Nem túlzás azt mondani, hogy az Anglo-Cionista birodalom mitológiája szerint Putyin maga a Sátán, egyfajta “Szauron” az egyetemes rossz megtestesítője. Mindnyájan hallottuk, amikor Biden deklarálta, hogy Putyin egy “gyilkos”, és ezen a kijelentésen Jen Psaki sem lágyított, amikor lehetősége volt rá. Levonhatjuk a következtetést, hogy ez egy előre kitervelt karakterizálása volt az orosz vezetőnek.
Ilyen nyelvet a nyugati vezetés még a hidegháború alatt sem használt. Mi az oka ennek a gyűlöletnek Putyin irányában?
Biztos nem az, hogy Putyin ex-GPU-s és KGB-s is volt. Jurij Andropov a KGB vezetője volt, és erősítette is a KGB-t, növelte a személyzetet, és a műveleteit is kiterjesztette. Ennek ellenére senki nem nevezte gyilkosnak. Sőt nem is Krím-félsziget vagy a Donbasz régió az oka, legalább is nem közvetlenül. Amikor a SzU megszállta Csehszlovákiát, vagy azelőtt Magyarországot, a nyugati politikusok nem nevezték Brezsnyevet vagy Hruscsovot “gyilkosoknak”. Az MH-17 lelövése sem lehet az igazi ok (a nyugati vezetők általában tudják, hogy az ilyen történetek a nyugati különleges osztályok által kreált hazugságok),mert elég sok civil repülőt lőttek le más államok, de ettől még nem démonizálták azoknak az államoknak a vezetőit. Folytathatnánk, de a kép világos: ha az összes Putyin-ellenes vádaskodást egymás mellé tesszük, azt találjuk, hogy ez a démonizáció egyedülálló, akár mértékében, akár minőségében.
Nagy különbség van az “ok” és az “ürügy” fogalmak között. A fenti példák mind az “ürügy” kategóriába tartoznak. De fontos a Putyin iránti vak gyűlölet igazi okait is vizsgálni.
Ha ebből a szempontból vizsgálódunk, más okokat találunk. Először is, vitathatatlan tény, hogy Putyin egyedül feltámasztotta Oroszországot, igen rövid idő alatt, azután, hogy Jelcin majdnem teljesen tönkre tette. Egy olyan országból, amely egy Németország, vagy ha nem, akkor egy Lengyelország szeretett volna lenni, Putyin Oroszországa a legerősebb haderővel rendelkező ország a világon, ezenkívül Putyin alatt az orosz nép is másként tekint magára. Továbbá, Putyin a nyugat minden egyes orosz-ellenes sakklépését (szankciók, bojkottok, fenyegetések) Oroszország hasznára fordította, ezekkel is erősítette Oroszországot. Legfontosabb, hogy Putyin sok USA által kontrollált intézmény felügyelet alól kivonta Oroszországot.
Az amerikai politikusok “gazdasági romhalmazról” és “benzinkútról, amely úgy tesz, mintha egy ország lenne” beszéltek Oroszországgal összefüggésben. De az igazi világ (a B zóna, azaz, az Atlantista birodalmon kívüli része a világnak) tudja jól, hogy az orosz gazdaság ma már erősebb mint a nyugatiak, és pl. az energia háborúból, amelyet az USA, Oroszország, és Szaúd-Arábia vívtak, egy katasztrofális veszteséggel végződtek az USA részére, és egy hatalmas győzelemmel Oroszország részére, és egy kisebb győzelemmel Szaúd Arábia részére.
És ekkor jött az igazi katasztrófa: a COVID krízist a nyugat teljesen rosszul kezelte. További nehézség, hogy, ellenben,q a krízist Kína és Oroszország nagyon is jól kezelték. Oroszország szabadalmazott elsőre vakcinát, ma már háromnál tartanak, sőt most fognak egy olyan vakcinát is szabadalmaztatni, amely az állatokat is védi a COVIDtól. Az, hogy a világ legjobb vakcináját Oroszországban fejlesztették ki, a nyugat számára egy totális PR katasztrófa. Nyugaton egyre több lezárás jön, míg pl. Szergej Lavrov viccesen egy olyan maszkot visel amire az van írva, hogy “fckng qrntn”.(kibaszott karantén) De nem is ez az igazi oka a Putyin elleni gyűlöletnek, amely jóval korábbi mint a Covid.
Az “ellopott” győzelem a hidegháborúban
Az az igazság, hogy a nyugatnak nagyon sok oka van a Putyin-ellenes és az oroszellenes gyűlöletre, de én azt gondolom, hogy ezek közül a legjelentősebb a következő. Mindegyik nyugati vezető őszintén elhitte, hogy a nyugat megnyerte a hidegháborút a Szovjetunió felett (ezért rengetegen kaptak kitüntetéseket is), és azt is hitték, hogy a SzU bukása után hatalomra jutott inkompetens alkoholista bábú is ennek a jele. De ez csak a látszat, a valóság ennél sokkal bonyolultabb volt.
Putyin se nyugaton, sem Oroszországban nem volt ismert amikor hatalomra került, viszont Oroszország szakadék felé vezető pályáját egyből megfordította. Először a két legsürgősebb problémával foglalkozott: az oligarchákkal, és a Kaukázusban történő Wahabi lázadással. Az oroszokat elbűvölte az a gyorsaság amellyel Putyin nekilátott a problémák megoldásához. Nagyon gyorsan ő lett Oroszország egyik legnépszerűbb vezetője, még akkor is, ha a teljes orosz történelemmel hasonlítjuk. A nyugatot ez a tényállás sokkolta (Kübler-Ross modell), és végül egy russofób hisztizésbe kezdtek, olyanba amely legutóbb a második világháború alatti Hitleri Németországot jellemezte.
De miért Putyin az földre szállt Sátán? Ahhoz, hogy ezt megértsük, abból kell kiindulnunk, hogy a Nyugat tényleg elhitte, hogy ez alkalommal, egy teljes évezredre visszanyúló kudarcsorozat után, a Nyugat bekebelezte Oroszországot. És Oroszországnak ezután egy vezető nélküli, saját kultúrától mentes, lélektelen, és történelem nélküli területnek kellett volna lennie, amely csak azért létezik, hogy erőforrásokkal lássa el a “győztes Nyugatot.” Az AngloCionista birodalom vezérei végrehajtották a 9/11-es hamiszászló-operációt, amely utána ürügyül szolgált a globális terrorizmus-ellenes háborúra, és amely teljesen elvonta a Nyugat figyelmét az “orosz fenyegetésről”, egyszerűen azért, mert 2001-ben nem volt orosz fenyegetés. Tehát volt némi logika ezek mögött a manőverek mögött. És ezután, hirtelen (legalábbis nyugati szempontból) Oroszország újra megjelent: 2013-ban Oroszország megállította az USA/NATO támadást Szíria ellen (melynek ürügyéül a vegyi fegyverek használata szolgált). 2014-ben Oroszország támogatásáról biztosította a Novorossziai felkelést a kijevi Ukronáci rezsim ellen, és ugyanabban az évben, Oroszország katonai beavatkozással elérte, hogy a Krím félsziget lakossága szavazhasson az oroszországi csatlakozásról. Végül, 2015-ben, Oroszország meglepte a Nyugatot egy különleges jól végrehajtott katonai intervencióval Szíriában.
Ezzel a sorozattal Oroszország két különböző típusú “bűnt” követett el (legalábbis, ha az AngloCionista szempontból nézzük):
* A kisebb bűn: az amit Oroszország konkrétan csinált
* A sokkal nagyobb bűn, hogy ezekre nem kért engedélyt a birodalomtól
A Nyugat a bolygó nagy részét egyfajta “kis testvérként” kezeli, azaz megtagadja tőle az autonómiát és az igazi önrendelkezést (ld. amit az USA csinált Lengyelországban és Bulgáriában). Ha egy ilyen “kis testvér” valamilyen külpolitikai lépésre szánja el magát, arról kötelező, hogy engedélyt kérjen az AngloCionista Nagy Testvértől. Ha nem így tesz, az “felkelésnek” vagy “lázadásnak” minősül. A múltban sok ország kapott “büntetést”, ha más véleményen voltak, és különösen akkor, ha függetlenül cselekedtek.
Pontatlan lenne a fentieket úgy összefoglalni, hogy Putyin a középső ujját mutatta (LFS) a birodalomnak és a vezetőinek. A mai anti-orosz hisztériát a “bűnök bűne” váltotta ki. De ezek után nem sokkal a birodalom vezetőit egy újabb probléma frusztrálta: a russzofóbikus
hisztéria, ugyan tarolt nyugaton, Oroszországban visszanyalt a fagyi. Ezt Putyin egyik dzsúdós mozdulatának volt köszönhető: a közhiedelemmel ellentétben, Putyin egyáltalán nem hallgattatta el a Nyugat oroszellenes propagandáját, épp ellenkezőleg, a Kremlin széles körökben terjesztette azt amit Nyugaton írtak Oroszországról. Ennek két eredménye volt: először is, a CIA/MI6 által futtatott “ellenzéket” az orosz képzelet a russzofób ellenségekkel társította, másodszor, az orosz nép még jobban kiállt Putyin mellett, szimpatikus volt, hogy Putyin állta a sarat. Röviden: azzal, hogy Putyint diktátornak, vagy “új Hitlernek” titulálták, lehet, hogy szereztek néhány pontot Nyugaton, de Oroszországon belül lábon lőtték magukat.
Ez volt a “Putyin-ellenes PSYOP első fázisa”. Ez a fázis nem volt teljes kudarc, de Oroszországon belül pont ellentétes volt a hatása, mint azt szerették volna. Irány kellett tehát váltani.
A Putyin és Oroszország ellenes PSYOP irányváltása
Beismerem, nem tartom az USA hírszerzést túl kompetensnek, beleértve az elemzőiket. De még ezek a tudatlan amerikai “Oroszország-szakértők” is rájöttek, hogy az a taktika, hogy “Putyin, a diktátor” aki “megöli a kritikusait”, vagy “vegyi fegyverrel mérgez külföldön” nem fog működni, és hogy ezen a Kremlben már rég leginkább röhögnek. Mást kellett csinálni.
És, valahol, egy szakértő, talán egy pincében, előjött a következő ötlettel: nem szabad Putyint olyan dolgokkal gyanúsítani, amelytől saját hazájában népszerűbb lesz, szabjuk a gyanúsításokat az orosz publikumra.
Hívjuk ezt “Putyin-ellenes PSYOP, második fázisnak”.
És ekkor kezdődött az a történet, hogy “Putyin kokettál” ezzel-azzal. Konkrétan a következő rágalmakat használták az USA PSYOPok, és akiket fizetnek:
* Putyin lefegyverzi Szíriát
* Putyin el fogja adni a Donbaszt
* Putyin Izrael bábja, azon belül Netanjahu bábja
* Putyin egy korrupt áruló, elárulja az orosz érdekeket
* Putyin engedi, hogy Izrael Szíriát támadja
* Putyin Szibériát eladja Kínának, vagy Putyin Oroszországot Kína igájába hajtja
* Putyin korrupt, gyenge, és gyáva
* Putyint megverte Erdoğan a Nagorno-Karabakhi háborúban
Az ilyen típusú “talking point”-ok az USA oroszellenes PSYOP részét képezik. Hatásos volt?
Valamennyire igen. Az ilyen propaganda pontok valamennyire hatottak az úgynevezett orosz “patrióta belső ellenzékre”, anélkül, hogy tudtak volna a manipulációról ami a háttérben folyt. Még mérgezőbb volt, hogy egy igen hangos új neo-kommunista mozgalom is színre lépett (amolyan hatodik hadoszlop), amely egy belső Kreml-ellenes propagandába kezdett, amely a következő szlogenekkel operált:
* Minden elveszett! E tézis szerint, Oroszországban már semmi sem jó, minden rossz, az ország omlik össze, ugyanúgy a gazdaság, a tudomány, a hadsereg, stb.,stb. Defetista álláspont.
* “Putyin nem ért el semmit hatalomra jutása óta”: ez kissé furcsa, mert ahhoz, hogy ne lássuk, hogy Putyin megmentette Oroszországot a teljes pusztulástól, nem kis agyi gimnasztikára van szükség. Ez a szlogen arra sem ad magyarázatot, hogy akkor a birodalom miért utálja annyira Putyint (ha Putyin tényleg ártott volna Oroszországnak, mint Jelcin tette, akkor a Nyugat imádná őt).
* Oroszországban minden választást elcsaltak. Itt viszont az ötödik (CIA/MI6) és a hatodik hadoszlop kénytelen egy követ fújni: mindkettő azt vallja, hogy lehetetlen, hogy Putyint az oroszok ennyire és ennyiszer támogatták, és az is lehetetlen, hogy ma támogatják. Ez annak fényében is érdekes, hogy Putyin a közvélemény kutatások nagy része szerint a legnépszerűbb politikai szereplő Oroszországban.
Putyin elég nagy zavart okozott a nyugdíjreformjával, ami csökkentette a népszerűségét, de itt hátralépett, lágyított az intézkedéseken, és ezzel sikerült hatástalanítani több Atlantistát, beleértve magát Medvegyevet.
Szomorú, de sok állítólagos orosz-párti honlap, blog, és ember megmutatta az igazi arcát, amikor felugrottak a második stratégiai PSYOP kampányra, valószínűleg azzal a szándékkal, hogy figyelmet keltsenek, vagy, hogy pénzhez jussanak. Ezért találkoztunk oly
gyakran azzal a narratívával, hogy Oroszország és Izrael együtt dolgoznak, és Putyin kiárusítja Oroszországot. A legrosszabb ebben a történetben, hogy ezek a honlapok, blogok, emberek teljesen félrevezették és frusztrálták Oroszország egyes nyugati barátait.
Ez a kurzus egy egyszerű kérdésre soha nem válaszol: ha Putyin kiárusít, és ha minden oda, akkor az AngloCionista birodalom miért utálja annyira Putyint? Az utóbbi ezer év háborúi alatt (amely részben katonai, másrészt vallási, kulturális, politikai, és gazdasági) a nyugati vezetők mindig utálták az igazi orosz patriótákat, és mindig Oroszország árulóit preferálták. És most azért, utálják Putyint mert ő egy rossz vezető? Nem valószínű!
Konklúzió: már elkerülhetetlen a háború?
Az USA vagy a NATO a PSYOP-okat nem pusztán azért teszik mert valakit nem szeretnek. A PSYOP-ok fő célja, hogy megtörjék a másik oldal ellenállását. Ez volt a célja a két-fázisú anti-Putyin PSYOP-nak is. Boldogan kijelenthetem, hogy mindkét fázis kudarcot vallott. Az igazi veszély, viszont, hogy ez a két kudarc nem győzte meg a birodalom vezetőit, hogy váltsanak irányt, és hogy fogadják el az “orosz valóságot”, még ha nem is különösen tetszik nekik.
“Biden” (illegális) hatalomszerzése óta (és itt a “Biden-kollektívre” célzok, nem a Biden nevű szobanövényre), az orosz-ellenes nyilatkozatok megsokszorozódtak. A legutóbbi “hú, Putyin egy gyilkos”—ez nem egy szenilis elme tévedése, ez egy óvatosan előkészített deklaráció volt. Ami rosszabb, hogy a birodalom nem érte be szavakkal, a hozzájuk tartozó “testmozdulatok” is egy Oroszországgal való konfrontáció iránti eltökéltséget jeleznek:
* Rengeteg kardcsörgetés hallatszik mostanában Nyugatról, ami leginkább az orosz határ közelében történő, katonai manőverekben nyilvánul meg. Az ilyen manőverek katonai szempontból hatástalanok (minél közelebb történnek az orosz határhoz, a nyugati katonákra annál veszélyesebbek). Viszont, politikailag provokatívak, és ezért veszélyesek általában.
* Az orosz katonai elemzők döntő többsége nem hiszi, hogy az EU/NATO nyíltan megtámadja Oroszországot, mert ez öngyilkosság lenne (a katonai mérleg Európában erősen Oroszország irányába kedvező, még a hiperszonikus rakéták nélkül is). Amitől viszont félnek, hogy “Biden” ráereszti az Ukronáci erőket a Donbaszra, hogy megbüntesse Ukrajnát és Oroszországot, az előbbit az amerikai elnökválasztásban betöltött szerepe miatt.
Végül is, az AngloCionista birodalom alapjaiban mindig is rasszista volt, ma is az: a vezetőinek az ukrán nép mindössze ágyútöltelék, egy irreleváns harmadrendű nemzet, befolyás nélkül, és amely ma már a birodalom számára haszontalan (az amerikai elemzők megértették, hogy az ukrajnai kalandjuk is kudarccal végződött, még ha ezt nem is mondják meg a nyilvánosság előtt). Ha így állunk, akkor miért ne uszítsák rá Ukrajnát a Luganszk-Donyeck Nemzeti Köztársaságra, vagy akár Oroszországra? Oroszország viszonylag hamar rendet teremtene, de public relations értelemben katasztrófa lenne, mert a “demokratikus Nyugat” egyből deklarálná, hogy Oroszország az agresszor, annak ellenére, hogy nem is Oroszország kezdeményezte a konfliktust.
Ukrajna már az utóbbi hetekben nehéz fegyvereket szállított a területek határaira, közben betiltották az orosz WC-papír importálását (elég jó példa arra, hogy a rezsim mit tart fontosnak). Kétség nem fér ahhoz, hogy Ukrajna a neo-náci puccs óta egy totálisan bukott állam, viszont az utolsó hetekben nemcsak a rezsim és az állam kudarcai gyorsulnak, hanem az egész országé. Ukrajna olyan mértékben esik szét, hogy a szétesést nem napokban, hanem órákban lehetne dokumentálni. Zelenszkij rosszabbnak bizonyult, mint Porosenko, Zelenszkij idáig csak egy dolgot nem tett, amit Porosenko igen: egyelőre nem indított háborút. Ettől eltekintve minden amit csinált az hasonló Porosenko tevékenységéhez, csak rosszabb.
Meg lehet akadályozni egy háborút?
Nem tudom. Putyin egy nagyon kemény üzenetet küldött az ukronáciknak (“komoly következményekkel számolhat az ukrán államiság, mint olyan”). Szerintem a jelenlegi ukrán vezetést sem Ukrajna, sem az ukrán államiság nem érdekli, viszont vannak olyan okosak, hogy tisztában legyenek azzal, hogy a Luhanszk-Donyeck Népköztársaság, és a Krím-félsziget védelmében tett orosz ellentámadás alatt precíziós rakétákat is fognak használni, amelyekkel kimondottan a vezetőket lehet likvidálni. Az ukronáci vezetők jól tennék, ha figyelembe vennék, hogy egy célkereszt van a fejükön. Gondolkodhatnának akövetkezőn is: mi történt a csecsen Wahabi vezetőkkel a második csecsen háború után? Mindegyiket kivégezték. Remélhetőleg, ez elég ahhoz, hogy visszatartsa az ukronácikat.
Fontos végiggondolni, hogy Ukrajna pályája a közeljövőben az vagy egy horribilis vég, vagy egy vég nélküli horror. A legjobb kimenet az ukrán emberek számára, hogy az ország kezelhető nagyságú részekre bomlik. A legrosszabb számukra az lenne, ha Oroszországgal totális háborút vívnának.
Ha abból a retorikából indulunk ki, amit Ukrajnából hallunk manapság, akkor azt gondolnánk, hogy az ukrán vezetés a 2.-es opció mellett kötelezte el magát, már csak azért is, mert a tengerentúli főnökeik is ezt szeretnék. Ukrajna egy új honvédelmi doktrínát léptetett érvénybe (“Ukrajna katonai és biztonsági stratégiája” névvel) amelyben Oroszországot agresszornak és Ukrajna katonai ellenfelének deklarálják.
Valószínűleg ezért volt a napokban videokonferencia Putyin, Macron, és Merkel között (Zelenszkijt nem hívták meg). Putyin valószínűleg megpróbálta meggyőzni Macront és Merkelt, hogy egy ilyen háború katasztófa lenne Európa számára. Közben csapatokat vezényeltek az ukrán határra, beleértve a Krím-félszigetet.
De az ilyen intézkedések nem tartóztathatják fel magát Ukrajnát, mert nekik a dolgokra nincs igazán befolyásuk. A döntést Washingtonban hozzák, nem Kijevben. Az amerikai vezetés bűnei következménymentesek, így nagyon kevés kockázattal (számukra vagy az USA számára) számolnak egy ukrán háború elindításánál. A legutóbbi hírek szerint az USA 350 tonna katonai felszerelést szállított Ukrajnának, ami Ogyesszánál ért partot. Katonailag nem jelentős mennyiség, de arra jó, hogy biztassa Kijevet, hogy támadják meg a Donbasszt, vagy Krímeát.
Sőt, Biden talán még arra is hajlamos lenne, hogy amíg a világ az ukrán-orosz háborúval van elfoglalva, addig Irán ellen háborút indít. Amióta Oroszország megsegítette Szíriát, Izrael geostratégiai jelentősége csökkent, viszont ha van egy ország amelyet az amerikai vezetés kiszolgál (emberi vagy anyagi áldozatot nem nézve), az Izrael. Az izraeliek 2007 óta követelik, hogy legyen háború Irán ellen, és naív lenne azt gondolni, hogy ez a vágyuk nem teljesül. És végül, Blinken gátlástalan lekezelő viselkedése a kínaiakkal is egyfajta krízishez vezetett, amely egyelőre gazdasági, de ez is átmehet egy katonai konfliktusba, ha figyelembe vesszük, hogy az amerikai haditengerészet milyen gyakran provokálja Kínát a Dél-Kínai tengerben.
Egyelőre Kelet-Ukrajnában az időjárás nem ideális egy harc indításához. A hó olvad, az utak sarasak (raszputyica erre az orosz szó), nehezek a katonai manőverek. De jön a melegebb szezon, és akkor az ukrán erők készek lesznek a támadásra. Más szavakkal, ha nem történik valami jelentős, akkor csak néhány hétre vagyunk egy háborútól.
* PSYOP = sychological operations. Magyarul: pszichés befolyásolás. Kiválogatott információ ismertetése adott célcsoport felé annak érdekében, hogy befolyásolhassák azt és eltereljék az objektív következtetéstől, és végül a logikus viselkedéstől.
** Világfigyelő elsőosztályú munkát végzett, ami neki sok-sok óra kemény munkát jelentett. Hogy munkája ne vesszen kárba hívjátok fel olyanok figyelmét a posztra, akik nem látogatják ezt a honlapot.
*** The Saker = Floridában élő hírneves katonai kiértékelő ‘írói álneve”, aki erős orosz gyökerekkel rendelkezik. Nyilvánvalóan részrehajló, de igen hasznos az erős nyugati (értsd CIA) propaganda semlegesítésére.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
