Az igazság keresése (48-i) Találkozásom Dr. Szabó Jánossal

önarcképHárom napja az összes TV adó a híreit azzal kezdte, hogy kommandósok hatoltak be a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemre, és meglepetésszerűen berontottak a rektor (professzor Dr. Szabó János nyugalmazott dandár tábornok) szobájába. A jó erőnlétben lévő rektor ellenállt, de végül leteperték, megbilincselték, mely művelet végrehajtása közben Dr. Szabón keletkezett némi hámsérülés. — Tudom, nem minden olvasóm rendelkezik 77 évvel a háta mögött, ezért előzékenyen ismertetek néhány dolgot, még mielőtt a címben beígért nagy találkozást folytatnám. Valamikor volt egy Kertészeti Főiskola, egy Állatorvosi Főiskola, egy Katonai Főiskola u.s.w. (azok részére, akik Némettagozatú Főiskolát végeztek) Ezekből, az utóbbi időkben, sorban egyetemek lettek. Tudom ez neked fel se tűnt, de én még mindig Fürst Sándor utcát emlegetek, mert ha az ember egy nevet megszokott, akkor nehezen felejti el. (Az Andrási út, Sztálin út, Magyar Ifjúság útja, Népköztársaság útja, Andrási út kivételt képez) Nekem még ma is az Állatorvosi Főiskola ugrik be, ott laktam vele szemben. Na, jó, de minek ennyi egyetem? Hát azért, mert az idő előtt, kedvezményesen nyugdíjba vonuló elvtársak, életük hátralévő éveiben, professzorok kívánnak lenni, és a professzorok alá kellenek egyetemek is, a dolog másként nem megy. — Ja, igen, a hámsérülés! Ez kérlek alássan, egy látleletet kiállító orvosi műszó. Ha téged a hiteleződ egy kicsit agyonver, és nem nyugszol bele, akkor rendőrséghez, vagy bírósághoz kell fordulnod. Eközben, a külsérelmi nyomaidDz Szabó János lassan begyógyulnak, és hogy voltak, azt látlelettel kell igazolnod. Ha csak két oltári nagy pofont kaptál, akkor nyomok nemigen maradnak. Ha eltörték a karod, az természetesen egyértelműen egy brutális bántalmazás. Ami a kettő között van, mondjuk, ököllel pofán vágnak, vagy nadrágon keresztül szétrúgják a segged, az „hámsérülést” okoz. És akkor most vissza a hírekhez.

A Nemzetvédelmi Egyetem rektorát nevezték diszkréten Sz. Jánosnak, akit időközben a bíróság 1 hónap előzetes letartóztatásba helyezett, a fényképeken nem fedték le a szemeit, ami az utóbbi időkben szinte kötelező. Még furcsább a dologban, hogy az állítólagos befolyással való visszaélést a sértett fél (DHL szállítmányozó) már fél évvel korábban jelentette. Fél évig tehát nem történt semmi. Arra hivatkoztak, hogy megfigyelés alatt tartották a gyanúsítottakat. Jó duma, csak emészthetetlen. Ha én augusztus 1-én felajánlom valakinek, hogy katonás precizitással kinyalom a seggét, ha cserébe alkalmazza a barátom cégét, és ezt a kinyalandó segg tulajdonosa jelenti a rendőrségen, akkor mi a fenét lehet 6 hónapon át megfigyelni, azon kívül, hogy ki az a marha, aki ezt elhiszi? Mondjuk én nem. Aztán eltelt 3 nap és hirtelen ki lett takarva a szem, csukja a fejre és már nyilatkozik is valamelyik sztárügyvéd: „Védence csak jó szándékúan figyelmeztette a DHL-t, hogy a rendőrség nyomoz, fegyver és kábítószer csempészés ügyben, és ezért az információért cserébe, nem kért semmit.” Becsületére legyen mondva, a sztárügyvéd a mondata végén már majdnem röhögött. — Az igazság kedvéért, hozzá kell tennem, hogy a rendszerváltást követően senki se köteles feljelentést tenni, ha egy bűnügy tudomására jut. Törvénysértés tehát nem történt. Ennek ellenére, egy nyugalmazott dandártábornoktól, katonai professzortól az ember valahogy elvárná, ha ilyen dolog a tudomására jut, (erről jut eszembe, honnan a fenéből tudta meg?) akkor értesítse a megfelelő szerveket, ne pedig a fegyvercsempészőket, hogy figyelik őket. Nekem úgy tűnik, elterjedt a híre, hogy az ügyészség és a bíróság minden maszlagot bevesz, ha úri kedvük úgy diktálja.

Most viszont kapaszkodjatok meg! Dr. Szabó Jánossal személyesen találkoztam, az ám, de nem most, hanem 15 éve és a találkozásunk nem nevezhető „futó”-nak. Meglehetősen tartós találka volt. Ugyanis Dr. Szabó János és felesége, 1995-ben megvett a borosjenői mamut telkembők, 750 négyzetmétert, és épített rá egy házat. A telekvásárlás még az ingatlanár robbanása előtt volt, így mindössze 4 milliót kellett nekik leperkálni, de Jánosnak (közben igen jóba lettünk) nem volt csak 2 milliója, a másik kettőre tehát várni kellett. Miután a telek a nevére került, az építkezést nem kezdte el azonnal, feltételeztem, hogy előbb pénzt kellett hozzá szerezni. Aztán jöttek a 98-as választások, amit a Fidesz nyert meg, igen jelentős kisgazda segítséggel. Kormányalakítás, a vele járó nehézségekkel, ugyanis a Kisgazdapártnak semmiféle szakembere nem volt, már pedig el kell kezdeni a minisztériumi munkát. A kisgazdák akkora szarban voltak, hogy Jánost felkérték legyen államtitkár helyettes a Honvédelmi minisztériumban. Mivel egy aktív katonatiszt a politikát nem ismeri, képes volt rá, hogy töprengjen, elfogadja-e. Ha persze tudta volna, milyen perspektívák nyílnak majd meg előtte, akkor két kézzel ragadta volna meg az alkalmat, de így csak egy kézzel nyúlt utána, és csak ímmel-ámmal. Derekát főleg azért adta be, mert a felesége szeretett volna államtitkár helyettes felesége lenni. Minden esetre a pozíció elfoglalása után felgyorsultak az események, a 100 milliót érő ház hetek alatt elkészült, és a helyettes államtitkár úr rádöbbent, hogy egy csomó fiatal nő rohangál körülötte. Otthagyta a kész házat feleséggel és gyerekekkel együtt, és nyomban épített egy másikat, máshol, és ettől kezdve megszakadt napi kapcsolatunk. Viszont amíg tartott, igen érdekesnek bizonyult.

Lakásunkban tett első látogatása alakalmából János felmérte, hogy milyen könyveket rejtenek a polcaim. Mivel szociológia volt a szakterülete, elsősorban az ilyen témájú könyvek érdekelték. Engem a szociológia túlzottan nem érdekelt, de hát mindenkivel arról beszélgetek, amiről az illető beszélgetni szeret. Így aztán megtudtam, hogy János – ahogy mondani szokás – szociálisan egyáltalán nem érzékeny. Szerinte a mélyszegénységben élők dögöljenek meg, mert maguknak köszönhetik, hogy ott tartanak, ahol vannak. Hiába mutattam rá, hogy a mélyszegénységbe született gyermek nem sokat tud tenni sorsa könnyítése érdekében, ha a társadalomtól nulla segítséget kap. János hajthatatlan maradt, aki szegény, az megérdemli. A maga módján igaza is volt. Első fia a Kádár rendszerben született, így csak természetes, hogy az jól csengő IVÁN, orosz keresztnevet kapta. A második fia már a rendszerváltást követve látta meg a napvilágot. Mit tippelsz, mi lett a keresztneve? Eltaláltad, a legnépszerűbb angolszász keresztnév, TAMÁS. Ezt kell tenni a nincsteleneknek is. Az valahogy elkerülte a figyelmét, hogy 3 millió szegény nem lehet államtitkár helyettes, és nem lehet olyan rámenős se, mint ő. Hogy rámenős volt-e? Az nem kifejezés. Bár egy családi ház falát minimum 3 méterre kell építeni a kerítéstől, János nem csak ráépítette az elválasztó vonalra, de fél méterrel át is nyúlt hozzám. Mivel a kezdeti időben nem volt közöttünk kerítés kihúzva (megjegyzem ez az ő dolga lett volna, a végén saját költséggel én csináltam meg) rendszeresen átjárt hozzám, amikor valamire szüksége volt, és az se zavarta, ha éppen nem voltam otthon. Elvitte a szerszámaimat, majd visszahozta eltört nyéllel. Eltörte a köszörű tárcsámat (mit köszörülhetett?), és még csak nem is szólt. Rá kellett kérdeznem, hogy ő volt-e a tettes. Az építkezéshez az én területemen járt fel teherautóval, az útban álló 6 gyümölcsfámat kivágta, természetesen megkérdezésem nélkül. Úgy gondolta, hogy ha már tőlem vette a telket, akkor kutya kötelességem mindent elnézni házépítése közben. Egy ízben (természetesen szokás szerint távollétemben) elvitt 600 db kistéglámat, mert nekik elfogyott. Mondjuk ez érthető, mindenki kerülhet vészhelyzetbe. De utána leállt vitatkozni, hogy a rakás nem 600 darab volt csak 500. Egy más alkalommal, másfél köbméter sóderemmel jártam így. Magyarul, Dr. Szabó János bemutatta, hogyan kell érvényesülni, ha valaki történetesen szegénynek születik. Így! Nincs kegyelem, mindenkin át kell gázolni. Van-e slusszpoén? Nem fogod elhinni, van. Már készen állt a háza, amikor gyermekeim szerettek volna halálom előtt örökölni. Nem nagy dolog, manapság ez a divat. Megpróbáltak jogi úton megszabadulni tőlem, ami nem sikerült. Ekkor Szabó szomszéd felajánlott nekik némi baráti segítség nyújtását. „Kihozok néhány biztonsági emberemet és kipucoljuk innen az öreget.” A dologból nem lett semmi, mert bár kisebbik fiamnak pénzre volt szüksége, hámsérülést nem kívánt okozni az apjának. Dr. Szabó János professzor urat sikerült akkor egy életre a szívembe zárni.

Epilógus: A régi elvtársak még mindig igen erősek. A katonai ügyészség fiatal szóvivőjét, aki a nyugdíjas katona- és rendőrtisztekkel kapcsolatban dehonesztáló (de teljesen tényszerű) kijelentést tett, azonnal leváltották.

Éljetek a lehetőségekkel!

1 gondolat erről: „Az igazság keresése (48-i) Találkozásom Dr. Szabó Jánossal

  1. A napokban ismét rákerestem a volt rektor ügyére. Vajon mi lett vele azóta? Ki tudja?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük