Vlagyimir Putyin Oroszország elnöke: Oroszország állampolgárai, a Donyecki és Luganszki Népköztársaságok állampolgárai, Zaporozsje és Herszon régió lakosai, az Állami Duma képviselői, az Orosz Föderáció szenátorai,

Mint ismeretes, a Donyecki és Luganszki népköztársaságban, valamint a Zaporozsje és Herszon régiókban népszavazást tartottak. A szavazatókat megszámolták, az eredményeket kihirdették. Az emberek meghozták egyértelmű döntésüket.

A mai napon aláírjuk a Donyecki Népköztársaság, a Luganszki Népköztársaság, a Zaporozsjei és a Hersoni régió Orosz Föderációhoz való csatlakozásáról szóló szerződéseket. Nincs kétségem afelől, hogy a Szövetségi Gyűlés támogatni fogja az Oroszországhoz való csatlakozásról és négy új régió létrehozásáról szóló alkotmányos törvényeket, az Orosz Föderációt alkotó új egységeinket, mert ez emberek millióinak akarata.

(Taps.)

Ez kétségtelenül az ő joguk. Az ENSZ Alapokmányának 1. cikklye kimondja a népek egyenlő jogainak és önrendelkezésének elvét.

Ismétlem, ez az emberek önrendelkezési joga, ami történelmi rokonságunkon alapszik. Ez a jog vezette győzelemre elődeink generációit, azokat, akik az ókori Rusz időszaka óta évszázadokon át építették és védték Oroszországot.

Itt, Novorosszijában [Pjotr] Rumjancev, [Alexander] Szuvorov és [Fjodor] Usakov vívta csatáit, Nagy Katalin és [Grigorij] Potyomkin pedig új városokat alapított. Nagyapáink és dédapáink itt harcoltak a végsőkig a Nagy Honvédő Háború idején.

Mindig emlékezni fogunk az Orosz Tavasz hőseire, azokra, akik szembe szálltak a 2014-es ukrajnai neonáci államcsínnyel, mindazokra, akik meghaltak azért, hogy joguk legyen anyanyelvük használatára, megőrizzék kultúrájukat, hagyományaikat és vallásukat, valamint az élethez való jogukat. Emlékezzünk Donbász katonáira, az „odesszai Khatyn” mártírjaira, a kijevi rezsim által végrehajtott embertelen terrortámadások áldozataira. Megemlékezzünk önkéntesekről és fegyveresekről, civilekről, gyerekekről, nőkről, idősekről, oroszokról, ukránokról, különböző nemzetiségűekről, Donyeck népszerű vezetője Alekszandr Zaharcsenko; katonai parancsnokok Arsen Pavlov és Vladimir Zhoga, Olga Kochura és Aleksei Mozgovoy; a Luganszki Köztársaság ügyésze, Szergej Gorenko; Nurmagomed Gadzhimagomedov ejtőernyős és minden katonánkról és tisztünkről, akik hősi halált haltak a különleges katonai művelet során. Ők hősök.

(Taps.)

A nagy Oroszország hőseiért, kérem, csatlakozzon hozzám egy perc csenddel, hogy megemlékezzünk róluk.

(Percnyi csend.)

Köszönöm.

A donyecki és luganszki népköztársaságok, a zaporozsjei és a hersoni régiók millióinak választása mögött sorsközösségünk és ezeréves történelmünk áll. Az emberek ezt a lelki kapcsolatot adták tovább gyermekeiknek és unokáiknak. Az elviselt megpróbáltatások ellenére Oroszország iránti szeretetetüket az évek során továbbvitték. Ezt senki sem tudja elpusztítani. Ezért az idősebb generációk és a fiatalok – akik a Szovjetunió tragikus összeomlása után születtek – egységünkre, közös jövőnkre szavaztak.

1991-ben Belovežszkaja Egyezmény szerint az akkori pártelit képviselői úgy döntöttek, hogy megszüntetik a Szovjetuniót, anélkül, hogy megkérdezték volna az egyszerű állampolgárokat, mit akarnak, és az emberek hirtelen elszakadtak hazájuktól. Ez szétszakította és feldarabolta a nemzeti közösséget, és nemzeti katasztrófát váltott ki. Ahogyan a kormány az 1917-es forradalom után a színfalak mögött fellépve csendben kijelölte a szovjet köztársaságok határait, úgy a Szovjetunió utolsó vezetői, az 1991-es népszavazáson az emberek többségének közvetlen akaratával ellentétben, tönkretették az országunkat. és egyszerűen kész tényekkel szembesítették az egykori köztársaságok lakosságát.

Bevallom, azt sem tudták, mit csinálnak, és a végén milyen következményekkel járnak tetteik. De most már mindegy. Nincs többé Szovjetunió, nem térhetünk vissza a múltba. Valójában Oroszországnak ma már nincs szüksége rá. De nincs nagyobb erő, mint több millió ember eltökéltsége, akik kultúrájuk, vallásuk, hagyományaik és nyelvük alapján Oroszország részének tekintik magukat, akiknek ősei évszázadokon át egyetlen országban éltek. Ezért erős elhatározásuk, hogy visszatérnek igazi történelmi hazájukba.

Nyolc hosszú éven át népirtásnak, ágyúzásnak és blokádnak voltak kitéve Donbassban az emberek; Herszonban és Zaporozsjében bűnös politikát folytattak Oroszország ellen, és minden orosz iránti gyűlöletet hirdettek. A kijevi rezsim most is a népszavazások során megtorlással és halállal fenyegette meg a tanárokat, a választási bizottságokban dolgozó nőket. Kijev elnyomással fenyegette meg az akaratukat kifejezni akaró emberek millióit. De, Donbass, Zaporozhye és Herson lakossága nem tört meg, és elmondták a véleményüket.

Azt akarom, hogy a kijevi hatóságok és valódi nyugati vezetői halljanak engem, és azt akarom, hogy mindenki emlékezzen: a Luganszkban és Donyeckben, Herszonban és Zaporozsjében élők örökre a mi állampolgárainkká váltak.

(Taps.)

Felszólítjuk a kijevi rezsimet, hogy azonnal szüntessék be a tüzelést és minden ellenségeskedést; hogy véget vessünk a háborúnak, amelyet még 2014-ben kirobbantott, és térjen vissza  a tárgyalóasztalhoz. Készen állunk erre, ahogy azt már nem egyszer elmondtuk. De, a donyecki, luganszki, zaporozsjei és hersoni emberek választásáról nem lesz szó. A döntés megszületett, Oroszország nem fog ettől elállni.

(Taps.)

Kijev jelenlegi hatóságainak tiszteletben kell tartaniuk a népakaratot, nincs más út. Ez az egyetlen út a békéhez.

Minden erőnkkel és erőforrásunkkal megvédjük földünket, és mindent megteszünk népünk biztonsága érdekében. Ez nemzetünk nagy felszabadító küldetése.

Mindenképpen újjáépítjük a lerombolt városokat, lakóépületeket, iskolákat, kórházakat, színházakat és múzeumokat. Helyreállítjuk és fejlesztjük az ipari vállalkozásokat, gyárakat, infrastruktúrát, valamint a társadalombiztosítási, nyugdíj-, egészségügyi és oktatási rendszereket.

Minden bizonnyal azon fogunk dolgozni, hogy javítsuk a biztonságot. Együtt gondoskodunk arról, hogy az új régiókban élő polgárok érezhessék Oroszország minden köztársaságának támogatását.

(Taps.)

Barátaim, kollégák!

A mai napon a különleges hadműveletben részt vevő katonáinkhoz és tisztjeinkhez, Donbass és Novorosszija harcosaihoz szólok, azokhoz, akik a részleges mozgósításról szóló végrehajtási rendelet alapján behívólevél kézhezvétele után kerültek katonai toborzóirodákba, és akik ezt önként tették, szívük hívására válaszolva. Szeretném megszólítani szüleiket, feleségüket és gyermekeiket, elmondani nekik, hogy népünk miért harcol, milyen ellenséggel állunk szemben, és ki taszítja a világot új háborúkba és válságokba, amiből számukra vérfoltos előnyök származnak. Ez egy tragédia.

Honfitársaink, ukrajnai testvéreink, akik egységes népünk részét képezik, saját szemükkel látták, mit készített fel a Nyugat uralkodó osztálya az emberiség egésze számára. Ledobták a maszkjukat, és megmutatták, valójában mi az igazi arcuk.

Amikor a Szovjetunió összeomlott, a Nyugat úgy döntött, hogy a világon mindenki végleg csatlakozzon a diktátumhoz. 1991-ben a Nyugat úgy gondolta, hogy egy ilyen megrázkódtatás után Oroszország soha nem fog feltámadni, és magától darabokra fog hullani. Ez majdnem megtörtént. Emlékszünk a borzalmas 1990-es évekre, amikor éhesen, fázva és reménytelenül néztünk a jövő elé. De Oroszország állva maradt, életre kelt, megerősödött, és elfoglalta a világban az őt megillető helyet.

Mindeközben a Nyugat tovább keresi az újabb esélyt, hogy csapást mérjen ránk, hogy meggyengítse és összetörje Oroszországot, amiről mindig is álmodtak. Tervük, hogy megosszák, egymás ellen állítsák, a szegénységre, és a kihalás ítélve a népeket. Nem nyugodhatnak meg tudván, hogy van egy ilyen nagyszerű ország egy hatalmas területtel, természeti gazdagsággal, erő forrásokkal és emberekkel, akik nem tudnak és nem is akarják mások parancsait teljesíteni.

A Nyugat készen áll bármit átlépni, hogy megőrizze azt a neo-gyarmati rendszert, amely lehetővé teszi számára, hogy a világ kihasználásából éljen, kifosztja azt a dollár és a technológia uralmának köszönhetően. Éppen ezért, érdekükben áll a teljes deszuverenizáció. Ez magyarázza a független államok, a hagyományos értékek és az autentikus kultúrák iránti agressziójukat, a nemzetközi és integrációs folyamatok aláásására tett kísérleteiket, az új globális valuták és az általuk nem irányítható technológiai fejlesztések ellenzését. Rendkívül fontos számukra, hogy minden országot rákényszerítsenek arra, hogy adják fel szuverenitásukat az Egyesült Államok érdekében.

Ezt egyes országokban az uralkodó elitek önként vállalják, önként vállalják, hogy vazallusokká váljanak, másokat megvesztegetnek vagy megfélemlítenek. És ha ez nem működik, egész államokat pusztítanak el, hátrahagyva humanitárius katasztrófákat, romokat, milliónyi tönkrement és elrontott emberéletet, terrorista enklávékat, társadalmi katasztrófa sújtotta övezeteket, protektorátusokat, kolóniákat és félgyarmatokat. Semmi se érdekli őket, csak a saját hasznuk.

Szeretném ismét hangsúlyozni, hogy telhetetlenségük és eltökéltségük, hogy megőrizzék korlátlan dominanciájukat, a valódi okai annak a hibrid háborúnak, amelyet a kollektív Nyugat folytat Oroszország ellen. Nem akarják, hogy szabadok legyünk, azt akarják, hogy gyarmat legyünk. Nem akarnak együttműködést egyenlőségi alapon, zsákmányolni akarnak. Nem szabad társadalomnak akarnak minket látni, hanem kiszolgáltatott rabszolgák tömegének.

Gondolatainkat és filozófiánkat közvetlen fenyegetésnek tekintik. Kultúránk és művészetünk veszélyt jelent rájuk, ezért megpróbálják betiltani őket. Fejlődésünk és jólétünk is veszélyt jelent rájuk, mert a verseny fokozódik. Nekik nincs szükségük Oroszországra, de nekünk igen.

(Taps.)

Szeretném emlékeztetni önöket, hogy a múltban a világuralmi ambíciók többször is összetörtek népünk bátorsága és szívóssága miatt. Oroszország mindig Oroszország marad. Továbbra is megvédjük értékeinket és Szülőföldünket.

A Nyugat a büntetlenséggel számol, azzal, hogy bármit megúszhat. Ami azt illeti, ez egészen a közelmúltig így volt. A stratégiai biztonsági megállapodásokat tönkretették; a legmagasabb politikai szinten elért megállapodásokat meséknek nyilvánították; a szilárd ígéretek, hogy nem terjesztik ki a NATO-t keletre, átadták a helyüket a piszkos megtévesztésnek, amint korábbi vezetőink bevállalták. A rakétavédelmi, a közepes hatótávolságú és a rövid hatótávolságú rakétákról szóló szerződéseket különböző ürügyekkel egyoldalúan felszámolták.

És csak annyit hallunk, hogy a Nyugat ragaszkodik a szabályokon alapuló rendhez. Ez honnan jött egyébként? Ki látta már ezeket a szabályokat? Ki fogadta el, vagy hagyta jóvá őket? Figyelj, ez csak egy csomó ostobaság, teljes megtévesztés, kettős mérce, vagy akár hármas mérce! Biztos hülyének tartanak minket.

Oroszország egy hatalmas, ezer éves hatalom, egy egész civilizáció, és nem fog ilyen rögtönzött, hamis szabályok szerint élni.

(Taps.)

Az úgynevezett Nyugat lábbal tiporta a határok sérthetetlenségének elvét, és most saját belátása szerint dönti el, kinek van önrendelkezési joga és kinek nincs, ki méltatlan rá. Nem világos, hogy mi alapján döntöttek, vagy hogy ki adott nekik először döntési jogot. Csak feltételezték.

Ezért dühíti őket a krími, szevasztopoli, donyecki, luganszki, zaporozsji és hersoni emberek választása. A Nyugatnak nincs erkölcsi joga a demokrácia szabadságát mérlegelni. Nincs és soha nem is volt.

A nyugati elit nemcsak a nemzeti szuverenitást és a nemzetközi jogot tagadja. Hegemóniájukban a totalitarizmus, a despotizmus és az apartheid markáns vonásai vannak. Pimaszul felosztják a világot vazallusaikra – az úgynevezett civilizált országokra – és a többiekre, akiket a mai nyugati rasszisták tervei szerint fel kellene venni a barbárok és vadak listájára. Az olyan hamis címkék, mint a „gazember ország” vagy a „tekintélyelvű rezsim”, már ki vannak osztva, és egész nemzetek és államok megbélyegzésére szolgálnak, ami nem újdonság. Nincs ebben semmi új: lényegében a nyugati elit tagjai, ugyanazok a gyarmatosítók maradtak. Megkülönböztetik és felosztják a népeket a különböző szintekre.

Soha nem fogunk egyet érteni ilyen nacionalizmussal és rasszizmussal. Ez mi más, ha nem rasszizmus, a russzofóbia, ami terjed a világban? Mi, ha nem rasszizmus, a Nyugat dogmatikus meggyőződése, hogy civilizációja és neoliberális kultúrája vitathatatlanul követendő modell az egész világ számára? – Vagy velünk vagy, vagy ellenünk.

A nyugati elitek még saját történelmi bűneik bűnbánatát is mindenki másra hárítják, és azt követelik, hogy országaik polgárai és más népek valljanak be olyan dolgokat, amelyekhez semmi közük, például a gyarmati hódítások időszaka.

Érdemes emlékeztetni a Nyugatot, hogy gyarmati politikáját már a középkorban elkezdte, majd a világméretű rabszolga-kereskedelem, az indián törzsek népirtása. India és Afrika kifosztása, Anglia és Franciaország Kína elleni háborúja, aminek következtében kénytelen volt megnyitni kikötőit az ópiumkereskedelem előtt. Azt csinálták, hogy egész nemzeteket szoktattak rá a kábítószerre, és céltudatosan kiirtottak teljes etnikai csoportokat a terület és az erőforrások megszerzése érdekében, állatokként vadászva az emberekre. Ez ellenkezik az emberi természettel, az igazsággal, a szabadsággal és az igazságossággal.

Miközben – büszkék vagyunk arra, hogy a 20. században hazánk vezette a gyarmatellenes mozgalmat, amely a világ számos népe számára nyitott lehetőséget a fejlődésre, a szegénység és az egyenlőtlenség csökkentésére, valamint az éhezés és a betegségek leküzdésére.

Hangsúlyozandó, az évszázados russzofóbia, a nyugati elitek Oroszországgal szembeni nem titkolt ellenségességének egyik oka éppen az a tény, hogy nem engedtük, hogy kiraboljanak minket a gyarmati hódítások idején, és arra kényszerítjük az európaiakat, hogy kereskedjenek velünk. kölcsönösen előnyös feltételek mellett. Ezt úgy sikerült elérni, hogy Oroszországban egy erős centralizált államot hoztak létre, amely az ortodox kereszténység, az iszlám, a judaizmus és a buddhizmus, valamint az orosz kultúra és az orosz beszéd mindenki számára nyitott erkölcsi értékei alapján nőtt és erősödött.

Számos terv készült Oroszország megszállására. Ilyen kísérletek történtek az 1917-es forradalom utáni megpróbáltatások időszakában. Mindegyik kudarcot vallott. A Nyugatnak csak a 20. század végén sikerült megragadnia Oroszország vagyonát, amikor az állam elpusztult. Barátoknak és partnereknek neveztek minket, de gyarmatként bántak velünk, különféle sémákkal dollármilliárdokat pumpáltak ki az országból. Emlékszünk. Nem felejtettünk el semmit.

Néhány napja Donyeckben és Luganszkban, Herszonban és Zaporozsjeban kinyilvánították, hogy támogatják történelmi egységünk helyreállítását. Köszönöm!

(Taps.)

A nyugati országok évszázadok óta mondogatják, hogy szabadságot és demokráciát hoznak más nemzetek számára. Semmi sem állhat távolabb az igazságtól. Ahelyett, hogy elhozták volna a demokráciát, elnyomtak és kizsákmányoltak, és ahelyett, hogy szabadságot adtak volna, rabszolgává tettek. Az egypólusú világ eredendően antidemokratikus és semmiképpen se szabad; keresztül-kasul hamis és képmutató.

Az Egyesült Államok az egyetlen ország a világon, amely kétszer alkalmazott nukleáris fegyvert, elpusztítva Japánban Hirosimát és Nagaszakit, és ezzel precedenst teremtett.

Emlékezzünk vissza, hogy a második világháború alatt az Egyesült Államok és Nagy-Britannia a legcsekélyebb katonai szükség nélkül rommá döntötte Drezdát, Hamburgot, Kölnt és sok más német várost. Ezt hivalkodóan tették, és ismétlem, minden katonai szükség nélkül. Egyetlen céljuk volt, akárcsak a japán városok atombombázásánál: megfélemlíteni hazánkat és a világ többi részét.

Az Egyesült Államok mély sebhelyet hagyott Korea és Vietnám népének emlékezetében szőnyegbombázásaikkal, valamint napalm- és vegyi fegyvereikkel.

Az USA valójában továbbra is megszállja Németországot, Japánt, a Koreai Köztársaságot, és más országokat, amelyeket cinikusan egyenlő félként és szövetségesként emlegetnek. Nézzük! Miféle szövetség ez? Az egész világ tudja, hogy ezekben az országokban a legfelsőbb tisztségviselők után kémkednek. Szégyen ez, szégyen azoknak, akik ezt teszik, és azoknak, akik rabszolgákként némán és szelíden lenyelik ezt az arrogáns viselkedést.

Nemes orvosi kutatásnak nevezik azokat a parancsokat és fenyegetéseket, amelyeket vazallusaiknak adnak euro-atlanti szolidaritásnak megfelelően, valamint a biológiai fegyverek megalkotására és az emberi kísérleti alanyok alkalmazására Ukrajnában is.

Pusztító politikájuk, háborúik és rablásuk indította el a mai hatalmas migránshullámot. Emberek milliói szenvednek el nehézségeket és megaláztatást, vagy halnak meg ezer számra, akik megpróbálnak eljutni Európába.

Most gabonát exportálnak Ukrajnából. Hová viszik a legszegényebb országok élelmezésbiztonságának álcája alatt? Hová megy? Nyugat – európai országokba viszik. Mindössze öt százalékot szállítottak a legszegényebb országokba. Újabb csalás, leplezetlen csalás.

Valójában az amerikai elit ezeknek az embereknek a tragédiáját használja fel riválisainak gyengítésére, nemzetállamok elpusztítására. Ez vonatkozik Franciaországra, Olaszországra, Spanyolországra és más, évszázados múltra visszatekintő országok identitására.

Washington újabb és újabb szankciókat követel Oroszországgal szemben, és ezzel az európai politikusok többsége engedelmesen egyetért. Egyértelműen megértik, hogy az Egyesült Államok az orosz energia és egyéb erőforrások teljes feladására kényszerítve Európát gyakorlatilag az ipartalanítás felé tolja annak érdekében, hogy az egész európai piacot megszerezze. Ezek az európai elitek mindent értenek, de tudatosan mások érdekeit szolgálják. Ez már nem szolgalelkűség, hanem saját népeik közvetlen elárulása.

Az angolszászok azonban úgy vélik, hogy a szankciók már nem elegendőek, és most a felforgatáshoz fordultak. Hihetetlennek tűnik, de tény – az Északi Áramlat Balti-tenger fenekén áthaladó nemzetközi gázvezetékein robbantást okozva valójában Európa teljes energetikai infrastruktúrájának tönkretételét indították el. Mindenki számára világos, természetesen azok felelősek, akik hasznot húznak belőle.

Az USA diktátumát az ököl törvénye támasztja alá. Néha gyönyörűen be van csomagolva, néha nincs csomagolás, de a lényeg ugyanaz – az ököl törvénye. Ennek eszköze a katonai bázisok százainak telepítése és fenntartása a világ minden sarkában, a NATO-bővítés, és kísérletek új katonai szövetségek létrehozására, mint például az AUKUS és hasonlók. Sokat tesznek a Washington-Szöul-Tokió katonai-politikai lánc létrehozásáért. Minden olyan állam, amely valódi stratégiai szuverenitással rendelkezik, vagy arra törekszik, és képes a nyugati hegemónia megkérdőjelezésére, automatikusan ellenségnek minősül.

Ezek azok az alapelvek, amelyek az USA és a NATO katonai doktrínáinak hátterében állnak, és amelyek teljes uralmat igényelnek. A nyugati elitek ugyanilyen képmutatással mutatják be neokolonialista terveiket, békés szándékra hivatkozva, valamiféle elrettentésről beszélnek. Ez a kitérő szó egyik stratégiáról a másikra vándorol, de valójában csak egy dolgot jelent – ​​minden szuverén hatalmi központ aláaknázását.

Hallottunk már Oroszország, Kína és Irán elrettentéséről. Úgy gondolom, hogy a sorban más ázsiai, latin-amerikai, afrikai és közel-keleti országok, valamint jelenlegi amerikai partnerek és szövetségesek következnek. Hiszen tudjuk, hogy ha kell, szankciókat vezetnek be szövetségeseik ellen is – egy adott bankkal, céggel szemben. Ez az ő gyakorlatuk, és ki fogják bővíteni. Mindent a szemük előtt tartanak, beleértve a szomszédainkat is, a FÁK-országokat.

Ugyanakkor a Nyugat egyértelműen vágyálmokkal foglalkozik már régóta. Az Oroszország elleni szankciós villámháború megindításakor például arra gondoltak, hogy parancsukra ismét felsorakoztathatják az egész világot. Mint kiderült azonban egy ilyen fényes lehetőség nem mindenkit izgat – kivéve a teljes politikai mazochistákat és a nemzetközi kapcsolatok egyéb, nem szokványos formáinak csodálóit. A legtöbb állam megtagadja a „tisztelgést”, ehelyett az Oroszországgal való együttműködés észszerű útját választja.

A Nyugat nyilvánvalóan nem számított ilyen engedetlenségre. Egyszerűen hozzászoktak ahhoz, hogy egy sablon szerint cselekedjenek, zsarolással, megvesztegetéssel, megfélemlítéssel azt tesznek, amit akarnak, és meggyőzték magukat, hogy ezek a módszerek örökké működnek, mintha a múltban megkövültek volna.

Ez az önbizalom nem csupán a kivételesség hírhedt koncepciójának közvetlen terméke – bár nem szűnik meg ámulatba ejteni –, hanem a valódi nyugati „információéhségnek” is. Az igazság a mítoszok, illúziók és hamisítványok óceánjába fulladt, rendkívül agresszív propagandát használva, úgy hazudva, mint Goebbels. Minél hihetetlenebb a hazugság, az emberek annál gyorsabban hiszik el – ezen elv szerint működik.

De az embereket nem lehet etetni papírra nyomtatott dollárral és euróval. Nem lehet etetni őket ezekkel a papírdarabokkal, és a nyugati közösségimédia-cégek virtuális, felfújt kapitalizációja nem tudja felfűteni otthonaikat. Minden, amit mondok, fontos. És amit az imént mondtam, az nem kevésbé az: papírral nem lehet megetetni senkit – élelem kell; és senki otthonát nem fűtheti fel ezekkel a felfújt kapitalizációkkal – energiára van szüksége.

Éppen ezért Európában a politikusoknak meg kell győzniük polgártársaikat, hogy kevesebbet egyenek, ritkábban zuhanyozzanak, és otthon melegebben öltözködjenek. És azok, akik elkezdenek tisztességes kérdéseket feltenni, mint például: „Miért van ez valójában?” azonnal ellenségnek, szélsőségesnek és radikálisnak nyilvánítják. Visszamutatnak Oroszországra, és azt mondják: ez minden bajotok forrása. Még több hazugság.

Külön szeretném felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy minden okunk megvan azt hinni, hogy a nyugati elit nem fog konstruktív kiutat keresni a globális élelmiszer- és energiaválságból, amiért csak őket okolhatjuk. hosszú távú politikájuk, amely jóval az ukrajnai, donbászi különleges katonai műveletünk előtti időszakra nyúlik vissza. Nem áll szándékukban megoldani az igazságtalanság és az egyenlőtlenség problémáit. Attól tartok, inkább más formulákat használnak, amelyekkel kényelmesebbek.

És itt fontos felidézni, hogy a Nyugat az I. világháborúval kimentette magát a 20. század eleji kihívásokból. A második világháborúból származó nyereség segített az Egyesült Államoknak végre leküzdeni a nagy gazdasági világválságot, és a világ legnagyobb gazdaságává válni, valamint elérni, hogy a bolygón a dollár, mint globális tartalékvaluta létezzen. És az 1980-as évek válságából – a dolgok az 1980-as években ismét tetőpontra jutottak – a Nyugat sértetlenül kerüljön ki belőle, jórészt a széthullott és megszűnt Szovjetunió örökségét és erőforrásait kisajátítva. Ez tény.

Most, hogy megszabaduljanak a kihívások legfrissebb hálójától, mindenáron szét kell bontaniuk Oroszországot és más államokat, amelyek szuverén fejlődési utat választanak, hogy tovább rabolhassák és felhasználhassák más nemzetek vagyonát foltozzák be a saját lyukaikat. Ha ez nem történik meg, nem zárhatom ki, hogy megpróbálják az egész rendszer összeomlását előidézni, és mindent ennek számlájára írnak, vagy ne adj isten úgy döntenek, hogy a háborús gazdasági növekedés régi formuláját alkalmazzák.

Oroszország tisztában van a nemzetközi közösséggel szembeni felelősségével, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a hidegebb fejek érvényesüljenek.

A jelenlegi neokoloniális modell végső soron kudarcra van ítélve; ennyi nyilvánvaló. De ismétlem, mesterei a végsőkig ragaszkodnak hozzá. Egyszerűen nem tudnak mást kínálni a világnak, mint hogy fenntartsák ugyanazt a fosztogató és zsaroló rendszert.

Cseppet sem törődnek azzal, hogy emberek milliárdjai, az emberiség többségének természetes joga van a szabadsághoz és az igazságossághoz, a saját jövőjének meghatározásához. Már áttértek az erkölcsi, vallási és családi értékek radikális tagadására.

Válaszoljunk magunknak néhány nagyon egyszerű kérdésre. Most szeretnék visszatérni ahhoz, amit mondtam, és az ország minden polgárához – nem csak a teremben tartózkodó kollégákhoz –, hanem Oroszország minden polgárához is szólni szeretnék: szeretnénk-e itt, hazánkban, Oroszországban anya és apa helyett? két női vagy két férfi szülőt:  Akarjuk-e, hogy iskoláink olyan perverziókat kényszerítsenek gyermekeinkre, amelyek az iskolás koruktól kezdve leépüléshez és kihaláshoz vezetnek? Be akarjuk-e dugni a fejükbe azt a gondolatot, hogy bizonyos más nemek is léteznek a nők és férfiak mellett, és akarunk-e nekik nemet-váltó műtétet ajánlani? Számomra ezek elfogadhatatlanok. Ezt akarnánk hazánknak és gyermekeinknek?

Hadd ismételjem meg, hogy a nyugati elitek diktatúrája minden társadalmat megcéloz, beleértve magukat a nyugati országok polgárait is. Ez mindenki számára kihívás. Ez a teljes lemondás arról, hogy mit jelent embernek lenni, a hit és a hagyományos értékek megdöntése, valamint a szabadság elfojtása egy „visszafordított valláshoz” – a tiszta sátánizmushoz – kezd hasonlítani. Jézus Krisztus a hamis messiásokat leleplezve ezt mondta a Hegyi beszédben: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket.” Ezek a mérgező gyümölcsök már nyilvánvalóak, de nem csak hazánkban, hanem minden országban, többek között a Nyugaton is.

A világ egy alapvető, forradalmi átalakulás időszakába lépett. Új hatalmi központok alakulnak ki. Ők képviselik a többséget – a többséget! – a nemzetközi közösségé. Nemcsak érdekeik kinyilvánítására készek, hanem arra is, hogy megvédjék azokat. A többpólusúságban lehetőséget látnak szuverenitásuk erősítésére, ami azt jelenti, hogy valódi szabadságot, történelmi távlatokat, saját önálló, kreatív és sajátos fejlődési formájukhoz, harmonikus folyamathoz való jogot nyernek.

Ahogy már mondtam, sok hasonló gondolkodású emberünk van Európában és az Egyesült Államokban, és érezzük és látjuk támogatásukat. Az egypólusú hegemónia elleni, lényegében emancipatív, gyarmatellenes mozgalom formálódik a legkülönfélébb országokban és társadalmakban. Az ereje idővel csak nő. Ez az erő határozza meg jövőbeli geopolitikai valóságunkat.

Barátaim!

Ma egy igazságos és szabad útért küzdünk, elsősorban magunkért, Oroszországért, hogy a diktátumot és a despotizmust a múltban hagyjuk. Meggyőződésem, hogy az országok és a népek megértik, hogy egy olyan politika, amely bárkinek a kivételességén és más kultúrák és népek elnyomásán alapul, eredendően bűnöző, és hogy le kell zárnunk ezt a szégyenteljes fejezetet. A nyugati hegemónia folyamatos összeomlása visszafordíthatatlan. És ismétlem: a dolgok soha nem lesznek olyanok, amilyennek akarják.

A csatatér, amelyre a sors és a történelem kihívott bennünket, népünk, a nagy történelmi Oroszország harctere. (Taps.) A nagy történelmi Oroszországért, a jövő nemzedékeiért, gyermekeinkért, unokáinkért és dédunokáinkért. Meg kell védenünk őket a rabszolgaságtól és az olyan szörnyű kísérletektől, amelyek célja, hogy megnyomorítsák elméjüket és lelküket.

Ma azért harcolunk, hogy soha senkinek ne jusson eszébe, hogy Oroszországot, népünket, nyelvünket vagy kultúránkat ki lehet törölni a történelemből. Ma konszolidált társadalomra van szükségünk, és ez a konszolidáció csak a szuverenitáson, a szabadságon, az alkotáson és az igazságosságon alapulhat. Értékeink az emberség, az irgalom és az együttérzés.

És egy igazi hazafi, Ivan Iljin szavaival szeretném zárni: „Ha Oroszországot szülőföldemnek tekintem, az azt jelenti, hogy oroszként szeretek, oroszként szemlélek és gondolkodom, énekelek és beszélek; hogy hiszek az orosz nép lelki erejében. Szelleme az én szellemem; sorsa az én sorsom; szenvedése az én bánatom; és boldogulása az én örömöm.”

E szavak mögött egy dicsőséges lelki választás húzódik meg, amelyet az orosz államiság több mint ezer éves fennállása alatt őseink sok generációja követett. Ma ezt a döntést hozzuk; a donyecki és a luganszki népköztársaság polgárai, valamint a zaporozsjei és ahersoni régió lakosai döntöttek így. Úgy döntöttek, hogy népükkel, szülőföldjükkel, osztoznak annak sorsában, és együtt győznek vele.

Az igazság velünk van, mögöttünk pedig Oroszország! (Taps.)

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az Unió hirtelen felbomlása 1991-ben rakoncátlan szakaszokhoz vezetett az újonnan létrehozott köztársaságokban. Az orosz etnikumhoz tartozó emberek hirtelen olyan területen találták magukat, amelyet már nem Moszkva uralt. Több új országban a nem orosz ajkú többség elkezdte elnyomni az orosz kisebbségeket. Kitűnő példa erre  balti országok, Észtország, Lettország és Litvánia.

1991 előtt Ukrajna soha nem létezett államként. A korai kozák törzsek a térkép sárga és zöld részein orosz védelmet kértek a Lengyelországból, Litvániából és más szomszédokból érkező támadások ellen. Az új Ukrajnában az oroszok a lakosság közel felét tették ki, és az általuk támogatott pártok több országos választást is megnyertek. Nagy szavazati különbségek voltak láthatóak regionális/etnikai viszonyok mentén. Az ország erős gazdasági kapcsolatokat ápolt Oroszországgal. Ipara az orosz gáztól függött, míg gép- és acélexportja szinte teljes egészében Oroszországba irányult.

Az USA-nak ez nem tetszett. Ellenőrizni akarta Ukrajnát, hogy nyomást tudjon gyakorolni Oroszországra. Kétszer, 2004-ben és 2014-ben „színes forradalmakat” szervezett a megválasztott ukrán kormányok megdöntésére, amelyek többnyire gazdasági okokból inkább az Oroszországgal fenntartott kapcsolatokat részesítették előnyben.

A 2014-es színes forradalom kivételesen brutális volt. Az Egyesült Államok szélsőjobboldali csoportokat szervezett, hogy átvegyék a vezetést az erőszakos tiltakozásokban. (Ugyanezek a csoportok az 1940-es évek elején német nácikkal szövetkeztek, majd 1948 és 1952 között CIA vezette gerillaháborút folytattak a Szovjetunió ellen.) Az utcai harcok Ukrajna kormányának alkotmányellenes megváltoztatásával végződtek.

Az első törvény, amelyet az új puccskormány végrehajtott, az volt, hogy elutasította az oroszt Ukrajna egyik államnyelveként. Az ukránok mintegy 50%-ának az orosz a mindennapi nyelve. Maga az ukrán egy orosz nyelvjárás. Az ukránok közel 100%-a ért oroszul.

Az ukrajnai orosz ajkú nép attól tartott, hogy eltörlik a nyelvhasználatukat. A Krím orosz védelem mellett megszavazta és kikiáltotta függetlenségét, és csatlakozzon Oroszországhoz. Moszkva elfogadta a lépést.

Ukrajna más egykori orosz részein tiltakoztak az emberek, keleten pedig néhányan fegyvert ragadtak. Kétszer is legyőzték az ukrán hadsereget és az ellenük küldött önkéntes alakulatokat. Az ezt követő Minszk I. és II. egyezmény megkövetelte Ukrajnától, hogy jelentős autonómiát biztosítson ezeknek a donbászi régióknak. Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa elismerte és támogatta a megállapodásokat. De az ezek végrehajtására tett minden kísérletet az Egyesült Államok szabotált a kijevi kormányt irányító fegyveres jobboldali mozgalmakon keresztül.

Nyolc hosszú éven át a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaság lakossága védte határait az ukránok állandó próbálkozásaival szemben, hogy erőszakkal oldják meg a konfliktust. Míg ezekben a köztársaságokban az emberek a köztársaságaik függetlenségére szavaztak, illetve hogy Oroszország részévé váljanak, a Kreml ezt nem fogadta el. Azt akarta, hogy ezek a köztársaságok Ukrajnán belül maradjanak, és ragaszkodott a minszki megállapodások végrehajtásához.

2015-ben az Egyesült Államok és a NATO megkezdte az új ukrán hadsereg felépítését. Sikerült nekik. 2021-re nagyobb volt, mint a NATO-országok legtöbb hadserege. Tervek készültek a donbászi köztársaságok megszállására. 2021-ben Oroszország tudomást szerzett arról, hogy hamarosan megteszik az első kísérletet. Saját hadseregének nagy manővereit indította nyugati határa közelében, hogy elrettentse az ilyen próbálkozásokat. A helyzet rendeződött.

Ukrajna bármilyen kísérlete a Donbász elfoglalására, és az azt követő progromok végrehajtására olyan helyzetet teremtettek volna, amelyben az orosz kormányt a saját népe kényszerítette volna a beavatkozásra. Az oroszok e területek lakóit saját népük részének tekintik.

Amikor a Kreml tudomást szerzett a donbászi köztársaságok 2022-es támadására vonatkozó új tervekről, állást foglalt. Kvázi ultimátumokat küldött az Egyesült Államoknak és a NATO-nak, és olyan biztonsági megállapodásokat kért, amelyek megtagadják Ukrajna NATO-tagságát. Az ultimátumokat elutasították. Az USA háborút akart Ukrajnában, hogy az „gyengíti” Oroszországot, és erősebb ellenőrzést szerezhet európai „szövetségesei” és gazdasági versenytársai felett.

Február 17-én az ukrán hadsereg tüzérségi előkészületeket indított a donbászi köztársaságok elleni teljes támadásra. A következő napokban az ágyúzás napi 40 tüzérségi robbanásról napi 2000 fölé emelkedett. Oroszországnak cselekednie kellett. Február 22-én elismerte a donbászi köztársaságok függetlenségét, és védelmi megállapodásokat írt alá velük. Február 24-én csapatait küldi, hogy legyőzzék az ukrán hadsereget, és lehetetlenné tegyék a Donbász elleni jövőbeli támadásokat.

Azóta Oroszország és szövetséges helyi erői megszerezték az ellenőrzést Luhank egésze, Donyeck 60%-a és a déli régiók nagy része, Herszon és Zaparozsja felett. De, Oroszország azt is megtudta, hogy az általa küldött nagyon korlátozott erők nem tudták teljesíteni célját, Ukrajna lefegyverzését. A tartalékos katonák behívásához és igénybevételéhez jogi változásra volt szükség. Az orosz ellenőrzés alatt álló területek helyi tisztségviselői népszavazást szerveztek annak eldöntésére, hogy függetlenné válnak-e Ukrajnától, és csatlakozzanak Oroszországhoz. Nagy többséggel megszavazták a javaslatokat.

A pénteki napon az Orosz Föderáció elnöke megállapodást írt alá a köztársaságokkal, hogy Oroszország részévé váljanak.

Minden megtámadási kísérlet most már Oroszország elleni támadás. Az Orosz Föderáció, annak hadserege és szövetségesei teljes védelme alatt állnak.

Ukrajna számára a háború folytatása hadseregének biztos vereségét és további feldarabolását jelenti, mivel újabb régiók csatlakoznak Oroszországhoz és Lengyelországhoz, Magyarország és Románia pedig megpróbálja bevenni korábban általuk irányított ukrán régióikat.

A „nyugati” propaganda „álságnak” nevezi az Oroszországhoz való csatlakozásra leadott szavazatokat, a folyamatot pedig „annexiónak”. De, a szavazatok nagyon is valóságosak voltak. Az Oroszországhoz való csatlakozás nagyon magas eredményei érthetőek, Ukrajna elutasította ezeket az embereket, és az Oroszországot ellenzők már rég elhagyták ezeket a régiókat.

Az ENSZ Alapokmánya elismeri az önrendelkezési jogot. Az Egyesült Államok maga (vissza)él ezzel a jogával, amikor politikai céljait támogatja:

Az ENSZ-hez intézett beszédében Biden kitartott amellett, hogy a szavazás színlelt volna, ezért soha nem ismernék el, mert ez „az ENSZ alapokmányának rendkívül jelentős megsértése”. Ennek az állításnak az Egyesült Államok külpolitikai érdekeitől függő gördülékenységét mutatja, hogy Biden három nappal korábban szinte egyidejűleg kitart amellett, hogy „Tajvan saját maga dönt a függetlenségéről. Ez az ő döntésük.” Nem sérti az ENSZ alapokmányát, ha Kína ellen szól. Viszont sérti az ENSZ alapokmányát, ha Oroszország számára működik. Ezenkívül az Egyesült Államok hivatalosan elismeri a többi annektálást is, legutóbb Nyugat-Szahara marokkói annektálását.

De a képmutatás, amely leginkább felháborítja Oroszországot, az Koszovói esemény 2008-ban, amikor Koszovó egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét Szerbiától anélkül, hogy népszavazást tartott volna. Az Egyesült Államok elismerte a Jugoszlávia területi integritását fenntartó ismételt ENSZ-határozatok elleni nyilatkozatot. Sakwa arra is rámutat, hogy az Egyesült Államok jóváhagyta „a Nemzetközi Bíróság hírhedt tanácsadó véleményét, amely szerint Koszovó függetlenségének kikiáltása „nem sértette meg az általános nemzetközi jogot”.

Vlagyimir Putyin orosz elnök pénteken aláírta az Ukrajna egyes részeinek annektálásáról szóló szerződéseket a nemzetközi jog ellenére, és ígéretet tett arra, hogy „minden rendelkezésre álló eszközzel” megvédi az újonnan egyesült régiókat az ország hét hónapja tartó inváziójának újabb eszkalációjában.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök úgy reagált, hogy országa kérelmet nyújt be a NATO katonai szövetséghez való „gyorsított”   csatlakozására.

Putyin sürgette Ukrajnát, hogy üljön le a béketárgyalásokra, de ragaszkodott ahhoz, hogy ne tárgyaljon a megszállt régiók visszaadásáról – ezzel ütközésben tartva őt az ukrán kormánnyal és nyugati támogatóival, amelyek elutasították a földfoglalást.

A díszes Szent György-teremben tartott Kreml-szertartáson Ukrajna megszállt részeinek annektálását hirdetve Putyin azzal vádolta a Nyugatot, hogy szítja az ellenségeskedést, mivel Oroszországot „gyarmattá” kívánja változtatni. Pozíciójának megszilárdulása a több tízezer ember halálát és sebesülését okozó konfliktusban tovább növelte a feszültséget, amely már a hidegháború óta nem látott mértékű.

A Kreml ceremóniájára három nappal azután került sor, hogy Moszkva megszállt vidékein lezárultak az Oroszországhoz való csatlakozásról szóló „népszavazások”, amit Kijev és a Nyugat fegyverrel fenyegető, hazugságon alapuló földfoglalásnak minősített.

Putyin azonban az ünnepségen mondott tüzes beszédében kitartott amellett, hogy Ukrajnának „tisztelettel” kell kezelnie a Kreml által irányított szavazatokat.

Az Oroszországhoz való csatlakozási szerződések aláírási ceremóniája után a megszállt régiók Moszkva által beiktatott vezetői Putyin köré gyűltek, és mindannyian összefonták egymás kezét, majd csatlakoztak az „Oroszország! Oroszország!”-ot kiáltó közönséggel.

Putyin a Nyugattal szemben is sértődötten azzal vádolta az Egyesült Államokat és szövetségeseit, hogy Oroszország elpusztítására törekednek. Azt mondta, hogy a Nyugat „parazitaként” viselkedett, és felhasználta pénzügyi és technológiai erejét, hogy „kirabolja az egész világot”.

Oroszországot úgy ábrázolta, mint aki történelmi küldetést teljesít, hogy visszaszerezze posztszovjet nagyhatalmi státuszát, és ellensúlyozza a szerinte összeomló nyugati uralmat.

„A történelem egy csatatérre hívott bennünket, hogy harcoljunk népünkért, a nagy történelmi Oroszországért, a jövő generációiért” – mondta.

Újabb orosz háborús tervekről még nem hallani, de arra lehet számítani, hogy Oroszország reakciója az ukrán támadásokra, valamint a NATO-támogatásra hamarosan sokkal súlyosabb lesz. Korábban Putyin azt mondta a háborúról, hogy “még el sem kezdtük”.

Mindenkinek azt lehet tanácsolni, hogy vegye ezt komolyan.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A kilenc értékelt rendellenesség a következők voltak: cerebrovaszkuláris, kognitív és memóriazavarok, perifériás idegek rendellenességei, epizodikus rendellenességek, extrapiramidális és mozgási rendellenességek, mentális egészség, mozgásszervi, érzékszervi és egyéb neurológiai vagy kapcsolódó állapotok, mint például Guillain-Barre és agyvelőgyulladás.

Mind a kilenc rendellenesség-kategória esetében megemelkedett a kockázat, a legjelentősebb növekedés pedig a kognitív és memóriazavarokat érinti. A kilenc kategóriában olyan gyakori állapotok szerepelnek, mint a szélütés, az Alzheimer-kór, a fejfájás és görcsrohamok, a Parkinson-kórhoz hasonló tünetek, a szorongás és a depresszió, a szédülés, a szaglás és az ízlelés elvesztése, valamint a fülzúgás. Ezen rendellenességek mindegyike jelentősen befolyásolhatja az életminőséget.

A vizsgálatot Dr. Ziyad Al-Aly, a Veterans Affairs St. Louis Health Care System kutatási és oktatási szolgálatának vezetője, nefrológus végzettsége és a Long COVID szakértője, valamint Dr. Benjamin Bowe és Yan Xie vezette. A tanulmányban összesen 154 068 COVID-19-fertőzött személyt értékeltek, átlagosan több mint 400 nap alatt. Összehasonlították őket 5,6 millió korabeli és 5,8 millió korábbi kontrollal, amelyek rendkívül robusztus adathalmazt szolgáltatnak az elemzéseikhez.

Dr. Al-Aly a Twitteren a tanulmány széles körben megosztott anyagában megjegyezte: „A memória és a kognitív zavarok, az érzékszervi rendellenességek és rendellenességek kockázatai, beleértve a Guillain-Barrét [immunrendszeri rendellenesség, amelyben az immunrendszer megtámadja az idegeket és gyengeséget okoz, ritka esetekben életveszélyes] és az encephalitis vagy encephalopathia [agygyulladás] erősebb fiatal felnőtteknél. Ezeknek a rendellenességeknek a fiatal életekre gyakorolt ​​hatásai mélyrehatóak, és nem lehet túlbecsülni.”

A tanulmány vitarészében a szerzők határozottan megjegyzik: „Elengedhetetlenül fel kell ismernünk a Long COVID által támasztott óriási kihívásokat és annak minden későbbi hosszú távú következményét. E kihívásoknak való megfelelés sürgős és összehangolt (egyelőre nem létező) globális, nemzeti és regionális válaszstratégiákat igényel.”

Arra figyelmeztetnek, hogy a COVID-19 fertőzésekkel összefüggő neurológiai betegségek „mélyreható következményei” lesznek a lakosság egészségére, az egészségügyi rendszerekre és a gazdasági termelékenységre, beleértve a „kiszélesedő egyenlőtlenségek” kockázatát is. Ezeket a figyelmeztetéseket az az aprólékos kutatás támasztja alá, amelyet Dr. Al-Aly és csapata a világjárvány során a Post-Acute Sequalae SARS-CoV-2 fertőzés (PASC), más néven Long COVID klinikai vonatkozásairól folytatott.

Egy közelmúltbeli interjúban Dr. Al-Aly megjegyezte, hogy a Long COVID iránti érdeklődése akkor kezdődött, amikor elolvasta a New York Times-ban Fiona Lowenstein írását, amely a 2020. áprilisi fertőzéséből való felépülése utáni Long COVID-szal kapcsolatos megpróbáltatásait írta le. és Dr. Al-Aly megkérdezte: „Mi az a Long COVID?” és „Kit érint ez?” Mint kifejtette: „széles megközelítést alkalmaztunk, hogy ne hagyjunk szó nélkül, és jellemezhessük a COVID-19 poszt-akut következményeit.”

Az Egyesült Államok Veteránügyi Minisztériumának integrált elektronikus egészségügyi nyilvántartásaihoz való hozzáférés lehetővé tette Dr. Al-Aly és csapata a Washingtoni Egyetem Orvostudományi Karán, a Missouri állambeli St. Louis-ban, hogy áttekintsék a több mint 74 000 SARS-CoV-fertőzött veterán diagramját, és hasonlítsa össze ezeket a kortárs és történelmi kontrollokkal, hogy kezelje a COVID-19 népesség egészségére gyakorolt ​​hatásának relatív és abszolút kockázatát.

Az eredmények elképesztőek voltak. Dr. Al-Aly felidézte, hogy az emberek által tapasztalt „szervi működési zavarok széles skálája” a velejéig megrázta. Aggasztóbb volt számára, hogy még azok is jelentős mértékben érintettek, akiknek olyan enyhe tüneteik voltak, amelyek nem tették szükségessé a kórházi kezelést.

Dr. Al-Aly és csapata a következő tanulmányokat is elvégezte, amelyek a Long-COVID szív- és érrendszerre, vesére, anyagcsere-funkciókra és mentális egészségre gyakorolt ​​hatását vizsgálták. Mindegyik kategóriában az eredmények károsnak bizonyultak.

• Az akut vesekárosodás relatív kockázata kétszer magasabb volt a korabeli és történelmi kontrollokhoz képest, amelyek a COVID-fertőzöttek egy százalékát érintették. Egy kicsi, de jelentős kisebbség szenvedett jelentős vesefunkció-csökkenést a fertőzés nélküliekhez képest.
• Bármely szív- és érrendszeri betegség kockázata 60 százalékkal nőtt az akut COVID-fertőzést követő első évben, és körülbelül 4,5 százalékkal több embernél alakultak ki ezek a betegségek. A súlyos kardiovaszkuláris események esetében az abszolút megnövekedett kockázat 2,3 százalék volt. Bár ezek a kockázatok jelentősek voltak a súlyos COVID-fertőzéssel kórházba került betegeknél, még az enyhe betegségben szenvedő betegeknél is jelentősen megnőtt a kardiovaszkuláris kimenetel.
• A mentális egészségi zavarokat vizsgálva azt találták, hogy a COVID-19 fertőzés 35 százalékkal növelte a szorongásos zavarok relatív kockázatát és 39 százalékkal a depressziót. Ezeknél a betegeknél nagyobb arányban szedtek gyógyszereket a tüneteik enyhítésére. Ezenkívül rossz alvást és kognitív hanyatlást szenvedtek. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban Dr. Al-Aly figyelmeztetett: „Adatainkban korai jeleket láttunk – amelyek remélem nem folytatódnak tovább különösen a SARS-CoV-2 fertőzésben szenvedők körében. Ez megkívánja a figyelmünket, hogy az elején elcsípjük.”
• Hasonlóképpen, 40 százalékkal nőtt a cukorbetegség, 1 és 2 százalék közötti többletterhelés mellett. Sokan, akiknél cukorbetegség alakult ki, gyógyszert kellett felírni a megemelkedett vércukorszint szabályozására. Ha ezeket a kórházi kezelést igénylő populációra extrapoláljuk, akkor a számok jelentősek, 8-14 százalék körüliek. Még az „enyhe” COVID-19-ben szenvedők esetében is 5 százalékkal nőtt az abszolút kockázat a nem fertőzött kontrollokhoz képest.
• Az év elején Dr. Al-Aly és csapata közzétett egy tanulmányt, amely megállapította, hogy az oltás után áttöréses fertőzésben szenvedőknek csak 15 százalékkal kisebb az esélyük a hosszú COVID kialakulására, és nagyobb a halálozás és a szervkárosodás kockázata a kontrollokhoz képest, akik soha nem fertőződtek meg. Ez igaz maradt a szezonális influenzával összehasonlítva, eloszlatva a polgári sajtó állandó hivatkozását, miszerint a COVID nem károsabb, mint az influenza.

Dr. Al-Aly a COVID-19 okozta tragikus haláleseteket és kórházi kezeléseket egy hatalmas jéghegy csúcsához hasonlította, ahol a vízvonal alatti hosszú COVID-hoz kapcsolódó hatalmas, hosszú távú következmények találhatók. Egy gyűjtőfogalom, a Long COVID több mint pusztán agyköd és fáradtság. A test szinte minden szervére hatással lehet, és a boncolási jelentések bebizonyították, hogy a COVID-19 továbbra is komoly veszélyeket jelent a lakosságra.

Legújabb tanulmányukban Dr. Al-Aly et al. fontos megfigyeléseket tesz a világjárvány hosszú távú neurológiai következményeiről, és ezt írja: „Tekintettel a világjárvány kolosszális léptékére, és annak ellenére, hogy ebben a munkában közölt abszolút számok kicsik, ezek az egész országban nagyszámú érintett személyt jelenthetnek. Ez valószínűleg hozzájárul a neurológiai rendellenességek növekedéséhez.”

Hozzáteszik: „Ez nagyobb hangsúlyt fektet a nem gyógyszerészeti beavatkozások (például maszkolás) és oltások révén megvalósuló, többrétű primer prevenciós stratégiák folyamatos szükségességére, hogy (amennyire lehetséges) csökkentsék a SARS-CoV-2 fertőzés kockázatát. Sürgős szükség van továbbá hosszú távú fenntartható stratégiák kidolgozására a SARS-CoV-2 tömeges fertőzésének megelőzésére, valamint annak meghatározására, hogy ezek a hosszú távú neurológiai (és egyéb) szövődmények megelőzhetők-e vagy más módon enyhíthetők-e olyan embereknél, akik már SARS-CoV-2-vel fertőzöttek.”

Ami ezeket a lektorált tanulmányokat kritikussá teszi, az nem csupán a COVID-19 világjárvány által az emberekre jelentett egészségügyi veszélyek bemutatása. Politikai jellegűek is, mivel e munkák célja kezdettől fogva az volt, hogy tájékoztassák a nyilvánosságot a végrehajtott pandémiás politikák következményeinek mértékéről. A világjárvány szörnyű következményei nemcsak a COVID-19 által okozott több mint 20 millió halálesetben számolnak világszerte, hanem abban is, hogy világszerte több tízmillió ember szenved a legyengítő Long COVID-tól.

Dr. Al-Aly Twitteren megjegyezte: „A Long COVID megelőzésének legjobb módja a COVID megelőzése.” Ez arról szól, hogy mélységesen szükség van egy globális felszámolási stratégiára a járvány egyszeri megállításához. Világméretű COVID-ellenes mozgalom hiányában, amely minden országban egyesíti a tudósokat. A világjárvány folytatódással fenyeget, új változatokkal tömeges fertőzések hullámai jelentkeznek, több millió ember halálát és legyengülését okozva, ez utóbbi a Long COVID jelenség miatt.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Bár. ezt a lépést a keményvonalasok már a kezdetek óta szorgalmazták, a kormány megpróbálta a konfliktust visszafogott „speciális katonai műveletként” bemutatni, nem pedig olyasvalamiként, amely közvetlenül érintené a polgárokat. Lehet, hogy ez most megváltozik.

Szergej Sojgu védelmi miniszter a Russia 24 tévécsatornának adott interjújában elmondta, hogy Oroszországnak 25 millió hadra fogható férfi áll a rendelkezésére, de csak 300 ezret hív be, katonai tapasztalattal. Kiegészítő képzésben részesülnek, mielőtt a frontra küldik őket, és nem lesznek köztük főiskolai hallgatók vagy volt hadkötelesek.

Sojgu azt is állította, hogy eddig 5397 orosz katona halt meg a konfliktusban.

Kedden a Duma törvényt fogadott el, amely büntetést szab ki a fosztogatásért, a harc megtagadásáért, a megadásért és a dezertálásért.

Az új szabályok a mozgósítás, a háborús és a hadiállapot idején is érvényesek – a kormány eddig nem szívesen emlegette az ukrajnai inváziót háborúként, helyette a „különleges katonai művelet” kifejezést használta. Az új rendelet szerint a tartalékosokat a rendes, szerződéses katonákkal azonos bánásmódban részesítik, ha nem jelentkeznek szolgálatra.

„Vesztésre áll a háborút, és tenni akarnak valamit, hogy ne veszítsék el” – mondta Oleg Ignatov, a Crisis Group moszkvai elemzője az Al Jazeerának.

„Szerintem a fő probléma az, hogy kevés az ember a fronton, nincs elég katonájuk Ukrajna megtámadására, vagy akár a megszállt területek védelmére. Le akarják zárni a harcot az ukránokkal, ezért hirdették meg a mozgósítást.”

A közelmúlt kudarcai miatt az orosz hadseregnek máshol kellett ember anyagot keresnie. Jevgenyij Prigozsin oligarcha és a zsoldos csapat állítólagos vezetője egy börtöntelepen azt mondta az elítélteknek, hogy ha készen állnak a hat hónapos szolgálat teljesítésére, elengedik a büntetésüket.

„Vagy katonai magáncégek és rabok [harcolnak Ukrajnában], vagy az Ön gyermeke” – mondta később Prigozhin közleményében.

Korábban, a kirgizisztáni újságírók feltártak egy közösségi médiakampányt, amelyben „biztonsági őröket” alkalmaztak Ukrajnában dolgozni, havi 240 000 rubelért (4383 dollárért), valamint az orosz állampolgársághoz való egyszerűsített útért. Hamar kiderült, hogy ez Wagner újabb toborzási akciója.

Kirgizisztán és szomszédai Üzbegisztán és Tádzsikisztán migráns munkavállalók forrása Oroszországba. Szerdán a moszkvai kirgiz nagykövetség figyelmeztette honfitársait, hogy egy idegen hatalom nevében való konfliktusba keveredés odahaza bűncselekménynek számít.

Bár az év elején állítólag több tízezer szíriai és más külföldi harcost soroztak be Moszkva nevében harcolni, úgy tűnik, hogy jelentős idegenlégió még nem jött létre.

Míg a kormány ígéretet tett arra, hogy csak katonai gyakorlattal rendelkezőket hívnak be, valójában semmi sem akadályozza meg, hogy a tapasztalattal nem rendelkezőket is besorozzák. Válaszul a tavaszi ifjúsági demokratikus mozgalom a mozgósítás elleni demonstráció megújítására szólított fel Moszkva, Szentpétervár és minden orosz város központjában.

„Vlagyimir Putyin most jelentette be a részleges mozgósítást Oroszországban. Ez azt jelenti, hogy orosz férfiak ezrei – apáink, testvéreink és férjeink – a háború húsdarálójába kerülnek” – írta a Spring Instagram-oldalukon.

„Most a háború valóban minden otthont és családot érint. A hatóságok azt szokták mondani, hogy csak „szakemberek” harcolnak, és ők nyernek. Kiderült, hogy nem nyertek és elkezdték toborozni a frontra. A háború már nem „odakint”, hanem hazánkban, otthonainkban van és a rokonainkért jött el.

A mozgósítás szükségességéről naponta kiabáló képviselők meleg székeikben maradnak, élnek és virulnak. Hiszünk abban, hogy mozgósítani kell őket, és Ukrajnába kell küldeni őket – hadd haljanak meg beteges fantáziáikért, ne pedig hétköznapi srácokat küldjenek a halálba.”

Mintha ezt előre sejtené, Ilja Remeslo, a Kreml-barát kommentátor azt írta a Telegramjában, hogy „megbízható források” közölték vele, elsőként az „illegális gyűléseken” részt vevőket mozgósítják.

„Azonnal a helyszínen ellenőrzik az iratokat, azonosítják, őrizetbe veszik és elküldik a belügyi szerveknek” – állította. „Ezután a katonai regisztrációval és toborzással együtt meghatározzák a behívott kategóriáját. Azokat, akik nem felelnek meg azonnal az első kategóriába [a 300 000 tapasztalt katonából], azokat későbbi sorozásra regisztrálják. Szóval, várunk benneteket, – tette hozzá. – Ideje szolgálni.”

Szerda este tüntetések zajlottak Oroszország városaiban, bár azok kisebbnek tűntek, mint a februáriak.

Ivan Zsdanov, a bebörtönzött ellenzéki vezető, Alekszej Navalnij közeli szövetségese kijelentette, hogy a Navalnij csapat kész támogatni minden háborúellenes akciót: „Ha készen áll nagyobb dolgokra, beleértve a katonai toborzóirodák felgyújtását is, mi is készek vagyunk segítséget nyújtani.”

Ignatov azonban azt mondta, hogy komoly tiltakozások nem valószínűek, mivel az orosz társadalom annyira atomizálódott.

„Nincs szolidaritás az orosz társadalomban, és nincs egység. Nincs civil társadalom, és Oroszországban a 2000-es évek óta nem voltak szabad választások” – mondta.

„Szerintem minden tiltakozást megpróbálnak megakadályozni, és aki ellenzi a mozgósítást, azt szigorúan megbüntetik. De szerintem az emberek megpróbálják szabotálni ezt a döntést. A hímek el akarják kerülni a mozgósítást, el akarnak bújni a besoroztatni próbáló emberek elől.

A Google Trends szerint a Putyin bejelentése előtti órákban a „hogyan hagyjuk el Oroszországot” kérdés feltűnést keltett a keresőkben, csakúgy, mint a „hogyan törjünk el egy kart”. Szerdán az összes isztambuli és szinte minden jereváni járat betelt.

De a tengerentúli menekülés nem mindenki számára választható. Azok a katonák, akik eddig azzal a kiskaput használva elkerülték az ukrajnai bevetést, hogy nem háborút hirdettek (vagyis nem kötelesek részt venni), most zárva találják az ajtót.

NN, egy szakaszparancsnok, aki névtelenül beleegyezett, hogy beszél az Al Jazeerával, azt mondta, hogy felmondólevelet írt, de a hadsereg nem fogadja el.

„És ha most nem csatlakozom a különleges művelethez, akkor a mozgósítás miatt börtönbe zárnak. Általánosságban elmondható, hogy a hadseregünkből való elbocsátás folyamata nagyon bonyolult – nem lehet csak úgy kilépni” – mondta. ”

A [bevetési] parancs már megérkezett, és nem tudom, mit tegyek. nem akarok menni; az állam érdekei nem esnek egybe a közérdekekkel. Sokan [a hadseregből] osztják a véleményemet.”

Mások azonban inkább beletörődnek a bevetés lehetőségébe.

“Ez közvetlenül érint engem az életkorom miatt, szolgáltam és megfelelő képzettséggel rendelkezem, így minden kritériumnak megfelelek, kivéve talán azt a tényt, hogy a haditengerészet nem igazán hasznos [Ukrajnában]” – mondta a 35 éves. Valentin Szentpétervárról, aki 2009-2010 között szolgált a haditengerészetnél.

„Néhány srácnak más a véleménye. Valaki el akarja hagyni [az országot], de a legtöbbünk elmegy, ha azt mondják. Nem félek. Ha megkapom az értesítést, megyek, de én sem sietek.”

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Ezek azok az aggodalmak, amelyek arra késztették Macron francia elnököt, hogy előhívja Charles de Gaulle szellemét, és sürgesse Európát, hogy forduljon el az általa a NATO „agyhalottnak” nevezett hidegháborújától, és az USA-pártiaktól, kereskedelmi megállapodások, amelyek növekvő költségeket rónak Európára, miközben megtagadják az Eurázsiával folytatott kereskedelemből származó potenciális nyereséget. Még Németország is tiltakozik azon követelésekkel szemben, hogy fagyasszák be az orosz gáz importját.

Oroszország és Kína valódi katonai fenyegetése helyett az amerikai stratégák problémája az ilyen fenyegetés hiánya.

Az Egyesült Államoknak arra volt szüksége, hogy provokálja Oroszországot, majd Kínát, hogy reagáljanak az Egyesült Államok fenyegetéseire oly módon, hogy „szövetségeseit” a szankciós politikájának követésére kötelezze.

Az igencsak eltompult európai vezetés bedőlt a trükknek.

Az Egyesült Államok megszervezte az ukrán támadást a lázadók által birtokolt Donbas régió ellen. Ez február 17-én kezdődött a Dombas-állások elleni intenzív tüzérségi előkészületekkel, amint azt az EBESZ megfigyelői a határon rögzítették. Oroszországnak reagálnia kellett, vagy eltűrni, hogy ezeken a területeken az oroszokat megnyomorítják.

Ezt nem lehetett más módon megakadályozni, mint katonai eszközökkel. Február 22-én Oroszország független államként ismerte el a Donbászi Köztársaságokat, és védelmi megállapodásokat írt alá velük.

Ugyanezen a napon Olaf Scholz német kancellár lemondta az Északi Áramlat II. tenger alatti vezeték elindítását, ami az orosz gázt Németország iparához és fogyasztóihoz szállította volna.

Az európaiak rendkívül kemény gazdasági szankciókat indítottak Oroszország ellen, amelyeket az Egyesült Államok ösztönzésére hónapokkal korábban előkészítettek.

Oroszország különleges katonai művelete az ENSZ Alapokmánya 51. cikke értelmében február 24-én kezdődött.

Michael Hudson február 28-án kijelentette, hogy Németország egy évszázadon belül  harmadszor szenvedett vereséget.

A Világban 1991 óta az Egyesült Államok a katonai erő. A Varsói Szerződés és a NATO országainak kölcsönös leszerelését elutasították. Ehelyett bekövetkezett a Clinton-kormányzat amerikai politikája, amely a NATO-n keresztül új katonai terjeszkedést akart megvalósítani. Ezért Nyugat-Európa és más amerikai szövetségesek külpolitikáját a NATO formálja.

Ahogy Biden elnök kifejtette, a jelenlegi katonai eszkaláció („Prodding the Bear”) valójában nem Ukrajnáról szól. Biden már az elején megígérte, hogy nem vesznek részt amerikai csapatok. De több mint egy éve követeli, hogy Németország akadályozza meg az Északi Áramlat 2 vezetéket abban, hogy iparát és lakásait olcsó gázzal lássa el, és forduljon a sokkal drágább amerikai beszállítókhoz.

Tehát a NATO Oroszországgal való konfrontációjának legsürgetőbb amerikai stratégiai célja az olaj- és gázárak szárnyalása.

Az Északi Áramlat II-t azért hozták létre, hogy Németország függetlenné váljon a Lengyelországon és Ukrajnán áthaladó vezetékektől. Ennek blokkolása volt Németország legostobább lépése, amit Scholz kancellár megtett.

A következő hónapokban Lengyelország blokkolta a Jamal vezetéket, amely szintén orosz gázt szállított Németországba. Ukrajna ezt követően elvágott két orosz vezetéket. Sorra meghibásodtak az Északi Áramlat I. vezeték fő kompresszorállomásai, amelyeket a német Siemens épített ki, és amelynek karbantartási szerződése is van. Viszont a szankciók megtiltják a Siemensnek a javítást.

Nem Oroszország blokkolta a gázt és az olajt az európai piacokról. A német, a lengyel és az ukrán kormány tette ezt.

Oroszország valójában örülne, ha többet adna el. Putyin nemrég ismét felajánlotta, hogy a lehető legtöbb orosz gázt az Északi Áramlat II-n keresztül Németországba küldi.

Hiszen ha sürgősen szükségük van rá, ha annyira rosszak a dolgok, csak menjenek, és szüntesse meg a szankciókat az Északi Áramlat 2 ellen, az évi 55 milliárd köbméterrel – csak meg kell nyomniuk a gombot, és beindul . De a németek úgy döntöttek, hogy maguk zárják le, nem tudnak megjavítani egy vezetéket, és szankciókat vezettek be az új Északi Áramlat 2 ellen, a megnyitása helyett. Mi vagyunk a hibásak ezért?

A német kormány a hibás az ajánlat elutasításáért.

Az Oroszország elleni gazdasági háború, amelyet a szankciókkal akartak megnyerni, nem tudta megingatni Oroszországot. A Rubel erősebb, mint valaha. Oroszország rekordnyereséget termel akkor is, ha kevesebb gázt és olajt ad el, mint a háború előtt. Oroszországban lehet egy kis recesszió az idén, de az életszínvonala nem csökken.

Amint az könnyen megjósolható volt, és ahogy Michael Hudson kifejtette, az oroszellenes szankciók Európán belüli gazdasági következményei ezzel szemben óriási katasztrofális következményekkel járnak Európa iparára, társadalmaira és politikai helyzetére.

A kormányok és a média mindeddig tartózkodott attól, hogy felfigyeljenek a közelgő óriási problémákra, amelyekre az iparág vezetői már korán rámutattak. Csak az elmúlt két hétben kezdték el a sürgős figyelmeztetéseket.

A Der Spiegel, a legnagyobb német hetilap azt kérdezi: Mennyire lesz rossz a német recesszió? És, kimondja a nyilvánvalót:

Az első német vállalatok elkezdték bedobni a törülközőt, és a fogyasztás összeomlik a kirobbanó energiaárak következményeként. A gazdaság szinte ellenőrizetlenül csúszik egy olyan válságba, amely tartósan meggyengítheti az országot.

A Der Spiegel azt az öt szakaszt tárgyalja, amelyek mentén a katasztrófa bekövetkezik.

Első szakasz: A termelés befagyasztása mert Németországban egyre drágább a gyártás.

Második szakasz: Az árcsapda – Senki sem vásárol olyan magas áron, amibe most a német termékek kerülnek.

Harmadik szakasz: A fogyasztói válság – Magas energiaárakat kell fizetniük. A német fogyasztók mindenből kevesebbet vásárolnak.

Negyedik szakasz: A csődhullám.

Ötödik szakasz: A munkaerőpiacról szóló jelentés.

Amikor Németországban 6-10 millió munkanélküli, a kormánynak kevesebb adóbevétele lesz, mivel csak néhány cég lesz nyereséges, a szociális rendszer összeomlik.

Az európai ipar megbénul a megugró energiaárak súlya alatt – írja az Irish Examiner: A Volkswagen, Európa legnagyobb autógyártója a múlt héten arra figyelmeztetett, hogy átcsoportosítja a termelést Németországból és Kelet-Európából, mert az energiaárak nem csökkennek.

Európa hétszer annyit fizet a gázért, mint az Egyesült Államok, ami rámutat a kontinens ipari versenyképességének drámai eróziójára, ami tartós károkkal fenyeget a gazdaságban. Mivel Vlagyimir Putyin orosz elnök megkétszerezte háborús erőfeszítéseit Ukrajnában, kevés jele van annak, hogy a gázáramlás – és a lényegesen alacsonyabb árak – a közeljövőben helyreállna Európába.

Az OilPrice.com szerint Európa az energia intenzív iparágak elvándorlásával néz szembe.

Valójában az EU alva jár az anarchiában:

Lehet, hogy minden szem a ma reggeli olasz választási eredményekre szegeződik, de Európának sokkal nagyobb gondjai vannak, mint egy jobboldali kormány megalakítása. Jön a tél, és Európa saját maga által kiváltott energiaválságának katasztrofális következményei már az egész kontinensen érezhetők.

Miközben a politikusok irreális energia megtakarítási terveket dolgoznak ki, a valóság az, hogy a megugró energiaárak és a csökkenő kereslet már több tucat energiaigényes iparági üzemet: üveg-, acél-, alumínium-, cink-, műtrágya-, vegyipar, stb. kényszerít csökkentett termelésre, vagy a termelés leállítására, ami több ezer dolgozó elbocsátását okozza. Még a háborúpárti New York Times is kénytelen volt a közelmúltban elismerni azt a „bénító” hatást, amelyet Európában a brüsszeli szankciók gyakorolnak az iparra és a munkásosztályra. „A magas energiaárak sújtják az európai ipart, a gyárakat a termelés gyors leállítására és több tízezer alkalmazott szabadságolására kényszerítve” – számoltak be.

Valóban az európai politikusok erőtlenségének jele, hogy a gyorsan közeledő sziklafal ellenére senki sem tudja rávenni magát, hogy kijelentse a nyilvánvalót: véget kell vetni a szankcióknak. Egyszerűen semmi erkölcsi ok arra, hogy európaiak millióinak megélhetését tönkretegyék Putyin iskoláztatása érdekében, még akkor sem, ha a szankciók segítették e cél elérését, ami nyilvánvalóan nem igaz.

Az Egyesült Államok ugyancsak recesszióba kerül, de ahogy tervezte, profitálni fog az európai katasztrófából.

A Handelsblatt üzleti napilap arról számol be, hogy a német vállalatok Észak-Amerikába helyezik át a termelést.

Washington olcsó energiával és alacsony adókkal vonzza a német cégeket.

A német kormány azt állítja, hogy ezt meg akarja akadályozni, de ez lehetetlen az energiaszankciók megszüntetése nélkül.

Amerikában a gyári munkák úgy virágoznak, mintha az 1970-es években lennének.

Az egyesült államokbeli gyártás fellendülést tapasztal, a vállalatok a termékek iránti nagy fogyasztói kereslet közepette munkaerőt vesznek fel.

Az Egyesült Államok európai politikusok segítségével háborút folytat Európa népe és életszínvonala ellen. Most a háború megnyerésének küszöbén állnak. Hogy ez ne történhessen meg Németországnak meg kell nyitni az oroszországi vezetékeket. Ezt nyilvánvalóan az amerikaiak is tudják, ezért robbantották fel a tenger alatti vezetékeket.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A jelentés szerint Kazahsztán legnagyobb bankja, a Halyk Bank is felfüggesztette a Mir kártyákkal végzett tranzakciókat termináljain és ATM-jein. A bank ugyanakkor az Interfaxnak kifejtette, hogy tavasszal leállította a Mir kiszolgálását ATM-hálózatában, és azóta sem vezetett be újabb korlátozásokat. A Mir kártyákkal a bank által kiszolgált POS-terminálokon keresztül lehet fizetni – közölte.

Ezen a héten több törökországi bank bejelentette döntését, hogy leállítja az orosz bankkártyák elfogadását, miután Washingtonból figyelmeztették, hogy a pénzintézetek másodlagos szankciókat kockáztatnak, ha segítik Moszkvát az amerikai büntetések megkerülésében.

A múlt héten az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumának Külföldi Vagyonellenőrzési Hivatala (OFAC) bejelentette, hogy kész szankciókat bevezetni minden Oroszországon kívüli intézmény ellen, amely az ország fizetési rendszerét használja.

A Mir-t az Oroszországi Központi Bank fejlesztette ki a Visa és a Mastercard hazai alternatívájaként, miután 2014-ben Moszkvával szemben első körben bevezették a szankciókat. Az új fizetési rendszer bevezetése óta az orosz bankok több mint 129 millió Mir kártyát bocsátottak ki. Elfogadták Törökországban, Vietnamban, Örményországban, Dél-Koreában, Üzbegisztánban, Fehéroroszországban, Kazahsztánban, Kirgizisztánban, Tádzsikisztánban, Dél-Oszétiában és Abháziában.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az Egyesült Államok egymás után zsigerelte ki a fegyverzetkorlátozási szerződéseket, NATO-szövetségesei pedig régóta egzisztenciális helyzetbe taszították Oroszországot.

Jelenleg szülőhazájában, Ausztráliában tartózkodik, és sajnálatát fejezi ki, hogy az egymást követő canberrai kormányok hogyan könyörögtek a Kínával és Oroszországgal szembeni könyörtelen amerikai ellentét megszütetéséért. Szerinte ez az alárendeltség és a független külpolitika hiánya aláássa Ausztrália nemzetgazdaságát, és erodálja a békét és a biztonságot az ázsiai-csendes-óceáni térségben.

Dr. Helen Caldicott 1938-ban született Melbourne-ben. M.D. és számos könyv szerzője, köztük a Sleepwalking to Armageddon. Több nemzetközi díj kitüntetettjeként több filmben is szerepelt, köztük a Nyolc perc éjfélig című filmet, amelyet 1981-ben Oscar-díjra jelöltek a legjobb dokumentumfilm kategóriában.

Interjú

Kérdés: Mint a globális nukleáris leszerelés tapasztalt harcosa, aggaszt-e Önt egy katasztrofális háború kirobbanásának veszélye a korábbi időkhöz képest?

Helen Caldicott: Igen, az 1962-es kubai rakétaválság óta soha nem voltunk közelebb a nukleáris megsemmisítéshez. Ismertem Robert McNamarát, aki Kennedy elnök védelmi minisztere volt, és az Ovális Irodában volt a válság idején, és később azt mondta. nekem: „Helen, három percre voltunk az atomháborúhoz.”

Kérdés: Ön szerint milyen tényezők növelik a világháborút és a nukleáris tűzveszélyt?

Helen Caldicott: Nos, a kubai rakétaválság óta először fordult elő, hogy a két nukleáris hatalom, amelyek mindegyike több ezer nukleáris fegyverrel van felfegyverkezve, és riadóban állnak egymással szemben a harctéren. És az Egyesült Államok nem volt hajlandó tárgyalni Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, aki azt kérte, hogy Ukrajna ne csatlakozzon a NATO-hoz, és hogy az Egyesült Államok távolítsa el a NATO-országokban elhelyezett, Oroszországot célzó rakétákat. Putyin a falig hátrált, és egy bizonyos ponton már azt javasolták neki, hogy egy kis taktikai atombombát robbantsanak, ami több ezer embert égetne el, és ennél is még többen halnának meg akut sugárbetegségben. Azonban ez a lépés nukleáris reakciót válthat ki az Egyesült Államokból, amely aztán teljes körű nukleárissá fokozódhat.

Mindazonáltal hozzáteszem, hogy Putyin ukrajnai inváziója és a most zajló szörnyű gyilkolás miatt fáj a szívem.

Kérdés: Ön szerint az Egyesült Államoknak súlyos felelőssége van a világbéke aláásásában, tekintettel arra, hogy elsősorban az Egyesült Államok mondta fel az olyan kulcsfontosságú fegyverzet-ellenőrzési szerződéseket, mint az ABM, az INF és a Nyitott Égbolt Szerződés?

Helen Caldicott: Igen, igen. Nem értem a motivációjukat ha megvizsgáljuk azokat a neokonokat, akik mindig is gyűlölték Oroszországot, annak ellenére, hogy az ma már kapitalista ország. Victoria Nuland, Robert Kagan, Antony Blinken és mások, akiket Biden a kabinetjébe emelt, komolyan gondolják az orosz ellenességet. Ezeket az embereket jól finanszírozza az örökké erős katonai-ipari komplexum, amely óriási hasznot húz minden háborúból, beleértve természetesen Ukrajnait is.

Kérdés: Több mint 30 évvel az Egyesült Államok és a volt Szovjetunió közötti hidegháború állítólagos vége után a világ polarizálódni látszik az Egyesült Államok vezette NATO katonai blokk alatt. Mi magyarázza ezt a látszólagos anakronizmust és a globális béke hiányát?

Helen Caldicott: Nos, a hidegháború vége egyáltalán nem felelt meg az amerikai hadiipari komplexumnak, ezért Norman Augustine, a Lockheed Martin vezetője keresztes hadjáratra indult, hogy rávegye az újonnan felszabadult országokat, hogy csatlakozzanak a NATO-hoz és váljanak „demokráciákká”, és ennek során mindegyiküknek dollármilliókat kellett költeniük arra, hogy fegyverekkel szereljék fel magukat, amelyeket természetesen a Lockheed Martin és társaitól vásároltak. Így a béke eltűnt. A NATO pedig, ami valójában az USA, Oroszország déli határát vette körül Oroszországot célzó rakétákkal. Nem csoda, hogy Putyin mélyen aggódik. Képzeld el, mit tenne az Egyesült Államok, ha a Varsói Szerződés hasonló helyzetet teremtett volna Kanada északi határán. Valószínűleg felrobbantja a világot, ahogy a kubai rakétaválság idején közel került ahhoz.

Kérdés: Joe Biden amerikai elnök a közelmúltban tett első útját az ázsiai-csendes-óceáni térségbe, amit Washington ma „indo-csendes-óceáni”-ként emleget. Megnyugtat Biden nyilatkozata arról, hogy az Egyesült Államok megvédi a „szabályokon alapuló rendet”?

Helen Caldicott: Nem is tudom, mi az az úgynevezett szabályalapú rend. Nyilvánvaló, hogy valami, amit az USA álmodott meg. Valahogy Amerika a maga naivságában, ostobaságában és arroganciájában azt hiszi, hogy katonailag kell irányítania a világot. Jelenleg több mint 800 katonai bázissal rendelkezik 80 országban, és rákszerűen metasztatizált az egész világon

Kérdés: Aggasztja, hogy Ausztráliát az Egyesült Államok vezette militarista konfrontációba keverik Kínával?

Helen Caldicott: Igen, aggaszt, és úgy tűnik, hogy ausztrál politikusaink vakon elfogadják az Egyesült Államok diktátumait, még attól is tartok, hogy új munkáspárti kormányunk ugyanígy tesz.

Már otthont adunk a Pine Gapnek, egy kifinomult CIA-bázisnak országunk közepén, amely az Egyesült Államok stratégiai arzenáljának ellenőrzése alatt áll, és koordinálna egy nukleáris háborút Oroszországgal. Gough Whitlam, volt miniszterelnökünk (Munkáspárt, 1972–1975) másnap a parlamentben éppen a Pine Gap munkatársait akarta megnevezni, amikor az akkori főkormányzó, Sir John Kerr elmozdította hivatalából. Amerikai tengerészgyalogságokat is vendégül látunk Darwinban, az Egyesült Államoknak van egy haditengerészeti létesítménye Nyugat-Ausztráliában Northwest Cape néven, és részt vettünk amerikai háborúkban, beleértve Irakot, Koreát, Vietnámot, Afganisztánt stb.

Kérdés: Nevezetesen, Ausztrália új miniszterelnöke, Anthony Albanese (Munkáspárt) hivatali idejében első feladatává tette, hogy részt vegyen a Quad-csúcson Japánban, ahol határozottan támogatja az Egyesült Államok Kínával és Oroszországgal kapcsolatos politikáját. Elődje, Scott Morrison (liberális párt) az Egyesült Államok érdekeinek és Kínával szembeni ellentétének határozott hirdetője volt. Milyen kilátásai vannak az új canberrai kormánynak a nemzetközi kapcsolatok terén?

Helen Caldicott: Nos, várnunk kell, és meglátjuk. Mindazonáltal nagyon izgulok, hogy követni fogják az Egyesült Államok Kínával szembeni ellentétét, Tajvan és Hongkong tekintetében. Az Egyesült Államok már provokálja Kínát azzal, hogy újabb katonai hajókat küld a Dél-kínai-tengerre.

Kérdés: Ön szerint az ausztrál közvélemény hogyan ítéli meg a különböző canberrai kormányok közelmúltbeli politikáját? Tekintet nélkül a névleges eltérő politikai irányzatokra, Ausztrália hivatalos álláspontja úgy tűnik, hogy aláássa a nemzetközi biztonságot azáltal, hogy előmozdítja az Egyesült Államok Kínával fennálló ellenséges kapcsolatait. Ez aláássa Ausztrália és Kína gazdasági kapcsolatait is. Látja-e a közvélemény ezt a nyilvánvaló anomáliát, amikor kormányaik oly módon cselekszenek, hogy rontják a gazdasági fejlődést és az ausztrál munkavállalók életkörülményeit azáltal, hogy rontják a Kínával, az ország legnagyobb kereskedelmi partnerével fennálló kapcsolatokat?

Helen Caldicott: Nos, előző miniszterelnökünk, Scott Morrison (2018-22) megsértette Kínát azzal, hogy a Covid egy vuhani laboratóriumból származik. Ez a kínai kormányt annyira bosszantotta, hogy leállították a bor, az árpa, a marhahús, a homár és a szén importját, ami valóban megviselte gazdaságunkat.

Kérdés: Felmerülhet az a kérdés, hogy az ausztrálok miért szavaztak egyik pártra vagy a másikra, ha nincs sok alapvető különbség a fontos külpolitikában?

Helen Caldicott: Igen, ezen én is kíváncsi vagyok, de mivel a médiánkat szinte teljesen egy magántulajdonos, Rupert Murdoch irányítja, az emberek nem igazán képzettek, tájékozottak vagy naprakészek ezekkel a politikákkal és eseményekkel kapcsolatban.

Nagy megkönnyebbülésemre és mások örömére azonban a Zöldek tartják az erőviszonyokat a szenátusban, és sok független jelölt, főként intelligens, befolyásos nők is sok helyet szerzett az alsóházban, így az új miniszterelnök tárgyalni kénytelen velük. Tehát bár a dolgok komornak tűnnek, a politikákban némi javulás következhet be. Bár kétlem, hogy sok minden megváltozik az Egyesült Államokkal való kapcsolatunkban és háborús politikájában.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

De a kilátások leginkább Oroszország számára változott meg, és ez jelentős új kockázatokat rejt magában mind Ukrajna, mind a Nyugat számára. Putyin két lehetőséget tart a levegőben, amióta 2022 februárjában elbukott Kijevet elfoglaló villámcsapása. Az egyik a háború hosszú távú fenntartása egy békeidőben működő orosz hadsereggel, miután azt feltételezte, hogy Ukrajna hadserege gyengébb, és hogy egy elhúzódó háború Oroszországnak kedvez. A másik az, hogy az orosz társadalom továbbra is elszigetelve maradjon a háborútól, feltételezve, hogy Putyin képes fenntartani a hazai támogatás magas szintjét mindaddig, amíg a hétköznapi oroszok nem szenvedik meg a háború költségeit. Ukrajna Harkov környéki harctéri sikerei azonban drámaian felborították ezeket a lehetőségeket.

Putyin most kemény döntések sorozata előtt áll. Korlátozottan tarthatja Oroszország katonai elkötelezettségét, fenntartva a jelenlegi csapatszintet és folytatva az orosz társadalom elszigetelését, vagy elrendelheti a tömeges mozgósítást. Mindkét lehetőség komoly veszélyt jelent Putyin legitimitására. Ha az előbbit választja, Putyin feladná az orosz győzelem kilátását, és a közvetlen vereség kockázatát vállalná. Az általa felszabadított nacionalista háborúpárti erők már most is egyre elégedetlenebbek a háború lebonyolításával. Földet és dicsőséget ígértek nekik egy gyors hadjáratban. Ehelyett elképesztő halálos áldozatokat kaptak kisebb területi előrelépések miatt, amelyek mostanra egyre bizonytalanabbá váltak. A status quo folytatása veszélyes új repedéseket okozhat Putyin rezsimjében.

A mozgósítás viszont radikálisan felborítaná a Kreml gondos otthoni háborúkezelését. Az orosz munkaerő drasztikus növelése logikus választásnak tűnhet egy olyan ország számára, amelynek lakossága háromszor akkora, mint Ukrajna, de a háború népszerűsége attól függött, hogy távol marad-e. A Kreml „denacizálási” retorikája ellenére az orosz lakosság számára az ukrajnai háború teljesen eltér attól a közvetlen, egzisztenciális harctól, amelyet Oroszország a második világháborúban vívott. A mozgósítás meghirdetésével a Kreml azt kockáztatná, hogy hazai ellenállásba ütközik egy olyan háborúval kapcsolatban, amelynek megvívására a legtöbb orosz nincs felkészülve.

Természetesen, Putyin ezek közül a lehetőségek közül egyiket sem választja. Megpróbálhatja megváltoztatni a háborút azáltal, hogy megtalálja a középutat a teljes mozgósítás és a status quo folytatása között. Bár Putyin öntörvényű ember, de ha nagy a tét hajlamos elhalasztani a határozatot, és szívesebben lép bele a helyzetekbe anélkül, hogy megoldaná azokat. 2014-ben, a Krím annektálása után Oroszország diplomáciai egyezményt írt alá, majd évekig vacillált, nem haladt és nem vonult vissza. Ellenben Szíriában Oroszország 2015-ben lépett, katonailag támogatta Bassár el-Aszadot, és az ő javára fordította a helyzetet. De Szíria továbbra is a levegőben van, és a háború politikai megoldása teljesen elmaradt.

Putyin nemcsak azzal ártott rezsimjének, hogy megnyitotta hadseregét a Harkov körüli kudarcok előtt, hanem azzal is, hogy Ukrajnában az extravagáns politikai célokat csekély és nem hatékonyan összeválogatott eszközökkel párosította. Ukrajnában a Putyin előtt álló lehetőségek bármelyike ​​jelentős következményekkel jár. Bármi legyen is a következő lépése, Európának és az Egyesült Államoknak továbbra is el kell látnia az ukrán hadsereget azokkal az eszközökkel, amelyekre a leginkább szüksége van ahhoz, hogy támadásban maradhasson. De ,figyelembe kell venniük a nagyobb horderejű következményeket is egy olyan rezsim számára, amelyre esetleg egyre nagyobb nyomás nehezedik otthon, miközben új utakat keres, hogy maximális fájdalmat okozzon Ukrajnának és szövetségeseinek. Putyin számára a kétségbeesett idők nem nyújtanak észszerű intézkedéseket.

EGY BIRODALMI FELHÍVÁS A CSATÁRA

Putyin döntése az orosz lakosság mozgósításáról, a besorolás megindításáról és több százezer új katona behívásáról komoly új kihívásokat vetne fel mind Oroszország, mind a Nyugat számára. Még ha csak részlegesen is, a Kreml által elrendelt mozgósítás teljes mértékben elismeri, hogy az ország háborúban áll. Ez a háború Oroszország számára is egzisztenciális. Eddig az orosz lakosság nagy része nem is háborúként fogta fel Ukrajna megtámadását. Katonai hadműveletnek nevezték, amely a gyakorlatban egy proxy háború volt, amely az Ukrajnával és Ukrajna szövetségeseivel kapcsolatos téves túlzott önbizalomra és hamis feltételezésekre épült. A mozgósítással azonban Oroszország nyilvánosan egy nagy háborúba lép be. A „különleges hadművelet” pedig háborúvá változik, amit az oroszoknak meg kell vívnia és meg kell nyernie. A vereség az orosz vezetés számára elfogadhatatlan, mert az még valószínűtlenebbé tenné a tárgyalásos eredmény kilátását.

Oroszország eddigi katonai teljesítménye aligha utal arra, hogy több katona harcba irányítása jobb eredményeket hozna Moszkva számára. Ráadásul a katonák kiképzése időbe telik, és Oroszországnak megfelelő mértékben növelnie kell a katonai felszerelést. Ugyanakkor sok olyan orosz bevonásával, akik nem érdekeltek a harcban, a mozgósítás inkább súlyosbíthatja, semmint megoldaná az orosz hadsereg morális problémáit. Mindenekelőtt, akár teljes, akár részleges, a mozgósítás nem feltétlenül jelenti Oroszország győzelmét. A mozgósítást elérhető stratégiai célokhoz kell kötni.

A mozgósítás során Putyinnak kezelnie kell a katonai veszélyeket, miközben megtartja azokat a militarista és nacionalista választókerületeket, amelyeket a háború felhatalmazott, és amelyek minden bizonnyal örömmel fogadnák ezt a lépést. A katonai veszély az időzítés kérdése. A megfelelő képzésen túlmenően az újoncokat is be kell vonni a harcoló egységekbe, ami sok hónapot vesz igénybe – egy olyan időszakban, amikor az orosz tisztikar a fronton le van kötve, és amelynek tagjai már most is nagy számban halnak meg. És minden múló hónapban, ahogy a Putyin által elrendelt mozgósítás megkezdődik, fegyverek és segítség árad majd Ukrajnába, az ukrán hadsereg pedig megszilárdítja erejét. Ha Oroszország megpróbálja kivárni a telet, és új erőkkel új offenzívát indítani tavasszal, az egy olyan ország ellen irányulna, amely sokkal felkészültebb és harcedzettebb, mint 2022 februárjában.

A szerzők teljes mértékben mellőzik azt a tényt, hogy Putyin olyanokat hív be, aki maximum egy éve szereltek le, tehát kiképzett, modern fegyvereket ismerő katonák.

A másik dolog, amire rá kell mutatnom, mert még senki se hozta fel. Február 24.-én (nem tudom miért) az orosz csapatok a II. világháborús lendülettel hatalmas páncélos bevetéssel törtek utat maguknak. A tisztikar nem volt tisztába azzal, hogy az ukránok el voltak látva a legmodernebb, vállról indítható tankelhárító rakétákkal. Az ukránok sorra lőtték ki az orosz tankokat. Ekkor hagytak fel Kijev elfoglalásával és tértek át az alapos tüzérségi puhítás taktikájára. Vagyis az ukránok többé már nem számíthatnak az orosz tankok tömeges öngyilkosságára.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az Egyesült Királyság Egészségügyi Biztonsági Ügynöksége (UKHSA) COVID-variánsokról szóló legfrissebb tájékoztatója megjegyezte, hogy az augusztus 14-ével kezdődő héten az Egyesült Királyságban a BA.4.6 a minták 3,3%-át tette ki. Azóta a szekvenált esetek körülbelül 9%-át teszi ki.

Hasonlóképpen, a Centers for Disease Control and Prevention szerint a BA.4.6 a közelmúltban előforduló esetek több mint 9%-át teszi ki az Egyesült Államokban. A variánst a világ több más országában is azonosították.

Mit tudunk tehát a BA.4.6-ról, és miért kell aggódnunk? Vessünk egy pillantást az eddig rendelkezésünkre álló információkra.

A BA.4.6 az omikron BA.4 variánsának a leszármazottja. A BA.4-et először 2022 januárjában észlelték Dél-Afrikában, és azóta az egész világon elterjedt.

Nem teljesen világos, hogyan jelent meg a BA.4.6, de lehetséges, hogy ez egy rekombinált változat. A rekombináció akkor következik be, amikor a SARS-CoV-2 (a COVID-19-et okozó vírus) két különböző változata ugyanazt a személyt egy időben fertőzi meg.

Míg a BA.4.6 sok tekintetben hasonló lesz a BA.4-hez, mutáció következett be a tüskeproteinben, a vírus felszínén lévő fehérjében, amely lehetővé teszi, hogy bejusson a sejtjeinkbe. Ezt a mutációt, az R346T-t más változatokban is észlelték, és az immunelkerüléssel jár, ami azt jelenti, hogy segít a vírusnak megszökni az oltásból és/vagy a korábbi fertőzésből származó antitestek elől.

Súlyosság, fertőzőképesség és immunelkerülés

Szerencsére az omikron fertőzések általában kevésbé súlyos betegségeket és kevesebb halálesetet okoznak, mint a korábbi variánsok. Azt várjuk, hogy ez a BA.4.6-ra is vonatkozzon. Valójában még nem érkezett jelentés arról, hogy ez a variáns súlyosabb tüneteket okozna.

De azt is tudjuk, hogy az omikron alvariánsok általában jobban átvihetők, mint a korábbi variánsok. Úgy tűnik, hogy a BA.4.6 még jobban kijátssza az immunrendszert, mint a BA.5, a jelenlegi domináns variáns. Bár ez az információ egy még meg nem jelent publikáción alapul (olyan tanulmány, amelyet még szakértői áttekintésre vár), más felbukkanó adatok is alátámasztják ezt.

Az UKHSA korai becslések szerint a BA.4.6 6,55%-os relatív fitneszelőnnyel rendelkezik az angliai BA.5-höz képest. Ez azt jelzi, hogy a BA.4.6 gyorsabban replikálódik a fertőzés korai szakaszában, és nagyobb a növekedési üteme, mint a BA.5-nek.

A BA.4.6 relatív erőnléti előnye lényegesen kisebb, mint a BA.5-é a BA.2-vel szemben, amely 45-55% volt.

Az Oxfordi Egyetem jelentése szerint azok az emberek, akik három adag Pfizer eredeti COVID-oltóanyagot kaptak, kevesebb antitestet termelnek a BA.4.6-ra, mint a BA.4-re vagy a BA.5-re. Ez aggasztó, mert azt sugallja, hogy a COVID-oltások kevésbé hatékonyak a BA.4.6 ellen.

A BA.4.6 immunitás kikerülési képességét azonban bizonyos mértékig az új bivalens emlékeztető oltások kezelhetik, amelyek kifejezetten az omikront célozzák meg, az eredeti SARS-CoV-2 törzs mellett. A hatékonyságot az idő fogja megmondani.

Eközben egy (nyomtatásra  váró) tanulmány azt mutatja, hogy a BA.4.6 elkerüli az Evusheld (antitest terápia) elleni védelmet, amit arra terveztek, hogy megvédje azokat az embereket, akik immunhiányosak, és nem reagálnak megfelelően a COVID-oltásra.

Az oltás kulcsfontosságú

A BA.4.6 és más új változatok megjelenése aggasztó. Ez azt mutatja, hogy a vírus még mindig nagyon velünk van, és mutálódik, hogy új lehetőségeket találjon a védőoltások és a korábbi fertőzések által okozott immunválasz leküzdésére.

Tudjuk, hogy a korábban COVID-fertőzött emberek újra elkaphatják a vírust, és ez különösen igaz az omikronra. Egyes esetekben a következő fertőzések rosszabbak lehetnek.

A védőoltás azonban továbbra is jó védelmet nyújt a súlyos betegségek ellen, és továbbra is a legjobb fegyver a COVID elleni küzdelemben. A bivalens emlékeztzetők nemrégiben történt jóváhagyása jó hír. Ezen túlmenően, a több változatot célzó multivalens koronavírus-vakcinák kifejlesztése még tartósabb védelmet nyújthatnak.

Egy nemrégiben készült tanulmány kimutatta, hogy az orron keresztül beadott multivalens koronavírus-vakcina erős immunválaszt váltott ki a SARS-CoV-2 eredeti törzse, valamint két aggodalomra okot adó változat ellen egérmodellekben.

Az új változatok, köztük a BA.4.6 szoros figyelemmel kísérése sürgős, mivel ezek a COVID-járvány következő hullámához vezethetnek. A lakosság számára megéri óvatosnak maradni, és betartani minden olyan közegészségügyi intézkedést, amely megakadályozza a továbbra is nagyon fertőző vírus terjedését.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Értelmezésünk szerint a jelenlegi meleget a Föld rekord méretű energia egyensúlytalansága ösztönzi, amit viszont az üvegházhatású gázok gyors növekedése, az emberi eredetű aeroszolok mennyiségének csökkenése, és a napsugárzás ciklusának emelkedő szakasza ösztönöz. A NOAA és az érintett tudományos közösség azt jósolja, hogy a La Nina legalább a következő télen folytatódik, már a harmadik egymást követő évben.

Az El Nino/La Nina a globális hőmérséklet-ingadozásokat köztudottan nehéz megjósolni néhány hónapnál tovább. Mindazonáltal, rendelkezünk néhány bennfentes információval, amelyek arra ösztönöznek bennünket, hogy megkockáztassuk a következő három év globális középhőmérsékletének előrejelzését. A 2022-es éves globális hőmérséklet előrejelzése jelenleg gyerekjáték: az idei utolsó négy hónap átlagában magasabbnak kell lennie, mint a tavalyi év azonos hónapjainak, így a 12 hónapos futó átlag ez év végére kb. a 2022-t megközelítőleg holtversenybe hozza a 2017-tel, ami a rekordok szerint a 4. legmelegebb év.

Globális felszíni hőmérséklet az 1880-1920 közötti átlaghoz viszonyítva.

A 2023-as év melegebb lesz az erős bolygó energia-egyensúlytalanság, amit elsősorban az üvegházhatású gázok növekedése okoz. Talán az év második felében kezdődik egy El Nino, de az El Nino globális hőmérsékletre gyakorolt ​​hatása 3-4 hónappal késik. Tehát a 2023-as hőmérsékletnek magasabbnak kell lennie, mint 2022-ben, vetekedve a legmelegebb évekkel.

Végezetül azt jósoljuk, hogy 2024 valószínűleg lecsúszik a grafikonról, mivel a legmelegebb év lesz. Bennfentes információ nélkül ez veszélyes jóslat lenne, de mi ezt gondoljuk, mert nem valószínű, hogy a jelenlegi La Nina negyedik évre is folytatódik. Még egy kis El Nino-nak is ( mint a 2018-19-es trópusi felmelegedés, amely alig minősült El Nino-nak) elegendőnek kell lennie a globális hőmérsékleti rekordhoz. Egy klasszikus, erős El Nino 2023-24-ben körülbelül +1,5 °C-ra tolhatja a globális hőmérsékletet az 1880-1920 közötti átlaghoz viszonyítva.
______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Utalva „a vezető NATO-országok egyes magas rangú képviselőinek nyilatkozataira a tömegpusztító fegyverek  Oroszország elleni alkalmazásának lehetőségéről és megengedhetőségéről, Putyin a következőket mondta:

„Szeretném emlékeztetni azokat, akik Oroszországgal kapcsolatban ilyen kijelentéseket tesznek, hogy hazánkban is vannak különböző típusú fegyverek, és ezek egy része korszerűbb, mint a NATO-országok fegyverei. Ha országunk területi egységét fenyegető veszély lép fel, valamint Oroszország és népünk védelme érdekében minden rendelkezésünkre álló fegyverrendszert bevetünk. Ez nem blöff.”

A „minden rendelkezésünkre álló fegyverrendszerre” való hivatkozás félreérthetetlen volt. Putyin atomháborúval fenyegetőzött.

Putyin utolsó, rövid mondata egy ember végső kétségbeesését leplezi le. Putyin tudja, hogy ha rá kényszerítik, meg fogja nyomni a gombot, amit szeretne elkerülni, de az nem rajta múlik.

Pénteken az orosz Sarmat interkontinentális ballisztikus rakéta próbaindítása nem volt véletlen. A Pentagonnak el kell dönteni, hogy el tudja-e hárítani.

Putyin beszédében ezeket is mondta: „A Nyugat célja országunk meggyengítése, megosztása és végső soron elpusztítása. Most nyíltan elmondják, hogy 1991-ben sikerült feldarabolniuk a Szovjetuniót, és most van itt az ideje, hogy ugyanezt tegyék Oroszországgal is. A NATO ágyútöltelékként használja az ukrán népet, és háborúba taszította őket. Az ukrán hadsereget a NATO-szabványok szerint képezik ki, és nyugati tanácsadóktól kapnak parancsokat. Fegyveres erőink a kollektív Nyugat teljes katonai gépezete ellen harcolnak.

Az Oroszország által, Észak-Ukrajnában elszenvedett katonai katasztrófa során az ukrán erők néhány nap leforgása alatt több tucat mérföldnyi területet foglaltak el. Nem kizárt, hogy a Kreml ebből a katonai katasztrófából azt a következtetést vonja le, hogy hatalmas katonai eszkalációt kell végrehajtani, ami a NATO eszkalációjához vezetne. Paradox módon a Kreml kétségbeesett erőfeszítései, hogy megegyezzenek az imperializmussal, nem zárják ki a termonukleáris háborút kiváltó akciók sorozatát.

Putyin figyelmeztetésére, miszerint a jelenlegi konfliktus nukleáris lángokkal fenyeget, Biden néhány órával Putyin beszéde után benzint öntött a tűzre. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében felszólaló Biden kijelentette, hogy a második világháború óta Európában a legnagyobb szárazföldi háború „egy ember által választott háború volt”, kijelentve, hogy Putyin aggodalmai képzeletbeliek. „Putyin azt állítja, azért kellett cselekednie, mert Oroszországot megfenyegették” – mondta Biden. “De senki nem fenyegette Oroszországot, és Oroszországon kívül senki más nem keresett konfliktust.”

Beszédében Biden a háború eredetének hazug bemutatását ötvözte azzal a szemtelen képmutatással, amely az amerikai imperializmus állandó jellemzője. Elítélte Oroszországot, amiért „szégyentelenül megsértette az Egyesült Nemzetek Alapokmányának alapelveit – ami nem fontosabb, mint annak egyértelmű tilalma, hogy az országok erőszakkal elfoglalják szomszédjaik területét”.

Biden el akarja felejtetni a világgal, hogy az Egyesült Államok ismételten és kirívóan megsértette az ENSZ Alapokmányát, amely tiltja a háború felhasználását politikai célok elérése érdekében. A sok közül a legkirívóbb példa a 2003-as iraki invázió volt, amely Kofi Annan akkori ENSZ-főtitkár szerint „nem volt összhangban az ENSZ alapokmányával” és „illegális”. De, ez csak egy volt az amerikai hadsereg által elpusztított sok ország közül, beleértve Jugoszláviát, Afganisztánt, Líbiát és Szíriát is, amihez hozzá kell tenni az USA által támogatott Szaúd-Arábia Jemen és Izrael Palesztina elleni háborúját.

Miközben képmutatóan moralizált, hogy elfedje azt a tényt, hogy egy jelentős nemzetközi válság nukleáris háborúhoz vezet, Bidennek egyáltalán nem volt javaslata a katasztrófa elhárítására.

De, lépjünk tovább, még ha a legrosszabbat el is kerüljük, és a helyzet nem lép atomháborúba, az eszkalációs spirál emberek százezreit fenyegeti halállal, milliókat pedig szegénységgel, beleértve Ukrajna népét is, akikre az imperialista hatalmak úgy tekintenek, teljesen feláldozható az Oroszországgal való konfliktusukban.

A médiában senki sem foglalkozott azzal, hogy megkérdezze Bident, hány életet hajlandó feláldozni az amerikai imperializmus geostratégiai imperatívuszaiért. A válasz azonban nyilvánvaló az uralkodó osztálynak a COVID-19 világjárványra adott válaszában, amelyben több mint 1 millió ember halálát tekintették elfogadható költségnek, annak biztosítására, hogy az amerikaiak profittermelő tevékenységében ne legyen fennakadás.

Én nem látok kiutat ebből a katasztrofális eszkalációs spirálból. Putyin védi országát, népét, teljesen nyilvánvaló, hogy nem engedhet. Biden gyors válasza pedig egyértelműen azt jelenti, hogy a végsőkig elmennek, mert domináns szerepüket nem hajlandóak feladni. Két kecske megy egymással szembe a keskeny pallón. A meséből tudjuk, hogy a palló közepén egymásnak esnek és mind a ketten a vízben végzik. Most miért lenne másképp.

Csak, hogy van egy olyan tétel, ami szerint, hatalmas előnyre tesz szert az, aki elsőnek lép. A Pentagon kidolgozta, hogyan hajtsák végre a meglepetésszerű, első csapást, minimális válaszcsapás lehetősége mellett. Ezt tudja a másik fél is, és ha teljesen biztos az ellenfél első csapásában, csábítást érez a dolgok megfordítására. Ilyen helyzet már volt 1983-ban, amikor majdnem kitört a termonukleáris háború, mert mind a két fél attól félt, hogy a másik elindítja. Ez azt jelenti, hogy senki se fogja megsejteni, hogy mikor indulnak. Helyette egy szép napon arra ébredünk, hogy többé már nem ébredünk fel. És ez akár holnap is bekövetkezhet.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Börtön büntetés otthona fűtésére? A “szabad” világban? Ez hogyan lehetséges 2022-ben, amikor Svájc és a Nyugat többi része a történelem legnagyobb gazdasági sikerét érte el, hogy az európai kontinensen olyan téllel nézünk szembe, mint valamikor a sötét középkorban?

Szankciók.

Míg a szankciókat régen a háború kevésbé pusztító alternatívájaként hirdették, a szankciók valójában háborús cselekmények. És amint azt az intervencióról és a háborúról tudjuk, az eredmény gyakran nem kívánt következmény, nem egyszer ellencsapás.

Az Oroszország elleni, Ukrajna év eleji inváziója miatt bevezetett európai szankciók valószínűleg jó példaként vonulnak be a történelembe arra, hogy a szankciók miként vezethetnek nem kívánt következményekhez. Miközben az Európai Unió politikusai meg akarták büntetni Oroszországot a gáz- és olajimport leállításával, megfeledkeztek arról, hogy Európa teljes mértékben függ az orosz energiaellátástól, és hogy az import leállítását csak maguk az európaiak szenvedhetik meg.

Az oroszok egyszerűen délre és keletre fordultak, és rengeteg új vevőre találtak Kínában, Indiában és másutt. Valójában, az orosz állami Gazprom energiavállalat arról számolt be, hogy nyeresége 100 százalékkal nőtt az idei év első felében.

Oroszország meggazdagodik, miközben az európaiak fagyos téllel és gazdasági összeomlással néznek szembe. Mindez, annak a tévhitnek köszönhető, hogy a szankciók költségmentes módja annak, hogy más országokat arra kényszerítsenek, hogy azt tegyék, amit szeretnének.

Mi történik, ha az emberek azt látják, hogy a kormány buta politikája az energiaszámlákat az egekbe löki, miközben a gazdaság leáll? Kétségbeesnek, és tiltakozásul az utcára vonulnak.

Ezen a hétvégén osztrákok ezrei vonultak az utcára a „szabadsággyűlésen”, hogy a szankciók megszüntetését és az év elején, megnyitás előtt álló Északi Áramlat II gázvezeték megnyitását követeljék. A múlt héten becslések szerint 100.000 cseh vonult Prága utcáira, hogy tiltakozzanak a NATO és az EU politikája ellen. Franciaországban a „sárga mellényesek” újra az utcákon tiltakoznak gazdaságuk tönkretétele ellen, Oroszország „legyőzésének” nevében Ukrajnában. Németországban, Szerbiában és másutt tiltakozások zajlanak.

Még a Washington Post is kénytelen volt elismerni, hogy az Oroszországgal szembeni szankciók nem érik el a kívánt hatást. Egy tegnapi cikkében a lap aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a szankciók mindössze járulékos károkat okoznak Oroszországban, és potenciálisan akár azokat az országokat is károsíthatják, amelyek bevezetik őket. Egyesek még amiatt is aggódtak, hogy a Putyin elrettentésére és gyengítésére szánt szankciók végül felbátoríthatják és megerősíthetik őt.”

Mindez, előre megjósolható. A szankciók megölnek. Néha ártatlanokat ölnek meg a megsemmisítésre szánt országban, A megoldás, mint mindig, a be nem avatkozás. Nincsenek szankciók, nincsenek “színes forradalmak”, semmi beavatkozás.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Vezető tudósok szerint a világ esélye arra, hogy elkerüljék a klímaromlás legrosszabb pusztításait, rohamosan csökkennek, ahogy a „pusztítás feltérképezetlen területére” lépünk azáltal, hogy kudarcot vallottunk az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében és a katasztrófa elhárításához szükséges intézkedések megtételében.

A United in Science kedden közzétett jelentése szerint az elmúlt években egyre erősödő figyelmeztetések ellenére a kormányok és a vállalkozások nem alkalmazkodnak elég gyorsan. A következmények már most is láthatók az egyre szélsőségesebb időjárásban szerte a világon, és fennáll a veszélye annak, hogy billenő pontokat lépünk át a klíma rendszerben ami gyorsabb és bizonyos esetekben visszafordíthatatlan eltolódásokat jelent.

A közelmúltban bekövetkezett pakisztáni áradások, amelyek az ország egyharmadát víz alá borították, a szélsőséges időjárás legújabb példája, amely pusztító hatással van a teljes földkerekségre. Az Európa-szerte, beleértve az Egyesült Királyságot is, ezen a nyáron fellépő hőhullám, Kínában elhúzódó szárazság, az Egyesült Államokban uralkodó nagy méretű aszály és Afrika egyes részein éhínséghez közeli állapotok is az egyre inkább elterjedt szélsőséges időjárást tükrözik.

António Guterres, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára a következőket mondta: „Nincs semmi természetes a katasztrófák új léptékében. Ezek az emberiség fosszilis tüzelőanyag függőségének ára. Az idei United in Science jelentés azt mutatja, hogy az éghajlati hatások a pusztulás feltérképezetlen területére tartanak.”

A jelentés szerint a következő öt évben valószínűleg nem lesz 1,5 Celsius fokkal magasabb hőmérséklet az iparosodás előtti szintnél. A kormányok megállapodtak abban, hogy a tavaly novemberi glasgow-i mérföldkőnek számító ENSZ Cop26 klímacsúcson arra összpontosítanak, hogy a hőmérsékletet az 1,5 °C határon belül tartsák, de a kibocsátás csökkentésére tett ígéreteik és intézkedéseik elmaradtak a szükséges mértéktől.

A Cop26 óta az ukrajnai invázió és a szárnyaló gázárak arra késztetnek egyes kormányokat, hogy visszatérjenek a fosszilis tüzelőanyagokhoz, köztük a szénhez. Guterres figyelmeztetett a veszélyre: „Minden évben megduplázzuk a fosszilis tüzelőanyag-függőséget, annak ellenére, hogy a tünetek gyorsan rosszabbodnak.”

A jelentés megállapította, hogy a világ nem tudott alkalmazkodni a klímaválság következményeihez. Guterres elítélte a gazdag országokat, amelyek segítséget ígértek a fejlődő világnak, de nem teljesítették. „Botrány, hogy a fejlett országok nem vették komolyan az alkalmazkodást, és vállat vontak a fejlődő világ megsegítésére vállalt kötelezettségeikre”, mondta.

A gazdag országoknak évi 40 milliárd dollárt kellene biztosítani, hogy segítsék a fejlődő országok alkalmazkodását, mondta, és ezt évi 300 milliárd dollárra kell emelniük 2030-ig.

A szélsőséges időjárás hatásaihoz való alkalmazkodás, valamint a sérülékeny országok által elszenvedett „veszteségek és károk” kérdése valószínűleg az egyik kulcskérdés lesz Egyiptomban a novemberben sorra kerülő Cop27 ENSZ klímatárgyalásokon. Ezzel kapcsolatban  a vezetők aggódnak,  mivel a geopolitikai megrázkódtatások veszélybe sodorták a Glasgow-ban elért törékeny konszenzust.

Tasneem Essop, a Climate Action Network ügyvezető igazgatója szerint a kormányoknak olyan cselekvési tervekkel kell felkészülniük a Cop27-re, amelyek tükrözik a válság sürgősségét. „A United in Science jelentés által felfestett félelmetes kép már megélt valóság a visszatérő éghajlati katasztrófákkal szembesülő emberek milliói számára. A tudomány világos irányt mutat, de a kapzsi vállalatok és gazdag országok fosszilis tüzelőanyag-függősége veszteségeket és károkat okoz azoknak a közösségeknek, amelyek a legkevesebb mértékben okozhatták a jelenlegi klímaválságot.”

Hozzátette: „Azok számára, akik már szenvedik az éghajlati vészhelyzetet, különösen a déli térségben, az egyiptomi Cop27 konferencián új finanszírozást kell elfogadni, hogy életüket újjáépíthessék.”

A United in Science jelentést a Meteorológiai Világszervezet koordinálta, és így részt vesz benne az ENSZ Környezetvédelmi Programja, az ENSZ Katasztrófakockázat-csökkentő Hivatala, a Világéghajlat-kutatási Program, a Global Carbon Project, az Egyesült Királyság Met Office és a Városi Klímaváltozási Kutatóhálózata.

Az Oxfordi Egyetem kutatói külön is állítják, hogy a globális gazdaság alacsony szén-dioxid-kibocsátású alapokra állítása legalább 12 milliárd dollárt takarítana meg 2050-re, a fosszilis tüzelőanyag-felhasználás jelenlegi szintjéhez képest. A gázárak emelkedése megmutatta a fosszilis tüzelőanyagoktól függő gazdaságok sebezhetőségét.

A Joule folyóiratban kedden megjelent tanulmány megállapította, hogy a megújuló energiaforrásokra és a tiszta energia más formáira való gyors átállás előnyös lenne a gazdaság számára, mivel a zöld technológia költségei zuhantak.

Rupert Way, az Oxfordi Smith School of Enterprise and the Environment posztdoktori kutatója, a tanulmány társszerzője elmondta: „A zéró szén-dioxid-kibocsátású energiára való átállás magas költségeit jósló múltbeli modellek eltántorították a vállalatokat a befektetéstől, és idegessé tették a kormányokat a döntéshozatallal kapcsolatban. Olyan politikákat illetően, amelyek felgyorsítják az energetikai átállást és csökkentik a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget. Megjegyzendő, hogy tiszta energia költségei meredeken estek az elmúlt évtizedben, sokkal gyorsabban, mint ahogyan azt a modellek várták.”

A United in Science jelentés a következőt találta: Az elmúlt hét év volt az eddigi legmelegebb, és 48% az esélye, hogy a következő öt évben legalább egy évben az éves középhőmérséklet átmenetileg 1,5 C-kal magasabb lesz, mint az 1850-1900 közötti átlag.

Az előrejelzések szerint 2022 és 2026 között a globális átlaghőmérséklet 1,1°C és 1,7°C közötti értékkel lesz magasabb az iparosodás előtti szintnél, és 93%-os valószínűséggel a következő öt évben legalább egy évben melegebb lesz, mint 2016-ban, a legmelegebb évében.

A szén-dioxid-kibocsátás csökkenése a Covid-19 világjárvánnyal kapcsolatos lezárások idején átmeneti volt, és a fosszilis tüzelőanyagok szén-dioxid-kibocsátása tavaly visszatért a pandémia előtti szintre.

Az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó nemzeti kötelezettségvállalások nem elegendőek ahhoz, hogy a globális felmelegedést az iparosodás előtti szinthez képest 1,5°C alatt tartsák.

Az éghajlattal összefüggő katasztrófák napi 200 millió dolláros gazdasági veszteséget okoznak.

A bolygó csaknem fele, 3,3–3,6 milliárd ember, az éghajlati válság hatásai miatt rendkívül érzékeny területeken él, de az országok kevesebb, mint fele rendelkezik korai figyelmeztető rendszerrel a szélsőséges időjárás miatt.

A globális felmelegedés növekedésével nem zárhatók ki a billenő pontok elérését a klíma rendszerben . Ezek közé tartozik az Amazonas esőerdőinek kiszáradása, a jégsapkák olvadása és az atlanti meridionális keringés felborulása, az úgynevezett Golf-áramlat gyengülése.

A 2050-es évekre 97 városban élő több mint 1,6 milliárd ember lesz rendszeresen kitéve, legalább 35°C-ot elérő háromhavi átlaghőmérsékletnek.

Eredeti cím: World heading into ‘uncharted territory of destruction’, says climate report.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

William M. Arkin, a Newsweek újságírója szerint a tekintélyelvű elnök kifogyhat a lehetőségekből, miközben azért küzd, hogy megőrizze az ország feletti uralmát.

Érvei alátámasztására Arkin a hadsereg és a hírszerzés tisztviselőitől származó értékeléseket hozta fel, akik ismerik az Oroszországban zajló eseményeket.

“Putyin jövőre vonatkozó lehetőségei kilátástalanok, különösen azért, mert egyre jobban érzi a hazai ellenállás hevét” – mondta egy titkosszolgálati tisztviselő, Per Arkin, aki azt is megjegyezte, hogy “a több mint 60.000 orosz áldozat hatása, valamint a szankciók hatása és az utazások ellenőrzése kihívást jelent Putyin számára”.

Egy másik tisztviselő is beleszólt abba, amiről tanúi vannak. “Egyre többet halljuk a nyugati fegyverek hibáztatását” – mondja -, mintha ez ürügy lenne arra, hogy Oroszország miért veszít. Ironikus, tekintve, hogy Putyin és követői általában azzal érvelnek, hogy képesek legyőzni a NATO-t. Most pedig azzal, hogy „nem nyerhettünk volna a nyugati beavatkozás nélkül”, ami Moszkváról akarja elhárítani a felelősséget.

Szóval, hogyan tartja magát Putyin? A korábbi világbajnok sakkozó, Garri Kaszparov a közelmúltban értékelte Putyin vezetését, és azt, hogy miként tarthatja meg pozícióját.

Kaszparov a Kyiv Postnak nyilatkozva azt mondta: “Putyin még soha nem kezelt ilyen helyzeteket.” Azt is megjegyezte, hogy Putyin “szerencsés volt, hogy mindig meg tudott szökni.

“A háború folytatása az egyetlen módja annak, hogy Putyin hatalmon maradjon” – mondta Kaszparov az interjúban.”

Extra káoszt akar teremteni a szabad világban, abban a reményben, hogy új lehetőség nyílik meg előtte. Ez tényleg csak egy elhúzódó gyötrelem. Cinikus és ostobaság, de Putyin hajlandó civilek ezreit sírba küldeni az elkövetkező hónapokban, mielőtt egész Ukrajna felszabadul, ha ez lehetővé teszi számára, hogy megőrizze hatalmát.”

Egy katonatiszt is megosztotta előrejelzését arról, hogy mi várható, miközben Putyin korlátozott hosszú távú lehetőségein is elgondolkodott.

“Nem vagyok biztos abban, hogy egyetértek a “hosszú háború” jóslataival” – mondta a hadsereg tisztje, miközben azt sugallta, hogy Putyin kifogy az életképes megtérülés lehetőségeiből. “Mindenki arról beszél, hogy Putyin a gázkontrolljával uralja Európát, hogy ez az ő ásza a gödörben. De, ha odahaza fokozódik a feszültség, Putyinnak egy saját maga okozta téli katasztrófára kell fordítania a figyelmét.”

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A koronavírus-járvány kezdeti napjaiban ez a termék a németek szorongásának mértékét szolgálta. Minél meredekebb a fertőzés mértéke, annál üresebbek a polcok. A higiéniai termékek gyártói még a járvány haszonélvezői között voltak. Most ismét országszerte nőnek az aggodalmak a WC-papír esetleges hiánya miatt, de ezúttal teljesen más okok miatt. A közel 100 éve alapított Hakle német háztartási márkanév a múlt héten csődöt jelentett.

A közepes méretű papírgyártó az egyik első áldozata az egész országot felemésztő válságnak. Energiára van szüksége ahhoz, hogy a fát WC-papírrá alakítsa, elég sok. A Hakle csak düsseldorfi üzemében évente 60.000 MWh földgázt és 40.000 MWh villamos energiát használ fel, amit a cég már nem engedheti meg magának. Az egekbe szökő energia- és nyersanyagárak együttesen lenyomták Haklet.

És nincsenek egyedül. Országszerte gyűlnek a rossz hírek a cégekről.

“A műtrágyagyártó leállás előtt áll.”

“Az Arcelor-Mittal felfüggeszti a termelést két németországi telephelyen.”

“Görtz cipőkereskedő fizetésképtelen, 2500 munkahely van veszélyben.”

A cégek vezérigazgatói és szakszervezeti vezetői most nyíltan beszélnek félelmeikről. „A legrosszabb még hátravan” – mondja Klaus-Dieter Maubach, a német földgázimportáló óriás, az Uniper vezérigazgatója az energiaárakra utalva. Yasmin Fahimi, a nagyhatalmú DGB szakszervezet vezetője pedig a DER SPIEGEL-nek adott interjújában arra figyelmeztetett, hogy ha a kormány nem hoz gyors ellenintézkedéseket, fennáll a dominóeffektus veszélye, amely Németország dezindusztrializációjához vezethet, az katasztrófa lenne.

A kérdés már nem az, hogy eljön-e a válság. A kérdés az, hogy mennyire lesz rossz és meddig fog tartani.

Ennek a tragédiának öt felvonása van, és az energiaársokkal kezdődik. Első áldozatai a villamos energiától és a gáztól erősen függő gyártók voltak: papírgyártók, műtrágyagyártók, acélgyártók. Az áremeléseket – a második felvonást – más ágazatokra hárítják át, az ipari cégektől a kis- és középvállalkozásokig. A Német Iparágak Szövetsége (BDI) friss felmérése szerint, sok vállalat számára ma már csak a túlélés a kérdés.

A cégeknek általában nincs más választásuk, mint áthárítani az áremeléseket a fogyasztókra, akiknek már így is spórolniuk kell, hogy fedezzék az egekbe szökő villany- és gázszámláikat. És ez felhúzza a függönyt a harmadik felvonás előtt, amely egy gazdasági katasztrófát idéz elő: a fogyasztói hangulat rosszabb, mint a háború utáni német történelemben valaha volt.

Vakáció? Egy vacsora? Új bútorok? “Ezek olyan vásárlások, amelyeket most Németországban emberek milliói fognak elhalasztani” – figyelmeztet Sebastian Dullien gazdaságkutató, a szakszervezetekhez tartozó Makrogazdasági Politikai Intézet (IMK) igazgatója. Az égbe szökő energiaárak szerinte, “gigantikus makrogazdasági sokkot” jelent. Egyes háztartások nem tudják, hogyan fizetik ki a következő fűtésszámlát – figyelmeztet a közgazdász. Ha a fűtőberendezés egyáltalán működik.

A fogyasztás csökken, az első cégek bedobják a törülközőt, és egy ponton nő a munkanélküliség. Üdvözöljük a gazdasági dráma negyedik és ötödik felvonásában. Van egy szó erre a horror forgatókönyvre, amely ősi félelmeket ébreszt: recessziót. És úgy tűnik, az ország hamarosan a kellős közepébe kerül.

2022 második negyedévében a német gazdaság elenyésző 0,1 százalékkal nőtt. A gazdaságkutatók és a döntéshozók meg vannak győződve arról, hogy a következő negyedéves számok negatívak lesznek. A kérdés az, hogy a politikusoknak sikerül-e mérsékelnie a következményeket – vagy fennáll-e a több évig tartó gazdasági válság veszélye, amely „elképzelhetetlen mértékű jólétveszteséggel jár” – mondta Peter Adrian, a Szövetség elnöke. Ez egy olyan válság, amely felemésztheti az ország lényegét, aláásva a társadalombiztosítási alapokat és az állam cselekvőképességét. Ez számos cég végleges megszűnéséhez is vezethet. Válság, amely szegényebbé tenné a németeket.

Manapság nehéz megmondani, hol húzzuk meg a határt a pesszimizmus és az indokolt pánik között. Annyi bizonyos, hogy Putyin gazdasági háborúja Németországot sújtja ott, ahol a legjobban fáj: a már több mint négyszeresére nőtt gázár szinte minden iparágban tönkreteszi a versenyképességet,.

A jelenlegi gázválság minden “összetevővel rendelkezik ahhoz, hogy ez legyen az energiaipar Lehman Brotherse” – mondta nemrég Mike Lintilä finn gazdasági miniszter. Még 2008-ban a befektetési bankok globális pénzügyi és gazdasági válságot váltottak ki azzal, hogy mérgező lakáshiteleket adtak el értékpapír-konstrukciókhoz. Ezúttal a magas gáz- és áramárak válthatnak ki rendszerszintű összeomlást.

Első felvonás: A termelés befagyasztása

Alexander Becker kétségbeesett. “Már tényleg nem tudjuk, mit tegyünk” – mondja a Georgsmarienhütte Csoport (GMH) vezérigazgatója. – Sokkos állapotban vagyunk.

A cég Németország egyik legnagyobb acélgyártója. 21 telephellyel, 6000 alkalmazottal, saját öntödékkel és évi 1 TWh áramigénnyel. Ez több mint 300 000 családi ház áramfogyasztása.

Tavaly a cég 120 millió eurót fizetett az áramért és a gázért. Ha, az árak a jelenlegi szinten maradnak, a költségek jövőre 1,2 milliárd euróra emelkednek. A legrosszabb esetben 1 milliárd eurós veszteség keletkezne a következő évben. “Azonnal csődbe mennénk” – mondja Becker.

Ennek elkerülése érdekében a GMH-nak 50 százalékkal kellene emelnie acélárát. “Az ügyfelek nem fognak egyetérteni ezzel” – mondja Becker. Még a már alkalmazott 20 százalékos áremelést sem lehet két helyen végrehajtani, mert a vásárlók már régen Kínából és Indiából kezdték vásárolni acéljukat, ahol eddig csak mérsékelten, ha egyáltalán emelkedtek az energiaköltségek. Becker még saját, általában hazai acélt feldolgozó kovácsműhelyeit is arra utasította, hogy olcsóbban vásároljanak Ázsiában, ami különösen fájdalmas neki. „Ha a döntéshozók nem tesznek gyorsan, Németország energia intenzív ipari vállalatai nem maradnak életben” – figyelmeztet Becker. Ennek ellenére üzeme még mindig működik.

“Tényleg már nem tudjuk, mit tegyünk.”

Alexander Becker, a Georgsmarienhütte Csoport ügyvezető igazgatója egyelőre feladta. A cég a közelmúltban bejelentette, hogy határozatlan időre leállítja két gyártóüzemét Hamburgban és Brémában az “energiaárak túlzott emelkedése” miatt. Ezt tetézi a gyenge piaci kereslet és a negatív gazdasági kilátások. A cég azt mondta, hogy gazdaságilag már nem életképes minden üzemét működtetni.

A koronavírus-járvány megmutatta, hogy a modern gyártási folyamatok milyen könnyen kibillenthetők a szinkronból. Az ellátási láncok egymásba kapcsolódnak, mint egy óra belseje, és ha egy fogaskerék meghibásodik, az egész gépezet leállhat.

Példa erre a németországi Lutherstadt Wittenbergből származó kis cég, amely az elmúlt napokban bekerült a főműsoridős híradások közé, mert termékeire szinte mindenhol szükség van. “A gyártásunkat teljesen leállítottuk” – mondja Torsten Klett, az SKW Stickstoffwerke Piesteritz társügyvezető igazgatója. “És csak akkor tudjuk újraindítani, ha jelentősen csökken a gáz ára, vagy ha a politikusok hatalmas támogatást nyújtanak nekünk.” A vegyipari vállalat Németország egyik legnagyobb műtrágya és AdBlue gyártója. A földgáz is túl drága lett az SKW számára. Ha a politikai segítség nem érkezik meg hamarosan, a cég kénytelen lehet októberben 860 alkalmazottját szabadságra küldeni.

Kevés modern dízelmotor üzemeltethető AdBlue nélkül, vagyis az a mintegy 800 000 teherautó, amelyek mindenféle árut szállítanak naponta Németország útjain. Ha a cégek már nem kapnák meg a saját termelésükhöz szükséges termékeket, az eredmény pusztító lenne, és szinte minden ágazatot érintene.

A logisztikai ágazatot képviselő országos szövetség elkezdett figyelmeztetni a lehetséges szűk keresztmetszetek miatt, holott az AdBlue-t a BASF és a norvég Yara is gyártja. A BASF azonban a megemelkedett gázárak miatt tavaly elkezdte csökkenteni az ammóniatermelést. A világ legnagyobb vegyipari vállalata továbbra is világpiaci vásárlással tudja kompenzálni a hiányt, bár a költségek tovább emelkednek.

A vegyipari ügyfelek hajlandósága és képessége a most követelt magasabb árak megfizetésére rohamosan csökken – mondja Wolfgang Grosse Entrup, a Német Vegyipari Szövetség (VCI) vezérigazgatója. Mivel a gazdasági fejlődés kilátásai egyre borúsabbak, az építkezéseket elhalasztják, az emberek felfüggesztik az új autók vásárlását, és a régi mosógépeket javítják ahelyett, hogy újat vennének.

Második felvonás: Az árcsapda

Gunnar Kilian, a Volkswagen humán erőforrás vezérigazgató-helyettese tulajdonképpen hozzászokott a szükségállapotokhoz. 2020 tavasza óta a legnagyobb német autógyártó válságstábjai nagyjából heti rendszerességgel találkoznak, csak éppen ezeknek a találkozóknak a fókusza folyamatosan eltolódott. Először a koronavírus, majd a mikrochiphiány, majd az ukrajnai háború és most az égbekiáltó energiaválság. Körülbelül 20 szakember figyeli az olyan kérdéseket, mint például az üzemek energiaigénye, és az üzemi tanács munkavállalói képviselőivel is megvitatják, milyen alacsonyra állíthatják a helyiség hőmérsékletét a gyárcsarnokokban a gázmegtakarítás érdekében.

„Az évek során válságállóbbak lettünk” – mondja Kilian. Azt mondja, továbbra is szükség van munkaerőre a jövő olyan területein, mint a szoftverek és az akkumulátorok. Az, hogy a cég nehezen tud lépést tartani a termeléssel, elsősorban az alapanyag- és autóalkatrész-hiányra vezethető vissza. Az ügyfeleknek néha egy évet kell várniuk egy új Golfra. Ha az árút nem lehet előállítani, a jelenséget túlkeresletnek nevezik.

Ez azonban gyorsan keresleti válsággá fajulhat. “A magas energiaárak és a kialakuló recesszió miatt az új autókat vásárlók vonakodnak vásárolni” – mondja Ferdinand Dudenhöffer, a Center Automotive Research igazgatója. Ha pedig az ügyfeleknek ezután kevesebb kedvezménnyel és magasabb finanszírozási költséggel is számolniuk kell, “az autópiac, a gazdaság egészével együtt, recesszióba fog esni”.

A Német Autóipari Szövetség (VDA) a múlt héten drámaian korrigálta Németországra vonatkozó piaci előrejelzését a korábbi 3 százalékos növekedésről 6 százalék csökkenésre. „A gazdasági modellünk kérdéses” – figyelmeztet Hildegard Müller, a VDA elnöke. Németországban öt termelőből kettő nem tudja áthárítani a magas energiaköltségeket ügyfeleire – mondja.

Ez is láncreakciót váltott ki. Minél mélyebb válságba kerül az autóipar és a vegyipar, annál kevesebbet fektetnek be új gépekbe. A szövetség lobbistái elkezdték beszámolni arról, hogy a cégek elhalasztják a klímabarátabb termelő létesítményekbe tervezett beruházásokat. „Ugyanakkor szükségünk van ezekre a beruházásokra a megújuló energiákba, a hidrogéngazdaságba és a villamosenergia-infrastruktúrába, hogy megoldjuk problémáinkat” – mondja Karl Haeusgen, a Német Mérnöki Szövetség (VDMA) elnöke.

Még az olyan fellendülő ágazatokban is, mint az építőipar, amely több mint 6 százalékkal járul hozzá Németország bruttó hazai termékéhez, jelenleg megbillent a hangulat. Júniusban az új megrendelések 11,2 százalékkal csökkentek az előző év azonos időszakához képest. Tim-Oliver Müller, a Német Építőipari Szövetség vezérigazgatója szerint az ágazat továbbra is teljes kapacitással működik, és befejezi a meglévő építési projekteket. De egyre több projektfejlesztőnek kell elhalasztania vagy akár le is mondania az új építési projekteket az egekbe szökő költségek miatt.

Jens Rautenberg, a Conversio Wahre Werte elemzőcég ügyvezető igazgatója úgy becsüli, hogy jelenleg az összes új lakásépítési projekt mintegy 40 százalékát leállították. A jelentősebb intézményi befektetők, mint például a biztosítók és a nyugdíjalapok, a kamatlábak meredek emelkedése miatt leállították az ingatlanvásárlást. A lakásvásárlás iránti magánkereslet is “néhol nullára” zuhant.

Azok a projektfejlesztők, akik nem rendelkeznek elegendő tőkepufferrel, nem bírják sokáig. Csak a közelmúltban érte a válság a berlini székhelyű Terragon céget, amely drága öreg lakásokra specializálódott. A cég már nem tudott megbirkózni az építési költségek hatalmas növekedésével. Miután felfalta a tőkéjét, most új befektetőt keres.

Harmadik felvonás: A fogyasztói válság

A németek nemcsak olyan nagy projekteken spórolnak, mint az új otthon beszerzése, hanem a mindennapi életükben is visszafogják a vásárlásokat. Mivel az élelmiszerárak is emelkedtek, sok család kénytelen volt alaposan kalkulálni, amikor a szupermarketben vásárol. Nem számít, hol kéred – elektronikai kereskedőktől, divatláncoktól vagy bútorkereskedőktől –, a visszafogottság mindenhol ott van. „Egyszerűen félnek az emberek” – mondja egy nagy bútorlánc tulajdonosa. “Sok akciós értékesítést szeretnék kihagyni, és csak kivárni a válság végét. De ha ezt megteszem, akkor egyáltalán nem jön senki.”

Ezzel a félelemmel, jelenleg sok kollégája osztozik. Így, megnövelnék marketing-költségvetésüket – abban a reményben, hogy ha termékeik elég olcsók, az emberek vásárolni fognak. A lényeg, hogy ezen a télen kiürítik a raktárakat. “Az iparágban mindenkinek problémái vannak a túlzott készletekkel” – mondja Carlo Focke, a Modehaus Bruns kis áruház tulajdonosa Neuruppin városában.

Az egészséges cégek néhány hétig képesek lehetnek az ilyen promóciókra. Ám az amúgy is pénzügyi nehézségekkel küzdő cégek, mint például a Galeria Karstadt Kaufhof (GKK) nagy áruházlánc, nagyon kemény télre számít. Egyszerűen nem engedhetik meg maguknak a kedvezményes csatákat. A már fizetésképtelenségen átesett, a kormány által 700 millió euróra megtámasztott cég tartalékai elolvadnak.

Egy bennfentes szerint a következő néhány hét meghatározhatja a lánc sorsát. Egyes üzletekben az energiaköltségek megtízszereződtek az elmúlt hónapokban, az áruk vásárlása többe kerül, és a vásárlók visszariadnak. “Ha a karácsonyi üzlet a tervek szerint alakul, akkor nyolc-kilenc hónapnyi pihenőnk van.” És ha nem, az üzenete egyértelmű, a dolgok kemények lesznek.

És a kilátások nem jók. A CIMA tanácsadó cég által összeállított “Németországi Városközpont-tanulmány” 20 százalékos “nettó látogatóveszteséget” vetít előre minden korcsoportban, és különösen a jómódú rétegek valószínűleg otthon maradnak. Ez súlyosan érintené a kiskereskedőket.

Sok német ahelyett, hogy bemenne a városba és vásárolna, bankokba rakja megtakarított pénzét a koronavírus-járvány idején. De ezek a megtakarítások is csökkennek, a magas infláció felemészti őket. Így „a magánfogyasztás Németországban valószínűleg nem fog gazdasági motorként működni az év hátralévő részében” – figyelmeztetnek az Ifo Institute, a tekintélyes gazdasági agytröszt szakértői.

Negyedik felvonás: A csődhullám

Sok vállalat nem valószínű, hogy túléli a válságot. Egyedül augusztusban negyedével nőtt a fizetésképtelenségek száma a döntően középvállalkozásoknál. Októberre Steffen Müller, a hallei Leibniz Gazdaságkutató Intézet munkatársa egyharmados növekedést jósol 2021-hez képest. És ez még a megnövekedett energiaköltségeket és az inflációt sem veszi figyelembe. Müller szerkezeti változásra számít a német gazdaságban. Az energia, a bérek, a köztes termékek és a hitelkamatlábak hosszú távú költségnövekedése miatt „egyes üzleti modellek már nem fenntarthatók”. Müller szerint a gyenge vállalatok “most elhagyják a piacot”.

Ami őt aggasztja, az a vállalati csődök természete. Míg a járvány elsősorban a szolgáltatási ágazatot sújtotta, a jelenlegi válság most az ország ipari magját sújtja. Müller szerint a nagyobb fizetésképtelenségben érintett munkahelyek 40 százaléka ipari munkahely, ahol többnyire átlagon felüli fizetés van, amihez a kormány magasabb béradója járul, a alkalmazottak vásárlóereje pedig magasabb.

A német kormány a fizetésképtelenségi szabályok lazításával próbálja megakadályozni a csődhullámot. Robert Habeck, a zöldpárti gazdasági miniszter a szövetségi parlamentnek, a Bundestagnak nyilatkozva “széles körű mentőcsomagot” ígért, amely a kis- és középvállalkozások számára is könnyítést jelent. “Megvédjük a német vállalatokat” – mondta csütörtökön a képviselőknek a költségvetésének bemutatásakor.

“Nem keverjük össze az energiaválságot, segélycsomagokkal.”

Stefan Kooths, az IfW Kiel alelnöke: De a mentőcsomagok és a sebtében összekötött segélyintézkedések legfeljebb a fájdalom enyhítésére szolgálnak. „Nem keverjük össze az energiaválságot, segélycsomagokkal”.  Szerinte Németországnak „stratégiai átirányításra” van szüksége az energiapolitikájában. “Hosszú távon támaszkodunk az LNG-re? Megengedjük a repesztéses kitermelést. Átértékeljük az atomenergiát.” Szerinte a cégek csak akkor tudják meg, hogy milyen energiaárakra számíthatnak a jövőben, ha meghozzák ezeket az alapvető döntéseket. “Ezután célzott segélycsomagokat állíthatunk össze, hogy enyhítsük a „fájdalmakat” – mondja Kooths.

Az intézet az idei évre továbbra is 1,4 százalékos gazdasági növekedést vár. Jövőre azonban a bruttó hazai termék 0,7 százalékos csökkenésére számít. Elsőre talán triviálisnak hangzik, de nem, ha összehasonlítjuk azzal a fellendüléssel, amelyet a közgazdászok határozottan terveztek a koronavírus-válság után. “Négy százalékponttal lefelé kellett módosítanunk az előrejelzésünket” – mondja Kooths. “A remélt gazdasági fellendülés helyett fájdalmas recessziót fog átélni Németország.”

Ötödik törvény: A munkaerőpiacról szóló záróokmány

Az állás elvesztésétől való félelem már évtizedek óta elkerüli a németeket – senki sem akar visszamenni a 2000-es évekbe, amikor Németországban 5 millió ember keresett munkát.

Ma a helyzet paradox. Míg egyes cégek továbbra is kétségbeesetten keresnek szakképzett munkaerőt, mások bejelentették, hogy a németországi rövidített munkaidőnek nevezett szabadságprogramba küldik az alkalmazottaikat. A kormány által támogatott programok keretében csökkentik a munkaidőt, és a kormány fizeti a dolgozók bérkiesésének egy részét. Az a tény, hogy a recesszió és a munkaerőhiány egyszerre jelentkezik, szokatlan helyzet – mondja Enzo Weber, a nürnbergi székhelyű Foglalkoztatáskutató Intézet (IAB) munkatársa. “Évtizedek óta nem volt még ekkora munkaerőhiány. Jelenleg 2 millió üres állás van, és gyakorlatilag minden ágazatban még mindig égető szükség van emberekre.” Emiatt sok vállalat eltökélt szándéka, hogy a válság idején is megtartsa alkalmazottait – érvel Weber. Ez megnövelheti a rövidített munkaidőben dolgozók számát, de megakadályozhatja a tömeges elbocsátásokat is.

A kérdés csak az, hogy mennyi rövidített munkaidőt engedhet  meg magának az ország. A programot adminisztráló Szövetségi Munkaügyi Hivatal pénztára üres. A járvány idején 40 milliárd eurót költött az állam rövidített munkaidőre. A munkaközvetítők egész Németországban régóta válságban vannak. A szakértők most azt kérdezik, hogy vajon a rövidített munkaidő még mindig csodaszer a elszabaduló válságra – vagy inkább fizetésképtelenségi segélyre és teljesen új intézkedésekre lesz szükség a jövőben.

A Hakle vezérigazgatója, Volker Jung mintegy 200 munkahelyet szeretne megmenteni a WC-papírt gyártó vállalkozásnál, míg a termelés egyelőre folytatódik. A kormány segítsége nélkül azonban kevés esélyt lát. „A kérdés az lesz, hogy egyáltalán megengedhetjük-e magunknak a papírgyártást Németországban” – mondja, mielőtt energiaár-plafon bevezetését kérte a kormánytól.

Ez elég lesz? Igaz, a cég története tele van rekordokkal: az első háromrétegű WC-papír, az első nedves WC-papír, majd még a négyrétegű papír is.

Másrészt Hakle csak kétszer termelt nyereséget az elmúlt 10 évben, utoljára a járvány által kiváltott vécépapír-boom idején. Az ügyfelek akkoriban mindent felhalmoztak, beleértve az olyan drága márkákat is, mint a Hakle.

De a rendelkezésre álló jövedelmek zsugorodásának korszakában a németek ismét elsősorban olcsóbb termékek után nyúlnak, és boldogulnak a két réteggel. Úgy tűnik, hogy a fogyasztók ott vágnak vissza, ahol csak tudnak.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Nem teljesen meglepő, hogy vannak olyanok, akik vitatják a történteket. A COVID-tagadás sokféleképpen fordul elő, a vírus hatásainak lekicsinylésétől egészen a létezésének teljes tagadásáig, a „hoax” összeesküvés-elméletekbe vetett hit révén.

Bár mindenféle ember képes megőrizni ezeket a hiedelmeket, kutatócsoportommal azt találtuk, hogy a fiatalabbak gyakran, nagyobb valószínűséggel hisznek a COVID-összeesküvés-elméletekben, mint az idősebbek.

Nem teljesen értjük, hogy ez miért van. De bármi is legyen az ok, az összeesküvés-elméletekbe vetett hit hihetetlenül káros lehet. Tehát ellenállnunk kell, és lehetőség szerint kapcsolatba kell lépnünk azokkal, akik tagadják a tényeket.

Kutatásunk

A világ minden tájáról származó 133 tanulmány eredményeit vizsgáltuk meg, hogy megvizsgáljuk, mi vezet a COVID-összeesküvés-elméletekbe vetett hitre, és ki hisz bennük nagyobb valószínűséggel. Míg a hamis összeesküvés-elméletek ennek részét képezték, kutatásunk az összeesküvés-hiedelmeket szélesebb körben vizsgálta.

Megfigyeltük, hogy valószínűleg több tényező kombinációja támasztja alá a COVID-összeesküvés-elméletekbe vetett hitet. Például, bizonyos személyiségjegyek, mint például a paranoia és a nárcizmus, valamint a kognitív tulajdonságok, mint például az analitikus és tudományos gondolkodás alacsonyabb szintje, összekapcsolódtak ezekkel az összeesküvés hiedelmekkel.

Az általunk áttekintett tanulmányok többsége azt mutatta, hogy a fiatalabbak nagyobb valószínűséggel hisznek a COVID-összeesküvés-elméletekben, mint az idősebbek. Ennek egyik lehetséges oka a társadalmi és kulturális összefüggésekre vezethető vissza, amelyek az egyéni vonások mellett az összeesküvés-elméletekbe vetett hittel is korrelálnak.

Konkrétan azt tapasztaltuk, hogy azok a hátrányos helyzetűek, akik nem bíznak a kormányban, és akik úgy érzik, kevésbé irányítják életüket, nagyobb valószínűséggel hisznek a COVID-összeesküvés-elméletekben. Ez az összefüggés gyakrabban vonatkozhat a fiatalabbakra, akik például alacsonyabb jövedelműek.

Maradj éber

A csaló összeesküvés-elméletekbe vetett hit általában együtt jár a megfelelő védekező magatartás (például maszkviselés vagy védőoltás) megtagadása. Ez veszélybe sodorhatja az összeesküvés-elmélet híveit és a körülöttük élőket is.

Bár a legtöbbünk számára könnyen meg kell különböztetni az ál-összeesküvés-elméleteket az igazitól, nehezebb lehet megvédeni magunkat a téves információkkal szemben, amelyek megkérdőjelezik a betegség súlyosságát vagy nagyságát.

Például a „COVID-minimalizálók” azt sugallják, hogy a fertőzések vagy halálozási arányok nem olyan súlyosak, mint a hivatalos jelentések szerint. Ha a COVID-ból származó fenyegetést kisebbnek állítják be, mint amilyen valójában, az azt jelenti, hogy azok, akik elhiszik az ilyen elképzeléseket, kevésbé fontosnak tartják az óvintézkedéseket, ami segíti a vírus terjedését.

Hasonlóképpen, a járvány előrehaladtával néha azt halljuk, hogy a legújabb változatok „enyhék”, vagy a járványnak „vége van”. Noha az omikron átlagos tünetei kevésbé súlyosak, mint a korábbi változatoké, ez az álláspont a legjobb esetben félreértheti, vagy a legrosszabb esetben tagadhatja, hogy a COVID továbbra is vírus, amellyel számolni kell.

Például a hosszú COVID még a korábban egészséges fiatal felnőtteknél is legyengítő lehet. Egyre gyűlnek a bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a COVID hatással lehet az agyra, például a betegségek, például a demencia megnövekedett aránya révén.

Figyelnünk kell arra, hogy ne engedjünk annak a gondolatnak, hogy a járvány elmúlt, vagy már nem súlyos. Ez nem jelenti azt, hogy örökre COVID-korlátozásokra lesz szükségünk. Inkább a kormányoknak be kell fektetniük a folyamatban lévő világjárvány hosszabb távú megoldásaiba, például a beltéri levegő jobb minőségének szellőztetéssel történő biztosításához, hasonlóan ahhoz, mint a 19. századi londoni kolera megelőzését célzó vízhigiénés javításokhoz.

A COVID-összeesküvések leküzdése

Az összeesküvés-elméletek beindítják evolúciós reakciónkat a fenyegetés érzékelésére, részben az érzelmi nyelvhasználaton keresztül. Ez azt jelenti, hogy a száraz tudományos tények ismétlése nem versenyezhet. A tudományos kommunikációnak vonzónak kell lennie, és a mai digitális korban könnyen elérhetőnek kell lennie a közösségi médián keresztül.

Erre kiváló példa a Dear Pandemic, a Facebook és a Twitter tudósok által vezetett csoportja. Ezenkívül az interaktív online játékokat úgy tervezték, hogy megtanítsák az embereket a félretájékoztatáshoz kapcsolódó trükkökre és manipulációkra.

De, nem elég tudományos tényeket közölni és a kritikai gondolkodást tanítani. Az embereknek erőforrásokra, helyi és nemzeti kormányaikba vetett bizalomra és közösségi érzésre van szükségük. A közösség azért fontos, mert hajlamosak vagyunk elhinni, amit a körülöttünk lévők csinálnak, és nagyobb valószínűséggel követjük a COVID-irányelveket, ha a közösségi hálózatunkban mások is ezt teszik.

Minél jobban megértjük a COVID-tagadás és az összeesküvés-elméletek gyökereit, és azokat a lépéseket, amelyeket megtehetünk, nemcsak e hiedelmek ellensúlyozására, hanem az emberek támogatására a helyes információk megszerzésében, annál jobb lesz mindnyájunknak, ha folytatjuk a járvány feltárását.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A kutatások azt sugallják, hogy általánosságban ezt sikerül elérniük. A gazdasági bevándorlók általában pénzügyileg jobban boldogulnak célországukban, mint otthon.

De boldogabbá teszi őket, ha gazdagabbak lesznek? Új kutatásunk szerint ez attól függ, hogy a migránsok mire költik a pénzüket. És hogy olyan módon használják-e, ami segíthet nekik megbirkózni azzal a magányossággal és elszigeteltséggel, amely egy új országba költözésből fakad.

A migránsok nem mindig érzik jól magukat, mert a befogadó országokban élők egy része számára a migráció gondolata továbbra is vita és felháborodás forrása. A bevándorló ellenes retorika a médiában és a politikai szférában természetesen nem segít. A globális események pedig még rosszabbá tehetik a dolgokat, például amikor a COVID megtorpant a világban, ami sok migráns számára megnövekedett diszkriminációt jelentett.

Ennek eredményeként az elszigeteltség érzése és a társadalmi kirekesztés a legstresszesebb tényezők közé tartozik, amellyel a migránsok szembesülnek célországukban. Az Egyesült Királyságban egy nemrégiben készült jelentés szerint a migránsok 58%-a az elszigeteltséget tartja a legnagyobb kihívásnak.

Kutatásunk során a résztvevők gyakran említettek hasonló érzéseket. Egyikük ezt mondta: „Amikor az Egyesült Államokba költöztem, nagyon egyedül éreztem magam, és elszigetelődtem mindenkitől, aki körülöttem volt. Nehéz volt barátkozni, mert úgy éreztem, mintha kikerültem volna a társadalomból, bármennyire is próbáltam szocializálódni.”

Egy másik azt mondta: „Egyszerűen csak elszigetelve éreztem magam, mert csak körülbelül négy hónapig voltam az országban, és bár folyékonyan beszélek angolul, nem tudtam kapcsolatba lépni a körülöttem lévő emberekkel.”

Egy másik pedig így nyilatkozott: „Az, hogy egy másik országból jöttem, azt jelenti, hogy körülöttem mindenki hasonló , kivéve engem. Ez önmagában is ijesztő volt, és úgy érzem, mintha kilógnék, még mielőtt az összes fizikai különbséget számba vennénk.”

Nem egyszerű segíteni a migránsoknak megbirkózni ezekkel az érzésekkel. A nyelvi nehézségek és a kulturális különbségek jelentős akadályok lehetnek például a mentális egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésben.

Kutatásunk azonban potenciális megoldást kínál azáltal, hogy arra összpontosít, hogy a migránsok hogyan használhatják fel pénzüket mentális egészségüket javító módon. Ez olyan korábbi tanulmányokat fejleszt ki, amelyek rávilágítanak az „anyagi” vásárlások (például egy óra) és a „tapasztalati” vásárlások (például egy nyaralás) közötti különbségre.

Korábbi tanulmányok ismételten azt találták, hogy az emberek tartósabb elégedettséget és boldogságot érnek el a tapasztalatok szerzése révén, mert segítenek nekik kapcsolatba lépni másokkal.

Azt tapasztaltuk azonban, hogy a migránsok gyakran szívesebben költik pénzüket anyagi vásárlásokra, amelyek kézzelfoghatóak és jól láthatóak mások számára, mint a tapasztalati  ismeretekre. Azért vásárolnak dolgokat, hogy kapcsolatot létesítsenek célországuk fő sodrú kultúráival.

A mentális egészség javítására fordított kiadások

A korábbi kutatások szerint ennek az az oka, hogy a társadalmi kirekesztés elősegíti az anyagiasságot. Az elmélet szerint az anyagi javakat egyfajta „boldogság gyógyszerként” kezelik a magány elleni küzdelemben. Munkánk azt jelzi, hogy a bevándorlók számára előnyös lenne, ha a rendelkezésükre álló pénzből többet költenének tapasztalatok szerzésére, nem pedig anyagi vásárlásokra, hogy csökkentsék a magány érzését és fokozzák a kapcsolat érzését.

Korábbi kutatások azt is sugallják, hogy az úgynevezett „proszociális vásárlások”, amelyek másokra költenek, nem pedig magunkra, boldoggá tehetik az embereket. Segíti az embereket, hogy kapcsolatba lépjenek másokkal, és elősegíti az intimitást. Ez különösen fontos a bevándorlók esetében, mivel sokukat eredetileg az motiválta, hogy távol otthonuktól, megtalálják a lehetőséget az otthon maradt családtagok anyagi segítésére.

A proszociális vásárlások azt az érzést keltik az emberekben, hogy jótékony hatást gyakorolnak másokra, ami viszont növeli a társadalmi státuszt és pozitív érzéseket hoz. Tanulmányunk pedig azt tapasztalja, hogy a proszociális vásárlások még a tapasztalati vásárlásoknál is hatékonyabban növelik a migránsok boldogságát.

A megélhetési költségek globális válsága idején azonban ez a fajta költekezés (és valójában az összes többi fajta) kétségtelenül szűkül. Ezért a vele járó pszichológiai és társadalmi előnyök veszélybe kerülnek, nemcsak a migránsok, hanem mindenki más számára is.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Tények: Az orosz erők kivonultak Harkov területéről az Oszkol folyó bal partjára, ahol jelenleg megvetették a lábukat. A Harkov-Donyec-Luganszk vonal stabilnak tűnik. Krasznij Limant fenyegetik, ostromolják a felsőbbrendű ukrán erők, de nem halálosan.

Senki – még Maria Zakharova, Hermész mai női megfelelője, az istenek hírnöke sem tudja, mit tervez az orosz vezérkar (RGS). Ha azt mondják, hogy tudják, akkor hazudnak.

A jelenlegi állás szerint elég bizonyosan arra lehet következtetni, hogy a – Szvjatogorszk–Krasznij Limán–Jampol–Belogorovka vonalat elég sokáig meg tudják tartani a jelenlegi helyőrségeikkel, amíg friss orosz erők nem tudnak csatlakozni és rákényszeríteni az ukránokat, hogy vonuljanak vissza a Seversky Donets vonalon túlra.

Gyakorlatilag a pokol elszabadult, hogy mi történt Harkovban? Oroszországnak soha nem volt elég embere egy 1000 km hosszú frontvonal megvédésére. A NATO teljes hírszerzői képessége ezt észrevette, és profitált belőle.

Az elfoglalt településeken nem voltak orosz fegyveres erők, csak Rosgvardia, és ezeket nem képezték ki a katonai erők elleni harcra. Kijev kb. 5:1 emberelőnnyel támadott. Az orosz erők visszavonultak, hogy elkerüljék a bekerítést. Nincsenek orosz csapatveszteségek, mert nem voltak orosz csapatok a térségben.

Állítólag ez egyszer történhetett meg. A NATO által irányított kijevi erők egyszerűen nem képesek sehol, se Donbászban, se Herszonban, se Mariupolban megismételni ezt. Ezen helyeket mind erős, reguláris orosz egységek védik.

Gyakorlatilag magától értetődő, hogy ha az ukránok Harkov és Izyum környékén maradnak, hatalmas orosz tüzérség porrá töri őket. Konsztantyin Szivkov katonai elemző azt állítja, hogy „az ukrán fegyveres erők legtöbb harcképes alakulatát most leterítik. Sikerült őket a szabadba csalogatni, és most szisztematikusan megsemmisítjük őket”.

A NATO által irányított, NATO-zsoldosokkal kitömött ukrán erők 6 hónapot töltöttek felszerelések felhalmozásával és a kiképzett eszközök visszatartásával, pontosan erre a harkovi pillanatra – miközben eldobható eszközöket juttattak el egy hatalmas húsdarálóba. Nagyon nehéz lesz fenntartani egy olyan összeszerelősort, hogy ismét valami hasonlót lehessen létrehozni.

A következő napok megmutatják, hogy Harkov és Izyum kapcsolódik-e egy sokkal nagyobb NATO-nyomuláshoz. A NATO által ellenőrzött EU-ban a Desperation Row-hoz közelít a hangulat. Nagy a valószínűsége annak, hogy ez az ellentámadás azt jelzi, hogy a NATO végleg belép a háborúba, miközben meglehetősen csekély, elfogadható tagadhatóságot mutat. Hamis  titkosságuk fátyla nem tudja elfedni a „tanácsadók” és a zsoldosok jelenlétét.

Dekommunizálás mint feszültségmentesítés

A Különleges Katonai Hadművelet (SMO) fogalmilag nem a terület meghódításáról, hanem a megszállt területeken élő orosz polgárok védelméről, tehát a demilitarizációról, a denacifikációról szól, legalább is eddig.

Lehet, hogy ez a koncepció  most módosítva lesz. És ez az a hely, ahol az oroszországi mozgósításról szóló kanyargós, trükkös vitára sor kerül. Lehet, hogy még a részleges mozgósításra sem lesz szükség: tartalékokra van szükség ahhoz, hogy az orosz erők megfelelően lefedhessék a védelmi vonalakat. A Kadirov-kontingenshez tartozó kemény harcosok továbbra is támadnak.

Tagadhatatlan, hogy az orosz csapatok elvesztettek egy stratégiailag fontos csomópontot Izyumban. Enélkül Donbass teljes felszabadítása jelentősen megnehezül.

Mégis a kollektív Nyugat számára ez sokkal többet számít, mint egy kisebb katonai előrenyomulás: így az a dicsekvés megállja a helyét, hogy Ukrajna mindössze négy nap alatt képes kiűzni az oroszokat egész Harkovból. Miközben az oroszoknak 6 hónapjuk volt a Donbász felszabadítására.

Tehát Nyugaton az uralkodó felfogás  az, hogy az orosz hadsereget olyan „kalapácsütés” érte, ami után aligha fog felépülni.

Harkov értékes időzítést kapott, hiszen Tél tábornok a sarkon van. Az Ukrajna-kérdés már akkor is szenvedett a közvélemény kimerültségétől; és a propagandagépezetnek szüksége volt egy lökésre, hogy felturbózza a több milliárd dolláros fegyveres patkányvonalat.

Harkov kényszeríthette Moszkva kezét, hogy növelje az ütéseket. Ez néhány jól elhelyezkedő Kinzhal úron keresztül történt, akik elhagyták a Fekete- és a Kaszpi-tengert, hogy bemutassák névjegykártyáikat Északkelet- és Közép-Ukrajna legnagyobb hőerőműveinek. Ukrajna fele hirtelen elvesztette az áramot és a vizet. A vonatok megálltak. Ha Moszkva úgy dönt, hogy egyszerre kivonja az összes nagyobb ukrajnai alállomást, csak néhány rakétára van szükség ahhoz, hogy teljesen szétzúzzák az ukrán energiahálózatot – új értelmet adva a „dekommunizációnak”, az áramtalanításnak.

Szakértői elemzés szerint „ha a 110-330 kV-os transzformátorok megsérülnek, akkor szinte soha nem lehet üzembe helyezni. És ha ez egyszerre legalább 5 alállomáson megtörténik, akkor minden rendben van. Örökös Kőkorszak.

Marat Bashirov orosz kormánytisztviselő sokkal színesebb volt: „Ukrajna a 19. századba süllyed. Ha nincs energiarendszer, nem lesz ukrán hadsereg sem. A helyzet az, hogy Volt tábornok érkezett a háborúba, majd Moroz (Fagy) tábornok.

És így lehet, hogy végre belépünk az „igazi háborús” területre. Putyin hírhedt viccelődésében, hogy „még el sem kezdtünk semmit”.

A következő napokban végleges válasz érkezik az RSG-től.

Ismét parázs vita dúl arról, hogy mit fog tenni Oroszország ezután (az RGS végül is kifürkészhetetlen, kivéve Yoda Patrushevet).

Az RGS máshol is dönthet egy komoly, lefejezés jellegű stratégiai csapás mellett. Dönthet úgy, hogy több katonát küld a frontvonal védelmére (részleges mozgósítás nélkül). És legfőképpen kibővítheti az SMO mandátumát – az ukrán közlekedési/energia-infrastruktúra teljes megsemmisítését, a gázmezőktől a hőerőművekig, alállomásokig és az atomerőművek leállításáig.

Nos, ez mindig lehet a fentiek keveréke, példátlan társadalmi, gazdasági katasztrófát generálva. Ezt Moszkva már táviratozta: bármikor és néhány óra alatt visszavethetjük a kőkorszakba. Az Ön városai fűtés nélkül, fagyos vízzel, áramkimaradásokkal és csatlakozás nélkül köszöntik majd Tél tábornokot.

Terrorelhárítási művelet

Minden gondolat arra irányul, hogy a „döntési központokban” hamarosan Kinzhal-látogatást kapnak-e. Ez azt jelenti, hogy Moszkvának elege van. A siloviki biztosan megtette. De még nem tartunk ott. Mert egy kimagaslóan diplomatikus Putyin számára az igazi játék az EU gázellátása körül forog, az amerikai külpolitikának ez a csekély játékszere.

Putyin minden bizonnyal tisztában van azzal, hogy a belső fronton nyomás nehezedik rá. Még a részleges mozgósítást is elutasítja. Tökéletes jelzője annak, hogy mi történhet télen, a felszabadított területeken zajló népszavazások. A határidõ november 4-e, a Nemzeti Összetartozás Napja, az októberi forradalom ünnepét 2004-ben bevezetett megemlékezés.

Ezeknek a területeknek Oroszországhoz való csatlakozásával minden ukrán ellentámadás az Orosz Föderációhoz tartozó régiók elleni háborús cselekménynek minősülne. Mindenki tudja, hogy ez mit jelent.

Fájdalmasan nyilvánvaló lehet, hogy amikor a kollektív Nyugat háborút vív, a hírszerzéstől a műholdadatokon át a zsoldosok hordáiig, és a másik oldal ragaszkodik egy ködösen meghatározott különleges katonai művelet végrehajtásához, csúnya meglepetések jöhetnek.

Az SMO státusza tehát hamarosan megváltozhat: minden bizonnyal terrorellenes hadműveletté válik.

Ez egy egzisztenciális háború. Az amerikai geopolitika, geoökonómiai célja az orosz egység lerombolása, a rendszerváltás kikényszerítése és a hatalmas természeti erőforrások kifosztása. Az ukránok nem más, mint ágyútöltelékek, egyfajta csavaros történelem-feldolgozásban Timur a koponyák piramisának modern megfelelőit 120 toronyba ragasztotta, amikor 1401-ben lerombolta Bagdadot.

Ha az RSG felébred, „kalapácsütést” igényel. Előbb, mint utóbb, a kesztyűk lekerülnek a kézről. Putyin lépj ki az SMO-ból. Lépj be a háborúba.  

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

1.Miben különböznek a frissített emlékeztető oltások?

Az újonnan engedélyezett oltások az eredeti, 2020 végén bevezetett COVID-19 vakcinák első frissítései,. Ugyanazt az mRNS-technológiát használják, mint az eredeti vakcinák. A legfontosabb különbség az eredeti COVID-19 felvételek és az új „bivalens” változat között az, hogy az utóbbi olyan mRNS keverékéből áll, amely mind az eredeti SARS-CoV-2 vírus tüskés fehérjéit kódolja, mind az újabb omikron-alvariánsokat, a BA-t. (BA.4 és BA.5). 2022 augusztusának végén a BA.4 és BA.5 omikron alvariánsok dominánsokká váltak világszerte. Az Egyesült Államokban jelenleg a COVID-19 fertőzések 89%-át a BA.5, 11%-át pedig a BA.4 okozza. Az eredeti vakcinatörzsek képtelenek megakadályozni az újrafertőződést és a hosszú távú védő immunitást kiváltani, ezért szükség volt az újraformált vakcinákra.

2.Hogyan vált ki egy bivalens vakcina immunválaszt?

Egy tényleges COVID-19 fertőzésben a SARS-CoV-2 vírus a kiálló tüskeproteinjét használja az emberi sejtekhez való rátapadásra és a sejtekbe való bejutásra. A tüskefehérje úgynevezett neutralizáló antitestek termelését váltja ki, amelyek a tüskefehérjéhez kötődnek, és megakadályozzák, hogy a vírus más sejtekbe behatoljon.

De, amikor a vírus mutálódik, a korábban a vírusra termelődött antitestek már nem tudnak hatékonyan kötődni az újonnan mutált tüskeproteinhez. Ebből a szempontból a SARS-CoV-2 vírus az álcázás mestereként viselkedik, megváltoztatja konfigurációját, és elkerüli az immunrendszer felismerését. A folyamatban lévő vírusmutációk miatt az eredeti vakcinatörzsekre válaszul termelődő antitestek idővel kevésbé hatékonyak az új változatok által okozott fertőzések kivédésében. A kétértékű vakcinák koncepciója, amelyek egy vírus két különböző törzsével szembeni védelmet célozzák, nem új keletű. Például a Cervarix az FDA által jóváhagyott bivalens vakcina, amely védelmet nyújt két különböző típusú humán papilloma vírus ellen, amelyek rákot okoznak.

3.Mennyire védenek az új oltások a fertőzésekkel szemben?

Egyelőre nem végeztek humán vizsgálatokat az új bivalens vakcinának az újrafertőződések megelőzésében és a hosszú távú immunvédelemben való hatékonyságáról.

Humán klinikai és laboratóriumi vizsgálatok során azonban mind a Pfizer-BioNTech, mind a Moderna azt találta, hogy a bivalens vakcina eredeti változata, amely az eredeti SARS-CoV-2 vírus és egy korábbi omikron törzs, a BA.1 ellen irányult, erős immunválasz ad és hosszabb védelmet nyújt mind az eredeti törzzsel, mind pedig a BA.1 variánssal szemben. Ezenkívül arról számoltak be, hogy ugyanaz a korai kombináció szignifikáns antitest-választ generált a legújabb omikron-alvariánsok, a BA.4 és BA.5 ellen, bár ez az antitest-válasz alacsonyabb volt, mint a BA.1 alvariánssal szembeni válasz.

Ezen eredmények alapján 2022 tavaszán az FDA elutasította a BA.1 bivalens em lékeztetőket, mert az ügynökség úgy érezte, hogy ezek nem nyújtanak megfelelő védelmet a legújabb BA.4 és BA.5 törzsekkel szemben, amelyek akkor már gyorsan elterjedtek. az USA-ban és a világon. Ezért az FDA felkérte a Pfizer-BioNTech-et és a Modernát, hogy fejlesszenek ki kifejezetten a BA.4-et és a BA.5-öt célzó bivalens vakcinákat a BA.1 helyett.

Mivel a klinikai vizsgálatok időigényesek, az FDA hajlandó volt figyelembe venni az állatkísérleteket és egyéb laboratóriumi eredményeket, például az antitestek vírussemlegesítő képességét, hogy eldöntse, engedélyezik-e a kétértékű emlékeztető szerek használatát.

Ez a döntés vitákat kavart arról, hogy helyénvaló-e, hogy az FDA jóváhagyjon egy emlékeztetőt anélkül, hogy azt közvetlen emberi adatok alátámasztanák. Az FDA azonban kijelentette, hogy emberek milliói kapták biztonságosan az mRNS-oltást – amelyeket eredetileg embereken teszteltek, és hogy a vakcinák mRNS-szekvenciájában bekövetkezett változások nem befolyásolják a vakcina biztonságosságát. Így arra a következtetésre jutottak, hogy a bivalens vakcinák biztonságosak, és nem kell várni a humán klinikai vizsgálatokra.

Figyelemre méltó az is, hogy az influenza elleni védőoltásokat minden évben a valószínűleg domináns törzs előrejelzése alapján vezetik be, és az ilyen készítmények nem esnek át új klinikai vizsgálatokon.

A korábbi COVID-19 vakcinákból származó rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nagyon valószínűnek tartjuk, hogy az új emlékeztető oltók továbbra is erős védelmet nyújtanak a súlyos COVID-19 fertőzéssel szemben, amely kórházi kezeléshez és halálhoz vezet. De hogy megvédenek-e az újrafertőződéstől és az áttöréses fertőzésektől, az még várat magára.

4.Csak emlékeztető oltás lesz?

A bivalens oltások csak emlékeztető oltásként alkalmazhatók legalább két hónappal az alapszéria – vagy a kezdeti kötelező oltások – vagy egy korábbi emlékeztető oltás után. A Moderna bivalens vakcina 18 évesnél idősebb, míg a Pfizer bivalens vakcina 12 évesnél idősebbek számára engedélyezett.

A bivalens vakcinák felsőbbrendűsége miatt az FDA az eredeti monovalens Moderna és Pfizer COVID-19 vakcinák emlékeztető oltású felhasználási engedélyét is visszavonta 18 éves és annál idősebb, illetve 12 éves vagy annál idősebb személyeknél.

Az új bivalens vakcinák alacsonyabb dózisú mRNS-t tartalmaznak, ezért csak emlékeztetőként használhatók, nem pedig olyan embereknél, akik még soha nem kaptak COVID-19 oltást.

5.Az új felvételek védelmet nyújtanak a jövőbeli változatok ellen?

Az, hogy a bivalens vakcinák milyen jól teljesítenek az esetlegesen felmerülő új variánsokkal szemben, a jövőbeni tüskefehérje-mutációk természetétől függ.

Ha az eredeti törzzsel vagy a BA.4 és BA.5 omikron variánsokkal összehasonlítva kisebb mutációról vagy mutációk halmazáról van szó, az új oltások jó védelmet nyújtanak. Ha azonban egy feltételezett új törzs rendkívül egyedi mutációkat tartalmaz a tüskeproteinjében, akkor valószínű, hogy ismét megkerülheti az immunvédelmet.

A másik oldalon a frissített vakcinák sikeres fejlesztése azt bizonyítja, hogy az mRNS vakcina technológia kellően fürge és innovatív ahhoz, hogy egy új változat megjelenése után néhány hónapon belül már valószínűleg lehetséges olyan új vakcinák kifejlesztése és terjesztése, amelyek személyre szabottan egy feltörekvő változat leküzdésére készültek.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az 1970-es években találkoztam Hitler egyik vezető propagandistájával, Leni Riefenstahllal, akinek epikus filmjei a nácikat dicsőítették. Véletlenül ugyanabban a kenyai hotelban szálltunk meg, ahol fotózási megbízatáson volt, mivel megúszta a Führer többi barátjának sorsát. Elmondta, hogy filmjei „hazafias üzenetei” nem a „felülről jövő parancsoktól” függnek, hanem attól, amit a német közvélemény „behódoló ürességének” nevezett.

Megkérdeztem, Ebbe beletartozott a liberális, művelt burzsoázia?  – Igen, különösen ők – mondta.

Erre gondolok, amikor körbenézek, és látom a nyugati társadalmakban a ma már nézet megmásító propagandát.

Természetesen nagy a távolság az 1930-as évek Németországától. Információs társadalomban élünk. Globalisták vagyunk. Soha nem voltunk még tudatosabbak, jobban érdeklődők.

Mi a nyugaton egy médiatársadalomban élünk, ahol az agymosás alattomos és könyörtelen, és hatása az állami és vállalati hatalom igényei és hazugságai szerint szűrhető le.

Az Egyesült Államok uralja a nyugati világ médiáját. A 10 legerősebb médiavállalat egy kivételével mindegyik Észak-Amerikában található. Az internet és a közösségi média – a Google, a Twitter, a Facebook – többnyire amerikai tulajdonban van, és annak ellenőrzés alatt áll.

Életem során az Egyesült Államok több mint 50 kormányt döntött meg, vagy kísérelt meg megdönteni, többnyire demokráciákat. 30 országban avatkozott be a demokratikus választásokon. 30 ország lakosaira dobott bombát, többségük szegény és védtelen. 50 ország vezetőit kísérelték meg meggyilkolni. 20 országban harcolt a felszabadító mozgalmak elnyomásáért. Ezek a tények köztudottak. Ennek ellenére sokan Amerika barátok.

Ennek a vérengzésnek a mértékét nagyrészt nem jelentették be, nem ismerik el, és a felelősök továbbra is uralják az angol-amerikai politikai életet.

Harold Pinter megtörte a csendet

A 2008-as halála előtti években Harold Pinter drámaíró két olyan rendkívüli beszédet mondott, amelyek megtörték a csendet.

A külpolitikát – mondta – „legjobban a következőképpen lehet meghatározni: csókold meg a seggem, különben szétrúgom a fejed. Ez ilyen egyszerű és durva. Az érdekes benne, hogy hihetetlenül sikeres. A dezinformáció, a retorikahasználat, a nyelvtorzítás struktúráival rendelkezik, amelyek nagyon meggyőzőek, de valójában hazugságcsomag. Nagyon sikeres propaganda. Megvan a pénzük, megvan a technikájuk, minden eszközük megvan, hogy megússzák, és meg is teszik.”

Pintér az irodalmi Nobel-díj átvételekor ezt mondta: „Az Egyesült Államok bűnei szisztematikusak, állandóak, ördögiek, és könyörtelenek voltak, de nagyon kevesen beszéltek róluk. Világszerte klinikailag manipulálta a hatalmat, miközben az egyetemes jót szolgáló erőnek álcázza magát. Ez egy zseniális, sőt szellemes, nagy sikerű hipnózis.”

Pintér a barátom volt, és valószínűleg az utolsó nagy politikai bölcs. Megkérdeztem tőle, hogy az általa említett „hipnózis” a Leni Riefenstahl által leírt „behódoló üresség”.

Ugyanaz – válaszolta. „Ez azt jelenti, hogy az agymosás olyan alapos, hogy beprogramoz egy rakás hazugságot lenyelésére. Ha nem ismerjük fel a propagandát, akkor normális információnak fogadhatjuk el, és elhihetjük.”

Vállalati demokrácia rendszerben a háború gazdasági szükségszerűség, az állami támogatás és a magánprofit tökéletes házassága: szocializmus a gazdagoknak, kapitalizmus a szegényeknek. Szeptember 11. másnapján megugrottak a hadiipari részvényárfolyamok. Újabb vérontás következett, ami nagyszerű az üzleti életben.

Ma a legjövedelmezőbb háborúknak saját márkájuk van. Ezeket „örök háborúknak” nevezik – Afganisztán, Palesztina, Irak, Líbia, Jemen és most Ukrajna. Mindegyik hazugságcsomagon alapul.

Irak a leghírhedtebb a tömegpusztító fegyvereivel, amelyek nem léteztek. Líbia 2011-es NATO általi elpusztítását egy bengázi mészárlás indokolta, amely nem történt meg. Afganisztán kényelmes bosszúháború volt szeptember 11-re, aminek semmi köze nem volt Afganisztán népéhez.

Ma az afganisztáni hírek arról szólnak, hogy milyen gonoszak a tálibok – nem arról van szó, hogy Joe Biden amerikai elnök 7 milliárd dollár lopása az ország banki tartalékaiból, széles körű szenvedést okoz. Nemrég a washingtoni Nemzeti Közszolgálati Rádió két órát szentelt Afganisztánnak – és 30 másodpercet éhező népének.

Az Egyesült Államok által ellenőrzött NATO júniusi madridi csúcstalálkozóján stratégiai dokumentumot fogadott el, amely militarizálja az európai kontinenst, és eszkalálja a háború lehetőségét Oroszországgal és Kínával. Javaslatot tesz „több területre kiterjedő háborús harcra az atomfegyverrel rendelkező versenytársak ellen”. Más szóval atomháborúra.

Ezt állítják: “A NATO bővítése történelmi siker volt.” Hitetlenkedve olvastam.

Az ukrajnai háború hírei többnyire nem hírek, hanem a torzítás, az elhallgatás egyoldalú litániája. Számos háborúról beszámoltam, és soha nem találkoztam ilyen átfogó, széles körű propagandával.

Februárban Oroszország megtámadta Ukrajnát válaszul a határukon fekvő Donbass orosz nyelvű régiójában csaknem nyolc évig tartó gyilkosságra és bűnös pusztításra.

2014-ben az Egyesült Államok támogatta a kijevi puccsot, amely elüldözte Ukrajna demokratikusan megválasztott, oroszbarát elnökét, és beiktatta az utódját, akivel  amerikai bebiztosította, hogy az ő embere legyen.

Az elmúlt években amerikai „védő” rakétakilövőket telepített Kelet-Európába, Lengyelországba, Romániába, Csehországba, , hamis biztosítékok kíséretében Oroszországot célozva, megszegve James Bakernek 1990 februárjában Mihail Gorbacsov szovjet vezetőnek tett „ígéretét”, hogy a NATO soha nem terjeszkedik túl Németországon.

NATO Hitler határvonalán

Ukrajna a frontvonal. A NATO gyakorlatilag elérte azt a határvidéket, amelyen keresztül Hitler hadserege 1941-ben megrohamozta a Szovjetuniót és több mint 23 millió halottat hagyott maga után.

Tavaly decemberben Oroszország messzemenő biztonsági tervet javasolt Európának. Ezt elutasították, a nyugati médiában  kigúnyolták, vagy eltitkolták. Ki olvasta el lépésről lépésre szóló javaslatait? Február 24-én Volodimir Zelenszkij elnök nukleáris fegyverek kifejlesztésével fenyegetőzött, hacsak Amerika fel nem fegyverzi és megvédi Ukrajnát. Ugyanazon a napon Oroszország megtámadta, ami a nyugati média szerint gyalázatos, provokálatlan cselekedett, ami ha sikeres, Oroszország további országokat fog megtámadni, mert Putyin vissza akarja állítani a volt Szovjetuniót.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Amikor a csapat rohant, hogy lemeneküljön a jégről, Box megdöbbent, milyen melegnek érezte a levegőt az arcán. A forró Chinook szelekre emlékeztette, amelyek télen végigsöpörnek Coloradón, havat és jeget olvasztva az útjukba.

Igaza volt, amikor sejtelmesnek találta. A következő néhány napban a meleg időjárás jelentős olvadási epizódot váltott ki Grönlandon, ami  egy lenyűgöző szeptemberi esemény, mivel ez jellemzően a jégtakaró olvadási szezonjának végét jelzi.

Az epizód szombati csúcspontján körülbelül 12 milliárd tonna jég olvadt el és ömlött a tengerbe. A tudósok becslése szerint a jégtakaró több mint 500.000 km² területét érintette az olvadás, ami nagyobb, mint Kalifornia területe.

Xavier Fettweis, a belgiumi Liège-i Egyetem klímakutatója szerint az epizód valószínűleg az eddigi legerősebb szeptemberi olvadási esemény.

Fettweis egy e-mailben hozzátette, hogy „kivételes” egy ilyen erős olvadási eseményt látni az év végén.

Az olvadó grönlandi jégtakaró a klímatudósok és az emberi társadalom egésze számára a legnagyobb gondot okozza a Föld felmelegedése közben. Grönland jelenleg körülbelül 250 milliárd tonna jeget juttat évente az óceánba, omladozó gleccserek és felszíni olvadás formájában. Ez a bolygó legnagyobb mértékű hozzájárulása a tengerszint emelkedéséhez.

Grönland fő olvadási időszaka a nyár. Amikor a jég a felszínen elolvad, a folyékony víz egy része visszacsorog a jégtakaró tetején lévő porózus hóba, ahol újra megfagy. De egy másik része az óceánba fut, ahol hozzájárul az emelkedő tenger szinthez. Ezek a lefolyási események nagy gondot okoznak a tengerszintet figyelő tudósoknak.

A nagy olvadási események általában súlyosbítják a lefolyási problémát, a további folyadék problémán túl. Egy bizonyos pont után megtelik a porózus hó, és nincs hely több folyékony víznek, hogy beszivárogjon.

Fettweis figyelmeztetett, hogy a késői szezonban bekövetkező olvadás a jégtakarót is felkészíthetik arra, hogy a következő nyáron még több víz folyjon le. A tél közeledtével a víz gyorsabban újrafagy, és kemény lencséket képez a jégtakaró felületén. Ezek a lencsék megnehezíthetik a jövő évi olvadékvíz behatolását a felszínre, és arra kényszerítik, hogy az óceánba folyjon.

Az idei olvadási szezon viszonylag szerény volt a szeptemberi epizódig. A National Snow and Ice Data Center szerint júliusban egyetlen „hőhullám” szakította meg, ami mérsékelt olvadási hullámot okozott a jégtakarón.

A jégtakaró azonban az elmúlt nyarakon rendkívüli módon olvadt. A 2019-es szezon az eddigi legerősebb olvadást és a legnagyobb tömegveszteséget hozta (Climatewire, 2019. augusztus 2.). 2021-ben pedig számos nagyobb olvadási esemény történt júliusban és augusztusban. A tavaly augusztusi esemény során a tudósok a történelem során először figyeltek meg esőt a grönlandi Summit állomáson (nagy magasságban, kb 3200m) A hőmérséklet ott ritkán emelkedik fagypont fölé.

A tudósok arra figyelmeztettek, hogy az ilyen jellegű események gyakoribbá és súlyosabbá válhatnak, ahogy a régió folyamatosan felmelegszik, ami növeli Grönland hozzájárulását a globális tengerszint emelkedéséhez. Az erős szeptemberi olvadás még mindig ritka. De ez változhat a következő években. Fettweis szerint a tanulmányok azt sugallják, hogy Grönland olvadási időszaka melegebb éghajlaton meghosszabbodik, és gyakrabban fordulhatnak elő a késői események.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Most, hat hónappal a háború kezdete és a szankciók bevezetése után sok megfigyelő megkérdőjelezi, vajon a nyugati szankcióknak megvan-e az ígért kemény hatása. A nemzetközi megfigyelők, például a Nemzetközi Valutaalap felülvizsgálták az orosz GDP-re vonatkozó előrejelzéseiket az év elejeihez képest. A közvetlenül a szankciók bevezetését követő kezdeti előrejelzésekhez képest az orosz gazdaság jobban teljesített a vártnál, részben az ügyes technokrata orosz politika, részben pedig a szűkös globális energiapiacok miatt, amelyek magasan tartották az olaj és a gáz árát.

Oroszország gazdasági teljesítését azonban kontextusba kell helyezni. Kevés megfigyelő és politikai döntéshozó számított arra, hogy a szankciók elég fájdalmat okoznak ahhoz, hogy Oroszországot néhány hónapon belül kikényszerítsék a konfliktusból, így Oroszország háború fenntartása, az orosz gazdaság, még mindig a 2008-as pénzügyi válság idején tapasztaltnál meredekebb növekedési lassulást szenved el, és nem valószínű, hogy a válság után követni fogja a fellendülés. Az életszínvonalat szociális kiadások támogatják, amelyeket nehéz lesz fenntartani, és amelyek valószínűleg kemény döntéseket kényszerítenek ki a következő évben a kormányzati költségvetéssel kapcsolatban. Putyin eddig azt ígérte az oroszoknak, hogy „különleges hadműveletet” folytat, nem pedig olyan háborút, amely súlyos áldozatokat róhat a lakosságra. Az idő múlásával azonban a háború ára és a szankciók hatása a hétköznapi oroszokra csak nőni fog.

A NADRÁGSZÍJAK MEGHÚZÁSA OROSZORSZÁGBAN

Az orosz gazdaság állapot felmérését kezdjük néhány makrogazdasági adattal. Oroszország GDP-je mintegy öt százalékkal zsugorodott tavalyhoz képest, és a csökkenés üteme a háború kezdete óta minden hónapban nőtt. Az ipari termelés, amely magában foglalja az orosz olaj- és gázkitermelést is, csak mintegy két százalékkal esett vissza tavalyhoz képest, bár az orosz feldolgozóipari szegmens 4,5 százalékkal esett vissza. Az infláció valamivel több mint 15 százalékon áll, némileg elmaradva a rubel márciusi zuhanása, majd fellendülése utáni közel 18 százalékos csúcstól. Az inflációtól megtisztított havi bérek mintegy hat százalékkal csökkentek tavalyihoz képest. (Egyes elemzők szkepticizmusukat fejezték ki Oroszország hivatalos adataival kapcsolatban, de nincs bizonyíték arra, hogy az állami statisztikai hivatal nagyszabású manipulációt folytatott volna.) Előfordulhat, hogy Oroszország inflációs statisztikái nem tudják teljes mértékben megragadni azt a valóságot, hogy bizonyos termékek vásárlása ma már esetenként nehéz (pl. az iPhone-ok), vagy szinte lehetetlen (a Lexus autók esetében). Hasonlóképpen, az inflációs adatok nehezen tudják számszerűsíteni a minőségromlás hatását. Az orosz kormány például módosítja a szabályozást, hogy lehetővé tegye légzsák vagy blokkolásgátló nélküli járművek értékesítését, amelyeket a szankciók okozta ellátási problémák miatt nehéz előállítani. Ez a minőségromlás nem jelenik meg az inflációs adatokban, de végül az oroszok, különösen a városi, gazdagabb oroszok fogják érezni, akik többet fogyasztanak a most nehezebben hozzáférhető importtermékekből.

A kormányzati statisztikák által rögzített inflációt is figyelembe véve a bérek meredeken csökkennek, mintegy hat százalékkal alacsonyabbak a tavalyinál. A szociális jóléti juttatások, például a nyugdíjakat, ami az idős oroszok elsődleges bevételi forrásai, a háború kezdete óta erodálta az infláció. A kormány júniusban több mint nyolc százalékkal megemelte a nyugdíjakat, hogy kompenzálja az inflációt, de a következő hónapokban az átlag orosz jövedelme csökkenni fog. Az a tény, hogy a kiskereskedelmi forgalom közel tíz százalékkal visszaesett, arra utal, hogy a fogyasztók már takarékoskodni kezdtek, számítva a jövőbeli szűkös költségvetésre

AZ OLAJ FOLYAMATOSAN TERMELŐDIK

Bár a háztartások még csak most kezdik érezni az alacsonyabb életszínvonal hatását, egyes iparágak már most is súlyosan érintettek. Ahelyett, hogy az összesített termelési adatokat néznénk, amelyek a nyersanyagokat és a feldolgozóipari vállalatokat is magukban foglalják, sokkal áttekinthetőbb az egyes ágazatok külön elemzése. A nyersanyagszektort csak kis mértékben érintették, ami nem meglepő, mivel az árak magasak, és a nyugati szankciókat úgy alakították ki, hogy a legtöbb nyersanyag – az olajt is beleértve – szabad áramlását biztosítsák. Az orosz gazdaság ellenálló képességének nagy részét a természeti erőforrások értékesítésének köszönheti. Az Egyesült Államok csendes diplomáciai támogatásával az Egyesült Királyság és az EU felhígította azokat a szankciókat, amelyeknek az orosz olajexport ellen még idén hatályba kellett volna lépniük, annak érdekében, hogy az energiaárak ne emelkedjenek, a Nyugat meghátrált bizonyos lépésektől, amelyek célja, hogy Oroszországot megakadályozzák olajexportjának más ügyfelekhez, például Kínához és Indiához irányítását. Most, a szankciók legutóbbi módosítása értelmében az európai cégek szállíthatnak orosz olajt harmadik fél részére.

Mivel Nyugat kevés szankciót vezetett be Oroszország olaj- és gázexportjára, és az EU olajimport-tilalma csak decemberben lép életbe, az orosz olajexport volumene a szankciók bevezetése óta lényegében változatlan. A szankciók arra kényszerítik Oroszországot, hogy hordónként 20 dollár körüli árengedménnyel adja el az olajt a globális referenciaárakhoz képest. Ennek ellenére az orosz kormány által az olaj megadóztatásából származó bevételeiről közzétett legfrissebb havi adatok azt mutatják, hogy az ország nagyjából annyi exportbevételt termel, mint januárban. Ezzel szemben a földgázexportból származó bevételek – amelyek sokkal kevésbé fontosak Oroszország számára visszaestek, miután a Kreml korlátozta, annak Európának történő értékesítését.

IPARI PROBLÉMÁK

Az orosz energiaipartól eltérően az orosz ipari szektor többi részét súlyosan érintették. A legsúlyosabban érintett ágazatok közé tartoznak az autók, a teherautók, a mozdonyok és az optikai kábelek, amelyek mindegyike több mint felére esett vissza. Más, összetett ellátási láncoknak kevésbé kitett ágazatokban, mint például a textil- vagy élelmiszer-feldolgozás, a termelés a tavalyi évhez képest kiegyenlített, vagy egyes esetekben nőtt. Ennek az ipari zavarnak az egyik oka az Oroszországban gyárakkal rendelkező japán, amerikai és európai cégek kivonulása. Ezen gyárak egy része új orosz tulajdonban fog megnyílni, de önálló működtetésük nehézkes lehet. A gyártók küzdenek a szükséges anyagok beszerzésével. Az összetevők külföldről való megrendelése ma már sokkal bonyolultabb, mert még a korlátozások alá nem tartozó termékeket is nehezebb elérni, szállítani és fizetni. „Nem mondhatom, hogy teljes blokád előtt állunk” – mondta az orosz médiának a Transmashholding, a moszkvai székhelyű vasúti berendezéseket gyártó cég vezérigazgatója, utalva arra, hogy cége nehézségekkel küzd az importált alkatrészek szállítása és fizetése terén. “De megnövekedett súrlódásokkal kell szembenéznünk.”

A következő hónapok kulcskérdése az, hogy ezek az ipart sújtó zavarok felerősödnek-e, vagy megoldódnak-e. Egyrészt Oroszországnak mostanra közel fél éve van arra, hogy alternatív fizetési és logisztikai hálózatokat hozzon létre, amelyek lehetővé teszik, hogy néhány döntő fontosságú, nem szankcionált import elérje az országot. Másrészt az orosz cégek a felmérés során azt mondják, hogy továbbra is a meglévő készletekből merítenek, ami arra utal, hogy még mindig küzdenek a szükséges alkatrészek beszerzésével. A havi adatok azt mutatják, hogy az ipari termékek és alkatrészek orosz importja messze a háború előtti szint alatt marad.

A szankciók hatása a hétköznapi oroszokra csak növekedni fog. Az orosz ipari szektor sorsa több okból is számít. Az ipar kulcsfontosságú foglalkoztatási forrás, különösen ott amit Oroszország különálló városoknak nevez, gyakran az Urálban vagy Szibériában, amelyek egyetlen gyártól vagy iparágtól függenek. A múltban az ilyen városokban történt elbocsátások jelentős tiltakozásokat és társadalmi felfordulásokat okoztak, amelyek politikailag destabilizálónak bizonyultak. Egy orosz agytröszt nemrégiben végzett kutatása szerint ezen városok felénél közvetlen negatív hatás lesz érzékelhető a szankciók miatt. Az orosz kormány küzdeni fog, hogy forrásokat találjon a szankciók sújtotta vállalkozásoknak. Az orosz államháztartást egyre nehezebb elemezni most, hogy a Kreml feltehetőleg a háború költségeinek eltitkolása érdekében nem közölt részleteket a kiadásokról. Áprilisban, az utolsó hónapban, amelyről Oroszország részletes adatokat közölt, a védelmi kiadások 40 százalékkal nőttek az egy évvel korábbihoz képest. Az Ukrajna elleni támadás finanszírozásához szükséges magasabb fizetések és működési költségek mellett a Kremlnek jelentős jövőbeli forrásokat kell fordítania az ukrán harctereken megsérült vagy megsemmisült hatalmas felszerelések újjáépítésére. A háború költségei összeadódnak, nemcsak a központi kormányzat mérlegében, hanem a regionális önkormányzatok számára is, amelyeknél önkéntes zászlóaljakat kell felállítani.

Ez a kiadási hullám inflációs nyomást fog gerjeszteni a következő évben. A kormány nem hoz annyi bevételt, mint korábban. Az olaj világpiaci árának június óta tartó mérsékelt csökkenése – plusz a jelentős kedvezmények, amelyek mellett Oroszországnak most el kell adnia olaját – az Összjövedelmet normálisabb szintre süllyeszti az invázió utáni első hónapokban elért bevételekhez képest. Az inflációt kiigazítva 2022 első hét hónapjában a nem olajból származó bevételek mintegy 15 százalékkal csökkentek, ez a szám valószínűleg tovább fog növekedni az év hátralévő részében.

Ennek eredményeként, ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, az orosz költségvetés jelentős hiány felé fordul, Ez a helyzet változhat a következő hónapokban, különösen, ha az olajárak emelkednek. Mégsem valószínű, hogy a kiadási igények eltűnnek, amíg a háború folytatódik és az életszínvonal csökken.

Ha a költségvetési hiány nagysága nő, a Kreml bonyolult helyzetbe kerül. Adósság nélkül lépett be a háborúba, de a nyugati szankciók megakadályozták, hogy a legtöbb külföldi befektető számára új kötvényeket bocsásson ki. Hagyhatja, hogy a rubel lecsökkenjen a dollárral szemben, ami, mivel Oroszország kormányzati kiadásai csak rubelben denomináltak, a költségvetés egyensúlyát segítené. De a rubel zuhanása felpörgetné az inflációt, és ezzel együtt az életszínvonalat is aláásná, és aláásná a Kreml narratíváját, miszerint a szankciók nem működnek, és hogy az orosz gazdaság stabil.

SZERELÉSI KÖLTSÉGEK

Bizonyos értelemben igaza van a Kremlnek, amikor azt állítja, hogy Oroszország gazdasága stabilizálódott. Bankjai fizetőképesek, a legtöbb iparág a megszokott módon működik, és a kulcsfontosságú energiaszektor továbbra is olajt pumpál. A boltok polcain rengeteg élelmiszer található, még akkor is, ha a luxusautók hiánycikknek számítanak. Az autók és mosógépek gyártása jóval alacsonyabb lesz a vártnál, így a fogyasztók ha tehetik, elhalasztják a nagyobb vásárlásokat. A Kreml optimista forgatókönyve az, hogy az oroszok meghúzzák a nadrágszíjat.

Mindazonáltal a háború és a szankciók költségei összeadódnak, még akkor is, ha a kezdeti hatás kevésbé volt drámai, mint ahogyan a Nyugat remélte vagy Oroszország tartott. Oroszország vezetői egyelőre boldogok, hogy túlélték a hat hónapos nyugati szankciókat. Az elkövetkező évben azonban az orosz ipar továbbra is küzdeni fog, hogy alkalmazkodjon egy olyan helyzethez, ahol nem importálhat nyugati alkatrészeket. Az olajárak emelkedésétől eltekintve az orosz kormánynak keményebb kompromisszumokkal kell szembenéznie a szociális kiadások folytatása, valamint a költségvetési hiány és a magas infláció elviselése között. Oroszország gazdasága nem fog úgy összeomlani, hogy a Kreml háborús erőfeszítéseit leállítsa. Az ország azonban éles recesszióval, az alacsonyabb életszínvonal beálltával néz szembe, és nem sok reménye van a gyors fellendülésre.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A SANA szerint egy nappal korábban az Egyesült Államok 64 olajszállító tankert küldött a hasaki mezőkről Irakba. A szíriai kormány régóta vádolja Washingtont azzal, hogy ellopja a szíriai természeti erőforrásokat, például olajat, gázt, sőt búzát is. Augusztus 8-án a szíriai olajügyi minisztérium közleménye szerint az amerikai erők ellopják Szíria olajtermelésének 80 százalékát. Az amerikai erők és zsoldosaik átlagosan napi 66 000 hordó olajat lopnak el Szíriában, mivel az ország átlagos napi olajtermelése a becslések szerint 2022 első felében elérte a 80 000 hordót.

Augusztus 29-én a szíriai olajügyi minisztérium közleménye szerint az Egyesült Államok szíriai gyakorlata, beleértve a szíriai olaj illegális kereskedelmét, eddig mintegy 107,1 milliárd amerikai dollár közvetlen és közvetett veszteséget okozott Szíria olaj- és gázszektorának. Az Egyesült Államok szíriai jelenléte, valamint az országban lévő természeti erőforrások és energiamezők feletti ellenőrzése megfosztja a szíriai népet erőforrásaitól “egy olyan időszakban, amikor Szíria már most is akut energiahiányban szenved” – szögezte le a minisztérium.

Pitiáner dolog Amerika részélről, hogy demokrácia megteremtése helyett (ilyen kis tételben) olajat lopnak.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Zelensky a koldulást is családi üggyé változtatta, feleségét, Olenát az USA elnöke, és a First Lady üdvözölte a Fehér Házban, miközben az Egyesült Államok Kongresszusa előtt is beszédet mondott, és könyörgött, hogy biztosítsanak sok készpénzt és olyan dolgokat, amelyek meghiúsítják Vlagyimir Putyin ambícióit. Úgy fogalmazott, aggódik, hogy fia és lánya ősszel nem tudnak visszatérni az iskolába és az egyetemre. Majd megjegyezte, hogy „tudnánk válaszolni, ha lennének légvédelmi fegyvereink”, amelyek lehetővé tennék „a győzelmet az élet, a szabadság és a boldogság keresése nevében”.

A legutóbbi bohóckodás csúcspontja a Vogue magazin egyedi címlapfotózása, amelyen a szerelmes-galambpár Volodimir és Olena vigyorogva ölelkezik a kamerák előtt. A Vogue-t leszámítva, az egész Zelensky-előadás, amelyet az adminisztráción belüli és kívüli neokonok koreografáltak, tökéletesen összehangolt szín- és képvilág. Zelenszkijnek végtelen mennyiségű olajszürke pólója van, és Kijevben állandóan szórakoztat államférfiakat, sőt kormányfőket Európából és az Egyesült Államokból, természetesen olajszürke pólóban. A páros természetesen nem foglalkozik olyan lehetséges ukrán háborús bűnökkel, mint Darja Dugina nemrégiben elkövetett moszkvai meggyilkolása, mivel ez nem része Biden/Blinken megbízatásnak, Valójában Zelenszkij Fehér Ház által jóváhagyott üzenete mindig ugyanaz: „adjon nekünk pénzt és fegyvert, és legyőzzük a ruszkokat”. Tehát, Joe Biden megadja nekik a készpénzt és az eszközöket, amik becsapódnak az éjszakába, és cserébe kiadós kézfogást kapnak, Felmerül a kérdés, vajon Z úr a megbízható forrás-e bármire is, tekintettel az ismétlődő hírekre, miszerint néhány adományozott fegyver máris bekerül a feketepiacra, ahonnan a pénz a tisztviselők zsebébe kerül. Zelenszkij a kritikákra úgy reagált, hogy bezárta az ellenzéki pártokat és a médiát, meggyilkolt másként gondolkodó politikusokat, és kirúgott vagy bebörtönzött minden olyan tisztviselőt, aki esetleg nem ért egyet vele.

Ezen kívül állítólag háború folyik, ami nem biztos, hogy az elnöki palotában zajló kereskedésből derül ki. Az is ellentmondónak tűnik, hogy az oroszok, akiket bizonyítékok nélkül hibáztatnak az atrocitások miatt, nyilvánvalóan hajlandónak bizonyultak arra, hogy Zelenszkijt zavartalanul szórakoztassák. Ha az oroszok valóban sok háborús bűnt követtek el, miért nem adnak hozzá még egyet a listához azzal, hogy felrobbantják a kijevi elnöki palotát, megölik Zelenszkijt, és valószínűleg egy csapásra véget vetnek a háborúnak?

Valójában két háború zajlik egyszerre. Az biztos, hogy harcok dúlnak Donbász körül, de a fontosabb konfliktus az a hamis háború, amelyet a Biden adminisztráció és számos európai kancellária vív annak támogatására, ami valójában történik Ukrajnában. A háborúnak ez utóbbi aspektusa a világ talán legfojtóbb – és leghatékonyabb – propagandatevékenysége. Tartalmazza Joe Bident és bohócdandárját, de van egy mellékszereplője is, amely a NATO-ból, számos európai államfőből és gyakorlatilag a teljes nyugati médiából áll. A közösségi média is csatlakozott a küzdelemhez, betiltotta az orosz eredetű híreket és véleményeket, valamint algoritmusokat és más manipulációs formákat alkalmaz a Moszkvának kedvező tudósítások megszüntetésére. A szövetségesek Oroszország legyőzésére és elpusztítására irányuló erőfeszítései hazugságokon, féligazságokon és nyílt megtévesztéseken alapulnak. De minek foglalkozni vele? Ez azért van, mert a háború megelőzhető és elkerülhető volt, amit a Fehér Ház és más kormányok nem ismerhetnek el a nyilvánosság előtt. Ennek semmi értelme, és senkinek sem lesz haszna, ha vége lesz, és a „vége” azt jelentheti, hogy „tényleg vége”, mivel a nukleáris fegyverek terítéken vannak.

De mi a helyzet a jó öreg amerikai kivételességgel, amelyet Biden-Blinkennek és az a derék harcosnak, Merrick Garlandnak kellene védenie? Számukra az ukrajnai háború soha nem kezdődött volna el, ha az Egyesült Államok és az európaiak a legapróbb erőfeszítéseket tették volna, hogy tárgyalásos megoldást találjanak.

Az amerikai légierő egykori ezredesének, Karen Kwiatkowskinak érdekes története van. Ezt írja: „…Láttam, hogy a Salamon-szigetek visszautasította az amerikai parti őrség kérését, hogy jöjjön ki a kikötőbe, vegyen üzemanyagot. Miért lebegett az amerikai parti őrség a Csendes-óceán déli részén – vajon elvesztek? Miután teljesebb képet kaptak – törvénysértő halászokat kerestek, és ide vitte őket a küldetésük…” Szóval mi volt az Egyesült Államok válasza erre a felháborodásra, amelyet azonnal a kínaiak beavatkozásnak találtak? Szükségünk van egy „új nagykövetségre a Salamon-szigeteken… és egy új ötéves kötelezettségvállalási tervre a Csendes-óceánon”.

A hidegháború idején, a Szovjetunió 1991-es összeomlása előtt, egy általánosan hallható megjegyzés az volt, hogy az ország gazdaságilag és politikailag „rakétákkal ellátott Felső-Voltává” vált, ami arra utalt, hogy a Szovjetunió annyit költött fegyverekre, hogy a polgári gazdaság kiéhezett. Nos, üdvözöljük a volt Amerikai Egyesült Államokban. Mivel a nemzet hanyatlását és bukását kétségtelenül elősegíti majd az Amerika déli határain átáramló, többségében latin „menedékkérők” milliói, az USA mint „nukleáris bolívia” megfelelőbb lehet. A világnak elege van Washingtonból, a falak pedig elkerülhetetlenül le fognak omlani, amikor a Biden által fenntarthatatlanul több billió dolláros adósságemelkedés Argentína típusú csődöt idéz elő. Egy éles irányváltás megoldhat néhány problémát, de közeleg egy választás, amelyet a Fehér Ház szeretne megnyerni azzal, hogy szavazatokért cserébe játék pénzekkel árasztja el dédelgetett választókerületeit. Ezt a gyakorlat egykor régen korrupciónak tekintették volna. Ha jobban belegondolunk, az USA banánköztársasággá vált, amelyet egy alapvetően bűnöző banda irányít, amely néhány évente felváltva demokráciát játszik. Ennél nem lehet sokkal lejjebb kerülni, de Biden biztosan próbálkozni fog.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Hétfőn a The Bulletin of the Atomic Scientists – amely feltalálta a Doomsday Clockot – figyelmeztetést közölt arról, hogy mi vár Európára a közeljövőben.

A probléma óriási, ahogy Alexandre Tuel és A. B. Eltahir szerzők kifejtették: Európa nagy részét hatalmas aszály sújtja, amely 500 évben legfeljebb egyszer fordul elő, és amely pusztítást végzett a természetes ökoszisztémákban, a növényekben és a gazdaság számos ágazatában.

A víz felhasználást számos országban szigorúan korlátozták. Franciaországban több mint 100 városba kellett kamionnal szállítani az ivóvizet. Számos európai folyó rekord alacsony vízszintet ért el, ami jelentős hatással van a növénytermesztésre és az energiatermelésre, valamint a folyami hajózásra.

Az olaszországi Pó folyó, amelynek medencéje az ország mezőgazdasági termelésének 40 százalékát adja, jelentősen zsugorodott, ami veszélyezteti a rizstermést. A franciaországi Loire folyón helyenként gyalogosan is át lelhetett kelni, míg a Rajna olyan alacsonnyá vált, hogy a hajózást erősen csökkenteni kellett, ami fontos ellátási problémákat okozott Svájcban és Németországban.

A folyók magas hőmérséklete arra kényszerítette az erőműveket, hogy csökkentsék a termelést, és az oxigénszintet is csökkent, ami veszélyezteti a halpopulációkat.

A tározókban tárolt víz mennyisége különösen alacsony Portugáliában, Spanyolországban, Franciaországban és Olaszországban, ami csökkenti a vízienergia-termelést.

A főbb termények hozama legalább 10-20 százalékkal csökkenhet a csapadékhiány és a vízkorlátozás miatt, miközben hamarosan előfordulhat az állatállomány leselejtezése, mivel a gazdálkodók máris csökkenteni kénytelenek a téli élelmiszerkészleteiket.

A folyók vízszintjének csökkenése a partok közelében sós víz behatolást is eredményezett, ami tovább veszélyezteti a mezőgazdasági termelést. A szárazság és a magas hőmérséklet kombinációja ideális hőmérsékletet teremtett az erdőtüzek számára. Augusztus 27-ig 740 000 hektárt égettek fel a lángok az Európai Unióban, ami körülbelül háromszorosa az év ezen időszakában mért átlagnak. Spanyolországot, Portugáliát, Romániát és Franciaországot különösen súlyosan érintették.

A nyári hőhullámok Európában egyre gyakoribbak, és intenzívebbek, és sokkal erőteljesebb, mint azonos szélességi körökön. Hőhullám volt 2003-ban, 2010-ben, 2015-ben, 2018-ban, 2019-ben és most 2022-ben. A hőhullámos nyarak listája rohamosan hosszabbodik, és úgy tűnik, hogy a kontinens szó szerint „forrópont” lesz. Az éghajlatváltozást okolják ezért a közelmúltbeli tendenciáért, de mi teszi Európát, különösen annak déli felét az éghajlatváltozás „forrópontjává”?

A Föld légkörében bekövetkezett változások – amelyeket a fosszilis tüzelőanyagok elégetése során keletkező üvegházhatású gázok, például szén-dioxid és metán felhalmozódó koncentrációja okoz – megzavarták a Földközi tengert – folytatta Tuel és Eltahir. Kiemelték, hogy a csapadékban és a terméshozamban már számszerűsíthető csökkenés tapasztalható, különösen az alacsonyan fekvő területeken, amelyek öntözése a gleccserek olvadásától függ.

“Nyár elején az Ibériai-félszigeten, Marokkóban és Algériában 1000  évben egyszer előforduló szárazság sújtotta” – hangsúlyozta Tuel és Eltahir, hozzátéve, hogy “a helyzet különösen súlyos volt, mivel a vízből már eleve hiány volt, három csapadékszegény  év után.

Az enyhe és száraz tél a hegyek hótakarójának erős csökkenéséhez is vezetett, amelyre a nagy folyók, például a Rajna és a Pó nyáron támaszkodnak.”

Tuel és Eltahir professzor kijózanító jóslattal fejezték be: “A 2022-es európai hőhullámok kivételes nagyságrendűek és időtartamúak voltak, és nagyon valószínűtlenek lettek volna az ember okozta klímaváltozás nélkül. Mindazonáltal a további felmelegedés elkerülhetetlen mindaddig, amíg az üvegházhatású gázok koncentrációja tovább emelkedik.

Kevesebb mint néhány évtizeden belül, a 2022-es nyár megszokottá válhat” – zárta gondolatait Tuel és Eltahir. „Hogy Európa, a bolygó egyik legfejlettebb régiója, már most is küzd, hogy ellenálljon a mai szélsőséges nyári éghajlatnak. Itt az ideje, hogy alkalmazkodjunk az éghajlatváltozáshoz az üvegházhatású gázok kibocsátásának drasztikus csökkentésével.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Ukrajna ezzel elvesztette az esélyét, hogy fellépjen bármilyen jelentős új orosz lépéssel szemben. És ezek a lépések jönni fognak.

Soha nem voltam háborúban. De volt egy több éven át tartó katonatiszti képzésem, valamint több hónapos tartalékos szolgálatom zászlóalj szinten. Rengeteg könyvet olvastam és filmek tucatjait néztem meg az első világháborúról, a második világháborúról, Koreáról, Vietnámról, Afganisztánról stb. és az ott vívott frontharcokról. Ha valaki visszagondol ezekre az eseményekre és az ábrázolásokban leírt részletekre, akkor kialakul bizonyos „érzéke”. Aztán ott van a műveleti matematika, mint a négyzetkilométerenként leadott tüzérségi lövedékek száma, a csapatsűrűség és az ilyen tüzérségi bombázások által elkerülhetetlenül jelentkező áldozat szám.

Az ukrán katonáknak soha nem volt esélyük ellenállni az orosz hadsereg erejének. Ez már a háború kezdetétől felismerhető volt. Logikátlan volt, hogy az ukrán kormány és támogatói megpróbáltak ellenállni a támadásnak.

A „nyugatnak” meg kellett volna adnia azokat az engedményeket, amelyeket Oroszország követelt.

Az ukrán kormány szigorúan ellenőrzi a médiát és a frontvonalról érkező tudósításokat. Csak orosz jelentéseket kaptunk nagyszámú ukrán áldozatról. Vannak, akik kételkednek az oroszok által megadott számokban. Én nem. Leginkább megfelelnek a tanultaknak és a számításoknak.

A Washington Post egyik riportere most olyan kórházakba jutott el, ahol az „ellentámadásban” részt vevő sebesült ukrán katonák megpróbálnak felépülni. John Hudson jelentése zord, még ha nem is a frontvonalból származik.

A katonák azt mondták, hogy hiányzik a tüzérség, amely ahhoz szükséges, hogy elűzzék Oroszország erőit, és tátongó technológiai szakadékot emlegettek ellenfeleikkel szemben. Az interjú alanyok közvetlen beszámolót adtak az elfoglalt területek visszafoglalására irányuló törekvésekről, amelyek annyira érzékenyek, hogy az ukrán katonai parancsnokok megtiltották az újságíróknak, hogy felkeressék a frontvonalat.

Minden tettünk után öt embert veszítettünk” – mondta Ihor, egy 30 éves szakaszparancsnok, aki megsérült a hátán, amikor a harckocsi, amelyen utazott, az árokba csapódott.

Az orosz Orlan drónok a fejük felett több mint egy kilométeres magasságból tárták fel az ukrán állásokat, olyan magasságban, hogy soha nem hallották a repülőgép zümmögését a mozgásukat követve.

Orosz tankok emelkedtek ki az újonnan épített betonerődökből, hogy nagy kaliberű tüzérséggel robbantsák a gyalogságot – közölték a sebesült ukrán katonák. A járművek ezután visszahúzódtak a beton óvóhelyek alá, ami megvédte őket a rakétatűztől.

A radarrendszerek automatikusan észlelték és megtalálták azokat az ukránokat, akik lövedékekkel vették célba az oroszokat, válaszul tüzérségi tüzet zúdítottak rájuk.

Orosz hacker eszközök eltérítették az ukrán kezelők drónjait, akik látták, hogy repülőgépeik tehetetlenül az ellenséges vonalak mögé sodródnak.

Olekszandr szerint, az orosz tüzérségi tűz könyörtelen volt. „Mindig tűz alá vettek minket” – mondta. “Ha kilőttünk három gyalogsági aknát, akkor cserébe 20-at kaptunk.”

Az ukrán katonák azt mondták, hogy gondosan be kellett osztani a lőszer használatot, de még akkor is, amikor lőttek, gondot okozott a célpontok eltalálása. „Amikor megadja a koordinátákat, annak pontosnak kell lennie, de nálunk nem volt az” – mondta, megjegyezve, hogy felszerelése 1989-ből származik.

Az orosz elektronikus hadviselés is állandó fenyegetést jelentett. A katonák beszámoltak arról, hogy befejezték műszakukat, és bekapcsolták telefonjukat, hogy felhívják, vagy üzenjenek a családtagoknak – ez azonnal kiváltotta az orosz tüzérségi tüzet.

„Amikor bekapcsoljuk a mobiltelefonokat, vagy a rádiót, azonnal felismerik jelenlétünket” – mondta Denys. – És akkor kezdődik a tüzelés.

Nem tudták megerősíteni az ukrán állításokat olyan falvak visszafoglalásáról, mint Vysokopillya, bár a megkérdezett katonák elmondták, hogy képesek voltak előrenyomulni, néhány korábban orosz ellenőrzés alatt álló faluba. Ezek a katonák elöljáróik utasításaira hivatkozva nem voltak hajlandók megnevezni a falvakat.

Egyértelmű képet Ukrajna veszteségeiről nem lehetett kialakítani.

Denys egyenesen a kórházi ágyán ülve elmondta, hogy 120 fős egységének majdnem minden tagja megsérült, bár csak ketten haltak meg.

Egy 25 éves katona, akit repeszsebekkel kezelnek, azt mondta, hogy 100 katonából álló egységén belül heten meghaltak és húszan megsebesültek. Ihor, a szakaszparancsnok elmondta, hogy a parancsnoksága alatt álló 32 emberből 16 megsérült, egy pedig meghalt.

Arra tippelek, hogy az ukrán veszteség nem ötszöröse, hanem tízszerese az orosz fél veszteségének. A nyílt sztyeppén keresztül, egy technológiailag kiváló páncélos haderő elleni támadás öngyilkos küldetés.

Az orosz katonák nem hordhatnak magukkal mobiltelefont. Nem tudom eldönteni, hogy az ukrán katonák miért rendelkezhetnek és használhatnak ilyeneket. Öngyilkosok akarnak lenni?

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

1936-ban – tekintve, hogy Hitler büntetlenül megszegte a nemzetközi megállapodásokat, és felkészítette Németországot egy háborúra (aminek veszélyét a nyugati hatalmak nem vettek komolyan) – Benjamin egy marxista zsidó, aki természetszerűen náci ellenes volt, állította, hogy a modern fasizmus akkor sikeres, ha elkápráztató. Pontosabban, egy modern fasiszta vezető az, aki olyan különleges igénnyel kápráztat el, amely tetszik a tömegeknek, és ami biztosítja a követőket, hogy az ő nyelvükön beszél.

Benjamin meglátása, ami úgy tűnik mára már elfelejtődött, az, hogy a fasizmust megakadályozni a térnyerésben úgy lehet, hogy észlelni kell, hogyan használják az esztétikus elkápráztatást a mozgalmuk létesítésére. Ehhez, szükség van annak beismerésére, hogy Trump egy művész – igaz, hogy tahó, felületes, és egyértelműen önmagát magasztaló művész. Ennél is fontosabb, hogy mozgalmának van egy különleges bája, ami rá van szabva.

Benjamin kulcs bekezdése az 1936-ban kiadott „A művészet munkája a mechanikus szaporodás” című munkájából megérdemli a pontos idézést:

A fasizmus megpróbálja beszervezni az újonnan létrehozott proletár tömegeket, úgy, hogy közben nem tesz változtatást a vagyoni helyzetre, amit a tömegek természetesen meg akarnak szüntetni. A fasizmus ezeknek a tömegeknek nem ad jogot, de lehetőséget biztosít, hogy kifejezzék magukat. Vagyis a fasizmus iparkodik szólásszabadságot adni nekik, miközben megtartja a vagyoni viszonyokat. A fasizmus logikus következménye az esztétika bevezetése a politikai életbe.

Mivel Benjamin elsősorban Adolf Hitler miatt aggódott, aki 1933-1945 között volt Németország ura, esszéjében külön kiemeli Hitler különleges kedvtelését, katonai erőfitogtatásban. Itt van egy nyilvánvaló közös vonás Trumppal, aki cifra katonai látványosságokkal, példátlan módon imponált támogatóinak, és háborút hirdetett saját állampolgárainak nagy része ellen, szintén imponálás végett. Ehhez, Benjamin idézte Filippo Tommaso Marinetti olasz fasisztát, aki üdvözölte a háború kitörését.

„A háború szenzációs, mert megteremti az ember felsőbbrendűséget a gépek felett, gázmaszkokkal, lángszórókkal és tankokkal. A háború nagyszerű, mert megteremti az ember felsőbbrendűségét az emberi test felett. A háború gyönyörű, mert a virágba borult rétet gépfegyverekkel népesíti be. A háború csodás, mert közös szimfóniába vonja a puska tűzet, az ágyúk hangját, a tűzszünetet, és a rothadás bűzét.

Az nyilvánvaló, hogy Trump művészeti és szórakoztató ipari ismerete megelőzte a katonai mutogatást, és ez rámutathat miként lett az első olyan elnök, akinek se politikai, se katonai gyakorlata nincs. Tudomásul véve, hogy ténylegesen nem írt olyan könyvet, mint „Az egyezség művészete”, ami híressé tette volna, ennek ellenére eljátszotta a dúsgazdag befektetőt, és a pimasz építtetőt, ami jellemző volt korai épületeire. Az „Inas”című tévé shownak ő volt a főszponzora tíz éven keresztül, addig, amíg 2016-ban elhatározta, hogy elnök lesz. Ekkor, képességeit erre a célra használta fel. Ajánlásainak célja az volt, hogy minél népszerűbbé tegye magát. Elsődleges eszköze a tweeter volt (Hitler idejében a rádióbeszédek. Orbán péntek reggelenként szól a néphez).

Amikor Trump (Hitler/Orbán) támogatói rájönnek, hogy bizonyos intézkedések érdekeiket szolgálja, egyszerűen átlépnek ellenséges intézkedéseken, amiket bizonyos kisebbségek ellen hoznak (ami Trump/Hitler/Orbán esetében nem ugyanaz). Trump támogatói trikókat hordanak ezzel a felirattal: „őrjítsd meg a liberálisokat”. Hitler zsidó ellenes jelszavakat kreált, Orbán buzik ellen buzdít. De itt abba is hagyom a párhuzamokat, magatok is észlelhetitek.

Trump az ötleteit a hagyományos politikai karrier árnyékában művelte, megkérdőjelezte a demokráciát, de nem tett ellene semmit. A problémát az adja, hogy Trump nem egy hagyományos politikai figura, mert a fasizmus jelei rajta vannak. Sok ötlet van, ami elősegíti a fasiszta mozgalmat. Ilyen például egy elképzelt múlt dicsérete, ellenségeskedés kiélezése az intellektuálisakkal szemben, szembehelyezkedés a „behatolókkal”, a nacionalizmus idillikus beállítása, a nők megvetése, a nem szabványos szexualitás elítélése. Amikor egy fasiszta „emberekre” hivatkozik, nem az emberi jogokra gondol, hanem egy „monolit entitásra”, ami mögött vele közös akarat húzódik meg, természetesen az ő vezetésével. Aztán felszólítja a követőket, játsszák el a „nép” szerepét.

Az átlag amerikai olyan problémákkal találja magát szemben, amiket a baloldal definiál, mint megoldandó problémát: bérminimum, egészségügy, kíméletlen kölcsön folyósítás, stb., amelyek mind a kapitalizmus következményei. Ennek ellenére a fasizmus addig, amíg ügyes propagandával képes megtartani támogatóit, a baloldalt sikeresen tudja a háttérbe szorítani. A diktátor követői bajaik forrását súlyosan eltévesztik. Benjamin ezt mind előre látta.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A pénzügyi oligarchák és politikai lakájai, lényegében visszavontak minden járványt enyhítő intézkedést a COVID terjedése ellen. Arra kényszerítették a lakosságukat, hogy a SARS-CoV-2 vírust a mindennapi élet állandó elemeként fogadják el.

A COVID járvány harmadik évének végéhez közeledve közel 600 millió fertőzést jelentettek, és csaknem 6,5 millióan haltak meg. Azonban, a globális többlethalálozás megközelíti a 23 milliót, vagyis 3,6-szor magasabb a hivatalos adatoknál.

Bár, hivatalosan napi 650.000 körülire becsülik a globális fertőzési rátát, az Egészségügyi Mérési és Értékelési Intézet (IHME) jelenlegi becslései megközelítik a napi 13,3 milliót, ami 20-szor magasabb. Ez, rámutat azokra az erőfeszítésekre, ami szerint minden lényeges mérőszámot (és veszélyt) el kell titkolni a társadalmak elől.

A WHO főigazgatója hozzátette, hogy az elmúlt hónapban a heti COVID halálozások száma elérte a 15 000-et, ami „teljesen elfogadhatatlan, ha minden eszközünk megvan a fertőzések megelőzésére és életek megmentésére”. Tekintettel a jelentési kritériumok változásaira és az adatbázisok lebontására, nem meglepő, hogy az Economist modellje szerint a többlethalálozás ötszöröse-hatszorosa a hivatalos adatoknak.

Ezzel Japán esete jól illusztrálja azokat a veszélyeket, amelyeket a jelenlegi COVID politikák jelentenek, amelyeket azért fogadtak el, hogy biztosítsák a nemzetgazdaságok közegészségügyi aggályaitól való mentességét.

A csaknem 125 millió lakosú Japánt a világsajtó dicsérte a járvány kezeléséért. Mindazonáltal, az ország az Omikron rendkívül fertőző BA.5 alvariánssal a fertőzések és halálozások legsúlyosabb hullámával néz szembe, annak ellenére, hogy lakosságának 80 százaléka teljesen beoltott, és állampolgárainak kétharmada (az idősek közel 90 százaléka). megkapták az emlékeztető oltásokat. Azt a kétes megkülönböztetést élvezheti, hogy jelenleg Dél-Korea és Ausztrália mellett a COVID járvány epicentruma.

Ez ideig, Japánban több mint 17 millió COVID esetet jelentettek, szemben a 2022. január 1.-jei 1,7 millióval. Az eddigi több mint 37.000 COVID halálozás több mint fele a járvány Omikron-fázisában történt. A hétnapos halálozások átlaga jelenleg a járvány csúcsán, napi 266.

2022.augusztus 19-én az ország az egynapos fertőzések számának csúcsát jelentette, közel 260.000 felett. A hónap eleje óta a hétnapos megbetegedések átlaga folyamatosan napi 200.000 felett maradt, ami messze meghaladta a korábbi, napi 100.000 fertőzési csúcsot, amikor február elején az eredeti Omikron variáns, a BA.1 ellepte az országot. .

Más országokhoz hasonlóan a fertőzések özönével szembesülve a japán sajtó megjegyzi, hogy a betegeket egészségügyi intézményekbe szállító mentők nehezen találnak olyan kórházakat, amelyek befogadhatják őket. Ez viszont késedelmet okoz a sürgős orvosi segélyhívásokra való reagálásban.

A kormány azonban ígéretet tett arra, hogy nem korlátozza az üzleti életet vagy az emberek mozgását. Eközben Fumio Kishida miniszterelnök karanténban él, és otthonról dolgozik, miután egyhetes vakációja során elkapta a COVID-ot, akárcsak kollégája, Joe Biden elnök.

Az Egyesült Államokhoz, az Egyesült Királysághoz és az EU-hoz hasonlóan Japán is a csak oltást tartalmazó stratégiára tér át a legújabb COVID-oltás emlékeztető szerek népszerűsítésével. Az Egyesült Királyság a múlt héten hagyta jóvá a Moderna bivalens emlékeztető oltását, bár úgy van kialakítva, hogy az eredeti és a BA.1 törzs fehérje-ekvivalensét adja együtt. Az Egyesült Államok felkérte a két mRNS COVID vakcinagyártó óriást, a Pfizert és a Modernát, hogy készítsenek egy bivalens oltást a BA.5 alvariánsra szabva, annak ellenére, hogy nem álltak rendelkezésre klinikai adatok a döntés meghozatalához.

Dr. Paul Offit, gyermekfertőző betegségek specialistája és a Philadelphiai Gyermekkórház vakcinaoktatási központjának igazgatója megjegyezte a 2022. június 28-i, az FDA virtuális tanácsadó bizottságának a COVID-19 vakcinák frissítésével kapcsolatos ülése után: „Nem észszerű feltételezni, hogy az Omikron BA.1 vakcinához generált adatok könnyen extrapolálhatók a BA.4-re és BA.5-re. Ezek az új Omikron alvariánsok nagymértékben átvihetők. Ezért nagyon magas szintű semlegesítő antitestekre lesz szükségük, amelyek jelen vannak az expozíció időpontjában a tünetekkel járó fertőzés megelőzése érdekében. Tekintettel arra, hogy a vakcina BA.1 komponense csak szerény mértékben növelte a semlegesítő antitestek számát, hozzátette: „Miért gondolnánk, hogy a BA.4 és a BA.5 használata más lenne?”

A japán tapasztalatok csak rávilágítanak arra, hogy a korábbi immunitás, az oltások magas szintje és a bivalens vakcináktól való függés kevéssé tesz lehetővé a fertőzések számának, és a világszerte tapasztalható magas halálozási számnak a csökkentésében.

Mint a főigazgató megjegyezte, a tavalyi és tavalyelőtti figyelmeztetésben: „Az északi féltekén egyre hidegebb idő közeledtével az emberek több időt töltenek zárt helyeken a következő hónapokban, ezért csak nő az intenzívebb fertőzés és kórházi kezelés kockázata. Főleg, mivel az USA-ban és az EU-ban, valamint Északkelet-Ázsiában beköszöntő őszi és téli hónapokban az iskolákban visszatérnek az osztályon belüli oktatáshoz.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Damien Ernst professzor szerint, az uniós háztartások az energiaszámláik kiegyenlítéséről le fognak maradni. Szerinte az energiapiacokon kialakult „vihar” várhatóan jelentős gazdasági hatással lesz mind a háztartásokra mind pedig a vállalkozásokra.

Ernst azt jósolta, hogy Belgiumban a háztartások átlagosan évi 10 000 eurót fognak fizetni áramért és fűtésért.

Az energiaválság sokkal rosszabb lesz, mint a 2008-as pénzügyi válság és az 1970-es évek olajsokkjai – mondta, hozzátéve: „Ennek, különösen a vásárlóerő tekintetében, gazdasági következményei lesznek, és pénzügyi korlátozásokhoz vezet.” Ernst figyelmeztetett, hogy az energiaárak ilyen megugrásával „lehetetlen lesz kordában tartani az inflációt”.

Az energiaárak Európában továbbra is rekordmagasságokat értek el, fokozva a régió energiaválságát, és félelmet keltve, lesz-e zavartalan áram ellátás és fűtés, amint az időjárás kezd lehűlni.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az Encyclopedia of Shakespeare’s Language program a Lancaster Egyetemen nagyszabású számítógépes elemzéseket alkalmaz. Ennek során átalakította azt, amit Shakespeare nyelvéről tudunk. Néhány megállapítást beépítve újra megvizsgáltunk öt olyan dolgot, amelyekről azt hittük, hogy ismeri Shakespeare-t, de valójában nem ismeri.

1. Shakespeare rengeteg szót alkotott.

Nos, megtette, de nem olyan sokan, mint gondolják. Még, a nevesebb források is több mint 1000 szót feltételeznek. A Shakespeare Birthplace Trust 1700-ra teszi, de óvatosan hozzá kell tenni, hogy ez a szám olyan szavakra vonatkozik, amelyek legkorábban Shakespeare műveiben jelentek meg.

A „hobnail” (jancsiszeg) szó először egy Shakespeare-nek tulajdonított szövegben jelenik meg, de nehéz elképzelni, hogy egy kreatív költői aktusból származott volna. Valószínűbb, hogy az akkori beszélt nyelvben használták, és Shakespeare műveiben jelentkezett legkorábban. Az arra vonatkozó becslések, hogy Shakespeare hány szót talált ki, általában nem tesz különbséget a között, amit ő alkotott,, és a között, amit először egy neki tulajdonított írásos dokumentumban rögzítettek.

Még ha nem is tesz különbséget, és belefoglaljuk az összes olyan szót, amely először jelenik meg egy Shakespeare-nek tulajdonított műben, akár megalkották, akár lejegyezték, a számok durván fel vannak duzzadva. Jonathan Hope-pal és Sam Hollands irodalmi és nyelvészeti akadémikusokkal együttműködve számítógépeket használtunk arra, hogy több millió szóból álló, Shakespeare előtti szövegekben keresgéljünk. Ezzel a módszerrel úgy találtuk, hogy mindössze kábé 500 szó tűnik fel valóban először a Shakespeare munkáiban.

Természetesen az 500 szó még mindig hatalmas, a legtöbb író nem használ ennyi új szót.

2. Shakespeare az angol nyelv

Az a mítosz, hogy Shakespeare rengeteg szót alkotott, részben táplálta azt a mítoszt, hogy Shakespeare nyelve a mai angol nyelv szavainak egy negyedét, felét vagy akár az összest kiteszi.

A különféle szavak száma Shakespeare szövegeiben körülbelül 21.000. Ezek a szavak természetesen ismétlődnek, így jutunk el a Shakespeare-nek tulajdonított művek összesen mintegy egymillió szavához. Az Oxford English Dictionary körülbelül 600 000 különböző szót tartalmaz, de sok a homályos szakkifejezés. Tehát kerekítsük le 500 000.-re

Még ha Shakespeare művein belül minden szót ő talált volna ki (ami természetesen nem felelhet meg a valóságnak), ez még mindig csak a mai angol nyelv 4,2%-a lenne. Tehát Shakespeare csak nagyon kis töredékével tudott hozzájárulni az angol nyelvhez, bár valószínűleg többel, mint a legtöbb író.

3. Shakespeare hatalmas szókinccsel rendelkezett

Nevetséges módon, a Shakespeare hatalmas szókincsével kapcsolatos népszerű állításokat az a tény vezérli, hogy írásai összességében nagyszámú különböző szót tartalmaznak (mint fentebb megjegyeztük, körülbelül 21 000). De minél többet írsz, annál több lehetőséged van több különböző szó használatára. Ez azt jelenti, hogy Shakespeare valószínűleg felülmúlja a szókincs méretével kapcsolatos spekulációkat, pusztán azért, mert rendkívül nagy mennyiségű munkája van.

Néhány kutató más módszereket is használt a jobb találgatások érdekében (ezek mindig csak találgatások, mivel nem lehet megszámolni a szavakat valakinek a fejében). Például Hugh Craig, egy shakespeare-i tudós, aki úttörő volt a számítógépek használatában, megvizsgálta az azonos hosszúságú írások mintáiban használt különböző szavak átlagos számát. Megállapította, hogy kortársaihoz képest a különböző szavak átlagos gyakorisága Shakespeare műveiben kifejezetten … átlagos.

4. Shakespeare-nek egyetemes jelentése van

Természetesen az ember témái vagy aspektusai univerzálisak, de ne ragadtassuk el magunkat és ne állítsuk, hogy Shakespeare nyelve egyetemes. A történeti nyelvész mantrája az, hogy minden nyelv változik – és ez Shakespeare-re is vonatkozik.

A változások finomak és könnyen kikerülhetők. Vegyük az „idő” szót, ami  biztosan univerzális, ami egy univerzális fogalmat jelöl? Hát, nem.

Shakespeare szövegében minden egyes szóhoz számítógépet használtunk, hogy azonosítsuk a többi szót, amelyhez kapcsolódnak, mert ezek az asszociációk felfedik a szavak jelentését.

Az „idő” például gyakran előfordul a „nappal” vagy „éjszaka” kifejezéssel együtt (például Hamletből: „Mit bitorolsz ebben az éjszakai időben”). Ez Shakespeare korának (körülbelül 1450-1750) időfelfogását tükrözi, amely szorosabban kapcsolódott a hold és a nap ciklusaihoz, és így a kozmosz tágabb erőihez.

Ezzel szemben manapság az olyan kapcsolódó szavak, mint a „pazarlás”, „fogyasztani” és „költeni”, azt sugallják, hogy az időre, mint az emberi irányítás alatt álló értékes erőforrásra tekintenek.

5. Shakespeare nem sokat tudott latinul

Egyes színházi körökben felmerült az az elképzelés, hogy Shakespeare nem sokat tudott latinul. Valójában a kortárs drámaíró, Ben Jonson híres írása szerint Shakespeare-nek „kicsi a latinja és kevésbé a görögje”. Shakespeare nem rendelkezett egyetemi végzettséggel. Egyetemi végzettséggel rendelkező, féltékeny, döcögős drámaírók szívesen lehúzhatták.

Caterina Guardamagna latin szakértővel együttműködve azt találtuk, hogy Shakespeare 245 különböző latin szót használt, míg más drámaírók darabjaiban csak 28 volt. Az, hogy Shakespeare egyetemi végzettség nélkül annyi latint használt, növelte sikerét.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Nincs egyedül a nyugati imperialista államok politikai vezetői közül, akik az elmúlt néhány hónapban nukleáris megsemmisítéssel fenyegetőztek, ha hegemóniájukat és birodalmi profitjukat a földgolyó kizsákmányolásával és ellenőrzésével szembeni ellenállás fenyegeti.

Még februárban történt, hogy a Nyugat nukleáris háborúval fenyegette Oroszországot, Vlagyimir Putyin elnök nyilatkozatára válaszul.

Az 1991 óta tartó, de 2014 óta jelentősen megnövekedett nyugati fenyegetésre válaszul Putyin kijelentette: „Aki megpróbál minket korlátozni, sőt fenyegetni országunkat, népünket, tudnia kell, hogy Oroszország azonnal válaszol, ami olyan következményekhez vezet, amelyekkel még soha nem találkoztak a történelem folyamán.”

Putyin kijelentéseit megtoldotta ezzel: “a Szovjetunió felbomlása és képességei jelentős részének elvesztése után a mai Oroszország továbbra is az egyik legerősebb nukleáris állam”.

A francia külügyminiszter ezt követően megfenyegette Putyint, aki védelmi intézkedésként beszélt Oroszország nukleáris képességeiről, és kijelentette, hogy a NATO is “nukleáris szövetség maradt.”.

„Elképzelhető” nukleáris háború

Márciusra a The New York Times csatlakozott, és közzétett egy cikket arról a lehetőségről, hogy az oroszok nukleáris fegyvereket vethetnek be, ha Nyugat fenyegeti őket. A cikk szerint a legnehezebb kérdés, hogy vannak-e megbízható módszerek a konfliktus eszkalálódásának megelőzésére.”

Meg kell jegyezni, hogy a „korlátozott” atomháború ötlete nem új keletű. Ez egy régóta fennálló amerikai fantázia – amelyet különösen Ronald Reagan ápolt.

Áprilisban, a The New York Times cikkének megjelenése után Szergej Lavrov orosz külügyminiszter aggodalmának adott hangot az atomháború következményei miatt, hangsúlyozva, hogy bár Oroszország nem akar atomháborút, “a veszély komoly”. Joe Biden amerikai elnök válaszában Lavrovnak azzal vádolta, hogy az oroszok nukleáris háborúval fenyegetőznek, ahelyett, hogy aggodalmának adott volna hangot amiatt, hogy az Egyesült Államok és a NATO elindíthat egy atomháborút.

Izraeli fenyegetések

Áprilisban a CNN arról számolt be, hogy az Egyesült Államok nem látott “semmiféle jelet arra, hogy Oroszország bármilyen lépést tett volna nukleáris fegyverek előkészítésére az [ukrajnai] háború alatti használatra”. Júniusra azonban az NBC News csatlakozott az amerikai nukleáris fegyverek Oroszország elleni lehetséges bevetését fontolgató mainstream csatornák kórusához.

A hónap elején Putyin nyilatkozatot adott ki egy ENSZ-konferencián, amelyet a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés felülvizsgálatára hívott össze, és megerősítette, hogy “egy nukleáris háborúnak nem lehetnek nyertesei, és soha nem szabad elrendelni, és mi kiállunk az egyenlő és oszthatatlan biztonság mellett a világközösség minden tagja számára”.

Mégis ugyanazon a napon Izrael új miniszterelnöke, Yair Lapid, azzal fenyegetőzött, hogy Izrael a nukleáris fegyvereit veti be Irán ellen.

A konzervatív Jerusalem Post azt feltételezte, hogy Lapid nem túl burkolt fenyegetése Irán atomfegyverének megsemmisítésére hasonlít a mondandójához: „Mit gondoltok ti ajatollahok, mit fogtok elérni azzal, ha megpróbáltok megsemmisíteni egy vagy két fegyvert, ami arra késztethet bennünket, hogy országotok nagy részét elégessük?”

Nem ez az első alkalom, hogy Izrael nukleáris fegyverek bevetésével fenyegetőzik szomszédai ellen. Valójában korábban kétszer is készült atomfegyverek bevetésére, 1967-ben és 1973-ban, amikor előkészítette akkori 13 atombombáját, Kairóra és Damaszkuszra.

Valós, vagy képzelt

Természetesen, az egyetlen ország a földön, aki szándékosan alkalmazott nukleáris bombákat civilek ellen. Ez nem más, mint az Egyesült Államok, amely 77 évvel ezelőtt, ebben a hónapban, ledobta azokat Hirosimára és Nagaszakira, egy népirtó cselekmény keretében, amit az Egyesült Államok továbbra is védelmez. Szerintük, a bombák ledobása megakadályozta, hogy több áldozat legyen, ha az atomfegyvereket nem dobják le, és a háború folytatódik.

Lényegében, az Egyesült Államok azzal érvel, hogy a civilek bombázása magas erkölcsi cselekedet volt, mert jóval több civilt megmentett a haláltól. Elképesztő és borzasztó ugyanaz a logika, amelyet az Egyesült Államok ma alkalmaz a nukleáris fegyverek jövőbeni használatának igazolására.

Míg Hirosima és Nagaszaki a világ nagy részét ráébresztette a nukleáris fegyverek rémületére, addig ez, csak felkeltette az amerikaiak étvágyát a fegyverek további használatára.

A közelmúltban napvilágot látott dokumentumok azt mutatják, hogy az Egyesült Államok komolyan fontolgatta és tervet készített nukleáris fegyverek bevetésére Kína ellen 1958-ban, az úgynevezett Tajvani-szoros válsága idején.

Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok nukleáris fegyvert használt, és a Nyugat, ha profitja és „biztonsági” érdekei veszélybe kerülnek, az egész emberiséget folyamatosan fenyegeti. Közben évek óta azt állítja, hogy Irán, amely nem rendelkezik atomfegyverrel, fenyegeti az emberiséget.

Amikor, néhány héttel ezelőtt Izrael, amelynek valószínűleg több mint 200 nukleáris robbanófeje van (és amely még mindig nem hajlandó aláírni az atomsorompó-szerződést), Irán atomfegyverének bombázásával fenyegetőzött. A nyugati sajtó túlságosan elfoglalt, és továbbra is azzal próbálkozik, hogy megszüntesse azt a fantasztikus nukleáris fenyegetést, amit Irán jelent Izrael számára. Ez az oka, ami az Egyesült Államok és Irán közötti nukleáris szerződés folyamatban lévő újratárgyalását a végtelenségig elhúzza.

Az Egyesült Államok és az imperialista Nyugat, nem pedig Irán vagy Oroszország jelenti a legnagyobb veszélyt az emberiségre. Ami viszont igazán ironikus, az, hogy a nyugati vezetők és a nyugati sajtó könnyen el tudják képzelni a világvégét, de a Nyugat birodalmi hegemóniájának végét nem.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Amerikai egészségügyi tisztviselők szerdán jelentették be, hogy 2021-ben immár a második egymást követő évben csökkent az amerikaiak várható élettartama – ez az évszázad legnagyobb kétéves csökkenése a Covid-19 világjárvány miatt.

A Centers for Disease Control and Prevention (CDC) ideiglenes adatai szerint az Egyesült Államok születéskor várható élettartama 2020 és 2021 között csaknem egy teljes évvel, 76,1 évre csökkent, ami 1996 óta a legalacsonyabb átlag.

Összehasonlításképpen: 2020-ban az amerikaiak várhatóan 77 évig élnek, ami meredek csökkenés a 2019-es 78,8 évhez képest.

“A várható élettartam 2019 óta tartó csökkenését nagyrészt a világjárvány okozza” – mondta a CDC Országos Egészségügyi Statisztikai Központja.

A koronavírussal összefüggő halálozások 2020-ban a csökkenés háromnegyedét, 2021-ben pedig körülbelül a felét tették ki.

A 2021-es lecsúszás mintegy 15 százaléka a balesetek, vagy nem szándékos sérülések, nevezetesen kábítószer-túladagolás miatti halálesetek következménye.

A várható élettartam legélesebb csökkenése tavaly az amerikai őslakosok és az alaszkai őslakosok körében következett be, 1,9 évvel, őket a fehér amerikaiak (1,0) és a fekete amerikaiak (0,7) követik a CDC szerint.

Az amerikai őslakosok várható élettartamát 2021-ben mindössze 65,2 évre becsülték, míg a fekete amerikaiaké 70,8 és a fehér amerikaiaké 76,4 év.

Az egészségügyi tisztviselők felhívták a figyelmet a férfiak és a nők várható élettartama közötti növekvő különbségre is, amely a 2020-as 5,7 évről 2021-re 5,9 évre nőtt, ami 1996 óta a legnagyobb eltérés. Az amerikai nők várható élettartama 2021-ben 79,1 év volt, míg a férfiaké 73,2 év.

Egy korábbi CDC-jelentés szerint a Covid-19 volt a harmadik vezető halál ok az Egyesült Államokban tavaly, akárcsak 2020-ban, a szívbetegségek és a rák után.

2020 eleje óta több mint 1,04 millió Covid-19-fertőzött halt meg az Egyesült Államokban.

A 2022 eleji csúcs után a Covid-fertőzés miatti halálesetek száma csökkent az Egyesült Államokban, bár az országban még mindig körülbelül 400 ilyen halálesetet regisztrálnak naponta.

 _____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Nemcsak a folyók fogynak, hanem az általuk feltöltött víztározók is, ami a világ számos részén vízhiányhoz vezet, beleértve az Egyesült Királyságot is. Az elmúlt évtizedben azonban ezen folyók mentén árvizek pusztítottak, egyes esetekben csak néhány hónappal a mostani aszály előtt. Szóval mi történik?

Az éghajlatváltozásnak számos formája van. A Földi rendszeren belül az események kölcsönösen függnek egymástól. Ezért, ha valami megváltozik, az sok másra is kihat. Amikor a légköri hőmérséklet emelkedése, befolyásolja az időjárási mintákat, hogy hol, mikor és mennyi eső esik. Ezért, a vízeloszlás a régiók között változik, és a folyók ennek megfelelően változnak, ami befolyásolja, hogy mennyi édesvíz áll az emberek rendelkezésére.

Az édesvíz a Föld összes vízének egy kis hányadát teszi ki, nagy része pedig jég formájában van jelen. Amióta ember él a Földön, ez így van. Az éghajlatváltozás megváltoztatja az édesvíz fellelhetőségét. Általánosságban, a bővelkedő helyek egyre többen vannak, míg a kevéssel rendelkező helyek egyre ritkábbak.

A vízeloszlásban tapasztalható különbségek egyre élesebbek, nemcsak a régiók között, hanem az idő múlásával is. Amikor egy folyó viselkedése szélsőségesebbé válik, következetesen megdöntve a legmagasabb és legalacsonyabb vízállások rekordjait. A folyókutatók szerint a folyó egyre „hömpölygőbb”. Egyes sivatagi folyók nagyon feltűnőek, és csak az év bizonyos szakaszaiban folynak.

A folyó hömpölygése azt tükrözi, hogy mennyi víz áll rendelkezésre, ami az éghajlattól függ. Bár egy folyónak hosszabb ideig lehet nagyobb vagy alacsonyabb hozama, egy éven belül körülbelül azonos mennyiségű vizet szállít.

A kezelési stratégiákat általában aszerint alakítják ki, hogy egy folyó hogyan viselkedett a múltban. De figyelembe kell vennünk a folyók folyásának minden végletét, mert az, aminek most látszik, nem az, amilyen mindig is volt, és nem az, amilyen mindig is lesz.

Hömpölygő jövő?

A folyók évmilliárdokon keresztül formálták a földet, ami sokkal hosszabb idő, mint az emberiség jelenléte. A folyók természetesen változnak, ahogy környezetük megváltozik, beleértve az éghajlatot, a csapadékot, a növényzetet, a tengerszintet és sok más dolgot. A geológusok ezekről a változásokról megmaradt nyomokat olvashatnak le a sziklákról.

Hajlamosak vagyunk magunkhoz igazítani a folyókat, ahelyett, hogy mi igazodnánk hozzájuk. A mérnöki intézkedések korlátozzák a folyók képességeit, hogy olyan természetes változásokat hajtsanak végre, mint például az áradás vagy új meder kialakítása. Az ember által tervezett változtatások gyorsíthatják a folyókat. Szárazság esetén a víz gyorsabban hagyja el a földet, ha pedig sok az eső, gyorsabban gyűlik fel egy helyen. Ahogy a folyók reagálnak a globális változásokra, meg kell találni a módját, hogy prioritást adjunk természetes stratégiáiknak.

Ez magában foglalhat úgynevezett lassú vízi stratégiákat, mint például Kína „szivacsvárosai”: városi területek bőséges fákkal, tavakkal és parkokkal, amelyek felszívják a vizet, és enyhítik az aszályt és az árvizeket.

Rengeteg munka vár ránk annak érdekében, hogy ápoljuk és kezeljük az egyre rakoncátlanabb folyóink stabil és biztonságos vízellátását. A természet tiszteletben tartása és a természettel való együttműködés elegendő tiszta vizet biztosíthat – nem csak az ember, hanem minden élőlény és a környezet számára is.

A cím alapján  többet vártam. Világszerte kiapadtak a folyók. Ennek konkrét okát nem nevezték meg.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az Associated Press (AP) által idézett statisztikák szerint február 24. óta több mint 3600 orosz hajó érkezett az Egyesült Államok kikötőibe. Noha ez a tavalyi év azonos időszakában érkező szállítmányoknak mindössze a fele, az import értéke még mindig meghaladja a 6 milliárd dollárt.

Az amerikai kikötőkbe belépő orosz termékek mennyisége arra utal, hogy Biden nem teljesíti Moszkva gazdaságának elszigetelésére tett ígéretét. Az úgynevezett „lezárási” időszakok miatt, amelyek lehetővé teszik a vállalatok számára, hogy korábbi ügyleteiket végrehajtsák, az áruk egy része még jóval azután is belépett az országba, hogy a Fehér Ház kihirdette a szankciókat ezekre a termékekre, köztük az olajra és a gázra. Paradox módon más orosz import, például műtrágya a Biden adminisztráció kérésére érkezett, ami különben az amerikai vállalatokat a hiány pótlására buzdította.

És bár a Fehér Ház lefoglalt több luxusjachtot, amelyek Vlagyimir Putyin orosz elnökkel laza kapcsolatban álló gazdag oroszok tulajdonában voltak, az AP azt találta, hogy amerikai és európai cégek több millió dollár értékben importálnak fémet egy orosz cégtől, amely Moszkva vadászrepülőgépeinek alkatrészeit gyártja. rávilágítva Biden szankciós kampányának furcsaságára.

Washington diplomáciai nyomása ellenére más amerikai szövetségesek erősítik a gazdasági kapcsolataikat Oroszországgal. A NATO-tag Törökország idén megduplázta orosz olajimportját.

Biden elnöksége alatt több lépést is tett az Újdelhivel való kapcsolatok erősítése érdekében, az amerikai csapatok jelenleg a kínai határon közös hadgyakorlatot tartanak Indiával. De Ankarához hasonlóan India  is jelentősen megnövelte a Moszkvából érkező energiaimportot. Az indiai rúpia a gyémántkereskedelem egyik fő fizetőeszközévé is vált, így a vásárlók megkerülhetik az amerikai szankciókat.

Noha a nyugati gazdasági háborúnak az volt a célja, hogy megtépázza Moszkva katonai erejét, és tárgyalóasztalhoz ültesse, egyelőre nem járt sikerrel. Az elmúlt hónapokban az orosz energiaexport meghaladta a háború előtti szintet és a rubel árfolyama a dollárral szemben erősödött. Úgy tűnik, hogy Oroszország gazdasága a harcok óta sokkal jobban teljesít, mint Európa.

Kyle Anzalone és Will Porter

Kyle Anzalone az Antiwar.com véleményszerkesztője és a Libertarian Institute hírszerkesztője. Will Porter a Libertarian Institute hírszerkesztő-helyettese és az RT munkatársa.

Az ismereteink még mindig hiányosak arról, hogy a COVID után egyes emberek miért szembesülnek folyamatos tünetekkel. És hasonlóan a Long COVID tünetek eltérő természetéhez, a tünetek időtartama és intenzitása is személyenként eltérő.

Például, az is, hogy nehezen határozhatók meg a Long COVID pontos előfordulása (vagyis azt, hogy az emberek hány százalékát érinti). Ez jelentős vita tárgyát képezte.

A közelmúltban azonban egy, a The Lancetben megjelent tanulmányt úgy hirdették meg, mint amely az eddigi legmegbízhatóbb becsléseket nyújtja a Long COVID elterjedtségére vonatkozóan. A becslések vannak, hogy milyen hosszú ideig tart a COVID fertőzés. Általánosságban a COVID esetek körülbelül 5% és 50%-át követi a Long COVID attól függően, hogy melyik tanulmányt vesszük alapul. Azok a betegek, akiket COVID miatt kórházba kell vinni, általában Long COVODosok lesznek.

A prevalencia becslések nagy része a járvány idején, a Long COVID következetlen definícióihoz kapcsolódott. Ennek tisztázása és a diagnózis megkönnyítése érdekében a közegészségügyi hatóságok, köztük az Egyesült Királyság Nemzeti Egészségügyi és Gondozási Intézete (NICE) szabványos definíciókat vezettek be a Long COVID kifejezésre.

A NICE szerint a hosszú COVID kifejezés olyan jelek és tünetek leírására használható, amelyek a COVID-fertőzés után négy hétnél tovább folytatódnak, vagy alakulnak ki. Ez tovább oszlik a „folyamatos tüneti COVID-19-re”, amikor a tünetek több mint négy hétig, de kevesebb mint 12 hétig tartanak, valamint a „post-COVID-szindrómára”, amikor a tünetek a fertőzéstől számított 12 héten túl is fennállnak.

De, ezen erőfeszítések ellenére a prevalencia becslések jelentős eltéréseket mutattak.

Mi okozza még ezt az eltérést?

Valószínűleg számos egyéb tényező is befolyásolja a különböző tanulmányokban jelentett prevalencia adatokat. Az eredményeket például ronthatja, hogy nincsenek konzisztens eszközök vagy kérdőívek a Long COVID szűrésére.

Ezen túlmenően korlátozó hatású, ha nincs megfelelő kontrollcsoport (egy olyan összehasonlító csoport, amelynél nem volt COVID), vagy a betegek COVID előtti tüneteire vonatkozó információ, ami lehetővé teszi a kutatók számára, hogy az új tüneteket megbízhatóan a COVID-hoz kapcsolják, más betegségek helyett.

Mindeközben az oltási állapot, a COVID betegeknél a súlyos betegség kockázatát csökkentő kezelések (például vírusellenes szerek), valamint a kezdeti fertőzést okozó variáns mind befolyásolhatják a hosszú COVID fertőzés kockázatát.

Végül, az értékelés időzítése is relevánsnak tűnik. Az Egyesült Királyság Nemzeti Statisztikai Hivatalának legfrissebb adatai azt sugallják, hogy bár minden ötödik hosszú COVID betegnél a tünetek legalább 12 hétig tartanak, két év elteltével is, minden ötödiknél marad fenn a tünet.

Egy a nyolcban

A The Lancet-ben nemrég megjelent tanulmány több mint 76 000 hollandiai ember adatait tartalmazza. A szerzők megtették az egyik első kísérletet a különböző torzítások mérséklésére, amelyek hátráltatták a hosszú COVID-prevalencia számszerűsítésére irányuló korábbi erőfeszítéseket.

Kérdőíveket használtak, amelyek számos tünetre kérdeztek rá, és ezeket különböző időpontokban, a COVID fertőzés előtt, alatt és után átadták a résztvevőknek. A résztvevőket összehasonlították egy olyan kontrollcsoporttal is, akiknél nem diagnosztizáltak COVID-ot, és hasonló korúak és neműek voltak.

A COVID-ban szenvedő résztvevők 21,4%-a tapasztalt legalább egy új tünetet, vagy olyan tünetet, amely a COVID fertőzés előtti állapothoz képest jelentősen rosszabbodott, három-öt hónappal a fertőzés után. A nem fertőzött emberek 8,7%-a ugyanebben az időszakban számolt be tünetekről. Ennek alapján a szerzők azt sugallják, hogy a COVID fertőzöttek 12,7%-ánál, vagyis minden nyolcadiknál ​​hosszú idő alatt fejlődik ki a COVID.

A szerzők megállapították a Long COVID kórhoz kapcsolódó alapvető tünetek listáját is, ami: légzési nehézség, a mellkasi fájdalom, nehéz karok és lábak, a szaglás elvesztése, a hideg- és meleg érzetek, a végtagok bizsergése, az izomfájdalmak és  fáradtság.

Néhány hátrány

Noha ez a tanulmány elősegítette a Long COVID valós előfordulásának megértését, van néhány fontos korlát. A betegek többségét nem oltották be, mivel az adatok nagy részét még azelőtt gyűjtötték össze, hogy Hollandiában megkezdődött volna a vakcina alkalmazása. A legújabb kutatások szerint a Lomg COVID kevésbé gyakori a beoltott emberek között.

Eközben a legtöbb résztvevő megfertőződött az alfa-változattal. A tanulmányok arról is beszámoltak, hogy az alfa- és delta-variánsokhoz képest alacsonyabb a Long COVID fertőzés előfordulása a jelenleg domináns omikron variáns által okozott fertőzésből felépülő emberek körében.

Tehát, a jelenlegi körülmények között a Long COVID fertőzés előfordulása az általános populációban jóval kevesebb, mint egy a nyolchoz.

Long COVID: Drámai következmények láthatók a német élsportolók körében

Múlt szerdán a német kabinet jóváhagyta az új fertőzésvédelmi törvényt. Az október 1-jén hatályba lépő rendelkezések további lazítást jelentenek a COVID-19 elleni korábbi intézkedésekhez képest. A szövetségi kormány ezzel megnyitja az utat az őszi és téli hatalmas fertőzési hullám előtt, amely jóval meghaladja a jelenlegi szintet. A halálesetek hulláma mellett ez a Long COVID növekedését is jelenti. Hogy, ezek a hosszú távú következmények az élsportolókra is kiterjedtek-e, azt Steffi Kriegerstein kenus példája is jól szemlélteti, aki 2020 decemberében kapta el a koronavírust. A hivatásos sporttanár számos Európa- és világbajnokságon szerzett érmet kenuversenyben. A 2016-os Riói Olimpián ezüstérmet szerzett. Most be kellett fejeznie karrierjét.

Steffi Kriegerstein a 2016-os moszkvai kajak-kenu Európa-bajnokságon, ahol Sabrina Heringgel (bal első) ezüstérmet szerzett 500 méteres kajak kettesben (Oleg Bkhambri (Voltmetro), CC BY-SA 4.0, a Wikimedia Commons segítségével )

„Minden egészségügyi probléma ellenére, tavaly megpróbáltam újra fitt lenni. De rájöttem, hogy a versenysportba való visszaugrás óriási kihívás” – magyarázta a Der Spiegelnek. “Mindig is kapcsolatban voltam orvosokkal, de [most] a fizikai erőfeszítés megfoszt a mindennapi életminőségtől” – tette hozzá. Azt mondta, hogy „végre búcsút mond a versenysportnak” a német bajnokságon.

Ahogy, a Der Spiegel-nek adott interjújában kifejti, maga a betegség 14 napig tartott, és végtag- és fejfájás jellemezte. A betegség utáni orvosi vizsgálatok azonban azt mutatták ki, hogy a tényleges következmények sokkal mélyebbek voltak.

Mint kiderült, a 28 éves lány szíve összezsugorodott, ami vizuálisan is látható volt, és észrevehető volt a szív-tüdő térfogatának tesztelése során. Kriegerstein perctérfogata élsportolóként több mint 90 százalékos, 60 százalékra csökkent. A normál érték körülbelül 70 százalék.

Ezen kívül számos egyéb tünet is volt. „A fejfájás különösen erős volt” – mondta. „A nyomás érzése a tarkómban gyorsan átterjedt a szememre és az egyensúlyérzékemre. Küzdöttem és próbáltam előre lépni. De a test valahogy nem akarta.”

Még ma is, másfél évvel a fertőzés után is küzd az utóhatásokkal. Még a lépcsőzés vagy a buszhoz járás is nehézségeket okozhat neki.

Steffi Kriegerstein nem egyedi eset. Janik Möser válogatott jégkorongozó például szívizomgyulladást szenvedett a COVID-19 fertőzés következtében, és két héttel a fertőzés után nem is engedték fel a lépcsőn.

Frank Stäbler birkózó, akit a tokiói olimpiai játékok éremesélyesének tartottak, arról számolt be, hogy teljesítménye 20 százalékkal csökkent a fertőzése miatt. Futógyakorlatok közben már nem kapott levegőt. „Az egész mellkasom teljesen összeszorult” – magyarázta.

Marie-Sophie Zeidler evezős arról számolt be, hogy amikor a COVID-19 betegsége után folytatta az edzést, teste a szokásos maximális terhelés 30 százalékán sztrájkolt. Szíve és tüdeje működése a határon volt; az oxigénfelvétele katasztrofális.

Szakértők becslése szerint mára több mint 500 élvonalbeli német sportoló kapta el a COVID-19-et. A vírus terjed a sportolók körében, különösen akkor, amikor a jelentősebb sportesemények folytatódnak, anélkül, hogy valódi védekezési intézkedések történtek volna.

Még, ha a betegség lefolyása viszonylag ártalmatlannak bizonyul is, a későbbi következmények sokak számára súlyosak lehetnek. Dr. Jürgen Steinacker, a németországi Ulm sportorvosa becslése szerint a sportolók körülbelül 5 százaléka még mindig szenved a tünetektől három-hat hónappal a betegség elkapása után. Ide tartoznak a szív- és tüdőproblémák, a neurológiai szövődmények, például az ízérzés elvesztése és a koordinációs zavarok, valamint a krónikus fáradtság szindróma.

Dr. Wilhelm Bloch kölni sportorvos kifejtette: „Nem mindegyikük fog úgy felépülni, hogy visszanyerje teljesítményének régi szintjét. Ott dőlnek össze a világok.”

Míg, a hivatásos sportolók általában megengedhetik maguknak a szükséges orvosi támogatást, és speciális edzők segítségével visszaszerezhetik korábbi teljesítményszintjük egy részét, a legtöbb dolgozó embernek mindenféle támogatás nélkül  kell boldogulnia.

Különböző tanulmányok arra a következtetésre jutottak, hogy a koronavírussal fertőzöttek 10-30 százaléka szenved hosszú távú következményeket. A The Lancet orvosi folyóiratban megjelent, 1733 kínai vuhani beteg bevonásával készült tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a betegek 76 százalékánál még mindig van legalább egy tünet hat hónappal a fertőzés után.

A Long COVID szinte minden szervet érinthet, és a tünetek széles skáláját okozhatja. A leggyakoribbak közé tartozik a rendkívüli fáradtság, a kognitív károsodás, a krónikus fájdalom, az íz- és szaglás elvesztése, a légszomj és a megnövekedett pulzusszám, amelyek mindegyike mélyreható hatással van a betegek életminőségére.

A gyermekeket is gyakran érintik a hosszú távú hatások. Az orvosi hírszolgálat augusztus elején interjút közölt „A gyermek kardiológiában és a pulmológiában a hosszú COVID eláraszt minket” címmel. Az interjúban Dr. Gerald Hofner, a „Post-COVID Kids Bavaria” gyakorlat társalapítója azt mondja: „Ketten naponta három-öt beteget látunk el SARS-CoV2 fertőzést követő panaszokkal. Mindenekelőtt nagyon sok sportos gyermeket és serdülőt látunk, akik hetekig-hónapokig nem képesek normális teljesítményre, szív- vagy tüdőérintettséggel vagy fáradtságproblémákkal küzdenek. Nem lehet összehasonlítani az influenzával.” A problémák mind beoltott, mind be nem oltott gyermekeknél és serdülőknél előfordultak.

Számos sajtóorgánum jelent meg olyan gyerekekről, akiknek élete teljesen megváltozott a COVID-19 fertőzés következtében. A ZDF műsorszolgáltató például beszámol egy 11 éves, Emma nevű Long COVID betegről, aki alig tud megállni a lábán, és a fertőzése óta nehezen lélegzik.

„Akkor pánikba esek, bár valójában semmi sem történhet ott. És a szédülés is  probléma, valójában mindig ez van” – panaszkodott a ZDF-nek.

A ZDF regionális programja, a Länderspiegel beszámolt egy 16 éves Long COVID betegről, Sina Morgenről, aki egy koronavírus-fertőzést követő izomfájdalmak miatt nem tud járni, és most tolószékbe van kényszerítve.

A Long COVID hatásai aláhúzzák az uralkodó osztály nyájimmunitási politikájának büntethetőségét, amely szándékosan engedi a tömeges fertőzés terjedését. Világossá vált, hogy nem lehet „együtt élni a vírussal”, és az egyetlen módja annak, hogy leküzdjük azt, ha megszüntetjük. Egy ilyen eliminációs stratégia összeegyeztethetetlen az uralkodó osztály profitérdekeivel.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Közel nyolc évtizeden át fennálló nukleáris fenyegetés:  Trinity, Hirosima és Nagaszaki, Novaja Zemlja, Marshall-szigetek, Church Rock, Three Mile Island, Rocky Flats, Csernobil és Fukushima után, hogyan kezelhetnek ennyire felületesen egy démoni technológiát, ami után, csak a halál, a pusztulás, a környezet tönkretétele, a rák, a meddőség és a genetikai mutáció maradt örökségül? Eljutottunk arra a pontra, ahol még Oliver Stone is az atomenergia erényeit szorgalmazza, annak ellenére, hogy elválaszthatatlan kapcsolatai vannak azzal a hadiipari komplexummal, amelyet karrierje nagy részében megtámadtak.

Ez a lehangoló állapot nagyrészt a globális környezetvédelmi mozgalom egyre nagyobb csökkenésének a következménye, amelynek nagy része kétségbeesetten magáévá tette az atomenergiát a CO2 elleni küzdelemben, bár kétséges, hogy hatékony-e.

A nukleáris ipar és néhány nagy horderejű környezetvédő között létrejövő megállapodás minden bizonnyal korunk egyik legszürreálisabb  szövetsége. A szabadúszó atom barátok, mint például James Hansen, olyan szénlábnyomot hagytak maguk után, amely megalázná Godzillát azzal, hogy az atomenergiát mint egyfajta technológiai deus ex machina-t népszerűsítik az éghajlatváltozás apokaliptikus fenyegetése ellen. Hansen odáig ment, hogy azt állítja, „az atomenergia elleni küzdelem veszélyezteti az emberiség jövőjét”. Szégyenletes módon sok zöld, ma már az atomenergiát népszerűsíti, mint egyfajta ökológiai kisebb rosszat.

Természetesen, nincs újdonság a világvége hirdetés ilyen jellegű racionalizálásában. Az atomenergia fennmaradása mindig is a hitetlenség készséges felfüggesztésén múlott. A rémisztő Hirosima utáni korban a legtöbb ember intuitív módon észlelte az atomfegyverek és az atomenergia közötti szimbiotikus kapcsolatot, és ezeket a félelmeket el kellett oszlatni. Ennek eredményeként a nukleáris ipari komplexum kitalálta a békés atom meséjét, amelyet korunk egyik legelvetemültebb embere, Edward „H-Bomb” Teller buzgón hirdetett.

Miután, Robert Oppenheimert béketeremtőnek és biztonsági kockázatnak minősítette, Teller üzletet létesített a Lawrence Livermore Labs odújában, és gyorsan elkezdte az atomenergia és a bombák ipari motorként való felhasználását tervezni a második világháború utáni gazdaság meghajtására. Az egyik első őrült terv, amely Teller tervezőtáblájáról került ki, a Harcos hadművelet volt, amely egy mélytengeri kikötő feltárására irányult Cape Thorntonnál, az alaszkai Point Hope inuit falu közelében, hidrogénbombák ellenőrzött detonációjával.

1958-ban Teller, a Dr. Strangelove karakterének valós modellje, kidolgozott egy tervet az atomtörmelékre. A Richfield Olajtársasággal együttműködve Teller 100 atombomba felrobbantását tervezte Alberta északi részén, hogy olajat vonjanak ki az athabascai kátrányhomokból. A Project Oilsands névre keresztelt tervet, csak akkor semmisítették meg, amikor a titkosszolgálatok értesültek arról, hogy szovjet kémek szivárogtak be a kanadai olajiparba.

A kanadaiak idegessége miatt csalódott Teller hamarosan az amerikai nyugat felé fordította figyelmét. Először megpróbálta eladni a vízre éhes kaliforniaiaknak azt a tervvel, hogy több mint 20 atombombát robbantanak fel, amivel a Sacramento-völgy nyugati részében árkot vájjanak, hogy több vizet vezessenek San Franciscóba, ami Jerry Brown perifériás csatornájának eredeti terve. Ezt követte egy összeesküvés, amelyben 22 békés atomfegyvert robbantanak fel, hogy lyukat fújjanak a dél-kaliforniai Bristol-hegységben az államok közötti M40 megépítéséhez. Szerencsére egyik terv sem valósult meg.

Ezt követve Teller ismét az olajiparhoz fordult azzal a tervvel, hogy a Colorado-fennsík alatt eltemetett földgázt 30 kilotonnás atombombákkal 6000 lábbal a föld felszíne alatt felszabadítsák. Teller állította, hogy ezek a köpenyt repesztő robbanások, amelyeket Project Gasbuggy néven forgalmaznak, „serkentik” a földgáz áramlását. A gázt valóban gerjesztették, de az is kiderült, hogy erősen radioaktív. Ennél is fontosabb, hogy 1957-ben az Amerikai Kémiai Társaság előtt mondott beszédében Teller, aki később segítette az izraelieket nukleáris fegyverprogramjuk kidolgozásában, az első tudós lett, aki azt állította, hogy a fosszilis tüzelőanyagok elégetése elkerülhetetlenül éghajlatot módosító üvegházhatást eredményez. Teller megoldása? Cserélje ki a szén- és gáztüzelésű erőművek által termelt energiát, atomerőművek globális hálózatával.

Edward Teller régi elképzeléseit most leporolták és újra piacra dobták a Nukleáris Zöldek, köztük James Lovelock, a Gaia-hipotézis ötletgazdája.

Jelenleg, körülbelül 460 atomreaktor működik a világban, amelyek közül néhány szavatossága már lejárt, és a globális energiaigény 10 százalékát fedezi. Teller zöld tanítványai azt szeretnék elérni, hogy az atomenergia teljes részesedése 50 százalékra duzzadjon, ami nagyjából 2100 új atomreaktor építését jelentené. Mennyi az esélye annak, hogy sose lesz atom katasztrófa? Nullánál egészen biztos több.

Ez is egy nézet.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Múlt pénteken az angliai, walesi és észak-írországi egészségügyi szolgálatot képviselő NHS kijelentette, hogy „példátlan lépést” kell tennie, és figyelmeztetni kell azokra a szörnyű következményekre, amelyek több tízmillió embert sodornak szegénységbe, a növekvő üzemanyagár miatt.

Az NHS vezérigazgatója, Matthew Taylor azt mondta: „Az ország humanitárius válsággal néz szembe. Sokan szembesülhetnek azzal a szörnyű választással, hogy kihagyják az étkezést, hogy felfűthessék otthonukat, vagy hideg, nyirkos és nagyon kellemetlen körülmények között jutnak némi élelmiszerhez. Ez viszont, országszerte megbetegedések kitöréséhez vezethet, és növelheti az egészségügyi egyenlőtlenségeket, ronthatja a gyermekek életesélyeit, és kitörölhetetlen sebet hagyhat a helyi közösségekben.”

A szervezet levélben fordult Nadhim Zahawi konzervatív kancellárhoz, az új energiaár-plafonról szóló augusztus 26-i bejelentés előtt, amelyben megjegyezte, hogy „a legfrissebb becslések szerint a felső korlát januárra akár 4200 fontra is emelkedhet”.

A levél bemutatásakor a testület aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy „a széles körben elterjedt energia-szegénység növelni fogja a hideg otthonokkal összefüggő éves halálesetek már amúgy is magas számát, amely a becslések szerint körülbelül évi 10 000 Font”.

A levél kijelenti: „Még ha figyelembe vesszük is a kormány által megígért 400 GBP-s megélhetési költség-visszatérítést”, az áremelkedések „az Egyesült Királyság háztartásainak több mint kétharmadát tüzelőanyag-szegénységbe fogják taszítani, tovább súlyosbítva az egészségügyi egyenlőtlenségeket, amelyek már a járvány idején is kiszélesedtek.

„Az egészségügyi vezetők arra figyelmeztetnek, hogy az üzemanyag-szegénység növekvő aránya közegészségügyi vészhelyzet lesz, amely fizikai és mentális betegségeket okoz, és tovább nehezíti a már amúgy is megterhelt egészségügyi és gondozási szolgáltatásokat.”

Az NHS által hivatkozott energiaplafon adatok valószínűleg alábecsülik a munkásosztályra nehezedő katasztrofális pénzügyi terheket. Az Auxilione tanácsadó cég kedden közzétett előrejelzései szerint a várhatóan emelkedő földgázárak miatt az átlagos éves energiaszámlák október 1-jétől 3576 fontra, 2023 januárjában 5066 fontra, áprilistól pedig mindössze hét hónap múlva 6552 fontra nőnek.

Már, most is több millió háztartás él üzemanyag-szegénységben, de az ilyen mértékű áremelés a lakosság nagy részét, különösen a munkavállalókat sodorja súlyos helyzetbe.

Áprilisban 22 millió ember számlái átlagosan 693 fonttal emelkedtek, évi 1277 fontról 1971 fontra. Az előre fizetett ügyfelek, főként a legszegényebbek, 708 GBP-os növekedést tapasztaltak 1309 GBP-ről 2017 GBP-re. Ez az emelkedés, 6,32 millió háztartást sodort üzemanyag-szegénységbe. Heteken belül, mivel az októberi új számlák sok ezer fontra rúgnak, emberek tízmilliói nem engedhetik meg maguknak, hogy főzzenek, bekapcsolják a fűtést, vagy akár moshassanak is.

A York Egyetem múlt héten közzétett kutatása szerint januárra az Egyesült Királyság háztartásainak kétharmada (65,8 százaléka) az üzemanyag-szegénység csapdájába kerül. Ez 18 millió családnak, vagyis 45 millió embernek felel meg.

Egy olyan országban, ahol már több mint 14 millióan élnek elsöprő szegénységben, az energiaszámlák megdöbbentő emelkedése önmagában milliók számára törli el az összes rendelkezésre álló jövedelmet, és az összes megtakarítást.

A válságot nagymértékben tetézik az áremelkedések, amelyek minden hónapban új rekordot döntenek. A múlt héten az alacsonyabb fogyasztói árindex (CPI) inflációs mérőszáma 40 év után először érte el a 10 százalékot, míg a pontosabb kiskereskedelmi árindex (RPI) mérőszáma közel 12,5 százalékra ugrott. A héten a City amerikai pénzügyi szolgáltató csoport azt jósolta, hogy 2023 első negyedévében a fogyasztói árindex eléri a 18 százalékot, és a kiskereskedelmi árindex pedig 21 százalékra emelkedik.

Ez a lehetetlen helyzet, a szegénység, az alultápláltság és az öngyilkossági kísérletek meredek növekedéséhez vezet. A hétvégén Karim Brohi, érsebész, a London Major Trauma System igazgatója Twitter-üzenetet írt: „Újra több felvétel, öngyilkossági kísérlet miatt. – Növekedett, mert nem volt mit enni”.

Sok embert megrázott Kelly Thomson, a kétgyermekes egyedülálló anya megdöbbentő esete, akinek a számlák kifizetése után mindössze heti 40 font maradt a zsebében, önmaga és két gyermeke élelmezésére. Miután, 2020 decemberében a járvány súlyosbodásával elbocsátották a munkahelyéről Kellyt, kénytelen volt jóléti ellátásból élni. Ez oda vezetett, hogy az elmúlt 18 hónapban kétszer került kórházba alultápláltság miatt. Kelly 14 kg-ot fogyott. Vérátömlesztésre volt szüksége, hogy a vasszintje visszaálljon a normális szintre.

A Metro újság arról számolt be, hogy ebben az időszakban „a család kénytelen volt gyertyával világítani, és a szomszédokra támaszkodni az étel melegítésében”. Az anya azt mondta a metrónak: „Aggódok az egészségemért, állandóan éhségérzetem van. Júniusban a gyerekeim nézték, ahogy összeesek. Soha életemben nem féltem ennyire, és ennek a mentális egészségükre gyakorolt ​​hatása szörnyű lehet.”

Emberek százai adakoztak a Go Fund Me felhívásra, és több mint 8700 GBP-t gyűjtöttek össze a családnak. Ám az uralkodó körökben élők, nem tűrnek el minden ilyen segélykiáltást, beleértve az NHS azon követeléseit is, hogy családok millióinak azonnali segítséget kell nyújtani.

A leköszönő Boris Johnson miniszterelnök, Nadhim Zahawi kancellár és 15 energiavállalat vezetői közötti augusztus 11.-i találkozó előtt a hónap elején, a Downing Street ragaszkodott ahhoz, hogy a tömeges szenvedések és halálesetek elkerülése érdekében, ezen a télen semmilyen sürgősségi intézkedést nem vezetnek be. Johnson, miközben a külföldön töltött nyaralása során napbarnítottá vált, azt mondta, hogy a szeptember 5-én kihirdetett utódján múlik az esetleges költségvetési döntések meghozatala.

Boris Johnson miniszterelnök részt vett egy energetikai kerekasztal tárgyaláson a Downing Street 10-ben. A kerekasztal-beszélgetés házigazdája Nadhim Zahawi pénzügyminiszter volt. Kwasi Kwarteng üzleti titkár is részt vett az energiavállalatok vezérigazgatói mellett.

Az energiacégek vezetői, noha együttesen arról számoltak be, hogy idén eddig 15 milliárd fontot meghaladó nyereségük volt, ki-be járkáltak a találkozón, és nem voltak hajlandóak minimális engedményeket se tenni az energiaárakat illetően.

A munkásokat arra késztetik, hogy fizessék ki azokat a milliárdos katonai kiadásokat, amelyeket Nagy-Britannia a NATO, Oroszország elleni proxy  háborújára vállalt az energiaárak, ezt követő emelésével. Johnson szerdán Kijevben beszélt az ukrán függetlenség napja és a háború megünneplése alkalmából, és kijelentette, hogy a brit háztartásoknak „el kell viselniük a növekvő számlákat”. A fegyveres erők minisztere szerint Ukrajna Oroszország elleni háborújának támogatása azt jelenti, hogy „igazán drága tél áll előttünk”, amelyet a dolgozó embereknek kell viselniük, „bármilyen is legyen a rövid távú fájdalom és költség”.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Ennek érdekében a tudósok és a klinikusok számos kockázati tényezőt állapítottak meg a COVID-19 esetében, mint az idős kort, az elhízást és számos egészségügyi alapbetegséget.

De mi a helyzet olyan tényezőkkel, amelyek csökkenthetik a COVID-fertőzés valószínűségét? Érdekes módon a kutatások azt sugallják, hogy az allergia csökkentheti az egyén kockázatát.

Az allergia nagyon gyakori. Világszerte legalább 400 millió embert érint a pollenallergia vagy a szénanátha. Körülbelül 300 millió ember szenved allergiás asztmában (amit az allergének belélegzése okoz), míg az ételallergia körülbelül 250 milliót érint. Sokan allergiásak bizonyos gyógyszerekre is. Az allergiás reakciók az enyhétől (talán némi bőrpír és duzzanat a bőrön) a súlyosig (anafilaxiás sokk, amely halált is okozhat) terjedhetnek.

Az atópiás betegségek az allergének által kiváltott állapotok egy csoportjának elnevezése, amely magában foglalja a szénanáthát, az ekcémát és a dermatitist. Kutatások kimutatták, hogy az atópiás betegségben szenvedőknél 25%-kal kisebb az esélye a COVID-fertőzésre. Az atópiás betegségben és asztmában szenvedők esetében a kockázat 38%-kal alacsonyabb, mint azoknál, akiknek nincsenek ilyen betegsége.

Egy külön tanulmány kimutatta, hogy az ételallergiás emberek 50%-kal kisebb valószínűséggel fertőződnek meg COVID-del.

Miért lennének kisebb kockázatnak kitéve az allergiások?

Kezdetben úgy gondolták, hogy az allergiás emberek kisebb valószínűséggel kapnak el COVID-t, mivel jobban elszigetelődnek másoktól. Ez igaz lehet az asztmára, mert az ilyen betegségben szenvedőknek azt tanácsolták, hogy a világjárvány idején védekezzenek.

De ugyanez nem mondható el az atópiás betegségek többségéről, például az ekcémáról. A járvány idején végzett kutatások kimutatták, hogy az ételallergiás háztartások csak valamivel alacsonyabb szintű expozíciót értek el a közösségben, mint más háztartásokban.

A szervezet megfertőzése érdekében a SARS-CoV-2 (a COVID-19-et okozó vírus) egy specifikus fehérjéhez, az ACE2 receptorhoz kötődik. Ez a fehérje biztosítja a belépési pontot a vírus számára az emberi sejtek széles körének megfertőzéséhez.

Az ACE2 receptorok nagyobb mennyisége a COVID-fertőzéssel szembeni fokozott fogékonysággal jár együtt. Azok, akik dohányoznak, cukorbetegek vagy magas vérnyomásban szenvednek (mindegyik nagyobb valószínűséggel jár a súlyos COVID-betegség kialakulásának valószínűségével), több ACE2-receptorral rendelkeznek.

Mindeközben kimutatták, hogy a 2-es típusú gyulladás – egy normális immunreakció, amely fertőzésekre vagy parazitákra válaszul léphet fel, de allergiás állapotok esetén is feltűnően előfordul – csökkenti az ACE2 expresszióját a légutakban. Ez csökkenti a fertőzésekre való hajlamot, és ez az elsődleges ok, amiért úgy tűnik, hogy az allergiás embereknél kisebb a COVID. elkapásának kockázata.

Számos egyéb tényező is hozzájárulhat a COVID-fertőzés kockázatának csökkentéséhez az allergiások körében. Például az asztmában szenvedők hajlamosak több nyálkát termelni, mint mások, ami megakadályozza a SARS-CoV-2 légutakba jutását.

További jó hírek

Így azt látjuk, hogy az allergiás és asztmás embereknél csökken a COVID elkapásának kockázata. De hogyan befolyásolják ezek a feltételek a COVID-fertőzés súlyosságát?

A járvány kezdetén azt feltételezték, hogy az asztmában szenvedőknél nagyobb a kockázata a súlyos COVID megbetegedésnek, mivel a vírusfertőzések általában súlyosbítják az asztmát. De ma már jól bebizonyosodott, hogy az enyhe vagy jól kontrollált asztma nem növeli a súlyosságot. És a bizonyítékok azt sem jelzik, hogy a súlyosabb asztma növeli a kockázatot. Hasonlóképpen, az atópiás betegség nem tekinthető a súlyos COVID kockázati tényezőjének.

Ha asztmával vagy allergiával kombinált egyéb betegségekben szenvedsz, fontos tisztában lenni azzal, hogy ez növelheti a COVID súlyosságát.

A megelőzés továbbra is kulcsfontosságú. A COVID-fertőzés megelőzésének legjobb módja továbbra is a védőoltás, a megfelelően testhezálló arcvédők viselése és a fizikai távolságtartás.

Eközben, ha allergiád van, elengedhetetlen az allergiakezelési terv elkészítése. Győződj meg arról, hogy a kezelési terve naprakész, és kéznél van gyógyszer arra az esetre, ha szüksége lenne rájuk.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A világ 10 legnagyobb atomerőművének egyike, Európa legnagyobb atomerőművének számító Zaporizzsja erőműben kialakult romló helyzet a múlt héten fokozott riadalomra okozott mind az ENSZ-nél, mind pedig a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségnél (NAÜ), illetve az ENSZ nukleáris felügyelő szervezetnél.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt augusztus 11-én Rafael Mariano Grossi, a NAÜ főigazgatója ismét felszólította a NAÜ-t, hogy küldjön megbízottakat az erőmű biztonságának felmérésére. „Ez egy nagyon komoly helyzet” – mondta Grossi a biztonsági tanácsnak bécsi irodájában. Grossi figyelmeztetését követően Antonio Guterres ENSZ-főtitkár demilitarizált zóna létrehozását szorgalmazta a zaporizzsiai üzemben. Guterres felhívásához hamarosan 42 ország – köztük az Egyesült Államok, Japán, az Egyesült Királyság, Törökország, valamint az Európai Unió – csatlakozott, és felszólította Oroszországot, hogy haladéktalanul vonja ki katonai erőit az üzemből, és közvetlen környezetéből.

Zelenszkij ukrán elnök hétfőn az orosz csapatok azonnali „feltétel nélküli” kivonását is kérte a Zaporizzsja Atomerőmű területéről. Nem tartott azonban sokáig, hogy Oroszország visszautasítsa ezeket a felhívásokat. Egy orosz diplomata még figyelmeztető üzenetet is küldött, mondván, túl veszélyes lenne, ha egy NAÜ-misszió Kijeven áthaladva vizsgálná meg a zaporizzsiai üzemet.

Dél-Ukrajna térképe, amely azonosítja a Zaporizzsja atomerőművet, az oroszok által megszállt területeket és a kulcsfontosságú városokat, alant látható. fel van tüntetve Ukrajna négy működő atomerőműve (sárga) és a 2000-ben teljesen leállított csernobili atomerőmű (piros) elhelyezkedése.

(Forrás: Institute for the Study of War and AEI’s Critical Threats Project. Térkép: Thomas Gaulkin / OpenStreetMap)

Annak ellenére, hogy a zaporizzsjai erőműben félnek egy új nukleáris katasztrófától, semmi nem utal arra, hogy az erőműben emelkedett volna a sugárzás. Az ukrán állami nukleáris vállalat, az Energoatom szerint ugyanakkor az erőmű száraz, kiégett fűtőelem-tárolóját ért augusztus eleji rakétatámadás három sugárzásfigyelő érzékelőt megrongált, ami rontotta a sugárzási szint növekedésének észlelését a területen. Csak a NAÜ vizsgálata tudná megerősíteni a kárt.

Augusztus 12-én az Egyesült Államok egyik magas rangú katonai tisztviselője háttér tájékoztatót tartott: „Zaporizzsjában nincs különösebb hír az atomerőműről. Orosz irányítás alatt áll, és csak a NAÜ megjegyzéseire szeretném felhívni a figyelmet, hogy a nukleáris biztonságra nincs közvetlen veszély.” A magas rangú katonai tisztviselő hozzátette: „ez bármelyik pillanatban megváltozhat.” Ugyanezen a napon a NAÜ főigazgatója azt mondta az Associated Pressnek, hogy az orosz irányítású zaporizzsiai üzemben a helyzet „nagyon gyorsan romlik”.

Grossi az üzemben folyó katonai tevékenységet „nagyon riasztónak” minősítette. A riadalmat minden bizonnyal az erőmű biztonságát övező zűrzavar, a benne lévő orosz katonai felszerelések terjedelme, és végső soron Oroszország célja, az erőmű megtámadása jelenti. Sok megfigyelő bizonytalannak tűnt azzal kapcsolatban, hogy mi lesz Oroszország végjátéka az üzemmel.

Mikhajlo Podoljak ukrán elnöki tanácsadó a Kyiv Independentnek azt mondta, hogy „az orosz csapatok lövik a Zaporizzsja atomerőművet, hogy Ukrajna déli részén megszűnjön  az áramszolgáltatás, amiért az ukrán fegyveres erőket okolja”. „A cél az, hogy lekapcsoljanak minket a hálózatról, és ezért az ukrán hadsereget hibáztassák” – tette hozzá Podolyak a Twitteren.

A BBC korábban arról számolt be, hogy az ukrán védelmi minisztérium azt közölte, hogy az augusztus elejei ágyúzás következtében megsérült egy nagyfeszültségű vezeték. A Wall Street Journal értesülései szerint ukrán vezetők, nemzetközi atomenergia-szakértők és az erőmű dolgozói mind megerősítették, úgy tűnik, Oroszország szándékosan próbálja elszigetelni a Zaporizzsja erőművet, Ukrajna megmaradt területétől az elektromos vezetékek elvágásával. A zavart fokozandó, a Kyiv Independent az ukrán védelmi minisztérium hírszerzési információi szerint az orosz csapatok hamis zászlós hadműveletre készülnek, az orosz önjáró tüzérséget ukránnak álcázva. Egyelőre nem világos, hogy az elektromos vezetékeken kívül mire irányulna egy ilyen művelet.

A Bulletinnel beszélgetve Olexi Pasyuk atomenergia-szakértő és az Ecoaction nevű ukrán civil szervezet igazgató-helyettese határozottan kifejtette a véleményét: „Úgy gondolom, hogy az oroszok nagyon jól tudják, mit csinálnak a ZNPP-vel kapcsolatban. Egyelőre abban érdekeltek, hogy a megszállt területek áramellátása  továbbra is működjön. A kérdés az, hogy mit fognak tenni, amikor visszavonulnak.” Ez az, ahol a helyzet valóban veszélyessé válhat.

Az áramellátás hiánya a hűtés elvesztéséhez és leálláshoz vezethet. Rod Ewing, a Stanford Egyetem nukleáris biztonság professzora négy sebezhetőséget lát, amelyeket figyelembe kell venni a zaporizzsjai üzemben. A Bulletinnek azt mondta: “maga a reaktor, a kiégett fűtőelemek [tároló] medencéi, a támogató berendezések, például a tartalék generátorok és az üzemeltető személyzet.” Zaporizzsja hat VVER reaktora egy-egy konténment szerkezettel rendelkezik, ami körülbelül egy méter vastag vasbeton falból áll. (A VVER reaktorok túlnyomásos, könnyűvízhűtéses reaktorok, hasonlóak a nyugati vizes reaktorokhoz.)

„A modern fegyverek, például a bunkerrombolók várhatóan áthatolnak a konténmenten, és a zónát felnyitják” – mondja Ewing. De nem kell behatolnia a konténment épületbe, hogy károsítsa a reaktorokat. Pasjuk szerint, az egyik legvalószínűbb forgatókönyv, amely potenciálisan katasztrófához vezethet a zaporizzsjai erőműben, a „áramellátás elvesztése, emberi mulasztással párosulva”. Egy másik atomenergia-szakértő, M.V. Ramana, a British Columbia Egyetem munkatársa megerősíti ezt az értékelést a Bulletinnek adott nyilatkozatában: „Természetesen aggodalomra ad okot, hogy egy rakéta megrongálja a zaporizzsiai erőmű egyik nukleáris létesítményét. Az is aggodalomra ad okot, hogy az erőmű áramellátása megszakad, és az erőmű elveszíti a villamosenergia-termeléshez szükséges összes tartalék eszközét, ami akár az erőmű közvetlen megtámadása nélkül is összeomlást jelenthet. Az utolsó aggály az, hogy az üzemben dolgozó kezelőknek, bár professzionálisak is legyenek, kimerültnek és stresszesnek kell lenniük, és így képesek hibázni. Az ilyen hibák katasztrofálisak lehetnek, amint azt a Three Mile Island-nél és a Csernobilnál láthattuk – olyan balesetek, amelyek minden külső kiváltó ok nélkül kezdődtek.

Az utolsó két lehetőség a világ bármely pontján bármely atomerőműben előfordulhat, még háború és katonai támadások nélkül is. Az ágyúzás ellenére az ukrán kezelők állandó félelem mellett folytatják a munkát az erőműben, „hogy elkerüljék csernobili katasztrófát” – mondta egyikük a Reutersnek. Az emberi hiba felhalmozódott kockázatára utalva Pasyuk azt mondta: „az erőmű személyzete több mint öt hónapja stresszhelyzetben dolgozik, miközben [tudjuk], hogy az emberi hiba fontos tényező a nukleáris balesetekben”. Ewing is ezt a nézetet hangoztatta. “Nem számíthatunk arra, hogy a fogvatartott kezelőszemélyzet képes lesz megfelelni a reaktorok biztonságos üzemeltetésére vonatkozó elvárásoknak”

Robert Rosner fizikus a maga részéről megjegyezte, hogy további bonyolító tényező a háború ködének jelenléte, mondván: „Azt olvasom, hogy egyik fél sem akarja nyilvánosságra hozni, mi is történik valójában: a Nyugat, mert hasznos hibáztatni. az oroszokat a nukleáris telephelyen végzett pusztító akciókért, az oroszokat azért, mert jók az ukránok hibáztatásában az ismételt „hamis zászló” akcióikkal.” Rosner azt is megjegyezte, hogy véleménye szerint a valódi aggodalmak kétféleképpen jelentkeznek: az atomerőmű ilyen körülmények között dolgozó kezelőszemélyzetének stressze és egy egyszerű katonai hiba.

„Az oroszok jó néhány rosszul képzett harci erőt hoztak be, és ezek már rossz ítélőképességről tettek tanúbizonyságot, mind a zaporizzsja erőművi komplexum megtámadásának kezdeti napjaiban, mind a csernobili viselkedésükben. Mindkét esetben azt gondolom, hogy ami történt, az a rossz irányítás következménye, és egy olyan környezetben, ahol sok erősen radioaktív anyagot tárolnak viszonylag rosszul védett módon, például a tárolómedencékben. Ez nagyon aggasztó, mert egy hiba jelentős radioaktív anyag kibocsátásához vezethet. És sajnos ez a lehetőség a legvalószínűbb és legkárosabb következménye a rossz orosz parancsnoki irányításnak.

A nemzetközi közösség továbbra is ragaszkodik annak fontosságához, hogy a NAÜ a zaporizzzsiai üzemben végezhesse küldetését. De, nem minden atomenergia-szakértő ért egyet abban, hogy ez a leghatékonyabb módja a katasztrófa megelőzésének. „Nem szükséges ellátogatni a helyszínre ahhoz, hogy megértsük, nagy a kockázat, és Oroszország már megszegi a NAÜ határozatait, sőt a genfi ​​egyezmények jegyzőkönyvét is, amely tiltja ezeket a tevékenységeket” – mondja Pasyuk. „Itt az ideje, hogy a NAÜ és az ENSZ módosítsa a háborús törvényeket, és háborús bűnné tegye a polgári nukleáris létesítmények megtámadását, hasonlóan a kórházak támadására vonatkozó korlátozásokhoz” – javasolja Ewing. De hogyan kaphatunk ENSZ- vagy NAÜ-határozatot, ha Oroszország tagállam? A nemzetközi közösség tehetetlenségének jeléül a zaporizzsiai atomerőmű sorsával kapcsolatban Tedrosz Adhanom Ghebreyesus, az Egészségügyi Világszervezet főigazgatója szerdai sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy a világ „alvajárásnak következménye katasztrófa lehet… akár egy atomháború.”

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az FSZB több száz, már Oroszországban élő ukránra lecsapott, többjüket csak kihallgattak, néhányukat pedig koholt, hamis vádak alapján letartóztattak, jelezve, hogy kvóta van.

Nem én vagyok az egyetlen, aki meglehetősen dühös az FSZB teljesítményére, vagy annak hiányára. A hazafias konszenzus az, hogy bizonyos fejeknek gurulniuk kell. Továbbá a hazafias közösség megtorló akciót vár. Végül is Észtország most egy terroristát és egy gyilkost rejteget. Ha a nemzetközi jogot következetesen alkalmaznák, ki kellene adni, és bíróság elé kell állnia Oroszországban. De, mivel a NATO egy terrorizmust támogató szervezet, amelynek kinyilvánított célja minden egyes orosz meggyilkolása, nem valószínű, hogy a nőt kiadják. Előfordulhat azonban, hogy megölik, vagy eltűnik.

Érdekes lesz látni, hogy ki beszél Dugin lányának meggyilkolása ügyében az orosz civil társadalomban, és ki fog hallgatni, esetleg tesz groteszk kijelentéseket. Azt várom, hogy Putyin megszólaljon, és mondjon valami intelligens és megnyugtató dolgot, ahogy általában teszi. És elvárom, hogy lemondjanak azok az emberek, akiknek ezt meg kellett volna akadályozni.

Azt is elvárom az MFA-tól, hogy motyogjon valamit a nemzetközi normákról. Ez azonban egy újabb fontos momentum lehet az orosz társadalom számára. A tragédiát félretéve, a gyilkosság Oroszországon belül Dugin személyét emeli fel, amit a nyugati média ismét eltúloz. Például Dugint ritkán hívják meg a legjobb „orosz” politikai talkshow-kba. Ez megváltozhat, és a gátlástalan orosz revansizmus megkeményedett hangját hirtelen meghallhatják az orosz tévénézők milliói. Ő az egyetlen nyilvános, nagy horderejű merénylet célpontja ennek az oroszországi háborúnak. Ha, korábban az orosz nacionalizmus eleven szimbóluma volt, akkor maga a sértett Oroszország élő szimbóluma lehet.

Maga Dugin is láthatóan megrendülten és már nyilvánosan beszélt lánya haláláról, és azt mondta, hogy ezt a háborút a sötétség és a világosság erői közötti harcnak tekinti. Azt mondta, hogy lánya első szavai a következők voltak: „Oroszország, nemzetünk, népünk,”, és hogy „meghalt a népünkért, Oroszországért”. Beszédét azzal zárta, hogy az egyetlen út: előre, az egyetlen módja annak, hogy igazolják az orosz nép által elszenvedett veszteségeket, a teljes győzelem elérése Oroszország ellenségei felett.

A bánatával megküzdő öregember megvetette lábát, és egy centit sem hátrált meg. Nagy tisztelet neki.

Tehát az ukrán pszichológiai hadművelet látványosan visszaütött. Ahelyett, hogy kiiktatták volna Dugint és szimbolikus csapást mértek volna az orosz nacionalizmusra, inkább gyászoló, megkeményedett és Oroszországon belül sokkal ismertebb figurává tették célpontjukat. Oroszok milliói, akiknek fogalmuk sem volt róla, hogy kicsoda, most megismerkedhetnek vele és kemény harcos elképzeléseivel. Szeretnék emlékeztetni, hogy Dugin az elmúlt hónapokban újra felvállalta az etnikai nacionalizmust, és nyíltan beszélt a nyugati zsidó megszálló kormányról. Bárki, aki olyan pontosan megjelöli a célpontot, mint ő, összecsapásra készül.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Először is, nézzük meg, hogyan nézett ki Svédország stratégiája. Az ország ragaszkodott a járványtervéhez, amelyet eredetileg influenzajárvány esetére fejlesztettek ki. A bezárások helyett a társadalmi távolságtartás megvalósítása volt a cél a népegészségügyi ajánlásokkal.

A svédeket arra ösztönözték, hogy lehetőség szerint otthonról dolgozzanak, és korlátozzák az országon belüli utazást. Ezenkívül a 70 éves vagy annál idősebb embereket arra kérték, hogy korlátozzák a társadalmi érintkezésüket, a COVID-tünetekkel küzdőket pedig arra kérték, hogy izolálják magukat. A cél az idősek és más fokozottan veszélyeztetett csoportok védelme volt, miközben lassítják a vírus terjedését, hogy az egészségügyi rendszert ne terheljék túl.

Az esetszám növekedésével bizonyos korlátozásokat vezettek be. 2020 márciusában legfeljebb 50 főre korlátozták a nyilvános rendezvényeket, 2020 novemberében pedig nyolcra. Megtiltották az idősotthonok látogatását, a középiskolák felső tagozatait pedig bezárták. Azonban, az általános iskolák a járvány teljes ideje alatt nyitva maradtak.

Az arcmaszkokat az első hullámban nem ajánlották a nagyközönség számára, és a járvány későbbi szakaszában is csak bizonyos helyzetekben.

2020 tavaszán a bejelentett COVID-halálozás aránya Svédországban az egyik legmagasabb volt a világon. Sokkal jobban jártak a szomszédos országok, amelyek gyors bezárási intézkedéseket vezettek be, mint például Norvégia és Dánia. Svédország kemény kritikát kapott laza hozzáállása miatt.

A svéd stratégia védelmezői azonban azt állították, hogy hosszútávon kifizetődő lesz, és azzal érveltek, hogy a drákói intézkedések nem fenntarthatóak, és a világjárvány egy Maratonfutás, nem pedig sprintelés.

Tehát kifizetődő volt a Svéd megközelítése?

Kulcsfontosságú példaként nézzük a többlethalandóságot. Ez a mérőszám a halálozások teljes számát veszi alapul, és összehasonlítja a pandémia előtti értékekkel, rögzítve a világjárvány szélesebb körű hatásait, és figyelembe véve a COVID-halálozások helytelen jelentését.

Bár Svédországot súlyosan érintette az első hullám, a járvány első két évében a halálozások összesített száma a legalacsonyabbak között volt Európában.

Az általános iskolák nyitva tartásáról szóló döntés is kifizetődött. A súlyos akut COVID incidenciája gyermekeknél alacsony volt, és egy nemrégiben készült tanulmány kimutatta, hogy a svéd gyerekek nem szenvedték el a sok más országban tapasztalt tanulási veszteséget.

Ennek fényében a svéd stratégia a „katasztrófa” jelzőből „skandináv siker” lett. De ahhoz, hogy bármilyen releváns következtetést levonhassunk, döntő fontosságú, hogy egy kicsit jobban megvizsgáljuk, a svédek hogyan kezelték a járványt.

Nevezetesen, hamisak azok az elképzelések, amelyek szerint Svédországban az emberek úgy élték mindennapjaikat a járvány alatt, mintha semmi sem változott volna.

A Svéd Közegészségügyi Ügynökség 2020 tavaszán végzett felmérésében a svédek több mint 80%-a számolt be arról, hogy változtatott viselkedésén, például a társadalmi távolságtartás gyakorlásával, a tömeg és a tömegközlekedés elkerülésével, valamint az otthoni munkavégzéssel. Az összesített adatok megerősítették, hogy a svédek csökkentették utazásaikat a járvány idején.

A svédeket nem kényszerítették fellépésre a vírus terjedése ellen, de azért így tettek. Lehet, hogy ez az önkéntes megközelítés nem mindenhol működött, de Svédországban nagy múltra tekint vissza a hatóságok iránti bizalom, és az emberek hajlamosak betartani a közegészségügyi ajánlásokat.

Svédország eredményeit is nehéz összehasonlítani a Skandinávián kívüli országok eredményeivel, amelyekben nagyon eltérőek a társadalmi és demográfiai feltételek.

Erősségek és gyengeségek

A bezárás elkerülésének, előnyei ellenére a svéd válasz nem volt hibátlan. 2020 végén a koronavírus-bizottság, a kormány által a svéd világjárványra adott válasz értékelésére kinevezett független bizottság, megállapította, hogy a kormány és a Közegészségügyi Ügynökség nagyrészt kudarcot vallott az idősek védelmére irányuló törekvésben.

Abban az időben Svédországban a COVID-fertőzésben elhunytak csaknem 90%-a 70 éves vagy idősebb volt. Ezeknek az embereknek a fele gondozóotthonban élt, és alig 30%-uk részesült házi segítségnyújtásban.

Svédországban az idős gondozás terén számos probléma nyilvánvalóvá vált a járvány során. A szerkezeti hiányosságok, például az elégtelen létszám miatt az idősotthonok felkészületlenek és rosszul felszereltek voltak a helyzet kezelésére.

A koronavírus-bizottság a pandémiára adott válaszról szóló zárójelentésében arra a következtetésre jutott, hogy a járvány korai szakaszában szigorúbb intézkedéseket kellett volna hozni, például karanténba helyezni azokat, akik visszatérnek a magas kockázatú területekről, és ideiglenesen meg kell tiltani a Svédországba való belépést.

A bizottság azonban kijelentette, hogy a elzárásmentes stratégia alapvetően észszerű volt, és az állam nem avatkozhat be polgárai jogaiba és szabadságába a feltétlenül szükségesnél nagyobb mértékben. A bizottság támogatta az általános iskolák nyitva tartásáról szóló döntést is.

Összehasonlításképpen, a norvégiai Corona Commission, azon kevés európai országok egyike, ahol alacsonyabb a többlethalandóság, mint Svédország, arra a következtetésre jutott, hogy bár a világjárvány kezelése Norvégiában általában jó volt, a gyerekeket súlyosan sújtották a bezárások, és számukra a hatóságok nem nyújtottak megfelelő védelmet.

Svédország stratégiájának középpontjában a vírus terjedésének visszaszorítása állt, de a közegészségügy egyéb szempontjainak figyelembevétele, valamint a szabadság és az alapvető jogok védelme is. Míg a svéd stratégia továbbra is ellentmondásos, ma a legtöbb ország hasonló megközelítést alkalmaz a folytatódó világjárvánnyal kapcsolatban.

Visszatekintve kissé igazságtalannak tűnik, hogy azt az országot, amely a járvány előtti tervét követte, azzal vádolták, hogy kísérletet végzett a lakosságával. Talán inkább Svédországot kellene a kontrollcsoportnak tekinteni, miközben a világ többi részén kísérleteztek.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Sok orosz szerte a világban követeli Putyintól, hogy erőteljesebben folytassa a háborút. Putyin elismerte a bírálat jogosságát, és tudatta, hogy szükség esetén eszkalál. „Még nem is kezdtünk bele komolyan” – mondta júliusban, utalva arra, hogy Oroszország többet tehetne és tesz is amennyiben a katonai helyzet romlik.

Mi a helyzet az eszkaláció végső formájával? Putyin bizonyos körülmény között használna atomfegyvert. Elsősorban akkor, ha az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei beszállnának a harcba. Ez a fejlemény nemcsak az Oroszországgal szembeni katonai egyensúlyt változtatná meg jelentősen, hanem nagymértékben növelné vereségének valószínűségét, és azt jelentené, a háborút könnyen átterjedhet a területére.

Az orosz vezetők minden bizonnyal azt gondolnák, hogy életben maradásuk veszélyben van, ami erőteljes ösztönzést adna arra, hogy nukleáris fegyvereket használjanak a helyzet megmentésére. Minimum, olyan demonstrációs csapásokat fontolnának meg, amelyek célja meggyőzni a Nyugatot a meghátrálásra.

Azt, hogy egy ilyen lépés véget vet-e a háborúnak, vagy irányíthatatlanná teszi azt, nem lehet előre tudni. Az inváziót bejelentő február 24-i beszédében Putyin határozottan utalt arra, hogy nukleáris fegyverekhez fog fordulni, ha az Egyesült Államok és szövetségesei beszállnak a háborúba. „Azokhoz szólva, akik kísértést érezhetnek a beavatkozásra” – mondta: „tudniuk kell, hogy Oroszország azonnal reagál, és a következmények olyanok lesznek, amilyeneket a történelme során soha nem tapasztaltak”.

Figyelmeztetésen nem lépett át Avril Haines, az Egyesült Államok nemzeti hírszerzési igazgatója, aki májusban azt jósolta, hogy Putyin nukleáris fegyvereket fog bevetni, amennyiben a NATO „beavatkozik, vagy beavatkozni készül”, jó részben azért, mert ez „nyilvánvalóvá tenné, hogy hamarosan elveszíti a háborút Ukrajnában.

Nukleáris beavatkozásra akkor is sor kerülhet, ha Ukrajna önmaga fordítja meg a csatatér eseményeit, az Egyesült Államok közvetlen közreműködése nélkül. Ha, az ukrán erők készen állnának arra, hogy legyőzzék az orosz hadsereget, és visszavegyék országuk elvesztett területét, nem kétséges, hogy Moszkva ezt az eredményt könnyen olyan egzisztenciális fenyegetésnek tekinthetné, amely nukleáris választ igényel.

Végül is Putyint és tanácsadóit kellőképpen megriasztotta Kijev egyre erősödő nyugathoz való igazodása, hogy szándékosan Ukrajna megtámadását választották, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei egyértelműen figyelmeztettek az Oroszországra váró súlyos következményekre.

Moszkva nem az Egyesült Államokkal, hanem az Ukrajna elleni háború keretében alkalmazna nukleáris fegyvereket. Nem félne a nukleáris megtorlástól, mivel Kijevnek nincs nukleáris fegyvere, Washingtonnak pedig nem állna érdekében nukleáris háborút indítani. Az egyértelmű megtorló fenyegetés hiánya megkönnyítené Putyin számára a nukleáris felhasználás megfontolását.

Végül, ha a háború elhúzódó patthelyzetbe kerül, amelynek nincs diplomáciai megoldása, és Moszkva számára rendkívül költségessé válik. Putyin pedig kétségbeesetten szeretné kedvező feltételekkel lezárni a konfliktust, és a győzelem érdekében folytathatja a nukleáris eszkalációt. Az Egyesült Államok nukleáris megtorlása nagyon valószínűtlen. Oroszország valószínűleg taktikai nukleáris fegyvert vetne be kis számú katonai célpont ellen, legalábbis kezdetben.

Amennyiben szükséges, későbbi támadások során városokra is lecsaphat. A stratégia egyik célja a katonai előny megszerzése lenne, de a legfontosabb, hogy  félelmet keltsen Nyugaton, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei gyorsan lépjenek a konfliktus kedvező feltételekkel történő lezárása érdekében.

William Burns, a CIA igazgatója áprilisban megjegyezte: „Egyikünk sem tudja félvállról venni a taktikai nukleáris fegyverek, vagy alacsony hozamú nukleáris fegyverek esetleges igénybevételének veszélyét.”

Bár, elméletileg megtörténhet egy ilyen katasztrofális lépés megtétele, de erre kicsi az esély, és ezért nem kell aggódni. Végtére is, mindkét oldal vezetői erős ösztönzőkkel bírnak arra, hogy távol tartsák az amerikaiakat a harcoktól, és elkerüljék akár a korlátozott nukleáris felhasználást is, nem beszélve egy tényleges atomháborúról.

Valójában a hagyományos nézet nagymértékben alábecsüli az ukrajnai eszkaláció veszélyeit. Először is, a háborúknak általában megvan a maguk logikája, ami megnehezíti a lefolyásuk előrejelzését. Téved, aki magabiztosan azt mondja, hogy tudja, milyen úton halad az ukrajnai háború.

A háborús idők eszkalációjának dinamikája nehezen szabályozható, illetve megjósolható, ami figyelmeztetésül szolgálhat azoknak, akik bíznak abban, hogy az ukrajnai események kezelhetők. Továbbá, amint azt Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus felismerte, a nacionalizmus arra ösztönzi a modern háborúkat, hogy a legszélsőségesebb formájukba fajuljanak, különösen akkor, ha a tét mindkét fél számára nagy. Ez nem azt jelenti, hogy a háborúkat nem lehet korlátozni, de ezt nem könnyű megtenni.

Végezetül, tekintettel egy nagyhatalmi atomháború elképesztő költségeire, a bekövetkezésének akár csekély esélye is mindenkit hosszan és alaposan elgondolkodtat azon, hogy merre vezethet egy ilyen konfliktus. Ez a veszélyes helyzet erőteljes ösztönzést ad a háború diplomáciai megoldására. Sajnálatos módon azonban nincs kilátásban politikai rendezés, mivel mindkét fél szilárdan elkötelezett a háborús célok mellett, amelyek szinte lehetetlenné teszik a kompromisszumot.

A Biden adminisztrációnak együtt kellett volna működnie Oroszországgal az ukrajnai válság rendezése érdekében, még mielőtt februárban kitört a háború. Most már túl késő megállapodni. Oroszország, Ukrajna és a Nyugat szörnyű helyzetben ragadt, és nincs nyilvánvaló kiút. Csak remélni lehet, hogy mindkét oldal vezetői úgy kezelik a háborút, hogy elkerüljék a katasztrofális termonukleáris eszkalációt. A több tízmillió ember számára, akiknek élete forog kockán, ez azonban rideg kényelem.

___________________________________________________________________________

A Foreign Affairs, a nemzetközi kapcsolatok folyóirata, amely évente hatszor jelenik meg New Yorkban, a világ egyik legrangosabb ilyen jellegű folyóirata. A Külkapcsolatok Tanácsának szerve, amely 1922-ben alapította, rátekintést ad az Egyesült Államok külpolitikai berendezkedésére. Nemzetközi hírnévre tett szert a világ színterén zajló politikai, gazdasági és társadalmi fejlemények gondos és alapos elemzései miatt. E tekintélyes és tudományos cikkek szerzői az ország legkiválóbb újságírói, tudósai és államférfiai közé tartoznak. Az ebben a folyóiratban felvetett ötletek, ha a külügyi közösség jól fogadta őket, később gyakran újra megjelentek az Egyesült Államok kormányának politikájaként vagy törvénykezéseként. Ezen a „teszten” megbukott leendő politikák gyakran eltűntek.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Arnold Toynbee történész, aki az ellenőrizetlen militarizmust jelölte meg a múlt birodalmait ért végzetes csapásként, azzal érvelt, hogy a civilizációkat nem gyilkolják meg, hanem öngyilkosságot követnek el.

Kinézek a Monks Mound néven ismert építményből az alatta lévő síkságra, ahol kisebb halmok tarkítják a távolságot. Ezek a Mississippi és Missouri folyók találkozásánál épült földdombok az egyik legnagyobb Kolumbusz előtti, Mexikótól északra fekvő település maradványai, amelyben i.sz. 800 és 1400 között 20.000 ember lakott.

Ez a nagyszerű város, ami talán a legnagyobb volt Észak-Amerikában, felemelkedett, virágzott, hanyatlásnak indult, és végül kipusztult. A civilizációk ismert minták szerint halnak meg. Kimerítik a természeti erőforrásokat. Élősködő elitek jönnek létre, akik kifosztják azokat az intézményeket és rendszereket, amelyek az összetett társadalmak ismérvei. Hiábavaló és önpusztító háborúkban vesznek részt. És akkor beáll a rothadás.

A nagyvárosi központok halnak meg először, mert visszafordíthatatlan hanyatlásba esnek. A művészi kifejezést és az intellektuális vizsgálódást egy sötét kor váltja fel. Tombol az imbecilitás. „Az összeomlás megtörténik, ami kizárólag hatalmi vákuumban fordulhat elő” – írja Joseph Tainter antropológus a The Collapse of Complex Societies (Az összetett társadalmak összeomlása) című könyvében.

Több évszázaddal ezelőtt ez a hatalmas városkomplexum mintegy 4000 hektáron terült el, benne a 40 hektáros központi térrel, ahol most állok. Innen a nép vezetői a pezsgő településen láthattak egy megtámadhatatlan erőt, ahol legalább 120 templomdombot használtak lakóhelyként, szent szertartási helyként, síremlékként, találkozóközpontként és labdapályaként.

A cahokia harcosok hatalmas területet uraltak, ahonnan adót fizettek, hogy gazdagítsák ennek az erősen rétegzett társadalomnak az uralkodó osztályát. Az eget olvasva, ezek a halom építők több kör alakú csillagászati ​​obszervatóriumot építettek (a Stonehenge fából készült változatát). A város örökös uralkodóit életben-halálban tisztelték.

A Monks Moundtól fél mérföldre található a hét láb magas 72-es halom, amelyben a régészek egy férfi maradványaira bukkantak a Mexikói-öbölből származó 20.000 kagylóhéj-koronggyöngyökkel borított emelvényen. A gyöngyök sólyom alakban voltak elrendezve, a sólyom fejével a férfi feje alatt. Szárnyait és farkát a férfi karjai és lábai alá helyezték. A kagylóréteg alatt egy másik férfi teste volt arccal lefelé eltemetve. E két ember körül további hat emberi maradvány, akiket azért ölthettek meg, hogy elkísérjék az elhunyt embert a túlvilágra. A közelben 53, 15 és 30 év közötti lány és nő földi maradványait temették el, két sorban elhelyezve, szőnyeggel elválasztott rétegekben. Úgy tűnik, megfojtották őket.

Paul Valéry költő megjegyezte: “a civilizáció ugyanolyan törékeny, mint az élet.” A Mississippi folyó túloldalán a Monks Moundtól látható St. Louis városának sziluettje. Nehéz nem látni a saját összeomlásunkat Cahokiában.

1950-ben St. Louis az Egyesült Államok nyolcadik legnagyobb városa volt, 856.796 lakosával. Mára ez a szám 300 000 alá esett, ami mintegy 65 százalékos csökkenést jelent. A főbb munkaadó – az Anheuser-Busch, a McDonnell-Douglas, a TWA, a Southwestern Bell és a Ralston Purina – drámaian csökkentették jelenlétüket, vagy teljesen távoztak.

St. Louis mára az Egyesült Államok egyik legveszélyesebb városa lett. Minden ötödik ember szegénységben él. Egy 2021-es jelentés szerint a St. Louis-ban a legmagasabb az egy főre jutó rendőrgyilkosságok száma. A város nyomorúságos börtöneiben, ahol 2009 és 2019 között 47 ember halt meg őrizetben, rabok panaszkodnak, hogy a vizet órákra elzárták a celláikban és az őrök rendszeresen paprika spray-t permeteznek a fogvatartottakra.

A város omladozó infrastruktúrája, kibelezett és elhagyott épületek százai, üres gyárak, üres raktárak és elszegényedett városrészek, a végső hanyatlásban lévő civilizáció klasszikus útjelzői. “Akárcsak a múltban, a környezeti terhelésnek kitett, túlnépesedett országokat fenyegeti az összeomlása” – érvel Jared Diamond a Collapse: How Societies Choose to Fail or Succeed (Társadalmak miként választanak a elbukás és siker között) című könyvében.

“Amikor az emberek kétségbeesettek, alultápláltak, és még csak remény sincs, akkor a kormányukat hibáztatják, mert szerintük felelősek, de nem tudják megoldani a problémáikat. Az emberek bármi áron megpróbálnak kivándorolni. Harcolnak egymással a földért. Megölik egymást. Úgy gondolják, hogy nincs vesztenivalójuk, ezért terroristákká válnak, vagy támogatják a terrorizmust, de legalább is eltűrik azt.

“Az iparosodás előtti civilizációk a napenergia korlátaitól függtek, és utak korlátozták őket. Ezek az akadályok megszűntek, amikor a fosszilis tüzelőanyag energiaforrássá vált. Ahogy az ipari birodalmak globálissá váltak, méretük növekedése a komplexitás növekedését jelentette. Ironikus módon ez az összetettség sebezhetőbbé tesz bennünket, nem  megóv a katasztrofális összeomlással szemben.

Növekvő hőmérséklet (Irak 50°C fokos hőséget visel el, ami tönkre tette az ország elektromos hálózatát), a természeti erőforrások kimerülése, áradások, aszályok (az elmúlt 500 év legrosszabb szárazsága pusztítja Nyugat-, Közép- és Dél-Európát, és várhatóan 8-9 százalékos terméshozam kiesés várható).

Az áramkimaradások, a háborúk, a világjárványok, az állatokról átterjedt betegségek számának növekedése és az ellátási láncok meghibásodása együttesen megrendítik az ipari társadalom alapjait.

Az Északi-sarkvidék a globális átlagnál négyszer gyorsabban melegszik, ami a grönlandi jégtakaró felgyorsult olvadásához és furcsa időjárási mintákhoz vezet. A Norvégiától és Oroszországtól északra fekvő Barents-tenger hétszer gyorsabban melegszik. A klímakutatók 2050-ig nem számítottak erre a szélsőséges időjárásra. “Minden alkalommal, amikor a történelem ismétli önmagát, a fizetendő ár emelkedik” – figyelmeztet Ronald Wright antropológus, aki az ipari társadalmat “öngyilkos gépezetnek” nevezi.

A haladás rövid történetében, Wright ezt írja: A civilizáció egy kísérlet, egy nagyon új életformára, és megvan a szokása, hogy belesétál az haladás csapdáiba. Letelepedésre jó ötlet egy folyó melletti kis falu jó földdel; de amikor a falu várossá nő, és kikövezik a jó földet, rossz ötlet lesz. Bár a megelőzés egyszerű lehetett, a gyógyítás lehetetlen: egy várost nem lehet könnyen elmozdítani. Ez az emberi képtelenség előre látható, aminek a hosszú távú következménye fajtánkra jellemző lehet. [itt jön be vesszőparipám az emberi természet] Ezt évek milliói alakították ki, amikor  még vadásztunk és gyűjtögettünk.

Az is lehet, hogy ez alig több, mint a kapzsiság és az ostobaság keveréke, amelyet a társadalom piramis felépítése ösztönöz. A hatalomnak a nagy méretű társadalmak csúcsán való koncentrációja az elit érdekeit status quo-ban tartja, és még jóval azután is boldogulnak a komor időkben, hogy a környezet és a lakosság elkezdett szenvedni.

Wright arra is gondol, hogy mit hagyunk hátra azoknak a régészeknek, akik felássák maradványainkat. A mai emberiség árulkodó réteget fog hagyni a kövületekben, amiben minden lesz, amit előállítunk, a csirkecsontok halmoktól, nedves törlőkendőktől, gumiabroncsoktól, matracoktól és egyéb háztartási hulladéktól a fémekig, betonig, műanyagokig, ipari vegyszerekig és az erőművek nukleáris maradványaiig. és persze fegyverzetekig.

Megcsaljuk gyermekeinket, nyavalyás luxust és függőséget okozó szerkentyűket adunk nekik, miközben elvesszük a Föld gazdagságából, csodájából és lehetőségéből, ami megmaradt. Az emberlábnyomára vonatkozó számítások azt sugallják, hogy „ökológiai deficitben” vagyunk, legalább 30 éve többet használunk fel,  mint amennyit a Föld biológiai rendszerei elbírnak. A termőtalaj sokkal gyorsabban vész el, mint ahogy a természet pótolni tudná; A XX. század közepe óta a szántóterületek 30 százaléka kimerült. Ezt a szörnyű adósságot a jövő gyarmatosításával finanszíroztuk. Energiát, műtrágyát és növényvédő szereket vontunk ki a bolygó fosszilis szenéből, és a következményeket fajunk következő generációira és minden másra hárítottuk.

Ahogy Cahokia hanyatlott, az erőszak drámaian növekedett. A környező városok porig égtek. A több száz fős csoportot lemészároltak és tömegsírokba temettek el. A végén “az ellenség válogatás nélkül megölt minden embert. A szándék nem pusztán a presztízs volt, hanem az etnikai tisztogatás korai formája” – írja Timothy R. Pauketat antropológus az Ancient Cahokia and the Mississippians című könyvében. Megjegyzi, hogy Illinois középső részén, egy tizenötödik századi temetőben a felnőttek egyharmadát megölték fejen ért ütésekkel. Sokan, karukon törésekre utaló jeleket mutattak, mert hiába próbálták leküzdeni támadóikat. Az egymás közötti erőszak kialakításához a meggyengült és hiteltelen központi hatalom is hozzájárult. Cahokia későbbi szakaszaiban az uralkodó osztály megerősített faszerkezetekkel vette körül magát, köztük egy két mérföld hosszú fallal, amely körülölelte a Monks Moundot. Hasonló erődítmények tarkították a Cahokia által ellenőrzött hatalmas területet, elkülönítve az elzárt közösségeket, ahol a gazdagok és hatalmasok, fegyveres őrök által védve, biztonságot kerestek a növekvő törvénytelenségekkel szemben, és felhalmozták a fogyatkozó élelmiszerkészleteket és erőforrásokat.

A túlzsúfoltság következtében ezeken a telepeken vashiányos vérszegénység, tuberkulózis és a blastomikózis terjedése következett be. Ez utóbbit egy talajban terjedő gomba okozott. A csecsemők halálozási aránya nőtt, és az élettartam csökkent a társadalmi szétesés, a helytelen táplálkozás és a betegségek következtében.

Az 1400-as évekre Cahokiát elhagyták. 1541-ben, amikor Hernando de Soto megszálló serege leszállt a mai Missouri területére, és arany után kutatott, nem talált mást, csak a nagy halmokat, az elfeledett múlt emlékeit.

Most viszont az összeomlás globális lesz. Nem lesz lehetőség, mint az ókori társadalmakban, új, természeti erőforrásokban gazdag ökoszisztémákba vándorolni. A hőség folyamatos növekedése tönkreteszi a terméshozamokat, és a bolygó nagy részét lakhatatlanná teszi. A klímatudósok arra figyelmeztetnek, hogy ha a hőmérséklet 4°C-kal emelkedik, a Föld a legjobb esetben is egymilliárd embert képes eltartani. [messze túl optimista vélemény]

Minél leküzdhetetlenebbé válik a válság, annál inkább visszahúzódunk őseink hasonlóan önpusztító reakciókhoz, erőszakhoz, ezoterikus gondolkodáshoz (dajtás!) és a tények tagadásához.

Arnold Toynbee történész, aki az ellenőrizetlen militarizmust jelölte meg a múlt birodalmait ért végzetes csapásként, azzal érvelt, hogy a civilizációkat nem gyilkolják meg, hanem öngyilkosságot követnek el. Nem tudnak alkalmazkodni a válsághoz és ezzel biztosítva saját megszűnésünket. Civilizációnk összeomlása egyedülálló méretű lesz, amelyet a fosszilis tüzelőanyagok által vezérelt ipari társadalmunk pusztító ereje felerősít. De megismétli az összeomlás ismert formáit, amelyek megdöntötték a múlt civilizációit. A különbség csupán léptékben lesz, és ezúttal nem lesz menekülés.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Ukrán tisztségviselők ismételten fenyegetőztek egy küszöbön álló kísérletről, Herszon városának visszafoglalására, amelyet az orosz csapatok röviddel az invázió februári kezdete után foglaltak el, de még mindig kevés jele van annak, hogy egy nagyobb gyalogsági rohamra felkészülnének.

„Ha ebben a régióban néhány héttel ezelőtt megvolt a lehetőség arra, hogy megtámadják az oroszokat, akkor ez mostanra elmúlt” – mondta Konrad Muzyka, a lengyelországi székhelyű Rochan Consulting ügynökség munkatársa.

Az elmúlt hetekben egyik fél sem ért el jelentős területnyerést, mivel az ukrán és az orosz hadsereg is áthelyezi csapatait, és logisztikai problémákkal küzdenek. Egy ukrán támadás megfékezésére tett látszólagos kísérlet részeként Oroszország az elmúlt hetekben katonák ezreit szállította át Kelet-Ukrajnából Dél-Ukrajnába, köztük néhány elit légideszant erőt, amelyek a stratégiai fontosságú Szlovjanszk város közelében harcoltak.

„Az oroszoknak, körülbelül 10-15 zászlóalj taktikai csoportja volt Herszon környékén. Most, ezt megduplázták” – mondta Muzyka. Minden orosz zászlóalj taktikai csoportja legfeljebb 1000 főből áll. Elemzők szerint, jelenleg körülbelül 20 ezer orosz katona tartózkodik Herszonban.

Az ukrán erők a hónap elején egyre nagyobb sikereket értek el Herszon környékén, visszafoglaltak számos falut, és használhatatlanná tettek három stratégiai hidat a közeli Dnyipro folyón, ami az orosz csapatok egyetlen utánpótlási útvonala a városhoz. Ezért, ponton komp szállítja a járműveket a Dnyipro folyón a Herszon régióban.

TASS: Nyilvánvalóan attól tartva, hogy Hersont elvághatják, Oroszország állítólag lelassította a kelet-ukrajnai offenzívát, annak érdekében, hogy embereket és anyagokat tudjon áthelyezni Herszon térségébe.

A Hersonban tartózkodó orosz katonák jelenleg két ponton-komp átkelőhelyétől függenek az utánpótlás szempontjából, miután az ukrán rakétatámadások súlyosan megrongálták a kulcsfontosságú hidakat – közölte a brit védelmi minisztérium hétvégi hírszerzési értékelésében.

Ahelyett, hogy előretört volna egy jelentős szárazföldi támadással, Kijev átállt arra a stratégiára, hogy a Nyugat által szállított nagy hatótávolságú fegyverekkel támadja meg Oroszország katonai infrastruktúráját a frontvonalak mögött, mind a megszállt Dél-Ukrajnában, mind a Krím-félszigeten. „Olyan stratégiát alkalmazunk, hogy tönkretegyük a készleteiket, tönkretesszük a raktáraikat, tönkretesszük a főhadiszállásukat, a parancsnoki szállásukat. Ez a mi válaszunk a húsdarálós taktikájukra” – mondta a héten Oleksii Reznikov ukrán védelmi miniszter a The Washington Postnak.

Kedden több, állítólag ukrán szabotőrök által végrehajtott robbantás megsemmisített egy orosz lőszerraktárt és energia infrastruktúrát a Krím-félszigeten. A Mash Telegram csatorna által közzétett felvételek azt mutatják, hogy a közeli vasúti sínek a robbanásoktól esérültzek. A robbanások napokkal azután történtek, hogy a nyugat-krími Saki légitámaszpont is több robbanást szenvedett el, amelyek súlyos károkat okoztak katonai repülőgépekben és egyéb felszerelésekben.

„Úgy tűnik, Ukrajna rájön, hogy ezzel az új fegyverrel valóban hátráltathatja Oroszország utánpótlását, és megpróbálhatnak közvetetten helyzetet teremteni, ahol a 20.000 orosz katonát Hersonban el  tudják szigetelni” – mondta Robert Bell, a NATO egykori tisztségviselője és a Georgia Műszaki Egyetem professzora.

Egyes megfigyelők, mint például Bell, úgy vélik, hogy Kijevnek egyáltalán nem állt szándékában jelentős offenzívát indítani délen. Ehelyett azt javasolják, hogy az ukrán tisztek egy küszöbön álló támadás lehetőségét beszéljék meg annak érdekében, hogy elcsábítsák az orosz erőket az ország keleti részéből.

„A Donbászban zajló tüzérségi támadások jelentősen megviselték az ukrán hadsereget” – mondta Bell. „Tehát, a morál és az orosz tűzerő Donbászba való koncentrációjának csökkentése szempontjából fontossá vált, hogy délen sikeresek legyünk.”

A kelet-ukrajnai Luhanszk régió július eleji elfoglalása után az orosz erők tovább nyomultak Kramatorszk és Szlovjanszk stratégiai városok felé. Előrenyomulásuk üteme azonban jelentősen lelassult, kevés jelentős területi nyereséggel. Az orosz hadsereg jelentős személyi veszteséggel is szembesül, az amerikai becslések szerint a harcok februári kezdete óta 75 ezer orosz katona sebesült meg , vagy halt meg Ukrajnában.

Dara Massicot, az egyesült államokbeli RAND agytröszt vezető kutatója és a Pentagon korábbi vezető elemzője szerint, a megfogyatkozott, több fronton szétszórt orosz hadsereg megkérdőjelezi a Kreml Donbász „felszabadítására” irányuló céljának megvalósíthatóságát. „Nem világos számomra, hogy Oroszország megmaradt erői teljesíteni tudják-e a Kreml felülvizsgált és korlátozottabb céljait, a dél- és kelet-ukrajnai régiók megszállását és potenciális annektálását” – mondta Massicot.

Muzyka szerint azonban a jelenlegi patthelyzet, amikor Ukrajna vissza akarja nyerni a megszállt területeket, Oroszország pedig megpróbál behatolni az ország déli részeibe, nem tarthat örökké. „A helyzet megoldásának a következő hetekben kell megszületnie” – mondta.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Nemzetközi sajtóértesülések szerint, az orosz hadsereg nemcsak csapatokat, hanem fegyvereket is telepített az üzem területére. Mennyire rossz a helyzet? Csak a csernobilihoz hasonló atomkatasztrófa lehet rosszabb. Hadd emlékeztesselek arra, hogy az egyik reaktor akkor felrobbant. A radioaktív felhő úgy sodródott, hogy nemcsak a mai Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország egyes részei, hanem Európa számos országa is szennyeződött. A sugárzás egy része elérte Afrikát, sőt Észak-Amerikát is.

A zaporizzsjai atomerőműben hat reaktor működik. Lehetséges-e súlyos baleset? Könnyen lehetséges. Elég áramtalanítani az erőművet a villanyvezetékek tönkretételével. A tartalék generátorok természetesen egy ideig képesek lesznek árammal ellátni az erőművet, de ez csak órákra alkalmazható. Emlékszem egy orosz atomerőműre, amely az 1990-es évek elején a baleset szélén állt, amikor egy hurrikán lebontotta a villanyvezetékeket, és a generátorok nem működtek. Még háborúra sem volt szükség.

Nem a reaktorok jelentik az egyetlen veszélyforrást. A Zaporizhzzsjai atomerőmű telephelyén konténerekben tárolják a kiégett nukleáris üzemanyagot, a nukleáris hulladék legveszélyesebb fajtáját. A helyszín lebombázása a történelem egyik legnagyobb nukleáris balesetéhez is vezethetne.

1957-ben robbanás történt az akkor még titkos cseljabinszki székhelyű Majak nukleárishulladék-tárolóban – a radioaktív szennyeződés mintegy 20.000 négyzetkilométernyi szovjet területen terjedt el. Ahhoz, hogy megértsük, veszélyes-e a katonai akció az atomerőművek közelében, észben kell tartani: soha senki, sehol nem számolta ki, hogy az atomreaktorok kibírják-e egy cirkálórakéta találatát. Vagy kettőt. Vagy harmincat.

Kétségtelen, hogy ha valaki komolyan bombázni akar egy atomerőművet, akkor egyetlen reaktor se maradna ép. De úgy tűnik, magukat a reaktorokat nem lőtték le. Még. A zaporizzsjai üzem még márciusban került a hírekbe, amikor az orosz csapatok rakétákat kezdtek lőni a területére, majd elfoglalták azt.

Az ukrán személyzet továbbra is dolgozik az erőműben, és rendkívüli stressznek vannak kitéve, ami önmagában is hibákhoz vezethet a reaktorvezérlésben. A történelem során az atomerőművekben a legtöbb baleset és vészhelyzet emberi mulasztás miatt következett be. A Zaporizzsjai atomerőmű nem az egyetlen „nukleáris” háborús esemény. Így van néhány tényszerű bizonyíték annak felmérésére, hogy az ukrán és orosz hadsereg korábban hogyan kezelte a nukleáris létesítmények közelében folytatott ellenségeskedéseket.

Amikor közel hat hónapja az orosz csapatok beszorultak (!) a radioaktívan szennyezett zónába a csernobili atomerőmű közelében, az ukránok nem lőttek rájuk. Különböző sajtóértesülések szerint ott voltak a Roszatom alkalmazottai is, ami nem akadályozta meg az orosz katonákat abban, hogy a radioaktívan szennyezett talajba ássák magukat, és ezért belélegezzék a radioaktív port.

Legalább figyelmeztetni lehetett volna őket. Az ukránok márciusban sem lőttek a lefoglalt Zaporizzsjai Atomerőműre, sem azért, hogy megrongálják a berendezést, hogy ne kerüljenek a betolakodókhoz, sem azért, hogy visszaszerezzék az erőművet. Szóval nem hiszem, hogy most az atomerőműre lövöldöznek.

A NAÜ kétségbeesetten szeretne bekerülni a Zaporizzsiai üzembe – de ez olcsó PR. Rafael Grossi, az ügynökség főigazgatója nem tudja megérteni, hogy a megszállt atomerőműben a tűz alá vett ellenőrök finoman szólva is haszontalanok. Mit tehet a NAÜ? Feljegyezni, hogy háború folyik, és sürgősen le kell állítani? Mért, ez nem elég világos valakinek?

Az orosz hatóságok egyébként szintén nagyon várják, hogy Grosszi főigazgató Zaporizzsjába jöjjön. Általában nem mindegy, hogy továbbra is ki lő a Zaporizzsjai atomerőműre. És nem számít, mit mond a NAÜ, amelynek hírneve sok kívánnivalót hagy maga után. Sokkal fontosabb, hogy az oroszok – nem kevésbé, mint az ukránok vagy az Európai Unió állampolgárai – a nukleáris katasztrófa szélén állnak.

És talán csak egy rakétalövész vagy reaktorkezelő hibája választ el minket a Csernobil megismétlődésétől. Imádkozz, hátha segít.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Most ez történt. A tanárok élete megváltozott, mert figyelembe kell venniük olyan diákok vádjait, akik baloldaliak, feministák, feketék, homoszexuálisok és transzneműek. Ma már a gender névmás használata (he vagy she) is okot adhat egy előadó felfüggesztésre.

A lecsúszás a lejtőn a szexuális forradalommal kezdődött. A diáklányok a jobb jegyekért kikezdtek a professzorokkal Í(ami nem egy új jelenség). A feministák ezt a tanárok által elkövetett szexuális zaklatássá változtatták, és hamarosan olyan regények jelenléte az olvasási listákon, mint Flaubert Madame Bovary, szexuális zaklatássá vált.

A következő lépésben a feketék rájöttek, hogy szinte mindenen megsértődhetnek, és hogy van-e sértés, ellenőrzik a tanár és a kurzus tartalmát. A tényeket a fekete feltételezésekhez kellett igazítani. A homoszexuálisok úgy találták, hogy bizonyos feladatokban bizonyítékot találtak a homofóbiára.

Ma a gender névmások tabunak számítanak, és a férfiaknak meg kell engedni a női létesítmények használatát és a női sportágakban való versenyzést. Ez a folyamat odáig fajult, hogy az egyetemek matematika tanszékei azzal a váddal szembesülnek, hogy a matematika rasszista és a fehérek elnyomásának eszköze.

A tudomány olyan területeit, mint az intelligencia genetikai alapja, bezárták. A felfedezés korát, az amerikai polgárháborút és a rabszolgaság történeteit átírták, hogy illeszkedjenek a kívánt narratívákhoz.

Az iskolák és az egyetemek azt közlik a fehér diákokkal, hogy rasszisták. Lehetetlenné vált a nyugati civilizációhoz való pozitív hozzáállás. Valójában a diákok nem tudnak pozitív hozzáállást tanúsítani a fehér emberekkel vagy az Egyesült Államok alapítóival szemben. Még az alapítók otthonait is lejáratják. Lásd például: https://www.unz.com/jtaylor/dragging-the-founders-through-the-mud/

Az egyetemek működésképtelenné váltak. A költségvetés nagy részét az adminisztrátorok emésztik fel, mert van az elnök, akinek az adománygyűjtés a feladata, az alelnökök, a rendészek, a dékánok, a dékán-helyettesek, a dékán-asszisztensek és a megfelelést ellenőrző tisztek, akik figyelemmel kísérik a kurzus tartalmát, a jogsértéseket, a sérelmeket, a szexuális zaklatást, és a rasszizmust.

Néhány évvel ezelőtt, egy egyetem bordély élmény volt, ma kafkai. Az egyetemek már nem töltik be azt a szerepet, hogy az ország és a civilizáció kultúráját és értékeit továbbadják. Azokat a pozitív értékeket, melyek fenntartották az országot összetartó kötelékeket, megsemmisítették. Ma az oktatás az agymosás egy formája, és a történelem és a kultúra elleni indoktrináció.

Ma lehetséges angol irodalomból diplomázni úgy, hogy a hallgató soha nem olvasott Shakespeare-t. Számára John Donne [Műveire jellemző a magas intellektualitás]  egy ismeretlen figura. Ennek egyik következménye, hogy a frissen diplomázok nem tudják elolvasni a klasszikus irodalmat, mert nem ismerik a korábbi idők értékeit, metaforáit és erkölcseit. Ennek egyik következménye az, hogy az emberek jelleme megváltozott.

Manapság a tanárok nem taníthatnak anélkül, hogy ne veszélyeztetnék pályafutásukat. Egy ilyen környezetben a nyugati civilizáció kitörölődött.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A világ helyzete folyamatosan változik, és egy többpólusú világrend körvonalai formálódnak. Egyre több ország választja a szabad és szuverén fejlődés útját saját identitása, hagyományai és értékei alapján.

Ezekkel az objektív folyamatokkal szemben áll a nyugati globalista elit, akik káoszt gerjesztenek, régi és új konfliktusokat szítanak, és fejlődés ellenes politikát folytatják, ami minden alternatív, szuverén fejlesztési lehetőség megakadályozását jelenti. Így minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy megtartsák a hegemóniájukat és hatalmukat, ami ha kezd kicsúszni a kezükből megpróbálják erőszakkal megtartani az országokat és a népeket a neokolóniális rend szorításában. Hegemóniájuk stagnálást jelent a világ többi része és az egész civilizáció számára. Ez a kultúrák eltörlését és neoliberális totalitarizmust jelent.

Minden eszközt felhasználnak. Az Egyesült Államok és vazallusai provokációk, puccsok szervezésével vagy polgárháborúk szításával durván beavatkoznak szuverén államok belügyeibe. Fenyegetésekkel, zsarolással és nyomásgyakorlással próbálják rákényszeríteni a független államokat, hogy engedelmeskedjenek, és kövessék a számukra idegen szabályokat.

Ezt egyetlen céllal teszik, mégpedig uralmuk megőrzése, vagyis az évszázados modell fenntartására érdekében, ami lehetővé teszi számukra, hogy a világon bármit megtegyenek. De egy ilyen modellt csak erőszakkal lehet fenntartani. Konfliktusokra van szükségük, hogy megőrizzék hegemóniájukat. Ez az oka annak, hogy az ukrán népet ágyútölteléknek használják.

Nyilvánvaló, hogy a világban tapasztalható feszültségek csökkentése, a katonai-politikai fenyegetések és kockázatok leküzdése, az országok közötti bizalom javítása és fenntartható fejlődésük biztosítása csak a többpólusú világ mai rendszerének radikális megerősítésével lehetséges.

Ismétlem, az egypólusú világ korszaka a múlté. Bármilyen erősen is ragaszkodnak a jelenlegi globalista modell haszonélvezői az ismert állapotokhoz, ennek vége. A geopolitikai változások egészen más irányba haladnak.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A tárgyalásokat, aztán Boris Johnson kijevi beavatkozása leállította, Joe Biden nevében a háború folytatását követelte, amit Zelenszkij boldogan teljesített.

Katonailag a cselnek majdnem tökéletes eredménye volt. Körülbelül 100.000 ukrán katonát kötött le Kijev körül, míg a Krím-félszigetről érkező orosz csapatok szinte ellenállás nélkül haladhattak, hogy szárazföldi úton összeköthessék a szigetet Donbászszal és Oroszországgal, valamint megvessék a lábukat a Dnyeper nyugati partján fekvő Herszonban.

Az elhamarkodott cselnek nagy ára volt az orosz veszteségek terén, de segített olyan fronthelyzetek kialakításában keleten és délen, amelyek lehetővé tették az ukrán erők tömeges megsemmisítését,  minimális orosz veszteséggel.

Amikor, a kijevi csel már nem volt hasznos, az orosz csapatok különösebb harc nélkül visszaálltak kiindulási helyzetükbe. Az ukránok ezt győzelemnek jelentették be, miközben semmi közük se volt a jól megtervezett és végrehajtott visszavonuláshoz.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________