Tibor bá’ online
A rendszerváltás óta nem először van Horthy a tűzkeresztben, mintha nem lenne elég oka a nemzet kettészakadásának. Egyesek Horthy pártiak, másoknak viszont ellenkező a véleménye. Vannak persze történelmi tények, amin tényleg nem lehet vitatkozni, de a mai társdalom nagyobbik (és aktívabb) hányada a Kormányzó úr kormányzásának befejezése után született. Ez persze önmagában nem lenne baj, de a háború megtapasztalásának hiánya az objektivitás ellen hat.
Horthy nagyon fontos döntések előtt állt, amiket – némi felületességgel – lehet utólag kritizálni. Egy biztos, Lengyelország és Csehszlovákia nem voltak német „bérencek”, mégis ugyanaz a sors várt rájuk, mint ránk. A népi demokráciát akkor se tudtuk volna elkerülni, ha történetesen fegyveresen ellenálljuk a megszállást. Románia szintén német bérenc volt, de előbb ugrott ki, mint ahogy mi megpróbáltuk, valószínűleg jobb a politikai érzékük. Csatlakoztak a tengelyhatalmakhoz, mert ha a németek győznek, nem tudtunk volna mindent visszavenni. Amikor látszott, hogy Sztálin fog győzni, akkor viszont az ő bőkezűségétől féltek. Így maradt minden a régiben.
Összességében, Horthy a magyar jövőt a legkisebb mértékben se befolyásolta, de végül is mit akart? Magyarország 1914-ig egy virágzó, gazdag ország volt. Még ma, több mint 100 évvel később is húzzuk ennek hasznát. Nem egy kis paca a szerbek és szlovákok közé szorítva. És ez szinte napok alatt elveszett. Elveszett mert a határain belül élő szerbek, tótok, oláhok szabadulni akartak a magyar földesuraktól, akiknek volt 70 évük (1848-tól 1918-ig), hogy kialakítsanak a 20. századra előremutató reformokat.
Az elcsatolt területek magyar földesurai mind a csonka országba jöttek és azon mesterkedtek, hogy lehetne Trianon visszacsinálni. Természetesen propagandával kezdték, mert a csepeli vagy angyalföldi munkásnak, vagy az alföldi parasztnak az életét nem befolyásolta az ország mérete. Ahogy most azzal operálnak, hogy Soros zsoldosai be akarják hozni a migránsokat, akkor az volt a szlogen, hogy „csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország”, csak azt nem tették hozzá, hogy kiknek. És persze Nagy Magyarországban is kardlapozták volna a tüntetőket.
Az persze világossá vált, hogy német segítség nélkül esély sincs a területi rendezésre. Hitlert is az igazságtalan békekötése tüzelte, minket is (lehet egy békekötés igazságos?). Az együttműködés szükségessége adott volt. Sajnos se Hitler, se Horthy (se Mussolini) nem volt politikai stratéga, ellentétben Churchill angol miniszterelnökkel, aki háborút akart. Hitlernek még néhány évig fel kellett volna készülni és nem kellett volna hozzányúlni a zsidó kérdéshez, pláne irtani őket. Ez az a pont, ahol Horthynak meg kellett volna makacsolni magát, de a túl nagy tét érdekében mindennél engedett. A 2. Magyar hadsereget se kellett volna odavetni hiányos felszereléssel, de akkora már mindenkinek elszállt a józan esze.
Végeredményben Horthy hozott igen rossz döntéseket, de a kérdés, lettek volna jó döntések? Válassza az öngyilkosságot? A neve tiszta marad, de változtatott volna bármin is az eseményeken? Igen, Szálasi előbb veszi át a hatalmat, még nagyobb lett volna a magyar vesztesség.
Egy történelmi alakról lehet beszélni, kaphat egy plakettet mondjuk Kenderesen, elvégre Rákosiról és Kádárról is beszélgetünk, de nem szabad elmenni se a szélsőséges jobb-, se a szélsőséges baloldali irányba. Mert ha a szürkének van 50 árnyalata, akkor a történelemnek is minimum ennyi lehet.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________