Tibor bá blogja (178) Vért pisálok veletek

önMost már látom, hogy ti engem az őrületbe akartok kergetni. 🙂 . Arma Gedeonnak könyörgök, hogy ha már éjjel-nappal használja a kamatoskamat (így egybe írva) fogalmat – és csikorognak hozzá a fogai – akkor adja meg a definícióját. Nem adja! Azt uzsoráról már nem is merek érdeklődni. Na, ekkor Do-Mi – mint egy középkori lovag – a segítségünkre siet és közzé tesz egy URL-t. Kinyitom, mert lehetnek nálam okosabb emberek is. Erre az ölembe hull egy nagy rakás marhaság. Hiába na, az Internetre bárki bármit felrakhat. És bárki bármit letölthet. Do-Mi például – áldja érte az isten – a következő 3 kezdőmondattal lepett meg:

1) A kamat a kölcsönadott pénz használatáért fizetett díj. 2) A kamatozási időszak az az időtartam, amelyre a kamat jár. 3) Kamatszámítással azt állapíthatjuk meg, hogy jelenbeli pénzünk mennyit ér a jövőben. — ennyi nekem már elég is. Sajnálattal állapítom meg, hogy egyik mondat se igaz. Van, amelyik kicsit nem felel meg a valóságnak, van amelyik nagyon. Vegyük őket sorba. 1) A kamat a kölcsönbeadás díja. Tökéletesen független attól, hogy a kölcsönbe adott tőkét az adós fogja-e használni vagy sem. A díjat a tőke feletti rendelkezési jog átadásáért kell fizetni. 2) A kamat nem jár, abban megegyeznek. A kamatozási időszak ennél is bonyolultabb. A kamatozási időszak az az időtartam, ami alatt az adós a kölcsönnel rendelkezik. [Ha például egy kölcsönszerződésben ki van kötve 1 millió forint, egy évre, 1 százalék kamat mellett, és az adós egy év lejárta után nem teljesít. A felszólításnak se tesz eleget. Végül a bíróságnak kell hozni határozatot, akkor az egy év utáni időre már nem 1 %-ot ítélnek meg, hanem a mindenkori alapkamatot, ami egészen biztos több mint 1 %.] 3)Ez a megállapítás csak akkor lenne igaz, ha infláció nem létezne, de infláció mentes ország a világon minimum 100 éve nincs. Akkor most lássuk az én definíciómat. Kamat: Kölcsönszerződésnél a felek megállapodását tükröző, a tőke százalékában kifejezett, a megállapodást tárgyát képező futamidőre vonatkozó kölcsönzési díj.

Kategorikusan ki kell jelenteni, hogy a „kamatos kamat” nem közgazdasági kategória, pusztán egy számviteli szakkifejezés. Kölcsönszerződés megkötésekor a kifejezés használata fel se merül, mert nincs neki funkciója. A kamatos kamat kiszámítási képletének az alkalmazására [követelés = kölcsön * (1+kamatláb)futamidők száma] kizárólag a kölcsön (plusz kamat) kiszámításánál van szükség a futamidőt meghaladó idő után történő törlesztés esetén. Megjegyzendő, hogy a futamidő – hacsak másként nincs meghatározva – 1 év.

Uzsora: Amikor a kölcsönt folyósító visszaél a kölcsönért folyamodó szorult helyzetével és a szokásos mértéket jelentősen meghaladó kamatlábat köt ki. Sajnos az uzsora nem, vagy csak nagyon nehezen csíphető nyakon. A Provident például 254 % THM-re ad kölcsönt. Az uzsora vád alól úgy húzza ki magát, hogy „házhoz jön”. Tehát nem csak kölcsönt ad, hanem „szolgáltat” is. Különben is, az kér kölcsön, aki „szorult” helyzetben van. Más esetben minek kérne. De nem ez a legfontosabb tisztázandó téma. Ezek a mocskos…… munka nélkül kamatoskamattal kiszívják a vérünket. Hát igen! Csak azt felejtjük el, hogy a kamatos kamat szituáció azért következik be, mert a felvett kölcsönt soha, de soha nem fizetjük vissza a futamidő végén. Sőt további kölcsönöket veszünk fel. Hiszen az államháztart a rendszerváltás óta egyetlen egy évben se volt szufficites, mindig deficites. Tehát minden évben újabb és újabb kölcsönöket veszünk fel. Teljesen felesleges az IMF-ből vagy bármi másból ördögöt kreálni. Az igazi bűnösök közöttünk vannak.

És akkor egy kicsit beszéljünk a kamatról. Tegyük fel, hogy nekem van 1 millió forintom a fiókban. Te erről tudsz, és kölcsön kéred. Mondd meg nekem, hogy mi a bánatért adnám neked kölcsön kamat felszámítása nélkül? Te viszont hajlandó vagy adni, mondjuk 5 % kamatot. Erre én kötélnek állok. Akkor te a hátam mögött azt hirdeted rólam, hogy munka nélkül jutok 50.000 forinthoz, és hogy ez milyen disznó dolog. 1) Te kérted a kölcsönt, nem én tukmáltam rád. 2) Egy éven át izgultam, hogy meg fogod-e adni a kölcsönt, avagy nem patkolsz-e el idő közben és akkor futhatok a pénzem után, mert nem hagytál magad után semmi vagyont. Ezért az izgulásért és ezért a felvállalt rizikóért kapom az 50.000 forintot – természetesen munka nélkül. Kérdem én, ez irreális?

Ez a tényleges helyzet. Hogy aztán az ebben rejlő lehetőségeket a „bankárok” kihasználják, az már az ember belső tulajdonságainak a következménye. Mindenki ezt csinálja. Ha jó a fokhagymatermés, akkor télen egy kiló fokhagymát 200 forintért kapsz. Ha rossz, akkor viszont 1800 forintért (mint most). Feltételezem, hogy mind a két esetben a fokhagymatermelésre fordított munka ugyanannyi. Akkor az idén a paraszt a piacon egy kiló fokhagyma eladásakor 1600 forintra munka nélkül tesz szert. Szóval ezek a realitások és tények. Nem vagyok közgazdász, de az általatok lefestett fekete-fehér világ sokkal bonyolultabb. Marxnak is beletört a bicskája, mindenki másnak bele fog törni, és a tiétek is.        

Éljetek a lehetőségekkel!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük