2020-07-13 nap bejegyzései

(3250) Mennyire halálos ez a vírus?

Tibor bá’ fordítása online

 

Még mindig nem tudjuk, de a pontos adat nem érdekes, az érdekes, hogy untig eléggé halálos.

Az elmúlt néhány hónapban elképesztő sokat tudtunk meg az új koronavírusról. Úgy tűnik, hogy tűnet nélküli betegek is tudják terjeszteni, valamint a vírus terjedni tud hosszan tartó, ködszerű aeroszol segítségével, és hogy az ízlelés elvesztése meglepően jó jelzés a fertőzésre. Azonban még mindig nem tudjuk megállapítani, hogy a betegség mennyire halálos.

A téma annyira fontos, hogy vérre menő vita tárgya lett, miszerint a karantén több bajt okoz-e, mint hasznot, és miként kellene fellazítani a karantént.

Szerintem, mint egy sürgősségi orvos, a dolog nem számít. Mielőtt elmondanám, miért nem számít, előbb meg kell érteni néhány dolgot a halálozási rátáról, ami azt jelöli, hányan halnak meg a megbetegedettek közül.

Amikor a vírus felütötte a fejét Wuhanban, mint egy komoly veszély, a becsült mortalitás 3 és 4 százalék közé esett. Azonban néhányan óvatosan kezelték az értéket. Enyhe tüneteket mutató, vagy teljesen tünetmentes betegeket, ha kivesznek az összesítésből, a vírus veszélyesebbnek tűnik a valóságnál.

Wuhanban hónapokkal később is küszködtek a mortalitás megállapításánál. Márciusban a kutatók egy eltérő módszert alkalmaztak a Wuhani fertőzések becslésére, és így úgy találták, hogy a mortalitás 1,4 % környékén lehet. Ezt követve áprilisban a COVID halálozások számát felfelé módosították, ami a korábbi adatot megháromszorozta. Hogy Wuhanban mi a tényleges érték, még mindig nem tudjuk.

Most, hogy a koronavírus járvány megérkezett Amerikába, szembe kell néznünk ugyanezzel a kihívással. Mivel a tesztelés gyötrelmesen lassú, és még most is problematikus, a totál fertőzések száma egészen biztosan több mint a bizonyított esetek száma, valószínűleg 10-szer vagy talán akár 20-szor is. De a halottak számában se vagyunk biztosak. Márciusban és áprilisban a halottak összes száma jelentősen magasabb volt, mint az egy évvel korábban erősen fertőzött területeken, mint például New York és New Jersey. A különbséget nem magyarázza meg a bizonyított koronavírus okozta halálesetek száma, ami azt sugallja, hogy alul lett becsülve a szám. Az is lehet, hogy infarktus vagy sebészeti vészhelyzet okozta haláleset adhatja a különbséget, mert az emberek nem mernek kórházakhoz fordulni. A mortalitás kiszámolásához szükség van a helyes nevezőre és számlálóra is.

Más, koronavírussal megtámadott országból származó mortalitási ráta csak fokozza a zavart a vírus halálosságának megállapításánál. Olaszországban közel 14 %, de Izlandban mindössze 0,5 %. Miközben Németországban 4,5 %, Dél Koreában pedig csak fele ennyi, 2,4 %. Az USA mortalitási rátája körülbelül 6%, ami valamivel kevesebb a 6,8 százalékos globális átlagnál.

Ez a hatalmas szórás nem visz minket közelebb a „tényleges” mortalitási rátához. Inkább valami más, fontos dolgot javasolnak: a vírus halálossága több tényező keverékétől függ, ami a vírus belső tulajdonságából fakad. Ha, mi pontosan tudnánk minden egyes fertőzésről és minden egyes elhalálozásról, a halálozások száma ebben az esetben is változna országról országra, városról városra és személyektől függően. Azt tudjuk, hogy a vírus veszélyesebb az idősebbekre. Következésképpen magasabb mortalitást várhatunk olyan ország esetében, ahol több az idősebb ember, mint például Olaszország. Azt is tudjuk, hogy a vírus veszélyesebb olyanokra, akiknek krónikus társbetegsége van, mint például hipertónia, diabétesz. Tehát magasabb mortalitásra lehet számítani olyan országban, ahol ezekből több van, mint például az USA.

A vírus okozta halált befolyásolja a kórházak kapacitása, mert a gyógykezelés rovására megy, amikor egy kórház túl van terhelve. A kórházak kapacitása országról országra változik. Németországban nyolc kórházi ágy esik ezer lakosra, miközben az USA-ban nem egészen három. A mortalitás változhat az idő múltával is. A WHO szerint a mortalitás csökkent Wuhanban, mert a kórházakat először gyorsan elárasztották betegekkel, de később a kórházi kapacitást növelték.

Tehát a COVID-19 mortalitása nem egy fix érték, hanem változó, „nem egy biológiai konstans”. Helyette tükrözi a betegség komolyságát egy adott időben, egy adott népességnél. Még a legtökéletesebb adatszolgáltatás mellett is a mortalitási ráta egy állandóan változó élő szám. Ennek ismeretében távol kell tartanuk magunkat tőle, amikor választ adunk a járványra.

Sajnálatos módon ennek ellenére, egyes tudósok megpróbálják. John Ioannidis Stanfordi tudós már a kezdettől szkeptikus volt, állítva, hogy a vírus nem rosszabb, mint egy egyszerű influenza, aminek a mortalitása nem több mint 0,1 %. Márciusban Ioannidis  azt állította, hogy a koronavírus mortalitási mutatója kisebb, mint a szezonális influenzáé, és szerinte a karatén „teljesen irracionális”. Azt állította ez olyan, mint amikor egy elefántot megtámad egy macska. „Az elefánt mérgesen megpróbálja elkerülni a macskát, de véletlenül leesik a szikláról és megdöglik.”

Április végén Ioannidis és társai Stanfordban kiadtak egy tanulmányt, azzal a céllal, hogy alátámasszák állításukat. A tanulmány közzététele előtt nem volt szakmailag bírálva. Állításait és vizsgálati módszerét erősen kritizálták statisztikusok és más szakemberek.

Ha idáig elolvastad a posztot, akkor a téma nyilván érdekel. A kérdés az, hogy nem fontolnád-e meg a blog anyagi támogatását, hogy még sok hasonló minőségi fordítás megjelenhessen. Ha adakozol, ha nem, nyugodtan olvasd tovább. Megéri. Ha pedig az adakozás mellett döntesz: OTP 11773030-00271383

Ennek ellenére, sokan belekapaszkodtak, mert a tanulmány tápot adott konzervatív felfogásúaknak ragaszkodva alacsonyabb mortalitáshoz, azt állítva, hogy a vírus nem annyira veszélyes, mint állítják, és ok nélkül züllesztik a gazdaságot. Ezzel szemben a liberálisok csatlakoznak az egészségügyi hatóságokhoz, és figyelmeztetnek, hogy a karanténok feloldásával lassabban kell haladni, mert a vírus veszélyes, és az esetek száma még mindig növekszik, és a tesztelések száma még mindig nem elégséges. Na, most akkor, kinek van igaza?

Amint ez látható volt, a mortalitás nem egyetlen szám, hanem letakar egy egész spektrumot, ami függ a tesztelésektől, és a halálokok kategorizálásától, ezért a becslés egyáltalán nem könnyű. Ennek ellenére a becslés fontos, mert segít megérteni a vírus viselkedését.

Az én nézetem szerint, mint egy sürgősségi orvos, a vírus pontos halálossága egyáltalán nem érdekes, mert a vírus eléggé halálos. Ott álltam a járvány első vonalában, és ezért tudom, hogy ez a vírus nem házi cicus. Heteken át minden nap a kollégáimmal néztünk szembe a hullámokban érkező fertőzöttekkel a 30-as, 50-es vagy 80-as éveikben, akik közül nem egy elképesztően beteg volt. Ezek egy része meghalt. A fertőzőképesség elképesztő volt, legalább is a kórházba utalt betegek között. Tapasztalt orvosok pontosan tudják, ez egyáltalán nem emlékeztet influenzára.

Eleget tudunk ahhoz, hogy felfogjuk ennek a vírusnak a veszélyességét. Tudjuk, hogy ez a koronavírus kétszer gyorsabban terjed, mint az influenza, vagy még annál is gyorsabban, és ha nem állítjuk meg, akkor képes átvágtatni a teljes lakosságon, ahogy az erdőtűz teszi. Tudjuk, hogy a vírus “dózisa” befolyásolja a betegség súlyosságát, amit a maszkok használata és a társadalmi távolság betartása csökkenthet. Tudjuk azt, hogy az emberek hatalmas többsége még nem kapta el a fertőzést, de fertőzhető, és megfertőződik, akik egy része meg fog halni.

Ha kiderül a mortalitási ráta, ha nem, elég információ birtokában vagyunk ahhoz, hogy felelősen dönthessünk. Óvatos karantén nyitásra van szükség, valamint jelentős tesztelésre és a kontaktusok felkutatásra.

Eleget tudunk ahhoz, hogy kijelentsük, ez a vírus komolyan halálos,

A szerző: Clayrton M. Dalton a Massachusetts Központi Kórház Harvardhoz kötődő sürgősségi rezidense.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!