Percekkel ezelőtt jelentette be a TV2, hogy két izraeli repülőgép (a képek szerint robot gépek, amivel Pakisztánban „célzott kivégzéseket” hajtanak végre 20-30 collateral, azaz „járulékos” civil áldozattal) berepült hazánkba, tett egy kört és távozott. A honvédelmi minisztérium nem tudott róla. A miniszterelnök nem tudott róla. A külügyminisztérium nyilatkozata szerint diplomáciailag az ügy rendben van. Az izraeli nagykövetasszony cinikusan beleröhögött a kamerába és azt mondta (angolul), hogy az ilyesmi rutinszerű. Véleményem szerint az egész arra akar rámutatni, hogy fingunk sincs mi történik a légterünkben, amiért mi vagyunk a hibásak, mert nem engedjük hogy a Tubesen NATO (értsd: amerikai) radar épüljön.

Ha engem ér az a megtiszteltetés, hogy a legújabb (?), ha nem is a leghülyébb, de eléggé bizarr Internet őrületre felhívhatom a figyelmeteket, akkor rajta. A fecsegés szót egy ideje már csetelés váltotta fel, de én visszamegyek a jó magyar fecsegéshez. Mit csináljak, utálom, ha angol szavakat kevernek a magyar beszédbe [erről jut eszembe tegnap este az idióta Hachmann Péter a magyar szövegbe betette a face-to-face kifejezést. Elárulhatná, hogy ez miért jobb, mint a „szemtől-szembe”!]. A rulett pedig egy olyan játék, ahol megpörgetnek egy nagy kereket és nem tudni hol fog megállni a golyó. A rulett-fecsegőbe is megkevernek valamit és megáll egy előre bejelentkezett valakinél, akit úgy láthatsz, ahogy éppen van (kell hozzá egy web kamera). Srácot alsógatyában sokat sejtető baloldali dudorral, a vécén ülő nyögdécselő idős férfit, vacsora közben büfögő enyhén elhízott nőt, mellüket mutogató csajokat, ha mázlid van, akkor egy erekció teljében lévő péniszt – hogy kiröhögd magad, stb. A másik oldalon felkészült ismeretlen pedig úgy fog téged látni, ahogy elhelyezed magad a rulett-fecsegéshez. Aztán szabad a gazda. Azt csináltok egymással, amit akartok. Ha nem tetszik, akkor egy kattintás és az elektronikus rulett kerék ott áll meg, ahol éppen akar, és folytathatod valaki mással, akinek természetesen szintén lehetősége van arra, hogy téged lecseréljen mással, míg egymásra nem találtok azzal, akivel érdemes eltölteni néhány percet.

Az ötlet egy 17 éves orosz „zsenié”, akit úgy hívnak, hogy Andrey Ternovskiy. Megkérdezhetitek tőlem, a zseni szót miért tettem idézőjelbe. Mert egy kötekedő vén fasz vagyok! Andreyke nem tud valamit, amit én tudok. Az emberi agy úgy van bekötve, hogy ösztönszerűen irtózik az idegentől, az ismeretlentől. Ebből kifolyólag első látásra majdnem mindenki többé-kevésbé antipatikus. A harmadik látásra derül ki, hogy „milyen helyes kis nő”. Andreyka találmánya bebiztosítja, hogy csupa ismeretlennel fuss össze. Szerintem ez a gyenge pontja. Többet ne kérdezzetek tőlem, mert én nem is csettelek, nincs kamerám, szerintem az E-mail és a honlap blogolás kielégít minden normál emberi igényt. Mobilom ugyan van (12 éves, de még működik), viszont csak akkor használom, ha a feleségemet egyedül hagyom a házban, ami félévente egyszer szokott bekövetkezni. „IWIW, facebook, meg hasonlók kíméljenek” jeligére a kiadóba kérem a válaszokat.    

A szerény Demszky Gáborral 1989-ben találkoztam egy könyvesboltban, ahol a könyveimet árulták. Nem sok szót váltottunk, de kifejezetten szimpatikus volt. Aztán lett belőle polgármester, vagyis ő volt az SzDSz politikus csapat leggógyisabb tagja. A többiek jöttek-mentek, cserélődtek. Demszky maradt. Ahogy hallottam az első nagy dobása a gumikerekű francia metrókkal kapcsolatos lobbizása volt. A franciákat jól megvágta. Aztán jöttek a választások egymás után. Ötször sikerült magát megválasztatni. Alaposan megszedhette magát. Viszont a politikai elit lopásának van egy kellemetlen mellékhatása. Nemigen tudnak mit csinálni a pénzzel, mert reflektorfényben vannak. Mit érek én néhány millió Euróval, ha nem nyúlhatok hozzá. Mekkora cirkusz lett az adriai nyaralóból. Most viszont vége a vircsaftnak, a nép fasza teli van a sok lopással. A legjobb kampányhúzás lebuktatni a lebuktathatatlanokat. Két napja az esti híradóban láttam először a magabiztos főfőfőpolgármestert enyhén megszeppenve. Tegnap este pedig már kifejezetten ott volt a trutyi a gatyában. Nekem elhihetitek, ennyi év alatt rengeteg emberi arcot láttam mindenféle szituációban. Demszky nyakán szorul a hurok, és ezt ő tudja a legjobban. Már nincs cinkoskodás, mindenki menti a saját bőrét. A kishalak beköpik a nagyhalat, hogy ők kicsúszhassanak a nagy politikai hálóból. Most már csak az a kérdés, hogy a polgármestert mikor tartóztatják le. Mert ugye, azt senki se gondolja komolyan, hogy az alatta lévők az ő tudta nélkül loptak?      

Most már látom, hogy ti engem az őrületbe akartok kergetni. 🙂 . Arma Gedeonnak könyörgök, hogy ha már éjjel-nappal használja a kamatoskamat (így egybe írva) fogalmat – és csikorognak hozzá a fogai – akkor adja meg a definícióját. Nem adja! Azt uzsoráról már nem is merek érdeklődni. Na, ekkor Do-Mi – mint egy középkori lovag – a segítségünkre siet és közzé tesz egy URL-t. Kinyitom, mert lehetnek nálam okosabb emberek is. Erre az ölembe hull egy nagy rakás marhaság. Hiába na, az Internetre bárki bármit felrakhat. És bárki bármit letölthet. Do-Mi például – áldja érte az isten – a következő 3 kezdőmondattal lepett meg:

1) A kamat a kölcsönadott pénz használatáért fizetett díj. 2) A kamatozási időszak az az időtartam, amelyre a kamat jár. 3) Kamatszámítással azt állapíthatjuk meg, hogy jelenbeli pénzünk mennyit ér a jövőben. — ennyi nekem már elég is. Sajnálattal állapítom meg, hogy egyik mondat se igaz. Van, amelyik kicsit nem felel meg a valóságnak, van amelyik nagyon. Vegyük őket sorba. 1) A kamat a kölcsönbeadás díja. Tökéletesen független attól, hogy a kölcsönbe adott tőkét az adós fogja-e használni vagy sem. A díjat a tőke feletti rendelkezési jog átadásáért kell fizetni. 2) A kamat nem jár, abban megegyeznek. A kamatozási időszak ennél is bonyolultabb. A kamatozási időszak az az időtartam, ami alatt az adós a kölcsönnel rendelkezik. [Ha például egy kölcsönszerződésben ki van kötve 1 millió forint, egy évre, 1 százalék kamat mellett, és az adós egy év lejárta után nem teljesít. A felszólításnak se tesz eleget. Végül a bíróságnak kell hozni határozatot, akkor az egy év utáni időre már nem 1 %-ot ítélnek meg, hanem a mindenkori alapkamatot, ami egészen biztos több mint 1 %.] 3)Ez a megállapítás csak akkor lenne igaz, ha infláció nem létezne, de infláció mentes ország a világon minimum 100 éve nincs. Akkor most lássuk az én definíciómat. Kamat: Kölcsönszerződésnél a felek megállapodását tükröző, a tőke százalékában kifejezett, a megállapodást tárgyát képező futamidőre vonatkozó kölcsönzési díj.

Kategorikusan ki kell jelenteni, hogy a „kamatos kamat” nem közgazdasági kategória, pusztán egy számviteli szakkifejezés. Kölcsönszerződés megkötésekor a kifejezés használata fel se merül, mert nincs neki funkciója. A kamatos kamat kiszámítási képletének az alkalmazására [követelés = kölcsön * (1+kamatláb)^{futamidők száma}] kizárólag a kölcsön (plusz kamat) kiszámításánál van szükség a futamidőt meghaladó idő után történő törlesztés esetén. Megjegyzendő, hogy a futamidő – hacsak másként nincs meghatározva – 1 év.

Uzsora: Amikor a kölcsönt folyósító visszaél a kölcsönért folyamodó szorult helyzetével és a szokásos mértéket jelentősen meghaladó kamatlábat köt ki. Sajnos az uzsora nem, vagy csak nagyon nehezen csíphető nyakon. A Provident például 254 % THM-re ad kölcsönt. Az uzsora vád alól úgy húzza ki magát, hogy „házhoz jön”. Tehát nem csak kölcsönt ad, hanem „szolgáltat” is. Különben is, az kér kölcsön, aki „szorult” helyzetben van. Más esetben minek kérne. De nem ez a legfontosabb tisztázandó téma. Ezek a mocskos…… munka nélkül kamatoskamattal kiszívják a vérünket. Hát igen! Csak azt felejtjük el, hogy a kamatos kamat szituáció azért következik be, mert a felvett kölcsönt soha, de soha nem fizetjük vissza a futamidő végén. Sőt további kölcsönöket veszünk fel. Hiszen az államháztart a rendszerváltás óta egyetlen egy évben se volt szufficites, mindig deficites. Tehát minden évben újabb és újabb kölcsönöket veszünk fel. Teljesen felesleges az IMF-ből vagy bármi másból ördögöt kreálni. Az igazi bűnösök közöttünk vannak.

És akkor egy kicsit beszéljünk a kamatról. Tegyük fel, hogy nekem van 1 millió forintom a fiókban. Te erről tudsz, és kölcsön kéred. Mondd meg nekem, hogy mi a bánatért adnám neked kölcsön kamat felszámítása nélkül? Te viszont hajlandó vagy adni, mondjuk 5 % kamatot. Erre én kötélnek állok. Akkor te a hátam mögött azt hirdeted rólam, hogy munka nélkül jutok 50.000 forinthoz, és hogy ez milyen disznó dolog. 1) Te kérted a kölcsönt, nem én tukmáltam rád. 2) Egy éven át izgultam, hogy meg fogod-e adni a kölcsönt, avagy nem patkolsz-e el idő közben és akkor futhatok a pénzem után, mert nem hagytál magad után semmi vagyont. Ezért az izgulásért és ezért a felvállalt rizikóért kapom az 50.000 forintot – természetesen munka nélkül. Kérdem én, ez irreális?

Ez a tényleges helyzet. Hogy aztán az ebben rejlő lehetőségeket a „bankárok” kihasználják, az már az ember belső tulajdonságainak a következménye. Mindenki ezt csinálja. Ha jó a fokhagymatermés, akkor télen egy kiló fokhagymát 200 forintért kapsz. Ha rossz, akkor viszont 1800 forintért (mint most). Feltételezem, hogy mind a két esetben a fokhagymatermelésre fordított munka ugyanannyi. Akkor az idén a paraszt a piacon egy kiló fokhagyma eladásakor 1600 forintra munka nélkül tesz szert. Szóval ezek a realitások és tények. Nem vagyok közgazdász, de az általatok lefestett fekete-fehér világ sokkal bonyolultabb. Marxnak is beletört a bicskája, mindenki másnak bele fog törni, és a tiétek is.        

Kína végre megunta az amerikai pofátlanságot és alaposan beolvasott. A hivatalos Xinhua hírügynökség a következőket kürtölte a világba: „Amikor a világ az amerikai sub-prime krízis által kiváltott globális gazdasági válsággal küszködik, az amerikai kormány nem akar tudomást szerezni saját maga által elkövetett emberjogi bűneiről, helyette más országokat kritizál. Ez valóban szégyenteljes. Miközben az amerikai kormány más országokat vádol a szólásszabadság megsértésével, önmaga saját állampolgárainak a lehallgatását szervezi meg. Ezen kívül az amerikai rendfenntartó erők (nyilván a rendőrségre gondolnak) visszaélése a hatalommal mindennapos jelenség. Az Amerikai Egyesült Államok az emberi jogoknak nem csak nagyfokú megsértését gyakorolja, de szerte a világban számtalan emberjogi katasztrófának a közvetlen okozója is.”

Nekem már csak az marad, hogy kitaláljam, Kínának miért éppen most jutott eszébe az, amit mások már hosszú-hosszú ideje tudnak. Nos, az ok egyszerű. Obama elnök úgy gondolta, hogy nincs elég baja, tehát provokált egyet a kínaiakon. Kipróbálta meddig mehet el. Obama elnök fogadta a Dalai Lámát a Fehérházban és felújította a fegyverszállítást Taiwan (Formóza) számára. Mint tudjuk, Kína még a múlt század derekán elfoglalta Tibetet és simán bekebelezte, amibe a Dalai Láma nem tud belenyugodni. Ezen kívül Kína Taiwanra úgy tekint, mint Kína szerves részére, csak ez éppen nem kölcsönös. Taiwan volt Csank-haj-sek utolsó hídfőállása, ahová Mao-cse-tung csapatai már nem tudták követni.     

A honlap adminisztrátora a rendelkezésére álló statisztikából és a személyének küldött E-mailekből jóval többet tudhat meg a látogatókról, mint maguk a látogatók. Ma kicseréltem a főoldal tool-bar „navigálás” rovatát „Hasznos tudnivalók”-ra. Itt közlök néhány fontosabb statisztikai adatot. A nem fontosakra pedig most térek rá.

A körülbelül 300 napi látogatóból 100 úgy téved ide valahonnan. A másik 200 visszatérő látogató, akikből kb. annyi marad el, amennyi az ide tévedtekből itt is ragad. A kb. 300-as szám tehát stabilan marad. A látogatók 10 százaléka a hétvégén távol marad, ezek tehát kizárólag a munkahelyükről csatalakoznak. Szerintem ez nem sok. 90 százalék viszont a hétvégén otthonról is csatlakozik, amire büszke vagyok. A legérdekesebb az, hogy a látogatók fele nő. Ez azért érdekes, mert a hozzászólásokból ez nem derül ki. Úgy bizony, nők, akik szép csendben olvasgatnak, de nem szólalnak meg. Nem szólnak hozzá, pedig a közvélemény úgy tudja, hogy a nők nem képesek befogni a szájukat. Ezek a nők képesek rá, mert nem átlagosak. Ráadásul hálásabbak, mint a férfiak, legalább is verbálisan. Viszont, ami a könyvrendelést illeti, az összes rendelés 90 százaléka nőktől érkezik. Uraim! Szembe kell néznetek a ténnyel, hogy (átlagosan) a magyar nők kulturáltabbak, mint a magyar férfiak. Különben ezt a tényt a könyvkereskedések is megerősítik. Szóval fogjátok csak vissza azokat az agarakat!

Röviden: A német export zuhan, a kínai export kirobban. A német közgazdászok (minőségileg kábé egy szinten a magyarokkal) 2010 januárjára exportnövekedést vártak. Hatalmas volt a pofára esés, amikor kiderült, hogy az export 6,3 százalékot visszaesett. Most lázasan keresik az okokat, vagy inkább a mentőkörülményeket. A pofon viszont még nagyobbat csattant, amikor napfényre került, hogy egy hónappal később, a kínai export 2010 februárjában 45,7 százalékkal nőt, mit nőtt? Egyenesen kirobbant.

2003-óta a világ elsőszámú exportálója Németország volt, mely büszke címet 2009-ig viselte. Most azonban a mérleg átbillent a Kínaiakhoz. Ez azonban nem bír jelentőséggel. Ennél sokkal fontosabb, hogy a németek a gazdasági válságból az export tevékenységükkel tervezték a kilábalást. Na, ez most egy kicsit megszeppentette őket. És akkor most evezzünk át hazai vizekre. Nem tudom úgy bekapcsolni a tévét, hogy ne halljam valamelyik politikust, vagy közgazdászt, a munkahelyteremtésről beszélni. Na, igen, beszélni azt lehet. De teremteni csak az isten tud…..a semmiből. Munkahely akkor keletkezik, ha szükség van a termelésre. Ha Németország nem exportál, akkor mi se exportálunk oda. Ha nem exportálunk, akkor nem keletkezik új munkahely. És akkor egy kicsit tovább megyek, mert ezt a szívességet a választásra készülődő politikusok nem fogják megtenni. Magas munkanélküliség mellett alacsony a termelés és alacsony a fogyasztás (januárban 10 százalékkal esett vissza). Alacsony termelés és fogyasztás mellett csökkennek az állam bevételei. Ez újabb és újabb megszorításokat jelent, miközben a felhalmozott tartozás tovább növekszik. Szóval fiúk, ne kérjetek fel miniszterelnök jelöltnek, mert nem vállalom. 🙂

Néhány éve (vagy hónapja) szereztem róla tudomást, hogy a Narancs királyfi előállt egy új ötlettel. Aki háromszor követi el ugyanazt a viszonylag piti bűntényt, amire 1-2 év elzárást adnak, az a harmadik alkalommal 1-2 év helyett életfogytiglan büntetést kapjon. Én, mint laikus, egészen épkézláb ötletnek tartottam a dolgot. Igaz is, ha nem szoktatható le a bűnözésről, akkor ne adjunk neki lehetőséget újabb és újabb bűntény elkövetésére. Zseni ez a pasi, egészen jó ötletei vannak.

Sajnos nálam a pünkösdi királyfiságnak ma vége szakadt. A képernyőmre került egy méltatlankodó amerikai poszt, aminek ilyen fura címe volt: Börtönözzünk be egy sajt tolvajt élete végéig, évi 100.000 $ költség mellett? Na, ezt elolvasom, sose lehet tudni, mikor vetemedem sajtlopásra. Először is kiderült, hogy a három csapás törvényt Amerikában találták ki 1990-ben, úgy hogy a „zseni” jelzőt visszavonom. Viszont az ötlet azért nem rossz egészen addig, amíg nem olvastam tovább a posztot. Néhány sorral később kiderült, hogy Kaliforniában létezik egy Robert Ferguson nevű pasi, aki egy kicsit nem normális, 53 éves, ki-bejár a börtönökbe, mert mindig csinál valamit. De most ütött az órája. Ugyanis az egyik hipermarketben egy csomag reszelt sajtot bedugott az alsónadrágjába, amit a rendész észrevett. A bíróság pedig a „Három csapás” törvény alapján életfogytiglanra fogja ítélni. A poszt írója szerint a pasi még fog élni legalább 20 évet, és az éves börtönköltség esetében 100.000 $. (valójában az éves költség 50-100.000 közé esik az életkor függvényében, időseknél költségesebb) Vagyis, az adófizetőknek 2 millió dollárba fog kerülni az, hogy Ferguson úr soha többé ne lophasson sajtot.

Mivel az amerikai társadalom legalább akkora szarban van, mint mi, nekik ez a 2 millió éppen úgy fáj, mint nekünk a 100 millió forint végkielégítés a BKV személyzetiséből humánpolitikussá vált mangalicájának. Ezért aztán a kaliforniaiak többsége úgy véli, Mr. Ferguson alsónadrágjába gyömöszölt nagyrakás reszelt sajt nekik nem ér meg 2 millió dollárt.  Ezzel azonban a California állam kerületi ügyésze nem ért egyet. (jellemző, hogy a köztisztviselők ott se takarékoskodnak az adófizetők pénzével) Szerinte ez az életfogytiglan egy kitűnő megoldás a 3,99 $-os sajtlopások ellen.

Jól van ügyészkém, akkor ássunk egy kicsit mélyebbre. A „Három csapás” törvény Kaliforniában 17 éve működik. Ennyi idő alatt sikerült néhány tucat valóban veszélyes bűnözőt örökre kivonni a forgalomból. Azonban ezzel egy időben sok tízezer, a társadalom számára semmilyen veszélyt nem jelentő bűnözőcske is rács mögé került az idejük végezetéig. Nem kifejezetten humanitárius megfontolásból, de ez egyszerűen elfogadhatatlan, főleg ha meggondoljuk, hogy Kalifornia állam költségvetése az összeomlás szélén áll. Nem csoda, hogy Orange County Register elnevezésű újság (akit néhány más is követett) az ügyészséget nevetség tárgyává tette. Ez lett a szerencséje sajtkedvelő barátunknak, mert az ügyészség a bíróságon hirtelen visszavonta a vádat. Mr. Ferguson hazamehetett megenni a reszelt sajtját. Csakhogy tízezrek már hosszú évek óta bent rohadnak a rácsok mögött, semmivel se súlyosabb bűnökért.

Pusztán ráérzésem szerint, a Narancs királyfi ötlete Magyarországon igen jó hatásfokkal juttatná börtönbe a cigányok tízezreit, de félő, hogy segélyezésük ügyesebb megoldása (például csak élelmiszerre költhető bélyeg formájában) nagyságrendekkel olcsóbb lenne, mint rács mögött kiszolgálni őket egy negyedosztályú szállodai szinten. (Fűtés, tisztántartás, etetés, olvasnivaló, tévénézés, szex szoba, stb.). Rendőrségi forrásból értesültem, hogy a gógyisabb hajléktalanok szeptemberben szándékosan lebuknak olyan kissúlyú bűncselekménnyel, amiért 6 hónap jár. A telet kihúzzák a jól fűtött börtönökben, ingyenes ellátás mellett, március végén pedig szabadulnak. Most mond a szemembe, hogy ez nem egy élhető ország! 🙂    

Nem mindenki tudja kellően megfogalmazni, de én úgy gondolom, hogy az ország népe a rendszerváltástól, a NATO-ba lépéstől és az EU csatlakozástól a nyugat európai országok segítségét várta abban, hogy felzárkózva hozzájuk életszínvonalunk megközelítse az övéiket, amit irigy szemmel, 40 éven át néztünk a távolból. Az elvárásunk nem volt se irreális, se pedig amorális, nem csak azért, mert hangzottak el ilyen ígéretek, de végtére is a Nyugat volt az, aki minket (a többi kelet európai országgal együtt) odavetett a Szovjetuniónak, mert segítették őket legyőzni azt a Németországot, ahol ma Európában a legmagasabbak a fizetések.

Az elvárások helyett, nyakunkba zúdult a neoliberalizmus lidércnyomása. Nyugat Európa bennünk gyarmatosítható piacot látott, ahová termékeiket korlátlanul exportálhatják, bankfiókjaik segítségével a lakósságot kifoszthatják.

A képzett magyar munkaerőnek egy részét magukhoz csalogathatják, nagyobb részét XIX. századi stílusban rabszolgaként alkalmazhatják. Épületeinket, ipari területté átminősített termőföldjeinket felvásárolhatják. Erőszakos hirdetéstechnikájukkal eladósodásba kergették a népet. Ipari bázisunkat, mezőgazdaságunkat tönkretették.

Nem árt, ha emlékszünk rá, hogy az EU csatlakozásunk feltételei sokkal kedvezőtlenebbek voltak, mint az előttünk csatlakozóké. Hogy az Euró zónába történő belépésünk kritériumainak ma Németországon kívül egyetlen egy „régi” EU tagállam se tesz eleget. A velünk szembe alkalmazott szigornak Görögország irányába nyoma sincs.

Kádár alatt is volt valamifajta elvtársi korrupció, ami aztán nyugati biztatásra alaposan megerősödött, kialakítva egy olyan kleptokratikus rendszert, ahol a nyugati bankok és befektetők kedvükre garázdálkodhatnak. Ezeknek hatására létrejött egy olyan adósságcsapda, amiből kitörni csak vérrel és verejtékkel lehet. Pontosan úgy bántak velünk, mint ahogy a harmadik világ (bocsánat, most már fejlődő országoknak nevezik őket) országaival. A formula egyszerű: Nyugati segítséggel egy jól megfizetett, vagy lopásra szakosodott politikai osztály jön létre, amely aztán kiárusítja a népet. A nép pedig nyögheti az adósság terheket generációkon keresztül. Mindeközben demokráciásdit játszunk. Négyévente szavazunk, mintha lenne értelme, miközben egyre szegényebbek és kiszolgáltatottabbakká válunk.

Egy röpke történelmi visszatekintés egyértelművé teszi, hogy a II. világháború után Nyugat Európára nem erőszakolták rá a neoliberális gazdaságot. Nem is erőszakolhatták, mert nem létezett. Az első kísérleteket Csillében végezték el (a legitim kormány megdöntése, és híveinek kivégzése után) az amerikaiak. A taktikáról már tettem említést. Felszámolni a felelős kormányt és farkasétvággyal rendelkező „politikusokat” tenni a helyébe. [Emlékezzünk – tisztelettel – arra a néhány tisztességes (volt) képviselőre, akik undorral fordítottak hátat a „politikának”.] Ezek a „politikusok” aztán olyan törvényjavaslatokat szavaztak meg, amik egyetlen Nyugat európai parlamenten se mentek volna át. Az állami vagyon értékesítését olyan egyénekre bízták (lásd: Suchman Tamás),  akik gyorsan eladták azt nyugati befektetőknek, többnyire húgyért-szarért, hogy csurogjon valami saját zsebbe és a pártkasszába is. Olyan törvényt azonban nem hoztak, ami megakadályozta volna a bankok rémuralmát. Kölcsönt csak idegen valutában adtak. A banknak dupla nyereség, miközben az összes kockázat az adósé. Az olajszőkítést és a piramisjátékokat is hosszú évekig lehetett csinálni, mert a „honatyák” a parlamentben műbalhéval (Torgyán: monnyon le) voltak elfoglalva. Az önkormányzatok pedig máig élősködnek a lakósság felett. Az adótörvényt százszor módosították, de a Nyugat Európában szokásos progresszivitást kerülgették, mint macska a forró kását. Vagyonadó bevezetése? Ugyan már, sok hűhó semmiért, nem azért lopták össze magukat, hogy most adót fizessenek utána. Szóval ez az a neoliberális szabad piac, amiben egyesek olyan jókat lubickolnak. Sajnos azonban vannak kettesek is, hármasok is, négyesek is, és a sornak nincs vége.

Mintha ez mind nem lenne elég, befejezésként még azt a kijelentést is meg merem kockáztatni, hogy Brüsszel felett, érezhetően a néhai Antant szelleme lebeg. Nem lehet igazunk se a Tisza ciánmérgezésében, se a Duna elterelésében, se határunkra épített szemétégetőben, se a Rába szennyezésében, se a párját ritkító szlovák nyelvtörvényben. Nyelvemen van a kérdés, fel is teszem: Mi a francot keresünk mi az Európai Unióban?                         

Három napja az összes TV adó a híreit azzal kezdte, hogy kommandósok hatoltak be a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemre, és meglepetésszerűen berontottak a rektor (professzor Dr. Szabó János nyugalmazott dandár tábornok) szobájába. A jó erőnlétben lévő rektor ellenállt, de végül leteperték, megbilincselték, mely művelet végrehajtása közben Dr. Szabón keletkezett némi hámsérülés. — Tudom, nem minden olvasóm rendelkezik 77 évvel a háta mögött, ezért előzékenyen ismertetek néhány dolgot, még mielőtt a címben beígért nagy találkozást folytatnám. Valamikor volt egy Kertészeti Főiskola, egy Állatorvosi Főiskola, egy Katonai Főiskola u.s.w. (azok részére, akik Némettagozatú Főiskolát végeztek) Ezekből, az utóbbi időkben, sorban egyetemek lettek. Tudom ez neked fel se tűnt, de én még mindig Fürst Sándor utcát emlegetek, mert ha az ember egy nevet megszokott, akkor nehezen felejti el. (Az Andrási út, Sztálin út, Magyar Ifjúság útja, Népköztársaság útja, Andrási út kivételt képez) Nekem még ma is az Állatorvosi Főiskola ugrik be, ott laktam vele szemben. Na, jó, de minek ennyi egyetem? Hát azért, mert az idő előtt, kedvezményesen nyugdíjba vonuló elvtársak, életük hátralévő éveiben, professzorok kívánnak lenni, és a professzorok alá kellenek egyetemek is, a dolog másként nem megy. — Ja, igen, a hámsérülés! Ez kérlek alássan, egy látleletet kiállító orvosi műszó. Ha téged a hiteleződ egy kicsit agyonver, és nem nyugszol bele, akkor rendőrséghez, vagy bírósághoz kell fordulnod. Eközben, a külsérelmi nyomaid lassan begyógyulnak, és hogy voltak, azt látlelettel kell igazolnod. Ha csak két oltári nagy pofont kaptál, akkor nyomok nemigen maradnak. Ha eltörték a karod, az természetesen egyértelműen egy brutális bántalmazás. Ami a kettő között van, mondjuk, ököllel pofán vágnak, vagy nadrágon keresztül szétrúgják a segged, az „hámsérülést” okoz. És akkor most vissza a hírekhez.

A Nemzetvédelmi Egyetem rektorát nevezték diszkréten Sz. Jánosnak, akit időközben a bíróság 1 hónap előzetes letartóztatásba helyezett, a fényképeken nem fedték le a szemeit, ami az utóbbi időkben szinte kötelező. Még furcsább a dologban, hogy az állítólagos befolyással való visszaélést a sértett fél (DHL szállítmányozó) már fél évvel korábban jelentette. Fél évig tehát nem történt semmi. Arra hivatkoztak, hogy megfigyelés alatt tartották a gyanúsítottakat. Jó duma, csak emészthetetlen. Ha én augusztus 1-én felajánlom valakinek, hogy katonás precizitással kinyalom a seggét, ha cserébe alkalmazza a barátom cégét, és ezt a kinyalandó segg tulajdonosa jelenti a rendőrségen, akkor mi a fenét lehet 6 hónapon át megfigyelni, azon kívül, hogy ki az a marha, aki ezt elhiszi? Mondjuk én nem. Aztán eltelt 3 nap és hirtelen ki lett takarva a szem, csukja a fejre és már nyilatkozik is valamelyik sztárügyvéd: „Védence csak jó szándékúan figyelmeztette a DHL-t, hogy a rendőrség nyomoz, fegyver és kábítószer csempészés ügyben, és ezért az információért cserébe, nem kért semmit.” Becsületére legyen mondva, a sztárügyvéd a mondata végén már majdnem röhögött. — Az igazság kedvéért, hozzá kell tennem, hogy a rendszerváltást követően senki se köteles feljelentést tenni, ha egy bűnügy tudomására jut. Törvénysértés tehát nem történt. Ennek ellenére, egy nyugalmazott dandártábornoktól, katonai professzortól az ember valahogy elvárná, ha ilyen dolog a tudomására jut, (erről jut eszembe, honnan a fenéből tudta meg?) akkor értesítse a megfelelő szerveket, ne pedig a fegyvercsempészőket, hogy figyelik őket. Nekem úgy tűnik, elterjedt a híre, hogy az ügyészség és a bíróság minden maszlagot bevesz, ha úri kedvük úgy diktálja.

Most viszont kapaszkodjatok meg! Dr. Szabó Jánossal személyesen találkoztam, az ám, de nem most, hanem 15 éve és a találkozásunk nem nevezhető „futó”-nak. Meglehetősen tartós találka volt. Ugyanis Dr. Szabó János és felesége, 1995-ben megvett a borosjenői mamut telkembők, 750 négyzetmétert, és épített rá egy házat. A telekvásárlás még az ingatlanár robbanása előtt volt, így mindössze 4 milliót kellett nekik leperkálni, de Jánosnak (közben igen jóba lettünk) nem volt csak 2 milliója, a másik kettőre tehát várni kellett. Miután a telek a nevére került, az építkezést nem kezdte el azonnal, feltételeztem, hogy előbb pénzt kellett hozzá szerezni. Aztán jöttek a 98-as választások, amit a Fidesz nyert meg, igen jelentős kisgazda segítséggel. Kormányalakítás, a vele járó nehézségekkel, ugyanis a Kisgazdapártnak semmiféle szakembere nem volt, már pedig el kell kezdeni a minisztériumi munkát. A kisgazdák akkora szarban voltak, hogy Jánost felkérték legyen államtitkár helyettes a Honvédelmi minisztériumban. Mivel egy aktív katonatiszt a politikát nem ismeri, képes volt rá, hogy töprengjen, elfogadja-e. Ha persze tudta volna, milyen perspektívák nyílnak majd meg előtte, akkor két kézzel ragadta volna meg az alkalmat, de így csak egy kézzel nyúlt utána, és csak ímmel-ámmal. Derekát főleg azért adta be, mert a felesége szeretett volna államtitkár helyettes felesége lenni. Minden esetre a pozíció elfoglalása után felgyorsultak az események, a 100 milliót érő ház hetek alatt elkészült, és a helyettes államtitkár úr rádöbbent, hogy egy csomó fiatal nő rohangál körülötte. Otthagyta a kész házat feleséggel és gyerekekkel együtt, és nyomban épített egy másikat, máshol, és ettől kezdve megszakadt napi kapcsolatunk. Viszont amíg tartott, igen érdekesnek bizonyult.

Lakásunkban tett első látogatása alakalmából János felmérte, hogy milyen könyveket rejtenek a polcaim. Mivel szociológia volt a szakterülete, elsősorban az ilyen témájú könyvek érdekelték. Engem a szociológia túlzottan nem érdekelt, de hát mindenkivel arról beszélgetek, amiről az illető beszélgetni szeret. Így aztán megtudtam, hogy János – ahogy mondani szokás – szociálisan egyáltalán nem érzékeny. Szerinte a mélyszegénységben élők dögöljenek meg, mert maguknak köszönhetik, hogy ott tartanak, ahol vannak. Hiába mutattam rá, hogy a mélyszegénységbe született gyermek nem sokat tud tenni sorsa könnyítése érdekében, ha a társadalomtól nulla segítséget kap. János hajthatatlan maradt, aki szegény, az megérdemli. A maga módján igaza is volt. Első fia a Kádár rendszerben született, így csak természetes, hogy az jól csengő IVÁN, orosz keresztnevet kapta. A második fia már a rendszerváltást követve látta meg a napvilágot. Mit tippelsz, mi lett a keresztneve? Eltaláltad, a legnépszerűbb angolszász keresztnév, TAMÁS. Ezt kell tenni a nincsteleneknek is. Az valahogy elkerülte a figyelmét, hogy 3 millió szegény nem lehet államtitkár helyettes, és nem lehet olyan rámenős se, mint ő. Hogy rámenős volt-e? Az nem kifejezés. Bár egy családi ház falát minimum 3 méterre kell építeni a kerítéstől, János nem csak ráépítette az elválasztó vonalra, de fél méterrel át is nyúlt hozzám. Mivel a kezdeti időben nem volt közöttünk kerítés kihúzva (megjegyzem ez az ő dolga lett volna, a végén saját költséggel én csináltam meg) rendszeresen átjárt hozzám, amikor valamire szüksége volt, és az se zavarta, ha éppen nem voltam otthon. Elvitte a szerszámaimat, majd visszahozta eltört nyéllel. Eltörte a köszörű tárcsámat (mit köszörülhetett?), és még csak nem is szólt. Rá kellett kérdeznem, hogy ő volt-e a tettes. Az építkezéshez az én területemen járt fel teherautóval, az útban álló 6 gyümölcsfámat kivágta, természetesen megkérdezésem nélkül. Úgy gondolta, hogy ha már tőlem vette a telket, akkor kutya kötelességem mindent elnézni házépítése közben. Egy ízben (természetesen szokás szerint távollétemben) elvitt 600 db kistéglámat, mert nekik elfogyott. Mondjuk ez érthető, mindenki kerülhet vészhelyzetbe. De utána leállt vitatkozni, hogy a rakás nem 600 darab volt csak 500. Egy más alkalommal, másfél köbméter sóderemmel jártam így. Magyarul, Dr. Szabó János bemutatta, hogyan kell érvényesülni, ha valaki történetesen szegénynek születik. Így! Nincs kegyelem, mindenkin át kell gázolni. Van-e slusszpoén? Nem fogod elhinni, van. Már készen állt a háza, amikor gyermekeim szerettek volna halálom előtt örökölni. Nem nagy dolog, manapság ez a divat. Megpróbáltak jogi úton megszabadulni tőlem, ami nem sikerült. Ekkor Szabó szomszéd felajánlott nekik némi baráti segítség nyújtását. „Kihozok néhány biztonsági emberemet és kipucoljuk innen az öreget.” A dologból nem lett semmi, mert bár kisebbik fiamnak pénzre volt szüksége, hámsérülést nem kívánt okozni az apjának. Dr. Szabó János professzor urat sikerült akkor egy életre a szívembe zárni.

Epilógus: A régi elvtársak még mindig igen erősek. A katonai ügyészség fiatal szóvivőjét, aki a nyugdíjas katona- és rendőrtisztekkel kapcsolatban dehonesztáló (de teljesen tényszerű) kijelentést tett, azonnal leváltották.

Múlt éjjel egy hozzászólásból értesültem, hogy a Magyarok Szövetsége kezdeményezésére megalakult az Aranykorona Szövetkezet a hazai termelők összefogására, a belföldi kereskedelem felélénkítésére. Alakulóban van a Szövetkezeti Hitelintézet amely saját pénzintézetként funkcionál. Szövetség és Hungária TV egyenlőre csak az Interneten található. Végül beindul egy hetilap Szilaj Csikó elnevezés alatt. —- Személy szerint én majd meg szeretném tudni, hogyan működik például a Szövetkezeti Hitelintézet? A hírforrások nyilván bemutatják magukat.

Ebben a pillanatban Görögország krízis állapotban van, de szorosan mögötte sorakozik fel Anglia, Spanyolország, Írország, és persze mi se nagyon maradunk le. A most nyugdíjba menők még egészen tisztességes nyugdíjakat fognak kapni. Azonban a jelenleg aktív dolgozók, akik ezeket a nyugdíjakat keresetükből összedobják, egyáltalán nem lehetnek biztosak mikor és főleg mennyi nyugdíjat fognak kapni, ha egyáltalán fognak kapni. Ugyanis, kitől? A globális gazdasági válságot kiváltók, akiktől a kormányok a kölcsönöket felveszik, úgy ítélik, hogy a visszafizetés csak akkor lehetséges, ha a nyugdíjakat megnyirbálják, az aktív dolgozóktól fizetésük nagyobb hányadát vonják el adó formájában, a közalkalmazottak jelentős részét elbocsátják, és aki marad, annak is csökkentik a fizetését. Az államnak természetesen kevesebbet kell költeni egészségügyre és oktatásra, és így tovább. Mindeközben eltűnik a lényeg és a tényleges megoldás) a globalizáció megöli a nemzetgazdaságot.

Hitted volna, hogy a világon a harmadik helyen állunk a befektetési rizikóban? Csak Izland és Görögország áll közelebb a tönk széléhez, mint mi.

2009. június. 11-én, Margaret Chan, a WHO (Egészségügyi Világszervezet) főtitkára, a sertésinfluenzát pandémiának deklarálta (declared ). Ez, a figyelmeztetések hatodik fokozata (phase 6 ), egyben a legmagasabb. 41 év után (hivatalosan) ez az első, az egész világra kiterjedő (pandémiás) influenzajárvány. A főtitkár asszony szerint (warns ) „ez lesz minden idők legnagyobb influenza járványa.” Ehhez még hozzátette, hogy „a múltbéli tapasztalatok szerint ez a járvány hónapokig, talán évekig fogja kísérni az emberiséget.” Ennek a deklarációnak (amit Magyarországon is többször bejátszottak a kereskedelmi tévéadók) súlyos következményei voltak. A hatodik, legmagasabb riasztási fokozat, pandémiát jelent, amit szükségállapotnak megfelelő intézkedések követnek. A hatodik fokozat megengedi, hogy a vakcinát már akkor elkezdjék beadni a lakósságnak, amikor a vakcina vizsgálata még folyik. Éppen ezért a pandémia deklarálása nagy felelősséggel jár. 

Chan asszony döntése a pandémia deklarálásával kapcsolatban, szavai szerint: „A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján történt, ezeket a bizonyítékokat szakemberek szolgáltatták, és kielégítették az influenza pandémia kritériumait.” Chan asszony azt viszont elfelejtette megemlíteni, hogy a pandémia kritériumát a WHO időközben lejjebb húzta meg. 2005-ben, még szükséges lett volna egy új influenza altípusú vírus megjelenése a pandémia deklarálására. 2009 májusától kezdve viszont már az is elégséges volt, ha egy influenza vírus az eredeti altípushoz viszonyítva mutáción ment át. Az új kritérium szerint a pandémiának nem szükséges nagyszámú halált okozni. Ebből következően a WHO a hatos (pandémiás) fokozatot akkor hirdette meg, amikor az egész világra nézve mindössze 144 haláleset fordult elő H1N1 fertőzés következtében. Összehasonlításként megemlítendő, hogy korábban a XX. század folyamán, még a legenyhébb szezonális influenza világjárvány is egymillió áldozatot szedett.

Jom Jefferson, járványügyi szakértő a svéd televízióban azt mondta (says ) hogy, „A WHO azt a részt vette ki a kritériumból, amely a széleskörű elterjedésről és magas elhalálozásról szólt. Ezért, most, 2009-ben már a szezonális influenzára is vonatkozhat. Következésképpen fogalmam sincs, hogy most mi a különbség a kettő között. Az új meghatározás a küszöbértéket lejjebb húzta meg a pandémiára, azért aztán hivatalosan már jó ideje pandémia van, és a hatodik fokozat mind a mai napig (day ) érvényben van, ami teljesen nyilvánvalóan azoknak kedvez, akik a vakcinákat gyártják.”

Ez tehát eléggé egyenes beszéd és vastag ceruzával húzza alá a hazai tiltakozó orvosok szavait. És mivel nem volt olyan nagyon régen, emlékeznünk kell rá, hogy az egészségügyi minisztertől lefelé, mindenki a TV nyilvánossága előtt oltatta be magát. Aztán, naponta adták hírül, hogy egy kismamát bevittek a korházba, másnap császárral szült, harmadnap lélegeztető gépre tették, negyedik nap még mindig ott volt, és két héten át képesek voltak ugyanarról a kismamáról beszélni és képeket bemutatni, de csak egyszer tettek említést arról, hogy a magyar állam 6 millió vakcinát rendelt, amit 1800 forintért árultak (például kismamáknak) és a felét se használták fel. De ezzel a történetnek még egyáltalán nincs vége.

Az új meghatározás szerint majdnem minden mutáns vírus okot ad a pandémi bejelentésére, abban az esetben, ha képes emberről emberre terjedni. Várható tehát, hogy ezen túl, a fogyasztói társadalomnak, minden ősszel influenza vakcinát is kell vásárolni, amennyiben nem kíván lélegeztető gépre kerülni. A magam részéről a magyar közigazgatásban egyáltalán nem bízom, és igaz szívemre mondom, fogalmam sincs, hogy a tiszti főorvosunk kapott-e (jaj hogy is nevezzem) paraszolvenciát az Omninvesttől, vagy sem. Éppen ezért kénytelen vagyok a holland adatokhoz nyúlni. A Holland Közegészségügyi Intézet jelentése (reports ) szerint évente influenza szövődményben 200…1000 állampolgár hal meg. A Közegészségügyi Intézet, már 2009. december 24-én közölte, hogy a sertésinfluenza járványnak vége és Hollandiában összesen 51 ember halt bele, akiknek legnagyobb része az influenza fertőzéskor már eleve beteg volt.

Most jön viszont az igazi meglepetés, már ha meg lehet még bárkit is lepni bármivel, ebben a mai világban. Ami különben az osztrák Profil elnevezésű magazin egyik cikkéből (article ) származik. 1998-ban a WHO finanszírozását nagy részben különböző országok kormányai által történt. 2004-ben azonban a WHO „önkéntes adományozókat” keresett és talált. A múlt évben például a büdzséje (budget ) 2,3 milliárd Euró adomány bevételt jelentett, ami háromszor több mint, amennyiből korábban gazdálkodnia kellett. Az csak természetes, hogy a pandémiás döntés előtt a vakcina gyártók képviselőit meghívták az „egyeztetésekre”. Ebből vonja le mindenki azt a következtetést, amit akar.

Minden esetre én úgy látom, hogy a hatalmas szavak mögött aprócska számok állnak. A WHO szerint (according to ) a sertésinfluenza az egész világon mindössze (14,000 lives ) életet követelt. [tegyük hozzá, hogy csak az USA-ban évente 50.000 ember hal meg az utakon gépkocsi balesetekből kifolyólag) De még ez a 14.000 ember se mind egyértelműen a sertésinfluenza áldozata. A tapasztalat azt mutatja, hogy az „influenzaszerű” megbetegedéseknek mindössze 7 százalékát okozza influenza vírus.   

Posztomat egy nagyon szomorú bejelentéssel kel lezárnom. Maga Margaret Chan (emlékeztek, ő a WHO főtitkára) az utóbbi időben (recently ) azt mondta: „Vége van azoknak az időknek, amikor a lehető legjobb tudományos és egészségügyi adatokra támaszkodva adnak tanácsot a tiszti főorvosok, amit a lakosság aztán meg is fogad.” Valóban vonakodunk megfogadni, de ennek elsősorban ők az okai.

Az USA kormányának a csődje, 12 hónapon belül, most már elkerülhetetlen, legalább is az én számításaim szerint. Na, erről jut eszembe, hogy ebben a pillanatban a világ 24 legnagyobb jegybankjának elnöke találkozót adott egymásnak Sydney-ben. Kurva nagy csend veszi körül a dolgot, a kereskedelmi tévék például, – most már két hete – el vannak foglalva a földrengés sújtotta Haiti-val, és így nem jut idő beszámolni a bankárok találkozásáról. Ja, igen, a csőd! Tudom, hogy a napokban írtam: ezek a hülye kínaiak ülnek az egyre kevesebbet érő dollár kötvényeiken és kényesen vigyáznak rá, hogy az USA bele ne bukjon a gátlástalan költekezésébe.  De Barack Obama nem hagyta magát. Ő akkor is csődbe akarja vinni Amerikát, ha fene fenét eszik. Nekem meg azért ilyen nagy a szám, mert megtudtam, hogy egy éven belül az USA-nak 2000 milliárd dollár rövidlejáratú kölcsöne beérik, azaz refinanszírozásra kell, hogy sor kerüljön. Más szavakkal, kell találni „valakit”, aki megint kölcsön ad 2000 milliárdot, hogy ki tudják fizetni a hitelezőket. De ez semmi, az amerikai kormány szerint az éves költségvetési hiányuk 1500 milliárd dollár lesz. Összesen tehát 3500 milliárd kölcsönt kell felvenniük, de kitől? Dollár már a kutyának se kell. De tegyük fel, van olyan kutya, amelyiknek kell(ene). Honnan a fenéből vesz elő ez a kutya 3500 milliárd dollárt. Ennyi pénz nincs is a világon! Tudod te azt, hogy ez mennyi pénz? Amikor 1989-ben nagyon nagy szarban voltunk, akkor 22 milliárd dollárral tartoztunk a Kádár korszak végén. Vagyis az akkori magyar adósságnak az USA most közel 160-szorosával tartozik a világnak. Mivel ők 30-szor többen vannak, ezért arányosítva jó ötször vannak nagyobb szarban, mint mi voltunk akkor. Mi akkor „csőd közeli” állapotban voltunk. Akkor kérdem én, ötször több tartozással, milyen állapotban van Amerika? És még egy apróság. 1989-ben nekünk még meg volt a teljes termelési kapacitásunk (olyan, amilyen), de az amerikai termelési kapacitás hatalmas hányadát már rég áttették Kínába. 

A valuta spekulánsok (például Soros György, aki az angoloktól kispekulált 2 milliárd dollárt) rendelkeznek egy titkos formulával, aminek segítségével ki lehet számolni, hogy egy ország mikor csődöl be. Ezek szerint egy ország valutatartalékának annyinak kell lenni, mint a rövidlejáratú tartozása. Ha ennél kevesebb, akkor jön a csőd. Ugyanis a spekulánsok figyelnek és kiszúrják, hogy nem tud fizetni, tehát kivonják a pénzüket, amire a nagy szarba került ország kénytelen felemelni a kamatokat, hogy a spekulánsok nagy kegyesen visszavigyék a pénzüket. Ha azonban az ország valutatartaléka jóval kevesebb, mint a rövidlejáratú tartozása, akkor a spekulánsok távol maradnak, teljesen függetlenül a beígért kamat méretétől, mert úgy gondolják, hogy a pénzüket sose fogják megkapni, illetve olyan nagy lesz az infláció, hogy a követelésük értéke eltűnik. Na, akkor most vegyük számba, milye van Amerikának! Van neki egy kicsit több mint 8130 tonna aranya, ami bár a világon a legnagyobb aranyrakás egy helyen, értékben mindössze 300 milliárd dollár. Az amerikai stratégiai nyersolaj tartalék 725 millió hordó, az pillanatnyilag 60 milliárd dollár értékű. Ezen kívül az USA rendelkezik 140 milliárd dollár értékű külföldi valutával. Ez minden. Összesen tehát 500 milliárd vagyona van, szemben a 2000 milliárd tartozással. Igaz a hitel 56 százaléka amerikaiaké, ezt valahogy el lehet sikálni, mondjuk olyan argentin módon, moratórium a pénzfelvételre. Még mindig 880 milliárd követelés marad az 500 milliárddal szemben, és akkor még ott van az idei 1500 milliárd újabb hiteligény. Honnan a fenéből jön elő ennyi pénz? Az indiai és az orosz központi bankok már nem vesznek dollárt, helyette aranyat vesznek. Az idén januárban az indiaiak 200 tonna aranyat vettek.

Nincs rá semmi bizonyítékom, de lefogadom, hogy a valuta spekulánsok azon töprengenek, hogy érdemes-e még amerikai államkötvényen ülni és nézni, hogyan csökken az értéke, vagy jobban járnak-e ha hirtelen elkezdenek aranyat vásárolni és hagyják a dollár értéket lezuhanni a béka seggéhez? Mondom, fogalmam sincs, hogy döntenek, de egy biztos, több dollár kötvényt nem fognak venni. Szóval, kinek van kedve fogadni velem, hogy a dollár zuhanása 2011. január 31. előtt beindul?

Hurrá emberek, meg vagyunk mentve! Horváth Csongor túlélni vágyó társunk talált egy gyöngyszemet és elküldte nekem. Én meg közzé teszem. Nem kell már izgulni a jövönket illetően. MEG VAGYUNK MENTVE! A magyar szakértelmiség (régi kifejezéssel élve: bot csinálta doktor – isten nyugosztalja Moliére-t) összeszervezte magát, levett kalappal ott állnak a brüsszeli ingyenkonyha sátra előtt és várják, hogy a nagy európai kondérból elkezdjék osztani az euró-pörköltet. És nini! A tolakodók soraiban ott találjuk régi barátunkat Hetesi Zsoltot is, méghozzá az előkelő harmadik helyen, akit itt a blogban kedves ismerőse, sőt hálás barátja oly lelkesen megvédett a csúnya vádjaimmal szemben, ami mindössze annyi volt, hogy szerintem a fickót személyes ambíciók vezérlik, nem pedig nyájának szeretete. —– Tetszésem különösen elnyerte a „fenntartható fejlődés előmozdítása”. Szóval még mindig etetik a jónépet a fenntarthatósággal.

Most már elég rég folyik a vita, hogy a mobil veszélyes-e az egészségre vagy sem. Először a továbbító állomások telepítésekor, újabban a használatával kapcsolatban. Egyetértésről szó se lehet. Persze, nem is lehetne, hiszen a mobil telefon elképesztő nagy profitot jelent szerte a világban. A kissé idegesítő valóság az, hogy senki se tudja igazán a probléma pontos mibenlétét. Minden esetre néhány ember, akik 1992-óta használják a mobilt, már konkrét véleménnyel bírnak. this month’s issue of GQ februári számában egy nevét elhallgató, 35 éves üzletember nyilatkozott, miszerint a bal füle mögött agydaganat alakult ki, de saját cégénél öt kollegájáról tud, aki szintén agydaganatot kaptak az intenzív mobil használattól. Az agydaganatot eltávolító orvostól megkérdezve, azt a választ kapta, hogy egyre gyakrabban találkozik olyan fiatal üzletemberekkel, akiknek agydaganat fejlődik ki a bal füle mögött.

Akinek ez a vélemény vagy megállapítás vadul hangzik, annak fel szeretném hívni a figyelmét arra a jól és igen régen ismert gyógyászati tényre, hogy a sugárfertőzés (legyen az röntgen-, α-, β-, γ-, vagy nagyfrekvenciás rádió sugárzás) által kiváltott egészségkárosodásra 5-30 évvel később kerül sor. Ez a hatalmas időtávlat megtévesztő lehet. viszont nem mindig kell várni ennyi ideig. LeBron James, a Cleveland Cavaliers 24 éves kosárlabda sztár játékosának jóindulatú fültőmirigy daganata volt, amit a múlt évben kioperáltak. A daganatot kiváltó ok ugyan ismeretlen, de nagy valószínűséggel a mobil telefonhasználatnak köszönhette. 

A fültőmirigy jó- és rosszindulatú daganatairól már rég tudják, hogy ionizáló sugárzás az okozója, amire a Nagaszaki és Hirosima túlélői tanúskodnak. Ezen kívül ( a widely-cited 2008 study ) egy széles kőrben hivatkozott, 2008-as tanulmány is bizonyít. Nem árt tehát meggondolni, hogy nem kellene-e feladni az iPhone használatát. A tanulmány szerint, ha 5 éven át naponta gyakran használod a mobil telefonodat, akkor a daganat kifejlődésének esélyét 34 százalékkal megnövelted. A számítások szerint 5.479 hívás után ez az esély 58 százalékra növekszik, természetesen statisztikailag. A tanulmány szerint a nagyvárosoktól távol lakók esélyei még elszomorítóbbak. 1035 óra sugárzás 96 százalékkal növeli a daganat kifejlődési esélyét. Ennek oka az, hogy a továbbító állomások egymástól távolabb vannak, ami miatt a kisugárzás intenzitását növelni kell.

A fentiekkel nem mindenki ért egyet. Az ( forthcoming Interphone study ) itt belinkelt tanulmány szerint egy 10 évig tartó és 13 országra kiterjedő vizsgálat szerint a mobil telefon használói jóval könnyebben élik túl csillapíthatatlan telefonálási vágyaikat. Ennek a tanulmánynak azonban van egy apró szépséghibája, a 30 millió dollár költséget a mobil társaságok fizették ki. Ráadásul a tudósok egyet nem értése ( inability to reach consensus ) a tanulmányozást egyre drágábbá tette. Végül is 13 ország 43 tudósa mindent átnézve arra a következtetésre jutott, hogy a mobil telefon használata agydaganatot okoz. A svéd tanulmány ( Swedish one ) szerint 420 százalékkal volt nagyobb az esélye az agydaganatra annak a mobil telefon használónak, aki tinédzser korukban kezdték a használatot. A ma már nem használatos, régi analóg telefonok használóinál a rizikó 700 százalékkal volt nagyobb.

Csak hogy a mobil telefon használatának veszélye nem korlátozódik az agydaganatra a Columbia Egyetemen (further argued ) úgy találták, hogy kognitív problémák, DNA károsodás és terméketlenség is bekövetkezhet. Ráadásul (bár szerintem ez keveseket érdekel) a vándormadarak és méhek navigálását is zavarja.

Ilyen megsemmisítő eredmények hatására az amerikai szenátus meghallgatást végzett ( Senate held a hearing ) múlt szeptemberben a mobil telefonok veszélyességével kapcsolatban és San Francisco-ban kötelezték a mobil telefon forgalmazókat, hogy a készülékeket lássák el „veszélyes termék” figyelmeztető felirattal. Franciaországban pedig már több mint egy éve törvénytelen (has been illegal ) 18 év alattiak részére mobil telefont tervezni és forgalmazni. A törvényt a fent említett svéd jelentés hatására hozták meg, amely a veszélyt különösen nagynak tartja fiatalok esetében.

Ez mind nagyon szép, de most akkor mit tegyünk? Teli vagyunk elektromos készülékekkel, számítógépekkel, bluetooth eszközökkel, wi-fi, GPS vevőkkel és több mint 2000 műhold kering felettünk, csak hogy néhány dolgot említsek. Elektromágneses szennyezés teljesen körülvesz minket, még akkor is ha a nagy semmi közepén élünk. Mégis, mit tehetünk? A lakásban használjunk vezetékes telefont (ha még megvan). A mobil telefont hagyjuk kikapcsolva és csak időnként nézzük meg, volt-e hívás. Szobában, gépkocsiban ne használjuk a mobilt csak a szabadban. Zárt helyen a készülék kénytelen nagyobb térerőt alkalmazni. Tudom, hogy ezek a tanácsok nem mindig és mindenki részére elfogadhatóak, de az már nem az én problémám. Nekem úgy tűnik, hogy a mobil telefon a XXI. század cigarettája. Sokan közölünk túl későn fognak rájönni, hogy nem kellett volna rászokni. A poszt alapötletét az „Independent Media Institute” adta.  

Hogy ki lehet a világ új ura, azon el lehet gondolkodni elsősorban azért, mert a levegőben van, hogy Amerikának annyi! Itt az elején bevallom, hogy ki lesz a világ ura, még lövésem sincs. Azt viszont megtehetem, hogy felsorakoztatom a tényeket, és abból kiindulva mindenki viheti tovább a gondolatmenetet. Kezdjük el a kirándulást!

Kína és India már nem részesei az úgynevezett „Harmadik Világnak”, amikor a „Második világ”, vagyis mi és társaink, a Szovjetunió árnyékában, 1989-ben bedobtuk a törölközőt. Az USA néhány évig határozottan élvezte, hogy ő maradt egyedül meg a nagyhatalmi státuszban, hiszen ez jó alkalom volt arra, hogy saját hasznukra átszabják a Világot. Aztán jött a nagy alkalom, szeptember 11 (népszerűen: 9/11) – amit, nem teljesen kizárt, hogy maga a kormány követett el, de legalább is előre tudtak róla – hogy ízlésüknek megfelelően átszabják a Közép-keletet és Ázsiát. Igaz erőfeszítéseik messze elmaradtak az előzetes elképzeléseiktől. Amerika Afganisztánban, majd Irakban nem volt képes létrehozni azt a mindenre hajlandó bábkormányt, amit máshol (pl. Szád Arábiában) oly sikeresen alkalmazott. Észre se vette és egyre mélyebbre süllyed, az egyre veszélyesebbnek mutatkozó pakisztáni kalandba. Irán lebombázásának fenyegetése eredménytelennek bizonyult, amihez nem voltak hozzászokva. Végezetül az Izraeli kormány egyenesen a pofájába röhögött az amerikai elnöknek. Mindha, ez nem lenne elég, beindul a gazdasági világválság és a Tőke fellegvára, a Wall Street, összerogyott saját súlya alatt, amit gyorsan követett a szokatlan nemzetközi összhang a globális, amerikai kapitalizmus ellen. Majd az összefogás, hogy a rendszert át kell alakítani, de nem az amerikaiak szája íze szerint.

Kína pedig megjelent a világpolitikában és követelte magának az őt megillető helyet, ismerjék el geopolitikai súlyát, és diplomáciájának a figyelembevételét. Nyíltan hallatta hangját, hogy Tibettel és Taiwannal kapcsolatos politikájában szíveskedjenek nem beavatkozni. Ezen kívül bejelentette igényét némi határmódosításra Észak Korában, Vietnámban és Indiában. [Ezt még csak rossznéven se lehet venni tőlük, mert a gazdasági-katonai hatalommal való visszaélést Amerikától vették át] Ezen kívül ne feledjük el, hogy az amerikai költségvetési hiányt, hosszú évek óta Kína finanszírozza (és persze egyben saját exportját is) és se az amerikai se az európai panaszt nem veszi figyelembe alulértékelt valutájával, kereskedelmi gyakorlatával, de legfőképpen az egyre fejlettebb iparának igényét kielégítő nyersanyag felhalmozásával kapcsolatban.

Végül vegyük észre, az USA és Kína között a politikai felhők gyülekezetét a Dalai Láma, és a taiwani fegyverszállítás formájában. Igaz, a Dalai Lámát az USA forszírozza, míg a taiwani konfliktus a II. világháború terméke, amikor is az USA Csiang Kai-shek Nemzeti Kínáját támogatta, de most úgy néz ki, hogy kideríthetetlen okból kifolyólag Amerika kifejezetten kötekedik, és nem tudható, hogy miért. Grúzia esetében az amerikai nyomulásnak volt logikus oka, de a Dalai Láma felkarolásának az égvilágon semmi haszna nincs, a konfliktus kiélezésén kívül.

1989-óta sokan Kínára szavaznak, mint a gyors gazdasági növekedés ismeretével rendelkező csoda országra, akik kiérdemlik a Világ következő ura címet, hiszen sikeresen megoldották a diktatúrára támaszkodó államkapitalizmust. India azonban bemutatta, hogy hasonló gazdasági eredményeket el lehet érni emberségesebb módon is, és itt a demokratikus kormányra gondolnak. A probléma mindössze annyi, hogy akik oly vehemensen kiállnak a demokrácia mellett, honi talajon egyáltalán nem ragaszkodnak hozzá és egy lépést se tesznek az egyre szűkülő amerikai demokrácia, és az egyre bővülő amerikai diktatúra ellen. Az indiai és kínai dominancia ellen szól, hogy iszonyatos gyors ipari fejlődésükkel nem jár együtt az amerikai vagy európai csúcstechnológia. Ezen megfontolásból kiindulva, vannak, akik az világ leendő új urát az Európai Unióban látják. Magyarországról nézve ez eléggé hihetetlen, de úgy tűnik, a világ más tájairól más kép bontakozik ki.

Ami a számomra furcsának tűnik, hogy Oroszország sehol se jön be a képbe, pedig Putyin alaposan lerakta az alapjait egy hamvaiból feltámadó, modern Oroszországnak. És nem lenne szabad megfeledkezni arról se, hogy az a 10.000 orosz hidrogén robbanófej ma is megvan. Sőt az orosz technológiai innováció se hiányzik. Én például teljesen nem írnám le őket.

Mindezek mellett figyelembe kell venni még a belpolitikát is. A kínai kommunista rendszernek valahogy át kellene alakulni egy világhatalmi szerephez, bár ebben nem vagyok egészen biztos. Történelmi kapaszkodó nincs, mert se a Hitleri Németország, se a Sztálini Szovjet Unió nem volt a Világ ura egyetlen percre sem. Nagy Britannia fénykorában csak hatalmas gyarmatosító birodalom volt, de nem kifejezetten a Világ ura. És 1989-ben a Világ urává vált USA menten elkezdte elveszíteni demokratikus jellegét. Más szavakkal, a kínai kommunista párt léte nem feltétlenül gátolja Kínát a Világ ura szerepének eljátszásában. Kérdés, hogy akarják-e? Kínát hagyományosan nem érdekelte soha a Kínán kívüli világ. Most például módjában állnak Amerikát gazdaságilag két vállra fektetni, és még csak eszébe se jut. Igaz, hamarosan kiderülhet, hogy a Világ ura címhez semmi más nem jár, mint New-York utcáinak a víz alá kerülése. A különböző témák csócsálása közben mindig kimegy a fejünkből, hogy csupán egy nagyon szűk időkeretben gondolkodhatunk. A Titanic zenekara még játszik, a mentőcsónakokat már eresztik lefelé, én meg azon töprengek, hogy majd a kikötőben melyik újság riporterének adjak interjút.      

Alig 4 napja, hogy Barack Obama egyértelművé tette az Unió Helyzete beszédében (State of the Union Address), hogy a Kelet európai rakétaelhárító rendszernek mi az igazi feladata. A Bush adminisztráció váltig állította, hogy az Irán felől várható veszély elhárítását szolgálná. Ezzel szemben Obama nem cicizett, merészen odavágta, hogy az elhárítás igazi célja a feltételezett orosz rakétaveszély elhárítása lenne. Maga Obama a múlt év szeptemberében jelentette be, ügyes diplomáciai kezdeményezésként, hogy (scrapped the plan for a missile shield in Eastern Europe last September) a rakétaelhárító rendszert nem építik meg. Számítása azonban nem jöhetett be, az oroszok nem adtak cserébe semmit, elvégre a rendszer bármikor mégis megépíthető. Így aztán az eredeti tervet levették a polcról és újra az asztalra került (missiles set to be deployed in Poland as early as March or April of this year). Ezek szerint a lengyelországi rakéták ez év márciusában vagy áprilisában a helyükre kerülnek. A rakéták 50 kilométerre lesznek az orosz határtól. Világos, hogy nem Irán ellen, hanem az oroszok ellen épül és ezzel egy csapásra sikerült visszahozni a hidegháborút. Obama csak azt teszi, amit két elődje is tett. Évekig tárgyal a fegyverzetcsökkentésről, de közben buzgón építi a rakétákat. Obama természetesen nem veri nagydobra, de a termonukleáris megfélemlítés ott vigyorog a háttérben. Igaz Obama Iránra és Észak Koreára mutogat, de valójában Oroszországra gondol. Véleményem szerint ez a válasz arra, hogy a Nabucco kontra Déli Áramlat versenyben az oroszok győztek. Oroszország harapófogóba zárása nem sikerült.   

Naponta átlagosan 30 percet töltök a TV előtt, vagy talán annál is kevesebbet, habár a készülék – becsléseim szerint – minimum 8 órán át be van kapcsolva. Ennek köszönhető, hogy néhány percre, vagy inkább másodpercre, volt már szerencsém Győzikéhez, Hal a Tortánhoz (hogy ez a baromság kinek jutott az eszébe?), a Nagy Ő-hőz, és a szerfölött gusztustalan Pákóhoz, meg a többi szemétséghez, amelyek előtt – azonban – Dr.  House több testhosszal vezet. Amikor kigúvadt szemét egy-egy másodpercre meglátom, az a benyomásom támad, hogy egy félőrült garázdálkodik a lakásomban, de legalább is egy klinikán, akit az isten tudja miért, senki nem próbál megakadályozni. A dolog eddig rendben is lett volna, de éppen tegnap este olvastam, hogy a múlt évben a világszínpad nyertese Dr. House lett 66 ország 82 millió nézőjével. Ekkor belém vágódott, és ez az emberiség akarja túlélni a maga okozta katasztrófát? Kénytelen voltam egy kissé tüzetesebben megvizsgálni ezt a határozottan mizantropikus Dr. Houset. Ahhoz nem fér semmi kétség, hogy ez a Gregory House egy mindenkibe belekötő, antiszociális, környezetéhez alkalmazkodni képtelen ember, aki testileg és szellemileg egyaránt fogyatékos, ám mindezek ellenére sikeresnek nevezhető, és még szeretik is. Hát igen, ennyi hátrányos tulajdonsággal ki nem szeretné megúszni a közutálatot?

Közutálatot? A figurából a jónép részére istent faragtak. Teljesen mindegy mennyire ritka, különleges, titokzatos vagy félelmetes bajod van, függetlenül attól, hogy halálos-e vagy sem, jön ez a fazon és megmenti az életed. Mert ez a Dr. House feltűnik a folyosó végén és nyugodt, módszeres, ám játszi könnyedséggel, istenhez méltó mindenhatósággal belelát a testedbe és a lelkedbe és m-e-g-g-y-ó-g-y-í-t. Hát nem csodálatos? Valószínűleg az, mert sokmillió ember egyértelműen annak tartja. Na jó, egy kicsit pontosítsunk. Dr. House híveinek hatalmas hányada……na mit gondolsz?…….NŐ. Igen a nők vannak érte oda. Amikor olvastam a felmérést, elgondolkodtam rajta, miért pont a nők vannak oda érte? A nők imádják a fodrászokat, a nőgyógyászokat, mert ezek a férfiak profi módon foglalkoznak velük. De Dr. House? Aztán lehet, hogy megfejtettem a rejtvényt, (de azért Csányi Vilmosnál leellenőriztetném) az átlagos női TV néző nem bombázó. Jó esetben minden századik nő az. Az átlagos nő, csak átlagos, és amikor látja, hogy ilyen átlag alatti férfiak is lehetnek sikeresek, akkor egy kicsit jól érzik magukat. – Érdekes okfejtés, de lehet, hogy teljesen hibás, meg kellene kérdeznem a feleségemtől.

Mindenesetre bennem lehet a hiba, én vagyok az az egy, aki szembe megyek az egyirányú forgalomban és azt hiszem, hogy mindenki megőrült körülötte, mert az egyre inkább inperfekt világot én egyre inkább inperfektnek látom. Egy szélütött, elferdült arcú férfit 5 évre köztársasági elnöknek választanak, egy 150 kilós zsírtömeg előadó művészi ambícióval dalversenyt nyer, 500 szavas szókincsével magyarul csak böfögni tudó cigányból tekevíziós celeb lesz. Nem csoda, hogy eszembe jut a 60-es évek nagy angol musical sikere: Állítsátok meg a világot, le akarok szállni.    

Jelentették apró betűkkel a különböző médiák. Hatalmas csapás. ami megmozgatta egész Amerikát. Igaz, nálunk ennek nemigen van hír értéke, de éppen ezért érdekes. Én meg egy kicsit utána szimatoltam a dolognak.

A mai (szombat, 2010. január 09.) HVG online főcíme a következő: Túljutott a recesszión az euró-övezet és az EU gazdasága. Na, hála istennek! Igaz már jó néhány hete lehet hallani, és olyan kellemes ez a zene. Igen, szar van, de már látjuk az alagút végét, már túljutottunk a nehezén. De nézzük tovább a HVG cikket: „Kijutott az euróövezet és az Európai Unió gazdasága a recesszióból tavaly a harmadik negyedévben – derült ki az Eurostat végleges adataiból. Az Európai Unió statisztikai hivatala megerősítette azt a decemberi nem végleges adatot, hogy a tavalyi harmadik negyedévben az euróövezet gazdasága 0,4 százalékkal nőtt a második negyedévhez képest. Az éves szintű visszaesést 4,0 százalékra korrigálta az Eurostat a decemberi, nem hivatalos 4,1 százalékról.”

A fent idézett mai hír, egy nagytekintélyű gazdasági hetilapból, isten-bizony ütős. Akárhogyan olvasod, átfutsz rajta vagy aprólékosan végigböngészed, a lényeg, hogy a gödörből a kimászás megkezdődött. Éppen ideje! Nyugodtan becsukod az újságot, vagy kikapcsolod a számítógépet, nyújtózkodsz egy nagyod és úgy döntesz, hogy az új, digitális plazma tévét – amire már fél éve fáj a fogad – akkor most a hétvégén megveszed, már nem olyan nagyon fontos ez a spórolás. És akkor most jövök én és alaposan el fogom rontania kedved.        

Mi derül ki a hírből? Hogy a 4,1 %-ra tippelt visszaesés újabb tippelése 4,0 %. Egy icike-picikével kisebbet esik vissza a termelés 2009-ben, mint gondolták, de visszaesett. És tessék mondani, hol történt ez a szédületes korrekció az előrejelzésben? Az euró-övezetekben, vagyis nem a 27, hanem csak a 16 országban, ahová mi nem tartozunk.

Aztán elhagyva a HVG-t elkezdtem barangolni egyéb vizeken. Hoppá! Eurozone jobless figure hits double digits, Vagyis: Az euróövezetben a munkanélküliek százalékos aránya már kétszámjegyű. Hírforrás? PRESS TV, tehát az Iráni Állami TV Hálózat. Vagyis a „másik oldal”. Igen ám, de az adatokat ők is az Eurostattól vették át. Vagyis az Euristat adataiból mindenki azt közli le, amit a szája íze megkíván. És akkor nézzük a híranyagot (most már csak magyarul): Az euróövezet 10 százalékos munkanélküliségi adata az Euró-bázisú gazdaság állapotáról árulkodik, vagyis arról a 16 országéról, ahova már bevezették az Eurót. Az Európai Unió statisztikai hivatala sötét kilátásokat vetít előre a munkanélküliek számának növekedésével, ami átlépte a lélektanilag fontosnak számító 10 százalékot. Az Európai kontinens gazdasága évtizedek óta nem volt ilyen mélyponton. – Ennyi!

És akkor most egy kis analízis. A munkanélküli ráta, emberemlékezet óta, a világon mindenütt, mindig kisebb, mint a valóság. Ugyanis a statisztika csak azokat tudja számba venni, akik bejegyzett munkanélküliek (akár kapnak segélyt, akár nem). Akik nem keresnek, mert már beleuntak, mert kilátástalannak találják, stb. azok a munkanélküli rátából kimaradnak. Ezt az USA-ban 70 %-ra becsülik, és ha ezt átvetítjük az euróövezetre, akkor 17 százalékot kapunk, de ez most lényegtelen. Ami lényeges az, hogy egy gazdasági növekedés a munkanélküliek újraalkalmazása nélkül nem elképzelhető. Illetve elméletileg elképzelhető, ha a gazdasági növekedést termelékenység fokozásával érik el. Ebben az esetben a munkanélküli maradhat munkanélküli. A termelékenység fokozásához azonban modernebb termelőeszközökre van szükség, azaz beruházás szükségeltetik. Recesszióban viszont nem szokás beruházni, mert mind a források elköltése, mind pedig kölcsönök felvétele igen irracionálisnak tűnik. Mindezektől függetlenül, kit érdekel a gazdaság állapota, ha van tisztességesen megfizetett munkahelye, és nem kell félni az elvesztésétől?