Tibor bá’ online
Tegnap éjszaka folyamán eltűnt Nagy Imre szobra. A balliberális sajtó szerint úgy tűnt el, ahogy az ötvenes években a kilakoltatások folytak. Éjszaka, titokban. Jó-jó, de ki volt ez a Nagy Imre? Én ugyan sokat köszönhetek neki, mert amnesztiájával 3 hónappal korábban szabadultam, de úgy különben egy moszkovita volt, pont úgy, ahogy Rákosi Mátyás. Nyakig benne volt a hatalmi harcban, a kivégzést elkerülhette volna, de ő meg akart halni, pont úgy, ahogy Jézus. Ha nem lehet király, akkor legalább a neve maradjon fenn. A neve fennmarad, de a szobra nem, legalább is nem ott, ahol volt, megy a Jászai Mari térre, a lipótvárosi zsidókhoz. Gondolom ez a lényeg, mert O1G nem antiszemita, csak úgy páva táncol, hogy akiknek ez kell, az is megtalálja benne a számítását. Netanjahu se antiszemita, csak úgy politizál, hogy rossz legyen a zsidóknak.
Vissza Nagy Imréhez! Rákosi Mátyás (hivatalosan) túlzásba vitte az iparosítást, ami hatalmas nyomorral járt. Nagy Imre, mint született paraszt ezt hibának tartotta, ami a Sztálin halála után egybe esett a Moszkvai felfogással. Nagy Imre így sikeresen fel tudta váltani Rákosit. A nép örült az enyhülésnek, ami Nagy Imrét népszerűbbé tette. Az 56-os események lehetőséget adtak a további hatalmi harcnak, amit Kádár nyert meg.
Nagy Imre kivégzése felesleges (hiba) volt, mert a Szovjetunió is felhagyott a folyamatos kivégzésekkel. Kádár bánta is később, de ettől még Nagy Imre nem lesz nemzheti hős. Ízig vérig kommunista volt, és mint ilyen annyira érdemel szobrot, amennyire Rákosi érdemelne. A Parlament előtt semmiképpen nem.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________