A téma annyira fontos, hogy vérre menő vita tárgya lett, miszerint a karantén több bajt okoz-e, mint hasznot, és miként kellene fellazítani a karantént.

Szerintem, mint egy sürgősségi orvos, a dolog nem számít. Mielőtt elmondanám, miért nem számít, előbb meg kell érteni néhány dolgot a halálozási rátáról, ami azt jelöli, hányan halnak meg a megbetegedettek közül.

Amikor a vírus felütötte a fejét Wuhanban, mint egy komoly veszély, a becsült mortalitás 3 és 4 százalék közé esett. Azonban néhányan óvatosan kezelték az értéket. Enyhe tüneteket mutató, vagy teljesen tünetmentes betegeket, ha kivesznek az összesítésből, a vírus veszélyesebbnek tűnik a valóságnál.

Wuhanban hónapokkal később is küszködtek a mortalitás megállapításánál. Márciusban a kutatók egy eltérő módszert alkalmaztak a Wuhani fertőzések becslésére, és így úgy találták, hogy a mortalitás 1,4 % környékén lehet. Ezt követve áprilisban a COVID halálozások számát felfelé módosították, ami a korábbi adatot megháromszorozta. Hogy Wuhanban mi a tényleges érték, még mindig nem tudjuk.

Most, hogy a koronavírus járvány megérkezett Amerikába, szembe kell néznünk ugyanezzel a kihívással. Mivel a tesztelés gyötrelmesen lassú, és még most is problematikus, a totál fertőzések száma egészen biztosan több mint a bizonyított esetek száma, valószínűleg 10-szer vagy talán akár 20-szor is. De a halottak számában se vagyunk biztosak. Márciusban és áprilisban a halottak összes száma jelentősen magasabb volt, mint az egy évvel korábban erősen fertőzött területeken, mint például New York és New Jersey. A különbséget nem magyarázza meg a bizonyított koronavírus okozta halálesetek száma, ami azt sugallja, hogy alul lett becsülve a szám. Az is lehet, hogy infarktus vagy sebészeti vészhelyzet okozta haláleset adhatja a különbséget, mert az emberek nem mernek kórházakhoz fordulni. A mortalitás kiszámolásához szükség van a helyes nevezőre és számlálóra is.

Más, koronavírussal megtámadott országból származó mortalitási ráta csak fokozza a zavart a vírus halálosságának megállapításánál. Olaszországban közel 14 %, de Izlandban mindössze 0,5 %. Miközben Németországban 4,5 %, Dél Koreában pedig csak fele ennyi, 2,4 %. Az USA mortalitási rátája körülbelül 6%, ami valamivel kevesebb a 6,8 százalékos globális átlagnál.

Ez a hatalmas szórás nem visz minket közelebb a „tényleges” mortalitási rátához. Inkább valami más, fontos dolgot javasolnak: a vírus halálossága több tényező keverékétől függ, ami a vírus belső tulajdonságából fakad. Ha, mi pontosan tudnánk minden egyes fertőzésről és minden egyes elhalálozásról, a halálozások száma ebben az esetben is változna országról országra, városról városra és személyektől függően. Azt tudjuk, hogy a vírus veszélyesebb az idősebbekre. Következésképpen magasabb mortalitást várhatunk olyan ország esetében, ahol több az idősebb ember, mint például Olaszország. Azt is tudjuk, hogy a vírus veszélyesebb olyanokra, akiknek krónikus társbetegsége van, mint például hipertónia, diabétesz. Tehát magasabb mortalitásra lehet számítani olyan országban, ahol ezekből több van, mint például az USA.

A vírus okozta halált befolyásolja a kórházak kapacitása, mert a gyógykezelés rovására megy, amikor egy kórház túl van terhelve. A kórházak kapacitása országról országra változik. Németországban nyolc kórházi ágy esik ezer lakosra, miközben az USA-ban nem egészen három. A mortalitás változhat az idő múltával is. A WHO szerint a mortalitás csökkent Wuhanban, mert a kórházakat először gyorsan elárasztották betegekkel, de később a kórházi kapacitást növelték.

Tehát a COVID-19 mortalitása nem egy fix érték, hanem változó, „nem egy biológiai konstans”. Helyette tükrözi a betegség komolyságát egy adott időben, egy adott népességnél. Még a legtökéletesebb adatszolgáltatás mellett is a mortalitási ráta egy állandóan változó élő szám. Ennek ismeretében távol kell tartanuk magunkat tőle, amikor választ adunk a járványra.

Sajnálatos módon ennek ellenére, egyes tudósok megpróbálják. John Ioannidis Stanfordi tudós már a kezdettől szkeptikus volt, állítva, hogy a vírus nem rosszabb, mint egy egyszerű influenza, aminek a mortalitása nem több mint 0,1 %. Márciusban Ioannidis  azt állította, hogy a koronavírus mortalitási mutatója kisebb, mint a szezonális influenzáé, és szerinte a karatén „teljesen irracionális”. Azt állította ez olyan, mint amikor egy elefántot megtámad egy macska. „Az elefánt mérgesen megpróbálja elkerülni a macskát, de véletlenül leesik a szikláról és megdöglik.”

Április végén Ioannidis és társai Stanfordban kiadtak egy tanulmányt, azzal a céllal, hogy alátámasszák állításukat. A tanulmány közzététele előtt nem volt szakmailag bírálva. Állításait és vizsgálati módszerét erősen kritizálták statisztikusok és más szakemberek.

Ha idáig elolvastad a posztot, akkor a téma nyilván érdekel. A kérdés az, hogy nem fontolnád-e meg a blog anyagi támogatását, hogy még sok hasonló minőségi fordítás megjelenhessen. Ha adakozol, ha nem, nyugodtan olvasd tovább. Megéri. Ha pedig az adakozás mellett döntesz: OTP 11773030-00271383

Ennek ellenére, sokan belekapaszkodtak, mert a tanulmány tápot adott konzervatív felfogásúaknak ragaszkodva alacsonyabb mortalitáshoz, azt állítva, hogy a vírus nem annyira veszélyes, mint állítják, és ok nélkül züllesztik a gazdaságot. Ezzel szemben a liberálisok csatlakoznak az egészségügyi hatóságokhoz, és figyelmeztetnek, hogy a karanténok feloldásával lassabban kell haladni, mert a vírus veszélyes, és az esetek száma még mindig növekszik, és a tesztelések száma még mindig nem elégséges. Na, most akkor, kinek van igaza?

Amint ez látható volt, a mortalitás nem egyetlen szám, hanem letakar egy egész spektrumot, ami függ a tesztelésektől, és a halálokok kategorizálásától, ezért a becslés egyáltalán nem könnyű. Ennek ellenére a becslés fontos, mert segít megérteni a vírus viselkedését.

Az én nézetem szerint, mint egy sürgősségi orvos, a vírus pontos halálossága egyáltalán nem érdekes, mert a vírus eléggé halálos. Ott álltam a járvány első vonalában, és ezért tudom, hogy ez a vírus nem házi cicus. Heteken át minden nap a kollégáimmal néztünk szembe a hullámokban érkező fertőzöttekkel a 30-as, 50-es vagy 80-as éveikben, akik közül nem egy elképesztően beteg volt. Ezek egy része meghalt. A fertőzőképesség elképesztő volt, legalább is a kórházba utalt betegek között. Tapasztalt orvosok pontosan tudják, ez egyáltalán nem emlékeztet influenzára.

Eleget tudunk ahhoz, hogy felfogjuk ennek a vírusnak a veszélyességét. Tudjuk, hogy ez a koronavírus kétszer gyorsabban terjed, mint az influenza, vagy még annál is gyorsabban, és ha nem állítjuk meg, akkor képes átvágtatni a teljes lakosságon, ahogy az erdőtűz teszi. Tudjuk, hogy a vírus “dózisa” befolyásolja a betegség súlyosságát, amit a maszkok használata és a társadalmi távolság betartása csökkenthet. Tudjuk azt, hogy az emberek hatalmas többsége még nem kapta el a fertőzést, de fertőzhető, és megfertőződik, akik egy része meg fog halni.

Ha kiderül a mortalitási ráta, ha nem, elég információ birtokában vagyunk ahhoz, hogy felelősen dönthessünk. Óvatos karantén nyitásra van szükség, valamint jelentős tesztelésre és a kontaktusok felkutatásra.

Eleget tudunk ahhoz, hogy kijelentsük, ez a vírus komolyan halálos,

A szerző: Clayrton M. Dalton a Massachusetts Központi Kórház Harvardhoz kötődő sürgősségi rezidense.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________