Régi karácsonyok
Még csak 40 éves leszek és így karácsony előtt szívesen emlékezem vissza a múltra, most már mondhatni a régi időkre hiszen 20-30 év nagyon hamar elrepül így utólag.
Mondjuk gyermekkoromtól azaz körülbelül 10 éves koromtól eltelt lassan harminc év.Itt az ideje megállni egy picit a rohanásból és elmélkedni egy picit hogy mi is történt a világgal ez idő alatt.
Szóval gyerekkoromban talán 7 éves lehettem emlékszem , hogy szinte minden télen volt hó. Olyan hó volt ami megmaradt az utakon hetekig.Erre onnan emlékszem, hogy gyerekkoromban
szinte mindig szánkóztam vagy a hóban játszottam.Annak idején még nem volt minden családban minden személynek autó, nem tudom de talán minden ötödik házban volt autó, így a városunkban
a mellékúti forgalom elenyésző volt ezért a szülők ki mertek engedni egyedül órákra.
Az első hónak örültünk és nem azt mondtuk mint a mai gyerekek hogy jaj de hideg van kint, hanem az örömben szaladtunk ki a hóra játszani.A kövesúton a friss havat általában 1 nap alatt lenyomták az autók így igazi jégpálya lett az egész utca sokszor hetekig a főút kivételével.Gyerekként nagy élmény volt elővenni a padlásról a szánkót és csak egyedül „szörfölni” vele az úton.Sokszor nem volt játszótárs és egyedül toltam a szánkót.Ilyenkor jött elő az akkori német juhász kutyánk akit be akartam fogni a szánkó után de sajnos gyerekként nem tudtam hogy erre a kutyát a gyerekkorától kellett volna betanítani, így a kutya nem tudta hogy mit akarok vele amikor a nyakába kötöttem a kötelet.A szánhúzás helyett maradt a kutya kergetése a hóban a vele való fetrengés és birkózás.
Néha akadt játszótárs, egy pár házzal távolabbi levő lány, akivel húztuk egymást a szánkón.Divat volt még az hogy az úton elkezdtünk csúszkálni cipőben az út egyre csúszósabb lett így egy nekifutásra akár 6-8 métert is csúsztunk. Mindezeket megunva jött elé a kemping bicikli a havas úton amivel fékezéseket és kaparásokat lehetett csinálni.Volt olyan is amikor anyum húzott a szánkón egy pár utcatömböt.
A játékok a hóban általában este sötétedéskor kezdődtek és javarészt a sötétben este 7-8 órakor fejeződtek be.
Egy játék a hóban eltartott 2-3 órát is és sokszor egy fél óra cipőszárítás után folytatódott.
Amikor anyum húzott a szánkón az útról csak néha néha kellett lehúzódni ugyanis 30-35 éve sokan még biciklivel közlekedtek, nem volt ennyi autó, talán néha egy Zsiguli vagy Wartburg ment el az úton.
A szánkón ülve csak néztem a kádárkockákat, néhol láttam égve hagyott villanyt ahol láttuk a karácsonyfákat odabent , néhol pedig a sötétben láttuk világítani a karácsonyfát.
Abban az időben még nem volt LED égő amivel körbecicomázták a házat, általában ha jól emlékszem akkor orosz karácsonyfaégőket lehetett kapni és csak a fára tették, a házat akkoriban még nem díszítették.
Gyerekként a játékból beérve még nem volt külön tévém abban az időben.Ha jól emlékszem volt egy fakeretes Orion tévénk aminek az elektroncsövét néha csavarhúzóval bizergálni kellett ha elment az adás(csoda hogy meg nem rázott) és utána jött egy műanyagkávás tévé talán ma 24 vagy 26 colosnak felelne meg. Esténként tehát az egész család nézte az M1 vagy M2-őt ha jól emlékszem.
Időben már nem tudom pontosan de talán 30-35 éve még m1 és m2 volt vagy talán egy pár adó, erre pontosan nem emlékszem. Ilyenkor néztük azt amit adtak éppen : híradó, Dallas , Rex felügyelő
vagy éppen a tv maci után valamilyen magyar mese.Nem volt 60 csatorna és nem tudjuk hová kapcsoljunk érzés, de számítógépünk és még vezetékes telefonunk sem volt.Igen nem 80 éve hanem körülbelül röpke 30-35 éve.Talán kisiskolás koromban jöttek be a 386,486 és pentium 1 nevezetű számítógépek .
A karácsonyi gyerekjátékok már nem kukoricaszár volt, mert sok műanyag játék volt kapható (legó , transzformer stb…) de még abban az időben nem volt Lidl, Tesco és hasonló áruházak és nem igazán létezett gyerekjáték osztály mint ma. Azért a szülők így vagy úgy már be tudták szerezni a műanyag autót vagy játékot de abban az időben még kis választék volt.
Karácsonykor a szünetben elmentem gyakran a nagyszüleimhez akik pár utcával távolabb laktak. Nem kocsival vittek minket, hanem kemping biciklivel mentem. Ha esett a hó mamám mindig kérte hogy
hányjam el a havat bent és kint a járdán amiért cserébe kaptam némi zsebpénzt. Karácsonykor mamám mindig sütött mákos és diós kalácsot amit ott frissen ettünk.Természetesen akkor nem egy
karácsonyi látogatásból állt a nagyszülők meglátogatása , hanem sok esetben minden nap letekertem a kemping biciklivel hozzájuk, ami később már montembájk 18 sebességes kerékpár volt mert akkor jöttek divatba.
Akkoriban nem volt internet így a nagyapám Szabadföld újságát és a képes újságot végiglapozva láthattunk a világból egy pár képet vagy híreket.Gyerekként az unokatesókkal még összejártunk
és a nagyszülőknél együtt díszítettük fel a karácsonyfát.Még egyikünknek sem volt mobiltelefonja és a nagyszülőkkel a fa feldíszítése után kártyáztunk.
A másik nagyszülők 15 kilométerre laktak ezért őket ritkábban látogattuk de karácsonyra volt időzítve a disznótor amire mindig meghívást kaptunk, de általában nem az ebéd miatt hanem azért hogy segítsünk.
Reggel 5-kor kelt az egész család és a nagy beöltözés után beültünk a Zsiguliba és irány nagyanyám. Megérkeztünk , gyerekként reggel mindig pogácsa vagy süteményevéssel indítottam, majd jött a disznó szúrása
amit a szülők végeztek el.Általában ott volt a nagyobb rokoni kör és a 90-es években még talán 12-en is voltunk ami az idő előrehaladtával szépen csökkent ahogy kihaltak a rokonok.
Mindegyik disznótor hasonló volt: Egész nap hideg, reggel a disznó pörzsölése, darabolása, délután pedig a feldolgozás, hurka , tepertő és egyéb dolgok készítése a hidegben.Este vacsora , hurka kolbász csomagolása majd indulás haza.
Otthon gyerekként, vártuk hogy milyen ajándékot kapunk és nem úgy volt mint a mai kisgyerekek hogy már 6 évesen az internetet bújják hogy nekik milyen játék kell .Minket még nem vittek el játékot kiválasztani mert még nem épült erre üzletág. A kapott játéknak kibontáskor megvolt a varázsa , még örültünk neki nem úgy mint a mai gyerekek akik el vannak halmozva.Este volt karácsonyfa díszítés és mindig elővettük az előző évben dobozba eltett díszeket.Jött a szaloncukor kötözése, majd a habcsók.Akkoriban még nagy divat volt a habcsók amit legelőször ettünk le a fáról mert szerettük hogy nyúlik a közepe és nem olyanok voltak mint a maiak.Gyerekként már előjött a fogyasztás ugyanis karácsony előtt gyakran jó pár üveg üdítőért mentem el a boltba hogy karácsonyra minden tökéletes legyen és az egyfajta habzsolás volt régen.
Üdítő, csoki , habcsók és lakmározások voltak akkoriban.Este a tévében még valamilyen karácsonyi műsort adtak karácsonykor nem pedig sztárban szár leszek műsor vagy valami szennyet.Akkoriban legfeljebb videókazettát tudtunk nézni de még a korai gyerekkoromban az sem volt így maradt az az 1-2 csatorna ami volt a tévében.Ha jól emlékszem akkoriban még nem volt teletűzdelve az esti film 15 perces reklámokkal így jobb volt egy filmet végignézni.
A karácsony elmúlta után vártuk a szilvesztert ami már nem volt olyan jó mint a karácsonyi várakozás, mert utána óvoda iskola következett.
Hát igen sokat változott a világ, a disznótorok és a nagy családi összejövetelek elmúltak.Ma már lassan rokon rokonnak az ellensége. Az emberek nagy része bevásárlóközpontokban veszi meg az élelmet.
Szinte mindenki kocsival jár így már nem állnak le egymással beszélgetni az emberek az úton, a gyerekek már nem játszanak az utcán és már hó sincs, télen is többnyire eső esik.
Az emberek rohannak és közömbösek lettek egymással , mindenhol a pénz dominál. Idősebb körben is megszakadtak a kapcsolatok , szomszédolás, összeülés, rokonok összejövetele már a hidegebb téli hónapokban, vagy karácsonykor sem jellemző sok embernél. Épp a tévében láttam hogy például székelyföldön, Kárpátalján még vannak olyan idősebbek akik összejárnak karácsonykor.
Köszönjük, Andrew! Pár évvel lehetek idősebb nálad, úgyhogy hasonlóak az emlékeim. Nem mind, persze, én városban nőttem fel.
Azért szerintem ma se olyan rossz a helyzet, nekünk még vannak barátaink, akikkel összejárunk, disznótort is lehet rendezni, ha akar az ember.
Pontosan ilyenek voltak a telek, a karácsonyok, a nagyszülői látogatások, a barátok.Szép volt, kár, hogy ennyire megváltozott a világ.A mai gyerekek élete sivárabb, hiába vannak fényfüzérek a házakon, hiába van tonnányi ajándék a fa alatt.A LÉLEK hiányzik a legtöbb helyen.
Andrew! Jó volt olvasni. Picit távolabbra látok visszafelé az időben, de nagyrészt így működött a világ! Az agyonóvott mai gyerekek nagy részéből, nyámnyila, tehetetlen és erőtlen felnőtt lesz. Pont ez a cél, ezért jutottunk ide. Mindent leépítenek ami erőssé, szívóssá és okossá tesz!
https://youtu.be/TqfL5vD-xm4?si=vqa3fI8IXu37IaYe
…és tényleg. Novemberben lehullott a hó, és márciusban elolvadt. Az élet ritmusa kiszámíthatóbb volt, 19. 15 kor esti mese ( akkor köpött a tv. Maci ), fél nyolckor Hiradó, utána meg nagy izgalommal vártuk Simon Templart, vagy Stiritz-t….22 H kor gyakorlatilag vége volt a napnak.
3 azért a saját gyerekét még mindenki úgy neveli, ahogy akarja.
5. Ábel.
– de jó lenne, ha gyermekeinket úgy nevelhetnénk, ahogy akarjuk …de a Twitter, az insta, a celebek hatását nem tudjuk lenullázni, csak max. nagy erőfeszítéssel mérsékelni ….
6 – És késleltetni. Azért nem mindegy, mikor szippantja be először a gyereket a digitális őrület. Ad abszurdum lehet egy tanyán kétszáz évvel ezelőtti módon is nevelni, egész a felnőttkorig, de én se ezt csinálom.
Azért ha a szüleitől azt látja a gyerek, hogy kertészkedünk, állatot tartunk, barkácsolunk, túrázunk, értelmesen töltjük az időnket EGYÜTT, akkor az azért ad egyfajta védettséget a digitális hülyítés ellen is. Nem tökéletes immunitást, de lesz miből építkeznie.
A leírás nagyon jó.
Azonban rávilágít egy nagyon fontos és fájó dologra. Azaz, hogy már akkor sem voltak gyermekek. Az én időmben, csak egy utcában a velem egy korúakból volt vagy 3 tucat (nem beszélve a többi évjáratról). Sokszor annyian voltunk, hogy sorba kellett állni a dombon, hogy csúszhas a szánkóval.
Sajnos a Te időd óta, csak tovább romlott a helyzet.
7. Ábel
A digitális világtól nem lehet megóvni a gyermekeket. Az enyémek 15 éves korukig nem fértek net közelbe. Aztán lazultak a szabályok, mert már nagyok és tudják kezelni a dolgot. Sec perc ott voltak, mint azok a kortársaik aki kiskoruktól neteztek. Pedig még jópéldával is előljártunk nekik (túrázás, kertészkedés, bicikizés, korcsolya, barkácsolás). Aztán ott vannak ahol a többiek.
És mi lesz amikor beengedik őket a virtuális valóságba, ahol a MATRIX filmben mutatott módon fogják megélni a „valóságot”. Ki sem fognak jönni belőle. Miért is. Ott cézárok, világurak lehetnek, hadsereggel háremmel, meg a többi aprósággal, míg a való világban pedig egy a sok közül. Soha meg nem szüntethető függést fog okozni. Mi lesz itt pár év múlva, abba jobb nem belegondolni.
Érdemes végignézni, nagyon sokat atnultam belőle:
https://www.youtube.com/watch?v=j7I7pr3kFrI&t=416s
Vukics Ferenc mondta:
Nem az a kérdés, hogy milyen világot hagyunk a gyerekeinkre, hanem hogy milyen gyerekeket hagyunk a világra.
Minden kedves idelátogatónak szép Karácsonyt kívánok! Kiváltképp akikkel időnként csesztetjük egymást! 🙂
Biztosan másoknak is eszébe jut, hogy most Évának lesz legnehezebb ez az ünnep. Erőt kívánok! Meg hogy mások tudjanak okosabbat is mondani.