Őseink ezer éveken keresztül kisebb csoportokban éltek, ahol az együttműködésnek és a meggyőződésnek óriási szerepe volt. A csoporthoz tartozás fontos kelléke volt a csoport kollektív hitének az átvétele, függetlenül attól, hogy annak tapasztalati vagy csak babona alapja volt. Ez mind a mai napig megmaradt. Az emberek automatikusan védelmi állást vesznek fel, amikor egy „szakértő” olyan bizonyítékkal áll elő, ami a csoportjának felfogásával nem egyezik. (erre számtalan példát láthatunk itt a blogon is)

Anthony Fauce, amerikai járványügyi főtanácsadó nyilvánosan kiemelte, hogy az ország pandémiára adott gyenge reakciójának alapja „a tudományellenes felfogás”. Szerinte ez nem elfogadható, mert a tudomány az igazság.

A tudomány ellen szavazok tábora egyformán megtalálható a COVID-19 járvánnyal és a globális felmelegedéssel kapcsolatban is.

Elméletileg egy tényleges vitát könnyen le lehetne zárni azzal, hogy előállunk konkrét bizonyítékkal, amiben az elismert szakértők egyetértenek. Ez az eljárás a legtöbb esetben eredményes, amikor a téma mondjuk a hidrogén atom súlya. De ez az eljárás egyáltalán nem működik, amikor a bizonyíték sérti a másik fél anyagi érdekeit, vagy ideológiai hitét. Gyakorlatilag úgy tűnik, hogy valakinek a politikai, vallási, vagy etnikai azonossága tökéletesen elég annak megállapítására, hogy elfogadja-e szakértők véleményét. A tudomány tehát nem számít.

Mára a tudományellenesség Amerikában olyan fokra hágott, hogy képesek voltak elnöknek megválasztani egy, a posztra totálisan alkalmatlan fafejet, mert az pont úgy beszél, és pont olyan a szókincse, mint nekik. És ez a jelenség nem csak Amerikában csíphető nyakon.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________