2020-07-27 nap bejegyzései

(3263) Márai Sándor

Tibor bá’ online

 

A napokban olvastam valamelyik hírportálon, hogy ha Kassán járunk érdemes megnézni a Márai Sándor kiállítást (vagy múzeumot), amit abban a házban rendeztek be, ahol a család élt anno. Szép gesztus a szlovákoktól, hogy létesítenek egy ilyen emlékházat egy olyan írónak, aki szlovákul egyetlen egy mondatot se írt le. De még ennél is dicsérendőbb gesztus, hogy a felíratok felül magyarul, alatta szlovákul igazítják el a látogatót. Az ember hajlandó arra gondolni, hogy ezek röstelkednek Trianon miatt. Talán mégsem kellett volna kilépni egy ezer éves királyságból. Na mindegy. Azt azért megjegyzem, hogy az akkori tót kisebbséggel mi mostohábban bántunk, mint most ők a magyar kisebbséggel, akiknek mégiscsak van például magyar nyelvű oktatásuk. A tótoknak nem volt iskola, csak a városokban és nagyobb településen volt, ahol mindenki magyart volt, és persze az oktatási nyelv is. A falvakban és tanyákon élő tótoknak nem volt iskola. Nem is tanultak meg magyarul.

Viszont Márai apja Grosschmid Géza, királyi közjegyző volt. Meg kell tehát említeni, hogy német származású kellett, hogy legyen, és mivel az elcsatolás után közjegyző maradt, anyanyelvi szinten kellet, hogy szlovákul beszéljen. Édesanyjának szláv vezetékneve volt. Következésképpen tetten érhető, hogy a kisebbségek számára a polgárosodás útja az asszimiláció volt.

Ezeket csak úgy mellékesen írtam le, mert amit meg szeretnék említeni az, ahányszor Márai nevével futok össze mindig eszembe jut az egyik elbeszélése, amit át is másolhatnék, de én inkább saját szavaimmal írom le.

1944 március 18-án Márai budai lakásán Sándor napot tartottak. Éjjel megszólalt a telefon, Márai egyik nyugat magyarországi barátja volt a telefonnál, és névnapi gratulációja után közölte, hogy német katonai konvoj most lépi át a határt. A hír hallatán a vendégek közül egy valaki felujjongott, amit a többiek nagyon rossz szemmel néztek. Erre az illető magát mentegetve megszólalt: könnyű nektek, ti tehetségesek vagytok, de tehetség nélkül én hogy érvényesüljek. Igaz szavak. Akkor a nyilaskeresztes pártba, később a kommunista pártba gyülekeztek, most pedig Orbán mögött sorakoznak a tehetségtelen, de ambiciózus egyedek. És ez akkor is eszembe jut, amikor itt, a honlapon is megszólalnak.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________