(1675) Bennfentes információ a fogyasztók részére

Tibor bá’ online

 

~q191Zsolt barátunk, a honlap szorgalmas olvasója, 20 éve foglalkozik élelmiszer üzletek tervezésével, kialakításával, ami kvalifikálja őt arra, hogy néhány kiegészítő információval szolgáljon részünkre. Felteszi a kérdés, átverés-e, amit csinál? Nem – adja meg a választ – hanem tudomány, amit most megoszt velünk.

A tervezés alapfeltevése, hogy a vásárló vásárolni szeretne, minél olcsóbban, csak a számára valóban szükséges áruféleségeket.

Feladat: Kiszolgálni a vásárló igényeit úgy, hogy távozáskor és hazaérkezéskor elégedett legyen, és máskor is a mi üzletünkbe jöjjön vásárolni.

Nem titkolt cél: Többet költsön, mint amit szeretett volna, olyan termékeket is vásároljon meg, amit eredetileg nem is akart.

Most nézzük meg, hogyan is néz ki egy jól megtervezett szupermarket! A vásárló az üzletbe érkezéskor lehetőleg egy nagyméretű bevásárlókocsit fogjon, majd a bejáratnál először jobbra forduljon. (az emberek többsége jobbkezes, aminek pszichológiai jelentősége van) A nagyméretű bevásárlókocsiba helyezett kevés áru csökkenti a „milyen sok mindent vettem” érzést, ezért használjuk.

A vásárló az üzletbe érkezéskor először a zöldség-gyümölcs osztállyal találkozzon. A vidám, sokféle szín pozitív hangulatot kölcsönöz, az egészséges termékekkel való találkozás megerősíti a bizalmat az üzlettel szemben, frissességet sugároz. Praktikussági szempontokból pedig: a földes áru (krumpli, hagyma) a bevásárló kocsi aljára kerül, nem szennyezi a többi árut.

A valóban fontos termékeket, amiért a vásárló igazán bement az üzletbe a bolt bejárattól minél távolabb helyezzük el. Ezek a termékek: pékáru, húsáru, felvágottak, tejtermékek. Jellemzően ezek a termékcsoportok igényelnek megkülönböztetett tárolást és előkészítést, ezért az üzlet hátterének (raktárak, előkészítők) közelébe helyezzük őket.

A mirelit termékeknek a pénztárzóna közelében van a helye, lehetőleg a vásárló utoljára vásárolja meg. (kiolvadás veszélye, otthoni elégedettség…) A pénztárzóna az üzlet legkülönlegesebb része. A szállítók komoly harcot folytatnak azért, hogy itt (is) legyen kihelyezve termékük, hisz itt a vásárló álldogál, várakozik, nézelődik és úgynevezett impulzusvásárlást folytat. Azaz meglát valamit, amit nem akart megvenni, vagy nem is tudott a létezéséről, de az biztos, hogy ezért a termékért önállóan nem menne boltba. Tipikus példája a rágógumi és az apró csoki. Ide helyezzük ki azokat az egyébként eladhatatlan játékokat, bizsukat, amit a gyerekek szoktak megvetetni unalmukban a szülőkkel, a szülő pedig a békesség kedvéért megveszi.

Ezek eddig alapdolgok voltak, most jön az eladás művészete. Úgy kell elhelyeznem a polcokat, úgy kell beosztanom az árucsoportokat, hogy a vásárlónak be kelljen járni a teljes eladóteret. Speciális kamerákkal statisztikát készítünk arról, melyek az úgynevezett forró pontok, és melyek azok, ahol kevés ember fordul meg. A forró pontokon olyan termékeket helyezek ki, amelyeket a szállítók (reklámkampány) jól megfizetnek. Ilyen hely jellemzően a kiszolgáló pult előtti terület, és a tejhűtő környéke.

A hideg pontokra, ahol kevesen vannak, akciós termékeket, vagy tartósan alacsony áras termékeket helyezünk ki, hogy oda is mindenképp elmenjen a vásárló. A vásárló útjába mindig helyezünk ún. „botló akadályokat”, displayeket, hogy észrevegye azokat a termékeket, amit el szeretnénk adni neki.

Az árazást, az árkiemelést, a polcsínre akasztott wobbler-eket, a szemmagasságba helyezett termék filozófiáját mindenki ismeri, ezeken kívül még néhány érdekességet azért kiemelnék.

Fények, színek: a zöldség-gyümölcs osztályon a termék színeit kiemelő fényeket használunk reflektor formájában, a tejhűtőkben a fehér színt kiemelő fényeket, a kiszolgáló pultban a húsárut kissé vörösebben bemutató, míg a baromfit kicsit sárgábban bemutató fénycsöveket alkalmazunk.

Hangok: a vásárlóknak zenével kedveskedünk, hogy otthonosan érezze magát. Valójában nagyon jól tudjuk, hogy a nap melyik szakában mennyi vásárló tartózkodik az eladótérben, ehhez mérten állítják össze szakemberek a zenei anyagot. Mikor kevesebben vannak, lassabb ritmusú zenét szolgáltatunk, ezzel a vásárlót is lassítva, dömping időszakban kicsit gyorsabb a ritmus, hogy nagyobb legyen az áteresztő képesség.

A pszichológia és a technológia fejlődésével egyre több lehetőségünk van a vásárlók manipulálására, vagy inkább fogalmazzunk úgy: vásárlás ösztönzésére. Aki tenni akar ellene, és tudatosabban akar vásárolni, annak leginkább önmagával kell megküzdenie. Hülyén hangzik, de így van, lehetőség szerint menj szakboltba: hentes, zöldséges, pékség…stb. A szupermarketekben (a normálisabbra gondolok) mindent megtesznek azért, hogy biztonságos élelmiszert áruljanak, azok jól legyenek tárolva, a szavatossági időket betartják, mert komoly büntetéseket kaphatnak. De ezek a szupermarketek a nagy cégek termékeit forgalmazzák, mert ez a feladatuk. Ha a termék rossz ízű, akkor is árulják, mert szerződés köti őket. Hallgass rám: vásárolj szaküzletben. Amit pedig nem tudsz megvásárolni szaküzletben, csak azt vedd meg a szupermarketben:

Csak bevásárló kosarat használj! Mindig vigyél magaddal bevásárló szatyrot, ne ott vedd meg! Vásárlás előtt otthon étkezz és igyál! Ne vásárolj éhesen, mert rengeteg felesleges dolgot fogsz vásárolni. Ismerd meg azt a szupermarketet, ahol vásárolni szoktál, és készíts bevásárló listát. A listára olyan sorrendbe írd fel a termékeket, hogy ne kelljen cikáznod a boltban, hanem folyamatosan haladj. Lehetőleg ne csábulj el, de ezt kétlem! Miután már megszoktad az üzletet, mi egy-két év elteltével úgyis átrendezzük, hogy folytathassuk a játékot. A „gonosz” kereskedelemnek sokkal mélyebb rejtelmei is vannak (beszerzés, polcpénz, logisztika, energia, adózás…), egyszer majd arról is írok.

Tibor bá’ folytatása.

Azért a hipermarket kereskedelem messze nem ilyen jóindulatú. A legégbekiáltóbb a kilencesre végződő árak. Egészen egyszerűen képtelenek bárminek az árát tisztességesen megadni. A görögdinnye kilója 99 Ft. A sárgarépáé 199 Ft. A karfiol 299 Ft. A félkilós kávé 899 Ft. A frankfurti virsli 1999 Ft. És így tovább a végtelenségig. A trükk átlátszó, de valószínűleg így is működik, viszont elképesztően bosszantó. Hogy a frusztrálásnak mi a pszichológiai hatása, és hogy a kedvező-e számukra nem tudom. Valaki kideríthetné.

Ennél lényegesen piszkosabb trükk az árcédulák össze-vissza csúsztatása. Négy fajta rizst sorakoztatnak fel 225 és 499 Ft között. Leveszed azt, ami a 225 alatt van, a pénztárnál beütik a 499-et. Rendszerint nem veszed észre. Ha mégis észreveszed, nincs kedved visszamenni.

A házakhoz bedobott szórólapokon csábító akciók vannak. Például 399 Ft. helyett, 229 Ft-os banán, de csak az adott hónap 26. és 29. között. Csakhogy a szórólapot 20-án kapod meg. Ha egy-két napon belül elmész vásárolni a kosárba rakott banánért 400 forintot fogsz fizetni, mert az akció csak holnapután indul. Ha a szórólap után 6 nappal mész bevásárolni, az akciós banán már kiment a fejedből. De, ha nem ment ki, akkor sincs baj, mert nem létezik olyan akció, ahol az értékesítési ár alacsonyabb lenne, mint a beszerzési ár.

Akinek van saját tapasztalata, írja meg!

__________________________________________________
__________________________________________________
_______________________

Éljetek a lehetőségekkel!

37 gondolat erről: „(1675) Bennfentes információ a fogyasztók részére

  1. Ez nemcsak a hipermarketekre jellemző,hanem álltalában mindenkire ,aki a kereskedésből él,mert vannak ennél sokkal aljasabb dolgok,pl azok a kiskereskedők,akik a szupermarketekből megveszik akciós áron a terméket,majd jó drágán árulják a jóhiszemű falusi népnek.
    A magánutazó kocsifeserkedő begittelteti a rozsdát,átfesteti, vagy csak simán visszaviszi a kilométerszámlálot ha a kocsi jól néz ki mindkét fedélzeti számitógépen ( szakszervizbeni ellenörzéskor SEM derül ki a turpisság) és átbasz vele rendesen miközben esküdözik égre földre ,hogy a kocsinak csak egyetlen tulaja volt külföldön,az is nyugdijas,de inkább pap.A lókupecnek is megvannak a maga ősi fortélyai hogy hogyan kell egy gebét parazsat evő táltosként eladni . 🙂 ,stb…
    Mivel a hipermarket nem vállalhatja fel,hogy direkt és egy az egyben átbasszon a termékek minőségén manipulálva – a hasznát – azaz müködtetését, és alkalmazottai bérét csak az intenziv eladással tudja rekompenzálni.Teljesen átlátszó trükkökkel.
    Ha bármit is vásárolsz és nem direkt a termelötől veszed légy tudatában hogy még egy -két kereskedő parazitának is biztositod a megélhetőségét, legyél bármennyire is felkészült a reklámipar agresszivitásával szemben . 🙂
    Pont emiatt az internetes vásárlásé a jövő.Megrendeled direkt a termelötől ,majd a futár a házhoz szállitja. Na ,jó ,igy elmarad a Nagy Bevásárlás Napján megszokott nyálcsorgatás,magamutogatás ,bambulás,mellfeszités a plázák utvesztőjében ahol a konzuimidióta létforma virágzik,mint a penész.

  2. Nagyon sok mindent szoktam a netről vásárolni, de általában eszközöket, élelmiszert csak ritkán, és az is tartós szokott lenni, masszív csomagolásban.
    Friss árut igyakszem a termelőtől venni, és csak amit nem tudok az alábbi módokon beszerezni, azt veszem meg a hipermarketekben, de ezeket is igyekszem elkerülni.
    Az árak meg durván elszaladtak, mert emlékszem, hogy amikor anyukámmal 2001 környékén, ha néha elszaladt velünk a ló vásárláskor, és telepakoltuk a bevásárló kocsit (majd leesett oldalt róla a cucc), akkor fizettünk olyan 25e Ft-ot. Ma harmad annyi áruért fizetek ennyit.

    Egyébként mivel mi kertes házban lakunk, ezért be szoktam tárazni, mert van hová, havonta csak egyszer megyek hiperbe, de akkor mindig számlát akarnak adni, mivel van 3 gyermekünk, akik fogyasztanak is rendesen. 🙂
    Meg vannak dolgok amikből ha fogyóban van, akkor kartonnal szoktam venni (cukor, ecet, só), hogy enni úgy sem kér, elfér, és jó ha van belőle odahaza akár több is, mert el fog fogyni.

  3. “A görögdinnye kilója 99 Ft. A sárgarépáé 199 Ft. A karfiol 299 Ft.”

    Jorge Bucay életmesék c. könyvében van egy érdekes történet.

    Élt egyszer egy nagyon szomorú király, annak egy apródja, aki, mint a szomorú királyok apródjai általában, nagyon boldog volt Minden reggel ő ébresztette a királyt, és hegedős énekeket dalolva-dudorászva vitte neki a reggelit. Széles mosoly ült az arcán, és mindig derűsen, boldogan szemlélte az életet. Egyik nap hívatta a király. – Apród – fordult hozzá -, mi a titkod? – Milyen titkom, felség? – Mi a boldogságod titka? – Nincsen semmi titka, felség. – Ne hazudj, apród! Már a hazugságnál kisebb sértés miatt is akadt, akinek fejét vétettem.- Nem hazudok, felséges királyom. Nincsen semmi titkom. – Miért vagy mindig boldog és vidám? He? Miért? – Felséges uram, nincs okom a szomorúságra. Életem-halálom kezedbe ajánlom, felség: a feleségemmel meg a gyermekeimmel élek a házban, melyet az udvar jelölt ki számunkra. Ruháznak élelmeznek bennünket, no meg felséged is juttat néha egy-egy garast, amit kedvünk szerint elkölthetünk. Hogyne lennék hát boldog? – Ha most rögtön el nem árulod a titkodat, akkor lefejeztetlek – szólt a király. – Ilyesmitől, amiről te beszélsz, senki nem lehet boldog. – De felség, nincsen titka. Semmi mást nem szeretnék jobban, mint hogy kedvedben járjak, de nincs semmi, amit előled titkolnék – Eredj, menj, még mielőtt hívatnám a hóhért. Az apród mosolygott, meghajolt, és kihátrált a teremből. A király őrjöngött. Képtelen volt magyarázatot találni rá, hogy mitől olyan boldog az apród, amikor kölcsön kenyérből él, levetett ruhát hord, és azt eszi, amit az udvarnép meghagy. Amikor lecsillapodott, hívatta a legbölcsebb tanácsadóját, és elmesélte neki a reggeli beszélgetésüket. – Mitől boldog ez az ember? – O, felség, az a helyzet, hogy ő kívül esik a körön. – A körön? – Nagyon jó. Akkor ma éjjel küldetek érted. Kilencvenkilenc – Igen. – És ettől .boldog? – Nem uram. Ezért nem boldogtalan. – Jól értem? Ha valaki a körön belül van, akkor boldogtalan? – Igy van. – O meg kívül esik. – Igy van. – És hogy jutott ki? – Soha nem is került belülre. – Milyen kör ez? – A kilencvenkilences kör.- Én tényleg nem értek semmit. – Csak akkor érted meg, ha bemutathatom a tényeket.- Hogyan? – Ha megengeded, hogy az apród is belül kerüljön a körön.- Igen, parancsoljuk meg neki, hogy lépjen be. – Nem, felség. Senki senkit nem kötelezhet rá, hogy belülre kerüljön a körön.- Akkor rá kell szedni.- Nem szükséges, felség. Ha lehetőséget adunk neki, magától is be fog lépni.- De ő nem fogja észrevenni, hogy ettől boldogtalan ember lesz belőle? – De igen, észre fogja venni. – Akkor nem fog belépni. – Nem tudja majd elkerülni. – Azt mondod, rájön, hogy boldogtalan lesz, ha belép ebbe a nevetséges körbe, mégis be fog lépni, és nem tud majd kikerülni onnan? – Igy van, felség. Kész vagy elveszíteni egy kiváló szolgát, csak hogy megértsd, hogyan épül fel a kör? – Igen.aranydukátot készíts bele egy bőrzacskóba. Egyetlen dukáttal se többet, se kevesebbet. – És még? – Vigyem az őrséget is, biztos, ami biztos? – Csak a bőrzacskót. Akkor este találkozunk, felség. – Az esti viszontlátásra. Igy is történt. Akkor este a bölcs a királyért indult. Titokban kiosontak együtt a palota belső udvarába, és elrejtőztek az apród háza mellett.Pirkadatig ott várakoztak.A házban meggyújtották az első gyertyát. A bölcs rákötött a zacskóra egy cédulát, melyen ez állt: EZ A KINCS A TIED , JUTALMUL AMIÉRT IGAZ EMBER VAGY . HASZNÁLD KI , DE SENKINEK NE ÁRULD EL , HOL TALÁLTAD. Ezzel odakötötte a zacskót a szolga ajtajának kilincsére, és visszament rejtekhelyére. A bölcs meg a király a bokrok közt megbújva figyelte, mi történik, amikor kilép az apród. A szolga kinyitotta a zacskót, elolvasta az üzenetet, megrázta az erszényt, és beleborzongott, ahogy meghallotta a csilingelést, majd a melléhez szorította a kincset, körülnézett, látta-e valaki, azzal visszament a házba. Odakintről is hallották, ahogy a szolga bereteszeli az ajtót, a két kémlelő pedig az ablakon keresztül leste, mi történik odabent.
    A szolga mindent a földre söpört az asztalról, csak a gyertyát nem. Leült, és kiborította a zacskó tartalmát. Nem akart hinni a szemének. Egy halom aranypénz volt! Még soha életében egyetlen aranydukátot sem érintett, és most az övé mind! Az apród megtapogatta, halomba rakta az érméket. Megsimogatta, és úgy forgatta őket, hogy a gyertya fénye megcsillanjon rajtuk. Összetornyozta, felborogatta, majd ismét egymásra rakta őket. Ahogy így játszadozott, tíz kupacba rakta az érméket. Egy tízes kupac, kettő, három, négy, öt, hat… És közben össze is adta: tíz, húsz, harminc, negyven, ötven, hatvan… Végül az utolsó kupachoz ért… és abban csak kilenc érme volt! Pillantása először végigsiklott az asztalon, a hiányzó érmét kereste. Aztán a földön, a zacskóban. „Ez nem lehet” – gondolta. Közelebb tolta az utolsó kupacot a többihez, és látszott is, hogy kisebb. – Megloptak! – kiáltotta. – Megloptak! Átkozottak! Megint nekiállt keresni, az asztalon, a földön, a zacskóban, a ruhái között, a zsebében, a bútorok alatt, de hiába. Nem találta, amit keresett. Az asztalon pedig – mintha csak gúnyt akarna űzni belőle – annyira csillogott az egyik aranykupac, hogy rögtön eszébe jutott: csak kilencvenkilenc aranydukátja van. Csak kilencvenkilenc. „Kilencvenkilenc aranydukát. Ez nagy pénz” – gondolta. „De hiányzik egy érme. A kilencvenkilenc nem kerek szám. A száz, az a kerek, a kilencvenkilenc nem.” A király tanácsadójával az ablakból figyelte. Az apród arca már nem olyan volt, mint korábban. Szemöldökét összehúzta, vonásai megfeszültek. Szeme résnyire szűkült, ajka szörnyen rángatózott, még a fogai is kilátszottak, annyira. A szolga visszatette a pénzt az erszénybe, és körülnézett, nehogy valaki meglássa a házból, aztán a tűzifa közé rejtette az erszényt. Aztán tollat, papírt ragadott, és elkezdett számolgatni.Mennyi ideig kell takarékoskodnia egy szolgálónak, hogy megszerezze a századik aranydukátját? A szolgáló magában beszélt, fennhangon. Kész volt keményen dolgozni, amíg megszerezheti. Azután meg talán már dolgoznia sem kell soha többé. Száz aranydukáttal a zsebében az embernek már nem kell dolgoznia.Száz aranydukáttal a zsebében az ember már gazdag. Száz aranydukáttal a zsebében az ember már nyugodtan élhet. Befejezte a számításait. Ha dolgozik, és félreteszi, amit megkeres, meg még azt is, amit pluszban esetleg kap, akkor tizenegy-tizenkét esztendő alatt összejön az egy aranydukátra való. „Tízenkét év nagy idő” – gondolta. Talán rábeszélhetné a feleségét is, hogy egy időre ő is vállaljon munkát a faluban. Mindenesetre ő is délután ötkor végez a palotában, úgyhogy este is tud még dolgozni, onnan is csurranhat-csöppenhet valami. Számolt: ha ő is dolgozik a faluban, a felesége is, akkor hét év alatt is össze lehet szedni a pénzt. Túl sok idő! Esetleg eladhatná a faluban a fölösleges élelmet, ami esténként megmarad, azért is kaphat némi pénzt. Igy is van, minél kevesebbet esznek, annál többet el tudnak majd adni. Eladni, eladni”.. jött a meleg idő. Minek annyi téli holmi? Minek egy párnál több cipő? Túl nagy áldozatnak tűnt. Ám négy esztendőnyi áldozat árán megszerezheti a századik aranydukátját. A király visszatért a bölccsel a palotába. Az apród belépett a kilencvenkilences körbe.A rákövetkező hónapok alatt a szolga úgy is tett, ahogy azon a napon eltervezte. Egyik reggel az apród az ajtón dörömbölve lépett be a királyi hálószobába, és rosszkedvűen csak dúlt-fúlt. – Mi van veled? – kérdezte tőle kedvesen a király.- Semmi, semmi nincs velem. – Régebben, nem is olyan sokkal ezelőtt, még boldogan
    dalolásztál, nevettél. – Elvégzem a munkámat, nem igaz? Mit kíván felséged? Legyek egyszerre az udvari bolondja, az igrice is? Nem telt sok időbe, és a király elbocsátotta a szolgálóját, mert nem volt igazán kedvére a rosszkedvű apród.

  4. Én nem gondolom, hogy ez különösebben nagy tudomány, ezeket a fogásokat és okukat nekem is tanították, pedig a végzettségemhez nem sok köze van ezeknek. Egyedül a kamerás elemzésekről nem volt szó, de az is magától értetődő.

    A 9-re, 90-re végződő árak viszont nagyon jól működnek. Nem tudom, hogy én nézem-e a dolgokat túl diszkriminatívan, de a tágabb értelemben vett családomban mindig a nők ülnek fel ezeknek, és 1 000 forinttal (illetve 990-nel) simán olcsóbbnak látnak egy-egy terméket, ami mondjuk 4 990 -nél elég jelentős arányt képvisel. Aztán amikor az ember szól nekik, akkor még meg vannak sértődve, hogy ne nézzem már őt hülyének, meg mit akadékoskodom…

    Én nem is igazán tudom, hogy mit jelent a “tudatos vásárló” kifejezés, de szerintem aki odafigyel a dolgokra, az el tudja kerülni a csapdákat. Ugyanis valóban valószínű, hogy sokan az akciós újságban olvasottak miatt mennek be az üzletbe rossz időpontban, de aki odafigyel, az megnézi, hogy mettől meddig tart az akció (amit persze nagyon apró betűvel szoktak eldugva ráírni), az járhat jól.

    Én is kb. havonta egyszer megyek hipermarketbe, tudom hogy mi az, amit ott érdemes megvenni (de persze ezek árát is ellenőrzöm minden alkalommal), és ezt szoktuk kiegészíteni azzal, hogy megnézzük az aktuális akciós termékek közül mi éri még meg épp akkor.

  5. 3:
    Érdekes és hosszú. Megkérdezhetem, hogy ennek az érdekes mesének mi köze van a manipulatív árazáshoz ha már elolvastattad velem?

  6. A termék csere ősidők óta a civilizáció egyik alapvető tartozéka, a portékát mindíg el akarták adni, de nem mindegy, hogy mi a motiváció. A falusi keretek között az adományozás intézménye működik a mai napig. Amiből módom van, többletet hozok létre és megosztom másokkal, így törvényszerűen adok-kapok. Ez a jelenség sem kizárólag a szükségletekre ad választ, hiszen barackot eszünk ilyenkor, azon túl is, amit kívánunk, de ez előnyünkre válik. A piaci kofa is érdekesen működik, reggel jó áron kínálja a portékát, de ha dél után érünk oda, akkor jelképes áron megkapjuk tőle a maradékot, mondván inkább együk meg, mint hogy ki kelljen dobni.
    A multi cégek teljesen mások, azokban történő eseményeket nem emberi érzések irányítják, hanem “befektetési” elvárások. Csak egyszerű matematika (szó szerint: kisebb-nagyobb reláció és kész), rövidtávú számtan feladványok(nem több, mint az alap műveletek). A Globalizáció (centralizáció) ezért környezet és társadalom pusztító. Miért nem jönnek rá ezek a vírus analógiák, hogy a gazda szervezet kifilézése szükségszerűen önmaguk károsodásához vezet ?? Én nem értem, valaki rájött már ?

  7. 4: Amit te mondasz, Vasgerinc, hogy az asszonynak más a szeme, az nálunk is így van 😉 A 4xxx Ft az neki “négyezer valamennyi”, nekem meg “5000-ből kijön” 🙂

  8. Tibor bá! A nyugati társadalmak egész struktúrája a hiányállapotok betöltésére épül fel, ebből kifolyólag a nyugati ember nagy problémája, hogy úgy érzi, folyton hiányt szenved valamiben. Valójában a személyiségében vannak a rések, repedések, és én-mozaikjának darabjai arra az egységre, a teljességre törekszenek, amit kivülről formálnak a médiák, reklámok stb. A 99-es kör meséje is valamilyen szinten erről a manipulációról szól.

  9. Amúgy a 999 végűek biztosan 1145 Ft-ért lennének jó haszonnal értékesíthetőek (nem 639 ft-ért 🙂 ), de a kedvünkért és elégedettségünkért lemond a multi arról a pár forintról 😀

  10. A bevásárlás etikai döntések sorozata is egyben: igen, az állati eredetű termékekre gondolok elsősorban, amik kínzás árán kerülnek a pultra. Ha ez eljutna az emberek tudatáig, akkor talán kritikusabbak lennének a kultúránkkal és rítusainkkal szemben, amelyek sokkal inkább meghatározza a bevásárlókosár tartalmát, mint a gyártók reklámjai. A kereskedőláncok csak kiszolgálják a többségi igényeket, növelni akarják a forgalmat, de alapvetően pártatlanok azzal kapcsolatban, hogy végül milyen termékeket vásárolunk.

  11. A bejegyzés fő tanulsága, hogy attól, hogy látjuk, nem minden van rendben a nagy gépezetben, melyben kis csavarok vagyunk, még tovább szolgáljuk. Mert nemigen tehetünk mást…

  12. 10. Ma reggel vágtam gyöngytyúkot, az asszony remélhetőleg már meg is kopasztotta. Igyekeztem nem túl hosszan kínozni, de tudod mit – le se tojom az állati szenvedést.

    De a multikkal kibabráltam, a húst nem tőlük vettem. 🙂

  13. A piaci versenyben a marketing, az eladás megszervezése tudományos módszerekkel létfontosságú a cégeknek.

    Ami engem nagyon zavar, a csomagolási káosz.
    Az egyik tejes dobozban 890 ml. tej van, a másikban cég dobozában 930 ml. Más termékeknél hasonlóan működik a szándékos káosz keltés.
    Lehetetlenné akarják tenni a hasonló termékek árának összehasonlítását. A literenkénti, kilónkénti egység ár apró betűvel van feltüntetve a polc címkén.
    Ezen változtatni kellene, szabvány csomagolási mennyiségek bevezetésével, az átverés lehetőségét csökkentve. Ez a piaci versenyt nem korlátozná.

    (nem csak magyar tapasztalatot írtam)

  14. 13: Nem tom, nekem nem okoz nehézséget megnézni a kilónkénti egységárat és az alapján dönteni.

    Aki meg a félliteres söradagomat le akarja csalni 4 decire, attól nem veszek sört. 🙂

    Tejet meg úgyis a tehenesgazdádól veszek. Tényleg ilyen idióta mennyiségek vannak belőle a polcokon?

    Amúgy én tudatos vásárló vagyok: tudatában vagyok ezeknek a manipulációs technikáknak, tudom, hogy hatnak rám annak ellenére, hogy bosszant, és ellen akarok állni. Mégis mindig legalább 2-4-ezret otthagyok, akkor is, ha csak egy 50 forintos joghurtért ugrottam be. 🙁

  15. aki mostanában járt külföldön az nagyobb szupermarketekben láthatott egy új kezdeményezést. A bejáratnál elveszel egy vonalkódolvasót, és minden cuccot amit a kocsiba raksz beszkennelsz vele. Egyrészt azonnal látod az árat (nincs cédulacsúszás miatti szívás) és azonnal látod, hogy hol tart a végösszeg. jobb helyeken (pl hollandia) a kocsi tartalmát ki sem pakoltatják veled a pénztárnál, hanem kiolvassák a szkennerből a végösszeget és már fizethetsz is.

  16. A kereskedő azért alkalmazza ezeket a módszereket mert a vevő az aki megköveteli, hogy becsapják. A vevő nagyot akar venni, szépet, színeset amelybe beleszerethet, első felindulásában megvásárolhat és mindezért most kevés pénzt kelljen kifizetni. Nem olcsón akar venni, mert az már egy bonyolultabb fogalom, ott esetleg szóba jöhet ár érték arány stb.
    Ajánlom mindenkinek a másik oldalról szóló művet.Szórakoztató olvasmány. Aki magára ismer ne sértődjön meg. Ilyenek vagytok.
    http://becsuletesnepper.hu/index.php/olvasnivalo2/49-a-magyar-hasznaltauto-vasarlo-huelye

  17. “A valóban fontos termékeket, amiért a vásárló igazán bement az üzletbe a bolt bejárattól minél távolabb helyezzük el.”

    Úgy tudom és a tapasztalatom is azt mutatja, hogy a pékség szinte mindig a bejáratnál van, vagyis legmesszebb a kasszától. Ennek is egyszerű oka van, annak aki csak befut egy kiló kenyérért nehogy végigszaladjon.

    Ezekért nem lehet a multikat elítélni. Ha a bankok esetében elfogadjuk a devizahitelt és a felelősséget a felvevőre toljuk, akkor ennek analógiáján nem hibáztathatjuk a multikat sem.
    A vásárló kutya kötelessége a fenti poszttal tisztában lenni és ennek tudatában vásárolni.

  18. Hiperban a polcon:
    Általában “elől” a hamarabb lejáró termékek vannak, így ha számít a lejárat ideje meg kell nézni “hátul” a polcon.
    Oda szokták tenni a legfrissebb termékeket, ami idővel természetes módon előrébb csúszódik.

  19. 17.
    +1

    Mikor női nyári ruhát vásárban értékesítettem, tapasztaltam, milyen is a vevői lélek.
    Éjjel esett az eső, de a vásár idején már napsütéses volt az idő, igaz, latyakban jártak az emberek kerülgetve a mélyebb tócsákat.
    Szépen elrendezgettem az asztalon az árút és vártam a vevőt.
    Az meg nem jött. Sokan voltak, de mind elsétált a potékám előtt.
    Kifigyeltem, hogy a kínainál, aki órákat árult, csak úgy tolonganak az emberek. Próbáltam rájönni, hogy abban a kánikulai melegben miért órákat vesznek és nem bermudát, blúzt a nők.
    Aztán rájöttem. A kínai egy neylont leterített a sárba és arra tette az órákat, a sáros lé még rá is folyt egy kicsit.
    Gondoltam kipróbálom, veszteni nem vesztek semmit.
    Az asztalról lepakoltam a sárban tocsogó neylonra.
    Szinte mindent eladtam aznap és az árakból sem engedtem, mint ahogy vásárban szoktam.

    Egy másik vállalkozásomat úgy hírdettem, hogy -kerületi megrendelő előnyben-.
    Nem mondtam meg milyen előnyben, mi az előny tárgya, mert nem is volt. Aki a negyedik kerületben olvasta az országos napilapot az arra gondolt, hogy neki szól az előny,aki a tizedik kerületben olvasta, ő úgy vélhette, ő van előnyben másokkal szemben. Ez a pár szó megtriplázta a megrendelői kört.

    Kivannak éhezve az emberek a sikerre a győzelemre. Én ezzel magyarázom a közlekedési morál alacsony szintjét is. Muszály legyőznöm a másikat, nyernem kell, mert megérdemlem. Az az árú jár nekem, most!

  20. Én a tejesnél olcsóbban veszem a tejet, mint a multitól a reggeli italt. A hentes szebb húst ad, mint ami a pultban van, a zöldségesnél jobb áron találok frissebb terméket, a vegyi árus pedig nagyságrendekkel olcsóbb mint a hipermarket ráadásul azt veszem meg amiért megyek és biciklivel el tudom intézni a vásárlást, nem kell kocsiba ülnöm.

    A multik sokat tettek azért (embléma, reklám) hogy olcsónak tűnjenek, pedig nem azok.

  21. Egy jellemző trükk az is, hogy a természetes fényt ki kell zárni a szupermarketek területéről. Mesterséges megvilágítás van, lehetőleg minél nagyobb fényár, hogy a vásárló ne érzékelje az idő múlását.

  22. 17, Az ilyen kereskedő ritka ,mint a fehér holló és a csődje elkerülhetetlen ha tisztességesen és becsületesen működteti a mai ólcsó, új kocsi kinálat mellett ,ahol 3 ,5 ,7 év garanciát vállal a gyártó. A legtöbb kocsinepper magánszemélyként árulja a behozott fostalicskát ,így kereskedelmi engedélyre sincs szűksége, az államnak nem adózik és garanciát sem vállal semmiért.Ez egy az egyben szélhámosság,csak egy felesleges plusz ,aki a tranzakción élősködik az eladó és vásásrló között .

    2o”Kivannak éhezve az emberek a sikerre a győzelemre.” Így van, a kereskedök pedig ezt gátlástalanul ki is használják minden szinten ,hiszen ebböl élnek. Miféle értékrendszere lehet valakinek ,aki a társadalom naivságára épit és kreál ebből felmentő mentsvárakat magának?!

    Nálunk a gábor cigányok alkalmaznak hasonló trükköket a Feketetói Vásárokon.

  23. 13-14:

    Ami nekem ezen a területen gondot okozz a WC-papír. Van egy jól bevált termék, illetve annak a helyettesítésére is van egy, azonban nem egyszer előfordul, hogy nincs egyik sem, és ilyenkor döbbenek rá, hogy mekkora szórás van ezekben a termékekben is. A WC-papírnál ugyanis lehet játszania guriga belső átmérőjével, a külső átmérőjével, sőt még a szélességével is, bár az viszonylag szűk határok között lehetséges. Ráadásul ezzel márkán belül azonos termékek esetén is variálnak. Például az én második leggyakrabban használt papíromat illeti, az 4-es kiszerelésű és kifejezetten nagy tekercsek, és kicsit később vezették be ebből a 8-as kiszerelést. Azok viszont egyértelműen kisebb tekercsek. Abszolút ugyanaz a márka és ugyanaz a termék, a színe is ugyanaz, csak dupla annyi tekercs van benne, mégis sokkal kisebbek a tekercsek. Ugye nyilván ez is a megtévesztésre megy rá.
    A papírtörlők esetén fel szokták (kell?) tüntetni, hogy hány darab mekkora törlőt tartalmaz, viszont a WC-papírok esetén én ilyet nem látok, pedig szerintem fel kellene tüntetni rajta vagy az össze dm2-t, vagy legalább a hosszát

  24. 24:
    Ennél sokkal szembetűnőbb a hagyományosan 100 grammos csokoládé tábla. Hogy ne kelljen árat emelni a tábla ma már 90 sőt 85 gramm, vagyis a méret marad, de vékonyabb. A másik trükk, hogy teli pakolják töltő anyaggal, pl. puffasztott rizzsel.

  25. Minden ember vevő és kereskedő is egyben.
    Aki adott már el ingatlant, autót, látatlanban állítom, hogy a negatív dolgokat kissebbítette, vagy el is hallgatta, míg a pozitívakat felnagyította. Tehát mikor a vevőből hirtelen eladó lesz, akkor finomabban fogalmaz, csupán saját érdeket érvényesít.

    Most, hogy tanulok bele a paraszti életbe és testközeli tapasztalataim szaporodnak, merem állítani a parasztok nagyon nagy többsége, megérezve rajtam a kezdők naív szagát, át akar verni, ill át is ver. Ezt ők úgy hívják tanulópénz. Ők nem gátlástalanok ilyenkor, ők csak tanítók és én ilyenkor a tanulópénzt fizetem.
    De bezzeg az a kereskedő, aki őket vezeti meg!

    23. Kalotaszegi
    “gátlástalanul ki is használják minden szinten”

    Igazat kell adjak. A kereskedelem észrevétlenül megváltoztatja az ember személyiségét.

  26. 25:

    Az én emlékeimben a joghurtok voltak az első ilyenek, és nem is olyan régen a félliteres kakaók lettek 450 ml-esek.
    Mégis bár ezek is furcsa, de szerintem ezzel mégis kevesebb a gond, hiszen az információ ott van, bárki elolvashatja, felismerheti ezt. Egy WC-papíron viszont nincs ilyen jellegű információ, simán megnövelik a belső gurigát, vagy csökkentik az átmérőt, amelyről adatok sehol sincsenek feltüntetve. Én, mint tudatos vásárló is bajban vagyok, ha jó döntést akarok hozni.

  27. 27:
    Ez egy másik tészta. Amerikában az egység nem 1000 g, hanem 1 lb, ami 450 g. Ezért sok adagoló gép így készül, és export esetén ez van elvárva.

  28. 23. kalotaszegi
    Nem akarom a kereskedőket mentegetni csak szórakoztató formában egy kicsit tükröt szerettem volna tartani mindenki elé. Mindig a vevő határozza meg, hogy mit hajlandó megfizetni.Mindig lehet valamit egy kicsit gyengébb minőségben előállítani és olcsóbban adni. Ezért aki nem hajlandó legalább a vásárláshoz szükséges elemi szintem megtanulni, hogy mi az az ár érték arány ami neki megéri és kizárólag az ár alapján hoz döntéseket az kikényszeríti a termelőtől illetve a kereskedőtől, hogy becsapják. Ha valaki becsületes és nem csapja be az tönkremegy és a helyébe lépő gátlástalan be fogja csapni.
    Az egész szupermarketes kereskedelem arra épül, hogy a meglévő bizalmi rendszert ami a helyi kereskedők és a vevők között esetenként évszázadok alatt kialakult és nem tette szükségessé olyan dolgok megtanulását amire tulajdonképpen a vevőnek nem volt szüksége mert ezt ez a bizalom pótolta azt lebontsa és a fosztogatást lehetővé tegye.
    Az én kedvencem a helyi pék volt aki amikor rozslisztet kértem tőle ipari célra előhozott másfél kilót egy szatyorban.
    Mondom neki:
    -Ne szórakozz velem rakd már tele a zacskót.
    Azt mondja:
    -Nincs több.
    -És a rozskenyér miből lesz?
    Kérdeztem.
    -Ja, az kakaóból ételfestékből meg egyebekből.
    -És miért nem sütsz rendes rozskenyeret?
    -Gondolod, hogy hülye vagyok? Tudok én rendes rozskenyeret is sütni. Eleinte megpróbáltam de a fél kilós rozskenyér lapos, kicsi csúnya a vevő meg nagy kenyeret akar venni ugyanannyi vagy még több pénzért mert a rozskenyér ráadásul még drágább is.
    Azt hallgattam egyfolytában, hogy a másik pékségben kétszer ekkora rozskenyeret adnak és még olcsóbb is.
    Amikor már tíz napja rozskenyeret ettünk, ajándékoztam el esténként, meg dobáltam ki akkor tele lett a tököm és azóta sütök nekik sütőporral felfújt kakaós szart olcsón.
    Zabálják azt ha hülyék.
    És teljesen igaza van.

  29. 29: Az a gond ezzel, hogy én hiába tudom, milyen az igazi rozskenyér, és venném meg boldogan, annak ellenére hogy lapos és savanyú, ha az egyetlen helyi pék kizárólak karamellel (kakaóval) színezett felfújt szart árul.

  30. 25 Tibor bá:
    Az még hagyján, hogy rizzsel töltik a csokit, de manapság menő lett levegővel felpumpált csoki (sőt margarint) gyártani aero néven! 🙂

  31. 29-30:
    Az igazság az, hogy a rozs lisztből készült tészta nem kel meg, de még akkor se, ha csak a fele rozs a másik felel búza. Próbáld meg otthon. Ugyanis valódi rozs lisztet lehet kapni.

  32. 30.Ábel
    Ezen sajnos nem tud segíteni senki, ez a hülyék diktatúrája a kevés értelmes egyed felett. Ha a sok hülye mind szart akar akkor sajna nem éri meg neked egyedül jót készíteni. De lehet, hogy a helyi pék már a tönkrement becsületes helyét elfoglaló gátlástalan aki ha akarna sem tudna rendes kenyeret sütni mert már nem is ért hozzá.

  33. Akärmilyen trükköket is eszelnek ki es hasznälnak vegeredmenyben a vmindenkori väsärloeröt a vevö anyagi helyzete hatärozza meg. Azon belül persze pär szäz forintal többet is kiügyeskedhetnek a vevök zsebeböl es ez napi több ezer vevö eseteben mär komoly beveteli többlet lehet.
    Errol megis inkäbb az az idöszak jut az eszembe mikor bäroskent dolgoztam evekig amerikai utasokkal egy szällodahajon. A Hotel Manager napi szinten tiprodott, hogy mikent lehetne feljebb srofolni a bevetelt. Kitalälta, hogy adjuk feläron a cocktailokat. Es valoban megdupläztuk az eladäst….csak mikor a nap vegen lebookkoltam a dupla annyi szämlät, lehetett lätni, hogy a bevetel alig erte el az elözö napi szintet. Viszont sikerült dupla annyi piät szetlocsolni..Mindenesetre a fönök elegedett volt es hetente megismeteltette a Happy Hour-t.
    Itt is lehet valami hasonlorol szo. Vezetösegi szinten meg vannak rola gyözödve, hogy ezek a trükkök, ügyeskedesek jelentösen növelik a bevetelt…pedig az közel ugyanannyi lenne furfangoskodas nelkül is 🙂

  34. Hát, mást nem olvastam csak a multik szapulását ilyen-olyan formában. Márpedig a multira szükség van, hogy gátolja a kiskereskedők csillagászati gondolatait. Gondoljuk csak meg, milyen árcédulák lennének ha a gépezetben nem lenne fék?

  35. 35 Feco

    “Márpedig a multira szükség van, hogy gátolja a kiskereskedők csillagászati gondolatait.”

    A kiskereskedőt sokkal inkább szabályozza a konkurrencia mint a monopolhelyzetben levő multit.
    Az igaz, hogy a multi nem az áremeléssel szedi ki a pénzt az ember zsebéből, hanem a minőségrontással. És azt nehezebb tettenérni, mivel a vevők többsége nem élelmiszeripari mérnök, hogy észrevegye, hogy mennyi térfogatnövelő meg ízfokozó van az élelmiszer gyanánt eladott ipari hulladékban.

    A kiskereskedővel előbb utóbb kialakul egy személyesebb kapcsolat, ami a csalást nehezíti…
    A multiknál ez a veszély nem áll fenn.

  36. 36:
    Személyes tapasztalat a környékbeli hentesekkel kapcsolatban:
    Van aki méregdrága, de jó minőséget ad, állandó tömegek vannak nála, persze pénzesebb honpolgárok. A többi drága és a minőség nem jobb, mint a multiknál az olcsó áru. A multik lényege, hogy a minőség szét van húzva. kapsz virslit 600-ért, de van 2000-ért is. Azért ez az utóbbi ehető. A hetesnél csak egy minőség van 1600-ért, ez saját készítés és abszolút jó. Füstölt csülköt a CBA-nál kaphatsz 800-ért, amikor akció. A multiknál 1000-1300 között. A hentesnél 1300+ . A minőség tök egyforma, mert a csülök az csülök + füst. A minőségre ott kell vigyázni, ahol nem látható mi van benne: kolbász, felvágottak, májasok, kenhető keverékek, pástétomok, stb. – A személyes kapcsolat semmit se jelent, hacsak nem gyerekkori barátod.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük