_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
A tanulmány az ipari civilizáció veszélyes állapotára utalva azt hozza ki, hogy alkalmazkodás szempontjából a mérsékelt égövi szigetek állnak az első helyen.
Az amerikai ítéletnapra váró közösség részére készült bunkernek új szerepe lett. Egy tanulmány azt ajánlja, hogy a népessége számára élelmiszert termelni képes országok védjék meg határaikat a nem kívánt tömeges bevándorlókkal szemben, és tartsák fenn elektromos hálózatukat ahhoz, hogy a nagy méretű megrázkódtatásokat ki tudják védeni.
Szerző: Damian Carrington Environment editor
A tanulmány szerint Új-Zéland, Izland, Egyedsült Királyság, Írország, Tasmania a legjobb helyek a globális társadalmi összeomlás túlélésére.
A kutatók szerint az emberi civilizáció veszélyes állapotban van a kifejlődött összefonódó és energiafüggő társadalom, és az ez által létrejött környezet rombolás miatt.
Az összeomlás oka lehet egy nagy fokú financiális krízis, a klímaváltozás hatása, természetrombolás, a COVID-19-nél rosszabb pandémia, illetve ezek kombinációja.
A nemzetek képessége egy totális összeomlás elkerülésére a következőkön múlhat: a népessége számára elégséges élelmiszer megteremtése, határainak védelme a nem kívánt tömeges bevándorlókkal szemben, elektromos hálózat fenntartása és bizonyos gyártás kapacitással való rendelkezés. Legvalószínűbb, hogy ezeket a feltételeket mérsékelt égövi szigetek elégítik ki kis népsűrűséggel.
A hírek szerint milliárdosok vásárolnak földet bunkerek építésére Új-Zélandon, az ítéletnapra történő felkészülés végett. Az angliai Ruskin Egyetem Globális Fenntarthatósági Intézményén, Aled Jones professzor szerint: „Nem lepődtünk meg, Új-Zéland rajta volt a listánkon.”
Ehhez Jones még hozzátette: „Képesnek kell lenned megvédeni a határokat és mérsékelt égövön kell lenni. Nyilvánvalóan egy nagy szigetnek kell lenni, hogy bekerüljön a listába.”
„Meglepő, hogy az Egyesült Királyság rajta van a listán. Nagy a népsűrűsége, ipari gyártása hagyományosan meg van szervezve, az újrahasznosítható technológiák átvételénél nem siet, és a szükséges élelmiszernek csak felét tudja előállítani, de képes ellenállni a megrázkódtatásoknak.” A Sustainability-ben megjelent tanulmány szerint, „A modern korra jellemző globális átívelés és az intenzív energiafogyasztásra támaszkodó ipari civilizáció abnormálisnak tűnik, ha összevetjük az emberi történelem többi részével.”
A tanulmány azt is állítja, hogy a környezetrombolás, csökkent források, és népesség robbanás miatt: „A szakirodalom szerint az emberi civilizáció veszélyes helyzetben van, a nyilvánvaló törekvései miatt.
Azokat a helyeket, melyek nem szenvednek a társadalmi összeomlás minden képzeletet felülmúló hatásaitól, és ezért képes fenntartani jelentős népességet, az „összeomlás mentőcsónakjának” írták le a tanulmányban.
Új-Zéland bizonyult a legalkalmasabbnak a túlélésre geotermikus és hidroelektromos energiaforrása, elégséges agrárföldje és alacsony népsűrűsége miatt.
Jones szerint a közelmúltban bekövetkezett nagy méretű élelmiszer vesztesség, financiális krízis és egy pandémia bekövetkezhetett volna egyszerre is, és semmi ok arra, hogy egyszer ez ne következzen be.
Ehhez még hozzátette: „Amint ezeket az eseményeket látom, egyre jobban aggódom, de egyúttal remélem, hogy gyorsabban tanulhatunk belőle, mint a múltban. A COVID járvány alatt kiderült, hogy a kormány szükség esetén gyorsan tud dönteni. Érdekes, hogy milyen gyorsan tudjuk lezárni a határainkat.
A globális tervezésnél rugalmasan kell kezelni a dolgokat. Nyilvánuló, hogy az a jó, ha az összeomlás nem gyorsan következik be.
_______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Megszokásból és kényelemből fakadóan az amerikai dollárt világpénzként használják a nemzetközi kereskedelem egyensúlyhiányának rendezésére, de a szankciók ráébresztették a világot a dollár használatának kockázataira. Következésképpen a BRICS-országok hirtelen kibővültek, Argentínára, Egyiptomra, Iránra, Szaúd-Arábiára és az Egyesült Arab Emírségekre is kiterjesztették a tagságot. A szervezet ma már lényegében a világ olajtermelésének teljes egészét és a világ GDP-jének 40-45%-át tartalmazza. Az nyilvánvaló, hogy az átrendeződés már megtörtént.
MW: Irán, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek csatlakoztak a BRICS-hez. Hogyan befolyásolja ez a dollár szerepét mint a világ tartalékvalutája? (Ez lenne a petrodollár vége?)
PCR: Szaúd-Arábia bejelentette a petrodollár végét, amikor elkezdett más valutát elfogadni az olajért. A BRICS-államok azon dolgoznak, hogyan bonyolítsák le egymás közötti kereskedelmet az amerikai dollár használata nélkül, ami gyakorlatilag véget vet a dollár a világ tartalékvalutájaként betöltött szerepének.
A BRICS-országok megpróbálhatnak új tartalékvalutát létrehozni, amely valutáik súlyozott kosarából áll. Ez szükségtelen, és feszültségekhez vezethet a BRICS-tagok között a kosárban lévő egyes valuták részesedésével kapcsolatos viták miatt. Már nincs szükség tartalékvalutára. A második világháború végén tartalékvalutára volt szükség, mert a többi iparosodott gazdaság megsemmisült. Mivel az Egyesült Államoknak volt az egyetlen érintetlen gazdasága, a szerep az amerikai dollárra esett. Ma nem ez a helyzet. A központi bankok tartalékaikat kereskedelmi partnereik valutáiban tarthatják.
Az ukrajnai háború az amerikai század végét jelenti. „Ami maradt, az egy gőzölgő halom dolláralapú adósság”
Washington számára ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államoknak finanszírozási problémái lesznek nagy költségvetési és kereskedelmi hiányai miatt. Amíg a dollár volt a világ pénze, a külföldi központi bankok az Egyesült Államok kincstárának adósságában tartották tartalékaikat. Az USA költségvetési és kereskedelmi hiányának növekedésével a világ bankrendszerének tartalékai is növekedtek.
A helyzet változik. Ha a világ népességének mintegy felét és a világ GDP-jének 40-45%-át kitevő ország tucatja felhagy a dollár használatával, az amerikai adósság külföldi jegybanki piaca jelentősen csökken. Az USA, miután gyártását offshore helyezte, importfüggő. A csökkenő dollárhasználat az USA adósságállományának csökkenő vevőkínálatát jelenti, ami a dollár árfolyamára nehezedő nyomást és a növekvő importárak miatti infláció növekedését jelenti.
MW: Megengedheti Washington, hogy ez az átrendeződés fennmaradjon, vagy számítanunk kell arra, hogy puccsot látunk Szaúd-Arábiában, ahol az Egyesült Államoknak öt katonai bázisa és számos CIA-hivatala van?
PCR: Nem tudom, hogy Washington képes-e megdönteni a szaúdi kormányt, vagy Oroszország, Kína és Irán megengedi-e ezt. Ne feledje, Obama elnök meg akarta buktatni Aszadot Szíriában, de Putyin nem engedte.
MW: Úgy tűnik, hogy a nyugati oligarchák (WEF) globalista álmai a végéhez közelednek az úgynevezett „szabályalapú renddel”.
Véleménye szerint mennyire volt fontos Vlagyimir Putyin a „globális biztonság új architektúrájának” irányába történő elmozdulás élén, és egy új, többpólusú világrend alapjainak lefektetésében?
PCR: Ami megtörte a globális rend washingtoni változatát, az az volt, hogy a Nyugat közömbös vállára támaszkodott Putyin azon törekvésével szemben, hogy egyenrangú és nem alárendelt pozícióban részese legyen a világrendnek.
Washington arroganciája és ostobasága bontotta meg a globális rendet.
MW: Halála előtt Zbigniew Brzezinski nemzetbiztonsági tanácsadó arra figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államoknak megállapodást kell keresnie Oroszországgal és Kínával, hogy megkönnyítse az egypólusú rendszerről való átmenetet. Íme, ezt mondta:
„Ahogy a globális dominancia korszaka véget ér, az Egyesült Államoknak vezető szerepet kell vállalnia a globális hatalmi architektúra átrendezésében… az Egyesült Államok még mindig a világ politikai, gazdasági és katonailag legerősebb entitása, de tekintettel a regionális egyensúlyok összetett geopolitikai változásaira, már nem globális birodalmi hatalom…
Az Egyesült Államoknak vezető szerepet kell vállalnia a globális hatalmi architektúra oly módon történő átrendezésében, hogy az erőszakot megfékezzék a globális rend lerombolása nélkül…
Az Egyesült Államok, Oroszország, Kína és a megfelelő közel-keleti entitások számára egy hosszú és fájdalmas út egy kezdetben korlátozott regionális alkalmazkodás felé az egyetlen járható út.
Az Egyesült Államok részéről ez türelmes kitartást igényel néhány új partnerrel (különösen Oroszországgal és Kínával) való együttműködési kapcsolatok kialakításában…
A tény az, hogy soha nem volt igazán „domináns” globális hatalom egészen Amerika világszínvonalon való megjelenéséig….
A 20. század második felében más hatalom még csak a közelébe sem került. Ez a korszak most véget ér. – idézve a Toward a Global Realignment, Zbigniew Brzezinski, The American Interest
Ön szerint az Egyesült Államok hogyan viszonyuljon Moszkvához és Pekinghez?
Van-e mód arra, hogy megvédjük az Egyesült Államok érdekeit, miközben (ezzel egyidőben) elkerüljük az évekig tartó konfliktusokat és konfrontációkat? Mik legyenek külpolitikai céljaink?
PCR: A neokonzervatívok célja az Egyesült Államok hegemóniája megakadályozza, hogy Washington meghallja Brzezinski tanácsát.
Washingtonnak megszűnt az esélye, hogy Oroszországgal és Kínával foglalkozzon. A kérdés, amellyel szembe kell néznünk, az, hogy Oroszország és Kína hogyan viszonyul Washingtonhoz. Az Egyesült Államok külpolitikájának neokonzervatív monopóliuma azt jelenti, hogy Washington számára nincs más hang, és az amerikai hegemónia nem jöhet szóba.
__________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Egy fiatal szőke nő ujjongva hangoskodik a családi ház hátsó kertjében. Látva ezt a szomszéd érdeklődik, hogy mi a vigadalom oka. A szőke nő mondja, hogy babát vár és éppen most tudta meg. A szomszéd gratulál a terhességhez. De ez semmi – áradozik a szőke nő – ikrek lesznek. Nahát – ámuldozik a szomszéd – és ezt hogyan állapították meg a terhesség ilyen korai szakaszában. Én jöttem rá – dicsekszik a szőke nő – vettem egy terhességteszt készletet, de akciós volt, kettőt adtak egynek az áráért, és képzelje, mind a kettő jelezte a terhességet.
Persze vannak okos nők is. – Férj és feleség együtt néznek egy ismeretterjesztő műsort a televízióban, ahol egy pszichológusnő az ellentétes érzelmekről beszél. Az adás végén azt mondja a férj: Szerintem ez egy nagy marhaság, én ezt az ellentétes érzelmet el se tudom képzelni. Lefogadom minden pénzben, hogy nem tudsz te nekem olyan mondani, ami az érzelmeimet ellentétessé tenné. Erre megszólal a feleség: Hát, az igazság az, hogy az összes barátod közül a te faszod a legnagyobb.
Egy muzulmán arab egy szex hirdetésre válaszol, ahol kérdéseket tesznek fel neki. Sajnos a vicc angol, de itt mindenki olyan jól tud angolul, aki nem, annak ott van a szótár (megéri kibetűzni). Csak bátran.
Name?
Abduk.A.R.
Sex?
Five to seven times a week.
No, no, I mean male or female?
Male, female, somtimes camel.
Holy Cow!
Yes, cow, sheeps, animal in general.
But isn’t that hostile?
Hors style, poggy style, any style.
Oh, Dear!
No, no deer, run too fast.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Az első zavaros (de rendkívül kellemes) hónapok után Sydneyből átkerültem The University of Melbourne-be, ahol percek alatt kiderült, hogy de most aztán tényleg meg kell tanulnom angolul. Elmentem az egyetemi könyvesboltba, ahol szembe találtam magam C.E. Eckersley – Essential English (for foreign studends) című könyvével, és mivel foreign-nek is (külföldi) meg studend-nek is (diák) éreztem magam, gyorsan vettem egy példány az első kötetből (összesen 4 kötetet írt a szerző). Nem voltam egy nyelvtehetség, de mit mondjak, a könyv tetszett. Sőt, azt is ki merem jelenteni, hogy ha nem ez a könyv kerül a kezembe, talán sose tanulok meg angolul. Különben csak később tudtam meg, hogy ez a világ legjobb angolt tanító könyvsorozata.
De ki ez az Eckersley (ejtsd: ekerszli)? 1892-ben született Észak Angliában, mászter fokozattal diplomázott angol nyelvből, amit aztán tanított, majd nyelvkönyveket írt egészen 1967-ben bekövetkezett haláláig. Ha nem tudsz elképzelni egy tipikus angol tanárt, akkor nézd meg jól itt balra a fényképét.
A 4 könyv első kiadása 1938-ban jelent meg, amit újabb és újabb kiadások követett csak minimális kiegészítéssel, ami halála után is folytatódott (ma már egyesek elavultnak tekintik). Nekem viszont egy szentimentális örökség a múltból. Persze az angol nyelv az elmúlt 60 év alatt rengeteget változott, ami indokolttá tenné, hogy angolul tanulók rá se nézzenek a könyvre, és nyilván senkinek se jut eszébe, hogy ennek a segítségével tanítson. Én viszont rengeteget tanultam belőle és még ma is emlékszem számtalan fordulatára, de nem a személyes élmény a mérvadó. Ezeknek a könyveknek maradandó érdemei vannak, amit – szerintem – mind a mai napig nem sikerült másoknak elérni. Mik lennének ezek?
Az angol nyelvű mondat normál felépítését, és a mondatok mintáit folyamatosan és szisztematikusan mutatja be. A tanulót végigvezeti az alapvető (essential) nyelvtanon a lehető legegyszerűbb módon, miközben minden egyes új konstrukciót ott íziben megmagyaráz és bemutat.
Mivel egy idegen nyelv megtanulásának alapja a beszéd ismerete, a könyv folyamán folyamatos „társalgás” történik, mégpedig tényleges társalgási stílusban. És mivel egy nyelvtanulás sikere azon múlik, hogy a tanuló érdeklődése fennmarad-e, a könyv írója mindent megtesz, hogy a tanulás keserű piruláját beburkolja a derű mázával. Ezért a kötelező kezdés után az olvasónak be van mutatva Mr Pristley a nyelvtanár, felesége, otthona, macskája és hat tanítványa, akik közül valamelyikkel az olvasó könnyen asszociálja magát. Ők aztán a négy köteten keresztül társalognak, vicceket mesélnek, felolvassák rövid történeteiket, és beszélgetnek Mr. Pristley-vel. A nyelvtanítás erre van felépítve.
Egyesek szerint mára Mr. Eckersley módszere elavulttá vált, ami nagy kár lenne, mert egy csodálatos, és hatékony, ráadásul rendkívül szórakoztató metódus. Az egyetlen hátránya, hogy a könyvek szerkesztéséből adódóan szükség van hozzá egy tanárra is, akik számára van 4 „teachers” book, teli útmutatókkal. Ez a hivatalos álláspont, de én magam is tanár nélkül tanultam a könyvből, persze besegített az élet, hiszen angol közegben éltem, ahol bárkinek tehettem fel kérdéseket, ha ennek szükségét láttam.
Az viszont fantasztikus, milyen mélységben képes az ember behelyezni magát a könyvben szereplő diákok közé, és szinte velük él. Ott van a mindig kedélyes, ügyes, és földön járó Pedró Spanyolországból, a csendes, óvatos szőke Olaf Svédországból, a szerény, kedves és nagyon csinos Frieda Svájcból, az aprólékosan szertartásos Jan Lengyelországból, a vidám, nem túl udvarias, és örökké viccelődő Hob (nem tudni honnan), végül a ragyogóan fiatalos Lucille Franciaországból. Időnként megjelenik az okos, de figyelmes Mrs Prisley, aki a maga módján vezeti a háztartást (és a férjét is) és szerepet kap Sally a házaspár macskája is.
Számomra Essential English azért halhatatlan, mert Mr Eckersleynek utolérhetetlen képessége van a nyelvtani finomságok megmagyarázására. Ez egy olyan különleges képesség, ami nem tanulható, amihez születni kell. Mr Eckersley folyamatosan alkalmazza a szabályos nyelvtani terminológiát és kifejezéseket, de valahogy mindig képes megtartani magyarázatának közvetlenségét, és egyértelműségét. Nincs szükség száz meg száz példára. A szerző magvas magyarázata tökéletesen elégséges. És ugyan bármily mértékben is változott az angol nyelv az elmúlt 60 évben, a nyelvtana megmaradt. Mr Eckersley borotvaéles meghatározásaiból ma éppen úgy lehet tanulni, mint bármikor a múltban.
Aki közületek ismeri az angol nyelvet, bizonyára értékelni fogja Mr Pristley néhány kiragadott magyarázata. Például: “I am really busy” nem jelenti ugyanazt, mint “I really am busy”. A második mondatban az elfoglaltságom sokkal jobban ki van hangsúlyozva. Ilyen és hasonló dolgokra a tanár folyamatosan rámutat.
Talán azt kellene még megemlíteni, hogy ezeket a nyelvkönyveket szórakoztató olvasni, amit más nyelvkönyvről nemigen lehet elmondani. Eckersley könyvei teli vannak szórakoztató történetekkel, és anekdotákkal, és összesen 3000 angol szót alkalmaz. Egy-egy olvasmányába ügyesen bevonja azt az anyagot, amit épen meg akar velünk tanítani. Észre se vesszük, és máris megtanultuk a legfontosabbakat, a segédigék alkalmazását, és a nyelvtani időket.
És akkor most jön a hab a tortára. Eckersley (Pristley) egy igazi gentleman a XIX. Századból. Bemutatja nekünk és megtanít minket a legszebb angolra, de nem csak a nyelvre, hanem a viselkedésére is. Olyan szituációkat mutat be, olyan fordulatokat tár fel, ami elénk tárja azt az angol társadalmat, ami kihalófélben van.
__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________
Az USA nem Dél-kínai-tenger parti állam;több mint tízezer kilométerre fekszik attól. Ennek ellenére az Egyesült Államok a Dél-kínai-tenger regionális fejlődésének legnagyobb destabilizáló tényezője.Potenciálisan veszélyes „időzített bombaként” továbbra is arról ábrándozik, hogyan lehetne a regionális országokat Kínával szembe fordítani.
Néhány napja Karl Thomas, az Egyesült Államok haditengerészetének hetedik flottaparancsnoka Kína „agresszív viselkedésére” utalt a Dél-kínai-tengeren, mivel a kínai parti őrség hajói jogszerűen elfogták a vizekre behatoló Fülöp-szigeteki hajókat. Pontosabban augusztus 5-én a kínai Nansha-szigeteken található Ren’ai-zátony közelében.
Az incidens Washington állandó hírverése miatt gyorsan elfajult.Thomas megjegyzései azt igazolják, hogy az Egyesült Államok reméli az események újra felhevítését, hogy továbbra is provokálja a Kína-Fülöp-szigeteki kapcsolatokat azzal a céllal, hogy Manila teljes mértékben igazodjon Washingtonhoz, és az Egyesült Államok Kína elleni stratégiai tervének éllovasává váljon.
A Dél-kínai-tengeren kialakult jelenlegi feszültségek főként az Egyesült Államok buzdítására vezethetők vissza. Ez a tűzzel való játék veszélyes az Egyesült Államokra nézve.
Az Egyesült Államok túlbecsülte saját katonai képességét, valamint regionális szövetségeseinek és partnereinek eltökéltségét és bizalmát, hogy részt vegyenek Kína elleni indo-csendes-óceáni stratégiájában.Nem Washington dolga, hogy Kína és az érintett országok hogyan oldják meg a vitát.Ha az USA ki meri provokálni Kína alapvető érdekeit a Dél-kínai-tengeren, akkor Kína minden bizonnyal reagálni fog.
Kína elve következetes és világos – nem mondunk le arról, ami a miénk, és nem vágyunk olyan területre, amely nem a miénk.Az Egyesült Államok azonban beszervezi Kína körül a szomszédos országokat, hogy feszültséget keltsen a régióban. Azonban erőfeszítései ellenére soha nem kapja meg, amit akar, csak még nagyobb instabilitás okoz a régióban.
Washington provokatív magatartása nagy akadályt jelent a dél-kínai-tengeri viták megoldásában.Az USA folyamatosan szítja a bajt abban a reményben, hogy éket ver Kína és szomszédos országai közé.Ezen túlmenően, amikor a Kína és az ASEAN között a Dél-kínai-tengeri magatartási kódexről (COC) folytatott konzultáció kritikus szakaszba érkezett, Washington megpróbálja félrevezetni a közvéleményt és akadályozni a folyamatot.
A múlt hónapban megerősítést nyert, hogy a COC-ról folytatott konzultációk pozitív irányt vettek. Kína és a regionális országok négyévnyi konzultáció után befejezték a COC szövegtervezetének második olvasatát. A Kína és az ASEAN által 2002-ben aláírt nyilatkozat a felek magatartásáról a Dél-kínai-tengeren, meghatározta néhány alapvető irányvonalat a dél-kínai-tengeri kérdés megoldásához, és a COC-ról szóló konzultációk ebben az irányban most konkrétabb erőfeszítéseket tesznek.
Jelenleg a dél-kínai-tengeri kérdésben érintett valamennyi félnek meg kell erősítenie a kommunikációt, és a COC mielőbbi elfogadására kell törekednie.A vitákat csak ilyen pályára való visszatéréssel és a külső erők beavatkozásának kiküszöbölésével lehet észszerű, tisztességes és megfelelő módon kezelni.Tekintettel a Dél-kínai-tenger kérdésének összetettségére, Kína mindig is a viták félre tételét és a közös fejlesztést szorgalmazta.Még mindig ez a legreálisabb módja a kérdés megoldásának, a leginkább összhangban van valamennyi fél érdekeivel, és a regionális béke és stabilitás fenntartásának legvalószínűbb módja.
Az Egyesült Államok továbbra is kijátssza a „kínai fenyegetést” a Dél-kínai-tengeren, hogy eltérítse az ASEAN-országokat, és arra késztesse őket, hogy Kínát ellenségként kezeljék, nem pedig együttműködési partnerként.Nyilvánvaló, hogy az USA nem akar fenntartani békét a Dél-kínai-tengeren, ami kedvező Kínának és az ASEAN-nak, mert különben hogyan tudná az USA a vitákat kihasználni saját érdekeinek érvényesítésére?
Évtizedek óta az ASEAN és az egész ázsiai-csendes-óceáni térség gyors gazdasági fejlődésnek és jólétnek volt tanúja a regionális békének köszönhetően. Ez a tendencia minden bizonnyal hirtelen véget ér, amint a Dél-kínai-tenger turbulenciákkal teli régióvá válik. Amikor Kína és az ASEAN-országok békés fejlődésre törekszenek, az Egyesült Államok minden erőfeszítést meg fog tenni ennek megállítására. A regionális országoknak ébernek kell maradniuk.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Korábban kijelentettem, hogy az ukrán oldalon a sebesültek és a halottak aránya nem a szokásos 3:1, ami különböző becslések használnak. Azonban anekdotikus beszámolók és különféle videó klipek alapján egy évvel ezelőtt arra a következtetésre jutottam, hogy az ukrán oldalon az arány inkább 1 az 1-hez, mert Ukrajnában az evakuálás és az egészségügyi ellátás szokatlanul színvonaltalan.
Rendkívül nehéz a sebesült katonák evakuálása a tüzérségi tűz alatti állásokból, és Ukrajna katonai egészségügyi szolgálata sem éppen naprakész.Nincsenek helikopteres evakuálások és lánctalpas egészségügyi szállítójárművek, amelyek ki tudnák vinni a sebesülteket a harci zónából.
Sok sebesült így kihagyja az (első) „arany órát”, és egyszerűen meghal, mielőtt hatékony orvosi ellátásba részesülne. Feltételezhetjük azt is, hogy az ukrán állomány csak a súlyos sebesülteket számolja, és azok, akiket összetákolnak és visszaküldenek a frontra, valószínűleg nem tartoznak ide.
A nyugati média eddig kerülte ezt a témát. A British Spectator most megtörte a csendet a háborús elsősegély-válság helyszíni riportjával:
Az itt dolgozók azt mondják nekem, hogy a háborúban elveszettek közül sokan meghalnak, mielőtt biztonságba helyeznék őket.A kórházba vezető hosszú, esetenként akár tízórás utak halálosak lehetnek. A megfelelő elsősegélynyújtás az élet és a halál közötti különbség.
Az ukránok azt hitték, hogy katonáik a legjobb ellátásban részesülnek.De kiderül a rideg igazság: katonák százai, sőt ezrei halnak meg a rossz egészségügyi ellátás miatt.A problémát figyelmen kívül hagyja a katonai hierarchia, amelynek fókuszában a fegyverek beszerzése és az ellentámadás előmozdítása áll ahelyett, hogy a sérült harcosokat helyezné előtérbe.
Az ukrán fronton dolgozó orvosok gyakran képzetlenek, és várhatóan addig csatlakoznak a harcokhoz, amíg szolgálatukra nem lesz szükség. Nincsenek járműveik a sebesültek evakuálásához. Ellátásaik megbízhatatlanok és rossz minőségűek. A bürokrácia és természetesen a korrupció korlátlan:
Ennek egyik példája az ukrán katonák kezelésére használt alacsony minőségű egészségügyi felszerelések elterjedése.Néhány héttel ezelőtt Volodimir Prudnyikovot, az ukrán egészségügyi parancsnokság beszerzési osztályának vezetőjét azzal vádolták meg, hogy 11.000 nem tanúsított kínai taktikai orvosi készletet szállított a frontvonalnak.Azt állítják, hogy Prudnikov 1,5 millió font értékű szerződést ítélt oda egy cégnek, amelyet a menye alapított, és megpróbálta átadni a kínai készleteket a NATO szabványának.Elbocsátották, jelenleg vizsgálat előtt áll, de még nem nyilatkozott.
Ez csak egy példa a haszonszerzésre, amely szükségtelenül kockáztatja a katonák életét.A korrupció másik példája tavaly történt Lvivben, ahol 10.000 taktikai elsősegélydobozt küldtek el amerikai önkéntesek 700 000 font értékben, majd rejtélyes módon eltűntek.Nemrég arról számoltak be, hogy az Egyesült Államok vizsgálja az ügyet.
További kérdések merülnek fel, ha az elsősegély-készletek tartalmáról van szó, amelyek valóban az élvonalba kerülnek. Az érszorítók talán a legfontosabb elsősegély nyújtási eszközök, különösen akkor, ha az evakuálási folyamat elhúzódik. De ha az érszorítók rosszak, az halálos lehet. A frontvonalból panaszok érkeztek a kínai gyártmányú érszorítókra, amelyek vagy fokozatosan veszítenek nyomásból, vagy szétesnek, ami halálos következményekkel járó, kiújuló vérzéshez vezet. Egy kínai érszorító mindössze 2 fontba kerül, míg az ukrán „Sich” érszorító 15 fontba kerül. Egy hiteles amerikai CAT érszorító körülbelül 35 font.
Legutóbbi heti ismertetőmben belinkeltem egy ukrán írást a szorítókról. Beszámoltak arról, hogyan büntettek meg egy orvost, aki kritizálta a szállított érszorítók rossz minőségét, mert megszólalt.
Anton Sevcsuk, a 82. különálló légi-dandár egészségügyi szolgálatának vezetője, aki azt kérte, hogy az Orvosi Erők Parancsnoksága cserélje le a rossz minőségű kínai érszorítókat, és kérte Oksana Korcsinska társadalmi aktivistát, hogy segítsen ebben, „súlyos megrovásban” részesült.
Az egészségügyi erők parancsnoksága által a 82. dandárnak eredetileg kiadott rossz minőségű érszorítók száma meghaladja a 10.000-et.
A 82. dandár a tüzérségi tűzben harcol Robotyne körül.
A sérült karokra és lábakra jól felvitt érszorítók elzárják az ereket, és ezáltal megállíthatják a vérzést. Ha nem tudják tartani a nyomást, a sebesültek elvéreznek.
Az orosz oldalon a hírek szerint sokkal jobb a sebesültek evakuálása. Néhány hónappal ezelőtt Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter kijelentette, hogy egy sebesült katonának elsősegélynyújtásra 10 percre, míg orvosi ellátásra egy órát kell várnia.
A különleges műveletben részt vevő orosz katonaorvosok 0,5 százalék alatti halálozási arányt értek el a kórházakban – ez a legalacsonyabb adat a hadi orvoslás történetében – mondta az orosz védelmi minisztérium igazgatóságának kibővített ülésén a katonai osztály vezetője, Szergej Soigu hadseregtábornok. (hogy igaz-e, az más kérdés)
„Különösen a katonai orvosok mutatkoztak be egy különleges hadművelet során. Az elsősegélynyújtás 10 percen belül megtörténik. A sebesültek 1 órán belül eljutnak a katonai kórházakba – az első napon. Alacsony halálozási arányt értünk el aa sebesültek evakuálása. A kórházi egységben fél százalék alatti volt a halálozási arány. Ez a legalacsonyabb adat a hadi orvoslás teljes történetében” – mondta.
Nincs módom ellenőrizni ezeket az adatokat.De nem találtam egyetlen panaszt sem az orvosi frontvonali szolgáltatásokkal kapcsolatban az orosz oldalon, miközben az ukrán oldalon az orvosi segítség sajnálatos állapota kapott némi „szellőztetést”.
Ez csak megerősíti azt a nézetemet, hogy az orosz fél 10:1-es tüzérségi fölénye és egyéb tényezők, például az egészségügyi szolgáltatások garantálják, hogy a háború orosz áldozatainak száma jóval alacsonyabb, mint az ukránoké.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Míg Dél-Európában, Kínában, az Egyesült Államokban és sok más helyen hatalmas hőhullámok hatnak, az Egyesült Királyságban esős az idő, és nem különösebben van meleg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne állna fenn az intenzív hőség veszélye. Ezen a héten az Egyesült Királyságban először mértek 40°C-t.
Még ha az országok teljesítenék is a Párizsi Megállapodásban vállalt kibocsátás csökkentési kötelezettségeiket, az ENSZ Környezetvédelmi Programja szerint a globális hőmérséklet legalább 2,5°C-kal emelkedik. Az Egyesült Királyság számára az új valóság az, hogy 40°C-os hőmérséklet is lehetséges, és végül általánossá válik, amihez az országnak sürgősen alkalmazkodnia kell.
Az alkalmazkodás a társadalmi, gazdasági és ökológiai rendszerek megváltoztatását jelenti az események, például a hőhullámok hatásának csökkentése érdekében. Például zöldfelületek kialakítása városi területeken, hogy olyan hűsítő hatást biztosítsanak, amely csökkenti a szélsőséges hőség intenzitását. Bár a kormány nemrég adott ki új javaslatot az Egyesült Királyság felkészítésére, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási tervek kutatóiként túl keveset látunk.
Még azelőtt, hogy a párizsi megállapodáshoz alkalmazkodási terveket kellett volna készíteni, az Egyesült Királyság már megkezdte az alkalmazkodási akciók tervezését a 2008-as klímaváltozási törvény értelmében. Július 18-án a brit kormány kiadta harmadik nemzeti alkalmazkodási tervét (NAP3), miután az egy nappal korábban kiszivárgott.
A kormány saját hivatalos tanácsadó testülete, a Klímaváltozási Bizottság (CCC) azonnal bírálta a tervet. A CCC alkalmazkodási bizottságának elnöke szerint az új kiadvány előrelépést jelent a korábbi tervekhez képest, de „további lépések ígérete nem elég…” Az éghajlati hatások mértéke, amelyeket látunk, világossá teszi, hogy az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességet sokkal nagyobb nemzeti prioritásként kell kezelni”. Ezeknek és más kritikusoknak igazuk van, amikor kiemelik, hogy túl keveset tesznek.
Az éghajlatváltozásra vonatkozó előrejelzések azt mutatják, hogy az Egyesült Királyságban melegebb, szárazabb nyarak és melegebb, csapadékosabb telek lesznek. Ez valószínűleg további áradásokat és hőhullámokat okoz. Ezeket az előrejelzéseket használta fel a kormány a klímaváltozás kockázatértékelésének kidolgozásához, amelyen a nemzeti alkalmazkodási tervek alapulnak. A NAP3 nyolc kiemelt cselekvési területet határoz meg, beleértve a szélsőséges hőség, az éghajlattal összefüggő energiaellátási zavarok és az ellátási láncok összeomlásának egészségügyi kockázatát.
E kockázatok kezelése érdekében az Egyesült Királyság kulcsfontosságú intézkedéseket tervezett a szélsőséges hőség és a tengerszint-emelkedés és csapadék okozta áradások elleni védelem érdekében. Például az egyik legjelentősebb terv a Temze-sorompó és a kapcsolódó infrastruktúra, amely megvédi Londont az áradásoktól. A Környezetvédelmi Ügynökség a közelmúltban arról számolt be, hogy a rendszer 2070-ig megbízható volt, de kevésbé bízott abban, hogy ez a tengerszint emelkedésével az évszázad hátralévő részében is így marad.
Előrelépés történt a vízellátás és a közlekedés rugalmasságának kiépítésében is. Mindazonáltal az egészségügy, az energiaellátás, a távközlés és az élelmiszer-ellátás terén nem történt kellő előrehaladás, sem a politikai kidolgozás, sem a cselekvés tekintetében.
A NAP3 a korábbi tervekhez képest további struktúrát biztosít, és a megvalósítás egy meglévő irányítási folyamaton keresztül történik. Például az éghajlatváltozás integrálása a tervezési döntésekbe a Nemzeti Tervpolitikai Kereten keresztül. Változtattak az építési szabályokban is, hogy az új épületek túlmelegedésére is kiterjedjenek.
Ez hasznos, de még mindig jelentős mennyiségű örökölt infrastruktúra és nem megfelelő épület van, amelyet nem vesznek teljes mértékben figyelembe. A Nature Sustainability című folyóiratban egy közelmúltban megjelent tanulmány becslése szerint az Egyesült Királyságban körülbelül 570 000 otthon és egyéb épület van, például kórházak, amelyek nem képesek megbirkózni a 2°C-os globális felmelegedéssel összefüggő hűtési igény 30%-os növekedésével. Az ilyen épületeket utólagos hűtőrendszerrel, jobb szellőzéssel és természetes vagy mesterséges árnyékolással kell ellátni.
A hűtést más megközelítésekkel, például a várostervezéssel, a nem őshonos, szárazságtűrő fák betelepítésével, valamint a zöld infrastruktúra fejlesztésével és a lakossági figyelemfelkeltő kampányokkal összefüggésben is figyelembe kell venni. Ezért ezen a téren még sok a tennivaló.
Az Egyesült Királyságnak, mint sok országnak, számos kerete és terve van, mint például a Heatwave Plan, a Green Infrastructure Framework és a National Infrastructure Delivery Plans. [Hőhullám terv, Zöld köztelepítési terv, Nemzeti köztelepítési kivitelezés] Ezek mind az éghajlatváltozáshoz kapcsolódnak, vagy figyelembe veszik azt. A nemzeti alkalmazkodási tervnek elméletileg ezeket egyetlen koherens megközelítésben kell összevonnia. Azonban nem integráltak, nem veszik figyelembe az ágazatok és kérdések közötti függőséget, és hiányoznak a megfelelő célok.
Az alkalmazkodás összetett, számos részt foglal magában, a hatalmas Temze-sorompótól a házon kívüli útra telepített néhány fáig. Ezt nem lehet egyetlen jelzővel rögzíteni. A célok, a megfelelő mutatók és adatok hiánya kulcsfontosságú akadály – néha megkockáztatjuk, hogy nem tudjuk, hogy a hatékony alkalmazkodásba fektetünk-e be.
Az Egyesült Királyság máshol is kereshet inspirációt Európában. Az európai városok alkalmazkodási terveinek egyik elemzése Szófiát (Bulgária), Galwayt és Dublint (Írország) jelölte meg a legjobb minőségnek. Szlovákiában a városok szociálisan legsérülékenyebb területein fejlesztették ki a zöld infrastruktúrát. Vagy nézhető az indiai Gujaratban, ahol a távhűtési rendszerek csökkentették a légszennyezést és a légkondicionálástól való függést.
A nemzeti alkalmazkodási tervek javultak, de kevés azok száma, amelyeket valóban nemzeti szinten koordinálnak, például Írországban. Ennek eredményeként még mindig vannak kompromisszumok. Például a légkondicionálás hűtése több károsanyag-kibocsátással jár, és nem mindenki számára megfizethető.
Sokkal többet kell tenni az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében, valamint a súlyos hőhullámokkal, árvizekkel és egyéb szélsőséges eseményekkel szembeni ellenálló képesség kialakítása érdekében. A jelentős és költséges következmények elkerülése érdekében azonban nagyobb összpontosításra és koordinációra van szükség a kormány részéről.
Az angol poszt megfelelő ötleteket tartalmaz, ami megvitatható.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Az amerikaiak az esélytelenség gondolatán nőnek fel. Ezek szerint a lelkes lázadók, akik puszta elszántsággal és nemességgel győznek le egy erősebb ellenfelet, a populáris kultúra alapvető közhelyei. Sajnos azonban a valóság az, hogy a jobban felszerelt hadseregek általában legyőzik a gyengébbeket, függetlenül attól mennyire nemes a céljuk. Omar Bradley tábornok egyszer azt mondta: „Az amatőrök stratégiáról; a szakemberek logisztikáról beszélnek.” Az ukrajnai konfliktus körüli jelenlegi diskurzus általában a hősi bravúrokra vagy az ügy igazságosságára összpontosít, és kevésbé a hadianyag, a termelési kapacitás és az általános munkaerő-problémák gyakorlati kérdéseire.
Ebben a konfliktusban a hadianyag, a fegyverzet, a munkaerő, a pénz az, amiből a nyugati blokk kifogy.Orosz drónok, tüzérség és légicsapások sújtották Ukrajna ipari bázisát. A gazdasági költség csillagászati.A Kongresszus becslések szerint 113 milliárd dollár értékű védelmi és pénzügyi támogatást hagyott jóvá Ukrajnának 2022 februárja óta, ami Ukrajna éves GDP-jének több mint fele.
Az Egyesült Államok és a NATO minden nap fájdalmasan ébred tudatára annak a ténynek, hogy a nyugati fegyvertárak egyre inkább kimerülnek, és nincs ipari kapacitás a készletek feltöltésére, nemhogy Ukrajna felfegyverzésére.
A hidegháború végét követően egyre divatosabbá vált a katonai politikai döntéshozók azon érvelése, hogy a „hibrid hadviselés” felváltotta a nagyszabású hagyományos hadviselést.Amint azt Patrick Porter a Journal of Global Security Studies legutóbbi esszéjében feltárja, a hibrid háborút nem állami vagy meghatalmazott szereplőkkel vagy ellenük vívják, gyakran trükkös taktikákat, valamint kiber- és gazdasági hadviselést alkalmazva.2009-ben az Egyesült Királyság akkori védelmi vezérkari főnöke, David Richards tábornok elvetette azt az elképzelést, hogy Kína vagy Oroszország merjen szembeszállni a Nyugattal hagyományos katonai fegyverekkel, ehelyett azt állította, hogy „jó okunk van azt hinni, hogy a hadviselés hasonló lesz ahhoz, amit a nem állami csoportosulások ellen folytatunk.” Amint azt Porter állítja, a közelmúlt történelmének áttekintés is azt bizonyítja, hogy ez a tézis bizonyíthatóan hamis.
Ennek a háborús tervezésben megnyilvánuló gondolkodásmódnak az egyik legtisztább példája az a követelmény, hogy a NATO-tagoknak elegendő anyagot kell felhalmozniuk ahhoz, hogy mindössze harminc napon át lehessen folytatni egy nagy intenzitású harcot.Ez az optimista háború előtti tervezés jellemző a béke időszakában uralkodó döntéshozókra. Esszéjében Barbara Tuchman megjegyzi, hogy az első világháború előtt a kormányok olyan tüzérségi lövedékeket halmoztak fel, amelyekről azt hitték, hogy egy hipotetikus háborúban kitartanak.Az 1914. augusztusi eseményeket követően azonban a szövetséges és a központi hatalmak fegyvertára hónapokon belül kimerült, a hazai termelés pedig jelentősen megnőtt.
A jelenlegi háború egyik meghatározó jellemzője a tüzérségi tevékenységre és a hatalmas gyalogsági tartalékokra való túlnyomó támaszkodás.Ennélfogva a Nyugatot felkészületlenül érte a lőszer igény, és ipari bázis nélkül folytatja a kimerítést.Másrészt az orosz védelmi ipart John Mearsheimer szavaival élve „az első világháború megvívására tervezték”.
Joe Biden elnök nyíltan elismerte, hogy a hadsereg kazettás lőszert küld Ukrajnának, mert másképp nem tudja biztosítani azt a mennyiségű tüzérségi lövedéket, amelyre Ukrajnának szüksége van.A Pentagon év eleji információi kiszivárogtatták, hogy az Egyesült Államok nyomást gyakorolt Dél-Koreára, hogy küldjön 330 000 darab 155 mm-es lövedéket Ukrajnába, valószínűleg Lengyelországon keresztül.A jelentések szerint Dél-Korea félmillió 155 mm-es lövedéket adott kölcsön az Egyesült Államoknak.De még ha Dél-Korea egymillió lövedéket is küldene Ukrajnának, az aligha pótolná a hatalmas tüzérségi egyensúlyhiányt.Ez az egyensúlyhiány csak tünete egy jelentősebb kérdésnek: a Nyugat képtelen átállni a háborús gazdaságra.
A Royal United Services Institute (RUSI) legutóbbi jelentésének becslése szerint Oroszország 2022-ben 12 millió tüzérségi lövedéket lőtt ki, és 2023-ban becslések szerint a hadsereg hétmilliót használna fel. Ez arra utalhat, hogy a szovjet korszak készletei gyengülnek.Ennek ellenére a jelentés megjegyzi, hogy Oroszország évente 2,5 millió lövedéket állít elő, az Észak-Koreából és Iránból származó hadianyagimport mellett.
Ezzel éles ellentétben a Center for Strategic and International Studies (CSIS) januári becslése szerint az Egyesült Államok évente csak 93 000 darab155 mm-est tud legyártani, amelyeket kiképzési gyakorlatokra használnak fel. Ha eléri a felgyorsított gyártási ütemtervet, évente 240 000 darab lövedéket fog gyártani, ami még mindig kevesebb, mint Oroszország jelenlegi termelésének 10 százaléka. Az ukrán tüzérség naponta 8000 lövést ad le, ami egy hónap alatt emészti fel az Egyesült Államok jelenlegi hadianyag-termelését. Még ha a Pentagon eléri is kitűzött célját, hogy 2025-ig havi 90 000 darabot gyárt, ez még mindig csak a fele Oroszország jelenlegi termelési szintjének.
Más NATO-tagok még rosszabb állapotban vannak. Júniusban a német Bundeswehr felfedezte, hogy mindössze 20.000 darab 155 mm-es lövedék maradt arzenáljában. Az Egyesült Királyság nem tud nagy kaliberű fegyvercsövet gyártani tankok és tüzérség számára. A NATO által Ukrajnának küldött felszerelések nagy része rosszul karbantartott szemét, ami megkérdőjelezi a hátrahagyott arzenál minőségét. Eközben a Nyugat által az ukrán ellentámadáshoz összekapart frontfelszerelés legalább 20 százaléka már az első héten megsemmisült.
Nem is beszélve arról, hogy a világ tartalékkészleteiből hadsereget kell létrehozni. A megsemmisült vagy megsérült páncélozott járműveket nem könnyű megjavítani, mert sokféle anyag, karbantartás és képzés szükséges minden hardver szervizeléséhez. Ukrajna tizennégy különböző 155 mm-es tarackot használ.
A nyugati közvélemény nincs megfelelően tájékoztatva az ukrajnai konfliktus természetéről. Az egyéni elkötelezettségek érzelem- és mikroszintű elemzése háttérbe szorítja a tágabb stratégiai helyzet tárgyalását. A „semmi sem haladja meg a kapacitásunkat” jól hangzik egy lökhárítómatricán, de mint háborús stratégia végrehajtás nélkül, fantáziadús. A helyszíni valóság nem teszi lehetővé, hogy bármilyen célt elérjünk anélkül, hogy óriási költségekkel járna magunknak és szövetségeseinknek, akiknek folyamatos segítségünkre van szükségük.
Ukrajna számára kedvező rendezés esélye elenyészik a fegyverkezés és a munkaerő-mozgósítás elmaradása miatt. Az ukrán segélyek tetőpontja elmúlt, és a következő hónapokban és években nem lesz megfelelő. A tárgyalásos béke vagy akár a tűzszünet lehetősége Ukrajna számára kedvező feltételekkel egyre valószínűtlenebb lesz, ahogy Oroszország előnye a hadszíntéren nő.
Míg a háború korai szakaszában hiteles lehetett Vlagyimir Putyin elnök rezsimjének a belső összeomlásig feszítő stratégia, kevés bizonyíték van arra, hogy most működik. A Wagner-lázadás a látszat ellenére csak megerősítette Putyin tekintélyét döntéshozó beosztottjai felett.
Ha az események úgy folytatódnak, ahogy vannak, Ukrajna helyzete valószínűleg romlani fog. A konfliktust átható strukturális egyensúlyhiány nem fog javulni a szórványos fegyver- és felszerelés szállítással. Ha Ukrajna győzni akar Oroszország felett, a nyugati koalíciónak nagymértékben kell újra indítani iparosítania katonai ellátását. Az, hogy megvan-e erre a képesség vagy akarat, korántsem biztos.
Miközben a nyugati elemzők döntő áttörést reméltek a közelmúltbeli ukrán ellentámadásban, nem ez volt az a döntő csata, amire gondoltak. Az ukrajnai harcok évekig elhúzódhatnak anélkül, hogy a vége látható lenne. A jelek szerint a Putyin kormánya egy újabb sorozásra készül, ami csak növeli az oroszok előnyét a hadszíntéren. Az Atlanti Tanács jelentésének szavaival élve: „Putyin a hosszú háborúra készül”. Ezt a tényt nem veti el néhány korábbi vezető amerikai biztonsági tisztviselő, bár tárgyalnak az oroszokkal. A logisztikai valóság nem változik Ukrajna javára, és kétséges, hogy a Nyugatnak van-e olyan mozgósítási akarata, mint az oroszoknak. Emiatt az idő Moszkva oldalán áll, és durva ébredésre várnak azok a nyugati döntéshozók, akik abban reménykednek, hogy a várakozás kedvezőbb megoldást hoz.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Douglas McGregor amerikai ezredes egyetért velem abban, hogy az ukrajnai konfliktust le kell zárni, különben az szélesebb körű és veszélyesebb háborúhoz vezet.Mivel a russzofób neo-konzervatívok irányítják az Egyesült Államok külpolitikáját, blokkolhatnak és meg is fognak akadályozni minden nyugati erőfeszítést a konfliktus megszüntetésére.Emiatt Putyinnak kell összegyűjtenie a szükséges erőt Ukrajna gyors leveréséhez és a konfliktus lezárásához.
A konfliktus kezdete óta felvetett kérdésem, hogy a Kreml miért nem ismerte fel, hogy a különleges művelet lassú üteme vált ki egyre komolyabb provokációkat, ami valószínűleg atomháborúval fog végződni.Továbbra is felteszem ezt a kérdést, mert John F. Kennedyhez és Nyikita Hruscsovhoz, Ronald Reaganhez és Mihail Gorbacsovhoz hasonlóan megértem, hogy semmilyen cél, napirend, ideológia vagy elv nem igazolhat egy atomháborút.A Nyugat számos provokációja átlépte a kinyilvánított vörös vonalakat, amire Putyin csak szavakkal reagált, és a súlyosbodó provokációk végül túl messzire mennek, és szélesebb körű háborúhoz vezetnek, ami a végén atomfegyvereket vonna be a konfliktusba.Aggodalmam az, hogy az eszkaláció kockázatai meghaladják azt az előnyt, amit Putyin lát, egy lassú és folyamatos konfliktus Ukrajna gyors legyőzése helyett.
Putyin sokféleképpen táviratozza Washingtonba a határozatlanságot, a zavarodottságot, a gyengeséget és a feladat elvégzésének kerülgetését. Putyin még azelőtt megkezdte korlátozott különleges hadműveletét, hogy megtette volna a szükséges katonai előkészületeket, és Putyinnak a háború nagy részét egy kis magánhadsereggel kellett megvívnia (a közelmúltig), amelyet Wagner-csoportként ismertek. Putyin nyolc évet vesztegetett azzal, hogy hagyta magát megtéveszteni a Nyugat által a minszki megállapodással kapcsolatban, miközben Ukrajna nagy hadsereget épített fel, de Putyin nem.
Putyin azt is világossá tette, hogy az Oroszországgal szembeni bizonyított nyugati ellenségeskedés ellenére Oroszországnak kicsi a hadserege, és úgy tűnik, Putyin nem hajlandó olyan méretre bővíteni, amelynek már a jelenléte is a konfliktus végét kényszerítené. A Wagner-csoportja elleni meggondolatlan verbális támadása miatt Putyin kiszolgáltatottnak tűnt a puccsal szemben, és a leghatékonyabb orosz csapatok gyengén támogatták.Putyin végtelen, indokolatlan hibái Washingtont szolgálják, nem Oroszországot. Prigozsin tegnap egy rejtélyes repülőgép-szerencsétlenségben bekövetkezett halála miatt Putyin meggondolatlan állítása, miszerint Prigozsin hazaáruló puccskísérletet tett, gyanút fog kelteni az orosz hazafiak körében, hogy Putyin volt a felelős azért a balesetért, amelyben Oroszország vezető háborús hőse meghalt.
McGregor szerint Putyin 1,2 millió fős hadsereget épít fel, ami egy jelentős haderőt, és ami egyértelművé teszi, hogy sem Ukrajna, sem a NATO nem tud felülkerekedni az Oroszországgal folytatott hagyományos háborúban.
Ha Putyin egy évtizeddel ezelőtt hasonló sereget állított volna fel, soha nem lett volna az Egyesült Államok által rendezett Maidan-forradalom, amely elindította a konfliktust.Putyin túl liberális ahhoz, hogy hatékony háborús vezető legyen?
Az orosz értelmiséggel kapcsolatos saját tapasztalataim meggyőztek arról, hogy közülük sokan, és talán a legtöbben is érzékenyek az amerikai propagandára a kommunizmussal kapcsolatos tapasztalataik miatt, és inkább a Nyugat fogadják el az orosz szuverenitás helyett.Gyakran előfordul, hogy az értelmiségiek a nép ellen szövetkeznek, mint ahogy ez egészen bizonyosan az Egyesült Államokban van, ahol az értelmiségiek fő célja Amerika és fehér lakosságának démonizálása, valamint az amerikai nép bűntudattal és szégyenérzettel való megfertőzése.Sok könyvet írtak az értelmiségiek hazaáruló jelleméről.Miért lenne más az orosz értelmiségi?
Washington addig küld fegyvereket Ukrajnának, amíg Zelenszkij ukrán katonákat áldoz fel, és talán egy Fehéroroszország és Lengyelország között kibontakozó konfliktus is ezt ösztönzi.
Hacsak Putyin nem gyűjti össze a szükséges erőket Kijev és Odessza gyors elfoglalásához, a konfliktus minden bizonnyal szélesebb körű háborúvá fajul.annak minden veszélyével együtt, kivéve persze, ha Putyin megadja magát, és elfogad egy újabb értéktelen megállapodást.
Vajon Putyin megoldása a minszki megállapodáshoz hasonló megállapodás lesz újra? Ha igen, akkor Oroszország vagy megadja magát a Nyugatnak, vagy egy atomháború lesz.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Az új pilóta nélküli légi jármű akár 210 km/h sebességgel is képes repülni, és minden lőszer tipust és bombát szállítani.
Irán bemutatta a Mohajer-10 nevű új drónt, amelynek hatótávolsága legalább 2000 kilométer – jelentette a Fars hírügynökség.
Az új drónt az ország védelmi iparának legújabb eredményeit felsorakoztató kiállításon mutatták be Ebrahim Raisi iráni elnök jelenlétében – áll a jelentésben.
A Mohajer-10 akár 24 órát is képes repülni, és 7 kilométeres magasságba emelkedhet.
A Mohajer-10 akár 450 liter üzemanyagot is képes szállítani, a hasznos tehet pedig 300 kilogramm.Ezenkívül az új UAV modell felderítő és elektronikus hadviselési rendszerekkel van felszerelve.
Irán különféle drónokat, valamint elektronikus hadviselési és felderítő felszereléseket mutatott be a Moszkván kívüli Hadsereg-2023 Nemzetközi Katonai-Műszaki Fórum részeként, amelyet augusztus 14. és 20. között tartottak. Például olyan drónokat is bemutattak, mint az Arash, Ababil-5, Karrar és Shahin, valamint a Hunter-2 elektronikus hadviselési rendszer.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
2023. augusztus 7-én tűz égette le Lahainát, a hawaii Maui szigetén található város nagy részét, mintegy 12 700 lakossal. Otthonok ezrei pusztultak el. Legalább 115-en meghaltak, mintegy 850-en még mindig eltűntek. Több mint egy évszázada ez volt a leghalálosabb tűzeset az Egyesült Államokban.
Amikor Biden elnököt megkérdezték az eseményről, egy héttel a történtek után, azt válaszolta: „No comment”.
A kormány egy sértő 700 dollárt ajánl fel sürgősségi segélyként minden érintett háztartásnak. Az Ukrajnának nyújtott amerikai segélyek minden ukrán háztartásban meghaladták a 8000 dollárt, a hawaii segély több mint tízszeresét, Biden pedig további 27 milliárd dollárt szeretne küldeni oda.
Tizennégy napba telt, mire Biden megjelent a tűzeset helyszínén. Ott viccelődött a „forró talajon”, és egy hamis történettel állt elő amikor hétfőn találkozott a maui erdőtüzek túlélőivel. Azt mondta nekik, hogy meg tudja őket érteni, mert ő és Jill Biden First Lady tudják, milyen érzés elveszíteni egy otthont egy tűz miatt.
De a szóban forgó tüzet az Associated Press akkoriban úgy jellemezte, mint „kis tűz, amelyet a konyhában oltottak el”, és a delaware-i tűzoltóparancsnok jelezte, hogy 20 percen belül megfékezték.
Később, miközben valaki arról beszélt, hogy az otthona, valamint fia és lánya otthonai leégetek, Biden úgy tűnt, elaludt).
Nem tudom, kinek kellene Biden PR-jait irányítania, de az illetö rossz munkát végez.
Demokrata Párt stratégáinak és a választások megnyeréséért aggódóknak komolyan el kellene gondolkodniuk azon, hogy Bident lecseréljék valakire, aki jobban menedzseli önmagát.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Az amerikai dollár elveszíti globális szerepét egy „objektív és visszafordíthatatlan” folyamatban – mondta Vlagyimir Putyin orosz elnök a dél-afrikai BRICS-csúcstalálkozó résztvevőinek kedden. Videolinken keresztül beszélt, miután úgy döntött, nem vesz részt személyesen az eseményen.
Putyin kijelentette, hogy a dollártalanítás „lendületbe kerül”, hozzátéve, hogy az RT szerint a feltörekvő nagy gazdaságok csoportjának tagjai igyekeznek csökkenteni a zöldhasútól való függőségüket a kölcsönös tranzakciókban.
Az orosz vezető azt állította, hogy az öt BRICS-tagok: Oroszország, Kína, India, Brazília és Dél-Afrika a világ új gazdasági vezetőjévé válnak, hozzátéve, hogy a globális GDP-ből való kumulált részesedésük elérte a világ 26%-át.
Megjegyezte, hogy vásárlóerő-paritáson mérve a BRICS-országok már túlszárnyalták a hét vezető iparosodott nemzet csoportját, mert a világgazdaság 31%-át adják, szemben a G7-ek 30%-ával.
Az elmúlt 10 évben hatszorosára nőtt a BRICS-tagországok közötti kölcsönös befektetés.Putyin szerint a világgazdaságba történő teljes beruházásaik megduplázódtak, miközben a kumulált export a világ teljes befektetésének 20%-át teszi ki.
Moszkva arra összpontosít, hogy szállítási és logisztikai útvonalait „megbízható külföldi partnerek” felé irányítsa, beleértve a BRICS-tagokat is, hogy biztosítsa a nemzetközi piac zavartalan energia- és élelmiszer ellátását.
Oroszország elsődleges céljai között szerepel az északi tengeri útvonal és az „észak-déli” közlekedési folyosó fejlesztése – jelentette ki Putyin.Az első, amely a Jeges-tengeren halad át, Oroszország északi partvidéke mentén, gyorsabb áruszállítást biztosít Európa és a Távol-Kelet között.A második összeköti Oroszország északi és balti kikötőit a Perzsa-öböllel és az Indiai-óceánnal, megkönnyítve a rakománymozgást az eurázsiai és afrikai nemzetek között.
„Következetesen növeljük a globális déli államok üzemanyag-, élelmiszer- és műtrágyaellátását”, és aktívan hozzájárulunk a globális élelmezés- és energiabiztonsághoz – mondta az orosz vezető. A jelenlegi nemzetközi élelmiszerválságot a Nyugat egyoldalú szankciói okozzák, és azokat „törvénytelennek” minősítette
„Az illegitim szankciók… súlyosan megnehezítik a nemzetközi gazdasági helyzetet”, a „szuverén államok vagyonának törvénytelen befagyasztása” pedig a szabadkereskedelmi és gazdasági együttműködési szabályok megsértését jelenti.
A forráshiány és a világszerte növekvő egyenlőtlenség az ilyen politikák „közvetlen eredménye” – érvelt az orosz elnök.E folyamat legújabb megnyilvánulásaként az egekbe szökő gabona- és élelmiszerárakat emelte ki, amelyek elsősorban a legsebezhetőbb nemzeteket érintik.
Moszkvát Szergej Lavrov orosz külügyminiszter képviseli az augusztus 22-től 24-ig tartó johannesburgi csúcstalálkozón.Putyin úgy döntött, hogy nem vesz részt az eseményen, miután a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) márciusban elfogatóparancsot adott ki ellene.A bíróság a végzést Ukrajna azon állítására alapozta, hogy a gyerekek oroszországi evakuálása a konfliktusövezetből a két nemzet közötti ellenségeskedések közepette „törvénytelen lakosságáthelyezésnek minősül”.
Dél-Afrika aláírta a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát, és az Egyesült Államok és szövetségesei nyomást gyakoroltak rá Putyin letartóztatására, ha az országba utazna.Moszkva többször is tagadta az ICC vádjait, és hangsúlyozta, hogy nem ismeri el a bíróság felhatalmazását, és jogilag semmisnek nyilvánította az elfogatóparancsot.
Noha Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök többször is kijelentette, hogy nem hajtja végre a parancsot, azt állítva, hogy ez „hadüzenetnek” minősülne, Moszkva végül úgy döntött, hogy Lavrovot küldi a BRICS-csúcsra Oroszország képviseletében.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Az orosz külügyminiszter megjegyezte, hogy az Ukrajna körüli helyzet alakulása megerősíti Oroszország aggodalmait.
A nukleáris fegyverek birtoklásának elrettentése ma az egyetlen lehetséges válasz az Oroszország biztonságát fenyegető jelentős külső fenyegetésekre – mondta Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az International Affairs folyóiratnak adott interjújában.
„Valóban, a közelmúltban sok szó esett az atomfegyverek orosz külpolitikában betöltött szerepéről. Szeretném emlékeztetni, hogy részünkről lehetséges felhasználásuk feltételeit doktrinális dokumentumok határozzák meg. Fontos megérteni őket: Oroszország Az állami politika a nukleáris elrettentés területén kizárólag defenzív” – mutatott rá – „Célja, hogy a nukleáris erők potenciálját az állam szuverenitásának és területi integritásának garantált védelméhez szükséges minimális szinten tartsa, megakadályozza az ellen irányuló agressziót.
„Az elrettentéssel összefüggésben a nukleáris fegyverek birtoklása ma az egyetlen lehetséges válasz néhány jelentős, országunk biztonságát fenyegető külső fenyegetésre” – mutatott rá a vezető orosz diplomata.
Lavrov megjegyezte, hogy az Ukrajna körüli helyzet alakulása megerősíti Oroszország aggodalmait ezen a téren. „A biztonság oszthatatlanságának elvét kirívóan megsértve a NATO – egy szervezet, amely, hadd emlékeztessem önöket, nukleáris szövetségnek kiáltotta ki magát – Oroszország „stratégiai vereségére” fogadott. Külső biztonságunk védelmére kényszerített minket a „kollektív Nyugat” – jegyezte meg.
A vezető orosz diplomata szerint az ukrán konfliktus kapcsán az a nagy veszély, hogy a helyzet eszkalálásával az Egyesült Államok és a NATO-országok azt a kockázatot vállalják fel, hogy az atomhatalmak közvetlen fegyveres összecsapásának helyzetébe kerüljünk. „Úgy gondoljuk, hogy az események ilyen alakulását meg kell és meg is lehet akadályozni. Éppen ezért emlékeztetnünk kell a nagy méretű katonai-politikai kockázatok fennállására, és kijózanító jelzéseket kell küldenünk ellenfeleinknek” – hangsúlyozta Lavrov.
Apró, de gyors lépésekkel menetelünk az emberiség megsemmisülése felé.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
JOHANNESBURG: A világ vagyonának mintegy negyedét adó BRICS feltörekvő gazdaságok vezetői ezen a héten Johannesburgban találkoznak, hogy kiszélesítsék a blokk befolyását és a globális geopolitika változását szorgalmazzák.
A dél-afrikai Cyril Ramaphosa várhatóan Xi Jinping kínai elnököt, Narendra Modi indiai miniszterelnököt és Luiz Inacio Lula da Silva brazil elnököt látja vendégül a kedden (augusztus 22-én) kezdődő éves háromnapos csúcstalálkozón.
Vlagyimir Putyin orosz elnök is csatlakozik távolról.
Putyin úgy döntött, hogy nem vesz részt személyesen, mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsának célpontja, amelyet Dél-Afrikának elméletileg végre kell hajtania, ha beteszi a lábát az országba.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter ehelyett Johannesburgba utazik.
A három kontinens több milliárd emberét képviselő BRICS-országok, amelyekben a gazdaságok eltérő szintű növekedésnek vannak kitéve, egy dologban közösek: a világrend elutasítása, ami szerintük a gazdag nyugati hatalmak érdekeit szolgálja.
„A hagyományos globális kormányzási rendszer működésképtelenné, hiányossá és hiányzóvá vált” – mondta Chen Xiaodong, Kína pretoriai nagykövete egy pénteki tájékoztatón, hozzátéve, hogy a BRICS-országok „egyre határozottabb erővé válnak a nemzetközi igazságszolgáltatás védelmében”.
Egyre nagyobb az érdeklődés a blokk iránt – legalább 40 ország jelezte csatlakozási szándékát, és ezek közül 23 nyújtott be hivatalos kérelmet a BRICS-tagságra.
Anil Sooklal, Dél-Afrika ázsiai és BRICS-országokért felelős nagykövete pénteken az AFP-nek azt mondta, hogy az egyik oka annak, hogy az országok felsorakoznak a csatlakozásra, az „a nagyon polarizált világ, amelyben élünk, és amelyet Oroszország tovább polarizált”. Ukrajna válsága, és ahol az országokat arra kényszerítik, hogy álljanak valamelyik oldalra.”
„A déli országok nem akarják, hogy megmondják nekik, kit támogassanak, hogyan viselkedjenek és hogyan intézzék szuverén ügyeiket, és elég erősek ahhoz, hogy érvényesítsék álláspontjukat” – tette hozzá Sooklal.
A BRICS-országok reményt keltettek a globális „architektúra” átalakítására törekvő országokban – mondta.
„A főbb piacok jelenleg a globális déli régióban vannak, de a globális döntéshozatal terén mi még mindig hátul állunk.”
Lebogang Legodi, a Limpopo Egyetem nemzetközi politika oktatója egyetért azzal, hogy sok olyan állam, amely szívesen csatlakozna a csoporthoz, „a BRICS-et a világ ügyeiben jelenlegi hegemónia alternatívájának tekinti”
Körülbelül 50 további vezető vesz részt a „BRICS barátai” programan a csúcstalálkozó alatt, amelyet a kontinens leggazdagabb négyzetmérföldjeként emlegetett, johannesburgi Sandton szívében található kongresszusi központban tartanak.
Az idei összejövetel témája a „BRICS és Afrika: Partnerség a kölcsönösen felgyorsított növekedésért, fenntartható fejlődésért és inkluzív multilateralizmusért”.
„Egy kritikus inflexiós ponton érkezik” – mondta Steven Gruzd, a Dél-afrikai Nemzetközi Ügyek Intézetének Afrika-Oroszország-Afrika projektjének munkatársa.
„A jelenlegi többoldalú rendszer feszültség alatt van” – mondta.
Sooklal szerint a BRICS-tagság bővítéséről szóló döntés a csúcs végén várható.
A jókedvű Ramaphosa azt mondta a kormányzó ANC párt szombati johannesburgi ülésén, hogy „fantasztikus BRICS-csúcstalálkozónk lesz”.
Azt mondta, hogy ennyi államfő jelenléte „bizonyítja, milyen befolyást és hatást gyakorol Dél-Afrika a világra”.
A BRICS-országokat szorosan figyelő szakértők azonban nem túl optimisták a találkozó kimenetelét illetően.
„Nem hiszem, hogy ez a csúcs meghozza ezeket a drámai eredményeket, mert a hatalom még mindig a nyugati országoké. Kína emelkedik, de még nem a domináns hatalom” – mondta a SAIIA Gruzd tagja.
A 2009-ben hivatalosan elindított BRICS-országok jelenleg a globális GDP 23 százalékát és a világ népességének 42 százalékát adják. Az egyesített blokk a világ kereskedelmének több mint 16 százalékát képviseli.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Az orosz inváziót követő néhány napon belül írtam, amit most megismétlek. Ismerve az emberi természetet, biztosra veszem, hogy az emberiség egy rövid időn belül bekövetkező nukleáris világháború felé tart, ami szerintem elkerülhetetlen. Indoklás: Amerika vezetői évtizedek alatt hozzászoktak a világhatalomhoz, el se tudják képzelni, hogy veszítsenek. Oroszország vezetője (bár ki is legyen az) pontosan tudja, hogy nem veszíthetnek, mert az hazájuk (és saját maguk) halálát jelenti. Vagyis egyik fél se veszíthet. Legnagyobb valószínűséggel a szorongatott véghelyzetben Oroszország fog elsőnek az atomhoz nyúlni.
Ray McGovern, aki nyugalmazott oroszországi CIA-szakértő, az ész ritka hangja, aki az amerikai mélyállamok zsigéiből érkezik, csatlakozik Robert Scheer műsorvezetőhöz a Scheer Intelligence podcast egy másik kiadásában. A világbéke, a nukleáris fegyverek körültekintése és a filmkritika napirendjén McGovern és Scheer az ukrajnai háborúból és a mögötte álló történelemből fakadó számos lényeges kérdésben elmélyül. Christopher Nolan „Oppenheimer” című filmjétől kezdve a CNN furcsa, őszinte adásáig az ukrajnai ellentámadásról, a bronxi öregfiúk egymás enciklopédikus elméjét ösztönzik, hogy megpróbálják megérteni a világ helyzetét.
Míg az atombomba-filmről vegyes vélemények töltik be az epizód első szegmensét, úgy tűnik, hogy a beszélgetés mindig visszatér a lehetséges nukleáris háború fontosságához. Ahogy McGovern mondta: „Hat évtizedet töltöttem el a témában. Számoljuk össze, hat évtizedet követve a szovjet és most az orosz politikát. Ennek az időnek nagy részében szakmailag és most… valóban ugyanolyan elszántan, és soha, de soha nem féltem ennyire attól, hogy egy nukleáris katasztrófa küszöbén állunk.”
McGovern, hét elnök tanácsadója szintén belemerül az ilyen meggondolatlan külpolitikai döntések motivációiba és következményeibe, amelyeket olyan emberek hoztak, akik állítólag az összes minősítő négyzetet bejelölik:
„Sullivan, Blinken, Nuland… Az övék a hatalom gyeplője, és ők mondják meg Bidennek, mit tegyen. Van bennük a valószerűtlenség érzése, amelyen érvényesülni tudnak. Ez nagyon világos volt az első nagy külpolitikai kalandjukon, ahol a kínaiak olyan kedvesek voltak, hogy eljöttek az alaszkai Anchorage-ba, és úgy bántak velük, mint a brit imperialisták a kínaiakkal a Jangce folyón két évszázaddal ezelőtt!”
Végül a hazatérő polgárok, valamint a frontvonalban lévő katonák azok, akik rossz helyzetet kapnak ezektől a döntésektől. McGovern rámutat arra a kilátástalan valóságra, hogy mit jelentenek valójában az olyan országoknak nyújtott segélycsomagok, mint Ukrajna, minden érintett fél számára. A legrosszabb az, hogy ez az emberek előtt történik anélkül, hogy tudnák, és ez a katonai, ipari, kongresszusi, hírszerzési, média, akadémiai, agytröszt komplexumának terméke.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Lassan és vonakodva a nyugati tisztviselők és szajha média számára tudatosul, hogy az ukrajnai ellentámadás kudarcot vall. Nemcsak a két hónapos ellentámadás, hanem az egész konfliktus. Ukrajnának nincs esélye felülkerekedni Oroszország fölényes erőivel szemben.
Ennek ellenére az erőszak és a gyilkolás folytatódik. Nincs diplomácia, béke vagy józanság. Miért?
Alig néhány hónappal ezelőtt a nyugati média tele volt pimasz állításokkal, miszerint az Egyesült Államok és a NATO fegyverei és kiképzése megfordítaná az Oroszország elleni „lenyűgöző győzelem” irányát. Napjainkban ugyanez a méda szelíden tudósítanak egy „őrlő ellentámadásról” (Washington Post, New York Times, CNN) és „meghiúsult várakozásokról” (London Times).
Hogyan magyarázható a kirívó rejtély? Az Egyesült Államok és európai NATO-szövetségesei az elmúlt évben 100 milliárd dollár értékű fegyvert szállítottak a kijevi rezsimnek, a harctéri tankoktól a Patriot rakétákig. A katonai ajándékok pedig folyamatosan érkeznek, a Biden-kormányzat a múlt héten újabb 12 milliárd dollárt kért Ukrajnának. A következő hónapokban az Egyesült Államok és szövetségesei F-16-os vadászrepülőgépek szállítását tervezik.
Ez az elképesztő nagyságú segítség azonban nem befolyásolja a végső orosz győzelem kimenetelét. Természetesen további ukrán katonák tízezrei fognak meghalni, és az Oroszországgal vívott átfogó nukleáris háború elítélendő kockázatot jelent. De miért folytatódik az őrület? Miért nem vizsgálják a nyugati politikusok és média a végtelen mészárlás diplomáciai alternatíváit?
Ennek a kudarcnak és a végső botránynak az egyik alapvető oka az Egyesült Államok militarizmusának velejárója. Az amerikai militarizmus és más nyugati kapitalista államok militarizmusa nem a „katonai” vagy a „védelem” konvencionális értelmezéséről szól a nemzetek megvédése, sőt a háborúk tényleges megnyerése céljából. Az amerikai és nyugati militarizmus elsődleges célja a magánvállalatok, a hadiipari komplexum profitszerzése.
A fegyverek jellemzően túlárazottak, és állandó fogyasztásra tervezttek. Vegyük az Egyesült Államokban gyártott Patriot légvédelmi rendszert, vagy az Abrams tankot vagy az F-35-ös vadászgépeket. Független katonai elemzők azt mondják, ezek a rendszerek túlárazott szemetek, amelyek nem igazán végzik el azt a feladatot, amit el kellene végezniük. Az orosz erők a Patriot és a nyugati harckocsikat viszonylag könnyedén kiirtották kiváló hiperszonikus fegyverekkel.
Michael Hudson, a tekintélyes geopolitikai kommentátor és a „szuperimperializmus” könyv szerzője leszögezi, amikor észreveszi, hogy az amerikai militarizmus lényegében nem a nemzet vagy szövetségesei védelméről szól, hanem a vállalati haszonszerzésről. Az amerikai hadiipari komplexum által megalkotott fegyverek nem a katonai teljesítmény hagyományos meghatározását szolgálják, vagyis az ellenség kiütését és a csaták megnyerését.
„A fegyverek arra valók, hogy hatalmas profitot termeljenek az Egyesült Államok hadiipari komplexumának” – kommentálta Hudson a közelmúltban Steven Grumbine-nak adott interjújában.
Ukrajna esetében hozzátette: az amerikai és a NATO-fegyverek „vásárlásra valók, és arra valók, hogy odaadják az ukránoknak, hadd robbantsa fel őket Oroszország. De nem harcra valók. Nem azért vannak, hogy megnyerjenek egy háborút. Elhasználásra valók, ezért most ki kell cserélni őket, mégpedig új vásárlással.”
Az ukrajnai konfliktus leleplezi az amerikai és NATO-fegyverekkel kapcsolatos, régóta tartó felhajtást és színjátékot.
Amit Hudson leírja, hogy az USA által vezetett Oroszország elleni proxyháború teljes átverés és botrány. Ez a Catch-22-stílusú bohózat szintjén van. Ez az amerikai és a nyugati hadiipar haszonszerzés trükkje. Mindezt a nyugati adófizetők fizetik, és az ukránok vérével töltik meg, vagy nyomorítják meg egy életre.
Alapvetően erről szól az Egyesült Államok és a nyugati kapitalizmus. Az elit magánhasznát szolgáló gazdasági rendszert a militarizmus és a globális fegyverexport vezérli. A nyugati kapitalizmus már régóta felhagyott a polgári ipari termeléssel, és az elmúlt néhány évtizedben a hadiipari komplexum uralta, amely a politikusok, a média és a törvényhozók birtokában van, hogy teljesítsék az elvárásokat.
Az ukrajnai háborút a NATO terjeszkedése és az Oroszországot ért stratégiai fenyegetés szította sok éven át. Moszkva figyelmeztetéseit rendszerint elutasították. Ez része volt annak a leszámolásnak, amelyet a nyugati imperializmus amerikai végrehajtója követelt, hogy leigázza Oroszországot, mint geopolitikai riválist, ugyanúgy, ahogy Kínát is célba veszik. De ezen felül megérkezett a fegyverek Ukrajnába szállításának végső lehetősége. Nem csak ez, hanem az európai lakájok is kénytelenek lesznek az elkövetkező évtizedekben felhalmozni kimerült arzenáljukat Raytheon, Lockheed Martin, Boeing stb. Ez egy tökéletesen kidolgozott rendszer.
Ezzel szemben Oroszország hadseregét arra tervezték, hogy ténylegesen megvédje nemzetét. Az orosz fegyverek jobban teljesítenek Ukrajnában, mint a NATO ócska fegyverei, mert az előbbieket nem magánprofit és Wall Street-i befektetők számára gyártják, hanem háborúk megnyerésére.
Ezért veszíti el Ukrajna ezt a konfliktust, katasztrofálisan és aljas módon. A kijevi rezsimbe juttatott fegyverek soha nem arra szolgáltak, hogy „megvédjenek egy nemzetet az orosz agressziótól”. Ez csak az a nevetséges közkapcsolati hírverés volt, hogy drága fegyvereket árulnak, amelyeket nyugati adófizetők finanszíroztak. Természetesen a náci kijevi rezsim megfejelte a készpénzt a korrupcióval, de a nagyobb probléma az amerikai kapitalizmus és hadiipari komplexum élősködése.
Vlagyimir Zelenszkij ukrán bábelnök (a korrupt kijei rezsim nevében) újabb fegyverekért kiált. Biden és a nyugati politikusok több fegyvert követelnek. Politikai finanszírozásuk a fegyvergyártó cégek lobbistáitól függ. A nyugati média „daráló ellentámadásként” torzítja a trágárságot. Természetesen megteszik, mert be vannak zárva az ukrajnai háborúval kapcsolatos öncélú hazugságaikba.
A korrupt kijevi rezsim összegyűjti a civileket, hogy vágóhídra küldjék őket, miközben az amerikai vállalatok és a Wall Street profitot lakmároznak. A nyugati munkások és a közvélemény pedig elvérzik a megszorításoktól. Ez az ukrajnai háború a nyugati kapitalizmus kísérteties megtestesítője.
A szerző Finian Cunningham sokat írt a nemzetközi ügyekről, több nyelven is megjelent cikkekkel. Mezőgazdasági kémiából szerzett mesterdiplomát, és tudományos szerkesztőként dolgozott a Royal Society of Chemistry-nél, Cambridge-ben, Angliában, mielőtt újságírói karriert folytatott. Emellett zenész és dalszerző is. Közel 20 éven át szerkesztőként és íróként dolgozott olyan jelentős hírmédia-szervezeteknél, mint a The Mirror, az Irish Times és az Independent.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Nem mindenki emlékszik már rá, meg aztán van, aki később született. Nem árt egy kicsit visszatekinteni a közelmúltra. A hajdan volt gulyáskommunizmusnak már annyi, és lassan már megszokjuk, hogy a hipermarketek pénztárosnőit meztelenre vetkőztetve motozzák, átkutatva „testüregeiket” is, nehogy egy csomag rágógumit hazalopjanak kisfiúknak nyomorúságos fizetésük mellett. Nem volt ám ez mindig így. Most éppen átestünk a ló másik oldalára.
A gulyáskommunizmus éveiben érkeztem vissza szülőföldemre, ahol még életemben nem dolgoztam, nem ismertem a viszonyokat. Az első (és egyben utolsó) munkahelyem az Egyesült Izzó (valamikor és ma újra TUNGSRAM) volt, annak is a Műszaki Tájékoztató, később a Kutatás és Fejlesztési Osztálya. Az első nap programja: hivatalos intézgetés, bemutatás a leendő kollégáknak, majd az osztályvezetőm hozzám vágott 50 kiló szakirodalmat, rágjam át magam a tájékoztatási (azaz reklám és PR) szakma pillanatnyi állapotán. A munkaidő ½ 8-tól délután 4-ig tartott, és mivel nem akartam mindjárt az első nap elkésni, ezért „némi” ráhagyás miatt már 7-kor bent ültem a helyemen, és havi 1800 forintért beindítottam a szakirodalom olvasást. Az első kollégám, önhibáján kívül, ¼ 8-kor érkezett, ugyanis távolsági busszal járt dolgozni, és annak volt egy bizonyos menetrendi merevsége. Köszönés helyett azt kérdezte tőlem „mi az, te itt aludtál?” Erre a provokatív mondatra félszegen hebegtem valamit, de ő szóra se érdemesített. Azért ¾ 8 körül már majdnem mindenki bent volt, aminek a mechanizmusát nem nagyon értettem, de később kiderült, hogy aki 7.29-kor ér be, az minden gátlás nélkül valamennyi kolléga kártyáját lecsöngeti.
Végül azért 8 óra környékén az irodában szép lassan beindult az élet. Sanyi, a rajzoló, megtömte a presszógépet és előkészítette a poharakat. Lajos, a dokumentátor, kiterítette íróasztalára a Népsportot és nagyokat csámcsogott a Dózsa 3:0-ás győzelmén. Harkai Pista, aki semmihez se értett, de tíz nyelven beszélt (a minőség lényegtelen), megterítette az asztalát és elkezdte elkölteni villásreggelijét. Nem rég kapott lakást a József Attila lakótelepen, neki másfél óra volt az út idáig, és persze reggeli nélkül indult el otthonról. ¼ 9-re kifolyt Sanyi kávéja, szétporciózta és kiosztotta, majd egy csészével bevitt a másik szobában székelő osztályvezetőnek is. Mialatt – én balga – a General Electric katódsugárcsöveit tanulmányoztam igen behatóan. Kávészürcsölés közepette, úgy ½ 9 tájékán az Abigél nevű, sok nyelven beszélő vénkisasszony, hajdan volt horthysta katonatiszt leánya, megszólalt: „Tibor, magát spiclinek küldték közénk?” A hölgy akkor még nem tudta, hogy én lettem volna a tízmilliomodik, akit be tudtak volna szervezni, ezért megbocsátottam neki a kérdést, meg különben is addigra már volt némi elképzelésem mi lehet velem a bajuk. Ezért mindössze azt mondtam, hogy nagyon érdekes, amit olvasok. 9-re elfogyott a kávé, Harkai befejezte a reggelit és a társaság kipakolt az íróasztalokra, mintha dolgozni kezdenének, de nem. Kipattant az ajtó és egy előttem ismeretlen kollegina libbent be a szomszéd osztályról, kezében két szettel (így hívták a vékony fésűsfonalból kötött pulóver/kardigán együttest), amiket a férje hozott Bécsből. Ezeket kiterítette az egyik üres íróasztal tetejére és beindult a mustra. Kiderült, hogy Pipike, a gépírónő, aki családja révén harmadgenerációs Tungsramos volt, megvenné az egyiket, ha ráér három részletben kifizetni. Ráért. Pipike tehát bement a női öltözőbe, ami az egyik szekrény kihajtott ajtaja mögötti rész volt, és másodperceken belül virított rajta a halványlila szett egyik fele.
Már majdnem elkezdtek dolgozni, amikor az ajtó újfent kivágódott. Ez alkalommal egy 16 év körüli kislány jött be egy kockás füzettel. Ebédjegynek nevezett apró cetliket osztott szét, engem egy kicsit megbámult, majd mindenkitől összeírta mit szeretne ebédelni a következő nap. Volt fapados és a-la-kárt. A fapados egy olcsó zsákbamacska volt. Az utóbbi viszont jelentett egy kis gondot, mert nehéz volt dönteni a sertés pörköl tarhonyával és a tepertős túrós csusza között, de ¼ 11-re ezen is átestünk. ½ 11 körül az osztályvezető kihozott 3 kézzel írt oldalt és megkérte az Abigéllel beszélgető gépírónőt gépelje le két példányban. Pipike a válla mögött hátraszólt „jól van János, tegye csak le az asztalomra” és folytatta a traccsolást. Én azt hittem nem hallok jól, de az irodában ezt egyedül csak én hittem, mindenki más ezt totálisan helyénvalónak találta, és zavartalanul folytatta korábbi tevékenységét, ami többnyire maszekolás volt. Ugyanis a gépírónőn és a rajzolón kívül mindenki beszélt nyelveket és a maszekfordításokat főleg munkaidőben végezték.
Sanyi, miután elmosogatta a csetrest, beszedte a kávéért járó egy forintokat, majd nekilátott színes gyertyákat gyártani, ami akkor nagy divat volt, és a gyártásból beszerezhető üres lámpaburák különösen alkalmasnak bizonyultak e célra. Közben az éppen nem maszekoló kollégák ki-be jártak, mintha valamit intéznének, de ez csak illúzió volt, mert később kiderült, hogy a szomszédban vicceket mesélnek, amiket az én kedvemért saját irodahelyiségünkben elismételtek. Miután jól kiröhögtük magunkat, kezdtek befogadni, és azután érdeklődtek, mit fogok ebédelni, hiszen nincs ebédjegyem. Ez azonban sok hűhónak bizonyult semmiért, mert a minden lében kanál Pipike 12 előtt 20 perccel valahonnan hozott nekem egy ingyen fapadost. Ezek után nem volt semmi akadálya annak, hogy valamennyien felkerekedjünk és átvánszorogjunk a 400 méterre lévő étkezdébe. Azt felesleges mondanom, hogy az étkezés a fél órás ebédszünetből másfél órát vett igénybe, aminek egy része azzal telt el, hogy zaba után a büfében nagyokat válogattunk a megvehető cukrászsütemények között, amiket felvittünk magunkkal az irodába elcsámcsogás végett. 2 óra környékén Sanyi újabb kávét gyártott, amivel le lehetett öblíteni a franciakrémeseket. ½ 3-kor már majdnem elkezdtek dolgozni, illetve Pipike már jó ideje dolgozott is (amiről később kiderült, hogy maszekolás), amikor a kultúrfelelős személyében újabb vendég érkezett, aki színházjegyeket akart „ránk sózni” 20-22 forintos áron. Az én mércémmel mérve ez bagónak számított, ám a kollégák nem hallván a 20-30 dolláros nyugati jegyekről, alig álltak kötélnek.
Közben a Lógós Ilona nevű kollegina félóra „házon kívüli” tartózkodás után megjött, ami után Abigél és Pipike összenevettek a háta mögött. Csak napokkal később tudtam meg, hogy a derültség oka Lógós Ilona szoknyájába varrt cipzár volt, ami távozáskor a baloldalon, érkezéskor a jobb oldalon helyezkedett el, és állítólag azt jelentette, hogy az elmúlt fél óra alatt a szoknya egy rövid időre minden bizonnyal lekerült róla . Lógós Ilona köztudottan a függetlenített KISz titkárhoz járt munkaidőben kefélni (akkoriban dugás helyett keféltek). Amikor az eseményt illetően átestem egy alapos tájékoztatáson, nem tudtam, min csodálkozzak jobban, a munkaidő alatti kefélésen vagy azon, hogy a cég valakit azért fizet, mert KISz titkár. Aztán kiderült ez nem egy elszigetelt eset, mert az osztálynak volt két olyan dolgozója, akit sosem láttunk, csak a fizetésnapokon. Ők a Tungsram kézilabda csapat tagjai voltak. Ekkora a kollégák teljesen belendültek, és szemmel láthatóan élvezték a munkaidő végéig tartó kioktatásomat, illetve átnevelésemet.
A rákövetkező napok hasonlóan teltek csak volt némi variáció. A délelőtti foglalatoskodások közé tartozott még a szakszervezeti megbízott tagdíjbélyeg árusítása, ami elég vontatottan zajlott. Aztán valaki hetente kétszer megérkezett 10-15 hitelre árusított könyvvel, ami szintén nem volt teljesen zökkenőmenetes. Volt, aki frissen megjelent bélyegsorozatokat árult a posta megbízásából, de a gyár engedélyével. Ja, ha te Tungsrám, én Visegrád. Szóval a „munka” mindennek, csak monotonnak nem volt nevezhető. Még nem voltam ott tíz napja, amikor ránk virradt a Sándor nap, amit természetesen meg kellett ünnepelni. A piát Sanyi, az osztály rajzolója hozta, és aznap ingyen osztotta a kávét. Az ünneplés csak ebédig tartott, de délutánra mindenki be volt csípve, és az idő általános viccmeséléssel telt, ami a szólásmondás szerint „belefért a nyugdíjba”. Ez akkor nekem rettenetesen tetszett, mert ESP-vel nem rendelkezvén fogalmam se volt, milyenek lesznek majd a mai nyugdíjak.
Pár nappal később az osztályvezető összecsődített minket annak megvitatására, ki legyen kitüntetve április negyedike alkalmából, mert az osztály jelölhet egy személyt. Erre ráment fél nap, mert mindenki más szempontot tartott figyelembe veendőnek. Végül megszületett a kompromisszum. Pipikét tüntessék ki, mert ő az egyetlen munkásszármazású, és az unokatestvére a pártbizottságon dolgozik, őt biztos nem húzzák ki listáról, de a pénzbeli jutalmat közösen költse el az osztály az újpesti halászcsárdában. Ez különben össznépi játéknak bizonyult, mert néhány nappal később kapott az osztály 500 forint bérfejlesztést, és azt kellett kollektív eldönteni ki vagy kik kapjanak belőle és mennyit. Na hiszen! Abigél volt az egyetlen, aki tényleg dolgozott, neki illett volna kapni 2-300 forintos emelést, de nem volt gyereke, bár igaz, hogy beteg édesanyját egyedül tartotta el, viszont segítették a külföldi rokonok. Pipikének volt gyereke, de a férje élmunkás volt az Orvosi Műszergyárba és táskaszámra hordta haza a fusit. Harkai Pista új lakást kapott, amit be kellene rendezni, de a felesége külkeres és állandóan utazik, hordja haza a cuccokat. Engem meg se említettek, hiszen csak most jöttem. Sanyi se jöhetett számításba, mert agglegény volt. Pistuka nyolc nyelven fordított ide-oda (elképesztő slampossággal), de ő minden pénzét a „Kőműves” nevű kricsmibe hordta, belé kár volt minden forint. A vége az lett a dolognak, hogy az én kivételemmel mindenki kapott 50 forint emelést.
Aztán megtudtuk, hogy Hruscsov elvtárs hamarosan meg fogja látogatni az üzemet. A felkészülés abból állt, hogy a tervezett gyárlátogatási útvonalat a TMK kifestette, a büfében pedig néhány napig lehetett kapni téliszalámit, amit rúdszámra vásároltunk. Furcsa módon erre mindenkinek volt pénze. Manapság a téliszalámit 10 dekás csomagokban, gusztusosan felszeletelve, szétterítve, fólia alatt, védőgázzal töltve, tálcán árulják – mellesleg méreg drágán – és hegyek állnak belőle, de reggelente 300.000 kisdiák éhgyomorral indul az iskolába. Félve kérdezem, lehet-e, hogy közülünk „páran” a gulyás kommunizmusból egyenesen a korgógyomrú kapitalizmusba léptek át? — Na, mindegy. Egy biztos, a gulyáskommunizmus valóban a legvidámabb barakk volt a KGST-én belül.
_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________
Ha figyelembe vesszük a német nyelvtan nehézségeit, akkor egyértelmű, hogy (legalább is a kezdeti szakaszban) az angol egy viszonylag egyszerű nyelv. Ezzel szemben, ha valaki megtanulja a német nyelvtant, akkor nyugodtan feltételezheti magáról, hogy tud németül, legfeljebb a szókincsét kell fejleszteni. Ezzel szemben az angolt tökéletesen megtanulni lehetetlen (kivéve, ha ott születsz). Sajnos ezt csak kevesen tudják. Így esik meg az, meglehetősen gyakran, hogy botcsinálta angol szakértők meglehetősen komikus feliratokat produkálnak. Az alábbiakban össze van szedve egy csokorra való (lefordítva az angolul nem tudóknak).
Cocktail lounge, Norway: LADIES ARE REQUESTED NOT TO HAVE CHILDREN IN THE BAR. – kérjük a hölgyeket, hogy a bárban ne adjanak életet gyerekeknek.
Doctor’s office, Rome: SPECIALIST IN WOMEN AND OTHER DISEASES – Nők és egyéb betegségek specialistája.
In a Nairobi restaurant: CUSTOMERS WHO FIND OUR WAITRESSES RUDE, OUGHT TO SEE THE MANAGER – Az a vendég, aki szerint a pincér durva volt, látnia kellene a főnököt.
In a Cemetery: PERSONS ARE PROHIBITED FROM PICKING FLOWERS, FROM ANY BUT THEIR OWN GRAVES. – Temető felírat: Tilos a sajátodén kívül más sírjáról virágot szedni
Tokyo hotel’s rules and regulations: GUESTS ARE REQUESTED NOT TO SMOKE, OR DO OTHER DISGUSTING BEHAVIOURS IN BED. – Tokiói szálloda: A vendégeket kérjük, hogy az ágyban ne dohányozzanak, vagy ne csináljanak egyéb undorító dolgot.
On the menu of a Swiss Restaurant: OUR WINES LEAVE YOU NOTHING TO HOPE FOR. Svájci étterem: A boraink után semmi jóra nem számíthatsz.
Hotel, Japan: YOU ARE INVITED TO TAKE ADVANTAGE OF THE CHAMBERMAID. Japán szálloda: Ajánljuk, hogy kezdj ki a szobalánnyal.
In the lobby of a Moscow Hotel, across from a Russian Orthodox Monastery: YOU ARE WELCOME TO VISIT THE CEMETERY WHERE FAMOUS RUSSIAN AND SOVIET COMPOSERS, ARTISTS AND WRITERS ARE BURIED DAILY, EXCEPT THURSDAY. – Orosz ortodox kolostorban: Nézzük meg a temetőt is, ahol csütörtök kivételével minden nap híres orosz és szovjet zeneszerzőket. művészeket és írókat temetünk.
A sign posted in Germany’s Black Forest: IT IS STRICTLY FORBIDDEN ON OUR BLACK FOREST CAMPING SITE THAT PEOPLE OF DIFFERENT SEX, FOR INSTANCE, MEN AND WOMEN, LIVE TOGETHER IN ONE TENT, UNLESS THEY ARE MARRIED WITH EACH OTHER FOR THIS PURPOSE. – Felírat a Feketeerdőben: A Feketeerdei kempingben szigorúan tilos különböző nemű embereknek, például férfiaknak és nőknek egy sátorban aludni, hacsak ebből a célból nincsenek egymással összeházasodva.
A Laundry in Rome: LADIES, LEAVE YOUR CLOTHES HERE AND THEN SPEND THE AFTERNOON HAVING A GOOD TIME. – Egy római mosodában: Hölgyek, hagyjátok itt a ruháitokat, és délután érezzétek jól magatokat.
A magyar nyelv strukturálisan különbözik az európai nyelvektől. Ezért piszok nehéz megtanulni magyarul, de e miatt nehéz nekünk bármelyik nyelvet megtanulni. Ez van. baj akkor jön, ha valaki ezt nem tudja.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Az öntudatra ébredéséért nagy árat fizetett az Ember, rádöbbent, hogy létezik halál, és élete egyszer egészen biztos véget ér, amihez nem volt semmi kedve. Ennek elkerülése érdekében, kitalálta a lelket, ami természetesen halhatatlan. Érdekes logika: meg kell halni ahhoz, hogy halhatatlan legyek. Csakhogy közben sok mindenre rájött, elsősorban a természettudományok terén, ami simán nem volt összhangban a lélek létezésével, amit viszont nehéz volt feladni. Volt is számtalan kísérlet a bizonyítására, de nemigen ment a dolog, egészen addig, amíg nem köszöntött be a digitalizálás kora.
Első lépésben kiderült, hogy öntudatunk – amit egyesek léleknek neveznek – tulajdonképpen az agyunkban székel a 30 trillió agysejt együttesében, ahol a memóriával együtt minden digitális formában van tárolva. Az okoskodás szerint, ha ezt az iszonyatos adat mennyiséget sikerülne egy gigantikus tárolóba átmásolni, akkor tulajdonképpen két darab te lehetnél, és így nyugodtan lehetsz agy-halott, mert léted egy adattárolóban tovább él mind addig, amíg kap energiát. [tudom, hogy magához a tároláshoz nem kell energia, de az adatmozgáshoz – ami a gondolkodás – viszont igen]. Ez a jópofa ötlet nem új, először sci-fi formában a múlt század hetvenes éveiben jelent meg, de a logikája nem nevezhető hibásnak.
Napjainkra viszont egyesek már egészen felbátorodtak. Dr. Marvin Minsky kijelentette, hogy csak idő kérdése (esetleg 2045) és az emberi agy halhatatlanná válhat. (Immortal minds are a matter of time). Sir Roger Penrose ennél sokkal cselesebb (The Quantum nature of consciousness) vagyis az öntudatunk kvantum természetű. Magyarázata szerint agyunk komputer aktivitásának hatalmas hányada öntudatunktól függetlenül megy végbe, vagyis tudat alatt. A tudatunk viszont nem komputálható. Itt utalás történik a kvantummechanikára, ahol tényleg történnek érdekes dolgok, azaz 2 x 2 nem feltétlenül négy, attól függően, hogy néz-e valaki vagy sem. Penrose tehát arra céloz, hogy van ott valami, ami a normális fizikai világszemlélettel nem magyarázható meg. Ez a vélekedés pedig némileg visszahozza a lelket.
Húsz éve írt könyvemben én magam is felvetettem, ha tény, hogy a semmiből előbukkan egy részecske, kölcsönhatásba lép egy másik részecskével, ami ennek hatására megváltozik, majd az eredeti részecske visszatér oda, ahonnan jött, vagyis a nagy semmibe, akkor feltéteznünk kell egy (jó értelemben vett) másik világot. Ez azonban messze nem bizonyíték egy másvilágra, és a lélek halhatatlanságára. Ha ugyanis elfogadjuk az evolúciót, akkor tudomásul kell vennünk, hogy az agyunk olyan főemlős agyából fejlődött ki, akinek nincs (vagy nem volt) öntudata. Amennyiben az öntudat több, mint, vagy más mint a neuronok összjátéka, akkor az nem fejlődhetett ki, akkor azt valakinek belénk kellett oltani. Persze erre is vannak elméletek. Szuper humánok űrhajón érkezve néhány emberszabású majmot „megműtött”. Azóta tudunk beszélni, és azóta van öntudatunk. Az ötlet nem rossz, csak éppen bizonyíték nincs rá.
Sir Roger Penrose oxfordi matematikus, minimum egyenértékű volt Stephen Hawking-el csak, mivel nem volt izomsorvadása, nem olyan híres. Éppen ezért csodálkozom, hogy olyan sikamlós területre téved, ahol remény sincs arra, hogy előkaparjon valami bizonyítékot. De hát Penrose is ember, méghozzá 92 éves (augusztusban), közel hát a halál, ami nem egy tudós véleményét változtatta meg radikálisan a nyolcadik X környékén.
A XX. század leghíresebb amerikai fizikusa, Richard Feynman szerint nagy biztonsággal kijelenthető, hogy a kvantummechanikát senki se érti (beleértve önmagát is). Arra hivatkozni, hogy az agyunk működése hasonló a kvantummechanikához, több mint merészség. Ugyanis mi értelme arra hivatkozni, amit eleve nem értek? Lényegében nem történt más, mint magunk mögött hagytuk az analóg világot, digitális a divat, be kell tehát iktatni az ezoterikába is. – Ha érdekel valakit Penrose (nagyon megnyerő): http://www.youtube.com/watch?v=3WXTX0IUaOg&
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
Életem vélhetőleg legsikeresebb könyve Szeretném, ha sokáig dobognál címen a 2006-os könyvnapra jelent meg. A „vélhetően legsikeresebb” jelző megelőlegezésének jogosságára több jel is mutat. Először is a manapság szokásos 1000 példány helyett, kiadom döntése nyomán 3000 példány hagyta el a nyomdát. Aztán a kb. 800 Mensa tagtárs közül, akikből statisztikailag minimum 400-at a szíve fog a sírba vinni, egyetlen egyet se érdekelt a téma, az őket megillető 50 százalékos árkedvezmény ellenére se. A siker tehát benne volt a levegőben, ahogy mondani szokás, mert az ilyen sikeres művek sikeres íróit fel szokás kérni dedikálásra, ami az esetemben is megtörtént. Évával, a feleségemmel lerendeztem a dolgot, jó asszony, megértette, hogy egyetlen órácskára át kell adnia az ünneplő tömegnek, aztán 364 napot úgyis az övé leszek. Akadály tehát egy se. Aztán eljött a nagy nap és megvolt a DEDIKÁLÁS, ami után, ha nő lennék, akkor az ideg-összeroppanás és a súlyos depresszióba zuhanás között válogatnék, amíg el nem visz a mentő, vélhetően a Hárs-hegyre.
Szóval puccba vágtam magam, ami kétszer következik be egy évben, mert átlagosan egy temetésre és egy bírósági tárgyalásra vagyok hivatalos. Igaz az utolsó temetési lehetőséget a múlt héten elmulasztottam. Szegény Fóti János hunyt el 15 év lebénulás után, ugyanis annak idején sztrókot kapott. Ez volt Isten igazságtétele, mert a Kistext-nek volt a vezérigazgató helyettese és ilyen minőségben a volt osztálytársait a titkárnője a külső irodából egy tapottat se engedte tovább. Igaz, bénán minden találkozóra eljött, akarom mondani, nem kis fáradtsággal elvonszolta magát, amit a megelőző 30 évben nagy ívben elhanyagolt. Na mindegy a temetésre nem mentem el, mert nem is volt temetés. A hamvakat (bármit értünk is ez alatt) szétszórták egy 30 m átmérőjű virágágyás felett. Volt Fóti, nincs Fóti. Mi meg nézhettük volna egymást, amiért nemigen érdemes kivillamosozni 30 km-t. Hát én nem is villamosoztam. Özvegye telefonon sérelmezte is távolmaradásomat, amit azzal indokoltam, hogy Fóti Jancsi se fog kijönni az én temetésemre, akkor pedig mindössze kvittek vagyunk.
Na de, visszakanyarodva a DEDIKÁLÁSHOZ, ott hagytam abba, hogy puccba vágtam magam. Elővettem 10 éve a szülinapomra kapott Pierre Cardin arany töltőtollamat. Szűz volt a lelkem, most raktam bele élete első patrónát. Feketét, ami olyan komoly áhítatot ad a szép ívű betűknek. Íróasztalomhoz ülve gyakoroltam is egy kicsit, úgy fél órácskát, hogy golyóstollhoz szokott ujjaim levessék a váltás okozta drukk első remegéseit. Aztán még egy pillantás a tükörbe és már nyúltam is az ernyő felé, ami ott lóg az előszoba fogason. Kint ugyanis zuhogott az eső. Éva is felvette a csizmáját, dupla bunda bugyit húzott, ebben a korban a felfázás már nem gyerekjáték, pláne június közepén. El se hiszi az orvos, hogy nem készakarva lett beteg. Na, jó, szóval elindultunk a kb. 20 kilométerre lévő Vörösmarty térre. Útközben elállt az eső, amit jó jelnek tekintettünk. Megérkezés után kerestünk egy parkolót 3 km-es körzetben, amit meg is találtunk. Direkt nekünk hagyták meg, ugyanis 235 centire csak én tudok beparkolni a Ticonkkal. Ezt követve csak néhány száz pocsolyát kellet kikerülni (ami Pesten nem kis mutatvány) és már ott is voltunk a helyszínen, időben, negyed órával a kiírás előtt.
Volt még egy kis anomália, amikor kiderült, hogy 3 darab 12-es pavilon van, egymástól elég messzire, de hát a szervezést kizárólag a verseléshez értő férfiak és nők bonyolították, akik annak idején a művészetet osztogató sátornál háromszor álltak sorba, így aztán megszületésük előtt már nem jutott idejük ellátogatni a logikaosztogatás színhelyére. Sebaj, pontban 11-re a helyszínre értünk. Kellemes volt látni a hatalmas betűkkel kiírt sort szombaton 11-12 h között Antalffy Tibor dedikál. A művelethez szükségeltetett asztalon 10 centis víz állt, amit a kiadó két alkalmazottja iparkodott eltüntetni. A székek is vizesek voltak, amikre ráülni felért egy vesemedence gyulladással, de ezek az apróságok fél óra alatt a helyükre kerültek. Veszteség nem adódott a dologból, mert a téren kizárólag kiadói bódék voltak láthatók, amik körül néhány tulajdonos és egy-két dedikálásra váró író sürgött-forgott, mert leülni nemigen volt kedvük.
Pontban 12-kor lejárt a dedikálásra kitűzött időm, amikor az első vevőnek kinéző két alak betéved a mi bódésorunkba és elkezdte véget nem érő andalgását felénk. Egy szimpatikus házaspárról van szó, jóval túl a 60-on. A férfi nehezen, zilálva vette a levegőt, feje vörös volt, mint a rák, vérnyomása – csak így pofára – nem lehetett kevesebb, mint 180/100. Szerettem volna homlokon csókolni. Bántam is én, hogy holnap mellé fogják temetni az el nem olvasott könyvem, csak vegye meg. Dehogy vegye, megkapja ingyen, csak hagyja, hogy dedikáljam, legalább arra az egy napra, ami még hátra van neki.
Bingó. A házaspár megállt az asztalomnál, amin húsz darab „Szeretném, ha sokáig dobognál” volt szétterítve. A nőnek ugyanis szúrta a szemét ez a hatalmas rendetlenség, de végre elolvasta a címet, és megszólalt, „Apukám ez téged egészen biztos érdekel. Ülj le ide, nézegesd a könyvet, én mindjárt visszajövök.” És ezzel az asszonyság eltűnt a nem létező forgatagban.
A férfi unottan felvett egy példányt, belelapozott, majd palóc akcentussal megszólalt: Á, koleszterin, most Pozsonyban is ez a divat.
– Hát igen – erőlködtem egyet – a mi korunkban már elég fontos téma.
– Persze, persze – lapozott tovább a pasi – látom, van itt más is, na, igen, ezt a Tenox-ot én is szedtem, aztán valaki meghalt tőle.
– Ugyan már, csak nem mondja? Kalciumcsatorna blokkolótól nem lehet meghalni.
– Dehogynem, ahogy elkezdte szedni, mindjárt meghalt, és tudja mit? Nem boncolták fel. Nem akarták, hogy kiderüljön.
– Hirtelen halál, – bólogattam – szívbetegeknél nem kell hozzá Tenox, jön az magától is.
– Lehet, hogy igaza van – de ez a mondat töredék már nem nekem szólt, mert valami megragadta a figyelmét a könyvben. – Azért elolvasnám – és ezzel tovább pörgette a lapokat. – Itt van ni, by-pass műtét, ezt maguknál is így nevezik.
– Így is, meg angioplasztika, revaszkularizáció, meg kinek mi jut az eszébe. A lényeg, hogy az elmeszesedett koszorúereket megkerüljék. Különben inkább gányolás, mint műtét.
– Ne mondja, még jó, hogy nekem nincs rá szükségem.
– Egyelőre, – „nyugtattam meg” a most már kissé irritáló pasast.
Ekkor megérkezett a feleség – már itt is vagyok apukám, gyere, mert mindjárt indul a busz – majd felém fordult – nincs nekünk pénzünk könyvekre, szegény pozsonyi nyugdíjasok vagyunk.
Ekkorra újból csöpögni kezdett az eső, a kislányok rohanva hozták vissza a hatalmas nejlon lepedőket, amikkel alig tudtak megbirkózni. Mi beültünk az ernyő alá. Ekkor Gyuri, a kiadó tulajdonosa, porcelán csészében forró feketét hozott Évának, nekem pedig pozsonyi kifliket a Gerbeaud-tól. Gondolom egy kisebb vagyon. Meg is kérdeztem a Gyurit, hogy a csészék eldobhatók, egyszer használatosak, mert azért az mégis csak túlzás. Nem, nem, bizalmi alapon adták őket ki, vissza kell vinni. Az más, könnyebbültem meg. Nem szeretek túl lekötelezett lenni.
Közben a tér közepén a hatalmas óra nagymutatója komótosan csúszott a fél kettő felé, és engem már semmi más nem érdekelt csak az, hogy valami ürüggyel elővehessem liliomtiport töltőtollamat. Szerencsére igenis van gondolatolvasás, mert Gyuri kinyitotta az egyik könyvet, és elém rakta,
– Légy szíves dedikálj nekem egy példányt.
– Neked? – csodálkoztam el a kérésen – ne viccelj velem. Öt év múlva a könyv borítójával fogod kitapétázni az irodád falát.
– Azért csak dedikálj egy példányt.
– Természetesen. Különben tudom, hogy miben sántikálsz. 50 év múlva a fiad egy árverésen egy kisebb vagyont fog kapni ezért a példányért.
Utolsó mondatomon Gyuri úgy röhögött, hogy majdnem leesett a székről. Sebaj, a 20 éves Picassót is kiröhögték. Igaz én nem 20 éves vagyok, és nem festek, hanem írok, de ki lát a jövőbe? Miután Gyuri abbahagyta a röhögést és arcszíne visszanyerte eredeti tónusát (azért az ő vérnyomását is szeretném megmérni és látni a pofáját, amit eltorzul a 220 láttán) meghívott minket ebédelni, amit köszönettel nem fogadtam el. A dedikálásnál a koleszterin szintem egy kicsit jobban érdekel.
Az esti hírekben 15 percet szenteltek a Vörösmarty téri eseményekre. A felvételt délután 4 körül készíthették. A tömeg beláthatatlan volt, a Nap hét ágra sütött, önmagam nem láttam sehol, ugyanis akkor már otthon ültem. Este Gyuri telefonált. Könyvemet szépen veszegetik a kíváncsiskodók. Istennek hála, hogy ennyi szívbeteg van az országban. Erről jut eszembe a Tenox-ot még nem vettem be.
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
A világ legöregebb embere, Alexander Imich, élete 111. évében elhunyt Manhattan-ban. Mivel egy halottat nem lehet megkérdezni, az unokahúgánál érdeklődtek, aki azt nyilatkozta, hogy nagybátyjának véleménye szerint a hosszú élet titka a következők egyszerű kombinációja: genetikai adottság, megfelelő táplálkozás, kellő mennyiségű fizikai megterhelés, és gyermektelenség. Ez a nyilatkozat felpiszkálta az újságírókat, elsősorban a gyerektelenség miatt, ezért nyomozásba kezdtek, hogy ki mit mondott.
Egy bizonyos Misao Okawa of Japan jelenleg a világ legidősebb asszonya, akinek a gondozója nyilatkozott. Ezek szerint a japán hölgy véleménye némileg egybeesik a manhattani pasiéval: kellő étkezés, nyugodt élet.
Mielőtt Okawa elragadta volna tőle az első helyett, a dán Christian Mortensen vezetett, aki 115 évet és 272 napot élt. És mi volt az ő titka? Barátok, sok vízivás, semmi alkohol, pozitív világlátás, és rengeteg éneklés.
Viszont az angol veterán, Henry Allingham véleménye erősen eltér az eddigiektől „cigarettes, whisky and wild, wild women.” ami ugye cigarettát, whiskyt, és belevaló nőket jelent, bár nincs kizárva, hogy a vén obsitos csak viccelődött.
Más száz felettiek szerint a titok nyitja a fokhagyma, zabpehely és szilva. Ilyen volt George Cook, aki 97 éves korában szokott le a cigarettáról, majd elélt 108 évig (gave up smoking at the age of 97), aki meg volt róla győződve, hogy hosszú életét a fokhagymának köszönhette. Míg a 107 évet élt David Henderson a zabpehelyre és a szilvára esküdött (porridge, prunes, and never going to bed on a full stomach.), de megtoldotta azzal, hogy sose feküdt le teli hassal.
Európa legidősebb hölgye, Emma Morano napi két tojást evett, az egyiket keményre főzve, a másikat nyersen. Ezt a szokását megtartott 114 évig. valószínűleg tartotta volna tovább is, de csak ennyire tellett. Viszont volt más is a tarsolyában. Emma a tyúkokkal kelt és azokkal is ment ágyba.
Viszont érdemes meggondolni Samuel Ball (102) és Gardner Watts (98) elgondolását, akik azt vallották, hogy a hosszú élet kulcsa a boldog házasságban van elrejtve, és könnyedén kell felfogni az életet. Magyarul, nem kell állandóan görcsölni.
A 116 éves korában elhunyt Besse Cooper grúz hölgy szerint a hosszú életét annak köszönheti, hogy sose érdekelte mások dolga, nem evett egészségtelen ételeket, keményen dolgozott és mindig szerette azt, ami csinált.
Persze, aki hosszú életre tett szert, nem feltétlenül tudja, hogy minek köszönheti. Bár azt mondják, egy nő mindig tudja, ki a gyerekének apja, még akkor is, ha fél tucat sexpartnere volt. Ilyen alapon abban is hihetünk, hogy a 100 felettiek is tudják, minek köszönhetik az átlag feletti éveket. Mi pedig hasznosítsunk ebből annyit, amennyit tudunk. Talán az is segít, ha hiszünk valamiben.
A végén én is nyilatkoznék, de ehhez még kell 10 év. Előjáróban talán annyit, hogy a fizikai igénybevétel fontos tényező, csakúgy mint az aktív szexuális élet és a káros szenvedélyek mellőzése, izgalom mentes nyugodt élet, azaz a jó házasság.
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
___________________________________________
Jelenlegi és korábbi kutatók szerint az északi-sarkvidék megmaradt tengeri jegének elvesztése, és így a beérkező napenergia űrbe történő visszaverő képessége egy billió tonna CO2 hozzáadásával egyenértékű lenne az ipari korszak óta kibocsátott 2,4 billió tonna mellett. A jelenlegi ütemben ez nagyjából 25 évnyi globális CO2-kibocsátással egyenlő. Valójában 10 fokos globális középhőmérséklet-növekedés felé tartunk az elkövetkező egy-két évtizedben, de valószínűleg ez sokkal hamarabb bekövetkezik. „A David Wasdell által készített klímaérzékenység elemzés nagyon fontos. Többször átnéztem már vele, és meg vagyok győződve az érvényességéről, amit megemlítettem „A Farewell to Ice”-ben. A lényeg az, hogy itt nagy különbség van a rövid távú érzékenység között, amelyet a néhány év alatti felmelegedés kiszámításához használnak, és a hosszú távú érzékenység között, amely azt jelzi, hogy mekkora felmelegedésnek lesz kitéve a Föld, ha nem adjuk hozzá. több CO2-t, de hagyja, hogy a jelenlegi szintek hatásai teljes mértékben átjárják az éghajlati rendszert. A rövid távú érzékenység 2-4,5°C, de hosszú távon inkább 10°C. Az IPCC és más modellezők bűne az, hogy tisztában vannak ezzel a rövid és hosszú távú különbséggel, de továbbra is a rövid távú értéket használják, még akkor is, amikor tanulmányozzák, hogy mi fog történni a következő egy-két évszázadban. . Valójában nem csak arról van szó, hogy a varázslatos 1,5°C-os vagy 2°C-os felmelegedés már „beépült” a globális rendszerbe – valójában a beépülés inkább 4-5°C. Ebből következik, hogy létfontosságú lenne a szén-kivonás . Üdvözlettel: Peter Wadhams”
Peter Wadhams (született: 1948. május 14.), az óceánfizika emeritus professzora a Cambridge-i Egyetem Alkalmazott Matematika és Elméleti Fizikai Tanszékén a Poláris-óceán Fizikai Csoport vezetője. Leginkább a tengeri jéggel kapcsolatos munkáiról ismert.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Történelem: – 1944. július 1. A német II. SS-páncéloshadtest ellentámadása nem tudta elmozdítani a második brit hadsereget Caen körül. Amikor Gerd von Rundstedt felhívta Berlint, hogy jelentse a kudarcot, Wilhelm Keitel vezérkari főnök megkérdezte: „Mit tegyünk?”, mire Rundstedt így válaszolt: „bolondok, teremtsetek békét!”
1950-ben J. Lawton Collins tábornok vezette vezérkari főnökök rövid lépéseket javasoltak a koreai partvonal mentén, amelyek célja az volt, hogy fokozatosan növeljék a Pusan Perimeter néven ismert amerikai és szövetséges enklávé méretét.Az ötlet az volt, hogy időt nyerjenek ahhoz, hogy elegendő erőt gyűjtsenek össze a normandiai modell kitörésének elindításához. De Douglas MacArthur hadseregtábornok nem értett egyet.Egy merész, mély behatolás mellett érvelt, amely azt ígérte, hogy elvágja a Pusant körülvevő észak-koreai erőket a 38. párhuzamostól délre.
Mint kiderült, MacArthurnak igaza volt. Ma már tudjuk, hogy a rövid bekerítő támadások pontosan azok voltak, amelyeket az észak-koreai parancsnokság le akart győzni. Visszatekintve biztos, hogy kínai szövetségeseikkel együtt az észak-koreaiak is jól ismerték az Egyesült Államok és a szövetséges erők hadműveleti alkalmazását a második világháború alatt. Eisenhower ragaszkodott egy széles frontstratégiához, amely több millió katonát mozgatott párhuzamosan több hadseregben Franciaországon és Németországon keresztül Közép-Európába, megfelelt az alacsony kockázatú képletnek.
Ennek az előzménynek a fényében észszerű volt az észak-koreaiaknak azt hinniük, hogy MacArthur soha nem osztja meg erőit és nem indít kétéltű támadást messze az észak-koreai vonalak mögött. Egyszerűen túl kockázatos volt. És az Inchon hadműveleti koncepciója is összeegyeztethetetlen volt azzal, ahogyan az Egyesült Államok haderejét alkalmazták a polgárháború és az I. világháború idején – a háborúkat lemorzsolódással nyerték meg, nem manőverrel.
2022 februárjában Vlagyimir Putyin orosz elnök a fokozatosságot választotta az ukrajnai „különleges katonai művelethez”. Putyin kevesebb mint 100.000 orosz katonát irányított egy sekély behatolású támadáshoz széles fronton egy Texas méretű országba. Miután közel 15 éven keresztül nem sikerült meggyőznie Washingtont, hogy Moszkva ellenzi a NATO keleti előrenyomulását, Putyin arra a következtetésre jutott, hogy Washington és NATO-szövetségesei az azonnali tárgyalásokat részesítenék előnyben egy pusztító regionális háborúval szemben, amely nukleáris szintre emelkedhet.
Putyin tévedett.A racionalitáson alapuló hamis feltételezést fogalmazott meg.A racionális választások elmélete megkísérli megjósolni az emberi viselkedést azon a feltételezésen alapulva, hogy az egyének a közgazdasági, politikai és mindennapi életben olyan döntéseket hoznak, amelyek összhangban állnak személyes érdekükkel.
Az elmélettel az a probléma, hogy az emberi lények nem racionálisak.Valójában az emberi elme olyan, mint egy fekete doboz.Meg lehet figyelni, hogy mi kerül a fekete dobozba, és milyen döntések születnek belőle, de a tényleges döntési folyamat, ami a fekete dobozon belül bontakozik ki, átláthatatlan.
A nemzetközi kapcsolatokban és a háborúban az emberi identitás meghatározó vonásainak – történelemnek, földrajznak, kultúrának, vallásnak, nyelvnek, fajnak vagy etnikai hovatartozásnak – szintén előtérbe kell kerülniük minden stratégiai értékelésben.Kulturális, tapasztalati és veleszületett jelleme miatt MacArthur kockázatvállaló volt.Peter Drucker emlékezteti olvasóit, a kultúra az ember szellemi tőkéjének az alapja.Ezek a valóságok rutinszerűen legyőzik azokat az irreális elvárásokat, amelyeket a racionális választási elmélet teremt.
Washington ahelyett, hogy a tárgyalóasztalhoz lépett volna, elvetette azt az óvatosságot, amit Oroszország nukleáris arzenáljára megkövetelt volna, ami különben irányította a korábbi amerikai kapcsolatokat Moszkvával.Washington politika irányítói, nem igazán értve Oroszországot vagy Kelet-Európát, egyetértettek John McCain néhai szenátor azon elképzelésével, hogy Oroszország „nukleáris fegyverekkel rendelkező benzinkút”.
Putyin nem kockázatvállaló.De felhagyott a fokozatosság elvével, és gyorsan átirányította az orosz erőket a stratégiai védelemre, egy olyan gazdaságossági intézkedésre, amelynek célja az orosz veszteségek minimalizálása és az ukrán veszteségek maximalizálása mindaddig, amíg az orosz haderő visszatér a támadó hadműveletekhez. Ez az orosz stratégiaváltás bevált.A modern fegyverek, készpénz, külföldi harcosok és kritikus hírszerzés példátlan mennyisége ellenére az ukrán erők összeomlottak.Az ukrán kórházakban hemzsegnek a megnyomorított emberek, a csatatéren pedig hemzsegnek az ukrán halottak.Kijev életfenntartó szívbeteg.
Oroszország lemorzsolódási stratégiája figyelemre méltó sikereket ért el, de a siker a konfliktust jelenleg veszélyesebbé teszi, mint a 2022 februári kezdete óta bármikor. Miért?A védelmi műveletek nem nyernek háborúkat, és Washington továbbra is úgy gondolja, hogy Ukrajna nyerhet.
Washington kicsinyíti az ukrán veszteségeket, és eltúlozza az orosz veszteségeket.A Pentagon ülésein jelenlévő tisztek azt mondják, hogy kisebb ukrán harctéri sikerek (amelyek szinte azonnal megfordulnak) nagy számban merülnek fel a négycsillagos főhadiszálláson, a Fehér Házban és a Foggy Bottomban tartott megbeszéléseken.Ezeket a jelentéseket az elkerülhetetlen ukrán győzelem megdönthetetlen bizonyítékaként kezelik.Ilyen körülmények között a törzstisztek nem szívesen emelik ki a hatékony orosz katonai teljesítményt vagy Oroszország bővülő katonai erejének hatását.
A nyugati média megerősíti ezeket az állításokat, azzal érvelve, hogy az orosz tábornokok és erőik működésképtelenek, korrupcióba és lustaságba merültek, és hogy Ukrajna nyerhet, ha több támogatást kap.Ennek eredményeként Washington és szövetségesei továbbra is biztosítják a felszerelést és a lőszert, bár valószínűleg nem olyan mennyiségben és minőségben, mint a közelmúltban.
Varsó, amonek vezetését a NATO oroszellenes keresztes hadjáratában nagyra értékelik Washingtonban, vigaszt talál a Beltway orosz katonai gyengeségébe vetett hitében.Olyannyira, hogy Varsó hajlandó megkockáztatni a közvetlen konfrontációt Moszkvával.Varsói francia források szerint, ha az ukrán erőket visszaszorítják, „a lengyelek még idén bevezethetik az első hadosztályt, amelybe a lengyelek, a baltiak és bizonyos számú ukránok is beletartoznak majd”.
Washington most rosszul ítéli meg Moszkvát.Az orosz nemzeti parancsnokság azt gondolhatja, hogy Varsó lépései összhangban vannak Washington szándékaival.Ezt a véleményt kétségtelenül megerősíti Biden elnök végrehajtási rendelete, amely szerint kiterjeszti a veszélyhelyzeti fizetést a jelenleg Ukrajnában szolgáló amerikai katonákra (akiknek nem kellene ott lenniük).
De sokkal valószínűbb, hogy a lengyel farok akarja csóválni az amerikai kutyát.A lengyelek tudják, hogy katonai beavatkozásuk a történelmi galíciai Ukrajnában katonai választ fog kiváltani Fehéroroszországból és Oroszországból, de Varsó azt is megindokolja, hogy Washington légi és szárazföldi hadereje Európában valószínűleg nem ül majd csendben Ukrajnában, Romániában és a balti partvidéken, míg a lengyel erők vesztes csatát vívnak.
Lengyelország Oroszországgal való háborús szenvedélyének átengedése arra ösztönzi Lengyelországot, hogy kövesse az ukrán példát. Már maga az ötlet sem hagyhat más választást Moszkvának, mint Oroszország teljes katonai erejét egyidejűleg Ukrajna ellen felvinni, mielőtt a kollektív Nyugat belebotlik a regionális háborúba. Bolondok, béküljetek ki, mielőtt túl késő lenne.
Douglas MacGregor ezredes (nyugalmazott) az amerikai konzervatív vezetők munkatársa, a védelmi miniszter egykori tanácsadója a Trump-adminisztrációban, kitüntetett harci veterán és öt könyv szerzője.
__________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Csak hiszed, hogy ez egy hülye kérdés. Ha a közösülés célja az utódnemzés, akkor az evolúciónak csak a férfit kellene jutalmazni, aki a spermiumokat bejuttatná akkor is, ha a nőknek nem lenne hozzá kedve. Ez már csak azért is igaz, mert számtalan nő frigid, és mit ad isten, lesz nekik gyerekük. A kérdés tehát tökéletesen legitim, miért van a nőknek orgazmusa? (nem, mintha sajnálnám tőlük 😀 )
Különben nem csak én voltam rá kíváncsi, sokan mások is. Ebből fakad, hogy évtizedeken keresztül vizsgálgatták a kérdést eredmény nélkül. Ezt a tényt az se változtatta meg, hogy az utóbbi időben két, ellentmondásos tanulmány is napvilágot látott, amelyek egészen biztos néhány nőt fel fog mérgesíteni. Na most kapaszkodjatok. Ezek szerint a nők orgazmusa a férfi orgazmusának a mellékterméke, mely utóbbinak – mint már utaltam rá – határozott evolúciós értéke van. Az állításra bizonyítást nem lehet találni, de érdemes megvizsgálni a kulturális implikációt.
A női orgazmusra a legnyilvánvalóbb magyarázat az lenne, hogy a nők így szívesen kopulálnak, tehát nagyobb eséllyel lesz gyermekük. Egy másik ráérzéses indoklás szerint elősegíti a pár összekapcsolódását, ami fontos eleme a szülővé válásnak. Aztán az is ismert, hogy orgazmus alatt a méh görcsösen összehúzódik, szívó hatást fejtve ki, ez pedig nagy segítség a gyengécske spermiumok, méretükhöz képest, hatalmas távolság végigúszásában. Azonban ezeket a feltételezéseket a gyakorlati tapasztalat nem húzza alá, és a kutatók ragaszkodnak a „melléktermék” teóriához. De mi is ez pontosan?
Világos analógia lehet a férfiak mellbimbója, aminek nyilvánvalóan nincs semmi funkciója, de logikusan következik a hím-nöstény közös embrió állapotból. Nos, ez lehet az oka a női orgazmusnak is. Azért van, mert a férfinek van. Ez persze a meghatározást némileg férfi-centrikussá teszi, és gyanítani lehet némi anti-feminizmust is. És ettől a ponttól kezdve kezd a távolság növekedni a férfi és a női kutatók között. Azt mondhatnánk, hogy kialakult a nemek háborúja. Az evolúció működéséből származó eredményeket nem mindig könnyű észlelni, és jócskán van tere a félreértékelésnek. Példa erre a női orgazmus kialakulásának evolúciós háttér keresése. Igen, a nők aktív szex-orientáltsága pozitív tényező. Egyszerű szavakkal megfogalmazva, az a nő, akinek van orgazmusa szeret szexelni, amelyik nő szeret szexelni az többször esik teherbe, tehát több utódja lesz. Ez egy közvetlen következtetés, de – és itt a kétely magja – az evolúció működésének céljából nincs feltétlen szüksége a közvetlen hatásra. Ez a magyarázat tehát nem perdöntő. Ha pedig ehhez még hozzávesszük azt a tényt, hogy amelyik nőnek az orgazmus készsége hibátlan, annak az orgazmusa sokkal kiterjedtebb, mint a férfiaké. (Remélem ezt az állítást nem kell vulgárisan megfogalmaznom.) – amit sokan tanúsíthatunk – akkor a „probléma” megoldásához egy picikét se kerültünk közelebb. Máskülönben bár ez lenne most a legnagyobb problémánk, ámbár hadd emlékeztesselek benneteket arra, hogy az elektromosság mentes világban, sötétedéskor mindenkinek ágyban lesz a helye. 😀
_____________________________________________________________________________
_____________________________________________________________________________
_____________________________________________________________________________
Nekem, a 20 éve megírt Mi volt előbb Isten vagy Ősrobbanás szerzőjének nagy elégtétel a NewScientist vezércikke, melynek címe: A Kezdet vége.
Tény az, hogy a kozmológiai „másként gondolkodók” konferenciát tartottak Krízis a kozmológiában címen. Álláspontjuk szerint az Ősrobbanás elmélete képtelen magyarázatot adni bizonyos megfigyelésekre. Konkretizálva:
– A Világmindenség hőfoka (2,7 °K).
– A Világmindenség tágulása.
– A galaxisok léte.
Való igaz, minden alkalommal, amikor az Ősrobbanásról kiderül, hogy egy megfigyelt eseménnyel nincs összhangban, megindul a foltozás: kitalálták a felfúvódást, a sötét anyagot, a sötét energiát (amikre dajtás állandóan hivatkozik).
A kozmológiai „másként gondolkozóknak” most telt be a pohár. Álláspontjuk szerint ez már nem tudomány és nehezményezik, hogy az Ősrobbanással ellentétes kutatásokra nem jut forrás, pedig ötletekben nincs hiány.
Például az Ősrobbanás elmélete szerint a leggyorsabban távolodó galaxisok olyan távol vannak tőlünk, hogy azokat az ősrobbanást követő első milliárd év állapotában kellene, hogy lássuk. Azonban, amiket látunk, azok nem fiatal galaxisok, hanem öregek, ugyanis több milliárd éves, vörös csillagokkal vannak tele, ami önmagában egy hatalmas ellentmondás.
Fényükben nagy vörös eltolódás mutató, vagyis nagyon távol lévő galaxis csoportok is láthatók. Csakhogy egy milliárd év kevés ahhoz, hogy galaxisok csoportokba „verődjenek”.
Éppen ezért a másként gondolkozók szerint a vörös eltolódást nem a Világmindenség tágulása okozza, hanem valami egészen más, ma még ismeretlen mechanizmus. Minden esetre, ha nem volt Ősrobbanás, akkor nem kell kitalálni a sötét energiát, ami a tágulást hivatott okozni.
A kozmikus háttérsugárzásnak se kell feltétlenül az ősrobbanástól származnia. Az Ősrobbanást megemészteni nem tudó, néhai Fred Hoyle szerint lehet, hogy a háttérsugárzás nem más, mint az abszorbeált csillagfény ismételt kisugárzása.
Problémák vannak a sötét anyaggal is, ami az Ősrobbanás egyik alaptétele. Ugyanis az Ősrobbanást követően az anyag homogén szétrepülése helyett „csomókba” sűrűsödött, ami csak úgy volt megmagyarázható, hogy a létező anyaghoz a kozmológusok hozzáképzeltek tízszer több láthatatlan, úgynevezett „sötét anyagot”. Mi több, ez a sötét anyag tartja össze a galaxisokat mind a mai napig, mert számítások szerint sötét anyag nélkül a galaxisok keringő külső csillagainak már rég ki kellett volna repülni a galaxis közi térbe.
A sztenderd kozmológiai modellhez, vagyis az Ősrobbanáshoz hozzátartozik a Világmindenség homogenitása, vagyis az, hogy minden irányban, mindenütt egyforma. Ezt azért kellett feltételezni, mert nélküle Einstein egyenleteit nem lehetett volna olyan szintre leegyszerűsíteni, hogy az a Világmindenségre alkalmazható legyen. De, ha ez a feltételezés rossz, akkor az egész elmélet borul.
A másként gondolkodók úgy vélik, további kutatások egy olyan Világmindenséget fognak körülrajzolni, ami merőben különbözni fog az Ősrobbanással fémjelzett, egyre bizarrabbnak tűnő elképzeléstől.
Mindent összevetve az Ősrobbanás elvetése erősen megingatja Isten és az isteni teremtés lehetőségét is.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Joe Biden hirosimai látogatása a G7 keretében ismét felszínre hozta annak a birodalomnak a cinikus emlékét, amely 78 évvel ezelőtt „ezer nap” erejét szabadította rá a védtelen lakosságra.
Julius Robert Oppenheimer az új-mexikói sivatagban látta atombombáját felrobbanni. 1945. július 16-a volt, és a Szentháromság-próba volt az imperialista racionalitás végső kifejeződése. A geopolitikai forgatókönyvhöz az atombomba is hozzájárult. „Tudtuk, hogy a világ már nem lesz a régi… egyesek nevettek, voltak, akik sírtak… a legtöbb ember csendben maradt” – emlékezett vissza Oppenheimer, miközben a földre nézett, talán öntudatos szégyenérzettel, mintha bocsánatot kérne a jövő generációitól. Az öröksége az azonnali és hatalmas halál volt.
Ezzel az Egyesült Államok lett a történelem első atomhatalma.
Néhány héttel később, augusztus 9-én ugyanezt a plutónium prototípust, a Fat Man-t ledobta az amerikai Bocks Car bombázó a japán Nagaszaki városára. Ha a hirosimai bomba, amely két nappal korábban megdöbbentette az emberiséget, a civilizációs hanyatlás apoteozisának a megnyilvánulása, Nagaszakié nem talál szavakat, amelyek igazolnák az ilyen fokú atrocitást, egy borzasztó horrort. A japán birodalmi hadsereg Kínában és Indokínában elkövetett egyetlen bűnét sem hajtották végre ezekkel a robbantásokkal, amelyek kétszer is „ezer nap” fényét robbantották rá a polgári lakosságra.
Nyugat-Európa történelmi barbársága elképzelhetetlen volt, de az Egyesült Államok barbársága messze felülmúlta azt.
Az az érv, hogy ezeket a tömegpusztító fegyvereket (WMD) a további halálesetek elkerülésére és a háború befejezésére használták, egyike azon hamisságoknak, amelyekhez az amerikai imperializmus hozzászoktatta a világ déli részén élő népeket.
A tét valójában a geopolitikai fölény volt a második világháború közeli vége után, vagyis maga a kapitalizmus válsága által elindított hegemón átmenet.
Az Egyesült Államok számára a Szovjetunióval való, Japán elleni együttműködés központi problémává vált, amellyel szemben a „túlsúlyos hatalom” üzenetét kellett átadnia.
Egy kapitalista és gyarmati világban annak, aki királlyá akarta koronázni magát, romok és árnyékok hegyén kellett lovagolnia, gyakorolva ezt a hatalmat.
„Nyugat-Európa történelmi barbársága elképzelhetetlen volt, de messze felülmúlta az Egyesült Államok barbársága.”
Az Enola Gay repülőgép tüzére és fotósa a következő szavakkal jellemezte a hirosimai detonációt:
„Elkezdtem számolni a tüzeket. Egy, kettő, három, négy, öt, hat… tizennégy, tizenöt… ez lehetetlen. Túl sok van ahhoz, hogy megszámoljuk. Itt jön a gombaforma, amelyről Parsons kapitány mesélt nekünk. Olyan, mint a bugyborékoló melasz tömege. Terjed a gomba (…) A városnak mindez alatt kell lennie. 70 000 ember halt meg villámgyorsan, árnyékuk az aszfalton maradt. A film- és fényképfelvétel lenyűgözően nagy és néma”.
A cél eléréséhez az erőt fel kell mutatni, látványossá kell tenni.
„Az ellenség egy új és kegyetlenebb bombát kezdett bevetni, amelynek kárt okozó ereje valójában felbecsülhetetlen, és sok ártatlan életet követel. Ha folytatjuk a harcot, az nemcsak a japán nemzet végső összeomlásához és pusztulásához vezetne, hanem az emberi civilizáció teljes kihalásához is.”
Hirohito így fejezte ki Japán teljes megadását. Ez volt az első alkalom, hogy hangját nyilvánosan hallhatták. A kontinens feletti birodalmi terjeszkedés iránti vágya belefulladt a csend és a pusztítás tengerébe, amelyről soha nem gondolta, hogy saját nemzetét érheti. A két robbantásban több mint 250 000 ember halt meg, százezrek pedig vakságot, égési sérüléseket és rákot szenvedtek.
Amikor a B-29-es bombázó bombát dobott Hirosimára, a vadonatúj San Francisco Chartát – amelyből az ENSZ született – alig két hónappal korábban írták alá, hogy „megvédje a békét és az emberi jogokat a világban”. Miután látták ezt a barbárságot, úgy döntöttek, hogy létrehozzák az ENSZ-t. A világ tudatában kialakított koncentrációs táborokkal – amelyek a nácizmus előtt Európában elképzelhetetlenek voltak, de Délen évszázadok óta ismertek – a nyugati hatalmak nemzetközi rendszert hoztak létre az újabb emberi katasztrófák megelőzésére. De Japán nem volt Nyugat, sem Kína, sem Indokína, sem Afrika vagy Ázsia. A Mi Amerikánk sem volt az.
Miután az Egyesült Államokat nukleáris technológiájában 1949-ben a Szovjetunió, 1964-ben pedig Kína utolérte, nem jöhetett volna létre közvetlen háború a két nagy nemzetközi hatalmi tömb között. Ahogy Vijay Prashad kijelenti „Washington Bullets” című könyvében:
„A fő ellentmondás az 1945 utáni években nem Kelet és Nyugat között volt – a hidegháborúban –, hanem Észak és Dél között: imperialista háború a dekolonizáció ellen”.
A háború befejeztével az Egyesült Államok a „szabadság kezesévé”, a világbéke egyedüli őreként lépett elő, és gyorsan szövetkezett régi ellenségeivel – Németországgal és Japánnal –, hogy szembeszálljon régi-új ellenségével: a nemzetközi kommunizmussal. Azt mondják, hogy a koreai háborúban, a Chosin-i csatában elszenvedett vereség után, ahol a kínai néphadsereg támogatása központi szerepet játszott a koreai kommunisták számára,
Douglas MacArthur tábornok 26 atomfegyver küldését kérte a kínaiak megtámadására.
Ennek az országnak nemcsak volt bátorsága új forradalmat kirobbantani, hanem egy testvérnemzet támogatására is a birodalmi hódítások ellen. Harry Truman amerikai elnök határozottan visszautasította.
Ugyanaz az elnök, aki két bombát dobott le, aki elindította a vezetéknevét viselő híres doktrínát, ezúttal nem humanitárius megfontolásból utasította vissza a kérést.
Eközben a tengely ellen harcoló népeknek most az ENSZ-ben megkötött jogok elismeréséért kellett küzdeniük, hogy a népirtások ne ismétlődhessenek meg láthatatlanul az első világon kívül. Az UNHCR szerint a vietnami háború 20 éve alatt 2-6 millió vietnami és közel egymillió amerikai katona – többségük afrikai származású – halt meg. Az imperialista gyarmatosítás nem tekintette méltó riválisának Vietnam népét, hiszen nem is tekintette őket embernek. A jenkik apokalipszist hagytak maguk után, de nem tudtak győztesen trónolni csonthegyükön.
„A háborúnak vége, az Egyesült Államok a „szabadság garanciájaként” jelent meg […], és gyorsan szövetkezett régi ellenségeivel – Németországgal és Japánnal –, hogy szembe szálljon régi-új ellenségével: a nemzetközi kommunizmussal.”
A vietnami tehetetlenségüket bosszúból Afrikában vetették be. Ezen a kontinensen a CIA és bábkormányai igazi sporttá tették a népszerű vezetők meggyilkolását. Patrice Lumumba kongói meggyilkolásától kezdve az UNITA és az FNLA CIA általi támogatásáig és finanszírozásáig Angolában – amely késleltette a függetlenséget, és megtagadta az igazságosság és az egyenlőség jövőjét a szétesett országtól – egy háborúval, amely 800 ezer áldozatot, 4 millió menekültet és mintegy 100 ezer megcsonkítottat hagyott maga után. Évekkel később új fejezetük lesz a kontinens másik oldalán, Szomáliában, amikor „szabadságtól” és „humanitárius segélytől” védve beavatkoztak, hogy garantálják az ország állítólagos olajtartalékait. Szomáliaiak százai haltak meg, akiket helikopterekről lőttek le.
A hirosimai és a nagaszaki bombázást követő időkben az Egyesült Államok vezette kapitalizmus a legmodernebb technológia bevezetésével, a gazdasági növekedés és a területi terjeszkedés pillanatát élte meg. Világossá kell tenni, hogy az afrikai bennszülött és latin közösségek hasonló mértékű kizsákmányolást, rasszizmust és elnyomást szenvedek el a birodalmon belül. Szervezeteik és vezetéseik nagy része üldöztetés alatt áll; szelektív merényletekkel, mint például Malcolm X és Martin Luther King ellen, vagy több száz bebörtönzéssel. Jelenleg 200 őslakos közösségből származó ember van az Egyesült Államok börtöneiben; a bebörtönzöttek többsége több mint három évtizede raboskodik.
Az első beavatkozás a Perzsa-öbölben Irak ellen 1991-ben történt. Az olaj volt a motiváció az Egyesült Államok imperializmusa megkezdte egyedi világuralmát, néhány hónapon belül több mint 200 000 ember halt meg. De a legszörnyűbb mészárlást nem a hagyományos fegyverek, hanem a gazdasági blokád okozta. Az ENSZ adatai – ami nem túl hasznos a háborúk megelőzésében, de értékes információkat generál azokról – azt mutatják, hogy körülbelül 1,7 millió iraki civil halt meg az Egyesült Államok által bevezetett brutális szankciórendszer következtében Az áldozatok fele gyermek volt.
Az iraki háború – a soha nem létező vegyi fegyverek háborúja – 2003-ban kezdődött, és legalább félmillió-egymillió halottja volt. Nafeez Mosaddeq Ahmed újságíró szerint csak Irak esetében a gazdasági háború 1991 és 2003 között 1,9 millió iraki halálát okozta. 2003-tól pedig még egymillióval kell számolni. Ez összesen körülbelül 3 millió iraki életet jelent. Ha hozzáadjuk az afganisztáni, pakisztáni és iraki halálos áldozatokat, a számok elképesztőek. A Bazz-párti értékeléseit eltekintve világossá vált, hogy az Egyesült Államok sem demokráciát, sem szabadságot, sem emberi jogokat nem hozott ezeknek az országoknak.
Szíriában nem sikerült megváltoztatni a politikai rendszert, de a háború közel 10 éve alatt 384 ezren haltak meg, többségükben civilek, valamint 5,7 millió ember menekült el és több mint hatmillió volt a belső menekült a harcok miatt. Szíriában, ahol egykor a régió egyik legmagasabb életszínvonala volt, a gazdaság és az infrastruktúra összeomlott, az újjáépítés költségeit több mint 400 milliárd dollárra becsülik. A bombázások mellett az imperializmusnak volt egy másik titkos fegyvere is, az ISIS, amely laboratóriumi patriarchális fundamentalizmusát alkalmazta, és amelyet a régió és különösen a kurd közösségi szervezetek elpusztítására importáltak.
Ha átfésülnénk ezt a sokszínű és gazdag teret, ami a Mi Amerikánk, akkor több közös elemet találnánk.
Van azonban egy, ami kiemelkedik: a terror és a kifosztás, amelyet a „világok elpusztítója” generál, az az imperialista barbarizmus, amely a Kubától néhány mérföldnyire fekvő Rio Bravo túloldalán száll síkra, és az emberek ellenállnak az ellenállhatatlannak: több mint 60 éve blokád alatt álló sziget.
Az ENSZ-nek benyújtott legutóbbi jelentés szerint 2019 októberében a blokád közel hat évtizedes alkalmazása során felhalmozott károk elérik a 140 milliárd dollárt. A Kuba elleni terrortámadások újabb fejezetet jelentenek. Becslések szerint legalább 3000 halálesetet okoztak. A terroristák mindig északról érkeztek, vagy ott kerestek menedéket, minden kiváltsággal.
Juan Bosch a birodalom feltételezett fia, a diktátor, Rafael Leonidas Trujillo bukása után lett a Dominikai Köztársaság elnöke. Mivel Bosch professzor szuverén és méltóságteljes politikája nem tetszett az USA oligarcháinak, 1963-ban puccsot hajtottak végre, amikor a Dominikai Forradalmi Párt még egy éve sem volt kormányon. Ám a népszavazás és az alkotmány védelmezői felvették a harcot, és hamarosan visszaszerezték a hatalmat, amikor Lyndon Johnson amerikai elnök, aki meg volt győződve a lojális erők vereségéről, és félt a „második Kuba” megjelenésétől a Karib-térségben, elrendelte, hogy az amerikai fegyveres erők „visszaállítják a rendet”.
A MINUSTAH nem volt az első imperialista beavatkozás Haitin, de példaként szolgál a gyarmati-humanitárius diskurzusban alkalmazott elnyomásra. Ha figyelmen kívül hagyjuk a mészárosokat Papa Doc és Baby Doc – akik a CIA közvetlen parancsára és Ronald Reagan jóváhagyásával szétverték a haiti népet – és Jean Bertrand Aristide 2004-es államcsínyét, akkor több mint 10 000 kolera okozta haláleset, amelyet az amerikaiak irányítása alatt beavatkozó nemzetek sokaságának kisebb partnere, Nepál csapatokat hoztak be. Nincsenek pontos adatok a haiti nők elleni nemi erőszakról…
A 80-as évek a popzene-export és a nagyfokú interferencia évei voltak Közép-Amerikában. Ezek voltak a nicaraguai „kontrák” és az el salvadori mészárlások évei, ahol a helyi hadsereg Washington parancsára mintegy 27 dokumentált civil mészárlást generált 1979 és 1985 között. Összességében az el salvadori háború körülbelül 80 000 embert követelt.
Guatemalában még mindig nincs hivatalos adat. A becslések szerint a háború végén 200 000 halott volt, 45 000 eltűnt, és közel 100 000 menekült el; a maja Quiché népének többsége, egy rasszizmus áldozata, amely a birodalmi politika pilléreként szolgál. A nők ellen elkövetett atrocitásokról sem rendelkezünk pontos adatokkal. De tudjuk, hogy sokan a hegyekbe menekültek, vagy meghaltak a harcokban, miközben sokan továbbra is az igazságosságért és az emlékezetpolitikáért küzdenek.
Guatemala 20. századának második fele reményekkel indult, de a United Fruit és a CIA megszakította azt. A Jacobo Árbenz elleni 1954-es államcsíny a puccsok és beavatkozások hosszú és sötét történetének kezdete volt. A panamai El Chorrillo negyed lakói sokat tudnak erről. Ez a külvárosi negyed viselte az 1989-es tengeri invázió súlyát. Egyetlen panamai kormány sem nyújtott be panaszt nemzetközi fórumokon, és egyetlen panamai elnök sem próbált igazságot tenni a halottakért. Még hivatalos adatok sincsenek. Csak egy elnök tette be a lábát El Chorrilloba, és még csak nem is volt panamai. 2015-ben a VII. Amerika csúcstalálkozóra tett utazása során..
Délen megtörtént a polgári-katonai diktatúrákból a piaci és „alacsony intenzitású” demokráciákba való átmenet, Chile kivételével, amelynek elitje lesz a példa a globális hegemón hatalom számára. Augusto Pinochet egy évtizeddel tovább marad hatalmon, mint a legtöbb diktátor, akárcsak Alfredo Stroessner Paraguayban. A katonai vezetést megfogalmazó Kondor-terv mögött olyan gazdasági és geopolitikai projekt állt, amely a térség gazdaságait a neoliberalizmus irányelvei szerint irányította.
Ha Chilében, Argentínában, Paraguayban, Bolíviában, Uruguayban, Brazíliában vagy Peruban gyilkoltak, kínoztak és eltűntek, az a tőke új szakaszát akarta elősegíteni, útközben szinte minden forradalmi folyamatot lerombolva.
Kolumbiának nem volt szüksége államcsínyre, mert a kormányzó civileknek nem kellett alkotmányellenes szempontot bevésniük rezsimjükbe. Kolumbia egy olyan ország, amely tudta, hogyan kell szembe menni, mert míg a 21. század elején a régió az integráció és a népi folyamatok új ciklusába kezdett belépni, a dél-amerikai ország katonai bázisokkal telt meg és alkalmazta a tervet. A kolumbiai „háborút a kábítószer-kereskedelem ellen” vívták, ami nem más, mint a felkelők elleni küzdelem a társadalmi igazságosság jegyében.
„Délen megtörtént a polgári-katonai diktatúrákról a piaci és „alacsony intenzitású” demokráciákra való átmenet, Chile kivételével, amelynek elitje lesz a példa a globális hegemón hatalom számára.
A kábítószer-kereskedelmet nemhogy felszámolták, de megerősítették, sőt Alvaro Uribe kormányával az elnöki posztot is elérte. Ám ennek a háborúnak 8 millió áldozata, 7 millió lakóhely elhagyása és 10 ezer nyomorultja volt 2000 és 2015 között.
Mindezt anélkül, hogy beleszámítanák az ország vidéki részein félkatonai szervezetek által elkövetett merényleteket és mészárlásokat. A kolumbiai uralkodó osztályok még mindig büszkék „hazafias munkájukra”. Az amerikai katonák itt nemcsak „exportálható stratégiai erőforrásaik” védelmét vállalták, hanem a gyerekeket is bántalmazták. Legalább 53 kolumbiai lányt erőszakoltak meg amerikai katonák és vállalkozók, akik rögzítették a visszaéléseket és eladták a videókat. A kolumbiai igazságszolgáltatás nem emelt vádat a tengerészgyalogság ellen, mert az Egyesült Államok katonai bázisainak területén követték el ezeket a nemi erőszakokat.
Ez a tragédia a 21. század első évtizedeinek mexikóihoz hasonlítható.
A „kábítószer-kereskedelem elleni háború” első következtetése az, hogy a valóságban mindig is az emberek elleni háború volt.
Mexikóban az áldozatok száma 250 000 halott, 71 000 eltűnt, és több millió ember kényszerült lakóhelyét elhagyni. Ez a háború egy történelmi kifosztás csúcsa volt, kezdve az ország felének amerikai kisajátításával, egészen az 1994-ben kezdeményezett szabadkereskedelmi megállapodásoktól az új gyarmatosításig.
És a lista a mai napig tart, egyre hosszabb, zordabb lesz. A puccsok és a destabilizációs kísérletek halmozódnak és átfedik egymást: Honduras, Paraguay, Brazília, Bolívia. Senkata, Sacaba mészárlásai, whipálák elégetése. Berta Cáceres, Marielle Franco meggyilkolása. Chilében az elnyomás, a nem látó szemek, a megerőszakolt fiatal nők. Folytatódik a Venezuela elleni háborúban és az egyoldalú kényszerintézkedésekben.
Valójában a modern kalózkodás legutóbbi akcióját a britek hajtották végre, akik ismerik a témát, és milliárdos venezuelai aranytartalékot őriztek.
Középen Elliott Abrams amerikai diplomata tért vissza az elátkozottak sikátorából, hogy tovább támadja a népeket. Azok a mészárlások, amelyekért Közép-Amerikában felelős volt, kiérdemelte a „Venezuela elpusztítója” kitüntetést. Ezt a népet sokszor mészárolták le a múltban, utoljára Caracazo idején. Ebből a parázsból Hugo Chavez emelkedett ki, aki ellen minden lehetséges módszert bevetnének, hogy megdöntsék.
Ez a hosszú folyamat egy egész civilizáció hanyatlását tárja fel, amely emberi lények millióit taszítja a mélységbe, hogy a leggazdagabb 1%-a obszcén luxusban élhessen.
Ezen a bolygón kétezer milliárdos – általában a globális északi fehér férfiak – kétszer annyi vagyonnal rendelkezik, mint 4,6 milliárd ember (a népesség 60%-a). Ugyanakkor 700 millió ember él rendkívüli vagy mérsékelt szegénységben. Ezek egy egypólusú hegemónia meztelen figurái, amelyet két atombombával, több ezer napalmbombával és több száz államcsínnyel köveztek ki. Mert a hatalomnak meg kell mutatkoznia, mint a bombáknak Japánban, vagy mint a gazdagoknak a Forbes magazinban. Ezt is el kell hallgattatni, mint a napsütést, amely árnyékot hagy maga után.
Ugyanazok az árnyékok tartották fenn az amerikai birodalmat.
Azon a júliusi napon az új-mexikói sivatagban új korszak kezdődött a Szentháromság-teszttel. Oppenheimer sötét miszticizmusából értelmezte a Bhagavad Gita mondataival, de Kenneth Bainbridge, az első atombombák egyik tervezője, évekkel később a Harvard Fizikai Tanszékének vezetője volt az, aki felfogta az új imperialista színpad természetét.
A robbanás után Bainbridge Oppenheimerhez fordult, és azt mondta: „Oppy, most már mindannyian kurvaként eladtuk magunkat a sátánnak.”
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
2023 júliusa volt minden idők legmelegebb hónapja, 0,72 °C-kal volt melegebb az 1991-2020 közötti időszak júliusi átlagánál, és 0,33 °C-kal melegebb, mint az előző legmelegebb hónap, vagyis 2019 júliusa.
2023 júliusa 1,5 °C-kal volt melegebb, mint az 1850-1900 időszak átlaga, és ezzel elértük a Párizsi egyezmény által kitűzött értéket, ami alatt kellett volna tartani a Föld átlag hőmérsékletét.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Hogy a nők első számú kötelességnek érzik, hogy a férfiak figyelmét felkeltsék, az nem egy új megállapítás. Nem is lehet, mert már majom korunkban is így volt. Végül is, ameddig a történelemkönyvek vissza tudnak menni, a nők mindig is meg akar termékenyülni és ehhez iparkodtak kiválogatni a megfelelő férfit, elvégre a művelethez férfire feltétlenül szükség van. És persze a sok gyakorlásnak meg is volt a gyümölcse. A nők ezer módon tudják felhívni magukra a figyelmet. Ennek a figyelemfelkeltésnek azonban mindig is megvolt az érvényes divatja, stílusa és rítusa, amit a nőknek illet betartani. Ehhez a le nem jegyzett szabályokhoz minden generációs és az összes kultúra hozzáadott valamit, így aztán mára szinte művészi szintet ér el a nő-férfi kapcsolatteremtése, legfeljebb nem tudatosodik bennünk.
Példának okáért általános nézet, hogy a férfiak imádják a hosszú lábú nőket. Abban a percben, amikor erre a nők rádöbbentek, elkezdtek magas sarkú cipőket viselni a hozzátartozó rövid szoknyával, hadd lássák a lábaikat. A nők egyszerűen nem akarják, hogy népességcsökkenésből kifolyólag kihaljon az emberiség. Most persze kiröhögsz, de tudsz-e róla, hogy a megfigyelések szerint, a peteéréskor a nők átlagosan magasabb sarkú cipőt húznak fel a lábukra és rövidebb szoknyát öltenek magukra, mint egyéb más időben. Bizony-bizony, a nők a menstruációs ciklusuknak megfelelően, tudatalattitól hajtva (vagy talán tudatosan – a vita még folyik) megpróbálnak kihívóak lenni. Nem hiszel nekem, hát jó, figyeld meg a feleségedet, hogy a menzeszét követő 14. És 18. Nap között milyen ruhát vesz fel. Ne szólj neki, csak figyeld meg. Arcodra fog fagyni az a vigyor, amivel most engem kinevetsz. Tudod mit, a biztonság kedvéért figyeld meg a tinédzser lányod öltözködését. Pedig, ha rákérdezel, egészen biztos nem akar teherbe esni az érettségije előtt.
Most egy kicsit analizáljuk ki magunkat. Abban ugye egyetértünk, hogy nincs szebb, mint egy kemény, kerek női segg, amihez képzelj oda egy keskeny derekat. Na ez aztán döfi! Menjünk rajta végig még egyszer. Tehát keskeny derék, lapos has, nagymérető-kerek-és-könnyen-megmarkolható fenék a férfi ideál. Na persze a nők ezt az indokolatlan hím preferenciát már rég kiszúrták és a nyakukat törik, hogy gömbölydedségükre felhívják a figyelmünket. A XIX. Században a nők a szoknyájuk alatt fémabroncsot hordtak, hogy kihangsúlyozzák csípőjüket. Mit gondolsz kényelmes volt? Egy francokat, de mit számít a kényelmetlenség, ha a cél szent. Ja igen, dédanyáink fűzőkbe szorították magukat, hogy csökkentsék derékbőségüket és kihangsúlyozzák a derék és csípő közötti méretkülönbséget. Majd bele döglöttek – szó szerint – mert nem egyszer a bordájuk is elrepedt a fűzőbe erőszakolástól. Sőt, volt nő, aki az alsó bordáit sebészeti úton távolította el. (Hm, a plasztikai sebészed előhírnökei)
Legyünk tárgyilagosak, a női fűző összepréselte a belső szerveket, hátráltatta a légzést, ami alapot adott a gyengébb nem unos-untalan bekövetkező elájulásának. A kor elemzői szerint az elájulás abszolút biztosíték volt arra, hogy a célzott férfi figyelmét felkeltsék vele.
Aztán a nők azt is felfedezték, hogy a férfiak imádják a hosszú nyakat. Lehet, hogy ez nem igaz, én például a nők nyakát nem szoktam nézni, de ha egy muzeális film nézése közben a feleségem felvisít, nézd, milyen gyönyörű hosszú nyaka van Audrey Hepburnnek, akkor én is elkezdek a nyakakra koncentrálni. És a hosszú nyakat mi tudja kiemelni? Arany nyaklánc, pupák! És ki fizet az arany nyakláncért? Na jó, ezt a vonalat ne folytassuk. Minden esetre a japán gésák a nyakukat fehérre festik, pedig ők aztán tényleg tudják, mi kell a férfiaknak. Izé, hogy miért fizetik a legtöbbet.
Nem azért mondom, de egyes kelet afrikai törzseknél a fiatal lányok fizikai úton nyújtják a nyakukat, ilyen fémkarikákkal. A végeredmény a kulcscsont, és persze a nyak, totális deformálása. Ráadásul a kívánt férfi megfogása után a karikákat nem vehetik le, mert a nyakizmok képtelen lennének a fejüket a helyén tartani, és a nyakuk egyszerűen kitörne. Elég nagy ár egy kis figyelemfelkeltésért!
Egyébiránt megérkezhetünk a jelenbe és ide Európába, ahol a nőknek szánt magazinok teli vannak gyönyörű, fiatal, csupa csont és bőr lányokkal, akik aligha tudnának kihordani egy gyereket, de ez már egyáltalán nem szempont. A body piercing, tetoválás, és semmit se takaró ruhadarabok mind azt célozzák, hogy a mai fiatal férfiak figyelmét felkeltsék. Villamoson, buszon azt nézem, milyen kurva kényelmetlen lehet a has rész csupaszon hagyása, mert a nadrágot csak az isten tartja a helyén, tekintve, hogy a csípő legszélesebb részéig van letolva.
Persze nem ez a non plusz ultra. Nem láttam, csak hallottam, az igazán menő nők csiklója is át van bökve egy arany karikával, amihez piszokul passzol egy piercelt fityma. Lehet, hogy ma már nem a fogamzás elkerülésée megy ki a játék?
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Második körben megosztanám veletek néhány további gondolatomat a magyar egészségüggyel kapcsolatban, kezdve a való életből vett történettel.
1. Amint azt már az előzőekben említettem, 2005-ben diplomáztam, 2005 októbere és 2007 novembere között rezidensként dolgoztam a magyar egészségügyben. 2003-ig egy átlagos magyar rezidens fizetése a következőképpen nézett ki: Volt egy alap közalkalmazotti bér, ami a bértábla alapján alakult, ami kb. 80.000 forint nettót jelentett havonta. Erre jöttek különböző pótlékok és járulékok, pl. a nyelvvizsga pótlék, ami felsőfokú nyelvvizsga esetén 20.000 forint körüli összeg volt, veszélyességi pótlék és munkahelyi pótlék, ezek együttesen kb. 30.000 forintot tettek ki, plusz ebben az időben még minden rezidensnek lehetősége volt havonta 6 kiemelt ügyeletet is vállalni, amit a minisztérium fizetett, nem az adott kórház. Így, mivel a kórháznak mindegy volt, ezért a legtöbb intézmény kérdezés nélkül beírta a rezidensnek az ügyeleteket, függetlenül attól, hogy az illető valóban megjelent-e az ügyeleten vagy sem (szakorvosi felügyelet hiányában a rezidens érdemi munkát egyébként sem végezhet – elméletileg – úgyhogy az ellátás minősége szempontjából sem volt jelentősége, hogy az illető tényleg ügyelt-e). Ez kb. 180.000 nettóra növelte a rezidens bérét, így ha az illető a kórházban is vállalt néhány ügyeletet (ezen persze már kötelező volt megjelennie, hiszen a kórház fizette), akkor akár 200 nettó is lehetett a rezidens orvos bére. Mindezeket az ESZCSM fizette (a vállalt kórházi ügyeleteken kívül), vagyis a rezidens foglalkoztatása az egészségügyi intézménynek egy fillérjébe sem került, szívesen is fogadták a rezidens orvost, bárhova is akart menni dolgozni. Ez 2005-re annyiban módosult, hogy 6 helyett csak 3 ügyeletet lehetett beírni, és ebből is csak 1 volt kiemelt. 2006-ban tovább változott a helyzet, a szakmák nagy részétől megvonták a veszélyességi pótlékot (még az aneszteziológusoktól és a radiológusoktól is, pedig az előbbiek nap mint nap kezelnek súlyosan fertőző betegeket, az utóbbi szakma pedig állandó sugárveszélyben dolgozik), megvonták a teljes nyelvvizsga pótlékot (arra hivatkozva, hogy Magyarországon a betegek úgyis magyarul beszélnek, minek az orvosnak nyelveket beszélni – ezt szó szerint értsétek, mert ez állt a hivatalos indoklásban), a maradék három ügyeletet is elvették, vagyis lényegében maradt a havi 80 nettó, plusz egy-két szakmában kb. 20.000 forint munkahelyi pótlék.
Mostanság pályakezdő rezidensek beszámolója szerint 2008-ban a munkahelyi pótlék is ugrott, vagyis maradt a 80 nettó. Persze időközben a kórházak finanszírozása is romlott, ezért a rezidens nem tud ügyeletet vállalni, ezzel sem tudja kiegészíteni a fizetését. Azt még megjegyezném, ha egy orvos karácsony éjszaka elmegy ügyelni, kemény 500 forintos órabérért teszi azt. Hétköznap éjszakai ügyeletért 250 forint az órabér, persze a számok intézménytől és szituációtól függően változhatnak (céges számlázás, jól menő kórházak, stb.), de az én ismerőseim között ilyen pénzek mennek.
Vagyis öt év alatt havi 180-200.000 forintos keresetről fölfejlődtünk 80.000-re. Nesze nektek orvosi bérfejlesztés. Ehhez képest tavaly a Medical Tribune című újságban azt olvastam, hogy egy kezdő orvos 2006-ban minimum 235.000 forint nettót tudott hazavinni (ügyeletek nélkül), egy kezdő szakorvos bére pedig minimum 350.000 nettó. Forrás: Népszabadság. Nekem a mai napig vannak szakorvos ismerőseim, akik húsz év szakorvosi munka után se kapják meg a 100.000 forint havi alap nettót, és szintén 250-500 forintos órabérért ügyelnek.
2. Ügyeletek. A 250-500 forintos órabér mellett itt még megjegyezném, hogy a volt évfolyamtársaim között egyre többen vannak, akik havonta 17-18 ügyeletet is bevállalnak, az átlag kb. havi 12 alkalom. És persze ne felejtsük el, hogy Magyarországon az uniós és országos törvények ellenére sehol sem divat az, hogy az ügyeletes orvost reggel 8-kor hazaengedik pihenni, vagyis a munkamenet az, hogy reggel 8-kor bemegy az orvos dolgozni, 4 órakor bent marad ügyelni másnap reggel 8-ig, majd ismét lehúz újabb 8 órát délután 4-ig. Mindezt úgy, hogy pl. belgyógyászati osztályokon nem ritka, hogy egyetlen éjszakai ügyelet alatt 25-30 új beteg érkezik, plusz persze ott van a nemritkán százegynéhány intézeti ágy, az ezeken fekvő betegeket pedig szintén el kell látni.
3. Ha már az ügyeleteknél tartunk, szintén általános direktíva, hogy minden ügyeletes szakellátó intézményben az ügyeletes időszakban szakorvosnak kell lennie. A saját kollégáim beszámolói alapján ez ma Magyarországon az esetek mindössze 50-60%-ában teljesül, és az arány egyre romlik. Mind gyakoribb, hogy elsőéves, másodéves rezidens orvosokat vagy szakorvosjelölteket hagynak egymagukra úgy, hogy szakorvos még telefonon sem érhető el (vagy óriási „balhé” van belőle, ha az éjszaka közepén egy eset miatt fölhívják). Nem egy barátomra, közeli ismerősömre „húzták rá a vizes lepedőt” vagyis vonták be az engedélyét, vették el a diplomáját, indult ellene büntetőjogi eljárás azért, mert valami rosszul sült el, szakorvos nem volt sehol. Az intézetek ilyenkor persze nem büntethetőek, de valaki kell „bűnbaknak”.
4. A folyamatos kórházleépítéseknek köszönhetően mára a magyar egészségügyi rendszer hihetetlen kapacitásbeli gondokkal küszködik. A lakosság igényeihez mérten extrém kevés az aktív ágy, egyre több intézet kerül kilátástalan helyzetbe. Regionális ellátó központokban mára szinte mindennapos jelenséggé vált, hogy nincs se infúziós tű, se kötöző anyag, az alapvető gyógyszereket az osztályok egymástól „lopkodják össze”. A szakorvosi ellátásban olyan várólisták alakultak ki, amik szinte lehetetlenné teszik a gondos ellátást. Egy konkrét példa: egy ismerősöm észrevette, hogy az egyik anyajegye nőni kezdett. Időpontot kért a bőrgyógyászati szakambulancián, három és fél hónapra rá kapott volna időpontot. Szerencsére a tanácsomra elment egy magán bőrgyógyászhoz, ott kiderült: malignus melanomája (vagyis rosszindulatú festéksejtes daganata) van. Ez a betegség, ha idejében nem kapják el, az egyik legagresszívabb rákos megbetegedés, akár kb. 5 hónap alatt végez a betegekkel, ha nem távolítják el a daganatot még mielőtt áttétet adna. Szerencsére az ismerősöm „megúszta”, még nem volt áttét. Lehet, hogy életben sem lett volna három és fél hónappal később.
A kapacitások leépítése miatt egyre több a magánrendelő és egyre több a magánrendelésre járó beteg. Mára megszokottá vált, hogy az egyébként egészségügyi hozzájárulást fizető betegek 4-5000 forintokat kiadnak egy 15 perces szakorvosi vizsgálatért, majd a szakorvos hozzájárulásával az intézet infrastruktúrájában gyógyíttatják magukat soron kívül. Vagyis nem kevés plusz kiadásukba kerül, hogy hozzájussanak ahhoz az egészségügyi ellátáshoz, amit egyébként már kifizettek a TB járulék megfizetésével.
5. Annak ellenére, hogy a mindenkori egészségügyi kormányzat fennen hangoztatja: tisztában van az egészségügyi munkaerőhiánnyal és mindent megtesz ennek kompenzálására, a gyakorlatban pont ellentétes tendencia figyelhető meg: egyre nehezebb szakorvosi képesítést szerezni. Például, az ugyan igaz, hogy az orvostudományi egyetemre felvett hallgatók létszáma az elmúlt 10 évben kb. megháromszorozódott (korábban egyetemenként 180-200 hallgatót vettek fel egy évben, ma 450-500-at csak az államilag finanszírozott magyar képzésbe), de ezeknek 2/3-a kihullik, mivel a képzésüket csak az első három, elméleti évben tudják megoldani, klinikai gyakorlóhely, egyetemi intézet nincs elég, vagyis bár fölvesznek 500 embert első évben, negyedévre csak kb. 160-170 marad, ugyanúgy, mint 10 évvel ezelőtt – csakhogy 10 évvel ezelőtt 10-szeres túljelentkezés mellett eleve csak 160-170 embert vettek fel. Ez nem csak hiábavaló gyakorlat, de fölöslegesen költséges is, hiszen az orvostudományi képzés félévenként több mint egymillió forintba kerül (ismereteim szerint az ELTE-n 1,8 millió most egy félév), vagyis ha a felvettek 2/3-át negyedévre kirúgják az egyetemről, akkor a rájuk költött pénz teljesen kárba vész. Visszatérve a szakképzésre: 2005-ben az én területi grémiumomban (szakmai területi egység) összesen kb. 230 rezidensi hely volt, vagyis bőven volt hely minden, abban az évben végzett friss diplomás orvosnak (172-en végeztünk az évfolyamon), mára ennek kb. a fele maradt meg vagy még kevesebb. Erre tipikus példa, hogy a radiológiára 2005-ben 5 hely volt, 9 jelentkezőből végül 4-et vettek fel (a másik 5 ember máshova is nyert felvételt, és inkább a másik helyet választotta), idén 2 hely van és 40 jelentkező. Vagyis egy egyébként perifériának számító szakmába is hússzoros túljelentkezés van, mivel egyszerűen nincs elég rezidensi hely.
6. Ha jól emlékszem 2007 volt az az év, amikor az éppen regnáló kormányzat egyetlen tollvonással egész egyszerűen feloszlatta a Magyar Orvosi Kamarát. A kamara ugyan újjáalakult és most is több mint tízezer tagja van, de a jogosítványai alapján körülbelül a Hobbihorgászok Egyesületével azonos jelentőségű és súlyú szervezet. A magyar rendszerben egyetlen nyikkanás nélkül be lehetett szüntetni a szakma érdekegyeztetésének és kollektív fellépésének legfontosabb szervezetét, funkcióit azóta az ESZCSM látja el – megjegyzem, sokkal rosszabbul. Persze most, ha jól hallom, a Fidesz ismét szeretné bevezetni a kötelező kamarai tagságot. Kíváncsian várom a dolog további fejleményeit.
7. A bérezésről egy kicsit nagyobb aspektusban. Nemrégiben egy magyarországi szociológiai kutatócsoport készített egy munkaerőforrás-felmérést a magyar orvosok körében. Az egyik vizsgált tényező az volt, mekkora az a havi nettó jövedelem, ami mellett egy szakorvos ma egyrészt nem akarna máshova menni, másrészt nem fogadna el paraszolvenciát. A válaszadók által adott számok átlaga kb. 450.000 forint volt. Na, ezt számoljuk végig.
Magyarországon ma kb. 30.000 szakorvos dolgozik. Ha mindegyiknek kb. 6 millió forintot adunk egy évben (450.000×12 plusz ügyeleti pénz, 13. havi stb.), az ugye nettó 180 milliárd éves költség. Ha az ápolók, beteghordók, más egészségügyben dolgozók bérezésére is hasonló összeget fordítunk (akik ugye többen vannak, de kevesebbet is keresnek), az 360 milliárd. Összehasonlításképpen ma az egészségügyi kassza valahol 1400 milliárd forint körül van, csak a gyógyszerkassza kb. 320 milliárd forint. A gyógyszerkasszáról tudni kell, hogy mivel szinte 100%-ban arra költjük, hogy a külföldi gyógyszergyárak extraprofitját finanszírozzuk belőle, ezért ha csak annyit csinálnánk, hogy a Magyarországon használt gyógyszereket magyar állami nonprofit gyárakban gyártanánk, ezt az összeget valószínűleg teljes egészében meg lehetne takarítani, hiszen a gyógyszerkassza mellett a gyógyszerek nincsenek ingyen, a jelenleg az állami támogatáson felül fizetett áruk bőven fedezné a nonprofit előállításuk költségeit, sőt, személyesen az a véleményem, hogy még az a pénz is többszöröse annak, amennyiért egyébként elő lehetne állítani ezeket a szereket. Vagyis volna itt pénz bőven a szakellátási személyzet bérezésére, csak nem arra fordítjuk, hogy a magyar ellátó hálózatot fenntartsuk belőle, hanem arra, hogy külföldi befektetők zsebeit tömjük.
De hogy a dolgot egy kicsit más szemszögből is megvilágítsuk, auditur et altera pars (vagyis hallgassuk meg a másik fél véleményét is): Azért nem kell az orvosokat olyan nagyon sajnálni.
1. Mára nem egy olyan magas szintű egészségügyi szakintézményről tudok, ahol az alábbi algoritmus szerint „gyógyítják” a betegeket: Műtét kellene? 200.000 ennek vagy annak az orvosnak. Nincs? Akkor a kedves beteg mehet a másik (jóval gyengébb színvonalú) területi kórházba, majd ott csinálnak vele valamit. Valamilyen szövődmény lépett fel az egyik osztályos beteggel, újra kéne műteni? Újabb 200.000. Nincs? Akkor passzoljuk le a kisebb kórháznak.
2. A saját tapasztalatomból láttam, hogy bizonyos gyógyszerek propagálása Magyarországon ma így történik: Bemegy a gyógyszerügynök az intézetvezetőhöz. Ott az intézetvezető elmondja, hogy hát, kedves uram, akkor a cégük átutal 500.000 forintot erre meg arra az alapítványi számlára, azután ennek meg annak a kollégának az ilyen meg olyan szakmai utazását fedezni szíveskednek, utána garantálom, hogy még annak a betegnek is felírjuk a gyógyszert, akinek semmi szüksége nem lenne rá. Volt olyan eset, hogy az adott gyógyszer egyáltalán nem hatott, de a szakorvosok csak akkor írhattak fel más, hatásos készítményt, ha a beteg már negyedszer jött vissza. Ilyenkor egy-két szakorvos halkan megjegyezte: a professzor úr ajánlásával.
3. Nemrég megkérdeztem egy kollégámat, hogy készül-e áttelepülni külföldre. Azt mondta nem, méghozzá azért nem, mert gondoljam végig, ha ő naponta csak kétszer műt, és minden műtétért csak átlagosan 100.000 forintot kap (pedig ahol dolgozik, volt már egymillió forintos „para” is), akkor az havi 20 munkanappal számolva összesen négymillió forint havonta. Ennyit a büdös életben nem keresne meg egyik európai országban sem, akkor meg minek menjen el?
Szóval mindent összefoglalva, a helyzet szerintem a következő. Magyarországon az orvosi szakmai közösség és a mindenkori egészségügyi kormányzat között egy nagyon érdekes, soha ki nem mondott és le nem írt, de tökéletes kis „összeesküvés” működik (no nem gyakorlati értelemben, nem arra gondolok, hogy Nagy Testvér lebratyizott a professzorokkal). Az orvostársadalmat megosztja a paraszolvencia belülről rohasztó, elfogadhatatlan rendszere, mivel a szakma „krémje”, szakmai-hierarchális szempontból vezető néhány százaléka olyan pénzeket szakít etikátlan (de nem illegális!) módon, hogy nem érdekli sem a betegek ellátásának színvonala, sem a többi orvos munkakörülményei. Így aztán Magyarországon az orvosok soha nem tudtak és soha nem is fognak tudni egységesen fellépni akár a maguk, akár a betegek érdekében. Emlékezzünk rá: 2008 a sztrájk éve volt, sztrájkolt a MÁV, sztrájkolt a BKV. Orvosi sztrájkról ebben az évben egyről sem tudok, volt ugyan néhány szórványos eset korábbi évekből, de ezeknek többnyire olyan precedensértékű perek lett a vége, amit azóta se vesz figyelembe a kutya se (fizessék ki az ügyeleti pénzeket, stb. stb.). Általános összefogásra az orvostársadalom Magyarországon egyszerűen nem képes, mivel itt van neki a paraszolvencia, amit a mindenkori egészségügyi kormányzat színleg ellenez ugyan, de valójában semmit nem tesz ellene, mivel tudja, ha felszámolnák a paraszolvenciát, a magyar egészségüggyel nem tehetnék meg azt, amit az utóbbi időben megtettek. Cserébe azért, hogy a kormányzat elnézi orvosainknak ezt a kis „piramisjátékát”, a kormányzat szabad kezet kap: emberi-etikai-orvosi szempontok figyelembevétele nélkül dönthet szakmai kérdésekben, leépíthet, forrást szűkíthet, pusztíthat az ellátórendszer és így a magyar állampolgárok egészségének kárára; sőt, még olyan nyilvánvaló pofátlanságokat is közzétehet a napi sajtóban, mint a fent említett, Népszabadságban megjelent szemérmetlen hazugság.
Mi a megoldás? Ha én lennék az egészségügyi miniszter, a következőket tenném: Államosítanám a teljes magyar ellátórendszert és szigorúan állami, nonprofit, 100%-ban átlátható monopóliumokat vezetnék be minden, az egészségüggyel kapcsolatos eszközigény beszerzésére. Csak állami gyárakban gyártatnék mindent, ezzel elkerülhető lenne, hogy a pénz nagy része egy az egyben külföldi befektetők zsebébe kerüljön. Ezzel olyan mennyiségű pénzt lehetne megtakarítani, hogy a jelenlegi keretből bőven jutna az orvosok normális finanszírozására és az ellátórendszer fenntartására. Cserébe a magyar orvostársadalomtól elvárnám, hogy számolja fel a paraszolvenciát, és nagyon szigorú törvényekkel büntetném azt, ha valaki mégis elfogadja.
A probléma ezzel természetesen az, hogy ez egy szocialista modell, Magyarország pedig egyrészt ma már nem szocialista ország, másrészt az Európai Unió tagja, ami egy pillanatig nem hagyná, hogy ilyen folyamatok induljanak be akár egyetlen tagállamában is. Ugyanis az Unió mögött nem az állandóan hangoztatott, örömódás, csodás együttlétet látom, hanem minden eddiginél magasabb szintre emelt pénzügyi szuperkorporációkat, lobbi erőket és gazdasági érdekeket. Az Unió fő célja, hogy a tagországok nemzetgazdaságát és társadalmait minél jobban és jobban kiszolgáltatottá tegye az új, globális pénzügyi érdekeknek.
A végére még valami: A latin és magyar írásmódok problémája egy nagyon érdekes létező-nem létező szemléletváltás kérdésére vezethető vissza. Klasszikusan az ún. patriarchális orvostudományban az orvos nem csak dolgát végző szakember, de bizonyos értelemben a beteg életével rendelkező, társadalmilag felsőbb személy, vagyis joga és kötelessége, hogy a beteg felett álljon. Ebben a rendszerben az orvos azért beszél latinul, hogy a beteg ne értse, és ez ebben a rendszerben így is logikus. Persze ma az orvos-beteg kapcsolatban ezt a modellt – elméletileg – felváltotta az ún. tájékozott beleegyezés elve, vagyis az orvosnak kötelessége, hogy a beteg számára érthetően és áttekinthetően végezze a munkáját. A magyar orvostársadalom a maga hierarchikus, ódivatú berendezkedése miatt nagyon nehézkesen fogadja el ezt a modellt, sőt, az egyetemről mostanság kikerülő orvosok jó része is teljes egészében elutasítja ezt. Hogy ez mennyire baj, azt mindenki maga döntse el. Én a közérthetőség és a tájékozottság mellett vagyok, egyszerűen csak azért, mert egy olyan rendszerben, ahol mindenki tájékozott, nehezebb visszaélni bárki helyzetével, illetve könnyebben, hathatósabban lehet egészségügyi nevelést végezni, ami szerintem az orvosi munka legfontosabb és egyben leghatásosabb módszere. Mindkét rendszer tud jól és rosszul is működni, én az utóbbi proponálom, a nemzetközileg elfogadott modell mindenképpen a tájékozott beleegyezés mellett teszi le a voksát, de hát sajnos a mai nemzetközi modellekben nagyon sok nyilvánvaló hülyeség is van.
__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________
Valamikor Budapest volt a viccek fővárosa. barátom Sydney-ben 40 éven át volt a társaság közepe. Semmi mást nem csinált, mint a régi magyar vicceket lefordította angolra. A magyar vicceknek nem volt párja. A legszörnyűbb Rákosi rezsim közepette is egyre-másra születtek a jobbnál jobb politikai viccek. Hogy újabban nincsenek viccek az szinte megmagyarázhatatlan. Nekem az a feltételezésem, hogy az ország népe, a budapesti lakosok szarabbul érzik magukat mint Rákosi alatt, hogy már viccet gyártani sincs kedvük. — És akkor miért ezek az angol viccek? Be akarom mutatni, hogy az angol észjárás mennyire működik másképp, mint a magyar. Ezt elsősorban onnan lehet észrevenni, hogy az utolsó mondat elején se tudod előre kitalálni, mi lesz a poén.
I.) Éjjel 1 órakor egy rendőre megállít egy idős férfit, és kérdőre vonja, hogy mit csinál ilyen későn az utcán? A férfi azt állítja, hogy egy előadásra megy, ahol kioktatják az alkohol káros hatásáról. Na ne már – így a rendőr – és aztán ebben az időben ki a fene tartja azt az előadást? A feleségem – válaszolt a pasi.
II.) Egy idős hölgy elmegy a papjához és elpanaszolja, hogy van két papagáj tojója (nőstény), de azok állandóan azt kiabálják, hogy „kurvák vagyunk, nem akarsz megdugni?” Hát ez szörnyű – mondja a pap – de van egy ötletem. Nekem van két hím papagájom, akik egész nap a rózsafüzért morzsolgatva imádkoznak. Zárjuk őket össze, majd azok leszoktatják a tojókat a ronda beszédről. Másnap az idős hölgy elviszi a két papagáját, amelyeket a pap egyből berak a hímek kalitkájába, ahol azok elrikkantják magukat: „Kurvák vagyunk, nem akarsz megdugni?” – Erre az egyik hím papagáj ledobta a rózsafüzért és elrikkantotta magát – hagyd abba, isten meghallgatta az imánkat.
III.) Egy chicagói férfi készült át repülni a napos Floridába, de egyedül kell mennie, mert a feleségét az utolsó pillanatban behívták a munkahelyén egy napra. Megérkezése után a férfi a szállodából e-mailt akart küldeni a feleségének, de nem találta a papírt, amire felírta címét, így aztán megpróbálta emlékezetből beírni a címet. Sajnálatos módon az elírt cím is kiment valakihez, pontosabban egy idősebb nőhöz, aki éppen az előző nap özvegyült meg. Mély fájdalmában a csöngetésre megnézte a számítógépet, ahol volt egy bejövő levél, amit elolvasva elájult és hanyatt vágódott a padlón. A zajra befutott a szobába a fia és a lánya, a lánya élesztgetni kezdte, míg a fia megnézte az üzenetet, ami így szólt: Drága kis feleségem, sikeresen bejelentkeztem, minden el van rendezve, várom a holnapi érkezésed. Szerető férjed. U.i. Itt aztán jól befűtöttek.
IV.) A temetkezési szertartás befejezése után két segéderő felemelte a koporsót és megindult vele a kripta felé, de az elől menő rosszul vette a kanyart, a koporsó a kripta bejáratába ütközött. Az ütközés után a koporsóból egy mély sóhajtás hallatszott. Kinyitották a fedelet, és meglátták, hogy az elhunyt feleség csak tetszhalott. Öt évvel később a nő újra meghalt. A temetési szertartást ugyan abban a temetőben végezték, de még a segédkezők is ugyanazok voltak. A szertartás után felemelték a koporsót és megindultak a kripta felé, mikor is a férj hangosan utánuk kiáltott – óvatosan a kanyarban!
V.) Az utcán egy taxit leintett egy apáca, majd beszállt. Ettől a perctől kezdve a sofőr nem tudja levenni a szemét az apácáról. Egy idő után megszólalt az apáca – fiam mért nézel rám ilyen feltűnően? – A sofőr így válaszolt: Tisztelendő anyám nem merem elárulni. Csak ki vele – így az apáca, nincs olyan, amit én már nem hallottam volna. Tisztelendő anyám egész életemben szerettem volna egy apácával csókolózni. Vágyad teljesítésének nincs semmi akadálya, de van két feltételem: nem lehetsz nős és katolikusnak kell lenned. Tisztelendő anyám én katolikus vagyok és nincs feleségem. Akkor fiam fordulj be ebbe a mellékutcába. Néhány perc csókolózás után a taxi folytatta az útját, de a sofőr hangos zokogásba kezdett. Mi a baj fiam – kérdezte az apáca. Tisztelendő anyám nagy az én bűnöm, mert hazudtam. Nős vagyok és zsidó. Semmi baj fiam, mert én Kálmán vagyok és egy jelmezbálba tartok.
VI.) A városba lóháton érkezett egy cowboy, megállt, a kocsma előtt bekötötte a lovát, bement a kocsmába, hogy csillapítsa szomját, ezért rendelt egy korsó sört. Ez után kiment a lovához, de annak csak hűlt helyét találta. Visszament a kocsmába, kért még egy korsó sört, elővette a coltját, kettőt a levegőbe lőtt majd megszólalt – mire ezt a korsó sört megiszom, ha nem hozzák vissza a lovamat azt fogom csinálni amit tegnap Texasban tettem. Csodák csodájára, mire megitta a sört a ló visszakerült a helyére. Felült a lovára, de a kocsmáros még utána kiáltott – áruld már el, Texasban pontosan mit csináltál? Mit csináltam? Hát mit csinálhattam volna? Gyalog mentem haza.
Tudom ezek vérszegények voltak a magyar mérce szerint. Le4gyen akkor itt egy ízig-vérig magyar zsidó vicc. Kohn lefekvés után forgolódik az ágyában, nem tud elaludni. A felesége kérdezi, hogy mi a baja? Szemben a Grünnek tartozom 100.000 forinttal, amit holnap reggel meg kellene adnom, de nincs egy vasam se. Erre Kohnné kinyitja az ablakot és átkiabál Grünnek: Grün úr. Mit akar Kohnné asszony – kérdezett vissza Grün. Úgy tudom, hogy a férjem tartozik magának 100.000 forinttal. Igen. És holnap reggel kellene megadnia. Igen. Vegye tudomásul, hogy nem fogja megadni. – és ezzel becsukta az ablakot. Na látod fiam – szólt a férjéhez – most majd ő idegeskedik.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
A Kárpát-medence közepén elterülő magyar honban, aki még nem kapott olyan névre szóló színes nyomtatványköteget, melyben értékes díj megnyeréséről tájékoztatták, nos az nem számít igazi, törzsgyökeres, ízig-vérig piacgazdasági fogyasztónak. Bocsánat, fogyasztónak. Így, félkövéren szedve, mert ez a minimum. Ha történetesen te vagy az, aki ilyenben még nem részesültél, ne kapj a szívedhez és ne kapkodj levegő után, az egész csak idő kérdése és rád (is) sor kerül. De ha tényleg nem kaptál, akkor elmondom, mire számíthatsz. A dolog azzal kezdődik, hogy kapsz egy névre szóló, nagyalakú borítékot, amiből mindenféle színes nyomtatvány potyog ki. Kapkodod a fejed, mert elég nehéz kiigazodni rajtuk. Az viszont egyre világosabb, hogy személy szerint . . . valahogy így: Ön, kedves Gyanútlan János NYERT, megnyerte cégünk fődíját a 626-os meggypiros MAZDÁT.
Mivel az eddigi tapasztalataid szerint mindig más nyer, sohasem te, ezért nem akarsz hinni a szemednek. Forgatod a papírokat erre meg arra. Semmi kétség, itt van feketén-fehéren Önt kedves Gyanútlan János (aki ugye te vagy) nyertesnek választotta ki a számítógép. Az áldóját! Bözsi – üvöltesz ki a konyhába – Bözsi, gyere már! Nyertünk, érted, nyertünk. Idenézz!
Ön kedves Gyanútlan János MEGNYERTE az első fordulót. Te, mi van ide írva ezekkel a bolhapöcs betűkkel? Az első fordulót? Igen, az elsőt. Na de akkor lehet, hogy van még hátra második forduló is? Kezd a dolog gyanús lenni. Forgatod tovább a papírokat. Az egyik kartonlapra fel van ragasztva egy autókulcsszerű valami. Idegesen letéped, alatta felírat: kedves Gyanútlan János ez az Ön nyeremény gépkocsijának a kulcsa. Ne bomolj Bözsi, itt a kocsi kulcsa. Jól van apukám, de hol van a kocsi?
Olvassátok tovább, lassan bontakozik ki a kép. Az alig megfejthető, meglehetősen rafinált fogalmazásból valahogy kiderül, nyertetek ugyan, de még nem egészen. Ahhoz, hogy egészen biztos ti nyerjétek meg ezt a 16-szelepes, 4WD-os, injektált, szervo csodát, full extrával, nos, ahhoz kell még tenni egyet és mást. Ez az „egyet és mást” kivétel nélkül, minden esetben tartalmaz egy fontos, mondhatnám nélkülözhetetlen közös elemet, és pedig azt, hogy fizetni kell. Igen, kedves Gyanútlan János, ha nyerni akarsz, akkor előbb rendelned kell a cégtől egy háromsebességes, kézi meghajtású citromfacsarót 2999 forintért + posta költség. Ne orrolj meg rám, de az egyszerűség kedvéért én ezt a 2999 forintos árat mostantól 3000-nek fogom szólítani. Tehát, ha részt akarsz venni a számítógépes ajándéksorsolás harmadik, egyben utolsó fordulóján, akkor 3000 forintért meg kell venned a cégtől a már említett háromsebességes, kézi citromfacsarót.
A helyzet az, hogy ez a háromsebességes, kézi meghajtásos citromfacsaró elég hülye, és persze elég felesleges egy jószág ahhoz, hogy az embernek ne menjen ki könnyen a fejéből. Így aztán beugrik, hogy négy hete pont ezt hirdették a „Tökkel ütöttek szuper infója” elnevezésű újságban, de csak 1999 forintért, vagyis pontosan egy ezressel olcsóbban. De ez semmi! A Király utcában, úgy két hete megnyílt a 26 ezredik kínai üzlet (amelyekben a hivatalosan itt tartózkodó 6000 kínai szolgál ki), ahol a tulaj 980 forintért akarta ránk sózni ugyanezt a citromfacsarót, amikor bementünk egy kis terepszemlére. Ráadásul az négysebességes volt, meg négy kerékmeghajtásos, és ha jól emlékszem leofilizált volt a fogantyúja. Ebből aztán röhögve következik, hogy a Mazda megnyerésével ijesztgető cég pontosan 2200 forinttal kér többet egyazon termékcsalád korábbi változatáért, mint a ferde szemű. Nem kell tehát csodálkozni, hogy azóta már két kézigránátot is bedobtak az ablakán (ismeretlen tettesek, ismeretlen típusút).
Nem akarom megvédeni a fajgyűlölőket, sem pedig a kézigránát dobálókat, de valahogy nem tartom helyesnek, ha a munkanélküliből kényszervállalkozóvá előlépő magyar állampolgár képtelen százezer forint hitelt kapni egy kóceráj megnyitásához. Ezzel szemben sok ezer kínai, sok ezer kilométerről simán beszivárog, rendszerint törvénytelenül, amihez néhány magyar tolmács, jó tippeket adó zugügyvéd és persze lefizetett rendőrtisztek boldogan adnak segítséget.
Uram, Ön nyert! De nem egy Mazdát, hanem némi tapasztalatot. Rádöbbent milyen olcsón megszámítják Önnek azt a totálisan felesleges kínai mütyürt, amit az isten tudja, miért hívnak eurófacsarónak. Már rég tudjuk, hogy a piacgazdaságban nem termelni, hanem eladni a kunszt. Trükk tehát van elég, amiket mi szép sorban megtanulunk. Aztán majd, ha minden trükköt megtanultunk, kiegészítjük néhány törzsgyökeres magyar trükkel és megépítjük saját hungarófacsarónkat. Cserébe a szegedi paprikagyártást átengedjük a dél-amerikaiaknak, majd a készterméket visszaimportáljuk, ha kapunk hozzá bizonylatot, hogy tartalmaz megfelelő mennyiségű aflatoxint.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
2013-ban az Európai Unió sürgette Ukrajnát, hogy írjon alá szabadkereskedelmi megállapodást vele. Oroszország, amely Ukrajna legnagyobb kereskedelmi partnere volt, pénzügyileg kedvezőbb ellenajánlatot tett, és kevesebb politikai megszorítást kötött ki. Akkor Viktor Janukovics ukrán elnök elutasította az uniós megállapodást.
Az Egyesült Államok a német titkosszolgálattal, a BND-vel együtt hosszú távú kapcsolatokat ápol a nyugat-ukrajnai jobboldali csoportokkal, amelyek korábban együttműködtek a náci Németországgal, és a német Wehrmachthoz tartoztak. A CIA újraaktiválta ezeket a csoportokat, és színes forradalmat indított be Kijevben.
Ez a forradalom polgárháborúhoz vezetett, mivel a kelet-ukrajnai etnikai oroszok nagy része elutasította a nyugat-ukrajnai kisebbség által beiktatott új rezsimet. Az ukrajnai oroszok elvesztették az uralmat eredeti területeik többsége felett, de legyőzték az ukrán hadsereg megmaradt részét.
2015 a konfliktus elakadt, aláírták a minszki megállapodásokat, amelyek alapján Ukrajnát föderalizálni kellett volna, de Ukrajna elakadt a végrehajtásban. Eközben az Egyesült Államok és Nagy-Britannia az ukrán hadsereg visszaállítására és felfegyverzésére használta fel az időt.
2021-re Ukrajna készen állt a Luhanszki és Donyecki Népköztársaság megtámadására. Oroszország aktiválta hadseregét, és figyelmeztetett, hogy adott esetben be fog avatkozni. Ezt követve leállították az ukrán támadás közelgő megindítását.
2022 elején az Egyesült Államok zöld utat adott az ukránoknak, hogy megindítsák régóta tervezett támadásukat. Oroszország közbelépett, és megkezdődött a jelenlegi háború.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
A halálos hőhullámokról szóló hírek közepette az északi féltekén egy egészen nagyobb léptékű éghajlati katasztrófa ijesztő kilátása is felmerül. A Nature Communications-ben megjelent új eredmények azt sugallják, hogy az Atlantic meridional overturning circulation (AMOC) aminek a Golf áramlat egy része, a következő néhány évtizedben – talán még az elkövetkező néhány évben – összeomolhat, ami még szélsőségesebbé teheti az európai időjárást.
Az AMOC egy olyan áramlatrendszert jelent az Atlanti-óceánon, amely a meleg vizet észak felé viszi, ahol aztán lehűl és elsüllyed.Ez a fő oka annak, hogy Európa éghajlata évezredek óta stabil, még akkor is, ha nehéz elhinni, hogy a mai kaotikus nyár a stabilitás része.
Sok a bizonytalanság ezekben a legújabb előrejelzésekben, és egyes tudósok kevésbé vannak meggyőződve arról, hogy az összeomlás közeleg.Az AMOC is csak egy része a tágabb Golf-áramlat-rendszernek, amelynek nagy részét a szelek hajtják, amelyek akkor is fújnak, ha az AMOC összeomlik.Tehát a Golf-áramlat egy része túléli az AMOC összeomlást.
De már évtizedek óta tanulmányozom az atlanti áramlatok és az éghajlat közötti összefüggéseket, és tudom, hogy az AMOC összeomlása még nagyobb éghajlati káoszhoz vezetne Európa-szerte és azon túl .Ez egy olyan kockázat, amellyel érdemes tisztában lenni.
Annak értékeléséhez, hogy az AMOC milyen mértékben befolyásolja az Atlanti-óceán északkeleti részének klímáját, gondold át, mennyivel van melegebb Észak-Európában, mint máshol, hasonló szélességi körökben. A következő térképek azt mutatják, hogy a felszíni levegő hőmérséklete hogyan tér el az átlagtól az egyes szélességi fokokon, és kiemelik a meleg és hideg foltok mintázatait a bolygó körül:
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Az ukrán katonákkal készült interjúk és egy közelmúltbeli támadásról készült katonai megfigyelés felvételeinek áttekintése azt jelzik, hogy sok ukrán egység súlyos veszteségeket szenved el.
Egy különleges hadműveleti kiképzéssel rendelkező csoport, amelyet a múlt hónapban az orosz állások megrohanására vezényeltek be a front nyugati részén található faluba. A négy napos támadás során olyan súlyos veszteségeket szenvedett, hogy sikertelenül kellett visszavonulniuk. Miután az első napon páncélozott járműveiket nagyrészt megsemmisítették a tüzérségi csapások, felülvizsgálták azt a tervüket, hogy gyalog közelítsék meg a falut egy elaknásított fasoron keresztül.
Az ukránok aknamentesítő robbanóanyagokkal megtisztítottak egy keskeny ösvényt, amin keresztül az első katonák elérték az orosz állásokat és beugrottak egy árokba. Az eseményről készült drónfelvételek mutatták meg, mi történt ezután. Hirtelen robbanások voltak a lövészárkok belsejében, és más csapások értek katonákat a fasor szélén. A videófelvételt a The New York Times ellenőrizte. „A lövészárkokat elaknázták” – mondta a rohamparancsnok, aki a Voskres hívójelet használja, ami a Feltámadás rövidítése. „A srácaink elkezdtek ugrálni a lövészárokban és felrobbantak” – tette hozzá. Az orosz erők figyelték, és távolról felrobbantották az aknákat – mondta.
Azokat, akiknek sikerült elkerülniük az aknákat, több orosz kamikaze drón támadta meg. „Úgy tűnt, mindenre van egy drónjuk” – mondta. „Az oroszok felszerelése miatt ez olyan volt, mint a lehetetlen küldetés.”
Az ukrán „ellentámadás” megindítása óta az orosz védelmi minisztérium átlagosan napi 710 ukrán áldozatról számolt be. Az Egyesült Államok és ukrán meghatalmazottjai ezeket a katonákat küldte csatába, jól tudva, hogy az „ellentámadásnak” nincs esélye bármit is nyerni. Ahogy a Wall Street Journal egy hete írta: Amikor Ukrajna idén tavasszal megindította nagy ellentámadását, a nyugati katonai tisztviselők tudták, hogy Kijev nem rendelkezik megfelelő kiképzéssel vagy fegyverrel (lövedékektől a harci repülőgépekig) ahhoz, hogy kiszorítsa az orosz erőket. De abban reménykedtek, hogy az ukrán bátorság és találékonyság mindent megold.
A nagyrészt képzetlen behívottak középszerű felszereléssel, nem létező tüzérséggel és légi támogatással szándékosan olyan harcba lettek hajszolva, amelyben esélyük sem volt a győzelemre vagy a túlélésre. Kegyetlen politika volt. Ezt mindvégig tudták azok, akik lökdösték őket, és bárki, aki katonai képzettséggel és hadtörténeti ismeretekkel rendelkezik.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Lewis Wolpert-nek 2006-ban a fenti címen jelent meg a hitről szóló könyve, ami akkor nyomban megrendeltem (ha jól emlékszem, 15 font volt az ára + postaköltség), de csak most jutottam oda, hogy el is olvassam. A könyv cím Lewis Carroll-tól származik, akinek Alice Tükörországban könyvében elhangzott párbeszéd idézése. Alice arról panaszkodik, hogy lehetetlen dolgokat nem tud elhinni. Erre válaszolja a Fehér Királynő, hogy ő reggeli előtt hat lehetetlen dolgot is elhisz.
Az istenhívők jól sejtik, Wolpert maga ateista és nem érti, hogy lehetetlen dolgokat miért hisznek el a hívők. Ez az értetlenség vezetett oda, hogy mint evolúciónista biológus megvizsgálja miért hiszünk, mert annak fejlődéstörténeti okainak kell lenni. Végül is nem létezik olyan emberi társadalom, amely ne a hit köré épült volna. Hogy az ördögben lehet „lehetetlen” dolgokba hinni. Ó, az könnyű, van, aki még reggeli előtt elhisz hat lehetetlen dolgot.
Wolpert a 13 részre osztott könyvében világosan kifejti, hogy az ember hisz, mert a gének által erre van beprogramozva az agy. [Az én, 20 évvel korábbi meghatározásom szerint, az ember determinált a hitre] Wolpert külön foglalkozik a vallásos hittel, a paranormális hittel, az egészséggel kapcsolatos hittel, a tudományba vetett hittel, és ez volt az, ami engem felháborított, bár tudom, hogy ez többeknek nagyon tetszik. [Te is hiszel, te a tudományban hiszel] NEM.
Megfogalmazásom szerint hinni annyit tesz, mint igaznak elfogadni valamit bizonyíték nélkül. A tudományban nem hiszünk. Feltételezzük, hogy valós az, amit a tudomány bizonyít, ami sohase volt, és sohase lesz teljes. A tudomány mindig azt tükrözi, amit a pillanatnyi legjobb tudásunk takar.
Visszatérve a reggeli előtti lehetetlenségekre. Igen, a rendkívül éles eszű Carroll pontosan tudta, jó 100 évvel az agyat kutató neurobiológia megteremtése előtt, hogy az emberi agy készségesen fogad el lehetetlenségeket, míg a valóságot kétkedéssel fogadja.
Ez hihetetlenül hangzik, de mit mutatnak a tények? Az amerikaiak 70 százaléka hisz angyalok létezésében, 40 százalékuk elfogadja az asztrológiát valóságot visszaadó tudománynak, és az angol tudósok 13 százaléka alkalmazza a „lekopogom” babonát. Alice (Carroll) nevetségesnek találhatja a Fehér királynő tanácsát: „vegyél egy mély lélegzetet, és hunyd be a szemed” és máris el tudsz hinni hat lehetetlen dolgot még reggeli előtt.
U.i.: Isten nem ver bottal! 😀 az ateista Wolpert fiatalabb fia csatlakozott a Church of Christ fundamentalista szektához, akik a Bibliát szóról-szóra értelmezik. Egy nap a fiú közölte apjával, hogy irigyli. Az apa boldog mosollyal a száján érdeklődött, hogy mit irigyel rajta. – Hamarosan meg fogsz halni, legalább is sokkal hamarabb, mint én. – válaszolta. – És ez miért irigylésre méltó? – érdeklődött az apa. – Mert meg akarok halni, hogy minél előbb a Mennyekbe kerülhessek.
_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________
Az Európai Kopernikusz Klímaváltozási Szolgálat (C3S) és a Meteorológiai Világszervezet (WMO) csütörtökön kiadott közös közleménye megerősíti, hogy július első három hete volt a valaha feljegyzett legmelegebb háromhetes időszak, és azt jósolják, hogy a hónap lesz a legmelegebb. amit valaha is tapasztalt az emberi civilizáció.
Carlo Buontempo, a C3S igazgatója a nyilatkozat részeként megjegyezte: „A rekordot döntögető hőmérsékletek a globális hőmérséklet drasztikus növekedési tendenciájának részét képezik. Az antropogén kibocsátások végső soron az emelkedő hőmérséklet fő hajtóereje.” Így folytatta: „Valószínűleg nem marad elszigetelt a júliusi rekord idén, a C3S szezonális előrejelzései szerint a szárazföldi területeken a hőmérséklet valószínűleg jóval az átlag felett lesz, meghaladva az évszakra vonatkozó éghajlati 80. százalékot.”
Az idén júliusban megdöntött rekordot utoljára 2016 augusztusában állították fel, amikor a globális átlaghőmérséklet 16,92 Celsius-fokra emelkedett az Egyesült Államok Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatala (NOAA) mérése szerint. Július 3. óta azonban a világ 24 óránkénti átlaghőmérséklete az egekbe szökött, és július 6-án új magasságba 17,23°C-t, éppen az előző csúcs felett.
A Föld trópusait és az északi féltekét különösen erősen sújtotta a folyamatos hőhullám, ezekben a régiókban a hőmérséklet jelenleg 0,9°C-al, illetve 1,2C-kal az átlag felett van. Az Atlanti-óceán északi részén az óceánok hőmérséklete március óta dönti meg a szezonális rekordokat, közel 1,5°C-al az átlag felett, míg a világóceán hőmérséklete a sarkokon kívül 0,8°C-al az átlag felett marad, beleértve az új rekordot 21,1°C-al szintén márciusban játszódik.
Egyre valószínűbb, hogy 2023 lesz a valaha feljegyzett legmelegebb év. Az idei rekordhőmérséklet a legsúlyosabb következményei közé tartoznak a kanadai erdőtüzek, amelyek több mint 100.000 négyzetkilométeren égettek le, ami közel kétszerese az 1989-ben felállított rekordnak, és mérgező anyagokkal borították be Észak-Amerika északkeleti részét.
Dél-Európa, a Közel-Kelet, Dél-Ázsia és az Egyesült Államok egész déli részének nagy része volt vagy jelenleg is hőségriadó alatt áll.
Az árvizek 47 embert öltek meg az Egyesült Államokban, köztük 13-at a júliusi hirtelen áradások miatt, míg Európában és Észak-Afrikában több mint 40-en haltak meg az erdőtüzekben. Több százan haltak meg hőguta következtében Algériában, Kínában, Cipruson, Görögországban, Olaszországban, Mexikóban és Spanyolország. Ráadásul az éghajlatváltozás okozta katasztrófák most még katasztrofálisabb események előfutárai.
A Florida partjainál tapasztalható hőmérséklet: 38,38°C és az antarktiszi tengeri jég kiterjedése (több mint 2,6 millió négyzetkilométerrel az átlag alatt) jelzik, hogy mi várható. A melegedő óceánok a kritikus korallrendszereket és a globális planktonpopulációt betegségekkel és tömeges kihalással fenyegetik, ami viszont a teljes tápláléklánc alapját fenyegeti.
Az antarktiszi tengeri jég hiánya folyamatosan növeli annak halálos veszélyét, hogy a szárazföldi jég az óceánba hullik, világszerte megemelkedik az óceánok szintje, és tartósan elárasztja a part menti területeket, ahol a becslések szerint 3 milliárd ember él.
Ma már nem kétséges, hogy a globális felmelegedést a Föld erőforrásainak anarchikus kapitalista termelés általi kiaknázása okozta, különösen a szén, az olaj és a földgáz másfél évszázada lényegében szabályozatlan égetése. A sürgető kérdés a folyamatban lévő és gyorsuló ökológiai válság megoldása.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Ez lehetett volna a címe annak az 1958-as, fekete & fehér, hollywoodi filmnek, amiben a főszerepet a München-i születésű Curd Jürgens és Danny Kaye játszotta, aki ukrán zsidó bevándorló gyermekeként Brooklynban látta meg a napvilágot. Curd Jürgens egy arisztokrata lengyel ezredest játszott a II. világháború utolsó időszakában, míg Danny Kaye egy menekülő lengyel zsidót alakított. A szerepválasztás kitűnő, ugyanis a két karakter egymás tökéletes ellentétei voltak. A büszke lengyel ezredesnek, aki mélyen lenézi a zsidókat, aktákat kellene leszállítani az angoloknak. A menekülő kis zsidónak egy dolog volt csak fontos, az élete és annak megmentése érdekében bevetette az összes – mondjam mi? – zsidó furfangját. A film tényleges címe: Me and the Colonel (Én és az ezredes). A posztom címe viszont nem más, mint az ezredes meg-megismétlődő megjegyzése, ami az egész történetnek savát-borsát adja. Én a film minden egyes percét soha nem tapasztalt módon élveztem (különben nem írnék róla 60 évvel később), mert nem kevés szakértelemmel sikerült elérni, hogy a néző állandóan nevetésre fakad egy – valójában tragikus – menekülés végigizgulása közben.
Az ezredes és Jakobowsky Párizsban fut össze és egymásrautaltságuknál fogva együtt menekülnek (plusz egy csicskás, meg egy francia szerető) egy nyitott katonai személygépkocsin. Akinek nincsenek személyes élményei a háborúval kapcsolatban, az egy ilyen, eleve reménytelen menekülést aligha tud elképzelni, ami alatt percről percre kell improvizálni. Pontosan ez az, amit az arisztokrata ezredes nem képes kihozni magából, inkább hősi halált halna, olyan „The Charge of the Light Brigade” (A könnyű lovasság támadása) stílusban, ahol azonban semmi esetre se lenne ő Lord Cardigan (igen, akiről elnevezték a nők által kedvelt kardigánt). Jakobowsky – a szemfüles zsidó – még arra is képes volt, hogy – nem is egyszer – benzint szerezzen a gépkocsi kiürült tankjába, de mélyen ülő zsidó észjárásával számtalan problémát megold. Az ezredes – bár első számú kedvezményezettje Jakobowsky ügyeskedéseinek – minden alkalommal fogai között azt sziszegi: less and less I like this Jakobowsky (ez a Jakobowsky nekem egyre kevésbé tetszik). A film teli van szellemes párbeszéddel, és humoros jelenettel, élő példája az emberi nagyságnak akkor, amikor valóban szükség van rá. Persze a már rég elfelejtett háború utáni, ma már elavultnak tűnő stílusban. A rengeteg kaland során – amiket nem veszek sorra, de a filmet alant csatolom – az ezredes százszor ismétli el a „less and less i like this Jakowobszkyt” oly mély meggyőződéssel, amivel csak egy lengyel arisztokrata rendelkezhet. Éppen ez adja meg a rangját a film végén elhangzó slusszpoénnak. Ugyanis a végső pillanatban Jakobowsky, a „koszos kis zsidó” önzetlensége villan ki a lengyel hazafiság terén. Amit Curd Jurgens csendes elismeréssel érzékel, és a nézőnek egyetlen mondattal hozza tudtára: „more and more I like this Jakobowsky” (egyre inkább kedvelem ezt a Jakobowskyt).
Eszem ágában se volt egy közel 70 éve készült filmet minden ok nélkül bemutatni, de napjainkban egyre több szó esik a háborús hordákról, menekülésről, ezek mentén alkalmazható trükkökről. Nos, a filmből játékosan sokat lehet, észrevétlenül tanulni, átérezni az adott miliőt.
_________________________________________________________
_________________________________________________________
__________________________
I.) Az idős George Orangevilleben készült lefeküdni, amikor a felesége rászólt: apukám égve hagytuk a villanyt a szaletliban, légy szíves kapcsold ki mert bevilágít a lámpa az ablakon, és nem tudok elaludni. George, a férj kilépett a hátsó ajtón, de észrevette, hogy két férfi a kertben összegyűjti az értékes dolgokat, nyilván el akarják lopni. Visszalépet a házba és azonnal hívta a rendőrséget. Halló, itt a rendőrkapitányság. Jósestét, azonnal jöjjenek ki hozzám, mert két betörő éppen szedi össze nálam a holmikat. Erre a kapitányság: nyugodjon meg uram, zárják magukra az ajtót, nincs emberem, majd ha lesz szabad járőr elküldöm a címre. George letette a kagylót, várt 20 másodpercet és újra hívta a rendőrséget: Most már nem kérem, hogy kijöjjenek, megoldottam a dolgot. Sörétes puskámmal a betörőket lepuffantottam, a két hulla ott fekszik a szaletli mellett, majd reggel intézkedem. Három percen belül hat rohamkocsi, egy tűzoltó és két mentőkocsi érkezett, egy helikopter pedig a ház felett keringett, és persze a két betörőt könnyedén elfogták. Az egység rangidőse odament Georgehoz és így szólt: Úgy emlékszem, mintha azt mondta volna, hogy lelőtte őket? Ühüm, de én meg úgy emlékszem, mintha azt mondta volna, hogy nincs szabad embere. (megtörtént eset)
II.) Egy 10 év körüli kislány egy hozzá képest nagyméretű ásóval gödröt ás a kertben. A lyuk már hokedli méretű, de a kislány csak ás tovább. A szomszéd férfi a kerítésre támaszkodva érdeklődik: minek ásod azt a gödröt? A kislány: meghalt az aranyhalam, azt akarom eltemetni. A szomszéd: Egy aranyhalnak nem kell ekkora gödör. Kislány: de az én aranyhalam a te rohadt macskádban van.
III.) A szerkesztőség azt kívánja, hogy sose légy ilyen öreg.
IV.) Négy katolikus férfi és egy katolikus nő a napfényes római Szent Péter téren együtt kávéznak és beszélgetnek. Az első férfi megszólal: Az én fiam pap, és amikor belép egy terembe, mindenki Atyámnak szólítja. Erre a második katolikus férfi így reagál: Az én fiam egy érsek, amikor bemegy egy szobába, az emberek méltóságodnak szólítják. Erre a harmadik katolikus férfi a következővel áll elő: Az én fiam bíboros, és kegyelmességednek szólítják. Amire a negyedik férfi nem kis szerénytelenséggel azt állítja, hogy az ő fia a pápa, és mindenki őszentségének szólítja. Mindeközben a katolikus nő csak a kávéját iszogatta. A négy férfi felé nézve csak ennyit mondott: na és te? Nekem – kezdte a katolikus nő a mondatát – csak egy lányom van, vékony, magas, 110 cm a mellbősége, 64 cm a dereka, és 92 cm a csípője, de amikor besétál egy szobába az emberek felkiáltanak, iiissstenem!
V.) Férj és feleség együtt néznek egy ismeretterjesztő műsort a televízióban, ahol egy pszichológus az ellentétes érzelmekről beszél. Az adás végén azt mondja a férj: Szerintem ez egy nagy marhaság, én ezt az ellentétes érzelmet el se tudom képzelni. Lefogadom minden pénzben, hogy nem tudsz te nekem olyan mondani, ami az érzelmeimet ellentétessé tenné. Erre megszólal a feleség: Hát, az igazság az, hogy a te faszod a legnagyobb az összes barátod közül.
VI.) Ünnepelnek a NASA-nál, mert sikeresen befejezték az utolsó projektumot. Ekkor csöng a telefon és a főnököt kérik. A másik oldalon Barack Obama, aki két percig beszél, majd leteszi a kagylót, ami után a főnök a többiekhez fordul. Obama elnök gratulált, hogy 12 év megfeszített munka után sikerült 100 százalékos biztonsággal megállapítanunk, hogy van intelligens élőlény a Mars bolygón, de sajnos kaptunk egy új feladatot. Arra kér minket, hogy ezek után próbáljunk intelligens lényt találni az Amerikai Kongresszusban is.
VII.) Két barátnő beszélget
– Képzeld, rájöttem, hogy megcsal a férjem.
– a rohadt anyját!
– és képzeld otthonról hordja el az óvszert.
– a rohadt anyját!
– de én az összesen kiszúrtam.
– a rohadt anyádat!
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
A hőmérséklet világszerte emelkedik. A kaliforniai Halálvölgyben és a kínai Hszincsiang régióban is 50 fok fölé emelkedett a hőmérséklet. A Földközi-tengeren is hőhullám söpör végig, aminek következtében a hőmérséklet Olaszország, Spanyolország, Franciaország és Görögország egyes részein meghaladhatja a 40 fokot.
A jövőben a perzselő hőmérséklet hatása túlmutat a hagyományosan meleg régiókon. Valójában új kutatásaink azt mutatják, hogy ha a globális hőmérséklet emelkedése 1,5 °C-ról 2 °C-ra emelkedik, akkor az északi szélességi körök országai, mint például az Egyesült Királyság, Norvégia, Finnország és Svájc szembesülnek a kellemetlenül meleg napokkal.
Ebben a helyzetben az emberek keresik a módját, hogy lehűtsék otthonaikat. A klímaberendezések gyakran az alapértelmezett megoldásokká válnak a hőmérséklet emelkedésekor, mivel gyors és hatékony mentességet biztosítanak a perzselő hőségtől.
De a klímaberendezések sok energiát fogyasztanak. Sokban fluortartalmú gázoknak nevezett hűtőközeget is használnak, amelyek szivárgásukkor nagy globális felmelegedési potenciállal rendelkeznek.
A klímaberendezések korlátlan használata a jövőben megnövekedett kibocsátást és további globális felmelegedést eredményez. Fontos tehát, hogy ismerjük azokat a javasolt lépéseket, amelyekkel az emelkedő hőmérséklet mellett is hűvösen tarthatjuk otthonainkat anélkül, hogy az éghajlatnak több kárt okozna.
Az épületeket meg lehet védeni a túl sok hőtől, ha gátat hozunk létre közöttük és a napsugarak között. Ezt többféleképpen lehet elérni, a fényvisszaverő és szellőző tetőktől a külső ablakok és napellenzőkig. Egyikünk Spanyolországban végzett kutatása szerint a külső redőnyök használatával akár 14%-kal is csökkenthető a hűtési igény.
Még az olyan egyszerű művelet is, mint a tető világos színűre festése, csökkentheti a belső hőmérsékletet. A nagyon forró pakisztáni városokban végzett kutatás azt találta, hogy a napenergiát tükrözve ez a megközelítés több mint 7%-kal csökkentheti a hűtési igényeket.
Egy másik hatékony technika a lombkoronák által biztosított árnyék kihasználása. Az ausztráliai Melbourne-ben végzett kutatások kimutatták, hogy az épületeket árnyékban borító fák akár 9°C-kal is csökkenthetik a falak felületi hőmérsékletét.
A rosszul szellőző épület lehűtésének egyik hatékony módja az ablakok kinyitása, amikor a külső hőmérséklet csökken. Ez lehetővé teszi a meleg levegő távozását, és hidegebb levegőt hív be.
De további funkciók, például szellőzőkémények és tetőszellőzők, beépíthetők az épülettervezésbe, hogy tovább segítsék a légáramlást. Ezek a jellemzők gyakran megtalálhatók forró és száraz éghajlaton, különösen a Közel-Keleten. Történelmileg az épületek ebben a régióban magas, kéményszerű szerkezeteket használtak, amelyeket szélfogóknak neveztek, és amelyek felfogják a hideg uralkodó szeleket, és átirányítják azokat az otthonokba. Ha éjszaka hűvös levegővel szellőztetjük az épületet, akkor nappal is tovább hűvös maradhat.
Az épületek „keresztszellőztetésűek” is lehetnek, ahol a friss szellő a szemközti oldalon lévő nyíláson át behatol, és egy másikon távozik. Ha szükséges, ez elősegíthető belső udvarok beépítésével – ezt a kialakítást évszázadok óta alkalmazzák melegebb éghajlaton az épületek hűtésére.
Korábbi kutatásunk azt találta, hogy a belső udvarok 26%-kal csökkenthetik azt az időtartamot, ameddig a lehűlés érdekében intézkedéseket kell hoznunk (az úgynevezett beltéri diszkomfort órákat).
A hűvösségről alkotott felfogásunkat nem kizárólag a hőmérséklet határozza meg. Az olyan tényezők, mint a páratartalom és a szél sebessége szintén szerepet játszanak abban, hogy jól érezzük magunkat.
Itt jönnek jól a ventilátorok, akár a plafonon vannak, akár önállóan állnak. A ventilátorok és a légkondicionálás kombinálásával a termosztát beállítását 24 °C-ról 27 °C-ra lehet emelni, és továbbra is hűvösnek érezhetjük magunkat. Ezzel az egyszerű beállítással több mint 20%-kal csökkenthető a háztartási hűtési energiafogyasztás.
A központi klímaberendezések gyakran a szükségesnél jobban lehűtenek bennünket, vagy akár energiát pazarolnak az üres helyiségek hűtésével. De megoldhatjuk ezt, ha a nyugodtabb hűtési beállításokat, például a termosztát emelését, személyes hűtőberendezésekkel, például asztali ventilátorokkal, hűtött ülésekkel vagy hordható termoelektromos hűtőkkel kombináljuk. Ezek az eszközök lehetővé teszik az emberek számára, hogy jobban kézben tartsák azonnali hűtési szükségleteiket anélkül, hogy egy egész teret le kellene hűteni.
Ha továbbra is szükséges a légkondicionálás, válasszunk alacsony globális felmelegedési potenciállal rendelkező hűtőközegeket használó, magas hatásfokú egységeket. Annak megállapításához, hogy mennyire hatékonyak, van egy energiahatékonysági aránynak (ERR) nevezett mutató – érdemes olyan egységet választani, amelynek ERR-értéke megközelíti vagy meghaladja a négyet.
Az épületek tervezésénél vagy átalakításakor elengedhetetlen az általános fűtési és hűtési igények figyelembe vétele. Például a szellőztetés maximalizálása megakadályozhatja a túlmelegedést nyáron, de a szellőztetés minimalizálása csökkentheti a fűtési igényt télen.
A kulcs az, hogy olyan megoldásokat találjunk, amelyek könnyen adaptálhatók, így elkerülhető vagy csökkenthető az energiaigényes klímaberendezések telepítésének költsége. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy az emberek kényelmesen érezzék magukat a melegebb hőmérsékleteken, anélkül, hogy az éghajlatot tovább veszélyeztetnék a jövő generációi számára.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Ez év januárja óta a New York Times több tucat cikket közölt arról, hogy Ukrajna „tavaszi offenzívája” döntő fordulópontot jelentene az Oroszországgal vívott háborúban. De ez a most hat hetes offenzíva kudarcba fordult. Miközben az ukrán erők sehol sem törték át Oroszország fő védelmi vonalát, katonáik tízezrei haltak meg.
Ez az a kontextus, amelyben a New York Times közzétett és gyorsan megszerkesztett egy cikket, amely valósághű, tehát rémálomszerű ábrázolását mutatja be, hogy az ukrán csapatok alig több, mint ágyútöltelék, „cselekvésre kényszerítve”, hogy szembenézzenek a szinte biztos halállal.
Az Ukrajna offenzívájáról szóló kiterjedt és részletes jelentést az újság 9. oldalára temették el, és nem hivatkoztak rá a nyomtatott kiadás címlapján, így a címe: „Kimerült csapatok, megbízhatatlan lőszerek: Kijev akadályai keleten”. Tartalmaz egy alcímet, amely „borzasztó patthelyzetként” írja le az offenzívát.
A hétfői New York Times 9. oldala [Vagyis! Minato, Gyarmathy, stb. nem orosz propaganda.]
Ugyanilyen kevés bejelentéssel a cikk előző nap megjelent az interneten „Fáradt katonák, megbízhatatlan lőszerek: Ukrajna számos kihívása” címmel.
A cikk véres összeomlásként mutatta be Ukrajna offenzíváját, amelyben az ukrán erők hatalmas veszteségeket szenvedtek, akiket aztán idősebb újoncokkal váltanak fel, akik „kénytelenek” harcolni.
A cikk három új, korábban nyilvánosságra nem hozott kinyilatkoztatást dokumentált:
A szlovák külügyminisztérium behívatta a magyar nagykövetet Orbán Viktor tusványosi beszéde miatt. A külügy azt kifogásolta, hogy Orbán Viktor szombaton Tusványoson Szlovákiáról mint „elszakított országrészről” beszélt.
A szlovák Indoklás: „Csehszlovákia (és később Szlovákia) vagy Magyarország egyformán utódállamai Ausztria–Magyarországnak. A mai Magyarországtól ezért semmit nem szakíthattak el. Szlovákia területi integritásának vagy szuverenitásának bármilyen közvetett vagy közvetlen megkérdőjelezése számunkra abszolút elfogadhatatlan”
És akkor boncolgassuk! „a mai Magyarországtól” természetesen semmit se szakítottak el. De ezt Orbán nem is állította. Azonban az Osztrák-magyar monarchiához a történelmi Magyarország tartozott, és ebből a felvidéket elszakították és Csehországhoz csatolták. Pont úgy, ahogy Erdélyt Romániához.
A helyzet az, hogy Szlovákia sohase létezett. Tehát nincs független szlovák történelem. Most a szlovák nemzeti öntudat történelem hamisítást akar ránk kényszeríteni a jószomszédi viszony nevében, mert mi a tót atyafiakra emlékezünk, honalapító hősök helyett.
Mert mi is történt? 1920-ban a francia uraknak nem volt pofája kreálni egy új országot az elszakított magyar területekből, tehát a Felvidéket a csehekhez csatolták. A cseh-szlovák viszony semmivel se volt jobb a magyar-szlovák viszonynál. Ezért különváltak. Így született Szlovákia 1993-ban. Az ország tehát összevissza 30 éves. Hamis tehát az a szlovák állítás, hogy Szlovákia az Osztrák-magyar monarchia utódállama. Bizony-bizony a felvidéket tőlünk elszakították, és a cseheknek adták, majd 73 évvel később lett belőle Szlovákia, akik megtették Pozsonyt fővárosnak, azt a város, ahol a Magyar királyság évszázadokon át országgyűléseket tartott.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
A Vilniusi Csúcsértekezlet durva kísérlete arra, hogy a NATO felsorakoztassa Washington ellenséglistáját, hogy szélesebb körű támogatást szerezzen a közelgő globális konfliktusnak. A kampány célpontjai Oroszország és Kína, az úgynevezett „szabályalapú rend” fő ellenzői. Egyik ország sem jelent közvetlen biztonsági fenyegetést a NATO-ra vagy az Egyesült Államokra, de hirtelen újra felbukkanásuk az ázsiai kontinensen Washington de facto ellenségévé teszi őket. Az Egyesült Államok eltökélt szándéka, hogy uralja Közép-Ázsiát, ami azt jelenti, hogy minden lehetséges riválist meg kell fékezni vagy le kell törni. A Vilniusi közlemény célja, hogy azonosítsa ezeket a riválisokat, felfedje állítólagos bűncselekményeiket, és a lehető legszigorúbb módon elítélje őket. Ez az, ahogy a NATO kiáll a háború mellett, és megalapozza a jövőbeli ellenségeskedéseket. Egy részlet a közleményből:
Az Orosz Föderáció jelenti a legjelentősebb és legközvetlenebb fenyegetést a szövetségesek biztonságára, valamint az euro-atlanti térség békéjére és stabilitására. Oroszországot a teljes felelősség terheli az Ukrajna elleni illegális, indokolatlan és provokálatlan agressziós háborújáért, amely súlyosan aláásta az euro-atlanti és a globális biztonságot, és amelyért teljes mértékben felelősségre kell vonnia. Továbbra is a leghatározottabban elítéljük a nemzetközi jog, az Egyesült Nemzetek Alapokmánya, valamint az EBESZ kötelezettségvállalásainak és elveinek Oroszország általi kirívó megsértését. Nem ismerjük el és soha nem is fogjuk elismerni Oroszország illegális és illegitim annektálásait, beleértve a Krímet is. Nem maradhatnak büntetlenül az orosz háborús bűnök és más atrocitások, mint például a civilek elleni támadások és a polgári infrastruktúra lerombolása, amely ukránok millióit fosztja meg az alapvető szolgáltatásoktól. Minden elkövetőt felelősségre kell vonni az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog megsértéséért és visszaéléseiért, különösen Ukrajna polgári lakossága ellen.
A Vilniuszi bejelentés rideg hangvétele minden ellenérvet vagy véleményt megcáfolni kíván. A szerző megközelítése merev és rugalmatlan. Oroszországot sorozatos elkövetőként ábrázolják, akivel lehetetlen a tárgyalni. Így a diplomácia egy kézlegyintéssel, reflexszerűen ki van zárva. Egy háborús bűnössel csak katonai erővel lehet bánni. Ez a közlemény alapvető üzenete. A béketárgyalásokat mindenáron el kell kerülni, hogy Oroszország Ukrajnában stratégiai vereséget szenvedjen. Ez marad az elsődleges cél. Íme, továbbiak még a közleményből:
Oroszországnak haladéktalanul le kell állítania ezt az illegális agressziós háborút, be kell fejeznie az Ukrajna elleni erőszak alkalmazását, és teljes mértékben és feltétel nélkül ki kell vonnia minden haderejét és felszerelését Ukrajna területéről a nemzetközileg elismert határain belül, kiterjesztve annak felségvizeire is.
A közleménynek van egy káprázatos tulajdonsága, amely számos kritikát kapott minden oldalról. Miért szégyellnék magukat a szerzők amiért olyan követeléseket támasztanak, hogy nem tudnak kiállni a csatatéren? 17 hónapnyi harc után az észszerű emberek egyetérthetnek abban, hogy Oroszország megnyeri a háborút. Nem lesz „az orosz erők és felszerelések feltétel nélküli kivonása”, és Ukrajna sem fogja visszafoglalni az elvesztett területét. Zelenszkij már korán megkapta a lehetőséget, hogy elfogadja ezeket az engedményeket, de inkább Washington diktátumát követte. Most Ukrajna reménytelenül megosztott, és többé nem létezik életképes, összefüggő államként. Ez Zelenszkij választása volt, nem Putyiné. Itt vannak még továbbiak a közleményből:
Továbbra is biztosítjuk kollektív védelmünket minden fenyegetéssel szemben, függetlenül attól, hogy honnan erednek, 360 fokos (sic.) megközelítés alapján, hogy teljesítsük a NATO három alapvető feladatát: az elrettentés és védelem, a válságmegelőzés és -kezelés, valamint a kooperatív biztonság.
Így döntöttek a NATO mandarinjai, vagyis bejelentik a szervezet átalakulását regionális biztonsági szövetségből globális csendőrséggé, amely szabadon folytathat katonai műveleteket ott, ahol Washington dominanciája megkérdőjeleződik. Jelentős nézeteltérés van ebben a kérdésben a tagok között, akik közül sokan úgy gondolják, hogy a NATO-nak tevékenységét az európai színtérre kellene korlátoznia. Tanulságos tehát, hogy a fenti részlet egyáltalán bekerült a közleménybe. Ez azt mutatja, hogy a NATO-politikát nem az egyes tagok vagy parlamentjeik döntik el, hanem a milliárdos elit, akik fojtogatják Washingtont, és úgy döntöttek, hogy a NATO a preferált eszköz a Kína elleni háborúhoz. Itt egy részlet a Time Magazine-ból:
A NATO továbbra is fokozatosan halad az ázsiai-csendes-óceáni térség felé, hogy szembeszálljon Kína növekvő hatalmával.
A második egymást követő évben a NATO-tagsággal nem rendelkező Japán és Dél-Korea kapott meghívást az éves csúcstalálkozóra. Fumio Kishida japán miniszterelnök egy úgynevezett „partnerségi programmal” távozott a NATO-tól, egy ötoldalas megállapodással, amelynek célja Japán és a szövetség közötti védelmi együttműködés erősítése, egészen a közös gyakorlatok kiírásáig. A NATO közös közleménye egyértelműen kijelentette, hogy Kína potenciális fenyegetés, amelyet komolyan kell venni. Úgy tűnik, a NATO összehangolt döntést hoz Ázsiái tagok felvételéről, amikor a szövetség menedzseli Európa legnagyobb háborúja 1945 óta.
A NATO indoklása az ázsiai biztonsági ügyekbe való belemerészkedéshez elég világos. Az Egyesült Államok Kínát az „ütemezett kihívás” kategóriába sorolja, egy olyan országot, amely Washingtont igyekszik kiszorítani a világ vezető súlypontjaként. Miért hiba a NATO növekvő érdeklődése Ázsia iránt,
Time Magazin: A NATO ázsiai-csendes-óceáni térségbe történő telepítésének előnyeit nem lehet túlbecsülni. Először is, a NATO részvétele azt a benyomást kelti, hogy a nemzetek széles koalíciója támogatja az Egyesült Államok háborús szítását Ázsiában. Másodszor, az ázsiai katonai beavatkozás költségeit megosztják a 31 tag között. Harmadszor pedig egy erősebb NATO-USA szövetség háborús tömbökre osztja a világot (hasonlóan a hidegháborúhoz), amire Washington most törekszik, mivel végre rájön, hogy Kína irányítása a kommunista párt kezében maradt, és nem kerül át a nyugati oligarchák kezébe. Itt van még egy cikk a World Socialist webhelyről:
A 31 NATO-tag állam- és kormányfői által ezen a héten a litvániai Vilniusban elfogadott nyilatkozat a globális háború tervezete. A 24 oldalas dokumentumnak csak töredéke foglalkozik a csúcstalálkozó központi kérdésével, az ukrajnai háborúval. A többiben a NATO kinyilvánítja azon szándékát, hogy az egész világra rákényszerítse akaratát. Egyetlen kontinens és régió sem marad ki abból, amit a dokumentum a NATO „360 fokos (sic.) megközelítésének” nevez.
A közlemény középpontjában Kína áll, amelyet azzal vádolnak, hogy „politikai, gazdasági és katonai eszközök széles skáláját alkalmazza globális lábnyomának és projekthatalmának növelésére”. Károsítja a szövetség biztonságát „rosszindulatú hibrid és kiber műveletekkel”, valamint „konfrontatív retorikával és dezinformációval”, és megpróbálja „ellenőrizni a kulcsfontosságú technológiai és ipari szektorokat, a kritikus infrastruktúrát, valamint a stratégiai anyagokat és az ellátási láncokat”.
Az „Észak-atlanti” Szerződés Szervezete egy Frankenstein szörnyeteggé alakult, amely a földkerekség minden részén érvényesíti érdekeit és „értékeit”… A vilniusi NATO-csúcs a globális uralomra vonatkozó terveket ismerteti,
World Socialist Web Site: Feltűnő hasonlóság van a NATO-közlemény és a Biden-kormányzat nemzetbiztonsági stratégiája között. Valójában azt gyanítjuk, hogy a szerzők együttműködhettek a szöveg szerkesztésben. Mindenesetre a Kínára mint feltörekvő fenyegetésre való összpontosítás mindkét dokumentumban visszatérő téma, és az a következtetés is, hogy az Egyesült Államoknak – amely az elmúlt három évtizedben egyre versenyképtelenebbé vált – katonai erőt kell alkalmaznia, hogy megőrizze pozícióját a globális rendben.
Íme egy rövid részlet: A Kínai Népköztársaság az egyetlen versenytárs, amelynek szándéka a nemzetközi rend átformálása, és egyre inkább az ehhez szükséges gazdasági, diplomáciai, katonai és technológiai ereje. Pekingnek az a célja, hogy fokozott befolyási övezetet hozzon létre az indo-csendes-óceáni térségben. Kihasználja technológiai kapacitását, és egyre nagyobb befolyást gyakorol nemzetközi intézményekre, hogy megengedőbb feltételeket teremtsenek saját tekintélyelvű modelljéhez.
A Kínával kapcsolatos stratégiánk a következő: Befektetünk hazai erőnk alapjaiba, versenyképességünkbe, innovációnkba, rugalmasságunkba, demokráciánkba.
A Kínával vívott versenyben, akárcsak más színtereken, egyértelmű, hogy a következő tíz év lesz a döntő évtized. Jelenleg az inflexiós ponton állunk, ahol a döntéseink és a ma követett prioritásaink olyan pályára állítanak bennünket, amely hosszú távon meghatározzák versenyhelyzetünket.
Az Egyesült Államok nemzetbiztonsági stratégiája: Ebben a rövid kivonatban négyszer hivatkozik a „versenyre”, de sehol sem látunk arra utaló jelet, hogy Washington lépéseket tenne a versenyképesség javítására. Nincs szövetségi program a kritikus infrastruktúra fejlesztésére. Nincs szövetségi program az oktatás javítására. Nincs szövetségi program a munkavállalók képzésének bővítésére vagy a jövő iparágainak és technológiáinak támogatására. Az Egyesült Államok alapvetően teljesen feladta a versenyt, ráébredve, hogy a rendszert irányító rablóbárók elhatározták, hogy minél több vagyont kitermelnek, ahelyett, hogy a profitjukat újrahasznosítanák termelő üzletekbe, amelyek versenyképesebbé tennék az országot. Ez az oka annak, hogy „a világ legnagyobb gazdasága” már nem tud versenyezni Kínával. A kínai állam által vezetett modell nagymértékben felülmúlja Amerika kitermelő modelljét.
Hogyan vélekednek minderről a kínaiak? Hogy tetszik nekik az ötlet, hogy az amerikai elitek falánk mohóságáért okolják őket, akik 3 évtizeddel ezelőtt az amerikai munkást a busz alá dobták, hogy nagyobb nyereségre tegyenek szert az alacsony kínai fizetések kihasználásából. Hogy szeretik, ha lesajnálják őket sikereikért, vagy kritizálják őket amiatt, hogy tőkéjüket termelékenyebb vállalkozásokra fordítják? Hogy tetszik nekik, hogy egy ellenséges katonai szövetség gyökeret ver a szomszédságukban, hogy bajt szíthassanak és segítséget nyújtsanak Kína ellenségeinek?
Kivonatot a Global Timesból: A NATO stratégiai impulzusa az ázsiai-csendes-óceáni térségbe való beavatkozásra szintén küszöbön áll ezen a csúcson. A csúcstalálkozó másik fontos témája a négy „ázsiai-csendes-óceáni partnerrel” – Japánnal, Dél-Koreával, Ausztráliával és Új-Zélanddal – való együttműködés bővítése. Ezzel kapcsolattal az amerikai média merészen kijelentette, hogy a NATO megpróbálja „elrettenteni Kína stratégiai ambícióit”.
Ez a második év, hogy Japán, Dél-Korea, Ausztrália és Új-Zéland meghívást kap a NATO-csúcstalálkozóra. A NATO a tavalyi csúcstalálkozón az Egyesült Államok, Japán, India és Ausztrália „négyesnek” új nevet adott, „Ázsia-csendes-óceáni Négyes” (AP4). Ennek célja, hogy intézményesítse e négy ország és a NATO közötti együttműködést, és ténylegesen a NATO új szövetségesei legyenek az ázsiai-csendes-óceáni térségben.
Bárhová is megy a NATO, valószínűleg háborúk fognak kitörni. Ezek nemcsak a NATO által hagyott szubjektív benyomások, hanem nagymértékben objektív tények is.
Ázsia országainak többsége nemcsak hogy nem fogadja szívesen a NATO-t, hanem egy szörnyű szörnyetegnek is tekinti, amelyet minden áron el kell kerülni. Ennek az oka az, hogy a NATO csak biztonsági kockázatokat, háborús fenyegetéseket és fejlesztési nehézségeket hoz Ázsiába.
A transzatlanti katonai szövetség most kiterjeszti hatókörét az ázsiai-csendes-óceáni térségre. Hátsó szándékai jól ismertek a nemzetközi közösségben. Megosztottságot és gyűlöletet szítanak, csoport konfrontációkat keltenek és káoszt okoznak Európában, most az ázsiai-csendes-óceáni térség békéjének megzavarására törekszenek. Ennek határozottan ellenáll az ázsiai-csendes-óceáni térség országainak többsége. Két szigorú figyelmeztetést kell adni a NATO-nak, Global Times:
Nyilvánvaló, hogy Kína nem örül ezeknek a fejleményeknek, és miért is kellene örülnie? Végtére is, az Egyesült Államok soha nem hagyja abba a „szabad piac” csodáiról prédikálni mindaddig, amíg egy ázsiai ország nem használja fel a szabad piacot a saját javára, és nem válik a globális növekedés páratlan motorjává. Ekkor Sam bácsi egy gyors arckifejezést tesz, és azt állítja, hogy Kína sikere „az érdekeinket, biztonságunkat és értékeinket veszélyeztető politikát folytat.”
Washington grandiózus terve, hogy egyszerre szálljon szembe Oroszországgal és Kínával, jól szemlélteti annak a politikai döntéshozó testületnek a hiányosságait, amely kizárt mindenkit, akinek nézetei csak kis mértékben is eltérnek a háborút szító konszenzustól. Érdemes megjegyezni, hogy Washington világuralmi tervének fő tervezője, Zbigniew Brzezinski végül teljesen elvetette az ötletet, és Oroszországgal és Kínával való kapcsolatteremtésre szólított fel. Brzezinski röviddel halála előtt írt cikkében a következőket mondta:
Ahogy a globális dominancia korszaka véget ér, az Egyesült Államoknak vezető szerepet kell vállalnia a globális hatalmi architektúra átrendezésében.
Az Egyesült Államok még mindig a világ politikailag, gazdaságilag és katonailag legerősebb entitása, de a regionális egyensúlyok összetett geopolitikai eltolódásai miatt már nem a globális birodalmi hatalom.
Az Egyesült Államoknak vezető szerepet kell vállalnia a globális hatalmi architektúra oly módon történő átrendezésében, hogy az erőszakot megfékezzék a globális rend lerombolása nélkül.
Az Egyesült Államok, Oroszország, Kína és a megfelelő közel-keleti entitások számára egy hosszú és fájdalmas út, de a kezdetben korlátozott regionális alkalmazkodás felé az egyetlen járható út. Az Egyesült Államok részéről ez türelmes kitartást igényel néhány új partnerrel (különösen Oroszországgal és Kínával) való együttműködési kapcsolatok kialakításában.
A tény az, hogy soha nem volt igazán „domináns” globális hatalom egészen Amerika megjelenéséig. A 20. század második felében más hatalom még csak a közelébe sem került. Ez a korszak most véget ér. [Toward a Global Realignment, Zbigniew Brzezinski, The American Interest]
Brzezinskinek igaza van. Ahelyett, hogy több ellenséget teremtene, akik el akarnak pusztítani minket, az USA-nak olyan módokat kellene keresnie, amelyek megkönnyítik az átmenetet egy olyan világba, amelyben többé nem egy hatalmi központ diktál politikát. Ez nem jelenti azt, hogy Amerikának ne kellene megvédenie létfontosságú érdekeit. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a döntéshozóknak be kell látniuk, hogy a világ alapvetően megváltozott, és nekünk vele kell változnunk.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Ha az olcsó húsnak híg a leve, akkor milyen lehet az ingyen hús leve? Jó kérdés, mi? Boldogult nagyapám többször intett, óvakodjak mindentől, ami ingyen van. Ezt én akkor óriási marhaságnak tartottam, de imádtam a nagyapámat, hát inkább lenyeltem a választ. Pedig bölcs volt az öreg, csak akkor még nem tudtam róla.
A napokban csak úgy tébláboltam az egyik hiper-izében, na hogyan is hívják? Ja, igen, a fogyasztás szent templomában, ahol belebotlottam egy született bűbájba. A bűbáj negyven lehetett, de ez cseppet sem akadályozta abban, hogy húsznak akarjon látszani, ami persze nem sikerült neki, hiába mutogatta mosolyra emlékeztető arcmunka árán, fehér cementtel tömött fogait, valamint szilikonnal dúsított, nyakában cipelt kebleit. Szóval nem tudtam tőle tovább menni egyetlen lépést se. A rökönytől padlóhoz ragadt a lábam. A lemerevedés eme reflexszerű megnyilvánulását kihasználva a bűbáj úgy döntött, én leszek a következő áldozat, és már mellém is termett.
A bűbáj első ténykedésének keretein belül a kezembe nyomott egy nagy üveg kölnis doboznak látszó tárgyat és kérte fogadjam el, mint a cége ajándékát, aminek különben 5200 forint a fogyasztói ára, de én teljesen ingyen kapom meg a cégtől mert, hogy ők ezt a kitűnő francia kölnit be akarják vezetni a magyar piacra, és ebből a célból elsősorban ilyen intelligens emberekre gondolnak, mint amilyen én magam is látszok.
Ezen szóáradat közepette a nagy üveg kölninek látszó dobozt ki kapta a kezemből, és mellé tette a bal kezében szorongatott kisebb üveg dobozának látszó tárgyat. Közben biztosított arról, hogy a kettő együtt 8500 forint, de én megkapom az összeg feléért mert, hogy én olyan szimpatikus vagyok a cégnek, meg neki is személy szerint (hogy a mellettem álló feleségemnek közben leesett az álla, az egyáltalán nem zavarta). Azonban ha én úgy döntök – folytatta az éltes lady – hogy ez a két üveg nem kell fél áron, vagyis 4250 forintért mert, hogy nekem csak a nagy üveg kell ingyen, akkor a kis üvegért se kell fizetnem amennyiben ezt a három üveget venném meg 9900 forintért, jóllehet ezt holnap már csak 16000 forintért kaphatnám meg. Természetesen, ha éppen nincs nálam elég pénz, akkor az eredeti nagy üveget még mindig teljesen ingyen megkaphatom, ha a másik kettőt megveszem 4800 forint helyett már csak 1800 forintért. Persze ez az ajánlat csak nekem szól, mert ilyen kedvező feltételt a cég csak kimondottan finom úriembereknek ajánl fel, és naponta maximálisan három alkalommal, amennyiben erre méltó fogyasztóval találkoznak.
Ekkor a bűbáj kénytelen volt levegőt venni, ami a részemre háromtized másodperc időt engedélyezett régóta formálódó kérdésem gyors elhadarására: Tessék mondani, akkor most mit kapok ingyen?
Ha ebben a hivatásos bűbájban lett volna némi vagány becsület, akkor egy szót se szólt volna csak a könyökben behajlított bal karján lengetett volna egyet, és a nemzetközi egyezmények értelmében az ökölbe szorított jobb alsó karjával belecsapott volna a bal könyök belső hajlatába, tudod, az LFS előírásának megfelelően. De nem, ő elölről kezdte. Uram, ezt az 5200 forintos kölnit ingyen kapja a cégünktől, mert a másik kettő összesen 8900 forint, de ön a hármat 2900 forintért megkaphatja és így az 5200 forintos üveg teljesen ingyen kerül a birtokába, de a másik két üvegen is megtakarít 4300 forintot.
Jézusom, ez egy papagáj, futott át az agyamon. Ezt valahogy le kell állítani. Asszonyom! Üvöltöttem a száját befogni képtelen dögre. Válaszoljon egyszerű igennel vagy nemmel. Kapok-e öntől valamit anélkül, hogy a pénztárcámat elő kellene vennem? Erre aztán a bűbájnak is elfogyott a türelme, mert válasz helyett visszakérdezett, hülyének néz maga engem?
* * *
Egy hete telefonon felhívott egy simogató, szőke női hang és megkérdezte van-e feleségem. Már azon törtem a fejem, hogy letagadom, de még időben eszembe jutott, hogy hiába kértem Viagrát a háziorvostól. Állítólag Viagrát csak az urológus írhat fel TB által támogatott vényre, de az meg szóba se áll velem, hacsak minimum prosztataburjánzást nem tudok produkálni, ami egyelőre még nincs. Így aztán töredelmesen bevallottam, hogy feleségem, az van. Erre ez a simogató, szőke női hang azt mondta, akkor mind a kettőnket meghívja egy ingyen vacsorára ide meg oda. Na, mondom ez éppen kapóra jön, mert betudhatom a 120. házassági évforduló megünneplésébe (ja kérem, az idő relatív, ezt már Einstein is megmondta) és már le is fixáltam a dolgot.
Hát kérem, puccba vágtuk magunkat, és elmentünk az adott helyre, az adott időben. Első meglepetésünk az volt, hogy rajtunk kívül meghívtak még vagy hatvan másik házaspárt is, és persze ezek se fiatal vagányok voltak, hanem olyanok, akikről lerítt a viszonylag könnyű megfejhetőség. A második meglepetés maga a „vacsora” volt, ami néhány ütött-kopott, erősen másnapos szendvics formájában lett előadva. A harmadik meglepetés maga a simogató, szőke női hang volt, aki így élőben festett vörösnek tűnt, hatvanon éppen innen, de csak egy hajszállal ám, és kerek húsz kilóval többnek, mint ami rám még képes hatni (Viagra ide vagy oda). Viszont mindkettőnket nagy, meleg szeretettel libegett körbe és elkezdett mesélni a nyár szépségeiről, ami így január derekán nem tűnt túlzottan aktuálisnak.
Később összetereltek vagy húszunkat egy kisebb terembe, ahol a sarokban elhelyezkedett egy iskola tábla a hozzá tartozó angol nyelvű előadóval és egy jól megfizetett tolmácsnővel. Hamarosan beindult a szédítés, aminek lényege néhány millió forint kifizetése volt harminc év alatt, amiért cserébe össze-vissza üdülhettünk volna a nagyvilágban egy eléggé komplikált és nehezen érthető rendszeren belül. Piszok módon észnél kellett lenni, mert különben néhány kopott, alig használt szendvics könnyen hárommillióba kerülhetett volna. Szegény nagyapa meg foroghatna a sírjában.
* * *
Már megint csöng ez a rohadt telefon. Esküszöm az élő istenre, le fogom szereltetni. Egy kicsit még mindig monopolhelyzetben lévő T-online (mint MATÁV utód), segítségével fú-fa üzletet akar kötni velem. Tehát csöng.
Apám! Nem fogod elhinni mi történt. Kihúzott a komputer. Hát ez nem lehet igaz! Kihúzott, pont engem. Nem, nem és megint nem, nincs benne semmi átverés, semmi csalás. Teljesen frankó. Kihúzott a komputer és a cég nagy-nagy tisztelettel értesített, hogy a költségükön, teljesen ingyen (jaj, nagyapa!), másodmagammal elutazhatok a Kanári-szigetekre. Figyeld, már megint ingyen. Mi a franc lehet benne a trükk? Le fog zuhanni a repülő és életbiztosításomnak ők a kedvezményezettei? Hol akarnak átverni? Belehülyülök! Hol van elásva ez az eb?
A hathetes tanfolyamon kiokosított „üzletkötő” bizonygatja, ez publicitás és isten bizony teljesen ingyen repülhetek a Kanári szigetekre, méghozzá másodmagammal. Oda-vissza? Teszem fel az óvatos kérdést? Természetesen oda-vissza. Előre odaadják a jegyeket még itthon, Magyarországon. Kezd a gombóc oldódni a gyomromban. Jó, megyünk a jegyekért.
Feleségem dörzsöli a kezeit, spórolunk 2 x 90.000 forintot. Tudniillik ennyibe kerülne a két repülőjegy. Tehát a feleségem dörzsöli a kezeit, ugyanis ő a család pénzügyminisztere és a pénzügyminiszterek kedvenc szokása a kézdörzsölés. Tehát dörzsöli-dörzsöli, mígnem elkomorodik a tekintete, és vészjóslóan felvisít. Hol fogunk lakni? Hogy-hogy hol fogunk lakni, angyalom? Harminc éve lakunk ugyan ezen a helyen. Pont most jut eszedbe megkérdezni? Nem úgy értem, kiabál egyre vörösödő fejjel. Hol fogunk lakni a Kanári-szigeteken? Tényleg, hol?
Na, most mi telefonálunk a cégnek, ahol az okos komputer pont minket húzott ki (plusz még 1800 másik embert egyetlen nap alatt, de ezt csak később tudtuk meg). Szóval izé, van itt egy kis apróság, tessék mondani, hol fogunk megszállni a Kanári-szigeteken? Vigyünk magunkkal sátrat, vagy mi? Óh, dehogy! Jön a megnyugtató válasz. Semmi sátor, természetesen szállodában fognak lakni. És tessék mondani, a szálloda számlát ki fogja fizetni? Természetesen a kedves utas. Vagyis mi.
Anyukám hagyd abba a kézdörzsölést. Szállodába fogunk lakni és mi fizetjük a szálloda számlát. Igen? Hördül fel a feleségem, és mennyibe kerül egy kétágyas szoba? No, ezt nem tudják fejből, majd visszahívnak.
Mire tippelsz kedves olvasó, visszahívnak. Ha kitalálod, neked adjuk az ingyenes repülőjegyet. Hagyjuk az egészet. Elárulom, de csak neked, amiért olyan szimpatikusan és okosan, sőt intelligensen visszajársz a blogomhoz. Minimum egy hetet kell eltölteni a szállodában és a szállodai árba gyönyörűen beépítették a repülőjegy árát. Egy pici korrekcióval, mint a tőzsdén, korrekcióval 2 x 90.000 helyett 2 x 110.000. Tudod, ha lúd, akkor legyen kövér, esetleg hülye.
* * *
Na, most egy hete történt. Betértünk a közeli Auchan áruházba, vásárlás, majd kitérés, de nem ment, mert elénk pattant egy fiatal férfi, két kezében két parfüm szpréj. Elkapta Éva kezét, az egyikre az egyikből a másik kezére a másikból fújt, és közben jött a szöveg. Ezek szerint ki akarnak jönni egy új illattal, és arra kíváncsiak, hogy melyik tetszik a fogyasztóknak. Ha válaszolunk, akkor miénk a parfüm teljesen ingyen. Én meg csak hallgatok, mert valami rémlik. Éva válaszol (az még ingyen van). Erre a pasi közli, hogy Évának kitűnő az ízlése, és reám néz. Nekem mondja? Engem választott. – A pasi örül, hogy kitaláltam. – és ezzel felkap egy másik parfümöt és elkezdi, hogy a kettőt együtt. – Na ekkor rákiabálok, hogy semmit, semmilyen áron nem veszek meg. Nem is kell. Akkor mit akar? Most már semmit. Könyörgöm. ez a trükk már elkopott. Tessék újjal próbálkozni. Tegnap is bent voltunk, a pasi megismert, röhögött és hatalmasat köszönt, majd megszólalt. Van nálunk felvétel, nem jön el eladónak?
* * *
Nagyapámra való tekintettel ne firtassuk, hogy elmentünk-e a Kanári-szigetekre vagy vettünk-e ingyen kölnit esetleg egy time-sharing (így hívják) üdülési jogot. Azt viszont leszögezhetjük, hogy százezreket vernek át és akkor most viccen kívül egy kis kiokosítás. Az üdülési jog vásárlásánál összebizalmaskodtam az üzletkötő nővel. Megkérdeztem, hogy miért angolul magyarázzák el a time-sharing lényegét, amit egy tolmácsnő lefordít. Most kapaszkodj, de tényleg. Próbálták, egy-egy behívott csoportból (max. 100 fő, vagyis 50 család) magyar előadás esetében rendszerint senki nem állt kötélnek. Angol úriember + tolmács esetében 3-5 család szopja be a cuclit, ami 6-10 százalékos hatásfok. Hát ennyire vagyunk hülyék, itt Kelet-Európában, évekkel a csatlakozás után.
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
Normál körülmények között a Nő az óvodában döbben rá körülbelül 4 éves korában, hogy nőnek született, akkor amikor az Ádám nevű csoporttársa el akarja venni tőle a labdát, és mert ezt képtelen megakadályozni, sírásra fakad. Az óvó néni pedig nem veszi el Ádámtól a labdát, nem-nem, hanem Éva kezébe nyom egy babát és kedvesen megsimogatja a fejét. Éva ekkor döbben rá, hogy ez a világ a férfiak világa, és ha talpon akar maradni, akkor kell fogni magának egy Ádámot, aki megvédi egy másik Ádámtól és akkor addig játszik a labdájával, ameddig csak akar.
Na igen, de hogyan fogjon magának egy Ádámot? Erre a kérdésre csak tapasztalati úton lehet rájönni. Éva tehát próbálkozik, és hamarosan kiderül, ha állandóan egyazon Ádám nyakán csüng, akkor előbb vagy utóbb barátok lesznek, mert Ádám védekező mechanizmusa korlátolt. Ha egy Éva elég szívósan rátapad egy Ádámra, az a végén megadja magát, belenyugszik a sorsába. Persze a folyamatot fel lehet gyorsítani egy kis csokoládé megosztással vagy más apróbb juttatással (később jóval hatékonyabbakkal), amit Ádám szívesen bezsebel, mert közben rádöbben arra, milyen jól érzi magát, amikor Éváját megvédelmezheti, „másról” már nem is beszélve. Ráadásul Éva gyorsan fejlődő nyelvi készségének birtokában, konfliktus helyzetben azonnal Ádámjának segítségére siet verbális erejének maradéktalan bevetésével.
Aztán telnek az évek és a serdülőkor beköszöntével Éva azon veszi magát észre, hogy cicijei még alig érik el egy pingponglabda nagyságát, de a villamoson 20 és 80 között egyetlen férfi se tudja levenni a szemét róluk. Nagyokat röhög magában, amikor rájön, hogy bár szíve csücskében minden Ádám pedofil, irgalmatlan lelkesedéssel üldözik a többi pedofilt. Éva tehát rádöbben, gyengébb nem ide, gyengébb nem oda, lehet ez a férfiak társadalma, de van neki egy bikaerős szövetségese, ami nem más, mint a férfiak vérében található tesztoszteron, az a hormon, ami a férfiak heréjében termelődik, kizárólag abból a célból, hogy megpecsételje a sorsukat.
Évának most már csak arra kell rájönni, mi a fenének bámulják serdülő melleit a férfiak? A tapasztalat hamar megadja a választ. Az Ádámok legfőbb vágya (amilyen balgák) nem egy fényes karrier megteremtése, nem a maradéktalan önmegvalósítás, nem a legdrágább kozmetikumok beszerzése, nem rengeteg pénz elköltése, még csak nem is egy Ferrari birtoklása, nem, nem. Az Ádámok legfőbb vágya Éva mellének megkaparintása, ami csak az első lépés végső céljuk eléréséhez, hogy hímvesszőjükét, ha törik, ha szakad, bejuttassa Éva lábai közé, lehetőleg minél mélyebbre és minél gyakrabban, kizárólag abból a célból, hogy utána totálisan elmenjen a kedvük tőle, legalább is egy rövid időre. 😀
Éva először nem érti, hogy lehetnek az Ádámok ilyen gyengeelméjűek, de nem tépelődik rajta sokáig, hanem arra gondol, ha a pénzt, amit ő maga nem tud megteremteni, csak elkölteni, Ádám megteremtheti a részére, cserébe pedig biztosít lehetőséget arra, hogy megszabaduljon felesleges hormon töltetétől, miközben gondosan elrejti, hogy tulajdonképpen ez neki is jó.
Amikor Éva találkozik Ádámmal az első pillanattól kezdve a Napnál is világosabban kiderül, hogy Ádám mit akar, már csak azért is mert egyáltalán nem rejti véka alá. Éva tehát hazai terepen érezheti magát, a meccs még el se kezdődött, de ő máris nyerésre áll.
Ezzel szemben Ádámnak fogalma sincs arról, mit akar Éva. Illetve vannak olyan homályos elképzelései, hogy kábé azt akarhatja, amit ő. Ez azonban egy iszonyatosan nagy tévedés.
Na erre találták ki az angolok azt a mondást, hogy a férfi számára a szex ára a házasság, a nő számára a házasság ára a szex. Bizony-bizony! De ennek azért vannak apró árnyalatai, de egy egészen biztos, a vesztes minden esetben Ádám lesz.
Évának ugyanis esze ágában sincs elárulni igazi célját, sőt mindent megtesz, hogy Ádám rá ne jöjjön. A trükk nagyon egyszerű és hatásos. Éva első tevékenysége, hogy kipuhatolja, mi az, amit Ádám szeretne, és attól a pillanattól kezdve ez lesz Éva hangosan és meggyőzően deklarált célja is. Ha Ádám 6 gyereket akar, akkor Éva minden vágya a nagycsalád lesz. Ha Ádám hallani se akar gyerekekről, akkor Éva a gyereket elviselhetetlen nyűgnek fogja tartani. Ha Ádám kertes házban szeretne lakni, akkor Éva imádni fogja a saját virágokkal való pepecselést. Ha Ádám nem akarja feladni a modern, belvárosi lakását, akkor Éva irtózni fog a bogaraktól, amiktől semmi se véd, ha házad egy kert kellős közepén helyezkedik el. Ha Ádám fogához veri a garast, akkor Éva cikizni fogja a fogyasztói társadalom nevetséges költekezéseit. Ha Ádám világot akar látni, akkor Éva élni-halni fog az utazásért. És a sor folytathatnám hat oldalon keresztül.
Mindezek között Éva arra gondol, nekem te papolhatsz amit akarsz, itt az lesz majd, amit én akarok amint beteszem a házassági anyakönyvi kivonatot a fiókomba.
De nézzük hogyan néz ez ki a gyakorlatban! Ádám ül az íróasztala előtt és épp egy programozási problémán töri a fejét, amikor Éva megáll előtte és a ruter után érdeklődik, mert megszakadt az Internet kapcsolata. Ádám (genetikailag beprogramozott lelki kényszertől hajtva) készségesen segít, amit Éva egy kurta köszönömmel nyugtáz és megy a dolgára. Ádám természetesen nem veszi észre, hogy Éva kivetette rá a hálóját. Erre még akkor se döbben rá, amikor két napon belül már a harmadszor hozza őket össze a „sors”, pedig az iroda összes női alkalmazottja akkorra már tudja, hogy Ádám sorsa meg van pecsételve.
Hogy-hogy nem, ebédszünetben Ádám rádöbben, hogy milyen csinos ez az Éva és azon kezd el filózni vajon eljönne-e vele egy pub-ba. Szóval Ádám tépelődik, magyarul tököl, de ekkor a folyóson összetalálkozva Éva kedvesen rámosolyog, aminek hatására Ádám szájában összefut a tesztoszteron és rászakad az altesti vérbőség, de ajánlatával nem mer előállni. Közbe Éva dörzsöli a kezeit, mert most már a Napnál is világosabb, hogy Ádám éppen annyira mulya, amennyire kívánatos, azaz kellően irányítható, de még prezentálható a megfelelő társaságba.
Ami engem illet, én pontosan tudom, hogy ezt a kis figyelmeztetést egyetlen Ádám se fogja komolyan venni, mert abban a tévhitben él, hogy ez rá nem vonatkozik. Az Évák pedig elátkoznak, de különösebb riadalom nem lép fel közöttük, mert pontosan tudják, hogy a Pina nagyhatalom, amin egy vén kecske nem tud foltot ejteni. Ennek ellenére ezt a kis videót nézzétek meg.
___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________
Ez az álom legkönnyebben a török és arab férfiak esetében jön be, de ha válogathatsz, akkor inkább arab, mert ott több a zsozsó. Nem akarom nagydobra verni, de egy ilyen vegyes házasságnak számtalan előnye van. Először is ezek a nyelvek megtanulhatatlanok. Így aztán, amikor a férjed éppen el akar cserélni egy tevére (némi ráfizetés mellett, mert egy jó karban lévő teve egy kicsit többet ér, mint egy szűzhártyamentes magyar nő), szóval, amikor lecserél egy tevére, neked fogalmad sincs, miről beszélnek. Nem izgatod fel magad, semmi se változik, csak a pasid, holnaptól ez láthat fátyol nélkül, más továbbra se.
Látom, már kezded érzékelni az előnyöket. Ez természetesen nem minden. Előbb vagy utóbb megtanulod, hogy te valójában a mindenkori férjednek egy vagyontárgya vagy. Nem túl értékes vagyontárgya, mert végül is fogyóanyag vagy, de mégis csak az vagy. Úgy rendelkezik veled, mint mondjuk egy asztallal, csak egy kicsit másképp használ. De ezt is meg lehet szokni.
Erről jut eszembe, az „apukám ma fáj a fejem” szövegről gyorsan le kell szokni, mert arrafelé az a szokás, hogy a nők seggét encián kékre verik az első zokszóra. Arról se nagyon lehet szó, hogy elválsz és viszed a lakást, jaj, miket beszélek, viszed a közös sátrat, meg a „közös szerzemény” felét. Első bejelentésed hallatán a környék hangos röhögő görcsbe rándulna. Második bejelentésed már nem vennék viccnek és simán megköveznének, olyan bibliai módon.
Butikról, vagy divatáru üzletről szó se lehet. Maximum egy saját fekete lepel plusz fátyol, amiket sose kell kimosni, mert arrafelé ez nem szokás. Ezen kívül szükséged lesz némi földrajzi ismeretekre, mert naponta ötször térdelés közben be kell magad tájolni Mekka felé.
Érdekes szokások társulnak a gyerekszüléshez is. Ha leánynak adsz életet, azt viszonylag gyorsan megbocsájtják. Ha fiúnak, akkor attól elbúcsúzhatsz. Nincs ebben semmi furcsa, elvégre egy vagyontárgy szaporulata természetszerűen a tulajdonosé. Mindenesetre, ha elfogadsz tőlem néhány tanácsot, akkor felsorolnám őket. Tehát: Amikor a többi feleséggel megegyezel a házimunka felosztásáról, próbáld meg kisajátítani a mosogatást. Az arab férfiak alig hagynak maguk után csetrest. Ennek oka az, hogy evőeszköz helyett kézzel esznek és nem tányérból, hanem az asztalról, és szaporán büfögnek hozzá, amit neked is meg kell tanulni, mert étkezéskor a büfögés mellőzése modortalanságra vall.
Modortalanság után pedig a vendégek távozását követően addig lesz verve egy széles léccel a segged, amíg duplájára nem dagad. Indulás előtt gyakorold be a mezítláb mászkálást forró homokban, mert a tevegelő férjeket a felségek gyalog követik, tisztes távolság betartásával.
Legnagyobb ellenséged minden bizonnyal az anyósod lesz, aki a legmesszebbmenően gondoskodni fog arról, hogy a te életed egy fikarcnyival se legyen kellemesebb, mint az övé volt. Ha el tudod érni, hogy a csiklódat ne metssze ki, mindjárt a startnál, akkor már szerencsésnek érezheted magad. Ha induláskor arra gondolsz, legrosszabb esetben visszajössz Magyarországra, akkor ezt verd ki a fejedből. Esélyed se lesz rá. Ugyanis a frigy az útleveled elkobzásával kezdődik.
Arrafelé a szüzesség egy nő kutya kötelessége, ami alól az se mentesít, ha történetesen az arab pasid vette el. Na tehát, ha a szűzhártyád a múlté, jó pénzért restaurálható muzulmá-nokkal fertőzött helyeken, mint például Párizs.
Olyan trükk, hogy átlovagolsz egy másik pasira, elképzelhetetlen. A puszta gondolata is lefejezést von maga után. Igen, igen, a te fejedről van szó. Arra felé bevett szokás a csonkítás. Hogy a pasid Magyarországon tökéletes angol úriemberként viselkedik, az ne tévesszen meg, mert ez csak azt jelenti, hogy ragyogóan tudnak alkalmazkodni az adott körülményekhez, amit egyszáz százalékig tőled is meg fognak követelni. Aztán majd, ha két homokvihar közötti szünetben elfog a sírás, emlékezz, hogy én ezt előre megmondtam.
Persze, te most úgy véled, hogy ilyesmi veled nem történhet meg, az semmi más, mint a nők jól ismert alaptalan önbizalma, amiért születésük előtt háromszor álltak sorba, a helyett, hogy máshol tolakodtak volna. 😀
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
Megdöbbentő videót tett közzé Scott Ritter: a felvételen a volt amerikai hírszerző azzal vádolja az ukrán elnököt, hogy valójában brit titkos ügynökként tevékenykedik és közvetlenül az MI6 vezetője, Richard Moore irányítása alatt áll.
A több mint félórás felvétel elején Ritter azt állítja, hogy Volodimir Zelenszkij televíziós sorozata, a 2015 és 2019 között vetített A nép szolgája című műsor sokat segített az ukrán elnök politikai karrierjén. A megszólaltatott szakértők kifejtették, hogy a sorozattal remekül szemléltették, miként lehet manipulálni az ukrán népet, valamint arra is rávilágítottak, hogy hogyan válhat egy színész egy ország elnökévé. Éric Denese egykori magas rangú francia hírszerző tiszt véleménye szerint a filmszerep tulajdonképpen felkészítette Zelenszkijt arra, hogy valóban Ukrajna vezetőjévé váljon. Kiemelte azt is, hogy a sorozatot követően indult Zelenszkij az elnökválasztáson 2019-ben, ami rendkívül ügyes manipulációnak bizonyult.
Scott Ritter szintén felhívja rá a figyelmet, hogy az emberiség valaha volt legjobb előválasztási kampányának bizonyult az, hogy a sorozat harmadik évada mindössze négy nappal a 2019-es elnökválasztási kampány előtt jelent meg. Az eredmények is azt támasztják alá, a valóságban remekül működött ez a módszer, Zelenszkij ugyanis elsöprő fölénnyel, 73,23 százalékkal nyerte az első fordulót.
Scott Ritter elmondása alapján ezt a forgatókönyvet bizonyára nem Ukrajna találta ki, hasonló koncepció alapján jelent meg 2003-ban az Államfőnök című amerikai vígjáték is, melyben egy színes bőrű férfit az USA elnökévé választanak. Ritter kiemelte, hogy ha ez a forgatókönyv működött Amerikában, akkor vajon egy olyan országban, amely Oroszországgal határos, vajon miért ne működhetne. Hozzátette: ez az egész nem más, mint az egyik titkosszolgálat gondosan előkészített akciója. A szakértő egyúttal egy 2018-ban készült interjúrészletet is felidézett, melyben Zelenszkij mögött egy milliárdos ukrán oligarcha, Ihor Kolomojszkij állt, akivel kapcsolatban maga az ukrán elnök is beismerte, hogy több filmen is együtt dolgoztak. Kolomojszkij azonban több korrupciós ügybe is belekeveredett, ami miatt február elején házkutatást tartottak nála. Ritter szerint pedig a 2021-ben megjelent Pandora-iratok Zelenszkij korruptságáról tanúskodnak.
A dokumentum kiemelte ugyanis, hogy hogy 35 jelenlegi és volt vezető offshore cégeket és számlákat nyitott, köztük Zelenszkij is, akinek külföldi cége 2012 és 2016 között 41 millió dollárt termelt.
Ám ez még nem minden, Scott Ritter arról is beszélt, Zelenszkij mögött áll a brit hírszerzés. A szakértő állítását azzal támasztotta alá, hogy az ukrán elnök 2020 októberében Londonban titokban találkozott az MI6 vezetőjével, Richard Moore-ral. Ritter szerint ugyanakkor az nem túl megszokott dolog, hogy egy háborúban álló állam vezetője egy külföldi hírszerző szolgálat képviselőjével találkozzon. Hozzátette: a megbeszélés csakis azt jelentheti, hogy Zelenszkij brit ügynök, aki közvetlenül az MI6 vezetőjének az irányítása alatt áll, és a brit hírszerzés is megfigyeli.
Ritter kitért Zelenszkij 2022 tavaszán Bucsában tett látogatására is, amikor az őt körülvevő egyik fegyveres ruháján fordítva volt az ukrán zászló. A szakértő szerint ha ez egy ukrán katonával történt volna, az állami jelképek megsértése miatt szigorú büntetést kapott volna, a külföldieknek azonban megengedett ez a tévedés.
A volt amerikai hírszerző egyébként rendkívül sokat foglalkozik Oroszországgal, nemrég közel egy hónapos könyvbemutató körutat tartott az országban, melynek során új, Leszerelés a peresztrojka idején című kiadványát népszerűsítette, derült ki a Times Union cikkéből. A cikk kiemelte, hogy Scott Ritter szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök minden idők egyik legnagyobb vezetőjeként vonul be a történelembe, hozzátéve, csak Putyinnak köszönhető, hogy Oroszország ma létezik, sőt nem csak létezik, egyenesen virágzik.
Akkor meg Orbán Viktor az orosz titkosszolgálat ügynöke.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
A II. világháború végén az édesanyámat az előretörő orosz csapatok ölték meg, nevelő anyámat megerőszakolták, az oroszok által beállított Rákosi Mátyás tönkretette a nagykereskedő apámat. Az egész családom gyűlölte az oroszokat és a kommunizmust, de…. ez nem jelenti azt, hogy elvakultan oroszellenes legyek 2023-ben, és ne lássak tisztán, mert aki az érzelmei után megy az rendszerint komoly hibát követ el. — Az ukrán események láttán jól jön, ha az időben visszamegyünk 15 évet.
Mi történt 2008.08.08. reggelén? Megnyílt a pekingi olimpia és több hetes tervezés után, nagyon okosan, pont erre az eseményre időzítve, Grúz csapatok megindultak Dél Oszétia ellen. Első lépésként a határvonalon elhelyezett orosz békefenntartó katonákat támadták meg (tízet megöltek közülük), majd az apró (szakadár) országocska, határhoz közel eső „fővárosa” felé fordultak. Az oroszok nyomban tankokat indítottak a térségbe és vadászbombázókat vetettek be. Az összecsapást elindító Grúzia „honvédő háborúról” beszélve a NATO segítségét kérte.
Ezt az egyszerű esemény sorozatot azonban a magyar média nem volt képes közölni. A teljes mellbedobással támadó propaganda következtében, aki nem ismeri a hátteret, az meg lehet győződve arról, hogy ezek a szemét oroszok már megint piszkoskodnak.
Akkor most nézzük a hátteret! Az idősebb Bush elnök és Gorbacsov annak idején megállapodtak abban, hogy a hidegháborúnak vége, és akkor most a termonukleáris fegyvereket szétszedik, valamint egymás befolyási zónáját békén hagyják. Csakhogy a hidegháború végére a Szovjet birodalom valójában összeomlott, míg az Amerikai birodalom sértetlenül állt a talpán. A fiatalabbik Bush elnök pedig úgy gondolta (szó szerint), hogy isten őt választotta a Világ igazságosságának a megteremtésére. Ez alatt azt kell érteni, hogy az „amerikai életformát” (mindent nekünk, semmit másoknak) mindenáron fenn fogja tartani. De ezen belül is az amerikai plutokráciát kívánja hizlalni. Vagyis a gazdag legyen gazdagabb, a szegény pedig szegényebb (az Amerikai Egyesült Államokon belül is). Ennek pedig legjobb módja a háborúskodás.
Az amerikai hegemóniát azonban izgatja két dolog. Oroszország és Kína. Az USA ezekkel szemben kezdett el felkészülni. Ennek egyik lépése Oroszország „bekerítése” amerikai támaszpontokkal, illetve a NATO tagállamok kiterjesztése az Orosz határokig. Grúzia pedig, mint volt tagköztársaság, északon közvetlenül szomszédos Oroszországgal.
A NATO tagállamok (mi is) természetesen Amerika bábjai. A NATO keretein belül tulajdonképpen számottevő katonai erő kizárólag az USA. A szintén atomhatalom Anglia és Franciaország pedig jópofát vág hozzá. Most akkor szúrjuk közbe, hogy a NATO alapokmánya szerint, ez egy védelmi közösség, ahol a tagok segítségére sietnek annak, akit közülük valaki megtámad. NATO tagállamot több, mint fél évszázad alatt senki se támadott meg, viszont a NATO nevében Amerika annál többet.
Időközben a Világon lett egy kis energia árrobbanás. Az oroszoknak pedig rengeteg olajuk és gázuk van. Ebből kifolyólag az elhunyt szovjet birodalom poraiból feltámadott egy gazdaságilag egyre erősebb Oroszország, ahol Putyin elnök ragyogóan felhasználta bőséges energia forrásaiból származó lehetőségeit, és nem látja be, hogy a szava-szegett Amerika előtt miért kellene meghajolnia.
Grúzia szeretne NATO tag lenni, amit az oroszok elleneznek, az amerikaiak pedig megígértek. Az aprócska Grúzok olyan lelkesek, hogy 2000 katonát küldtek Afganisztánba (megjegyzem a Románok is legalább ilyen lelkesek) és a támadásuk előtt 1000 amerikai katonai „tanácsadó” volt Grúziában. Az oroszok ellenlépésként az északgrúz területen élőknek (oszétok), kérésre orosz állampolgárságot adnak és nem ellenzik elszakadásukat (mellesleg a tőlük nyugatra élő abházokkal együtt, akik szintén grúz területen élnek). Az oszték és abház elszakadók – nagyon helyesen – rámutatnak arra, hogy ha Amerikának az érdeke egy elszakadás – és itt Koszovóról beszélnek – akkor helyesli az önrendelkezést. Ha viszont osztékokról és abháziakról van szó, akkor nem.
A szövegszerkesztőm szerint eddig 440 szót írtam le, és úgy gondolom, hogy a helyzetet elég világosan sikerült tisztáznom. Vajon a magyar média erre miért nem volt képes? Öncenzúra a la Kádár-korszak? Igaz, nincsenek ideiglenesen hazánkban tartózkodó amerikai csapatok (nincs is rá szükségük), de vannak betelepedett multinacionális cégek, akik többet visznek ki az országból, mint annak idején az oroszok. És persze épül itt is a plutokrácia. Egyesek nagyon gyorsan nagyon gazdagok lettek, a nagy többség pedig egyre szegényebb, és ezen egy miniszterelnök csere se fog változtatni.
____________________________________________________________
____________________________________________________________
__________________________________________________
A világ nagy része ma már támogatja a „dollárcsökkentést”. A detronizálás meg fog történni, de nem „nagy durranásként”, írta Marcel Salikhov, a moszkvai Közgazdasági Főiskola Gazdasági Szakértői Központjának igazgatója.
Folytatódik a globális pénzügyi rendszer dollártalanítása. Ezt az új pénzügyi technológia fejlesztése fogja elősegíteni. A központi bankok közvetlenül, a fejlett országok valutáinak felhasználása nélkül fognak egymással elszámolni. A jövőben a központi bankok digitális valutái nemzetközi tranzakciókhoz is felhasználhatók, csökkentve ezzel a gazdasági tranzakciók költségeit. Ez a folyamat azonban meglehetősen lassú lesz.
Az amerikai dollár régóta a világ meghatározó fizetőeszköze. Használata a nemzetközi tranzakciókban hosszú évtizedek óta messze meghaladja az amerikai részesedést a világgazdaságban, amely jelenleg 24% körüli. Például az IMF szerint 2002 végén a dollár a jegybankok nemzetközi tartalékainak 58,4%-át tette ki devizanemenként. A SWIFT szerint 2023 áprilisában a Greenback részesedése a bankközi átutalásokból 59,7 százalék volt. Ez lényegesen magasabb volt, mint egy évvel korábban.
Számos tényező járul hozzá az amerikai dollár használatának elterjedéséhez, még a harmadik világ országai közötti tranzakciókban is. Az amerikai gazdaság mérete (a pénzügyi eszközök legnagyobb és leglikvidebb piaca), a politikai befolyás és az amerikai multinacionális vállalatok szerepe a gazdaságban. Mindezek a szempontok kölcsönhatásban vannak, és hosszú időn keresztül kölcsönösen támogatják egymást. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a 2008-2009-es globális pénzügyi válság, amely magából az amerikai gazdaságból indult ki, nem befolyásolta a dollár globális helyzetét.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________