Címkearchívumok: Dr. Rónaszéki Éva,

(1670) Dr. Rónaszéki Éva páciense voltam

Tibor bá’ szatirikus online

 

A két elmebeteg á la Rónaszéki
A két elmebeteg á la Rónaszéki

Magyarországon két fajta állampolgár van, aki már találkozott pszichológussal, és aki majd fog. Az én esetemben a szakértőző pszichológus, Dr. Rónaszéki Éva volt, akivel, két alkalommal, darabonként 3 órán át szórakoztattuk egymást, potom 90 rugóért. A hölgy tehát óránként 15.000 forintot kért szakértelméért.

Ha most itt abba akarod hagyni az olvasást, akkor nagy hibát követsz el, mert sose tudhatod, téged mikor szakértőznek. Ugyanis családi ügyekben bárki elkiabálhatja magát, hogy nem vagy beszámítható, vagy, nem vagy alkalmas erre, vagy arra, és akkor már jön is a szakértő, akinek a szava többet ér, mint a szentírás, teljesen függetlenül attól, hogy mekkora marhaságot ír, vagy mond.

Akkor most vissza hozzám! Az én esetem viszonylag egyszerű, ezért szakdiploma nélkül, józan ésszel is állást lehet foglalni. Ha nincs pszichológusi képesítésed (és miért lenne?), akkor is kapásból fogod tudni a választ. Tehát egyik unokám 0-13 éves kora között velem egy fedél alatt élt, majd 13 év után, édesanyjával együtt elköltözött, aki úgy döntött, hogy bár 13 éven át alkalmas voltam a nagyapai „feladatok” ellátására (hogy mik azok, az nincs definiálva), de 13 év után már nem. [Az igazi ok természetesen nem ez volt, és ha kíváncsi lennél rá, akkor el kell olvasnod az „Évszázad biztosítási” csalása című könyvemet.] A gyermekben a 13 év alatt kialakult kötődés elhanyagolható, egyfelől mert ő kötődik, nem pedig a pszichológus, másfelől pedig, mert 2-3 év után a kötődés úgyis megszűnik (az időközben beszerzett pszichés sérülés pedig nem számít, ha az illetékes lelkiismeretét egy kitömött borítékkal lecsillapítják). Na, mármost, a nagyapai feladatok ellátására való alkalmasságomat, Dr. Rónaszéki Éva igazságügyi szakértőnek kellett megállapítani, aki végül is alkalmatlannak talált az egymás társaságában eltöltött 6 óra után. Ez azonban nem volt elvesztegetett idő.

Első nekifutásra egy intelligencia tesztet kellett kitöltenem. A véletlen úgy hozta, hogy – Dr. Rónaszéki Évától teljesen függetlenül – az intelligencia hányadosom a 24-es szórású Raven teszt szerint 150. Nem fogod elhinni, de van róla papírom is, amit a MensaHungarIQa állított ki. Az IQ értékem természetesen lehetne 180 vagy 120, esetleg mindössze 90, csak azt nem tudom, hogy ennek mi köze a nagyapai alkalmassághoz. Elképzelhető, hogy egy nagyapának minimum 100 IQ-val kell rendelkezni ahhoz, hogy az unokájának vegyen egy karácsonyi ajándékot? Mert ha igen, akkor a nagyapák fele nem ajándékozhat, ugyanis az intelligencia már csak olyan, hogy az emberiség fele 100 IQ alatti, a másik fele pedig 100 IQ feletti. Mindegy, itt nem álltunk meg és a szakértői véleményben az IQ értékemet nem is említette, akkor meg minek mérte? Csakhogy menjen az idő?

A második – az előzőnél egy kicsit viccesebb – nekifutás az úgynevezett „Szondi teszt” volt, amit a magyar születésű Szondi Lipótról (1893-1986) neveztek el. Érdekessége több is van. Az első mindjárt az, hogy a világon már sehol nem alkalmazzák, legalább 40 éve. Nálunk – gondolom – azért alkalmazzák, mert hát nekünk nem volt Freudunk se Jungunk, csak egy Szondink, akkor pedig becsüljük meg! Mivel én is magyar vagyok, én is megbecsülném csak úgy, mint Semmelweist, vagy Korányit, de nem tehetem, mert a Szondi teszt egy nagy rakás szar! Szondi ugyanis abból a sajátos feltételezésből indult ki, hogy egy kicsit mindenki elmebeteg (vagy, ha nem, akkor lehetne), tehát ilyen, vagy olyan latens elmebaja van, és mivel ezt recesszív gének biztosítják a számára, az agyi defektus nem nyilvánul meg érzékelhetően. Viszont az egyedek egy ismeretlen mechanizmus útján ösztönszerűen vonzódnak az azonos recesszív génekkel rendelkező személyekhez, ami persze csak úgy lenne lehetséges, ha egy-egy gén jelenléte kiülne az ember arcára. Az elmélet abszurditása nyilván való, hiszen ilyen alapon például a hemofilek is felismernék egymást. Szondi azonban ezt nem vette figyelembe és „sorsanalitikus ösztönrendszer” néven 1947-ben nyilvánosságra hozta elképzeléseit. Maga a teszt – amit végig szenvedtem – az én esetemben következőképpen nézett ki: Dr. Rónaszéki Éva kirakott elém 48 darab elmegyógyintézeti betegről készült fényképet, és felszólított, hogy válasszam ki belőlük a számomra legszimpatikusabbakat. Megpróbáltam tiltakozni, mert mind a 48 személyt szélsőségesen antipatikusnak találtam. Csakhogy ezt a játékszabályok tiltják. A teszt alanynak (ez voltam én) igenis választani kell. De, ha rám van erőszakolva, hogy 48 db antipatikus személyből válasszak ki számomra rokonszenves személyeket, akkor én meg vagyok erőszakolva. Ebből a tényből kifolyólag, az eredményem akkor is érvénytelen lenne, ha ez lenne a világ legjobb tesztje. Ezt a logikát azonban a pszichológusok nem ismerik el érvényesnek, kötik az ebet a karóhoz. „Válasszam ki a legkevésbé antipatikusa fényképeket”. Ez olyan mintha választanom kellene, hogy egy csótányt vagy egy svábbogarat nyeljek le. Ugyanis Szondi, és a tesztjét még ma is alkalmazó pszichológusok tudni vélik, ha a svábbogarat nyelem le, akkor skizofrén vagyok, ha a csótányt, akkor pszichopata. Ha pedig alávetem magam a tesztnek, akkor egy kötöznivaló barom.  Mit se számít, hogy Szondi maga állította, „a teszt nem használható önálló diagnosztikai eszközként.” Nem szép dolog tőlem, hogy egy elhunyt pszichológust faggatok, de tessék mondani Herr Szondi (Svájcban élt), akkor az ön tesztjének mi az értelme? Ugyanis az én, természettudományokhoz szokott, agyam úgy tudja, a teszteknek éppen az a lényege, hogy a más úton szerzett információktól függetlenül mérjenek valamit.  Jól van, a Szondi teszt tehát nem mér semmit, csakhogy erről Dr. Rónaszéki Éva nem tud, ami csak azért baj, mert történetesen neki kell engem vizsgálnia, mint egy potenciális félőrült nagypapát. Tudniillik Szondi elmebetegek kiszűrésére alkalmazta a tesztjét (amit különben 30 éven át éjjel-nappal foltozgatott). Amikor pedig rámutattak, hogy a tesztnek matematikai-statisztikai alapon nincs validitása akkor Szondi „kikérte magának” hogy a matematika beleszóljon az ő módszerébe. Mindegy, kiszűrésre kerültem csak nem derült ki, hogy most elmebajos vagyok-e vagy sem. Persze lehetnék, de ha 76 év alatt nem derült ki rólam, akkor nagy valószínűséggel már nem is fog. Sebaj, a tesztet Magyarországon továbbra is úgy használják, mintha misem történt volna, azaz, mintha nem bizonyosodott volna be a teszttel kapcsolatok kétségek jogossága. De ez még nem minden. Az ember néha hallja itt-ott, hogy az elmeorvosok, pszichológusok, pszichiáterek nem normálisak. Ez természetesen nem más, mint a köznép rosszindulatú feltételezése. Szondi esetében azonban van néhány adat, ami elgondolkodtatásra késztet. Szondi ugyanis tizenketted magával egy fanatikusan vallásos segéd rabbinak volt a gyermeke. A papa oly annyira volt fanatikus, hogy egész nap csak a szentkönyveket bújta, a család eltartásáról az idősebb gyerekek gondoskodtak. És most jön a poén. Szondi (Sonnenschein) Lipót saját életrajza szerint, a 12 testvér közül, egyes-egyedül, egy teljes éven át, minden áldott nap, reggel és este elmondta a „kaddis” nevű imát egy ortodox zsidó gyülekezet előtt, 18 éves korában. Szerény és laikus véleményem szerint, ez az ember súlyos pszichés zavarban szenvedett. Ilyen, betegesen szoros apai kötődés mellett, ha valaki ilyet állít: „Sorsunkat az ösztöneink határozzák meg, ezeket viszont az ősök örökségeként, magunkkal hozzuk. Ezért ki kell békülnünk a bennünk továbbélő ősökkel.” Akkor az a pasi simán elmebeteg. Nekem viszont még jócskán volt időm a rám szánt 6 órából.    

Harmadik nekifutás a Rorschach vagyis tintapaca teszt volt. Ha még nem láttál ilyet, akkor megemlítem, hogy szimmetrikus pacák vannak felfestve kártyákra. A tesztalanyt (ez megint én vagyok) arra szólítja fel a vizsgáló (még mindig Dr. Rónaszéki Éva), hogy mondja el mit lát a képen. Úgy látszik belém bújt a kisördög. Ugyanis az egyik tintapaca engem egy tátongó női nemi szervre emlékeztetett, ami éppen készül bekapni. Viszont tudom, hogy engem most egy pszichológusnő vizsgál, ezért a női nemi szervet gyorsan elhessegetem magamtól és azt mondom, hogy „két pillangó kiszívja a nektárt egy búzavirágból”, és vágtam hozzá egy bárgyú képet. A másik tintapacában egy sátánszerű lényt láttam, amint egy furkósbottal szét akarja verni egy csecsemő fejét. Már éppen be akartam számolni a látomásomról, amikor beugrott, hogy az unokámmal való kapcsolattartás a tét, ezért ártatlan arccal közöltem, hogy itt meg egy őrzőangyal simogatja az kisfiú buksi fejét. Gondolatban megveregettem a vállaimat, mert voltam győződve arról, hogy jól átvertem Dr. Rónaszéki Évát. Csakhogy ezek a pszichológusok cselesek ám. A Rorschach pacákra egyszerűen nincs rossz, vagy jó válasz. Hogy mit mond a tesztalany (emlékszel, ez vagyok én) az lényegtelen. Amiből a pszichológus következtet az a következő: hány másodpercig nézed a képet, forgatod-e a kártyát vagy sem, bizonytalan vagy-e a válaszadásban vagy határozott. Ez kérem egy igazi lúz-lúz szituáció (aki tud angolul annak: lose-lose). Nem csoda, hogy menő analizátorok fúrják is a tesztet, hogy vizsgálatra alkalmatlan. Legjobb esetben is magáról az értékelő pszichológusról árul el ezt-azt. Arra meg nem kíváncsi senki.

A negyedik nekifutás (ígérem azt utolsó) 200 kérdés volt, amire egyszerű IGEN vagy NEM lehetett a válasz. Gondoltam végre egy értelmes teszt, ami segít feltárni az egyéniségemet, amire most már én is egyre kíváncsibbá váltam. Emlékszem rá egyszer a szcientológusok is felcsaltak egy ilyen tesztre, csak ott előbb meg kellett ismerkednem L.R. Hubbarddal, aki pont úgy kontárkodott lélekbúvárkodással, mint Szondi, és persze már ő se él, de követői szintén igen lelkesek. Ők is pont 200 kérdést tettek fel, ami után a válaszokat berakták egy számítógépbe, ahonnan kijött a szakvélemény. Ezek szerint kitűnő jellemem van, de egy kis rásegítés még nem árt (4000 Ft.). Szóval ilyen kérdésekkel már találkoztam. Minden esetre elég akadékoskodó fazon vagyok, mert tiltakoztam az igen-nem válaszlehetőség ellen. A valós világ nem fehér és fekete, hanem a szürke, ezer árnyalattal (újabban csak 50 😀 ). Most egy példa a kérdésekre: Ha egy társaságban valaki belém köt, eltűröm-e? Én ilyen kérdésre nem tudok válaszolni, nem mert hülye vagyok, hanem mert a válaszadás előtt visszakérdeznék. Milyen társaságban? Mivel köt belém? Ki köt belém? Milyen céllal köt belém? Ha ezekre a kérdésekre nem kapok választ, akkor igaz szívemre nem tudok rá válaszolni. Adott körülmények között eltűröm, más körülmények között nem. Ezt viszont nem lehet kiértékelni.

Amerikai filmekben azt látom, hogy a pszichológus a páciensével elbeszélget egyszer-kétszer vagy százszor és akkor rutinjával kihámozza a páciens jellemét, meg minden mást, amit akar. Nem húzom tovább a szót, egészen biztos kíváncsi vagy az eredményre. Szóval az eredmény valóban megszületett, és kaptam is belőle egy példányt, igaz nem Dr. Rónaszéki Évától, bár az etikai kódexük ezt előírja, hanem a gyámhivataltól. Jellemzésem mindössze 20 sor (emlékszel? 90 rongyért), amivel sikerült engem alaposan meglepni. A legszebb mondat a következő: „Agresszív indítékait a szorongás ellensúlyozza.” Gondolom, ezt úgy kell érteni, hogy agresszív lennék, de a szorongásom ennek nem ad teret. Némi erőlködéssel el tudom képzelni, hogy agresszív vagyok, sőt brutális, teli gyilkoló vágyakkal, vagy bármit. Csak nagyon csendben és óvatosan megjegyzem, életemben utoljára akkor szorongtam, amikor az apámmal alá kellett íratnom, hogy hittanból félévkor megbuktam, 70 évvel ezelőtt. Minden esetre született egy bánatom. Miért nem mentem el pszichológusnak? Már rég lenne néhány Antalffy teszt, amit most Szondi unokája szapulhatna apai örökségként.  Esetleg kitalálhattam volna a szorongástant a körömrágás 3 fokozatával (tövig, könyökig, hónaljig) és centiméterrel kellene kiértékelni, mert azért a hosszúság mégiscsak egy racionális, konkrét és megtámadhatatlan adat.

U.i. Gondolom kíváncsi vagy a konkrét eredményre. Nos Rónaszéki szerint a törvényi előírás ellenére nem vagyok alkalmas kapcsolattartásra az unokámmal. Tehát egy életre el vagyok tőle tiltva.  – Ja és a hölgynek van elég kapcsolata ahhoz, hogy ez az írás lekerüljön a Google-ról.

__________________________________________________
__________________________________________________
___________________