(1669) Önző egyedek vagyunk-e, avagy egy együttműködő társadalom tagjai, a válasz meghatározhatja, hogy van-e jövőnk?

Tibor bá’ online

 

~q191Ha valaki még nem tudta volna, akkor most közöljük vele, hogy az ipari társadalmat a fosszilis energia tartja fenn. Az összes klímakonferencia arról szól, hogy szembenézzünk a fosszilis energiák fogyasztásának következményeivel. Ha kicsit is körül nézel kiderül, hogy a világ vezetői nem képesek érdemi döntést hozni. Nekünk, a népnek, tudomásul kell vennünk, hogy a döntéshozók nem látják előre az eseményeket, és természetesen nem képesek a gazdasági világválságon úrrá lenni. Ugyanígy totálisan alkalmatlanok a klímaváltozással kapcsolatos veszélyek felmérésére és a szükséges ellenlépések megtételére annak ellenére, hogy a világ tudósai már elég régen félreverték a harangokat, hogy az emberiség történelme folyamán még sohase nézett farkasszemet ekkora veszéllyel, hogy a rendelkezésünkre álló idő rövid, vagy talán már el is múlt, hogy ez a veszedelem esetleg kihalásunkhoz is vezethet.

A probléma lényege a világ vezetőit is irányító általános emberi természet, amivel kapcsolatban van néhány feltételezés. Ezek a feltételezések visszanyúlnak a Felvilágosodás korára, amikor is olyan gondolkodók, mint például Adam Smith, Marquis de Condorcet, stb. szembehelyezkedtek a középkori kereszténységgel, amelynek tanai szerint a bűnös emberi lénynek kevés joga volt az élethez, és isten kegyelmétől várta a megváltó másvilágot. A felvilágosodás szerint az ember a természet része, racionális, önrendelkező, nyereségre törekvő lény. Az egyed érvényesülése a határtalan anyagi fejlődéstől függ, még itt a földön. Ebből a nézetből nőttek ki a nemzetállamok, ahol alapvető joggá vált a magántulajdon birtoklása. Ebből nőtt ki az ipari forradalom. Igen, de ez az emberi tulajdonság okozta a gazdasági válságot és fordítja egymás ellen a résztvevőket. Egyszerűen kifejezve, győzött az emberi kapzsiság, a potenciálisan katasztrofális következmények ellenére, amelyek az emberiség és a Föld jövőjét megkérdőjelezik. Ha az emberi természet valóban az, amit a felvilágosodás filozófusai hirdettek, akkor halálra vagyunk ítélve. Egyszerűen elképzelhetetlen egy fenntartható globális gazdaság megteremtése. És akkor most itt be is fejezhetném a posztot….

Csakhogy itt van egy szalmaszál, amibe szerintem belekapaszkodhatunk. Az agykutatás legújabb eredményei arra ösztönöznek egyeseket, hogy átgondolják a régen dédelgetett ismertetőket az emberi természettel kapcsolatban. Biológusok arról iparkodnak meggyőzni minket, hogy léteznek tükör-neuronok, az úgynevezett „empátia neuronok”, amelyek lehetővé teszik, hogy megtapasztaljuk mások érzéseit. Ennél is tovább mennek, szerintük az ember a legszociálisabb állat, aki társaival kapcsolatteremtésre, és érzelmileg közelkerülésre törekszik. Ezek után a szociológusok törték ki a nyakukat, hogy a biológusok segítségére siessenek, és elkezdték áttekinteni a történelmet egy empátia szemüvegen keresztül. És láss csodát, mit találtak? Olyan, korábban elrejtőző emberi tetteket, amiből az következik, hogy az emberi evolúció nem csak a természeten való felülkerekedést hozta ki belőlünk, hanem az empátia felfokozását és mások felé történő kiterjedését is. Állítólag egyre több jelet látni arra, hogy alapvetően megértők vagyunk, aminek messzemenő következményei lehetnek az egész társadalomra, azaz meghatározhatja fajunk sorsát, természetesen a jobbik irányba. Tehát nincs másra szükség, mint egy globális empátia megteremtésére, aminek segítségével egyetlen generáción belül feléleszthetjük a globális gazdaságot és újraéleszthetjük a bioszférát.

Én azonban inkább úgy gondolom, hogy az ember egy csodálatos lény, de egészen más aspektusban. Vagy nem nézünk szembe a kellemetlenséggel, vagy ha ez nem lehetséges, akkor kitalálunk valami mesét. Ez a mese természetesen alkalmazkodik a korhoz. Ma nem hozunk áldozatot az istennek, hogy ezt vagy azt megtegye nekünk. Ma nincs ráolvasás, vagy mágikus kézrátétel. Ma a tudósok jól felszerelt laboratóriumokban kutatnak, és kutatási eredményeiket publikálják, nem egyszer megrendelt végeredménnyel. Marad tehát az önpusztítás. Az agykutatók pedig meséljék el a bankároknak, amikor éppen kilakoltatnak egy családot, hogy nekik is vannak empátia neuronjaik, csak (szerintem) a pénztárcáikban tartják.

__________________________________________________
__________________________________________________
_________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

38 gondolat erről: „(1669) Önző egyedek vagyunk-e, avagy egy együttműködő társadalom tagjai, a válasz meghatározhatja, hogy van-e jövőnk?

  1. Tulajdonképpen empátiára csak akkor vagyunk képesek ha figyelmünk éppen nem önmagunkra irányul. Ez pedig csak abban az esetben fordul elő, ha minden alapvető szükséglete az embernek kielégített és komfortérzete ezt lehetővé teszi.
    Hiába léteznek „empátia neuronok” ha a körülmények nem teszik lehetővé azok működését.
    Gazdag országok lakói sokkal könnyebben lehetnek empatikusak.

    A másik eset pedig az, amit írtál a bankárral. Tulajdonképpen a törvényeink is rengeteg együttérzést szüntetnek meg bennünk. Ha bármi lelkiismeret furdalása is lenne a kilakoltatónak, akkor a törvény mögé tud bújni, hogy kellemetlen persze, de a kilakoltatás törvényes és meg kell történjen.
    A világunk felépítése és müködése is meglehetősen empátiagyilkos.

    ——

    Tibor bá nekem úgy jelenik meg a poszt chrome böngészőben
    hogy a képetek alatt azt lehet olvasni, hogy
    “A két elmebeteg á la Rónaszéki”
    Elég félreérthető első nekiugrásnak.

  2. 1”… Gazdag országok lakói sokkal könnyebben lehetnek empatikusak…'”
    Ezt mire alapozod,csak nem a nyugati buzitoleranciára?
    Szegénységben az emberek sokkal nagyobb együttérzésre képesek, az ö sorsa , az én sorsom alapon .És ez valóban így volt , harminc éve ,amikor nincstelenségben tengödött keleteuropa ,az emberek mindenüket megosztották és mindenki felkeresett minden ismerőst ha beteg volt,szült,vagy éppenséggel csak egyszerű kiváncsiságból ,hogy nincs e szüksége valamilyen segitségre.A gazdagság ,a kényelem,a nyugati materialista művilág minden pozitiv érzelmet kiőlt az emberből.Hányan állnak meg nyugaton,hogy felszedjenek egy részeg embert a földről és hazavigyék?Vagy ha rosszul van?
    Na,ja hivják a mentőt,de ez nem empátia.Elnézik a melgfelvonulás ,de ez megint nem empátia.Adakoznak a szeretetszolgálatnak,de ez szintén nem empátia.Hanem az önbecsapás felsőfoka ,csak ne sérüljön a kényelmi zonája,ne legyen bűntudata.

  3. ” Ma a tudósok jól felszerelt laboratóriumokban kutatnak, és kutatási eredményeiket publikálják, nem egyszer megrendelt végeredménnyel.”
    Na, na! Tibor bá! Miket hallok tőled? 🙂

  4. 1:
    Szerkesztési hiba. Az á la Rónaszéki a holnapi poszthoz való. Korrigáltam. Köszi.

    2:
    Saját véleményemet az utolsó bekezdés adja vissza.

    3:
    Sose állítottam, hogy ilyen egyáltalán nincs, de a tudományos világ felépítése lehetősévé teszi ezeknek a kiszűrését.

  5. Szerintem egyértelmű: mind az önzés, mind az empátiából fakadó önfeláldozás része az emberi természetnek. Mindkettővel együtt élünk, mindkettő működik bennünk, hat a viselkedésünkre.

    Hogy melyik milyen mértékben, milyen gyakran, milyen hatásosan az elsősorban a saját döntéseinktől, lelki-szellemi beállítódásunktól függ. Hogy társadalmi szinten melyik a meghatározóbb, az kultúra, közfelfogás kérdése is, amiben nagy hatása van a tudatformálóknak – és ez az, ahol tragikus a helyzet.

    Ebben a társadalmi-gazdasági rendszerben, a fogyasztói társadalomban lehetetlen, hogy tömegesen kialakuljon a lemondás. De ha ez összeomlik, az emberiségnek lehet még esélye. Vannak példák más rendszerekre, ahol az emberek képesek lemondásra a köz javáért és a saját jól felfogott érdekükben.

  6. “Ugyanígy totálisan alkalmatlanok a klímaváltozással kapcsolatos veszélyek felmérésére és a szükséges ellenlépések megtételére annak ellenére, hogy a világ tudósai már elég régen félreverték a harangokat, hogy az emberiség történelme folyamán még sohase nézett farkasszemet ekkora veszéllyel, hogy a rendelkezésünkre álló idő rövid, vagy talán már el is múlt, hogy ez a veszedelem esetleg kihalásunkhoz is vezethet.”

    Számomra nem magától értetődő, hogy miért van szükség aggódni az emberi faj létezésének folytonosságáért. Hallgatólagosan mindenki egyetért ebben a kérdésben, holott egy igen gyenge lábakon álló ideáról van szó, a motivációkat mintha mindenki mélyen el akarná ásni.

  7. 6:
    Próbáld megérteni azt, amit írok. A földi klíma igen gyors ütemben változik, vagyis egyre melegebb lesz és egyre nagyobb szélsőségekkel kell szembenézni. Ez önmagában nem lenne baj, de a folyamat megállíthatatlan és a jelek szerint olyan fokra fogja magát feltornázni, amit az emberi faj nem lesz képes elviselni. Ráadásul a folyamatban hatalmas tehetetlenség (fizikai értelemben) van, ami azt jelenti, hogy ha ma a “főkapcsolót” lecsapnánk (ha tudnánk) a folyamat akkor is több évtizeden át folytatódna.

  8. 7.

    Bocsánat, nagyon félreérthető voltam: A kihalás folyamatát nem vitatom.

    A problémám azzal van, hogy ritkán látok érveket amellett, hogy miért jó, ha nem halunk ki, mint ahogyan a Földön valaha élt fajok 99%-a. A többség bólogatva egyetért, hogy ne haljon ki az ember, de arra már kevesen tesznek kísérletet, hogy megfogalmazzák, miért ne.

    Ha arról van csupán szó, hogy mindenki félti a saját jövőjét, esetleg örülne, ha az unokáknak is lenne még tiszta levegő, akkor az számomra teljesen mást jelent, mint az emberiség túléléséért való aggódás.

    Előbbi egy egyéni, „önző” cél, utóbbinak pedig egy altruista cselekvésnek kellene lennie, ha ezt bárki komolyan gondolná.

    Tovább szerintem a legerősebb motivációk rejtve vannak, amik miatt a többség vágyódik az emberiség továbblétezése iránt. Például az örök létezés titkon őrzött (nem feltétlenül vallásos) reménye, hogy az embernek halála után is legyen nyáron egy madárcsicsergős gyümölcsöskertje békésen szökdelő csermellyel. 😀

  9. Annyit javítanék, hogy az unokák tiszta levegőjének biztosítása és az emberi faj létezésének meghosszabbítása gyakorlatban ugyan úgy altruista cselekvést kívánna meg. Viszont a lényeg az, hogy szerintem a többség nem az unokákra gondol, amikor az emberiségért aggódunk. Vagy ha igen, akkor a lehető legrosszabb formában van kommunikálva, mivel az emberiség túlságosan elvont fogalom, és mindenki szarik rá. 😀

  10. 8: Érdekes ember lehetsz, ha magyarázni kell, hogy mért nem szeretnénk, hogy kihaljon az emberiség. Most racionális levezetésre vársz, vagy mire? Racionálisan semminek az értelme nem vezethető le a puszta tényekből, valaminek az értelmességét, értékességét axiómaként feltételezni kell hozzá. Úgyhogy maradjunk az érzelmi-emberi motivációknál.

    Nekem például görcsbe rándul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy az emberiség belátható időn belül kihal. Ennek van egyéni motívuma is, és közösségi is, ami összekapcsolódik: sorsközösséget érzek más emberekkel, és megnyugtat az a gondolat, hogy ez a nagyobb közösség esetleg fennmaradhat és élhet még boldogan.

    Bár az egész emberiség is érdekel valamelyest, a leginkább mégiscsak a saját családom, barátaim, szeretteim, a magyarok és a keresztények. Ha csak pár millió élne túl a hétmilliárdból, de abban benne lennének az én leszármazottaim is, azzal már kiegyeznék. Ez most önzés vagy önzetlenség?

    Ha hajlandó vagyok a jelen kényelméből lejjebb adni az utódaim érdekében, az megfontolt önzés vagy önzetlenség?

  11. Hiába minden. Mindenki felismerte az empátiát, ennek ellenére az oktatásban is a versengés, tekintélyelvűség benevelése a szempont.
    Továbbá azon sem csodálkoznék ha egy tanulmány kimutatnà hogy az empátia tulajdonképpen egy színlelt viselkedésből ered.
    Elképzelem ahogy az ösasszony odamegy az egyik ősember a másikhoz és együttérzést színlelve rà veszi hogy ezután inkább segítsen vadászni neki.
    Az pedig aki jól színleli az empátiát nyilván több embernek szimpatikus, ezzel a viselkedésel nyílván sikeresen el lehet altatni a másik fél kételkedését, veszély érzetét.

  12. Nem akarom OFF-olni a témát, ezért 1 hozzászólás és azután majd máshol folytathatjuk:

    7: Tibor bá: “A földi klíma igen gyors ütemben változik, vagyis egyre melegebb lesz és egyre nagyobb szélsőségekkel kell szembenézni. Ez önmagában nem lenne baj, de a folyamat megállíthatatlan és a jelek szerint olyan fokra fogja magát feltornázni, amit az emberi faj nem lesz képes elviselni.”

    Az Isten szerelmére Tibor bá! Ez hazugság! Nincs bebizonyítva, hogy megállíthatatlan. Egy dolog, hogy mit állít nekünk egyre hangosabban a média, a politikusok és a politika nyomás alatt álló tudomány. Bárki, aki elkezd nyomozni, foglalkozni a klímával rájön, hogy mi a helyzet.
    Ehhez, egy nagyon hasznos, összefoglaló lap (kicsit hosszú, de aki tisztán akar látni, átrágja magát rajta – Tibor bá neked valószínű nem lesz türelmed), amely felsorolja az összes klímával kapcsolatos állításokat, elméleteket s cáfolásukat is (kezdve a Climategate-kkel, Miskolczi elméletén át, a a globális hőmérséklet mérési technikákig, az óceánok hatásáig a klímára (ENSO, AMO stb.) a különböző más természetes ciklusokig stb, stb, nem sorolom tovább): http://www.oarval.org/ClimateChangeBW.htm

  13. 10: Ábel: “Nekem például görcsbe rándul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy az emberiség belátható időn belül kihal”

    Pont ezt csinálja Tibor bá s minden más vészharangkongató, görcsbe rándítja mindannyiunk gyomrát. Nem azt mondja, hogy lehetséges, és egyes elméletek szerint így történhet, hanem 1000%-al kiáll mellette, semmilyen vitát nem tűrve ellenében.
    És nem értem a célját, ha már meghalunk, addig is éljünk rettegve, görcsbe rándult gyomorral vagy …

  14. 10.

    “Érdekes ember lehetsz, ha magyarázni kell, hogy mért nem szeretnénk, hogy kihaljon az emberiség.”

    Nem én vagyok érdekes, hanem a kérdés érdekes (legalábbis szerintem):

    Egyrészt, hogy miért van az embernek egyfajta halál utáni jövőképe?

    Másrészt, szerintem teljesen más, ha valaki az emberiség sorsáért aggódik, mint amikor valaki a szeretteiért aggódik. Még akkor is, ha a két probléma gyakorlati megoldása kéz a kézben jár, két teljesen eltérő ideáról van szó.

    Az emberiség sorsáért való aggódás szerintem egy furcsa attitűd, gondoljuk csak arra, hogy az 1000 év múlva bekövetkező kihalás bizonyosságától is, te szavaiddal élve, „összeszorulna a gyomra” sok embernek. Pedig ekkorra hol vannak már az unokák? – ebből is látszik szerintem, hogy másról van szó.

    A kampányszlogenem akár is hangozhatna:

    “Hagyjuk kihalni az emberiséget a faszba, viszont legyen tiszta levegő a szeretteinknek.” 😀

    Nem másfajta következtetéseket vonnánk le belőle, mint az emberiség megmentésének ideájából? Nem teljesen más az üzenet?

  15. 14: Szeretném felhívni a figyelmed egy dologra, amit mintha figyelmen kívül hagynál: mivel az emberiség része vagyunk, ezért abból, hogy az utódaim túlélnek, következik, hogy az emberiség megmenekült, illetve ha az emberiség kihalt, abból kövezkezik, hogy az utódaim is kihaltak.

  16. 15.

    Nem hagytam figyelmen kívül, ezt írtam:

    “Másrészt, szerintem teljesen más, ha valaki az emberiség sorsáért aggódik, mint amikor valaki a szeretteiért aggódik. Még akkor is, ha a két probléma gyakorlati megoldása kéz a kézben jár, két teljesen eltérő ideáról van szó.

  17. Ábel és tücsöktávlat!
    Mind az utód védelme, mint pedig a fajfenntartása egy belénk oltott kurva erős ösztön. Kinél ez erősebb, kinél az. Mindössze erről van szó.

    Mszilárd!
    Én nem vagyok klímakutató, csak értek valamicskét a természettudományokhoz, és (a múltbéli tapasztalataimra támaszkodva úgy gondolom, hogy) tudok interpolálni.
    Egy kicsit érthetőbben: Tegyük fel, hogy egy óriási üstben fehér festék van, amihez valaki folyamatosan feketét önt, és így az üstben lévő festék egyre sötétebb lesz. Mivel azt (NAP) aki önti a feketét nem lehet arra bírni, hogy hagyja abba a tevékenységét, számomra egyértelmű, hogy mi lesz a folyamat vége. Ez nem kíván bizonyítékot, ehhez csak józan ész kell. De ezt eljátszhatod gulyás leves folyamatos sózásával, a készülő lecsóba beszórt erős paprikával, stb. Az eredmény mindig ugyanaz. Ha a “hozzáadás” nem állítható le, a végeredmény előre látható. Szóval szerinted a felmelegedés miért fog leállni?

  18. 13: “És nem értem a célját” ezzel nyugtatja magát Tibor bá, az emberiség hamarosan biztosn kipusztul, így már elviselhetőbb a hamaroasan bekövetkező halál gondolatának az elviselése.

  19. 18:
    Ne tégy a számba olyat, amit 42 fokos lázas állapotban se mondanék. Az életnek nincs semmi célja, egyszerűen csak van. Az emberiség senkinek se fontos, csak magunknak. A Föld ragyogóan meg lesz nélkülünk, ahogy előttünk is megvolt 4 milliárd éven keresztül.

  20. Ez lett volna az ígért morgolódós cikk? Minden sorát élveztem, nemkülönben a kommenteket! De a “morogtalanító” tömet igazán jólesett 😉
    Sok szempontpól osztom Tücsöktávlat véleményét, miszerint az “emberiség kihalása” legtöbbünk számára nem felfogható. Viszont ha leszűkítjük gyermekeinkre, unokáinkra a kérdést, akkor megfogható és átérezhető a felelőssége. (Ezért is támogatom a kerítés építését, a menekültstátusz igen alapos megszűrését, horribile dictu 0-ra. Ám legyek és egy xenofób náci, de az én dédszüleim, nagyszüleim és szüleim – csakúgy mint magam is! – az utódaik sorsát tartották szemelőtt, őértük hoztak áldozatot. Nem hinném, hogy támogattak volna egy olyan ötletet – mint ahogy magam sem támogatom! – hogy fogadjunk be egy akárkifia senkiházit, aki egy szalmaszálat nem tett keresztbe az országunkért, s napi ötezer forinttal a zsebében vígan hajigáljon flasztert és allahakbározzon büntetlenül minálunk!)
    Tekintettel arra, hogy a folyamat nem megállítható és elsősorban azért nem állítható meg, mert akiken múlik a még megállítható státuszban lépéseket tenni, azok vagy a profithajszában elvakultak, vagy “mernek kicsik lenni” és leszarják, alighanem mindössze annyit tehetünk, hogy a gyerekeinknek értelmesen elmagyarázzuk a folyamatot, megtanítjuk őket a túlélésre (ezzel semmit nem veszíthetnek!) és bízunk benne, hogy hosszútávon majd ők találnak megoldást.
    Bár nagy összegeket nem tennék rá 🙁

  21. 18:
    Nem is értettem mire célzol. Éva hívta fel a figyelmem, hogy szerinted én a “jóslatommal” kellemesebbé akarom tenni saját halálomat. Nézd! Az életben kevés kellemes dolog jár ki mindenkinek. Az egyik ilyen, hogy senki nem tudhatja előre meddig fog élni. Napjainkban 30 éves férfiak esnek össze sportolás közben és temetik el őket néhány nappal később. Én ezzel a kérdéssel nem foglalkozom, közben őszre be van tervezve egy hársfa csemete elültetése és a tavaly ültetett diófa csemete alapos megtrágyázása, mert alig akar nőni. Különben vitapartnertől nehezen viselem, amikor az életkoromat veszik elő. Miközben nekem fogalmam sincs például te hány éves vagy. És még egy aspektus. Nem vagyok hajlandó visszafogni magam csak azért mert bizonyos dolgokat idős ember nem jegyezhet meg. Különben Mc Pherson, az egyik legeltökéltebb kihalás (sőt közeli kihalás) szószólója 50 év alatti.

    20:
    Én a következő (25) VIP-re gondoltam (pénteken).

  22. 2 kalotaszegi Says:

    “…harminc éve ,amikor nincstelenségben tengödött keleteuropa ,az emberek mindenüket megosztották”

    Tévedsz kalotaszegi, ez az állítás egész egyszerűen így nem állja meg a helyét.
    Egyrészt 30 évvel ezelőtt kevesebb szegény élt Magyarországon, mint most, másrészt még faluhelyen sem osztottak meg az emberek egymással mindent, nem hogy városban.
    Az autó pl. már akkor is tabu volt (kölcsönkérni)
    Az a korszak, amiről te beszélsz egy kölcsönös egymásrautaltság volt. Sokkal nagyobb szükség volt emberi erőre (tüzifa, víz beszerzése, háztáji stb..) mint ma. Ez nem empátia volt, hanem mindenkinek érdeke. Jóska segített Pistának, aztán vissza. Ennek semmi köze az empátiához!

    Vitatkozhatsz velem, de tudományosan bizonyított, hogy egy olyan ember akinek szükségletei kielégítettek, sokkal könnyebben viselkedik együtt érzően, mint a nincstelen és nélkülöző.
    És igen, akár mennyire is fáj ezt kimondani itt Németországban az empátia szintje magasabban van, mint Magyarországon. Ez is tény…

  23. Most ez mégis mire jó, Tibor bá?

    Huszadszor is felveted ugyanazt a kérdést, amelyre eldöntött válaszod van, ezért rögtön álmodozónak tekinted azt, aki máshogy közelíti meg a dolgot. Én barom meg a legkreatívabb időszakomban (hajnal 3-5 között) ahelyett, hogy fél-éber állapotban figyelném, ahogy az agyam olyan informatikai struktúrákat pörget, amelyeket nappali tudatosság mellett képtelen vagyok befogni, veled “vitatkozom”, újra, feleslegesen.

    Megint kénytelen leszek elérhetetlenné tenni a honlapodat a gépemről, mert most minden agyam és minden másodpercem kell ahhoz, amit csinálok. De ha már itt vagyok, íme a probléma az egész gondolatmenetben:

    “Tehát nincs másra szükség, mint egy globális empátia megteremtésére, aminek segítségével egyetlen generáción belül feléleszthetjük a globális gazdaságot és újraéleszthetjük a bioszférát.”

    Az általános iskolai szintű matematikai szabályok és a józan ész együttes alkalmazása (nem nagy divat manapság) egyértelművé teszi, hogy a monetáris gazdaság alapszabályai és a rendszer fenntarthatósága kölcsönösen kizáró dolgok. Tehát VAGY fenntarthatóság, bioszféra, stb. – VAGY monetáris alapon működő gazdaság. Ezen semmi empátia nem segít.

    Ennek a cikknek a felvezetőjét számtalanszor megírtam én is, például itt egy 2010-ből: Kulacs Projekt. Igaz, utána nem azzal folytatom, hogy szerintem esélytelen, és aki máshogy gondolja, fizetett álmodozó, hanem mutatok egy szerintem életképes, technikai szempontból bármikor elkezdhető utat a gondolkodás megváltoztatásához. Nem is akarom végiggondolni, hogy az eltelt öt év alatt mennyi kőolajat alakítottunk egyutas palackokká, temettünk a föld alá vagy úszkál az óceánban, és annak mekkora lenne akár egy töredék százaléka, ami nem járta volna be ezt az utat…

    Nyilván innen jobban fáj a pofára esés, hogy minden olvasó a saját mintarendszerén keresztül értelmezi a szöveget, így a messzebbre vezető következtetések és indoklás mintha ott se lenne. Tehát valóban egyetértek: a mai ember számára nincs kiút.

    Vannak például emberek, akiknek semmi problémájuk azzal, hogy évtizedekig járnak a saját vezetőik által szolgaként kezelt embertársaikat csicskáztatni a világ szerencsétlenebb felére. Azok meg, amikor már Műkörmös Manci és Kreatív Kornél is ott lógatja a lógatnivalót, elkezdenek tömegesen úgy dönteni, hogy bakker, akkor talán én se rohadjak itt, és elindulnak akár gyalog is az ellenkező irányba. Hogy mik nem vannak?! (ajánlott olvasmány: Eric Hoffer: A változások kínjai)

    Amire pedig igény van, arra megoldás is születik, ez a piacgazdaság – csak ami az egyik oldalon oda-vissza utazási iroda, mert a franc akarna ott maradni, az odaát “embercsempészet”, mert ők se akarnak visszamenni. Így aztán Kornél elkezd fegyverrel pózolni, Manci sikoltozni, a “hős vezér” meg a probléma megoldására, a “gonosz és érzéketlen” EU-tól kapott baromi sok pénzből… na jó, egy részéből, mert a haverok… hagyjuk is.

    Na ezen a szinten valóban nincs megoldás, Darwin díj, nyugodjunk békében. 🙂

    (aki pedig empátiát keres Magyarországon, szerintem azt is talál Szegeden, vagy a Keleti környékén, csak nem mindegy, hogy melyik felére nyitott a “tényeknek”)

  24. 22. Tudományosan ma mindent be lehet bizonyitani ,… és tudod mire gondolok itt… 🙂
    Csakhogy a történelem teljesen mást mutat az empátiáról.Mindig a gazdagok és jómoduak használták ki ,majd igázták le a szegényeket és nem forditva. Ha az állitásod igaz lenne a gazdagok empátiájáról ,akkor nem kihasználták ,hanem felkarolták volna a szerencsétlenebbeket .
    A német csak a saját nemzetbélije és kulturális irányultságú embertársa iránt érez empátiát.Ami nacionalizmus.
    Ahogy mi erdélyi kissebbségben élők is erős empátiát érzünk egymás iránt.Minden ok nélkül és segitünk egymáson.Ez viszont túlmutat az egyszerű nacionalizmuson.

  25. 17. Tibor bá’
    Amiről írsz a hsz-ban, az az extrapolálás. Megjósolni a függvény értékét a mérési intervallumon kívül, a meghatározott trendre támaszkodva.

  26. 24:

    Oh hát persze, az erdélyi magyarok… Mi magyarok mindig is különbek voltunk mindenkinél, a németeknél is. Nálunk az empátia is csak úgy jön, olyan velünk született übermagyar dolog. 🙂

    Csak tudnám mitől esik éppen darabjaira az egész országom…

    Egyébként teljesen félreértelmezed amit írok. Én sehol nem írtam gazdagokról, csupán arról, hogy egy gazdag országban könnyebben lehet valaki együtt érző, mint amikor nélkülöznie kell.

  27. 26: Értem én, mit írsz, de szintén nem értek egyet. Általános jelenség, hogy a szegényebb országokban jobban figyelnek egymásra az emberek.

  28. 26:
    Miért akadékoskodsz. Kalotaszegi racionálisan dobta fel a témát. Az elnyomott kisebbségben összefognak, nem azért mert fasza magyarok, hanem mert kisebbségben vannak.

  29. 25:
    Interpoláció = következtetés a függvény közelítő értékére már ismert adatok alapján. De nem érdemes kötni az ebet a karóhoz, mert átvitt értelemben alkalmaztam a kifejezést.

  30. 29: Tibor bá, én is akartam írni, de először úgy voltam vele, nem akadékoskodom. De ha már így kötöd az ebet a karóhoz, tisztázzuk a tudományos kifejezések jelentését:

    Becslés a függvény értékére nem mért pontban ismert alapok alapján
    -Interpoláció, ha a becsült pont ismert adatok között fekszik
    -Extrapoláció, ha az ismert tartományon kívül fekszik

  31. 28:
    Akadékoskodik a hóhér amit leírtál igaz, csak az összefogásnak semmi köze az empátiához. Ez utóbbi érdekektől mentes.

  32. 31,Álljon meg menet, két hónappal ezelött történetesen a Kárpátaljai magyar kissebbség megsegitésére fogtunk össsze és gyüjtöttünk , adakoztunk és itt ugye szóba se jőhet a saját polititkai közérdekünk,mert egy teljesen idegen ország alárendeltjei ezen sorstársaink . Mi ez, ha nem eggyüttérzés? Próletár internacionalizmus?

    Empátia jelentése álá Wikipédia szerint ” Empátia az a képesség, amivel egy másik ember, embercsoport, vagy más élőlény szempontját felfogni, megérteni és főként átérezni lehet.'”

    Nos, ezek mind jellemzőek a jómodú nyugati állampolgárokra , teljesen átérzik és megértik a sok kis ember ,sok szegény nép kivéreztetését az erőforrásaiért,gazdasági kincseiért, együttéreznek,átélik és ezért lemondanak a benga kocsikról,nyaralásról,luxusról,csakhogy együttérezhessenek a sok szenvedővel,aminek pont az ö herdáló életmódjuk az okozója. Éppen most perelte be a Gold Corporation a Román Államot ,mert volt pofája és megtagadta a kanadaiaknak a Verespataki aranykitermelést,mert kornyezeti katasztrofát és emberek életét tette volna végérvényesen tönkre.A kanadaiak igazán jómoduak ,hogy hogy nem együttérzőek a román és magyar szerencsétlen lakossággal szemben ?
    Tudod milyen a nyugatiak empátiája ? Amikor a hiradóban bejátszák,hogy valaki átnyilazott egy macskát, és ettől elpityeregnek.

  33. 34 Kalotaszegi
    A dolog sajnos még bonyolultabb. Az átlagemberek többsége el sem jut addig a gondolatig, hogy a személyes jóléte semmi másnak nem köszönhető, mint hogy egy olyan társadalom tagja, amely gátlástalanul lerabolja a világ szerencsétlenebbik részét. És erről a tudatipar gondoskodik is. A nyugati polgár meg van győződve róla, hogy életkörülményeit szorgalmának, racionális életvitelének köszönheti, amelyhez azok a szerencsétlenek nem értenek, még naiv módon őszintén sajnálhatja is őket, jótékonykodhat az érdekükben.
    Persze azok, akik a tűzvonalban vannak a világpiaci tülekedésben, azok tudják, hogy mi a valóság, de nem igyekeznek a többieket képbe hozni, jobb ha kisded álomvilágukban élnek, és meg vannak győződve jóságukról, tüntetni is eljárnak, meg adakoznak…

  34. Hubab ,ha ennyire idióták hogy a hamburgeren és a bevásárláson kivül nem érdekli semmi ,hogyan létezhetnek még 🙂 (harminc évvel ezelött ez a felvetés talán megállta volna helyét,de ma nem az információ korában)
    A dolog sajnos még ennél is bonyolultabb. A nyugati átlagember többsége
    nagyon is jól tudja ,hogy mennyire ludas a világ kizsákmányolásásban és más emberek kihasználásában- – lásd egyszerű példának a vendégmunkások sokkal alacsonyabb bérezését,mint a sajátjaikat(ez egy az egyben diszkrimináció és tudatos kihasználás -hol itt az empátia?!) – ezenkivül tudnak az ipar okozta környezeti katasztrofákról,a globális felmelegedésről és a kolossziális szeméthegyekről,amit a harmadik világba teleportálnak,mégis lapitanak ,mint a szar a fűben , megjátszák a naivot,vagy ezerféle összeesküvéselméletet gyártanak saját maguknak a herdáló és környezetet kizsákmányoló életmodjuk igazolására.
    A nyugati átlag merészelem feltételezni ,hogy a kelet europai helyzettel is nagyon tisztában van,de arra aztán lehet várni itéletnapig ,hogy brüsszelben tüntessen az uniós állampolgárok egyenlő bérezésért.Empátiából.
    Természetesen ;az állat és buzeráns jogok követeléséért mindig van mozgás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük