2020-07-22 nap bejegyzései

(3258) Alkalom szüli a dugást

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

A múlt század harmincas éveiben Apám a Gázgyárban dolgozott mint ellenőr-szerelő. Ez azt jelentette, hogy ha valaki betelefonált, hogy problémája van a gázrezsóval, vagy hasonló, akkor kiment a megadott címre, megvizsgálta a panasz tárgyát, és ha kisebb hiba volt, akkor a helyszínen elhárította a magával vitt aktatáskányi szerszámmal. Ha nagyobb volt a baj, akkor kiküldetett egy kocsit érte és bevitette a műhelybe.

Ehhez hozzá kell még tenni, hogy akkoriban nem volt divat a női munka, a feleségek hatalmas hányada otthon volt, „háztartásbeli” státuszban, és egyetlen dolga az volt, hogy meleg étellel várja a férjét késő délután. Ebből következik, hogy apám bejelentkezésekor rendszerint egyetlen nő, vagyis a feleség fogadta a lakásban a nem működő gázrezsó mellett.

Apám jóképű fiatal férfi volt, nem csoda, hogy gyakran kapott rejtett ajánlatokat, amiket – bevallása szerint – sose vett figyelembe.

Volt azonban egy esett, amikor két naponként háromszor is bejelentett valaki hibát. Apám harmadszor már úgy ment, mintha haza menne. A nő likőrrel, kávéval fogadta, és a rezsóról szó se esett. A helyzet abszolút egyértelmű volt, de egyszer csak nyílt az ajtó és hazaért a férj, mert 39 fokos láza lett munka közben, és hazaküldték.

Mikor apám az esetet elmesélte, hálálkodott a sorsnak, hogy a férj nem fél órával később érkezett, mert a harmadik emeleti lakás ablakán bajos lett volna kiugrani meztelen alsótesttel. Minden esetre summás véleménye volt a feleségi hűségről, amik ellen az unalom dolgozott.

Ez persze a háború előtt volt, amikor a hűséget Isten előtt fogadott feleségek otthon őrizték a családi tűzhely melegét, amin a háború hatalmasat változtatott. A férfiakat elvitték a csatába, a nőket beterelték a gyárakba a megüresedett munkahelyekre. Ez olyan jól bevált, hogy a csatározások végével nem változtattak rajta.

A nők tehát délelőtt nem otthon voltak, hanem a munkahelyeken. Így adódott, hogy férfi kollégákkal több időt töltöttek el együtt, mint saját férjeikkel. Ez a fejlemény meghozta az eredményt.  Munkahelyeken kialakultak bizonyos helyek, ahol ha pásztor órát nem is, de pásztor perceket el lehetett tölteni. De azért az otthon melege nem teljesen szűnt meg.

Történt pedig, hogy a hatvanas években, jó harminc évvel apán esete után magán szorgalomból összebütyköltem egy TV készüléket, egy lemezjátszót és egy magnót, egyetlen szekrénybe. A bütykölés nem volt sikeres, ezért úgy szabadultam meg tőle, hogy beadtam a bizományiba, ahonnan hamarosan megkaptam érte a nekem járó pénzt.

Napokkal később kaptam egy telefont egy nőtől, hogy ő vette meg a készülékemet, de meghibásodott, a férje nagyon dühös rá, nagyon hálás lenne, ha átmennék hozzá és megnézném mi a baj.

Másnap este átmentem, vittem magammal fogót, csavarhúzót, pákát és belenéztem gyártmányom gyomrába. A panaszos egy huszonéves nő volt, egy két éves csecsemővel, férfi nélküli nagy lakásban. A hiba egy forrasztási pont eleresztése volt. A munkával percek alatt végeztem, majd elbúcsúztam, és béke poraira.

Két nappal később megint felhívott a nő azonos panasszal. Meglepő volt, de mit tehettem. Átmentem. Benézek a készülékbe a két nappal korábban jó erősen megforrasztott rész megint eleresztett. Ilyen véletlen nincs. Mit akar ez a nő tőlem, mert az nyilvánvaló volt, hogy ő szedte szét. Na, mindegy a forrasztóón olcsó. Őt perc és megint kész voltam. A nő, akinek még a nevét se tudtam kérdezte, hogy mivel tartozik. Természetesen semmivel. Én vagyok lekötelezve, hogy az egész összehányt szart megvette 15.000 forintért.

Hát erről szó se lehet, akkor legalább hadd kínáljon meg egy kis likőrrel. Erről se lehet szó, mert egy nem iszom, kettő, kocsival vagyok. Hát akkor, és evvel hangulatvilágításra kapcsolt, és kivillantotta combjait a pongyola alól.

Másodperceken belül eldöntöttem, hogy akkor most megdugom, elfeledve apám tanácsát, hogy sose a nő lakásán, még akkor se, ha nem a harmadik emelet, hanem a földszinten lakik. Elhatározásomat követően meg akartam simogatni a kilógó combokat, amikor is zajt hallottunk az előszobából. – „Jaj, a férjem megjött”és ezzel a nő gyorsan felkapcsolta a villanyt, kezében a likőrös pohárral.

Belép a férj, hatalmas kérdőjellel az arcán. A nő közli, hogy ki vagyok, és miért vagyok itt, és éppen kész vagyok, és likőrrel akart kifizetni, de nem fogadtam el, és már megyek is.

A férjről kiderült, hogy vidéken dolgozik és csak a hétvégére jön haza, de a délutáni fociban eltört a lába, begipszelték és soron kívül hazajött. Nem volt hülye, pontosan tudta, hogy mi történt, de begipszelt lábbal nem nagyon vagánykodhat, így megúsztam egy bunyó (és persze egy dugás) nélkül.

Ezzel vége a történetnek, be is fejezhetném, de nem teszem. Tehát, nem törik el a lába, dugunk egy jót. Mondjuk nekem elég, de a nő (most már Mancika) következő hétfőn telefonál, hogy menjek át, mert egész hétvégén rólam álmodott. Átmegyek, és ettől kezdve minden héten megyek. Meddig? Amíg el nem törik a pasi lába, vagy valamelyikünk meg nem unja. És a pasi éveken át hordja haza a pénzt, és fogalma se lesz az egészről. Szóval kedves Mosógépszerelők, ne gyertek nekem ezzel az erkölcsi dumával, hogy a férfiak nem férnek a bőrükben. Különben is, a dugáshoz kell egy nő is. Nem csak a férfi lepedő huszár, hanem a nő is, legfeljebb nem ő lovagol, rajta lovagolnak.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!