Észak-Amerikában május 30-án volt a legalacsonyabb, napi 466.297 új megbetegedést. A globális hétnapos átlaga most 661.420. Vagyis, a hivatalos új fertőzések száma növekszik annak ellenére, hogy a COVID-19-mérőszámok felügyelete és a jelentések széles körben leépültek. A tesztek pozitivitási aránya növekszik a felsorolt országok és régiók mindegyikében.

A teszt pozitivitási arányának hirtelen emelkedése azt jelenti, hogy a nem bejelentett fertőzések gyorsabban fordulnak elő, mint a közegészségügyi osztályok által dokumentált fertőzések. Például az Egyesült Államokban, ahol a BA.4 és BA.5 az esetek több mint 35 százalékát teszik ki, a napi új megbetegedések hétnapos átlaga nagyjából 10 százalékkal nőtt az elmúlt héten, és elérte a 109 105 napi új esetet. A teszt pozitivitási aránya azonban május közepe óta folyamatosan 10 százalék felett van, és folyamatosan emelkedik.

A Johns Hopkins szerint az átlagos napi COVID-19 halálozási arány több héten át 300-350 között volt, mára 420-ra emelkedett. Portugália lakosságának 86 százaléka teljesen beoltott, és 65 százaléka már kapott legalább egy emlékeztető oltást, ennek ellenére a napi új halálesetek száma meghaladta a téli, első Omikron hullám során elért csúcsot.

Ez rávilágít arra a kritikus tényre, hogy a COVID-19 elleni oltások önmagukban nem akadályozzák meg a pandémia ismételt támadásait. A tesztek pozitivitása Európa többi részén az egekbe szökik: június közepére Spanyolország elérte a 30 százalékot, Franciaország a 20 százalékot, Németország pedig a 40 százalékot. Brazília a negyedik hullám kellős közepén jár, miközben a fasiszta Bolsonaro-kormány gyakorlatilag véget vetett a világjárvány miatti vészhelyzeti intézkedéseknek. A tesztelés a legtöbb esetben leállt. Az Egyesült Királyságban a napi új megbetegedések hétnapos átlaga négyszeresére ugrott. a június 2-i legalacsonyabb, napi 4754-ről mára 19 695 fertőzésre, miközben a kórházi kezelések száma három hét alatt 27 százalékkal nőtt, és a halálozások száma is elkezdődött. még egyszer felfelé fordulni.

Minden országban az idősek szembesülnek majd ezzel a támadással. A legtöbben több hónappal ezelőtt fejezték be az oltást, és korlátozott immunitásuk van a fertőzésekkel szemben, életkoruk és egészségi állapotuk miatt súlyos következmények veszélye fenyegeti őket.

Izraelben, ahol csak az oltásra vonatkozó stratégiát határozottan támogatják, a COVID-19-es esetek száma közel ötszörösére ugrottak az elmúlt három hétben, megközelítve a napi 10.000 esetet. Ugyanebben az időszakban a kórházi kezelések száma több mint kétszeresére nőtt. A Jerusalem Post szerint 255 ember állapota súlyos, közülük 41-et intubálnak. A pozitívek aránya csillagászati ​​41,5 százalék.

Ausztrália továbbra is a fertőzések folyamatos hullámzó hullámában van, mióta az első Omikron-hullám becsapódott a szigetországba, és a napi új megbetegedések ismét felfelé törnek. Tegnap óta több mint 3000-en vannak kórházban kezelés alatt. Az elmúlt két hónapban legalább négy olyan tanulmányt publikáltak tudományos folyóiratokban, amelyek igazolják, hogy az Omikron BA.4 és BA.5 alvariánsok rendkívül ellenállóak a vakcinákkal szembeni immunitással, valamint az Omikron BA.1 és BA korábbi fertőzéseivel szemben. .2 olyan alvariánsok, amelyek november vége óta dominánsak az egész világon. Az oltások és a korábbi fertőzések elleni immunitás gyengülése és a pandémiás korlátozások teljes feloldása a nyári utazási szezonban azt jelenti, hogy az elkövetkező hetekben és hónapokban potenciálisan emberek milliárdjai fertőződhetnek meg világszerte.

Míg szinte minden világkormány megtagadja, hogy megvédje lakosságát a halálos kórokozó újabb támadásával szemben, Kína mindössze két COVID-19-esetet jelentett tegnap. Az új COVID-19 fertőzések hétnapos átlaga mindössze 24-re csökkent. Sanghajban, amely a múlt hónapban legyőzte a fertőzések legutolsó hullámát, a múlt héten csak néhány új COVID-19 megbetegedést jelentett. A különbség Kína nulla COVID-politikája és a kapitalista országok azon követelése között, hogy a munkásosztály „éljen együtt a vírussal”, nem is lehetne ennél látványosabb.

Az Egyesült Államok jelenlegi halálozási aránya legalább 130 000 éves halálozási esetet jelentene, ami majdnem négyszerese egy átlagos influenzaszezonnak és 25-ször magasabb, mint Kínában a COVID-19 halálozási száma. Emellett egyre több a bizonyíték arra vonatkozóan, hogy akut hatása után a COVID-19 sokkal több kárt okozhat az emberi szervezetben a Long COVID kórfolyamatban, amely a fertőzöttek 10-30 százalékát érinti. Az Egyesült Államokban a felnőtt lakosság körülbelül 50 százaléka volt fertőzött februárra, ez a szám azóta jelentősen emelkedett. A múlt héten az Egyesült Államok kormánya hivatalosan elismerte, hogy jelenleg több mint 20 millió amerikai felnőtt szenved Long COVID betegségben, amely számos tünetet tartalmaz: szív- és érrendszeri, tüdő-, vese-, neurológiai és egyéb szervrendszereket támadhat meg. Ez meg nem határozható ideig erősen befolyásolja a munkaképességet.

Más tanulmányok is kimutatták, hogy a vakcinák nagyon kevés védelmet nyújtanak a Long COVID ellen, és még az enyhe COVID-19 tüneteket mutató egyéneknél is nagyobb a kockázata annak, hogy fertőzéseikből eredő szövődmények miatt meghalnak, mint nem fertőzött társaik. Az uralkodó elit tétlensége a járvány kezelésében egyre nagyobb problémákat jelent, mivel folyamatosan hatalmas munkaerőhiánnyal kell szembenézniük, ami a fertőzések és újrafertőződések által megbetegedett esetek velejárója.

Az egyre súlyosbodó válsággal szemben a szajha média egyre tévesebb állításokkal áll elő a járvánnyal kapcsolatban. Ezt példázza a Washington Post szerkesztőbizottságának vasárnap közzétett nyilatkozata: „A világjárvány szürkületi zónában van. Élvezze, de maradjon biztonságban.” A nyilatkozat egy sor abszurd kijelentéssel kezdődik, és a következőt írja: „A világjárvány egy alkonyi zónába lépett, és nem okoz jelentősebb fennakadást az életben, és nem is tűnik el. Mindenki várja a nyarat maszkok nélkül. A kormány elvetette azt a követelményt, hogy a nemzetközi légi utasok teszteljenek az Egyesült Államokba való belépés előtt. Van oltóanyagunk, vírusellenes szerünk és diagnosztikai tesztünk feleslegben.”

Ezen állítások mindegyike hamis. Az Egyesült Államokban jelenleg a fertőzések jelentős hulláma zajlik, ami április eleje óta folyamatosan emelkedik. Ez az erősödő hullám megzavarta az összes iparágat, különösen a légi közlekedési ágazatot, ahol a munkaerőhiány soha nem látott mértékű járatkésésekhez és törlésekhez vezet. Az oltások, vírusellenes szerek, tesztek finanszírozása megszűnt, a készletek elpárolognak, és a kongresszusi republikánusok teljesen egyértelművé tették, hogy egy fillérrel se járulnak hozzá további járványfinanszírozásra.

A világjárvány haszonélvezője, Jeff Bezos (nettó értéke 140 milliárd dollár) tulajdonában lévő Post fejezi ki a legkendőzetlenebb formában az amerikai uralkodó osztály meggondolatlanságát és ostobaságát.. Az Omikron BA.4 és BA.5 alvariánsai a SARS-CoV-2 eddigi legfertőzőbb változatai. Mivel a világkapitalizmus megtagadja a közegészségügyi intézkedések végrehajtását, és ezáltal több milliárd gazdát biztosít a vírusnak, továbbra is alkalmas arra, hogy potenciálisan veszélyesebb változatokká fejlődjön. Ez az evolúciós folyamat olyan gyorsan megy végbe, hogy a vakcina gyártók nem tudnak lépést tartani a vírus genomiális szekvenciájának változásaival. A tudósok pedig arra figyelmeztetnek, hogy a Moderna által gyártott COVID-19 vakcina következő iterációja már elavult. Az egyetlen életképes pandémiás stratégia továbbra is a globális felszámolás lenne, amely néhány hónapon belül véget vethet a járványnak. Ez magában foglalja az összes közegészségügyi intézkedés bevetését, világméretű koordinációval a vírus terjedésének végleg megállítására.

Igen kemény ősznek és télnek nézünk elébe. Nem várt kegyetlenséggel fog visszajönni a COVID-19. Nagyon drága lesz a fűtés. Az élelmiszer árak a hegyekbe szállnak. Orbán az uniótól egy fillért se fog kapni – nem tudni mit eszel ki ellenünk.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Antonio Guterres, az ENSZ főtitkára szerint az éghajlatváltozással foglalkozó IPCC jelentése feltárta a kormányok és a vállalatok „megszegett éghajlati ígéreteinek jegyzékét”, azzal vádolva őket, hogy a káros fosszilis tüzelőanyagokhoz való ragaszkodással gerjesztik a globális felmelegedést.

„Ez egy szégyen akta, katalogizálja azokat az üres fogadalmakat, amelyek egész biztosan egy élhetetlen világ felé vezetnek bennünket” – mondta.

A 2015-ös párizsi egyezményben a kormányok megállapodtak abban, hogy a globális felmelegedést jóval 2°C alatt tartják, ideális esetben 1,5°C alatt. A hőmérséklet azonban mára már több mint 1,1°C-al (ez  valójában 1,3°C) emelkedett az iparosodás előtti idők óta, ami jelentősen megnövelte az olyan katasztrófák számát, mint a hirtelen áradások, a szélsőséges hőség, az intenzívebb hurrikánok és a hosszabb ideig égő erdőtüzek, amelyek emberéleteket sodornak veszélybe és a kormányokat arra késztetik, hogy dollár milliárdos károkkal nézzenek szembe.

Az IPCC szerint „Ha továbbra is úgy élünk, mint most, akkor még 2 fokra se fogjuk tudni korlátozni a felmelegedést. ”A fosszilis tüzelőanyag kinyerésére irányuló, folyamatban lévő beruházások és a nagy erdőterületek mezőgazdasági célú kiirtása aláássa a párizsi cél eléréséhez szükséges kibocsátás masszív visszafogását.”

A kibocsátások 2019-ben körülbelül 12%-kal voltak magasabbak, mint 2010-ben, és 54%-kal magasabbak, mint 1990-ben. A jelentés készítői szerint a növekedés üteme az évszázad eleji évi 2,1%-ról 2010 és 2019 között évi 1,3%-ra lassult. De, ha az országok nem fokozzák erőfeszítéseiket az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése terén, a bolygó 2,4-3,5 °C-al melegebb lesz a század végére, ami a szakértők szerint súlyos hatásokat fog okozni a világ lakosságának nagy részére.

A felmelegedés 1,5 °C-ra való korlátozásához az üvegházhatást okozó gázok globális kibocsátásának legkésőbb 2025 előtt tetőznie kell, 2030-ra pedig 43%-kal kell csökkennie. A testület elismerte, hogy ilyen csökkentéseket nehéz lenne elérni drasztikus, az egész gazdaságot átfogó intézkedések nélkül. Valószínű, hogy a világ túllépi a 1,5 fokos hőmérséklet emelkedést, és ezután erőfeszítéseket kell tenni a hőmérséklet visszaállítására, többek között a szén-dioxid – a fő üvegházhatású gáz – eltávolításával a légkörből.

Sok szakértő szerint ez a jelenlegi technológiákkal megvalósíthatatlan, és még ha meg is lehetne tenni, akkor is sokkal költségesebb lenne, mint a kibocsátások megakadályozása. A több ezer oldalas jelentés nem különíti el az egyes országokat a hibáztatásért. A számok azonban azt mutatják, hogy a légkörben lévő szén-dioxid nagy részét a gazdag országok bocsátották ki, amelyek az ipari forradalomtól kezdve elsőként égettek el szenet, olajt és gázt.

Az IPCC szerint az ipari forradalom óta a kibocsátások 40%-a Európából és Észak-Amerikából származik. Valamivel több mint 12%-a a Kínát is magában foglaló Kelet-Ázsiához köthető. Kína azonban a 2000-es évek közepén átvette a világ legnagyobb szennyezőjének pozícióját az Egyesült Államoktól.

Sok ország és vállalat használta fel a közelmúltban megtartott éghajlat-változási találkozókat, hogy rózsás képet festhessenek a kibocsátás csökkentés erőfeszítéseikről, miközben továbbra is a fosszilis tüzelőanyagokba, és más szennyező tevékenységekbe fektettek be – mondta Guterres.

„Egyes kormány- és üzleti vezetők vizet prédikálnak, de bort isznak” – mondta. „Egyszerűen fogalmazva, hazudnak. És az eredmény pedig katasztrofális.” Azonban a jelentés szerint a helyzet nem reménytelen. A szerzők számtalan módot emelnek ki arra, hogy a világot vissza lehet vinni a 2°C-os pályára, vagy akár nagy erőfeszítéssel 1,5°C-os pályára is. Ehhez olyan intézkedésekre lehet szükség, mint a szén-dioxid természetes vagy mesterséges úton történő eltávolítása a légkörből, de olyan potenciálisan kockázatos technológiákra is, mint például aeroszolok pumpálása a légkőbe, hogy visszaverjék a napfényt.

Az ajánlott megoldások között szerepel a fosszilis tüzelőanyagokról a megújuló energiaforrások felé történő gyors átállás, mint például az egyre olcsóbb nap- és szélenergia, a közlekedés villamosítása, a húsfogyasztás csökkentése, az erőforrások hatékonyabb felhasználása.

A helyzet olyan, mintha az emberiség „nagyon egészségtelen állapotban ment volna orvoshoz”, és az orvos azt mondaná: „Gyökeres változásra  van szükség. Ha nem teszi, akkor hatalmas bajban kerül” – mondta a jelentés társszerzője, Pete Smith, az Aberdeeni Egyetem talajok és globális változások professzora. „Ez nem olyan, mint egy diéta” – mondta Smith. „Ez egy alapvető életmódváltás. Megváltoztatja, hogy mit eszel, mennyit eszel, és aktívabb életmódot folytatsz.”

Az Egyesült Államok és Kína között a tavalyi glasgow-i ENSZ klímakonferencián létrejött egyezmény éppen ezt kívánja elérni. „Az a nagy üzenet az, hogy az emberi tevékenység sodort bennünket ebbe a problémába, és az emberi ki is tud szabadítani belőle” – mondta Skea, az IPCC társelnöke. Az IPCC jelentés első, 1990-es közzététel óta egyre szelídebbek, és a legutolsó lehet az utolsó, mielőtt a bolygó áthaladna 1,5 fokos felmelegedésen, mondta Skea az AP-nak.

Tavaly augusztusban Skea azt mondta, hogy az emberek által okozott klímaváltozás „elfogadott tény”, és figyelmeztetett, hogy a globális felmelegedés bizonyos hatásai már elkerülhetetlenek. Február végén a testület közzétett egy jelentést, amely felvázolta, hogy a további hőmérséklet-emelkedés hogyan fogja megsokszorozni az árvizek, viharok, aszályok és hőhullámok kockázatát világszerte.

Ennek ellenére a brit kormány korábbi tudományos főtanácsadója, David King, aki nem vett részt a jelentés megírásában, azt mondta, túlságosan optimista feltételezések vannak arról, hogy a világ mennyi CO2-kibocsátást engedhet meg magának. „Tulajdonképpen már nincs olyan szén-dioxid mennyiség, amit még elégethetnénk” – mondta King, aki jelenleg az éghajlati válsággal foglalkozó tanácsadó csoport elnöke. „Csak fordítva van. Már eddig is túl sokat tettünk az üvegházhatású gázok kibocsátása terén” – mondta, azzal érvelve, hogy az IPCC számítása figyelmen kívül hagyja az új kockázatokat és a már megtörtént esetleges önerősítő hatásokat, mint például a tengeri óceánok hőjének fokozott elnyelése. jégveszteség, és a permafrost olvadása során felszabaduló metán.

Guterres ENSZ főtitkár is megerősítette ezeket a figyelmeztetéseket, hivatkozva a tudósok figyelmeztetésére, miszerint a bolygó „veszélyesen közel kerül a fordulópontokhoz, amelyek visszafordíthatatlan éghajlati hatásokhoz vezethetnek”. „A nagy kibocsátású országok kormányai azonban nem csak szemet hunynak a káros tevékenységek felett, de ösztönzik is őket” – mondta, és a további szén-, olaj- és gázkitermelés leállítását kérte.

„Az új fosszilis tüzelőanyagok infrastruktúrájába való befektetés erkölcsi és gazdasági őrület.” A jelentés arra mutat rá, hogy a nagy szennyezőknek fokozniuk kell erőfeszítéseiket az ENSZ következő ősszel esedékes egyiptomi klímacsúcsa előtt. „A G-20-ra, a világ legnagyobb kibocsátóira várunk, hogy ambiciózus célokat tűzzünk ki a COP27 előtt, és érjék el ezeket a célokat – a megújuló energiaforrásokba való befektetéssel, a szén és a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának megszüntetésével” – mondta Tina Stege, klímaügyi megbízott. „Rég elmúlt az idő, az ígéreteket beváltására.”

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Bár ezek a célok érthetőek, a kelet-ukrajnai véres csatatereken kialakuló kemény valóság egyre valószínűbbé teszi, hogy minél tovább igyekszik Kijev katonai győzelmet elérni, annál valószínűbb, hogy végül vereséget szenved.

Az Egyesült Államok érdekei által vezérelt amerikai politikának meg kell változnia, hogy tükrözze ezt a valóságot. A háború elején Ukrajnában és Nyugaton sokan felbuzdultak azon, hogy a Kreml hadserege egyértelműen kudarcot vallott Kijev meghódításánál és a kormány megadásával kapcsolatban, amit az is bizonyít, hogy Oroszország elveszített több ezer harckocsit és egyéb páncélozott járművet, katonáiból pedig tízezreket, különösen a kijevi és harkovi fronton.

Az ukrán fegyveres erők, ezzel szemben hősiesen és eredményesen harcoltak, és jóval a várakozásokat felülmúlva teljesítettek. Válaszul az Egyesült Államok és több tucat nyugati ország felgyorsította a fegyverek és lőszerek Kijevbe szállítását. Bár Ukrajna szívesen fogad minden segítséget, a szállítások vegyesek voltak, modern és az antik harceszközök, a nyugati és a volt szovjet harceszközeinek keverékei.

Számos rendszer speciális képzést, speciális karbantartást, és különféle kaliberű lőszereket igényel, amelyek gyakran kölcsönösen kizárják egymás alkalmazhatóságát. A fegyverek szállításának és működésének fenntartásához egy hatalmas és bonyolult logisztikai rendszerre van szüksége, ami jelenleg nem létezik Ukrajnában.

Eközben, az ukrán vezetők újabb fegyverek leszállítását szorgalmazták, figyelmeztetve, hogy az eddig elküldött mennyiség tragikusan nem elegendő.

Mikhailo Podoljak, ukrán elnöki tanácsadó, a múlt héten azt írta, hogy a már beígért felszerelésen kívül Ukrajnának továbbra is szüksége van 1000 db 155 mm-es kaliberű tarackra, 300 db MLRS-re, 500 tankra, 2000 páncélozott járműre, és 1000 drónra.” Ezen kérés nagysága jól mutatja, milyen nehéz lesz az ukrán erőknek kitartani az orosz támadás ellen, országuk keleti részén, nemhogy meg tudnák fordítani az áradatot annak legyőzésére.

Amióta Oroszország taktikát változtatott, és a tűzerőt helyezte előtérbe a manőverezésekkel szemben, a donbászi harcokban naponta több mint 70 000 lövedéket és jelentős számú nehéz rakétát zúdítottak az ukrán csapatokra. Emellett, Vlagyimir Putyin orosz elnök hadereje, napi 300 légi bevetést hajt végre Ukrajna felett. Ezzel szemben, Ukrajna a becslések szerint egytized annyi lövedéket lő ki – és néha csak három-öt légi bevetést hajt végre naponta.

Ez a tűzerő-különbség oda vezet, hogy az ukrán áldozatok számát nagyobb, mint amit pótolni tudnának. A jelentések szerint naponta kábé 200 katona hal meg, és 500 pedig megsebesült. Ugyanilyen pusztító volt a kijevi invázió is, a háború elején. Ukrajnában a birtokolt szovjet kori felszerelések nagy része megsemmisült, és teljes lőszer kategóriák fogytak el. Egyetlen hadsereg se képes elviselni az ilyen jellegű veszteséget, és képtelen továbbra is hatékony ellenállást tanúsítani. Ezt bizonyítja az, hogy Ukrajna a közelmúltban több várost és falut elveszített, és a hadseregüket az oroszok majdnem bekerítették a donbászi frontot.

Úgy tűnik, hogy Kijevben és Washingtonban a politika figyelmen kívül hagyja ezeket a harctéri realitásokat. Zelenszkij a múlt héten megismételte terveit, hogy visszaszerezze a 2014-es első invázió óta elvesztett ukrán területeket, amely jelenleg Ukrajna területének mintegy 20 százaléka. A tárgyalásos egyezség kilátásaihoz egy nappal később hozzátette, hogy „nincs itt a tárgyalások ideje Oroszországgal.”

Kathleen Hicks, az Egyesült Államok védelmi miniszterhelyettese a közelmúltban kijelentette, hogy a Pentagon képes rá, hogy Ukrajnát öt, tíz vagy akár húsz évig is támogassa. Mégis, harcban szerzett jelentős tapasztalatunk arra késztetik őket, hogy elgondolkozzanak azon, vajon Ukrajna fenn tud-e maradni 5-10 hónapig, nem pedig egy-két évtizedig. Bár, még van idő, és Kijev továbbra is uralja területének 80 százalékát, az Egyesült Államok politikájának megváltoztatása esélyt adna az ukrán életek megmentésére és a további területi veszteségek megelőzésére.

A Biden-adminisztrációnak legalább nem kell hangsúlyoznia Oroszország meggyengítésének céljait, ami helyett a diplomáciát kell előnyben részesítenie, segítve Kijevnek és Moszkvának a háború tárgyalásos lezárását. Az Egyesült Államok nemzeti érdeke, hogy megakadályozzák az ukrajnai háború eszkalálódását, illetve a háború szétterjedését. A nukleáris háború súlyos globális következményei miatt létfontosságú a közvetlen amerikai-orosz vagy NATO-orosz konfrontáció kockázatának elkerülése. A világnak már most is nagyobb nukleáris háború veszéllyel kell szembe néznie, mint az 1962-es kubai rakétaválság óta bármikor.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Joe Biden elnök tanácsadói arról vitatkoznak, hogy vajon Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek módosítania kell-e az ukrán „győzelem” meghatározását – igazodva ahhoz a lehetőséghez, hogy országa visszafordíthatatlanul összezsugorodott.

Amerikai tisztviselők a CNN-nek hangsúlyozták, hogy ez a pesszimistább értékelés nem jelenti azt, hogy az Egyesült Államok nyomást kíván gyakorolni Ukrajnára, hogy tegyen bármilyen formális területi engedményt Oroszországnak a háború befejezése érdekében. Arra is van remény, hogy az ukrán erők képesek lesznek jelentős területrészeket visszavenni egy valószínű ellentámadás során, még ebben az évben.

Nagyon valószínűnek tűnik az, hogy az amennyiben az orosz erők látnak egy fegyver és lőszer felhalmozódást, megsemmisítik, mielőtt felhasználnák azokat. Ukrajna egyetlen olyan területet sem fog visszaszerezni, amelyet az oroszok nem akarnak, hogy visszaszerezzen. Ukrajna nincs abban a helyzetben, hogy ezt katonailag vagy tárgyalások útján megtegye. Egyszerűen el kell fogadnia a vereséget, fel kell adnia keleti és déli területeit, és el kell fogadnia, hogy elveszíti korábbi GDP-je 70-80%-át. Mindez, teljesen előre látható volt a háború legelső napja óta.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A növekvő infláció, a küszöbön álló globális recesszió, a forrongó menekültválság, a mélyülő élelmiszerhiány, és még sok más olyan kihívás, amely nyílt és átlátható megbeszélést igényel az ukrajnai helyzetről, a NATO-orosz rivalizálásról és a Nyugat felelősségéről. Ezekről a kérdésekről, valamint az orosz-ukrán háború hiányzó kontextusáról beszélgettünk Noam Chomsky professzorral, akit korunk legnagyobb élő értelmiségijének tartanak. Chomsky azt mondta nekünk, hogy „egyértelműen világos, hogy Ukrajna (orosz) invázióját nem lehet (erkölcsileg) igazolni”.

Ezt az Egyesült Államok Irak elleni inváziójához hasonlította, és a „legfelsőbb nemzetközi bűnözés” példájának tekinti. E morális kérdés eldöntésénél Chomsky úgy véli, hogy ennek a háborúnak az indító oka, (ami hiányzik a mainstream médiából), a „NATO terjeszkedése”. „Ez nem csak az én véleményem – mondta Chomsky – ez minden olyan magas rangú amerikai tisztviselő véleménye akik ismerik Oroszországot és Kelet-Európát.

Ez George Kennanre és a 90-es években Reagan nagykövetére, Jack Matlockra, köztük a CIA jelenlegi igazgatójához nyúlik vissza. Valójában mindenki, aki tud valamit, figyelmeztette Washingtont, hogy vakmerő és provokatív dolog figyelmen kívül hagyni Oroszország nagyon világos és egyértelmű vörös vonalait. Ez jóval megelőzi Vlagyimir Putyint, és Mihail Gorbacsovot. Mindenki ugyanazt mondta. Ukrajna és Grúzia nem csatlakozhat a NATO-hoz, ez Oroszország geostratégiai területe.

Bár az Egyesült Államok különböző kormányai elismerték és bizonyos mértékig tiszteletben is tartották az orosz vörös vonalakat, de Bill Clinton-kormányzat nem. Chomsky szerint „George H. W. Bush kifejezett ígéretet tett Gorbacsovnak, hogy a NATO nem terjeszkedik túl Kelet-Németországon. Megnézhetjük a dokumentumokat. Bush élt vele.

De amikor Clinton megjelent, elkezdte ezt megsérteni, amit megindokolt. Kifejtette: belpolitikai okokból kellett ezt megtennie. Meg kellett szereznie a lengyel szavazatokat. Tehát, beengedné az úgynevezett visegrádi országokat a NATO-ba. Oroszország elfogadta, nem tetszett, de elfogadta.

A második George Bush – érvelt Chomsky – csak tágra-nyitotta az ajtót. Sőt, még Ukrajnát is felkérte, hogy csatlakozzon, annak ellenére, hogy a legfelsőbb diplomáciai szolgálatban mindenki tiltakozott, kivéve saját kis klikkjét, Cheneyt, Rumsfeldet (többek között). De Franciaország és Németország megvétózta. Ezzel, azonban aligha ért véget a vita.

Ukrajna NATO-tagsága továbbra is napirenden maradt a Washington részéről érkező heves nyomás miatt. “2014-től kezdődően, a Maidan felkelés után, az Egyesült Államok nyíltan, nem titokban megkezdte Ukrajnának a NATO katonai parancsnokságába való integrálását, nehézfegyverzet küldését, katonai gyakorlatokhoz, katonai kiképzéshez való csatlakozását, és ez nem volt titok. Dicsekedtek vele” – mondta Chomsky.

Az érdekes az, hogy Volodimir Zelenszkijt, a jelenlegi ukrán elnököt „béke platformon választották meg, hogy megvalósítsák az úgynevezett Minszki megállapodást, ami valamiféle autonómiát biztosított volna a keleti régió számára. A jobboldali milíciák figyelmeztették, hogy ha megvalósítja, megölik. Nos, nem kapott semmilyen támogatást az Egyesült Államoktól. Ha az Egyesült Államok támogatta volna, folytathatta volna törekvését, és talán elkerülhettük volna mindezt.

Az Egyesült Államok elkötelezett Ukrajna NATO-n belüli integrációja mellett. A Joe Biden adminisztráció folytatta a NATO-bővítés politikáját. “Közvetlenül az invázió előtt” – mondta Chomsky – Biden nyilatkozott, terjeszkedésre szólított fel. Nem sokkal a háború kitörése után az Egyesült Államok Minisztériuma elismerte, hogy az Oroszországgal folytatott megbeszélések során, nem vették figyelembe az orosz biztonsági aggályokat.

A NATO kérdését nem vitatták meg. Nos, ez mind provokáció. Nem indoklás, hanem provokáció, és nagyon érdekes, hogy az amerikai diskurzusban szinte kötelező az inváziót „Ukrajna provokálatlan inváziójaként emlegetni. Nézz utána a Google-ban, több százezer találatot találsz.” Chomsky folytatta: „Természetesen provokálták. Ellenkező esetben nem hivatkoznának rá állandóan provokálatlan invázióként.”

Mára az Egyesült Államokban a cenzúra olyan szintet ért el, ami az én életemben minden észleltnél magasabb. Ezek szerint nem szabad elolvasni az orosz álláspontot. Az amerikaiaknak nem szabad tudni, mit mondanak az oroszok. Kivéve a kiválasztott dolgokat. Tehát, ha Putyin beszédet mond az oroszoknak Nagy Péterrel kapcsolatban, akkor az a címlapokon látható. Ha az oroszok ajánlatot tesznek egy tárgyalásra, akkor azt nem lehet sehol se olvasni. Az el van hallgatva. Nem szabad megtudni, mit mondanak. Soha nem láttam még ilyen szintű cenzúrát.”

A lehetséges jövőbeli forgatókönyvekről alkotott véleményével kapcsolatban Chomsky azt mondta, hogy a háború egyszer véget ér, akár diplomáciával, akár nem. Ez csak logika. Nos, ha a diplomáciának van értelme, az azt jelenti, hogy mindkét fél elviseli. Nem szeretik, de elviselik. Nem kapnak semmi olyat, amit akarnak, hanem kapnak valamit. Ez a diplomácia. Ha elutasítod a diplomáciát, akkor azt mondod: “Hagyd, hogy a háború folytatódjon, minden borzalmával, Ukrajna pusztításával, és hagyjuk, amíg meg nem kapjuk, amit akarunk.”

A „mi” szóval Chomsky Washingtonra utalt, amely egyszerűen „olyan súlyosan akar ártani Oroszországnak, hogy soha többé ne tudjon ilyen akciókat végrehajtani. Nos, ez mit jelent? Olyat akar, amit lehetetlen elérni. Tehát, ez azt jelenti, hogy folytassuk a háborút, amíg Ukrajna el nem pusztul. Ez az Egyesült Államok politikája.”

Ennek nagy része nem nyilvánvaló a nyugati közönség számára, egyszerűen azért, mert a racionális hangok „nem beszélhetnek”, és mert „nem megengedett a racionalitás”. Ez olyan szintű hisztéria, amit még a második világháború alatt sem láttam. Az ukrajnai pusztító háború alternatív értelmezése sem megengedett. A Nyugat továbbra sem kínál komoly válaszokat, vagy elérhető célokat, így Ukrajna lerombolódik és a probléma kiváltó okai a helyükön maradnak. „Ez az Egyesült Államok politikája”.

Chomsky tehát állítja, hogy “valaki” megszabja mit lehet olvasni és mit nem, amit a teljes nyugati média átvesz, és betart. Ezt száz milliók olvassák, hallgatják, és magukévá tesznek. Aki mást gondol, az beszopta az orosz propagandát. Én erre felfigyeltem a kezdet kezdetén és a kiválasztott (és lefordított) posztok közlésével iparkodok közzétenni a valóságot jobban megközelítő tényeket.

DER SPIEGEL: Drosten professzor, Charles E. Rosenberg amerikai orvostörténész egyszer azt írta, hogy “a járványok általában nyöszörgéssel végződnek, nem robajjal”. Januárban reményt keltett bennünk, hogy hamarosan véget érhet ez a nyöszörgés. Azt mondta, hogy az év végére elérjük az endemikus állapotot, hogy gyakorlatilag ezen a cél felé tartunk. Még mindig így látja a helyzetet – vagy szeretné megragadni az alkalmat, hogy kijavítsa magát?

Drosten: Tényleg így mondtam? (nevet)

DER SPIEGEL: Igen.

Drosten: Abban az időben feltételeztem bizonyos alapvető feltevéseket, hogy például következetes politikai irányvonal lesz a világjárvány elleni védekezésben, megjelenik egy hatékony frissített vakcina, és hogy a vírus nem fog sokat változni. Egyébként persze nem úgy van, hogy az endémiás állapot hirtelen bekövetkezik, és olyasmit ünnepelhetünk, mint az endémikusok világnapja. Különben az endemikus állapot definíció kérdése. Akkor érjük el, amikor egyre kevesebben érzik a világjárványt mindennapi életükben.

DER SPIEGEL: Az Omikron vakcina kifejlesztése a vártnál nehezebbnek bizonyult.

Drosten: … és kevesen számítottak ilyen gyors vírus mutációra. Amikor megjelent az Alfa variáns, az számomra nagyon meglepő volt. Amikor a Delta megjelent, eleinte szkeptikus voltam. Aztán az Omikronnal újra át kellett orientálódnunk, és január óta már új Omikron alvariánsok is megjelentek. Szóval igazából szeretném kijavítani magam. Már nem hiszem, hogy az év végére az a benyomásunk lesz, hogy a járvány véget ért. A nyöszörgésről szóló rész igaz: tovább fog tartani.

DER SPIEGEL: Az esetszám ismét emelkedik. Mi a legújabb előrejelzés? Mi a várakozás?

Drosten: Valójában ismét exponenciális növekedést tapasztalunk az esetek számában – a BA.5 alvariáns rendkívül fertőző, és az emberek ezzel egyidejűleg elveszítik a legutóbbi oltásuk nyújtotta védelmet. Bízom benne, hogy az iskolai nyári szünet némileg visszafogja a növekedést, de attól tartok, hogy szeptembertől nagyon magas lesz az esetszámunk. Más országokban is megfigyelhető, hogy a kórházba kerültek és az elhaltak száma ismét emelkedik. Sajnos ez itt is így lesz. Összességében azonban sokkal kevesebb ember fog súlyosan megbetegedni és meghalni, mint 2021-ben. Ennek ellenére nem normális, ha ennyi ember beteg. Ha a döntéshozók nem tesznek semmit, akkor sok betegséggel összefüggő hiányzás lesz a munkahelyen. Ez valós probléma lesz, amely nemcsak az érintetteket, hanem az amúgy is megszorongatott gazdaságot is megterheli. Nem beszélve a hosszú COVID-ról, amit nagyon komolyan kell venni.

DER SPIEGEL: Jelenleg a Twitteren terjed az az ajánlás, hogy az emberek nyáron szándékosan fertőzzék meg magukat, hogy télen immunisak legyenek. Mi a véleménye ezzel kapcsolatban?

Drosten: Ez abszolút nonszensz. Nem lehetséges, hogy nyáron annyi ember fertőződjön meg, hogy télen csökkentse a koronaszámot. Ez tavaly Nagy-Britanniában is meglátszott: ott nyáron a labdarúgó Európa-bajnokság miatt lazítottak az intézkedéseken, és rengeteg volt a fertőzések száma – a következő ősszel és télen azonban még magasabb volt a súlyos megbetegedések és halálozások száma, mint Németországban, és ez annak ellenére volt, hogy a lakosság körében jobb az átoltottság. A nyári fertőzéseknek nem volt kedvező téli hatása. “Nincs olyan ok amiért az embernek szándékosan meg kell fertőznie magát!”

DER SPIEGEL: Azt mondta tavaly ősszel, hogy előbb-utóbb mindenkinek meg kell fertőződnie, és ez a védőoltás alapján indokolt lenne. Azt mondta, hogy a fertőzés nyálkahártya-immunitást fejleszt ki, amely megvéd a további fertőzésektől. Sokan ezt bátorításnak vették, hogy elkapják a betegséget. Tényleg így gondolta?

Drosten: Semmi esetre se fertőzze meg magát szándékosan! Továbbra is kerülnie kell a fertőződést, amennyire csak lehetséges, a hosszú COVID kockázata miatt. Sajnos azonban a fertőzés hosszú távon elkerülhetetlen. És fokozatosan kialakul egy nyálkahártya-specifikus védelem, amitől azt feltételezem, hogy az általános populáció immunitása ellenállóbbá válik. Másrészt, amint azt most látjuk, a vírus is változik, és egyre jobban menekül az immunválasz elől. Feltételezem, hogy előbb-utóbb kialakul egy új egyensúly. A populáció immunitása az oltás és a fertőzés révén végül olyan erős lesz, hogy a vírus jelentősége elhalványul. Akkor az endemikus állapotba kerülünk.

DER SPIEGEL: Mikor lesz?

Drosten: Nehéz megmondani. A legrosszabb esetben még néhány télre is eltarthat.

DER SPIEGEL: Úgy tűnik, hogy az emberek az Omikron variánssal való fertőzés után sokáig nincsenek megvédve az újrafertőződéstől. Egyáltalán, működik a nyálkahártya immunitása az Omikron esetében?

Drosten: A gyakori újrafertőződés egyik oka valószínűleg az, hogy az Omikron nem szaporodik annyira a tüdőben, mint a korábbi variációk, többnyire a felső légutakban marad. A tüdő fertőzései erősebb immunválaszhoz, később pedig kifejezettebb immunitáshoz vezetnek. Úgy tűnik, hogy az Omikron esetében nem ez a helyzet, legalábbis a BA.1 és BA.2 alvariánsok esetében nem. Még a lakosságban endemikusan keringő szezonális koronavírusok ellenére is rendszeres újrafertőződést tapasztalunk a felső légutakban. A Németországban nemrégiben dominánssá vált Omikron BA.5 alvariáns esetében a jelek szerint ismét erősebben hat a mélyebb légutakra, így a fertőzés után az immunitás is erősebb lehet. De erről még hiányoznak a pontosabb ismereteink.

DER SPIEGEL: Ha a BA.5 súlyosabban érinti a tüdőt, akkor innentől számíthatunk ismét súlyosabb betegségre?

Drosten: Nem hiszem, hogy újra zsúfolt intenzív osztályokat fogunk látni, de a dagály ismét a betegségek irányába fordul. Nem igaz, hogy egy vírus az evolúció során automatikusan egyre ártalmatlanabbá válik, ahogy egyesek állítják. Ettől még jobban aggódom az ősz miatt. Sőt, az influenza is további tényező lesz, amint az az ausztrál tél pillanatában is látható.

DER SPIEGEL: Ön azt mondta, hogy hosszú távon nem kivitelezhető a lakosság nagy részének hathavonta történő beoltása a COVID ellen. Miért nem?

Drosten: A pénzügyi és logisztikai kérdések mellett a fő tudományos probléma, az úgynevezett eredeti antigénbűn. Ezért lehet, hogy az oltások közötti időintervallumnak hosszabbnak kell lennie.

DER SPIEGEL: Meg tudná magyarázni?

Drosten: Az eredeti antigénbűn az influenzából ismert jelenség. A SARS-CoV-2-re vonatkoztatva ez azt jelentené, hogy az új vírusváltozatok elleni vakcinák esetleg nem, vagy rosszul fognak működni ezekkel az új variánsokkal szemben, mivel még mindig elsősorban a SARS-CoV-2 eredeti törzse ellen fejlesztenek antitesteket, azaz ha az immunrendszert erre a típusra képezték ki a kezdeti immunizálások során. Ezt jelenleg elméletben vitatják – és sajnos gyakran használják érvként a védőoltás ellen. Másrészt az a kérdés, hogy az eredeti antigénbűn valóban releváns szerepet játszik-e a SARS-CoV-2-ben, ha az oltások közötti intervallum elég hosszú. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy nem. Azt ugyanakkor még nem tudni, hogy valójában mennyi időnek kell eltelnie az oltások között. “A nyálkahártya-oltásnak vannak nagyon ígéretes megközelítései, például az orrspray.”

DER SPIEGEL: Tehát az embereket ősszel be kell oltani az Omikron kombinált vakcinával vagy sem?

Drosten: Én megtenném. Ezt az oltást csak 70 év felettieknek tervezik, és én még nem vagyok ennyi idős. De még 50 éves és idősebb korban is súlyos betegségeket tapasztalhatunk.

DER SPIEGEL: Javasolná a kombinált oltást akkor is, ha egy személyt már négyszer beoltottak?

Drosten: A kombinált oltás azoknak is előnyös, akiket négyszer oltottak be. Az immunitás súlyozása az Omickon felé várható vele, és gyanítom, hogy a hatás annál jobb lesz, minél hosszabb idő telik el az előző oltástól. Az aggódók azonban tájékozódjanak a korai kezelés új gyógyszereiről is – ezek már elérhetőek.

DER SPIEGEL: És mikor jönnek a jobb oltások?

Drosten: Vannak nagyon ígéretes megközelítések a nyálkahártya elleni védőoltásban, például az orrspray, amelyek erősíthetik a nyálkahártya immunitását és védelmet nyújtanak a fertőzésekkel szemben, de ezen a télen nem készülnek el. Összességében azonban továbbra is azt gondolom, hogy a jelenlegi helyzetünk nem olyan rossz. Az a fontos, hogy sokkal jobban hasznosítsuk azt, amink van. Elsősorban természetesen a klasszikus védőoltást. Magától értetődik, hogy az idős embereket ideális esetben négyszer kell beoltani. Teljes mértékben ki kell használnunk a Németországban meglévő lehetőségeket a gyermekkori védőoltások terén; ez távolról sem történt meg. Mindenki másnak legalább háromszoros, kívánság szerint négyszeres oltást kell adnia, és úgy gondolom, hogy a munkáltatói szövetségeknek és a gazdasági tárcának is ezért ősz előtt még egyszer elő kellene írnia a vállalati koronavírus elleni védőoltást. “Amikor a helyzet megnehezül, még mindig hiszek a társadalomban rejlő jóban. A legtöbb ember észszerű magatartású. Összefognak, maszkot vesznek fel, és megteszik, amit kell.”

DER SPIEGEL: Hogyan fog ez működni?

Drosten: Egészen egyszerűen a bejelentéssel: “Kedves munkáltatók, ez a saját érdekük. Kérjük, segítsenek abban, hogy a munkaerő nagy részének ne kelljen otthon maradnia ősszel betegen. Most ismét hívja fel az embereket, hogy kapjanak védőoltást.” Tél előtt 40 millió embert kellene immunizálni vagy emlékeztető oltást adni. Ez valóban változást jelentene. Emellett még mindig túl keveset tudunk arról, hogy fertőzés esetén magas kockázatú betegként vírusellenes gyógyszert szedjenek.

DER SPIEGEL: Ha az oltási kampányok kudarcot vallanak, valóban azt gondolja, hogy az emberek a koronavírus elleni védekezési intézkedéseket betartanák, amelyekre a legrosszabb forgatókönyv szerint ismét szükség lenne, már harmadik éve?

Drosten: Amikor a helyzet megnehezül, még mindig hiszek a társadalom jó szándékában. A legtöbb ember észszerű. Mindannyian újra felvesznek egy maszkot, és megteszik, amit kell. Ebben egészen biztos vagyok.

DER SPIEGEL: Ön ahhoz a kisebbségéhez tartozik, akik soha nem szenvedtek SARS-CoV-2 fertőzést. Hogyan sikerült elkerülni?

Drosten: Nehéz megmondani. Eddig azt hiszem, csak szerencsém volt. Ritkán kerülök kockázatos helyzetekbe, de nem is vagyok túlzottan óvatos. Újra üzleti útra és étterembe járok, és ha egy nagyobb csoportban vagyok, ahol senki sem visel maszkot, akkor én se veszek fel. Nem akarok Dr. Strange lenni. De mindig igyekszem figyelmes lenni: ha például egy pékség vásárlója maszkot visel, akkor felteszek egyet, mert kockázatos beteg lehet. “A kutatás szempontjából ez a járvány minden bizonnyal egy életre szóló lehetőség volt számomra.”

DER SPIEGEL: Megtámadták és sértegették nyilvános szerepvállalása miatt, és halálos fenyegetéseket is kapott. Megbánta, hogy előrelépett?

Az interjú további része a tudós közéleti szerepléséről és az őt ért támadásokról szól, aminek számunkra nincs információs értéke.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Azt mondtam, hogy ha Oroszország kemény választ adna, a provokációk megszűnnének. Azonban a véleményem nem volt hatással sem a nyugati „külpolitikai közösségre”, sem a Kremlre. Úgy tűnik, Oroszország elítéli a provokációkat, a Nyugat pedig gyártja azokat.

Gondoljunk az elmúlt hét Oroszországgal szembeni provokációira. Izrael megtámadta, és lezárta a szíriai damaszkuszi polgári repülőteret. Ez csak egy újabb módja annak, hogy nyomást gyakoroljon Oroszországra, miközben Oroszország Donbász-t megtisztítja az ukrán erőktől.

Szíriának hatékony orosz légvédelmi rendszerei vannak, de nyilvánvalóan nem használhatja őket az izraeli támadások elrettentésére. Úgy tűnik, a Kreml nem érti, hogy nem tudja egyszerre megvédeni szír szövetségesét és megbékíteni Izraelt.

Közvetlenül a NATO-baltikumi hadgyakorlatának a befejezése előtt, Litvánia blokkolta Oroszország vasúti és közúti kapcsolatát Oroszország egy részével, megsértve ezzel a régóta fennálló megállapodásokat. Oroszországnak el kellene fogadnia ezt az agressziót egy katonailag jelentéktelen országtól? Ha Oroszország elfogadja, vajon milyen durva lesz a következő sértés, amelyet a Kremlnek megint le kell nyelni. Mikor lesz elege a Kremlnek a sértések lenyeléséből?

Ez egy fontos kérdés. A kérdezés a felismerő érdekében áll, ami a háború kirobbanása előtt eltérő – békés – viselkedéshez vezet. Az USA és a NATO továbbra is fegyvereket tol Ukrajnába, és elkötelezte magát, hogy Ukrajnát győzelemhez támogatja, célul tűzve ki nemcsak Donbász visszahódítását, hanem a Krím „felszabadítását” is.

Az idióta, a brit játékhadsereg parancsnoka, néhány katonáját arra kötelezte, hogy szárazföldi háborúban harcoljon Oroszországgal. Ez vicc vagy teljes őrület? Milyen következtetésekre vezet Oroszország provokációkkal szembeni passzivitása? Az egyik következtetés az, hogy van elegendő befolyásos orosz, aki a nyugati befogadást részesíti előnyben az orosz szuverenitás helyett, és képesek megakadályozni a provokációkra adott hatékony orosz válaszokat.

Egy másik következtetés az, a Kreml úgy gondolja, hogy a nyugati vezetésben több az ész és az értelem, és kevesebb az ostobaság és a gonoszság, mint amennyi van. Valószínűleg a Kreml számára, hogy egy felfegyverzett nép atomháborút provokáljon.

A Kreml valószínűleg úgy gondolja, hogy a logika és az értelem előbb-utóbb utoléri a Nyugatot. Ez Oroszország tévedése. Amíg a Kreml nem látja a Fehér Ház és a katonai/biztonsági komplexum által elutasított Wolfowitz-doktrínát, valamint a neokonzervatívok száműzetésbe küldését, ez a nyugat integritásába vetett alaptalan hit pusztulásnak teszi ki Oroszországot.

Oroszország vezetői egyszerűen nem értik, hogy a nukleáris háborúhoz vezető úton több lépés van, de ezek egyre fogynak. Mosat kellene lépni, mielőtt mind elfogy.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Vlagyimir Putyin kedden közölte a lefejlettebb légvédelmi rendszert az S-500-ast, rendszerbe állítják. Ezt az orosz vezető a moszkvai katonai főiskolákat végzett hallgatókhoz intézett beszédében jelentette be.

Putyin ismertette Oroszország fejlett fegyverrendszerek kifejlesztésére vonatkozó terveit, amelyek szerinte „az elkövetkező években és évtizedekben meghatározzák a hadsereg és a haditengerészet harci képességeit”. . Putyin kijelentette, hogy az S-500 nagy hatótávolságú rakétarendszernek, amelyet repülőgépek és rakéták elfogására terveztek, és némi műholdellenes képességekkel is rendelkezhet, nincs párja a világon.

Oroszország bemutatta az 5. generációs vadászrepülőgép használatát Ukrajnában.

Az Almaz-Antey fegyvergyártó a nagy hatótávolságú föld-levegő rakéták családjának folytatásaként tervezte az S-500 Prometey-t. Feltételezések szerint hatótávolsága 600 km, és képes elfogni a hiperszonikus sebességgel haladó célpontokat, beleértve az interkontinentális ballisztikus rakéták robbanófejeit is.

A Prometey állítólag szorosan integrálódik más Almaz-Antey rendszerekkel, mint például az S-400 és az S-350, ami lehetővé teszi, hogy a bevetett ütegek összedolgozzanak a réteges légvédelem más elemeivel. Az Almaz-Antey vezetője, Yan Novikov elmondta, a vállalat arra számít, hogy az S-500 lesz Oroszország légvédelmi rendszerének a gerince. Még áprilisban megerősítette a hírt, hogy a rendszer sorozatgyártása beindult.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A jobb élet utáni vágyakozás egy természetes emberi tulajdonság, és mert „a messziről jött ember azt mond, amit akar”, a többség meg van róla győződve, hogy a „mindenütt jó, de legjobb otthon” mindössze idejét múlta folklór, a valóság pontos ellenkezője. Az Új hazába történő megérkezést rendszerint többhetes eufória követi, amelyet viszonylag hamar elkoptat a „véres valóság”. Ez utóbbiról feltételezhető a belátható időn belüli megszokás. Ez azonban késik, egyre késik, a türelem pedig fogy, egyre fogy. Az új nyelv megtanulása korántsem könnyű feladat, sőt, nem egyszer megoldhatatlannak tűnik. Persze az, aki ezeket a summás megállapításokat túlzásnak tekinti, felteszi a logikus kérdést: ha annyira kellemetlen ez a vállalkozás, akkor miért nem változtatnak rajta? Elvégre a kivándorlás nem egy irreverzibilis döntés. De bizony, többnyire az. A kínkeservvel összekuporgatott útiköltség nem retúrjegyre szólt. A faji, politikai üldözött hogyan jöhetett volna vissza? A pártállam alatt pedig a disszidensre több év börtön várt, ha „tettének” elévülése előtt (5 év) hazamerészkedett.

Miért nem jött öt év után? Most jön a tragédia, amellyel honfitársaink közül vajmi kevesen vannak tisztában. Öt év hosszú idő, amely alatt megannyi adaptáció lép életbe. Az új hazát ugyan nem szokták meg (tökéletesen sosem fogják), de a régitől már elszoktak. Ajak biggyesztve közlik velünk, hogy a Balkánon élünk: a tejet nyálkás zacskóban vesszük, az útburkolat teli van lyukakkal, a hivatalokban úgy bánnak velünk, mint a kutyafekáliával (és ugye folytathatnám a kritikákat hajnal­hasadásig). Mi tagadás, ez a valóság, csakhogy van ám más is. A nagymama lecsója, amelyet a nyári konyha előtt sámlin ülve eszünk. A közösen átélt balatoni alkony és az utána belopott első csók. Az ultipartik a verandán. A Füstbe ment terv, amelyen akkor nevettünk („repül felém anyám, én kinyitom az ablakot, s ő repül-repül tovább)”, most meg könnybe lábad tőle a szemünk. Természetesen ezt a felsorolást is folytathatnám.

Gyógyír? Úgy tűnik, nincs! Nem igaz az a mondás, hogy az idő mindenre meghozza a megoldást. A halál igen, pusztán az évtizedek múlása nem. Persze az ember a legadaptívabb állat, a halálon kívül mindent képes megszokni, bizonyos mértékig. Tudom, megállapításaimmal sokan vitába szállnának (különben tehetik, erre való a honlapon található fórum), csak nem érzik magukat érintettnek. Ezeknek azt üzenem, gondoljanak bele, mit takar az alábbi hír: a Kossuth-díjjal kitüntetett, nemrég elhunyt Teller Ede kaliforniai otthonában 96 évesen öttagú magyar személyzetet tartott (főleg ott tanuló diáklányokat), mert már csak magyarul beszélt, és nagyon szeretett volna hazalátogatni, csak erre már nem volt ereje. Utolsó szereplése alkalmából a magyar tv-ben (zenei kíséret nélkül) elénekelte a „minden vízbe mártott test, kis angyalom” című diákdalt. Tegyük még hozzá, hogy Teller Ede jóval a II. világháború előtt emigrált az USA-ba. Annak bizonyítására, hogy ez nem egy elszigetelt eset, hadd toldjam meg néhány másikkal.

Sir George Solti, azaz Solti György világhírű karmester, akit az angol királynő lovaggá ütött, végrendeletileg kérte angol feleségét, – akivel évtizedeken keresztül nyilván nem magyarul beszélt, – hogy hamvait szállítsák vissza hazájába, Magyarországra. Solti 1912-ben született és közvetlenül a II. világháború előtt, 27 évesen hagyta el szülőföldjét. Huszonkét évig volt a Chicagói Szimfonikusok vezető karmestere, majd 1979-1983 között a Londoni Filharmonikusoké. Nyolcvanöt évesen halt meg. Ebből a 85 évből mindössze az első 27-et élte itt, a következő 58-at külföldön, ahol maximum annyit ismertek be, hogy „magyar származású”. Meghal, kinyitják a letétbe helyezett végrendeletét, és kiderül, hogy magyar földben akar nyugodni. Vagyis pontosan az van, amit az imént írtam: idő nem, csak a halál hozta meg a megoldást.

Solti esete nem egyedi. Szilárd Leó fizikus, a nukleáris láncreakció kigondolója 1964-ben, vagyis jó negyven éve halt meg San Diego-ban. Hamvait a leszármazottak hazahozták és újratemették a közelmúltban.

George Mikes, számtalan humoros angol nyelvű – és magyarra természetesen lefordított – könyv (Anglia papucsban stb.) szerzője nem váratott a végrendeletének megismeréséig. Egy helyen azt írta: nem tudom, hogy halálom előtt mi lesz életem utolsó mondata, de abban biztos vagyok, hogy magyar mondat lesz. Mikes eredetileg újságíró volt, Angliából küldött tudósításokat – természetesen magyar nyelven -, de a háború kitörésekor, 1939-ben Angliában maradt. Néhány évvel később már angolul ír élete végéig, és akkor jön ez a kikívánkozó „vallomás”! Persze ő sem egyedi eset.

André Kosztolányi közgazdász és tőzsdeguru az egyetemeken németül tart előadásokat. Saját bevallása szerint barátaival franciául beszél, bankárokkal angolul tárgyal, de istenhez 90 évesen is magyarul imádkozik.

A „jelenség” természetesen nem exkluzív magyar. Az 1901-ben született Marlene Dietrich apja porosz katonatiszt volt, ami Dietrichhel alaposan megutáltatta a katonai szellemet. 1930-tól az USA-ban élt, és számtalan jeles filmnek volt a főszereplője. Deklaráltan nem érezte magát németnek. A II. világháború alatt az előrenyomuló szövetséges csapatokkal együtt vonult be Párizsba, este pedig szórakoztatta a katonákat. Nem sokkal 91 éves korában bekövetkező halála előtt sokadik „búcsú” hangversenyén a közönség kérte, hogy utoljára énekeljen valamit németül. Dietrich „kötélnek állt”, és elénekelte ifjúkora egyik német slágerét. Amikor a szöveg szerint a „Berlin” szóhoz ért, hangja érezhetően megcsuklott a hirtelen rátörő érzelmi indulattól, olyannyira, hogy a jelenlévő angol újságírók riportjaikban feltették a gúnyos kérdést: a vér nem válik vízzé?

De hát akkor mi ez, hazaszeretet, honvágy, nosztalgia? 1688-ban egy fiatal svájci orvos, egy bizonyos Johannes Hofer figyelt fel egy Bázelben tanuló fiatal berni diákra, aki láthatóan nem volt képes beilleszkedni a helyi életvitelbe. A diák egészsége egyre romlott, lázas lett, nyugtalan és izgatott, légzése szaggatott, szívverése szapora. A kezelőorvos a legrosszabbra gondolt, de mi az a betegség, amely ezt a fiatal férfit a halál előszobájáig hajszolta? Dr. Hofer talált rá egy nevet: nosztalgia, amelyet korábban a német ajkúak das Heimweh, a franciák la maladie du pays, míg az angolok homesickness névvel illettek. Magyarul csak „honvágy” vagy „hazavágyódás” a fordítás, és mint látható, a „betegség” toldalék hiányzik a magyar kifejezésből. Dr. Hofer átnézte a rendelkezésére álló szakirodalmat, de a tünet ­együttesre jellemző betegséget nem talált, pedig a betegség nagyon is létezett. Gyártott tehát hozzá egy nevet a görög nostos = hazatérés, és az algos = fájdalom összevonásával. Így született meg a „nosztalgia”, amely alatt ma egy kicsit mást értünk (de olaszul a mai napig is így hívják a honvágyat: nosztalgia).

Csakhogy a honvágy mindössze egy elmeállapot, amely nem lehet halálos. Akkor pedig ezek a betegek egészen pontosan miben is halnak meg? Dr. Hofer találkozott aggodalomra okot adó esetekkel is, amelyek közül egyet így írt le: „A diák először csak vágyakozott az otthona után, de hamarosan meg is betegedett. Nem evett, lázas lett, izgatott. A szimptómák egyre rosszabbra fordultak. A szállásadók közeli halálát várták, és elkezdtek imádkozni érte, de nem halt meg, bár nem az imádság segített rajta. Hívtak hozzá egy borbélyt, aki gyógyír beadása helyett diagnosztizálta a betegséget, és a fiú hazaküldése mellett döntött. Meghallván ezt, az ifjú azonnal felvidult. Használati tárgyainak csomagolása közben légzése normálisra váltott. Mire megérkezett a postakocsi, a fiú teljesen felélénkült. A várostól néhány mérföldre eltávolodva már tökéletesen egészségesnek volt tekinthető.”

Dr. Hofer másik betegleírásában említést tesz egy „társadalmilag lecsúszott” fiatal vidéki lányról, akit eszmélet vesztett állapotban vittek be a kórházba, élete egy hajszálon lógott. Amikor magához tért, maga körül csupa „siránkozó, jajgató öregasszonyt” látott és nyomban súlyos nosztalgiába esett. Nem volt hajlandó enni, gyógyszereit kiköpte, állandóan sírt, és azt hangoztatta, hogy haza akar menni. Annyira legyengült, hogy a kórház nem tudott vele mit kezdeni, összecsomagolták és hazaküldték. „Hazaérkezve néhány napon belül tökéletesen meggyógyult mindenfajta orvosság nélkül.”

Dr. Hofer arra a következtetésre jutott, hogy a betegség elsősorban fiatal embereket támad meg, különösen azokat, akiket otthonuk elhagyására késztetnek, és akik nehezen alkalmazkodtak idegen emberekhez és szokásokhoz. Az eset diagnosztizálása könnyű. Az áldozat „bánatos arccal lődörög”, lenézi az idegen szokásokat, és nehezen viseli a tréfát. „A vég nélküli bánatosság, a haza örökös szobahozása, a fizikum legyengülése, az érzékszervek eltompulása, a szívritmuszavarok azt jelzik, hogy a betegség teljes erővel tombol.”

Agysebészet a XVII. században természetesen nem létezett, ennek ellenére dr. Hofer úgy gondolta, hogy kellett lenni az agyban egy olyan területnek, ahol az otthon élménye mélyen be volt ágyazódva. Az állandó hazavágyás bekapcsolta ezen agyterületet, amely hatalmába vette az egész testet. Minél többet gondol a beteg haza, annál inkább vált uralkodóvá a test felett ez a specifikus agyterület. Ez abban nyilvánult meg, hogy egyre-másra törtek a felszínre régi, rég elfelejtett emlékek emberekkel, eseményekkel és helyekkel kapcsolatban. „Ezek a gondolatok oly mértékben vették igénybe az agy kapacitását, hogy más feladatok ellátására nem maradt elég erő. Ez vezet az étvágytalansághoz, és ezért nem képes a szervezet a normál emésztésre. A páciens, amint abbahagyja az étkezést, teste fokozatosan legyengül, és beáll a totális nosztalgia.”

Dr. Hofer kidolgozott egy hatásosnak vélt gyógymódot is, amely szerint opiátok alkalmazása könnyítheti az örökös izgalmi állapotot, de ami a legfontosabb, a beteggel közölni kell, amint jobban lesz, indulhat haza. A legsúlyosabb esetekben egyetlen dolog segít, a beteg haladéktalan hazaküldése.

Miután dr. Hofer leírta a betegséget, orvosok szerte a világban diagnosztizálni kezdték a nosztalgiát, ami hamarosan jól körülhatárolt orvosi esetté vált. Volt olyan orvos, aki azt állította, hogy a betegséget diagnosztizálni tudja csupán a szívverés meghallgatásával. A nosztalgiában elhunyt betegek boncolása után elváltozásokat találtak az agyban, a szívben, a tüdőben, de még a belekben is. Az egyik korabeli orvos szerint a skót duda egyetlen felbúgása elég volt arra, hogy az emigráns skótok elsírják magukat.

A korai tapasztalatok szerint egyes emberi csoportok könnyebben megkapták a betegséget, mint mások. Katonák, különösen fiatal kényszer sorozottak voltak fogékonyabbak az átlagnál. A francia forradalom után csendes vidéki lakhelyükről elhurcolt, erőszakkal verbuvált fiatal legények között a nosztalgia járványszerűen terjedt.

Az amerikai polgárháborúban az otthonuktól távol harcoló katonák közül 1861 és 1866 között pontosan 5213 nosztalgiabeteget diagnosztizáltak, akik közül 58 meg is halt. Ezzel azonban a nosztalgia, mint betegség el is tűnt a Földről. Orvosok és pszichiáterek új diagnózisokkal álltak elő: depresszió, ideg összeroppanás, anorexia (vészes testsúlycsökkenés), katonák esetében viszont szimulálás. A nosztalgia pedig elveszett a régmúlt homályában.

Nem így van, állítja The Past is a Foreign Country (A múlt egy idegen ország) c. könyvében David Lowenthal: szerinte a nosztalgia, mint betegség jelen volt a II. világháborúban harcoló angolszász csapatok személyi állományában is. A legfőbb amerikai sebész által összeállított betegséglista előkelő helyén szerepelt a nosztalgia. Nem oly nagyon régen, 1946-ban az egyik eminens szociológus „pszichofiziológiás betegségnek” írta le. A honvágy tipikus diákbetegségként volt nyilvántartva az egyetemi rendelőkben.

A múlt század ’70-es éveitől kezdve divatba jött a nosztalgia, azonban központi helyét nem a múltbéli földrajzi hely, hanem a múltbéli történések, események foglalták el. Oly nagy fokú volt a nosztalgia felé fordulás, hogy egyesek attól tartottak, „az emberiség olyan jövő felé tart, ahol a nosztalgia újfent halálos betegséggé válhat.”

Mit tegyünk hozzá? Talán annyit, hogy a honvágy, mint betegség legalább egy aspektusban pont olyan, mint bármely más betegség. Nem egyformán „fertőz” meg mindenkit. Van, aki fogékonyabb rá, van, aki kevésbé. Ezt nem lenne szabad, hogy elfelejtsék a nagy szájjal hencegők („Még hogy honvágy? Örülök, hogy megszabadultam attól az országtól”). Van, akit évről évre elkerül az influenza, aztán egyszer úgy leveszi a lábáról, hogy nem akarja elhinni, hogy ez vele is megtörténhet.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az elmúlt néhány hónapban sok véletlenszerűnek tűnő élelmiszer vadul drágává vagy szokatlanul nehezen beszerezhetővé vált – számolt be vasárnap a Bloomberg, megjegyezve, hogy a vállalkozások nehezen találnak alternatívákat vásárlóik ellátására.

A problémát a megnyúlt globális ellátási láncnak tulajdonítják, amelyben számos tényező – a kedvezőtlen időjárástól és a Covid-19 világjárványtól a geopolitikai feszültségekig és a fellendülő keresletig – hozzájárult a probléma kialakulásához.

Németországban a sörivók üveghiánnyal küzdenek, részben a sör gyártókat üveggel ellátó Ukrajna háborúja miatt. Sajtóértesülések szerint az ország sörfőzdéi, amelyek már most is többet fizetnek az áramért és az árpáért, arra szólítják fel vásárlóikat, hogy vigyék vissza az üres sörös üvegeket.

Az Egyesült Államokban a pattogatott kukorica aggodalomra ad okot a mozilátogatók körében, mivel a gazdálkodók azt fontolgatják, hogy abbahagyják a kukorica termelését a jövedelmezőbb növények javára. A pattogatott kukoricatartók, például poharak és papírzacskók szintén hiánycikké váltak.

A problémák nem kímélték a zöldségeket se. Az ausztráliai salátahiány arra késztette a KFC-t, hogy káposztát tegyen hamburger szendvicseibe.

Az Egyesült Királyságban a McDonald’s-nak paradicsomból két szelet helyett egy szeletet kellett adagolnia, mivel az üvegházak gázfűtésének ugrásszerű költségei miatt kevesebb paradicsom termett.

A gyorséttermi óriáscégnek több országban is le kellett állítania a krumpli értékesítést a lassult szállítás és a globális burgonyahiány miatt.

Eközben a szingapúri KFC éttermek állítólag a krumplit gofrihasszel (fogalmam sincs ez mi) cserélték le.

Kenyában a közösségi média felhasználói a gyorséttermi lánc bojkottjára szólítottak fel, amiért nem használnak helyi burgonyát.

A termékhiány Japánt is sújtotta, ami arra késztette az éttermeket, hogy bizonyos ételeket kihúzzanak az étlapjukról.

Madhav Durbha, a Coupa Software ellátási lánc stratégiáért felelős alelnöke szerint az üzleti vezetőknek újra kell gondolniuk, hogyan és hol termelnek, és honnan szereznek be.

A Bloombergnek elmondták, hogy az új technológiákkal és a jobb tervezéssel csökkenthetik az esetleges késéseket, a bevételkiesést és a „folyamatos tűzoltást” a hiányok kezelésére.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az Oroszország elleni amerikai szankciók sokkal pusztítóbbnak bizonyultak Európára, mint Oroszországra nézve. A globális gazdaság lelassult, és sok fejlődő nemzet komoly élelmiszerhiánnyal és az éhezés kockázatával néz szembe.

Máris, mély repedések vannak az úgynevezett „NATO-egység” európai homlokzatán. Nyugat-Európa egyre jobban sajnálja a napot, amikor vakon követte az Amerikát az Oroszország elleni háborúba.

Valójában, ez nem egy ukrán-orosz háború, hanem egy amerikai-orosz háború, amelyet az utolsó ukrán katonáig vívnak. Az optimista nyilatkozatokkal ellentétben a NATO valójában meggyengültnek látszik. A nyugat-európaiak hosszan és keményen fognak elgondolkodni azon, hogy mennyire bölcs és költséges, ha hosszú távú konfrontációt provokálnak Oroszországgal vagy az Egyesült Államok más „riválisával”.

Európa előbb vagy utóbb visszatér az olcsó orosz energia vásárlásához. Oroszországgal  a természetes gazdasági kapcsolat elsöprően logikus.

Európa, máris hanyatló hatalomként gondol az Egyesült Államokra, ami ingadozó és képmutató külpolitikát folytat, és amely a világbéli szerepének kétségbeesett megőrzését célozza. Amerika e célból való háborús hajlandósága egyre veszélyesebb másokra nézve.

Washington azt is világossá tette, hogy Európának alá kell írnia a Kína elleni „ideológiai” harcot, valamint a „demokrácia megvédésének” a harcát is. Ez egy klasszikus hatalmi harc az egész világon. Európa pedig még kevésbé engedheti meg magának, hogy a Kínával való konfrontációba keveredjen. A kínai „fenyegetést”, elsősorban Washington érzékeli, de nem meggyőző sok európai állam és a világ nagy része számára.

A kínai „Belt and Road” kezdeményezés talán a világtörténelem legambiciózusabb gazdasági és geopolitikai vállalkozása, ami vasúton és tengeren már most összeköti Kínát Európával. Ebből a vállalkozásból Európa kizárás nagyon sokba fog kerülni.

Vegyük figyelembe, hogy a Belt and Road közvetlenül Oroszországon halad keresztül. Lehetetlen, hogy Európa bezárja kapuit Oroszország előtt, miközben fenntartja a hozzáférést ehhez a gigászi eurázsiai vállalkozáshoz. Így annak az Európának, amely az Egyesült Államokat már hanyatlónak érzékeli, alig van ösztönzése, hogy csatlakozzon a Kína elleni „mozgalomhoz”.

Az ukrajnai háború végén az Európaiak komolyan el fogja gondolkoztatni azon, hogy milyen előnyökkel jár Washington kétségbeesett törekvése a globális hegemónia fenntartására. Ezért, Európa egyre növekvő identitásválságon fog keresztülmenni jövőbeli globális szerepének meghatározásakor. A nyugat-európaiak belefáradnak abba, hogy alávessék magukat az európai külpolitika 75 éves amerikai uralmának.

Jelenleg a NATO jelenti az európai külpolitikát, ez mellett Európa megmagyarázhatatlanul fél bármilyen független hang kinyilvánításában. Meddig lesz ez érvényes?

Most látjuk, hogy az Oroszország elleni hatalmas amerikai szankciók, ide tartozva a nyugati bankokban lévő orosz pénzek elkobzását, a világ nagy részét arra késztetik, hogy újragondolják az USA-dollárral való bankolás bölcsességét. A nemzetközi gazdasági eszközök diverzifikálása már szóba került, és ez Washington egykori domináns gazdasági pozícióját és a dollár egyoldalú uralmát fogja gyengíteni.

Az Ukrajnában vívott amerikai-orosz harc egyik legaggasztóbb velejárója a független média totális korrupciója. Washington valóban megnyerte az információs és propagandaháborút, és az összes nyugati médiát arra késztette, hogy ugyanabból a kottából énekeljenek az ukrajnai háború jellemzésénél. (ez egy roppant fontos megállapítás)

A Nyugat még soha nem tapasztalta egy ország ideológiailag vezérelt geopolitikai perspektívájának ilyen általános kényszerét. Természetesen az orosz sajtóban sem lehet megbízni. Egy virulens oroszellenes propaganda áradat közepette, (amelyhez hasonlót a hidegháborús napokban soha nem láttam), a komoly elemzőknek manapság mélyre kell ásniuk, hogy tárgyilagos képet kapjanak arról, mi is történik valójában Ukrajnában.

Bárcsak az amerikai média dominanciája, amely szinte minden alternatív hangot tagad, pusztán az ukrajnai eseményeknél érvényesülne. Azonban az európai elit talán lassan arra a felismerésre jut, hogy a teljes „egyhangúság” pozíciójába erőszakolták be őket.

Már kezdenek repedések megjelenni az „EU és NATO egység” homlokzatán. De a veszélyesebb következmény az, hogy ahogy közeledünk egy globális válságok felé, a valódi független, szabad sajtó nagyrészt eltűnik, és a politikai körökhöz közel álló, vállalati uralom alatt álló média kezébe kerül, amelyet most az elektronikus közösségi média erősít meg, és mindez manipulálja a narratívát. a saját céljaira. Ahogy a globális felmelegedés, a menekültáradat, a természeti katasztrófák és a valószínűsíthetően új világjárványok miatt előreláthatóan nagyobb és veszélyesebb instabilitási válságba jutunk, úgy a nyugati média szigorú állami és vállalati uralom alá kerül.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumának „hitele” egy mítosz, amelyet egy homokon nyugvó intézményi keret tart össze. Valójában az USD nem éri meg azt a papírt, amelyre nyomtatják. A dollár egy ígérvény, amely a vörös tinta óceánjában lebeg. Az egyetlen dolog, ami megakadályozza, hogy az USD eltűnjön az éterben, a hiszékeny emberek bizalma, akik továbbra is elfogadják törvényes fizetőeszközként.

De miért bíznak az emberek a dollárban, ha annak értéktelenségét mindenki ismeri? Végül is Amerika 30 billió dolláros államadóssága aligha titok. Ez egy lopakodó adósság, amiről az amerikai emberek egyáltalán nincsenek tudatában, de felelősek érte.

A kérdés megválaszolásához meg kell vizsgálnunk, hogyan működik a rendszer valójában, és hogyan támasztja alá a dollárt a második világháború után létrejött számos intézmény. Ezek az intézmények környezetet biztosítanak a történelem leghosszabb és legkirívóbb csalásainak lebonyolításához, a drága iparcikkek, nyersanyagok és kemény munkák megvételéhez holt elnökök képével ellátott zöld cetlikkel fizetnek.

Csak csodálni lehet az elit zsenialitásán, akik kitalálták ezt az átverést, majd  rákényszerítették a nem tiltakozó tömegekre. Végül gyorsan eltávolítanak mindenkit, aki megpróbál megszabadulni a dollártól, vagy, Isten segítsen, létre kar hozni egy alternatív rendszert. (Szaddám Husszein és Moammer Kadhafi jut eszembe.)

De a tény az, hogy – eltekintve az intézményi keretektől és a dollárellenfelek kíméletlen kiirtásától – semmi sem indokolja, hogy az emberiség egy olyan valuta igában maradjon, amely adóssághegyek alatt van eltemetve, és a valódi értéke gyakorlatilag megismerhetetlen.

Ez nem mindig volt így. Volt idő, amikor a dollár volt a világ legerősebb valutája. Az első világháborút követően az Egyesült Államok volt „a világ aranyának többségi tulajdonosa”, ezért egy nemzetközi delegáció „úgy döntött, hogy a világ valutái többé nem lesznek az aranyhoz kötve, hanem az amerikai dollárhoz köthetők, mert a zöldhasú, maga az aranyhoz kapcsolódik.”

Íme még egy cikk: „A megegyezés “Bretton Woods-i Megállapodás” néven vált ismertté. Létrehozta a központi bankok felhatalmazását, amelyek rögzített árfolyamokat tartanak fenn valutáik és a dollár között. Valamint az Egyesült Államok kérésre beváltja az amerikai dollárt aranyra. Az amerikai dollárt hivatalosan a világ tartalékvalutájává emelték, és a Bretton Woods-i Megállapodásnak köszönhetően a világ legnagyobb aranytartaléka biztosítva lett.

Az aranytartalékok helyett, más országok amerikai dollár tartalékokat halmoztak fel. Az országok elkezdték vásárolni az Egyesült Államok kincstár jegyeit, amelyeket biztonságos pénztárolónak tartottak. A kincstári jegyek iránti kereslet, valamint a vietnámi háború és a Great Society hazai programjainak finanszírozásához szükséges kiadások arra késztették az Egyesült Államokat, hogy papírpénzzel árasszák el a piacot.

Viszont az aranyra történő átváltás iránti kereslet olyan nagyra nőtt, hogy Richard Nixon elnök kénytelen volt beavatkozni, és szétválasztani a dollárt az aranytól, ami a ma is létező lebegő árfolyamokhoz vezetett.

Bár voltak stagflációs időszakok, ami a magas inflációnak és magas munkanélküliség elnevezése, az amerikai dollár továbbra is a világ tartalékvalutája maradt. Azonban az arany eltűnt, és ami maradt, az egy gőzölgő adósság halom.

Szóval, hogyan a csudába sikerült megőriznie a dollárnak a világ legkiválóbb valutájaként elfoglalt státuszát? A dollárrendszer hívei elmondják, hogy ennek köze van „az Egyesült Államok gazdaságának méretéhez és erejéhez, valamint az Egyesült Államok pénzügyi piacainak dominanciájához”. De ez nonszensz. Az igazság az, hogy a tartalékvaluta státuszának semmi köze Amerika posztindusztriális, szolgáltatás-orientált, buborékok által vezérelt, harmadik világ lyukas gazdaságának „méretéhez és erejéhez”. Ennek semmi köze az amerikai kincstárak állítólagos biztonságához sem, amely – a dollár mellett – minden idők legnagyobb piramis játéka.

Az igazi ok, amiért a dollár maradt a világ vezető fizetőeszköze, az a központi bankok kartellizációja. A Nyugati Központi Bankok de facto monopóliumok, amelyek összejátszanak a monetáris politikában annak érdekében, hogy megőrizzék mániákus halálfogásukat a pénzügyi piacokon és a világgazdaságon. Ez egy monetáris maffia, és – ahogy George Carlin elhíresülten mondta: „Te és én nem vagyunk benne.”

.A lényeg: A kamatlábak könyörtelen manipulálása, a mennyiségi lazítás (QE) az, ami a dollárt magas, meg nem érdemelt helyén tartotta. Mindez azonban teljesen megváltozik Biden vakmerő külpolitikája miatt, amely a globális gazdaság kritikus szereplőit saját rivális rendszer létrehozására kényszeríti. Ez egy igazi tragédia a Nyugat számára, amely egy évszázada megállás nélkül kivonja a javakat a fejlődő világból.

Most – az Oroszországot sújtó gazdasági szankciók miatt – egy teljesen új rend van kialakulóban, amelyben a dollárt a nemzeti valuták helyett (független pénzügyi elszámolási rendszeren keresztül) váltják fel a kétoldalú kereskedelmi ügyletek során, amíg – még ebben az évben – Oroszország csere kereskedett, nyersanyag fedezetű valutáját az ázsiai és afrikai kereskedelmi partnerek fognak használni.

Az orosz devizatartalékok washingtoni ellopása áprilisban felpörgette a jelenlegi folyamatot, amelyet tovább gyorsított Oroszország külpiaci kitiltása. Röviden, az Egyesült Államok gazdasági szankciói és bojkottjai sok nagyságrenddel megnövelték a nem dollárövezetet, és egy új monetáris rend létrehozását kényszerítették ki. Hogy ez mekkora hülyeség!

Az Egyesült Államokban évtizedek óta folyik egy átverés, amelynek során az értéktelen valutát valódi értékű dolgokra cserélik. (olaj, iparcikk és munkaerő) Azonban, most a Biden-csapat teljesen felszámolta ezt a rendszert, és harcoló táborokra osztotta a világot. De miért? Megbüntetni Oroszországot? De ha ez a helyzet, akkor nem kellene megpróbálnunk kitalálni, hogy a szankciók valóban működnek-e, mielőtt meggondolatlanul megváltoztatnánk a rendszert?

Az Oroszország elleni háború elkezdődött, és a korai eredmények már jelentkeznek. Nézd csak meg, hogy tettük tönkre Oroszország valutáját, a rubelt. Megdöbbentő! Idézet a CBS egyik cikkéből: „Idén az orosz rubel a legjobban teljesítő valuta a világon idén.” Két hónappal azután, hogy a rubel értéke egy dollár cent alá esett, a modern történelem leggyorsabb és legszigorúbb gazdasági szankciói közepette, az orosz valuta elképesztő fordulatot hozott. A rubel január óta 40%-ot ugrott a dollárhoz képest.

Normális esetben egy nemzetközi szankciókkal és jelentős katonai konfliktussal szembesülő ország a befektetők menekülését és a tőke folyamatos kiáramlását tapasztalná, ami a valutája esését okozná. A rubel rugalmassága azt jelenti, hogy Oroszország részben el van szigetelve a nyugati nemzetek által Ukrajna elleni inváziója után kirótt gazdasági szankcióktól. („Oroszország rubelje idén a világ legerősebb valutája”, CBS News)

Úgy kell ezt érteni, hogy a rubel elleni támadás mégsem működött? Igen, így bizony. De ez nem jelenti azt, hogy a szankciók kudarcot vallanak. Ugyan, csak nézzük meg, milyen hatást gyakoroltak az orosz árukra. Az export bevételek esnek? Itt van még a  idézet a CBS-től: „A nyersanyagárak jelenleg az egekbe emelkednek, és bár az embargók és a szankciók miatt visszaesik az orosz export volumene, a nyersanyagárak emelkedése bőven kompenzálja ezeket a csökkenéseket” – mondta Tatiana Orlova, a feltörekvő piacok vezető közgazdásza.

Oroszország havonta közel 20 milliárd dollárt kap az energiaexportból. Március vége óta sok külföldi vásárló eleget tett annak a követelésnek, hogy rubelben fizessenek az energiáért, ami felfelé mozdította a valuta értékét. (“Az orosz rubel a világ legerősebb valutája”, CBS News) Viccelsz? Úgy érted, hömpölyög a rubel, és Putyin minden eddiginél több valutát szerez árucikkeivel? Igen, és ez orosz kereskedelmi többlet. Nézd meg ezt a részletet a The Economist egyik cikkéből: „Oroszország exportja… meglepően jól tartotta magát, beleértve a Nyugatra irányuló exportot is. A szankciók lehetővé teszik az olaj és a gáz értékesítését a világ nagy része felé. Az energiaárak megugrása pedig tovább növelte a bevételeket. Emiatt az elemzők arra számítanak, hogy a következő hónapokban az orosz kereskedelmi többlet rekordmagasságot ér el.

Az IMF számításai szerint 2022-ben a folyó fizetési mérleg többlete, amely magában foglalja a kereskedelmet és bizonyos pénzügyi folyamatokat, elérheti a 250 milliárd dollárt (a tavalyi GDP 15%-a), ami több mint kétszerese a 2021-ben regisztrált 120 milliárd dollárnak. A szankciók felpörgették Oroszországot. A kereskedelmi többlet hozzájárult a háború finanszírozásához.. Ezután meg kell hozni a kereskedelmi szankciók szigorításáról szóló döntést.

Liam Peach, a Capital Economics tanácsadója szerint még ha az EU életbe is lépteti az orosz olaj betiltására vonatkozó javaslatát, az embargót olyan lassan vezetnék be, hogy az EU Oroszországból származó olajimportja idén mindössze 19%-kal csökkenne. Ezeknek a szankcióknak a teljes hatása csak 2023 elején lesz érezhető – addigra Putyin milliárdokat fog felhalmozni háborúja finanszírozására.” (“Oroszország jó úton halad a rekord kereskedelmi többlet felé”, The Economist).

Hadd tisztázzam a dolgot: A szankciók valójában ártanak az Egyesült Államoknak és segítik Oroszországot, ezért a szakértők szerint több szankciót kellene bevezetnünk? Most, hogy lábon lőttük magunkat, a szakértők úgy gondolják, hogy bölcs dolog lenne a másik lábba is bele lőni. Én vagyok az egyetlen, akit megdöbbent ennek a politikának az őrültsége?

Tekintsd meg ezt a részt az RT egyik cikkéből: „Oroszország 2022-ben rekordösszegű, 100 milliárd dollár bevételre tehet szert az európai országok felé irányuló gázeladásokból az energiaárak meredek emelkedése miatt – jelentette a héten a Les Echos francia lap, a Citibank elemzőire hivatkozva. A lap szerint a gázértékesítésből várható bevétel csaknem kétszerese lesz a tavalyinak. Az elemzés nem veszi figyelembe az egyéb orosz áruk, például az olaj, a szén és más ásványok eladásából származó nyereséget.

A Les Echos jelentése szerint a szankciók és az orosz energiával szembeni átfogó embargóra vonatkozó figyelmeztetések ellenére a 27 EU-tagország továbbra is nagyjából napi 200 millió dollárt küld a Gazpromnak. (“Az előrejelzések szerint az orosz gázbevételek új csúcsot fognak elérni”, RT) A gáz- és olajértékesítésből származó bevételek tehát szó szerint elárasztják Moszkva kasszáját, úgy mint még soha. Eközben az energiaárak az EU-ban és Amerikában 40 éves csúcsra szöktek.

Látod, mennyire kontraproduktív ez a politika? Az EU recesszióba süllyed, az ellátás súlyosan megszakadt, folyamatosan jelentkezik az élelmiszerhiány, és a gáz- és olajárak az egekbe szállnak. Minden objektív mércével a szankciók nemcsak kudarcot vallottak, de látványosan visszájára sültek el. A Biden-emberek nem látják, hogy milyen károkat okoznak? Teljesen leváltak a valóságtól?

Képzeld el, ha az ukránok Biden új tüzérségi ütegét (HIMARS) használják oroszországi városok ágyúzására, akkor Putyin azonnal elzárja az Európába irányuló szénhidrogén-áramlást. Ez fog történni, ha Washington továbbra is eszkalálódik. Fogadhatsz rá. Ha Oroszország „különleges katonai műveletéből” hirtelen háború lesz, Európa-szerte elsötétülnek a fények, az emberek otthonaikban elkezdenek megfagyni, a gyárak leállnak, és a kontinens azonal elhúzódó és fájdalmas depresszióba zuhan. Gondolkozik valaki Washingtonban ezeken a dolgokon, vagy annyira részeg a saját sajtóhíreitől, hogy teljesen elvesztette a kapcsolatot a valósággal?

Íme még egy cikk az RT-ben: „Miközben a kollektív Nyugat továbbra is ragaszkodik – minden megfigyelhető valóság ellenére – ahhoz, hogy az ukrajnai konfliktus jól alakul Kijev számára, a nagyobb médiumok egyre nyugtalanabbak a gazdasági fronton kialakult helyzet miatt. Egyre több megfigyelő ismeri el, hogy az USA és szövetségesei által bevezetett embargók nem az orosz gazdaságot zúzzák szét, ahogyan eredetileg szándékozták, hanem inkább a sajátjukat.

„Oroszország megnyeri a gazdasági háborút” – jelentette ki csütörtökön Larry Elliott, a Guardian gazdasági szerkesztője. „Most három hónapja annak, hogy a nyugat gazdasági háborút indított Oroszország ellen, és nem a tervek szerint halad. Éppen ellenkezőleg, a dolgok valóban nagyon rosszul mennek” – írta… Egy május 30-i esszében a Guardian rovatvezetője, Simon Jenkins azt is elmondta, hogy az embargó kudarcot vallott… Ahogy Jenkins is rámutat, a szankciók valójában megemelték az orosz export, például az olaj és a gabona árát – így inkább gazdagították, nem pedig elszegényítik Moszkvát, miközben az európaiak gázhiányban, az afrikaiakban pedig élelmiszerhiányban maradnak.”

(„Mivel a szankciók nem működnek, és Oroszország előretörése folytatódik, a nyugati média megváltoztatja Ukrajnával kapcsolatos hangját”, RT) Felfigyeltél arra a részre, hogy „Oroszország megnyerte a gazdasági háborút”?  Szerinted ez mit jelent a gyakorlatban? Azt jelenti ez, hogy Washington kísérlete kudarcot vallott Oroszország gyengítésével kapcsolatban? Valójában ez óriási megterhelést jelent a Transzatlanti Szövetségre és a NATO-ra, ami a kapcsolatok újragondolását indítja el, ami a „szabályalapú rendszer” dacos elutasításához vezet.

Európa lekapcsol Washingtonról, és hagyja, hogy Amerika elsüllyedjen a 30 billió dolláros vörös tinta óceánja alatt? Igen, ez pontosan ezt jelenti. A washingtoni proxy-háború híveinek fogalmuk sincs tévedésük nagyságáról vagy arról, hogy mekkora kárt okoznak saját országuknak.

Az ukrajnai összeomlás a 30 éves véres beavatkozások csúcspontja, amelyek egy olyan fordulóponthoz juttattak bennünket, ahol a nemzet sorsa drámai fordulatot vesz a rosszabbra. Ahogy a dollárövezet zsugorodik, az életszínvonal zuhanni fog, a munkanélküliség szárnyalni fog, és a gazdaság lefelé irányuló halálspirálba kerül. Washington nagymértékben alábecsülte sebezhetőségét a katasztrofális geopolitikai visszacsapással szemben, amely hamarosan bekövetkezik.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az ütegek elleni hadviselés keretében az elmúlt 24 órában a Grad több rakétakilövő rendszer 11 szakaszát semlegesítették Kurtimovka, Ochertino, Tonenkoye, Sukhaya Balka, Novgorodskoye, Mayorovka, Otradovka és Zaytsevo közelében.

Emellett az Ukrán Fegyveres Erők (AFU) 12 tüzérségi szakaszát semlegesítették a Dzerzsinszk, Novgorodszkoje, Nyikolajevka, Leninszkoje és Zajcevo melletti lőállásaikon.

Podgornoje közelében 2 db M777 155 mm-es tarack és legénységük megsemmisült.

A hadműveleti-taktikai és katonai repülés 47 felszereléskoncentrációs területet ártalmatlanítva lett legénységgel együtt. Az elpusztított célpontok közé tartozik: legénység és katonai felszerelés Vesyoloye, Privolchye és Bogorodicsnoye (Donyecki Népköztársaság) közelében, a Buk-M1 többszörös rakétakilövő rendszer indító rámpája Szeverszk (Donyecki Népköztársaság) közelében, valamint a megfigyelő radarja. Az S-300 légvédelmi rakétarendszer Novodruzsek (Luganszki Népköztársaság) közelében. A rakétacsapatok és a tüzérség az AFU 148 ember- és haditechnikai koncentrációs területét, 25 parancsnoki állomást, valamint 59 tüzérségi egységet hatástalanítottak a lőállásaikon.

A rakétacsapatok és tüzérség által indított támadások eredményeként 450 nacionalista, 13 harckocsi és egyéb páncélozott harcjármű, valamint 16 speciális jármű lett megsemmisítve.

Az orosz légvédelmi rendszerek lelőtték az ukrán légierő egy MiG-29-esét Apostolovo (Dnyipropetrovszk régió) közelében. Ezen kívül 9 ukrán UAV-t lőttek le Alisovka (Kharkov régió), Verhnetoretskoye (Donyecki Népköztársaság), Grechishkino (Luganszki Népköztársaság), Mogila Kulicha, Tomina Balka és Csernobayevka (Kherson régió) közelében.

Az Uragan többszörös indítórendszerrel indított 9 lövedéket elfogtunk Malaja Kamysevakha és Dolgenkoye (Kharkov régió), Makejevka és Avdejevka (Donyecki Népköztársaság) közelében.

Összesen 208 repülőgép és 132 helikopter, 1260 pilóta nélküli légi jármű, 345 légelhárító rakétarendszer, 3696 harckocsi és egyéb páncélozott harcjármű, 576 több rakétakilövő rendszerrel felszerelt harcjármű, 2055 tábori tüzérségi egységet semmisítettünk meg.

A különleges katonai művelet során 3731 egység különleges katonai felszerelést semmisítettünk meg. Az ellenség jelentős veszteségeket szenved a különleges katonai művelet során.

Május 19. óta a hónap folyamán csak az AFU 14. Gépesített Brigádja veszített 2100 embert (halottak és sebesültek).

Az alacsony erkölcsi és pszichológiai feltételek miatt 800, az egység veszteségének pótlására hivatott személy nem volt hajlandó a hadműveleti területre menni, és a tiszteket alkalmatlansággal, vesztegetéssel vádolták.

A 10. hegyi rohamdandár felderítő egységének mintegy 100 katonáját felmentették a harci szolgálat alól, és vizsgálatra Kremencsugba szállították. Az AFU 30. gépesített dandár parancsnokainak jelentős része kivonta magát az egységei irányításától, és megtagadták a harci feladatok elvégzését. Mindenféle ürügyet használnak a betegség szimulálására. Az egységek többsége már tiszt nélkül maradt.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Egy gyors összefoglaló: Putyin megsértette a nyugati országokat és azok nevetséges uralkodó politikai kasztját. Közölte: a radikalizmus és a populizmus a Nyugat jövője, és a jövőben hatalmas megrázkódtatásokkal kell számolni. Ugyanazok a bábuk adják át a hatalmat egymásnak, de valójában semmi sem változik, és a társadalmi konszenzusban felhalmozódnak az ellentmondások. Ez vesztes helyzethez vezet.

Az európai elit azt csinálja, amit mások (valószínűleg Amerika) mondanak nekik, lemondanak politikai szuverenitásukról.

Putyin azt mondta, hogy azok a vádak, amelyek szerint Oroszország felrobbantotta a világgazdaságot, valójában a globális gazdaság problémáinak elfedése.

Különösen Amerika adósságainak a felhalmozására járult hozzá nem kis mértékben a jelenlegi fenyegető gazdasági válsághoz. A „putyini infláció” egy hazugság, amely csak a hülyéket és írástudatlanokat tudja meggyőzni, és kísérlet arra, hogy elterelje a figyelmet a nyugati gazdaságok irányítóinak katasztrofális hibáiról.

Hatalmas mennyiségű pénzt nyomtattak, és a pénzt külföldi áruk vásárlására használták fel, nem törődve azzal, hogy ez a politika milyen hatással lesz a világ más országaira. Ebből az értéktelen nyomtatott pénzből termékeket vásároltak fel világszerte, ami hiányhoz vezetett.

Amerika korábban valóban gyártott nagy értékű termékeiket, de Amerika már nem gyárt semmit, és mindent importál. Ez az oka a globális inflációnak. A nyomtatott amerikai dollárból mindent felvásárolnak, ami ellátási válságot okoz.

Sok ország felteszi a kérdést: miért fogadjanak el továbbra is értéktelen eurót és dollárt termékeikért? Ráadásul az USA most elkezdte elkobozni más országok pénzét. Ez aggodalomra ad okot, és a nemzeti valuta leértékeléséhez, valamint a dollártól, mint a világ tartalékgazdaságától való globális eltávolodáshoz vezet.

Az energiaárak szárnyalnak. Felfelé indultak, mielőtt Oroszország megkezdte volna a különleges hadműveletet Donbászban. Ennek lépcsőzetes hatásai vannak a gazdaság többi részére. Például a műtrágya ára ugrásszerűen megemelkedett. A szankciók miatt pedig Oroszország nem tud műtrágyát szállítani más országoknak. Ez globális éhezési válsághoz vezethet.

Ez az Egyesült Államok hibája lesz, amit természetesen Oroszországra próbálják hárítani. Jó lenne azt gondolni, hogy Oroszország ennyire befolyásos az egész világra, és azt gondolni, hogy Oroszország ennyire hatással lehet a világgazdaságra. De ez megint csak egy eltussolás és egy kísérlet arra, hogy Oroszországot hibáztassák azok az emberek, akik továbbra is kifosztják a világot.

Oroszország azon dolgozik, hogy nagy méretű élelmiszerexportot indítson be a világba. Az oroszországi mezőgazdasági termelés ugrásszerűen növekszik. A Közel-Kelet és Afrikát a jövőben orosz élelmiszer fogja táplálni. Ennek megvalósításához új logisztikai láncokat kell kiépíteni.

Ukrajna leaknázta saját kikötőit, és most Oroszországot hibáztatja, amiért nem tud élelmiszert exportálni. Szedjék fel az aknákat a kikötőkben és induljon be az élelmiszer export, Oroszország nem fog beleavatkozni.

A modern világ hatalmas változáson megy keresztül. A Nyugat jelenlegi uralkodó elitjével semmilyen kompromisszum vagy megállapodás nem lehetséges.

Oroszország szuverén ország, amelynek joga van megvédeni magát és a Donbászi Köztársaságokat, ahol a Nyugat segítségével népirtással végeztek. Felfegyverezték Ukrajnát, és katonai tanácsadókat küldték oda, hogy meggyőzzék az országot, és felhasználják Ukrajnát Oroszország megtámadására.

Oroszországnak megvan a maga kultúrája, hagyománya és történelme, és elutasítja a jelenlegi nyugati elképzeléseket, amelyek az emberek és nemzetek leépüléséhez vezetnek.

Minden cselekedetünknek egyetlen célja volt: Oroszországot szuverén és erős nemzetként megerősíteni. Az Oroszország elleni szankciók arra a hamis narratívára épültek, hogy Oroszország már félig halott, és teljesen tehetetlen. Azonban Oroszország megváltozott a végrehajtott makrogazdasági politikák, az import-helyettesítő programok, a refinanszírozási rendszerek és így tovább segítségével.

A szankciók felgyorsították ezt a folyamatot. Egy szuverén nemzet képes tisztességesen bánni más nemzetekkel. Oroszország egyszerűen elkezd együttműködni más nemzetekkel, amelyek erre hajlandóak. A Nyugat azon kísérletei, hogy Oroszországot elszigeteltségre kényszerítsék, már kudarcot vallott.

A nyugati elit nem foglalkozik a nemzetek érdekeivel, ezért Oroszország azokkal az országokkal fog együttműködni, ahol az elitet érdekli a fejődés. Új kikötők épülnek a Csendes-óceánon, az Északi-sarkvidéken, bővül a Kaszpi-tenger és a vasúthálózat. Oroszország tiszteletben tartja a tulajdonjogokat, és segíti a magánvállalkozásokat és a befektetőket.

Az orosz vállalkozóknak nincs miért aggódnia. A kormány, és a bürokrácia abbahagyja a zaklatásukat. Új reformok készülnek.

Putyin ezután sok pozitív statisztikát osztott meg a növekedésről, a pénzről és így tovább. Hangsúlyozta azt is, hogy az üzleti és gazdasági növekedést nem a profitmaximalizálásra kell összpontosítani, hanem az országban élők életének javítására, akik ezeket a különféle javakat és szolgáltatásokat használják.

Oroszországnak nem ismétli meg a múlt hibáit – nincs szükség az orosz pénzek Oroszországon kívülre történő befektetésére. Az orosz pénzből iskolákat, fejlesztést, kultúrát és így tovább kell finanszírozni.

Oroszország harcolni fog az infláció ellen, és nagyon komolyan veszi ezt a problémát. A nyugdíjak lépést fognak tartani az inflációval. Oroszországnak katasztrofális demográfiai problémája van. A kormánynak sürgős és kardinális lépéseket kell tennie ennek a fenyegető problémának a megoldására. A pénz önmagában nem fogja megtenni. A demográfiai problémák kezelésének egyetlen módja a holisztikus megközelítés és az általános életminőség javítása a legjobb gyakorlatok alkalmazásával.

Az orosz infrastruktúra fejlesztése folytatódik. A kisebb városok és történelmi régiók a fő közlekedési hálózathoz kapcsolódnak. A kormány befektet Oroszország Távol-Keletébe. A tanyák állami támogatást kapnak. A régiók sokkal több pénzt fognak kapni, hogy arra ösztönözzék az embereket, hogy költözzenek oda, és ne üljenek nagyvárosokban.

Vidéken múzeumok és kulturális intézmények épülnek. Az orosz turisták körében megnőtt az érdeklődés Oroszország iránt, ami azt jelenti, hogy a nemzeti parkokkal óvatosan kell bánni. A Bajkál-tavat meg kell tisztítani, és a környező területeknek a turisták elsődleges céljává kell válniuk. Ott és egész Oroszországban megszüntetjük a szennyezést.

Oroszországnak technológiai szuverenitásra van szüksége. Ez azt jelenti, hogy Oroszországnak saját technológiai rendszerre van szüksége. Az importhelyettesítés nem más emberek termékeinek egyszerűen másolásáról szól, hanem új orosz termékek létrehozásáról, amelyek felülmúlják a többieket.

Kielemzés

A kulcsszó itt a szuverenitás. Ez a fogalom sokszor elhangzott Putyin beszédében. Kijelentette, hogy Oroszország elkötelezett a politikai, gazdasági és kulturális szuverenitás megvalósítása mellett. Ez csak a globalista világkormányzati projekt elutasításaként fogható fel.

Putyin azt is hangsúlyozta, hogy Oroszország más szuverén nemzetekkel fog együttműködni. Vagyis: Oroszország olyan országokkal szövetkezik, amelyek nem mennek együtt a globalista egy világkormányzati rendszerrel. Ezt többpólusú világ felépítésének is nevezik.

Továbbá Putyin bebizonyította, hogy az orosz uralkodó elit tudatában van a Nyugaton forrongó elégedetlenségnek. Putyin nem mondta, hogy Oroszország bármiben is segítené a nyugati disszidenseket, csak a siralmas helyzetét kommentálta. Ez azt jelenti, hogy Oroszország továbbra sem fog „aktív intézkedéseket” tenni. Üzenet a nyugati disszidensek: egyelőre egyedül vagytok.

A gazdasági igazságosság eléggé előkerült beszédében. Putyin hangsúlyozta, hogy az üzletnek az emberek érdekeit kell szolgálnia, és nem fordítva. Szó sem volt a láthatatlan kéz varázslatáról, vagy arról, hogy megőrizheti, amit készít.

Putyin teljesen egyértelmű volt: érdekli az üzletfejlesztés, mert annak pozitív hatásai vannak az átlagemberek és az ország egészének jólétére. Feltételezem, hogy ezt a „szocializmus” kategóriába lehetne sorolni, de őszintén szólva, ez csak a józan ész, és több köze van az üzleti kasztokhoz, mint bármely konkrét „izmushoz”. Ezt hangsúlyozta Putyin is, emlékeztetve a fórumon összegyűlt kapitalistákat, hogy ne feledjék, Oroszországot szolgálni kell, nem csak a saját zsebüket tömni.

Putyin többet beszélt a jövőről, mint a múltról vagy a jelenről. Hangsúlyozta, hogy a feltörekvő technológiát Oroszország javára kell használni. Én mindenben amellett vagyok, hogy Oroszország technológiailag önellátóvá váljon, de az az elképzelés, hogy a technológia minden problémát megold anélkül, hogy 3 újabbat hozna létre helyette, szerintem egy rövidlátó gondolkodási forma.

Kiábrándító volt hallgatni, hogy Putyin a globális felmelegedést emlegette, és annyit beszélt, mint a technológiai induló vállalkozásokról és Oroszország szilícium-völgyéről. Ez a megszólítás üzletemberekhez szólt, szóval ez érthető, de az első számú dolog, amibe Oroszországnak be kell fektetnie, az az orosz nép.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A közvetítést Szepesi György (a pletyka szerint, közismert ÁVH besúgó) végezte, méghozzá „vakon”, mert nem volt visszajelzése, hogy a hangja meg is érkezik Budapestre. A góloknál zengek a falak az üvöltözésünktől. Fantasztikus volt a hangulat. Azt az Angliát vertük meg, akiket saját hazájukban még senkinek se sikerült. Megszületett a szóvicc: All right Mr. Wright (aki az angol csapat kapitánya volt) és a becenév is: az arany csapat.

Ez 69 éve volt, és azóta is emlegetjük. Most ennyi év jután megismételtük a bravúrt, az angol közönség nem tetszésére. Igaz, ez alkalommal még szépítés se volt az angolok részéről. Könnyen lehet, hogy erre is emlékezni fognak 69 év múlva is, akik akkor még élnek.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Ismered azokat a szankciókat, amelyek megbuktatják Oroszországot? Nos, Biden szankciói napi 300.000 hordóval növelték, nem pedig csökkentették az orosz olajszállítmányokat és a bevételeket, amint arról a Wall Street Journal számolt be, és megduplázta az amerikai benzin árát az Amerikai Automobil Szövetség jelentése szerint.

Tudtad, hogy a tankok és fegyverek leszállítása Ukrajnába az ígéret szerint felgyorsítják Ukrajna Oroszország feletti győzelmét. Nos, az oroszok (sok egyéb mellett) nem szállítják le nekünk a tankpáncélhoz szükséges titánt.

Az Egyesült Államok kormánya annyira ostoba és inkompetens, hogy a washingtoni hülyék még nem fogják fel, tevékenységük következtében Putyin  nem csak az ukrán keleti részét foglalja el, ahogy azt korábban tervbe vette, hanem egész Ukrajnát.

Más szóval, ha beavatkozik a konfliktusba azzal a reménnyel, hogy Oroszországot egy vietnámi helyzetbe sodorja, Washington meggyőzi a Kreml-et, hogy Oroszország nem tudja elérni célját Ukrajna egészének meghódítása nélkül.

Oroszország nem valószínű, hogy ezzel a feladattal szembesülve a „menj lassan, mentsd meg a civileket” háborús taktikát alkalmazza. „Az Apokalipszis lovasai vágtatnak előre” – figyelmeztet Dmitrij Medvegyev, az orosz Biztonsági Tanács alelnöke, de Washington képtelen bármit is meghallani, ami igaznak hangzik.

PCR hazáját Shithole-nak nevezte, amit udvariasan “jelentéktelennek”  fordítottam, mert “az a lyuk, ahol kijön a szar” a magyarban nem létezik. De ha már itt vagyunk, akkor megjegyzem, hogy Anglia és az EU még inkább shithole, mert a hülyeséget még jobban meg fogják szívni. Azzal még csak kiegyeznénk, hogy mindössze a benzin ára megy fel, de (orosz ügyeskedés miatt) a gáz ára legalább az ötszörösére fog nőni. Akinek erre nem lesz pénze, az öt réteg takaró alatt keményre fog fagyni januárban. Jól kibaszunk ezzel a tömeg gyilkos Putyinnal.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A NOAA szerint az El Niño általában 3-5 évente fordul elő. A következő El Niño hamarosan várható. Úgy tűnik, a közeljövőben hatalmas hőmérséklet-emelkedés bontakozik ki, mindenekelőtt az Északi-sarkvidéken, amelyet a közelgő El Niño és a napfoltok tetőzése együttes hatása vált ki. Minél több a napfolt, annál jobban emelkedik a hőmérséklet. A napfoltok számának emelkedése 2020 májusa és 2025 júliusa között mintegy 0,15°C-kal növelheti az átlag hőmérsékletet. Ez drámai tengeri jégveszteséget okozhat az Északi-sarkon, ahol 2026-ra rohamosan emelkedni fog a hőmérséklet, amire számos további jel utal.

Az Atlanti-óceánból és a Csendes-óceánból a Jeges-tengerbe belépő tengeri hő folyamatosan emelkedik. Ennek eredményeként az Északi-sarkvidéken hamarosan több billenő pont átlépése következhet be. Például a kék-óceán esemény (akkor kezdődik, amikor a sarkvidéki tengeri jég kiterjedése 1 millió km² alá csökken), ami tovább gyorsítaná a hőmérséklet-emelkedést a sarkvidék.

Aztán, ahogy a hőmérséklet folyamatosan emelkedik az Északi-sarkvidéken, úgy a futóáramlat változásai felerősödnek, ami a szárazföldi albédó elvesztését eredményezi az Északi-sarkon. Ez megegyezik a tengeri jég hanyatlásából eredő albédó veszteséggel.

További melegedés oka a permafrost olvadás, ami a jelek szerint hatalmas üvegházhatású gázok (különösen CO₂, CH₄ és N₂O) kibocsátását okozza. Tehát globális hőmérséklet-emelkedést okoz, ami viszont több vízgőz bejutását eredményezné a légkörbe, ami tovább gyorsítja a hőmérséklet-emelkedést, különösen az Északi-sarkon, ahol hatalmas mennyiségű metán található a tengerfenék üledékeiben, és ahol nagyon kevés hidroxil van a levegőben, ami bonthatja a metánban.

Úgy tűnik, a hőmérséklet tovább fog emelkedni a szulfát-aeroszolok kihullása miatt. Ahogy a hőmérséklet folyamatosan emelkedik, további önerősítő visszacsatolások indulnak, például a vízgőz globális növekedése és az alacsonyabb felhőrétegek csökkenése, ami tovább növeli a hőmérsékletet. Összességében a globális hőmérséklet több mint 18°C-kal emelkedhet az iparosodás előttihez képest.

Emberi kihalás 2025-re?

Egy 2022. áprilisi elemzés szerint a hőmérséklet-emelkedés az iparosodás előtti időszakról 2022 márciusára elérte a 2,35°C-ot. Ha hozzáadjuk a közelgő El Niño és a napfoltok tetőzése miatti hőmérséklet emelkedést, akkor 2025-re a 3°C is elérhető.

Egy 2018-as tanulmány (Strona & Bradshaw) azt jelzi, hogy a legtöbb élet a Földön eltűnik, ha a hőmérséklet 5°C-kal emelkedik. Az emberek, akiknek túlélése sok más fajtól függ, valószínűleg kihalnak 3°C emelkedésnél.

Összefoglalva, a hőmérséklet hamarosan erősen emelkedhet, ami az emberek kihalásához vezethet már 2025-ben, míg a hőmérséklet az egekbe szökhet 2026-ban, ami feleslegessé teszi annak fejtegetését, hogy mi lesz 2026 után.

Forrás: Arctic-News

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 _____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

This time around, we spent our days learning how to set up field camps, doing routine ammo checks, cleaning our kits, “yes sir, no sir”, go over there and fetch that and come back – just getting into the rhythm of regular army life and that sort of thing.

But then, suddenly we were told to load up the vehicles and to move out. Where to? We didn’t know, but we took it all in stride.

As we were driving along, we couldn’t help but notice that we’d crossed the border into Belarus. There was no checkpoint or anything, it was as smooth and easy as pulling into a parking lot, really. It was my first time in Belarus, and even if we hadn’t seen the sign, we certainly noticed that the weather was warmer, and everything was generally better maintained and cleaner.

At this point, no one had told us where we going, yet, but we had started to suspect that this wouldn’t be a routine drill when they started handing out real ammo. We stopped in a field somewhere in Belarus, near a large forest and set up camp. The OMON guys and the Chechens had already started fires and we followed suit, getting as comfy as we could. Our commander dropped a hint that things were about to get very interesting.

Night came and we finally got confirmation that at 5 am the next day we were heading into Ukraine and that at 8pm we’d be in Kiev. We tried to sleep as best we could, but you know how that goes. Anyways, morning came and we got into our vehicles and rolled out.

We were supposed to cross some pontoon bridge along the border with Belarus and Ukraine, but it turned out that it was blown up before we got there, so we returned to camp and spent the day there. The next day, another attempt was made to cross a river, possibly the same one. We got into our vehicles again, but turned back halfway – the bridge had been blown up again. When we returned to camp, we were amused more than we were disgruntled or anything like that. Finally, the decision was made that we would simply cross at another point, across the land border. We re-entered our vehicles and set out and about 100 kilometers later, we had a blowout.

Once the wheel was fixed, we began making progress into Ukraine proper, spirits still high.

I sat in the back and watched from the back window, where I saw a shot-up and abandoned car – one of ours – come into view. It turns out that the advance column had gotten hit by sniper fire and the driver of the vehicle had been killed. Shortly after, our commander decided to play it safe and told us to close up the windows. The car started getting incredibly hot and we started sweating and cooking in our seats. To make matters worse, because of all the false starts, we were now running low on water.

It was an armored car, by the way. I had trained in Urals before, but this was a newer version.

Soon after, our commander relented and the windows reopened just in time for us to see the first villages and towns, some which were on fire and a smattering of corpses along the road.

“How are you feeling?” I asked my friend sitting next to me.

“I’m a bit shook,” he replied. “And you?”

“Me, I’m not. I’m excited,” I replied and gave him a grin.

We pulled over to let some columns pass ahead of us because, technically, we weren’t supposed to be on the front lines. After all, we were just the National Guard. The rules of this special operation were a bit unclear, and no one seemed to understand how exactly this whole thing was supposed to work out. But that didn’t bother us much.

We ended up camping in the field where we had pulled over to let the column pass for a few days.

We found some water at a well, which was a relief and shared rumors that had passed up from the front from the people who had went on ahead. The column that we had just seen had gotten shot up by 40mm guns (АГС) and those were the first losses from our side that I personally heard about.

We weren’t far from a village and as we began to dig in, we were given more equipment. I was given a sniper rifle and told to do my best with it. I decided to get my sleeping bag and put it on the BTR as a cushion so that I could be comfy while at my post.

But just as I had set up on my perch, the commander told us that we have to move out, and that people in black were seen nearby. The problem with this information was that we didn’t know what to make of it. See, our OMON guys also wear black. So no one knew who it was and the commander, after some deliberation, ordered a few of us to go out and to ask them, “hello, who are you?”

Our lads jogged off in the direction that the commander had indicated and then came hurrying back.

It wasn’t OMON. And it turns out that the Ukrainians had been sitting on the other side of the same village where we had made camp since we arrived – we simply hadn’t noticed one another. Both sides began firing at each other soon after. I ran to the BTR and got up on the side to get a view of the forest and the clearing. I couldn’t see anything, but the shooting continued. Eventually, I had to hop off as the BTR rolled out to take some shots at the men in black from the other side of the village.

I quickly realized that I had a slight problem to deal with. See, we had these regular, standard-issue helmets and I had a sniper rifle. That meant I couldn’t use the optics while wearing it because the visor got in the way. So, naturally, I took my helmet off and lowered my eye to the scope. My sergeant, who was running by my position saw this and ordered me to put my helmet back on immediately. I told him, “yes, sir,” but as soon as he had finished dressing me down I took it off again, and propped my gun on it.

Almost as soon as the shooting started, it came to a stop though. It was unclear what had happened, but new orders came through. We were told to move on to a new village, so we packed up and rolled out again. This time around, as soon as we reached the village, we began knocking on doors and asking the locals if they saw any soldiers in their village or nearby. They said no, and we left it at that. We didn’t bully or harass them in any way. Soon after, we left again.

Next, we rolled into a small town still further south. We were running low on supplies and so we went looking in the stores, but found that they were already thoroughly looted. There were no products left except frozen mush in the freezers that had spoiled. The town had lost its electricity and gas and the people were suffering from this worse than we were. Luckily, we found some potatoes and pickles and ate our fill.

We didn’t stay in the town and moved back into the fields. While we were setting up a camp, news filtered in that the forward columns had moved away to a different sector and that we were the only ones left in the area. To make matters worse, we were told that a counterattack was coming. We asked many questions, but got even fewer answers. One thing we did learn was that a Ukrainian counter-attack was expected that night. So we dug in as fast as we could, and did the best we could with our defenses. Evening came and we sat in our foxholes and near our vehicles with our weapons ready, stressed out, sure that the fighting would start soon. Every second felt like the moment when the war would finally begin for us.

But we heard only silence and the regular noises of the field as the night dragged on.

Finally, the order was given to go check out what was going on in the forest near our position from which we expected the counter-attack to come and we rose to make our patrol. Just as we did so, the locals in the village about 300 meters away from us decided to launch some fireworks. We thought it was a signal to commence an attack and we rushed back to our positions and gripped our weapons tightly.

But nothing came.

We started to relax ever so slightly until we noticed a red glow coming from the village. “This is it,” I thought to myself and sweated some more. But it turned out that a fire had started in someone’s house. Possibly from the fireworks.

Another false start.

Some of the soldiers began to nod off, but then an explosion ripped through the night and we jolted back to readiness. “This time for sure,” I thought. But we got word that a boiler in that same village had exploded.

Again, nothing.

Night passed into morning and no counter-attack came. We sat in our positions, blinking and yawning and waited impatiently for our new orders.

forrás: Rolo Slavskij
https://substack.com/profile/66153654-rolo-slavskiy

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Nyolcadik után ugyanabban a technikumba folytattuk tanulmányainkat a Duna másik oldalán egyszerűen azért, mert az én szüleim éppen úgy a textilszakmához kötődtek, mint az övéi. Petinek az új környezetben is sikerült szinte pillanatok alatt felvenni a vezető szerepet, amit manapság úgy neveznek, hogy „opinion leader”. Ennek legfontosabb kelléke az volt, hogy vele mindig történt valami olyasmi, ami senki mással nem, és akkor ezt a nagyszünetben el lehetett mesélni egy 10-15 fős hallgatótábor közepén. Az egészben az volt a szép, hogy Petinek nem is kellett füllentenie, mert minket az ő egyszerű valósága is lenyűgözött.

Petinek például volt operabérlete, ezért minden hónapban látott egy-egy operát, míg közölünk sokan azt se tudták, merre van az operaház. Tizenöt évesen csónaktúrákra járt, tizenhat évesen saját motorkerékpárja volt. Legérdekesebb élményéről tizenhét évesen számolt be. Igaz, addigra Rákosi már felforgatta az országot, de az esemény főhőse mégiscsak egy grófkisasszony volt. Jobban mondva grófkisasszony lett volna, ha nem törlik el a címeket.

Nem sokkal a harmadik osztály befejezése előtt, a május elsejei hosszú hétvégére Petit meghívták egy balatoni vitorlás túrára. Azt természetesen előre sejtettük, hogy a bosszú hétvégén Peti nem a Práter utcában élő nagymamáját megy meglátogatni, de egy balatoni vitorlás túra még az ő esetében is szenzáció számba ment. Mi, a beavatottak, alig vártuk, hogy hétfőn megtudhassuk a részleteket.

Ezek szerint a tervnek megfelelően valóban előállt egy 16 éves grófkisasszony hosszú szőke hajjal, kék szemmel, plusz egy vitorlás hajó a tulajdonos 19 éves fiával és két barátjával. Összesen tehát 4 fiú és egy lány.

• Na és, mi volt a program? – tettük fel a kérdést.
• Először átmentünk Tihanyba, de nem kötöttünk ki – mesélte Peti – majd Keszthelynek vettük az irányt. Később a szél elállt, nem nagyon haladtunk. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Xénia, a grófkisasszony levetette a bikini felső részét és elkezdett napozni.
• Ne hülyéskedj! – szakadt ki belőlünk a szó.
• De tényleg!
• És aztán mi történt, milyenek voltak a mellei, mit csináltak a srácok? –pattogtak a hirtelen támadt kérdések.
• Persze én is meglepődtem, mert erre nem számítottam, de a társaságban én voltam az új fiú, ezért inkább csak csendes figyelővé váltam.
• Na jó-jó, és aztán? – türelmetlenkedtünk.
• Xénia azt kérdezte Gyuritól, nem akar-e ő is napozni és a feneke alól kilógó pokrócdarabra mutatott. Gyuri odament hozzá, Xénia pedig levetette a bikini alsó részét is.
• Ne hülyéskedj, ezt csak most találtad ki. – fakadt ki valamelyikünkből.
• Jó, ha nem hiszitek, akkor nem is mondom tovább.

Erre mi valamennyien megígértük, hogy egy szót se szólunk, csak meséljen. Némi kéretés után Peti szép részletesen elmondta, hogy Xénia leoldotta a Gyuri fecskéjét, és a fiút szabályosan magára húzta, miközben a másik három fiú udvariasan hátat fordított nekik.

Aztán kiderült, hogy Xénia és Gyuri nem jártak egymással, az eset „alkalminak’” számított. Az aktus után Xéniának esze ágában se volt felvenni a fürdőruháját, hanem megkérte a fiút, hogy menjen oda a vitorlás másik végében ücsörgőkhöz és küldje oda az egyik barátját.

A vége az lett a dolognak, hogy Peti kivételével a másik három fiú szép sorban megkefélte a grófkisasszonyt. Petire is sor kerülhetett volna, de feltűnt egy rendőr motoros, Xénia pedig jobbnak látta felvenni a fürdőruhát. A motoros a vitorlás mellé siklott, igazoltatott, feltett néhány kérdést, kérdezte, kié a vitorlás, stb. stb., majd közölték, hogy vihar közeleg és okosabb, ha behajóznak a legközelebbi kikötőbe, aztán elhúzták a csíkot.

A rendőrlátogatás után a társaság hangulata némileg megváltozott, Peti pedig vagy lemaradt a csemegéről, vagy Xéniának nem volt kedve folytatni a korábbi tevékenységet. Mi, a hallgatóság roppant sajnáltuk, és az után érdeklődtünk, lesz-e még vitorlázást? Erre azonban Peti nem tudott határozott választ adni.

Közben jött az évzáró, és már rég megfeledkeztünk a vitorlázásról, amikor Renkei Peti is befutott sötétkék öltönyében, de már messziről lehetett rajta látni, hogy van számunkra valami szenzációja.

• Srácok, nem fogjátok elhinni.
• Mit, mit? – kiabáltunk.
• Xéniának kankója volt.
• Micsoda? – hitetlenkedtünk.
• Mondom, kankója volt. Képzeljétek el, mind a három srácnak egy héten belül elkezdett folyni a fasza. Tehát vagy Xéniának volt kankója, vagy a Gyurinak, mert ő volt az első, de Gyuri esküszik, hogy azt se tudta, mi a kankó, nem hogy lett volna neki. – Mi persze nem jutottunk szóhoz.
• Szóval, srácok, óvakodjatok a grófkisasszonyoktól – intett minket Peti, mellesleg tök feleslegesen, mert Rákosiék rendeletileg tiltották be a titulusok használatát.

[1] Szájharmonika

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

– Nagyobb városokban nyugtalanság lép fel a civil lakosság körében.

– A politikusok és a média szemérmetlenül hazudnak a legnyilvánvalóbb fejleményekkel kapcsolatban is.

– Bevezetik a közösségi oldalak, mint például Twitter, Facebook, cenzúráját. Elsőre ez nem teljesen világos, de amikor a szájtok teljesen bedugulnak, a figyelmeztetés egyértelmű (olyan kifogásokat alkalmaznak, mint például pedofil képek terjesztése).

– A rezsimet nem kritizáló hagyományos média betiltása.

– Politikai ellenzéki személyek letartóztatása. (Tunéziában az ellenzéki párt vezetőit letartoztatták, börtönbe zárták, majd a börtön leégett).

– Kritikus időkben széles kőrben terjednek a rémhírek. Légy nyugodt és alaposan fontold meg, mi legyen a helyes értékelés és megfelelő döntés kialakítása.

– A hazád és politikai vezetőinek a neve soha nem tapasztalt gyakorisággal jelenik meg a világhálón.

– Külföldön élő barátok és rokonok felveszik veled a kapcsolatot, hogy „mi újság van nálatok?”

Önvédelem

1) Erőszakos nemi közösülés

– Ne provokálj. Ami egy normálisan működő társadalomban elmegy, a törvénytelen időkben komoly bajba keverhet.

– Legyen rajtad karikagyűrű még akkor is ha nem vagy férjnél.

Ha már elkapott a gépszíj:

– Ne engedd, hogy elvigyen magával, kapaszkodj, amibe tudsz.

– Kiabálj, de ne „SEGÍTSÉG” hanem „TŰZ VAN!” Erre az emberek jobban odafigyelnek.

– Gondolkozz, mérd fel a helyzetet, spórolj az energiáddal.

– Ha leszorítanak, ne tiltakozz, várd a lehetőséget, hogy kiszabadulj.

– Ha harc mellett döntesz, akkor célozd be a szemet, torkot, vagy a heréket.

– Ha minden kötél szakad próbálj visszataszító lenni. Ha félelmedben rád jön a székelés, az a legjobb elhárítás, a vizelés se rossz, az ujjad ha ledugod a torkodba, hányd le a támadót.

A legjobb védekezés, a megelőzés.

– Zavaros időkben ne menj egyedül ki az utcára.

– Légy nem kívánatos, de ne tűnj tehetetlennek.

– Olyan ruhát hordj, ami lehetőleg mindent eltakar, nehéz lehúzni, de téged nem akadályoz a mozgásban, kerítés átmászásban. Nadrág legyen rajtad derékszíjjal. Ne vegyél fel szoknyát. Kényelmes cipő legyen rajtad, amiben könnyen tudsz futni. Ne hagyd el a nyílt területet, és ne szigetelődj el a többiektől. Új ismerősökben ne bízzál meg.

2) Rablás

Általánosságban, ha nem akar megölni, vagy  erőszakoskodni veled, tehát ha csak valamit el akar rabolni tőled, a legjobb megoldás odaadni, amit akar. Ezzel azonnal elmúlik a rád fogott fegyvertől származó veszély, kevesebb idő lesz, ami alatt megölhetnek, megsebesíthetnek, vagy a helyzet eldurvulhat. A legjobb védekezés a megelőzés. Te vagy a házad ne legyen kívánatos célpontja a rablónak.

– Ne dicsekedj az élelmiszer tartalékoddal, pénzeddel, vagy bármi más értékes dologgal.

– ismeretlenekben ne bízzál meg.

– értékeidet több helyre rejtsd el. Ha valaki megfenyeget, akkor az egyik helyről át tudod adni az értékeid egy részét, de még mindig fog maradni a tartalékaidból

3) Zavargások

Légy felkészült. Ha olyan helyre kell menned, ahol zavargások várhatók, és az utazást nem tudod elkerülni, akkor a következő óvintézkedéseket tedd meg. Öltözködj úgy, hogy minél kevesebb bőr látszódjon ki a ruha alól. Hosszú nadrág, hosszú ujjú ing, kényelmes cipő és még mielőtt bármi történne gondold át merre menekülhetsz és hol húzhatod meg magad. Vigyél magaddal kis címletű pénzt, hogy jegyet tudj váltani, erőszakos „kéregetőt” ki tudj elégíteni, vagy ellenőrző pontnál lefizesd az ellenőrt. Az összes pénzedet ne tedd egy helyre. Tegyél a cipődbe, alsónadrágodba, biztosító tűvel erősítsd ruhád béléséhez, stb.

Maradj nyugodt. Zavargások szélsőséges indulatokat korbácsolnak fel. Ha meg akarod úszni, akkor győzd le az indulataidat. Adrenalin szinted fel fog szökni, de azért próbálj racionálisan gondolkodni, és keresd a biztonságos kiutat.

Ne tartozz egyik oldalhoz se. Ha zavargásokba keveredsz, ne áll egyik oldalhoz se. Próbálj pártatlannak látszani, miközben lassan és óvatosan próbálj kikerülni a tömegből. Ha lehet menj közel a falhoz vagy más védelmet  nyújtó tárgyhoz.

Vigyázz, hogy ne érjen tömegoszlató vegyi anyag A rendőrség bevethet különböző tömegoszlató vegyi anyagot (pl. könnygázt). Ezek veszélyesek lehetnek. Fájdalmat, légzési zavart, vakságot okozhatnak. Semmiképpen ne kerülj a zavargás első sorába.

Ne keveredj a tömegbe. Minél tovább vagy a tömegben annál nagyobb az esély arra, hogy meghalsz vagy komoly sebesülés ér. A legtöbb esetben a jó megoldás a tömeg lassú elhagyása. Ha futsz, felfigyelnek rád. Legjobb ha kisétálsz. A tömegtől különállóan tartózkodni veszélyes. Mozogj együtt a tömeggel, amíg nem látsz lehetőséget, hogy hirtelen kiválj biztonságosan belőle. Így nem leszel feltűnő és javulnak az esélyeid, hogy életben maradj, ha lövöldözésre kerülne sor.

Tömegmozgás. Mint a vízáramlásnál, a tömeg közepe gyorsabban halad, mint a széle. Ha középen találod magad, akkor lassan iparkodj a szélére húzódni, de ne kísérelj meg más irányba haladni. A kijutáshoz türelem és idő kell. Eszedbe ne jusson ellenkező irányba menni, még akkor se, ha beindul a tolongás.

Tolongásba kerültél. Próbálj az áramlási iránnyal 45 fokos szöget bezárva a tolongás széle felé haladni. Semmi körülmények között nem szabad elesned.

Elkerülendő: Főutak, terek és más nagy forgalmú helyek, ahol nagy valószínűséggel lázongók vonulhatnak. Ha lehet haladj kis utcákban és kerüld el a tömeget.

Éjszakai utazás. Ha mindenképpen éjszaka kell utaznod, akkor válassz holdmentes, vagy felhős éjszakát. Ne menj nagy, nyitott, vagy jól kivilágított helyekre.

Tömegközlekedés. Ne végy igénybe tömegközlekedési eszközöket. Ezek vagy nem működnek, vagy csak szabálytalanul. Ha sikerülne felszállnod egy vonatra, vagy autóbuszra, azokat a lázongók megállíthatják. Metró állomások, aluljárók rendkívül veszélyes helyek, mert nehéz kiszabadulni belőlük, és zártságukból kifolyólag a könnygáz sokkal kellemetlenebb, mint a szabadban.

Ne állítsd le a gépkocsidat. Ha vagy olyan szerencsés, hogy egy felkelési helyszínről gépkocsival menekülhetsz el, vezess gyors tempóban, semmi körülmények között ne állj le addig, amíg el nem éred a célodat, vagy egy biztonságos helyet. A tömeget kerüld meg, ha nem lehetséges, akkor mérsékelt sebességgel haladj árt rajtuk. Ha óvatosan vezetsz és kürtölsz közben, nagy valószínűséggel utat engednek. Az ablakok legyenek felhúzva, az ajtók pedig bezárva. Ha rendőr kordon felé  vezetsz, a rendőrök feltételezhetik, hogy ellenséges a szándékod. A rendőrség ki van képezve önvédelemre, vagyis lelőhetnek, ha azt feltételezik, hogy támadó szándékkal közeledsz. Lassan vezess és várd meg, amíg intenek, hogy mehetsz. A tüntetőknél is óvatosan kell eljárnod, agresszív tolakodásod, nyilvánvaló türelmetlenkedésed a gépkocsid megrongálását eredményezheti.

Mit tehetsz, ha nyakig benne találod magad

Könnygáz

– Nézd meg, merről fúj a szél és iparkodj szél ellen haladni.

– Tudd meg, hogy merre tart a tömeg.

– Soha ne vegyél részt tüntetésben védőmaszk nélkül, még a leggyengébb papírmaszk is jobb, mint a semmi.

– Viselj műanyagból készült ruházatot (nejlon, akril, poliészter) amin a könnygáz nem tud letelepedni.

– Könnygázzal fertőzött ruhára önts ecetet, ami semlegesíti.

– ha lehetséges vigyél magaddal élettani sóoldatot, vagy semleges szemcseppeket. Ezekkel kimoshatod a szemed, ha szükséges. Ha csak tiszta víz áll a rendelkezésedre, akkor nagyon alaposan mosd ki azzal a szemeidet, de más testrészeidet is, ami kapcsolatba került a könnygázzal.

Tibor bá személyes tapasztalata: Gázpisztoly kipróbálása után a földről felszedtem a kilőtt hüvelyt és a szemétbe dobtam. Fél órával később vizeltem, ami után az érzékeny bőr a péniszemen felhólyagosodott és úgy csípett, hogy belezöldültem. Csak percekkel később jöttem rá, hogy mi történhetett. A könnygáz nem vicc!

Gumilövedék

– Gumilövedék ellen rögtönzött pajzzsal is lehet védekezni, pl. szemetes vödrök fedele.

– A gumilövedék és gumibotok erejét nagymértékben fel lehet fogni sport sisakokkal.

– Ha semmi védelem nem áll rendelkezésedre, akkor PVC dobozzal vagy hasonló műanyag tárggyal védd a mellkasodat és az ágyékodat.

– Ne legyen rajtad semmi olyan, ami akadályoz a gyors mozgásban. A nehéz ruházattal ellátott rohamrendőrség ellen legnagyobb előnyöd a gyors mozgás.

– A rohamrendőrök nehéz maszkot viselnek, ezek ellen a legjobb védekezés, ha festékszóróval beszórod a maszk ablakát, te pedig könnyen elfutsz.

Éles töltény

– A szorongatott kormány utolsó fegyvere az éles töltény használata. Amikor egy rezsim ehhez nyúl, végnapjait éli.

– Normál körülmények között nem gyilkolni akarnak vele, csak sebesüléssel harcképtelenné tenni a lázadót. Ezt nem emberszereteti megfontolásból teszik. Ha 100 emberből egyet megölnek, akkor 99-ből kiváltják a bosszút, ami szárnyakat ad nekik. Ha csak megsebesül, akkor az legalább húszat leköt a százból, és a sebesült üvöltözése elriasztja a másik nyolcvanat.

– Sebesülés esetén jelölj ki 2-3 embert, hogy kivigyék a  veszélyzónából.

– A sebesülthöz beszélni kell. Meg kell neki mondani, hogy nem hagyják magára és hamarosan el lesz látva a sebesülése. Semmi körülmények között nem szabad olyasmit tenni, amitől pánikba eshet: sopánkodni, sírni, kiabálni, stb. Ezzel el lehet kerülni az ellenfél nem kívánt figyelem felkeltését, és megmarad a többiek lelkesedése. A sebesült figyelmes ellátása a többiek harci kedvét fokozza.

– Ha az éleslőszert gyilkolásra vetik be, AZONNAL HAGY EL A HELYSZÍNT.

– Visszavonuláskor állandóan haladj fedezékben, gépkocsik mögött, kapualjakban, kerítés mögött.

További biztonsági ötletek

– Legyen betervezve egy találkozó hely, menekülési útvonal, helyi térkép beszerzése. Betájoláshoz ne feledd, hogy a műhold antennák délre néznek.

– Maradj nyugodt, és ne felejts el inni, enni, és aludni. Ezekről az ember megfeledkezik, de a szervezeted jelez. Ne harcolj a jelzés ellen.

– Tanuld meg az alacsony vércukor, kimerültség, kiszáradás (dehidrálódás) és hőguta jeleit, és mit lehet tenni ellene.

– Segíts a sebesülten, akár tiltakozása ellenére. Kis sebesülés komollyá válhat segítség nélkül megtett rövid út megtétele után.

– Ne használj gépkocsi, csak ha NAGYON biztos vagy magadban és kitűnően vezetsz, és jól ismered az adott gépkocsit. Amire semmi szükséged az egy lapos kerék.

– Ha gyalogolnod kell, ne cipelj magaddal felesleges holmit, csak azt, amire nagy szükséged van. Nagy csomagok cipelése miatt lemaradsz a többiektől és menekülés esetén nem vagy képes gyorsan haladni.

– Ha olyan helyen tartózkodsz, vagy haladsz át, amit nem ismersz, használj térképet, vagy kérdezd meg a helyieket a helyes útvonalról (de óvatosan).

– Puskaropogást, utcai zajt ne menj kivizsgálni puszta kíváncsiságból. Menj az ellenkező irányba. Ha információt akarsz szerezni, inkább kérdezősködj másoktól.

– Segíts azokon, akiken tudsz, de ne veszélyeztesd önmagad.

– Leld fel és gyűjts össze tűzoltó készülékeket és pokrócokat. Tanuld meg a kezelést.

– Barikádokba ne bízz, mint golyók elleni védelem. Erre csak homokzsákok alkalmasak, amiket érdemes előre elkészíteni, ha zavaros időknek nézel elébe.

– Ha nem tudod elkerülni a harcot, akkor ne nyílt terepen, hanem épületekben állj ki, ahol a lőfegyvernek jóval kisebb az esélye.

– Lőfegyverrel rendelkezőkkel ne próbálj felvenni harcot. Maradj nyugodtan, kerüld a hirtelen mozgásokat, kivéve ha bizonyos vagy gyilkos szándékában.

– Szükség esetén a fejed védelme a legfontosabb (még egy lábas is több, mint semmi).

– Védd a szemed, ha nincs megfelelő szemvédőd, egy napszemüveg is több a semminél.

– textil zsebkendővel jól lehet védeni az orrot és a szájat.

– Ne légy hős. Két ember kétségbeesett megmentésének az eredménye három halott.

– Legyen nálad tartalék zokni. Nedves zokniban hamar kifejlődik a lábfeltörés, vízhólyag.

– Győződj meg róla, hogy a mobil telefonod fel van töltve.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A többi ország nem tervezi, hogy valaha is indít támadást, de úgy gondolják, hogy ha megtámadják, őket 2-3 töltetük marad a visszavágásra, amivel elfogadhatatlan pusztítást tudnak végezni. Például Észak Korea egyetlen rakétával meg tudja semmisíteni Los Angelest és környékét, aminek lehetősége elégséges ahhoz, hogy az USA békén hagyja.

Ha Pakisztán és India összekülönböznek, vagy Izrael megsózza az arabokat, az még nem jelent világégést, ha mások nem avatkoznak közbe. Arra viszont jó lenne, hogy a világ lássa, mi várható egy totális háborútól. Ha viszont valamelyik nagyhatalomnak jön meg a kedve az atomhoz nyúlni (bármilyen okból kifolyólag) akkor az emberiség (ami megmarad) elbúcsúzhat a bolygótól. Pontosan ez az, ami miatt sokan arra fogadnak, hogy nem lesz atomháború. Valóban nem, ha minden vezető racionálisan gondolkodna. Van erre garancia?

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Véleményem szerint Biden meg akarja nyerni a háborút, Putyin pedig nem akarja elveszíteni. Ezek ketten egy olyan pókert játszanak, ahol egyik fél se dobja be a lapokat, mindegyik tovább emeli a tétet.

Biden könnyen emeli a tétet, mert országa távol van a színtértől. Putyin pedig kénytelen emelni, mert országa közel van a színtérhez.

A probléma az, hogy a tétek tetején a hidrogénbomba csücsül, és ha elérünk odáig, hozzá kell nyúlni. Az eszkalációt Putyin nem tudja leállítani, Biden pedig (egyenlőre) nem hajlandó. Közben azt hangoztatják, hogy Putyin nem fog hozzányúlni.

Ezt Putyin nagyon elszúrta gyengeségével. Amikor, a törökök lelőtték a vadászgépét, mert 2 percig török légtérben volt, Putyin lenyelte. Amikor, amerikai segítséggel elsüllyesztették a Moszkva nevű csatahajóját, Putyin lenyelte. A putyini vörös vonal hiteltelenné vált. Biden nem fog megállni, mert azt se tudja, hol kellene. Putyin kényszerhelyzetbe fog kerüli, és meg kell lépnie a termonukleáris opciót. Ha azt is fél seggel csinálja, akkor alapos válaszcsapást kell elszenvednie, de abban már nem leszünk érdekeltek.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Soós Laci nemcsak az ágyban volt szuper aktív, hanem nappal is, kinn az életben, egyszerre három cégnek is az ügynökeként reggeltől estig rótta a város utcáit.

Kati, a felesége egész nap a testét ápolta, és maximum arra volt képes, hogy estére némi meleg ételt tegyen az asztalra. Ez elsősorban azért volt furcsa, mert a kezdet kezdetén mindenki úgy tép, mint az őrült. Férj, feleség egyaránt. Puszta seggel szomorú az élet egy olyan városban, ahol a jólét kiül mindenki arcára.

Soósék szívesen láttak vendégeket minden este. Mi, egyedül élő hímek falkákban jártunk hozzájuk felzabálni a kekszet, beszlapálni a hűtött sört, meg legelészni Kati karcsú derekán és egyéb anatómiai látványosságain. Sokszor hamarabb érkeztünk haza, mint a férj. Lacit ez láthatóan nem zavarta. Az éjszaka az övé volt.

Nem vagyok az apró részletek kényes, sas-szemű, megfigyelője, de volt a vendégek és a házigazda között más, szembetűnő különbség is. Mi lezser pólóingben jártunk, ezzel szemben Soós Lacin mindig vasalt hófehér ing volt. Ja, barátom, nem könnyű az ügynök dolga. Izzadt is eleget a nyakkendő alatt.

Már hetek óta jártunk Soósék nyakára, gyakorlatilag éjjel-nappal, amikor felmerült bennem a kérdés, ki és mikor vasalja ezeket a makulátlan fehér ingeket, amik Lacinak gyakorlatilag munkaruhát jelentettek. Egyik este aztán feltettem az egyszerű kérdést:

– Gyerekek, ki vasalja ezt a rengeteg inget?

A kérdésre határozott csend volt a válasz, ami a témát még izgalmasabbá tette.

Vidáman feszegettem tovább a dolgot. Így aztán Laci egyre vörösebb lett, míg Kati szemében a dac egyre határozottabb. Végre Laci visszafogott hangon közölte a társasággal, hogy hitvesének gyenge a szíve, billentyű meg ez meg az, stb.

Így persze érthető. Akkor még nem tudtam, hogy a dög lusta feleségek rendszerint szívbillentyű-tágulásban szenvednek ötven-hatvan éven át, és ugyanannyi ideig lebegnek élet és halál között, mielőtt elhunynának, általában végelgyengülésben, minimum tíz évvel agyonhajszolt férjük halála után.

Nagy ártatlanul azt azért még megkérdeztem, hogy hát akkor ki vasal, mert ugye Laci egész nap a várost rója, este meg velünk iszik, éjszaka meg már csak nem vasal, mert ha már éjszakája sincs, akkor mi a fenének hajt egész nap.

Kiderült, hogy senki sem vasal, és így a hangulat elég kínossá vált, főleg amikor az után érdeklődtem, miként érik el a makulátlan tiszta ingek meg nem szakadó sorozatát. Laci végül rádöbbent a dolog megúszhatatlanságára. Kénytelen volt előadni a teljes sztorit. Inget tehát nem vasal senki, és mivel az ausztrál klíma miatt minden nap kell egy tiszta ing, Laci minden héten vesz hat darab vadonatúj inget.

Ezt egyszerűen nem akartam első hallásra elhinni, ha másért nem, hát azért, mert egész eddigi életemben nem volt összesen hat ingem. Erre Laci, aki addigra teljesen megkönnyebbült, hogy a nagy családi titok végül is napvilágot látott, karon ragadott, és kicipelt az előszobába. Megálltunk egy plafonig érő gardrób előtt. Laci kinyitotta a szekrény ajtaját, engem pedig a fuldoklásig elárasztott több száz szennyes ing.

Az eset után a Soóséknál eltöltött esték hangulata többé nem volt az igazi. A társaság szét is bomlott röpke napok alatt. Később hallottam, hogy Soósék szétváltak. Kati halálosan unta az egymás után átdugott éjszakák meg nem szűnő sorozatát. Laci pedig az inghegy folyamatos növekedésével nem tudott megbékélni.

Kati átlovagolt egy nála harminc évvel idősebb hapsira, aki szenvedélyesen átaludta az éjszakát, nem hordott inget, és főleg nem ügynök volt, hanem neki voltak ügynökei.

Laci sem maradt sokáig egyedül, erről személyesen győződtem meg. Két hónap se telhetett el azt követve, hogy az inglavina maga alá sodort, amikor egy délután beugrottam hozzá. Alig tudtam megállni, hogy ne nevessek. A szoba közepén egy óriási halom kimosott fehér ing hevert, mögötte egy nő állt, plusz egy vasalódeszka. A nő természetesen vasalt. Robosztus német állat volt az istenadta. Ahogy én néztem a dolgot, ebben a házban nem csak a vasalás nem tudott rajta kifogni.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Szóval Berta ezen renyhe tisztasághiányát (azaz néhány felesleges pókhálót) Karcsi nem is nagyon érzékelte volna, ha édesanyja (az a hölgy, aki Berta anyósának vallhatta magát) nem ragad meg minden alkalmat, hogy rámutasson.

Lássunk néhány példát! Vasárnapi ebéd előtt: „Nálunk az a szokás, hogy ha vendéget hívunk, akkor tiszta abroszt terítünk az asztalra.” Leves evés közben: „A petrezselymet leforráztad mielőtt a levesbe tetted, mert én úgy szoktam. Sosem lehet tudni milyen bogarak vannak rajta.” Főétel feltálalása után: „Nem akarlak megsérteni drága Bertám, de én ebből a húsból nem kérek, mert olyan állott szaga van.”

A drága mama (illetve egyre kevésbé szeretett anyós) találékonysága ezekkel korán se merült ki. Mielőtt a menye lakásában leült volna egy székre, előtte ujját gondosan végighúzta az ülőkén, nem poros-e véletlenül. Az ablakon kitekintve megjegyezte, milyen szép innen a kilátás, majd egy kérdéssel folytatta: „a függönyt mikor mostátok ki utoljára?”

A hónapokon keresztül tartó hadjárat azonban nem hozta meg a tervezett hatást. Karcsi érzelmei Bertával kapcsolatban a legkisebb mértékben se csökkentek, ami elsősorban Berta véget nem érő türelmének volt köszönhető. Berta a tizenkettedik menetben is állta a sarat, egyszerűen nem lehetett kiütni. Ekkor az anyós rátett még egy lapáttal, a következő családi ebédnél csak finnyásan piszkálta az ételt és kijelentette, hogy nem éhes, majd hozzátette ez a félig sült hús teljesen elvette az étvágyát. Karcsi és Berta egymásra néztek, majd témát se váltva, csendben beszélgettek tovább.

Ami azt illeti az egyre aktívabb anyós nem esett kétségbe, tovább bővítette eszköztárát. Közölte fiával, hogy többet ne is hívják vasárnapi ebédre, mert az ő gyomra nincs hozzászokva a moslékhoz, és ebben a korban már nem is várható el tőle az ízlésváltás. Egyébként fiát biztosította róla, hogy a szerelem vakságával tökéletesen tisztában van, sőt meg is érti. Nincs tehát harag, de ha fenn kívánja vele tartani a szülői kapcsolatot, akkor az egyetlen megoldás, hogy az időnként összehozott közös ebédet ő adja.

Eljött tehát a nagy nap, amikor a drága mama szolgálhatta fel az ünnepi ebédet, amit Berta nem győzött dicsérni a levestől kezdve a húsételen át, egészen a mártásig. A vendéglátó a véget nem érő dicséreteket könnyedén besöpörte és egy külön kis előadást tartott, hogy az ízletes ebéd legfőbb titka a higiénia maradéktalan betartása, miközben szúrós szemeit Bertára szegezte, és mivel a várt hatás elmaradt, következett az utolsó menü pont a feketekávé és a hozzátartozó foszlós kalács, mely utóbbi a kedves mama specialitásának számított.

Berta kivett egy szeletet a tálból és lassú alapossággal rágcsálni kezdte a hosszú lére főzött babkávé kortyolgatása mellett. Ám a harmadik harapás után szemeit mereven a harapás helyére tapasztva, hangjában enyhe meglepetéssel feltette a kérdés

• Mi ez a fekete a kalácsban?
• Biztos egy szem mazsola – válaszolt anyósa a mindentudás fölényével.
• Na jó – folytatta Berta – de miért van neki lába?

A tökéletesen jogos kérdés elhangzása után a tisztaság koronázatlan királynője Berta kezéből kikapta az inkrimináló kalácsdarabot és fülig vörösödve kivágtatott vele a konyhába. A magukra maradt fiatalok folytatták a fesztelen csevegést.

• Nagyon szeretem az anyámat, de már épp ideje volt, hogy letörjük a szarvát.
• Igen – válaszolta Berta – és köszönöm, hogy mellém álltál.
• Az csak természetes – csókolta meg hitvesét Karcsi – de áruld el, honnan szereztél be egy svábbogarat?
• Ez ma már nem probléma – árulta el Berta – minden kisállat boltban dekára lehet kapni. Ezzel etetik a gyíkokat. Tudod, ma az a divat, akinek nincs anyósa, az hüllőt tart helyette.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az IPCC stílusú fokozatos klímaváltozás 10.000-szer gyorsabb, mint a gerincesek adaptációs készsége. Ennél közelebb a Homo sapieshez, az emlősök képtelenek elég gyorsan evolválódni ahhoz, hogy a jelenlegi kihalási veszélytől megmeneküljenek.

A Ember egy gerinces emlősállat. Abban hinni, hogy fajtánk elkerülheti a kihalást, amikor a nem humán gerincesek, és a nem humán emlősök eltűnnek, nem más, mint a klasszikus emberi arrogancia, ami be van csomagolva mítosz alapú emberi felsőbbrendűségbe. A bizonyítékok azt mutatják, hogy az emberiség csatlakozni fog “a földi élet kihalásához” amint ez olvasható volt 2018. november 13-án itt: https://www.nature.com/articles/s41598-018-35068-1.

A világ atomreaktorainak a leolvadása nem szükséges ahhoz, hogy a földi élet megszűnjön, „csupán” a gyors klímaváltozás kell hozzá.

Erre a figyelmeztetésre mi volt a válasz? Emeld meg a bázis vonalat. Ignoráld a tudományos eredményeket. Az óvatosságot dobd ki az ablakon.

A szajha média, a kormányok, és a klímatudósok nagyobbik része ragaszkodik a 2°C hőmérséklet növekedési célértékhez, amit   1977-ben William Nordhaus közgazdász talált ki: “Ha a globális hőmérséklet emelkedés átlépné a 2°C értéket a jelenlegei átlag hőmérséklethez mérten, akkor már kilépnénk abból a megfigyelési zónából, ami az elmúlt néhány százezer évben lehetséges volt.”

Ma már jóval többet tudunk a klímaváltozásról, mint 1977-ben tudtunk. Ráadásul a kutatók már akkor is tudták, hogy a közgazdászok nem tudósok. Ezért nem nagyon érthető, hogy Nordhaus (mellesleg a politikai célokat szolgáló) Nobel díjat miért kapta megosztva ez év elején. Nem lepődtem volna meg, ha a Nobel béke-díjat kapta volna meg, csatlakozva ezzel olyan tömeggyilkosokhoz, mint Henry Kissinger és Barack Obama.

Jelenleg a Föld átlaghőmérséklete 1.73°C-al van az 1750-es bázis vonal felett, ami az Ipari Forradalom kezdetét jelenti. A jelenlegi átlaghőmérsékletet az emberi faj még soha nem érzékelhette állítja James Hansen és társai egy 2017-es esszéjében: Earth System Dynamics. Más szavakkal fajtánk sohase élt a mainál melegebb Földön, ami pillanatnyilag oka a jelenlegi migrán krízisnek, és még nem is értük el a +2°C értéket, amit Nordhaus állapított (sic) meg.

A hirtelen bekövetkező klímaváltozás néven ismert folyamatosan gyorsuló krízisre a válasz, a hagyományos megközelítés a bázis vonal megemelése. Ahelyett, hogy beismernék a Föld majdnem 2 fokkal melegebb, mint 1750-ben volt, a kormányok és számtalan tudós meghatározta, hogy a tényleges bázis vonal valójában 1981-2010 között van [Tibor bá’: én 1950-1980-ról tudok, mint gyakran használt bázis vonal] vagy még később. Nyilvánvaló, hogy az óvatossági elvekhez a ragaszkodás nem divatos.

Már évtizedek óta tudjuk, hogy Nordhaus által megállapított és köbe vésett +2°C veszélyes.

1989 végén az ENSZ Környezetvédelmi igazgatója, Noel Brown azt jelezte, hogy 2000-ig van időnk, hogy elkerüljük a katasztrofális klímaváltozást. Körülbelül 16 hónappal később az üvegházhatású gázokkal kapcsolatos ENSZ tanácsadó csoport 1°C-ba szabta meg az abszolút maximumot 1990 októberében. Klímával foglalkozó szakember David Spratt a felső határértéket 2014. októberében 0.5 C-ban szabta meg.

Valószínűleg ekkor már túl késő volt, hogy visszafordítsuk a hirtelen bekövetkező klímaváltozást 1977-ben, amikor Nordhaus ismertette öngyilkossággal felérő véleményét. A dolgok állásának megváltoztatására 1989 egészen biztos túl késő volt. És a megnyugtató szavakon kívül az égvilágon kívül semmit se tettünk, hogy megakadályozzuk saját kihalásunkat a figyelmeztetések ellenére.

2018 októberében az IPCC azt állította, hogy 2030-ig meg kell akadályoznunk, hogy a hőmérséklet átlépje (az állandóan változó) bázis vonalat több mint 1,5 °C-al. Így bizony, az ENSZ olyan globális átlag hőmérsékletet ajánl célértéknek, amit már jócskán átléptünk.

Van ennél is rosszabb az ENSZ főtitkára António Guterres azt állítja, hogy 2022-ig van időnk, hogy visszafordítsuk a hajónkat. 2022-ig a hajó visszafordításának egyetlen módja, ha az emberiség csökkenti az ipari aktivitását, ami viszont csökkenti az aerozol árnyékoló hatását, ami azt jelenti, hogy a globális átlaghőmérséklet igen gyorsan sokkal magasabb lesz. Viszont, mi a hőmérsékletet nem ebbe az irányba akarjuk megváltoztatni, amennyiben minket az érdekel, hogy a gerinceseknek és az emlősöknek az életterét megóvjuk.  Az erozol árnyékoló hatásának elvesztése azt jelenti, hogy az ember állat elveszíti életterét, ami után a kihalás következik.

Ahogy a napok telnek egyre rosszabb lesz. Az SBS NEWS (Ausztrália) utolsó információja utolért, jelezte, hogy a VI. tömeges kihalás minden életet megszüntethet a Földön. Egy esszé a Science Report-ban erre a következtetésre jutott a környezet változás sebességéből, ami egybeesik saját következtetésemmel.

Mivel szeretem az életet ezen konzervatív forrásból származó kielégülést felülírja a vesztesség miatt érzett szomorúság.

Egyszerű szavakkal, fajunk sorsa meg van pecsételve. A közeli kihalás felé menetelünk, annak ellenére, hogy több, mint 150 éve kaptunk figyelmeztetést.  Ez egy tragikus történet. És ahogy ezt George G. Williams evolúciós-biológus mondotta volt, fajunk egy nyikkanást se tett, amikor a kalapács a lábára esett.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Ludmilla Denisova, ukrán emberjogi ombudsman állítja: 25 tinédzser lányt tartottak fogva Buchában és szenvedtek el tömeges megerőszakolást. Közülük 9 teherbe esett. Egy idős nő belemondta a kamerába, hogy orosz katonák megerőszakolták. Meztelen gyerek (fiú és leány) hullákat találtak hátrakötözött kezekkel, megcsonkított nemi szervekkel.

15:17 UTC · May 31, 2022 – Az ukrán parlament kirúgta Ludmilla Denisova emberjogi ombudsmant A képviselők azt állították, hogy a hölgy ukránok megerőszakolására összpontosított, amiket nem lehetett bizonyítékokkal alátámasztani. Ez hátrányos volt Ukrajnára nézve, és a világ média figyelmét elfordította Ukrajna tényleges szükségletétől.

238 képviselő szavazott ellene. Vádolták még azzal, hogy nem szervezte meg a humanitárius folyosót és a hadifoglyok cseréjét. Valamint, rengeteg kellemes időt töltött Nyugaton az invázió alatt, de nem Oroszországban vagy Belorussziában, ahol segíthetett volna a foglyoknak.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az USA átlépett egy orosz vörös vonalat azzal, hogy a NATO aktívan segíti Ukrajnát. Putyin erre nem lépett, így nem lett közvetlen harc a NATO-val. Az USA ezért most tovább lép. Most olyan rakétakilövőket készül Ukrajnába küldeni, amikkel meg lehet szórni az orosz belterületeket a határtól akár 300 km-re is. Ha az oroszok ezt is lenyelik, akkor majd olyan rakétákat küld az USA, amivel el lehet érni Moszkváig. Washingtont érezhetően nem érdeklik a következmények, vagy azt feltételezik, hogy ilyen nincs.

Ez tipikus béka a fazékban. Csak ez a béka megpuhulás helyett el fog indítani egy meglepetésszerű első csapást.

Sokaknak az a véleménye, hogy a III. világháború négy hónapja elkezdődött, ami egyenlőre még nem lépte át a nukleáris küszöböt. Előbb vagy utóbb át fogja.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A kampány egyik propaganda videójában az állam egészségügyi minisztere azt mondja, hogy “a maszturbálás természetes és tökéletesen egészséges gyakorlat a polgárok számára”, hozzátéve, hogy mindenkinek képesnek kell lennie arra, hogy szükséglete szerint kielégítse vágyait.

A promóciós videó végén hangsúlyozzák, hogy “a maszturbáció hozzájárul az emberek szexuális egészségéhez”.

Egy, ugyanahhoz a kampányhoz kapcsolódó cikkben az állami egészségügyi tisztviselők arra ösztönözték a szülőket, hogy beszéljék meg az ügyet tizenéves gyermekeikkel. A kampány egyik szlogenje: “nincs semmi baj olyan cselekedettel, amely segít, hogy jól érezd magad.”

Az elmúlt években végzett tanulmányok eredményei azonban azt mutatják, hogy a maszturbálásnak nincs káros hatása a tesztoszteron szintjére vagy a férfiak általános egészségére. A maszturbálás teljesen egészséges szexuális gyakorlat, amíg függőséggé nem válik.

Tibor bá’: Igaz, hogy kamasz koromban felekezeti iskolába jártam, de az államiban se volt nagyon  más a helyzet. Nekünk azt mondták, hogy a maszturbációtól (igaz, hogy “magadhoz nyúlásnak” nevezték) gerincvelő sorvadást kapunk (és persze nem jutunk a mennyországba). Egy generációval korábban az intelem még meredekebb volt. Középiskolás koromban teljes értékű nemi életet éltem, amit az apám dühösen vett tudomásul, és szerinte a túl sok szeretkezéstől is gerincvelő soradást lehetett kapni.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A legkegyetlenebb amerikai külügyminiszter, aki letaposta a morált a cél érdekében, aki 1974-ben a gyáva ciprusi török ​​invázióért felelős, hirtelen az egész nyugati világgal szemben, minden orosz szószólót felülmúlva, nyersen kérte Ukrajnát, hogy adjon át területeket, hogy megállítsák a háborút!

ZELENSKI “KIVÉGZÉSE”

Ez pedig egy intelligens „híd” építését jelenti Putyinnal (2016-ban meglátogatta Moszkvában, és baráti viszonyt ápolnak azóta), de egyben „parancs” is Zelenszkij megkerülésére, visszavonulására vagy akár megdöntésére! Aki ellenállásával egyre több NATO és EU országot von be. az Oroszországgal vívott közvetett háborúban, feldühítve és tömeges, nukleáris döntésekre taszítva Moszkvát…

Vagyis Kissinger szó szerint “kivégzi” Zelenszkijt, ami duplán megdöbbentő, hiszen ő is zsidó származású politikai vezető! Ezért Kissinger lépése kétszeresen meglepő, és mivel már felmérte, mit mond, ez azt jelenti, hogy globális elégedetlenségét jelzi Ukrajna elnökével szemben, mindazzal, ami azzal jár…

KISSINGER 2022

A 98 éves Henry Kissinger a 2022-es davosi „World Economic Forum” online beszédében bebizonyította, hogy még most is mindent lát, amit mások nem.

Globális sokkot okozva arra szólította fel Ukrajnát, hogy adja át területeit Oroszországnak, hogy véget vessen a háborúnak, mielőtt globális méreteket öltene és Oroszország elleni háborúvá alakítaná! Valami, ami természetesen nukleáris katasztrófához fog vezetni.

KISSINGER: “A tárgyalásokat a következő két hónapban el kell kezdeni, mielőtt olyan megrázkódtatások és feszültségek jönnének létre, amelyeket nem lehet könnyen leküzdeni. Ideális esetben a választóvonal a status quo ante visszatérése.

“A háború ezen a ponton túli folytatása nem Ukrajna szabadságáról szólna, hanem egy új háborúról maga Oroszország ellen.”

A KÉT MEGOLDÁS

Kissinger lényegében két lehetséges megoldásra utalt:

Oroszország megtartja, amit a csatatéren szerzett, tehát Mariupol is!

Oroszország megtartja azt, ami 2022-2-24 előtt volt, visszatérve a “status quo ante”, azaz az “előző állapotba”, tehát Ukrajnán kívül marad a Krím-félsziget és Donbász!

MIÉRT?

Először is jegyezzük meg, hogy az amerikai diplomata határozott politikai álláspontja az, hogy minden áldozatot meg kel tenni a világháború elkerülése érdekében, mivel az atomháborúban nincsenek nyertesek és vesztesek, csak vesztesek.

Így külügyminiszterként sikerült hidakat építenie az Egyesült Államok és a Szovjetunió (amely végül magától összeomlott), de Kína és az Egyesült Államok között is a hidegháború és a kínai szovjet befolyás nagyon nehéz időszakaiban. .

A fentiek fényében most megválaszolhatjuk azt az észszerű, immár forró kérdést, hogy „miért tűnt Kissinger olyan nagylelkűnek Oroszországgal szemben”, szó szerint kivégezve „még honfitársát, a zsidó származású Zelenszkijt is”?

Mindenekelőtt a kereskedelem és a világ fejlődésének tönkretétele, ami sérti az összes nagy szereplő, valamint maguknak az oroszoknak a pénzügyi érdekeit is.

Másodsorban a világegyensúly – rend fenntartása, ahol Oroszország játssza és kell játszania Kína visszatartó szerepét, de az iszlámnak is, hiszen döntő szerepe volt az annyira Izrael ellen irányuló Iszlám Állam legyőzésében is úgyszintén az USA ellen irányuló (NY Twin Towers).

Úgyszintén Oroszország visszatartó erői… Németország számára, hogy Berlin ne terjedjen túl a megengedettnél (az első és a második világháború emlékei). Ezért tért vissza az USA a Balkánra és Görögországba…

Illetve Kínát elrettentőként kezelik Oroszország és más feltörekvő hatalmak felé… Ezért amikor a Szovjetunió összeomlott, az Egyesült Államok életben hagyta Oroszországot…

Harmadszor, ha a Nyugat “falhoz szorítja Oroszországot”, akkor egy halálos tengely létrehozására taszítja Kínával! Ahova akkor az egész iszlám hozzácsatolódik. Miközben így az “oszd meg és uralkodj” módszerrel a “Medve” és a “Sárkány” távolságot tartanak egymástól…

Negyedszer magának Európa egyensúlya, ahol ha akarjuk, ha nem, Oroszország a másik “szárny” és tulajdonképpen az energiát képviselő szárnya.

Ötödször, attól a félelemtől, hogy Oroszország, ha nem kapja azonnal a nyilvánvalót (Krím és az oroszul beszélő Donbász), arroganciában vagy kétségbeesésében továbbjuthat akár Transznisztriába és Szerbiába vagy akár Finnországba is, míg a gazdasági behatolással és gazdaságdiplomáciával lehetőségünk van hatékonyabb beavatkozásra és ellenőrzésre, háborús konfliktusok nélkül…

Hatodszor, az orosz gázra jelenleg azért van szükség, hogy ne álljon meg Európa gazdasági növekedése, amíg le nem váltja nemcsak amerikai LNG, hanem főleg a izraeli .

OROSZORSZÁG – UKRAJNA ÉS KÍNA – TAIWAN

Kissinger ezért nem indokol semmi olyat, ami globális konfliktust provokálhat és bevonhatja az USA-t és Izraelt a globális megsemmisítésbe, mert az már atomháború lenne.

Zelenszkij ellenállását sem indokolja, és “egy falatot” akar adni a “Medvének”, hogy megnyugtassa, de nem igazolja Biden közelmúltban tett egyértelmű megerősítését (Tokió, 2022. május 23.), miszerint az Egyesült Államok katonailag megvédi Tajvant,

(Demokratikus Kína szigete), Kína (a szárazföldi kommunista Kína) támadása nyomán, kijelentve, mindig Davosban 2022-ben:

KISSINGER: “El kell kerülni a közvetlen (az USA és Kína) szembenállást Tajvannal kapcsolatban. Tajvan nem állhat a két ország közötti tárgyalások középpontjában.

“A világ általános békéje szempontjából fontos, hogy az Egyesült Államok és Kína mérsékelje rivalizálását.”

Más szóval, Kissinger “jogot” ad Kínának Tajvannal, és lényegében azt mondja, hogy az Egyesült Államoknak nem szabad háborúzni Kínával egy szigetért, ezzel ellenük fordítva a bolygó harmadik szuperhatalmát…És úgy tűnik, kész elismerni Kínának a jogokat Tajvan szigetének tengerében, hogy háború nélkül biztosítsa Tajvant…Egy olyan eset, ami közvetlenül érint bennünket, mint például Törökország – Ciprus esete „carbon” és Törökország – görög szigetek…

SCHRÖDER ÉS KISSINGER

Kissinger nézete tehát megegyezik Schröder német nézetével és sok európaival, akik azt akarták, hogy Oroszország az EU közeli szövetségese legyen. és nem az ellensége és ellenfele, éppen azért, hogy ne érjen ekkora káosz és ne kockáztassa a végzetet. Hogy akadálytalanul, megszakítás nélkül nyereséges növekedés legyen. Németország ezúttal különösen a Gazdasági Birodalomért (Empire) ment…

A vadállat addig marad csendben, amíg “eteted” … Oroszországot pedig “etetni” kellett, hogy megnyugodjon, hogy jól működjön a globalizáció, a pénz birodalma, amely mára üvegként repedt meg…

Hiszen Németország és az EU fejlődése automatikusan orosz földgázt jelentett, Oroszországot jelentette és jelenti…

A “TŰZOLTÓ” KISSINGER

Végül Henry Kissinger felforgató álláspontjával, sőt a davosi „nagy újrakezdés” „világgazdasági fórumán” irányt adott a nagy szereplők „hajójának”, globális “jelet” küldött amely visszafejtve, a következőket tartalmazza:

“Nyomást gyakoroljatok Zelenszkijre, nem pedig Putyinra. Ne küldjetek fegyvereket Oroszország ellen, mert kölcsönösen pusztító háborúba fogtok kerülni vele. Zelenszkij beránt a gödörbe. Adjatok egy darabot Oroszországnak, hadd menjen tovább a világ és a gazdaság. Elégedjen meg Moszkva a kevéssel, mielőtt elindulna a sokért.

Kínával lazítsatok, és ismerjétek el érdekeit a tajvani kizárólagos gazdasági övezetben, hogy elkerülje Tajvan katasztrófát és a világháborút.

A mi hatalmunk, a ti hatalmatok a Gazdaság. Pénzügyi ellenőrzés – A világ kormányzása. A fogaskerekeknek világszerte forogniuk kell “…

Kissinger ilyen mélyreható és kiszorító beavatkozása minden bizonnyal megváltoztatja a mérleget, megnyitja az Oroszországgal és Kínával való megbékélés útját, és egy hirtelen és váratlan utat a békéhez.

Kissinger szavai sok vezető és pénzügyi óriás számára „parancsot” jelentenek az Új Rend számára, és ezért azonnali eredményeket hozhatnak,…

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Egy éven át volt a padtársam, ami alkalmat adott arra, hogy megtapasztaljam, mekkora akarattal, szorgalommal, és irgalmatlan mennyiségű idő ráfordítással haladt előre tanulmányaiban. Jegyzeteit gyöngybetűkkel írta, mert ráadásul még pedáns is volt.

Mint ifjú feleség a tőle megszokott pedantériával és szilárd elhatározással adott életet két gyermeknek, akiknek gondos nevelése mellett – a kor szellemének megfelelően – természetesen derekasan helyt állt a munka világában is. Ennek megfelelően szinte töretlenül haladt előre a szamárlétrán, egészen a főosztályvezetői székig. Na ekkor a személyzetis behívta egy kis elbeszélgetésre, aminek lényege az volt, hogy „elvtársnő diplomát kell szerezned”.

Vera tehát jó harminc évesen újra az iskolapadba került, jobban mondva a Műszaki Egyetem esti tagozatára. Délelőtt felelősség teljes munka, este egyetem, éjjel és hétvégén tanulás. Aminek egyenes következménye az volt, hogy 13 éves leányával csak karácsonykor és húsvét táján futott össze az előszobában, akkor is csak öt percre. Nem csoda, hogy januárban vették észre, a kis Vera iskola helyett Szeptember óta valami egészen más helyre jár.

Mit részletezzem, mire a mamának kiosztották a frissen szerzett diplomát lánya már egy szentendrei galeri közprédájaként hetente legfeljebb egyszer járt haza többnyire egy kis zsebpénz feltankolása végett. Erre mondják azt, hogy az életben mindenért fizetni kell. Ennek a diplomának ez volt az ára.

Papa-mama összeültek, vajon mit lehetne tenni, főleg mert a galeri kezdte áttenni székhelyét a szülői házba, vagyis a ifjú Vera szobájában rendszerint 2-3 nem egészen odavaló alak volt található. A tanácskozás vége mindig ugyanaz volt, nem tehetünk semmit, még jó hogy nem esik teherbe. Aztán várták, hogy az idő meghozza a megoldást.

Ez különben az Idő közkedvelt szokása, tényleg meghozza a megoldást, csak rendszerint jóval az optimum alatt, nem érdemes tehát rábízni a dolgot, de ezt sokan még akkor se tudják, amikor éppen rájuk szegelik a koporsót. A két Vera esetében az Idő viszonylag kegyes volt, mert a megoldás még kispolgári körökben is elfogadhatónak bizonyult. A kisebbik Vera ugyanis azzal állt elő, hogy össze akar házasodni a Gyurival.

–    Jaj de jó, jaj de jó, örvendezett a mama, de ki az a Gyuri?

• Tudod, az a szakállas.
• Drága Verácskám, minden második fiúnak szakálla van, akivel néha összefutok a fürdőszobában.
• Jaj, ne légy már ilyen béna. Gyuri már egy hete idejár, igazán tudhatnád melyik az.
• Na jó, mindegy – vetett végett a vitának az anyja – az a kérdés van-e valami elképzelésetek.
• Semmi a világon, milyen elképzelésről beszélsz?
• Úgy értem, hol fogtok lakni? Csak úgy kíváncsiságból kérdezem – tette hozzá mentegetésként az anyja.
• Hát itt, az én szobámban – vágta rá a lány, mintha ez lenne a Föld legtermészetesebb dolga.

Helyzet van, állapította meg az anya és menten összeült a férjével a századik tanácskozás végett, de bevonták a nagymamát is, „osszuk meg a felelősséget” alapon. Végül kikristályosodott a kollektív vélemény. Egy férfi jobb, mint egy egész galeri. Ez majd vigyázni fog a lányukra, és vélhetően megspórol nekik mindenfajta további gondot. Tegyük tehát biztossá és kényelmessé ezt a házasságot. Szüljön a kis Vera egy-két gyereket, és akkor várhatóan minden a normális vágányon megy majd előre a végtelen családi boldogság felé. Egyetlen bárányfelhőnek az égen a közös lakás mutatkozott, de egy huszárvágással ezt is megoldották. A család teljes vagyonát mozgósítva vettek lányuknak egy kétszobás lakást.

Aztán csaptak még egy világraszóló lakodalmat, és a szülők szívéről hatalmas kövek estek le. Újra kisütött a Nap, megint szép lett a Világ, és úgy tűnt ezt a történetet én nem fogom tudni a büdös életben megírni. Ám újabban az a szokás, -csak hogy kiforgassak egy régi közmondást- az anya tervez, a lánya pedig végez.

Még nem telt el fél év, amikor a kis Vera egy normálisan induló vasárnap délelőtt egyedül érkezett a családi ebédhez.

• Gyurit hol hagytad? – érdeklődött a hiányzó személy anyósa.
• Elváltunk – válaszolt egyetlen tőmondattal az alig hat hónapos feleség.
• Hogy, hogy elváltatok? Miért jöttök külön? Nem értem az egészet!
• Mit lehet ezen nem érteni: Elváltunk és kész.
• Úgy érted, hogy szétment a házasság?
• Úgy értem, hogy már el is váltunk, közös megegyezéssel.
• Te jóságos úristen. Erről egyetlen szót se szóltál.
• Most szólok, és különben délután hazaköltözöm.
• Na várj egy kicsit, mért költöznél haza? Van saját lakásod, majd találsz magadnak egy másik férjet. Ezzel nem dőlt össze a világ.
• Nem hát, de költözöm – jelentette ki a kis Vera, amit hosszas szünet követett, majd folytatta – nem maradhatok ott, mert a lakást eladtuk.
• Eladtátok? – ült le a mama a legközelebbi fotelba és vetette magát széttárt karokkal hátra – mennyiért és hol a pénz?
• Mennyiért? – kérdezte vissza a lánya, majd folytatta – amennyit adtak érte és a pénzt kétfelé osztottuk.
• Mit csináltatok? – kérdezte üvöltve a most már enyhén hisztériás anyja.
• Szétosztottuk, nem érted, szétosztottuk.
• De hát a lakásod nem volt közös szerzemény, hanem ági vagyon – erőlködött még egy utolsót a mama.
• Azt se tudom, miről beszélsz – mentegetőzött a lánya. – Ez így igazságos, nem?

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Ez senkit se lepett meg, annál inkább az új ukrán diplomáciai nyelv. Volodimir Zelenszkij tanácsadója, Alexey Arestovich a következőket mondta azoknak (orosz barát lobbisták), akik azt javasolták, hogy a béke érdekében Kijev mondjon le az ország egy részéről: “Go f**k yourselves with such proposals, you dumb f**ks, to trade Ukrainian territory a little bit! Are you f**king crazy? Our children are dying, soldiers are stopping shells with their own bodies, and they are telling us how to sacrifice our territories. This will never happen,” –  a fordítás: Basszátok fel magatokat ilyen javaslattal, ti hülye faszok, hogy Ukrajnából oda adjunk egy darabot. Kibaszott hülyék vagytok? Gyermekeink haldoklanak, katonáink testükkel fogják fel a lövedékeket, ti meg azt mondjátok, hogy áldozzuk fel a területeinket. Ez sose fog bekövetkezni.

Ez a bájos kifakadás azt követve hangzott el, hogy a volt amerikai külügyminiszter Henry Kissinger hétfőn azt mondta Davosban, hogy Ukrajnának minél előbb békét kellene kötni, és vissza kellene térni a február elejei állapotokhoz. Azaz Krím és kelet Ukrajna elvesztéséhez.

Mindeközben Moszkva világossá tette, hogy a Donetszki, és a Luganszki köztársaságok, valamint Krím orosz státusza nem képezi alku tárgyát.

Február végén az oroszok megtámadták Ukrajnát, mert Ukrajna nem volt hajlandó végrehajtani a Minszki egyezséget, sőt a két szakadár köztársaságot 8 éven át folyamatosan ágyútűz alatt tartotta. Magyarul, saját népét ágyúzta.

Ennek ellenére Kijev ragaszkodik ahhoz, hogy az orosz támadást egyáltalán nem provokálták ki, és követelik a Nyugattól, hogy minél előbb lássák el őket a legmodernebb MLRS rendszerű rakéta kilövőkkel (rakéta-sorozatvető rendszer).

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az Orosz Föderáció saját hadseregével és saját fegyvereivel, a NATO pedig néhány saját fegyverével, saját műholdas információival, de nem a saját hadseregével.

A hangsúly a NATO-n van, mert ez háborúzik furcsa kombinációkkal, mivel az Orosz Föderáció a saját személyzetével és fegyvereivel folytat háborút.

Tehát a NATO ukrán személyzetet használ és saját katonatiszteket, amelyek harcképesek és tapasztalatokkal rendelkeznek, a világ minden részéről, ahol a nyugati szövetség háborút vívott, mint Szerbia, Irak, Szíria, Afganisztán, Líbia stb.

Az, hogy a NATO-országok nem használnak saját gyalogságot, két okból is előnyt jelent:

1. A tagállamokon belül nincs “nyafogás” az emberveszteség miatt.

2. Az ukrán katona sokkal fanatikusabban harcolnak, mint a NATO katonái, akik külföldön harcolnának.

Ami azt illeti, hogy a NATO nyugati fegyverei nem használhatók fel, és csak egykori szovjet fegyvereket használnak. Ennek van egy hátránya és két előnye:

Hátránya: nem használnak harckocsikat és ágyúkat, sem nagy pontosságú cirkálórakétákat.

1. előny: A tagállamok formálisan nem vesznek részt, és eddig elkerülték, hogy az oroszok a földdel egyenlítsék ki őket.e

2. előny: Az amerikaiak minden egykori szovjet fegyvert kiürítenek a tagállamokból, és saját ügyfeleikké teszik őket a védelmi hadianyagok vásárlása terén. Különben egy-egy falatot dobnak Angliának, Franciaországnak és Németországnak is.

A JELENLEGI HELYZET

Az ukránokhoz nem jut el elég NATO-lőszert, mert ennek nagy részét az oroszok megsemmisítik, amint belép az Ukrajnába. Az ukránok ezt meg tudnák oldani, ha Lviv helyett felépítenék a raktáraikat Lengyelországon belül.

Az ukránok ugyanakkor több mint 1.000.000 katonát mozgósítottak, amelyeket fokozatosan, minőségi kiképzéssel képeznek ki brit és amerikai tisztek Lengyelországban és Németországban.

Jövő ősszel, de lehet, hogy már augusztusban, az ukrán hadsereg új, legalább 500 ezer fős, jól képzett egységeit, amerikai tankokkal, tüzérséggel és amerikai cirkálórakétákkal irányítják az oroszok ellen. Ha az oroszok gyors ütemben nem komolyodnak meg, akkor számukra hatalmas gondok kezdődnek, hiszen az ukránok további 500 ezer katonát készítenek fel a NATO földjén.

Nyilvánvaló, hogy Oroszország a háború kezdetén körülbelül 5-10 nap alatt semlegesítette az ukrán hadsereget. De az ukránok nem adták meg magukat, mert az amerikaiak nem engedték.

De most, és különösen a közeljövőben, Oroszországnak be kell látnia, hogy vagy egy hónapon belül beveszi Donbász többi részét, és megkezdi a tárgyalásokat, vagy mindent megtesz, hogy:

1. részleges toborzással legalább 1.000.000 főt alaposan kiképezzen, és a nyár folyamán elfoglalják egész Dél-Ukrajnát és Harkovot.

2.rakétarendszerek tömeggyártása, hogy szükség esetén szinte bármilyen katonai és különösen polgári infrastruktúrát (televízió, rádió, telefonok, vízvezetékek, erőművek, vasútállomások és csomópontok) a földdel egy szintbe tudjon hozni Ukrajna többi részén, egészen Lengyelország középpontjáig és Lettországot és Litvániát is.

Ha ezek közül egyiket sem teszi meg, készüljön fel az atomfegyverek bevetésére, hacsak, a háború nem egy színház, ahol az oroszok játsszák az idióta szerepét.

https://www.el.gr/nea-taxh-2/liakopoylos-analysi-ton-dedomenon-ti/

Λιακόπουλος: Ανάλυση των δεδομένων της 17/5 2022 για τον πόλεμο στην Ουκρανία

Tibor bá” Lengyelország, Lettország és Litvánia NATO tagok. Ha oda az oroszok behatolnak, az atomháború elkerülhetetlen.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A WHO vészhelyzet találkozót hozott létre, mivel, egyre több ország jelzi, hogy találtak majomhimlő pácienst. Közben az USA kormánya máris felvásárol potenciális oltóanyagot.

Mi az amit máris tudunk a betegségről? A majomhimlő Nyugat és Közép Afrikában endémia, ahol megkapható fertőzött vadállatoktól, mint például patkányok, egerek, mókusok. Azonban e hónap elején az Egyesült Királyságban egy Nigériában járó pácienst vettek észre az egészségügyi hatóságok majd két héten belül 20 fertőzöttet.

Mik a szimptómák? A majomhimlő hasonlít az emberi fekete himlőhöz, amit 1980-ban kiirtottunk. Ezt követve a himlőoltást beszüntették. Aki ez előtt született, és kapott himlőoltást, az némileg védett a majomhimlő ellen. A tünetek hasonlítanak a bárányhimlő tüneteihez: láz, fejfájás, izomfájdalom, megdagadt mirigyek, hidegrázás, és kimerültség. A kiütés az arcon kezdődik, majd átterjed az egész teste.

A majomhimlő tünetei a fertőzést követő két hét után jelentkeznek. A WHO szerint a halálozási ráta 3-6 %. Egyes magyar hírforrások szerint mindössze 1 %.

Megfigyelések szerint a bőrkiütés elsősorban a nemi szervek körül jelentkeznek, amikből arra következtetnek, hogy szexuális úton terjedhet, és mivel főleg férfiaknál észlelik, nem kizárt, hogy homoszexuális tevékenység után. Az angolok meg vannak győződve arról, hogy ez tipikusan a melegek betegsége.

Közben szombaton jelezték, hogy Izraelben és Svájcban is találtak beteget. A terjedését elősegíti, hogy hosszú a lappangási ideje. Eddig úgy tudták, hogy emberről emberre nem terjed, de ez a nézet már nem tartható.

A kutatók szerint rendkívül szokatlan, hogy majomhimlő felüsse a fejét ott, ahol különben nem endemikus (ahol a vírus lappangva nincs jelen).

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Pontosan ilyen magyar nő volt apám húgának a lánya, vagyis az akkor 18 éves unokahúgom. Állandóan azért ette a fene, hogy mutassak be neki külföldit. Munkahelyi beosztásomból kifolyólag ez különösebb nehézségbe nem ütközött, de Ibolya a mosolygáson kívül mást produkálni nemigen tudott, legalábbis nem ágyon kívüli állapotban. Persze ilyenkor jön közbe a tolmácsolás, de intimebb helyzetbe kerülve ez törvényszerűen elmarad, márpedig intimebb helyzetek nélkül a XX. században nemigen kötöttek házasságot.

Ibolya figyelmét ezerszer felhívtam a tényre, miszerint minimális angol tudás nélkül még egy közel keleti (egye fene, leírom), még egy koszos, evőeszközt nem ismerő, büfögő arab férjet se tud összeszedni, nemhogy egy olyan angol mérnököt, aki az én látókörömön belül esett. Mindhiába, Ibolya makacsul tartotta magát távol az idegen nyelv tanulásának,még a gondolatától is. Ezzel szemben, nyaggatása nem ismert határt, hogy hozzam össze  őt külföldiekkel.

Unokahúgom, szerintem indokolatlan kérését, ennek ellenére a lehetőségekhez képest maradéktalanul teljesítettem, mert a másik oldal, vagyis a hazánkban tartózkodó üzletemberek hasonló kéréssel ostromoltak, mutassak be nekik fiatal magyar nőket. Érdekes módon a nyelvtudás hiánya, a kommunikációs lehetőség teljes csődje, őket se érdekelte. Úgy látszik, van olyan emberi tevékenység, amiben a félreértés legkisebb veszélye nélkül is egyet lehet érteni.

Egyszer, aztán egy bemutatandó külföldi úr késése miatt volt egy kis időnk arra, hogy négyszemközt Ibolyát kifaggassam passzivitása felől. Az őszinte válasz rendkívül logikusnak hatott. Ezek szerint, mivel fogalma sincs, ki fogja elvenni a feleségül és élete hátralévő részét, úgy kábé 60 évet, hol fogja eltölteni, addig nem kezd el nyelvet tanulni, amíg nem tudja melyiket érdemes.

Lefordítva magyarra ez azt jelenti, hogy Ibolyának tökéletesen mindegy volt, hogy Pakisztánban, Kanadában vagy esetleg Brazíliában fog-e a végén kikötni. Azóta se tudom eldönteni, hogy ez nagy fokú hülyeségből, vagy lelki sivárságból adódik-e.

Ibolya a végén egy bécsi társasutazás során kint ragadt Ausztriában és egy magyar emigráns felesége lett. Harminc bécsi év után a Guten Tagon kívül megtanult még kábé 20 német szót. Időnként hazalátogat Magyarországra, erős akcentus­sal beszél és dupla borravalót ad a pincérnek.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A Világbank becslése szerint ebben ez évben az élelmiszer árak 22,9 százalékkal fognak növekedni. A FAO élelmiszerár indexe, ami a cukor, tejtermék, gabonafélék és növényi olajak nemzetközi árán alapszik majdnem kerek 30 százalékot mutat 2021. áprilisához viszonyítva.

Az USA Statisztikai hivatala szerint az elmúlt hónapban az élelmiszerárak 9,5 százalékkal nőttek. A hús 20 százalékkal kerül többe, mint 2021-ben. A munkabérek ezzel nem tartanak lépést. A legtöbb ágazatban a munkabérek 3-4 százalékkal maradnak el az inflációtól.

Az ENSZ WFP (Világ Élelmiszer Program) szerint a Földön 811 millió embernek „bizonytalan az élelmezése”, éhesen megy esténként lefeküdni. Becslések szerint 48,9 millió ember az éhezés szélén áll.

Az élelmezési krízisnek négy tényezője  van: háború, klíma változás, COVID-19 okozta gazdaság, és az élelmiszer globális költség növekedése. A WPF szerint ugyanazért az élelmiszerért 2022-ben 30 százalékkal fizettek több et, mint 2019-ben.

Indiában több mint 7 millió 5 év alatti gyermek szenved alultápláltságban. Indonéziában ez a szám több mint 800.000, Pakisztánban közel 700.000, Nigériában 500.000, Bangladesben pedig 350.000.

Az élelmiszer krízis nem határolódik le az úgynevezett fejlődő országokra. Az Egyesült Királyságban végzett felmérés szerint a társadalom 27 százaléka, vagyis kb.10 millió ember áprilisban kihagyott egy-egy étkezést, míg egy másik 67 százalék lecsavarta a fűtést. Az angol infláció 7 %, ami az elmúlt 30 év legmagasabb értéke. A Marks & Spencer kiskereskedelmi lánc szerint az élelmiszer árak további 10 százalékkal nőhetnek az év végéig.

Az USA-ban a szülők nem képesek hozzájutni csecsemő táphoz, kénytelenek átautózni Mexikóba, mások pedig kórházaknál próbálnak hozzájutni.

Az élelmiszer árak emelkedéséhez nagyban hozzájárul az üzemanyag hiány. Az USA-ban csütörtökön a benzin ára átlépte a 4 $/gallont [ami átszámítva 420 Ft/liter, ami ott szörnyű soknak számít] Ugyanakkor Kaliforniában 6 $/gallon, vagyis 630 Ft/liter. Ez főleg a kis keresetűeket sújtja, mert jövedelmük nagyobb százalékát költik üzemanyagra és elektromos gépkocsiról álmodni se mernek.

Az üzemanyag és az élelmiszer árakat több faktor is emeli, beleértve az ukrajnai háborút. A globális gabonaexport 30 százaléka Oroszországból és Ukrajnából származik. Több mint 26 országba exportálnak. Előre jelzések szerint ebben az évben az ukrán export a szokásos mennyiség fele lesz csupán.

Az ukrán/orosz háború kitörése óta 23 ország rendelt el élelmiszer export tilalmat. Többen az élelmiszer tilalom mellett nem engednek exportálni kálium és nitrogén tatalmú műtrágyát se, ami további áremelkedést jelent. A műtrágya drágulás miatt a földművelők kevesebbet vetnek, ami szintén áremelő hatású.

Amerikában a vezető politikusok az élelmiszer és üzemanyag drágulásokat kizárólag Putyin nyakába akarják varrni, holott a valóság más. Azt mindenki tudja, hogy az áremelkedések messze megelőzték a háború kitörését.

Valóságban az infláció oka a FED pénz nyomtatása 2008 óta, ami garancia arra, hogy a gazdagok még gazdagabbá váljanak. 2020 márciusában az amerikai kormány több ezer milliárdos CARES törvénye óriási segítség volt a financiális oligarchák részére. A bankok megmentése az amerikai milliárdosok vagyonát 62 százalékkal növelte a pandémia alatt, miközben a dolgozók bére csak 10 százalékkal emelkedett.

Az uralkodó osztály úgy döntött, hogy a vagyonosok megmentését és a háború költségeit a munkás osztályra hárítja.

Forrás: WSWS
______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

De ki ez a Martyanov? Kiemelkedő hadászati kiértékelő, elsősorban orosz viszonylatban, aki még a Szovjetunióhoz tartozó Bakuban született, de Amerikában él, angolul ír és vezet blogot. Könyvében, mindjárt az elején cáfolja nem csak Fukuyama és Huntington lelkes megállapításait, de Graham Alison szinte gyerekes hivatkozását Thuküdidész csapdájára mintha az erő egyensúlya az USA és Kína között a XXI. században párhuzamba hozható lenne a 2400 évvel ezelőtt lefutott Peloponézoszi háborúval. Hová vezet ez, Xi Jinping lenne az új Dzsingisz Kán? [Thuküdidész szerint, ha egy nagyhatalom mellett újabb hatalmi feltörekvés jön létre, a háború elkerülhetetlen.]

A könyv olvasóinak meg kell emészteni néhány matematikai egyenletet, amiknek lényege, hogy az USA hadászati képességében folyamatosan lefelé csúszik egy olyan nemzettel szemben (orosz), akikről azt hiszi, hogy alul maradt a hidegháborúban.

A lényeg, hogy földi cirkáló rakétákat csak az USA, Oroszország, Kína és Franciaország tud gyártani. És csak két globális rendszer van, amely képes műholdvezérlésre: az amerikai GPS és az orosz GLONASS. Jelenleg se a kínai BeiDou, se pedig az európai Galileo nem globális rendszer.

Martyanov matematikai egyenleteivel azt állítja, hogy a szubszonikus hajóelhárító rakéták kora lejárt. NATO-nak, a Macron szerint agy halott szövetségnek, most már szembe kell nézni az orosz szuperszonikus P-800 Onyx és Kalibr osztályú M54 elektronikus harceszközök létezésével. Arról is említést tesz, amit én 2015-ben személyesen megtapasztaltam Dombassi látogatásom alkalmából, ahol is a megnevezett eszközöket a szovjet időkbe ragadt ukrajnai haderők ellen vetették be.

Martyanov kimerítő információval szolgál az orosz hiperszonikus, 10 Mach-al haladó ballisztikus Kinzhal-ról, amit nem rég próbáltak ki az Arktiszon. A helyzet az, hogy az amerikai tengerészetnél nem létezik olyan rakétaelhárító rendszer, amely képes lenne lelőni, még akkor se, ha a bejövő rakétát detektálnák. A Kinzhal hatótávolsága 2000 km, miután kilőtték a míg-31K vagy TU22M3M repülőgépekről. Az amerikai repülőgép anyahajó és kíséretének védelmét a vadászgépek adják, de ezek hatótávolsága túl rövid.

A Kinzhal volt az egyik fegyver, amit Vlagyimir Putyin 2018. március elsejei beszédében megemlített. Az volt a nap, amikor az RMA beköszöntött és tökéletesen megváltoztatta a globális erőviszonyokat, felrúgva a korábbi egyensúlyt.

A Pentagon vezetői, például John Hyten tábornok a Vezérkari Főnökség helyettes elnöke bevallotta „nincs elhárítási lehetőség például a 27 hangsebességgel érkező Avangard hordozóval szemben” (ami a rakétaelhárító rendszereket használhatatlanná teszi). Mindezt a kongresszusi meghallgatáson árulta el, hozzátéve, hogy csak „nukleáris elrettentés” a járható út. Hasonlóképpen nincs létező elhárítási rendszer a Zircon és Kinzhal-lal szembe se.

A katonai kiértékelők nagyon jól tudják, hogy a Kinzal egy Toyota Carollából álló célpontot 1000 km távolságból eltalált, kedvezőtlen időjárási viszonyok mellett. Ebből következik, hogy az európai NATO vezetés és irányítás épületei de facto védtelenek.

Martyanov simán kijelenti: „A hiperszonikus fegyverek bevezetése bekavar az amerikai hiedelemnek, miszerint az Észak Amerikai földrész biztonságos a válaszcsapásokkal szemben.”

Martyanov felveti, hogy az amerikai politika irányítóknak nincs birtokukban a megfelelő eszköz a geo stratégiai valóság megragadásához, ahol a RMA drámai módon devalválta a különben aránytalanul feltornázott katonai készséget, és szükségessé tette volna az amerikai geopolitikát újragondolni.

Különösen azért, mert ilyen fegyverek birtokában az oroszok garantálják a válaszcsapást az amerikai kontinensen. A létező orosz nukleáris elrettentés (kisebb mértékben még a kínai is, amit nemrég felvonultattak) is képes áttörni a meglévő amerikai anti ballisztikus rendszeren, és elpusztítani az Egyesült Államokat, függetlenül a Pentagon ide vonatkozó propagandájától.

2019 februárjában Moszkva bejelentette, hogy a nukleáris meghajtású Petrel cirkálórakéta teszteléseit befejezte. Ez egy szubszonikus rakéta nukleáris meghajtással, ami igen hosszú ideig a levegőben tud maradni, hatalmas távolságok bejárásával, és így a legkevésbé várt irányból is képes támadni. Martyanov kajánul rámutat, hogy a Petrel egy bosszú-fegyver, amely képes megsemmisíteni azt az amerikai döntéshozót, aki megpróbál elbújni az általa kirobbantott háború következményei alól, valahol a déli féltekén.

A könyv foglalkozik a kínai hadászati fejlődéssel, és az orosz-kínai stratégiai partnerség hozadékával, például azzal, hogy Beijing 3 milliárd dollár értékben vásárolt S-400 légvédelmi rakétarendszert, amiket ideálisan lehet alkalmazni, amennyiben az USA konvencionális összeütközésbe kerülne Kínával.

Ugyanakkor a könyv megírásakor még nem volt látható a Kínai Népköztársaság megalapításának 70. évfordulója alkalmából rendezett felvonulás. Itt látható volt a DF-21D „anyahajó gyilkos”, amely 1500 km távolságig alkalmazható hajók ellen. A DF-26, DF-17 hiperszonikus közép hatótávolságú rakéták. Az YJ-18A nagy hatótávolságú, tengeralattjáróról indítható, hajók ellen bevethető, cirkáló rakéta. Nem beszélve a DF-41 ICBM több töltetű rakétákról, amely Kína nukleáris elrettentő fegyverei, mert el lehet velük érni Észak Amerikát.

A szerző kitér még arra is, hogy az S-500 védelmi rakéták elérik az AWACS felderítő gépeket is, és nem lehetetlen, hogy meg tudják semmisíteni a nem ballisztikus, hiperszonikus célpontokat is. Az S-500 és a legmodernebb közép hatótávolságú védelmi rendszer az S-350 hadrendbe lépett 2020-ban.

A kulcs téma: Az USA és Oroszország között nincs paritás légvédelem, hiperszonikus fegyverek tekintetében, és általánosságban, rakéta fejlesztés terén. Amerika ezeken a területeken le van maradva, de nem csak években, hanem generációkban is.

Orosz és kínai kiértékelők egyetértenek abban, hogy Washingtonnal nincs értelme szerződést kötni, mert azokat sorra felbontják.

Amerika megkerülhetetlen lenne? Nem, sebezhető.

Marthyanov kénytelen emlékeztetni a 2019 februárjában megtartott szövetségi gyűlésre, ami után Washington egyoldalúan felmondta az INF megállapodást, és ezzel lehetővé tette, hogy Amerika közép hatótávolságú rakétákat helyezhessen el Európában, orosz célpontok felé irányítva. „Ezzel Oroszország arra lett kényszerítve, hogy a megfelelő fegyvereket létrehozza és hadrendbe állítsa, azon területek ellen, ahol döntéseket hoznak és alkalmazzák azon rakéta rendszereket, amelyek fenyegetik őket.”

Lényegében: Egyszer és mindenkorra vége Amerika sebezhetetlenségének.

Rövidtávon ez csak rosszabb lehet. Moszkvában a hagyományos év végi Putyin összefoglalón, ami közel négy és fél órán át tartott, Putyin kijelentette, hogy „Oroszország több mint kész megújítani a létező START megállapodást, ami 2021 elején járt le. Amerika már holnap elküldhet nekünk egy szerződés tervezetet, vagy mi küldhetünk oda egyet aláírva. De a mi javaslatunkra mind ez ideig nem érkezett válasz. Ha START megállapodás lejár, akkor nincs semmi a Földön, amiért ne indulna be egy új fegyverkezési verseny. Ami szerintem rossz.”

A „rossz” egyértelműen finomkodás. Martyanov szerint az amerikai elit, legalább is most, az Orwelli kognitív disszonanciában szenved, annak ellenére, hogy az RMA megsemmisíti a hagyományos amerikai sebezhetetlenséget.

A szerző egyike azon igen kevés kiértékelőnek, aki figyelmeztetett arra, hogy Amerika véletlenül beleeshet egy Oroszország, Kína, vagy egyszerre mindkettő elleni háborúba, amit hagyományos fegyverekkel lehetetlenség megnyerni, tehát egy globális nukleáris katasztrófába torkol. Kérdés, ennek ismerete elég-e  ahhoz, hogy egy kevéske észre térítésre kényszerítse azokat, akik irányítják az ipari-katonai-biztonsági komplexusba tartó hatalmas pénzáramlást. Erre ne számítsatok.

A szerző, Pepe Escobar az Asian Times szabadúszó tudósítója. Ez a cikk eredetileg a „CN”-ben jelent meg.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________