószínűleg senki, soha nem fogja megtudni. De…. nem is fontos, mert a létnek végtelen idő állt rendelkezésére, hogy rendeződjön. Nem csak végtelen idő, de a lét még tökéletes is. Úgy értem ennél nem lehetne jobb. Nem, mert isten így teremtette, hanem mert nem lehet másképp. Ezt el kell fogadnunk, mert ha már van (bármilyen oknál fogva) az csak természetes, hogy a lehető legjobb. De miért van?

Ugye a sehol semmi (ezt most próbáld elképzelni) nem egy opció. Az alternatíva pedig természetszerűen a lét. Ha az nem lenne tökéletes (akár milyen bonyolultsági fok mellett), akkor nem létezne, mert a végtelen időben már rég kihullott volna. A végtelen időben a tökéletesnek kell kialakulni. A végtelen időben minden kihull ami nem a legjobb, tehát az, ami van, a maga iszonyatos bonyolultságával, amibe beletartoznak olyan „apróságok” mint a +4°C-on legsűrűbb víz, vagy a szén négy vegyértéke. Vagy akár szubatomi részecskék beláthatatlan hálózata.

Ha úgy tetszik, feltehetünk néhány kérdést: Lesz-e ennek vége? Valószínűleg nem. Milyen végső formák jöhetnek létre? Elképzelhetetlen. Bele lehet-e szólni a létbe? Megválaszolhatatlan kérdés. Az élő anyag milyen maximális intelligenciára tehet szert, és mit érhet el vele? Fogalmunk sincs, de ezek nem mi leszünk, az biztos. És a végső, ami mindenkit izgat: Az emberi lét, valamilyen formában, kinyújtható-e a végtelenségig? Nem lehetetlen.

Persze, Isten kitalálása minden kérdésre ad választ, és minden problémát megold. De sajnos, azon már túlfejlődtünk, hogy minden egyes ember elfogadjon silány válaszokat. Vannak, akiknek szellemi képessége ezt már lehetetlenné teszi.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2611) Az evolúciót is isten teremtette?

Tibor bá’ online

Ha kicsit tömörnek találod, olvasd el többször. Ne menj tovább, ha nem érted.

 

Azoknak az istenhívőknek, tudósoknak, szívsebészeknek, akik munkájuk során meggyőződtek arról, hogy igenis van isten, végül a bizonyítékok terhe alatt nem maradt más védekezés, mint annak deklarálása, hogy „az evolúciót is isten teremtette”.

Hát nem. Azért nem, mert az evolúció nem valami, amit meg lehet teremteni. Az evolúció egy jelenség. Jelenséget nem lehet, és nem kell megteremteni, az van magától, mert másképp nem lehet.

Nézünk egy példát! Isten elméletileg megteremthette volna a Napot a bolygókkal, holdakkal együtt. Szép munka egy kitalált istentől. 😀 De a napfogyatkozás (ami egy jelenség) nem teremthető meg, az a dolgok velejárója. Amikor a Hold keringése alatt számunkra elfedi a Napot, akkor „napfogyatkozásnak” nevezett jelenség van. Mert nem lehet másképp. Éppen úgy nem lehet másképp, mint az hogy kétszer kettő az négy. Isten nélkül is négy. Nem lehet másképp.

Nézzük az evolúciót! A könnyebb áttekinthetőségért vegyünk csak egyetlen egy példát. Mondjuk, egy kisebb antilopcsorda legelészik. Arra jár egy éhes oroszlán család. Az antilopok rohanni kezdenek. Az oroszlánok néhányat elkapnak és megesznek. Melyik antilopot, vagy antilopokat kapják el? Természetesen azokat, amelyek leghátrább futottak, vagyis akik a leglassúbbak voltak. Amelyik antilopot megették annak természetesen nem lettek utódaik, akik feltételezhetően szintén lassúbbak lettek volna az átlagnál. Ha ez a jelenség folyamatosan hat, és miért ne hatna folyamatosan, akkor egészen biztos azzal a hatással bír, hogy az antilopok egyre gyorsabban fognak futni. Ezt a jelenséget nevezzük evolúciónak. Ezt nem lehet megteremteni, ez a dolgok logikus következménye, ami egyszerűen nem lehet másképp, ahogy kétszer kettő se lehet más, mint négy.

Na jó, de mitől lettek, vagy lett az első élőlény? Nem tudom, senki se tudja, és valószínűleg senki, soha nem fogja megtudni. De…. nem is fontos, mert a létnek végtelen idő áll rendelkezésére. Végtelen, plusz a lét tökéletes. Nem mert isten így teremtette, hanem mert nem lehet másképp.

Ugye a sehol semmi nem egy opció. Az alternatíva pedig a lét. Ha az nem lenne tökéletes (akár milyen bonyolultsági fok mellett), akkor nem létezne, mert a végtelen időben már rég kihullott volna. Ami nem hullott ki, az, ami van, a maga iszonyatos bonyolultságával, amibe beletartoznak olyan „apróságok” mint a +4°C-on legsűrűbb víz, vagy a szén négy vegyértéke.

Már csak egy kérdés maradt fenn: Lesz-e ennek vége? Valószínűleg nem. Milyen végső formák jöhetnek létre? Elképzelhetetlen. Belelehet-e szólni a létbe? Megválaszolhatatlan kérdés.

Persze, Isten kitalálása minden kérdésre ad választ, és minden problémát megold. Sajnos, azon már túlfejlődtünk, hogy minden egyes ember elfogadjon silány válaszokat. Vannak, akiknek szellemi képessége ezt már lehetetlenné teszi.  Vannak, akik a szigorú logika mentén gondolkoznak, és semmit se fogadnak el, amit hinni kell.

___________________________________________________________________________

A végső konklúzió (tessék megérteni). Az evolúció egy jelenségnek a neve, amit nem lehet létrehozni, pontosan úgy, ahogy a kétszer kettőhöz se kell isten, hogy négy legyen.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2610) Szalámi Taktika

Tibor bá’ online

Ha a Google-ba beütöd, hogy „Szalámi Taktika”, akkor néhány rövid szóval ismertetik, hogy Rákosi Mátyás 1945-1948 között, röpke 3 év alatt hogyan morzsolta fel a bimbózó magyar polgári demokráciát, annak az 1947-es választásokon induló 9 pártját, úgy hogy a végén csak egy maradt, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP).  A szalámi taktika elnevezést maga Rákosi adta, mert a változást nem egy radikális lépéssel, hanem sok apró „szeleteléssel” érte el, ahogy azt a szalámi esetében teszik. Az 1947-es választásuk után koalíciót erőszakolt ki a Kisgazdapárttal, a Szociáldemokrata párttal, és a Nemzeti Parasztpárttal. Ez utóbbinak vezetőjéből, Veres Péter parasztíróból honvédelmi minisztert csinált mindenféle szaktudás nélkül, ahogy ezt Orbán is teszi. Nem kell a szakértelem, mert egy diktátor maga dönt az összes tálcavezető helyett. Rákosi 1948.VI.12-én „fuzionált” a Szocdemekkel (ekkor lett az MKP-ből MDP), akiknek vezetőit Szakasits Árpád kivételével leszalámizott. Rákosi „hálából” a fuzionálásért Szakasitsból köztársasági elnököt csinált (akinek semmi hatalma sincs), de 1950-ben őt is bebörtönözte (még egy szelet).

Miért is hoztam fel ezt a témát? Mert álmatlan éjszakáimon azt álmodom, hogy Orbán Viktor tulajdonképpen Rákosi Mátyás alteregója. Felébredés után, némileg józanabb állapotban megállapítom, hogy Orbán egészen biztos behatóan tanulmányozta Rákosi módszerét, amit tökéletesen leutánoz. Az 1947-es választások után Rákosi elképesztő csalások és testre szabott választójogi törvény változtatás után se tudott 22 %-nál több szavazatot szerezni. Mint már említettem, körbeudvarolta Szakasits Árpádot (pontosan úgy, ahogy Orbán tette a Torgyán Józseffel és operettdíva feleségével), majd szövetkeztek és ledarálta őket. Viszont egy árnyalattal humánusabb volt Rákosinál, mert Torgyán nem végezte börtönben csak a helyettese. Szerény véleményem szerint Orbán előbb vagy utóbb le fogja darálni a Kereszténydemokrata Néppártot is abban a pillanatban amikor újra vált, ez esetben keresztényből muzulmánra. Ne hápogjál, erre a célra is fel lehet használni egy ütős (sorosféle) szlogent. Különben azt is borítékolom, hogy ha kell Orbán „fuzionálni” fog a Jobbikkal, vagy a LMP-vel. Első lépésben Szél Bernadett (vagy aki elfoglalja majd a helyét) kap egy szép titulust, aztán bedarálja őket.

De a szalámi taktika nem csak az ellenfeleknél alkalmazható, hanem a társadalomnál is. Van egy durva törvénytervezet, de ez csak “munkaanyag” amire a zemberek megnyugszanak, majd a „munkaanyagot” megszavazzák. Orbán kitalál egy új adófajtát, de kijelenti, hogy senki se járhat rosszabbul, mert kompenzálva lesz. Megnyugvás, majd elmarad a kompenzálás, és a rászedettek rosszabbul járnak. A korengedménnyel nyugdíjba vonulóktól megvonják a „nyugdíjjogot” de a pénzt nem, csak átnevezik a nyugdíjat „járandóságra”. Kis idő múltával a öregségi nyugdíjak növelését jelenti be az inflációval megegyező mértékben és egyben csökkenti a járandóságot mondjuk 20 százalékkal. Figyelj! Nem a nyugdíjat csökkenti, hanem a járandóságot, amire a nyugdíjtörvény nem érvényes. Na, ez a szalámi taktika. De ne higgyétek, hogy egy hasonmástól csak a szalámi taktikára telik, á dehogy. Rákosi nagy előszeretettel gyártott rövid, ám velős kritikákat az ellenfelei számára, amit a tömegek könnyen megtanulhattak, biflázhattak megállás nélkül, miközben ő maga megnyerte a csörtét. ilyen volt például a „jobboldali elhajlás”. Frappáns nemde. Viszont ennél még frappánsabb a „bankárkormány”. Szarul érzi magát a nép? Keresi a baj okát? Viktor segítségére siet a társadalomnak: BANKÁRKORMÁNY. Vagy ha nem érzi magát szarul a nép. Majd fogja, megijesztjük egy kis bevándorlás áramlással, akik előbb megdugják, majd megölik a lányukat.   Máris van kitől félni a népnek. Innen már csak egy ugrás oda, aki ezt akarja. Na ki a hunyó?   Úgy van. Honnan jöttél rá? Hát persze a plakátról.

Rákosi persze száműzetésben halt meg. Tudod-e miért? Találtam rá egy amerikai választ: You can fool all the people some of the time, and some of the people all the time, but you cannot fool all the people all the time. És tudod-e ki találta ki ezt a bölcsességet? Abraham Lincoln.

Aki elsőnek lefordítja ezt az érdekes mondást, annak megköszönjük, hogy már ébren van.
____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2609) Horthy Miklós (Vitéz, nagybányai)

Tibor bá’ online

 

A rendszerváltás óta nem először van Horthy a tűzkeresztben, mintha nem lenne elég oka a nemzet kettészakadásának. Egyesek Horthy pártiak, másoknak viszont ellenkező a véleménye. Vannak persze történelmi tények, amin tényleg nem lehet vitatkozni, de a mai társdalom nagyobbik (és aktívabb) hányada a Kormányzó úr kormányzásának befejezése után született. Ez persze önmagában nem lenne baj, de a háború megtapasztalásának hiánya az objektivitás ellen hat.

Horthy nagyon fontos döntések előtt állt, amiket – némi felületességgel – lehet utólag kritizálni. Egy biztos, Lengyelország és Csehszlovákia nem voltak német „bérencek”, mégis ugyanaz a sors várt rájuk, mint ránk. A népi demokráciát akkor se tudtuk volna elkerülni, ha történetesen fegyveresen ellenálljuk a megszállást. Románia szintén német bérenc volt, de előbb ugrott ki, mint ahogy mi megpróbáltuk, valószínűleg jobb a politikai érzékük. Csatlakoztak a tengelyhatalmakhoz, mert ha a németek győznek, nem tudtunk volna mindent visszavenni. Amikor látszott, hogy Sztálin fog győzni, akkor viszont az ő bőkezűségétől féltek. Így maradt minden a régiben.

Összességében, Horthy a magyar jövőt a legkisebb mértékben se befolyásolta, de végül is mit akart? Magyarország 1914-ig egy virágzó, gazdag ország volt. Még ma, több mint 100 évvel később is húzzuk ennek hasznát. Nem egy kis paca a szerbek és szlovákok közé szorítva. És ez szinte napok alatt elveszett. Elveszett mert a határain belül élő szerbek, tótok, oláhok szabadulni akartak a magyar földesuraktól, akiknek volt 70 évük (1848-tól 1918-ig), hogy kialakítsanak a 20. századra előremutató reformokat.

Az elcsatolt területek magyar földesurai mind a csonka országba jöttek és azon mesterkedtek, hogy lehetne Trianon visszacsinálni. Természetesen propagandával kezdték, mert a csepeli vagy angyalföldi munkásnak, vagy az alföldi parasztnak az életét nem befolyásolta az ország mérete. Ahogy most azzal operálnak, hogy Soros zsoldosai be akarják hozni a migránsokat, akkor az volt a szlogen, hogy „csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország”, csak azt nem tették hozzá, hogy kiknek. És persze Nagy Magyarországban is kardlapozták volna a tüntetőket.

Az persze világossá vált, hogy német segítség nélkül esély sincs a területi rendezésre. Hitlert is az igazságtalan békekötése tüzelte, minket is (lehet egy békekötés igazságos?). Az együttműködés szükségessége adott volt. Sajnos se Hitler, se Horthy (se Mussolini) nem volt politikai stratéga, ellentétben Churchill angol miniszterelnökkel, aki háborút akart. Hitlernek még néhány évig fel kellett volna készülni és nem kellett volna hozzányúlni a zsidó kérdéshez, pláne irtani őket. Ez az a pont, ahol Horthynak meg kellett volna makacsolni magát, de a túl nagy tét érdekében mindennél engedett. A 2. Magyar hadsereget se kellett volna odavetni hiányos felszereléssel, de akkora már mindenkinek elszállt a józan esze.

Végeredményben Horthy hozott igen rossz döntéseket, de a kérdés, lettek volna jó döntések? Válassza az öngyilkosságot? A neve tiszta marad, de változtatott volna bármin is az eseményeken? Igen, Szálasi előbb veszi át a hatalmat, még nagyobb lett volna a magyar vesztesség.

Egy történelmi alakról lehet beszélni, kaphat egy plakettet mondjuk Kenderesen, elvégre Rákosiról és Kádárról is beszélgetünk, de nem szabad elmenni se a szélsőséges jobb-, se a szélsőséges baloldali irányba. Mert ha a szürkének van 50 árnyalata, akkor a történelemnek is minimum ennyi lehet.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2608) Szembenézni a biztos halállal

Tibor bá’ online

 

Guy McPherson már néhány százszor elmagyarázta miért halunk ki hamarosan. Jóslatát egyre többen fogadják el. Igen ám, de akkor ezeknek az embereknek, akiknek többsége messze nem 85 éves, ahogy én, szembe kell nézni a hamarosan bekövetkező saját halálukkal. Az csak természetes, hogy McPhersonnak vállalni kell némi felelősséget ezért. Ezért aztán újabban próbálja megnyugtatni a rá hallgatókat. Erre példa az alábbi videó. Szerinte már nem marad számunkra, csak a szeretet. A videó természetesen angol, de be lehet állítani, hogy legyen szöveg aláírás. Ez hasznos, mert különben McPherson elharapja a szavakat, hadar és meglehetősen halk. Minden szavát én magam se értem (elsőre). A szöveg viszont egyszerű angol.

Fordítás:

Meg kell jegyeznem, hogy a szöveg ügyesen úgy van megcsinálva, hogy egy-egy szereplő mondatának az utolsó szava egyúttal a következő szereplő mondatának az első szava. Így aztán összemosódik a szöveg, amit lehetetlenség lefordítani. De azért remélem, ad valami elképzelést:

Guy: Számtalan visszajelzést kaptam emberektől „csak a szeretet maradt” kifejezéssel kapcsolatban. Az emberek azt hiszik ez banális, különböző okok miatt nevetséges, de ez nem igaz.

Rajz film: Mi van Briannal? Mit gondolsz, mi történünk akkor amikor valaki meghal? Semmi. Elmegy a fény, ennyi.

Ez nem kellemes, egyáltalán nem.

Szerintem tök világos, hogy egy rakás csont és izom vagyunk, ami a végén lebomlik és kukac élelem lesz belőle. Semmiből lettünk, és semmi lesz belőlünk.  Vége Stewie

Guy: Mindössze világossá akarom tenni

Rajz film: Elment a fény

Guy: Sok ezer írott szöveg van ezen kifejezés mögött, és sok száz óra elmélkedés, hogy olyan frázisokkal álljunk elő, mi tényleg banális. De ez nem banális, van neki értelme, számomra és az életem folyamán összefutott sok ember számára van értelme.

Rajz film: Brian, nem tudok elaludni, félek. Mitől? A haláltól.

Guy: Az élet több lenne mint „csak a szeretet marad”? Természetesen. Van még sok érzés, amit az emberek kifejeznek akkor, amikor a kihalás felé haladunk. Természetesen

Rajz film: nem vagy egyedül a világ teli van emberekkel, akik nem fogadják el a halál létét, és mindegyiknek meg van a saját elképzelése mi történik a halál után. (kétségbe esett hangon) Igen, ezek vakon hisznek? (a templomban): Buddhizmus mély benyomást keltő. Buddhizmus egy ázsiai vallás, de sok kaukázusi ember is hisz benne. OK. Ezek az emberek abban hisznek, hogy a haláluk urán reinkarnálnak (újjászületnek) mint egy disznó, tehén vagy kakas, oké, ez jó, máris tudom, milyen hangokat hangokat kell adni, ha ezeket választom. Ráadásul nincsenek érzelmeik, vagyis ezeknek nem érdemes szülinapi ajándékot venni.

Guy: Amikor minden elhangzott és mindent megtettünk az életünk befejezésével kapcsolatban, ami megmarad – ezt olvashatod az írásaimban – számunkra, annak gyökere a szeretetben van.

Rajz film: Brian, köszi amit értem teszel. Semmiség.

Guy: Legalább is számomra.

Rajz film: (zsidó rabbinál) Mit gondolsz, mi lesz az emberrel a halála után? Miért, te mit gondolsz, hová megyünk? Fogalmam sincs, ezért kérdeztelek téged. Minek kérdezed ezeket? Mert tényleg meg akarom tudni, mi történik. Azt gondolod, hogy ez isten végső tervének a része? Szerintem a vallásod, így ahogy van, egy csalás, aminek a lényege, hogy többet nyaralhass. Ebből elég, elmegyek (és egy héber szófoszlány)

Guy: A kihalás előtt csak a szeretet marad.

Rajz film: (zene – katolikus templom) Amit a katolikusok hisznek, ha elfogadod Jézust a halálod előtt, akkor a halálod után a Mennyországa jutsz. Tényleg? Mindenki? (a muzulmán terrorista?) Hiszek Jézusban az én istenemben, megmentőmben.— Igen.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2607) Félistenek

VIP. 351

 

A népek vezetői félistennek képzelik magukat. Vannak ők, és vagyunk mi 8 milliárdan. Ez még nem lenne baj, de mondjuk Jelcin úgy érezte, hogy hozzá Clinton közelebb áll, mint saját népe. És ez persze fordítva is igaz volt, és ma is igaz.

A Little rocki Clinton könyvtár nyilvánosságra hozta Clinton elnök feljegyzéseit, memoárjait, beszélgetéseinek leírását, stb. Összesen 600 oldalt. Ebben lapozgatva érdekes dolgokat tudhatunk meg.

Clinton kérdezi Jelcintől 1993-ban: „A regionális vezetőkkel hogy állsz? Tudunk tenni valamit segélyezéssel, hogy segítsünk az újraválasztásodnál?”

Jelcin: „Ez a fajta regionális segítség nagyon jól jönne.”

Jelcin az 1996-os elnökválasztás előtt némi financiális segítséget kér: „Bill! Az 1996-os elnökválasztás kampányához sürgősen szükségem lenne 2,5 milliárd dollárra.” — Ezen kívül kéri Clintont, hogy befolyásolja az IMF döntést, adjanak kölcsön, hogy nyugdíjakat és  az állami alkalmazottakat kifizessék, mert azok befolyásolhatják a választási eredményeket.

Jelcin a NATO-val kapcsolatban: „Ez egy újfajta bekerítés. A hidegháború egyetlen túlélője kiterjeszkedik az orosz határig. Számtalan oroszban ez félelmet szül. Mit akartok ezzel elérni, ha Oroszország a partneretek? Ezt kérdezik, de én is ezt kérdezem. Ezt miért csináljátok?”

Jelcin kifejtette, hogy Oroszországnak nincsenek másokkal szemben követelései, amihez hozzátette, hogy nem elfogadható az amerikai hadgyakorlat Krím szomszédságában. „Ez olyan, minta Kubában képeznénk ki embereket. Ehhez mit szólnál?”

Az orosz elnök javasolt egy szóbeli megállapodást, ezek szerint a korábbi orosz köztársaságok nem csatlakoznak a NATO-hoz. Erre Clinton azt válaszolta:

___________________________________________________________________________

VIP előfizetőknek elküldöm a cikk teljes fordítását.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2606) McPherson 2018. szeptember elsejei üzenete

Tibor bá’ online

 

McPherson szinte naponta tesz fel videó felvételt a Netre. Ezeknek a lefordítása rendkívül fáradtságos, és nem igazán érdekes, mert más és más közönség előtt ugyanazokat mondja. Iparkodik meggyőzni őket az igazáról. A mostani üzenete más, mert fajsúlyosságánál fogva, ezt írásban rögzítette. Mielőtt átadom fő gondolatát (természetesen lefordítva) közlök egy részletet Curix és az én hozzászólásaiból, aminek a végére Csont tett pontot.

Curix: Ha jéghideg tudománnyal közelítjük meg a dolgot, akkor van megoldás. Egy tudományon illetve tudáson alapuló társadalmat tudok elképzelni, ami működhet. Ahol a hit helyét átveszi a tudás. Ettől azonban fényévekre vagyunk. Fel kéne teljesen térképezni az ember működésének mikéntjét, és ehhez tudásalapon kiépíteni a társadalmat, ahol mindenkinek van helye….

Tibor bá’: Hiába tudás alapú a társadalom, lesz, aki megtalálja a módját, hogy a többi fölé emelkedjen, és kihasználja a társadalmat. Az Ember kinőtte a természetet éppen a tudásával. Nincs megoldás, tényleg nincs.

Curix: Megoldás mindig van Tibor bá, csak nézőpontot kell változtatni. Azért nincs megoldás, mert jelen feltételek közt keressük. Ha feltérképeztük az emberi viselkedés hajtóerőit, akkor arra rá lehet építeni egy működőképes társadalmat. Ma a kapitalizmus erre NULLA lehetőséget kínál. A pénz ma mindent felülír. Ezt még a legszerényebb képességű emberek is észreveszik a mai világban. A kapitalizmus egy hatalmas fejlődést tett lehetővé, de elavult. Ugyan úgy, mint az előző korok ideológiai. Olyan világot kell teremteni, ahol nem lesz érdek leigázni másokat.

Tibor bá’: Áltatod magad. Az emberi természet örök, megváltoztathatatlan. Ez a kulcs mondat. Csinálhatsz te egy csodás új társadalmi elrendezést, ami egy darabig működik is. Egy darabig. Aztán rájönnek, megtalálják a kijátszás módját.

Csont: Tibor bá sokszor leírta, hogy az ember önző. Naná! De nem gonoszságból, hanem, mert teljes múltunkban erre szelektálódtunk.

És akkor most McPherson: A Világ elpusztulása nem a globális kapitalizmus, iparosodás, nyugati civilizáció, vagy bármely már emberi találmány hibájából adódik. Ez egy szélsőségesen kapzsi/telhetetlen főemlős evolúciós sikerének a következménye. A történelem folyamán az emberi előrelépés mindig együtt járt az ökológiai rombolással.

Egyáltalán nem biztos, hogy az emberiség megmenthető (és ha már itt tartunk, hogy érdemes megmenteni). Az evolúció kerget minket a szaporodásba, a tevékenykedésbe, az anyagi javak felhalmozásába. Az evolúció mindig a szakadék széléig hajt. Nietzschének igaza volt abban, hogy valójában nincs szabad akaratunk. John Gray szerint, a szabad akarat egy illúzió. Nem csoda tehát, hogy alvajáróként megyünk a jövőbe, illetve, hogy a jövő egy halálos szakadék.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2605) Celebek

Tibor bá’ online

 

A celebration angolul azt jelenti „ünneplés”. A celebrity pedig ünnepelt, híres embert jelent. Na, ez túl hosszú, lett belőle „celeb”. Mire jó fenntartani a celeb intézményt? Arra, hogy a média teli tömje vele magát. Elvégre nincs mindig olyan hír, ami érdemes közölni, de a celebek mindig csinálnak valamit.

Celeb természetesen a pártállam alatt nem volt, illetve a média egy kicsit igényesebb volt. Most viszont nincs pártállam, szabad a gazda. A közölni való igénytelenségének nincs felső határa.

Naponta visszatérő jelenség Palvin Barbara, akiről nem tudom, hogy micsoda csak azt látom, hogy félig nyitott ajkakkal, bambán bámul a távoli semmibe. Megvan, akkor ez manöken azok vágják ezt az érdektelen fásult pofát. De miért kell mindennap bemutatni?

Különben ez még a legelfogadhatóbb, de itt van Sarka Kata, aki már nem is Sarka Kata. Hetekig tudták nyújtani, hogy elvált, nem vált el. Ő maga nem nyilatkozott, csak szorgalmasan rakta fel a képeit, mert a rajkongók „mellbimbóiért ölni tudtak volna”. Ez aztán a hír, ölni tudtak volna érte. Egy mellbimbóért? Ha szét teszi a lábát, akkor kiirtják érte az egész országot?

Egymásra licitálnak. Ma megtudhattuk, hogy Vajna Tímeát lehugyozta a férje. Ez aztán a celeb, az egyik pasit börtönbe juttatja, hetekig beszélnek róla. A másik pasival nyilvánosan lehugyoztatja magát, mert megérintette egy medúza. Ezen aztán van mit ünnepelni. Ja és mindez egy luxushajó fedélzetén.

Nem írok, többről, mert több száz celebünk van, de a jelenség, a primitívsége miatt megérdemel egy vasárnapi posztot.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!