Még túl korai megmondani, hogy ezek a fejlemények pontosan mit jelentenek. A konfliktus nem biztos és nem küszöbönálló. De valami megváltozott Pekingben, amit a döntéshozók és az üzleti élet vezetői világszerte nem engedhetnek meg figyelmen kívül hagyni. Ha Xi azt mondja, hogy készen áll a háborúra, ostobaság lenne nem fogadni a szavát.

SÍRÓ SZELLEMEK, RENDELŐ ELLENSÉGEK

Az első jele annak, hogy az Országos Népi Kongresszus és a Kínai Népi Politikai Konzultatív Konferencia idei ülései – amelyeket „két ülésszaknak” neveznek, mivel a két testület egyszerre találkozik – nem biztos, hogy a megszokott módon zajlik, március 1-jén jött, amikor a legjobb elméleti folyóirat A Kínai Kommunista Párt (KKP) képviselője esszét tett közzé „Hszi Csin-ping irányítása alatt Gondolt a hadsereg megerősítésére, győztesen fogunk haladni” címmel. Az esszé „Jun Zheng” néven jelent meg – a „katonai kormányzat” homonimája, amely valószínűleg Kína legfőbb katonai szervére, a Központi Katonai Bizottságra utal –, és azzal érvelt, hogy „fel kell gyorsítani a nemzetvédelem és a hadsereg modernizálását”. A katonai-polgári fúzió fokozását is szorgalmazta, Xi politikáját, amely megköveteli a magánvállalatoktól és a polgári intézményektől, hogy szolgálják Kína katonai modernizációs erőfeszítéseit. Hszi 2022 októberében a kínai katonai vezetőknek mondott beszéde után pedig enyhén fátyolos döféseket intézett az Egyesült Államokhoz:

Megérteni és felhasználni a győzelmet a béke és a tisztelet elnyerésére.Az új korszakban a Néphadsereg ragaszkodik ahhoz, hogy erőszakkal leállítsa a harcot….Hadseregünk arról híres, hogy jól tud harcolni és erős harci szelleme van.Kölesekkel és puskákkal legyőzte az amerikai felszereléssel felszerelt Kuomintang sereget.A koreai csatamezőn győzte le a világ első számú ellenségét fogig felfegyverkezve, és hatalmas és fenséges csatadrámákat hajtott végre, amelyek megrázták a világot, és szellemeket és isteneket sírva fakadtak.

Már az esszé megjelenése előtt is voltak arra utaló jelek, hogy a kínai vezetők egy esetleges konfliktust tervezhetnek.Decemberben Peking új törvényt hirdetett ki, amely lehetővé teszi a Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) számára, hogy könnyebben aktiválja tartalék erőit, és intézményesítse a harci csapatok háború esetén történő feltöltésének rendszerét.Az ilyen intézkedések, amint azt Lyle Goldstein és Nathan Waechter elemzők megjegyezték, arra utalnak, hogy Hszi levonhatta a tanulságokat a katonai mozgósításról Vlagyimir Putyin orosz elnök ukrajnai kudarcaiból.

A katonai tartalékosokat szabályozó törvény nem az egyetlen olyan jogi változás, amely Peking felkészülésére utal.Februárban az Országos Népi Kongresszus legfelsőbb tanácskozó testülete elfogadta a [kínai] büntetőeljárási törvény egyes rendelkezéseinek a katonaságra történő alkalmazásának kiigazításáról szóló határozatot a háború idején, amely az állami fenntartású People’s Daily szerint a KözpontiA Katonai Bizottság felhatalmazást ad a jogi rendelkezések kiigazítására, beleértve a „joghatóságot, védelmet és képviseletet, kötelező intézkedéseket, ügybejelentéseket, nyomozást, vádemelést, tárgyalást és az ítéletek végrehajtását”.Bár lehetetlen megjósolni, hogy a döntést miként használják fel, fegyverré válhat a Tajvan hatalomátvételét ellenző személyek ellen.A PLA arra is használhatja, hogy jogi joghatóságot igényeljen egy potenciálisan megszállt terület, például Tajvan felett.Vagy Peking arra használhatja fel a kínai állampolgárokat, hogy támogassák döntéseit a háború idején.

December óta a kínai kormány számos honvédelmi mozgósítási irodát – vagy toborzóközpontot – nyitott országszerte, többek között Pekingben, Fujianban, Hubeiben, Hunanban, Belső-Mongóliában, Shandongban, Sanghajban, Szecsuánban, Tibetben és Vuhanban.A Tajvannal túloldalon fekvő Fujian tartomány városai ugyanakkor megkezdték a légiriadó óvóhelyek és legalább egy „háborús sürgősségi kórház” építését vagy korszerűsítését a kínai állami média szerint.Márciusban Fujian és a tartomány több városa elkezdte megakadályozni, hogy a tengerentúli IP-címek hozzáférjenek a kormányzati weboldalakhoz, valószínűleg azért, hogy megakadályozzák Kína háborús felkészülésének nyomon követését.

XI BELSŐ VLAD

Ha ezek a fejlemények Peking gondolkodásának elmozdulását sejtetik, a március eleji kétüléses találkozók ezt megerősítették.A Kínai Népi Politikai Konzultatív Konferencia – a tanácsadó testület – által megvitatott javaslatok között szerepelt a tajvani függetlenségpárti aktivisták és politikai vezetők feketelistájának létrehozásának terve.A népszerű ultranacionalista blogger, Zhou Xiaoping által előterjesztett terv engedélyezné a feketelistán szereplő személyek – köztük Tajvan alelnöke, William Lai Ching-te – meggyilkolását, ha nem változtatják meg útjaikat.Zhou később azt mondta a Ming Pao hongkongi újságnak, hogy javaslatát a konferencia elfogadta, és „értékelés és megfontolás céljából továbbította az illetékes hatóságoknak”.Az olyan javaslatok, mint Zhoué, nem véletlenül érkeznek.2014-ben Xi dicsérte Zhou-t a Tajvan és az Egyesült Államok elleni jeremiádjainak „pozitív energiáiért”.

A két ülésből álló találkozókon Li Keqiang leköszönő miniszterelnök 1550 billió jüan (nagyjából 224,8 milliárd dollár) katonai költségvetést jelentett be 2023-ra, ami 7,2 százalékos növekedés a tavalyi évhez képest.Li is fokozott „háborús felkészülésre” szólított fel.Nyugati szakértők régóta úgy gondolják, hogy Kína alulszámolja védelmi kiadásait.2021-ben például Peking azt állította, hogy 209 milliárd dollárt költött védelemre, de a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet 293,4 milliárd dollárra becsülte a valós számot.Még a hivatalos kínai adat is meghaladja az Egyesült Államok összes csendes-óceáni szövetségesének (Ausztrália, Japán, Fülöp-szigetek, Dél-Korea és Thaiföld) katonai kiadásait, és biztos lehet benne, hogy Kína lényegesen többet költ, mint amennyit mond.

De a két ülésből álló találkozó legbeszédesebb pillanatai, talán nem meglepő módon, magát Xi-t érintette.A kínai vezető összesen négy beszédet mondott – egyet a Kínai Népi Politikai Konzultatív Konferencia küldöttei előtt, kettőt az Országos Népi Kongresszuson, egyet pedig a katonai és félkatonai vezetők előtt.Ezekben egy sivár geopolitikai tájat írt le, kiemelte az Egyesült Államokat Kína ellenfeleként, arra buzdította a magánvállalkozásokat, hogy szolgálják Kína katonai és stratégiai céljait, és megismételte, hogy Tajvan és a szárazföld egyesülését létfontosságúnak tartja aláírási politikája sikeréhez.elérni „a kínai etnosz nagy megfiatalítását”.

Március 6-án tartott első beszédében úgy tűnt, hogy Xi Kína ipari bázisát harcra és konfliktusra övezi.”Az elkövetkező időszakban a kockázatok és kihívások, amelyekkel szembesülünk, csak növekedni fognak, és súlyosbodni fognak” – figyelmeztetett.”Csak ha minden ember egy helyen gondolkodik, egy helyen keményen dolgozik, egy csónakban segítik egymást, egyesülnek, mernek harcolni és jók a harcban, akkor tudnak továbbra is újabb és nagyobb győzelmeket aratni.”Hogy segítse a KKP-t elérni ezeket a „nagyobb győzelmeket”, megfogadta, hogy „helyesen irányítja” a magánvállalkozásokat az állam által prioritásként kezelt projektekbe való befektetésre.

Hszi levonhatta a tanulságokat a katonai mozgósításról Oroszország ukrajnai kudarcaiból.

Hszi közvetlenül az Egyesült Államokat is megsértette beszédében, megszegve azt a gyakorlatát, hogy Washingtont nem nevezte meg ellenfélnek, kivéve a történelmi összefüggéseket. Az Egyesült Államokat és szövetségeseit Kína jelenlegi problémáinak vezető okozójaként jellemezte. „Az Egyesült Államok vezette nyugati országok minden irányból visszaszorítást, bekerítést és elnyomást hajtottak végre ellenünk, ami példátlanul súlyos kihívásokat hozott országunk fejlődésére” – mondta. Míg Joe Biden amerikai elnök kormánya a „védőkorlátokra” és az Egyesült Államok-Kína kapcsolatok romlásának lassítására szolgáló egyéb eszközökre helyezte a hangsúlyt, Peking egyértelműen egy új, konfrontatívabb korszakra készül.

Március 5-én Xi második beszédet tartott, amelyben a kínai önellátásról alkotott víziót vázolt fel, amely jóval messzebbre ment, mint a témával kapcsolatos korábbi vitái, és azt mondta, hogy Kína modernizációs menete a külföldi gazdaságoktól – vagyis az Egyesült Államoktól – való technológiai függés feloldásától függ. államok és más iparosodott demokráciák. Hszi azt is elmondta, hogy azt akarja, hogy Kína véget vessen a gabona- és iparcikkek importjától. „Ha valamelyikből hiányunk lenne, a nemzetközi piac nem véd meg minket” – jelentette ki Xi. Li, a leköszönő miniszterelnök ugyanezt hangsúlyozta éves kormányzati „munkajelentésében” ugyanazon a napon, mondván, hogy Pekingnek „rendületlenül a saját kezében kell tartania több mint 1,4 milliárd kínai ember rizses tálkáját”. Kína jelenleg nettó élelmiszer-fogyasztásának több mint egyharmada importtól függ.

Harmadik beszédében, amelyet március 8-án a PLA és a Népi Fegyveres Rendőrség képviselői előtt tartott, Xi kijelentette, hogy Kínának innovációs erőfeszítéseit a honvédelem megerősítésére kell összpontosítania, és létre kell hoznia a nemzeti tartalék erők hálózatát, amelyet háborús időkben is meg lehet használni.Xi egy „Nemzetvédelmi Oktatás” kampányt is szorgalmazott a társadalom egyesítése érdekében a PLA mögött, inspirációként a Kettős Támogatás Mozgalmat, a kommunisták 1943-as kampányát a társadalom militarizálására a bázisterületükön, Yan’anban.

Negyedik beszédében (és harmadik elnökként először), március 13-án Xi bejelentette, hogy nagy fiatalító kampányának „lényege” „az anyaország egyesítése”.Bár utalt arra, hogy összefüggés van Tajvan felszívása és sokat emlegetett kampánya között, hogy lényegében ismét naggyá tegye Kínát, ezt ritkán tette meg ilyen egyértelműen.

XI KOMOLYAN VESZÜK

Hszi uralma egy évtizede egyértelmű, hogy fontos őt komolyan venni – amit sok amerikai elemző sajnálatos módon nem tesz meg. Amikor Xi egy sor agresszív kampányt indított a korrupció, a magánvállalkozások, a pénzintézetek, valamint az ingatlan- és technológiai szektor ellen, sok elemző azt jósolta, hogy ezek a kampányok rövid életűek lesznek. De kibírták. Ugyanez igaz volt Xi drákói „nulla COVID” politikájára három évig – egészen addig, amíg 2022 végén nem jellemző módon meg kellett fordítania az irányt.

Xi most egy évtizedes kampányt folytat az Egyesült Államok vezette demokratikus világtól való kulcsfontosságú gazdasági és technológiai függőségek felszámolására. Teszi ezt az ideológiai és geostratégiai „küzdelem” új szakaszára számítva, ahogy ő fogalmaz. A háborús felkészülésről szóló üzenetei, valamint a nemzeti megfiatalítás és az egyesülés egyenlővé tétele új szakaszt jelent a Tajvan megfélemlítésére irányuló politikai hadviselési kampányában. Nyilvánvalóan hajlandó erőszakot alkalmazni a sziget elfoglalására. Továbbra sem világos, hogy szerinte megteheti-e ezt anélkül, hogy kockáztatná az Egyesült Államokkal való ellenőrizetlen eszkalác

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Ez sok bankot sebezhetővé tesz ugyanazokkal a finanszírozási problémákkal szemben, amelyek a Szilícium-völgy Bankot megbuktatták. Minden tizedik bank még nagyobb veszteségen és szűkösebb finanszírozáson ül, hazudva minden olyan elképzelést, amely szerint az SVB-nek szokatlan gyakorlata volt.Lehetséges, hogy további pánikok léphetnek fel, mivel az aggódó ügyfelek kiveszik pénzüket. Csak az amerikai bankok több mint 1 billió USD-al rendelkeznek, mint a nem biztosított ügyfelek betétei.Minden szem a Deutsche Bankra és a First Republicra szegeződik, hátha sikerül leküzdeni az elmúlt napok piaci zavarait.

A Federal Reserve és más központi bankok mindenkit megnyugtatnak arról, hogy a pénzügyi rendszer szilárd, és 2008-hoz nem hasonlítható. Mindazonáltal számos előrelátható következmény van középtávon, amikről alig beszélnek.

1.Gyengébb banki hitelezés

Ha valaki pénzt vesz fel, általában többet kell fizetnie, ha hosszabb futamidőre kölcsönöz, mert általában kockázatosabb tovább kölcsönözni.Ez azonban megfordul, amikor a befektetők idegesek a közeljövő miatt, mint például most (azt mondjuk, a hozamgörbe megfordult) .Ez a következő hónapok recessziójára utal.

A bankok már most is vonakodnak hitelezni, mert többet kell fizetniük azért, hogy a mai kamat mellett hitelt vegyenek fel egymástól.Ezért a szélesebb körű gazdasági bizonytalanság valószínűleg még nehezebbé teszi a fogyasztók és a vállalkozások hitelhez jutását.A 2007–2009-es válságot követően az amerikai banki hitelezés csaknem 11%-kal visszaesett.

2.Állami hitelfelvételi nehézségek

A bankok bajba kerültek azzal, hogy hosszú lejáratú államkötvényekbe, a piac egyik legbiztonságosabb eszközébe fektetnek be, ami kérdéseket vet fel, hogy a jövőben mennyire lesznek hajlandóak erre.A kormányok jellemzően egy évnél hosszabb futamidejű kötvényeket bocsátanak ki hosszabb távú vagy nagyobb volumenű befektetések finanszírozására, de előfordulhat, hogy ez nehezebb olyan időszakban, amikor tetemes számlákat kell kifizetni.

Például a terebélyes baby boomer generáció elöregedése jelentős nyomást gyakorol az egészségügyre, és komoly állami beruházásokat tesz szükségessé az orvosi kutatásba, az egészségügyi infrastruktúrába és a többletmunkába.A zöld iparpolitikai menetrend óriási költségekkel is jár.

Ha a bankok nem hajlandók hosszú lejáratú kötvényeket vásárolni, mint korábban, akkor a hitelfelvétel költségei növekedni fognak egy olyan időszakban, amikor a legtöbb kormány már most is magas adósságszinttel küzd.

3.Nagyobb infláció

A központi bankok közbeléphetnének, és közvetlenül több államkötvényt vásárolhatnának, hogy biztosítsák kormányaik számára a szükséges forrásokat.Sajnos ez trükkös, mivel az ilyen vásárlások potenciálisan növelnék a pénzkínálatot, és a jelenleginél rosszabbá tennék az inflációt.

Az infláció a 2022-es csúcsok óta némileg mérséklődött olyan országokban, mint az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság, de még mindig jóval meghaladja a 2%-os célt.Ha a központi bankoknak közvetlenül több állami hitelfelvételt kell támogatniuk, akkor nagyobb árakra kell számítani.Ez viszont nagyobb nyomást fog gyakorolni a központi bankokra, hogy magasabban tartsák a kamatokat.

Eddig a Federal Reserve (az Egyesült Államok központi bankja) megpróbálta minimalizálni a károkat egy olyan eszköz létrehozásával, amely lehetővé teszi a bankok számára, hogy államkötvényeik ellenében könyv szerinti értéken vegyenek fel kölcsönt.Néhány hét leforgása alatt az amerikai bankok már közel félbillió dollár kölcsönt vettek fel.De megint csak korlátai vannak annak, hogy mekkora segítséget lehet nyújtani az infláció elleni küzdelem veszélyeztetése nélkül.

4.Kevesebb munkahely

Eddig az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság munkaerőpiaca meglehetősen rugalmas volt. De ha egyre szűkül a hitel, és bekövetkezik a recesszió, a helyzet meglehetősen gyorsan megváltozhat.

5.Alacsonyabb lakásárak

Az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban a lakáspiac is elég jól tartotta magát a magasabb kamatok ellenére. A tartósan magas kamatlábak és a banki hitelek csökkenése mellett azonban a lakásárak erőteljesebben eshetnek. Megjegyzendő, hogy a 2007-2009-es válság után az amerikai lakásárak közel 20%-kal estek.

Átlagos lakásárak az Egyesült Királyságban

6.Kevesebb fogyasztói kiadás

Mivel a háztartásoknak már többet kell keresni a magasabb jelzáloghitel-fizetés fedezésére, a fogyasztói kiadások nehézségekkel küzdenek. A lakásárak csökkenése és a munkanélküliség emelkedése tovább befolyásolja, hogy az emberek milyen gazdagnak gondolják magukat, ami tovább csökkentheti azt, hogy mennyit hajlandóak költeni.

Az Egyesült Királyság fogyasztói kiadások

Az y tengely a fogyasztói kiadásokat mutatja millió £-ban. Vedd figyelembe, hogy nem korrigál az inflációra.

7.Kisebb bankok megszűnése

A bank pánikok megelőzése érdekében a kormányok is közbeléphetnek, és biztosíthatják az ügyfélbetéteket. Az Egyesült Államokban például az ügyfelek pénze csak 250.000 USD-ig van biztonságban, míg az Egyesült Királyságban 85.000 GBP-ig. A védelem kiterjesztésével az a probléma, hogy költséges és nehéz lenne túllépni a politikusokon, mivel ez gazdag emberek megmentését jelentené.

Éppen ezért Janet Yellen, az Egyesült Államok pénzügyminisztere a közelmúltban azt mondta, hogy ez nem lehetséges, kivéve talán a nagy bankokat, amelyek összeomlása rendszerszintű kockázatot jelenthet, vagyis az egész globális bankrendszert veszélyeztetheti. Ha azonban nagyobb betétvédelmet biztosít ezeknek a bankoknak, biztonságosabbá teszi őket a kisebb bankoknál – sőt, már most is szigorúbb finanszírozási követelmények vannak az Egyesült Államokban.

A veszély az, hogy egyre több ügyfél viszi a pénzét a nagyobb bankokba, így a kisebb bankok összeomlásának valószínűsége nagyobb. A fogyasztóknak így kevesebb bank közül választhatnak, és magasabb árat fizetnének a pénzügyi szolgáltatásokért, vagy kevésbé férnének hozzá a pénzügyi termékekhez.

Mindez arra utal, hogy a kormányok és a központi bankok nehéz döntések előtt állnak. Legalábbis valószínűnek tűnik, hogy a kamatlábakat csökkenteni kell a bankok védelme érdekében, ami azt jelentheti, hogy tovább kell élnünk magasabb infláció mellett, mint azt a legtöbben várták.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A jelentés így folytatta: „Minden régióban a szélsőséges hőség növekedése emberi mortalitást eredményezett.Nőtt az éghajlattal összefüggő élelmiszerek és víz által terjesztett betegségek előfordulása.

Más szóval: A klímaváltozás már most is öli az embereket.És a jelentés világossá teszi, hogy ez fokozódni fog.

Ismételten a jelentésből idézve: Az előrejelzések szerint a közeljövőben a világ minden régiójában az éghajlati veszélyek további növekedésével kell szembenézni, ami többszörös kockázatot jelent az ökoszisztémákra és az emberekre. A közeljövőben várható veszélyek és kapcsolódó kockázatok közé tartozik a hővel összefüggő emberi mortalitás növekedése. A víz által terjesztett betegségek növekedése. A tengerparti és más alacsonyan fekvő városokban és régiókban a biodiverzitás csökkenése. Valamint egyes régiókban az élelmiszer termelés csökkenése.

Ezen szörnyű jelentés ellenére a tudósok testületének fő üzenete a sajtóközleményben az volt, hogy „A sürgős éghajlattal kapcsolatos fellépés mindenki számára élhető jövőt biztosíthat”. Ezt félrevezetően optimistának lehetne nevezni. Ha az újságírók megismétlik ezt az üzenetet, hamis biztosítékokat kínálnak.

Két dolog lehet egyszerre igaz: Az éghajlati válság jelen van, és jelenleg is tart, ami sokkal, de sokkal rosszabb lesz, hacsak a világ nem csökkenti jelentősen az üvegházhatású gázok kibocsátását.

A Harper’s Magazine címlap sztorija ilyen provokatív címmel jelent meg: „The Incredible Disappearing Doomsday”, amely ugyanazon a napon jelent meg, mint az IPCC legutóbbi jelentése, azt állítva, hogy az éghajlati riporterek hangneme túlzottan rózsássá vált az elmúlt néhány évben. Ennek illusztrálására Kyle Paoletta idézi a Washington Post riporterét, Sarah Kaplant, aki 2021 augusztusában ezt írta: „Az éghajlatváltozás nem egy sikeres folyamat. Nincs esély arra, hogy a világ elkerülje a felmelegedés hatásait – már most is tapasztaljuk őket – de nem vagyunk pusztulásra ítélve.”

Ez realizmus, nem alaptalan optimizmus, és annak szoros újrafogalmazása, amit a tudósok, például az IPCC szerzője, Claudia Tebaldi a Kaplannak mondott akkoriban: „Az általános következtetés az, hogy minden pici felmelegedés számít a különböző eredmények elérése szempontjából.”

Az eltűnő világvége, amelyet Paoletta ír le, elsősorban David Wallace-Wells 2017-es New York-i magazincikkében (és később azonos című könyvében), „A lakhatatlan föld” című könyvében ábrázolt eseményre vonatkozik. Talán emlékeznek rá, hogy ez volt a klímaújságírás a legfatalistább formája, különösen Wallace-Wells kijelentése, miszerint „sok józan gondolkodású tudós” arra a következtetésre jutott, hogy „a kibocsátás csökkentés egyetlen elfogadható programja sem képes önmagában megelőzni a klímakatasztrófát”.

Ez feltűnő különbséget jelent Wallace-Wells tavalyi, a New York Timesban megjelent írásához képest: „A megújulók árának elképesztő csökkenésének, a valóban globális politikai mozgósításnak, az energia jövőjének tisztább képének és a világ vezetőinek komoly politikai fókuszának köszönhetően. Mindössze öt év alatt majdnem felére csökkentettük a várható felmelegedést. A lehetséges éghajlati jövők ablaka beszűkül, és ennek eredményeként egyre tisztábban érzékeljük, mi következik: egy új világ, tele zavarokkal, de milliárd emberrel, akik jóval túl vannak a normális éghajlaton, de könyörületesen elmaradtak a valódi éghajlati apokalipszistől.”

Harper darabjában azonban Paoletta nem tudja demonstrálni ezt az erőszakos elmozdulást a pozitív irányba, ami a klímaújságírásban történt. Valóban, Rebecca Solnit, akit Paoletta is idéz, a közelmúlt klímaoptimizmusának példájaként, a Twitteren így válaszolt: „Ami a rekordot illeti, az éghajlati lefedettség nem változott (és soha nem voltam klímakatasztrófa hívő). Írok változatokat arról, hogy a pusztítás szörnyű, de a megoldások már régóta léteznek.”

Még Wallace-Wells munkásságában is több árnyalat van, mint amennyit Paoletta elismer. 2017-ben Wallace-Wells ezt írta: „Nem valószínű, hogy mindezen felmelegedési forgatókönyv teljes mértékben megvalósul, főként azért, mert az út során bekövetkező pusztítás megrázza önelégültségünket. ”Következtetésében elismerte, hogy olyan tudósok, mint Peter Ward, a tömeges kihalásokkal foglalkozó paleontológus, Wallace Broecker, a „globális felmelegedés” kifejezést népszerűsítő geokémikus és James Hansen, a NASA tudósa, aki 1988-ban az üvegházhatásról tanúskodott a Kongresszusnak, mind optimistaként azonosítják magukat. „A klímatudósok különös hittel rendelkeznek”  írta. „Megtaláljuk a módját a radikális felmelegedés megelőzésének, mert muszáj.”

Tavaly pedig, miközben az elmúlt fél évtized előrehaladásán örvendezett, Wallace-Wells arról számolt be, hogy „minél többet tudunk még a viszonylag mérsékelt felmelegedésről is, annál keményebbnek és nehezebben kezelhetőnek tűnnek. A jelentését kísérő sajtóközleményben az Egyesült Nemzetek Szervezete azt jósolta, hogy a több mint két fokkal melegebb világ „végtelen szenvedéshez” vezet.” Ez aligha hangzik ellenőrizetlen optimizmusnak.

Ahogy beköszönt az éghajlati válság valósága, és egyre többen tapasztalják meg a saját bőrükön, egyre kevésbé szükséges meggyőzni az embereket egy jövőbeli világvége forgatókönyvéről. A jelen már elég rossz. A házakat az óceánokba sodorják, emberek halnak meg az egyre pusztítóbb árvizekben és hőhullámokban, erdőtüzek égnek egész városokat elpusztítva.

Az IPCC tudósai egyértelműek a jövőbeli éghajlati fenyegetésekkel kapcsolatban: „Bármilyen jövőbeli felmelegedési szint esetén számos éghajlattal kapcsolatos kockázat magasabb az AR5-ben [az IPCC ötödik értékelő jelentése, amely 2014-ben készült]többszöröse a jelenleg megfigyeltnek. Az éghajlatváltozásból eredő kockázatok és várható káros hatások, valamint az ezekhez kapcsolódó veszteségek és károk a globális felmelegedés minden lépésével fokozódnak. Az éghajlati és nem éghajlati kockázatok egyre inkább kölcsönhatásba lépnek egymással, összetett és lépcsőzetes kockázatokat hozva létre, amelyek összetettebbek és nehezebben kezelhetők.

A tudósok azonban tisztában vannak azzal kapcsolatban is, hogy az emberiség képes-e korlátozni ezeket a hatásokat: „Hamarosan bezárul a lehetőség, hogy mindenki számára élhető és fenntartható jövőt biztosítsunk. Az ebben az évtizedben végrehajtott döntések és cselekvések hatással lesznek mára és több ezer évre.”

Az egyik olyan globális vezető, aki képes olyan döntéseket hozni, amelyek több ezer éven át befolyásolják a világot, hétfőn nem foglalkozott az IPCC megállapításaival, inkább a Ted Lasso című népszerű televíziós műsor szereplőivel találkozik a Fehér Házban. Amikor az IPCC hétfői jelentéséről kérdezték, a Fehér Ház sajtótitkára, Karine Jean-Pierre azt mondta: „Nem beszéltünk csapatunkkal a jelentésekről. Vissza kell mennünk, és meg kell értenünk az értékelésüket az imént említett jelentéssel kapcsolatban.

A Biden-adminisztráció szélsőséges figyelmetlensége leleplező, és riasztó. A klímaújságírók eléggé tisztán látják a fenyegetéseket és a megoldásokat. Az igazi kérdés az, hogy ugyanez elmondható-e a hatalmon lévő vezetőkről.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Napirend: Xi Csin-ping kínai elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök vezeti a többoldalú, többpólusú show-t. A nyugati vezetők bármennyire alkalmazhatják a sírós rutinjukat: semmi sem változtatja meg e fejlődő világrend látványos optikáját és alapjait, különösen a globális délen.

Hogy Xi és Putyin mire készül, azt a csúcstalálkozó előtt részletesen kifejtették, maguk az elnökök által írt két külön véleményben. Mint egy erősen szinkronizált orosz balett, Putyin vízióját a People’s Daily in China ismertette, a „jövőhöz kötött partnerségre” összpontosítva, míg Xiét az Orosz Közlönyben és a RIA Novosztyi weboldalon tették közzé, és egy új fejezetre összpontosítva. együttműködés és közös fejlesztés címen.

Már a csúcstalálkozó elején Xi és Putyin beszédei a NATO-tömeget a düh és az irigység hisztérikus őrületébe sodorták: Maria Zakharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője tökéletesen megragadta a hangulatot, amikor megjegyezte, hogy a nyugat „habzik. .”

Az Orosz Közlöny hétfői címlapja ikonikus volt: Putyin körbejárta a „nácimentes” Mariupolt, beszélgetett a lakosokkal, Xi különvélemény oldala szerint. Dióhéjban ez volt Moszkva szűkszavú válasza a washingtoni MQ-9 Reaper mutatványra és a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC)  törvénytelen trükkjeire.

Első „informális” találkozójukon Xi és Putyin nem kevesebb, mint négy és fél órán át beszélgetett. A végén Putyin személyesen elkísérte Xit a limuzinjához. Ez a beszélgetés volt az igazi: a többpólusú vonalak feltérképezése,  ami az ukrajnai megoldással kezdődik.

Előreláthatólag nagyon kevés szivárgás történt a tanácsadó részéről, de az Ukrajnával kapcsolatos „mélyreható csereprogramjukon” elég jelentős volt. Putyin udvariasan hangsúlyozta, hogy tiszteletben tartja Kína álláspontját, amelyet Peking 12 pontos konfliktusrendezési tervében fejez ki, amit Washington teljesen elutasított. De az orosz álláspont továbbra is vaskalapos: demilitarizálás, ukrán semlegesség és az új tények rögzítése.

Ezzel párhuzamosan az orosz külügyminisztérium teljesen kizárta az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország szerepét a jövőbeni ukrajnai tárgyalásokon: nem tekintik őket semleges közvetítőknek.

A következő nap az üzletről szólt: az energiától és a „katonai-technikai” együttműködéstől az Eurázsián áthaladó kereskedelmi és gazdasági folyosók hatékonyságának javításáig.

Oroszország már most is az első helyen áll Kína földgázellátásában, Türkmenisztánt és Katart is megelőzve. Ennek nagy része a Szibériából Kína északkeleti Heilongjiang tartományába vezető, 3000 km hosszú Power of Siberia vezetéken keresztül érkezik, amit 2019 decemberében indítottak el. Tárgyalások a Power of Siberia II., a Mongólián keresztül vezető csővezeték gyorsan halad.

A csúcstechnológiával kapcsolatos kínai-orosz együttműködés tető alá kerül: 79 projekt több mint 165 milliárd dollár értékben. A cseppfolyósított földgáztól (LNG) a repülőgépgyártáson át, a szerszámgépgyártásig, az űrkutatásig, az agráriparig és a korszerűsített gazdasági folyosókig minden.

A kínai elnök kifejezetten kijelentette, hogy az Új Selyemút projekteket az Eurázsiai Gazdasági Unióhoz (EAEU) szeretné kapcsolni. Ez a BRI-EAEU interpoláció természetes evolúció. Kína már aláírta a gazdasági együttműködési megállapodást az EAEU-val. Szergej Glazjev orosz makrogazdasági stratéga ötletei végre meghozzák a gyümölcsöt.

És végül, de nem utolsósorban, új törekvés lesz a nemzeti valutában történő kölcsönös elszámolások irányába – Ázsia és Afrika, valamint Latin-Amerika között. Valamilyen gyakorlati okokból Putyin jóváhagyta a kínai jüan szerepét, mint az új kereskedelmi valutát, miközben az arannyal és/vagy nyersanyagokkal fedezett új tartalékvalutáról szóló összetett viták folytatódnak.

Ez a közös gazdasági/üzleti offenzíva összefügg az összehangolt Oroszország-Kína diplomáciai offenzívával, amelynek célja Nyugat-Ázsia és Afrika hatalmas területeinek újjáépítése.

A kínai diplomácia úgy működik, mint a matrjoska babák, a finom üzenetek továbbításában. Korántsem véletlen, hogy Xi moszkvai útja pontosan egybeesik az amerikai „Sokk és félelem” 20. évfordulójával, valamint Irak illegális inváziójával, megszállásával és elpusztításával.

Ezzel párhuzamosan több mint 40 afrikai delegáció érkezett Moszkvába Xi előtt egy nappal, hogy részt vegyen az „Oroszország-Afrika a többpólusú világban” parlamenti konferencián, a jövő júliusi második orosz-afrikai csúcstalálkozó előkészületeként.

A Duma körüli terület úgy nézett ki, mint a régi el nem kötelezett mozgalom (NAM) idején, amikor Afrika nagy része nagyon szoros antiimperialista kapcsolatokat ápolt a Szovjetunióval.

Putyin pontosan ezt a pillanatot választotta több mint 20 milliárd dollárnyi afrikai adósság leírására.

Nyugat-Ázsiában Oroszország és Kína teljesen szinkronban működik.  A szaúdi-iráni közeledést valójában Oroszország indította el Bagdadban és Ománban: ezek a tárgyalások vezettek a pekingi megállapodás aláírásához. Moszkva koordinálja a Szíria és Törökország közötti közeledési megbeszéléseket is. Az orosz diplomácia Iránnal – jelenleg stratégiai partnerségi státusz alatt – külön pályán van.

Diplomáciai források megerősítik, hogy a kínai hírszerzés saját vizsgálatai révén mára teljes mértékben biztosított arról, hogy Putyinnak óriási népszerűsége van Oroszországban, sőt az ország politikai elitjében is. Ez azt jelenti, hogy a rendszerváltó összeesküvések szóba sem jöhetnek. Ez alapvető volt Xi és Zhongnanhai (Kína párt- és állami tisztviselők központi főhadiszállása) azon döntése szempontjából, hogy Putyinra, mint megbízható partnerre „fogadjanak” a következő években, tekintettel arra, hogy indulhat és megnyerheti a következő elnökválasztást. Kínát mindig a folytonosság érdekli.

A Xii-Putyin csúcstalálkozó tehát végérvényesen megpecsételte Kínát és Oroszországot, mint hosszú távú átfogó stratégiai partnereket, akik elkötelezettek a komoly geopolitikai és geogazdasági verseny kialakítása mellett a hanyatló nyugati hegemónokkal szemben.

Ezen a héten ez az új világ született Moszkvában. Putyin korábban ezt új gyarmatellenes politikaként határozta meg. Most többpólusú elrendezésként van kirakva. Az út a Pax Americana maradványainak lerombolása felé vezet.

Moszkva, amely végre üdvözölte a tavasz első napsütéses napjait, ezen a héten bemutatta a „heteket, amikor évtizedek történnek”, összehasonlítva az „évtizedekkel, amikor nem történik semmi”.

A két elnök megrendítően búcsúzott egymástól:

Xi: „Most olyan változások vannak, amelyek 100 éve nem történtek meg. Amikor együtt vagyunk, mi hajtjuk ezeket a változásokat.”

Putyin: „Egyetértek.”

Xi: „Vigyázz magadra, kedves barátom.”

Putyin: „Biztonságos utazást kívánok!”

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Amerika hatalmát katonai képességekben, mint a gazdasági potenciában és teljesítményben mérik.Az egyre növekvő felismerés, hogy az amerikai és az európai hadiipari kapacitás nem tud lépést tartani az ukrán lőszer- és felszerelési igényekkel, egy baljós jelzés a proxyháború során, amihez Washington ragaszkodik mert ukrán győzelmet akar.Úgy tűnik, hogy az orosz haderő/gazdasági műveletek Dél-Ukrajnában sikeresen felőrölték az ukrán erők támadását, minimális orosz élet és erőforrások ráfordításával. Az orosz elhasználódási hadviselés végrehajtása remekül működött. Oroszország mozgósította ember- és felszerelés tartalékait, hogy több nagyságrenddel nagyobb és lényegesen halálosabb haderőt állítson fel az egy évvel ezelőttinél.

Oroszország hatalmas tüzérségi rendszereinek arzenálja, beleértve a rakétákat és drónokat, amelyek a felső térfigyelő platformokhoz kapcsolódnak, előugró célpontokká változtatta a Donbász északi peremének megtartásáért harcoló ukrán katonákat.Nem ismert, hogy hány ukrán katona halt meg, de egy közelmúltbeli becslések szerint a háború kezdete óta 150 000-200 000 ukrán vesztette életét akcióban, míg egy másik becslések szerint körülbelül 250 000.

Tekintettel a NATO-tagországok szárazföldi, légi és légvédelmi erőinek szembetűnő gyengeségére, egy Oroszországgal folytatott nem kívánt háború könnyen több százezer orosz katonát juttathat a lengyel határhoz, a NATO keleti határához.Washington nem ezt az eredményt ígérte európai szövetségeseinek, de most ez a valós lehetőség.

Ellentétben a Szovjetunió eltorzult és ideológiailag vezérelt külpolitikai döntéshozatalával és végrehajtásával, a mai Oroszország ügyesen politizál Latin-Amerikában, Afrikában, a Közel-Keleten és Dél-Ázsiában.Az a tény, hogy a Nyugat gazdasági szankciói károsították az Egyesült Államok és az Európa gazdaságát, miközben az orosz rubelt a nemzetközi rendszer egyik legerősebb valutájává tették, aligha javította Washington globális helyzetét.

Biden politikája, miszerint a NATO-t erőszakkal az orosz határokhoz terjesztette, szoros biztonsági és kereskedelmi érdekközösséget kovácsolt Moszkva és Peking között, amely olyan stratégiai partnereket vonz Dél-Ázsiában, mint India, és olyan partnereket, mint Brazília Latin-Amerikában.A feltörekvő orosz-kínai tengelyre és a Shanghai Együttműködési Szervezetben (SCO) mintegy 3,9 milliárd emberre tervezett ipari forradalomra gyakorolt globális gazdasági következmények mélyrehatóak.

Összefoglalva, Washington katonai stratégiája Oroszország meggyengítésére, elszigetelésére, vagy akár megsemmisítésére, egy óriási kudarc, és a kudarc veszélyes útra állítja Washington és Oroszország elleni proxy háborúját. Ezzel kapcsolatban három áttétes fenyegetést figyelmen kívül hagy: 1. A tartósan magas inflációt és az emelkedő kamatlábakat, amelyek a gazdasági gyengeséget jelzik. 2. A stabilitást és a jólétet fenyegető veszély az európai társadalmakon belül, amelyek már most is a nemkívánatos menekültek/migránsok több hullámától tántorognak. 3. Egy szélesebb körű európai háború veszélye.

Az elnöki adminisztrációkon belül mindig vannak versengő frakciók, amelyek arra ösztönzik az elnököt, hogy válasszon egy bizonyos lépést. A külső megfigyelők ritkán tudják biztosan, hogy melyik frakció gyakorolja a legnagyobb befolyást, de a Biden-adminisztrációban vannak olyan alakok, akik az ukrajnai szerepvállalás alól próbálnak kilépni. Még Antony Blinken külügyminiszter, a Moszkvával vívott proxyháború őrjöngő támogatója is elismeri, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök azon követelése, hogy a Nyugat segítsen neki visszafoglalni a Krím-félszigetet, egy piros vonal Putyin számára, amely Moszkva drámai eszkalációjához vezethet.

Washington megtagadja, hogy meghátráljon a Biden-adminisztráció rosszindulatú és aljas követeléseitől, hogy Oroszország megalázva vonuljon ki Kelet-Ukrajnából a béketárgyalások megkezdése előtt. Mégis el kell fogadni. Minél többet költ Washington bel- és külföldön az ukrajnai háború védelmére, az amerikai társadalom annál közelebb kerül a belső politikai és társadalmi zűrzavarhoz. Ezek veszélyes körülmények bármely köztársaság számára.

Az elmúlt két év összes zűrzavarából egy tagadhatatlan igazság derül ki. A legtöbb amerikainak joga van, hogy bizalmatlan és elégedetlen legyen a kormányával szemben. Biden elnök kartonpapírból kivágottnak tűnik a kormányában az ideológiai fanatikusok számára, akik a végrehajtó hatalmat a politikai ellenzék elhallgatásának és a szövetségi kormány állandó ellenőrzésének eszközének tekintik.

Az amerikaiak nem bolondok. Tudják, hogy a Kongresszus tagjai kirívóan bennfentes információk alapján kereskednek részvényekkel, összeférhetetlenséget okozva, ami a legtöbb polgárt börtönbe juttatná. Azt is tudják, hogy 1965 óta Washington egy sor sikertelen katonai beavatkozásba vezette őket, amelyek súlyosan meggyengítették az amerikai politikai, gazdasági és katonai hatalmat.

Túl sok amerikai gondolja úgy, hogy 2021. január 21-e óta nincs valóban vezető kormány. Legfőbb ideje, hogy a Biden-kormányzat találjon lehetőséget, hogy Washington D.C. kiszabaduljon az Oroszország elleni ukrán háborúból. Ez nem lesz könnyű. A liberális internacionalizmus vagy modern köntösében a „moralizáló globalizmus” megnehezíti a körültekintő diplomáciát, aminek itt lenne az ideje.

Kelet-Európában a tavaszi esőzések mind az orosz, mind az ukrán szárazföldi erőket sártengerrel sújtják, ami súlyosan akadályozza a mozgást. Az orosz főparancsnokság azonban arra készül, hogy amikor a talaj kiszárad és az orosz szárazföldi erők támadnak, a műveletek egyértelmű döntést hoznak, egyértelművé téve, hogy Washingtonnak és támogatóinak nincs esélyük a haldokló kijevi rezsim megmentésére. Ettől kezdve a tárgyalások rendkívül nehezek, ha nem lehetetlenek lesznek.

Douglas Macgregor, (nyugalmazott) ezredes az amerikai konzervatív vezetők munkatársa, a Trump-adminisztrációban a védelmi miniszter egykori tanácsadója, kitüntetett harci veterán és öt könyv szerzője.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Hszi Csin-ping kínai elnök bejelentette, hogy megállapodást írt alá orosz kollégájával, Vlagyimir Putyinnal, amely az együttműködés „új korszakába” hozza kapcsolataikat, miközben a két vezető „felelősségteljes párbeszédre” szólított fel az ukrajnai válság megoldása érdekében.

„Nyilatkozatot írtunk alá a stratégiai partnerség és a kétoldalú kapcsolatok elmélyítéséről, amelyek új korszakba lépnek” – mondta Hszi Putyinnal folytatott keddi Kremlben folytatott megbeszéléseit követően.

Hozzátette, Kínának és Oroszországnak szorosabban kellene együttműködnie a nagyobb „gyakorlati együttműködés” előmozdítása érdekében.

Putyin azt mondta, hogy „minden megállapodás megszületett”, és hogy Moszkva és Peking közötti gazdasági együttműködés Oroszország számára  „prioritás”.

A kínai vezető napokkal azután járt Moszkvában, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) elfogatóparancsot adott ki Putyin ellen a szomszédos országban elkövetett bűncselekmények miatt, ahol az orosz erők a súlyos veszteségek ellenére sem haladtak előre az elmúlt hónapokban.

A tárgyalások célja a két vezető által tavaly februárban (kevesebb mint három héttel azelőtt, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát)   bejelentett „korlátok nélküli” partnerség megerősítése volt,

A konfliktusról a kínai vezető azt mondta, hogy Pekinget „az Egyesült Nemzetek Szervezetének elvei vezérlik… és elősegítik az ukrajnai harcok békés rendezését”. „Mindig a béke és a párbeszéd mellett vagyunk” – tette hozzá.

Egy közös nyilatkozat

A közös nyilatkozatban ismerős vádak hangzottak el a Nyugat ellen – miszerint Washington aláássa a globális stabilitást, a NATO pedig behatol az ázsiai-csendes-óceáni térségbe.

Putyin szerint a konfliktus megszüntetésére irányuló kínai javaslatot a békerendezés alapjaként lehetne használni, de erre a Nyugat és Kijev még nem áll készen.

„Úgy gondoljuk, hogy a Kína által előterjesztett béketerv számos rendelkezése összhangban van az orosz megközelítésekkel, és a békés rendezés alapjaként tekinthető, ha erre Nyugaton és Kijevben készen állnak. Egyelőre azonban nem látunk ilyen felkészültséget részükről” – mondta Putyin.

Kína javaslata – egy 12 pontos dokumentum, amely az ukrajnai eszkaláció enyhítésére és esetleges tűzszünetre szólít fel – nem tartalmazta a háború befejezésének módját.

Az Egyesült Államok elutasítja a tervet, tekintettel arra, hogy Peking nem volt hajlandó elítélni Oroszország ukrajnai invázióját, és azt mondta, hogy a tűzszünet lezárná az orosz területi előnyöket, és több időt adna Putyin hadseregének az újracsoportosításra.

A találkozóra reagálva a Fehér Ház kijelentette, hogy Kína álláspontja nem pártatlan, és sürgette Pekinget, hogy gyakoroljon nyomást Oroszországra, hogy vonuljon ki Ukrajna szuverén területéről a háború befejezése érdekében.

A Hszivel folytatott találkozó után Putyin azzal vádolta a nyugati hatalmakat, hogy „az utolsó ukránig” harcolnak, és dicsérte a Kína és Oroszország közötti növekvő kereskedelmi, energetikai és politikai kapcsolatokat.

Hszi Putyinnal folytatott tárgyalásait „nyitottnak és barátságosnak” nevezve megismételte Kína „semleges álláspontját” Ukrajnával kapcsolatban, és párbeszédre szólított fel.

Kijev üdvözölte Kína diplomáciai részvételét, de kijelentette, hogy Oroszországnak ki kell vonnia csapatait Ukrajnából, és hangsúlyoznia kell Ukrajna területi integritásának fontosságát.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kedden azt mondta, Kijev azt javasolta Kínának, hogy Peking csatlakozzon egy ukrán békeformulához, amellyel véget vethet Oroszország ukrajnai háborújának.

Gáz, Internet

A megállapodás előmozdította a tervezett Power of Siberia 2 vezetéket is, amely évente 50 milliárd köbméter földgázt szállítana Oroszországból Mongólián keresztül Kínába.

Putyin kijelentette, hogy Moszkva kész növelni a pekingi olajexportot, miután Oroszország, Kína és Mongólia minden megállapodást megkötött az orosz gáz szállítására tervezett vezetékről.

A vezeték sürgetővé vált, mivel Moszkva Európát szeretné leváltani fő gázfogyasztóként.

A TASS orosz hírügynökség arról számolt be, hogy a két vezető az internetről is tárgyalt, és egyetértett abban, hogy „az információs és kommunikációs technológiák militarizálása ellen állnak, és támogatják az internet többoldalú, egyenlő és átlátható kezelését”.

„[Támogatják] az internet többoldalú, egyenlő és átlátható globális irányítási rendszerének létrehozását, amely a szféra összes országának szuverenitását és biztonságát támogatja” – idézte a TASS a megállapodást.

„Korlátlan lehetőségek”

A tárgyalásokat követő állami vacsorán Putyin az orosz és a kínai nép „jólétére” koccintott.

„Biztos vagyok benne, hogy az orosz-kínai együttműködésnek valóban korlátlan lehetőségei és kilátásai vannak” – mondta.

Hszi állami látogatása nagy lökést adott Putyinnak, mivel szembeszáll a szerinte ellenséges Nyugattal, amely arra törekszik, hogy „stratégiai vereséget” okozzon Oroszországnak.

Samuel Ramani, a Royal United Services Institute (RUSI) munkatársa azt mondta az Al Jazeerának, hogy bár a keddi megállapodás nem szövetség, „nagyon világos, hogy Kína és Oroszország számos fronton egyeztet egymással”.

Hszi és Putyin találkozója egybeesett a japán miniszterelnök ritka, be nem jelentett kijevi látogatásával, amely hangsúlyozta Tokió támogatását Ukrajnának az orosz invázió elleni harcban.

Zelenszkij olyan felvételt tett közzé, amelyen a japán Fumio Kishidát köszönti, akit az ukrán vezető „a nemzetközi rend valóban hatalmas védelmezőjének és Ukrajna régi barátjának” nevezett.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A szeptemberi mozgósítás meglepő valósága rávilágított Putyin ukrajnai háborújának egy nagyobb sajátosságára. A Kreml kezdetben gyakran úgy tűnt, hogy maximalista irányt vesz. Kelet-Ukrajna megszállása helyett teljes körű támadást indított az egész ország ellen, és megpróbálta elfoglalni Kijevet. A harckocsik, rakéták és nehéztüzérség bevetése mellett Putyin többször is fenyegetőzött nukleáris fegyverek használatával. És látszólag hajlandó volt több tízezer embert feláldozni, hogy szítsa a háborúját. Eközben a kormány itthon szélsőséges intézkedéseket jelentett be az orosz média és a népi ellenvélemények visszaszorítására, valamint az orosz gazdaság háborús alapokra helyezésére.

Sok ilyen lépés a gyakorlatban lényegesen kevésbé súlyos, mint amilyennek papíron látszik. Ukrajnában a polgári területek elleni támadások fokozódása ellenére Oroszország visszatartotta teljes arzenáljának felhasználását. És bár Putyin sokat tett azért, hogy az invázió óta eltelt évben megerősítse az orosz társadalmat, a legmesszebbmenőkig ható hazai intézkedései közül sokat hiányosan hajtottak végre. A Kreml újra és újra felhagyott a teljes militarizálással és a teljes mozgósítással – legyen szó akár a gazdaságról, akár a társadalom egészéről.

Sok jel szerint a totális háborúnak ez a részleges megközelítése nem véletlenszerű, és nem is egyszerűen a sikertelen végrehajtás eredménye. Ehelyett úgy tűnik, hogy Oroszország egy megfontolt stratégiát követ, amely mind a Nyugatot, mind a saját lakosságát célozza meg. Azzal, hogy a Kreml maximalista álláspontot képvisel a háborúval kapcsolatban, azt sugallhatja a Nyugatnak, hogy kész bármit megtenni Ukrajna győzelme érdekében, anélkül, hogy feltétlenül be kellene váltania a fenyegetéseit. Eközben itthon az orosz kormány azt üzenheti az egyszerű oroszoknak, hogy van lehetősége a csavarok további meghúzására, de nem tesz meg mindent a lakosság elidegenítése érdekében. A stratégia mindkét esetben nyitott utat kínál Putyinnak a további eszkaláció felé, de azonnali költségek nélkül.

(folyt. köv.)

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A fiat pénzzel nincs semmi baj, ha a központi bank mértékkel végzi pénzkibocsátó tevékenységét. És persze legyen az ország gazdasági elfogadható mértékben stabil. Ebben az esetben mindenki el fogja fogadni csereeszköznek a bankjegyet egészen a névértékéig. Az élet boldogan fog folytatódni a közel végtelenig.

Ha azonban egy ország kormánya folyamatosan többet költ, mint amennyi összeg a rendelkezésére áll, akkor egyre nagyobb adósságot halmoz fel, ami azért is kellemetlen, mert a hiányzó pénzt kölcsönből kell fedezni, arra pedig kamatot kell fizetni. A kamat fizetése miatt pedig egyre több a haszontalan kiadás. Nyilvánvaló, hogy az adósságtól meg kellene szabadulni, de ezt általában nem visszafizetéssel, hanem kinövéssel akarják elérni. Magyarul a leendő GDP növekedésből származó többlettel akarják fedezni a hiányt.

Ezt a gyakorlatot széles e világban mindenütt alkalmazzák, és naná, hogy Orbán se akar kimaradni belőle. Ez rendszerint eredményez egy 2-3 százalékos inflációt, amiről kitalálták, hogy „egészséges”.

De mitől marad meg a bankjegy értéke? Attól, hogy az állampolgár tapasztalja, hogy mindenütt elfogadják, és azt kap érte, amit akar. Az emberekben kialakul egy érzett, hogy 39 forintért kap egy kiló sertés combot, vagy egy színházjegyet. Érzi, hogy mit ér, ha a fizetését 50 forinttal megemelik. Azt is megérzi hogy jé, tavaly tavasszal az eper kilója 500 forint volt, most meg 800. El is határozza, hogy ősztől a matek korrepetálásért a tavalyi 600 helyett 700-et fog kérni. A kiskereskedő azt érzékeli, hogy 1200-ért a szőlőt úgy viszik, mint a cukrot. Fel is emeli a következő tétel árát 1300-ra. Ezért van inflációt gerjesztő hatása a 13. havi nyugdíjnak, a hirtelen kifizetett fegyverpénznek.

De van más is. Számtalan kormány (Orbán) döntésnek van gerjesztő hatása. Orbán azt hiszi mindenhez ért, és mindent lehet irányítani parancsszóval. Rossz külpolitikája miatt jelentős összegeket nem kap meg az Uniótól. Ez nem akadályozza meg abban, hogy ne folytassa kiskirályi magatartását. Nincs elég pénz, akkor kivet extra adókat. Akiket az extra adó súlyt, hogy továbbra is profit termelők legyenek, az elvonásokat beépítik az áraikba. Ha minden egy kicsit drágább, akkor infláció van. Ugyanez történik az ársapkák bevezetése után is. Kétszázért kell adnom a tejet, akkor 5000-et kérek a sajtért. Aztán megszűnik az ársapka. A tej felmegy 600-ra, de a sajt marad 5000-en. A társadalom éppen úgy megszokja az 5000-et, mint ahogy 39-et megszokta.

Végül is az inflációt a társdalom gerjeszti. Az eladó (bármi legyen a portékája használt kocsitól kezdve egy panellakáson át a polcon található mosószerig) a lehető legmagasabb árat akarja elérni. Ez ellen dolgozik a vevő, aki „érzi” a pénze értékét. Ha az árat túl magasnak tartja, nem vásárol. Az eladó kénytelen engedni (ha tud). Ha viszont az eladó költségei nőnek (pl. túladóztatás, energia számla növekedés) akkor nem engedhet az emelésből. Ha a vevő ezt nem méltányolja, akkor erős kereslet csökkenés következik be, amit becsődölések és áruhiány követ A hiány és kereslet növekedés végül megemeli az árat. Jelentkezik az infláció.

Az inflációt a társadalom gerjeszti, de nem alapok nélkül. Ha a valuta piacon a forint veszíti az értékét, a emberek elfogadják az árak emelkedését, elfogadják, hogy a zsebükben lévő forint egyre kevesebbet ér. Ha látják, hogy a magyarországi infláció duplája az európainak, nem ragaszkodnak a forint értékállóságához. Szó nélkül kifizetik az egyre emelkedő árakat, legfeljebb morognak egy kicsit, de cipelik hátukon az inflációt, amit ha a kormány egyszer beindít, nem könnyű leállítani. A leállításához a forint megerősítésére lenne szükség, amihez Orbánnak nem fűlik a foga.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Ez egy olyan kérdés, amelyet a fizikusok, köztük én is, évtizedek óta próbáltak megválaszolni.De nehéznek bizonyul.Noha magabiztosan vissza tudjuk követni a kozmikus történetet egy másodpercre az Ősrobbanás utánig, de az, ami ennél korábban történt, lehetetlen felmérni. Részecske gyorsítóink egyszerűen nem tudnak elegendő energiát igénybe venni az első nanosekundumban uralkodó szélsőséges körülmények megismétléséhez.

De azért elvárjuk, hogy a második pillanat első apró részében az univerzumunk legfontosabb jellemzőit megadják.

Az univerzum körülményei állandosága révén írhatók le rögzített mennyiségekkel, például a gravitációs állandóval (G) vagy a fénysebességgel (C). Ezek közül körülbelül 30 ábrázolja a paraméterek méretét és erősségeit, például a részecskék tömegét, erőit vagy az univerzum tágulását.De elméleteink nem magyarázzák meg, hogy milyen értékeknek kellene lenniük ezeknek az állandóknak.Ehelyett, hogy meg kell mérnünk őket, és az értékeiket be kell dugnunk egyenleteinkbe, hogy pontosan leírjuk a természetet.

Az állandók értékei olyan tartományban vannak, amely lehetővé teszi az összetett rendszereket, mint a csillagok, bolygók, szénalapú vegyületek létrehozását és végül az emberek fejlődését. A fizikusok rájöttek, hogy ha néhány százalékkal megváltoztatnánk ezeket a paraméterek egy részét, akkor az élettelenné tenné az univerzumunkat. Az a tény, hogy az élet létezik tehát a finom hangoláson múlik.

Néhányan azt állítják, hogy ez csak egy szerencsés véletlen.Alternatív magyarázat azonban az, hogy egy multiverzumban élünk, amely különféle fizikai törvényekkel és alapvető állandókkal rendelkező területeket tartalmaz.Lehet, hogy a legtöbb univerzum teljesen alkalmatlan az életre.De néhánynak statisztikailag véve életbarátnak kell lennie.

Küszöbön álló forradalom?

Mennyi a fizikai valóság mértéke? Biztosak vagyunk abban, hogy szélesebb körű, mint az a domain, amelyet a csillagászok valaha is megfigyelhetnek. Ez a domain határozottan véges. Ez alapvetően azért van, ahogy az óceánon is van egy horizont, amelyet nem láthatunk túl. És amint nem gondoljuk, hogy az óceán közvetlenül a horizonton túlig terjed, arra számítunk, hogy a galaxisok léteznek a megfigyelhető univerzumunk határán. Gyorsulva terjedő univerzumunkban a távoli leszármazottaink soha nem lesznek képesek megfigyelni őket.

A legtöbb fizikus egyetért azzal, hogy vannak olyan galaxisok, amelyeket soha nem láthatunk, és hogy ezeknek számossága meghaladják azokat, amelyeket megfigyelhetünk. Ha elég messzire nyúlnak, akkor minden, amit elképzelhetünk, újra és újra megismételhető.

Ez a hatalmas (és elsősorban nem megfigyelhetetlen) domain a „mi” nagy robbanásunk következménye lenne – és valószínűleg ugyanazok a fizikai törvények szabályozzák, amelyek az univerzum azon részeiben érvényesek, amelyeket megfigyelhetünk.De a Big Bang lett volna az egyetlen?

A felfuvódád elmélete, amely azt sugallja, hogy a korai univerzum olyan időszakon ment keresztül, amikor a mérete megduplázódott a másodperc 10^-36-od része alatt.Ez figyelembe veszi, hogy az univerzum miért olyan nagy és sima, kivéve az ingadozásokat és a hullámokat, amelyek a galaxisképződés „magjai”.

De a fizikusok, köztük Andrei Linde, bebizonyították, hogy az ősi korszak bizonytalan fizikájáról szóló konkrét, de hihető feltételezések alapján egy „örök” nagy frufru produkció lenne – mindegyik új univerzumot eredményezve.

A húrelmélet szerint, amely a gravitáció egységesítésére irányuló kísérlet a mikrofizika törvényeivel, az univerzumban minden részecske apró, rezgő húrokból áll.De ez azzal a feltételezéssel jár, hogy több dimenzió van, mint amennyit tapasztalunk.Ezek az extra dimenziók, azt sugallják, annyira szorosan tömörülnek, hogy nem vesszük észre őket.És az egyes tömörítés típusai olyan világegyetemet hozhatnak létre, amelynek különböző mikrofizikája van – tehát más nagy frufru, amikor lehűlnek, ezért különböző törvények szabályozzák.

A „természet törvényei” tehát ebben a még mindig nagyobb perspektívában a saját kozmikus javításunkat irányító helyi szabályzatok lehetnek.

Ha a fizikai valóság ilyen, akkor valódi kérdés vannak-e „kontrafaktuális” univerzumok – eltérő gravitációs, és különböző fizika állandó értékekkel, amelyek felfedezésére várnak, hogy milyen tartomány vagy paraméterek teszik lehetővé a bonyolultság megjelenését, és amely sterilhez vagy halva született kozmoszhoz vezet. A közelmúltbeli megújulás azt sugallja, hogy el tudsz képzelni egy olyan univerzumot, amely még barátságosabbak az élethez, mint a miénk.A fizikai állandók legtöbb állapota azonban az univerzumot halva születetté teszi.

Ennek ellenére néhányan nem szeretik a multiverzum fogalmát.Aggódnak, hogy egy alapvető elmélet megmagyarázza az állandókat. Ez hasonlít Kepler numerológiai törekvésére, hogy a bolygópályákat a beágyazott platonikus szilárd anyagokkal összekapcsolja.

De preferenciáink nem relevánsak a fizikai valóság szempontjából – tehát biztosan nyitottnak kell lennünk a küszöbön álló nagy kozmológiai forradalom érdekében.Először Kopernikus felismerte, hogy a föld nem  a Naprendszer központja, hanem a Nap körül forog.Aztán rájöttünk, hogy a galaxisunkban van zillió bolygórendszer, és hogy megfigyelhető univerzumunkban van zillió galaxis.

Tehát lehet, hogy megfigyelhető domainünk – sőt a nagy robbantásunk – egy sokkal nagyobb és esetleg változatos együttes apró része?

Fizika vagy metafizika?

Honnan tudhatjuk, mennyire atipikus az univerzumunk?Annak megválaszolásához, hogy ki kell dolgoznunk az állandók minden kombinációjának valószínűségét.És ez egy olyan doboz, amit még nem tudunk kinyitni – hatalmas elméleti fejlődésre kell várnia.

Végül nem tudjuk, vannak-e más nagy frufru is.De nem csak metafizika.Lehet, hogy egy napnak oka van azt hinni, hogy léteznek.

Pontosabban, ha lenne egy elméletünk, amely a fizikát az ultra korai nagy bumm szélsőséges körülmények között írta le-és ha ezt az elméletet más módon is megerősítették, például néhány megmagyarázhatatlan paramétert a részecskefizika standard modelljében, akkor ha ha több nagy frizurát jósolt, komolyan kell vennünk.

A kritikusok néha azt állítják, hogy a multiversum nem tudományos, mert soha nem figyelhetünk meg más univerzumokat. De nem értek egyet. Nem figyelhetjük meg a fekete lyukak belsejét, de Roger Penrose fizikus elmondja, hogy mi történik ott. Elmélete pedig hitelességet kapott azáltal, hogy egyetértettünk azzal, hogy sok olyan dolog van, amit megfigyelhetünk.

Körülbelül 15 évvel ezelőtt a Stanford-i panelen voltam, ahol megkérdeztek minket, mennyire vettük komolyan a Multiverzum koncepciót – a skálán: „Fogadnál-e az aranyhaladban, a kutyádban, vagy az életedben”. Azt mondtam, hogy majdnem kutya szinten vagyok. Linde azt mondta, hogy majdnem fogad az életében. Később Steven Weinberg fizikus azt mondta, hogy „boldogan fogadja Martin Rees kutyájában és Andrei Linde életében”.

Sajnos azt gyanítom, hogy Linde, a kutyám és én mind meghalunk, mielőtt megválaszolnánk a kérdést.

Valójában még abban se lehetünk biztosak, hogy megérjük a választ – ugyanúgy, mint a kvantumelmélet a majmok számára. Elképzelhető, hogy a gépi intelligencia feltárhatja néhány karakterlánc, elmélet geometriai bonyolultságait, és például a standard modell néhány általános tulajdonságát kidolgozhatja. Ezután bízhatunk az elméletben, és komolyan vehetjük annak más előrejelzéseit.

De soha nem lenne az a pillanat, ami a legnagyobb elégedettség az elméleti szakemberek számára. A legmélyebb szintű fizikai valóság annyira mély lehet, hogy annak megismerésére várni kell a poszthumán fajokra. De ez nem ok a multiverzum elutasítására.

Szerintem: Ez alkalommal nem értek egyet Martin Rees-zel. A Lét nem lehet ilyen bonyolult és felesleges dolgokat (is) szülő. A Létnek nem volt kezdete. Mindig is volt változatlan törvényekkel. Mégis miért lenne nem a legtökéletesebb? Nem tudunk visszamenni egésze az ősrobbanásig. Fogalmunk sincs mi lehetett előtte, de valaminek kellett lenni. Nem kellene foglalkoznunk különböző agymenések megteremtésével. Sok tucat dimenzió, féreg nyúlványok, rezgő húrok, stb. A lényeg, a Lét örök, ami alatt bármi lehetséges az adott törvények mellet.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Lehet, hogy kissé őrülten hangzik, de a kifejezés internetes keresése több mint 4 millió találatot eredményez, és rengetegen tesznek közzé videókat a TikTokon, az Instagramon és a Facebookon, akik azt hiszik, hogy egy másik világból származnak. Valójában a „starseed” kifejezés több mint 1 milliárd (!!!) megtekintés éri a TikTokon.

Ellentétben a „földi lelkekkel”, akikről azt mondják, hogy reinkarnálódnak a Földön, a csillagmagok azt hiszik, hogy egy másik bolygóról érkezve ébredtek fel, hogy itt születhessenek.A csillagmagvak úgy vélik, hogy vannak csatornák az isteni birodalmak és a Föld között, és meditáció útján képesek közlekedni a galaxisok között.A Starseeds azt is hiszi, hogy képesek „könnyű nyelven” kommunikálni – egy olyan kommunikációs forma, amelyről azt mondják, hogy megkerüli az emberi korlátokat, és valójában a lélek nyelve.

Az ötlet széles körben Brad Steiger szerző nevéhez fűződik, aki bőségesen írt az ismeretlenről, és élénken érdeklődött az idegen élet és a földönkívüliek iránt.1976-os könyvében, a Gods of Aquariusban Steiger bevezette azt az elképzelését, hogy egyes emberek más dimenziókból származnak.

A hívők azt állítják, hogy többféleképpen is meg lehet állapítani, hogy csillagmag vagy-e.Ide tartozik az élet értelmének keresése és az összetartozás hiányának érzése. A spirituális lét és az erős intuíció (tudás) szintén a csillagmag tulajdonságai.

Azt is mondják, hogy empatikusak, érzékenyek, és több fizikai és mentális egészségügyi problémájuk van, mivel a lelkük nem szokott hozzá az emberi testhez.A csillagmagok segíteni akarnak az emberiségnek.De túlterheli őket a földi élet, és így feltöltődnek az egyedül töltött idővel.

A hívők azt is mondják, hogy a csillagmagvak vágynak új kultúrák és szférák felfedezésére és megtapasztalására, ami segít a sztárembereknek abban, hogy újszerű betekintést nyújtsanak a létezésbe A példák közé tartoznak a társadalommal kapcsolatos új (összeesküvés) elméletek, holisztikus egészségügyi beavatkozások, valamint az ősi idegenekről és civilizációkról szóló gondolatok.

Válaszd a valóságodat. A fenti leírásból felismerheted önmagad néhány aspektusát.Sokan például arról számolnak be, hogy az élet értelmét keresik, miközben időnként úgy érzik, hogy kiszorultak, vagy mintha nem tartoznának ide.

Valójában a kutatások azt mutatják, hogy az alacsony összetartozás érzése gyakran összefügg a depresszióval.De mi késztet néhány ilyen érzést átélő embert arra a következtetésre, hogy biztosan egy másik bolygóról származnak?Különös tekintettel arra, hogy a Földön kívül még soha nem találtak életet, és nincs bizonyíték arra, hogy idegen élet valaha is meglátogatta volna a Földet.

Üdvözöljük a Forer effektusban. Bertram Forerről nevezték el, arról a pszichológusról, aki először jött rá, hogy elég könnyű rávenni az embereket, hogy magukkal kapcsolatban egyetértsenek homályos leírásokkal – lásd a horoszkópokat.

A csillagmagok fogalma a „new age” hit egyik formája. A kifejezés az 1970-es években kialakult alternatív spirituális gyakorlatokra utal.

Bár minden „new age” hit más és más, a filozófiáknak közös vonásai vannak: a létezést az univerzum szempontjából szemlélik, és a spiritualitásra, valamint az énre összpontosítanak. Gondolj a kristályokra, az energiagyógyításra és a pszichés képességekre.

További jellemzők közé tartozik a reinkarnáció, a karma és a magasabb tudati szint elérésének lehetősége.

A „new age” hiedelmek – például a starseeds – támogatása növekszik. Ez a tudománnyal szembeni bizalmatlanságból és a valóság hagyományos felfogásával kapcsolatos kétségekből fakad. Különösen a modern társadalommal kapcsolatos cinizmus és az élet értelmének megtalálása.

Fantasy kontra fiction: Bizonyos személyiségjellemzők arra is késztethetnek néhány embert, hogy higgyenek a csillagmagok fogalmában. Például, ha hajlamos a fantáziára, és gyakran összekeveri a képzeletbeli és a valós eseményeket, akkor az idegen tudat elméletét mélyrehatónak és kívánatosnak tekintheti.

Pszichológiai értelemben ezt forrásfigyelési hibának nevezik, ami egyfajta tudattalan memóriahiba, amelynek során az ember összekeveri a valódit és pontosat, illetve a valótlant és elképzeltet.

Általában a skizofrénia esetében észlelik, és a kutatások összefüggéseket találtak a skizotipikus személyiségzavar – a skizofrénia enyhe formájának tekintett gyakori rendellenesség – és az összeesküvés-elméletekbe vetett hit között.

Egy további hatás, amely ösztönözheti az ilyen hiedelmeket, az úgynevezett ontológiai zűrzavar. Ez akkor fordul elő, amikor az emberek nem tudnak különbséget tenni a metaforikus és a tényszerű kijelentések között, például: „A régi bútorok tudnak dolgokat a múltról”. Ezeket inkább szó szerint, mint metaforikusan lehet értelmezni, és így valószínűbb, hogy az emberek az áltudományos, transzcendentális elméleteket támogatják.

Ez különösen igaz, ha az információ forrását megbízhatónak és hozzáértőnek tekintik. Einstein-effektusnak nevezik, ez az a hely, ahol a megbízható információforrások nagyobb hitelt kapnak a társadalmi hitelességük miatt.

A starseeds esetében több nagy kiadók által kiadott könyv adhat hitelességérzetet, és az is, hogy sok közülük bestseller. Valójában úgy tűnik, az általunk ismert élet nem olyan egyszerű, mint azt valaha elképzeltük.

Dajtás, te földön kívüli vagy? _____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

https://www.rt.com/russia/573046-antonov-graham-planes-threat/

Hányszor jegyeztek fel magas rangú orosz tisztviselők olyan incidenseket, amelyek „megerősítik az Egyesült Államok részvételét az ukrajnai konfliktusban”? Miért hozza zavarba magát a Kreml azzal, hogy olyan incidensekre mutat rá, amelyekkel kapcsolatban nem tesz semmit? A drón nyilvánvalóan provokáció volt. Washington szándéka az volt, hogy oroszok választ adjanak egy orosz területre tartó drónra. A drón incidens ürügy lesz az F-16-osok Ukrajnába küldésére?

https://www.rt.com/russia/573036-russia-us-drone-search/  

A Kreml ismét a fenekén ül, mint 8 évig, 2014-től 2022-ig, miközben a Nyugat helyreállítja és feljavítja Ukrajna katonai képességét. Mindeközben a Kreml újabb bajokat készít magának azzal, hogy nem hajlandó elismerni, hogy háborúban áll, nem hajt végre „korlátozott katonai műveletet” Donbászban. Megmagyarázhatatlan, hogy a Kreml képtelen megérteni az egyre szélesedő háború veszélyeit.

Miért várja a Kreml az oroszoktól, hogy olyan háborút vívjanak, amellyel kapcsolatban a Kreml semmi jelét nem mutatja a megnyerési szándéknak? A katonák nem akarnak meghalni azért, hogy kormányuk egyezségről tárgyaljon. Megtagadhatja-e az orosz hadsereg egy olyan háború megvívását, amelyet Putyinnak nem áll szándékában megnyerni?

Pontosan, ahogy a kezdetektől megjósoltam, minél tovább tart ez a konfliktus, Washington annál jobban belekeveredik. Minél jobban részt vesz Washington, annál veszélyesebbé válik a konfliktus. Hogyan kerülheti el a Kreml figyelmét egy ilyen nyilvánvaló tény?

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Casiv Yar – A légi támadó erők 71-es vadászó brigádja (micsoda felkészültségű hadsereg) kilő egy gyalogsági aknát.

A szakértők szerint a látható aknavető egy 60 mm-es, USA gyártmányú M224 eszköze, aminek a hatótávolsága 70 és 3.490 méter között van.

Az alábbi ábra nyugati forrásból származik.

Itt látható, hogy a távolság Chasiv Yar és front vonal legközelebbi pontja között 5,3 és 5,9 km.

Nem elég, hogy hazudnak, de a hazugságok valószínűségét le se ellenőrzik.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Engedjék meg, hogy előre elmondjam, senki sem tudja biztosan. Egyes megfigyelők azonban a washingtoni rendszeren belüli szakadásokra mutatnak rá, különösen a külügyminisztériumban, hogy Oroszország mennyire határozottan reagál a vörös vonalak megsértésére.

Vlagyimir Putyint hibáztathatjuk a visszafogottságért, amelyet a washingtoni hatalmi csarnokokban félreérthetetlenül gyávaságként vagy határozatlanságként értelmeztek.Ha hibáztatjuk Oroszország szándékainak félreértelmezését, az nem változtat semmin.Az eredmény az, hogy a washingtoni berendezkedés háborúpárti oldala olyan intézkedéseket sürget az elnöktől, amelyek a közeljövőben egy teljes háború kitörését kockáztatják Oroszország és az európai hatalmak között.

Inkább „európai hatalmakat” mondok, mint a NATO-t, mert szinte minden kommentátor egyetért abban, hogy az Egyesült Államoknak nem áll szándékában saját katonáit és hazáját kockára tenni, amikor önfeláldozó meghatalmazottaival játszhat.Azt, hogy az európai vezetők  elfogadják az ilyen szabályokat, nyilvánvalóan bizonyítja Schulz német kancellárnak az Északi Áramlat felrobbantásával kapcsolatos hallgatása.

Az ukrán háború első állomása az USA forgatókönyve szerint az volt, hogy harcoljunk Oroszország ellen az utolsó ukrán katonáig. A második szakasz az Oroszország elleni harc az utolsó európaiig.

Az elmúlt hetekben az Egyesült Államok hatalmas mennyiségű katonai hardvert szállított a németországi Bremerhavenbe és a lengyelországi Gdanskba, amelyeket nem Kijevnek szánnak, hanem készültséget jelent egy Oroszországgal szemben vívott háborúra, amit ezen államok bármelyike megvív, és ehhez NATO támogatásra van szükség.

Egy héttel ezelőtt Izlandon keresztül érkezett Európába a nukleáris háborúban a harcokat koordináló amerikai „végítélet repülők” egyike. Okos megfigyelők megjegyezték, hogy ez egy olyan gyakorlat lehet, amelynek célja az Oroszország elleni nukleáris támadások előkészítése olyan robbanófejek és szállítórendszerek felhasználásával, amelyek már európai földön vannak.

Emlékezzünk arra, hogy Victoria Nuland, mind  továbbra is legfontosabb személyiség a külügyminisztériumban hogyan vélekedett. Ez az a hölgy, aki a 2014. februári, Janukovics ukrán elnököt megbuktató államcsínyt tervezve a felvételek szerint azt mondta az Egyesült Államok akkori kijevi nagykövetének, hogy „basszák meg az EU-t” Nos, a nyilvános információk szerint ma pontosan ezen ügyködik, és mi, európaiak benne vagyunk a levesben.

Állítólag a Nuland követeli leghangosabban a nagy hatótávolságú precíziós rakétákat Kijev számára a Krím elleni nyári támadáshoz, ami minden bizonnyal az orosz válaszlépések során az erőszak mértékét megváltoztatja, ami esetleg a lengyelországi logisztikai központok elleni csapásokat vonhatja maga után.

Ez nem jelenti azt, hogy az Egyesült Államok egyidejűleg ne készítene tartalék forgatókönyvet arra az esetre, ha az oroszok a fő gonoszt támadnák, nem pedig az európai végrehajtókra.Az elmúlt héten állítólag az Egyesült Államok légi erejének nukleáris B-52-es bombázója szimulált egy támadást Szentpétervár ellen.

Végezetül megkérdezem azokat az európai olvasóimat, akik vezető szerepet töltenek be a pénzintézetekben, a vagyonkezelésben, a feldolgozóiparban, a globális hajózásban, az egyetemeken és a széles körben elismert agytrösztökben, és arra kérem önöket, hogy használják hangjukat nyilvánosan és magánéletben, hogy megmentsék Európát attól a katasztrófától, amely néhány hónapon belül érhet bennünket.

A veszély csak akkor múlik el, ha több európai államfő is csatlakozik Orbán Viktorhoz, akik a Kijevi fegyverkezés leállítását és az azonnali tűzszünet mellett szavaznak.Most olyan béketárgyalásokra van szükségünk Moszkva és Kijev között, amelyek a semleges Ukrajna elvén alapulnak.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

E pletykák közül azonban kevés bizonyult igaznak. 2022 hátralévő részében, sőt a háború első évfordulójáig, február végén Oroszország határai nyitva maradtak, és nem került sor második mozgósításra. Ehelyett az ország a „részleges mozgósítás” állapotában maradt, ahogy Putyin nevezte. Valójában a rengeteg orosz áldozat ellenére Ukrajnában nem minden család érintett, és sok középosztálybeli orosz élete ugyanúgy folytatódott, mint korábban.

A szeptemberi mozgósítás meglepő valósága rávilágított Putyin ukrajnai háborújának egy nagyobb sajátosságára. A Kreml kezdetben gyakran úgy tűnt, hogy maximalista irányt vesz. Kelet-Ukrajna megszállása helyett teljes körű támadást indított az egész ország ellen, és megpróbálta elfoglalni Kijevet. A harckocsik, rakéták és nehéztüzérség bevetése mellett Putyin többször is fenyegetőzött nukleáris fegyverek használatával. És látszólag hajlandó volt több tízezer embert feláldozni, hogy szítsa a háborúját. Eközben a kormány szélsőséges intézkedéseket jelentett be az orosz média és a népi ellenvélemények visszaszorítására, valamint az orosz gazdaság háborús alapokra helyezésére.

Sok ilyen lépés azonban a gyakorlatban sokkal kevésbé súlyos, mint amilyennek papíron látszik. Ukrajnában a polgári területek elleni támadások fokozódása ellenére Oroszország visszatartotta teljes arzenálját. És bár Putyin sokat tett azért, hogy az invázió óta eltelt évben megerősítse az orosz társadalmat, a legmesszebbmenőkig ható hazai intézkedései közül sokat hiányosan hajtottak végre. A Kreml újra és újra felhagyott a teljes militarizálással és a teljes mozgósítással – legyen szó akár a gazdaságról, akár a társadalom egészéről.

Sok jel szerint a totális háborúnak ez a részleges megközelítése nem véletlenszerű, és nem is egyszerűen a sikertelen végrehajtás eredménye. Ehelyett úgy tűnik, hogy Oroszország egy megfontolt stratégiát követ, amely mind a Nyugatot, mind a saját lakosságát célozza meg. Azzal, hogy a Kreml maximalista álláspontot képvisel a háborúval kapcsolatban, azt sugallhatja a Nyugatnak, hogy kész mindent megtenni Ukrajna-i győzelme érdekében, anélkül, hogy feltétlenül be kellene váltania a fenyegetéseit. Eközben otthon az orosz kormány azt üzenheti az egyszerű oroszoknak, hogy van lehetősége a csavarok további meghúzására, de nem tesz meg mindent a lakosság elidegenítése érdekében. A stratégia mindkét esetben nyitott utat kínál Putyinnak a további eszkaláció felé, de azonnali költségek nélkül.

SZELEKTÍV CENZÚRA, SZŰK ÁLLAMOSÍTÁS

Az invázió első hetei, 2022 februárja óta a Kreml kiegyensúlyozott fellépései gyakran vetekedtek totális háborús retorikájával. Fontold meg, hogyan próbálta a kormány irányítani az orosz társadalmat. A katonai offenzívát szinte azonnal frontális támadás követte Oroszország független médiája és civil társadalma ellen. Márciusban bezárták a népszerű Eho Moszkvi liberális rádióállomást és a független Novaja Gazeta újságot; az újságírókat száműzetésbe kényszerítették; és drákói új cenzúratörvényeket vezettek be. A legfontosabb, hogy a kormány a közösségi médiát vette célba, nyilvánvalóan elhallgattatva a háborúval kapcsolatos független információáramlást.

Az intézkedések azonban furcsa módon hiányosak voltak. Az orosz hatóságok gyorsan törvényen kívül helyezték és blokkolták a Facebookot, valamint néhány más platformot, köztük az Instagramot. A Facebook évek óta arról volt ismert, hogy az egyik egyetlen online felület, ahol a liberális oroszok szabadon beszélhettek a politikáról; Nem meglepő módon a kormány a Facebookot „szélsőséges tevékenységeket” folytató vállalatként jelölte meg. Sok közösségimédia-felhasználó ezt a lépést úgy értelmezte, hogy akár a Facebookba való bejelentkezés is büntetőeljárást vonhat maga után, és emberek ezrei törölték okostelefonjukról a Facebook alkalmazást arra az esetre, ha megállítanák őket a rendőrök és átkutatnák a telefonjukat. De ez a végrehajtás soha nem következett be. Még feltűnőbb volt a közösségi média leverésének szelektív jellege. A kormány nem cenzúrázta a YouTube-ot vagy a Telegramot, az üzenetküldő alkalmazást, amelyek Oroszország két legnépszerűbb platformja. Ehelyett hagyták virágozni, és így a háború előre haladtával még fontosabbá váltak.

Hasonló minta bontakozott ki Putyin gazdaságpolitikájával is. 2022 tavaszán a Kreml késznek tűnt arra, hogy messzemenő lépéseket tegyen a gazdaság feletti kormányzati ellenőrzés kiterjesztése érdekében. Az államosítási programról szóló törvénytervezetet elkészítették és elküldték a Dumának, a külföldi cégek pedig attól tartottak, hogy vagyonukat és működésüket lefoglalják. Sok megfigyelő szerint logikája is lett volna az ilyen lépéseknek, ezért a külföldi vállalatok gyorsan elhagyták az országot, ami hatalmas elbocsátások és lehetséges társadalmi zavargások lehetőségét növelte, de ezt a forgatókönyvet a Kreml igyekezett elkerülni. Nagyjából ugyanezen okok miatt államosították a bolsevikok a gyárakat és a bankokat az 1917-es orosz forradalom után.

A 2022-es törvénytervezetet azonban soha nem írták alá törvénybe, és a külföldi cégek többnyire maguk intézkedtek orosz eszközeikről. Októberben a kormány elrendelte, hogy a háborús erőfeszítések szempontjából kulcsfontosságú iparágak közvetlen állami ellenőrzés alá kerüljenek egy új, katonai felszerelésekkel foglalkozó különleges koordinációs tanács révén. A teljesen militarizált gazdaságtól való félelem azonban túlzottnak bizonyult.

PUTIN ELNÖK, NEM SZTÁLIN TÁBORNOK

Amilyen mértékben Oroszország egy totális háború megvívására törekszik, amint azt számos nyugati kommentátor javasolta, Putyin mozgósítási kérdésének kezelése különösen feltűnő volt. A Kreml a jelentős munkaerőigény ellenére nemcsak a mozgósítás második hullámát kerülte el, hanem széles körben felhasználta a Wagner félkatonai szervezet zsoldosait is, akik közül néhányat orosz börtönökből toboroztak. Ily módon az orosz kormány a teljes körű mozgósítás helyett egyelőre más források felhasználását választotta, miközben a mozgósítást csak részlegesen tartja. Úgy tűnik, a taktika beváltja a célját: az elmúlt hetekben a Wagner volt az egyetlen egység, amely támadásba lendült, és bár súlyos veszteségeket szenvedett, veszteségei nem aggasztják a katonaságot.

Ugyanakkor Putyin viszonylagos önmérsékletet tanúsított a kormányon belüli tisztviselőkkel vagy ügynökségekkel szemben, akik érintettek a háború egyes kudarcaiban, vagy amelyek úgy tűnik, nem értenek egyet saját politikájával. Történelmileg, amikor az autoriter rezsimek háborúba indulnak, szinte mindig elnyomást alkalmaznak az ország egységesebbé tételére, általában úgy, hogy kíméletlenül támadják a vélt belső ellenségeket. Az ilyen szigorítások jellemzően a vezető nézeteivel ellentmondókra, valamint az elitekre irányulnak, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy nem mondanak le a hivatalos irányvonalról. Az ilyen elnyomás néha szisztematikus lehet, mint például magában Oroszországban Sztálin idején. Valójában úgy tűnt, Putyin már az invázió előtt is szilárdan ezen az úton halad, magas szintű tisztviselőket és kormányzókat, valamint az orosz FSZB biztonsági szolgálatának tisztjeinek több tucatját börtönbe küldve. Amikor azonban az invázió elkezdődött, és csakhamar rosszul sült el, Putyin korlátozta haragját a szilovikokra, a biztonsági elitre. Az FSZB Ötödik Szolgálata, az Oroszország közvetlen szomszédjainak szemmel tartásáért felelős ügynökség volt az első, amely kiérdemelte az elnök haragját. Az Ötödik Szolgálat tájékoztatta Putyint az ukrajnai politikai helyzetről, és helytelenül azt sugallta, hogy a kijevi kormány gyorsan összeomlik. 2022 márciusában a szolgálat vezetőjét, Szergej Besedát titokban házi őrizetbe helyezték, és hamarosan a lefortovoi börtönbe szállították, oda ahová régóta vezető politikai foglyokat és kémeket küldenek.

Beszéd ellenére Putyinnak még el kell fogadnia egy sztálinista forgatókönyvet.

Ezután a Nemzetőrség volt soron: még ugyanebben a hónapban korengedményes nyugdíjba kényszerült a Nemzetőrség helyettes vezetője, Roman Gavrilov: ő volt a felelős a hadba küldött nemzetőr különleges erők ellátásáért. Siralmasan alul teljesített. Egyes egységek páncélzat és lőszer helyett zavargások elleni felszerelést kaptak, mintha arra számítottak volna, hogy nem ukrán csapatokkal, hanem tüntetőkkel találkoznak Kijev utcáin. Pletykák keringtek arról, hogy Gavrilovot letartóztatták, és a hadsereg különböző tábornokait hamarosan elbocsátják vagy bebörtönözik, megtorlásul a hadsereg gyenge csatatéri teljesítményéért.

De néhány héten belül az elnyomás hirtelen megszűnt. Néhányat még vissza is vontak: Szergej Besedát szabadon engedték, visszatért lubjankai irodájába, majd szándékosan több nyilvános rendezvényen is bemutatták. Ráadásul 2023 februárjában fiát, Alexander Besedát figyelemre méltó előléptetésben részesítették, hogy az összes biztonsági ügynökséget felügyelő kormányzati osztály vezetője legyen.

Miközben Oroszországnak egyre nagyobb nyomással kell szembenéznie a Nyugat részéről, és megaláztatásokkal kell szembenéznie a csatatéren, a keményvonalas parlamenti képviselők, propagandisták és a titkosszolgálatok tagjai a sztálinizmust idézik az ország megfelelő működtetésének példájaként a háború idején. Egyes megfigyelők pedig, felfigyelve a megfontolt szélsőséges intézkedésekre, azt sugallták, hogy Putyin már egy sztálinista forgatókönyvet követ. De egy ilyen megközelítéshez sokkal drámaibb lépésekre lenne szükség, mint amit Putyin valójában tett. A második világháború alatt az egész szovjet kormányt militarizálták; még Sztálin és miniszterei is egyenruhát viseltek és tábornoki rangot vettek fel. A gazdaság és a társadalom egésze teljesen mozgósított, és „hazai frontként” vált ismertté, a lakosság egy része és egész gyárak a Sztálin-kormány parancsára más régiókba költöztek. A szóbeszéd ellenére az orosz kormány soha nem fogadott el teljes körű sztálinista megközelítést a háború otthoni kezelésére.

Végül ott van a nukleáris fegyverek kérdése. Putyin legalább 2022 nyara óta letette az asztalra azt a lehetőséget, hogy taktikai atomfegyverrel változtassa meg a helyzetet Oroszország javára. (Szeptemberben bejelentette, hogy Oroszország kész „minden rendelkezésre álló eszközt” bevetni háborújában, és „ez nem blöff volt”.) Még a Kreml retorikáját félretéve is a rezsimhez közel álló keményvonalasok azt sugallták, hogy Putyin az orosz A hadsereg és taktikai atomfegyver bevetését fontolgatta – például Mariupol védői ellen 2022 tavaszán. A jelentős orosz visszaesések ellenére Putyin azonban nem ezt az utat választotta. Ehelyett megduplázta a hagyományos háborút, amelyet mozgósítással és az ukrán infrastruktúrát ért hatalmas légitámadásokkal erősített fel.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az ukrajnai háború erős történelmi déjà vu érzést ébreszt. Bár a 21. századi stílusban, mobiltelefonok kameráiról készült közeli és személyes felvételeken és nagy felbontású drónfelvételeken keresztül rögzítették, az elkészült fényképek tüzérségi párbajokról, lövészárok harcokról, kifejezetten múlt századi hangulatot árasztanak.

Mint Sztálin finnországi inváziója az 1939-es téli háborúban, az orosz hadsereg megrekedt egy sokkal kisebb ellenséggel szemben.

Most mindkét fél belevág, miközben Moszkva néhány napos „különleges hadművelete” egy újabb év elnyomó hadviselésbe őrlődik. Oroszország újoncok és zsoldosok hullámait sodorja közelharcokba olyan városok körül, mint Bakhmut és Vuhledar.

Eközben a nyugati hatalmak hőn áhított harckocsikat ígértek Ukrajnának, és sok szó esik egy új orosz tavaszi offenzíváról. „Ukrajna soha nem lesz Oroszországgal szemben vesztes. Soha” – mondta Lengyelországban, a múlt héten Joe Biden, az Egyesült Államok elnöke, egy nappal korábban be nem jelentett kijevi látogatása után.

Ez az a fajta konfliktus, amelyre Margaret MacMillan, az Oxfordi Egyetem háborútörténésze és emeritus professzora azt mondta, hogy „nem gondoltuk, hogy újra látjuk”. Most, amikor Ukrajna bombázása második évébe érkezett, mit árulnak el a múltbeli konfliktusok, különösen a modern kor konfliktusai arról, hogyan érhet véget a háború?

A rövid válasz: Bár minden konfliktus egyedi, és hajlamos dacolni a történelemmel, nem valószínű, hogy ebben a háborúban bármelyik fél egyértelmű vereséget szenvedne, mondták a szakértők. Valószínűbb forgatókönyv az elhúzódó harc, amely mindkét oldalt kimeríti, de nem hajlandó beismerni a vereséget, ami befagyott konfliktushoz vagy végül kellemetlen fegyverszünethez vezet. Az ellenségeskedés gyors befejezésének valószínűsége csekély.

Oroszország nem Irán vagy Szerbia

Az ukrajnai háború nemzetközi méreteket öltött abban a pillanatban, amikor 2022 februárjában orosz páncélozott oszlopok gördültek át a határon. Soha nem sikerült megfékezni azt a konfliktust, amelyben egy jelentős atomenergia- és energiaexportőr megsértette egy olyan ország szuverenitását, amely a globális élelmezésbiztonság kulcsköve.

Az Egyesült Államok és szövetségesei gyorsan nyújtottak létfontosságú segélyt Ukrajna védekezési képességéhez.

A korábbi háborúk, mint például az 1980-as évek, nyolc évig tartó iráni-iraki háborúja is ilyen külső segítségen múlott. A konfliktus különböző időszakaiban Oroszország Irán helyzetéhez hasonlított, Ukrajna pedig – bár nem teljesen – tükrözte Irakét, mondta Jeremy Morris, a dán Aarhusi Egyetem globális tanulmányok professzora.

Ez a konfliktus, a szomszédok között is, alapvetően a terület és az erőforrások miatt zajlott. A nyugati fegyverek segítettek Iraknak korai harctéri sikereket elérni a sokkal nagyobb Iránnal szemben, amelynek költségesebb taktikához kellett folyamodnia, például emberi hullámtámadásokhoz, ahol a tüzérségi oszlopok az iraki alakulatok felé rohantak, súlyos veszteségeket kockáztatva az ellenség legyőzésének reményében. „És volt egy proxyháború is rá” – mondta Morris az Al Jazeerának, utalva arra, hogy az Egyesült Államok támogatja Irakot saját közel-keleti érdekeinek előmozdítása érdekében.

Természetesen van egy lényeges különbség: Ukrajnával ellentétben Irak kezdte a háborút.

Ennek ellenére a nyugati fegyverek – bár fokozatosan, óvatosan szállítják – Ukrajnában szintén kulcsfontosságúak voltak az orosz előrenyomulás megállításában. Elméletileg ez befolyást biztosít a Nyugatnak a háborút illetően. A Nyugat – ahogy Ukrajna harcolt – még kifinomultabb fegyvereket szállíthatna, gyorsabban, abban a reményben, hogy meggyőzheti Oroszországot arról, hogy nem nyerhet.

MacMillan rámutatott, hogy néha valóban a külső nyomás a legfontosabb tényező a nyílt konfliktus lezárásában.

„Szerbia Koszovó elleni háborúja véget ért, mert külső hatalmak keveredtek bele” – mondta az Al Jazeerának, utalva arra, hogy a NATO 1999-ben bombázta Szerbiát. „Az észak-írországi polgárháború részben azért ért véget, mert a külső hatalmak [különösen az USA] nyomást gyakorolt, és segített felépíteni a béke keretét”.

De az ukrajnai számítások nem alkalmasak kívülről egyenes megoldásokra. Oroszország Iránnal és Szerbiával ellentétben atomhatalom. Hazai hadigépezet, hatalmas munkaerő- és erőforrás-tartalékokkal rendelkezik, és Morris úgy véli, jó esély van arra, hogy Oroszország az elkövetkező években fenntartsa a konfliktust.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Most, több mint 30 évvel a hidegháború vége után, Sztálin nagy szerepet játszott az újraindulásban, Moszkva ismét egy tekintélyelvű vezető markába került, Vlagyimir Putyin személyében. Az orosz elnök elvileg egy „demokratikus kormány” élén áll, de valójában sokkal közelebb áll a diktatúrához.

A történelmi folytonosság kérdései elkerülhetetlenül felmerülnek azzal kapcsolatban, hogy a Sztálin-korszak milyen mértékben inspirálja továbbra is Oroszország uralkodóit és népét, és hogy elméletileg Sztálin visel-e bármiféle felelősséget Oroszország brutális ukrajnai háborújáért.

Van itt valami mélyebb logika? Lehetséges-e Oroszországot jelenlegi formájában, óriási méreteivel, borzalmas történelmével és birodalmi gondolkodásmódjával úgy irányítani, mint egy gyilkos diktatúrát?

Minden diktatúra ugyanabból a forrásból fakad: az államhatalomból, amely nagyrészt ellenőrizetlen, amely rendelkezik akarattal és képességgel az ellenállás megszüntetésére és az engedelmesség rendkívüli szigorúságra való kikényszerítésére. Putyin Oroszországa újraélesztette a régi szovjet sablon nagy részét.

Van a büntető igazságszolgáltatási rendszer, amelyet az állam könnyebben ellenőrizhet.

Ott van a civilizációs harc nyelve. Egykor a szocializmus kontra kapitalizmus volt, most pedig a „hagyományos” orosz értékek szembesülnek a nyugati liberális elvekkel. Az USA továbbra is az elsődleges célpont, de ez egy átfogó idegengyűlölet. Oroszországban ma már szinte bárkit „külföldi ügynöknek” bélyegezhetnek olyan homályos dolgok miatt, mint külföldi „befolyás” alá kerülése, majd bármi politikai tevékenységbe való bekapcsolódása.

Ott van a retorika és a valóság éles megfordítása. Az 1930-as évek végén hangosan hirdették a szocializmust, miközben csendben közel egymillió embert végeztek ki. Ma egy atomfegyverrel felvértezett Oroszország azt állítja, hogy harcol szomszédjával, hogy megvédje saját népét a fasizmustól.

És akkor ott van még maga Ukrajna, mert nem ez az első eset, hogy az országot feldúlták a Moszkvában hozott döntések. A holodomor – a szörnyű éhínség az 1930-as évek elején – ukránok millióinak életét követelte a szovjet mezőgazdaság radikális változásait követően.

Sztálint rehabilitálni?

Oroszországban évek óta sok szó esik Sztálin népszerűségének látszólagos újjáéledéséről.2019-ben egy közvélemény-kutatás azt mutatta, hogy az oroszok 70%-a jórészt pozitívan ítéli meg Sztálin vezetését.Ennek nagy része a második világháború („nagy honvédő háború”) győzelmi kultuszához kapcsolódik, amely vitathatatlanul Sztálin uralmának legnagyobb diadala.

De Putyin Oroszországát Sztálinhoz hasonlítani – részben Sztálin közelmúltbeli rehabilitációja alapján – több okból hibás.Egyrészt jelentős különbségek vannak a Szovjetunió és a mai Oroszország között.

Egy olyan országban, amelyet nagyrészt Putyin szuper gazdag szövetségesei irányítanak, nincs értelme, hogy Oroszország uralkodói hangsúlyozzák szovjet elődeik elkötelezettségét a szocializmus valamilyen formája mellett.Az sem segítene, ha a szovjetvezetők gyakran hirdetett imperializmus ellenességén elmélkednénk, noha saját birodalmat hoztak létre.

És mi a helyzet Sztálin hozzáállásával Ukrajnához?Úgy gondolta, hogy egy jellegzetes ukrán identitás megszűnik létezni, de nem azért, mert Ukrajna csupán egy nagy Oroszország leszármazottja.Sztálin úgy gondolta, hogy végül minden nemzetiség feloldódik a szocialista internacionalizmusban.

Történelmi revizionizmus

Ez jól elvezet bennünket Oroszország sztálinista múltjához való hozzáállásához.Uralkodói számára a Putyin-korszak legkövetkezetesebb üzenete egy erős állam fontossága volt, amely meg tudja védeni Oroszország érdekeit és egyedülálló történelmi identitását. Az 1945-ös szovjet diadal nagyon jól illik ide.

De ez szükségszerűen szelektív megközelítés a sztálinista múlthoz nem nélkülözte a bonyolultságot és a kritikát.Az elmúlt években Oroszország uralkodói elismerték és elítélték a Sztálin-rezsim saját népe ellen elkövetett bűneit.Putyin még emlékfalat is szentelt a sztálini elnyomás áldozatainak.

És mi lesz az orosz néppel? 2022 előtt, még akkor is, amikor Sztálin általános hírneve emelkedett, az emberek inkább elítélték a sztálini elnyomást, mint mentegetni. Valójában 2018-ban több orosz gondolta úgy, hogy Sztálin „embertelen zsarnok”.

Nagyon nehéz ezeket a kérdéseket mérlegelni egy szörnyű háború kellős közepén, amely kihívást jelent a történelmi arányérzékünknek.De ha a Sztálin-korszak ihlette Oroszországot Ukrajnában, akkor ezt csak a múlt szelektív megközelítésével tette.

Semmi nem jön a semmiből.A birodalmi uralom évszázadai és a diktatúra évtizedei kétségtelenül táplálták azt a talajt, amelyből a Putyin-rezsim kialakult.Ám Putyin kvázi diktatúrájának kialakulása időbe telt, és a 2020-as évekig még nem volt világos, hogy Oroszország utazási iránya mennyiben tér el a demokratikusabb és liberálisabb értékektől, vagy, hogy ukrajnai háborúja ilyen drasztikusan eszkalálódik.

Általában véve nem szabad túlbecsülnünk a történelem jelentőségét. Egyetlen embercsoport sem esik csapdába a történelmi viselkedés olyan öngerjesztett mintájába, amelyből lehetetlen kiszabadulni. Az oroszok 2022 februárja óta tartó kivándorlása azonban azt sugallja, hogy a liberális alternatívát leginkább támogatók némelyike soha nem térhet vissza.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Néhány nappal ezelőtt az orosz hírek hat Yars ICBM-ről mutattak be képeket, amelyek önjáró hordozókon begurulnak Moszkvába.A Yars azoknak, akik nem ismerik az orosz rakétacsaládokat, a jelenlegi orosz stratégiai nukleáris csapásmérő erő gerincét jelentik.2007-ből származnak, és számuk szerepel a már leselejtezett New Start fegyverkorlátozási szerződésben.Ezeknek a szilárd tüzelésű háromfokozatú rakétáknak hatótávolsága 12.000 km, és több robbanófejet (MIRV) hordoznak. A kerekes kilövőegység 100 tonnát nyom, és ennek megfelelően gondosan választották ki a városba vezető útvonalukat.De mit keresnek Moszkvában?

A Vesti riportere elmondta, hogy a Győzelem napi felvonulásra való felkészülés miatt hozták oda őket.Ez azonban május 9-én van, így a két hónappal előbbi érkezés felkelti a figyelmet.

Ma az orosz hírek arról értesítenek, hogy az Egyesült Államok közismert „Végítélet bombázója”, hivatalosan Boeing E-4 Advanced Airborn Command Post, amely atomháború esetén katonai műveleteket képes felügyelni, ma szállt le Izlandon,útban Európa felé.Európába?Miért fog itt állomásozni egy Végítélet repülőgép, hacsak az Egyesült Államok és a szövetséges erők nem dolgoznak ki egy nukleáris forgatókönyvet?

Érdemes megemlíteni mást is, amit ma nem találsz a New York Timesban vagy a Frankfurter Allgemeine-ben: tegnap lezárták a polgári légi forgalom elől a Pétervár feletti, és a város 200 km-es körzetében lévő légteret.Akkor még nem adtak magyarázatot, de ma a mail.ru röviden közölt egy cikket, amelyben kifejtette, hogy titkosszolgálati jelentések érkeztek egy esetleges ukrán dróntámadásról.Eközben Moszkva ma azt állította, hogy megtalálta a Moszkva megyében lelőtt drón töredékeit, amelyeken ukrán katonai jelek voltak láthatók.Minden ilyen támadást az európai Oroszország kellős közepén közvetlen provokációnak kell tekinteni.

Az orosz hadsereg azonban tegnap és ma olyan sokkal komolyabb provokációkkal állt elő, amelyeket az ukránok a Donbászban és a Dnyeszteren túli (orosz járőrözött terület Moldovában) terveztek.Az orosz hadsereg részleteket közölt a Kramatorszkba szállított mérgező vegyi anyagokról, amelyeket az ukránok terveztek a légkörbe juttatni, hogy megmérgezzék a Donyeck megye ukránok által megszállt részén található város lakosságát. Bizonyíték lehet az Oroszország vegyi támadást hajtott végre, ahogy az amerikai és brit erők tették Szíriában három évvel ezelőtt, amikor az Aszad-kormányerők civilek elleni feltételezett támadását rendezték és filmezték.Csak ezúttal a vegyszerek valódiak lennének, és sok civil kerülne veszélybe.Az orosz hadsereg a mai napon részletes közleményt is kiadott azokról a radioaktív anyagokról, amelyeket az ukránok éppen most szállítottak vonaton Moldovába, hogy hasonló provokációt indítsanak el, amely az oroszoknak róható fel.

Eléggé nyilvánvaló, hogy ezeket az aljas támadásokat miért éppen most készítette elő az ukrán hadsereg – hogy elvonják a figyelmet Bahmut közelgő bukásáról, amelyet az elmúlt hetekben több mint 20.000 áldozattal megvédték.

A fent említett szándékolt „hamis zászló” műveletek megközelítik az őrültek birodalmát. Ebben az értelemben tökéletesen tükrözik Zelenszkij és neonáci munkatársai mentalitását, valamint Nuland és Zelenszkij szponzorainak őrültségét az Egyesült Államok külügyminisztériumában.

Ahogy az elején mondtam, ezek a válogatott tények külön-külön véve aggasztóak. Mindent egybevéve nyomós okot adnak arra, hogy ennek a háborúnak a lehető leghamarabb Zelenszkijre kényszerített tárgyalásokkal kell véget vetnie. A Wall Street Journal az elmúlt napokban arról számolt be, hogy Macron és Scholz is zárt ajtók mögött azt mondták neki, hogy ideje leülni az oroszokkal. Talán amikor a demokraták átveszik a hatalmat. Donald Trump legutóbbi, Ukrajnával kapcsolatos üzenetét 4 millióan látták az Egyesült Államokban. Azt mérlegelik, hogy ez a logika hogyan használható a 2024-es választásokon, akkor meglátják majd a döntés bölcsességét is. Sürgetni kellene a tárgyalásokat, mielőtt elszabadul a pokol.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Sem a Biden adminisztráció, sem a német kormány nem magyarázta meg ennek a rendkívüli utazásnak az okát.Milyen napirendre szorult a kancellár fizikai jelenléte a világ legbiztonságosabb épületében, és bármiféle segítség nélkül? Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok kormánya ki akarta zárni annak lehetőségét, hogy a találkozó tartalmával kapcsolatos bármilyen információ kiszivárogjon.

Egyetlen német kancellár sem vett részt hasonló karakterű találkozón amióta Hitler 1944-ben találkozott Kelet-poroszországi tábornokaival az állítólag demokratikus államok vezetői között.

Nincs mód arra, hogy elkerüljék azt a következtetést, hogy a csúcstalálkozó célja az volt, hogy Scholz-al felülvizsgálják és megszerezzék az aláírt jóváhagyását az Egyesült Államok/Nato-háború Oroszország elleni hatalmas eszkalációjához.

Olyan körülmények között, amelyekben az ukrán erők komoly kudarcot jelentenek a stratégiai Bakhmut városban, Biden és Scholz találkoztak, hogy megvitassák a NATO sürgős katonai fellépését, esetleg a NATO csapatok bevetését.

A háborús beszámolók a New York Times, és más nagyobb média esetében teljes egészében propagandából állnak, amelynek célja a nagy ukrán ellenállás narratívájának fenntartása.De a veszteségek szörnyűek, és az ukránok Bakhmutban, amely egy kulcsfontosságú stratégiai város, egy nagy vereséggel szembesülnek, ahol Ukrajna csak az orosz erők győzelmével számolhat.

Általános szabály, hogy minél jelentősebb a fejlemény, annál kevésbé mondanak róla az amerikai médiában.A Scholz/Biden látogatása esetén nem tesznek fel komoly kérdéseket, nem beszélve a nem létező válaszról.

Ezt a találkozót a két ország közötti közös katonai döntéshozatal és fellépés összehangolására tartották annak érdekében, hogy elkerüljék az Abrams és a Leopard tankok Ukrajnába történő bevezetésével kapcsolatos zavart?

Elfogadta-e Scholz a NATO csapatainak Ukrajnába vagy Fehéroroszországba történő kiküldését? Biztosította-e Bident, hogy a német erőket bevetik? Semmi nem zárható ki. Scholz megszerezte-e a Biden-től annak ígéretét, hogy az Egyesült Államok támogatni fogja az új ukrán követelést, hogy Oroszország adja át Kaliningrádot, amely a német Königsberg város volt, amíg a II. Világháború végén a Szovjetunióba került?

Három dolog világos. Először is az amerikai imperializmus teljes mértékben kihasználja az ukrán háborút. Több milliárd dollárt dobtak a konfliktusba. Tekintettel az elkötelezettség ilyen értékére, Ukrajnában a vereséget nem kevesebbnek tekintik, mint az Egyesült Államok és a NATO politikai és stratégiai katasztrófájának.

Januárban az Egyesült Államok ígéretet tett arra, hogy „felszabadítja” az összes ukrán területet, és a múlt hónapban az Egyesült Államok politikai ügyek államtitkára Victoria Nuland, a krími félsziget „demilitarizálására” tett ígéretet.

A háború egzisztenciális karaktert hozott felszínre az Egyesült Államok és a NATO számára, ami az eszkaláció logikáját eredményezi.A különböző cikkek elkezdtek megjelenni a médiában, amely a földi csapatok kiküldésének szükségességét hangoztatják, ami egyértelműen egy NATO/orosz háborút jelent.

Egy ilyen akció követi az amerikai hagyományt, vagyis gondatlan eszkaláció révén katasztrófává váljon.

Másodszor, a Scholz Washingtonba repülésére Putyint figyelmezteti, hogy a NATO-t nem fogják visszatartani a konfliktus fokozódása.Az orosz elnök minden bizonnyal így értelmezi a találkozót. Ami arra is szolgál, hogy üzenetet küldjön Xi Jinping kínai elnöknek és a konfliktus bármely más potenciális szövetségesének.

A találkozó zavaró és baljós történelmi emlékeket idéz elő.A II. Világháború végén olyan elemek voltak az Egyesült Államok hadseregében, akik a Szovjetunió elleni amerikai-német szövetséget részesítettek előnyben.CHURCHILL, most már tudjuk, 50.000 német katonát akart felfegyverezni az oroszok elleni küzdelem érdekében.

A washingtoni háborús csúcstalálkozó a 19. század végén és a 20. század elejének titkos diplomáciájára is emlékeztet. Abban az időben az imperialista hatalmak számos titkos szerződést kötöttek, amelyek jelentősen hozzájárultak az első világháború 1914-es eszkalációjához. A közönség erről csak értesült, amikor Lenin és Trotsky közzétette a titkos szerződéseket az 1917-es októberi forradalom után.

Biden és Scholz háborús csúcstalálkozója, valamint azt körülvevő titoktartás azt hangsúlyozza, hogy az ukrán háború nukleáris katasztrófává szélesedése egy lépéssel közelebb került a valósághoz.

A kolosszális törökországi gép neve „Teksan Jeneratör”, és 80 kilowatt áramot ad le, ami bőven elegendő a 350 alkalmazottat foglalkoztató cég működéséhez. Ez elég Vlagyimir Putyin orosz elnök terveinek a meghiúsításához, Ivanov legalábbis így látja.

Informatikai cége, az Aimprosoft programozókat, web designereket és termék menedzsereket alkalmaz. Ügyfeleik általában olyan nyugat-európai cégek, amelyek vonakodnak felvenni saját technikai dolgozóikat, vagy már nem találják meg a szükséges szakértelmet a hazai munkaerőpiacukon. A háború ellenére Ivanov ügyfeleinek nem kell aggódniuk az indokolatlan késések miatt. Függetlenül attól, hogy Oroszország egy nagy erőművet vagy egy közeli átrakóállomást céloz meg, az Aimprosoft tovább működik, köszönhetően a generátornak és a 10 napra elegendő dízelkészletnek.

Amikor Putyin egy évvel ezelőtt elindította invázióját, kezdeti célja Kijev gyors elfoglalása volt. Ám amikor ez túlságosan ambiciózusnak bizonyult, és a többi háborús célja is elhalványulni kezdett, Ukrajna infrastruktúráját vette célba. Tavaly ősztől orosz rakéták és kamikaze drónok százai támadták az ukrán elektromos hálózatot, megsemmisítve az erőműveket és az alállomásokat. December végén Lviv 700 000 lakosa 90 százalékának már nem volt elektromos ellátása. Ukrajna városaiban gyakran megszakadt a távfűtés, és még a fővárosban, Kijevben se volt elérhető a vezetékes víz. Az orosz támadás következményei a világűrből is láthatóak voltak. Az éjszakai fotók azt mutatták, hogy Ukrajnában kialudtak a fények.

Egyenértékű egy atomreaktorral

De az ország ezen a télen nem állt le a hidegben és a sötétségben. Az apokalipszis soha nem érkezett meg. És ennek egyik oka a generátorok voltak. Olyan nagyobb cégek előtt, mint Ivanov cége, az Airprosoft, halk zümmögés volt hallható fodrászszalonok és kávézók előtt. 2022 utolsó három hónapjában az ország mintegy félmillió áramfejlesztőt vásárolt külföldről, valamint napelemes akkumulátorblokkokat olyan cégektől, mint az EcoFlow és a Bluetti. Összességében az áramtermelő berendezések egy atomreaktornak megfelelő mennyiségű energiát termelnek. Stratégiailag pedig még értékesebbek, mivel Oroszország nem tudja egyetlen csapással elpusztítani vagy szárazföldi támadással leigázni őket.

A generátorok gyors terjedése több, mint az ukránok vasakaratának szimbóluma. Az Ivanovhoz hasonló cégvezetők kitartása feltétlenül szükséges, ha az ország továbbra is ki akar állni az orosz megszállók ellen a csatatéren. Ukrajnának végül is egyedül kell összekaparnia a bevételeket gyorsan növekvő védelmi költségvetéséhez. Kijev továbbra is minden hónapban több milliárdos támogatást kap az Egyesült Államoktól és európai partnereitől, de nagyon odafigyelnek arra, hogy ezt a támogatást kizárólag nem katonai költségvetési kiadásokra fordítsák. Ukrajna saját adóbevételei ma már szinte kizárólag a hadseregbe folynak be. És ezt az áramlást nem szabad megszakítani.

De ez nem könnyű. Ukrajna gazdasági teljesítménye tavaly drámai mértékben visszaesett. Amellett, hogy emberek milliói hagyták el az országot, Kelet-Ukrajna legfontosabb acélgyárai vagy megsemmisültek, vagy most orosz megszállás alatt állnak. Csak az IT-szektor növekszik tovább, még 2022-ben is, az exportbevételek 7,3 milliárd dollárra emelkedtek, ami 6 százalékos növekedést jelent. Dollárban számolva 16 százalékkal nőtt a technológiai cégektől az ukrán államnak fizetett adó.

A háború teljesen megváltoztatta az ipart, mondja Ivanov, és a prioritásai is megváltoztak. Elmondása szerint korábban ő és partnerei elsősorban a növekedésre összpontosítottak, de idén egyszerűen a túlélés a céljuk. Eközben sok alkalmazottja fizetésének 20 százalékát a katonaságnak ajánlja fel. Ukrajnában minden embernek vannak barátai, rokonai akik a csatatéren harcolnak, és folyamatosan tartják velük a kapcsolatot olyan üzenetküldő szolgáltatásokon keresztül, mint a Telegram, vagy Elon Musk Starlink rendszere, ami továbbra is internetet biztosít az ország nagy részének.

Az adományokat közvetlenül a hadseregnek vagy önkéntes szervezeteknek juttatják el. Néha az emberek éjjellátót vagy téli ruhát küldenek. A Nova Poshta magán futárszolgálat díjmentesen szállítja ki a csomagokat. A futárok – mondja Ivanov – még tűzharc alatt is  dolgoznak.

Jó példa arra, hogyan lelkesítik az ukrán népet, hogy életük árán is szolgálják az amerikai érdekeket.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Hőhullámok lehetségesek a következő két hónapban, az 1901-es feljegyzések kezdete óta a legmelegebb februárt követően.

A riasztás megújította az aggodalmakat azzal kapcsolatban, hogy India képes-e megbirkózni a szélsőséges időjárással, valamint az élelmiszer- és energiaellátás miatti félelmek miatt – írja a The Independent újdelhi Stuti Mishra című lapja.

Indiában már most a legszélsőségesebb hőség tapasztalható a Földön, és a kutatók arra figyelmeztetnek, hogy ez lehet az első hely, ahol túlélhetetlen lesz a hőmérséklet.2023-ban egy El Nino-jelenség is felmerülhet, amely még magasabbra tolná a globális hőmérsékletet.

A tekintélyes ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) azt állítja, hogy a következő években gyakrabban és súlyosabb hőhullámok lesznek Indiában.

„A meleg idő marad, és normálisnak kell majd tekintenünk” – mondja Mahesh Palawat, a Skymet magán időjárási ügynökség meteorológusa.„Megfigyelték, hogy az elmúlt évek márciusában csökkent az esőzések száma.A klímamodellek idén is hasonló körülményeket jeleznek.”

A World Weather Attribution csoport 2022-es tanulmánya szerint az éghajlati válság 30-szor valószínűbbé tette a hőhullámok előfordulását Indiában és Pakisztánban, és a súlyos hatások valószínűleg tovább folytatódnak.

A 2022-es kánikula a búzatermelés visszaeséséhez vezetett, az indiai kormány pedig betiltotta az exportot, tovább rontva az ukrajnai háború miatt megszenvedett globális élelmiszer ellátást.

Indiában évente csak egy búzatermést aratnak, októberben ültetik, és márciustól takarítják be, így a rendkívüli hőség ebben a hónapban több veszteséget jelenthet, mondják a szakértők.Az indiai kormány a búzaexport tilalmának meghosszabbítását fontolgatja, mivel az állami tartalékok pótlására és a hazai árak csökkentésére törekszik.Ám, mint a világ második legnagyobb búzatermelője, minden olyan kihívás, amellyel India szembesül, valószínűleg hatással lesz a világ élelmiszeráraira.

A hőhullámok nemcsak a mezőgazdaságra, hanem az emberi egészségre, a vízellátásra, az energiaforrásokra és a természetre is pusztító hatással vannak.

India fizikai munkásainak a fele a szabadban dolgozik, kevés menedék lehetőséggel.Tavaly az indiai kormány bizonyos helyeken figyelmeztetést adott ki szélsőséges hőmérsékletekre, de szakértők szerint a legtöbb államban hiányzik az érdemi hőkezelési cselekvési terv (HAP).

„India országszerte már 23 hőhullámra hajlamos állammal működik együtt a HAP-ok kidolgozásán és bevezetésén. Azonban jobban kell összpontosítanunk az alapozásra, hogy ez a védelem azokhoz is eljuthat, akik nem férnek hozzá a hűtési intézkedésekhez” – mondja Kartigi Negi, a Climate Trends Delhi tanácsadó cég munkatársa.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Ez nem példa nélküli probléma. A történelem során a hadviselés esetében a hadseregek gyakran alábecsülték az erő szintjét, a felszerelések megsemmisítésének ütemét, valamint az elfogyasztott lőszer mennyiségét, amivel találkozni fognak.

Ez újra és újra hatással volt a katonai tervezésre.Például a brit tüzérség lövedékeinek hiánya az első világháborúban olyan válságot eredményezett, amely Herbert Asquith kormányának bukásához vezetett.

De a két világháború főszereplői jellemzően a hatalmas pusztítás ellenére is ki tudták tartani erőfeszítéseiket, ami annak a ténynek köszönhető, hogy a korszak fegyvereit viszonylag egyszerű volt előállítani a mai kifinomult katonai hardverhez képest.A fegyverek viszonylagos olcsósága pedig lehetővé tette, hogy a konfliktus során nagy mennyiségben gyártsák le őket.

Mióta Vlagyimir Putyin 2022. február 24-én elküldte hadigépezetét Ukrajnába, a The Conversation a nemzetközi biztonság, a geopolitika és a katonai taktika néhány vezető szakértőjét hívta meg, hogy segítsenek olvasóinknak megérteni a nagy kérdéseket.Feliratkozhat az ukrajnai konfliktusról szóló szakértői elemzés heti összefoglalójára is.

Az orosz-ukrán háború nem járt olyan mértékű felszerelés veszteséggel vagy anyagfelhasználással, mint a világháborúk.Ennek ellenére a jelentős, technológiailag legmodernebb felszerelések megsemmisítése fejfájást okozhat a katonai tervezőknek és stratégáknak.

A NATO-tagok és más európai országok rengeteg felszerelést küldtek, kezdve a légvédelmi rendszerekkel, és újabban a fő harckocsikhoz, mint a Challenger II és a Leopard. Ha az egyes nemzetek, Európa és a NATO biztonságban akar maradni, ezt a felszerelést le kell cserélni.

Mérleg

Míg az orosz-ukrán eszközök veszteségeit nehéz ellenőrizni, különböző szervek, köztük az Oryx és az Army Technology, egy nyílt forráskódú hírszerzési oldal, becsléseket adtak a felszerelések veszteségeiről.De ha ezeket a számokat nézzük, fontos, hogy ne csak a nyers számokat nézzük.Az elveszett, megsemmisült vagy elhasznált fegyvereket össze kell hasonlítani a becsült összes bevetett számmal.

A 2022 februárja óta bevetett orosz felszerelések számát 15 857 gyalogsági harcjárműre és 1 391 repülőgépre becsülik.Becsült veszteségeik 2022 decemberének végéig az Oryx szerint 794 gyalogsági harcjármű, 71 repülőgép és 91 tüzérségi eszköz.

Ukrán becslések szerint 3309 gyalogsági harcjármű és 128 repülőgép áll rendelkezésre.Becsült veszteségük 2022. december végén 418 gyalogsági harcjármű, 55 repülőgép és 92 tüzérségi eszköz.

A főbb modern védelmi berendezések, mint például az F-35 Lightning gyors sugárhajtású repülőgépek és a Queen Elizabeth osztályú repülőgép-hordozók, egyre kifinomultabbak és drágábbak. Így már nem lehet gyorsan pótolni. Ennek a hardvernek a puszta ára pedig azt jelenti, hogy gyakorlatilag lehetetlen tartalékban tartani a csereeszközöket a vesztesség esetre.

Az F-35 Lighting megrendelésekor, az első szállítások 2012-ben várhatók, az Egyesült Királyság eredetileg összesen 138 repülőgép vásárlását tűzte ki célul.Ám ennek a végösszegnek az ütemezése késik, és most ezt a számot csökkentették a megfizethetőségi problémák miatt.

Az első, 48 repülőgépből álló tételt 2025-ig, 2033-ig további 27-et kell leszállítani. Ebben a szállítási ütemtervben, amely 2025 és 2033 között évente négynél kevesebb repülőgépet szállítanak, a gyártóval nagyrészt a gyártási és költségtényezők tekintetében állapodtak meg. Az ilyen számok szinte lehetetlenné teszik a tartalék haderő létrehozását.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Január 17-én az Emberi Jogok Európai Bírósága az emberi jogok értelmezésében puccsot ért el, és kimondta, hogy az Európa Tanács államai kötelesek „jogilag elismerni és védeni az azonos neműek egyesüléseit”. A strasbourgi bíróság bírái, hogy megnehezítsék a nyilvánvalóan hibás ítélet bírálatát, ezeket a forradalmi téziseket foglalták bele az Oroszország elleni ítéletükbe.

Természetesen a bírák tudták, hogy Oroszországot kizárták az Európa Tanácsból, mert háborút indított Ukrajna ellen, és figyelmen kívül hagyják a döntést. Ehelyett az ítélet az Európa Tanács többi 46 államára nézve kötelező lesz, amelyek nem is szólalhattak fel az eljárásban, mivel nem voltak annak részesei.

A Fedotova és mások kontra Oroszország ügyben három azonos nemű párról van szó, akik jogot követeltek arra, hogy kapcsolatukat Oroszországban hivatalossá tegyék. Amikor követeléseiket elutasították, az LMBT-aktivisták panaszt tettek az Emberi Jogok Európai Bíróságánál, amely 2021-ben megállapította, hogy az, hogy nem tudják hivatalossá tenni kapcsolataikat, sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikkét. A 8. cikk egyáltalán nem foglalkozik az azonos neműek házasságának intézményesítése kérdésével, hanem csak annyit mond ki, hogy „mindenkinek joga van magán- és családi életének, lakásának és levelezésének tiszteletben tartásához”. Ugyanakkor a 12. cikk „a férfiak és nők házassághoz való jogáról” beszél, kifejezve azt a magától értetődő igazságot, hogy a házasság egy férfi és egy nő egyesülése.

Most az ítéletet a Bíróság által kimondható legszélesebb körű testület, az EJEB nagykamarája is megerősítette. Elutasította az azonos neműek házasságának hivatalossá tételét elrendelő határozat ellen felhozott érveket. Az ítélet azt mutatja, hogy az azonos neműek házasságának hivatalossá tétele nem ellentétes a család hagyományos értelmezésével. A Bíróság bírái továbbá kijelentették, hogy az állam polgárainak akarata nem állhat az azonos neműek házasságának intézményesítése útjába.

A Bíróság nagytanácsa korábban még soha nem döntött ebben a kérdésben. Ez az ítélet úttörő jelentőségű, mivel megerősíti az EJEB joggyakorlatának ideológiai irányvonalát, amelyet korábban csak az Olaszország vagy Ausztria elleni ügyekben jeleztek.

Ugyanakkor ez egy újabb példája az Egyezmény rendelkezéseinek „evolúciós” értelmezésének, amelyet egyre inkább az Egyezmény tartalmától elszigetelten értelmeznek, és amelyet a bírák „progresszív” nézetei váltanak fel.

A strasbourgi bíróság által alkalmazott értelmezés lehetővé teszi, hogy a magánélethez való jogról szóló egyezmény 8. cikkéből szinte bármilyen tartalom levezethető legyen. A határt most már csak a bíróság bíráinak képzelete szabja meg.

Ha ezt a tendenciát az államok reakciója nem állítja meg, akkor várható, hogy a közeljövőben az EJEB új „emberi jogokat” fog „kitalálni”, amelyek nem az Egyezményhez, hanem a Bíróság bírái által képviselt világképhez kapcsolódnak majd. Ha nem reagálnak erre a határozatra, az államok kénytelenek lesznek regisztrálni és privilegizálni az azonos neműek közötti kapcsolatokat. Ez szélesre tárja az utat a legális homoadoption követelése előtt is.

Amint arra Krzysztof Wojtyczek lengyel bíró, professzor úr, aki 10 éve ítélkezik Strasbourgban, és aki az ügyben különvéleményt nyújtott be, helyesen mutatott rá, az EJEB bírái által elfogadott értelmezés olyan új kötelezettségeket teremt, amelyekkel a szuverén államok soha nem értettek egyet. Az, hogy a Bíróság, amely csak az Egyezmény értelmezésére hivatott, ilyen kötelezettségeket állapít meg, a demokratikus eljárások elfogadhatatlan megkerülését jelenti.

A strasbourgi bíróság bírái a magánélethez való jogból eddig többek között levezették egy fogvatartottnak azt a jogát, hogy gyilkosság elkövetéséért kiszabott életfogytiglani börtönbüntetése alatt gyermeket nemzzen, valamint egy fogvatartottnak azt a jogát, hogy büntetése letöltése alatt szabadon használjon pornográfiát.

Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikkéből az EJEB bírái azt is levezették, hogy egy olyan párnak, aki külföldön vásárolt gyermeket egy béranyától, joga van ahhoz, hogy szülői jogait elismerjék a saját államában, még akkor is, ha annak törvényei tiltják a béranyaságot. Így a Bíróság, amely formálisan lehetővé teszi az emberi jogokat sértő béranyaság tilalmát, elrendelte annak hatásainak elismerését.

Sok szó esik az EJEB bíráinak ideológiai motivációiról az Európai Jogi és Igazságügyi Központ jelentésében, amelynek szerzője, Dr. Grégor Puppinck, az Ordo Iuris által létrehozott Collegium Intermarium professzora.

A jelentésből kiderül, hogy a strasbourgi bíróságot a Soros György által finanszírozott nem kormányzati szervezetek hálózata veszi körül, amelynek Nyílt Társadalom nevű szervezete olyan radikális követeléseket támogat, mint az „igény szerinti” abortusz, az azonos neműek házasságának hivatalossá tétele és az otthonról való örökbefogadás.

Dr. Puppinck jelentésében rámutat, hogy a 2009 és 2019 között az EJEB-ben helyet foglaló 100 bíró közül 22 korábban a Nyílt Társadalomhoz kötődő civil szervezetekkel dolgozott. Érdekes módon összesen közel 90 olyan ügyben döntöttek, amelyekben ezek a szervezetek érintettek.

Nem szabad elfelejteni, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága az Európa Tanács, egy 46 tagállamot tömörítő nemzetközi szervezet szerve. Néhányuk határozott ellenállása jelentős hatással lehet a Bíróság további ítélkezési gyakorlatára.

Már dolgozunk az ítélet részletes elemzésén, amelyben be fogjuk mutatni, hogy a Bíróság döntésének nincs kellően erős jogi alapja. Az EJEB az egyezmény „evolúciós” értelmezésének alkalmazása további, egymástól független ideológiai „emberi jogok” létrehozásához fog vezetni, amelyek irányát ma még lehetetlen megjósolni.

Ezzel egyidejűleg memorandumot készítünk elő, amelyben jelezni fogjuk, hogy milyen jogi lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy kötelező érvényűen kifejezzük a strasbourgi bíróság ideológiai ítélete elleni tiltakozásunkat. Fel fogjuk szólítani régiónk kormányait, hogy fogadjanak el értelmező nyilatkozatokat az EJEB ítéletéhez, amellyel megakadályozzuk, hogy a radikálisok az azonos neműek kapcsolatainak intézményesítését erőltessék.

Az emberi méltóság, az élet, a család és a szabadság védelméért folytatott küzdelem folytatódik

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A megfigyelések szélesebb hálózata és néhány ihletett statisztikai elemzés eredményeként nyilvánvalóvá vált, hogy a halállomány csökkenése egy, a Csendes-óceánra kiterjedő jelenség része, beleértve az óceánban és a légkörben bekövetkezett változásokat.Ez volt az ENSO, az El Niño Southern Oscillation.

Az elemzés részeként világossá vált, hogy az El Niño események során  keleten a Csendes-óceán jellemzően melegebb, nyugaton hidegebb volt a szokásosnál, és gyengébbek voltak a keletről nyugatra fújó passzátszelek.Az is világossá vált, hogy máskor is erősebb volt a szél, és keleten hidegebb, nyugaton pedig melegebb volt.Ezeket az időszakokat La Niñának – a lánynak – nevezték el, rábólintva az El Niño-val ellentétes jellemzőikre.

Az El Niño vagy a La Niña állapota általában körülbelül kilenc hónapig tart, júniustól kezdve, decemberben csúcsosodik ki, majd áprilisra eloszlik.Történelmileg a La Niña események kisebbek és kevésbé figyeltek fel rá. A szardellafogások változása nem olyan figyelemre méltó, ezért a perui halászok számára soha nem volt jelentős. Azonban számos okból kifolyólag a La Niña egyre figyelemreméltóbb jelenség.

A La Niña események idején a globális hőmérséklet általában hidegebb, és ez megmagyarázhatja a globális hőmérséklet egyébként kérlelhetetlen emelkedésének néhány csökkenését. A tavalyi, 2022-es év volt a harmadik egymást követő La Niña év, ami rendkívül szokatlan, és csak háromszor fordult elő a megbízható feljegyzések 1950-es évekbeli kezdete óta. A trópusi Csendes-óceánon kívül a La Niña hatásai ugyanolyan markánsak és pusztítóak lehetnek, mint az El Niñáé, amely valószínűleg 2023 végén tér vissza.

Hogyan hatnak a trópusi Csendes-óceán változásai a világ többi részére?

Az éghajlatkutatók évek óta tisztában vannak azzal, hogy az egyik helyen a légkörben bekövetkezett változások hogyan kapcsolhatók össze a másikkal.Ezeket a kapcsolatokat „tele-kapcsolatoknak” nevezik.Talán az első távkapcsolati példát az 1920-as években írta le Gilbert Walker fizikus, aki észrevette, hogy az Ausztrália északi partján fekvő Darwinban és a 8000 km-re a Csendes-óceán közepén fekvő Tahitiban a légköri nyomás változásai kapcsolatban állnak egymással. Ezt ő a déli oszcillációnak nevezete.Ez a megfigyelés vezetett végül az El Niño/La Niña jelenség leírásához.

A távkapcsolati mintákat mára a földkerekség minden régiójában észlelték. Észak-Európában a legismertebb az észak-atlanti oszcilláció, amely összefüggést ír le a légnyomás között egy bizonyos Izland feletti területen és az Atlanti-óceán középső részén, az Azori-szigetek közelében. A változások ezután összefüggésbe hozhatók az időjárás változásaival Észak-Európában és az Egyesült Királyságban.

Ezek a távkapcsolati minták azért léteznek, mert a globális légkör úgy viselkedik, mint egy dob. Ha egy helyen megütnek egy dobot, az egész felület vibrál, és a dob hangja attól függ, hogy mennyire feszes a dob bőre.

Ebben a hasonlatban a trópusi atmoszférában a hevítés a dob szerepét tölti be, és a felszínen szétterülő hullámokat Rossby-hullámoknak nevezik.Azt a „nótát”, amit ezek a hullámok játszanak, a légkör szerkezete határozza meg, de nem a bőrfeszülés, hanem a szél és a Föld forgása határozza meg a légkör magasságát.

A trópusi Csendes-óceán és La Niña legerősebb telekapcsolata a Csendes-óceán medencéjében található.Például a La Niña események általában csapadékosabb teleket jelentenek az Egyesült Államok csendes-óceáni részén.

A Rossby-hullámok azonban elérhetik Észak-Amerikát és az Atlanti-óceán északi részét, ahol elkezdheti befolyásolni az időjárást a magas tengerszint feletti sugáráramlás megszabályozásával, ami viszont hatással lehet a viharokra, amelyek az Egyesült Királyság télének nagy részéért felelősek.

Mivel a Rossby-hullámok viselkedése a légkörben lévő szelektől függ, a La Niña hatása az Atlanti-óceán északi részére nem minden évszakban egyforma.Tél végén a La Niña felől érkező Rossby-hullámok felerősödnek, és az Atlanti-óceán sugárfolyamát az Északi-sark felé tolják el, ami újabb viharokat okoz az Egyesült Királyságban, és ezzel együtt a csapadék mennyisége is megnő.

A tél elején nehezebb közvetlenül összekapcsolni a kettőt, mivel ebben az évszakban a Rossby-hullámok kölcsönhatásba lépnek a trópusi Atlanti-óceán éghajlati állapota által jobban érintett szelekkel.

Bizonytalan jövő

Nehéz megállapítani, hogy az éghajlatváltozás mit fog jelenteni El Niños és La Niñas számára.A tengerfelszín átlagos hőmérséklete a Csendes-óceánon növekedni fog, de ez kevésbé fontos ezen időjárási minták kialakulásához, mint a Csendes-óceán nyugati és keleti részének felszíni hőmérsékletének különbsége, amelyre vonatkozóan sokkal kisebb a bizonyosság (részben azért, mert a felszíni hőmérséklet. A Csendes-óceán keleti részét mindig erősen befolyásolja a mélyebb, hidegebb vizek feláramlása).

Az éghajlatot modellező számítógépes programok azt sugallják, hogy a Csendes-óceán kelet-nyugati irányú hőmérséklet különbsége a jövőben csökkenni fog, előnyben részesítve az EL Niñot, amely Ausztráliában több aszályt és más súlyos időjárási állapotot jelent a Csendes-óceánon és azon túl.Az elmúlt két évtized megnövekedett hőmérséklet-különbségei és elhúzódó La Niña eseményei azonban mást sugallnak.A legutóbbi hároméves La Niña ezért nagyon érdekes, bár még túl korai lenne határozott következtetéseket levonni.

Ugyanilyen bizonytalanok a távkapcsolatok változásai is. Ezért a távkapcsolatok bizonytalan változásai a La Niña és El Niño bizonytalan változásai mellett bizonytalan jövőképet eredményeznek.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

https://www.theoccidentalobserver.net/2023/02/22/russia-has-no-strategy-for-winning-this-war/

Amint arra újra és újra és most megint rámutatok, Putyin idióta – valójában esztelen – háborús módja lerombolta az orosz hadsereg hitelességét.Meggyőződésem, hogy az értelmetlen „korlátozott hadművelet”-ből vagy orosz kapituláció, vagy atomháború lesz.Azzal, hogy a provokáció után továbbra is provokációt bátorít, Putyin egy sarokba szorítja saját magát, ahol egyetlen lehetősége a megadás vagy az atomháború lesz. Elképesztő, hogy a Kreml nem veszi észre a veszélyt a gyengeség és határozatlanság képében, amelyet a Kreml és a nyugati propaganda teremtett.

Ha, hamarosan nem jelentenek be orosz-kínai kölcsönös védelmi szerződést, és Putyin nem alkalmaz elegendő erőt az ukrajnai konfliktus gyors lezárására, hacsak Oroszország nem adja meg magát, az atomháború egészen biztos bekövetkezik.

Victoria Nuland jelenleg jobban irányítja az ukrajnai konfliktust, mint Putyin. Oroszország elnökét nagymértékben beárnyékolja az USA neokonzervatív helyettes államtitkára (Nuland). Már teljesen meghiúsította Putyin „korlátozott katonai műveletét”, és sokkal szélesebb körű háborúvá változtatta. Sikerült elhárítania a Biden által meghirdetett háború kiterjesztésének minden akadályát. Tekintettel arra, hogy a Kreml csak beszél, de nincs cselekvés, a kérdés, mennyi idő múlva támadják meg az amerikai/NATO csapatok a Krímet?

Úgy tűnik, Putyint olyan háborúba vonták be, amit nem akar megvívni.

A Rand Corporation, a katonai/biztonsági komplexum agytrösztje, tagjainak megjegyzései megerősítik jelentésemet, miszerint Putyin „háború nélküli háborúja” lerombolta az orosz hadsereg hitelességét. Az orosz nacionalisták politikailag annyira gyengék, hogy a nyugat-atlantista integrációs harcok megakadályozhatják az orosz győzelmet? https://www.rand.org/blog/2023/02/one-year-after-russias-invasion-of-ukraine.html

Az, hogy Putyin nem alkalmazta a szükséges erőt Ukrajna legyőzésére, megnövelte az amerikai döntéshozók bizalmát, és újabb orosz provokációkhoz vezetnek.Valójában a neokonzervatívok elutasították Putyint, mint alkalmas ellenfelet. Azonban ebben a következtetésben veszély rejlik.

Kína is hasonló helyzettel néz szembe.Kína nem indul háborúba, mert 100 amerikai katonát küldenek Tajvanra.Amikor megérkezik a következő 1000, ez sem elég a harchoz. A kínai reakció kudarca – a dühös szavakon kívül – több amerikai beavatkozást fog ösztönözni mindaddig, amíg az atomfegyvereket be nem vetik Tajvanon.

A neokonzervatívok  magabiztosak, mert úgy tűnik, hogy sem az orosz, sem a kínai kormány nem képes elismerni a valóságot. Intellektuális felfogásuk kudarca beskatulyázza őket, és nukleáris háborúhoz vezet.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A kijevi rezsim összegyűjti a férfiakat, hogy erőszakkal besorozzák őket a frontvonalra. Egyetlen állam sem tenné ezt, hacsak nincs súlyos emberhiány.

De valójában ugyanezt csinálták a nyáron. Emlékszel, a strandokra jártak, és ott fogták el az embereket? Ez azt jelenti, hogy szó szerint mindenki meghalt, aki előttük szolgált? Hát nem. Ez nem logikusan következtetés.

És ha az ukrán hadsereget megszűnt, akkor az orosz hadsereg miért küzd továbbra is a győzelemért?

Emberek használjuk az eszünket!

Tudjuk, hogy a gyilkosságok egyik oldalon sem számítanak.De láthatjuk, hogy a frontvonal még mindig patthelyzet, nem?Tehát, ha az egyik fél 600.000 katonát veszített az elmúlt évben, miért van az, hogy ellenfelei akkor nem tudnak jelentős nyereséget elérni?

Próbálj meg logikusan gondolkodni! Saker nemrég bejelentette, hogy összecsomagol, így a továbbiakban a saját agyára kell hagyatkoznia!

Egy dolgot nem tagadok, hogy az áldozatok száma szinte biztosan drámaian megnőtt legutóbbi beszélgetésünk óta.

Wagner ma elküldte a negyedik teherautó-konvojt a Soledar-csatában harcoló ukrán katonák holttesteivel, a teherautót egy elfogott ukrán katona vezeti

Volt néhány költséges ütközet, amely mindkét oldalon jelentős áldozattal járt.Ez a szó szoros értelmében a lehető legrosszabb stratégia, amelyet reméltem, szemben azzal, hogy Oroszország elkerüli a lassú városi és lövészárok-koptató háború vívását.

És komolyan hiszi valaki azt, hogy Wagner úgy foglalta el Soledart, hogy nem fizetett érte? Miközben tucatnyi Soledar, azaz lepusztult poszt-szovjet rozsdaváros van még Donbászban.

Hogyan vezet ez jó eredményhez a továbbiakban?Még ha minden orosz után 10 ukránt ölsz meg, 1 millió ukrán férfi megölése 100 ezer orosz életbe kerülne.Ukrajna ezen felül még egy milliót mozgósíthat, ha erre kényszerül.Szóval, 2 millió halott 200 ezerért megéri?

Akkor mi maradna Ukrajnából?

És ott vannak akik azt mondják, hogy egyszerűen nincs más módja a háborúnak.Számítanak a tudatlanságunkra, mert ez egyszerűen nem igaz.Azok az emberek, akik ilyen hülyeségeket mondanak, nem értik a manőver-hadviselés, a bekerítés vagy a helyi erőfölény fogalmát – vagy legalábbis úgy tesznek, mintha nem értenék.

Röviden, kellene lenni egy orosz tervnek amiben az elsöprő számokkal előnyt szerezzenek, és ezzel legyőzzék Ukrajna hadseregét.A numerikus fölény lehetővé teszi, hogy egy ellenséget megszorítson, bekerítsen, legyőzzön, áttörjön, felülmúljon és kövessen.Ehelyett Oroszország lemondott az ilyen előnyök felhasználásáról, hogy frontálisan harcolhasson az ellenséggel, és azok feltételei szerint.Ez ahhoz hasonlítható, amikor az ember csípőjénél kard van, de úgy dönt, hogy eldobja és bokszolni kezd az ellenfelével.Ukrajna ismét megvédte a megerősített állásokat.Ezzel még Wagner ellen is elegendő esélyt adtak a harcra annak ellenére, hogy a profibb erők felülmúlták őket.A másik oldal, amely azt állítja, hogy Wagner az emberi hullám taktikája révén nyert, szintén téved.

Íme néhány alternatív ok, amiért Ukrajna jelenleg több férfit mozgósít:

• Több férfi = több siker a csatatéren
• Ukrajna valójában soha nem hagyta abba a mozgósítást
• Egyszerűen időbe telt az újoncok betanítása és felfegyverzése
• Ukrajna több fegyvert és pénzt kapott a mozgósítás folytatásához
• Arra törekszenek, hogy visszaállítsák azt a számszerű előnyt Oroszországgal szemben, amelyet a háború nagy részében élveztek.

Az a vicces, hogy mindenkinek, akit Kijevből vagy Lvovból ismerek, sikerült elkerülnie a mozgósítást.Szó szerint minden fiatal vagy középkorú férfi, akit én vagy a családom ismer, nincs a fronton.Nem vagyunk oligarchák, ne feledd, és ők sem.Úgy jellemezném őket, hogy középosztálybeliek.És mivel mindegyiküknek van némi pénze, csak kifizetik a mentesítést.Az igazat megvallva, egy idősebb férfi önként jelentkezett a frontra, de váláson ment keresztül, és valószínűleg öngyilkos akart lenni.

Úgy tűnik, az ágyútöltelékként toborzott emberek között aránytalanul a szegényebb falvakból és városokból származnak olyan helyekről, amelyekről még csak nem is hallottam, vagy olyan helyekről, ahonnan korábban nem toboroztak ilyen nagy mennyiségben.Mint Odessza.

A háború elején a kenőpénz mértéke meglehetősen észszerű volt.Fogalmam sincs, mennyibe kerül most.Feltételezem, hogy biztos több.De ha egyszer lekerülsz a listáról, egy ideig lent is maradsz.Különben minek vesződni a kenőpénz kifizetésével?Valóban elég szegénynek kell lennie ahhoz, hogy ne tudjon megvesztegetni a szolgálatból való kilépést.

A lényeg az, hogy ennek a háborúnak még koránt sincs vége.

Ukrajna nem fogy ki a férfiakból.A háború nem ér véget, mert a katonai rendőrség szeret embereket elrabolni és szolgálatba kényszeríteni.És ha azt akarja, hogy a háború véget érjen, feltételeznie kell, hogy Kijev és a Nyugat továbbra is harcolni fog, így felvetődik a kérdés, mit tehet Oroszország a háború befejezése érdekében?

Egy lehetőség: adja meg magát és adja át Putyint, az országot pedig feldarabolják és megszállják.

A másik lehetőség: nyerd meg végérvényesen a háborút.

De a nagyobb probléma az, hogy Oroszországnak nincs stratégiai terve, és a szétesett katonai parancsnokság csak arra törekszik, hogy elfoglaltnak látszódjon.

Ha nem értesz egyet az értékelésemmel, akkor magyarázd el nekem a stratégiájukat.Mi a győzelmi forgatókönyve Oroszország számára?

Hány ukrán katonát kell még megölni?

Ha úgy gondolod, hogy a kijevi kormány elég érzéketlen ahhoz, hogy szó szerint mindenkit a halálba küldjön, akkor a válasz valójában az, hogy „mindenki”. Ennek ellenére a történelemben még soha nem vívtak ilyen háborút.Szó szerint egyetlen katonaság sem arra alapozta stratégiáját, hogy megsemmisítse ellenségei teljes férfipopulációját.

Mennyire kell retardáltnak lenni ahhoz, hogy azt gondolja bárki, hogy Oroszország ténylegesen tervezett stratégiája, valószínűleg sikeres lesz?

Nézd: Oroszország viszonylag épen akarta hagyni Ukrajnát.Egy pofont akartak adni a NATO-nak, hogy meghátráljanak.Mindennek gyorsan vége  legyen.

Ebből semmi nem jött be.

És most minden egyes nap kibontakozik a szó szerinti rémálom forgatókönyve, hogy ez a háború nem zárul le hatékonyan.Oroszország kinyír néhány nyugatról érkezett zsoldost, igaz, de többnyire csak szegény ukrán hadköteleseket ölnek meg.És közben elveszítik saját katonáinak egy részét.

Az emberek most arról beszélnek, hogy ukrán vezető tisztviselők kongatják a vészharangot az újbóli orosz offenzíva miatt. Igen, van okunk azt hinni, hogy ilyesmi valóban bekövetkezik. Az ukrán tisztviselők azonban a háború kezdete óta a végzetet és a riadalmat terjesztik, hogy több fegyvert és támogatást kapjanak a Nyugattól.  Más az, amit az ukránok külföldre exportálnak, és mit mondanak a saját népüknek. Itthon arról beszélnek, hogy nyárra visszaveszik a Krímet. De hallod a bánatos segítségért és segélyért könyörgő kéréseiket, és feltételezed, hogy mindjárt bedobják a törülközőt.

Hacsak valami drámai módon nem változik meg, ez a háború továbbra is hasonló lesz.

Szeretném, ha bebizonyosodna, hogy tévedek.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

E folyamatok hátterében a közös agyi tevékenység közös mintázata áll, azokban a régiókban, amelyek együtt alkotják az „alapértelmezett módú hálózatot”, amelyet Marcus Raichle neurológus fedezett fel és nevezett el a 2000-es évek elején.Amikor álmodozunk, magunkra vagy másokra gondolunk, emlékeket idézünk fel, vagy elképzeljük a jövőbeli eseményeket.

Az alapértelmezett módú hálózat akkor lép működésbe, amikor úgy tűnik, hogy az emberek „semmit” csinálnak (innen ered az „alapértelmezett”). Ez általában akkor történik, amikor ellazult állapotban vagyunk, és nem egy feladatra vagy célra koncentrálunk – gondolkozzunk, repülőn ülve, kibámulva az ablakon.

Az alapértelmezett módú hálózat bekapcsolásakor az agy más hálózatra leszabályozódik, vagy kevésbé aktív, például a végrehajtó vezérlőhálózat és más agyi régiók, amelyek részt vesznek a figyelemben, a munkamemóriában és a döntéshozatalban.Ez az, ami lehetővé teszi az agy vándorlását.

Miért bizonyos emlékek, más helyett?

Egyes emlékek nagyobb valószínűséggel spontán felidézésre kerülnek, például azok, amelyek frissebbek, erősen érzelmesek, nagyon részletesek, gyakran ismétlődnek vagy identitásunk központi elemei.És jó okkal lekötik a figyelmünket. Az ilyen típusú emlékek valószínűleg kulcsfontosságúak voltak az akkori fizikai és társadalmi környezetünkhöz való kapcsolódásban, és így hozzájárultak túlélésünkhöz.

Úgy gondolják, hogy az agy rekonstruktív, asszociatív módon tárolja az emlékeket, elosztottan tárolja a memória részleteit, és visszakereséskor összehozza őket – nem pedig szigorúan reproduktív módon, a teljes események kronológiai sorrendben tárolt video-visszajátszásával.

Ez azt jelenti, hogy az emlékek különböző érzékszervi, érzelmi és kontextuális részleteken keresztül kapcsolódnak egymáshoz. Tehát ezen információ-bitek mindegyike jelzésként szolgálhat egy másik memória elindításához. Például amikor egy szaggal, hanggal vagy képpel találkozunk – még akkor is, ha néha tudatosan nem tudjuk, mi volt a kiváltó ok.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az Egyesült Államok a szuverenitás első számú megsértője és más országok belügyeibe való beavatkozója. A jelentések szerint a második világháború vége óta az Egyesült Államok több mint 50 külföldi kormányt próbált felforgatni, legalább 30 országban durván beavatkozott a választásokba, és több mint 50 külföldi vezető ellen kísérelt meg merényletet.

Az Egyesült Államok az antagonizmus és a blokk-konfrontáció első számú forrása is. Az Egyesült Államok vezette NATO felelős az Afganisztán, Irak és Szíria elleni háborúkért, amelyekben több mint 900 000 ember halt meg és 37 millió ember vált menekültté  Az eurázsiai kontinenst is kevésbé stabil hellyé tette. Az Egyesült Államok által kezdeményezett Quad és AUKUS ázsiai és csendes-óceáni biztonságra és stabilitásra gyakorolt hatása szintén figyelmet igényel.

És ezek után az atlantista narratíva szerint Putyin háborús bűnös.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A huszadik század hátralévő részében az Egyesült Államok elkerülte más járványok pusztításait. Az 1957–58-as ázsiai influenza, az 1968-as hongkongi influenza és az 1977-es orosz influenza viszonylag sértetlenül hagyta el az országot. Amikor 1981-ben jelentették az első amerikai HIV/AIDS-esetet, a betegséget sokan kegyetlenül csak „meleg-pestisnek” minősítették, pedig az Egyesült Államokban mintegy 675 000 különböző identitású embert ölt meg. Az amerikaiak biztonságban érezték magukat a 2002–2004-es SARS-járvány, a 2009-es sertésinfluenza és a 2012-es MERS-járvány miatt, és nagyrészt elkerülték azokat.

A COVID-19 az egész világot kizökkentette önelégültségéből. Aligha állíthatja valaki, hogy az élete nem szakadt meg valamilyen módon, mivel a járvány elnyomta a kórházakat, bezárta az iskolákat és a városokat, lezárta a határokat, leállította a gazdaságot, és természetesen oly sok embert ölt meg – az Egyesült Államokban eddig kétszer annyi, mint a Nagy Influenza. 2022 szeptemberéig az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 6,5 millió halálesetet regisztrált a COVID-19 miatt, de a valós áldozatok száma ennek a számnak a kétszerese vagy háromszorosa lehet. Perverz módon azonban a világjárvány mértéke a beletörődés és a vágyálom érzését váltotta ki. A világjárvány időzítése, amely majdnem pontosan 100 évvel az 1918-as világjárvány után történt, egy „100 éves árvízhez” vezetett. Ez az aktuáriusi kifejezés egy százalékos katasztrófa esélyét sugallja egy adott évben, de gyakran helytelenül azt gondolják, hogy egy ilyen esemény túlélése 100 év biztonságot jelent. A COVID-19 által okozott halálesetek és zavarok után az emberek természetesen azt akarják hinni, hogy ez a járvány egy évszázadban egyszer előforduló esemény volt.

Sajnos az igazi anomália nem ez a járvány volt, hanem az előző 100 év viszonylagos nyugalma. Mindeközben a járványok kockázata folyamatosan nőtt. Ennek számos oka lehet, beleértve a népesség növekedését, az urbanizációt, a nagyobb húsfogyasztást és a vadon élő állatok növekvő közelségét. Ezek a tényezők együttesen növelik az állati vírusok emberre való átterjedésének kockázatát. Amint az új vírusok megfertőzik az embereket, más tényezők valószínűbbé teszik, hogy gyorsan továbbterjednek eredetükön túlmenően. A távolsági utazások térnyerésével a kórokozó már órák alatt képes áthaladni a Földön, és a tömeges összejövetelek számának növekedése – az olimpiától a németországi Oktoberfesten át a szaúd-arábiai haddzs zarándoklatig – megnöveli annak esélyét, hogy a világon elterjedjen, mert egyszerre nagyszámú embert megfertőzhet. Száz évvel ezelőtt egy gazda, aki madárinfluenzát kapott, miközben levágta csirkéit, valószínűleg vidéki életet élt, és így valószínűleg csak a családját vagy a faluját fertőzte meg. Manapság ez a gazda egy nagyvároshoz közeli ipari vágóhídon dolgozhat, könnyen felszállhat egy repülőgépre, és átjuthat a fél világon, mielőtt bármilyen tünetet érezne.

Mind az állatok, mind az emberek populációjának növekedése, az iparosodás, az urbanizáció és a modernizáció megnövelte annak a kockázatát, hogy a betegségek átugorják az embereket és elterjednek. A modern fejlesztések azonban új eszközöket is adtak a világnak a fertőzések megelőzésére, nyomon követésére és megfékezésére, lehetővé téve számunkra, hogy megakadályozzuk, hogy a tovagyűrűző hatás globális káoszba forduljon.

Más szavakkal, a tovagyűrűzés és a járványok elkerülhetetlenek, de a járványok nem. Az emberiség legnagyobb feladata tehát most az, hogy mindent megtegyen az előbbi és az utóbbi közötti kapcsolat megszakítása érdekében. Ez egy olyan feladat, amelyet a modern tudomány minden eddiginél könnyebbé tesz, ugyanakkor olyan kulcsfontosságú elemeket is igényel, amelyek a COVID-19 korában nagyon hiányoznak: a sebesség, az együttműködés és a bizalom. E hiányok leküzdése nélkül a lánc nem szakad meg.

Nehéz megmondani, hány vírus kering az állatok között, de ez a szám megdöbbentő – egy becslés szerint több mint 300 000 állati vírus létezik, amelyeket a tudósok még nem azonosítottak. Nagyjából minden percben, valahol a Földön, egy állati vírus átterjed az emberre, ezt az eseményt „zoonózis-ugrásnak” nevezik. Talán egy vidéki Amerika gazda, aki elkap egy új típusú sertésinfluenzát a sertéstelepéről. Talán egy bozót hús-vadász a Kongói Demokratikus Köztársaságban, aki egy csimpánz kezelése közben szerzi be a majomhimlő változatát. Vagy lehet, hogy egy vásárló egy kínai város vadon élő állatok piacán válogat, és felkap egy új koronavírust.

A legtöbb esetben a történet azzal ér véget, hogy a tovagyűrűzést fogadó végén lévő személy soha nem fertőz meg mást, gyakran azért, mert a vírus kezdetben vérrel terjedt, és soha nem mutálódott könnyen terjedő légúti betegséggé. Más esetekben a tovagyűrűzés (spillover) kis betegségcsoportokhoz vezet, amelyek gyorsan elhalnak. Vegyük figyelembe, hogy 2021 nyarán, miközben a világ a COVID-19-re összpontosított, a WHO több mint 5000 új járványkitörésről kapott riasztást a világon, amelyek közül csak kevés került a globális címlapokra. Néha azonban a világ szerencsétlenül jár, és egy új változat már az első néhány esetben levegőn keresztül terjed. Úgy tűnik, hogy a spillover aránya növekszik, bár hogy mennyivel az továbbra sem világos, mivel a látszólagos emelkedés egy része a gyorsabb, jobb észlelés eredménye lehet. Évente körülbelül egy-három új, járványt kiváltó vírusról számolnak be, amely állatokról emberre ugrik.

Mi okozza a spillover járványok felfutását? Egyszóval a modernitás. A világ népessége 1950-től napjainkig több mint háromszorosára nőtt, így egyre több ember (és háziasított állataik) kerül kapcsolatba a vadonnal. Ahogy az emberek elszaporodtak, számtalan hektár erdőt nyírtak ki nemcsak fakitermelés céljából, hanem azért is, hogy helyet adjanak új utaknak, városoknak, gyáraknak, bányáknak és mindenekelőtt élelmiszert termelő gazdaságoknak. A leginvazívabb faj az összes közül mi vagyunk. Az emberek a bolygó lakható földterületének felét mezőgazdaságra alakították. Az éghajlatváltozás súlyosbította ezeket a problémákat. Még több élőhely-vesztéssel jár, és a vadon élő állatokat melegebbről hűvösebbre taszította, ahol nagyobb valószínűséggel keverednek új állatokkal és több emberrel. Ez vízhiányhoz és terméskieséshez vezetett, ami az embereket sűrű megapoliszokba és migránstáborokba taszította, ahol a kórokozók könnyen terjednek. És meghosszabbította a szaporodási időszakokat, és kiterjesztette a betegségeket hordozó kullancsok, szúnyogok és legyek élőhelyét.

A modernitás egyéb aspektusai sem segítenek. A vadhús fogyasztása a gazdasági spektrum mindkét végén megemelkedett, a szegények olcsó fehérjeforrásként a vadon élő állatokhoz folyamodnak, a gazdagok pedig megkedvelték az egzotikumokat. Évente mintegy hatmillió tonna vadhúst takarítanak be csak a Kongó-folyó medencéjéből. Eközben virágzik az egzotikus háziállatok kereskedelme, egyre többen fogadnak örökbe olyan állatokat, amelyek valaha csak vadon éltek. A háztáji csirkék növekvő tendenciája a háziállatokat városi környezetbe hozza.

Több száz évvel ezelőtt a legtöbb nagy járványt, mint például a pestis és a kolera, baktériumok vagy olyan betegségek okozták, amelyek annyira ismertek, hogy az emberek természetes rendjének számítottak. A legtöbb járvány mostanra a vírusok továbbterjedésével kezdődik. Az 1918-as influenza egy amerikai sertéstelepen kezdődhetett. Az 1957–58-as ázsiai influenza és az 1968-as hongkongi influenza egyaránt madaraktól származott. A 2009-es sertésinfluenza a sertésekből jött át, amelyek keverőedényként működtek, amelyben sertés-, madár- és emberi influenza-törzsek rekombináltak. Valójában az antibiotikumok és a modern vakcinák megjelenése óta a legtöbb új fertőző betegség vírusos állatfertőzésként kezdődött, amely átterjedt az emberre is. A 2002–2004-es SARS-járványt okozó SARS-CoV-1 és a COVID-19 világjárvány mögött álló vírus, a SARS-CoV-2 valószínűleg denevérekről jött át, akárcsak az Ebola-vírus. A MERS tevéktől származott. A HIV eredete a csimpánzokra vezethető vissza. Lehet, hogy rágcsálótól jött át a himlő.

Annak ellenére, hogy a következő világjárvány legvalószínűbb oka a természetes spillover, elméletileg más módon is elkezdődhet: egy laboratóriumban. A Szovjetunió még egy 1972-es, biológiai fegyvereket tiltó szerződés után is egymilliárd dolláros erőfeszítést tett egy ilyen képesség fejlesztésére. Az egyik kísérlet a himlő és az ebola egyetlen vírusba való egyesítése volt. Ez a kísérlet kudarcot vallott, ahogy a többi lépfene és tularémia is. De sok szovjet munkást véletlenül megöltek a titkos laboratóriumokban, ahol ezeket a kísérleteket végezték.

Sokkal valószínűbb az ártatlan balesetek száma. A laboratóriumok gyakran majmok, patkányok és denevérek nagy gyűjteményének adnak otthont, amelyek mindegyike megfertőzheti a dolgozókat. A fertőző ágensek Petri-csészéken vagy más eszközökön keresztül is terjedhetnek. Úgy tűnik, így követelte himlő az utolsó áldozatát: 1978-ban, amikor a betegség a felszámolás küszöbén állt, Janet Parker, egy brit egyetem orvosfotósa himlőben halt meg, mivel valahogy megfertőződött a laboratóriumban, ahol dolgozott.

Heves vita dúl arról, hogy a SARS-CoV-2 megszökhetett-e egy laborból. Szinte mindenki egyetért abban, hogy a COVID-19 világjárvány korai epicentruma a kínai vuhani Huanan Seafood nagykereskedelmi piac volt, ahol élő vadállatok ezreit adták el. Vitatott, hogy a piac volt-e a világjárványt kiváltó eredeti tovagyűrűző hely, vagy csupán az első szuper-terjesztő esemény. Bár ott nem találtak SARS-CoV-2-vel fertőzött vadon élő állatokat, a kínai nyomozók kimutatták a belőle származó genetikai anyagot a piacon lévő felületekről gyűjtött mintákban – még mielőtt a területet gyorsan felsúrolták volna.

A „laboratóriumi szivárgás” elméletének legtöbb támogatója azt állítja, hogy a SARS-CoV-2 a wuhani virológiai intézetből származik, ahol a kutatók a feltételezések szerint „működésnövelési” kísérleteket végeztek denevérvírusokon – genetikailag megváltoztatva a vírusokat, hogy jobban átvihetőek legyenek. a tudósok arra irányuló erőfeszítéseinek részeként, hogy megértsék, hogyan terjednek, és hogyan lehet megelőzni vagy kezelni. Peking csak akkor erősítette meg ezt az elméletet, amikor 2020 elején lezárta a laboratóriumot a nemzetközi ellenőrzés elől. Arra azonban nincs bizonyíték, hogy a Wuhani Virológiai Intézet olyan vírusokat tartott volna, amelyek nagyon hasonlítanak a SARS-CoV-2-re, míg a vadon élő denevéreket olyan vírusok fertőzték meg, amelyek hasonlóak. Ezenkívül a Wuhani Virológiai Intézet több mint 16 km-re van a Huanan Seafood nagykereskedelmi piactól.

De egy másik laboratórium, a Wuhan Center for Disease Control and Prevention, mindössze 300 méterre található – néhány perc sétára. Úgy gondolják, hogy a laboratóriumnak volt egy aktív programja a vadon élő állatok, köztük a denevérek vírusainak begyűjtésére. Tekintettel arra, hogy a 2002–2004-es SARS-járvány valószínűleg szintén denevérektől származott, nem lenne szokatlan, ha ezekből az állatokból SARS-CoV-2-vel fertőzött példányokat gyűjtene. Ha egy laboratóriumi dolgozó elkapta a vírust, az rossz laborgyakorlatra utalhat, de nem bűnözői szándékra.

A világ talán soha nem tudja meg, hogyan kezdődött a COVID-19 világjárvány, és ahogy egyre hidegebb lesz a nyomvonal, úgy csökken az esélye annak, hogy meghatározzák az eredetét. Bátran kijelenthetjük, hogy nincs hiteles bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a SARS-CoV-2-t genetikailag módosították. Még ha egy őrült tudós akarta is létrehozni ezt a vírust, sok olyan tényező, amely annyira átvihetővé teszi, ismeretlen volt 2019-ben; az új változatok gyors megjelenése azt mutatja, hogy nincs szüksége emberi segítségre. Ezen túlmenően azonban a zsűri még mindig kint van. Egyrészt a vadon élő állatokkal folytatott élénk kereskedelem a piacon és a közeli fertőzéscsoportok összhangban vannak azzal az elmélettel, hogy a SARS-CoV-2 az ott eladott állatokból származik. Másrészt nem zárható ki annak a lehetősége, hogy a vírus a piachoz közeli laboratóriumban lévő denevérektől vagy a denevérgyűjtőktől szökött ki, vagy hogy a megfertőződött laboratóriumi dolgozók hozták a vírust a piacra. Fontos a COVID-19 forrásának feltárása. Végső soron azonban a rejtély megfejtése alacsonyabb prioritás, mint annak felismerése, hogy a laboratóriumban vagy a piacon történő továbbgyűrűzés egyaránt járható út a járványokhoz.

Az elmúlt 100 év számos nagy kitörése, járványa és új betegségek világjárványa közül csak a nagy influenza és a COVID-19 volt katasztrofális. Mi lesz a következő „nagy”? Az epidemiológusoknak jó elképzelésük van arról, hogy milyen betegségek szerepelnek a listán. Valószínűleg olyan vírusról van szó, amely az állatokkal való emberi érintkezés következtében természetes úton terjed, lappangási ideje rövid, és gyorsan terjed a légi úton, ami mindez robbanásszerű terjedéshez vezet. Két víruscsalád tűnik ki.

Az elsők a koronavírusok. Leginkább  levegő belélegzése révén terjednek, lappangási ideje rövid – esetenként két-három nap, és gyakran véletlenszerűen mutálódnak, és könnyen válnak változatokra és típusokra. A leghíresebb koronavírus természetesen a SARS-CoV-2, de a család többi tagjának halálozási aránya sokkal magasabb. A 2002–2004-es SARS-járvány hátterében álló SARS-CoV-1 törzs a fertőzöttek 10-60 százalékát ölte meg életkortól függően, és a MERS-CoV, a MERS mögött meghúzódó koronavírus halálozási aránya 35 százalék. A különbség az volt, hogy amit a SARS-CoV-2-ből hiányzott a határidő, azt az átvihetőségben pótolta. Bármilyen pusztító is volt a COVID-19, lehetett volna rosszabb is: egyszerűen a genomikus rulettkerék szerencsés pörgése volt, hogy a SARS-CoV-1 és a MERS-CoV soha nem fejlesztett ki olyan terjeszthető változatokat, mint a SARS-CoV-2. De lehet, hogy a szerencsés sorozat nem tart tovább.

Az első számú közellenség a magas patogenitású influenzavírusok közé tartozik. Ezeket a vírus felszínén található két fehérje, a hemagglutinin és a neuraminidáz csoportosítja, amelyek a variánsok nevét adják, például a H1N1 (amely az 1918-as influenzajárványt okozta) és a H2N2 (amely az 1957–58-as ázsiai influenzát okozta). A 18 hemagglutinin és 11 neuraminidáz fehérje ismert, a permutációk és kombinációk sokak, ami nagyszámú változathoz vezet. Ez az egyik oka annak, hogy olyan nehéz olyan szezonális influenza elleni vakcinákat előállítani, amelyek megfelelnek minden év adott H és N kombinációjának.

Érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt 100 évben csak ennek a két betegségcsoportnak – a koronavírusoknak és az influenzavírusoknak – sikerült ugrást tennie az állatokról az emberekre, és bebizonyította, hogy az átvihetőség  katasztrofális világjárványokká vált. Egyre több ember-állat víruscsere és néhány mutáció következtében az emberiséget egy új koronavírus vagy egy influenzavírus sújthatja, amely a H1N1-hez hasonlóan terjed, és úgy öl, mint a MERS. Egy ilyen járvány fajunk túlélése szempontjából is kihívást jelentene.

A nem kívántak listáján a következő helyen szerepelnek a vektorok által terjesztett betegségek. A fő gondot az arbovírusoknak nevezett vírusok kategóriájából származó fertőzések jelentik, amelyek ízeltlábúakról, főként rovarokról, például bolhákról, kullancsokról, és szúnyogokról terjednek az emberre. A kategória legjelentősebb vírusai közé tartozik a sárgaláz, a Nyugat-Nílus, a Zika, a chikungunya, a dengue-láz és a japán agyvelőgyulladás. Mindegyik elsősorban a szúnyogokon keresztül terjed, így ez a rovar a legveszélyesebb élő állat. Bár ezek a vírusok nem különösebben terjednek át egyik emberről a másikra alkalmi érintkezés útján, vérátömlesztéssel és szervátültetéssel, valamint szexuális érintkezés útján terjedhetnek.

Az orthopoxvírusok, egy olyan kategória, amelybe a himlő is beletartozik, egy másik járványveszély. Az orthopoxvírusok azért nem vezetik ma a listát, mert a csoport nagy gyilkosát, a himlőt okozó Variola majort 1980-ban, egy évtizedes kampányt követően kiirtottnak nyilvánították. Bár azóta nem fordult elő eset, egy 1979-es WHO-megállapodás értelmében a fertőző vírusokat két laboratóriumba korlátozzák: az atlantai Centers for Disease Control és a szibériai Vector Institute-ba, ami felveti egy laboratóriumi baleset vagy akár egy szándékos elengedés. De még a himlőt félretéve is érdemes aggódni más orthopoxvírusok miatt, mint például a rágcsálóhimlő, a lóhimlő, a tevehimlő és a majomhimlő. Talán ezek közül az egyik idővel mutálódik, és olyan halálos lesz, mint a himlő.

Ez az egyik oka annak, hogy a majomhimlő 2022-es kitörése annyira aggasztó volt. A betegség régóta endémiás afrikai rágcsálókban és főemlősökben, de csak 1970-ben azonosították az első emberi esetet, és az 1970-es évek hátralévő részében évente csak néhány esetet jelentettek. De aztán jött a himlő felszámolása, ami sajnálatos következményekkel járt a majomhimlő tekintetében. A himlőoltás kiváló védelmet nyújtott a majomhimlő ellen, és a himlő megszűnésével véget ért a világszerte kötelező himlőoltás. A következő évtizedekben, amikor egyre több 1980 után született ember maradt beoltatlanul a himlő ellen, a majomhimlő előfordulása megemelkedett, és az elmúlt években elérte az éves 3000  megbetegedést. Szinte mindegyik eset nem oltott embereknél fordult elő, és Afrikára korlátozódtak, kis csoportokban jelentek meg, és valószínűleg a rágcsálóktól a majmokon át az emberre való átterjedések okozták.

Ez a minta 2022 májusában megváltozott, amikor Európában kitört a járvány, amely emberről emberre terjedt, elsősorban a férfiakkal szexuális kapcsolatot tartó férfiak körében. A betegség most először jutott el több mint 90 országba. Szerencsére a majomhimlő két ismert családja közül a jelenlegi járvány a kevésbé virulens. Ezenkívül a már meglévő himlőoltások és az új majomhimlő vakcinák kiválóak, és néhányuk még akkor is működik, ha néhány nappal az expozíció után adják be. Noha a majomhimlős esetek száma csökken, továbbra is fennáll egy szörnyű, bár kicsi kockázat: a majomhimlős emberek „visszateríthetik” a betegséget az állatokra, különösen a nagyvárosok rágcsálóira. Ha a majomhimlő endémiássá válna a New York-i, São Paulo-i vagy Tokiói patkányokban vagy egerekben, elegendő idő áll rendelkezésre, ez a lassan mutáló vírus a himlő egy kisebb formájára hasonlíthat: a légúti úton terjed, és sok embert megöl.

A következő járvány inkább bakteriális, mint vírusos lehet. Valójában a történelem leghalálosabb világjárványát – a fekete halált – a bolhák által terjesztett Yersinia pestis baktérium okozta. Az 1346-ban kezdődött járvány Európa egyharmadát megölhette. Az antibiotikumok huszadik század közepén történt megjelenése óta a pestist és más járványos potenciállal rendelkező bakteriális betegségeket, például a kolerát és a tuberkulózist kordában tartják. De a baktériumok még mindig kint vannak. 2021-ben több mint 100 pestises esetet jelentettek az Egyesült Államokban, és mindig fennáll annak esélye, hogy újra felbukkannak.

Ez a kockázat nőtt, mivel a baktériumok rezisztenssé váltak a meglévő antibiotikumokkal szemben, és feltűnően kevés új antibiotikumot hoztak forgalomba. A vírusokhoz hasonlóan a baktériumok is reagálnak az immun-gazdaszervezetek által kifejtett evolúciós nyomásra; a természet olyan mutációkkal rendelkező baktériumokat választ ki, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy elkerüljék a meglévő védekezést. Az eredmény olyan nehezen kezelhető fertőzések, mint a multi-rezisztens tuberkulózis, a meticillinrezisztens Staphylococcus aureus (más néven MRSA) és a vancomycin-rezisztens Staphylococcus aureus (vagy VRSA). Még az is lehetséges, hogy a penicillin és más alapvető antibiotikumok elveszítik erejüket a nemi úton terjedő betegségek, például a szifilisz elleni védekezésben, és ezzel visszahozzák a társadalmat a dickensi időkbe.

Végül, de nem utolsósorban valami teljesen új. Mivel több százezer vírus kering az állatokban, amelyek még nem jutottak el az emberhez, fontos, hogy a tudósok alázatosak legyenek, mennyi mindent nem tudnak. Ennek érdekében a WHO kezdeményezést tett az általa „X kórokozónak” nevezett kórokozó azonosítására. Lehetséges, hogy ez egy régóta rejtett vírus új kitörése, ahogy a Zika vírus esetében is, amelyet bár 1947-ben azonosítottak, csak 2015-ig jelentett komoly fenyegetést. Lehetséges, hogy egy ismeretlen betegség, amelyet egy család okozta. olyan állati vírusok, amelyeket korábban soha nem azonosítottak, mint a HIV/AIDS kezdetben. Vagy lehet, hogy valami egészen más.

A világjárvány megelőzésének logikus kiindulópontja a spillover megállítása. Mivel a vírusugrások fő mozgatórugói a nehezen megfordítható hosszú távú trendek: a népességnövekedés, a migráció, az éghajlatváltozás, az élőhelyek elterjedése. Ezért úgy tűnhet, hogy keveset lehet tenni. Az állatbetegségek megfigyelésének újításai azonban lehetővé teszik a tudósok számára, hogy felfedezzék a zoonózisos vírusokat, mielőtt azok eljutnának az emberhez. Mobilalkalmazásokon és forródrótokon keresztül az emberek most már jelenthetik az állatok vagy a baromfi szokatlan betegségeit, valamint a vadon élő állatok váratlan elpusztulását, így a hatóságoknak lehetőségük nyílik a betegség azonosítására, a fertőzött állatok szükség szerinti leölésére, valamint a közeli emberek karanténba helyezésére. Ezek a programok költséghatékonyabbak és praktikusabbak, mint valaha, tekintettel az internetre csatlakozó telefonok mindenütt jelenlétére, és megérdemlik a befektetést. A tovaterjedés újabb útjának lezárása érdekében a kormányoknak fel kell lépniük az egzotikus vadon élő állatok illegális kereskedelmével és zsúfolt piacokon történő értékesítésével szemben, amelyek nemcsak a betegségek terjedését teszik lehetővé, hanem hozzájárulnak a fajok veszélyeztetéséhez is. A laboratóriumi balesetek kockázatának csökkentése érdekében a kormányoknak szigorú, átlátható nemzetközi szabványokat kell létrehozniuk, amelyek gondos óvintézkedéseket követelnek meg, különösen az állatmintákat gyűjtő laboratóriumokban.

Reálisan nézve azonban a belátható jövőben elkerülhetetlen bizonyos fokú átgyűrűzés. A világjárványok megelőzésével kapcsolatos munka nagy részében meg kell várni, amíg a vírus megfertőzi első emberáldozatát, ezért az idő a lényeg. Minél gyorsabban észlelik a tovagyűrűzést, annál hamarabb meg lehet fékezni a terjedést. Az átvitel megszakítása egyre nehezebbé válik, ahogy a vírusok alkalmazkodnak az emberhez, mivel a kórokozók hatékonyabban szaporodnak, és jobban kikerülik az immunrendszerünket-. Ezt a SARS-CoV-2 közel 100 kombinációja és mutációja is mutatja. Szerencsére az új technológia és a nagyobb közegészségügyi munkaerő lehetővé tette a gyorsabb észlelést. Húsz évvel ezelőtt hat hónapba telhetett, amíg egy távoli régióban kitört járványról szóló hír eljutott az országos egészségügyi osztályhoz, járványügyi értelemben egy örökkévalóság. Ma ugyanez a járvány egy-két héten belül előfordulhat.

A leginspirálóbb fejlemények némelyike az ázsiai spillover-ből származik. A madárinfluenza és a koronavírusok állatról emberre történő átvitele általában Dél- és Délkelet-Ázsiához kapcsolódik, különösen a Mekong-folyó medencéjében és környékén. (A régióban a tényezők halálos kombinációja van: a vándorló madarak kiütési pontja, sok olyan farmja van, ahol csirkék és sertések táplálkoznak egymás mellett, és nagy a népsűrűség.) Az 1957–58-as ázsiai influenza, az 1968-as hongkongi influenza és a 2002–2004-es SARS-járvány Dél-Kínából és környékéből indult.

De a technológia mérsékelheti ezeket a kockázatokat. 2016-ban például a kambodzsai egészségügyi minisztérium együttműködött az Ending Pandemics nonprofit szervezettel, hogy forródrótot hozzanak létre a járványok bejelentésére. Egyszerűen az 1-1-5 tárcsázásával a kambodzsaiak el tudják mondani egy automata rendszernek az észrevételüket.

Még ha a betegséget nem is a forrásánál tartják fenn, még mindig van idő megakadályozni, hogy a járvány világméretűvé váljon. A járványok észlelésére tett erőfeszítésekhez hasonlóan az új technológia is jelentősen javította a közegészségügyi tisztviselők járványfelismerési képességét. Az online gyűjtött adatok robbanásszerű terjedésének köszönhetően a betegségfelderítők minden eddiginél gyorsabban követhetik nyomon a feltörekvő betegségeket. Albánia, Banglades, Kambodzsa, Pakisztán és Tanzánia például az Ending Pandemics-szel együttműködve olyan adat-irányítópultokat hoz létre, amelyek különböző forrásokból származó hírcsatornákat kombinálnak: helyi hírcikkek, közösségi média bejegyzések, digitális betegségmegfigyelő rendszerek, szennyvízadatok és tippek a forródrótoktól.

Mire egy járvány átlép a nemzeti vagy regionális határokon, hogy világszerte elterjedjen, már definíció szerint világjárvány, és így már túl késő a megelőzéshez. Ennek ellenére az időben történő beavatkozás minimálisra csökkentheti a hatását. A kormányoknak klasszikus közegészségügyi ajánlásokat kell kiadniuk és be kell tartaniuk: korlátozzák az utazást, izolálják magukat, mossanak kezet, viseljenek maszkot és kerüljék a tömeges összejöveteleket. A vírusok szekvenálása pedig, ami most gyorsabb és olcsóbb, mint valaha, elengedhetetlen a diagnosztikai tesztek fejlesztéséhez, és globálisan elérhetővé kell tenni. A fejlődő országok orvosainak is szükségük van erre a hatékony eszközre.

Végső soron a vakcinák jelentik a világjárványból való kivezető utat. A COVID-19 kitörése után az oltóanyag-technológiába való több évtizedes befektetés megtérült, így rekordidő alatt több milliárd adag rendkívül hatékony oltóanyagot lehetett előállítani. Az emberiség azonban még ennél is jobban teljesíthet, mivel még mindig vannak korlátai annak, hogy milyen gyorsan lehet növelni a termelést és elosztani az adagokat. Lehetséges, hogy felgyorsítsák a vakcinák bevetését, ha gyors vakcinakísérleteket dolgoznak ki a biztonság és a hatékonyság megállapítása érdekében. A gyorsaság, amely kulcsfontosságú lesz, mivel a vírus megtanulja elkerülni az első generációs vakcinákat. Szintén létfontosságú lesz egy elosztottabb infrastruktúra a vakcinák gyártásához. A COVID-19 elleni küzdelem késedelmének egyik fő oka az volt, hogy egyesek szerint az oltóanyagokat az azokat kifejlesztő és gyártó országok felhalmozták. Az oltással megelőzhető betegségek globális világjárványainak leküzdéséhez nagyobb gyártási kapacitásra van szükség a globális déli országokban.

Egyelőre a vakcina kifejlesztése még mindig túl sokáig tart, hogy megállítsa a világjárvány legvalószínűbb típusát: azt, amelyet egy új légúti vírus, például influenzavírus vagy koronavírus okoz. Mindkettő RNS-vírus, amely sokkal könnyebben mutálódik, mint a DNS-vírusok – ezért a SARS-CoV-2 eredeti változatából több tucat variáns és alvariáns alakult ki. Az RNS-vírusok mutációra való hajlama megmagyarázza, hogyan alkalmazkodnak az új környezetekhez és hogyan ugrálnak új fajokhoz. Ezenkívül mozgó célpontokká teszi őket a vakcinafejlesztéshez. Ez nem azt jelenti, hogy a vakcináknak nincs értéke az RNS-vírusokkal szemben; még mindig csodálatosan megvédik az embereket a súlyos betegségektől és haláltól. Az RNS-vírusok alakváltó természete azonban olyan beavatkozásokat tesz szükségessé, amelyek a kórokozók fejlődése során is megőrzik hatásukat.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A helyzet tovább romlik, mivel a magas műtrágyaárak és a csökkentett műtrágya felhasználásból eredő alacsonyabb hozamok további élelmiszer inflációt okozhatnak 2023-ban.

Szerzőtársaimmal a közelmúltban a „Nature Food” folyóiratban publikáltunk egy kutatást, amely azt sugallja, hogy ezek az áremelkedések által sok ember számára az étrend szegényebbé válik, és további 1 millió ember hal meg, és 100 millió ember alultáplált.

Ez nem csak az Ukrajnából és Oroszországból származó élelmiszerexport csökkenése miatt következik be, amelyek kevésbé ösztönzik az élelmiszerárak emelkedését, mint ahogyan azt feltételezték. És a korábbi élelmiszerár-kiugrásokkal ellentétben a magasabb élelmiszerárak tartósak lehetnek.Ezzel véget érhet az olcsó élelmiszerek korszaka.

Bár a nyersanyagárak a 2022 közepén elért csúcsról lefelé estek, továbbra is magasak.2022 végén a kukorica világpiaci ára 29%-kal, a búza 34%-kal emelkedett 2021 januárja óta. Ez az élelmiszerárak inflációját táplálta, például az Egyesült Királyságban a 2022 decemberéig tartó évben 16,8%-os az infláció.E növekedések mozgatórugói a magasabb energiaárak és a nemzetközi kereskedelem zavarai, mindkettő szorosan összefügg Oroszország ukrajnai inváziójával.

Az Egyesült Királyságban az élelmiszerárak 15 éve a legmagasabbak, és valami hasonló történik a világ szinte minden országában.

A helyzet tovább romlik, mivel a magas műtrágyaárak és a csökkentett felhasználásból eredő alacsonyabb hozamok további élelmiszer inflációt okozhatnak 2023-ban.

A szankciók és a háborúval kapcsolatos egyéb kereskedelmi zavarok nagy horderejűek voltak, de úgy tűnik, hogy elterelték a figyelmet a fontosabb kérdésről.Az energiaárak közvetlenül befolyásolják az élelmiszerárakat azáltal, hogy növelik a mezőgazdasági inputok, például a műtrágyák költségeit, mivel a földgázt nitrogénműtrágyák előállítására használják, és ez a műtrágya-előállítás összköltségének 70-80%-át teszi ki.Ezenkívül a gazdálkodók kevesebb felhasználással reagálhatnak, ami alacsonyabb terméshozamhoz vezet, ami tovább növeli az élelmiszerárakat.

2021 és 2022 között a karbamid (egy közönséges nitrogénműtrágya) ára csaknem megkétszereződött, a földgázé pedig több mint kétszeresére nőtt, bár mindkettő a 2022 közepén elért csúcsérték alatt van. Ezek a változások a nitrogénműtrágya-termelés visszafogásához vezettek, mivel az üzemek gazdaságtalanná váltak, különösen Európában, ahol a termelési kapacitás 70%-át korlátozták.

Tanulmányunkban megpróbáltuk jobban megérteni, hogy az energia- és műtrágyaárak emelkedése, valamint az exportkorlátozások hogyan befolyásolják a jövőbeli globális élelmiszerárakat.És számszerűsíteni akartuk, hogy az élelmiszerek árának emelkedése milyen mértékű károkat okozhat az emberi táplálkozás egészségére és a környezetre.Ezt egy globális földhasználati számítógépes modell (LandSyMM) segítségével tettük meg, amely szimulálja az exportkorlátozások és a termelési költségek megugrásának hatásait az élelmiszerárakra, az egészségügyre és a földhasználatra.

Megállapítottuk, hogy a megugrott energia- és műtrágyaárak messze a legnagyobb hatással vannak az élelmezésbiztonságra, az Ukrajnából és Oroszországból származó élelmiszerexport csökkenése pedig kevésbé befolyásolja az árakat.Az exportkorlátozások, a megnövekedett energia- és műtrágyaárak együttes hatása 81%-os élelmiszerár-emelkedést okozhat a 2021-es szinthez képest.

Egy ilyen emelkedés azt jelentené, hogy a búza ára 2023-ban ismét ugyanolyan százalékkal emelkedik, mint 2022-ben. Míg a búza ára csak egy részét teszi ki a kenyér árának, az Egyesült Királyságban egy teljes kiőrlésű kenyér átlagára emelkedett az év eleji 1,09 fontról 1,31 fontra az év végére. Ha az infláció 2023-ig folytatódik, ez a kenyér 1,57 fontba fog kerülni.

Az exportkorlátozások a szimulált áremelkedéseknek csak egy kis részét teszik ki. Az Oroszországból és Ukrajnából érkező export leállítása 2023-ban 2,6%-kal növelné az élelmiszerköltségeket, míg az energia- és műtrágyaárak megugrása 74%-os emelkedést okozna.

Az élelmiszerárak emelkedése sok ember, különösen a legalacsonyabb jövedelműek étrendjének szegényebbé válásához vezet. Eredményeink szerint akár 1 millió további haláleset és több mint 100 millió ember alultáplált lehet, ha a műtrágyaárak továbbra is magasak maradnak. A halálozások száma a szub-szaharai Afrikában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten nőne a legnagyobb mértékben, mivel az emberek nem engedhetik meg maguknak az egészséges táplálkozáshoz elegendő élelmiszert.

Modellezésünk becslése szerint a műtrágyák árának meredek emelkedése – amelyek kulcsfontosságúak a magas terméshozam eléréséhez – nagymértékben csökkentené a gazdálkodók általi felhasználásukat. Műtrágyák nélkül több mezőgazdasági területre van szükség a világ élelmiszereinek előállításához. Ez 2030-ra 200 millió hektárral növelheti a mezőgazdasági földterületet, amely Nyugat-Európa nagy részének – Belgium, Franciaország, Németország, Írország, Olaszország, Hollandia, Portugália, Spanyolország és az Egyesült Királyság – területével egyenlő. Ez sokkal több erdőirtást és szén-dioxid-kibocsátást, valamint a biológiai sokféleség jelentős csökkenését jelentené.

Ez nem csak az Ukrajnából és Oroszországból származó élelmiszerexport csökkenése miatt következik be, amelyek kevésbé ösztönzik az élelmiszerárak emelkedését, mint ahogyan azt féltették. És a korábbi élelmiszerár-kiugrásokkal ellentétben a magasabb élelmiszerárak tartósak lehetnek. Ezzel véget érhet az olcsó élelmiszerek korszaka.

Bár szinte mindenki érezni fogja a magasabb élelmiszerköltségek hatását, a társadalom legszegényebb embereit érinti a leginkább, akik már amúgy is küzdenek azért, hogy elegendő egészséges ételt engedjenek meg maguknak.

A műtrágyák támogatása kézenfekvő megoldásnak tűnhet arra a problémára, amelyet nagyrészt a műtrágya magas költsége okoz. Ez azonban csak fenntart egy élelmiszerrendszert, ami járványszerű elhízást okozott, milliókat hagyott alultáplálttá, hozzájárul az éghajlatváltozáshoz, és a biológiai sokféleség csökkenésének fő tényezője.

Az egészséges és tápláló élelmiszerek mindenki számára megfizethető árának biztosítására irányuló célzott intézkedések költséghatékonyabbak lehetnek a magasabb élelmiszerárak negatív következményeinek csökkentésében, és elősegíthetik az élelmiszerrendszerek egészségesebb és fenntarthatóbb jövőjére történő átalakítását.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A bevándorlók-megszállók a városokban koncentrálódnak. https://qz.com/337508/london-has-more-people-than-ever-and-44-are-ethnic-minorities  E jelentés szerint a 2015-ben „London lakosságának 44%-a feketékből és etnikai származásúakból állt.a 2001-es 29%-ról. 2020-ra a bevándorlók aránya 55%-ra nőtt.Nagy-Britannia fővárosának már nincs brit etnikai többsége.

A migrationwatchuk.org egyik jelentése arról számol be, hogy Nagy-Britannia külföldön született lakossága 2001 és 2020 között megduplázódott. „London (55%), Slough (69%), Leicester (58%) és Luton (57%) lakosainak többsége etnikai kisebbségi (EM) hátterű.Az EM részesedése 2016-ban 60% volt Londonon belül, 48% Birminghamben és 42% Manchesterben.”

Sok más, korábban brit város jelentős demográfiai átalakuláson ment keresztül https://www.migrationwatchuk.org/briefing-paper/493/immigration-and-population-change-in-the-uks-towns-and-cities

A korábban etnikai eredetű európai országok demográfiai változása drámai hatással volt .Az angoloknál most a pakisztáni származású Sadiq Aman Kha London polgármestere.Rishi Sunak brit miniszterelnök indiai származású.Lehet, hogy mindkét férfi inkább brit, mint maguk az etnikai britek, de ennek ellenére a legmagasabb pozíciókat már nem az etnikai britek töltik be.

Az igazi változások a környék és a város szintjén következnek be.Például a 265.000 lakosú Rotherhamet, amely korábban virágzó brit ipari erőmű volt, ellepték a pakisztáni bevándorlók.

Theodore Dalrymple a City Journal-ban (2023. tél) és a BBC arról számol be, https://www.bbc.com/news/uk-england-south-yorkshire-28939089  hogy a 21. században legalább 1400 fehér 11 éves brit lányokat pakisztáni férfiakból álló bandák csalogatták, elrabolták, fogságban tartották és csoportosan megerőszakolták. A gyerekeket megverték, leöntötték benzinnel, felgyújtással fenyegetőztek, és más városokba szállították őket. Néhányat meggyilkoltak, mások pedig heroin-túladagolásban haltak meg. Egy 16 éves lány, többszöri nemi erőszaktól terhes, két pakisztáni fiatal 40-szer megszúrta és egy csatornába dobta. Az egyiket felmentették a gyilkosság vádja alól. A másik 17,5 év börtönt kapott. Ezzel szemben Julian Assange, akit semmilyen bűncselekményért nem ítéltek el Nagy-Britanniában, egy évtizede van börtönben. A brit igazságszolgáltatás keményebben bánik az igazmondókkal, mint a gyermekgyilkosokkal.

Ahogy teltek az évek, semmit sem csinált a rendőrség vagy a hatóságok. Dalrymple szerint „a Rotherham Metropolitan Borough Council igazi problémája az volt, hogyan leplezzék le a helyzetet”. A hatóságok attól tartottak, hogy ha a hír elterjed, az hiteltelenné teszi a kormány bevándorlási politikáját. A rendőrség attól tartott, hogy rasszizmussal vádolják, amiért megvédték a fehér lányokat a színes bőrűektől. Mint a fehér nők Svédországban, Rotherham fehér brit lakossága is rettegésben él saját hazájában.

Ez sok európai és amerikai városban így van. Vannak területek, ahová nem mennek be fehér emberek. Mivel a rasszista vádaktól való félelem hátráltatja a bűnüldözést, még a felsőbb osztályú fehér negyedekben, például az atlantai Buckheadben is előfordulnak otthoni betörések. A rémületet és a terrort a fehér liberálisok és a kereskedelmi reklámok örömteli sokszínűségnek és multikulturalizmusnak minősítik. A fehér országok kormányai már nem képesek a realizmusra. A fehér emberek mindenhol túlságosan félnek ahhoz, hogy megszervezzék és megvédjék magukat. Felismerik, hogy országaik kormányai ellenük vannak, és hogy a fehér emberek minden szervezkedési kísérletét „fehér felsőbbrendű felkelő csoportnak” fogják minősíteni, és annak vezetőit és tagjait letartóztatják. Ma a démonizált és védtelen fehér emberek ugyanabban a helyzetben vannak, mint a zsidók a náci Németországban. Az a tény, hogy a fehérek még mindig az országok teljes lakosságának többségét alkotják, nem számít, mivel akadályozzák őket a szervezkedésben. Még csak nem is tiltakozhatnak helyzetük ellen anélkül, hogy ne neveznék őket „rasszistának”. Valójában sok fehér ember képtelen felismerni szorult helyzetét. A szociál-darwinizmus végül is valóságos, és a fehérek bebizonyították, hogy nem ők a legalkalmasabbak a túlélésre.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Engedjék meg, hogy megosszam Önökkel a kulcsfontosságú témát, nevezetesen a nukleáris fegyverek első használatáról szóló orosz doktrína hamarosan bejelentett változásait és azoknak az új, pontosabb határvonalait, amelyek az orosz felosztási és megsemmisítési tervekből származnak, amelyeket úgy tűnik, naponta sugározzák az amerikai televíziók.

Szokás szerint Jevgenyij Popov, az Állami Duma tagja és a „Hatvan perc” műsorvezetője sok videórészletet tett fel a képernyőre a nyugati televízióból. Például Ben Hodges altábornagy, az Egyesült Államok egyesített európai haderejének egykori parancsnokának hosszas nyilatkozatait 2014-től 2017-ig, arról, hogyan kell az ukránoknak nagy hatótávolságú precíziós rakétákat adni, hogy megtámadhassák az orosz Krím-félszigetet, és még tovább az orosz hátországot. Az interjú, amelyből ez a nyilatkozat készült, még nem jelenik meg a Google keresőjében, de a 2022-ben közzétett interjúkból egyértelműen kiderül, hogy Hodges nem őrült, és kijelentéseit, ahogy Popov mondta, a legnagyobb komolysággal kell venni.

Az Egyesült Államokban most tárgyalt radikális eszkaláció hátterében természetesen egy várható hatalmas orosz offenzíva húzódik, ami hamarosan megkezdődik, amint közeledik a különleges katonai művelet évfordulója. Az ukrán erők közelgő veresége Washingtonba irányította a gondolkodókat.

A „Hatva perc” egyik állandó panel tagja ezután közvetlenül a kamerák elé állt, és azt mondta, hogy Oroszország nukleáris doktrínája felülvizsgálat alatt áll az Egyesült Államokban sugárzott agresszív tervek fényében, így Oroszország a „megelőző” taktikai politika felé halad. Nukleáris csapások alkalmazása, hasonlók az Egyesült Államokéhoz. Sőt, ha Ukrajna megcélozza a Krímet és az orosz hátországot, akkor Moszkva a most kidolgozott tervek szerint reagál. Ezek a tervek ellencsapásokat irányoznak elő az Egyesült Államok európai katonai létesítményei ellen, és az Egyesült Államok kontinentális része ellen pedig hiperszonikus rakétákkal végrehajtott támadásokat. A paneltag azt kérte, tegyék nyilvánossá és egyértelművé ezt az ellencsapásokkal való fenyegetést Európában és az Egyesült Államokban, hogy senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy mit várhat a Kremltől.

Szóval itt vagyunk. Az oroszok levetkőzik a proxyháború fikcióját, és felfedik az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei társharci státuszát a NATO-val vívott kinetikus háborúra készülve.

Engedjék meg, hogy megosszam olvasóimmal azt a keserű gyógyszert is, amelyet most megosztottam a lányunkkal: keress menekülési lehetőséget!

Vagy, ahogy én nagyon remélem, lesz háborúellenes mozgalom az USA-ban, Európában, ami a NATO és Oroszország közötti kinetikus háború kapcsán most kialakuló sokkterápiás hírekből fakad, VAGY ennek hiányában mindenki az tesz, amit akar.

1937-ben Berlinben éltek zsidók, akik úgy döntöttek, hogy túl tudják élni a vihart, és ott maradnak. Mások kimentek az első hajókkal Angliába, az Egyesült Államokba, Dél-Amerikába. Lehet, hogy ma az Északi Féltekén mindannyian ugyanazzal az egzisztenciális választással nézünk szembe?

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Majdnem három évvel azután, hogy nyilvánvalóan kitisztította a vírust a testéből, Ghormley még mindig szenved.Gyorsan kimerül, hirtelen felgyorsul a szívverése, és olyan állapoton megy keresztül, amikor nem tud koncentrálni vagy tisztán gondolkodni.

Ghormley férjével Los Angeles egyik külvárosába költöztek. Valamikor szabadidejüket azzal töltötték, hogy meglátogatták „a Föld legboldogabb helyét” – Disneylandet –, de a látogatás megismétlését egészsége több mint egy évig megakadályozta.Szabadnapjai nagy részét továbbra is a sötétben pihenéssel vagy számos orvosi rendelésre járva tölti.Korai fertőzése és folyamatosan fennálló tünetei miatt az országban az elsők között kapott „hosszú COVID” betegséget, amely állapot a fertőzést követően legalább három hónapig fennáll, de évekig is fennállhat.A szindrómát az egészségügyi szakemberek a COVID-19 vagy PASC poszt-akut következményeiként ismerik.

A hosszú COVID-ban szenvedő betegeknél olyan tünetek jelentkeznek, mint a fájdalom, a rendkívüli fáradtság és az „agyköd”, vagy a koncentrációs nehézségek vagy a dolgokra való emlékezés.2022 februárjában a szindróma a becslések szerint körülbelül 16 millió felnőttet érintett az Egyesült Államokban, és két-négy millió amerikait kényszerített ki a munkakörből, akik közül sokan még nem tértek vissza.A hosszú COVID gyakran egyébként egészséges fiataloknál jelentkezik, és akár enyhe kezdeti fertőzést is követhet.A kockázat valamivel magasabbnak tűnik a COVID miatt kórházba került embereknél és az idősebb felnőtteknél (akik gyakrabban kerülnek kórházba).A nők és a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetűek szintén nagyobb kockázatnak vannak kitéve, csakúgy, mint azok, akik dohányoznak, elhízottak, vagy számos egészségügyi állapottal, különösen autoimmun betegséggel küzdenek.Úgy tűnik, hogy a vakcinázás csökkenti a veszélyt, de teljesen nem akadályozza meg a hosszú COVID-ot.

A hosszan tartó COVID leggyakoribb, tartós és fogyatékosító tünetei neurológiai eredetűek. Általában könnyen felismerhetők agyi vagy idegrendszeri eredetükből kifolyólag. Sok ember kognitív diszfunkciót tapasztal: memória-, figyelem-, alvás- és hangulati nehézségek formájában. Másoknak úgy tűnhet, hogy inkább a testben gyökereznek, mint az agyban, mint például a fájdalom és a terhelés utáni rossz közérzet (PEM), egyfajta „energia-összeomlás”, amelyet az emberek még enyhe edzés után is tapasztalnak. De ezek is az idegrendszer működési zavaraiból fakadnak, gyakran az autonóm idegrendszerben, amely a testünket a légzésre és az élelmiszer megemésztésére irányítja, és szerveinket általában robotpilóta működteti. Ez az úgynevezett dysautonomia szédüléshez, heves szívdobogáshoz, magas vagy alacsony vérnyomáshoz, valamint bélrendszeri zavarokhoz vezethet, így az emberek néha képtelenek dolgozni vagy akár önállóan létezni.

A SARS-CoV-2 vírus új, de a poszt-virális szindrómák nem újak.Más vírusokkal, és különösen a humán immun-deficiencia vírus (HIV) okozta neurológiai károsodásokkal kapcsolatos kutatások irányadóak a hosszú COVID-dal kapcsolatos munkában.És az a felismerés, hogy a szindróma számos hatását kiválthatja az agyon és az idegrendszeren keresztül, kezdi alakítani az orvosi kezelés megközelítését.„Most éppúgy gondolok a COVID-ra, mint egy neurológiai betegségre, mint egy tüdőbetegségre, és ez határozottan igaz a hosszú COVID-re” – mondja William Pittman, a Los Angeles-i UCLA Health orvosa, aki Ghormley-t és sok hasonlót kezel.

Noha az Egyesült Államokban 16 millió szenvedő észszerű becslés az állapot áldozatainak számáról, vannak más, súlyosabb értékelések is.A 2021-ben elvégzett 41 tanulmány meta-analízise arra a következtetésre jutott, hogy világszerte a SARS-CoV-2-vel fertőzött emberek 43 százalékánál alakulhat ki hosszú COVID, és körülbelül 30 százalékuk – ami körülbelül 30 millió embert jelent – az Egyesült Államokban érintett.Az Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi Statisztikai Központja által közölt 2022. júniusi felmérés szerint a COVID-ban átesett felnőttek közül minden ötödik tapasztalt hosszan tartó COVID-t három hónappal később;Az Egyesült Királyság Nemzeti Statisztikai Hivatala a becslést egy a 10-hez teszi. A szakértők szerint még ha a fertőzések csak kis része is okoz hosszú ideig tartó COVID-t, akkor is több millió embert érintenek – és potenciálisan rokkantak is lehetnek.

Az első felismert hosszú COVID-eset olyan betegeknél fordult elő, akiknek meghosszabbított légzési terápiára volt szükségük, vagy akiknek tartós tüneteket okozó, nyilvánvaló szervkárosodása volt. A neurológiai tünetekről beszámoló embereket gyakran figyelmen kívül hagyták, vagy elutasították, mert traumatizáltak kezdeti betegségük és kórházi kezelésük miatt. De ahogy a 2020-as év véget ért, mondja Helen Lavretsky, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem pszichiátere, „elkezdtük áttekintjük, mi is történik valójában… és akkoriban nyilvánvalóvá vált, hogy a neuropszichiátriai tünetek meglehetősen gyakoriak voltak”, ami leggyakrabban fáradtság, rossz közérzet, agyköd, szaglásvesztés és poszttraumás stressz-zavar, valamint kognitív problémák voltak.

Ghormley a 30-as évei végén járt, és viszonylag egészséges volt, amikor elkapta a vírust, de olyan alapbetegségei voltak – beleértve a reumás ízületi gyulladást és asztmát – amelyek miatt fennállt a súlyos COVID kockázat. Több napot töltött otthon, nehezen kapott levegőt, majd kórházba került, ahol megugrott a vérnyomása, és rohamosan csökkent a vércukorszintje. Néhány héten belül felépült ebből az akut fázisból, de azt mondja: „Igazán soha nem lettem jobban.”

Nem sokkal azután, hogy hazajött a kórházból, Ghormley kifejlesztette azt, amit férje „aranyhal-agynak” nevezett. „Leraktam valamit, és fogalmam sincs, hova tettem” – emlékszik vissza. „Újra és újra megtörtént. Arra gondoltam: „Ez kezd furcsa lenni.” A férjem azt mondta, hogy nem emlékszem semmire. Megpróbáltam beszélni, és tudtam, mit akarok mondani, de nem jutott eszembe a szó.

„Számomra minden szétesett” – mondja Tara Ghormley, aki 2020 óta küzd a COVID-dal. Remegést, drámai hangulati ingadozásokat és fájdalmas hangokra való túlérzékenységet is tapasztalt. „A férjem kinyitott egy papírzacskót, amire úgy éreztem mintha kések szúrtak volna a fülembe” – meséli. Bármilyen megerőltetés – fizikai vagy szellemi – kimerítette és fájdalmaim voltak. A változások felkavaróak voltak Ghormley számára, aki büszke volt éles elméjére. „A legjobban az zavart, hogy nagyon nehezen tudtam gondolkodni, beszélni, emlékezni. Megpróbáltam elvégezni egy feladatot, és fogalmam sem volt, mi az. Hirtelen elég mély neurológiai hiányosságaim lettek. Nekem akkoriban minden szétesett. Ez borzasztóan traumatikus volt.

A diszfunkció gyökerei

Állatorvos belgyógyászként Ghormley azt mondja, az ő feladata, hogy megoldja a problémákat, ha rejtélyes tünetek jelentkeznek, beleértve a sajátját is. „Aktívan próbáltam okokat keresni, és megtalálni, mit tehetnék.” Elképzelte, hogy egyes neurológiai tünetei trombózisos események, vérrögök következményei lehetnek, amelyek mini sztrókot okozhatnak. Számos korai tanulmány kimutatta, hogy a COVID megtámadja a vérereket bélelő endothel-sejteket. Ez több szervben, beleértve az agyat is, véralvadáshoz és oxigénhiányhoz vezethet. Még az agy endothel sejtjeinek finom megzavarása is hozzájárulhat a kognitív diszfunkcióhoz.

Egy tanulmány kimutatta, hogy a neurológiai COVID-tünetekkel küzdő emberek immunrendszere kifejezetten a központi idegrendszerben aktiválódik, és gyulladást okoz. De az agygyulladást valószínűleg nem az adott szervet közvetlenül megfertőző vírus okozza. Avindra Nath, aki régóta tanulmányozta a poszt-virális neurológiai szindrómákat az Országos Egészségügyi Intézetben, valami hasonlót talált a COVID-ban elhunyt emberek boncolási vizsgálatában. „Ha megnézzük a COVID-ban elhunyt agyát, valójában nem találunk nagy mennyiségű vírust, de sok immun-aktiválót viszont igen különösen az erek környékén.” A vizsgálatok arra utaltak, hogy a makrofágoknak nevezett immunsejtek aktiválódtak. „A makrofágok nem olyan pontosak a támadásban” – mondja Nath. „Jönnek és elkezdik rágni a dolgokat; mindenféle szabad-gyököt, citokint termelnek. Ez majdnem olyan, mint egy szőnyeg bombázás – sok kárt okoz. És nagyon nehéz leállítani őket, ezért sokáig megmaradnak. Ezek a nem szívesen látott vendégek, amelyek tartós gyulladást okozhatnak az agyban.

Annak meghatározása, hogy mely betegeknél van folyamatban lévő gyulladás, segíthet a kezelésekben.

Korai annak meghatározása, hogy mely betegeknél van folyamatban lévő gyulladás, de ez segíthet a kezelésekben.Troy Torgerson, a seattle-i Allen Intézet immunológusa szerint a korai kutatások olyan markereket azonosítottak, amelyek gyakran emelkedtek a betegségben szenvedőknél.Három sejtjelző molekula, az alfa-tumornekrózis faktor, az interleukin 6 és a béta-interferon tűnt ki a hosszú COVID-betegeknél.De ez a minta nem feltétlenül mindenkinél volt megtalálható.„Megpróbáljuk sorba rendezni a hosszú COVID-betegeket, és azt mondjuk: „Ez egy jó csoport egy gyulladáscsökkentő gyógyszer kipróbálására, míg ennek a csoportnak jobban kell koncentrálnia a rehabilitációra” – mondja Torgerson.Egy tanulmányt vezetett (jelenleg nyomtatás előtt adták ki, hivatalos tudományos áttekintés nélkül egy folyóiratban), amelyben a csapata 55 beteg véréből mért fehérjéket.A kutatók azt találták, hogy egy részcsoportban tartós gyulladás volt.Ezek között az emberek között egy olyan immunrendszert láttak, amely a fertőzésre adott tartós válaszhoz kapcsolódik.„Úgy tűnik, hogy a betegek egy alcsoportja folyamatosan reagál valamilyen vírusra” – mondja Torgerson.

A SARS-CoV-2 izolált részei, vagy akár vírusfehérjék darabjai jóval a kezdeti fertőzés után is a szervezetben maradhatnak, és továbbra is immun-támadást válthatnak ki.Az első szilárd bizonyíték a tüdőn kívüli „vírus-perzisztenciára” 2021-ben érkezett szingapúri kutatóktól, akik vírusfehérjéket találtak a bélben öt olyan betegnél, akik hat hónappal korábban felépültek a COVID-ból.A San Francisco-i Kaliforniai Egyetemen végzett tanulmány bizonyítékot talált a vírusrészecskék jelenlétére a hosszú COVID-ban szenvedő emberek agyában.A tudósok exoszómákat vagy apró sejtanyagcsomagokat gyűjtöttek össze, amelyek kifejezetten a központi idegrendszer sejtjeiből szabadultak fel.Az exoszómák vírusfehérjék darabjait, valamint mitokondriális fehérjéket tartalmaztak, amelyek immuntámadást jelezhetnek ezen létfontosságú sejtszervecskék ellen.Az ilyen gyanús fehérjék mennyisége magasabb volt a neuropszichiátriai tünetekkel küzdő betegeknél, mint azoknál, akiknél nem voltak ilyen tünetek.

A vírus hónapokig elhúzódhat az agyban az NIH-nál végzett kutatások szerint, amelyekről a Nature 2022 decemberében számoltak be. A 44 COVID-fertőzésben elhunyt ember boncolási vizsgálata elsősorban a légúti traktusban talált burjánzó gyulladást, de a vírus RNS-t mindvégig kimutatták a szervezetben, még az agyban is, 230 nappal a fertőzés után.Két másik tanulmány szerint (mindkettőt tavaly publikálták a Proceedings of the National Academy of Sciences USA-ban) bizonyíték volt arra, hogy a SARS-CoV-2 megfertőzheti az asztrocitákat, egyfajta idegi támasztósejteket, amelyek az orrot bélelő bőr idegsejtjein keresztül jutnak be.

A kutatók egyre finomabb részletességgel vizsgálják a hosszú COVID-ban szenvedő betegek gyulladásos jeleit.Egy kis tanulmány, amelyet Joanna Hellmuth, az U.C.S.F. neurológusa vezetett, azt találta, hogy a kognitív tünetekkel rendelkező betegek agy-gerincvelői folyadékában immunrendszeri rendellenességek mutatkoztak, míg a kognitív tünetekkel nem rendelkező betegek egyikének sem.Az Idegtudományi Társaság 2022-es ülésén Hellmuth beszámolt arról, hogy specifikusabb immun-markereket vizsgált kognitív tünetekkel küzdő embereknél, és megállapította, hogy egyes betegeknél megemelkedett a VEGF-C szint, amely az endothel diszfunkció markere.A magasabb VEGF-C koncentráció az agyba jutó immunsejtek magasabb szintjével jár együtt, mondja, és „nem látják el normális funkciójukat, a vér-agy gát fenntartását;elvonják a figyelmüket, és talán aktiválódnak.”Bár a vizsgálatok kicsik, teszi hozzá Hellmuth, „valódi biológiai különbségeket és gyulladást tárnak fel az agyban.Ez nem pszichológiai vagy pszichoszomatikus rendellenesség;ez egy neuro- immun rendellenesség.”

Mi tartja támadási módban az immunrendszert?Torgerson szerint „az egyik lehetőség az, hogy auto-immunitást alakítottunk ki”, amelyben az immunrendszer által a vírus elleni küzdelemre termelt antitestek az ember saját sejtjeit is jelzik az immuntámadáshoz.A vírusra adott válasz „bekapcsolja az auto-immunitást, és ez még akkor sem javul, ha a vírus elmúlik” Számos tanulmány talált bizonyítékot az autoimmun komponensekre, az úgynevezett auto-antitestekre, amelyek kölcsönhatásba lépnek az idegsejtekkel hosszú COVID-fertőzésben szenvedőkben.

A gyulladásos folyamatokkal kapcsolatos nyomok a neurológiai tünetek kezelésére utalhatnak.”Ha ez egy makrofágok által közvetített gyulladásos folyamat… az intravénás immunglobulin hatással lehet a makrofágok csillapítására” – mondja Nath.Az IVIg-ként emlegetett kezelés olyan fehérjék és antitestek koktélját tartalmazza, amelyek mérsékelhetik a túlzott immunválaszt.

Az IVIg az autoantitestek blokkolására is használható.A rituximab nevű terápia pedig, amely az antitest-termelő B-sejteket célozza meg, „időben tesztelt terápiát kínál számos auto-antitest által közvetített szindrómára” – mondja Nath.Egy másik stratégia a kortikoszteroidok alkalmazása az immun-aktivitás teljes csillapítására, bár ezek a gyógyszerek csak korlátozott ideig használhatók.„Ez egy hatásos megközelítés, és látható, hogy változtat-e a helyzeten.Legalább azt sejteti, hogy igen, ez egy immunrendszer által közvetített jelenség, és most jobb módszert kell találnunk a célzásra” – mondja Nath.

Ha a vírus valamilyen formában fennakad, a vírusellenes gyógyszerek potenciálisan megtisztíthatják, ami segíthet a neurológiai tünetek enyhítésében. A tudósok, akik klinikai vizsgálatot folytatnak a Paxloviddal, a Pfizer akut COVID-ellenes vírusellenes gyógyszerével, ebben reménykednek.

Krónikus fáradtság kapcsolat?

A poszt-virális szindrómákat több mint egy évszázada dokumentálják, a HIV-től az influenzáig terjedő vírusfertőzés után. A mono-nukleózist okozó Epstein-Barr vírus egyike azon számos vírusnak, amelyek a myalgiás encephalomyelitis/krónikus fáradtság szindróma (ME/CFS) nevű állapothoz kapcsolódnak, és amely a becslések szerint legalább másfél millió embert érint az Egyesült Államokban. és feltűnő hasonlóságot mutat a hosszú COVID-dal, olyan tünetekkel kapcsolatban, mint az immunrendszer szabályozási zavara, fáradtság és kognitív diszfunkció. „Az egyik megfigyelt betegminta olyanok, akik határozottan megfelelnek az ME/CFS kritériumainak. Ez olyasmi, amit folyamatosan látunk és kezelünk” – mondja Pittman a hosszan tartó COVID-betegeknél. Az ME/CFS súlyos lehet, egyesek elveszítik mozgásképességüket és ágyhoz kötődnek.

Csapatkezelés

Ghormley hónapokig tartó betegség után az UCLA Health hosszú COVID-klinikáján keresett gondozást, amely az ország multidiszciplináris programja közé tartozik az ilyen szindrómában szenvedők számára. Annak ellenére, hogy tünetei az idegrendszer működési zavaraiban gyökereznek, számos egészségügyi szakemberre volt szüksége a kezelésükhöz. A klinika tevékenysége egy olyan programból nőtt ki, amelynek célja az orvosilag összetett COVID-betegek ellátásának koordinálása – mondja Nisha Viswanathan belgyógyász és alapellátó orvos. Amikor több hónap elteltével követte nyomon a COVID-betegeket, rájött, hogy „volt olyan betegcsoportunk, akinek még mindig voltak tünetei. Nem volt megértés az állapottal kapcsolatban; csak azt próbáltuk megnézni, mit tudunk kínálni nekik.” Viswanathan és mások kéthetente találkozót hívtak össze a UCLA egészségügyi pulmonológiában, kardiológiában, neurológiában, pszichiátriában és más szakterületeken dolgozó orvosai részvételével, hogy megvitassák az egyedi eseteket és az általános trendeket.

Az UCLA Healthnél Pittman koordinálja Ghormley kezelését.Azt mondja, hogy az interdiszciplináris csapat kulcsfontosságú a betegek lehető legjobb ellátásához.„Gyakran sok tünet jelentkezik”, és néhány beteg több szakembert is felkeresett csatlakozása előtt, de nem feltétlenül a megfelelőt.Azt mondja, amíg a COVID alapellátást nyújtó szolgáltatók járnak, „elvégezzük a kezdeti vizsgálatot, és a megfelelő személyhez juttatjuk őket”.Ghormley esetében a szolgáltatók listája tartalmazza Pittmant, valamint egy neurológust, egy pulmonológust, egy kardiológust, egy pszichiátert, egy traumatológust, egy reumatológust és egy nőgyógyászt.

Pittman szerint a csapat megközelítése kritikus volt az orvosok számára is, akik egy vadonatúj betegséget próbálnak megérteni.„Nagyon érdekes utazás volt a szinte semmit tudástól a keveset tudásig, és minden nap, minden héten, minden hónapban többet tanulunk” – mondja.A „hosszú COVID” kifejezés „egy esernyő, és úgy gondolom, hogy számos betegség rejtőzik az ernyő alatt”.Bár minden hosszú COVID-beteg egyedi, Pittman azt mondja: „Kezdünk megfigyelni különböző minták fejlődését.Ghormley esetében pedig a disz-autonómia mintáját láttuk, amit gyakran tapasztalunk.”

A disz-autonómia károsítja az autonóm idegrendszert, az agyból vagy a gerincvelőből kiágazó ideghálózatot, amely átnyúlik a testen, és szabályozza az öntudatlan funkciókat, például a szívverést, a légzést, az izzadást és az erek tágulását.Ghormley esetében is, mint sok hosszú COVID-ban szenvedő embernél, a dysautonomia posturális ortosztatikus tachycardia szindróma vagy POTS formájában jelentkezik.A szindróma tünetegyüttest ölel fel, amelyek közé tartozik a szapora szívverés – különösen állva – és a fáradtság, és bél- és hólyag rendellenességeket okozhat.A POTS a PEM-mel járó kimerültség összetevője is lehet.Bár úgy tűnik, hogy a tünetek hatással vannak a szervezetre, az idegrendszer működési zavaraiból erednek.

Ghormley disz-autonómiája miatt felkereste Megha Agarwal kardiológust az otthonához közeli UCLA klinikán.Sok orvos nem ismeri a POTS-t, de Agarwal különösen ráhangolódott mivel néhány betegénél már a COVID-fertőzés előtt tapasztalta.”Az idegrendszernek szabályozási zavarai vannak amit sok minden okozhat: bizonyos rákterápiák, vírusok, autoimmun állapotok.”Agarwal 2020 őszén ismerte fel a POTS-t Ghormleyben, amikor nagyon keveset tudtak a hosszú COVID-ről.Most úgy véli, hogy „a POTS valóban az, amit sok betegnél a hosszú távú COVID okoz”. Szerencsére Agarwal szerint vannak olyan orvosi beavatkozások, amelyek segíthetnek.

A tachycardia a T POTS-ban felgyorsítja a szívverést, hozzájárulva a kimerültséghez és a fáradtsághoz, amellett, hogy magát a szívet is megterheli.A béta-blokkolóknak nevezett gyógyszerek (a szívben leállított béta-adrenerg receptorok miatt) csökkenthetik a pulzusszámot és javíthatják a tüneteket.„Ha a pulzusszámot szabályozzuk, nemcsak a pumpa javul” – mondja Agarwal, „de javul az emberek energiája, megszűnik a fáradtságuk, és néha jobb lesz a mentális tisztán látásuk is. ”Egyes betegek, például Ghormley számára, a béta-blokkolók nem elegendőek, ezért az Agarwal hozzáad egy ivabradin nevű gyógyszert.„Kicsit off-label, de jelenleg agresszíven tanulmányozzák” a POTS számára.Ghormley számára a kombináció valódi javuláshoz vezetett, „így most nem érzi úgy, hogy lefutotta a Boston Maratont, amikor csak leült és felállt a munkahelyén, vagy lezuhanyozott” – mondja Agarwal.

Ghormley legkeményebb tünetei közé tartozik az agyi köd, amely egy csomó olyan kognitív problémára utal.Napokig, amíg Ghormley dolgozik, pszichiátere Adderall-t ír fel, a figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenesség kezelésére használt stimulánst, amely segít neki koncentrálni.Ez „nagyon segített” – mondja Ghormley.

Ghormley orvosainak, de különösen Agarwalnak köszönheti, hogy nyomozói munkát végeztek, hogy feltárják a tüneteit.„Senki sem tudott róla semmit, de mindenki hallgatott rám” – mondja Ghormley.Talán azért, mert egy orvosi terület szakembere volt, senki sem sértődött meg.

Ez szokatlan a hosszú COVID-ban szenvedő embereknél, elsősorban sok nőnél, akiket gyakran elbocsátanak az orvosok mert kételkednek abban, hogy panaszaik valódiak. „A betegek egyszerűen nem érzik, hogy meghallják őket” – mondja Viswanathan. „Volt egy páciensem, aki mindent elmondott, és utána csak annyit mondtam: „Ez olyan nehéz lehet neked. Szeretném, ha tudnád, hogy minden, amit érzel, valóságos, és annyi beteget láttam, mint te. – És sírni kezdett. Azt mondta: „Senki sem mondta ezt nekem. Nem tudom megmondani, hányszor mondták, hogy ez csak a fejemben van.”

Bár Ghormley azt mondja, hogy az ellátása drámaian javította a tűntein, és lehetővé tette számára, hogy „újra csináljon néhány normális dolgot”, továbbra is olyan fellángolásokat tapasztal, amelyek lehetetlenné teszik, hogy hetekig dolgozzon. Tavaly egy napon kihagyott egy adag szívgyógyszert, és haza futott a dél-kaliforniai hőségben. „Hazaértem, és gyakorlatilag összeestem a folyosón. Azóta minden elromlott. Ha megpróbálok mozogni, a lábaim leállnak.” Ghormley számára a legfrusztrálóbb, és legfélelmetesebb a tüneteinek kiszámíthatatlansága. „Annyira megváltoztak, van, amelyik kezelhető, van, amelyik legyengít. Egy dolog jobb lesz, és egy másik visszatér. Mindig abban reménykedem, hogy javulni fog a helyzet, de ez nem jön be.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Ukrajna innovatívabb volt a taktikájában, és fegyelmezettebb a végrehajtásában. A növekvő nyugati fegyverkészletnek és az agilis parancsnokságnak köszönhetően sikerült visszaszereznie az orosz erők által megszállt területek egy részét. De saját területén is harcol, és nem tudott bejutni Oroszországba. Tehát míg Ukrajna az orosz hadsereggel állt szemben, Oroszország Ukrajna egészével: fegyveres erőivel, infrastruktúrájával és népével.

Ezek az ellentétes megközelítések – az Ukrajna által folytatott „klasszikus hadviselés” és az Oroszország által elfogadott „totális hadviselés” – mélyen gyökereznek a huszadik század háborúiban. Ahogy az ukrajnai háború eléri egyéves évfordulóját, jelentős betekintést nyert abba, hogy a hadviselés e két formája hogyan tud megbirkózni a jelenkori konfliktusokkal, és miként alakíthatják majd ki a Kijev és Moszkva közötti versenyt a következő hónapokban.

KÉTFÉLE HÁBORÚ

A hadviselés klasszikus módja, amely az I. világháború előtt uralta a katonai gondolkodást, a csatákról szólt.A stratégia a hadsereg harci helyzetbe hozására összpontosított;a taktika pedig magára a harcra vonatkozott.A győzelmet az döntötte el, hogy melyik hadsereg szállta meg a csatateret, hány ellenséges katonát vesztettek vagy fogtak el, és mennyi a megsemmisült felszerelés.Ily módon a csaták határozták meg a háborúk kimenetelét.Ezt a megközelítést megerősítették a háborús törvények, amelyek kiterjedtek a foglyokkal és a nem harcolókkal való bánásmódra, és feltételezték, hogy a legyőzött ellenség elfogadja a csata ítéletét.

Már az első világháború előtt is sok ok volt kétségbe vonni, hogy ez a háborús modell mennyire ragadta meg a valóságot, különösen amiatt, hogy ragaszkodott a polgári és a katonai szféra elválasztásához.A klasszikus modell azonban továbbra is alakította a várakozásokat az I. világháborút megelőző időszakban. Ez a konfliktus azonban hosszú elhasználódási háborúvá fajult, amelyben a mögöttes gazdasági és ipari erő sokkal fontosabb szerepet kapott, mint a puszta harctéri eredmények.A repülőgépek azon képessége pedig, hogy ellenséges városokra csapjanak le, megkérdőjelezte a civil társadalomtól elkülönülő, különálló csatatér koncepcióját.Az emberek és a javak természetes célpontokká váltak.

Sok stratéga számára a városok bombázása egyszerűbb útnak tűnt a győzelemhez, mint a csaták megnyerése.

A lakossági központok megcélzásának indoklása egyszerű volt: a hadseregek polgári infrastruktúrára támaszkodtak a harcban.A hadianyaggyárak polgári munkaerőtől függtek.Amikor a kormányoknak több csapatra volt szükségük, civileket hívtak be.Más szóval, amikor egy egész ország háborús lábakon állt, nem voltak semlegesek.Ráadásul a háború és a béke mellett döntő kormányok a nép támogatásától függtek.A szüntelen bombázástól szenvedő, sebezhető polgárok a háború ellen fordulhatnak, még akkor is, ha saját oldaluk kapitulációját követelték.Sok stratéga számára a városok bombázása sokkal egyszerűbb útnak tűnt a győzelemhez, mint a csaták megnyerése.Ily módon a háború totálissá vált, ami a második világháború hatalmas légitámadásaihoz és az Egyesült Államok döntéséhez vezetett, miszerint 1945-ben két atombombát dobnak Japánra. Ezt követően a civileket már csak a nem sokáig tartó háborúk kímélték meg.bbbbbbbb

Ezeknek a korlátoknak az eredménye, hogy Oroszország totális háborút vív Ukrajna területén, anélkül, hogy önmagában szembesült volna azzal, hogy bármi egyenértékű dologgal szembesülne.Az orosz és az ukrán megközelítés közötti ellentét a háború előrehaladtával még élesebbé vált.

TELJES ELLENÁLLÁS

Mivel 1991-ig Ukrajna és Oroszország is a Szovjetunió része volt, fegyveres erőiknek közös története és tapasztalataik vannak a szovjet régi felszerelésekkel kapcsolatban.2014 óta azonban Ukrajna fokozatosan a nyugati katonai befolyás alá került.Ez a folyamat felgyorsult az orosz 2022-es invázió felé haladva, és még inkább a háború kezdetekor.Az Egyesült Államok és szövetségesei különböző formájú segítséget nyújtottak Ukrajnának, beleértve a kiképzést, a hírszerzést és a fejlett fegyverrendszereket.Bár Ukrajna olyan fegyvereket alkalmazott, amelyek lehetővé teszik számára, hogy célba vegye a frontvonal mögött található orosz eszközöket (például parancsnoki állomásokat, lőszerlerakóhelyeket és logisztikai csomópontokat) és olyan területeket, ahol orosz csapatok koncentrálódnak, Oroszországnak csak a tüzérségére valkó támaszkodás maradt,és a mozgósítást követően gyalogsági támadások, amelyek célja az ukrán városok védhetetlenné tétele.

Az ellentétet erősítve az orosz erők megkísérelték „oroszosítani” az ellenőrzésük alatt álló területeket – nyelvi, oktatási és valutakövetelményeket támasztva a helyi lakossággal szemben, valamint kínzásokat és kivégzéseket alkalmaztak az ukrán ellenállás megtörésére.Mindez az általuk elkövetett széles körben elterjedt háborús bűnökön túlmenően, beleértve az emberrablásokat, valamint a fosztogatást és a szexuális zaklatást, az általános fegyelmezetlenségüket tükrözik.

Az orosz megközelítés eddigi eredményei megerősítették a totális háborús stratégia szokásos kritikáit.Az ukrán civil társadalom elleni támadás nem ütött csorbát az ukrán kormány népszerűségében.Ehelyett a kirívó orosz magatartásra vonatkozó bizonyítékok felhalmozódása miatt Ukrajna még inkább eltökéltté tette, hogy biztosítsa e területek felszabadítását, és azt, hogy egyiket se adják át végtelenségig Oroszországnak.Oroszország módszereinek humanitárius következményei is megerősítették a nyugati támogatást Ukrajnának.Ráadásul Oroszország totális háborús céljai megerősítették Ukrajnában azt a meggyőződést, hogy nem áll rendelkezésre nyilvánvaló „kompromisszum-béke”. Oroszország totális háborús taktikája sem akadályozta az ukrán hadműveleteket.

Az elmúlt hónapokban Moszkva kényszerítő indoklással szolgált a polgári infrastruktúra elleni támadásaihoz, mivel Ukrajna nem volt hajlandó elfogadni négy kelet-ukrajnai tartomány Oroszország általi annektálását szeptemberben.Ezek a támadások rendkívül megnehezítették az ukránok életét, a véletlenszerű csapások során rendszeresen meghalnak és megsérülnek civilek, a téli hónapokban pedig gyakori áramszünet.Az ukránok azonban megtanultak alkalmazkodni, egyre több légvédelemmel ellátott rakétát és drónt vetettek be, és módot találtak a polgári nehézségekkel való megbirkózásra.Egy év háború nem volt nyilvánvaló hatása Ukrajna harci akaratára.

A TANKOK VISSZATÉRÉSE

Az y éve tartó ukrajnai háború tovább hiteltelenítette a totális háborús megközelítést.De mit árult el a klasszikus hadviselésről?Itt a tapasztalat arra figyelmeztet, hogy ehhez a megközelítéshez elengedhetetlen harctéri győzelmek megfoghatatlannak bizonyulhatnak, ha úgy tűnik, hogy a védekező erők eredendő előnyökkel rendelkeznek a támadással szemben.Ilyen helyzetekben a seregek hosszú és fárasztó ütközésekbe szorulhatnak.Lehetséges legyőzni az ellenséget, ha lyukakat ütünk a vonalain, de ehhez általában páncélozott járművekkel kell manőverezni, váratlan előrelépésekkel meglepni az ellenséget, bekerítésekkel sikereket elérni, és az ellenséget gyors visszavonulásokba taszítani addig a pontig, ahol végül nedm tud talpra állni.

Ilyen eredményt nem könnyű elérni.Ukrajnában a legsikeresebb offenzívákat mindkét oldal olyan helyzetekben érte el, ahol a védelem gyenge volt.Az orosz előnyök a háború első napjaiban jelentkeztek, amikor erői meglepetést okoztak, és képesek voltak gyorsan előre jutni.Délen csekély ellenállásba ütköztek, különösen ott, ahol a védelem rosszul volt megszervezve, elsősorban Herszonban.Északon mégis olyan pozíciókat foglaltak el, amelyeket nem lehetett megtartani, hamar megtörtek az agilis ukrán védelemmel szemben, és kénytelenek voltak visszavonulni.Aztán a háború következő szakaszában, kezdve a Donbászért vívott csatával, az oroszok csak szűk területeket nyertek, és csak óriási áldozatok árán, jelentős idő alatt.

A maga részéről Ukrajna legimpozánsabb offenzívája szeptemberben történt Harkovban, amikor erői kihasználták a gyenge és rosszul előkészített védelmet, miközben az orosz főparancsnokság Donyeckre és Hersonra összpontosított.Mégis azokon a területeken, ahol az orosz védelmet előkészítették, majd a mozgósításból származó többletcsapatokkal megerősítették, Ukrajna előrehaladása lelassult.Az ukrán erőket tovább korlátozta a tél beköszönte, mivel a talaj mocsaras lett.Ukrajna ellentámadása Herszon visszafoglalására a nyár végén lassan indult, és erői csak akkor tudtak előrelépni, amikor el tudták vágni az orosz utánpótlási vonalakat, így Herszon városa védhetetlenné vált.Novemberben evakuálták.

Ha egy hadseregnek tűzerőt kell mozgatnia alattomos terepen, akkor amire szüksége van az tank.

A következő hónapokban a háború irányát a változó tűzerő-egyensúly is alakíthatja.Amikor legközelebb lehetőséget kap az offenzívára, Ukrajna több páncélozott járművet fog kapni, beleértve a Challenger, Leopard és Abrams harckocsikat, amelyeket Európa és az Egyesült Államok szállított, a januári elhúzódó megbeszéléseket követően.Ami fontos, Kijev gyalogsági járműveket, továbbfejlesztett légvédelmet, valamint nagyobb hatótávolságú lövedékeket és rakétákat is kap majd.

De időbe telik, amíg ezeket a fegyvereket leszállítják, és az ukrán erőket kiképzik használatukra. Eközben Ukrajnának meg kell birkóznia egy új orosz offenzívával, amely alapvetően elhasznált módszerekkel rendelkezik, attól függően, hogy Oroszország hajlandó-e elfogadni a nagy veszteségeket a nyereség elérése érdekében. Míg a számok súlya lehetővé teheti számukra, hogy bizonyos területeken előretörjenek, az orosz erőknek még nem kell bizonyítaniuk, hogy képesek bármilyen áttörést gyors, előre töréssel kihasználni. Egyelőre Ukrajna kénytelen a lehető legjobban megbirkózni ezzel a nyomással, aggódva a lőszerfelhasználás üteme miatt, abban a reményben, hogy elég jól tartani tudja vonalát ahhoz, hogy amikor és ha az új orosz offenzíva kezd elhalványulni, akkor nyilik lehetősége az offenzívára való átállásra.

Ukrajna új képességei a hadviselés manőverezését szolgálják majd. A háború első hónapjaiban sok nyugati kommentátor elavultnak minősítette a harckocsikat, mivel jelentős mennyiségben veszítettek az oroszok irányított páncéltörő fegyverek, drónok és tüzérségi tűz miatt. Valójában vannak magyarázatok az orosz harckocsik veszteségeire, beleértve azt is, hogy nem követték a saját kombinált fegyverkezési doktrínájukat. (Az orosz offenzíva gyengeségének másik oka az orosz légierő váratlanul korlátozott szerepe volt. Ehelyett az orosz repülőgépek légvédelemmel szembeni kimutatható sebezhetősége úgy tűnt, hogy további megerősítést adott ahhoz, ami a kortárs hadviselés meghatározó jellemzőjévé vált: viszonylag olcsó fegyverek használata a nagyon drága rendszerek letiltására vagy akár megsemmisítésére.)

Most a harckocsik, valamint számos gyalogsági jármű alkotják a közelmúltban a Nyugat által Ukrajnába küldött felszerelési csomagok központi részét.Ha egy hadseregnek védőpáncéllal tűzerőt kell mozgatnia hátrányos terepen, akkor amire szüksége van az nagyon úgy néz ki, mint egy tank.Ritkán hasznos egy rendszert megvizsgálni anélkül, hogy figyelembe vennénk a stratégiai kontextust, amelyben azokat használják, és a mindkét fél rendelkezésére álló egyéb képességeket.Egy új ukrán offenzíva a megerősített orosz védelem ellen a klasszikus hadviselés jelentős próbáját jelenti a legtisztább formájában.

MEGTALÁLHATÓ VÉGEK

A háborúkkal az az alapvető probléma, hogy könnyebb elkezdeni, mint befejezni.Miután Oroszország kezdeti lökéseit tompították, egy elhúzódó konfliktusba került, amelyben még akkor sem meri elismerni vereségét, ha a győzelemhez vezető út megfoghatatlan.Az ilyen háborúk elkerülhetetlenül elsorvadnak, mivel a felszerelés- és lőszerkészletek kimerülnek, és a csapatok veszteségei nőnek.Egyre nő a kísértés, hogy alternatív utat találjanak a győzelemhez az ellenség társadalmi-gazdasági szerkezetének megtámadásával.Oroszország nem hagyta el ezt az alternatív utat, bár eddig csak megkeményítette az ukrán elszántságot.

Oroszország kitartott a nem hatékony és költséges stratégiák mellett, talán abban a hitben, hogy végül mérete és áldozatvállalási készsége fog győzelemhez juttatni. Ezzel szemben Ukrajna győzelemhez vezető útja attól függ, hogy az orosz erőket annyira tudja visszaszorítani, hogy meggyőzze Moszkvát hiábavaló háborúba kezdett. Ukrajnának ki kell használnia nagyobb hatótávolságú rendszereinek pontosságát, hogy megcélozza az orosz hadsereget, sebezhetővé téve Oroszország utánpótlási vonalait, parancsnoki hálózatait és csapatkoncentrációit. Oroszország pedig olyan körülményeket kíván teremteni, amelyekből az ukrán népnek elege lett. Ukrajna igyekszik tarthatatlanná tenni az orosz hadsereg pozícióját. Ahogy a háború a következő, kritikus szakaszába lép, ezek a stratégiák és az általuk képviselt háborús megközelítések a legsúlyosabb próbák elé néznek.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Nem közismert, hogy egyetemi évei alatt Einstein a matematikai előadásokra nem járt el, és így nem is vált gyakorlott matematikussá. Hogy le tudjon vizsgázni, a budapesti születésű Grossmann Marcell jegyzeteit használta fel.

Einsteinnek jók voltak a ráérzései, de a ráérzések matematikai kidolgozását rendszerint mások végezték el helyette. Az első időkben Grossmann, később pedig szerb nemzetiségű felesége, Maric Mileva. A speciális elméletét megalapozó tanulmány kéziratán, amit az „Annalen der Physik” folyóiratnak küldtek be, szerzőként még Albert Einstein és Mileva Einstein szerepel. Mire a cikk nyomtatásban megjelent, a szerző már egyedül Albert Einstein lett.

Nem nagyon kell ezen elcsodálkozni, mert tudománytörténeti tény, hogy a házaspár 1916-ban bekövetkező válása után, Einsteinnek nem volt több jelentősebb publikációja. Az is tudománytörténeti tény, hogy Einstein a téridő világhírű „felfedezője”, nem volt képes a téridő négy dimenzióját elhelyezni a Bolyai-féle nem euklideszi geometriában. Erre munkatársa, Grossmann vezette rá.

Tudományos pályafutását később asszisztensei, a magyar Lánczos Kornél és Kemény János egyengették. A relativitás elméletét pedig egészen egyszerűen Lorentztől lopta el. Ugyanezt tette a fényelektromos hatással, amit viszont Plancktól lopott el, és kapott érte egy Nobel-díjat.

Felmerül a kérdés, hogy volt ez lehetséges? Az én válaszom életszerű. Egy vérbeli tudós nem foglalkozik a PR-ral, hanem kutat. Einstein viszont karrierista volt nem tudós, főfegyvere a PR volt, amit egyesek szinte a génjeikben hordoznak magukkal. Einstein pont egy ilyen „egyesek” volt, és mivel valamit konyított a fizikához és a matematikához – kábé annyit, mint egy korabeli középiskolás tanár – ez arra jó volt, hogy hülyeséget ne kövessen el, de ahhoz nagyon kevés, hogy kutatómunkát végezzen.

Einstein messze megelőzve a későbbi kor szellemét, mindent fordítva csinált. Kitöltötte a végeredményt és mindent úgy intézet, hogy az jöjjön ki. Ez napjainkban éli fénykorát. A gyógyszergyárak megrendelnek egy kutatást és a tudósok tálcán nyújtják át az elvárt eredményt. Mire kiderül a turpisság, a gyógyszergyár már dollár milliárdokat sepert be. De nézzük a híres Einstein egyenletet, amit még az is kívülről tud, aki még a szorzótáblát se ismeri. A képleteiből több dolog is adódik, de ezek a földi ember felfogása szerint eléggé képtelenek.

Az E = mc2 képlet azt állítja, hogy nagyon pici anyag nagyon sok energiává alakulhat át. Ezt a „nagyon sokat” a különben is hatalmas értéket adó fénysebesség négyzete biztosítja, hiszen a tömeget ezzel kell megszorozni. A képlettel mindössze az a baj, hogy nem lehet tudni hogyan került bele a fény sebessége, hiszen a fénynek semmi köze a dologhoz. Ha pedig egy kicsit gondolkodunk, akkor mi magunk is megcáfolhatjuk a képlet helyességét.

Nagyon kérlek, most ne rezelj be, mert egészen biztos meg fogod érteni, ha figyelmesen, türelmesen, lassan, elgondolkodva olvasol. Akkor most kezdem!

Jól ismert tény, hogy a fény (foton) energiája frekvencia függő (minél magasabb a frekvenciája, annál több az energiája), vagyis nem a sebességétől, hanem a rezgésszámától függ. Következésképpen a tömeg energiába történő átalakításánál, ha a képletben van a fénynek szerepe (ismétlem, ha van), akkor nem a sebességével, inkább rezgésszámával kellene beleszólnia a végeredménybe.

Persze a tömeget egy hatalmas számmal kell megszorozni, hogy megkapjuk az energia egyenértékét, de az a hatalmas szám nem a fény sebessége, legfeljebb közel áll a fénysebességhez, méghozzá oly közel, hogy nyugodtan össze is cserélhetjük a kettőt.

Különben Einstein (szokása szerint) visszafelé gondolkodott, észszerű sejtése szerint az Energia egyenlő a tömeggel. Ez a matematika nyelvén így néz ki: E = m. (Figyelem, ez az m nem méter, hanem tömeg) Ki kell még hozzá találni egy arányossági tényezőt, egy jó nagy számot, de ez nem igazán lényeges. Fontos viszont, hogy egyeznek-e a dimenziók, ami alatt itt most nem térbeli kiterjedést, hanem mértékegységeket kell érteni. Hát lássuk! Az energia = erő × út. Ebből az erő dimenziója m · kg · s–2 (ezt így kell olvasni: méter-szer-kilógramm-per-másodperc a négyzeten)  az úté pedig m (méter). Így az energia (emlékszel! Erő x út): m · kg · s–2 · m (az utolsó m = út), ami egyenlő a tömeggel, ami viszont mindössze kg. Na most ezt arányosítsuk!

m · kg · s–2 · m  =  kg · ?

Mi hiányzik a jobb oldalról? Az m · s–2 · m (hiszen a kg már ott van), vagyis m2/s2 azaz (m/sec)2. A m/s nem más, mint sebesség. Ami tehát hiányzik, az egy sebesség négyzete. Mivel pedig a tapasztalati mérések azt mutatták, hogy az anyag és energia közti arányossági tényező kb. 17-18 nagyságrendű, úgy tűnt, hogy a fény sebessége nagyságrendileg megfelelő, ugyanis 300 000 0002 = 90 000 000 000 000 000 vagyis a fény sebességének a négyzete méterben megadva durván 17 nagyságrend, azaz tapasztalati érték.

Na most a másik nagy Einstein találmány a tér görbülete. Einstein azt állítja, hogy nem a tömeg vonzza magához az anyagot, hanem a tömeg jelenlétében a tér behorpad (görbül), és az anyag egészen egyszerűen csak követi a tér görbületét. Mindennapi nyelvre fordítva a következőkről van szó. Egy 10%-os lejtőn a teherautó motor nélkül lefelé gurul, de nem azért, mert a Föld tömegvonzása lehúzza, hanem mert egyszerűen csak követi az utat. Hogy az út lefelé megy? Hát Istenem, ez van.

Most térjünk vissza a fényhez. Szóval volt egy-két furcsa eredmény, és az egész „speciális relativitást” úgy, ahogy volt, kevesen értették, de voltak olyan fizikusok, akik kifejezetten ellenezték. Azután 1919-ben volt egy napfogyatkozás, ami jó alkalmat adott arra, hogy Einstein elméletét próbának vessék alá. Mi is történt? Azt természetesen nem tudták kísérleti úton bizonyítani, hogy fénysebességnél a tömeg végtelen naggyá nő (ami szintén adódik az elméletből, csak úgy mint a fény abszolút sebessége), maradt tehát az, hogy a tömeg jelenlétére a tér begörbül, amit már lehet bizonyítani. Hogyan történt ez a bizonyítás?

A Nap elég nagy tömeg ahhoz, hogy a teret érezhetően begörbítse, ha a tömegnek valóban van ilyen képessége. Az 1919-es napfogyatkozáskor, amikor a Hold pontosan takarta a Napot, egy olyan csillagot figyeltek meg (erre lehetőséget csakis a napfogyatkozás adott), ami akkor éppen a nap mögött volt, és mint ilyen, a Nap takarása miatt nem lett volna látható. Ennek ellenére úgy tűnt, mintha látszólag a Nap közvetlen szomszédságában lenne. Tény az, hogy az 1919-es mérési eredmények szerint a fénysugár útja valóban megtört, a Nap mellett nem haladt el egyenesen, hanem „becsúszott” a görbült tér „lyukába”.

Az egész világ Einsteint ünnepelte. Véleményem szerint egy kicsit korán. A „bizonyításnak” van ugyanis más magyarázata is. Álláspontom szerint az 1919-es napfogyatkozás eredménye mindössze azt mutatja, hogy az egyenes vonalú, egyenletes mozgást végző fény a Nap hatására egyenes pályáját megváltoztatta, amit már Newton is megjósolt volna, ha történetesen valaki megkérdezte volna erről. Einstein szerint a fény követte a tér görbületét. Szerintem egyszerűen csak engedelmeskedett a gravitációs vonzásnak, magyarul a Nap egy kicsit maga felé húzta. (Ne feledjük, az elmélet szerint a fotonnak csak nyugalmi tömege nincs.)

Az természetes, hogy egy tudósnak van sejtése (amit be kell bizonyítania), tehát Einsteinnek is lehetett és persze volt, nagyon is sok. Ami viszont szokatlan, hogy Einstein egy kicsit Istent játszott, fejében eldöntötte, mi a valóság, vagyis felállított egy hipotézist, és utána mindent megtett, hogy ezt matematikai formába öntse, ami rendszerint az élő valóság megerőszakolása volt. Az ördög pedig, mint mindig, a részletekben van elbújtatva. A „mindent megtett” alatt elfogadhatatlan dolgokat kell érteni. Erre a legjobb példa a „kozmológiai állandó”. Huble felismerése (1926) előtt, abban az időben magától értetődő, meg nem kérdőjelezett tény volt a világmindenség statikus volta. Isten megteremtette, aztán kész. Csakhogy Huble kimutatta, hogy a Világmindenség tágul. Ja úgy, akkor mivel ez nem volt összhangban korábbi elképzelésével, Einstein egyszerűen megváltoztatta a képletet, behelyezte a kozmológiai állandót. Ebből a magatartásból világosan lehet következtetni.

Einstein mindig a végeredményből indult ki és onnan ment hátrafele, ügyelve arra, hogy az alkalmazott matematika formálisan ne legyen hibás.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az ukrán hadsereg fele, mintegy 120.000 ember, akiket az elmúlt 7 évben toboroztak és képeztek ki, a tűzszüneti vonal közelében állomásozott, és készen állt a támadásra. Az ellen oldalon csak mintegy 40.000 férfi volt fegyverben, akiknek kevés esélyük volt egy támadásnak ellenállni.

Oroszország nem hagyhatta, hogy az ukránok támadjanak.Ha Ukrajna vissza tudja szerezni a renegát tartományokat, képes lett volna csatlakozni a NATO-hoz.Az orosz közvélemény döntően az oroszul beszélő DNR és LPR oldalán állt.Ez mindenképpen beavatkozást igényelne.A 2014-es kijevi puccs óta már mintegy négymillió ukrán költözött Oroszországba.A két ország között sok a családi kötelék.Ennek láttán Oroszország készenlétbe helyezte saját erőit, és fegyvereket, lőszereket szállított az ukrán határ közelében lévő gyülekezési pontokra.

Az Egyesült Államok hónapok óta figyelmeztetett a közelgő Ukrajna elleni orosz támadásra.Megtehette ezt, mert tudta, hogy Ukrajna megkísérli erőszakkal visszaszerezni a köztársaságokat.Tudta, hogy Oroszországnak válaszolnia kell.2022. január 12-én, Bill Burns, a CIA igazgatója titokban Kijevben találkozott Zelenszkijel.

2022. február 13-án, vasárnap, Joe Biden amerikai elnökkel folytatott telefonbeszélgetés után Zelenszkij ukrán elnök kiadta a végső parancsot a tervezett ukrán támadásra.

Hogy a döntés megszületését azonnal kiszivárogtatták Londonban és Kijevben is.

A nap összefoglalójában a Guardian sok olyan tevékenységet sorolt fel, amelyek összhangban állnak egy konfliktus közelgő kezdetével. Diplomaták és külföldi katonaság kivonult Ukrajnából. Fegyvereket küldtek be légi szállítással.

Kormány figyelmeztetésére a brit Lloyd biztosítási konglomerátum leállította a viszontbiztosítási szolgáltatást Ukrajnában.

2022 elején Ukrajna befejezte a renegát Donyecki és Luhanszki Népköztársaságok (DPR és LNR) elleni elsöprő támadás előkészületeit.

Az ukrán hadsereg fele, mintegy 120 000 ember, akiket az elmúlt 7 évben toboroztak és képeztek ki, a tűzszüneti vonal közelében állomásozott, és készen állt a támadásra.Az ellen oldalon csak mintegy 40 000 férfi volt fegyverben.Kevés esélyük lett volna a támadásnak ellenállni.

Oroszország nem hagyhatta, hogy megtörténjen egy ukrán támadás.Ha Ukrajna vissza tudta volna szerezni a renegát tartományokat, képes lett volna csatlakozni a NATO-hoz.Az orosz közvélemény döntően az oroszul beszélő DNR és LPR oldalán állt.Ez mindenképpen beavatkozást igényelt.A 2014-es kijevi puccs óta már mintegy négymillió ukrán költözött Oroszországba.A két ország között sok a családi kapcsolat.Ennek láttán Oroszország készenlétbe helyezte saját erőit, és fegyvereket és lőszereket szállított az ukrán határ közelében lévő gyülekezési pontokra.

Az Egyesült Államok hónapok óta figyelmeztetett az Ukrajna elleni közelgő orosz támadásra. Megtehette ezt, mert tudta, hogy Ukrajna megkísérli erőszakkal visszaszerezni az elszakadt köztársaságokat.Tudta, hogy Oroszországnak válaszolnia kell.2022. január 12-én, Bill Burns, a CIA igazgatója titokban találkozott Zelenszkijvel Kijevben.Burns gyakran küld üzeneteket Joe Biden elnöktől.

Anatolij Ivanciv, az Expo ukrán biztosítótársaság vezetője az Interfaxnak elmondta, hogy az EBESZ különleges megfigyelői vannak a kelet-ukrajnai tűzszüneti vonalon. A február 12-i és 13-i hétvégén a front viszonylag csendes volt:

A Donyeck régióban február 11-én és 13-án este a misszió 261 tűzszünet megsértését rögzítette, köztük 50 robbanást.Az előző beszámolási időszakban 114 tűzszünet megsértését rögzítette a régióban.

Luhanszk régióban február 11-én és 13-án este a misszhió 114 tűzszünet megsértését rögzítette.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Mivel a vakcinák általában nagyon specifikus immunválaszokat aktiválnak a célbetegségükkel szemben, miért gondolták ezek a tudósok, hogy a BCG hatással lehet erre az erősen eltérő kórokozóra?

Valójában, szinte a TB-vel szembeni első, alig több mint 100 évvel ezelőtti felhasználása óta, a BCG-ről ismert, hogy „nem-specifikus védőhatásokkal” rendelkezik.Más szavakkal, megakadályozhatja a TB-től eltérő betegségeket.

A BCG-t két orvos, Albert Calmette és Camille Guérin fejlesztette ki Franciaországban, tehát a neve: Bacillus Calmette-Guérin.1908 és 1921 között Calmette és Guérin többször tenyésztett a szarvasmarhák TB-jéért felelős organizmus, amíg az már nem okozta az állatok betegségét. Ezeket az állatokat védte, amikor később megtámadták őket az emberi változat: a Mycobacterium tuberculosis.

Néhány éven belül a BCG-t gyermekekbe injektálták, magas szintű védelmet nyújtva a TB ellen, kevés mellékhatással.1931-ben Calmette azt sugallta, hogy a BCG megakadályozta a TB-től eltérő fertőző betegségek halálát is, ezt a megfigyelést részben alátámasztották egy svédországi tanulmány adatai.

A svéd adatok közelmúltbeli reanalízise arra a következtetésre jutott, hogy bár az adatok egy részében volt az „egészséges oltás-torzítás” (azaz a jobb egészségben szenvedő emberek nagyobb valószínűséggel oltanak be), az eredmények támogatták a nem-specifikus védelmet.

A BCG hatása:Későbbi megfigyelések és vizsgálatok arról is beszámoltak, hogy vannak a BCG nem-specifikus védőhatásai a TB-vel nem összefüggő tüdőfertőzésekkel szemben.

A BCG azon képességének kulcsa, hogy az immunrendszerben az általános készenléti állapotot indukálja, egy „képzett immunitás” néven ismert jelenség, amely egy komplex külső sejtfallal rendelkező élő mikroorganizmus identitásához kapcsolódik.Ennek a sejtfalnak bizonyos alkotóelemeit az immunrendszer legrégebbi (evolúciós értelemben) elemei detektálják, más néven veleszületett válasznak.Ez az interakciós a veleszületett immunsejtek programja, hogy hatékonyabban reagáljon minden olyan mikroorganizmusra, amellyel találkoznak.

Oltás a rák elleni

A BCG jótékony hatása nem korlátozódik a fertőző betegségekre. A 19. században úttörő szerepet játszott az élő vagy a halott baktériumok rák kezelésére. Különösen a 20. század elején megfigyelték a miko baktériumok rákjával szembeni hatásait, ami a BCG kialakulásához vezetett, amelyet közvetlenül a hólyagba juttattak, az izmok invazív hólyagrákja elleni kezelésként-ahol a rákos sejtek csak a hólyag belső bélésben vannak. Ez továbbra is az ilyen típusú rák szokásos kezelése.

A BCG immunterápiájának más típusú rákos vizsgálatai vegyes eredményeket hoztak. Egyes tanulmányok szerint az általános rosszindulatú daganatokkal szemben hatás nem volt kimutatható. Mások javasolták a gyermekkori leukémiát, vagy akár drámai hosszú távú hatást is a tüdőrákkal szemben. A melanóma léziókba történő közvetlen befecskendezés pozitív eredményeket tárt fel, míg a BCG beadása a felső karba  kevésbé meggyőző a melanoma kezelésében.

A rákos sejtek hatékony megsemmisítése érdekében az immunrendszer ugyanazokat a fegyvereket telepíti, amelyek szintén hatékonyak a vírusok és baktériumok ellen, amelyek szeretnének a sejtekben élni. Sőt, a BCG által nyújtott képzett immunitási hatás akár közvetlenül, akár közvetve aktiválja ugyanazokat a fegyvereket. Más szavakkal, a BCG „immunosztimuláló”.

Ezért meglepő lehet, ha felfedezzük a BCG néhány nem-specifikus védőhatása olyan betegségek ellen, ahol az immunrendszer túl aktív, vagy téves. Például az autoimmun sclerosis multiplex és az 1. típusú cukorbetegség. Ezekben az esetekben a BCG ellentétes és jótékony, immuntompító hatású.

A tanulmányok kimutatták, hogy a BCG csökkentheti és megakadályozhatja az idegrendszer immunrendszeri károsodását a sclerosis multiplexben.

És a Covid

És mi van a BCG oltással a Covid ellen? A kép ismét vegyes. Egy nemrégiben végzett metaanalízis-ahol több tanulmány adatait kombinálják és elemezték, nem találtak átfogó védőhatást. Az egyes vizsgálatok azonban némi sikert jelentettek. Például a oltás után hat hónappal a Covid csökkent kockázata. Vagy drasztikusabban, a 92%-os hatékonyság a régóta fennálló 1. típusú cukorbetegségben szenvedő felnőtteknél, akiknek BCG-t kaptak a Covid megelőzésére.

A BCG hatása egy ideje ismert. Ez igaz a „napi munkájára”, mint a TB elleni oltás, valamint a nem-specifikus védőhatásokra. Számos okot javasoltak erre a variabilitásra. Más mikroorganizmusok, például a BCG-vel vagy a parazita férgek baktériumaival, ami rossz választ ad a BCG-re. A recipiensek genetikai hátterének különbségei szintén kevésbé hatékony immunválaszokhoz vezethetnek a BCG-re.

A környezet jobb megértése, amelyben a BCG a leginkább következetesen működik, hogy sajátos és nem-specifikus hatásait megvalósítsa, biztosan lehetővé teszi a jövőben a leginkább sokoldalúbb oltások hatékony felhasználását.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Nincs fájdalmasabb helyzet a tudósok számára, mint amikor arra kényszerülnek, hogy súlyos figyelmeztetéseket adjanak ki a természet, a civilizáció, a társadalom, a család és a jövő generációinak pusztulásával kapcsolatban az üvegházhatást okozó gázok koncentrációjának és hőmérsékletének az emberi eredetű kibocsátásokból eredő meredek emelkedése miatt.  Mégis pontosan erre kérték fel a klímatudósokat, Cassandra-szerűen, a 18. század vége óta a légköri, szárazföldi és tengeri hőmérséklet gyors, a geológiai tömeges kihalási eseményeket meghaladó ütemű emelkedés megfigyelt bizonyítékai alapján.

Nem minden tudós válaszolt a kihívásra. Néhányan a klímaváltozást tagadás szószólóivá váltak, gyakran az olaj- és gázipari vállalatok támogatásával. A vállalatoknál, a kormányzatnál, az intézményeknél, sőt egyes esetekben még az egyetemeken is sokan kénytelenek voltak visszafogni vagy mérsékelni figyelmeztetéseiket. Nyilvánvalóvá vált a politika, ahol egyes esetekben az „optimistának” tekintett tudósokat a hatóságok előnyben részesítették, míg másokat, akiket „riasztónak” tituláltak, büntettek nézeteik miatt. Napjainkban az úgynevezett „riasztók” igazolást nyernek, mivel a szélsőséges időjárási események a világ nagy részein eluralkodtak.

Will Steffen elkerülte ezeket a buktatókat, ragaszkodott a hiteles tudományos bizonyítékokhoz és a globális felmelegedés nyilvánvaló következményeihez szerte a világon, ugyanakkor csalódott volt amiatt, hogy sok hatóság nem hajlandó megérteni az éghajlattudomány jövő nemzedékekre gyakorolt hatásait, amint arról (az alábbi) közleményében beszámolt:

„Úgy gondolom, hogy az éghajlatváltozás értékelésének domináns lineáris, determinisztikus kerete hibás, különösen magasabb hőmérséklet-emelkedés esetén. Tehát igen, az ezeket a folyamatokat nem tartalmazó modelleket használó modellkivetítések valóban kevésbé hasznosak magasabb hőmérsékleti szinteken. Vagy ahogy szerzőtársam, John Schellnhuber mondja, nagy hibát követünk el, amikor azt gondoljuk, hogy bármely adott hőmérséklet-emelkedésnél – mondjuk 2 °C-nál „parkoltathatjuk” a Föld rendszerét, és elvárjuk, hogy ott maradjon. Még a jelenlegi szinten is, amikor az iparosodás előtti időszakhoz képest körülbelül 1° C-os felmelegedés a helyzet, és lehet, hogy már átléptük az egyik visszacsatolási folyamat fordulópontját (sarkvidéki nyári tengeri jég), másoknál pedig instabilitást tapasztalunk: a permafroszt olvadása, az Amazonas-erdők pusztulása, és gyengülése. Hangsúlyozzuk, hogy ezek a folyamatok nem lineárisak, és gyakran beépített visszacsatolási folyamatokkal rendelkeznek, amelyek fordulóponti viselkedést generálnak. Például a permafroszt olvasztásához a tőzeget lebontó kémiai folyamat maga termeli a hőt, ami további olvadáshoz vezet és így tovább.”

Will Steffen azt írta nekem levelezésünkben (2022.03.27.):

„Minden gyakorlati célból, azaz az emberek által kapcsolódni tudó időkből adódóan az éghajlatváltozás azon szintje, amely felé most haladunk, még több ezer évig velünk lesz. A PETM (paleocén-eocén termikus maximum) megfelelő analóg lehet. A CO₂ koncentráció és a hőmérséklet gyors kiugrása, amit 100.000-200.000 év alatt a CO₂ leszívás követ. Gyakorlati szempontból a gyógyulási idő olyan hosszú (emberi időskálán), hogy visszafordíthatatlannak tekinthető. A kihalás természetesen visszafordíthatatlan. Tehát amikor az éghajlatváltozás és a közvetlen emberi degradáció kettős nyomása a bioszférára érvényesül, az ebből eredő tömeges kihalás, amibe már beléptünk, természetesen visszafordíthatatlan.”

Will egyedülálló volt. Bár nem engedte, hogy tudományosan objektív és pontos megfogalmazású előadásait túlságosan optimizmus vagy pesszimizmus színesítse, személyiségének kedvessége és gyengéd megfogalmazása nem tudta elrejteni üzenetének súlyos következményeit. A harc fölé emelkedve még az ellenfelei is nehezen tudtak rá hivatkozni olyan kifejezésekkel, amelyeket más éghajlatkutatókkal kapcsolatban szoktak használni. Manapság sok fórumon a klímatudósokat felváltják a közgazdászok, érdekképviseletek, marketingügynökök, szociológusok és politikusok, akiknek csak homályos fogalmuk van a fizika és a légkör alaptörvényeiről.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A VIII. kerületi bábaképzőben láttam meg a napvilágot. Azért ott, mert ott ingyen lehetett szülni, cserébe a kismamákon tanulhattak a leendő bábák. És ugye nekünk nem volt pénzünk. Apám később azt mondta, hogy szegények voltunk. Amikor összeálltunk csak két pusztánk volt. Az anyád puszta segge, és az én puszta seggem.

Mintha én tehettem volna róla, hogy az anyámat felcsinálta. Állítólag farkas ordító hideg volt február 11.-én. Apám zsebébe mindössze két pengő volt, azon tökölt, hogy taxival vigyen-e anyámmal haza vagy vegyen egy plédet, abba burkoljon be és gyalogoljanak hazáig. Ez utóbbi mellet döntöttek.

Amint megérkeztek szoba-konyhájukba (tudod, udvaron a vécé, a konyhában sparhelt és egy vízcsap) én elkezdtem üvöltözni az éhségtől. Anyám rárakott a melleire, megszoptatott. Ez olyan jól bejött, vagyis külön költség és munka nélkül, hogy 3 évig fenn lett tartva.

Néhány éve olvastam, hogy a hosszú szoptatás kihat a csecsemő intelligenciájára. Nem hiszem, hogy anyám erről tudott volna. Három év után áttértünk a tejbegríz diétára, ami gyorsan elkészíthető, nem kerül sokba, de néhány hónap alatt kiváltja az angolkórt, ami gyerekkorom első betegsége volt. Aztán jött a többi. Mindent megkaptam, amit gyerek megkaphat az antibiotikumok előtti világban. Kigyógyultam, igaz éppen hogy.

Aztán, apámnak lett pénze, méghozzá nagyon sok. Főtt krumplit vacsorázó szegény családból, gazdag család lettünk. Mi tagadás szüleimnek, mint gyerek, útban álltam. Megoldás? Beraktak egy bentlakásos iskolába, ahonnan csak karácsonykor és húsvétkor tértem haza. Ezt évekkel később apám szemére vetettem, akik azzal védekezett, hogy kiváló nevelésben akart részesíteni.

Hát ez bejött. A paptanár negyedikben úgy tanította a nagy egyszeregyet, hogy egy nádpálcával a padok között sétált. Elrikkantotta magát, hogy 4×16, és rábökött valamelyikünkre. Az illető vagy rávágta, hogy 64, vagy tartotta a markát, amibe Róbert testvér belebaszott egy hatalmasat a nádpálcával. –  Hatvan évvel később a borosjenői postán feladtam három levelet. Akkor éppen 170 forint volt egy bélyeg. Letettem a kisasszony elé 510 forintot, aki a 3×170-et beütötte a kalkulátorába. Felnézett rám és azt kérdezte, honnan tetszett tudni. Én meg azt kérdeztem tőle, tudja-e mi az a nádpálca? Nem tudta, vagyis nem csak számolni nem tud, de azt se tudja, ki az a Móra Ferenc. Sebaj a hosszú hétvégi wellnesshez egyik se fontos.

Aztán felszabadultunk, elment a vagyon, édesanyából nevelőanya lett, és beköszöntött a Rákosi nyomor. Minden másnap paprikás krumplit ettünk harminc fajta étrend kiegészítő nélkül. Volt benn egy pár virsli, ami az apámnak lett fenntartva. Évente egyszer-kétszer nekem is jutott egy fél pár. Ebből következett, hogy y 18. szülinapomra azt kértem, hadd lakjak jól virslivel. Így történt, hogy február 11.-én egy teljes pár virslit kaptam. Nevelő anyámnak ez volt az elképzelése a jólakásról. Az persze nem jutott eszébe, hogy a „fasz mellé kapott két gyereket” helyzet az ő választása volt, nem az enyém.

Igen fiatalon megjártam Rákosi börtönét is. De ez nem TV nézés volt egy fűtött cellában, hanem a rabgazdasági munka hajnal 4-től este 10-ig.

Aztán a katonaság, ahol az volt a jelszó, inkább békében egy liter izzadság, mint háborúban egy deci vér. Ilyen alapon végeztettek velünk 30 km-es meneteket -10°C időben, teljes menet felszereléssel a hátunkon (puska, gyalogásó). Mit mondjak, az elhízás nem volt országos jelenség.

A felnőtt éveim egyszerűbbek voltak. Egyéni megfontolásból sem a nikotinra, sem az alkoholra nem szoktam rá. A pénzt hozó szellemi munka mellett jelentős fizikai munkát is végezem, amíg azt a szervezetem engedte.

Az már genetika, hogy se depresszióm, se fejfájásom, se lelki nyavalyám nem volt, és mindig minden ellenére jól éreztem magam.

Szex? Korán kell kezdeni,és nem szabad abbahagyni.

Hát ennyi. Lehet elemezni.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Ez különösen a járvány idején nevelt kölyökkutyáknál volt szembetűnő. Lemaradtak az engedelmességi oktatásról, a más kutyákkal való szocializációról és az emberi világ felfedezéséről. Mostanra vége a bezárásoknak, sok kiskutya tulajdonos visszatért az irodába. Azoknak a kölyköknek, akik korai fejlődésük során a hét minden napján 24 órában élvezték a figyelmet, most hozzá kell szokniuk ahhoz, hogy hosszú ideig egyedül maradjanak. Ez a szorongó kutyák egész generációjához vezetett.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a kutyák elfojthatatlanok – mindannyian farkukat csóválják és botokat kergetnek, általában magabiztos és boldog állatoknak számítanak. De,ez nem mindig van így. Egy 2019-es felmérésben több mint 4000 kutyát vizsgáltak meg 16 különböző országban, és a szorongást találták a leggyakoribb viselkedési problémának. A kutyák 44%-a szorong.

Nem azért vagyok itt, hogy rossz hírt tegyek közzé, hanem tanácsot adok a szorongó kutyusoknak a megsegítésére. Miért nem próbálod ki a kutyasportokat? Íme, hogyan segíthetnek.

Miért olyan hatékonyak a kutyasportok

Egy kutya élete nem mindig olyan vidám, mint azt szeretnék. Minden kutyatulajdonosnak volt olyan napja, hogy késik, de még mindig ki kell vinnie a kutyát. El kell kísérni őket egy különösen büdös lámpaoszlophoz, vagy mókussal teli fa alá. A kutyák nem mindig tudják élvezni természetes viselkedésüket, például a szimatolást, az üldözést vagy az ásást. Gyakran rövid vezetéken kell tartani őket, ami minimális interakciót tesz lehetővé más kutyákkal.

A kutyasportok lehetővé teszik a kutyák számára, hogy a legtöbbet kihozzák természetes ösztöneikből. A „repülő labda” például azt jelenti, hogy a kutyák egy csapata vágtat akadályokon keresztül, hogy megszerezzék a labdát, és visszaszáguldjanak a rajtvonalhoz.

A vezetéstől való szabadság a kutyasportok kulcsfontosságú szempontja. A futás stressz oldó előnyei az emberek számára jól ismertek, és ebben a kutyák sem különböznek tőlünk. A testmozgás segíthet enyhíteni a stresszt és a szorongást. Vannak csoportok és osztályok minden típusú sporthoz és tevékenységhez, amelyek minden kutyának megfelelnek. A kutyád szeret szimatolni? Próbáld ki az illatosító munkát. Ha kutyád szeret futni, próbáld ki az „egyenlő edzést”. Azoknak a kutyáknak, akik nem tudnak ellenállni az üldözésnek, ott van a „műcsali”.

A Massachusetts állambeli Tufts Egyetem és a Kutyaviselkedési Tanulmányok Központja nemrégiben végzett tanulmánya szerint a kutyasportokban való részvétel javíthatja a kutyák szorongását. A kutatók 1308 kutyán vizsgálták a kutyák szorongásos kezelésére alkalmazott kezelések hatékonyságát, például egy viselkedéskutatóval való konzultációt, a gyógyszereket és az étrend megváltoztatását. De a kutyasportban való részvétel a csúcsra került.

Az edzés szórakoztatóvá tétele

Ezek a sportok segíthetnek a COVID-kutyáknak is. Lehetőséget kínálnak a kutyák szocializálódására és más kutyákkal való játszásra, valamint kölcsönhatásba léphetnek ismeretlen emberekkel, miközben pozitívan megerősített tréningen keresztül javítják a tanulást.

Az új kutatás arra is bizonyítékot talált, hogy a jutalomalapú képzés és a mentális stimuláció segít enyhíteni a kutyák szorongását. Ezek egyszerű stratégiák, amelyeket otthon és séta közben is lehet alkalmazni. A jutalom alapú képzés olyan egyszerű lehet, mint egy új parancs megtanítása a kutyáknak az ételjutalomért. Az ülés, a lefekvés és a mancsok felhúzásának megtanulása segíthet fenntartani a kutya agyát, és enyhíti a stresszt.

Azok a kutyák, akik már ismerik az alapokat, kreatívkodhatnak és kipróbálhatják a kutyás freestyle-t (zenére). A kutatók más típusú mentális stimulációt javasolnak, beleértve a kirakós játékokat, a játékosabb interakciót a kutyával vagy a bújócska játékokat. Ha több időt hagyunk nekik a szimatolásra vagy a felfedezésre séta közben, az segíthet a kutyáknak is ellazulni.

A kutyák csoportos foglalkozásai luxusnak tűnhetnek, de jólétük szempontjából fontosak lehetnek. Ez egy módszer a kutyák életminőségének javítására.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

2018-ban ezeken az oldalakon megjelent egy írásom Medvecsapda Ukrajnában címmel, akit esetleg érdekel, olvassa vissza, mert bizonyos tekintetben mindenképpen kapcsolódik a mostani íráshoz is.

A napi hírözönön és milliónyi szakértői elemzésen túl viszont van néhány dolog, amelyről sem a média, sem pedig a szakértők nem igazán beszélnek, pedig meglátásom szerint lényegi dolgokról van szó, ami sok egyéb eseményre/fejleményre választ adhatna.

AZOK A BIZONYOS KÉRDÉSEK:

Térjünk a lényegre, mégpedig néhány olyan kérdésre, amire ez idáig sem a Kelet, sem a Nyugat nem adott megnyugtató, hihető és egzakt választ. Sőt, magát a kérdést sem fogalmazta meg egyik oldal sem, ami igen meglepő. Meglepő, mert a jelen eseményeire és a szemmel is jól látható anomáliákra nem ad semmiféle valós választ sem a keleti, sem a nyugati propaganda.

A történet ismerős, röviden összefoglalva 2014-ben külföldről szervezett puccs vette kezdetét Kijevben, a törvényesen megválasztott elnök elmenekült és Oroszország egy szempillantás alatt leválasztotta a Krímet Ukrajnáról. Jött 8 év huzavona, majd 2022. februárjában megindult egy különlegesnek nevezett hadművelet, ami mostanra a II. világháború óta nem látott léptékű szárazföldi hadműveletté vált Európában.

1. kérdés: Hogyan történhetett meg az, hogy az orosz hírszerzésnek fogalma sem volt arról, hogy a „kertek alatt” nagyszabású puccs van készülőben?

2013-ban az Orosz Föderáció meg tudta akadályozni az amerikai-francia bombázások megindítását Szíria ellen, egyre nyíltabbá vált a Föderáció és a Nyugat közötti szembenállás, tehát semmilyen okuk nem volt arra, hogy a szemüket levegyék a közvetlen szomszéd Ukrajnáról. Sőt, épp azokban a napokban indult meg Ukrajnáért az EU és az orosz versenyfutás, hogy Kijev végül melyik gazdasági tömörülés mellett teszi le a voksát.

2. kérdés: Hogyan volt képes az Orosz Föderáció szinte „percek alatt”, közvetlen katonai összeütközés nélkül egy az egyben megszállni a Krímet Ukrajna és a NATO orra előtt?

Ha és amennyiben igaz lenne az 1. kérdésnél felvetett gondolat, miszerint az orosz vezetésnek fogalma sem volt a készülő ukrajnai puccsról, akkor nulla készültség mellett igen professzionális és zseniális katonai akciót tudtak végrehajtani ad hoc módon, mindezt egy olyan Nyugat által működtetett hírszerzési és felderítési rendszer orra előtt, amivel kis túlzással (elnézést a hasonlatért) még Merkel kancellár „bugyijába is simán beleláttak”.

Ismerve az oroszok hajlamát egyébként a hanyagságra és trehányságra, ez a krími „mozaik darabka” nagyon nem illeszkedik a szokásos trendbe.

3. kérdés: Miután az oroszbarát ukrán elnök a Föderációba menekült, valamint a kelet-ukrajnai régiókban megindultak az elszakadási törekvések, az Orosz Föderáció miért nem nyújtott közvetlen katonai segítséget a törvényes rend és kormány helyreállítása érdekében Janukovicsnak?

A közkedvelt válasz erre, hogy az Orosz Föderáció katonailag nem volt még eléggé felkészült.

Ez butaság, mire nem volt eléggé felkészült?

A NATO erőkkel szemben 2014-ben is ugyanolyan hatalmas nukleáris arzenál volt bevetésre készen, mint az elmúlt évtizedekben mindig is, tehát ez az opció kilőve.

2014-ben az ukrán haderő teljesen szétesett, ha akkor bevonul Moszkva Ukrajnába, valószínűleg tényleg csak pár nap lett volna az egész történet, főleg, ha az egyébként törvényes ukrán elnök érkezik vissza az orosz tank tetején lovagolva.

Ahhoz képest, hogy az orosz haderő nem volt „felkészülve”secperc alatt vitték a Krímet és szinte azonnal támogatást (katonait is) adtak Luhanszknak és Donyecknek.

4. kérdés: Ha a Krímen a Kreml képes volt népszavazást tartani majd annektálni 2014-ben, akkor Luhanszk és Donyeck esetében miért nem teljesítették az ott élő lakosság kérését?

Igen kényes témához érkeztünk, igen, a népek és nemzetek önrendelkezési jogához. Koszovó esetében szabad, a boszniai szerbek esetében nem. A Krím esetében zöld a lámpa, a kelet-ukrajnai régiók lakossága esetében nem. A Nyugatra teljes mértékben jellemző kettős mérce jelen esetben orosz oldalról érhető tetten.

5. kérdés: Hogyan lehetséges az, hogy az amúgy kiterjedt európai hírszerzési apparátussal és hagyományokkal rendelkező Moszkva csak most tudja meg azt a sajtóból, hogy a minszki megállapodások végrehajtásának 8 éven át tartó időhúzása csak altatás és színjátéka volt?

Itt nem az a kérdés, hogy 2014 és 2022 között végre lett-e hajtva bármi is a megállapodásokból (gyakorlatilag nem), hanem az, hogy ez Moszkvában valóban senkinek sem tűnt fel éveken keresztül?

Nem vették észre, hogy Ukrajnában a Jacenyuk-Turcsinov-Porosenko regnálás éveiben az egész ukrán katonai rendszer NATO kompatibilis átstrukturálása folyamatban van, komplex védelmi vonalak épülnek ki, miközben a kijevi kormány folyamatosan tűz alatt tartja a keleti régiók polgári célpontjait magasról téve a Minszki megállapodásokra?

6. kérdés: Hogyan lehetséges az, hogy az Orosz Föderáció egy 600 ezer km2 területtel rendelkező és nagyjából 40-45 milliós állam ellen úgy indít katonai műveletet, hogy egy szinte csak jelképesnek nevezhető katonai erőt vetnek be indulásként (30-50 ezer fő az első hetekben)?

Hogyan lehetséges az, hogy amikor kiderül a mindenki számára kezdetektől nyilvánvaló tény, miszerint kevés a katona, ennek ellenére Moszkva hosszú hónapokon keresztül továbbra sem tesz semmilyen lépést a bevetett erők növelésére?

Ezek igen komoly kérdések, mert ha első körben dilettantizmussal és tévedéssel állunk is szemben, ez akkor sem ad magyarázatot arra, hogy a tévedés felismerése után 6-7 hónapon keresztül miért nem történik érdemi módosítás és korrekció a katonai művelet szempontjából.

Ki az a hülye, aki úgy kezd egy kocsmai verekedést, hogy először csak orron pöcköli a kiszemelt erős embert, majd utána is csak fél kézzel bokszol, miközben nyerni akar?

Ezekre a kérdésekre a mai napig nincs igazi válasz sehonnan, sem a Kelet, sem a Nyugat nem érzi úgy, hogy a masszív propagandán túl biztonságpolitikai, geostratégiai és katonai oldalról is helyet biztosítson valós kérdéseknek és igaz válaszoknak.

KONKLÚZIÓ:

Természetesen mindenki megválaszolhatja saját magának a feltett kérdéseket és mindenki eldöntheti, hogy a válaszoknak milyen további folyományai vannak. A magam részéről én is rendelkezem saját válaszokkal, amit az alábbiakban megosztok az olvasókkal, nem biztos, hogy helyesek a válaszok, de akiket érdekel a téma, azoknak, ha másra nem is, de pár perc gondolkodás beindítására mindenképpen jó alap lehet.

Az Orosz Föderáció 2012-2013 folyamán sikeresen akasztotta meg Asszad szíriai megbuktatására tett amerikai kísérleteket, Putyin elhíresült mondása, miszerint „az új világrend Szíriában fog eldőlni” is ebből az időszakból ered. A kétes eredetű és egyébként külföldről pénzelt Arab Tavasz projekt végső célpontja Irán volt, viszont Iránba Szírián át vezetett az út, így Asszadot mindenképpen buktatni kellett, hogy a szír területek megfelelő tulajdonos kezébe kerüljön. Ennek igen sok köze van a Wolfowitz-doktrínához, valamint a Nabucco-projekthez is, de ebbe most jobban nem megyünk bele, mert nem ez a konkrét téma. A lényeg annyi, hogy 2012-2013-ra teljesen nyílttá vált az USA/NATO és az Orosz Föderáció szembenállása immár nem csak regionális, hanem globális léptékben is.

Ebből következően teljesen kizárt, hogy az Orosz Föderáció ne rendelkezett volna megfelelő információkkal az Ukrajnán belüli valóságról, főleg annak fényében, hogy elindult a kötélhúzás az EU és a Moszkva által meghirdetett Eurázsiai Gazdasági Unió között Ukrajna megnyerése érdekében. Tehát az Orosz Föderációnak voltak hírszerzési értesülései arról, hogy az amerikaiak folyamatosan pénzelik és építik ki a saját holdudvarukat Ukrajnán belül.

Bár a szocsi Téli Olimpia elvileg elvonta a pillanatnyi figyelmet Kijevről, a puccs bekövetkeztekor Janukovics Oroszországba menekült, de az egyetlen konkrét katonai lépés csak a Krím megszállása volt. A Krím megszállása egy rendkívül gondosan és precízen előkészített, professzionális módon végrehajtott, tankönyvbe illő hibátlan katonai akció volt, ami eleve kizárja a rögtönzés lehetőségét.

Tehát az Orosz Föderáció kész tervekkel és a pillanatnyi realitásoknak megfelelően felkészített katonai alakulatokkal rendelkezett a művelet végrehajtásához, amit sikeresen végre is hajtott.

Ebből következően az Orosz Föderáció elsődleges katonai-stratégiai céljai között mindig is szerepelt a Krím visszaszerzése, amihez csak a megfelelő alkalom kellett. Ez pedig a kijevi puccs és Janukovics elmenekülése volt.

Azért nem vonult be 2014-ben Ukrajnába az orosz haderő és azért nem segítettek Janukovicsnak helyreállítani a törvényes rendet, mert ez az aktus azonnal kizárta volna a Krím annektálásának bármiféle jogosságát. Ebből viszont az következik, hogy az Orosz Föderáció szempontjából az Ukrajnával szembeni rejtett geostratégiai cél mindig is Ukrajna feldarabolása volt, amit több lépésben terveztek végrehajtani. A Nyugat által támogatott puccs pont kapóra jött, az Orosz Föderáció szándékosan hagyta, hogy ez bekövetkezzen, majd végrehajtotta az első lépést, a Krímet lecsatolta Ukrajnáról.

A következő 8 évben is pontosan tudták és látták, hogy a Minszki megállapodás nem fog működni, azt is tudták, hogy Ukrajnán belül zajlik egy fegyverkezési program, a Nyugat támogatja és segíti a szélsőségesen orosz ellenes erőket, az Orosz Föderáció is elkezdett felkészülni a következő menetre.

A Luhanszki és Donyecki „népköztársaságokat” csak annyira támogatták, hogy a lázadásuk ne bukjon el, ezzel is folyamatosan fenntartva egy Ukrajnán belüli polgárháborút. Semmiképpen nem ismerhették el a szakadár tartományokat, mert ezen tartományok függetlenségének elismerése gyakorlatilag Ukrajnán kívülre helyezte volna a konfliktust és ez már kvázi jogi alapot adhatott volna Ukrajna gyors NATO taggá válásához. Amíg a konfliktust Ukrajna állami területén belül lehetett tartani, addig Ukrajna NATO csatlakozása csak álom maradt.

Természetesen ezt az állapotot az idők végezetéig nem lehetett fenntartani, 2022. év elejére az ukrán fegyveres erők készen álltak egy jelentős hadművelet megindítására a szakadár régiók ellen, így Moszkva számára az időablak kezdett vészesen záródni, lépniük kellett, hogy Ukrajna feldarabolásának távlati projektje ne essen végleg kútba.

A hadművelet során a bevetett erők nagysága és eloszlása első perctől kezdve nyilvánvalóvá tette, hogy szó sem volt Ukrajna megszállásáról, legjobb esetben amire számíthattak, az a Zelenszkij-kormány gyors bukása lehetett volna, ami ajtót nyitott volna egy oroszbarát, de minimum semleges ukrajnai politikai erő színre lépésének. A közhiedelemmel ellentétben az ukrán lakosság távolról sem volt fanatikus Zelenszkij-támogató, sőt, Zelenszkij népszerűségi mutatója alig 10% körül mozgott az orosz támadás megindulásakor. A bukás nem jött be, Zelenszkij a helyén maradt, bár volt néhány gyors próbálkozás a béketárgyalásokra, de a Nyugat itt közbelépett és azonnal sztornózta a folyamatot. Ebbe most szintén nem megyek bele jobban, mert nem ez a poszt témája.

Mivel a gyors kormánybuktatás nem sikerült, maradt a B-verzió: elhúzódó háború vívása és fenntartása.

Az Orosz Föderáció három fő okból nem vetett be nagyobb erőket hosszú ideig:

1.A Föderáció békeidős létszáma és hadrendben tartott haditechnikai eszközparkja olyan elosztásban van a Föderáció területén szétterítve, hogy nagyobb erők átcsoportosítása vagy elvonása konkrétan védelmi űröket hagyna maga után olyan instabil régiókban is, mint például Közép-Ázsia vagy a Távol-Kelet. Emiatt a Föderáció haderejének egy jelentős része le van kötve adott körzetek védelmének biztosítása érdekében, onnan erőket elvonni tartalék képzése nélkül nem lehet.

2. Ha az Orosz Föderáció nem egy 150 ezer fős kontingenssel indítja meg a hadműveletet, hanem olyan és akkora erőkkel, amelyek szétverik Ukrajnát, ahhoz ehhez szinte a teljes békeidős haderőt haditechnikával együtt be kellett volna vetni Ukrajna ellen egyszerre. Ennek viszont előfeltétele lett volna az, hogy minimum egy évvel a hadművelet megindítása előtt nagyjából 1 millió tartalékost hívnak be, felfrissítik a képzésüket, valamint jelentős mennyiségű zárolt és tartalékolt haditechnikai eszközt kikonzerválnak, melyek az első lépcsős, de Ukrajnában bevetett haderők helyét és szerepét veszik át a többi katonai körzetben. Azon túl, hogy ennek a létszámnak a kivonása a reálgazdaságból óriási problémákat okozott volna az amúgy is szankciókkal sújtott orosz gazdaságnak, ezt a létszámot etetni kell, fel kell szerelni, frissítő képzést kell tartani stb., ami még több forrást vont volna el. Ráadásul 1 millió fő behívását és több ezer haditechnikai eszköz kikonzerválását nem lehetett volna titokban tartani, a Nyugat azonnal kapcsolt volna, hogy mi készül.

3.Még ha az Orosz Föderáció ilyen hatalmas haderőt vetett is volna be Ukrajna ellen és szét is verte volna Ukrajnát relatíve rövid idő alatt, ez sem hozott volna stratégiai győzelmet. Ennek az egyik azonnali következménye lett volna, hogy Európa és a Nyugat valóban megijed, ami miatt azonnal és valóban szorosan összezár, sőt, egy ilyen léptékű orosz támadásra reagálva a NATO is azonnal ébred és valóban összekapja magát, nem úgy, mint jelen idő szerint. Ugyanígy az Orosz Föderációval határos többi állam is észbe kap, hogy baj van, Moszkva nagyon bedurvult, így azok is Kína vagy az USA/NATO felé gyors lépéseket tettek volna, gondolok itt akár Kazahsztánra vagy a többi közép-ázsiai posztszovjet államra.

A másik hatalmas, szinte megoldhatatlan probléma lett volna, hogy ugyan Ukrajnát sikerül elfoglalni, de hogyan tovább. Honnan lenne az Orosz Föderációnak elég gazdasági és pénzügyi likviditása ahhoz, hogy egy komplett Ukrajnában újraszervezze az életet, fizesse a nyugdíjakat, újjáépítse a fél országot és közben minimum egy félmilliós állandó katonai kontingenst is állomásoztasson ott közben a rendet fenntartani? A válasz egyszerű: sehonnan.

Ezek alapján érkezünk el lassan a hadművelet megindításának első évfordulójához és messze nem látni a végét ennek a konfliktusnak.

Nagyjából itt véget is ért az írásom lényegi része, nem boncolgatjuk tovább az orosz, az ukrán és általában véve a kelet európai regionális és geopolitikai stratégiák mélyebb rétegeit és nem vállalkozik jóslatokra arra vonatkozóan sem, hogy merre halad majd tovább a konfliktus.

A mostani írásom alapvetően az Orosz Föderáció oldaláról felmerült, már-már triviálisnak számítóstratégiai és biztonságpolitikai kérdőjeleket próbálta vizsgálni, amelyekről valamilyen oknál fogva a szakma nem óhajt tudomást venni.

Azzal tisztában kell lenni, hogy a szűken vett orosz keresztmetszet nem igaz, ugyanis itt a felszínen valóban egy orosz-ukrán konfliktus zajlik, de a geostratégiai erőtérben vizsgálva az egész konfliktust ez még az orosz-NATO proxy-háborún is túlmutat. Az orosz-ukrán katonai konfliktus része egy globális szintű nagy játszmának, ahol az USA és szövetségesi rendszere áll szemben a világ másik felével. Ez a másik fél nem egy egzakt katonai-gazdasági szövetségi rendszer, hanem több regionális erőcentrum, amelyek igyekeznek a saját stratégiai érdekeiket szem előtt tartva közeledni egymáshoz és valamilyen szinten koordinálni az együttműködésüket. A „csendes többség” egyelőre kivár és bár hivatalosan többnyire semleges, valójában többféle módon is támogatja az Orosz Föderációt. Kínát leszámítva az Orosz Föderáció rendelkezik a világon egyedül olyan tartalékokkal, ami alapján nyíltan és egymaga képes volt szembe szállni a Nyugattal és bevállalni egy olyan katonai konfliktust Európa területén, amelyet látunk.

Ennek a komplexebb elemzése viszont minimum egy külön esszét igényelne, így ezzel zárom a mostani kis írást és remélem, ha másra nem is, de gondolatébresztőnek jó volt.

Köszönjük Mangamonguz alapos munkájának közzé bocsátását.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Több mint egy évtizeden át sok közösségi média platform tiltotta a női, de nem a férfi mellbimbók látványát.A kiadó vezérigazgatók azt mondják, félnek a pornográf képek áradatától.Ezek a platformok lehetővé teszik a női mellbimbók látványát bizonyos összefüggésekben, például szoptatás vagy egészségügyi problémák esetén.

A Facebook és az Instagram felügyelőbizottsága azonban nemrégiben arra utasította mindkét platformot, hogy vizsgálják felül a mellbimbó-expozícióra vonatkozó irányelveiket.Azt is javasolja, hogy változtassák meg a felnőtt meztelenség és szexuális tevékenység közösségi szabványát, hogy azt egyértelmű kritériumok szabályozzák, amelyek tiszteletben tartják a nemzetközi emberi jogi normákat.

Néhány kampányoló áttörésként értékelte a hírt.Arra azonban nincs garancia, hogy ezek a cégek milyen lépéseket tesznek.Azon fog múlni, ami a legjobban védi érdekeiket és esetleg pénzügyeiket, ami kevesebb változást jelenthet, mint amennyit az emberek remélnek.

A kulturális tabuk megnehezíthetik az anyák számára, hogy nyilvános helyeken etessék babáikat.

Naponta több millió kép kerül fel a Facebookra és az Instagramra.Nehéz és költséges a tartalom moderálása annak megakadályozása érdekében, hogy platformjaikat pornó, illetlen gyermekképek és erőszak terjesztésére használják fel.Az algoritmusok olcsóbb, de kevésbé igényes megoldást jelentenek, mint a tartalom értékeléséhez kizárólag embereket használni.

A mellbimbócenzúra története

Sok nyugati kultúrában a fedetlen női mellbimbókat tabunak, illetlennek és néha illegálisnak tekintik. Ezzel szemben az izmos mellkassal, és feszes, díszbimbókkal rendelkező férfiak divatmagazinokat díszítenek, termékeket hirdetnek, és óriásplakátokon ékeskednek. Ezeket a gyakorlatokat nem mindig tekintik szexualizáltnak, annak ellenére, hogy sok reklám készül ezzel a céllal.

Ezzel vissza is térünk ahhoz a kérdéshez, hogy a női mellbimbók elkerülhetetlenül erotikusak-e. Egyes kommentátorok azt állítják, hogy a férfiak rá vannak kényszerítve arra, hogy erotikusnak ítéljenek, és tekintetüket bizonyos női testrészekre, például a mellekre összpontosítsák. Az embereknek az erotikus testrészről alkotott hiedelme azonban a történelem és a kultúra során megváltozott.

Mind a vallás, mind a kulturális normák döntő szerepet játszanak abban, hogy mi az, ami elfogadható. A 12. századig, amikor az iszlám egyre befolyásosabbá vált, a meleg éghajlaton megszokott volt a csupasz mellkas mindkét nem számára. Az őslakosok félmeztelen kultúrája Ausztráliában is mindennapos volt 2004-ig, amikor a rendőrök azt mondták egy csoport félmeztelen bennszülött nőnek, akik hagyományos táncot adtak elő, hogy el kell takarniuk.

A korábbi időszakokban Angliában a lábszárat és a vádlit erotikusabbnak tekintették, mint a mellbimbókat. Ezzel szemben Kínában az a hagyományos gyakorlat, hogy a lányok lábait lekötözik, hogy kisebbre nőjenek, és ezáltal megbénítsák őket, de létrejöjjön a nőgyűlölő erotika.

Másrészt a középkortól az 1700-as évekig terjedő európai festményeken rendszeresen szerepeltek olyan nők, akik az egyik mellet és a mellbimbót felfedték. Valójában a nők ebben a korszakban gyakran díszítették a mellbimbójukat vöröses-narancssárga sminkkel. Ezalatt az idő alatt a bimbók nem keltettek felháborodást vagy tabut, és nem jelezték az érintett nő szexuális elérhetőségét. Hasonlítsuk össze ezt a Daily Mail cikkével, amely egy „exkluzív fotóról” szól, amelyben Naomi Campbell szupermodell véletlenül feltárt egy mellbimbót, amit az újság ironikusan cenzúrázott cikkében.

1936-ig az Egyesült Államokban a férfiaknak tilos volt mellbimbójuk szabaddá tétele. A meztelenséget mindkét nem esetében obszcénnek tekintették, amíg egy tömeges férfitüntetés meg nem döntötte ezt a szabályt.

A női mellbimbók nyilvános vagy közösségi médiában való kitétele körüli vita azt sugallja, hogy szexualizációjuk olyan kulturális jelenség, amelyen keresztül a férfiak irányítják a női testet, és jogukban áll megalázó megjegyzéseket tenni velük kapcsolatban.

A brit színésznő, Florence Pugh 2022-ben egy áttetsző fukszia ruhában érkezett egy divatbemutatóra, amelyen láthatóvá vált a mellbimbója. Ezt írta az Instagramon az élményről: „Érdekes volt… tanúja volt annak, milyen könnyű a férfiaknak teljesen tönkretenni egy női testet, nyilvánosan, büszkén, hogy mindenki láthassa… Olyan sokan akartátok agresszíven tudatni velem, mennyire csalódottak voltak az apró melleim miatt, vagy mennyire zavarba kell jönnöm attól, hogy ilyen lapos melleim vannak.

1962-ben kerékpáron mentem át Hollandián. A nyári melegben levettem a pólómat, és félmeztelenül haladtam addig, amíg egy rendőr meg  nem állított és kérte vegyem fel a pólómat.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Matekoktatáson kívül ő volt az iskolai énekkar vezetője is. Húsz-huszonöt fős énekkar a déli nagy szünetben felment a díszteremben, ahol többnyire mozgalmi dalokat énekeltünk, amivel aztán ünnepségeken felléptünk.

Negyedikben elterjedt a hír, hogy minket végigvisz, de utána nyugdíjba vonul. Tavasz felé ját az idő, amikor új nótát tanított be velünk. Szerettem volna betenni ide, de dallamot nem, csak a szöveget találtam, amit különben is tudtam fejből. Ez pedig így szólt:

Fiúk, ha megremeg kezemben e dús nedűvel telt pohár,
A vén kaszás ágyam fejénél már végórámra vár.
Ne féljetek, elrendelém már rég a tort, mit értem tartsatok,
Ha elmennék is én közületek, mulassatok, ne sírjatok.

https://www.youtube.com/watch?v=Kx-ONbOnoTU&ab

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A végső fegyvert természetesen nem alkalmazták ebben a konfliktusban, és remélhetőleg soha nem is fogják.A világ talán soha nem tudja meg, hogy az orosz vezetők mennyire tartották ezt valós lehetőségnek, vagy hogy a nyugati jelzések győzték-e meg Moszkvát, hogy ne hozzon ilyen drasztikus döntést.Amíg azonban továbbra is magas a feszültség Oroszország és a NATO között, fennáll a nukleáris háború lehetősége, és az Egyesült Államok és az európai vezetőknek meg kell fontolniuk, hogyan akadályozzák meg a Kreml rakéta bevetéseit.Ehhez meg kell érteniük az orosz nukleáris fegyvereket szabályozó protokollokat.

A nukleáris fegyverekkel rendelkező államok politikai vezetőinek két egymással versengő kényszert kell egyensúlyba hozniuk: biztosítaniuk kell, hogy fegyvereiket soha ne lehessen használni megfelelő engedély nélkül, és a fegyvereket állandó készenlétben kell tartani. Ezt a dilemmát különböző módokon oldják meg, sajátos irányítási rendszereket terveznek, amelyek befolyásolják a nukleáris döntéshozatalt.Oroszország esetében az atomfegyverek bevetésének, parancs kiadásának folyamata több parancsnok aláírását követeli meg, ellentétben az Egyesült Államok rendszerével, ahol a főparancsnoknak teljes mozgástere van.Ennek ellenére az orosz hadsereg aránytalanul nagy hatással van a nukleáris politikára; kevés olyan külső elemző van, aki befolyásolhatja a Kreml atomfegyverekkel kapcsolatos döntéseit.És bár a nukleáris parancsok kiadásának rendszere szigorúan központosított Oroszországban, az alacsony hozamú – vagy úgynevezett taktikai – nukleáris fegyverek irányítása és ellenőrzése különös kihívásokat jelent a nyugati politikai döntéshozók számára, akik meg akarják akadályozni az orosz nukleáris felhasználást.

Ezek a kihívások megnehezítik a nyugati döntéshozók számára annak megállapítását, hogy Moszkva elrendelte-e a nukleáris kilövést, vagy puszta jelzést folytat-e, és megnehezítik a tényleges csapást mérséklő politikák megfogalmazását.De figyelembe véve Moszkva protokolljait, a Nyugatnak nemcsak Putyinra, hanem Oroszország katonai vezetőire is figyelnie kell, amikor Oroszország nukleáris fegyvereiről gondolkodnak.A Nyugatnak el kell fogadni azokat a jelentős kockázatokat és költségeket is, amelyekkel a megnövekedett nukleáris jelzés jár, Oroszország elrettentése érdekében.Végső soron az orosz doktrínák és protokollok kétértelműsége azt jelenti, hogy a nukleáris használat igen veszélyes helyzetet teremtene, amelyet egyik fél sem tud ellenőrizni.

ELLENŐRZÉSEK ÉS EGYENSÚLYOZÁSOK

Az Egyesült Államokban az elnök minden felügyelet nélkül rendelhet el nukleáris csapásokat.Oroszországban nem ez a helyzet.Az orosz alkotmány, az ország védelmi törvényei, katonai doktrínája és a nukleáris elrettentés formális elvei azt mondják, hogy csak az elnök rendelhet el nukleáris fegyverek használatát a harcban, és csak az elnök rendelhet el atomfegyver-kísérletet.Az orosz nukleáris parancsnoki és irányítási rendszerről szóló nyilvános beszámolók azonban azt mutatják, hogy az elnöknek más kulcsfontosságú tisztviselők beleegyezésére van szüksége ahhoz, hogy a hadsereg végrehajthasson bármilyen nukleáris parancsot.

Amerikai kollégájához hasonlóan Putyinnak is van egy úgynevezett nukleáris aktatáskája, amelyet a segédek mindig maguknál tartanak.De két másik embernek is: Szergej Sojgu, Oroszország védelmi minisztere és Valerij Geraszimov, a hadsereg vezérkarának főnöke.Putyin aktatáskájából és a másik két katonai tisztviselő egyikének aktatáskájából is meg kell adni a parancsot, mielőtt Oroszország nukleáris fegyvert használhatna.Geraszimov leigazolása különösen fontos, sőt talán elengedhetetlen.Minden nukleáris parancsot az orosz stratégiai nukleáris erők központi nukleáris parancsnoki helyén kell hitelesíteni, amely Geraszimov vezérkarának irányítása alatt áll.

Mint Oroszország nukleáris stratégiájának sok vonatkozása, ezeket a fékeket és ellensúlyokat a Szovjetunió örökölte. A szovjet vezetők arra törekedtek, hogy egyetlen ember – például egy idősödő Kommunista Párt vezető, vagy aki demenciában szenved – ne tudja szabadjára engedni a nukleáris Armageddont. Ugyanakkor a rendszert úgy alakították ki, hogy megakadályozza, hogy a katonaság önállóan rendeljen el csapásokat. Ennek eredményeként ma minden nyilvános forrás azt jelzi, hogy az orosz elnöknek részt kell vennie egy nukleáris döntésben.

Kevesen ismerik jobban ezt a protokollt – és annak alakulását –, mint Putyin.Oroszország elnöke több mint 20 éve személyesen vesz részt a nukleáris tervezésben, felügyelve Oroszország nukleáris stratégiájának 1998-as jelentős átalakítását, amely megnövelte az atomfegyverek szerepét az ország katonai felkészültségében.Ezután a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) főnökeként és az Orosz Biztonsági Tanács titkáraként tevékenykedett ezekben a pozíciókban. Putyin közelről látta Oroszország nukleáris politikáját. Rendezvényeken és sajtótájékoztatókon Putyin az orosz nukleáris stratégiával kapcsolatos tényeket és elméleteket vezetett le még olyan pillanatokban is, amelyek látszólag nem írhatók le.

Putyin nukleáris doktrínával kapcsolatos kijelentései az orosz hadsereg álláspontját tükrözik, ahol az ország jelenlegi nukleáris tervezői és politikai döntéshozói egyaránt tartózkodnak. Nincs olyan agytröszt vagy a RAND Corporation orosz megfelelője, amely érdemi kihívásokat vethetne fel az orosz nukleáris stratégia elé, így a vezérkar és a tudósok uralják az ország nukleáris vitáit. Putyinnak természetesen meglehet a saját véleménye, és kikérhette a legszűkebb körének tagjait – mint például Nyikolaj Patrusev, a Biztonsági Tanács titkára. De Putyin nukleáris döntéseihez leginkább a fegyveres erők nézetei fognak szolgálni.

Ha Putyin komolyan fontolóra venné a nukleáris erő felhasználást, egyeztetne Geraszimovval és Sojguval, akik mindketten régiek a rezsimjében, és továbbra is megőrzik a bizalmát.Válaszul Geraszimov munkatársai (akik felügyelik az oroszországi nukleáris tervezést) tájékoztatják a három vezetőt a jelenlegi politika kulcsfontosságú szempontjairól és a folyamatban lévő vitákról arról, hogy a nukleáris fegyverek használata milyen politikai eredményeket hozhat, és milyen kockázattal jár.A személyzet ezután javaslatot tesz arra vonatkozóan, hogy Oroszország végrehajtson-e támadást, vagy tartsa-e fenn ezt a lehetőséget későbbre.Ha nukleáris bevetést javasolnának, vagy parancsot kapnának, hogy terítsenek le opciókat, valószínűleg részletes tanácsot adnának arról, hogy milyen támadást fontolgassanak, milyen fegyvert használjanak, milyen típusú célpontot találjanak, és mik lennének a várható következményei.

Eddig az orosz hadsereg nukleáris stratégáit leginkább az foglalkoztatta, hogy ezek a fegyverek mennyire lennének fontosak egy technológiailag fejlett ellenfél – különösen a NATO – meggyőzésében, hogy adják fel céljaikat az Oroszországgal vívott háborúban.Nem véletlen, hogy az orosz doktrína nukleáris alkalmazást követel egy olyan konfliktusban, amely Oroszország létét veszélyeztetheti.Az orosz vezetők, köztük Putyin is pontosították, hogy Ukrajna inváziója nem olyan háború, amelyben Oroszország nukleáris fegyverekhez folyamodik.

Ugyanakkor az orosz katonai doktrína kevés útmutatást ad arra a helyzetre, amellyel Oroszország jelenleg Ukrajnában szembesül, mivel ugyanaz a doktrína deklarálja, hogy az orosz hagyományos haderőnek képesnek kell lennie arra, hogy megnyerje ezt a fajta háborút. Ehelyett az orosz erők a vártnál jobban felszerelt ellenféllel néznek szembe, nagyrészt a jelentős nyugati fegyverszállítások miatt. Ez olyan helyzetet teremtett, amelyben az elemzők azon töprengenek, vajon az orosz veszteségek (például a Krím-félszigeten) vajon arra késztetik-e az orosz stratégákat, hogy újragondolják-e a nukleáris fegyverek használatának szükségességét.

LÁNCREAKCIÓ

Az orosz hadsereg alulteljesítése Ukrajnában kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy az orosz nukleáris arzenál jobban teljesítene-e.A harctéri kudarcok ellenére van okunk feltételezni, hogy így lesz.Oroszország stratégiai nukleáris erői – köztük a nagy, rendkívül pusztító, nagy hatótávolságú, még az Egyesült Államokat is fenyegető fegyverek – évtizedek óta a hadsereg legfontosabb részét képezik, és a szakértők általában jobb állapotban vannak, mint a fegyveres erők bármely más része.De ezek a fegyverek azok, amelyeket a legkevésbé valószínű, hogy Ukrajnában használnak.Ehelyett fő céljuk az, hogy visszatartsák a nyugati államokat attól, hogy a helyszínen közvetlenül részt vegyenek Kijev megsegítésében.Evvel a NATO-t elriasztani attól, hogy közvetlenül beavatkozzon a konfliktusba csak részben sikerült, ám Oroszország nukleáris fenyegetései ellenére a NATO-országok kifinomult fegyverzetek egyre bővülő portfóliójával látják el Ukrajnát.

Ehelyett, ha Oroszország fontolóra venné nukleáris fegyverek alkalmazását Ukrajnában, nagyobb valószínűséggel a szub-stratégiai nukleáris arzenáljához fordulna.Ezek légi, tengeri vagy szárazföldi rakétákra szerelt nukleáris fegyverek, amelyek általában rövidebb távolságokat tesznek meg, mint a stratégiai arzenál.A robbanófejeik kisebb hatást fejtenek ki, hozamtartományuk egytől több száz kilotonnáig terjed.(Referenciaként a Hirosimára ledobott bomba hozama körülbelül 15 kilotonna volt.) Más szóval, ezek a fegyverek csak jelentős harctéri sebzést tudnak okozni, és potenciálisan egy egész városközpontot képesek elsöpörni.

Az elnöknek és két legfelsőbb katonai tisztviselőjének továbbra is el kellene rendelnie egy taktikai robbanófej használatát.De ezen a lépésen túlmenően kevesebb nyilvános információ áll rendelkezésre az orosz nukleáris dokrína ezen részéről, mint az ország nagyobb fegyvereit irányító eljárásokról.Az alacsony hozamú fegyverekkel kapcsolatos protokollok pedig valószínűleg megváltoztak a hidegháború után, amikor az orosz doktrína megnövelte azoknak a forgatókönyveknek a számát, amelyekben a nukleáris felhasználást felsorolták.Valószínű például, hogy a nukleáris felhasználás engedélyezése most elválik az Oroszország elleni bejövő rakétatámadást észlelő korai figyelmeztető rendszerektől.Más szóval, úgy tűnik, hogy az ország ma jobban érzi magát úgy, hogy egy konfliktusban elsőként alkalmaz nukleáris fegyvert, mint a múltban.

A katonaság viszonylagos józan esze nem biztos, hogy megállja a helyét.

Ennek ellenére Oroszország szigorú politikai ellenőrzést tart fenn nukleáris fegyverei felett, amelyet a polgári védelmi minisztérium 12. igazgatósága testesít meg, egy olyan egység, amely fizikailag ellenőrzi az orosz nukleáris robbanófejeket központi tárolóhelyeken.Ha Oroszország nukleáris fegyvereket vetne be, ez az igazgatóság valószínűleg felhelyezné a robbanófejeket azokra a rakétákra, amelyek képesek kilövésükre.A potenciálisan nukleáris robbanófejeket szállító rakéták közül sokat már használtak Ukrajnában, köztük a földi, rövid hatótávolságú Iskander rakétákat, a tengeri Kalibr cirkálórakétákat és a levegőből indítható Kinzhal ballisztikus rakétákat.

A nyugati döntéshozók minden olyan gyakorlati bizonyítékot keresnek, amely arra utalna, hogy Oroszország ilyen fegyverek használatára készül – William Burns, a CIA igazgatója ugyanis azt mondta, hogy az ilyen mutatók figyelése továbbra is az egyik legfontosabb feladata.A nukleáris tevékenység megfigyelése azonban nem feltétlenül bizonyítja, hogy Oroszország nukleáris fegyver alkalmazása mellett döntött.Oroszország 2013-ban nukleáris bevetési eljárási tesztet hajtott végre, hogy jelezze a Nyugatnak, hogy hajlandó megemelni a nukleáris előfeltételeket.Pedig az ilyen tevékenység legalábbis azt jelezné, hogy lehetséges a nukleáris támadás.A nyugati és az ukrán vezetők ezután lépéseket tehetnek, hogy rávegyék az orosz tisztviselőket az irány megfordítására.Ilyen lépések közé tartozhat az orosz katonai és politikai vezetők tájékoztatása az ilyen lépésekkel járó kockázatokról.Ezek a lépések katonai jelzéseket is tartalmazhatnak az üzenetek biztonsági mentése érdekében.Ezek közé tartozhat a Moszkvára nehezedő nyomás növelése nem szokványos kényszerintézkedésekkel, például kiber-támadásokkal.

Ezen erőfeszítések sikere természetesen attól függ, hogy a Kreml fogékony-e az elrettentésre.De ez attól is függ, hogy Moszkva megbízhatóan vissza tudja-e juttatni a fegyvereit a központosított tárolóba, miután azok a kilövőhelyre érkeztek, vagy megbízhatóan vissza tudja-e vonni a terepparancsnoknak már kiadott kilövési parancsot.Oroszország valószínűleg gyakorolja és képezi a visszavételi eljárásokat, amint azt a 2013-as gyakorlat is mutatja.Ennek ellenére egy ilyen parancs tényleges végrehajtása példátlan lenne Oroszországban, akárcsak bármely más atomfegyverrel rendelkező államban.A nyugati tárgyalópartnerek számára ez a bizonytalanság megnehezíti az orosz nukleáris használattal kapcsolatos kritikus megjegyzések eljuttatását a Kreml vezetőihez, és annak meghatározását, hogy mit lehetne tenni annak érdekében, hogy az ország ne használjon nukleáris fegyvereket, miután azok elhagyták a raktárt.

FINOM VONALAK

Nyugati illetékesek remélik, hogy soha nem kell megküzdeniük egy orosz atomtámadással.Putyin továbbra is úgy tűnik elhiszi, hogy a hagyományos fegyverek győzelmet (vagy legalábbis részleges győzelmet) hozhatnak Ukrajnában.És bár neki van a legnagyobb hatalma Oroszország nukleáris arzenálja felett, Putyinnak konzultálnia kellene védelmi tanácsadóival, akik szakíthatnak az elnökkel bármilyen tervezett csapás miatt.A hadsereg úgy tűnik, meg van győződve arról, hogy Oroszországnak tartalékolnia kell nukleáris fegyvereket a NATO-val vívott potenciális háborúhoz: ezt az eseményt Moszkva kétségbeesetten el akarja kerülni, de az orosz nukleáris bevetés Ukrajnában kiválthatja.

A katonaság viszonylagos józan esze azonban nem biztos, hogy elfogadja a jelentősebb orosz veszteségeket – például egy sikeres ukrán hadjáratot a Krímért, vagy a NATO által szállított fegyverekkel végrehajtott jelentős ukrán támadásokat az orosz anyaország ellen.A nyugati országok ez idáig finom vonalat tapostak Ukrajna érdemi képességekkel való ellátásában, de tartózkodnak olyan harcrendszerek biztosításától, amelyek minden bizonnyal közvetlen konfrontációt váltanak ki Moszkvával.De ahogy Ukrajna fejlődik és fejleszti képességeit, a nyugati döntéshozóknak továbbra is meg kell próbálniuk megérteni, hol vannak Oroszország határvonalai.Ellenkező esetben könnyen lehet, hogy csak azután fedezik fel Moszkva küszöbeit, hogy átlépték azokat.

A legveszélyesebb pillanat az lesz, amikor Ukrajna a győzelem küszöbén áll, és Putyin úgy érzi, csak egy példátlan eszkaláció révén tudja megmenteni invázióját.De egy újabb veszélyes pillanat következik, ha az orosz katonai vagy politikai vezetők úgy döntenek, hogy elkerülhetetlen a közvetlen katonai konfrontáció a NATO-val.Ez a második eshetőség, amelyet a nyugati döntéshozóknak aktívan mérsékelni kell kalibrált elrettentő kommunikáció és katonai manőverek alkalmazásával, amelyek nem értelmezhetők félre az Oroszország elleni hadművelet előkészületeiként.

Egy nukleáris támadás valószínűleg nem segít Oroszországnak megnyerni az ukrajnai háborút.Moszkva elmélete az első használatról – miszerint a megrémült Ukrajnát és a megrendült Nyugatot arra fogja kényszeríteni, hogy harcoljanak a békéért, ahelyett, hogy folytatnák a harcot – valószínűleg nem igazolódik be.Úgy tűnik, hogy az ukránok elkötelezettek a harcban, bármi áron, és az újabb horror csak megkeményíti elhatározásukat.A nyugati döntéshozók nem engedik, hogy Putyin megússza a nukleáris fegyverek használatát a hódítás sikere érdekében, ami szörnyű precedenst teremtene.Ehelyett arra készteti őket, hogy megkétszerezzék erőfeszítéseiket, hogy Oroszország fizessen az agressziójáért.

De az orosz atomfegyverek Ukrajnában vagy azon túli alkalmazása szörnyű pusztítást okozna.A nyugati és az orosz döntéshozókat egyaránt feltérképezetlen területekre vezetné.Ez rendkívül nehéz döntéseket hozna az Egyesült Államok számára számos kérdésben, beleértve például a politikai és katonai büntetés megfelelő szintjét.A NATO-t is kihívás elé állítja a megfelelő válasz megfogalmazására.Röviden, a helyzet a vezetőktől mindenhol kalibrált ellenlépést igényelne, hogy lecsillapítsa a modern történelem legveszélyesebb pillanatát.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az 1947 -ben született Angela Stent az Egyesült Államok egyik vezető oroszországi szakértője. Az Egyesült Államok Minisztériumának politikai tervezési irodájában dolgozott, és George W. Bush elnöksége alatt a Nemzeti Hírszerző Tanácsban, a biztonsági szolgálatok és a politikai döntéshozók közötti interfészben szolgált. Sok éven át professzorként tanított a Georgetown Egyetemen, és jelenleg a Washingtoni Brookings Intézet vezető munkatársa.

DER Spiegel: Stent asszony, az Ukrajna elleni háború a második évében lép, több száz falu és város elpusztult, és több tízezer katona és civil halott vagy sérült. Hogyan érhet véget ez a háború?

Stent: Senki sem tudja, hogyan fog véget érni, mert egyik felet se érdekli a tárgyalás. Az oroszok továbbra is azt gondolják, hogy képesek ellenőrzés alá venni Ukrajnát. És az ukránok nem hajlandóak feladni azokat a területeket, amelyeket az oroszok a háború kezdete óta elfoglaltak. Ebben az értelemben távolabb vagyunk a békemegállapodástól, mint valaha.

DER Spiegel: Ön volt a felelős az Egyesült Államok kormányának Oroszországi politikájáért George W. Bush vezetése alatt. Ha ma meg kellene tárgyalnia egy béke megállapodást, hogyan folytatná?

Stent: Nos, volt egy megállapodás, amelyet Törökország márciusban közvetített, ahol az oroszok akkoriban megállapodtak abban, hogy visszavonulnak az invázió előtti vonalakba, és hogy cserébe az ukránok vállalják, hogy nem csatlakoznak a NATO-hoz, a nyugati biztonsági garanciákhoz. A megállapodás akkor bukott el, amikor az oroszok Bucha -ban elkövetett atrocitásai nyilvánosságra kerültek. „Oroszország minden olyan megállapodást megsértett, amelyet Ukrajnával aláírt a Szovjetunió összeomlása óta, amely az ukrán területi integritásához és szuverenitásához kapcsolódott.”

Der Spiegel: A washingtoni Hawks azt állítják, hogy minden olyan kompromisszum, amely Ukrajna egyes részeit Vlagyimir Putyinnak adja, csak arra ösztönzi őt, hogy folytassa a régi Szovjet Birodalom helyreállítását.

Stent: Elvileg egyetértek ezzel. Mindaddig, amíg Putyin vagy az emberek, akik megosztják a világnézetét, hatalmon vannak Moszkvában, céljuk egy szláv unió létrehozása lesz. Oroszországon kívül ez magában foglalja Ukrajnát, Fehéroroszországot és esetleg Kazahsztán északi részeit. Oroszország eddig minden olyan megállapodást megsértett, amelyet Ukrajnával aláírt a Szovjetunió összeomlása óta, amely az Ukrajna területi integritásával és szuverenitásával kapcsolatos. Tehát ki fogja elhinni, hogy Oroszország betartja az új békemegállapodást? Ez a dilemma.

Der Spiegel: Az Egyesült Államok és Németország megállapodtak modern tankok szállítására Ukrajnába. Ez egy fordulópont?

Stent: A németek döntöttek a leopárd tankok szállításáról, és más országoknak is megengedték, hogy hasonlóan tegyenek. Ez nekem megmutatja, hogy a németországi fordulópont valódi. Ez egy fordulópont a II.vh. utáni történelemben, amikor is Németország mindig polgári hatalomra törekedett, és egy keleti politikát gyakorolt, amelyben Oroszország a központban volt, és a szomszédos országoknak csatlakozni kellett.

Der Spiegel: Szakmai életének nagy részét Putyin egy kérdésére összpontosította. Meg lehetett volna-e akadályozni ezt a háborút, ha a Nyugat a hidegháború vége után Moszkvára jobban figyel?

Stent: Azt kell megértenünk, hogy Putyin soha nem fogadta el, hogy a Szovjetunió összeomlott. 2000 májusában és esetleg már korábban megpróbálta visszaállítani a birodalmat. A Szovjetuniót soha nem győzték le háborúban. Ezért Putyinnak nehéz megérteni, hogy miért roppant össze az SzU.

DER Spiegel: Sok németnek még mindig vannak emlékei arról, hogy Putyin, akit éppen elnöké választottak, 2001 szeptemberében beszédet mondtak a német parlamentben a „közös európai otthon” építéséről. Abban az időben nem hangzott úgy, mint egy olyan ember, aki a kontinenst lángra akarta lobbantani.

STENT: Igaz, hogy Putyint inkább az első ciklus elején érdekli a nyugati közelebbi kapcsolatok feltárása. A Bundestag beszéd erre példa, de a 2001. szeptember 11-i támadások után az Egyesült Államok támogatása is. Az egyetlen probléma az volt, hogy Putyin azt várta, hogy a Nyugat elfogadja, hogy Oroszországnak joga van befolyásolási területet létrehozni a posztszovjet térben. Putyin egy nagyon régi császári világképet dédelget, amely évszázadok óta megakadályozta Oroszország szomszédainak önrendelkezését.

Der Spiegel: Azt lehet állítani, hogy az Egyesült Államoknak nem idegen az ilyen birodalmi világkép. John F. Kennedy elnök például nem fogadta el a szovjet rakétákat, amelyeket Kubában, egy szuverén államban helyeztek el az 1960 -as évek elején.

STENT: Abban az időben a kérdés a nukleáris fegyverek voltak, amelyek percek alatt elérték az Egyesült Államokat. Manapság nem kérdés, hogy a NATO -t az orosz határ közelében mozgatják. Tudom: Az oroszok mindig azt mondják, hogy Latin-Amerikában van befolyási körünk. Lehet, hogy ez igaz volt a múltban. De ma? Csak nézd meg Mexikót, az egyik legközelebbi partnerünket. Mexikó még nem ítélte el az ukrán háborút, nem kritizálta Oroszországot, és nem támogatja a kijevi katonai erőfeszítéseket. Nem úgy hangzik, mintha az ország Washington inasa lenne.

Der Spiegel: Putyin egyik sérelme az, hogy a NATO kelet-terjeszkedése nem vette figyelembe Oroszország biztonsági érdekeit.

Stent: Ez egy mítosz, amelyet Putyin terjeszt. Nem kifogásolta a NATO megnövekedését 2004 -ben, amikor a balti államok csatlakoztak. Még most sem tiltakozott, amikor Finnország és Svédország jelentkezett a NATO-hoz való csatlakozáshoz. Nem hiszem, hogy Putyin ellenzi a NATO vagy az Európai Unió tagságot, mert ez veszélyt jelentene Oroszország számára. Hanem inkább azért, mert ez azt jelentené, hogy már nem tudja megtámadni az országot, és az ő ellenőrzése alá vonni.

Der Spiegel: A NATO csúcstalálkozón 2008-ban, akkori-amerikai elnök, George W. Bush egy cselekvési tervet akart elfogadni Ukrajna és Grúzia számára, amely megmutatta a két országnak a NATO tagság egyértelmű ütemtervét. Angela Merkel, az akkori német kancellár megvétózta. Ez volt a katasztrófa magja, amelyet ma tapasztaltunk?

Stent: Minden bizonnyal nagy hiba volt, hogy Merkel vétójának eredményeként egy olyan közleményt fogadtak el, amely Ukrajna és Grúzia NATO -tagságáról beszélt, és nem következett konkrét intézkedés. Ez egy kompromisszum volt, amely csak még rosszabbá tette a dolgokat. Nem gondoskodott arról, hogy a két ország a NATO védő ernyője alá kerüljön. Ez megrázta az oroszokat, akik röviddel azután megszálltak Grúziát. (a támadást a grúzok kezdték)

Der Spiegel: A Krím annektálását követően 2014-ben, akkori-amerikai elnök Barack Obama lényegében az ukrán politikát ráhagyta az európaiakra, és különösen Merkelre, akik mindig szigorúan ellenezték a fegyverek szállítását Kijevbe. Ez volt Putyin meghívója, hogy még tovább fokozza a konfliktust?

Stent: Az Obama-adminisztrációnak minden bizonnyal határozottabban kellett volna reagálnia, amikor Oroszország csatolta a Krím-félszigetet és megszállta a Donbát. És ösztönözniük kellett volna a partnereket, különösen Németországot, hogy csatlakozzanak hozzájuk ezen az úton. Obamával kapcsolatos probléma az volt, hogy nem igazán akart foglalkozni Oroszországgal, mert ez túl bonyolult volt számára. Elméletem az, hogy ma nem vagyunk ebben a nehéz helyzetben, mert nem voltunk kedvezőbbek Putyin számára. Éppen ellenkezőleg, mert 2014-ben nem tettünk ellenlépést. Abban az időben valószínűleg az a gondolata volt mérvadó, hogy mindig tovább tud lépni.

Der Spiegel: Az Egyesült Államok messze Ukrajna legnagyobb támogatója. Gondolod, hogy az európaiak valaha is képesek lesznek gondoskodni saját biztonságukról?

Stent: A háború megmutatta, hogy az európaiak mennyire bíznak az Egyesült Államokban, a helyzet a következő: Évtizedek óta van egy elméleti vita arról, hogy Európa felépíti a saját hatalmas hadseregét és egy működő biztonsági struktúrát. Ehhez a fő államok összejönnek és megteszik a szükséges lépéseket. Az európai projekt azonban évtizedek óta sikeres volt, mert az országok többsége, néhány kivétellel, sok pénzt költött a jóléti államra és többé-kevésbé a védelemre. Mindaddig, amíg ez a helyzet, továbbra is az USA-tól függnek. „A globalizált világban élünk. Butaság azt gondolni, hogy visszavonulhatunk egy erődbe, amikor Európa tűz alatt áll.”

Der Spiegel: Az egyetlen kérdés az, hogy mennyi ideig függhetünk az Egyesült Államoktól, ha megnézzük, hogy a republikánusok hogyan változtak, Európának előbb vagy utóbb fel kell készülnie egy olyan elnök színre lépésére, aki már nem elkötelezett a NATO mellett?

Stent: Már egyszer volt ilyen Donald Trump-al. Van egy hagyományosabb része a republikánus pártnak, amely magában foglalja például Mitch McConnell, a szenátus kisebbségi vezetőjét, amely a NATO támogatása mellett áll. De ott van a párt Trump szárnya is, amely elszigetelten gondolkodik, és azt akarja, hogy Európa többet fizessen a saját védelmére, és amelyik egy nap megkérdezheti: Miért van szükségünk NATO-ra? Azt is gondolhatnám, hogy Ron DeSantis, a floridai kormányzó is ilyen, aki valószínűleg a republikánus elnökjelöltje lesz.

Der Spiegel: Németország és Franciaország a világ leggazdagabb országai közé tartozik. Miért akarna fizetni az európaiak biztonságáért?

Stent: A 20. század folyamán az Egyesült Államok kétszer próbált kimaradni a háborúkból Európában. És kétszer ez nem sikerült. A globalizált világban élünk. Igazság az, hogy azt gondolhatjuk, visszavonulhatunk egy Egyesült Államok erődítésébe, amikor Európa tűzben van.

Der Spiegel: Az oroszországi fenyegetés automatikusan csökkenni fog, amikor gazdasági hatalma csökken? Putyin nem korszerűsítette országának gazdaságát.

Stent: Attól tartok, hogy mindaddig, amíg Oroszországnak 6000 nukleáris atom töltete van, és az olyan emberek vezetik mint Putyin, ez továbbra is veszélyt jelent a szomszédainak.

Der Spiegel: Gondolod, hogy Putyin képes nukleáris fegyvereket használni, ha sarokba szorítják?

Stent: Azt hiszem, abszolút képes nukleáris fegyverekhez nyúlni. A kérdés az, hogy mit nyerne belőle? A bomba használata nem adna neki területi nyereséget, és az Egyesült Államok katonaságának erőteljes ellencsapását eredményezné. Nem a nukleáris ellenállás értelemben, de mégis nagyon fájdalmas lenne. Ugyanakkor elidegenítené a kulcsfontosságú szövetségeseit, Kínát és Indiát, bár ez nem feltétlenül elrettentő hatású. Putyin mindig a megfélemlítést alkalmazza, például a válogatás nélküli támadásokkal az ukrán városok ellen rakétákkal és drónokkal, valamint az ország infrastruktúrájának megsemmisítésével.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________