Tibor bá’ online

Zsolt barátunk, a honlap szorgalmas olvasója, 20 éve foglalkozik élelmiszer üzletek tervezésével, kialakításával, ami kvalifikálja őt arra, hogy néhány kiegészítő információval szolgáljon részünkre. Felteszi a kérdés, átverés-e, amit csinál? Nem – adja meg a választ – hanem tudomány, amit most megoszt velünk.

A tervezés alapfeltevése, hogy a vásárló vásárolni szeretne, minél olcsóbban, csak a számára valóban szükséges áruféleségeket.

Feladat: Kiszolgálni a vásárló igényeit úgy, hogy távozáskor és hazaérkezéskor elégedett legyen, és máskor is a mi üzletünkbe jöjjön vásárolni.

Nem titkolt cél: Többet költsön, mint amit szeretett volna, olyan termékeket is vásároljon meg, amit eredetileg nem is akart.

Most nézzük meg, hogyan is néz ki egy jól megtervezett szupermarket! A vásárló az üzletbe érkezéskor lehetőleg egy nagyméretű bevásárlókocsit fogjon, majd a bejáratnál először jobbra forduljon. (az emberek többsége jobbkezes, aminek pszichológiai jelentősége van) A nagyméretű bevásárlókocsiba helyezett kevés áru csökkenti a „milyen sok mindent vettem” érzést, ezért használjuk.

A vásárló az üzletbe érkezéskor először a zöldség-gyümölcs osztállyal találkozzon. A vidám, sokféle szín pozitív hangulatot kölcsönöz, az egészséges termékekkel való találkozás megerősíti a bizalmat az üzlettel szemben, frissességet sugároz. Praktikussági szempontokból pedig: a földes áru (krumpli, hagyma) a bevásárló kocsi aljára kerül, nem szennyezi a többi árut.

A valóban fontos termékeket, amiért a vásárló igazán bement az üzletbe a bolt bejárattól minél távolabb helyezzük el. Ezek a termékek: pékáru, húsáru, felvágottak, tejtermékek. Jellemzően ezek a termékcsoportok igényelnek megkülönböztetett tárolást és előkészítést, ezért az üzlet hátterének (raktárak, előkészítők) közelébe helyezzük őket.

A mirelit termékeknek a pénztárzóna közelében van a helye, lehetőleg a vásárló utoljára vásárolja meg. (kiolvadás veszélye, otthoni elégedettség…) A pénztárzóna az üzlet legkülönlegesebb része. A szállítók komoly harcot folytatnak azért, hogy itt (is) legyen kihelyezve termékük, hisz itt a vásárló álldogál, várakozik, nézelődik és úgynevezett impulzusvásárlást folytat. Azaz meglát valamit, amit nem akart megvenni, vagy nem is tudott a létezéséről, de az biztos, hogy ezért a termékért önállóan nem menne boltba. Tipikus példája a rágógumi és az apró csoki. Ide helyezzük ki azokat az egyébként eladhatatlan játékokat, bizsukat, amit a gyerekek szoktak megvetetni unalmukban a szülőkkel, a szülő pedig a békesség kedvéért megveszi.

Ezek eddig alapdolgok voltak, most jön az eladás művészete. Úgy kell elhelyeznem a polcokat, úgy kell beosztanom az árucsoportokat, hogy a vásárlónak be kelljen járni a teljes eladóteret. Speciális kamerákkal statisztikát készítünk arról, melyek az úgynevezett forró pontok, és melyek azok, ahol kevés ember fordul meg. A forró pontokon olyan termékeket helyezek ki, amelyeket a szállítók (reklámkampány) jól megfizetnek. Ilyen hely jellemzően a kiszolgáló pult előtti terület, és a tejhűtő környéke.

A hideg pontokra, ahol kevesen vannak, akciós termékeket, vagy tartósan alacsony áras termékeket helyezünk ki, hogy oda is mindenképp elmenjen a vásárló. A vásárló útjába mindig helyezünk ún. „botló akadályokat”, displayeket, hogy észrevegye azokat a termékeket, amit el szeretnénk adni neki.

Az árazást, az árkiemelést, a polcsínre akasztott wobbler-eket, a szemmagasságba helyezett termék filozófiáját mindenki ismeri, ezeken kívül még néhány érdekességet azért kiemelnék.

Fények, színek: a zöldség-gyümölcs osztályon a termék színeit kiemelő fényeket használunk reflektor formájában, a tejhűtőkben a fehér színt kiemelő fényeket, a kiszolgáló pultban a húsárut kissé vörösebben bemutató, míg a baromfit kicsit sárgábban bemutató fénycsöveket alkalmazunk.

Hangok: a vásárlóknak zenével kedveskedünk, hogy otthonosan érezze magát. Valójában nagyon jól tudjuk, hogy a nap melyik szakában mennyi vásárló tartózkodik az eladótérben, ehhez mérten állítják össze szakemberek a zenei anyagot. Mikor kevesebben vannak, lassabb ritmusú zenét szolgáltatunk, ezzel a vásárlót is lassítva, dömping időszakban kicsit gyorsabb a ritmus, hogy nagyobb legyen az áteresztő képesség.

A pszichológia és a technológia fejlődésével egyre több lehetőségünk van a vásárlók manipulálására, vagy inkább fogalmazzunk úgy: vásárlás ösztönzésére. Aki tenni akar ellene, és tudatosabban akar vásárolni, annak leginkább önmagával kell megküzdenie. Hülyén hangzik, de így van, lehetőség szerint menj szakboltba: hentes, zöldséges, pékség…stb. A szupermarketekben (a normálisabbra gondolok) mindent megtesznek azért, hogy biztonságos élelmiszert áruljanak, azok jól legyenek tárolva, a szavatossági időket betartják, mert komoly büntetéseket kaphatnak. De ezek a szupermarketek a nagy cégek termékeit forgalmazzák, mert ez a feladatuk. Ha a termék rossz ízű, akkor is árulják, mert szerződés köti őket. Hallgass rám: vásárolj szaküzletben. Amit pedig nem tudsz megvásárolni szaküzletben, csak azt vedd meg a szupermarketben:

Csak bevásárló kosarat használj! Mindig vigyél magaddal bevásárló szatyrot, ne ott vedd meg! Vásárlás előtt otthon étkezz és igyál! Ne vásárolj éhesen, mert rengeteg felesleges dolgot fogsz vásárolni. Ismerd meg azt a szupermarketet, ahol vásárolni szoktál, és készíts bevásárló listát. A listára olyan sorrendbe írd fel a termékeket, hogy ne kelljen cikáznod a boltban, hanem folyamatosan haladj. Lehetőleg ne csábulj el, de ezt kétlem! Miután már megszoktad az üzletet, mi egy-két év elteltével úgyis átrendezzük, hogy folytathassuk a játékot. A „gonosz” kereskedelemnek sokkal mélyebb rejtelmei is vannak (beszerzés, polcpénz, logisztika, energia, adózás…), egyszer majd arról is írok.

Tibor bá’ folytatása.

Azért a hipermarket kereskedelem messze nem ilyen jóindulatú. A legégbekiáltóbb a kilencesre végződő árak. Egészen egyszerűen képtelenek bárminek az árát tisztességesen megadni. A görögdinnye kilója 99 Ft. A sárgarépáé 199 Ft. A karfiol 299 Ft. A félkilós kávé 899 Ft. A frankfurti virsli 1999 Ft. És így tovább a végtelenségig. A trükk átlátszó, de valószínűleg így is működik, viszont elképesztően bosszantó. Hogy a frusztrálásnak mi a pszichológiai hatása, és hogy a kedvező-e számukra nem tudom. Valaki kideríthetné.

Ennél lényegesen piszkosabb trükk az árcédulák össze-vissza csúsztatása. Négy fajta rizst sorakoztatnak fel 225 és 499 Ft között. Leveszed azt, ami a 225 alatt van, a pénztárnál beütik a 499-et. Rendszerint nem veszed észre. Ha mégis észreveszed, nincs kedved visszamenni.

A házakhoz bedobott szórólapokon csábító akciók vannak. Például 399 Ft. helyett, 229 Ft-os banán, de csak az adott hónap 26. és 29. között. Csakhogy a szórólapot 20-án kapod meg. Ha egy-két napon belül elmész vásárolni a kosárba rakott banánért 400 forintot fogsz fizetni, mert az akció csak holnapután indul. Ha a szórólap után 6 nappal mész bevásárolni, az akciós banán már kiment a fejedből. De, ha nem ment ki, akkor sincs baj, mert nem létezik olyan akció, ahol az értékesítési ár alacsonyabb lenne, mint a beszerzési ár.

Akinek van saját tapasztalata, írja meg!

__________________________________________________
__________________________________________________
_______________________

Tibor bá’ online

A nemzeti büszkeség tőlünk se áll messze. A 6:3-at 60 év után is emlegetjük, meg az olimpiai aranyakat, Nobel-díjasainkat (elfelejtve, hogy kivétel nélkül mind zsidó volt), de így van ezzel minden más náció is. Na jó, de mi van szex terén?

A napokban összefutottam (frászkarikát, direktben rámentem) egy szex-magazinra, onnan szedem a bölcsességeket. Persze ezzel vigyáznom kell, mert egy hete olyan felmérésről olvastam, ami azt próbálta kideríteni, mi tetszik a nőknek a férfi hímvesszőn? Addig gondolkoztam rajta, hogy lefordítsam-e, amíg az INDEX megelőzött, majd többen átvették tőle. Ha még nem találkoztál volna vele, elárulom, a MAKK. Szóval ezt, amiről most szó lesz, még senki se fordította le. Akkor vissza az elejére!

Kérdés, melyik országban szexelnek a legtöbbet? Amerika sok mindenben vezet a világban, de ebben nem. Első helyen a görögök állnak, ahol a 16 év felettiek között 87 százalék állítja, hogy hetente legalább egyszer közösül. Elképesztő! Főnek-fának tartoznak, megszorítás megszorítást követ, és mégis van kedvük ennyit szexelni? Hát persze, a lusta disznók (mondják a németek) munka helyett dugnak az olajfák alatt az árnyékban.

De várjunk csak egy kicsit! Hetente egyszer 87 százalék? Ez lenne a mérce? Ha nem veszitek felvágásnak, ennyi nekem még ma is megy. Különben, ismeritek az ide vonatkozó viccet?

Az amerikai multihoz kimegy egy szexológus, amitől a főnökök nagyobb termelékenységet várnak. Az összecsődített férfi alkalmazottaknak bevezetőül az előadó feltesz néhány tájékoztató kérdést. Uraim, tegye fel a kezét az, aki minden nap. Senki. Uraim, tegye fel a kezét az, aki minden másnap. Két pasi felteszi a kezét. Akkor most az tegye fel a kezét, aki hetente egy nap. Páran felteszik a kezüket. Akkor, akik havonta egy nap. Sokan felteszik a kezüket. Látom, ez a legáltalánosabb. Tegyünk még egy próbát! Van esetleg önök között olyan, aki évente egy nap? Valaki a hátsósorban röhögve nyújtogatja a kezét. Ön uram, évente egy nap? Igen, igen. De miért ilyen vidám? Mert ma van az a nap.

Na de lássuk a további helyezéseket! Brazília 82 %, Oroszország 80 %, Kína 78 %, Olaszország 76%. Aztán megszakad a sor, csak annyi tudható meg, hogy 52 százalékkal Amerika a 25. helyre jutott. Mi viszont sehol se vagyunk. Elképzelhető, hogy a Puskás akadémia után Orbán atyánk megteremti a Casanova akadémiát? Létrehozzuk a szex-bajnokok országát. Célkitűzés: Magyarország jobban teljesít…. az ágyban.

Úgy tűnik viszont, hogy ezzel a brazil 82 százalékkal se megyünk sokra. Kiderült ugyanis, hogy nem minden dugás fejeződik be orgazmussal. Hogy ez hogyan lehetséges, el nem tudom képzelni, mert én addig meg nem állok, de hát a „kutatást” nem én végeztem. Szóval 66 százalékos orgazmus gyakorisággal első helyen az olaszok, spanyolok és a mexikóiak állnak. Száz közül 34-szer nem élveznek el? Mi történik az emberiséggel? Az USA és Kanada esetében a „kudarc” 52 %. Ezért már el se érdemes kezdeni.

Persze, nem igazán ez számít, hanem az emberek megelégedettsége. Azt kell tehát keresni, hogy kik a legelégedettebbek. A DUREX felmérés szerint (akiknek aztán tényleg nem mindegy) a nigériaiak az első helyen 67 százalékban meg vannak elégedve a szexuális életükkel. Mit jelent ez pontosan? Stressz mentességet, szexuális diszfunkció hiányát, gyakori előjátékot, orgazmus képességet és végül magát az aktust.

Szép-szép, de sok-e a hűhó semmiért? Kiknek van a legtöbb gyereke, végül is nem erre megy ki a játék? Első helyen a világon egy bizonyos Fjodor Vassiljev felesége áll 69 gyerekkel, amit 27 terhesség előzött meg – felteszem kábé 27 év alatt – ebből származott 16 ikergyerek, 7 darab hármas iker szülés, és 4 darab négyes iker. Lehet, hogy nem igaz, de akkor nem én hazudok. Ismeritek az ide vonatkozó viccet. Orosz régészek megtalálták Dzsingisz Kán csontvázát, amit az amerikai régészek kiröhögtek. A felháborodott Brezsnyev végére akart járni a dolognak, ezért parancsba adta a KGB főnöknek, derítse ki az igazságot. Két nappal később Andropov jelentette, hogy a hír igaz, a csontváz Dzsingisz Kán-é. Honnan tudja? – Tette fel a kérdést Brezsnyev. – Jelentem, bevallotta. – Válaszolt Andropov.

A férfiak esetében a dolog egy kicsit könnyebb. Első helyen a Guinness rekordok könyvében a romantikus névvel emlegetett marokkói császár áll, Vérszomjas Ismail, aki a XVIII. században élt. Úgy tudni, hogy Mr. Vérszomjasnak több mint 1000 gyermeke született. Némi számolás után kiderül, hogy 60 éven át, évi 15 gyermeke született, havonta több mint egy. Technikailag természetesen lehetséges, bár sokan ezt is tagadják. Viszont idegen spermák közbejárása totálisan kizárt, lévén a császár – mint már tudjuk – vérszomjas.

Úgy tűnik az se mindegy, melyik vallás követői vagyunk. A felmérések szerint házasság előtt legtöbbet a zsidók szexelnek. De a pálmát a zsidók viszik el hűtlenség terén is. Tanulság? Ha hajlamos vagy a szerelemféltésre, ne vegyél el zsidó nőt. Viszont a leghűségesebb feleségeket a muszlimok között lehet találni. Persze ez érthető, mert senki se szereti, ha megkövezik.

Semmilyen emberi tulajdonság nem függ oly nagy mértékben az életkortól, mint a szex, már csak azért se, mert életünk első 10 évében legfeljebb hallunk róla, de fogalmunk sincs, miről van szó. Aztán pedig ez az a funkció, ami az életkor előre haladását a leginkább megsínyli. Nem csoda hát, ha a vén kecskék is ropogós pina után ácsingóznak, és ha összeszednek a filmiparban néhány milliárdot, nem is hiába. Újabban a nők is felfedezték, hogy ha igazán kemény, állandóan akcióra kész szerszem után eszi őket a fene, akkor a huszonéveseket kell célba venni. Mindkét nem esetében pillanatnyi megoldásnak nem rossz a dolog, de hosszútávon nem működik. Nincs elkeserítőbb jelenség, mint egy megroggyant díva oldalán egy kigyúrt testű dalia látványa, amivel csak az elkopott öregúr tologatására szakosodott fiatal feleség szorgos gondoskodása tud vetekedni.

A végső szex-téma a pornográfia. Ez az, amit úri társaságban mindenki leszól (pláne ha nők is jelen vannak), de titkon nem fosztja meg magát tőle. A felmérések szerint majd minden férfi rendszeresen él vele, és olyan férfi nincs, aki legalább ne próbálta volna ki. A nők ezen a téren nem annyira lelkesek, mint a férfiak, de szakértők szerint ennek a kisebb érdeklődésnek oka a videó készítők közönye a női igényekkel szemben. Majd, ha azt kapják, amit látni szeretnének, akkor ők is csatlakozni fognak a mozgalomhoz. Nem kell a pornótól idegenkedni, hiszen a szexológusok kifejezetten ajánlják a házasoknak a szexuális-étvágy fenntartása érdekében. Nem írom ide ezt a könnyen kijátszható 18 évvel bűvészkedő hülyeséget, de aki nem kifejezetten prűd, az nézze meg az alábbi videót. Eddigi életemben ezt találtam a legízlésesebbnek.

________________________________________________
________________________________________________
___________________

Tibor bá’ online

Az most már történelmi tény, hogy a marxista-leninista eszme által megszületett tervgazdaság 70 év kísérletezgetés után kimúlt, már hogyne múlt volna ki, amikor egy fikció szülte „szocialista embertípus” volt a premisszája. Micsoda hülyeség, hogy mindenki adjon képességei szerint és mindenki vegyen szükségletei szerint a képzeletbeli nagy kalapból, miközben az Ember egy önző állat. Viszont 70 évet azért mégiscsak kihúzott, és ki tudja, ha nincs hidegháború, tán még mindig húzná.

Legyünk igazságosak! Gorbacsov nem egy lángész, pedig a mainstream média azt csinált belőle. A világ nem lenne ilyen katasztrofális helyzetben, ha a hajdan volt Szovjet Uniónak lett volna néhány okos lépése a 80-as években. Lássuk csak: 1) Felhagy az ideológiai terjeszkedéssel és nem megy bele az Afganisztáni háborúba. 2) Az „ideiglenesen” kelet-európai országokban tartott csapatait haza vitte volna, és hagyta volna, hogy boldoguljanak, ahogy tudnak. 3) Nem dől be Reagan elnök „csillagháborús” kezdeményezésének és belátja, hogy 10.000 nukleáris robbanófej birtokában az USA sose fogja megtámadni. 4) Anyagilag nem támogatja a harmadik világ antiimperialista mozgalmait. 5) Vasmarokkal egybefogja tagköztársaságait és természeti kincseiből és csökkentett fegyverkezéséből származó gazdasági erőt a nép életszínvonalának emelésére használja fel. – Csak hát a történelem másképp alakult. Így viszont mindenki számára kiderült, hogy az igazi zsákutca a …… na mi?

Az emberi önzésre épített kapitalizmus, ugyanis (történelmi mércével mérve) percek alatt itt múlik ki a szemünk előtt. – Hogy ebből a magyar politikusok nem vesznek észre semmit, istenem, el vannak foglalva minden idők legjobban megszervezett lopásával.

A marxista gazdaságot belső ellentmondása vitte a sírba, aminek a marxizmus szerint éppen, hogy a kapitalizmust kellett volna eltemetni. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a szabadpiaci versenyre épített, zabolátlan kapitalizmust az emberi kapzsiság nyuvasztotta ki, amire bőven volt bizonyíték már az agonizálás előtt, és most, alatta is. De végső fokon az igazi ok a szabadpiac ideológiájának perverz hamissága volt, ami ellenkezett az emberi alaptermészettel.

Az amerikaiak természetesen éjjel nappal hirdették a szabadpiac mindenhatóságát, hiszen hatalmas hasznot hozott nekik, csakúgy, mint a demokráciát. Ők szabadon kereskedtek – mások kárára; szanaszét terjesztették a demokráciát, amikor szükségük volt valahol egy bábkormányra, de nem vetették meg a diktatúrát se, sőt aktívan elősegítették, ha hasznuk volt belőle. A „hivatalos” amerikai propaganda szerint a szabadpiac és a demokrácia minden ember alapvető vágya, és éppen ezért ha lehetőség van rá, az összes társadalom automatikusan ráhangolja magát (az persze sehol se volt olvasható, hogy már a görögök is tudták, a demokrácia veti meg az oligarchiák ágyát). Ezt az alapelvet mindenki átvette. Pedig mind a szabadpiac, mind a demokratikus elrendezés az emberiség (nem létező) moralitására épül, amit időnként megakaszt egy-egy ferde ideológia, de ha azt eltávolítjuk az útjából, akkor minden szép lesz és jó.

Hogy is van ez? A piacgazdaság ideológiája szerint a piac mindent megold önmagától. Ugyanis azt állítja magáról, hogy szabadpiaci körülmények között az emberek legyártják, eladják és megveszik azt, amit érdekeik összehangoltságából adódik, fenntartva egy tökéletes egyensúlyt. Az emberek a szükségleteiknek megfelelően vásárolnak, a gyártók és szolgáltatók pedig igazodnak ezekhez a szükségletekhez.

A másik feltételezés, hogy a munkaadók a munkavállalóknak annyi bért fizetnek, amennyit a munkájuk ér, mert különben a dolgozók egy másik munkaadóhoz mennek dolgozni, aki majd megadja az érték előállításáért járó a bért.

A vállalkozók és a vezetők (újabban menedzserek) anyagilag olyan megbecsülésben részesülnek, ami összhangban van a társadalmi érdekhez való hozzájárulásukkal, mert ellenkező esetben tönkremennek vagy elveszítik megbízatásukat.

Persze az utolsó két bekezdés olvasása közben már mosolygunk a bajuszunk alatt, mert pont az ellenkezőjéről vagyunk meggyőződve. [60 milliárd forint évi vesztességet felhalmozó vállalat vezérigazgatója 60 millió forint prémiumot kap év végén. Indoklás, „a deficit lehetett volna akár 90 milliárd is.] Ellenkezőleg, úgy gondoljuk, hogy a piacgazdaságot meg kell regulázni, szabályokat kell felállítani (amíg nem késő). Mert a valós világ egy kicsit másképp működik, mint a kapitalista elmélet.

Most, hogy gyűlnek a viharfelhők, éppen az a bosszantó, hogy úgy 85 évvel ezelőtt már megtanulhatták volna, illetve meg is tanulták. A Nagy Gazdasági Világváltság után F.D.R. „New Deal-jének” lényege éppen hogy a piac megszabályozása volt az alapja, amit 1976-tól kezdve szép csendben, lépésről-lépésre megszüntetett Reagan, Clinton és Bush. A stratégia világos volt és egyértelmű. A kiindulási pont az amerikai társadalom több évtizedes sikeres lebutítása volt, ami után az oligarchák által birtokolt média azt etetett be nekik, amit akart. A következő lépés az eredeti siker alapjait képező protestáns etika lenullázása volt, ami után jöhetett a nép rászoktatása a hitelből élésre. Eközben ügyeltek arra, hogy a tömegek ne vegyék észre, hogy a szabadpiac mögött törvényessé vált a spekuláció, svindlizés, rászedés és megdumálás, bennfentes információk felhasználása, üzérkedés és közvetlen pénzügyi bűnözés.

Nem kell tehát csodálkoznunk, hogy megérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol a szabadpiac megsemmisíti a hitelpiacot és eltünteti a szorgalmasan összegyűjtött értékeket (nem egy esetben egy egész élet megtakarítását). És minderre hogyan reagálnak a gazdasági főideológusok? Előre nem kiszámítható isteni akarat, a nagy számok adta statisztikai lehetőség, megbocsátható emberi tévedések. A legegyszerűbb magyarázattal annak idején Bush elnök állt elő: „Túl sok házat építettek”.

Arról egy árva szó se esik, hogy a FED 1 %-ra csökkentette az irányadó kamatlábat. Elképesztő olcsóvá vált a hitel. Akkoriban Bush azzal hencegett, hogy „minden amerikainak saját házat!” Amihez a pénzintézetek ontották a hitelt, fedezetként elfogadva azokat a jelzálogokat, amik mögött az egekig felvert áru ingatlanok álltak. Az embereket pedig lasszóval fogták, hogy házvásárláshoz vegyenek fel hitelt. Hogy miből fogják fizetni a részleteket, az senkit se érdekelt. A brókerek megkapták a jutalékot, a pénzintézet pedig eladták a tartozásokat némi kozmetikázás után.

Na ekkor az irányadó kamatot egy csapásra felemelték 6 %-ra, aminek következtében a törlesztő részletek megugrottak. Egyesek már nem voltak képesek fizetni, tehát eladták azt a házat, amin kb. annyi adósság volt, amennyit kaptak érte. Ezek jártak a legjobban. A szabadpiac pedig remekül működött. Emelkedett a kínálat, csökkent az ár. Egyesek részére nyilvánvalóvá vált, hogy a házuk kevesebbet ér, mint amennyivel tartoznak rá. Ezek egyszerűen kiköltöztek a házból,  sorsukra hagyva. Egyre több lett az eladó ház, egyre lejjebb ment az ingatlanok ára.

Mindeközben a kölcsönt folyósító pénzintézetnek elfogyott a pénze (amit maga is kölcsönbe vett fel), de birtokába jutott több száz, eladhatatlan háznak. A hitelpiac felett fekete felhők kezdtek gyülekezni, ami kezdett átterjedni más területekre is. Fokozódott a munkanélküliség, ami egyre több család törlesztési készségét szüntette be. Lépésről-lépésre kiderült, hogy a hitelintézetek és bankok birtokában lévő értékpapírok (amik mögött alig volt érték) eladhatatlanok, jóformán nem érnek semmit, amire a részvényeik ára 3-4 százalékra zuhant.

Végül akkora lett a szar, hogy a gazdag országok központi bankjai ontották magukból a dollár százmilliárdokat, csakhogy megmentsék, ami még megmenthető. Az amerikai lakosságnak kb. 3,5 trillió dollár (3.500.000.000.000) betétje volt amerikai bankokban, ami mögött mindössze 2 % kp. fedezet van. Ha minden amerikai ki akarta volna venni pénzét a bankból, 100 ember közül csak az első kettőnek sikerült volna. Néhányan ki akarták venni a pénzüket, de a többség elhitte a mainstream médiák által öntött propagandát, hogy nincs semmi baj, a legokosabb most nem csinálni semmit, azaz nem eladni részvényt és nem kivenni a pénzt a bankból.

A kapitalista elmélet és a realitás között az a különbség, hogy az emberek nem úgy viselkednek, ahogy elvárják tőlük, ragaszkodnak a vélt vagy valós érdekeikhez, amit a szabadpiac nem tud se kiszámolni, se kompenzálni, és persze nem is akar. Éppen ezért a szabadpiacot nem szabad szabadjára hagyni, meg kell szabályozni, bár – úgy vélem – hogy ezzel már elkéstek.

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________

Tibor bá’ vissza a múltba online

A szocializmus építését nagyrészt emberi erővel végezték. Például az aratást kézi kaszával. Az arató kombájnok csak évekkel később jelentek meg. A lényeg az, hogy a munkáskézre nagy szükség volt (nem úgy, mint ma), ráadásul jóval kisebb volt a fizetése, mint az általa megtermelt javak értéke. Mindent összegezve, jó üzlet volt az emberek dolgoztatása. Ez volt az egyik oka annak, hogy a nyugati határainkat lezárták. Egy lélek se be, se ki. De főleg ki. [A másik ok az volt, hogy megakadályozzák a visszatértek beszámolóit]. Így tehát az emberek, ha akartak volna se tudtak külföldön nyaralni, de nemigen akartak. Az ok többrétű volt. Persze a nagy tömegeknek nem volt hozzá pénze.

A legfontosabb ok a társadalmi mobilitásból származott. A korábbi agrár ország lakosságának hatalmas hányada tanyákon, falvakban, községekben élt, ahonnan folyamatosan vándoroltak a mezővárosokba, illetve a Fővárosba. Az ötvenes évek kétmilliós Budapestjében élők többsége nem ott született. Ennek egyenes következménye volt a tipikusan vidéken élő nagymama-nagypapa, ahol ragyogóan lehetett nyaralni. A szülőknek jól jött a nosztalgia, az unokáknak pedig a paraszti élet felfedezése.

Rákosi hatalomátvételéig a középosztály látogatta a Balatont, persze nem olyan tömegesen, mint napjainkban. De – ezt talán kevesen tudják – nagyobb vállalkozásoknak voltak saját üdülői a Duna mentén, hegyekben, és a Balatonnál is. A „dolgozók” intézményesített nyaraltatását viszont valóban Rákosi vezette be, amit Kádár folytatott. A SZOT üdülés rendkívül olcsó volt, és kellemes, mert a pihenés mellé garantált volt a „programszervezés” is.

Ugyancsak olcsók voltak a szovjet társasutazások, de ezeket a nép nemigen becsülte. 2000 forintért Leningrád? Kell a fenének. Első feleségem a három gyerekkel, Szocsiban nyaralt két hétig, gyakorlatilag nulla forintért. A kutya se irigyelte. Ha a feltett kérdésre válaszoltam, hogy hol vannak, szákbiggyesztés volt a válasz. A SzU-ban nyaraltatok? És le voltunk sajnálva. A környező népi demokráciákban nyaralni (esetleg telelni Zakopániban) egy kicsit menőbb volt, de a közel non plusz ultrát Jugó vitte el.

A nyugat se volt kizárt, de az igazi tortúrának számított. A belügy engedett volna, ha van valutád. Valutát pedig a MNB-től kellett igényelni. Nem azt mondták, hogy nem mehetsz, hanem, hogy nincs több valutájuk, ami cselesen így fogalmaztak meg: valutagazdálkodási okok miatt nem áll módunkban…. A szerencsésebbek kaptak fejenként 70 dollárt, amivel 30 napig maradhattak távol. Ezek szerint a belügyben nem tudtak osztani. Ha maga az utazás ingyen lett volna (valójában ráment a 50-60 $) akkor is napi 2 dollár lett volna a költőpénz, amiből lehetetlenség volt Európában létezni. Tehát 70 dollár volt a pénztárcában, 200 pedig valahol eldugva. A megértő határőrök pedig nem kutakodtak.

Az „én időmben” járta az a mondás, hogy legjobban Budapesten lehet nyaralni, és volt is benne igazság. A budapesti fürdőkbe, strandokra „fillérekért” lehetett bemenni. Számtalan szabadtéri színház és mozi üzemelt. Szabadtéri hangversenyek voltak, és kerthelyiségekben zene tánccal. Esti sétahajók, a Római part és a Szúnyog-sziget, valamint a dél pesti csónakházakkal. Ami a legfontosabb, minden elérhető árakkal. És akkor még nem is említettem a teljesen ingyenes utcabálokat, például az állatkert területén.

A láthatatlan pluszt az adta, hogy az Állam, mint tulajdonos, látványosan nem törődött a haszonnal. A cél az volt, hogy a „dolgozók” jól érezzék magukat. Például az Orci-téren, vagy a Gellért-téren felállított tejcsárda, ahol 60 fillérért mértek 2 deciliter jéghideg tejet, nem hiszem, hogy rentábilis volt. Se a 2-3 forintos üzemi ebéd, de az emberek kellemérzetéhez hozzájárult, ámbár biztos vagyok benne, hogy akkor nem tudtak róla, legfeljebb mostanában sírják vissza.

_________________________________________________
_________________________________________________
____________________

VIP. 25.

A Fairewinds Energy Education ismertetése: Az atomreaktorok (amerikai, francia, német) leszerelései mellett valódi veszélyt jelent a radioaktív szennyező anyagokról történő gondoskodás elmaradása. Aki nem tudná, az atomhulladékok sok ezer éven át az emberre veszélyes radioaktív anyag marad. A tanúsítások szerint az pedig egyértelmű, hogy 40 évvel ezelőtt az atomreaktorok tervezőinek fogalmuk se volt arról, hogy miként lehet majd ezeket a reaktorokat szétszerelni és az erősen radioaktív anyagokat biztonságosan elhelyezni, sőt még arról sem, hogy működés közben a keletkező radioaktív hulladékkal mit lehet kezdeni (a hűtésen kívül). Ennél is nyugtalanítóbb, hogy az idő múltával nem történt előrelépés annak kiderítésére, hogyan lehet megoldani az anyag biztonságos tárolását a szükséges 250.000 évre. Ebből is látható, hogy amit az emberiség az atomreaktorokkal művelt az elképesztő felelőtlenség saját jövőjét illetően.

_________________________________________________

A folytatást (szokásos módon) azoknak küldöm el, akik adománnyal hozzájárulnak a honlap költségeihez. Kapcsolat: evatibor#t-online.hu.

_________________________________________________
_________________________________________________
_______________________

Tibor bá’ online

Ha valaki még nem tudta volna, akkor most közöljük vele, hogy az ipari társadalmat a fosszilis energia tartja fenn. Az összes klímakonferencia arról szól, hogy szembenézzünk a fosszilis energiák fogyasztásának következményeivel. Ha kicsit is körül nézel kiderül, hogy a világ vezetői nem képesek érdemi döntést hozni. Nekünk, a népnek, tudomásul kell vennünk, hogy a döntéshozók nem látják előre az eseményeket, és természetesen nem képesek a gazdasági világválságon úrrá lenni. Ugyanígy totálisan alkalmatlanok a klímaváltozással kapcsolatos veszélyek felmérésére és a szükséges ellenlépések megtételére annak ellenére, hogy a világ tudósai már elég régen félreverték a harangokat, hogy az emberiség történelme folyamán még sohase nézett farkasszemet ekkora veszéllyel, hogy a rendelkezésünkre álló idő rövid, vagy talán már el is múlt, hogy ez a veszedelem esetleg kihalásunkhoz is vezethet.

A probléma lényege a világ vezetőit is irányító általános emberi természet, amivel kapcsolatban van néhány feltételezés. Ezek a feltételezések visszanyúlnak a Felvilágosodás korára, amikor is olyan gondolkodók, mint például Adam Smith, Marquis de Condorcet, stb. szembehelyezkedtek a középkori kereszténységgel, amelynek tanai szerint a bűnös emberi lénynek kevés joga volt az élethez, és isten kegyelmétől várta a megváltó másvilágot. A felvilágosodás szerint az ember a természet része, racionális, önrendelkező, nyereségre törekvő lény. Az egyed érvényesülése a határtalan anyagi fejlődéstől függ, még itt a földön. Ebből a nézetből nőttek ki a nemzetállamok, ahol alapvető joggá vált a magántulajdon birtoklása. Ebből nőtt ki az ipari forradalom. Igen, de ez az emberi tulajdonság okozta a gazdasági válságot és fordítja egymás ellen a résztvevőket. Egyszerűen kifejezve, győzött az emberi kapzsiság, a potenciálisan katasztrofális következmények ellenére, amelyek az emberiség és a Föld jövőjét megkérdőjelezik. Ha az emberi természet valóban az, amit a felvilágosodás filozófusai hirdettek, akkor halálra vagyunk ítélve. Egyszerűen elképzelhetetlen egy fenntartható globális gazdaság megteremtése. És akkor most itt be is fejezhetném a posztot….

Csakhogy itt van egy szalmaszál, amibe szerintem belekapaszkodhatunk. Az agykutatás legújabb eredményei arra ösztönöznek egyeseket, hogy átgondolják a régen dédelgetett ismertetőket az emberi természettel kapcsolatban. Biológusok arról iparkodnak meggyőzni minket, hogy léteznek tükör-neuronok, az úgynevezett „empátia neuronok”, amelyek lehetővé teszik, hogy megtapasztaljuk mások érzéseit. Ennél is tovább mennek, szerintük az ember a legszociálisabb állat, aki társaival kapcsolatteremtésre, és érzelmileg közelkerülésre törekszik. Ezek után a szociológusok törték ki a nyakukat, hogy a biológusok segítségére siessenek, és elkezdték áttekinteni a történelmet egy empátia szemüvegen keresztül. És láss csodát, mit találtak? Olyan, korábban elrejtőző emberi tetteket, amiből az következik, hogy az emberi evolúció nem csak a természeten való felülkerekedést hozta ki belőlünk, hanem az empátia felfokozását és mások felé történő kiterjedését is. Állítólag egyre több jelet látni arra, hogy alapvetően megértők vagyunk, aminek messzemenő következményei lehetnek az egész társadalomra, azaz meghatározhatja fajunk sorsát, természetesen a jobbik irányba. Tehát nincs másra szükség, mint egy globális empátia megteremtésére, aminek segítségével egyetlen generáción belül feléleszthetjük a globális gazdaságot és újraéleszthetjük a bioszférát.

Én azonban inkább úgy gondolom, hogy az ember egy csodálatos lény, de egészen más aspektusban. Vagy nem nézünk szembe a kellemetlenséggel, vagy ha ez nem lehetséges, akkor kitalálunk valami mesét. Ez a mese természetesen alkalmazkodik a korhoz. Ma nem hozunk áldozatot az istennek, hogy ezt vagy azt megtegye nekünk. Ma nincs ráolvasás, vagy mágikus kézrátétel. Ma a tudósok jól felszerelt laboratóriumokban kutatnak, és kutatási eredményeiket publikálják, nem egyszer megrendelt végeredménnyel. Marad tehát az önpusztítás. Az agykutatók pedig meséljék el a bankároknak, amikor éppen kilakoltatnak egy családot, hogy nekik is vannak empátia neuronjaik, csak (szerintem) a pénztárcáikban tartják.

__________________________________________________
__________________________________________________
_________________________

VIP. 24.

Aki még nem hallott volna róla, a Darwin-díjat 1985-ben  Wendy Northcutt, amerikai tudós alapította, azok számára, akik jelentősen hozzájárulnak az emberi evolúcióhoz azzal, hogy kiirtják önmagukat, még mielőtt utódokat hozhatnának létre. Az elimináció oka minden esetben az egyed szélsőséges hülyesége. Ezek az emberek tettükkel bizonyították, hogy utódnemzésre totálisan alkalmatlanok. Akkor most jöjjön a 2013 év tíz leghülyébb tette (és ne feledd, ezek az emberek közöttünk élnek és különben képesek szaporodni).

Az első helyezettet: A kaliforniai Long Beachen egy rabló rásütötte fegyverét a leendő áldozatra. Azonban a pisztoly csütörtököt mondott, egy kattanás, aztán semmi. A rabló csodálkozva nézett bele a pisztoly csövével és újra meghúzta a ravaszt. Ez alkalommal a fegyver hibátlanul működött.

Az első tíz eset angol nyelvű ismertetése alább olvasható. A 2-10. eset magyar nyelvű fordítását automatikusan elküldöm az adakozóknak. Akiknek nem küldöm el, de kíváncsiak, és nem értik az angolt, azok természetesen beléphetnek az adakozók elképesztően népes táborába. 😀

1. When his .38 caliber revolver failed to fire at his intended victim during a hold-up in Long Beach, California would-be robber James Elliot did something that can only inspire wonder. He peered down the barrel and tried the trigger again. This time it worked.
2. The chef at a hotel in Switzerland lost a finger in a meat cutting machine and after a little shopping around, submitted a claim to his insurance company. The company expecting negligence sent out one of its men to have a look for himself. He tried the machine and he also lost a finger. The chef’s claim was approved.
3. A man who shoveled snow for an hour to clear a space for his car during a blizzard in Chicago returned with his vehicle to find a woman had taken the space. Understandably, he shot her.
4. After stopping for drinks at an illegal bar, a Zimbabwean bus driver found that the 20 mental patients he was supposed to be transporting from Harare to Bulawayo had escaped. Not wanting to admit his incompetence, the driver went to a nearby bus stop and offered everyone waiting there a free ride. He then delivered the passengers to the mental hospital, telling the staff that the patients were very excitable and prone to bizarre fantasies. The deception wasn’t discovered for 3 days.
5. An American teenager was in the hospital recovering from serious head wounds received from an oncoming train. When asked how he received the injuries, the lad told police that he was simply trying to see how close he could get his head to a moving train before he was hit.
6. A man walked into a Louisiana Circle-K, put a $20 bill on the counter, and asked for change. When the clerk opened the cash drawer, the man pulled a gun and asked for all the cash in the register, which the clerk promptly provided. The man took the cash from the clerk and fled, leaving the $20 bill on the counter. The total amount of cash he got from the drawer… $15. [If someone points a gun at you and gives you money, is a crime committed?]

7. Seems an Arkansas guy wanted some beer pretty badly. He decided that he’d just throw a cinder block through a liquor store window, grab some booze, and run. So he lifted the cinder block and heaved it over his head at the window. The cinder block bounced back and hit the would-be thief on the head, knocking him unconscious. The liquor store window was made of Plexiglas. The whole event was caught on videotape.
8. As a female shopper exited a New York convenience store, a man grabbed her purse and ran. The clerk called 911 immediately, and the woman was able to give them a detailed description of the snatcher. Within minutes, the police apprehended the snatcher. They put him in the car and drove back to the store. The thief was then taken out of the car and told to stand there for a positive ID. To which he replied, “Yes, officer, that’s her. That’s the lady I stole the purse from.”
9. The Ann Arbor News crime column reported that a man walked into a Burger King in Ypsilanti, Michigan at 5 A.M., flashed a gun, and demanded cash. The clerk turned him down because he said he couldn’t open the cash register without a food order. When the man ordered onion rings, the clerk said they weren’t available for breakfast… The frustrated gunman walked away. [*A 5-STAR STUPIDITY AWARD WINNER]
10. When a man attempted to siphon gasoline from a motor home parked on a Seattle street by sucking on a hose, he got much more than he bargained for. Police arrived at the scene to find a very sick man curled up next to a motor home near spilled sewage. A police spokesman said that the man admitted to trying to steal gasoline, but he plugged his siphon hose into the motor home’s sewage tank by mistake. The owner of the vehicle declined to press charges saying that it was the best laugh he’d ever had and the perp had been punished enough!

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________

Tibor bá’ online

167 év késéssel, múlt pénteken temették volna el a „Hely mi a kő tyúkanyó kend” alkotóját, aki, mint tudjuk, nem akart párnák közt meghalni. Na, ez sikerült neki. A temetése viszont megint nem sikerült, mert a hajdan volt kazán király képtelen volt felszámolni a költő körül fonódott nemzetközi konspirációt.

Az esemény elmaradásáról az INDEX számolt be élvezhető humorral, mert a hírt, a szatírán kívül, más műfajban nem lehet közzétenni. Volt néhány eget verő poén is azok részére, akik 20-30 éve is figyelemmel kísérték az eseményeket. Így került sor például Spéter Erzsébetre és a női csontváz többi szereplőjére. Se mások poénjait nem kívánom megismételni, se humorizálásban nem szeretnék bárkivel versenyezni. Én egy egészen más aspektusra szeretnék rámutatni.

Megfigyeléseim szerint ennek a sokat szenvedett nemzetnek beteg a lelke. Nem azért beteg a lelke, mert sokat szenvedett, hanem azért, mert amikor lett egy történelmi lehetőség a pechszéria megszakítására, akkor a nyakunkba ültettünk egy minden mértéket felülmúló arcátlan bandát. Nem, nem Orbánra gondolok, hanem az összes politikusra, akikhez 1989-óta volt szerencsénk, vagy inkább szerencsétlenségünk. Ezek egymástól semmi másban nem különböznek, mint a nemzetellenes arcátlanság, korrupciós lopás fokozataiban.

Ez a lelki beteg, porig alázott, a nincstelenségbe rabolt nemzet a múltba kapaszkodva, körme szakadtáig próbál előkaparni valami olyat, ami nem megosztó, dicsőséges, büszkén felvállalható nemzeti hős, ráadásul kisgyerek korától ismer.

A múlt század nyolcvanas éveinek a végén a Petőfi csontváz egy rosszul előadott vicc volt, amiben néhány, enyhén hibbant magyarkodón kívül senki se hitt, pláne a MTA szakvéleményei után. Most viszont a beszámoló szerint a pénteki, meg nem tartott temetésre tízezreket vártak. Tízezrek nem csak elhitték, hogy a Szibériában kiásott női csontváz Petőfi Sándor földi maradványai, de hajlandók lettek volna leróni tiszteletüket egy nyilvánvaló beugratás előtt. A dolog akkora képtelenség, hogy más magyarázat egyszerűen nincs. Minden esetre egy újabb bizonyíték, hogy az emberi hit bármit képes áthidalni.

__________________________________________________
__________________________________________________
________________________

Tibor bá’ csodálatos női

Tizenöt éves kamasz voltam, amikor Rákosi bevezette a koedukációt, ami napjainkban olyan természetes, mint a kék ég. Mi azonban előtte hason korú lányokat csak a templomban láttunk vasárnap reggel, és akkor is legfeljebb 20 méter távolságból, térdelve, összekulcsolt kézzel. Szeptembertől pedig ott ült mellettem a padban egy ilyen távolról bámult csoda, a féléve kinőtt blúzát a pattanásig feszítő mellekkel. Én meg épp akkoriban fedeztem fel, hogy az egyik testrészem napjában háromszor-négyszer minden különösebb ok nélkül eredeti méretének ötszörösére duzzad, okkal pedig tízszeresére.

Gyorsan kiderült, hogy az említett biológiai elrendezést a lányok is észrevették, és huncut módon ki is használták. Ács Mari, szalmaszőke osztálytársnőm a melegre való tekintettel egy szál japánujjú blúzban hajlongott jobbra-balra, hogy minél többen, minél hosszabb ideig bámulhassuk nem oly nagyon rég kifejlődött, formás melleit. Kőrösmenti Erika azt se bánta, ha anyányi kebleit néha-néha meg is fogtuk, sőt, láthatóan élvezte, hogy odavagyunk az élményért.

Aztán teltek a hetek, és tapasztalataink a másik nemet illetően egyre csak szélesedtek. A fiúk közül volt, akinek ment a matek, volt, akinek nem, de a lányok kivétel nélkül mind segg hülyék voltak hozzá. Ezzel szemben oroszból fújták a ragozásokat, pedig nem is magolták őket. Mi izzadva rohangáltunk tornaóra alatt, míg a lányok közül 4-5 mindig az osztályban maradt, mert néhány napra fel voltak mentve a torna alól. Az órák közti szünetben mi a folyosón ugráltunk, és válogatás nélkül lökdöstük fel egymást. Eközben a lányok a kihajtott ablakokat tükörnek használva, hajtincseiket igazgatták, mert a magyartanár alig múlt 30 éves, és ráadásul agglegény volt.

Szóval a napnál is világosabb volt, hogy férfi és nő minden, csak nem egyforma. Ugyanakkor a megosztott világ mindkét felén pont az ellenkezőjét hirdették. Nálunk traktorokba ültették a lányokat, illetve felkergették őket a 8 méteres villanyoszlopok tetejére, hogy vagy szerelnek, vagy agyonüti őket az áram. Nyugaton elindult a feminista mozgalom, aminek célkitűzéseinél természetellenesebbet nem talált ki a világ. Az emberiség gőzerővel ment neki a család szétdúlásának, ami nagy vonalakban sikerült is, nyakunkba zúdítva ezer és egy problémát.

Mindezek ellenére a lányokkal hamar összeszoktunk, akik egész nap azokról a 4-5 évvel idősebb fiúkról meséltek egymásnak, akikkel éppen „jártak”. Minket ilyen kegyben, természetesen, eszük ágában se volt részesíteni. Persze ez a helyzet 3-4 év múlva gyökeresen megváltozott, amikor is megtapasztaltuk, hogy a női „közelség” messze nem fenékig tejfel, sőt, egyenesen kibírhatatlan lenne, ha a természet nem gondoskodna vérünk tesztoszteronszintjének viszonylag magasan tartásáról. Így aztán hamarosan kiderült, mennyire igaz, hogy „ha a fasz feláll, az ész megáll”.

Egyenlőség ide, egyenlőség oda, a magam részéről serdülőkorom kedvencével, G.B Shaw-val értettem egyet, aki híres „nőgyűlölőként” tett néhány érdekes megállapítást. Egy helyen azt írta, hogy a férfi és a nő sohase értheti meg egymást, mert mind a kettő mást akar, a nő a férfit, a férfi pedig a nőt. Az aforizma nyilvánvaló alapját az emberi faj hímjének és nőstényének a fentiekben vázolt alapvető különbsége adja. Mert különbség bizony van, az ok pedig nem más, mint az evolúció.

De egyelőre maradjunk a nagy színdarabíró megállapításánál. Ugyanis jól hangzik, de nem igaz. A nőnek nem a férfi kell, hanem az, amit nyújtani tud. A férfinek nem a nő kell, hanem az, amire használhatja. Ez utóbbival kapcsolatban a feministák egyetlen alkalmat se szalajtanak el, hogy rá ne mutassanak, szex-objektumként mennyire kihasználjuk őket. Szívük joga, de ajánlanak-e ésszerű megoldást? Aligha. Azzal, hogy „minden nő egy büdös kurva” vagy „a férfiak mocskos disznók” semmire se megyünk.

Persze, az a férfi, aki éjt nappallá téve összehoz egy lakást, majd neje kirakja belőle, és még a gyerekét se nagyon láthatja, a fenti megállapítással nagyon is egyetért, csakúgy, mint az a nő, akit 45 évesen három gyerekkel elhagynak egy 25 éves pipiért. Na jó, de a 25 éves pipi is egy nő. Szóval hol van az igazság?

Szélmalomharc ez a javából, elsősorban azért, mert százmilliók válnak boldogtalanná, aminek egyetlen oka van: mindkét nem ösztönösen cselekszik, és ezek a cselekedetek nem egyszer keresztezik egymást, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy a női viselkedés olyan sokszínű, mint maga a világ. Ebből fogok még néhányat bemutatni, sokak szórakoztatására vagy éppen tanulságára.

__________________________________________________
__________________________________________________
________________

Tibor bá’ online

Nagyapám disznóölését néhányszor alaposan végignéztem. Ő a kolbászba sertéshúst tett, némi szalonnát, sót, paprikát, köménymagot. Aztán megfüstölte. Manapság törvény (vagy talán csak rendelet) írja elő, hogy élelmiszer terméken fel kell tüntetni, mi van benne. A hentesnél kapható kolbászban is a főtétel a sertéshús és a szalonna, de belecsempésznek egy kis vágóhídi hulladékot is, és alaposan feljavítják tartósítószerrel, savanyúságszabályozóval, modifikált (nem ám módosított) keményítővel, (kapaszkodj meg!) cukorral, meg fűszerekkel (gondolj, amit akarsz). A virslik, parizerek, szóval a pépesített hústermékek esetében a helyzet még ennél is sokkal rosszabb, például pépesített csirkebőr, sertés bőr – szintén pépesítve.

Elhatároztam tehát, hogy legyártom a saját kolbászomat. A hentes kisiparostól megkérdeztem hajlandó-e nekem 10 kg sertés combot ledarálni. Hajlandó lett volna, de csak finom lyukú profilvasa volt. Nekem nagy lyukú kellett volna, mert az igazi parasztkolbászban apró hússzemek vannak, nem pép. A hetes közölte velem, hogy nincs rá kereslet, és ő nem szerzi be, mert nem éri meg. Vettem tehát egy régi vágású, kézi húsdarálót, nagy lyukú profilvassal. Nem volt drága, 3000 forint, bár többet valóban nem ért, mert húsdarálásra a két egymással nyíró hatást kifejtő alkatrész erre alkalmatlan, pedig egyéb más funkciója nem lett volna. A profilvasat és a kést elvittem egy Minitman nevű szolgáltató mindeneshez, aki elvállalta a kettő összeköszörülését 3700 forintért, hogy a flegmán és olcsón legyártott darálót használni is lehessen. Ezt természetesen sokalltam. A pasi azt mondta, ő csak alkalmazott, de a helyzet az, hogy ehhez egy igen drága síkköszörű kell, aminek a fenntartása költséges, nekik csak ilyen árak mellett éri meg a vállalás, és kell várni rá egy hetet, mert valami központi helyre gyűjtik össze az összes vállalást az egész országból, másképp nem éri meg. Magyarul a profit hajhászólás komoly mértékben hozzájárul ahhoz, hogy el legyen szarva az életünk.

Gyerekkoromban az utca végén egy pincehelyiségben honolt egy cipész, aki mindenféle javítást, talpalást, sarkalás elvállalt a lábbeli vételárának az aprócska tört részéért. Munkája mindig volt, de azért aznap estére, vagy másnap délelőttre mindig minden készen volt. A cipész sose lett gazdag, sose ment nyaralni Horvátországba, de láthatóan kellemes, kedélyes életet élt, és a jelek szerint meg volt elégedve a sorsával. Ezzel szemben, ha ma, valami apróságot javítani kell egy cipőn, mondjuk leesett róla a csat, akkor a javítás költsége sok esetben a cipő vételárának kiteszi a negyedét, vagy inkább a felét. Le van szarva, hordom csat nélkül, vagy az egészet kidobom a szemétbe. Ma senki se akar kellemesen élni, mindenki kaszálni akar.

Már egy ideje a karórák nem rugóra működnek, nem kell őket esténkét felhúznak, mert be van építve egy 30 forintos elem, az hajtja az órát 1-2 éven át. Ha esetleg a kedvenc karórád beesett a Balatonba és venned kell egy másikat, ki fog derülni, hogy különösebb márka nélküli, jó minőségű órát kapsz 3000 forint körül, természetesen a 30 forintos elemmel együtt. A meglepetés akkor jön, amikor egy szép nap reggelén késel egy órát a munkahelyeden, mert az órád lelassult, biztos jele az elem kimerülésének. Délután betérsz egy óra-ékszer boltba az elem kicseréltetése végett. Ha nem kérdezed meg előre, hogy mennyibe fog kerülni, alapos meglepetés fog érni. A 30 forintos elemet 700 forintért helyezik be, amennyiben hagyod. Igen ám, de ki tudod-e nyitni a hátsó fedelet. Ugyanis ők arra spekulálnak, hogy nem tudod, és akkor kaszálnak egy nagyot. Ha pedig elromlana a karórád és meg akarnád javíttatni, hahotázva röhögnének rajtad. „Uram, egy új óra fele annyiba kerül, mint a javítás.” Hogy-hogy. Másképp nem éri meg.

Valamelyik nap elmentünk a Budakeszi határában lévő vadasparkba. Nézelődés után a park mellett találtunk egy nagyon nívós éttermet, ahová betértünk ebédelés végett. Érdekes volt látni a kb. 120 ember befogadására alkalmas, vadászkastély utánzatú, teljesen üres éttermet. Első látásra azt hittem, hogy nem üzemel, de igen. Ebéd után kértem a számlát és bankkártyával fizettem. A számlával együtt kihozták a kütyüt is, hogy beírjam a PIN kódomat. Kicsit még régi vágású vagyok, úgy tudom a pincérek főleg a borravalóból élnek, vagy Ausztriában dolgoznak. Megkérdeztem tehát a felszolgálót, hogy a borravalója benne van-e a végösszegbe, mert egyes helyeken felszámolnak 10 százalékot. Nem uram, nincs benne. Ekkor benyúltam a zsebembe és kivettem egy 200 forintost, amit átnyújtottam – ez a magáé. A pincér vágott egy fanyalgó pofát, jól lehet elmehettem volna borravaló osztogatás nélkül is. Kamasz koromban fával-szénnel fűtöttünk télen. A tüzelőt ősszel meg kellett rendelni, amit lovas kocsival kihoztak, és két markos legény, akiket a fuvaros alkalmazott, lehordta a pincébe. Egy ilyen alkalommal az apám elővett a zsebéből egy doboz Szimfóniát, kivet belőle 5-5 szál cigarettát és borravaló gyanánt átadta őket a két trógernak, akik megköszönték és mentek a dolgukra. Később az anyám szemrehányást tett az apámnak, hogy igazán adhatott volna nekik egy egész csomaggal. Apám azt válaszolta, hogy annak idején ő még ennyit se kapott, és örült, hogy felvették inasnak.

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________

Tibor bá’ szatirikus online

A közhiedelem szerint egyes emberek forognak a sírjukban. Szép emberi szokás, de remélem, én nem fogom követni. Ismerek viszont egy Marx Károly nevű pasit, aki fittyet hányva a szokásnak forgolódás helyett hülyére röhögi magát, még a könnyei is kicsordulnak. Nem azért mert a Das Kapital című művével bizonyítottan antikapitalista volt, és ennek ellenére Londonban, a korai kapitalizmus fővárosában temették el. Hanem azért mert a világot egy Tőke nevű kísértet szelleme járja át. Átjárja? Hülyeség, uralja és irányítja.

Huszonöt éve még azt tanították, hogy „tőkésnek” lenni csúnya dolog, és mi meg voltunk győződve róla, hogy csúnya ide, csúnya oda, azért mégiscsak jó lenne tőkésnek lenni. Akkor még nem tudtuk, hogy az egész koncepció, úgy ahogy van, rossz. Mert mindenki, minden egyes ember tőkés, és ugye valamennyien nem lehetünk csúnyák. Ugyanis nem attól tőkés valaki, hogy milliárdjai vannak, hanem attól, hogy pénzre, egyre több pénzre iparkodik szert tenni. Márpedig ez alól nincs kivétel, mert mint írtam a Tőke nevű elvont fogalom irányítja az egész emberiséget. Egyszerűen uralkodik rajtunk. A célja pedig nem más, mint ami minden lénynek célja, a szaporodás. De a Tőke – vesszük észre, nem kis riadalommal – jobban szaporodik, mint bármely biológiai élőlény, és csupán egyetlen célja van, a proliferáció. Ha ezt a célt szabadság jogokkal éri el, akkor azt segíti elő, ha szólásszabadsággal, akkor azt vívja ki, ha cenzúrával, akkor betiltja a sajtószabadságot, ha népirtással, akkor anyagi juttatásban részesíti a kegyetlenkedőket, ha igazságszolgáltatással, akkor nemzetközi bíróságok finanszírozásával, ha diktatúrával, akkor demokratikus országok felforgatásával, ha menekült áradat befogadásával, akkor segélyek küldésével, ha a nyersolaj hiány megszüntetésével, akkor megszállással vagy atombomba bevetésének a kilátásba helyezésével, és így tovább.

A Tőke olyan, mint a vírus, addig szaporodik, amíg meg nem öli azt, akiben szaporodik. Pillanatnyilag a Tőke célja az emberiség kiirtásához vezető út megteremtése, mert ezen az úton haladva tud a Tőke a lehető legjobban szaporodni. Aztán velünk együtt majd a Tőke is kipusztul, mint az agyhártyagyulladás vírusa, amikor meghal a beteg, de addig Marx Károly csak röhög, csak röhög, csak röhög tovább.      

___________________________________________________
___________________________________________________
________________________________

Tibor bá’ online

Aki olvasta a „Van-e jövőnk?” című könyvemet, az tudhatja, hogy az én vízióim szerint az emberiségre egyazon időben számtalan fatális végzet leselkedik, és közülük bármelyik bekövetkezhet. Pillanatnyilag a gazdasági összeomlás látszik a legvalószínűbbnek, de ez nem jelenti azt, hogy januárban nem söpörhet végig a világon egy vírusos betegség negatív tizedeléssel, azaz nem minden tizedik ember hal bele, hanem minden tizedik éli túl. A következőkben leírom elképzelésemet egy III. világháború lefutásával kapcsolatban, ami messze nem tekinthető lehetetlennek.

Az űrtechnológia olyan óriási léptékkel halad előre, hogy az átlagember alig tudja követni. De ha arra gondolunk, hogy néhány tízezer forintért bárki vehet egy GPS-re támaszkodó útirányt meghatározó mütyürt, akkor elképzelhető, hogy ezen a téren mit tud elérni a Pentagon és persze a nyomukban lihegő kínaiak. De míg az amerikaiakról mindent feltételezünk, elsősorban az elsöprő elektronikai fölényüket, a csendes kínaiakról semmit se tudunk. Egy dolog viszont biztos, a ferde szeműek ambíciója és kitartása példaértékű.

2015 szeptember 1. GMT 12:01. Az Amerikai Légierő előretolt keleti bázisának az egész falat betöltő kijelzője meglepetésszerűen hirtelen elsötétedik. Az ügyeletes tiszt első gondolata, hogy áramkimaradás lépett fel, de ezt rögvest elhessegeti magától hiszen a tartalék tápegységnek azonnal át kellett volna venni a szerepet. Idegesen a telefonkészüléke után nyúl, hogy felvegye a kapcsolatot a Texasi Ciber Parancsnoksággal, de ez lehetetlennek bizonyul. A Ciber Parancsnokságnak meg van a maga problémája, saját kijelzőiken hirtelen bináris kódok cikáznak át, aminek forrása nem lehet más, mint a Kínai Népköztársaság Hadászati manipulációja. Vélhetően a kínaiak átvették az irányítást egy napfényelemmel hajtott amerikai robotgép felett, amely éppen most szeli át 20.000 méter magasságban a Koreai félsziget és Japán közötti távolságot.  Kínai utasításra az amerikai robotgép az összes nukleáris robbanófejjel ellátott rakétáját vaktában  kilövi a nyílt tenger felett, melyek aztán percekkel később becsapódnak a Sárga-tengernek egy elhagyott részén és felrobbanás nélkül a tenger fenékre süllyednek. Ezzel egy jelentős hadászati erőt képviselő amerikai támadó fegyver hatástalanítása befejeződött.

Az orvtámadásról a Pentagon azonnal értesíti a Fehér házat, az elnök hezitálás nélkül kiadja a parancsot és a támadásra ellentámadásba lendül az amerikai hadigépezet. A Ciber Parancsnokság meg van róla győződve, hogy az F-6 „frakcionált, szabadon repülő” műholdrendszerük behatolással szemben abszolút védelem alatt áll. A Kaliforniai Légierő Parancsnoksága elküldi a beindító kódot az X-37B űrrepülőrajnak, amelyek 400 km magas pályán keringenek a Föld felett. A cél  35 kínai műhold azonnali megsemmisítése. Azonban az X-37B kontroll egysége az indító parancsra nem engedelmeskedik, az aktiválás meghiúsul. A Légierő parancsnokságán pánik tör ki. Első redakciójuk a  Falcon Hypersonic Cruise Vehicle gépek bevetése 160 km magasságban a Csendes-óceán felett. Húsz perccel később a gépek parancsot kapnak a közeli pályán keringő kínai műholdak lelövésére. A kódolt parancsra a gépek nem reagálnak.

A kínai szuper vírus tovább fertőzi az amerikai F-6 műholdrendszert, mialatt az amerikai második generációs szuper számítógép-kaszkád képtelen feltörni a kínaiak mesterkódját. GPS jelek nélkül az amerikai flotta szinte tehetetlen. Az anyahajók a Csendes-óceánon hatalmas átmérőjű körbe navigálnak, mint a sivatagba veszett emberek. Az amerikai vadászbombázók nem tudnak felszállni. Korábban fellőtt robotgépek üzemanyaguk fogytával sorba a tengerbe vesznek. Egyszeriben világossá vált, hogy Amerika elvesztette az űr feletti uralmát, anélkül hogy erről korábban a leghalványabb sejtése lett volna. A világon  70 éven át uralkodó, megkérdőjelezhetetlen szuper hatalom hadereje csúfos vesztese lett a III. világháborúnak anélkül, hogy egyetlen katona életét vesztette volna, és ezzel beindult a kínaiak évszázada.

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_________________________________

Tibor bá’ online

A közgazdászok gazdaságtörténelemmel kapcsolatos rövid és hosszú távú megfigyelései szerint a piacgazdaságnak nincs kielégítő alternatívája a társadalom szegényebb és a gazdagabb rétegei részére egyaránt. És akkor most jön a svédcsavar. Azonban a piaci elvek alkalmazása nem esik egybe a szabályozás alól kivont kapitalizmussal, amit a liberálisok oly nagyon szeretnek. Egy ilyen szabadjára engedett rendszer a megfigyelések szerint nem képes önmagát szabályozni se mikró, se pedig makró szinten. Mindegy hol próbálkoztak vele, szisztematikusan elviselhetetlen egyenlőtlenségeket hozott létre. Ráadásul ezek az egyenlőtlenségek nem a sajnálatosan megfizetendő árak voltak ahhoz, hogy technológiai fejlesztések, vezetési újítások szülessenek, ehelyett működésre kénytelen elégtelenségekhez vezettek.

Erre az állításra meggyőző bizonyítékul szolgált az USA 2001-2008 közötti visszaesése. A kiemelt vezetők fizetési átlaga és az alkalmazottak fizetési átlaga közötti normálisnak mondható 1:40 arány 1:400-ra ugrott fel, miközben az ipari termelés csökkent, növekedés helyett.

Ebből következik, hogy a gazdaság szereplőit hatékony szabályozás alatt kell tartani. A liberálisok nem csak érzelmi kriplik, de egyben rossz tanácsadók is. Természetesen most Milton Friedmanra és Friedrich Hayakra gondolok. Az a borzalom, aminek bekövetkezésétől annyira tartanak, nem Dzsingisz Kan vagy Lenin-Sztálin-Maó, esetleg Hitler-Mussolini, hanem központosított országok modern világa. Gondoljunk Svájcra, a skandináv országokra. Miért van, hogy az ott élőket megkérdezve a többség boldognak vallja magát, és élvezi a széleskörű szólásszabadságot és a szabad véleménynyilvánítást.

A történelemkönyvekben George W. Bush neve mellet az fog állni, hogy az USA első 234 évében ő volt a leghitványabb elnök. Tevékenységének legnevezetesebb következménye, hogy az amerikai társadalom  a politikai középmezőnyről átcsúszik a baloldalra. Amennyiben az amerikai nép radikalizálódik, az a republikánusok által kiharcolt dereguláció miatt fog bekövetkezni.

Igenis a törvényhozásnak szabályozni kell (ésszerű szabályozásra gondolok) a pénzpiacot, a multikat, a konglomerátumokat a makró gazdaság stabilizálása érdekében. És bizony a költségvetésnek sakkban kell tartani az egyenlőtlenség ördögét. Hozzá kell azonban tenni, hogy egy központosított rendszer igen nagy kárt okozhat, ha túl szigorúan szabályoz az egyenlőtlenség megszüntetése érdekében. Az igazi cél a méretre szabott, központosított államhatalom, aminek a hosszútávú fenntartása alig képzelhető el. És akkor előveszem a vesszőparipámat. Bármilyen jól rendeznek is el egy demokratikus köztársaságot, a hatalomra kerülők a nyakukat fogják törni, hogy valahogy kikerüljenek a szabályozás alól és hatalmas személyes nyereségre tegyenek szert. Ez az oka annak, hogy kormányok ugyan válthatják egymást, de a köznépnek aligha lesz jobb a sorsa.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
________________________________

Tibor bá’ online

Nem egész hét évvel ezelőtt Madame Tussauds megnyitotta berlini kiállítását. A nyitás után szinte perceken belül a tömegből előugrott egy volt rendőr és Hitlert, jobban mondva Hitler viaszfiguráját lefejezte – olvastam a Der Spiegelben. – Abban tökéletesen biztos voltam, hogy ez a hír magyar újságban nem fog megjelenni, mert valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a magyar újságírók nem tájékoztatják a magyar olvasókat, hanem manipulálnak velük. Hitler lefejezésének magyar reakciója kifürkészhetetlen, még az is lehet, hogy tüntetni fognak mellette Abaúj-Zemplénben,  akkor tehát ne vegyük műsorra. Madame Tussauds panoptikumát a francia forradalom után indította be és ma már London egyik legnagyobb látványossága. A belépő sose volt olcsó, ma meg már különösen nem az, ennek ellenére a pénztára előtt 80-100 méter hosszú sor esőben, jó időben a sor vége a City-ben van 😀 . Ez tehát egy gazdasági vállalkozás, ahol kitűnő művészek élethű figurákat készítenek, maximális körültekintéssel és precizitással, amit a közönség egyértelműen díjaz (lásd az alábbi képet) Politikáról szó sincs, nem csak hírességek, de hírhedt történelmi figurák is bekerülnek, és csak akkor olvasztják be őket, amikor a közérdeklődés már nem tart rá igényt, de akkor kegyetlenül, függetlenül attól, hogy mennyi munka van benne.

Hitler viaszfigurájának kiállítását hatalmas vihar előzte meg, mert sokan úgy gondolták, hogy az emberiségnek ekkora szenvedést okozó embert el kellene felejteni (hogy még csak ne is tanuljunk belőle 😀 ). Madame Tussauds azonban ellenállt. Véleményük szerint egy történelmi figuráról egyetlen egy dolog számít, hogy mekkora hatása volt a történelemre, nem pedig az, hogy ez a hatás jó volt-e vagy gonosz.

Minden esetre a napokban Hitler visszakerült a helyére, de már csak vastag üvegtáblán keresztül lehet szemlélni és két biztonsági őr állandó jelleggel ott áll két oldalán. Különben Madame Tussauds szóvivője szerint, Hitler jelenléte, távolléte, vagy újbóli kiállítása a kiállítás forgalmát nem befolyásolta.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_______________________________

Tibor bá’ online

1945-ben, a világháború befejezésekor 12 éves voltam, és megragadta a fantáziámat a legújabb sláger, a Három Aranyásó. Kezdjük vidáman a hetet, hallgassátok meg Kazal László előadásában:

Lássuk, mit is hallottunk. A közös cél érdekében 3 elvetemült ember megölt egy negyediket, és elvette az aranyát. Vagyis 3 összefogott a negyedik ellen. Aztán kettő fogott össze a harmadik ellen, majd mindegyik ki akarta nyírni a másikat, de ez balul sült el. Nekem, mint gyereknek feltűnt, hogy egy darabig összefognak, aztán pedig minden külső ok nélkül, mindenki fordul mindenki más ellen. Ha ezt előre tudom, nincs értelme a stiklihez segítőket keresni. De ne menjünk vissza ilyen messzire a múltba. Ki látta az Olasz Melót? (érdemes megnézni) Nagyszerű film. Zseniális szakemberek fognak össze és egy hatalmasat rabolnak, aztán egymástól is. Ha szükséges lenne, fel tudnék még hozni számtalan remekművet, amelyekben közös lenne az, hogy egy bizonyos piszkos terv végrehajtásához többen összefognak, de a kivitelezés után összekapnak. Úgy tűnik, ez mélyen benne ül az emberi alaptermészetben. Hányszor volt a történelemben, hogy a szövetségesek körül valamelyik csak akkor szállt be a harcba, amikor a másik már majdnem elesett. Ezt tette Amerika is, amikor 1944.június 6-án megnyitotta a második frontot, amit másfél évvel korábban, 1943 januárjában ígért meg Sztálinnak. Háborúban másfél év sokat számít. Sztálin ezen késés miatt 15 millió katonáját vesztette el.

Ha az én kiértékelésem, vagyis, hogy ez az Emberi psziché egy mélyen ülő tulajdonsága, akkor erősen megkérdőjelezhető, hogy 300 (nem 3) család össze tud-e fogni egy bizonyos közös cél érdekében, ami a „közhiedelem” szerint az emberiség létszámának számukra legkedvezőbb értékre való visszametszését jelentené? A válaszom az, hogy talán, de azt teljesen kizártnak tartom, hogy éveken, évtizedeken keresztül töretlenül fennmaradjon a közös cél, eredeti állapotában, hogy ne legyenek egyéni oldalérdekek, hogy ne legyenek a csoporton belül klikkek, széthúzás, megtorpedózás, a részletek egyéni átértékelése, hogy a 300 fős csapat ne essen szét darabokra. Hogy miért tarom kizártnak? Mert most már 70 éven keresztül állandóan ezzel találkozom.

A világ-elit összeesküvése az emberiség ellen azért olyan népszedrű, mert a külső (ámbár felületes) jelek efelé mutatnak. Erre találtam én ki évekkel ezelőtt az esernyő analógiát: Az emberek mennek az utcán, majd hirtelen elered az eső. Erre számtalan járókelő kinyit egy ernyőt és az esernyő alatt folytatja az útját. Ez úgy tűnik, mintha egy titkos központból kaptak volna parancsot az ernyő kinyitására, miközben valójában az történt, hogy mindentől és mindenkitől függetlenül döntöttek úgy, hogy nem kívánnak megázni, ha már az ernyő kéznél van. De ezt láthatjuk számtalan más esetben is. A tőzsdén egyszer csak zuhanni kezd egy bizonyos részvény ára. Nem a Rothchild bankház adott erre titkos utasítást, mindössze a sok ezer befektető úgy gondolta, hogy mivel a részvények mögött lévő gyár egy robbanás következtében félig leégett, akkor aligha fognak osztalékot fizetni jó pár éven át. Ez  mellett természetesen vannak közös érdeklődésre igényt tartó tényezők. Most például az összes olyan bank, akiknek Görögország tartozik, követeli a görög megszorításokat. De még az olyan bankok is, akiknek nem tartoznak, mert nekik is tartoznak valakik, és nem jó ötlet szolgálni számukra precedenssel. Ehhez nem kell a Bilderberg csoportnak összeülni, és határozatot hozni. – Időnként összeülnek? Hát persze, és kurva jól érzik magukat egymás között. Mi is fogunk tartani egy blogtalálkozót (már jó néhányat tartottunk). Történt valami? És ha valamiben megállapodtunk volna, azt maradéktalanul be is tartottuk volna? Egy fenéket. Mindenki az időközben előállott saját érdeke szerinti változtatott volna rajta. Figyeljétek meg, az emberek szerződéseket kötnek a pillanatnyi érdekeiknek megfelelően, de amennyiben ezek az érdekek (előre nem látható módon) megváltoznak, akkor iparkodnak kibújni a szerződés alól. Kalotaszegi nagyon okosan, és nyilván nyomós tapasztalataira támaszkodva írta: „Ez az egész végítéleti népességcsökkentő atomtaktikai háborúsdi elmélet csak úgy működik, ha egy világ-elitet raktok a háttérbe, ami mindent és minden országot irányít. Ilyen viszont nincs, az orosz elit az orosz népet akarja túlélőnek, a kínai vezért a kínai népet, az amerikai az amerikait, Izrael az izraelit.” Erre az épkézláb hozzászólásra senki se reagált. Kérdés, értettétek-e a lényeget? Nincs világ-elit, egyéni érdekek vannak, amelyek néha összevágnak, néha nem. A terrorizmus elleni harcban Washington és Moszkva összefog, mert mindketten érdekeltek a dologban, de másban nem értenek egyet, mert ellentétesek az érdekek.

És akkor mégis mi várható, és mikor? Felejtsük el, hogy az elit kezében a sorsunk, de ettől se az időpont nem válik nyilvánvalóvá, se pedig a jövőnk nem lesz fényesebb. Nos, szerintem három lehetséges jövő között „válogathatunk”.

1) klíma, 2) termonukleáris háború, 3) társadalmi katasztrófa.

Klíma: A fenti három szcenárió közül ez az, ami elkerülhetetlen, amit korábban már megírtam. Valójában már javában zakatol az arra felé robogó vonat. Ha az első figyelmeztetésre az emberiség reagált volna… ami természetesen egy totálisan elméleti elképzelés, mert az emberiség egyedekből áll, akik mind, kivétel nélkül jobban és jobban akarnak élni. Ma senki se fog lemondani a kényelemről, a kellemről, csak azért, hogy az utódok a bekövetkező katasztrófát elkerüljék. Bármennyire is finomkodunk, egyesek saját pénzből segítik a „menekülteket” (néhány hónapon belül irtani fogják őket) ez a tényleges valóság. Csak magunkkal törődünk és magunkkal is csak a mában. Közben a hajó már elment, bármit teszünk, vagy tennénk, a globális felmelegedés egyre gyorsuló tempóban folytatódik. Az se segítene, ha olyan figuráknak, mint Mszilárd, igaza lenne, például Mc Phersonnal szemben, aki 2030-ra teszi a hő okozta „világvéget”, mert ha az utódaidra gondolsz, mit számít néhány extra évtized ide vagy oda? Tudomásul kell venni, hogy a földi élet egyre problematikusabb, egyre kellemetlenebb, és egyre veszélyesebb lesz. Nincs értelme kitérni a részletekre, de fogadjátok el, hogy a mainál sokkal ellenállóbb emberi közösség se lesz képes megbirkózni a kihívásokkal, mert biológiailag lehetetlen. — Már erről is írtam. Az emberi test 36 °C-on üzemel. Ezt a hőfokot a szervezet tartani akarja tűzön-vízen át. Ha a testünk hőmérséklete 36 °C alá csökken, vacogással válaszolunk, ami hőtermeléssel jár, és amíg van „üzemanyag” (glükóz a vérben) addig működik. Ha a test hőmérséklete emelkedni kezd, a szervezet izzadással válaszol, mert a párolgás hőelvonással jár, de ez csak akkor lehetséges, ha a környező levegő felveszi a párát. Ha a levegő hőmérséklete meghaladja a 36 °C-ot, tehát közvetlen hőleadás nem lehetséges, és a relatív légnedvesség 100 % (trópusi meleg), akkor a helyzet totálisan reménytelen. Az emberi lét ilyen körülmények között fenntarthatatlan hatalmas energia (ami nem lesz) felhasználása nélkül, amivel biztosítható kis méretű, zárt tér légkondíciónálása. Ez pedig egészen biztos be fog következni, csak idő kérdése. Egy apró összefoglalót az alábbi videó szolgáltat:

Termonukleáris háború: Én még egy sci-fi regénybe se merném leírni, hogy a világ-elit összebeszélt, és látszólag egymás ellen egy olyan termonukleáris világháborút indítanak el, ami gondosan kicentizett töltetek és robbantási magasságokkal megöli az emberiség jelentős, és szerintük felesleges százalékát, de ami után a Föld pont olyan mértékben lesz lakható, mint előtte volt. Nem merném leírni, mert ez nem fantázia, hanem abszurd. A felesleges tömegektől egyszerűbben és kevesebb veszéllyel is meg lehet szabadulni, elég ha nem csinálunk semmit, és mindent ráhagyunk a természetre. Ennek ellenére az atomháború veszélye valós, mert tanúi lehetünk egy világbirodalom lassú bukásának, amit az elszenvedő vezetők nem fognak tétlenül nézni. Meg aztán volt már olyan az emberi történelemben, hogy békében éltek az idők végezetéig? Volt már olyan az emberi történelemben, hogy háborúban nem vetették be a legpusztítóbb fegyverüket, mert „azt azért már nem”? Olyan viszont volt, hogy aláírtak egyezményt abban a reményben, hogy ellenük nem fogják felhasználni (például dun-dun töltény, klaszter bomba, ideggáz, napalm bomba) de ők meglepetésszerűen előállhatnak vele. Csak azt nem lehet megmondani, hogy mikor. Jelenleg – számomra úgy tűnik – mind a két fél (USA – Oroszország) technikai fölényre iparkodik szert tenni, mert a válaszcsapás lehetősége alól szeretne mentesülni.

Társadalmi katasztrófa: Bármi történjen (és már történik) a következménye társadalmi katasztrófa, aminek következtében hatalmas tömegek indulnak be és letarolnak mindent, ami az útjukba kerül, pusztán azért, hogy még egy napig életben maradhassanak. És ez az, amitől valóban tartanunk kell. Jelenleg a közel keleti, és afrikai háborús tevékenység miatt indultak el milliók. Előbb vagy utóbb a globális felmelegedés miatt fognak tömegek megmozdulni a bekövetkező szárazság, ivóvízhiány, élelmiszerhiány miatt. Az atomháborút követően is ez lesz a túlélők legnagyobb fenyegetése, hiszen a felperzselt területek túlélői keresni fogják a lehetőséget életük fenntartásához. De ugyanez lesz a veszély forrása, amennyiben bekövetkezik egy gazdasági összeomlás. Hatalmas tömegek, akik képtelenek fenntartani létüket a korábbi lakhelyeiken. Éppen ezért én azt tartom a legfontosabbnak, hogy erre készüljünk fel. A felmelegedést nem tudjuk kikerülni. Az atomrobbanás túlélése szerencse kérdése. Emiatt gondom csak akkor keletkezik, ha túlélem. Amivel valóban szembe kell néznünk az idegen emberek elözönlése. Ezt az ország megúszhatja, ha nem követjük el 1526 hibáját, és minden családot hagynak felfegyverkezni, és az inváziós áradat feltartóztatását nem néhány száz TEK-es legényre bízzák.

A poszt nem teljes, gondolom a soron következő vitában komplettírozni fogjuk a témát.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
___________________________

Tibor bá’ vissza a múltba

Valamelyik nap Évával beültem egy Duna parti kerthelyiségbe egy kapucsínó erejéig, no meg nézegetni a le-felúszó hajóknak álcázott szállodákat, német, máltai, és svájci zászlók alatt. Hétköznap volt, kora délután, körülöttünk csupa üres asztal. Kis idő múlva jött két fiatal lány, leültek a mellettünk lévő asztalhoz, gondoltam jól kifecsegni magukat, és ha szerencsénk van, és csendben fülelünk, talán elleshetünk egy érdekes beszélgetést a mai fiatal fiúkról. De nem, alig helyezkedtek el a párnával komfortossá tett összecsukható székeken, elővettek fejenként egy-egy okos telefont, és elkezdték csendben nyomkodni. Első nekifutásra azt hittem, hogy telefonálnak az édesanyjuknak, mama itt vagyok Zsófival a Nyárfa Teraszon, ötre otthon vagyok. De aztán a kijelző ide-oda böködéséből rájöttem, hogy az elmúlt hónap szelfijeit veszik számba, azt válogatják ki, amiket feltesznek a facebookra, hogy legyen mit szétküldeni a közösségi oldalakra. Nem rendeltek semmit, 20 perccel később továbbálltak. Nincs ebben semmi különleges, manapság ez mindennapi. Nem sokkal később egy anyuka jött 5 és 8 év körüli, kissé túlsúlyos kisfiaival, akik amint leültek elkezdtek nyomogatni egy-egy tabletet addig, amíg megjött a sült hal. A két gyereknek eszébe se jutott lemenni a Dunához, kacsázni egyet, gondolom nem is tudják, mi az a kacsázás. Nem, nem, ők rendületlenül nyomkodták a gombokat egészen a sült halig.

Az én korosztályom – aki még él – totálisan el van képedve. Annak idején mi házon kívül szaladgáltunk, ugráltunk, elbújtunk, mozogtunk, és persze nagyokat estünk, de nem tört el a csontunk, az anyánk nem rohant velünk az orvoshoz, és nem kent be minket a Mokkában hirdetett antiszeptikus kenőccsel. „Eb csont beforr”. Számtalan olyan játékot játszottunk, ami lehetetlenné tette, hogy meghízzunk a sült haltól, bár mi csak zsíros kenyeret fogyasztottunk szünidőben, délután.

Rossz időben, télen, ha a korai sötétedés miatt nem tudtunk estig korizni, hó-csatázni, síelni, házon belül táblajátékokat űztünk, kártyákkal játszottunk, de voltak praktikus, az életre nevelő játékok is. Például Kis Vegyész, amivel kémcsövekben összekeverhettünk ezt meg azt, közben alapvető vegyészeti dolgokat tanultunk meg egy életre. Voltak különböző építőjátékok, amikkel össze lehetett állítani jó néhány dolgot. Közben megtanultuk, hogy az anyát merre kell felcsavarozni, merre kell lecsavarozni. Hogy használjuk a villáskulcsot, csavarhúzót, és az eszünket.

Ha pedig úgy jött ki a lépés, hogy egyedül maradtunk, akkor pedig ott volt a könyvolvasás. És micsoda élményt adó könyvek: May Károly, Aszlányi Károly, Verne Gyula, és micsoda erkölcsnevelő klasszikus óriások: Egri csillagok, Légy jó mindhalálig, De Amicis – Szív, A kis herceg, Pinokkió ….. – Mi lesz ezzel a legújabb nemzedékkel???

________________________________________________________
________________________________________________________
_____________________________

Tibor bá’ online

A görög dráma már évek óta tart, és persze rengeteget olvashattunk róla. A mainstream médiának pedig volt rá dolga, hogy azt gondoljuk, amit ők akarnak. A görögök lusták, túl magasak a nyugdíjak, hatalmas a korrupció, kölcsönpénzből dőzsölnek. Nem kell tehát csodálkozni, hogy Merkel asszony nem hajlandó további kölcsönöket folyósítani, nem hajlandó a német adófizetők pénzét kidobni az ablakon.

Csakhogy a történetnek van háttere is, amiről korábban még én magam se hallottam. Kezdjük azzal, hogy Görögország és Törökország az emberi történelem kezdete óta utalja egymást, aminek ordító példája a ciprusi helyzet. Így aztán az unióba történő belépést követően nem kellett sokat beszélni a görög kormánynak, hogy turbózza fel a honvédséget. A korrupt német fegyver gyártók mindent eladtak, ami eladható volt a korrupt görög politikusoknak tengeralattjárótól kezdve a Leopard tankig. Természetesen hitelbe, amire a német bankok kölcsönözték a pénzt. Most pedig a német kancellárasszony követeli a megszorításokat. A görög nép izzadja ki a többnyire német fegyverek árát, plusz kamatok.

Különben ezt a felfegyverkezést az EU többé-kevésbé el is várta. 1980-ban például a görög GDP 6,2 százalékát tette ki a „védelmi” költekezés, miközben az európai átlag 2,9 %. Nálunk meg gyakorlatilag semmi (bár ez semmit se segít rajtunk).

Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy nem csak a németek használták ki a görög helyzetet, és a görög adósság folyamatos növekedéséhez több tényező is közrejátszott.

Viszont az is igaz, hogy a sztereotípia, miszerint a németek kemény dolgoznak és takarékosak, a görögök viszont lusták, nem állja meg a helyét. A II. világháború után a németeknek meg volt tiltva a fegyverkezés, nyilvánvaló okok miatt, de ezzel a tilalommal kifejezetten jól jártak. Ez is hozzájárult a gazdasági csodájukhoz. Joseph Stiglitz, Nobel-díjas közgazdász szerint „A globális financiális krízis oka nagyrészt az USA hallatlan költséges háborúi.”

És még egy érdekes adat. Anglia az I. világháborús adósságainak utolsó részletét, 1,9 milliárd Ł-ot most fizette vissza. Ha jól számolok, pont 100 évvel később.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
___________________________

Tibor bá’ online

12 éve van honlapom. Ez alatt az idő alatt sose volt ennyire fontos, ennyire életbevágó és ennyire sürgős megoldásra váró magyar probléma mint a létszámában rohamosan növekedő, nem keresztény, afrikai és közel keleti tömegek beáramlása hazánkba.

Ráadásul a magyar politikusok úgy döntöttek, hogy a nemzet létét komoly mértékben veszélyeztető eseményből személyes előnyt kovácsoljanak. Összefogás helyett kiteszik a nemzetet, Trianont is meghaladó katasztrófának, ami egészen biztos a magyarság megszűnéséhez vezethet.

A helyzet katasztrofális és egyelőre kilátástalan. Abszolút megbízható forrásból kaptam a következő helyszíni beszámolót: Helyszín egy menekülttábor, egy héttel ezelőtt. Nigériaiból érkezett férfi adatfelvétele. A pasinak természetesen nincs semmi papírja. A férfi kézzel-lábbal jelzi, hogy csak pidzsinül tud, némi utánjárás után kiderítik, hogy ez milyen nyelv is voltaképpen, és rábírnak egy angol tolmácsot, hogy segítsen az adatfelvételben. A férfi bemond egy nevet (Ali Akbar – semmi jelentősége, mindenki azt mondd be, amit akar). Hol, s mikor született (mindenki huszonöt éves, és jellemzően január elsején született, így megy ez). Rákérdezésre közli, hogy azért menekült el Nigériából, mert embereket gyilkolt le, és ott ezért halálra ítélnék, tehát ő menekül a halálra ítélés és végrehajtás elől. A visszakérdezésre közli, hogy több embert is megölt. Mindezt teljesen nyugodtan, kertelés nélkül közli. Főleg rendőröket gyilkolt, úgy tizenötöt, vagy húszat, már nem emlékszik pontosan. Jellemzően tüntetéseken, razziáknál, utcai harcokban, meg amikor ők támadtak. Nem emlékszik, mióta, nem emlékszik hol, mindenfelé, ahogy adódott. A két-három általános iskolai műveltség szintjén beszélő férfi története elég szürreális, ezért többször is visszakérdezés jön, hogy biztos, de a fickó minden esetben határozottan állítja, hogy igen. Amikor a kikérdező és a tolmács már hüledeznek, elkezdi mutogatni a golyó ütötte sebeket a testén, amiből több is van, és eltéveszthetetlenül ott virítanak rajta. Tehát egy notórius gyilkossal van dolgunk, akinek az emberélet semmi. Ilyen esetben a helyzet a következő: vissza nem lehet küldeni az illetőt, mert ott halálra ítélnék. Ezt Ali pontosan tudja, ezért is mesél el mindent őszintén (vagy találja ki a történetet). A magyar állam ugyanakkor nem adhat neki menedékjogot, mert ezek a bűncselekmények ezt kizárják. Mit lehet tenni? A fickó megy vissza a tábora, és elindul a protokolláris intézkedés. Varázslatos módon Ali Akbar semmilyen nemzetközi szervnél nem keresett bűnöző, nincs nyilvántartásban, a nigériai hatóságok sem tudnak róla semmit. Kap egy aktát, meg egy plecsnit, hogy az ügye további egyeztetésre vár. Másnap további adatfelvétel lenne, ezért a rendőrök mennek a táborba Aliért. Abba a táborba, ami nyitott, a „menekültek” ki-bejárnak a kapun. Keresik, sehol sincs. Kérdezősködnek – senki nem ismer semmilyen Alit. Nem is találják többé – és ezzel az aktája át is kerül egy másik kupacba.

Eddig a beszámoló, mi meg kapkodjuk a fejünket. Így lenne felkészülve a magyar jog és a magyar hatóság a helyzet kezelésére? Különben rendőri berkekben határozott meggyőződés, hogy mozgósításszerű, jól szervezett invázióról van szó, aminél hatalmas összegek cserélnek gazdát.

Pillanatnyilag naponta már 1000 feletti „határsértőt” fognak el a magyar rendőrök. Nincs róla szó, de aki felfogja mekkora tömeg a napi ezer fő, az biztos lehet benne, hogy a feltartóztatásuk az összeomlás szélén áll. Az invázió mérete jól látható az alábbi képen.

Már korábban írtam. Semmivel se értek egyet, amit Orbán eddig tett, de most kötelességemnek tartom, hogy a saját szerény eszközeimmel támogassam bevándorlás ellenes erőfeszítéseit.

Azoknak pedig, akik a kerítés alacsony hatékonyságára (mint ürügyre) hivatkoznak, az alábbi képet kellene tanulmányozni. Még az egy méteres kerítésnek is van visszatartó ereje olyan szinten, hogy viszonylag kevés rendőr helytállása is kielégítő lehet.

Egyes hírek szerint pillanatnyilag 2 millió menekült áll útra készen, de potenciálisan 60 millióról beszélnek. Ez a tömeg totálisan letarolja Európát, ha a korrupcióra specializálódott európai politikusok nem emberelik meg magukat, amihez nekem személy szerint kevés reményem fűződik.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_______________________________

Tibor bá’ online

Az emberi társadalomban, kisebb közösségben sok mindenre lehet büszke az ember, de ez csak akkor jogos, amikor ez az egyén erőfeszítésén múlik. Arra, semmi esetre se, amibe az ember beleszületik, amiért nem tesz, nem tett semmit. Ha külföldi anya révén két nyelven beszélek anyanyelvi szinten, az egy adottság, nincs mire büszkének lenni, de ha saját erőből tanulok meg egy világnyelvet véres verejtékkel, arra már büszke lehetek. Ebből a logikából következik, hogy buziságomra egyáltalán nem lehetek büszke. Egyfelől mert nem tehetek róla, másfelől pedig ez nem éppen dicsőség. Ezért a meleg büszkeség, mint olyan indokolatlan, de nem is ezért teszik, hanem egy fricska a heterok részére. Minden más szöveg hamis.

Alföldi Róberttel már foglalkoztam rendezései kapcsán, amik szerintem botrányosak voltak. Nem hiszem, hogy az én „másság üldözése” lenne a kulcsa a kritikámnak. Alföldi rendezésére (István a király, Kőműves Kelemen) rányomja bélyegét a szexuális zaklatottsága, ami az én tetszésemet egyáltalán nem nyeri el, sőt kifejezetten undorodom tőle. Most pedig, mint a magyar buzik főtámogatója, ő védjegyezi a prájdot, amivel kapcsolatban volt egy gennyes beszéde, amiből világosan kitűnik, hogy fogalma sincs mi nekem (nekünk) a bajom vele.

Mint minden emlősállatnál, nálunk is van egy nő és egy férfi. A két nem biológiailag erősen eltér egymástól, és funkciójukat tekintve is. A múltkoriban szó volt arról, hogyan nevelünk fiúkból férfiakat. Ne foglalkozzunk most azzal, hogy ez helyes-e vagy sem. Jelenleg a férfi az férfi, ők pedig nem azok. Akármit csinálnak, akkor se lesznek azok. Nem akarom én elvenni a társadalmon belül gyakorolt egyenlő jogokat, de egyenlőre még a heteró férfiak vannak többségben, tehát legyenek szívesek ne akarják ránk erőltetni a nézeteiket, se azt a látványt, amit számunkra nyújtani tudnak. Ne akarjanak megdumálni minket, hogy minden úgy jó, ahogy ők látják. Ők a deviáns férfiak, nem mi. Ebből következik, hogy ha eltér a véleményünk, akkor a mienk a helyes, nem az övék.

Ezzel szemben Alföldi ezt (is) mondta: „Bármilyen is legyen a nemi összetétel. Nincs jelentősége. Mert a lényeg ettől még megszületik és a lényeg, a szeretet, az, ami valóban fontos és emberi, nem változik.

Micsoda marhaság, hogy a nemi összetételnek nincs jelentősége, mert a lényeg a SZERETET. Szeretet? Nekik ez a szent szó, hogy szeretet azt jelenti, hogy a farkamat bedugom egy seggbe. Ez lenne a szeretet? Ez a lényeg kiforgatása. A melegek szexuális élete teli van botránnyal, kihasználással és a gyilkosság se ritka. Ezt nevezi Alföldi szeretetnek. Persze ez az ő világuk, amihez nekünk semmi közünk sincs, de ne akarjanak minket megvezetni, becsapni és elhitetni azt, ami nem elhihető.

________________________________________________________
________________________________________________________
_____________________________

Tibor bá’ vissza a múltba

1950 környékén a magyar nyelv gazdagodott egy új kifejezéssel: „ez nem telefontéma”. Akkoriban egy telefonhívás 60 fillérbe került (ami később 80-ra módosult), ami elvileg 3 perc beszélgetésre szólt, de a technikai feltételek nem voltak megadva az ellenőrzésre, ezért mindenki annyit telefonbált 60 fillérért, amennyit úri kedve tartott. Csupán annyit tudtak csinálni, hogy a telefonfülkékbe felcsavaroztak egy zománctáblát. A baloldali kép egy ilyen telefonfülke belsejét mutatja be a zománctáblákkal. Sajnos a szóban forgó táblát teljesen tönkretették, csak egy 3-as látszik rajta. Ezért néhány ember ácsorgott a fülke előtt, arra várva, hogy telefonálhasson. A fülkében egy nő zavartalanul beszélgetett. A felírat pedig arra figyelmeztetett, hogy a telefonálás 3 perc. Szokás volt bekopogni az üvegen és mutogatni a karórára, ha valaki ezt nem vette figyelembe, de az otthoni készülékekkel történő telefonálásoknál semmi se állt a hosszú fecsegés útjába.

A lényeg az, hogy (főleg a nők) imádtak „órákon” át fecsegni, mert ugye akkor se Blikk, se BORS, se semmi nem volt, még délelőtti műsor se a kereskedelmi tévékben, ahol a celebek villanthattak volna. Ezért a telefonálók mindenre kitértek, de ha valami politikai véleményre került a sor, akkor valamelyik fél megszólalt, ez nem telefontéma, és mással folytatták. Az aggodalom jogos volt, mert például Rákosi viccért hónapokat lehetett kapni, ha valaki feljelentette az elmesélőt. Az is igaz, hogy adott személyeket valóban lehallgattak, de a 10 millió mezei állampolgár beszélgetésének a lehallgatása elsősorban technikailag volt lehetetlen, aztán meg a kiértékelés lett volna megoldhatatlan probléma. Hány ávós teljes napi munkaidejét vette volna igénybe? A köznép azonban nem gondolkodik, hanem megijed és „nem telefon témát” telefonálás közben nagy ívben elkerüli.

Már rég nincs Rákosi rendszer, sőt már Kádár rendszer sincs, és ez az új rendszer (ami lassan már Orbán rendszer lesz) is már vagy 25 éves, de amit egy társadalom egyszer megtanul, azt az istennek se felejti el. Engem például hetente figyelmeztetnek telefonálás közben, hogy ez nem telefon téma. Ugyan már!

Már többször leírtam, hogy kamaszkorom alatt a Szabadság-hegyen (most megint Sváb-hegy lett belőle) laktunk. Volt ott a közelben egy néhai kolostor, amit ÁVÓs tisztek továbbképzésére használtak. Ezt a környéken lakóknak nem volt nehéz érzékelni, mert turnus váltáskor nagy csapat tiszt szállt le a fogas végállomásánál és tömegesen gyalogoltak le a Rege úton. 56 novemberében persze egy lélek se volt ott, én meg gondoltam, hogy körülnézek a titkos helyen. Na, mit találtam (többek között)? Hihetetlen mennyiségű magnószalagot, szépen csoportosítva, ahogy könyvtárakban szokás. Egy egész emeleten nem volt semmi más, csak lehallgatási anyag. Az egyértelmű volt, hogy mindent felvettek, amit csak lehetett, de az is nyilvánvaló volt, hogy kiértékelésről szó se lehetett. Ki, kik hallgathatták volna végig ezt a sok millió órányi felvételt? A látottak alapján én nem a híres mondás (nem telefon téma) jogosságát láttam igazoltnak, hanem pont az ellenkezőjét. Ennyi beszélgetést automatikusan felvenni lehet, de kiértékelni lehetetlen. Gyurcsány, és minden más potenciális rivális beszélgetéseit lehallgatják és kiértékelik, ehhez nem fér semmi kétség, de hogy az én adócsalásommal kapcsolatos dicsekedésemre szarnak, az egészen biztos.

________________________________________________________
________________________________________________________
______________________________

Tibor bá’ online

Az amerikaiak a majomtól származnak, más magyarázat nem létezik – Írta: Fred Reed – amerikai újságíró. Lefordította, majd alaposan átdolgozta, és kibővítette: Tibor bá’ a magyar kötekedő 😀 .

Tinédzser koromban vasárnap délelőttönként matinéra jártam – aki nem tudja mi az, nézze meg a Googlit. Ezek az előadások általában több rövid filmből álltak. Emlékszem egy majmokkal végzett kísérletre, illetve egy majom befogásra. Egy kókuszdión fúrtak egy apró lyukat és vele szemben egy kábé 4 centist. Aztán átfűztek rajtuk egy erősebb zsineget, aminek a végén volt egy nagy csomó, ami nem fért át a kisebbik lyukon, hanem megakadt. A zsineg másik végét pedig a fához erősítették. A kókuszdiót tehát nem lehetett elvinni, mert a zsineg egyik vége a fához volt kötve, a másik vége pedig nem bújt ki a lyukon. Ezt követve a kókuszdió belső üregébe valami majomcsemegét, olajos magot tettek. Jött a majom, benyúlt a kókuszba, éppen hogy átfért a lyukon a keze és megmarkolta a majomcsemegét, majd kihúzta volna az öklét, de az nem fért át a lyukon. Ekkor előjöttek a vadászok és megfogták a majmot. Persze, ha a majom elengedte volna a majomcsemegét, akkor ki tudta volna húzni a kezét, de a majom görcsösen ragaszkodott a megmarkolt zsákmányhoz. Ezt a filmet láthatta Fred barátunk is, és erre emlékezett, amikor megírta a „Darwinnak igaza volt” című cikkét. Ez természetesen Magyarországon nem hangzik szenzációsnak, de az amerikaiak nagyobbik hányada biblia-centrikus és tagadja Darwin tanait éppen azon az alapon, hogy az intelligenciával (és lélekkel) felruházott ember nem származhat a majomtól. Fred Reed fejtegetésében pedig arról van szó, hogy az amerikaiak olyan csökönyösen ragaszkodnak a zsákmányukhoz, mint a majmok, tehát „bizonyítva” látja Darwin tanait. No lássuk!

Amikor az amerikaiak rádöbbentek, hogy saját jövedelmükből nem tudják etetni az SUV járgányukat, és nem tudnak úgy konzumálni, ahogy a szomszéd, akkor hitelkártyákra kezdtek vásárolni, mert képtelenek voltak elengedi azt, ami a markukban volt.

Az amerikai kormány fél évszázada harcol, a különben gyakorlatilag ártatlan marihuána ellen, a legkisebb eredmény nélkül, de a majom nem képes kinyitni az öklét, mindegy mibe kerül, mennyire eredménytelen, csökönyösen markolja a csemegét.

Amerika a világuralomból fokozatosan regionális hatalommá válik katonailag, gazdaságilag és diplomáciailag. Hacsak valami csoda nem történik, amik nem szoktak történni – akkor az USA hamarosan a második helyre kerül. Ez ellen semmit se lehet tenni, de az ország inkább csődbe hajtja magát, mintsem belenyugodna az elkerülhetetlenbe. Képtelenek elengedni a csemegét.

Kínai léptékkel mérve az USA egy apró ország, lakóinak száma mindössze egy ötöde az övéknek. Gazdasági növekedésük 10 % körül van. Igen, lehet, hogy le fog lassulni, de az is lehet, hogy nem. A kérdés nem az, hogy le fogják-e hagyni Amerikát, hanem inkább az, hogy mikor? Na már most, valójában a gazdaság számít, minden attól függ. Miközben Amerika hanyatlik, Kína az összes földrészen beruház. Nincs ebben semmi kivetnivaló, megfontolt gazdaságpolitika. Nem szabad ezeket a ferde szeműeket alulbecsülni, mert okosak, fegyelmezettek, figyelmesek és gyakorlatiasak, miközben nacionalisták és tudatában vannak etnikai másságuknak. És ne feledjük, kormányuk közel tökéletes. Ez kérem egy intelligens diktatúra, amely előre akarja vinni az országot. Ezzel szemben az amerikai kormány önérdektől hajtott lobbistákból és Wall Street-i rablókból áll. Kínát mérnökök irányítják, míg Amerikát ügyvédek. Amerika az öngyilkosság elkövetésén mesterkedik, mert az ország nem gyárt semmit, nincs valós gazdasága, mert a gyártó kapacitása tengerentúlra költözött. A hajóépítés, acél gyártás, szórakoztató elektronika gyártása, vasúti szállítása megszűnt. Ez van! Azaz ezek nincsenek!

A USA lakósságának fogalma sincs a valós helyzetről. Amerika a világ legnagyobb adósa, míg Kína a világ legnagyobb hitelezője. Amerika nem lesz képes visszafizetni azt, amivel tartozik, tehát vagy csőd vagy infláció. Ennek ellenére a kormány csak költ, költ és költ, amihez kölcsönt vesz fel, kölcsönt vesz fel, és kölcsönt vesz fel. Láthatóan senkit nem érdekel, mivel a vezetők teli tömik a zsebüket. Normál körülmények között ilyenkor abba szokták hagyni a luxus költekezést. De nem. Amerika tovább vásárol olyan dolgokat, amikért nem tud fizetni, nem tudja fenntartani, de mégis igényt tart rá, mert ő a legerősebb fiú a játszótéren. A majom nem képes elengedni azt, amit megragadott.

A Pentagon egy Amerika nyakára kötött kő, mert éves költsége meghaladja az 1000 milliárd dollárt. Oroszország, Kína, a muszlim világ, Latin Amerika és mindenki más, aki utalja Amerikát, élvezettel nézik a látványt. Csak költsetek többet és még többet, idióták.

Nemzeti hiúság. Nem azért vannak amerikai csapatok jelen Dél Koreában 60 éve, mert félő, hogy Piong Jang átlépi a nem létező határt és megtámadja Arkansast. Azért vannak ott, mert Amerika azt hiszi, született joga uralkodni a világ felett. A majom azért se engedi.

Amerika választhat, visszavonja csapatait vagy belebukik, de a csapatok visszavonása lehetetlen, mert az amerikai gazdaság az állandó háborúzásra van ráépítve, amit nem lehet abbahagyni. Az ésszerűnek tűnhet, hogy Dél Koreából kivonnak 30.000 katonát, de ezzel a hazai munkanélküliek számát növelnék, amikor az már eleve veszélyesen magas. Ha az országba beeresztenek leszerelt katonákat, az egészen biztos fegyveres lázadáshoz vezet.

Nincs értelme úgy tenni, mintha a jelenlegi recesszió ideiglenes lenne, és nem pedig az amerikai jólét halálának a nyilvánvaló jele, ahogy a kiöregedett nő is hiába ken fel magára fél kiló kozmetikumot, remélve, hogy a férfiak nem veszik észre. Amerika költ még egy darabig, miközben mások felfejlődnek, és termékeiket eladják az amerikaiaknak. A majom nem enged.

Ez már így van, Amerika által kezdeményezett szabadpiac, olyan mint a forradalom, megeszi gyermekeit. A nagyszerű, önszabályozó szabadpiac szabályai szerint – előreláthatóan – a világ termelésének zöme átment oda, ahol a legolcsóbb a munkaerő, de nem fegyelmezhetetlen és tanulatlan négerek. Ez pedig Kína és India. De mi van Európával? Köszöni, nincs jól. Európát gyakorlatilag a 82 millió német cipeli a hátán. Illetve a német export. Ugyanis a német precíziós termékek, például speciális szerszámgépek legyártásához és összeszereléséhez német munkáskéz kell, még akkor is ha az órabére meghaladja a kínait. A legnagyobb vásárló természetesen maga Kína, amíg nem tanulja meg ezt is maga gyártani. Európa tehát kapott egy kis haladékot, de nem csak ezért, hanem a kelet európai rendszerváltásért is, mert elég szép kis piacot kaptak, jól kihasználható olcsó munkaerőt és szabad rablás lehetőségét. Amikor a dáridónak vége, Európa megy Amerika után. Kis hazánk pedig egyszerűen lenullázza magát – hacsak nem lép ki a buliból és nem válik önellátóvá.

________________________________________________________
________________________________________________________
_______________________________

Tibor bá’ online

A hozzászólások egy részéből már elég rég tapasztalom, hogy írójuknak fogalma sincs, hogyan működik a természettudományos közösség, vagyis a kutatók, tudósok társadalma, illetve maga a tudomány és annak művelése. „Az egyik ezt mondja, a másik azt mondja, én meg azt hiszem el, amelyik szimpatikusabb.” Vagy: „A tudományos eredményeket is el kell hinni, mert nem tudok meggyőződni a helyességéről. A tudomány is csak egy vallás.” Vagy: „Ma ezt mondják, holnap azt, maguk se tudják, mi az igazság.” Biztos vagyok benne, ha a fenti idézetek kitalálói ismernék a tudomány művelésének több száz éve kialakult módját, akkor ilyen kijelentéseket nem tennének.

Voltak, vannak és mindig is lesznek olyan emberek, akik hivatásból, vagy csak kedvtelésből kutatják a természet titkait. Ezek időnként észlelnek olyat, vagy rájönnek olyasmire, ami eddig nem volt ismert. Régen ezeket lelevelezték egymással (lásd például Bolyai Farkas és Carl Friedrich Gauβ levelezései) illetve nyomtatott formában kiadtak könyveket (lásd például: Isaac Newton: A természetfilozófia matematikai alapelvei – 1687). Azonban a XIX. századtól egyre-másra jelentek meg tudományos folyóiratok, amelyekben a felfedezéseket publikálni lehetett. Egy-egy publikálás után más tudósok nekiestek, hogy a publikáció lényegét darabokra szedjék, kiegészítsék, vagy cáfolják, illetve elfogadják annak eredményét. Alapkövetelménnyé vált, hogy a leírt kísérletet másnak meg kellett tudni ismételni. Amíg ez nem történt meg, addig a tudományos „eredményt” a közösség nem fogadta el. Einstein például a téridővel kapcsolatos relativitásnak elnevezett elméletét 1905-ben publikálta, de csak 1919-ben fogadták el, amikor egy napfogyatkozás alkalmából sikerült bizonyítani, hogy a világűrben jelenlévő tömeg a teret maga körül „meggörbíti” (speciel ezt én nem fogadom el, de ez egy más kérdés). A publikáláson kívül vannak más lehetőségek is. Például tudományos szimpóziumot tartanak egy bizonyos témakörben, amire a világ összes tájáról tudósok érkeznek. Ezeknek többsége kíváncsi az új eredményekre, egy kisebbik része pedig előadásban ismerteti kutatásának az eredményeit. Aztán szépen mindenki hazamegy és beindul a cincibálás, mert a tudósok már csak olyanok, hogy meg akarnak győződni arról, amit a másik állít. Vagyis folyamatosan létezik egy tudományos világ-vita, aminek eredményeként egy idő után kialakul, hogy a szakterületen működő tudósok elsöprő többsége tényként fogad el egy-egy új tudományos tételt. Ez az óvatosság – de nyugodtan nevezhetnénk tudományos finnyásságnak is – mára odáig fajult, hogy a tudományos folyóiratok csak azt követve közölnek (publikálnak) egy cikket, miután a szakterület referense azt méltónak talál a publikálásra. Ezt úgy hívják, hogy ”peer review”. Ezen bukott el annak idején Miskolczi anti-CO2 elmélete. Egyetlen nyugati szakfolyóirat se volt hajlandó leközölni, mert elbukott a peer review-n (persze itthon magyarellenességet láttak a dologban). Mindezek tetejére az utóbbi néhány évben megjelentek a tudományos blogerek, akiknek egy-egy összehangolt cáfolatára még a szakfolyóiratok is adnak. Erre példa a nemrég lezajlott „arzén alapú élet” körüli események, amit a NASA jelentett be ( NASA’s announcement of ‘arsenic-based life’ ) és a tudományos blogerek ( http://bit.ly/fRuaRd ) simán megfúrták, mert így működik a természettudomány művelése.

Sajnos, nyugodtan kijelenthetem, hogy mára már egy óriási és áthidalhatatlan szakadék tátong a tudósok és a mezei állampolgárok között. Ennek a szakadéknak köszönhetőek alkalmanként elképesztően buta megnyilvánulások bukkannak fel, amibe komoly mértékben játszik be a média. Minden jelentősebb orgánumnak van tudományos munkatársa, akik rendszeresen eljárnak tudományos sajtókonferenciákra, vagy éppen elolvasnak egy-egy „érdekesebb” tudományos cikket. Csakhogy egy újságíró sokkal inkább akar tálcán átnyújtott szenzációval szolgálni, mint korrekten tájékoztatni. Sok esetben nem is tudna, mert ma már nincs ember a Földön, aki mindenhez értene, ami a „tudományos munkatársakra” is vonatkozik, tehát olyasmiről ír, amit nem ért. Így születnek meg az olyan szalagcímek, mint például: „Megszűnőben a Golf-áramlat – Európára ráköszönt a jégkorszak”. Az utca ember ezt természetesen megérti és így vagy úgy viszonyul hozzá. Elmeséli baráti társaságban és hüledeznek. „Itt a világvége – befagynak a tavak, a folyók, lakhatatlanná válik Európa.” Való igaz, a Golf-áramlat 27 ezerszer több hőenergiát szállít, mint az összes angol hőerőmű együttvéve. Ha leállna, Európa befagyna. Ha leállna!

A vicc kedvéért nézzük ennek a hátterét! 2005-ben valakinek eszébe jutott, hogy megmérje a Golf-áramlatot, ami egy roppant merész vállalkozás, mert maga az áramlat kb. 100 km széles, kb. 1000 méter mély, felszíni sebessége pedig kb. 9 km/ó. A keresztmetszetének területe kb. 100 km², és az 1930-as évek óta sokan, sokféleképpen mérték már és az is kiderült, hogy a szállított vízmennyiség ingadozik 4 és 35 millió m³/mp között. A 2005-ös mérés olyan volt, amilyen, teljesen mindegy. A mérést végző esszéjében azt állította, hogy a Golf-áramlat máris vesztett 30 százalékot az erejéből. Ez kapták fel az újságírók. Természetesen a cikk hatására sorban hallatta hangját, és cáfolt az összes szaktekintély, beleértve a NASA-t, és a Brit Meteorológiai Társaságot is, de az újságírók ezt már nem hallották meg. Ez utóbbit a téma valóban nagyon érdekel, elvégre Anglia puszta léte függ a Golf-áramlattól. Éppen ezért az angolok a Golf-áramlatba több tucat automatikus mérőállomást telepítettek, amelyek mérik a víz hőmérsékletét, sótartalmát, az áramlási sebességet. Erre feljön egy tudományos agent provocateur, és bedobja ezt a 30 %-ot. Az így mozgásban lévő vonatra felugrottak a lefizetett opportunisták is, rámutatva arra, hogy a tudósok össze-vissza beszélnek, egymásnak ellentmondanak, még nincs egyetértés közöttük, stb. stb. Ezek azok a szövegek, amik az utca emberénél nyitott fülekre találnak. Azok, akik nem értenek a természettudományokhoz, boldogan hajlandók elhinni és hirdetni, hogy a tudósok se értenek semmihez, csak a szájuk jár.

A tudósok, kutatók, hozzáértők pedig többnyire tehetetlenek. Ha valaki megpróbálja megértetni a közvetlen környezetével, hogy mi a valóság – mint például én – akkor azt kapja válaszul, hogy „túl magas lovon ül”. Lehet, de én ennek megfizettem az árát.

_______________________________________________________
_______________________________________________________
______________________________

VIP. 22.

Tibor bá’ recenziója: Különböző diszciplínákról lévén szó, sose derül volna rá fény, de egy élelmes, szociológia terén dolgozó orvos észrevette, hogy a gyermekkori traumák (szülők elválása, valamelyik szülő halála, letöltendő börtönre ítélése, családon belüli abuzus, stb.) statisztikailag hatalmas mértékben megdobja az egyén hajlamát különböző betegségekre. Szorgalmas kutatómunka feltárta, hogy a fejlődés alatt álló gyermeki agy egyes részeinek a funkcionális megromlása okozza a kivédhetetlen egészségkárosodást, akár 40-50 évvel később is. A mechanizmus az immunrendszer, hormonrendszer, a DNS dekódolásának (!!!) megváltozása, eltorzulása útján történik.

_________________________________________________________

A poszt folytatását (valamint további 51 fordítást) E-mailben küldöm szét azoknak, akik évi 5800 forint adománnyal hozzájárulnak a honlap fenntartásához. Kapcsolat: evatibor#t-online.hu

_________________________________________________________
_________________________________________________________
___________________________________