A mi politikai kultúránk ragaszkodik ahhoz, hogy a mai zsidók az ókori Héberek közvetlen leszármazottjai. Csakhogy a zsidók sose voltak „nép”, nemzet pedig pláne.
Szerző: Shlomo Sand (2018.11.16.)
Shlomo Sand izraeli professzor 10 év megjelent könyvében feltárja, hogy kutatásai szerint a mai palesztin arabok az ókori zsidók egyenes leszármazottai. Könyve természetesen hatalmas szenzáció volt. Most a Haaretz-ben megjelent (2018. november 16.) esszéje a mai VIP fordítás. Az esszét Sand válasznak szánta egy másik izraeli professzor Chaim Gans utolsó könyvére. Az esszé nyelvezete briliáns, enyhén gúnyos, nehezen fordítható, tarkítva fél kilométer hosszú körmondatokkal.
Szemelvény: Kutatásaim közben rádöbbentem, hogy az egyiptomi kivonulás sose történt meg, és a Júdeai Királyság lakóit a rómaiak sose száműzték, ami mélységesen megdöbbentett. Egyetlen egy olyan történész tanulmány se létezik, amit az ókorra specializált történészek készítettek volna, és leellenőrizték volna a „száműzést”. Vagy olyan történész tanulmányt készítettek volna, amely a tömeges kivándorlásról szólt. A „száműzés” egy olyan történelmet formáló esemény, amire sose került sor, mert ellenkező esetben több tucat kutatás témája lett volna. Júdeai földművesek, akik i.u. Az első évszázadban a népességen belül abszolút többséget élveztek, nem voltak tengerjárók, mint a görögök, vagy a föníciaiak, és nem mentek szanaszét a világban.
___________________________________________________________________________
VIP fordítások: Aki legalább 10.000 forinttal hozzájárul a honlap fenntartásához annak ezzel együtt 30 fordítást küldök el a legérdekesebb és leghasznosabb témákról. Célom olyan cikkek lefordítása, amivel a magyar média nem foglalkozik, vagy másképp. Számlaszámom: OTP 11773030-00271383
__________________________________________________________________________
The twisted logic of the Jewish historic right to Israel
Our political culture insists on seeing the Jews as the direct descendants of the ancient Hebrews. But the Jews never existed as a ‘people’ – still less as a nation.
I enjoy the vacillations of Chaim Gans, even if I don’t always understand them. I have the highest esteem for his intellectual honesty – even if at times, perhaps like everyone, he tries to resolve contradictions with lame arguments.
However, before going into the heart of the matter, I must pause over an annoying mistake – I’m certain that at bottom it’s not deliberately misleading but a folly – concerning my writings. In the article, “From rabid Zionism to egalitarian Zionism” (November 9), Gans writes, “because, according to [Sand], there is purportedly no genetic continuity between ancient and modern Jewry, it follows that the Jewish nationhood engendered by Zionism is a total fabrication, a nationhood created out of thin air.”
If my assumption that Gans has perused my books is correct, he appears to have read them both too quickly and at a diagonal. Since the publication of my first book „The invention of the Jewish people” a decade ago, I have made a point of emphasizing that it’s not only Jews who don’t possess a common DNA – neither do all other human groups that claim to be peoples or nations – besides which I have never thought that genetics can confer national rights. For example, the French are not the direct descendants of the Gauls, just as the Germans are not the offspring of the Teutons or of the ancient Aryans, even if until a little more than half a century ago, many idiots believed just that.
One trait that all peoples have in common is that they are retroactive inventions with no distinctive genetic „traits.” The acute problem that genuinely disturbs me is that I live in a singular political and pedagogical culture that continues persistently to see the Jews as the direct descendants of the ancient Hebrews.
The founding myth of Zionism – which proceeds in an unbroken line from Max Nordau and Arthur Ruppin, to worrisome geneticists in several Israeli universities and at Yeshiva University in New York – acts as the principal ideological glue for the nation’s everlasting unity, and today more than ever. The justification for Zionist settlement/colonization (choose your preferred term – they mean the same thing) is the meta-paradigm that is expressed in the declaration of the establishment of the state, namely: “We were here, we were uprooted, we came back.”
Full disclosure: Even when I believed, mistakenly, that the “Jewish people” was exiled by the Romans in 70 C.E. or 132 C.E., I didn’t think that this conferred on the Jews some sort of imagined “historic right” to the Holy Land. If we seek to organize the world as it was 2,000 years ago, we will turn it into one big madhouse. Why not bring Native Americans back to Manhattan, for example, or restore the Arabs to Spain and the Serbs to Kosovo? Of course, such twisted logic of “historic right” will also commit us to supporting the continued settlement/colonization of Hebron, Jericho and Bethlehem.
As I pursued my research, my realization that the Exodus from Egypt never happened and that the inhabitants of the Kingdom of Judah were not exiled by the Romans, left me nonplussed. There is not one study by a historian who specializes in antiquity that recounts that “exile” or any serious historiographic study that reconstructs a mass migration from the place. The “exile” is a formative event that never took place, otherwise it would be the subject of dozens of research studies. Judahite farmers, who constituted an absolute majority of the population at the first century C.E., were not seafarers like the Greeks or the Phoenicians, and did not spread across the world. It was Jahwist monotheism, which since the Hasmonean era had become a dynamic religion engaged in conversion, which laid the foundations for the Jews’ age-old existence around the globe.
Here’s where we get to the heart of Gans’ arguments. This distinguished jurist and political theorist is not prepared to accept the standard justifications for settlement and for Zionism’s conception of land ownership since the end of the 19th century. He is well aware that such popular propositions would oblige him to justify continuation of the present-day settlement project, and perhaps also to deny the rights of the natives who still remain in „the land of Israel.”
Gans even knows that there never actually was a Jewish nation, which is why he resorts to the literal image of a “profile” – a surprising and original term in the national context – wholly based on ignorance. For him to understand what Clermont-Tonnerre meant in his famous speech (a subject I addressed in an article in the Haaretz Hebrew edition last August), a perusal of Wikipedia would have sufficed. He’d have learned immediately that by “nation,” the French liberal was referring to a closed, insular religious community. Did the Jews, in contrast, not see themselves as a people or a nation according to the modern usage of these terms?
Until the modern era, the terms “people” or “nations” were used in a variety of senses. In the Bible, Moses goes down to the people and speaks with them directly (without a loudspeaker, newspapers, television or Twitter). The people also gathers to welcome Joshua and to congratulate him on his victories. In the Middle Ages the Christians viewed themselves as “people of God,” a term in wide use for hundreds of years. In our time, the terms “people” or “nations” are applied in a different way, albeit not always accurately. A “people” is, generally, a human community living within a defined territory, whose members speak a common language and maintain a secular culture with the same, or similar, foundations. “Nation,” on the other hand, is a term that is today generally applied to a people that claims sovereignty over itself or has already achieved it.
I don’t think peoples existed before the modern era – that possibility would have been ruled out by the level of communication they had. There were large clans, tribes, powerful kingdoms, large principalities, religious communities and other groups with various forms of political and social bonds – usually loose ones. In an age when few people could read and write, when each village had a different dialect and the lexicon was appallingly meager, it’s hard to talk about a people with a shared consciousness. Minorities of educated literates do not yet constitute nations, even if they have sometimes created that impression.
I don’t understand why all cats have to be called cats and all the dogs, dogs – and only one cat has to be called a dog. The Jews, like the Christians, Muslims or the followers of the Bahá’í Faith, had in common a strong belief in God alongside diverse and closely linked religious practices. However, a Jew from Kiev could not converse with a Jew from Marrakesh, didn’t sing the songs of the Yemeni Jew and didn’t eat the same foods as the Falash Mura, or Beta Israel, community of Ethiopia. The whole fabric of day-to-day secular life was completely different in each community. Accordingly, to this day – and rightly so – the only way to join the “Jewish people” is through an act of religious conversion.
The Christians, by contrast, viewed the Jews as members of an abominable money-worshipping faith. The Muslims perceived them as adherents of an inferior religion. With the advent of progress in the modern era, many Europeans started to treat them as a defiled race. Anti-Semitism endeavored mightily to cast the Jews as an alien people-race with different blood (DNA hadn’t yet been discovered).
But what in blazes was their self-“profile”? A salient product of the Zionist education system, Chaim Gans tells us that they saw themselves as a kind of nation that dreamed of getting to the “Land of Israel.” I would not suggest that Gans should read distinctively Jewish authors such as Hemann Cohen or Franz Rosenzweig, or the Talmud, which rejected collective emigration to the Holy Land. I’m sure he won’t have time for that. I would only ask him to read a short history that is slightly more reliable.
Until World War II, the vast majority of Eastern and Western Jews – traditionalist, Orthodox, Conservative, Reform, Communists and Bundists – were avowed anti-Zionists. They did not wish for sovereignty over themselves within a nation-state framework in the Middle East. The Bundists did in fact see themselves, and quite rightly, as a Yiddish people in need of cultural-linguistic autonomy, but they rejected outright the proposal to immigrate to Palestine as part of a project of a trans-world Jewish nation.
And here we come to the last desperate attempt to justify the Zionist enterprise retroactively: Zionism as a response to an emergency situation. History, unfortunately, was more tragic. Zionism failed utterly to rescue Europe’s Jews, nor could it have done so. From 1882 until 1924, the Jews streamed in their masses – about 2.5 million – to the North American continent of promise. And yes, had it not been for the racist Johnson-Reed Immigration Act that prevented continued immigration, another million or perhaps two million of these souls might have been saved.
Additional full disclosure: I was born after the war in a DP camp in Austria. During my first two years I lived with my parents in another camp, in Bavaria. My parents, who lost their parents in the Nazi genocide, wanted to steal into France or, alternatively, immigrate to the United States. All the gates were closed, however, and they were compelled to go to the young country of Israel, the only place that agreed to accept them. The truth is that for Europe, after its participation in the mass slaughter of the Jews, it was convenient to spew out the remnant of a native population that hadn’t taken part in the awful murder, and thereby created a new tragedy, though of a completely different scale.
Chaim Gans isn’t comfortable with this historical narrative, especially when the oppression of the natives and the plundering of their land is continuing even now. Zionism, which succeeded in forging a new nation, is not prepared to recognize its political-cultural-linguistic creation, nor even the specific national rights which that process conferred on it. But Gans, ultimately, is right. From Meir Kahane to Meretz, all Zionists continue to view the state we live in not as a democratic republic belonging to all its Israeli citizens – who definitely have a right to self-determination – but as a political entity that belongs to the Jews of the world, who like their forebears have no wish to come here or to define themselves as Israelis.
What remains for me, then, is to go on being a-Zionist or post-Zionist while doing what I can to help rescue the place I live in from an ever-intensifying racism, due, among other reasons, to the teaching of a false historical past, fear of assimilation with the Other, revulsion of the indigenous culture and so on. For, as the Turkish poet Nazim Hikmet wrote, “If I don’t burn / if you don’t burn / … if we don’t burn / how will the light / … vanquish the darkness?”
__________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
(2689) Kényelmetlen igazság – megnyugtató hazugság
Tibor bá’ online
A legtöbb ember nem akarja az igazságot, megnyugtatást akarnak, amiben aztán hisznek, és ez lesz az igazság. Ez egy általános tézis, ami a globális felmelegedéssel kapcsolatban fokozott mértékben érvényes. Ennek oka egyszerű, a klímaváltozásnál kényelmetlenebb téma aligha létezik a világban. Nem csak én pusztulok el, de a gyermekeim is. Nem csak mi pusztulunk el, hanem az egész emberiség, ha tényleg 10 fok melegedés leselkedik ránk a közeljövőben.
Nézzük a blog egyik alkalmi hozzászólójának esetét. Néhány éve azt állította, hogy a nagymenő klimatológusok csalnak a számokkal. Aztán beismerte, hogy most van egy kis melegedés, de ez hamarosan megfordul, és globális hűlés fogja felváltani. Mostanra kiderült, hogy a globális hűlés csak egy álom, most azt bizonygatja, a melegedés nem gyorsul, lineárisan megy a maga útján. Magyarul, se az én, se a gyermekeim életében nem következik be a kihalás. „Aki időt nyer, az életet nyer.”
De miért van az, hogy az emberek nem szeretnek, nem hajlandóak szembenézni a kényelmetlen igazsággal? A válasz talán benne van a „Why Do Facts Fail?” Miért nem érvényesülnek a tények, címet viselő könyvben (szerző Lisa Pallatroni).
A könyv felosztása árulkodó:
- rész: Gondolatok a gondolkodással kapcsolatban
1.1 Az önismeret mítosza (nem ismered önmagad)
1.2 Racionális és irracionális gondolatok (gondolkodás, amelyekre az IQ teszt nem tér ki)
1.3 Okos embereknek miért vannak buta gondolatai.
1.4 A tudomány tagadásának gyökerei.
1.5 Az emberek miért menekülnek el a tények elől.
- rész: A befolyásolt agy
2.1 A jobb gondolatokat miért némítják el a jó gondolatok.
2.2 Mit gondoljunk a ki nem mondott gondolatokról.
2.3 Mi az a kognitív disszonancia
2.4 A hívő agy
2.5 A biztos részrehajlás (potenciálisan veszélyes mentális fogyatékosság)
- rész: A hitetlenkedés megerősítése.
3.1 A vízhang kamrában.
3.2 Tényszerűség.
3.3 Kognitív készség és hamis hírekkel való sebezhetőség.
- rész: Megoldás: a hiány áthidalása.
4.1 Hogy beszéljünk vita nélkül egy tudományt tagadóval.
4.2 Üzenet ellenőrzés.
4.3 Hogy uralkodjunk a tudat alatti elfogultságon.
4.4 A befolyásolt agy megértése.
4.5 Hogyan védekezzünk a tudományt tagadókkal.
Van tehát téma éppen elég. Nekem legjobban a 4.1 alatti esszé tetszik. Az összes esszét nem fogom lefordítani, de egy esszét igen. Írjatok E-mailt, hogy melyiket olvasnátok szívesen.
Érdekes McPherson meglátása: Általánosságban azt lehet mondani, hogy az emberek abba hisznek, amibe hinni akarnak. A bizonyítékok pedig mellékesek egy olyan kultúrában, ahol: a celebek életének ismerete fontosabb, mint a tudás, a vélemény maga alá gyűri a tényeket, a tekintély pedig a bizonyítékokat. Nem csoda, hogy vissza akarják fordítani a visszafordíthatatlant. Az emberiség egy gyors, visszafordíthatatlan klímaváltozásban van, de ez ebben a tudományt tagadó kultúrában azt jelenti, hogy a tömegek véleménye: „megfordíthatnánk a folyamatot, ha….. és mindenki kitalál hozzá valamit. Ha meglehetne fordítani a folyamatokat, akkor már rég megfordították volna. Mivel nem tudják megfordítani, úgy tesznek, mintha nem léteznének, és a tömegek erre vevők. Miért? Mert az igazság kényelmetlen, a hazugság pedig megnyugtató. A „Ne is mond, nem akarok tudni róla.” Viselkedést az emberiség nem ma találta ki.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
(2688) Szajha-e az INDEX?
Tibor bá’ online
Naná, hogy szajha. A keddi INDEX egy az egyben lehozta az amerikai külügyminiszter nyilatkozatát az orosz-ukrán konfliktussal kapcsolatban, de egy szót se az orosz álláspontról, és az INDEX természetesen nem látta el az USA külügyminiszter szövegét kommenttel. Ez az olvasók tökéletes félretájékoztatása. Hogy miért sérelmezem? Hát, ha már meg kell dögleni (amerikai érdekekért) egy atomháborúban, akkor legalább azt tudjam, hogy ki tehet róla.
Nézzük mi a helyzet!
Mivel a térkép „nyugati” a Krím-félsziget szürke, mintha Ukrajnához tartozna. Természetesen orosz fennhatóság alatt áll. A Kerch-átjáró Oroszország és a Krím-félsziget között van, ahová az oroszok építettek egy hidat, mert szárazföldről csak Ukrajnán keresztül lehetne megközelíteni. Az is látható, hogy a szoros a Fekete tenger és az Azovi tenger között van. Az is világos, hogy az Azovi tenger északi partja Ukrajna területe. Az oroszoknak tehát meg kellett engedniük, hogy a Fekete tengerről ukrán, nem hadihajók bemenjenek az Azori tengerre, illetve vissza, de ezt be kell jelenteni és a hajóra fel kell engedni egy orosz kalauzt, aki felügyeli a híd alatti áthaladást. Nyilvánvalóan az oroszok féltik a hídjukat. – Ez alkalommal az ukránok 3 hajót küldtek, amelyek közül kettő „hadihajó”. Ezen kívül nem jelentették be, és az orosz felhívásra nem jelentkeztek be rádión. Az oroszok tudni vélik, hogy szándékosan nem válaszoltak. Ráadásul egy amerikai szenátor nem rég mondta, hogy ha ő lenne a hadügyminiszter, akkor ezt a hidat felrobbantaná. Az oroszok tehát féltve a hídjukat, a három ukrán hajót „megtámadták”, elkobozták. Az amerikai propaganda természetesen teljes erővel üvölti, hogy orosz agresszió.
Frissítés: A lefoglalt hajók legénységét kihallgatták. Az orosz hírek szerint, többen bevallották, hogy parancsra teljesítettek szerintük is törvénytelen lépéseket. Szándékosan nem vették fel a rádió kapcsolatot. Van közöttük beépített, titkosszolgálati tiszt. A „békés” hajókon találtak fegyvereket.
A legvalószínűbb azt feltételezni, hogy ez a CIA munkája (az ukránok ezt a szándékos provokációt nem mernék saját szakállukra megtenni) mert pár nap és Putyin találkozni fog Trumppal (aki elfogadható viszonyt akar Putyinnal), és ehhez akarja a CIA ellehetetleníteni a helyzetet.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
(2687) Hol van „Magyarország kormánya”?
Tibor bá’ online
Állandóan azt hallom, illetve olvasom, hogy „Magyarország kormánya” ezt meg azt mondja, csinálja. Micsoda szemfényvesztés! Magyarországnak nincs kormánya, Magyarországnak Orbán Viktorja van. Persze, nekem mint kisembernek teljesen mindegy, ami nem mindegy az, hogy impotens tetszik lenni. Vannak teljesen egyértelmű dolgok, ahol lépni kellene. Rátérek.
Ami az interneten megy az több mint kriminális. Az oktatást sorvasztani tetszik, egyre több a buta, befolyásolható fiatal ember, olyan, aki nincs megelégedve a hímvesszejével. Nagyobbat, jobban mondva hosszabbat akar. A nők hiába esküsznek, hogy a hossz nem számít, ők ragaszkodnak a hosszabbhoz. És akkor jön az internetes hirdetés és 2 hét alatt 5 centit ígér. Az nem számít, hogy 2 év alatt se lehet 1 centit se növelni, beígérik és kész. Természetesen bevetve az összes kelléket. Hamisított fényképek, hamisított magán vélemények, hogy milyen szenzációs és amióta 15 centiről 20 centi nőtt a szerszám, a nők csoportosan nyivákolnak a lábtörlő alatt, hogy engem, engem. Ez egy oltári nagy csalás, és „Magyarország Orbán Viktorja” ezt hagyja. A Btk. bünteti a csalást, már csak el kellene kapni a tetteseket.
Aki azt hiszi, hogy ez egy specifikus probléma, aki annyira hülye, hogy elhiszi, és nem jut eszébe a testmagasság (ami szintén nem növelhető meg 5 centivel, ha már egyszer leállt a növekedés) azt megérdemli, hogy néhány tízezer forinttal megcsapolják a különben se túl magas fizetését. De sajnos ez nem egy elszigetelt eset. Azt is hirdetik, hogy törvényesen megfelezhető a villanyszámla, csak vegyél egy kütyüt 26.000 forintért. Ez nem más, mint a jól ismert perpetuum mobile modern változata. De van másik is. Egy aprócska hősugárzó, ami egy egész lakást bemelegít. Wattról nincs szó, mert a célszemélyek azt úgyse ismerik. Csak a hanta megy, és a hálás vevők dicsérő levelei.
Aztán ott van az egészségügy! Van néhány (főleg öregkori) gyógyíthatatlan betegség, amit ők meggyógyítanak. Ízületi porckopás, diabétesz, magas vérnyomás, elmeszesedett erek, megnagyobbodott prosztata, meg amit akarsz. Ez mind-mind gyógyítható néhány köcsög pirula segítségével. Szintén az USA-ban kidolgozott séma szerint. Elkezd beszélni a bemutatott szakértő orvos. Már 15 perce beszél, izgalmasnál izgalmasabb ráutalással, de még mindig nem mondta meg, hogy mi az és mennyibe kerül. A végén a célszemély már alig várja, hogy megvehesse.
Magyarország Orbán Viktorja! Ez rendben van? Ti percek alatt tudtok hozni egy törvényt, nem lehetne ezek ellen is? Csak egy egészen pici törvényt, alkotmány módosítás nélkül. Please!
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
(2686) Óra átállítás
Tibor bá’ online
A téli és nyári időszámítást 1916-ban, először a világon az Osztrák–Magyar Monarchia és a Német Császárság egyszerre vezette be, takarékossági célokkal. Hogy mit takarítottak meg, azt nem tudom. Háborút semmi esetre se. Mindent összevetve, 1919-ben eltörölték. Aztán jött az új háború, amikor ugye spórolni kellett, ezért 1941-ben újra bevezették. És ha már állítgatunk, akkor 1941-ben az addigi balra hajts-ból átálltunk a jobbra hajts-ba, elsősorban azért, mert Németországban az volt bevezetve. Megjegyzem, balra hajts-ra épített buszok még 10 évvel később is jártak Pesten. Minden esetre, az átállítgatást 1949-ben leállították. Aztán a nagy kísérletezgetés idején (mert, hogy minden szar volt) 1954-ben újra bevezették, igaz, csak 3 évre. Ami után sokáig csend. A sokáig 1980-ig tartott, megint bevezették, de most aztán olyan tartósan, hogy máig tart. Miért? Mert állítólag villamos áramot takarítunk meg vele. Ez igaz, de csak kb. 2 %-ot, amiért drágán megfizetünk.
Sokak számára az óraátállítás akár 1-2 hétig tartó kellemetlen közérzettel, fejfájással, figyelmetlenséggel, csökkent koncentrálóképességgel jár, mivel az ember belső, biológiai óráját nem lehet egy pillanat alatt átállítani. Az alvási ciklus is felborul, az ember este nem tud elaludni, reggel pedig kialvatlanul ébred. A tavaszi óraátállítás utáni három napban megnövekszik az infarktusos esetek száma. A csecsemők, a gyerekek és az idősek szervezete nehezebben alkalmazkodik az óraátállításhoz. Különösen megterhelő az évi kétszeri óraátállítás az alvászavarokkal küzdő és a szervi betegségekben szenvedő embereknek. Amíg a belső és külső óra nem kerül összhangba, a következő tünetek léphetnek fel: alvászavarok, fáradtság, depresszív hangulat, szívfrekvencia ingadozás, csökkent koncentrálóképesség, Ingerültség.
Ennyi baj miatt, a jólétben hánykolódó Nyugat úgy gondolta, hogy nem kell az a kis spórolás, inkább a kényelem. Ez azonban nem egyértelmű, mert van, akinek jól jön a nyári időszámítás. Megkérdezték tehát az állampolgárokat, illetve ezekből 4,2 milliót, akik kb. 80 százaléka az eltörlés mellé állt. Hát akkor törlünk 2019 tavaszán. Egy hónappal később kiderült, hogy a bürokratáknak erre sokkal több idő kell. Átállás tehát csak 2021-ben lesz. El nem tudom képzelni, mire kell nekik 3 év.
Jut eszembe. Szavazz, te minek vagy a híve: legyen örökös nyári, örökös téli időszámítás, vagy mindegy, csak hagyják abba az állítgatásokat.
________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
(2585) L O V E
Tibor bá’ online
Annak a kezdőnek is benne van a szótárában, aki csak 5 angol szót tud. I love you, és perfsze: Ich liebe dich, Ja ljublju, Je t’aime – hát igen, gyerekkorban megtanuljuk őket, amit a magyar sokkal egyszerűbben fejez ki: szeretlek – benne van az én is, meg a te is, de most nem a magyar nyelv kifejező készségét akarom dicsérni.
A lényeg, hogy a szeretni ige roppant egyértelmű. Nem így azt angol „love”. Az igaz, hogy az „I love you” tökéletesen megfelel a magyar szeretlek-nek. De az angol „make love to” szexuális közösülést jelent, a „love” főnév felhasználásával.
Következésképpen, amikor McPherson a mindennap (betevő) videóját azzal fejezi be, hogy „only love remains” egy kicsit bajban van az ember. Hamarosan valamennyien elpusztulunk, kihal az emberség, csak a love marad meg. Na, most itt melyik love olvasható? Én céloztam rá, hogy talán McPherson arra gondol, hogy basszunk, amíg lehet. Curix rögvest nekiesett a torkomnak és közölte velem, hogy a szeretés és a dugás nem ugyanaz. Különben jó, hogy írta, mert azt hittem (én balga), hogy csereszabatosak.
Oké, nem hülyéskedek! Nem tudom hallottatok-e Lady Chatterley’s Lover című regényre, majd filmre (a kezdetben botrányos könyv szerzője D.H.Lawrence volt). Egy fiatal nő és egy fiatal férfi szerelmesek lesznek egymásba, összeházasodnak, majd jön az I. világháború, ahol a férfi hímtagját szétlövik. Továbbra is szeretik egymást, csak éppen nem dugnak. Aztán jön egy jó testű kertész és a halálosan kiéhezett lédit megdugja. A férj belátja, hogy ez van, nem lehet más, de a nőnek dönteni kell, szerelem vagy testi kielégítés. Na, mit gondoltok, melyik mellett dönt.
Hát igen a szeretés és a dugás nem ugyanaz. Csakhogy az idősödő házaspár kölcsönös viszonya iszonyatos mértékben megváltozik azt követve, hogy felhagynak a testi kielégítéssel. Ez tapasztalati tény, nem lehet vita tárgya. Pszichológusok szerint a rendszeres koitusz megerősítőleg hat a szerelemre, és mint ilyen heti egy alkalom elég.
Szóval, az igaz, hogy a szerelem és a közösülés nem ugyanaz, de kölcsönösen erős függőviszonyban vannak egymással. Nem érdemes ez ügyben kakaskodni. 😀
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
(2684) Amerikai kormányjelentés a klímaváltozási jelenségről
A korábban bejelentett jelentést közzétették pénteken, a nagy amerikai családi ünnep előtt, amikor senki se a híreket nézi, nyilván szándékosan. A kiértékelést délután betöltöm, természetesen magyarul.
Akit érdekel az eredeti, IV. (természetesen angol nyelvű) jelentés: https://nca2018.globalchange.gov/
Mindez ideig Amerikában az elnök nem ismerték el, hogy létezne globális klímaváltozás. Néhány napja írtam, hogy a hatalmas kaliforniai erdőtűzzel kapcsolatban se tettek rá megjegyzést. Ideje volt már, hogy a 350 millió amerikait értesítsenek róla. Ezt eredetileg december közepére várták, de most hozták ki, természetesen nem ok nélkül. Azt minden esetre kihangsúlyozzák, hogy a jelentés elkészítéséhez nem kaptak „külső” utasítást.
A jelentés alapos, és meglehetősen lehangolóan számol be a jelenségről, de kihangsúlyozza, hogy 2100-ra. Nyilvánvaló a szándék. Hozzá akarja szoktatni a lakosságot az eseményekhez. Pánik tehát kizárt. Hogy mi lesz és mikor, azt az isten tudja.
A jelentést különben 13 szövetségi ügynökség dolgozta ki, és kábé 300 vezető tudós, akiknek csak a fele van állami alkalmazásban.
A jelentés szembe megy Donald Trump elnök ismételt véleményével, ami szerint a klímaváltozás egy rászedés(hoax). Még két nappal korábban is az elnök azt a kérdést tette fel, mi történt a globális felmelegedéssel, ilyen hideg Thanksgiving (hálaadás ünnepe) több mint 100 éve nem volt.
Nézzük az állításokat:
A klímaváltozás nem cáfolható az akár egy hétig tartó szélsőséges időjárással.
Amennyiben az üvegházhatású gázok kibocsátása nullára csökkenne, a Föld akkor is 1,2 °F melegedést szenvedne el. [ez persze nem igaz, ez a tények szándékos kicsinyítése]Az üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős visszavágása nélkül a globális felmelegedés az évszázad végére elérheti az 5 °C-t az ipari forradalom előtti értékhez képest.
A klímaváltozás évente több százmilliárd dollárba kerülhet az országnak. Az USA délkeleti része 2100-re elveszíthet 500 millió munkaórát.
A magas hőmérséklet, szárazság, és áradások miatt a mezőgazdaság legalább 25 százalékkal kevesebb kukoricát, és szója babot lesz képes termelni.
A halászat is szenvedni fog az óceánok savasodása és az algák által okozott oxigén hiány miatt.
A magasabb hőmérséklet csak közép nyugaton évente 2000 idő előtti halált fog okozni 2090-re. [természetesen< ez az adat is komoly redukciónak lett alávetve]
Növekedni fog a szúnyogok és kullancsok által terjesztett betegségek. A nyugat nílusi lázban Megbetegedettek várható száma 2050-re megduplázódhat.
Az asztmás és allergiás betegségek rosszabbodni fognak a klímaváltozás miatt.
Senki se lehet kivétel. Az emberek több étel, víz által elkapható betegséget fognak kapni nyáron. Ez különösen érvényes idősekre, gyerekekre, szegényekre és színes bőrűekre.
Az erdőtüzek szezonja már is tovább tart és rombolóbb, mint korábban. 2050-re a mainál hatszor nagyobb területre lehet számítani.
A tengerpartokon a megemelkedő vízszint, áradás és viharok miatt 1 billió $ (ezer milliárd) értékű infrastruktúra kerül veszélybe.
Áramellátásnál számolni kell több áramkimaradásra, ebből következő termelési vesztességre, ami az évszázad végére elérheti a több százmilliárd dollárt. [ügyesen be van építve, hogy lesz 2100-ban termelés, élet a Földön]
A 100 °F (37,8 °C) feletti napok száma megsokszorozódik, ami olyan helyeken, mint Phoenix vagy Las Vegas akár két hónap is lehet.
Az óceánok vízszintje 1900 óta már 20 centit emelkedett. Ennek a fele 1993 óta történt.
Az évszázad felére, tehát 32 év múlva, a nyár végére az északi sarkon minden jég el fog tűnni. [ez egyszerű ránézésre is hatalmas csúsztatás] ami felmelegíti a permafroszt egy részét, ami további üvegházhatású gáz felszabaduláshoz vezet. Ami „valószínűleg” jelentősen erősíteni fogja az emberiségnek köszönhető melegedést.
Mit lehet tenni? A jelentés célja a döntéshozók informálása és nem tesz javaslatot a probléma megoldására. [naná, elhárítják a felelősséget] Azt viszont állítják, hogy ha nyersolaj származékok égetését csökkentenék, azzal sok ezer ember életét mentenék meg, és sok milliárd dollár költséget spórolnának meg.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
(2683) Időutazás
Tibor bá’ online
Talán csak a kihúzott Lottó ötössel kapcsolatban fantáziálnak annyit az emberek, mint az időutazással. A sci-fiknek mindennapos témája és persze a „Mi volt előbb isten vagy Ősrobbanás” is foglalkozott vele. A nagypapa-paradoxont nem a szerző találta ki, évtizedek óta jól ismert. Ennek lényege (ha valaki nem ismerné), hogy visszamegyek a múltba, megölöm (természetesen csak elméletben) a kamaszkorú nagyapámat, akinek így nem lesz gyermeke és ugye akkor én, hogy az ördögben születhetek meg. A másik a vicc-paradoxon, ami így szól. Egy társaságban hallok egy piszok jó viccet. Visszamegyek a múltba, és egy jóval korábbi társaságban elmesélem ezt a viccet, majd visszajövök a jelenbe. Elmegyek egy társaságba, ahol meghallom ezt a viccet. Kérdés, ki találta ki a viccet? Ezek a paradoxon önmagukban is cáfolják, hogy időutazás lehetséges lenne (természetesen csakis a sci-fiken kívül) olyan értelemben, hogy „egyazon térben visszamenni a múltba”.
Mivel Einstein általános relativitás elmélete nem csak megengedi az időgép megépítését, de egyenesen dúskálni hagy minket a különböző lehetőségek között, joggal kérdőjelezhetjük meg az elmélet érvényességét. Ez azonban, mint tudjuk, nemigen szokásos, ellenkezőleg, tűzön-vízen át kitartanak mellette.
Addig is, míg egy ifjú matematikai zseni ledönti Einstein a piedesztálról (és persze ha az einsteini emlőkön felnőttek ezt hagyják), nézzünk néhány elképzelést!
Gödel világa
Gödel (elméleti) világának gyors pörgése kiegyenlíti a gravitáció összehúzó hatását. Egy ilyen helyen a fény egyenes vonalú terjedés helyett hurokban közlekedik. Átvágva a hurkokon az időutazó megelőzheti a fényt, és ha elég hosszú utat választ, még kiindulás előtt visszaérhet a kiindulási pontra.
Forgó henger
Lényege egy nagy sűrűségű, gyorsan fogó henger. A forgás a téridőt oly módon rombolja szét, hogy az utazó áthurkolva a hengert egy zárt, időszerű visszagörbülés által a múltban találja magát. A múlt mélysége a hurkolások számától függ.
Fekete lyuk
A legegyszerűbb fekete lyuknak a középpontja végtelen sűrűségű szingularitás. Ez a fekete lyuk forog, aminek következtében gyűrűvé szélesedik. Ha a megfelelő módon áthaladunk a gyűrűn, időben visszamegyünk. A dolog szépséghibája, hogy a fekete lyukból nem lehet kiszabadulni.
Kozmikus húrok
Két darab, párhuzamos kozmikus húr egymás mellett elhaladva adja a lehetőséget. Az utazónak át kell jutni a húrokon akkor, amikor elég közel vannak egymáshoz, mert ekkor saját utazásának kezdetére ér vissza.
Téridő hab
Előrejelzések szerint a lehető legkisebb méretnél (körülbelül 10-35 méter) a téridő sima folytonossága topológiai szabálytalansággá bomlik le. Ebben a mikró-világban az idő előre és visszafelé haladása olyan, mint háborgó tengeren a hullámlovagolás.
Féreglyuk
Vagyis egy alagút a téridőben időgéppé változtatható úgy, hogy az egyik végét gyorsan megforgatva visszahajtjuk megközelítve a másik végét. A féreglyukon keresztül haladva és átlépve a két vég közti normális teret, vissza lehet jutni a múltba. A módszer hátránya, hogy a féreglyuk nyitva tartásához antianyagra van szükség.
Tér görbítés
A tér görbítése a féreglyuk visszaforgatáshoz hasonló eredményt kínál. A görbült térben található résen át a fénynél gyorsabb utazás lehetséges. Csakhogy a térgörbítésre a rés felhasználására visszahat.
A felsorolt hét lehetőség bármelyikének a megvalósítása természetesen lehetetlen (legalább is a jelenlegi technikai szinten). Csakhogy a lényeg nem ez, hanem az, hogy a speciális relativitás szerint az időutazás lehetséges. Volt már olyan fizikus, aki ki merte jelenteni, hogy pontosan ezért a speciális relativitás, mint elmélet, nem teljes, kiegészítésre szorul.
A gordiuszi csomót a néhai Stephen Hawking vágta át. Szerinte (és ezt nem viccből mondta) a Világmindenségnek van egy beépített idő-rendőre, aki azonnal közbelép, amikor valakinek sikerül előállítani egy időgépet. Azonban a fizikai törvényekből semmi nem utal arra, hogy lenne egy ilyen idő-rendőrség. Hawking elképzelése nem lépi át a vágyak tartományát. Már csak azért se, mert egyre több fizikus véli úgy szerte a világban, hogy időgép még elméletileg se építhető. Véleményem szerint Einstein napjai meg vannak számlálva.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
(2682) Kaliforniai tűz
Tibor bá’ online
Lee Camp újságíró beszámolójának felhasználásával.
Donald Trump amerikai elnök a múlt héten a kaliforniai erdők elhanyagolásában látta a katasztrófa okát. Egész pontosan azt állította, hogy az erdőőröknek össze kellett volna gereblyézni a faleveleket. George Bush néhai elnökről úgy tudta a világ, hogy butább, mint Gerald Ford volt. Na ja, de akkor még nem tudta Trumpról. Mint látható, ő aztán a non plusz ultra, de nem csak az elnökük, a nép is.
Teljesen mindegy mennyire nyilvánvaló a globális felmelegedés, a szajha sajtó az istennek se venné a szájára. Írják, hogy Kalifornia lángokban áll, az emberek szenvednek, hatalmasak a vesztességek, már 71 halott és 1200 felett az eltűntek száma. Ilyen még sose volt, de egy szó se az okról.
Vegyük górcső alá az NBC News-t (ha jól tudom, már partnere a mi ATV csatornánknak). Hat percen keresztül számol be a kaliforniai tüzekről, mert szimultán több tűz is van. Képeket mutatnak be, a riporter a helyszínről közvetít, de egyetlen egyszer se jön ki a szájukon, hogy „globális klímaváltozás”.
NBC riporter azt állítja a tűzről, hogy be fog kerülni a történelem könyvekbe az „évezred tűzvésze”. Ez azt jelentené, hogy 20 év múlva a gyerekek az iskolába azt fogják tanulni, hogy a 2018-as Kaliforniai Nagy Tűz. De ez nem igaz. Nem lesz benne a történelem könyvekben, mert húsz év múlva a 2018-as tűzvész egyáltalán nem lesz szenzáció.
Nézzük csak! A HuffPost szalagcíme: „Ez évben a kaliforniai vadtűz eddig a legnagyobb és legveszélyesebb a történelem folyamán.” Ami azt illeti, tisztességes beszámolónak tűnik, csak egy apró hiba van vele. Ezt 2017-ben írták. Egymagában az a tény, hogy a tüzek évről évre nagyobbak, implikálja az éghajlatváltozást.
Erre azt lehet válaszolni, hogy nem tudod bizonyítani, hogy ezeket a tüzeket a klímaváltozás okozza. Ez igaz, de az Aggódó Tudósok Szövetsége tudja. Pontosan ezt mondják: „A globális melegedés hatásai a hőmérsékletre, a csapadékra, és a talajnedvesség tartalmára, az erdőket begyújtja a vadtűz évszakban.” A tudósok arra is rámutattak, hogy egyre több a vadtűz eset, valamint a vadtűz évszak egyre tovább tart. 400 hektárnál nagyobb kiterjedésű tűz 1980-as években 140 volt. Az 1990-es években 160, 2000 és 2012 között pedig 250.
Különben egyértelmű, nem hajlandóak említést tenni a globális felmelegedésről. Az NBC éjszakai híreiben elég sok időt szenteltek a tűzoltó hősöknek. Csak egy dolgot felejtettek el megjegyezni, 30 százalékuk elítélt a kaliforniai börtönökből jöttek, mint „önkéntesek”. Persze, önként jelentkeztek, mert az apró bűnökért elítéltek örömmel ragadják meg az alkalmat, hogy szabaduljanak a kellemetlen helyzetből. És igen, kapnak érte fizetést is, óránként egy dollárt, nem egész 300 forintot, ami még Magyarországon is nyomorúságos, hát még Amerikában, ahol a fizetések 10 dollárnál kezdődnek.
Teljesen világos, hogy az amerikai szajha média szajha újságíróinak első számú kötelessége az olvasókat elválasztani a valóságtól.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
(2681) Élelmiszerek tárolása
Tibor bá’ online
Tervezésnél van néhány nagyon fontos dolog, amire felhívom a figyelmeteket. Az emberi étrendben 3 csoportra osztható anyag van. Szénhidrátok, zsírok és fehérjék. Ezek közül a fehérjék azok, amikhez kizárólag étkezés útján tudunk jutni. A szervezetünk zsírból előállít glukózt (szénhidrát) ami a sejteket táplálja. Valamint a többlet szénhidrátokból a máj zsírokat állít elő és elraktározza itt-ott, emberi háj formájában. Ez az elhízás. Éppen ezért különös hangsúlyt kell fektetni a fehérjék tárolására. Ez persze a legnehezebb, mert fehérje kis mennyiségben ugyan sok mindenben van, de teljes értékű fehérje csak állati eredetű tápanyagban található: húsok, tojás, tejtermék, gombák formájában, és éppen ezeket a legnehezebb tárolni.
Arra is figyelni kell még, hogy a kalorikus értéken túl az embernek szüksége van vitaminokra is, elsősorban C-vitaminra, és pont ez az, ami a konzervekben nincs. Éppen ezért ajánlatos nagy mennyiségű C-vitamint is bespájzolni. C-vitamint sok helyen lehet kapni mindenféle kiszerelésben, díszes csomagolásban, pirulákban, stb. Az a közös bennük, hogy nagyon drágák. Viszont a patikák árulnak C-vitamint kimérve, zacskóban, sokkal olcsóbban. Ezt kell tehát venni. Tiszta C-vitamin port, azaz aszkorbinsavat. Napi 100 mg szükséges az embernek. A 100 g aszkorbinsav, amit a patika kimér egy alkalommal, ezek szerint 1000 napra elegendő, két személy esetében 500 napra. Ha 500 grammot veszel az 5000 napra elég, 4 tagú család esetében 1250 nap, ami közel 3 év. Persze más vitaminok is jól jönnek, de konzervek mellett a C-vitamin a legfontosabb.
Ne feledkezz meg arról, hogy valamelyik családtagod allergiás lehet leginkább lisztre, de bármire. Ez nem olyan nagyon lehetetlen, mert sokan nincsenek is tisztában azzal, hogy érzékenyek a lisztre, csak akkor döbbennek rá, amikor a szokásosnál többet fogyasztanak belőle, mint például vészhelyzetben. Ezt feltétlenül figyelembe kell venni. Az is előfordulhat, hogy menet közben fejlődik ki valakiben az allergia. Tehát ne csak egy fajta dolgot tárolj, pl. búzalisztből száraztészta, tarhonya. Ezek nagyon sokáig eltarthatók, és a bennük lévő tojás miatt még fehérjét is tartalmaz, de liszt allergia esetén nem érsz vele semmit. Éppen ezért jó ötlet mellé eltenni rizst is, ami szintén jól tárolható. Valamint kukoricalisztet, rozslisztet, dehidrált burgonyát, amit előkészített krumplipüré név alatt árulnak. Ezekből legyen arra az esetre, ha valaki allergiássá válna. A sok szennyeződés miatt napjainkban az allergia bárkit elkaphat. A többféle lisztféleség tárolása azért is jó ötlet, mert vészhelyzetben, amikor csak a tartalékokra támaszkodhatsz, kiderül, hogy a repertoár meglehetősen szegényes. A különféle gabonaféleségek adnak némi változatosságot, amire stressz helyzetben nagy szükség van.
Könnyű szerrel tárolhatsz több mázsa lisztet, ami egy jó ötlet, de lisztet megenni nemigen lehet. Előbb kenyeret kell belőle sütni. Ehhez viszont élesztőre van szükség. A „sörélesztő” megfelelő kiszerelésben kapható és ésszerű jégszekrényben tartani, de ez csak 1-2 hétig lehetséges. A megoldás a dehidrált élesztő beszerzése és tárolása. A tárolási idő gyakorlatilag korlátlan. Felhasználás előtt egy pohárban rá kell önteni fél deci vizet és megvárni, hogy magához térjen. Egy kevéske cukor hozzáadása segít, mert az élesztő gombák cukrot zabálnak. Itt el szokás követni egy alapvető hibát, éspedig a ráöntött vizet fellangyosítják. Az élesztő gombák részére a 20 °C körüli hőmérséklet az optimális, alacsonyabb hőfokon lelassulnak, de nem döglenek meg. Ezzel szemben emelve a hőfokot nagyon hamar elérkezünk a kinyíráshoz. A kézzel langyosnak érzett hőfok (kb. 30 °C) már túl magas.
A kenyér után térjünk rá a jó öreg zsíros kenyérre. Az amerikai irodalomból ez totálisan hiányzik, pedig megérdemli a figyelmet. A zsír ugyanis túlélési szempontból nagyon fontos. 1) nagy a kalória tartalma, 2) nagyon hosszú ideig tárolható, csak az avasodástól kell megvédeni. Az avasodás természetesen oxidáció. A megvédés pedig úgy történik, hogy bármiben tárolva a tetejére rá kell tenni egy réteg fóliát.
Nagy mennyiségű élelmiszer tárolásánál az első számú szabály a rotáció. A folyamatos étkezés során, a felkészülési időszakban, soha se azt fogyasszuk el, amit éppen megvettünk, hanem mindig azt, ami a tárolt alapanyagokban a legöregebb, amit a legrégebben vásároltunk. Ez egy igen fontos szabály, amit nem érdemes megszegni. Természetesen tartozik hozzá annyi kiegészítés, hogy az elraktározott élelmiszerre rá kell írni a beszerzés dátumát, hogy pontosan tudjuk, mi milyen régi.
Gabonafélék között a rizs előkelő helyet foglal el, ami gyakran kitűnően tárolható az eredeti csomagolásban, ami rendszerint fólia zacskó. A rizs tárolhatósága gyakorlatilag végtelen, amennyiben nem jut hozzá nedvesség, és/vagy rágcsáló (egér vagy bogár). Hátránya, hogy kalórián kívül nincs benne semmi hasznos. Jóval hasznosabb a barna rizs, ami természetesen drágább, de van egy komoly hátránya. Közel se tárolható olyan jól, mint a közönséges fehér rizs. A barna rizsben ugyanis van zsírsav, ami néhány hét alatt megavasodhat, kivéve, ha valóban légmentesen tudjuk tárolni.
Pattogatni való kukorica: Száraz, hűvös helyen nagyon jól tárolható, ha nem fér hozzá rágcsáló, zsizsik, stb. Könnyen emészthető, kellemes étel kiegészítő. Egyetlen hátránya, hogy csak akkor pattog ki hő hatására, ha a víztartalma 13,5 és 15,5 százalék között van. Ilyen „nedvesen” viszont nem tárolható. A megoldás, hogy a felhasználandó mennyiséget kivesszük a tárolóból, és vagy fél kilónyihoz egy evőkanálnyi vizet szórunk egy zárt dobozba, és állni hagyjuk 1-2 napig. Ezt követve könnyen kipattog.
Tészták: A különböző száraztészták igen jól tárolhatók akár meddig, a szokásos óvintézkedések mellett. Száraz, hűvös hely, élősködőktől mentes. Ajánlatos minél több tojásosat venni, amelyek ugyan drágábbak, de nagy értékük, hogy magasabb a fehérje tartalmuk. Ez igen fontos, hiszen emlékszel, a legnagyobb probléma a fehérje tartósítása. Ügyeljünk arra is, hogy ne csak egy fajtát spájzoljunk be, mert állandóan csak nagykockát, vagy spagettit enni mindenhez, igen unalmas dolog. Különben is unni fogjuk az egyhangúságot, nem feltétlenül kell azt fokozni. Természetesen a tésztákat nem csupaszon esszük, viszont a hagyományos túró, sajt, dió, mák, stb. mellett lehet rá tenni szaftokat, húsos mártásokat és hasonlókat is. Itt szúrjuk be, hogy darált diót, mákot is érdemes elrakni, de szigorúan légmentesen, jól lezárva, mert mind a kettőben bőségesen vannak zsírsavak, amíg megavasodnak. És akkor néhány szót erről. Az avas zsír tulajdonképpen oxidált zsír, nem csak kellemetlen ízt ad (amit nagy baj esetén le lehet küzdeni), de kémiailag is megváltozik és ráadásul élettanilag a hátrányára. Nem méreg, fogyasztható, de a szervezetre nem előnyös, elsősorban az emberi szívre.
Zöldségfélék: Normál körülmények között a zöldségfélék napokig, hetekig is tárolhatók. Nekünk viszont hónapokra, esetleg évekre kell felkészülnünk. Ennyi ideig viszont csak konzervált zöldségek állnak el. Ezek viszont nagyon drágák, de ennek ellenére a változatosság kedvéért kénytelenek vagyunk ezekből is bespájzolni. Persze készíthetünk kiszárított sárgarépát, fehérrépát, zellert, és akkor itt meg is állhatunk.
Hüvelyesek: (bab, borsó, lencse, sárgaborsó) A száraz hüvelyesek igen jól tárolhatók, éppen azért mert szárazak. Itt megint ügyelni kell elsősorban a zsizsikre. Sajnos legtöbb esetben a megvásárolt hüvelyesben már eleve vannak zsizsik peték, amik aztán egy idő után kikelnek, rágnak, bebáboznak, molylepkékké válnak és tovább fertőznek mindent. A megoldás az, hogy a megvásárolt hüvelyeseket huzamosabb időre hőnek tesszük ki. Például télen rátesszük a radiátorra, ami 60-70 fok lehet. Ezt követve nem csomagoljuk vissza, hanem előre elkészített (kiszárított) PET palackba töltjük. Ha nem sikerült volna a fertőtlenítés, a palackból nem tud kijönni és mást megfertőzni.
Földimogyoró: Légmentesen lezárva jól tárolható. Nagy előnye, hogy jelentős mennyiségű fehérje (protein) van benne és sok zsírsav. Kellemes, egészséges, és tápláló. Kár, hogy inkább csak csemege. Az utóbbi időben nálunk is lehet kapni mogyorókrémet, jól lezárt üvegben. Ezt kenyérre kenve fogyasztják az angolszászok. Nekünk is meg lehet próbálni. A biztonság kedvéért még az összeomlás beköszöntése előtt, mert olyat ne tároljunk, amihez a családban senki se fog nyúlni.
Dió: A dió kitűnő tápanyag a benne lévő olaj miatt. Érdemes gondolni rá. Tárolni lehet töretlen állapotban kábé 2 évig. Tisztított „dióbél” állapotban tovább is lehet, de csak légmentesen, mert ez is avasodik.
Tej: Csak akkor vesszük észre, milyen fontos a tej, amikor nincs. A tartós tej 6 hónapra van szavatolva. Ezt ki is bírja. Sőt néhány hónap ráadás is van, de aztán annyi. Az egy éves tartós tej büdös, nyúlós, gusztustalan anyag. Akkor pedig mi legyen? Nagyon jó megoldás a tejpor, csak azt a kereskedelmi forgalomban nem lehet kapni. Különben ha sikerül beszerezni, akkor ügyelni kell arra, hogy légmentes maradjon a csomagolás, mert a tejpor is meg tud avasodni. Másik megoldás a sűrített tej, ami leggyakrabban tubusban kapható. Ha felhígítjuk, akkor hasonlít a tejhez, de csak ennyi. Főzésre viszont kiválóan alkalmas, például tejberizshez, pudingokhoz. A tubusos sűrített tej természetesen eláll az idők végezetéig.
Cukor: A kristálycukor a végtelenségig tárolható, ha nem jut hozzá nedvesség. Nem kell csöpögő vízre gondolni, elég a levegőben lévő pára, amit a cukor magába szív és megfolyik. Védekezés a jó tárolás.
Méz: A méz is a végtelenségig tárolható, természetesen üvegben. A hosszabb állás a mézet nem károsítja, de kikristályosodhat, darabossá válik. Ezen könnyen lehet segíteni. Kevéske víz hozzáadásával fel kell főzni, és akkor megint folyós lesz. Fajlagosan a méz négyszer-ötször drágább, mint a cukor, viszont van benne némi vitamin és ásványi anyag is, de őszintén, nem éri meg az árkülönbség. Ennek ellenére a változatosság kedvéért érdemes bespájzolni néhány üveggel.
Főzőolaj: Általában napraforgó olajt használnak főzésre. Akinek sok a pénze az olívaolajt, ami semmivel se jobb, mint a napraforgó olaj, csak sokkal drágább. Zárt palackban, hűvös, sötét, helyen tárolva kb. 5 évig lehet károsodás nélkül tárolni. Nem vagyok híve, mert csak főzésre alkalmas (leves, főzelék) sütésre nem, mert hevítésre káros transzzsírsavvá alakul át. Ezzel szemben a sertészsírral ez nem történik meg. Tehát sütésre mindenképpen sertészsírt használjunk. Csakhogy a sertészsír is avasodik, tehát légmentesen kell tárolni.
Gabonafélék: Búzát, kukoricát sokkal könnyebb tárolni, mint liszteket, főleg mert nem dohosodik. Ráadásul tovább is tárolható. Ezekhez viszont szükség van egy kézi meghajtású házi malomra is, ami néhány tízezer forintért beszerezhető. Gabonafélék tárolására a legjobb megoldás a fedővel rendelkező műanyag hordó. Ebben se nedvesség, se kártevő nem tud behatolni.
Burgonya: A beérett burgonya kábé 6 hónapig eltartható nem túl nedves, hűvös helyen (hagyományosan pincében). Ennél tovább nem. Jégszekrényre nem érdemes gondolni, egyfelől mert nagy valószínűséggel nem lesz elektromos áram, nagyobb mennyiség tárolására egyébként is alkalmatlan, de a legfontosabb, hogy a hideg hatására a burgonya beédesedik. Viszont lehet kapni instant burgonyaport, ami ugyan drága, de mégiscsak burgonya.
A fenti listát végignézve azonnal kiderül, hogy a legfontosabb élelmiszerek nincsenek közöttük. Valóban hús, tejtermék, tojás tartósítása és tárolása messze nem problémamentes. Egyedül a sajt az, ami kiszárítás után hosszasan tárolható, persze a kiszáradt sajtot csak reszelni lehet. Hús is ki lehet szárítani, kolbász és sonka formájában. Ezeknél a trükköt a füstölés adja, az tartósít. Mindkettő beszerezhető henteseknél, de sajnos a kolbászok hetek alatt olyan mértékben száradnak ki, hogy szinte élvezhetetlenek. Ez elkerülhető, ha vesszük a fáradtságot és eltekintünk az extra költségtől. A módszer az, hogy sertészsírba süllyesztjük a kolbászokat úgy, hogy a zsír teljesen ellepje őket. Az egészet pedig levegőtől elzárva kell tárolni. Ily módon a kolbász nem szárad ki, a zsír nem avasodik meg, és nagyon sokáig tárolható. Ugyanezt a módszer lehet alkalmazni jól átsült húsok esetében is. A legbiztosabb megoldás mégis a húskonzerv, azonban ügyelni kell arra, hogy a dobozok kívül ne rozsdásodjanak. Ezt úgy érhetjük el, hogy a dobozokat olajjal átitatott ronggyal átdörzsöljük.
Tojás akár néhány hónapig is tárolható vízüvegbe vagy meszes lébe merítve, de természetesen a frissessége nem tartható meg. Ennél hosszabb ideig a tojás csak por formában tartható elfogadható minőségmegőrzés mellett.
Vaj hosszú távon is eltartható, de csak akkor, ha az oxidálást teljes mértékben ki tudjuk zárni.
Egy másik megoldás a liofilizált húsok beszerzése. Ezek igen drágák, de nagyon jó megoldást adnak. Még nagyon hosszú tárolás után is a liofilizált hús víz hozzáadásával lehet visszahozni az „élők” világába.
Egyebek:
Nem csak élelmiszert szükséges tárolni, amit az élesztőnél már észrevehettünk. Jó hasznát lehet venni a szódabikarbonátnak is (nátriumbikarbonát), amit úgy is neveznek, hogy sütőpor. De ezt nem csak sütéshez lehet használni (na és gyomorégés esetén), hanem nagyon jó szag elszívó. Már pedig tárolásnál az egyik probléma az élelmiszerek szag felszívása.
Ide tartozik a konyhasó is. Magyarországon konyhasót nem termelnek, minden egyes kiló sót importálni kell. Sóból egészen biztos hiány lesz, és só nélkül képtelenség főzni. A konyhasó korlátlan ideig tárolható, de erősen higroszkopikus, azaz magába szívja a vizet.
Ugyanebbe a kategóriába tartoznak a fűszerek is. A fűszer igény háztartásonként változik, de a helyi igénynek megfelelően be kell szerezni.
Fűszernek számít a hagyma és a foghagyma is. Kellő nedvességű, hűvös helyen mind a kettő eltartható néhány hónapig. Aztán a vöröshagyma hajlamos a kihajtásra, a foghagyma inkább elszárad. Néhány hónappal viszont nem vagyunk kisegítve. Megoldás? Foghagymát lehet kapni porított állapotban, vöröshagymát pedig feldarabolás utáni szárítással tartósítják, de ez házilag is elvégezhető a nyári nap segítségével.
Savanyúság: Savanyúságok hagyományosan üvegben vannak tárolva, konzervált formában. Van, aki nem tud meglenni savanyúság nélkül. De ha már bespájzolunk belőle, akkor érdemes savanyú káposztára szavazni, mert annak még konzervált változatban is van jelentős C-vitamin tartalma.
Csokoládé: Csemegének nem árt, ha gondolunk a csokoládéra is. A táblás csokoládé hűvös helyen évtizedekig tárolható, legfeljebb kifehéredik, ami a minőségen semmit se változtat. Viszont langyos hőmérsékleten is megolvad. Ha megolvad, akkor hidegben visszadermed, ami nem hat ki a minőségére, csak kellemetlen, mert mindent összemaszatol.
Babkávé: Van, aki nem tud meglenni kávé nélkül. Erre érdemes figyelni, mert a koffein függőséget okoz. Ha hirtelen megvonják, az nagyon kellemetlen tüneteket okoz. Darált szemes kávét árulják vákuumcsomagolásban és korlátlan ideig tárolható. De ha valakit a minőség is érdekel, akkor érdemes beszerezni pörköletlen, úgynevezett „nyers kávét”, ami kellően tárolva szintén végtelen ideig jó, és pörköléskor természetesen abszolút FRISS. Még megtoldanám azzal, hogy két fajta kávé típus van: arabika, és robosztus. Az előző finomabb, az utóbbi olcsóbb.
Tea: Erre szinte nem is érdemes kitérni. Száraz helyen a teafű végtelen ideig tárolható, aromavesztés nélkül. Nedvesség hatására viszont megpenészedik. Az ilyen teafű természetesen használhatatlan, mert még mérgező is lehet, attól függően, hogy mi támadta meg.
Alkohol: Attól függetlenül, hogy egyesek nem tudnak meglenni hébe-hóba egy kis alkoholtól, geddonban igen hasznos lehet például sebfertőtlenítésre, de még kisebb mennyiségű italok melegítésére is spirituszégőben, vagy kanóc segítségével létrehozott égővel. Ugyanis a tiszta alkohol kék lánggal, füstmentesen ég (ellentétben például a gyertyával vagy a petróleummal). Arról nem beszélve, hogy ragyogó csereeszköz. Igaz a beszerzése drága, de újabban szabad otthon lepárolni. Érdemes tehát megfontolni a szeszlefőzést.
Szárított gyümölcsök: Gyümölcsöknek nagy a nedvesség tartalma, ha ezeket ügyesen kiszárítod (aszalás) akkor egyben tartósítottad is. Csak arra kell vigyázni, hogy „valami” meg ne találja. Kitűnő emberi tápanyag. A benne besűrűsödött cukor adja a kalóriát, van még ott növényi rost anyaga és ásványi sók, valamint a vitaminokból is megmarad a nagyobb rész. Az aszalásnál azonban körültekintően kell eljárni, mert ha legyek hozzáférnek, azok beköpik és teli lesz apró nyűvel. Ehetetlen. A kereskedelemben lehet kapni cukrozott formában, ami a kisebbik baj, de hihetetlenül drága, és természetesen használnak hozzá tartósítószert.
Vitaminok: A C-vitamint már tárgyaltuk. De ezen kívül vannak még további vitaminok, amiket be kell szerezni, mert szélsőséges körülmények között a természetes ellátás megszűnik. Manapság a TV teli van vitaminhirdetésekkel. Ezek nagy része felesleges dolgokat akar rásózni a lakosságra, de nem szabad átesni a ló másik oldalára se. Komplex B-vitaminok, valamint D3-vitamin beszerzése ajánlott, különösen azért, mert geddonban nem biztos, hogy a szükséges napon tartózkodást meg lehet valósítani.
Víz: Mit se ér a sok elraktározott élelmiszer, ha nincs víz, de ezt a témát egy külön tárgyalom.
Az étel elkészítéséhez a nyersanyagon kívül nem csak a víz elengedhetetlenül szükséges, de a tűz is. Még mielőtt becsap a geddon, gondold át, hogyan fogsz megfelelő hőt előállítani, ha se gáz, se elektromos áram nem fog a rendelkezésedre állni. Legideálisabb egy sparhelt beállítása, mert valami égethető anyagra mindig szert lehet tenni. Lehet még spirituszégő, vagy petróleumégő, esetleg gázpalackból táplált égő is, de ezeknél az üzemanyag korlátlan biztosítása egészen biztos nem lesz megoldható.
Edények: Főzni majdnem mindenben lehet. Ennek ellenére a leghasznosabb az öntöttvas lábos (ami manapság ritkaság), mert teljesen ismeretlen okokból kifolyólag az öntöttvasban készült étel íze kellemesebb. Ezek viszont nagyon nehezek. Jó megoldás még a rozsdamentes acél lábos, ami mára már különben is el van terjedve. Zománcos edények alkalmazása rossz ötlet, mert hamar kilyukadnak, nem tűrik a durva bánásmódot, az alumínium elfogadható, de sav hatására mérgezővé válhat.
Konyhai munkálatoknál nagyon hasznos, ha rendelkezel fólia zacskókkal, zsákokkal. Ez a mindennapi életben természetes és rendelkezésre áll, de nehogy kihagyd a számításból.
Ugyanez érvényes a gyufára, öngyújtóra is. Az élelmiszerek mellett ne feledkezz meg gyufákról, és gyertyákról se. Ha minden kötél szakad, egy gyertya fényében el lehet végezni a legszükségesebb feladatokat. Sötétben egyáltalán nem.
Az evőeszközök mellett gondolni kell a konzervek kinyitására is. Nem árt, ha van belőle tartalék, esetleg kettő is. Más szerszámmal is ki lehet nyitni egy konzervet, de nem okozz magadnak felesleges nehézségeket.
Most pedig a tárolásról általában
A tárolt étel a legjobb esetben megtartja minőségét. Abban egészen biztos lehetsz, hogy jobb nem lesz, legfeljebb rosszabb, na, ez az, amit meg kell akadályozni. Az egyértelmű, hogy az idő múlásával a legeltarthatóbb étel is veszít értékéből, éppen ezért ne feledkezz meg a rotációról és a beszerzési idők feljegyzéséről. Erről már volt szó, de ez rendkívül fontos.
Mindenképpen meg kell értened azt, hogy egy elraktározott élelmiszer tápértékét három dolog határozza meg: 1) az eredeti tápérték, 2) a tartósítás módja, 3) a tárolás minősége. Ha nem fogyasztjuk el, a végén minden elromlik, még az is, ami elméletileg örökké eltartható, mert az eltarthatóság és az élvezhetőség nem ugyanaz. A legtöbb csomagoláson láthatunk egy dátumot és a szöveget „best before”. Ez nagy vonalakban azt jelenti, hogy eddig az időpontig észlelhető minőségi változás nem várható, de még utána is fogyasztható.
A tárolási hőmérséklet csökkentése minden esetben meghosszabbítja a felhasználhatóságot. Általános szabályként elmondhatjuk, hogy 10 °C ide vagy oda, az élettartamot felezi vagy duplázza. Az ideális hőmérséklet tartomány fagypont felett és 18 °C alatt. Fontos tényező a légnedvesség is. Ideális eset a 15 % relatív légnedvesség, de ehhez sivatag kell. Minden esetre minél szárazabb tároló helyre van szükség. Hogyan érjük ezt el? Helyiséget nem lehet kellően kiszárítani, marad a csomagoláson belüli „szárítás”. Ideális, ha a tárolás légmentesen zárható tartályban történik. Ez azonban még nem elég, mert az élelem behelyezésével együtt levegő is bekerül, az pedig „nedves” lesz. Ettől a nedvességtől kell megszabadulni. A nedvesség mellet el kell még távolítani a csomagolásba szorult oxigént is. Ha sikerül az oxigén tartalmat 2 % alá vinni, az igen nagymértékben megnöveli az élelmiszer eltarthatóságát. Erre három módszer mutatkozik: 1) vákuumcsomagolás (erre léteznek házi használatos, fóliát hegesztő berendezések). 2) semleges gázöblítés, 3) vegyi úton történő lekötés. A nedvesség, oxigén után a harmadik tényező a fény. Az üvegekben tárolt élelmiszereket sötét helyen kel tartani, mert a fény erősen csökkenti az eltarthatóságot. Akkor tehát foglaljuk össze:
1) Mindig a legrégebben bekerültet kell legelőször elfogyasztani.
2) Minél hűvösebben tárolunk, annál jobb.
3) Minél szárazabban tárolunk, annál tovább marad fogyasztható.
4) Minél kevesebb az oxigén, annál lassabban romlik.
5) Tartsuk a bespájzolt élelmiszert sötétben.
Figyelem!
Ha a zárt tároló felpuffad, penészt észlelsz, kellemetlen szaga van, kinyitáskor kispriccel – az élelmiszer fogyasztásra alkalmatlan.
Ha ki tudod egészíteni, szólj hozzá!
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
(2680) Vannak az egyenlők és vannak a még egyenlőbbek
Tibor bá’ online
Normál körülmények között egy ilyen cím olvasásakor megrántod a vállad, és lapozol. De most nincsenek normál körülmények. Ha nem hiszed, akkor gondolj a kaliforniai tűzvész áldozataira, akiknek száma már jóval ezer felett jár. Szóval ne rángasd a vállad, mert te se vagy kiváltságos, de tudhatsz róluk. A kérdés az, hogy katasztrófa esetén mi vár a kiváltságosokra?
Szakvélemény szerint: országunkban bekövetkezett a bibliai jövendölés, ami szerint a kiválasztottak megóvásra kerülnek, míg a tömegek elpusztulnak, de ez isteni gondviselés nélkül valósult meg. Hála és köszönet a fényesen virágzó privát katasztrófa elhárító szolgáltatásoknak. – Micsoda? Katasztrófa elhárító szolgáltatás?
Figyeld meg mi történt Kalifornia déli részében. Egyes területeket még az erdőtűz is elkerül. Némelyik palota a pokoli tűz kellős közepén is sértetlen maradt. De a csodához,az isteni gondviselésnek semmi köze. Valójában a „Firebreak Spray Systems”-nek köszönhető, ami lényegében egy üzleti vállalkozás, akiknek mozgó egységei 19.000 dollárért égésgátlóval szórják be a kliens házát. Szemtanúk szerint, mindenütt lángok, óriási füst gomolyog a hegyek mögül, ekkor egy tűzoltónak látszó kocsival néhány erdőtűz oltásra kiképzett legény valahonnan hirtelen előbukkan, azzal a szándékkal, hogy megmentsenek egy, de csakis egy bizonyos házat. Volt néhány eset – nyilatkozik az egyik legény a helyi újságnak – tűzoltás közben a szomszéd háza úgy égett, mint a zsír.
A floridaiaknak a HelpJet utazási iroda kínál hasonló szolgáltatást. Ők egy hurrikánriadó esetén a pánik sújtotta evakuációt kényelmes vakációvá varázsolják. Éves előfizetés ellenében mindenről gondoskodnak. A családért elmennek, elviszik a repülőtérre és elrepítik őket egy 5 csillagos szállodába.
Sovereign Deed, a konkurens cég 50.000$ beugró és évi 15.000$ előfizetésért minden katasztrófára kiterjedő segítő szolgáltatást nyújtanak, legyen az természeti csapás, terrorista támadás, járvány kitörés, vagy bármi más. Természetesen a szolgáltatás része a szükséges gyógyszer, ivóvíz és élelmiszer biztosítása is. De ez nem minden. A cég megnyugtatja klienseit, hogy kitűnő összeköttetésekkel rendelkeznek állami és privát intézményeknél, ahonnan a szükséges információkhoz mindenkinél hamarabb hozzájutnak, hogy még időben tudjanak cselekedni.
Az a jóslatom tehát bevált, ami szerint, akinek pénze van, az egy kicsit tovább fog élni.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
(2679) Extinction Foretold, Extinction Ignored
VIP (2679) Előre figyelmeztettek, ami senkit se érdekelt
Szemelvény a McPherson üzenetének (november 17.) fordításából: Jelenleg a Föld átlaghőmérséklete 1.73°C-al van az 1750-es bázis vonal felett, ami az Ipari Forradalom kezdetét jelenti. A jelenlegi átlaghőmérsékletet az emberi faj még soha nem érzékelhette állítja James Hansen és társai egy 2017-es esszéjében: Earth System Dynamics. Más szavakkal fajtánk sohase élt a mainál melegebb Földön, ami pillanatnyilag oka a jelenlegi migráns krízisnek, és még nem is értük el a +2°C értéket, amit Nordhaus állapított (sic) meg.
Következő fordításaim: Shlomo Sand legújabb könyvével, „A zsidó nemzet”-tel kapcsolatos, a szerző tollából származó cikk a Haaretz-ben. illetve „A kellemetlen igazság” az emberi elme egyik tulajdonságáról szól.
Aki legalább 10.000 forinttal hozzájárul a honlap fenntartásához annak ezzel együtt 30 fordítást küldök el a legérdekesebb és leghasznosabb témákról. Célom olyan cikkek lefordítása, amivel a magyar média nem foglalkozik, vagy másképp. Számlaszámom: OTP 11773030-00271383
________________________________________________________________________
McPherson twitter üzenete: November 17, 2018
Most evolving lineages, human or otherwise, when threatened with extinction, don’t do anything special to avoid it.
~ George C. Williams
American evolutionary biologist George C. Williams died in September 2010 at the age of 83 years. I doubt he knew we were facing our own imminent extinction.
By the time Williams died, I’d been sounding the alarm in this space for three years. I was hardly alone. The warnings I’ll mention in this short essay were hardly the first ones about climate catastrophe likely to result from burning fossil fuels. A little time with your favorite online search engine will take you to George Perkins Marsh sounding the alarm in 1847, Svente Arrhenius’s relevant journal article in 1896, and young versions of Al Gore, Carl Sagan, and James Hansen testifying before the United States Congress in the 1980s. There is more, of course, all ignored for a few dollars in a few pockets.
The projected rate of climate change based on IPCC-style gradualism outstrips the adaptive response of vertebrates by a factor of 10,000 times. Closer to Homo sapiens, mammals cannot evolve fast enough to escape the current extinction crisis. Humans are vertebrate mammals. To believe that our species can avoid extinction, even as non-human vertebrates and non-human mammals disappear, is classic human hubris wrapped in a warm blanket of myth-based human supremacy. The evidence indicates humans will join the annihilation of “all life on earth,” as reported in the < href=https://www.nature.com/articles/s41598-018-35068-1>journal literature on 13 November 2018. After all, humans are alive (some more than others).
The catastrophic, uncontrolled meltdown of the world’s nuclear power facilities is sufficient but not necessary for the near-term loss of life on Earth. “Only” abrupt climate change is necessary to rid Earth of all life.
The response to these warnings, throughout history? Shift the baseline. Ignore the abundant science. Throw caution to the wind.
The corporate media, governments, and most climate scientists continue to adhere to the 2 C target proposed by economist William Nordhaus in 1977: “If there were global temperatures more than 2C or 3C above the current average temperature, this would take the climate outside of the range of observations which have been made over the last several hundred thousand years.”
We know quite a bit more about climate science than we did in 1977. And real scientists knew, even way back then, that economists were not to be treated as scientists. It’s small wonder Nordhaus shared the politically motivated Nobel Prize in Economics earlier this year. I wouldn’t have been surprised had he been given the Nobel Peace Prize, thus joining fellow specialists-in-genocide Henry Kissinger and Barack Obama.
Earth is currently 1.73 C above the 1750 baseline marking the beginning of the Industrial Revolution. This global-average temperature is the highest ever with Homo sapiens present, according to a 2017 paper in Earth System Dynamics by James Hansen and colleagues. In other words, our species has never experienced a hotter Earth than the one currently driving the ongoing refugee crisis as habitat for humans disappears. And we’re not quite at the 2 C limit (sic) established by Nordhaus.
In response to the ever-accelerating crisis known as abrupt climate change, the conventional approach is to shift the baseline. Instead of admitting the planet is nearly 2 C above the 1750 baseline, governments and many scientists have determined the baseline is actually 1981-2010, or later. Adherence to the Precautionary Principle is clearly unfashionable.
We’ve known for decades that the 2 C number set in stone by Nordhaus is dangerous. In late June 1989 Noel Brown, the director of the New York office of the United Nations Environment Program indicated we had only until 2000 to avoid catastrophic climate change. About 16 months after Brown’s warning, the United Nations Advisory Group on Greenhouse Gases set 1 C as the absolute upper limit in October 1990. Climate speaker and writer David Spratt said 0.5 C was the upper limit in October 2014.
It was probably too late to reverse abrupt, irreversible climate change in 1977 when Nordhaus shared his genocidal opinion. It certainly was too late to change course in 1989. And comforting words aside, we haven’t done anything to prevent our own extinction in the wake of warnings distant or near.
In October 2018, the United Nation’s Intergovernmental Panel on Climate Change indicated we have until 2030 to hold global-average temperature at 1.5 C above the ever-shifting baseline. Yes, that’s correct: The United Nations is recommending a global-average temperature well below the current temperature as a “target.”
It gets worse, of course: United Nations Secretary-General António Guterres says we have until 2020 to turn this ship around. The only known means by which humans can change the global-average temperature in any direction between now and 2020 is the reduction of industrial activity, which will alleviate the aerosol masking effect and therefore drive the global-average much higher very quickly. And that’s not the direction we want the temperature to change if we’re interested in maintaining habitat for vertebrates and mammals on Earth. Loss of the aerosol masking effect means loss of habitat for human animals, with human extinction to follow.
It gets unimaginably worse by the day, of course. The latest information from the refereed journal literature finally caught up to me in concluding the Sixth Mass Extinction could annihilate all life on Earth. A paper in Science Reports draws this conclusion based upon the rate of environmental change, consistent with my own conclusions. As one who loves life, my gratification from this most conservative of sources is overwhelmed by my sadness at the loss.
To put it simply, our fate as a species is sealed. We’re headed for extinction in the very near term despite warnings dating more than 150 years. It’s a tragic tale. And, as foretold by evolutionary biologist George C. Williams, our species hardly made a squeak as the hammer dropped.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
(2678) Forgotten your keys again? It’s not as bad as you think. It could be good for your brain
Tibor bá’ online
Már megint elfelejtetted, hová tetted a kulcsaidat? Ez nem oly szörnyű, mint gondolod. Ez jót tesz az agyadnak.
Hilda és Ylva Ostby neuro-pszichológus szerzőpáros (balra) könyve szerint nem kell aggódni a „reménytelen” memória miatt, mert szerintük a feledékenység alapvető fontosságú az egészséges agy számára.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
(2677) Viccek hétvégére
Tibor bá’ online
Az aggódó atya egy este megvárja későn hazatérő lányát:
– Egyáltalán nem tetszik ez az új fiúd, durva, faragatlan és buta.
– Jaj, apa, nem – feleli a lány. – Sanci rettentő okos – tudod, azt mondta, orvosnak készül. Képzeld, még csak kilenc hete járunk, és már kigyógyított abból a kellemetlen betegségemből, ami eddig minden hónapban előjött.
Rámenős utcai virágárus csalogatja a vevőt:
– Uram, vegyen egy szép rózsacsokrot, lepje meg vele a feleségét!
– Kösz, de nincs feleségem.
– Akkor vegyen a barátnőjének!
– Barátnőm sincs!
– Akkor vegyen egy csokrot magának és ünnepelje meg, hogy milyen szerencsés.
A jövendőbeli jogász vizsgázik.
– Mi a bigámia büntetése? – kérdi tőle a bíró.
– Két anyós.
Két rab beszélget:
– Téged miért ítéltek el?
– Szerelmes lett belém az anyósom.
– És?
– Elcsavartam a fejét.
A fiú gyengéden átöleli a lányt a parkban, és a fülébe súgja:
– Drágám, mondj legalább két szót, ami örökre összeköt bennünket!
– Terhes vagyok.
90 éves öregember haldoklik az ágyban, az emeleti hálószobában.
Egyszer csak érzi, hogy az egész életében kedvenc almás rétes illata jön fel a konyhából.
Nagy nehezen kikel az ágyból. Utolsó erejét összeszedve lebotorkál a lépcsőn.
A konyhába érve ott látja az asztalon kedvenc rétesét.
Már nyúlna az első darabért, amikor a felesége a kezére csap a főzőkanállal és azt mondja:
– Azt ne bántsd, az a temetésre lesz!
Egy kislány kimegy a kertbe és látja, hogy a macskája fekszik a földön, a lábai az égnek meredve. Szól az apjának, aki azt mondja neki: – Sajnos, kislányom, a cicus meghalt. – És miért állnak a lábai felfelé? – Hogy Jézus könnyebben megfoghassa, ha magával viszi a Mennyországba. Másnap este, mikor az apa jön haza, a kislány elé szalad, és azt mondja: – Azt hiszem, anyu is meghalt! Az apja megdöbbenve kérdezi: – Ezt miből gondolod? – Amikor reggel elmentél, jött a postás, bezárkózott anyuval, és amikor benéztem a kulcslyukon, láttam, hogy anyu lábai felfelé állnak és azt kiáltozza: „Jézusom, jövök, jövök!
A gyóntatófülkében egy öregember ezt mondja a papnak: – 92 éves vagyok. Csodás feleségem van, aki 70 éves. Gyerekeim, unokáim, dédunokáim vannak. Tegnap három stoppos tinédzserlányt vittem az autómmal, megálltunk egy motelnél, és mind a hárommal közösültem.
– És megbántad ezt a bűnt, fiam?
– Miféle bűnt?
– Hát milyen katolikus vagy te?
– Nem vagyok én katolikus.
– Akkor miért mondod ezt el nekem?
– Mindenkinek elmondom.
Férj és feleség veszekszik: – Próbálj meg gondolkodni egy kicsit – kérleli a férj a feleségét.
– Még mit nem! Akkor megint neked lesz igazad!
A kisvárosi bankfiók igazgatója hajnali kettőkor váratlanul hazaérkezik egy többnapos konferenciáról. Hogy ne ébressze fel a feleségét, nem gyújt villanyt, hanem töksötétben beóvakodik a hálószobába és csendben levetkőzik, aztán lerakja a ruháit egy székre. Éppen be akarna bújni az ágyba, amikor megszólal a felesége:
– Drágám, iszonyú fejgörcsöm van, hoznál nekem innen a szomszéd patikából valami fájdalomcsillapítót? Csak arra kérlek, ne gyújtsd fel a lámpát, mert a fénytől még jobban hasogat…
Az igazgató csendben visszaöltözik a sötétben, és becsenget az utca másik oldalán lévő patikába.
– Elnézést, hogy felkeltettem,- mondja a patikusnak, – de valami gyorsan ható fejfájás-csillapító kellene a nejemnek.
– Máris hozom, mondja a patikus, de nem haragszik, ha megkérdezem, hogy miért hagyta ott a bankot?
– Dehogyis! Miből gondolja, hogy otthagytam a bankot?
– A tűzoltó-egyenruhából…<
Amerikában megkérdezték a világ legmodernebb intelligens számítógépét, hogy milyen lesz a világ ötven év múlva. A választ senki sem tudta elolvasni… kínaiul volt.
Közvélemény kutatók faggatják az embereket a virtuális szexről. Megkérdezik az utca emberét:
– Magának mi a véleménye a virtuális szexről?
– A milyen szexről?
Aztán megkérdeznek egy programozót:
– Magának mi a véleménye a virtuális szexről?
– A virtuális micsodáról?
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
(2676) Ez van
Tibor bá’ online
Hozzám a mai napon (november 15.) érkezett a Climate Science, Awareness and Solutions [jimehansen@gmail.com] hírlevele, benne az alábbi ábrával:
Mit lehet itt látni? Azt, hogy a 2018 év októberében a globális felszín hőmérséklet (0,99 °C az 1950-1980 bázis vonalhoz képest) magasabb mint 2016-ban és 2017-ben volt. A 2015 azért magasabb, mint az idei, mert előfutára volt a 2016 rekord (zöld) évnek. Azaz az El Nino kialakuló félben volt. Pontosan ez a helyzet most is. Kialakuló félben van a következő El Nino. Ha ez bejön, vagyis ugyanaz várható, mint 2016-ban, akkor februárban-márciusban a + 1,4 °C értéket meghaladó rekord születhet, és persze egy túlzottan meleg nyár. Két hete még az érkezett Ausztráliából, hogy a mérések szerint az El Nino bekövetkezésének esélye 80 %. Ez valószínűleg azóta feljebb csúszott.
Ezen nincs mit szépíteni. A globális felmelegedés valós, és (sajnos) nem lineárisan növekszik. MPherson jóslata (2026) egyre valószínűbbnek látszik.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
(2674) Fehéren-feketén
Tibor bá’ online
Azok, akik végre elismerik, hogy klímaváltozás alatt nyög az emberiség, azt rebesgetik, hogy ezt meg azt kellene tenni x éven belül, hogy elkerüljük a katasztrófát. Ez esetben a katasztrófa az emberiség kihalása, és bármit teszünk, akár holnap reggel, ez a „katasztrófa” már nem kerülhető el. Ezt, hogy már minden lefutott, már 8 éve megírtam, sőt azt is, hogy aki most születik nem fog természetes halált szenvedni. Természetesen a magamét többektől megkaptam. Az alant látható bizonyíték még nincs két hónapja, hogy fen van az Arctic News honlapon. Íme:
Mi látható? Alul, az X tengelyen van az idő, ahol a maik nap a O és ez visszamegy 400.000 évet. Látható három kitűzés: lila, kék, és vörös. Ezek a kitűzések tökéletes szinkronban vannak, és mit jeleznek? A lila a légkörben lévő metánt, a kék a légkörben lévő széndioxidot. A vörös pedig a Föld felszín hőmérsékletét. Amikor sok a légkörben lévő CH4 és CO2, akkor a hőmérséklet magas. Amikor ezek az üvegházhatású gázok koncentrációja alacsony,akkor a hőmérséklet is alacsonyabb. Egyértelmű, hogy az elmúlt 400.000 évben a metán 400 és 700 ppb, a széndioxid 200 és 280 ppm között változott. Ehhez a hőmérséklet -8 és +2 °C között alkalmazkodott. Megjegyzendő, hogy 0°C az 1950-1980 közötti érték (ezt nevezik bázis vonalnak).
Az „Itt vagyunk ma” ponton mi látható? Az, hogy a széndioxid koncentráció 400 ppm (2013. május 9. Azóta már 410-en van), a metán koncentráció 1900 ppb (2018. szeptember). Vagyis jóval magasabbak, mint az elmúlt 400.000 évben bármikor. És ehhez a értékekhez +10 °C hőfok tartózik. Az a tény, hogy pillanatnyilag még csak az 1,5 °C-nál tartunk, mindössze azt jelenti, hogy a hőmérséklet még nem érte utol a 400 ppm CO2-hőz tartozó értéket. Még nincs egyensúlyi állapotban. Hogy ehhez még hány év kell, azt nem lehet tudni. Azt viszont igen, hogy az emberiség úgy él, mint eddig, amiből kifolyólag a hőmérséklet emelkedés nem fog megállni a +10 °C-nál. Volt már ilyen, a déli sarkon pálma erdők voltak, és az óceánok szintje 60 méterrel volt magasabb a mainál.
Most már csak egyetlen egy kérdés maradt megválaszolatlanul. Milyen gyorsan zajlik le a melegedés? Egyáltalán lesz-e gyorsulás? Magyarul, mennyi időnk van még hátra? Aki abban bízik, hogy ez csak rémhírterjesztés, az hamarosan fel fog ébredni.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
(2673) A kardiológusok nem gyógyítani akarnak
Tibor bá” online
hanem kiszedni a pénzt a páciens és a Társadalombiztosítás zsebéből. Ne hökkenj meg, Szendi Gábor pszichológus szerint a pszichiáterek se gyógyítani akarnak, hanem gyógyszerforgalmat kreálni a Big Pharma számára. Mefisztó szerint a pénz körül forog az egész világ, nincs ebben semmi meglepő. Ami – némileg meglepő – hogy nem veszik jó néven, ha a fejükre olvassák. Nekem 16 évvel ezelőtt a szívem néha „feldobogott” (extraszisztolé), ezért a háziorvos elküldött Budagyöngyére, ahol Dr. Zafír Terézia fogadott. A doktornő átvette a PR pszichológiában tanított viselkedést, ami engem a taxisokra emlékeztetett.
[Ifjú koromban a Sváb-hegyen lakott a család. Ha lekéstem az utolsó Fogaskerekű szerelvényt, akkor taxival kellett felmennem a hegyre. A Fogas előtt volt egy taxi-droszt, ahol mindig állt 4-5 kocsi. Beszálltam az elsőbe, és bemondtam a címet. A taxis bólintott, majd elkezdett barátkozni, ami egészen az Istenhegyi út lábáig tartott, ahol elkomorult. A Gyöngyvirág útnál kezdődött a sopánkodás. „Jaj uram, ha tudtam volna, hogy ilyen meredek – tudja szűkítő van berakva a karburátorba – el se vállaltam volna a fuvart.” – Majd 2 perccel később – „Lehet, hogy fel se tudok odáig menni.” Természetesen felvitt, az egész csak arra volt jó, hogy extra „erőfeszítéséért” extra borravalót kapjon.]
Szóval Zafír Terézia doktornő is kedélyeskedett: EKG – ennél nem lehetne jobb. Ultrahang – száz évig fog élni. Végül terheléses ÉKG, azaz ergometria. Az addig vidám Zafír Terézia hirtelen elkomorodott. „Sajnos komoly bajok vannak.” Én természetesen összefostam magam, mert a „komoly bajok” úgy jött, mint derült égből a villámcsapás. „Készüljön fel, 2-3 héten belül meg kell katéterezni.” Ezt követve néhány röpke szóval elintézte a katéterezést, ami 2-3 nap befekvést jelent, nem jár fájdalommal, érfestés, csak egy kis melegséget fogok érezni. Katéterezés után majd döntünk a további teendőkről, addig is felír nekem gyógyszert, amiből naponta vegyek be egy szemet, és majd telefonáljak, mikor tudok befeküdni.
Kiváltottam a gyógyszert (Betaloc 50 mg) és elkezdtem szedni. Minden bizonnyal hipochonder vagyok, mert egyre szarabbul éreztem magam. A szívem napról-napra rohamosan romlott. Gyakorlatilag nem tudtam éjszaka aludni, mert állandóan össze-vissza kalapált. Már majdnem befeküdtem katéterezésre, de előbb szétnéztem a világhálón, majd megvettem Szauder Ipoly akkor megjelent könyvét a „Kardiológiai – hypertonologiai manuálét”. Ez utóbbiból megtudtam, hogy a Betaloc a „Béta blokkolók” családjába tartozó gyógyszer (ott viszont csak első generációs) és csodálatos eredményeket értek el vele (véletlenül jöttek rá), de a szedését a fenntartó dózis egy tizedével kell kezdeni és szép fokozatosan kell hetek alatt emelni. Dr. Zafír Terézia ezt elfelejtette velem közölni. A szándékos feledékenysége okozta rosszullét nagy mértékbe segített rábeszélni, hogy vessem magam alá a katéterezésnek, de szerencsére, nem álltam egyből kötélnek.
De mi ez a katéterezés? Az ágyékban átszúrják az artériát és egy szondát felnyomnak egészen a szív koszorúerekig. Ekkor a röntgenen árnyékot adó anyagot fecskendeznek be (amit megtévesztő módon „festésnek” neveznek), aminek segítségével láthatóvá válik az érszűkület (sztenózis). Ekkor döntenek, hogy a katéterbe beépített ballont 5 légköri nyomással felfújják-e, ami az eret kitágítja, vagy egy rácsos fémcsövecskét (sztent) beültessenek-e, ami kifeszítve tartja az elszűkült eret, végül pedig, akár by-pass műtétre is sor kerülhet. Esetleg ne csináljanak semmit, mert az ergometriai lelet (mondjuk 2 mm-es ST-depresszió) téves volt. Itt merül fel a kérdés, hogy elkerülhető-e a katéterezés? A válasz egyértelműen, IGEN. Ugyanis, ha nincs anginás panasz (mint ahogy nekem nem volt), vagyis a feltételezett szűkület (sztenózis) még elégséges vért ereszt át a mindennapi tevékenységhez, akkor a sima gyógyszeres kezelés tökéletesen kielégítő. Sőt, adott esetben jobb. Csakhogy gyógyszer felírásért senki se ad hálapénzt, míg a 3 napos befekvésért igen. Ami érvényes a TB-re is. A gyógyszerhez ugyan hozzájárul támogatással (viszont a katéterezés a gyógyszerfogyasztást nem akadályozza meg), de az angioplasztikához (a szerintem elkerülendő katéterezéshez) jóval nagyobb támogatás jár, természetesen a kórház részére. De miért lenne elkerülendő?
Az artériák elmeszesedését az úgynevezett plakk lerakódás előzi meg. A plakk maga egy zsíros anyag, aminek lerakódását elsősorban az érbelhártya (endotel) sérülése, gyulladás és magas koleszterin szint okozza. A katéter felnyomásakor az érbelhártya megsértése gyakorlatilag garantált. Tehát a szűkület megjavítása közben beindítják a következő szűkülés folyamatát. A tortára a hab még annyi, hogy az esetek 2 százalékában leáll a szív, és 4 leállás közül csak 3-nál sikerül az újraindítás, amit úgy intéznek el, hogy „van egy kis rizikó, amit vállalni kell” – természetesen aláírással. Az elpatkolásom esélye 1:200-hoz. Aztán veszek egy lottószelvényt, ahol a nyerési esélyem 1:43.000.000-hoz és bizakodom, hogy nyerek.
Semmi cicizés, irány az Országos Kardiológiai intézet, ahol Dr. Szőke Sándor kezei alá kerültem, aki a Betaloc-ot felcserélte Betaloc Zok-ra, mert a modernebb, és nem is értette miért ezt írták fel nekem. Valamint kiegészítette a gyógyszereimet vérhígítóval (Aspirin protect), hogy a kisebb lyukon is átférjen, és néhány vérnyomás csökkentővel, amit Dr. Zafír Terézia kartársnő is megtehetett volna, de neki csak a katéterezés volt a fontos. Viszont kiderült, hogy Szőke doktornak is. Ekkor már volt vérnyomásmérőm, koleszterinmérőm, és kívülről fújtam az összes vérnyomás csökkentő gyógyszercsalád nevét, és tulajdonságait. 3 hónap múlva kellett volna befeküdnöm, de nem tettem. Helyette kinyomoztam Dr. Szauder Ipoly munkahelyét, majd egy szép napon megleptem. A kórháza éppen átalakítás, illetve megszűnés alatt állt, de lelkesen foglalkozott velem, amikor elmondtam, hogy szökésben vagyok az angioplasztika elől. Dr. Szauder ugyanis nem híve ennek az invazív (testbehatoló) vizsgálati módszernek. Kérdésemre, hogy miért akar minden kardiológus katéterezni, azt válaszolta, mert van nekik hozzá berendezésük. Ez logikusnak tűnt. Ő viszont megállapította (helyesen), hogy az extraszisztoléim valódi oka „ideg eredetű” és felírt Xanax-ot. Tíz hónap után először aludtam éjszaka. Különben – állította – extraszisztolékban még senki se halt bele. Aztán a doktor urat áthelyezték egy másik kórházba, ahol volt berendezés angioplasztikához, és akkor nagy hirtelen kiderült, hogy mégiscsak szükségem van rá. De akkor már egy dörzsölt szívbeteg voltam, és meghunyászkodás helyett közöltem vele, hogy NEM. Erre az európai hírnévnek örvendő kardiológus azt mondta, hogy „tudom, hogy most jól érzi magát, de ez egy-két hónapon belül meg fog változni.” Erről csak annyi, hogy kardiológusnak egészen biztos jobb, mint jósnak, mert közben eltelt 10 év, és még mindig nagyon jól érzem magam angioplasztika nélkül.
A vérnyomáscsökkentőket én állítottam be, és én vittem le a koleszterinemet is 6,0-ról 2,8-ra. Viszont ezek a gyógyszerek igen drágák támogatás nélkül. Támogatást pedig csak akkor adnak, ha évente elmegyek felülvizsgálatra. Így esett, hogy visszamentem Budagyöngyére (oda tartoztam), de közben a jó öreg Dr. Zafír Terézia már csak a múlté volt. Volt helyette Dr. Papp András, akinél az ST-deperesszióm 3 mm volt, és természetesen felajánlotta az oly jól ismert angioplasztikát. Elutasításomat személyes sértésnek vette, de túltette magát rajta, mert valami kísérletet végzett és kellettem volna neki kísérleti alanynak. Elképesztően hülye öreg fasznak nézhetett, mert az volt a dumája, hogy ezzel mennyire hasznos lehetek az utánam következő szívbetegek részére. Amikor nem álltam kötélnek, akkor olyan mérges lett, hogy a gyógyszer javaslatot nem írta alá, kirohant és otthagyott. A nővérek pecsételték le és firkantottak oda valamit aláírás helyett.
Közben megint átszervezték az egészségügyet. Egy év lejárta után a János Kórházba kellett mennem, amely kórház időközben újra felvette a „szent” előnevet. Ott futottam össze Dr. Győrfi Melinda doktornővel, aki egy földre szállt angyal. Itt, most, megjósolom, hogy soha a büdös életben nem lesz főorvos asszony. Ő volt az első, aki (néhány év késéssel – ami nem az ő hibája) elmondta mind azt, amit már rég tudtam, de amit Dr. Zafír Teréziának kellett volna elmondani, azért a 20 rongyért, amit begyűrtem a zsebébe.
Ez a poszt eredetileg 2010 márciusában jelent meg. Érdekes módon most már több mint 14 éve, hogy Teréz anya be akart hatolni a szívemben, és mert nem hagytam már rég el kellett volna patkolnom infarktusban, de legalább is illene anginás rohamokkal küszködnöm, de SEMMI. — Talán ennél is fontosabb, hogy akkor még nem tudtam (mert jól el van titkolva) hogy a koleszterinnek semmi köze a koszorúér szűkülethez, és a telített zsírsav hatása pont az ellenkező. Statisztikailag idős korban véd az infarktus ellen.
Természetesen azt lehet válaszolni, hogy én egy ritka kivétel vagyok (és ezt is fogják válaszolni) de én magamnak nem vagyok statisztika, és minden jogom meg van ahhoz, hogy meg legyen a lesújtó véleményem a kardiológus társaságról, ha az „életmentő” beavatkozás elhagyása után 10 évvel még mindig gondot okozok a Nyugdíj Igazgatóságnak. 😀
Szakmailag pedig: Az esetem elég világosan demonstrálja, hogy a 2 mm-es ST depresszió észlelése nem nyújt abszolút bizonyosságot a koszorúér elmeszesedésének detektálásánál. Magán klinikán, 3 D, színes ultrahangos vizsgálat kimutatta, hogy a mitrális billentyűmnél visszaáramlás tapasztalható. Az pedig már tiszta fizika, hogy nagyobb teljesítménynél a visszaáramlás növekszik. Talán errefelé kellene keresgélni az ST depresszió okait illetően.
Hadd tegyem egészen világossá! A EKG görbének az egyik szakaszát ST-nek nevezik. Ha terhelésnél ez a szakasz lesüllyed, az azt jelenti, hogy a szív vérellátása csökken. A csökkenés oka a koszorúér szűkülete. Hogy ebben biztosak legyenek, érfestéssel katétereznek. Ha valóban szűk, akkor tesznek valamit. Ha nem szűk, akkor nem kérnek elnézést, hanem kidumálják a dolgokat. Az én esetemben a vérellátás csökkenésének az oka a visszaáramlás volt.
___________________________________________________________________________
„doki” nicknév alatti hozzászólást ide kivetítem a benne szereplő igen értékes információk miatt:
Dr. Papp stílusa kritikán aluli. A betegnek a váróban nem is köszön. A Rehabon van a Rókusban. Murad doktor volt a kisinas, bár ő már a gasztrón van. Papp dokit csak a tükör tudja elviselni, de ha jobb érzésű, az is bereped. Tiszta összefonódás van az osztályon. Úgy kapod meg a papírt, hogy azt hiszed, valami letépett könyvjelző. Egy jó orvos volt ott, Osgyán Tibor. Meghalt. Ő volt az egyetlen lelkis doki, aki nem a lóvét várta. És az asszisztense, az Évi. – Zafír “dokinő” alapból bolond, de ez már így is marad. Bemész egy UH-ra és pillanatok alatt Gadó dokinő fizetős részlegén találod magad ! Mert életmentő, a Kórháznak! Naná, hogy az ágyszám meglegyen. Na ott megdögölhetsz. Ha este meghalsz, talán csak ebédosztásnál veszik észre. A CT-n a lányok előtt le a kalappal, és Hajós dokinő előtt szintén. Tündér!! Isten tartsa meg vagy száz évig még. Csak a kardiológiára ne kerülj, mert hülyére vesznek. A Domján, Búza, Ruby, Gadó és a Papp ! Na meg az ékkő, a Zafír. Győrfi a BLESZ-nél van, jó orvosként ismert, bár miként került be, az rejtély. hagy ne részletezzem miért. A BLESZ-nél a gárda jó, jók az orvosok. Reméljük, nem túrják ki. Nekem is katétert nyomtak volna fel elsőnek, és láss csodát, én sem engedtem. és ismertem Őket! Marozsán doktornő még a leveli békát is katéterezné, mert ócccsóóó! Bár ő a határőr utcában van. Na ott meg a CT leletezőitől mentsen meg a jó isten. Maurovics doktor stílusa egyenlő a béka fenekével, minden, csak nem Érted van. de miért is lenne. Széplaki doktor bunkó, mást nem tudok rá írni. Szuper dokik a Győrfi, Szigeti, Nádasdy, Kocsis Győző, Greshlik és a csajok. Pécsett Gaszner Balázs. A Mávban Asbót is lelkiismeretes. A Halleren Borbolát is kerülni kell, csak pacemaker ellenőrzésre jó már..! Sajnos erre az írásra szükség van. Csak minél többen vennék a fáradtságot és közzé tennék az információkat. Kell, mert inkább felteszik 4 – szer a holter, ami durván 2600 Ft,- a kórháznak, nem inkább egy esemény rekordert vennének, ami rajta lehet a betegen akár 2 hétig is , és ha gond van, egy gombnyomi és +/- 30 mp-et rögzíti. Ja, hogy nem támogatja senki…pedig 400.000,-Ft. Egy holter meg 900 környéke. De itt nem a betegek gyógyulása a fontos, tisztelet a kivételnek, hanem egyéb más prioritások. Tibor bá, ha nem is értesz velem mindenben egyet, én teljesen megértem a kálváriád. További Zafír nélküli éveket kívánok, és egészséget. Bocsánat, hogy kissé elkanyarodtam, de hátha tudtam valakinek segíteni. doki.
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
(2672) Víz
Tibor bá’ online
Az idén összes a Duna vízállása rekord alacsony volt. Mindenki elment, megnézte, rácsodálkozott, aztán semmi. Hát istenem, a rekordok korát éljük. Paksnál csaltak egy kicsit, mert az alacsony vízállás magával hozta a könnyebb felmelegedést is, és 30°C-nál le kellett volna állni. Nem álltak le, inkább csaltak. Most november közepén fátylat teríthetünk a múltra, és boldogan készülhetünk karácsonyra. Probléma egy se!
De nagyon sok problémánk lesz, ha ez a rekord ősz véletlenségből nem egy 100 évente előforduló anomália, hanem egy új trend, aminek lényege a sivatagosodás. Ha valóban erről van szó – ami 2019 őszén elválik – akkor az energia gondok mellett meg fognak jelenni az élelmiszer gondok, elsősorban az árak megugrásával. Szóval emberek, úgy néz ki, hogy a kapca szorítása elkezdődik.
https://www.portfolio.hu/vallalatok/olyan-sulyos-anomalia-lepett-fel-az-idojarasban-ami-miatt-elszallhatnak-az-arak.5.303916.html
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
(2671) 100 év
Tibor bá’ online
Száz éve ért végett a „Nagy háború”, ahogy akkor utaltak rá. Aztán „Világ háború” lett a neve, de itt se állt le a történelem. Alig húsz év kellett hozzá, hogy „I. világháborúvá” változzon. 15 millió ember életébe került, amiért egyeseknek csak kicsit lett jobb a sorsa, másoknak viszont sokkal rosszabb. Mi magyarok 800.000 élettel fizettünk azért, hogy a területeinknek kétharmadát elveszítettük. Vajon a megválasztott (vagy nem megválasztott) politikusok ezt akarták?
Hitlernek a 15 millió áldozat kevésnek bizonyult, a második világháború kirobbantásával tett hozzá még 50 milliót. Még nem volt vége, amikor az amerikai hadvezetés bebiztosította a harmadik világháborút az atombombái bevetésével. Beindult az (atom) fegyverkezési verseny. Most már tudjuk, hogy nem lesz IV. világháború, mert kőbaltákkal legfeljebb helyi konfliktusokat lehet szervezni, világháborút aligha. De ehhez persze a III. világháborút túl kellene élni néhány embernek a Földön, ami nem biztos, hogy sikerül.
Minden esetre, addig nem lehet IV. világháború, amíg nem zajlik le a harmadik, amire nem kell sokat várni.
Jelen pillanatban az USA a Dél Kínai tengeren provokálja Kínát. Korábban Putyint provokálták a kijevi puccsal, szíriai támadásokkal, de Putyin kitért ezek elől. Neki lett igaza, mert ma már Washington csak reméli, hogy Putyin nem akadályozza meg, hogy izraeli vadászbombázók támadják az iráni állásokat Szíriában.
Kína azonban egy teljesen más tészta. A kínai alkat roppant udvarias, de hajthatatlan. Kína nem fog engedni, az USA pedig nem engedhet. Az USA akkor se adhatja fel a presztízsét, ha Trump történetesen akarná.
Eddig a szövegelésen kívül „csak” annyi történt, hogy egy kínai romboló elkergetett egy amerikai rombolót, megközelítve azt 30 méterre, ami – ismerve a hajók manőverezését – rendkívül agresszívnek számít.
Persze Washington továbbra is ragaszkodik a „szabad navigáláshoz”, Kína pedig a saját tengereihez. Így a következő fejezet két hajó ütközése lesz, néhány tengerész halálával. Aztán egymásra lövés először csak a másik hajó elé, és fölé. Aztán majd bele a közepébe. Erre vissza fognak lőni az anyahajóról felszálló gépek. Az anyahajó majd kap néhány rakétát a partról, talán elsüllyed, talán nem. Azt hiszem, ezt hívják eszkalációnak. Csak az isten tudja milyen gyorsan és meddig jutnak el, mielőtt leülnek tárgyalni egy asztalhoz. Ha egyáltalán leülnek a piros gomb megnyomása helyett.
Nekem senki ne mondja, hogy nem élünk „érdekes” időket.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
(2670) Se látni, se büntetni
Tibor bá’ online
Felmérések szerint a magyar társadalom a hajléktalanokat se látni, se büntetni nem akarja. Persze, ehhez nem kell felmérést végezni (méreg drágán), mert teljesen logikus. Normális ember nem akar rongyokba burkolódó embereket (roncsokat) látni az aluljárókban. És miért akarná büntetni a nyomorultakat (Les miserables)? De nézzük, milyen gondolatok jutnak erről az eszünkbe!
Senki se születik egy aluljáróban. Senki se nő fel fedél nélkül, ha erről lenne szó, a Gyámhatóság intézkedne. A szülői házból nem kötelező az elköltözés, legrosszabb esetben hozzá kell járulni a költségekhez. Szóval, hogy lesz valaki hajléktalan? Nyilvánvalóan valami rossz döntés alapján. Persze, rossz döntés vagy nem, az államnak közbe kellene lépni, de nem hajléktalan szállókkal. Mondjuk, közösségi házakkal. Mit értek ez alatt? Kábé olyan szerkezettel, mint egy kórház. Középen egy folyosó, amiről jobbra és balra hálószobák nyílnak. A folyosó közepén a bejárat, egyik végében egy nagy közös konyha, a másik végében egy nagy közös fürdőszoba vécével, zuhannyal, stb. Minden szobának egyetlen bérlője van, a konyha és a fürdőszoba közös használatával. A bérlés önköltségi lakbérért lehetséges. Aki nyomorék, vagy tehetetlen, annak költségét az állam átvállalja.
Ezt természetesen nem én találtam ki, ez a világ néhány pontján működik. Egy világvárosban nem lehet megengedett rongyos emberek csoportjának jelenléte, különböző, de jól látható helyeken. Ezt azonban nem törvényekkel kell megoldani (bár Orbán erre kurvára rászokott) hanem némi anyagi ráfordítással. A törvényi alkalmazást más témában kellene előtérbe helyezni. Például, a bíróság ne hozhasson olyan döntést, hogy válás után a (volt) férjnek ki kelljen költözni az utcára. Különben se egészséges, hogy a válóperes ügyek hatalmas hányadát fiatal bírónők vezetik. Talán egészségesebb lenne, ha 60 feletti férfi lenne ilyen esetekben a kirendelt bíró, de ez egy másik történet.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
(2669) A Világmindenség egy kicsit öregebb lett
Tibor bá’ online
Könyvemet (Mi volt előbb Isten vagy Ősrobbanás?) olvasva számtalan csillagásztól kaptam mindenfajta levelet, amikben különböző hangnemben kifogásolták, hogy a csillagászok munkájáról nem kellő tisztelettel emlékeztem meg. Volt, aki nagyon a szívére vette.
Nos, röviden visszatekintve, a laikus olvasóknak arra merészeltem rámutatni, hogy a csillagászok megállapításai nagyon gyenge lábon állnak. Módszereikben sok a spekuláció, a feltételezés, a pontosnak nem nevezhető következtetés, valamint korábbi adataik időnként bekövetkező jelentős korrekciója. Bevallom, nem tehetnek róla, nehéz tudományos területet választottak, de ez nem jelenti azt, hogy mindent el kell nekik hinni, és hogy ne kellene megállapításaikat fenntartásokkal fogadni.
Most már jó néhány éve a Világmindenség „hivatalos” életkora 13,7 milliárd év. Én magam is ezt a számot használtam. Most azonban ért egy kis meglepetés. Magyarországon is kapható New Scientistben megjelent ugyanis egy hír, ami szerint a Triangulum nevű galaxis távolságának mérésénél két egymást 5 naponként eltakaró csillagoknál a fény, a gyorsulás és a hőmérséklet mérési adataiból arra következtettek, hogy a galaxis 3,14 millió fényévnyire van tőlünk, ami félmillió fényévvel több, mint amiről eddig tudtak.
A Nem Scientist természetesen kitér arra (visszhangozva könyvem „Hány éves a Világegyetem” című fejezetét), hogy a csillagok távolságának mérése egy roppant bonyolult, és bizonytalan dolog, mert következtetések sorozatából áll, ami a hibák összeadódását eredményezheti. Végül azonban a végkövetkeztetés mégis az, hogy az Ősrobbanás valójában 15,3 milliárd évvel ezelőtt következett be. Ezek szerint a Világmindenség 15 százalékkal öregebb, mint korábban gondoltuk. Az új eredmény pontosságát természetesen néhányszor ellenőrizni fogják.
Az eredmény minden esetre azt sugallja, hogy a Hubble-állandóval valami furcsa dolog történik. Na, majd meglátjuk!
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
(2668) The Saudi mindset (A szaúdi mentalitás)
A angol szöveget alant teszem közzé. Az angol szöveg fordítását elküldöm azoknak, akik előfizettek egy új sorozatra. Az előfizetés összege 10.000 forint. Az előfizetőket kérem, hogy külön E-mailben értesítsenek a befizetésről. Aki nem tudja, a számlaszámom: OTP 11773030-00271383 Az összeget ne sajnáld, nagyon meg fogok érte dolgozni, és amit megspórolsz nem fogod magaddal vinni. 
Having lived and worked in Saudi Arabia, I can understand the Saudi mindset more than many, but anyone who has had the same “privilege” that I had living there would concur, albeit not necessarily be prepared to sit down and write about it.
In case the reader is unfamiliar with the predominant Saudi mindset, speaking generally of course, allow me to pin point certain pertinent aspects of it:
- Contrary to the word of the Holy Quran and which clearly states that God chose the Arabic language for the religion of Islam, Saudis believe otherwise. They believe that Islam was God’s gift to them.
- Saudis also believe that God also gave Arabia another gift; petrol, and the biggest national reserve of them all … perhaps.
- Al-Saud believe they have been afforded the God-given mandate to rule Arabia at the time when petrol became such an important commodity for the rest of the world.
- Finally, the above “privileges” give Saudis, especially members of the Royal Family, an illusion of being above others. And this mindset views other nations from the perspective that Saudis are the rich masters of the world and that they have the power and ability to employ members of those other nations to “serve” them.
When I lived and worked in Saudi Arabia, Saudis did not work. They had jobs, but they never really worked. Apart from the security apparatus whose job is mainly to protect the status quo of the Royal Family, the only other real working job that Saudis had was taxi driving. But that was what poor and uneducated Bedouins did.
All other jobs from garbage collectors to doctors to dockyard engineers were contracted to expats from different regions of the world. Professional jobs that needed communication and fluency in the Arabic language were given to Lebanese, Syrians, Palestinians, Jordanians and Egyptians. Blue collar jobs were given to Yemenis and Arabs of the above nationalities without tertiary education. High ranking professional jobs that did not require fluency in Arabic were given to Americans and Europeans.
This mentality produced a generation or two or three of Saudis who are filthy rich, overweight, and engrossed with self-grandeur and superiority that was fed time and time again by their financial prowess.
But this is not restricted to Saudis only. Arabs of the UAE, Qatar, Bahrain and Kuwait all have that same superiority disease. Qatar that has a Qatari population of less than 200,000 has a population of over one and a half million expats to “serve them”. This is exactly how they see it; themselves being masters, and expats beings serving serfs.
In recent times, the Saudi and Gulf youth have increasingly been gaining tertiary education qualifications, receiving generous government scholarships and immediate employment following graduation. The Saudi Government protects its people by imposing quota rules on the percentage of Saudi employees in companies as well as the public sector of course. However, this fact has not been reflected in the work load they perform. These educated Saudis sit at the head of governmental positions and companies in tokenistic managerial supervisory roles over an entire staff of foreign professionals. They often try to assert their positions and feed their egos by yelling and barking irrelevant, and often laughable orders, at their employees and junior staff. And even if they are not in managerial roles, they will still be around the foreign professionals, leaving all the work for them to do and doing nothing themselves.
Saudi professionals I “worked with” were living examples for me to learn this mindset. They did not lift a finger, but when a report was submitted by either myself or other expats around me, a Saudi name had to appear as its senior author, and he received all the accolade.
Saudis genuinely believe that they can buy anything and anyone with money, including buying the stature of being a leading nation.
And if, hypothetically-speaking, the Saudis were to contract a Western company to build them a space ship and send a man to Mars, they will regard this as a Saudi achievement. Surprised? Well, just have a look at Dubai’s “achievement” in building Burj Khalifa, the tallest building on earth.
Once again, that Saudi mentality is not any better or worse than the general oil-rich Arabian one. They are all almost identical.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
(2667) Európa ébredezik
Akit a hazája nem szeretett
Mikor világra jött Budapesten
már írták a törvényeket
Melyek kimondták róla, hogy másokkal
egyenlő nem lehet
És a hátsó padban ülve
kellett megtanulnia
Hogy az igazság szabaddá tesz
de neki nem lehet igaza
És látta, hogy miként vadult meg
sok elbódított fiatal
Amikor délibábot festett az égre
az ősi dicsődiadal
És hiába szólt: Hé, emberek
a szakadék felé megyünk
Az volt a válasz: Áruló
ki nem tart most velünk
Lesz ez még így se, mondta
én nem tartok veletek
S komédiának nézte
a tragikus helyzetet
Lesz ez még így se, mondta
és keserűn nevetett
Aki a hazáját nagyon szerette
de kit a hazája nem szeretett
Szerette volna hinni
mikor az ország felszabadult
Hogy egy szebb jövő felé tart
és nem tér vissza a múlt
De homlokán volt a bélyeg
hogy másként gondolkodó
Egy szabad szellemű polgár
aki sose lesz alattvaló
Lesz ez még így se, mondta
én nem hajtok fejet
Vétkesek közt cinkos
és néma nem lehetek
Lesz ez még így se, mondta
de nem menekülhetett
Aki a hazáját nagyon szerette
de kit a hazája nem szeretett
És a szakadék szélén állva
megint szól a harsona
Ez a világ, a lehető
világok legjobbika
És áruló, ki a szebb jövőt
másként képzeli el
És ellenség lesz mindenki
aki kételkedni mer
Lesz ez még így se,
ideje észhez térnetek
Aki a bálvány körül táncol
azon én nem segíthetek
Lesz ez még így se, mondta
és keserűn nevetett
Aki a hazáját nagyon szerette
de kit a hazája nem szeretett
___________________________________________________________________________
Először elvette a pénzünket. Most pedig el akarja pusztítani Európát.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
(2666) Tehetség
Tibor bá’ online
Márai Sándornak valószínűleg az összes művét elolvastam, mert jó megfigyelő volt, és (számomra) érdekes szemszögből nézte a világot. Ha eszembe jut, vagy rá terelődik a szó, egyből a névnapi partija jut az eszembe, valószínűleg nem véletlenül. Kapásból kábé a következő történt. 1944. március 18-án Márai lakásán Sándor napot ültek. Éjfél felé megszólalt a telefon, Márai szombathelyi barátja telefonált, közölte a társasággal, hogy a német alakulatok éppen most lépik át a határt, Magyarországot megszállják. A társaság izgatottan tárgyalta a várható következményeket. Egyetlen egy férfi volt, aki a hír hallatára felvidult, amin a többiek felháborodtak, amire a válasz igen emlékezetes volt: Könnyű nektek, mert ti tehetségesek vagytok.
Ennyi – könnyű nektek, mert ti tehetségesek vagytok. Nyilván az illető a sok neves ember között tehetségtelennek érezte magát, valószínűleg az is volt. A tehetségtelen ember számára nem marad semmi más – ha érvényesülni akar – mint a hatalom feltétel nélküli teljes kiszolgálása. Ezt a hatalom is tudja, ezért nevez ki különböző intézmények élére tehetségtelen, hozzá nem értő, de abszolút megbízható embereket. Ezen tehát nem kell csodálkozni.
Másfelől, viszont tudnunk kell, ha a hatalom alkalmatlan, tehetségtelen egyedeket nevez ki kulcsfontosságú pozíciókra, akkor útban vagyunk az önkényuralmi rendszer kialakítása felé.
Magyarországon most éppen ez folyik, lépésről lépésre, mondhatnánk a szalámi taktika szabályai szerint. Orbán már csak a látszatra ad, úgy értem nyugat felé. Természetesen csak addig, amíg a Nyugat tejel. Abban a pillanatban, amikor már nem jön több pénz, jobban teszem én is, ha nyugdíjba vonulok.
Ez az a dolog, ami eszébe se jut azoknak, akik már ott tartanak, hogy szar-szar, de nincs jobb. Orbánon kívül nincs más, akire szavazni lehetne. Ez persze nem igaz, bárkire, csak ne rá.
Nem tartozik szorosan a témához, de van relációja. Amerikai felmérések szerint a tetoválás divat kiéléséhez főleg a tanulatlan, műveletlen, tehetségtelen emberek csatlakoznak. Ha van tetkód, igyekezz megszabadulni tőle. 😀
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
(2665) A jó pap holtig tanul?
Tibor bá’ online
Ez esetben a jó pap én voltam, aki a házvezető nőjével elment a Lurdi házba, ahol (többek között) Szendi Gábor tartott (volna) előadást a táplálkozással kapcsolatban. Persze voltak más előadók is reggel 9-től délután 5-ig. A belépő fejenként 5000 forint (Jézus koporsóját se őrizték ingyen). Mi úgy döntöttünk, hogy csak a Szendit hallgatjuk meg 13:40-től 20 percen át. Aztán hazamegyünk, megvitatjuk és még kirándultunk is egyet. Nincsenek számozott székek. Amikor megérkeztünk éppen ebédszünet volt, nehezen találtunk olyan széket, ahol nem ült senki, de a végén sikerült a bent ülők segítségével. Aztán elkezdődött az előadás, amit nem Szendi tartott, hanem egy 77 éves francia pasi, aki természetesen nem tudott magyarul, ezért angolul beszélt és volt egy magyar tolmács is. Még mielőtt a pasi belekezdett volna, a tolmácsnő bemutatta: professzor itt, meg ott, ilyen díjak, olyan díjak, Nobel jelölés, apám fasza, és tiszteljük meg azzal, hogy nem mászkálunk (i.e. nem hagyjuk el a termet az előadás alatt). Ez utóbbi érthetővé vált egy óra és 40 perc után, amikor is nem bírtam tovább és kimentünk.
Szóval bejött a professzor, mindenkik felállt, mint mise alatt az Úrfelmutatáskor. Mi nem álltunk fel. Éva mutogatta a szomszédnak, hogy a férje térde nem bírja a felesleges állást. Én meg akartam kérdezni, hogy mi van Szendivel, de Éva nem hagyta. Szerint, én túlzottan agilis vagyok. Próbáltam érvelni a 10.000 forinttal, de nem hagyta. Na jó, abbahagyom a családi témát.
Első dobára a pasi a kivetítőn bemutatott egy 122 éves francia nőt, ami arra akart példa lenni, hogy nem feltétlenül szükséges 70 környékén meghalni, ami nagyjából az átlagéletkor. Ebben a törekvésben a pasi cége különböző tápanyag kiegészítőket forgalmaz. Részemre ekkor vált világossá, hogy itt most egy termék promócióról van szó. Ehhez Évának kellett még 5 perc, a többieknek másfél óra se volt elég. Közben ment a rábeszélés ezerrel, de a zavar elég nagy volt. A pasi nem várta br, amíg a tolmács mindent lefordít, ezért mondatonként volt kb 10 másodperc, amikor mind a ketten beszéltek, azaz egyiket se lehetett érteni. Számomra többnyire azt jelentette, hogy minden egyes mondat első felét angolul, a második felét magyarul hallottam. Érdekes volt. 😀 Ha sikerült elkapni a teljes angol mondatot, akkor kiderült, hogy a tolmácsnő mit nem tud. Például fogalma se volt, mi az a constipation (székrekedés), tehát átugrotta, de így a magyar mondata érthetetlenné vált. Ez elég érdekes, de nem 100 percen keresztül.
Becslésem szerint a hallgatóság nagy része ügynök lehetett, vagyis az egész roppant mértékben hasonlított a néhai „Amway” toborzáshoz. Az angol + tolmács előadás egy Déjα vu élmény volt, mert 10-15 évvel ezelőtt be akartak fűzni egy üdülési jogra csekély 2 millióért, ahol szintén angol + tolmács volt a felállás. Amikor szakmabélieknél érdeklődtem, kiderült, hogy ez háromszor hatékonyabb, mint a magyar nyelvű előadás.
Annyi változás azért van, hogy 15 éve lasszóval fogták az embereket az előadásra, most pedig tolongtunk az 5 ezer forintos jegyekért. Tanulság? Nem csak nem tanulunk, de gyors ütemben butulunk is.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
(2664) Geopolitika és Geohadászat X.
10. VÉGJÁTÉK
Az utolsó fejezetet minden külön kommentár nélkül teszem közzé és legyen ez a könyv ismertetőjének végszava is – szóról-szóra az író saját gondolatai 2002-ből.
A könyv – és ismertetőjének – minden tévedése és hibája legyen betudva annak, hogy mindig könnyű okosnak lenni, így 2018-ből nézve ne legyünk igazságtalanok. Ennek ellenére a könyv elemzései és fő mondanivalója semmit sem vesztett hitelességéből és elnézve a nagyvilágban zajló folyamatokat bizony aktualitásából sem!
Őszintén kíváncsi lennék Todd véleményére a 2018-es évet értékelendően, vajon hogyan látja most Európa és a világ állapotát, helyzetét és várható jövőbeli alakulását.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
(2663) Geopolitika és Geohadászat IX.
9. Európa egyenjogúvá válása
„A szeptember 11-i támadás eleinte jó alkalom volt az európaiak számára, hogy szolidaritásukat kinyilvánítsák. Vezetőik nagy fontosságot tulajdonítottak annak, hogy hivatalosan is belesodorják a NATO-t – amely egy államok ellen létrehozott védelmi szövetség – a meglehetősen rosszul meghatározott „terrorizmus elleni harcba”. Az ezt követő évben ennek dacára tanúi lehettünk az európaiak és az amerikaiak közötti kapcsolatok folyamatos romlásának, amelynek mélyreható okai láthatóan ugyanolyan titokzatosak, mint amennyire leállíthatatlan a jelenség fejlődése.
A terrortámadás szörnyű brutalitása feltárta az összetartozás erőit. Később viszont, az amerikaiak terrorizmus elleni háborúja – mely módszereiben szintén brutális, ugyanakkor hatástalan, valós céljait tekintve pedig homályos – végül is elvezetett az Európa és Amerika között meglévő, valójában kiengesztelhetetlen ellentétek felismeréséhez.”
Nehéz lenne elfelejteni a francia politikai vezetés egyszavas véleményét Irak 2003-ban történő ismételt amerikai megtámadása kapcsán („Merde!”) valamint az akkori Bush-kormányzat nyílt háborgását a Párizs-Berlin („régi Európa” – Rumsfeld) – Moszkva tengely kialakulása miatt, amely élesen szemben állt a katonai-ipari komplexum által irányított amerikai kormányzattal és politikával. A 2003-as Irak elleni támadásra adott európai megnyilvánulások egyértelművé tették Washington számára, hogy az európai szövetségeseik nem fogják a végtelenségig kiszolgálni és támogatni az amerikai háborús törekvéseket, valamint ezekre az ellentétekre Oroszország azonnal rá fog mozdulni.
„A mindaddig béketényezőként értékelt Amerika zavarkeltővé vált. Az európaiak, a tisztelt atyai hatalom hosszú ideje hűséges gyermekei gyanakodni kezdtek a legfelső tekintélyre, mely talán felelőtlen, sőt, akár veszélyes is lehet. És láttuk a valaha elképzelhetetlent megtörténni: a franciák, a németek és az angolok nemzetközi érzékenysége szinte egyszerre lépett működésbe.”
„Ami a franciákat illeti, az Egyesült Államok iránti bizalmatlanságuk nem új keletű (és nem véletlen – a szerk. megj.). A németeké viszont meghökkentően az. A legfontosabb nyugati protektorátus vezetőinek engedelmessége – mely egyben a jenki befolyás nélkülözhetetlen eszköze a kontinensen – s ezen békés farkcsóválás eleddig magától értetődő volt Washington számára. Ez a hit egy ki nem mondott kettős meggyőződésben gyökerezett: a németek természetüknél fogva engedelmesek, akik alávetik magukat az erősebbnek, márpedig az Egyesült Államok 1943 és 1945 között szétbombázta Németországot; ezen kívül hálásak az amerikaiaknak azért, hogy megvédték őket a kommunizmustól és megágyaztak gazdasági fejlődésüknek. Úgy tűnt, hogy Németország hűsége mindörökre garantált a jól átlátható erő- és érdek-összefonódás következtében.
Nem kevésbé meglepő az angol szövetséges újdonsült tétovázása sem. Nagy-Britannia felsorakozása az Egyesült Államok mögé az amerikai stratégiai elemzői számára természetes, úgy is mondhatnánk, „vele született” adottság, mely a nyelvi, temperamentumbeli és civilizációs közösségre vezethető vissza. Az angol támogatásról beszélve Brzezinski jellemző módon fölényes. Az Egyesült Államok oldalán történt példátlan elköteleződés másnapján jelentkezett az új brit antiamerikanizmus felbukkanása – ráadásul egyszerre a politikai paletta jobb és bal oldalán – teljesen ellentmondásos dolog.”
Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia közötti repedés igazán látványossá csak Trump hatalomra kerülésével vált, bár a brit-amerikai „közös tánc lépései” még mindig nem láthatóak tisztán, főleg, hogy nem világos, London mennyiben szolgálja ki az amerikai érdekeket a Brexit során.
„A háború óta az európai vezetők Egyesült Államokhoz fűződő viszonya ugyanolyan ellentmondásos, mint a washingtoni politikai irányítás európai szerveződéssel kapcsolatos hozzáállása. Az amerikaiaknak szükségük volt a francia-német megbékélésre, hogy a NATO európai egységét megteremthessék az oroszokkal szemben; ennek ellenére sohasem képzelték azt, hogy ezen közeledés elvezethet az egységes vetélytárs gondolatának megszületéséhez.
„Mindent egybevetve s az öreg kontinens bármely vezető osztályának szemszögéből nézve az európai nemzetek történelmének bármelyike is „vaskosabb”, gazdagabb és érdekesebb, mint az Egyesült Államoké, amelynek hosszúsága csupán három évszázadra rúg. Európában az amerikai életszínvonal utolérése nem eredményezhetett mást, mint a kétely érzetének megjelenését az Egyesült Államok vezető szerepével kapcsolatban és az egyenlőség óhajának további erősödését.
„Az „egyenjogúvá válás” lehetősége a kontinens valóságos gazdasági erejéből és az Amerikától megkölünböztető közös értékek elismeréséből következik. Európa egyenjogúvá válásához a katonai védelem önálló megteremtésének a képessége is szükséges. Ez igen rövid távon megvalósítható. Európa iparilag erősebb, mint az Egyesült Államok, katonailag viszont nincs miért félnie a meggyengült Oroszországtól. Amit soha nem mondanak ki az az, hogy igazi stratégiai önállósághoz növelnie kell nukleáris ütőképességét. Az Egyesült Államok és Oroszország között még mindig létező, s egyensúlya okán még sokáig fennmaradó elrettentő erő bőséges időt ad Európának, hogy növelje atomfegyver-arzenálját, már amennyiben akarja. Európa egyetlen alapproblémája a népességcsökkenés, nem is Oroszországhoz, hanem az Egyesült Államokhoz képest.”
Itt érdemes néhány gondolatra elidőzni. Oroszország területe hatalmas, a lakossága fogyóban, még akkor is, ha az utóbbi időben a lélekszám csökkenést talán sikerült is megállítaniuk. A hatalmas területhez tartozó alig 150 milliós lakosságszám önmagában nevetségesség tesz mindenféle területszerző háborús tervek nemhogy racionalizálást, de egyáltalán ötlet szintjén a kidolgozását is. Oroszországnak nem a területeinek, hanem a lakosságszámának a növelésére van szüksége.
Problémát jelent Európa önállósodása is – gondoljunk csak bele abba, hogy mit jelentene az Egyesült Államok számára egy iparilag és kulturálisan fejlettebb, katonailag erős Egyesült Európa a maga 500-550 milliós lakosságával. Ha ehhez még hozzá tesszük a Kínával folytatott gazdasági-, illetve Oroszországgal folytatott gazdasági és katonai együttműködés lehetőségét, akkor igen könnyű belátni az amerikai félelmeket: az USA ebben az esetben nemhogy szuperhatalmi státuszától lenne kénytelen búcsút venni, de nagyon rövid időn belül a két óceán által elszigetelt, marginális nagyhatalommá válna globális szinten.
„A régi mondás szerint a dolgok logikája fogja elválasztani Európát Amerikától.”
„Az európaiak mélyen tudatában vannak azon problémáknak, amelyeket Amerika okoz nekik hosszú évek óta. Ugyanakkor kevésbé vannak tudatában azon problémáknak, amelyeket ők okoznak az Egyesült Államoknak. Európát gyakran tudat és politikai cselekvés nélküli gazdasági óriásnak csúfolják. Ez a gyakran megalapozott kritika mégis elfelejti, hogy a gazdasági hatalom önmagában létező dolog, és ebből következő integráció, valamint koncentráció spontán módon közép- és hosszú távú stratégiai hatásokat eredményez. Ezért érezte magát fenyegetettnek Amerika – már az euró létrehozása előtt is – Európa gazdasági hatalmának növekedése miatt.”
„Az Egyesült Államokkal ellentétben Európának nincsenek különleges problémái a világ többi részével. Normális kereskedelmi kapcsolatokat ápol a bolygó más régióival, a szükséges alapanyagokat és energiát megvásárolva, az exportból származó bevételeiből fizetve. Hosszú távú stratégiai érdeke tehát a béke. Csakhogy az Egyesült Államok külpolitikáját két olyan ellenfél ellen irányuló konfliktus határozza meg, amelyek Európa közvetlen szomszédjai. Az egyik az amerikai hegemónia alapvető akadályát jelentő Oroszország, amely túl erős ahhoz, hogy kihívható és legyőzhető legyen. A másik a színpadi ellenfelet megszemélyesítő muzulmán világ, amely kiváló társ az amerikai katonai erő nyilvános fitogtatásához.
Mivel azonban Európa érdeke a béke – különösen két legfontosabb szomszédjával -, ennélfogva legfontosabb világpolitikai céljai homlokegyenesen ellentétesek az amerikaiakéval. „Európa nem tehet mást, mint megsokszorozza a megegyezések számát a gazdasági és katonai szempontból legyengült, ugyanakkor hatalmas mennyiségű kőolajat és földgázt exportáló Oroszországgal, amely minden jel szerint megfelelő partnerévé válik. Ráadásul Amerika stratégiai tehetetlensége Oroszországgal szemben tovább enyhíti a régről táplálkozott feszültségeket. Amerikai viselkedését ugyanis folyamatos zavarodottság jellemzi, támadó jeleneteket követően folyton baráti gesztusokra kényszerül Oroszországgal szemben, amelyeket azon félelme táplál, hogy a jövőben az európaiak és az oroszok teljesen kihagyják őket a tárgyalásokból.”
A 15 évvel ezelőtt íródott könyv sok éles és figyelemre méltó meglátást tett, amelyeket a legjobban jelen idő szerint mérhetünk le.
Az Egyesült Államok viszonya Oroszországgal történelmi mélypontra jutott, az amerikai külpolitika eredményeként Oroszország – miközben szankciók sújtják – képes volt stabilizálni a társadalmát és a gazdaságát, ezzel egyetemben jelentősen megnövelte a katonai erejét 2003-hoz képest.
A muzulmán világot zömében kívülről szervezett és finanszírozott háborúk tucatjai pusztítják, az Európai Unió belső válságok sorozatát éli meg, amely a jelenlegi struktúra felbomlásával fenyeget.
Ezekkel párhuzamban az USA belső rendje is bomlásnak indult, az elnöki adminisztráció és a politikai elit között ugyanolyan – egyelőre nem csökkenthető – törésvonal húzódik, mint magában az amerikai társadalomban.
Az USA – Európa – Oroszország konfliktus valójában a Nyugat belső konfliktusa, amely szétzilálja az eddig működő világrendet. Ehhez a szerencsétlen forgatókönyvhöz társul a konfuciánuszi Kína gazdasági-ipari-katonai felemelkedése, amely végső választ adhat Fukuyama korábbi víziójával kapcsolatban – igaz, kissé felemásan: a történelem valóban véget érhet – mármint a Nyugat által írt és irányított történelem.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
(2662) Geopolitika és Geohadászat VIII.
8. Oroszország visszatérése [Tibor bá’ megjegyzése. A honlap nem reagál a HTML parancsokra. Ezért a színeket nem tudom berakni.]
„Az Egyesült Államok erőfeszítései, hogy egyszer és mindenkorra végezzen Oroszországgal – vagy finomabban mondva: hogy elszigetelje – kudarcra ítéltettek, még akkor is, ha Amerika úgy tesz, mintha örök ellensége már mit sem számítana: hol megszégyenítéssel él, hol a haldoklónak kijáró kegyelettel kezeli Oroszországot, hol pedig ötvözi e két stratégiát.
Washington igen gyakran leli örömét abban, hogy a világ tudomására hozza: a NATO kiterjeszthető, az amerikai űrpajzs kialakítható Moszkva beleegyezése nélkül is.
Azt állítani, hogy Oroszország nem létezik, a valóság nyilvánvaló tagadása, hiszen segítsége nélkül az amerikai hadsereg soha nem tehette volna a lábát afgán földre. csakhogy a katonásdi színházi játék ezt a viselkedésmódot követeli meg. Márpedig, ha Amerika valójában kiszolgáltatott Oroszország taktikájának, akkor még vadabbul kell a birodalmat szimulálnia. Az orosz kérdés megoldására az amerikai stratégáknak két lehetőségük volt. Az első már elhajózott, a második pedig úgy tűnik, egyre nehezebben érhető el.
Az első lehetőség Oroszország feldarabolása volt, amit a kaukázusi függetlenségi törekvések szításával és a közép-ázsiai amerikai katonai jelenléttel kívántak elősegíteni. ezen erődemonstrációk a központtól való leszakadás igényét még a tisztán oroszok lakta területeken is bátorították. Más kérdés, hogy e stratégia súlyosan alábecsülte az orosz nemzet összetartását.
Az USA katonai stratégáinak fő célja ezekkel a destruktív lépésekkel az első nukleáris csapásmérő képesség monopóliumának elérése.
Putyin hatalomba emelésével azonban fordulat történt, bár Oroszország igyekezett továbbra is együttműködni a Nyugattal, de mint önálló entitás és mint szuverén hatalom képzelte ezt el. A valódi nyugati szándékokkal ez gyakorlatilag összeegyeztethetetlen, így Putyin kísérlete a szorosabb nyugati együttműködésre eleve kudarcra volt ítélve. A Nyugat nem együttműködni akar(t) Oroszországgal, hanem a Moszkva nyakára tett késsel dirigálni.
„A második cél: fenntartani a feszültséget az USA és Oroszország között, ezzel akadályozva Európa és Oroszország közeledését – Eurázsia nyugati felének újjáegyesítését – és a lehető legtovább melegen tartani a hidegháborús időkből származó kibékíthetetlen ellentéteket.
Megjegyzés: A könyv megírása után bő másfél évtizeddel maga George Friedman, a STRATFOR alapítója nyilatkozott személyesen erről a stratégiáról, ahol végre nyíltan felvállalva kimondatott: az USA fő stratégiai célja, hogy Németország (EU) és Oroszország közé éket verjen. Igazi hagyományos angolszász stratégia.
„Csakhogy az amerikai politika által a Közép-Keleten keltett bizonytalanság, a felforgatás éppen az ellenkező hatást váltotta ki, s kedvező lehetőséget teremtett ahhoz, hogy Oroszország újra kilépjen a nemzetközi színtérre, mely eséllyel Vlagyimir Putyin azonnal élt is.
Oroszország valódi célja: közeledni (piros)a Föld vezető ipari hatalmához, Európához. Oroszország és az Egyesült Államok 2001-ben 10 milliárd eurónak megfelelő üzletet bonyolított egymással, míg Oroszország és az EU 75 milliárdot, azaz ennek a 7,5-szeresét.
Oroszország az USA-t nélkülözheti, Európát viszont nem. Oroszország az USA ellensúlyozását kínálja Európának, mind katonai, mind az energetikai források biztosítása terén. Az üzlet csábító.
KITÉRŐ GONDOLATOK – bár ez a téma nem tartozik szorosan a könyv témaköréhez, de talán nem árt ezzel párhuzamban képbe kerülni a jelen kor néhány realitásával:
Érdemes megjegyezni, hogy bár kevéssé propagált és a köztudatban kevésbé jelen lévő dolog az, hogy míg az Egyesült Államokat tartjuk – elvileg – a világ legnagyobb gazdaságának, addig ipari szempontból mind Európa, mind Kína bőven leelőzi. Nem 2017-ben, hanem már 2002-ben is. Egyes statisztikai adatok szerint Kína ipara és gazdasága 2000-2016 közötti időszakban több acélt és cementet használt fel, mint az Amerikai Egyesült Államok az egész XX. század folyamán mindösszesen. Sőt, Kína két év alatt több cementet gyártott, mint az USA az egész XX. században! (Forrás: http://www.theenergycollective.com/robertwilson190/380971/america-versus-china-what-difference-decade-makes)
Ezen kis kitérő után viszont térjünk vissza Oroszország kérdéshez, nem feledve azt, hogy ilyen mértékű ipari termeléshez gyárakon és munkásokon kívül még kell pár dolog: például tőke és nyersanyag.
A világ első számú nyersanyag kitermelője Oroszország, aki mind a nyersanyagot, mind az energiahordozókat olyan árszinten és olyan mennyiségben képes Kína rendelkezésére bocsátani hosszú távon is, ami igen különlegessé teheti a belátható jövőben a kínai-orosz stratégiai kapcsolatokat. Sokak vélekedésével ellentétben Kínának távolról sem olyan sürgős tengelyt akasztania Moszkvával a szibériai mezők birtoklásáért, hiszen az idő demográfiai értelemben is Kína oldalán áll.
Ugyanakkor Kínának összehasonlíthatatlanul előnyösebb mind gazdasági, mind kereskedelmi – és ebből kifolyólag katonai – téren együttműködni Moszkvával, mint szembe helyezkedni vele. Oroszország igazi katonai ellenfél az Egyesült Államok, nem pedig Kína. Kína igazi gazdasági/pénzügyi ellenfele pedig az Egyesült Államok, nem pedig Oroszország. Véleményem szerint, aki orosz-kínai szembenállásban gondolkodik, az csalódni fog a belátható jövőben.
Most pedig vissza a könyvhöz:
„Bármi is legyen Brzezinski könyvének (A Nagy Sakktábla)logikája és mondandója, a címében szereplő sakktábla-metafora egy öntudatlan freudi megnyilvánulás, a kudarc előérzete: az amerikaiaknak nem kellene sakkozniuk azokkal az oroszokkal, akiknek ez nemzeti sportjuk. Elég intelligensek ahhoz, hogy ne kövessék el azokat a hibákat, amiket az ellenfél vár tőlük. Jelen esetben azt, hogy ostoba módon bedőljenek a minden valódi stratégiai alapot nélkülöző grúziai és üzbegisztáni provokációknak.”
Megjegyzés: A könyv megírását követően 6 évvel később Grúzia már nem provokációt hajtott végre, hanem katonai támadást indított az Orosz Föderáció térségben állomásozó erői ellen, aminek a vége gyors grúz katonai vereség lett.
AZ OROSZ VÁLSÁG NÉPESEDÉSI JELLEMZŐI
„Az orosz társadalom teljes egészében írástudó, a közép- és felsőoktatás eléggé fejlett. csakhogy Oroszország továbbra is szegény és igen erőszakos. Az orosz társadalom erőszakkal összefüggő mutatói rendkívül rosszak: a kilencvenes évek végén szörnyű emberölési (23/100 000 lakos) és öngyilkossági (35 / 100 000 lakos) rátával riogatott.
Az orosz társadalomban tapasztalható egyéni erőszakos cselekedet számát az ismert adatokat felvonultató országok közül csak Kolumbia múlja felül.
Megjegyzés: 1995-2000 között a Baltikum államai (Észtország, Lettország és Litvánia) öngyilkossági rátái messze felülmúlták Oroszországét a maguk 35-50 / 100 000 lakos értékével. A gyilkossági ráta 2015-ben 11,5 / 100 000 értékre csökkent Oroszországban, ami még mindig magas érték nemzetközi viszonylatban a látható csökkenés ellenére.
„A gyermekhalandóság alakulása jól mutatja a kommunizmus utáni idők drámai történéseit: 1990-ben 1000 gyermekből 17,6 halt meg, ami 1993-ban elérte a 20,3-et is, majd 1998-ban 16,5-re csökkent, hogy azután 1999-re megint 16,9-re emelkedjék. A föderáció területi heterogenitása jelen helyzetben nem teszi lehetővé, hogy ezt a nem túl régi felmérést statisztikailag érvényesnek tekintsük Oroszország aktív központjára is. A két utolsó adat – amelyre egyetlen fejlett állam sem lenne büszke – Oroszország történetének legalacsonyabb mutatószámait testesíti meg.
A legaggasztóbb és következményeit tekintve a legnyilvánvalóbb demográfiai paraméter a termékenység visszaesése. A konjunkturális tájékoztató szerint 2001-ben egy nőre 1,22 (a könyvben tévesen 2,1 érték szerepelt) gyerekszülés esett. Ugyanez volt a helyzet Belorussziában is. Ukrajnában pedig még rosszabb a helyzet: 1,1 gyerek/nő. A látszat ellenér alacsony termékenységi mutatók mellett Oroszország nem szerezheti vissza kulturális befolyását a volt szovjet területeken, bár a gyermekszületések száma nem sokban tér el a közép- és dél-európai adatoktól. Spanyolországban ez a mutató 1,2, Olaszországban, Németországban és Görögországban 1,3.”
Megjegyzés: Oroszországban az utóbbi években lassú emelkedés figyelhető meg a születési rátában: 2010-ben 1,57, 2012-ben 1,69 és 2014-ben 1,75 a mutatószám.
„Figyelembe véve a magas halandóságot ez az alacsony születésszám az orosz lakosság nagymértékű megfogyatkozásához vezet és középtávon drámaian aggasztó képet vetít elénk. A 2001-es 144 millió főről 2025-re 137 millióra esik vissza Oroszország lakossága, Ukrajnáé pedig 49 millióról 45 millióra.”
Megjegyzés: Oroszország lakossága 2017.-ben 146 millió fő, amely a krími Köztársaság és Szevasztopol lakosságával együtt értendő adat! Bizonyos szempontból az ukrajnai események remek lehetőséget adtak Moszkvának arra, hogy milliós nagyságrenddel növelje a lakosságának számát egyetlen katonai hadmozdulattal.
GAZDASÁGI FELTÁMADÁS ÉS AZ ÁLLAM VISSZATÉRÉSE
„Az orosz gazdaság 1999 óta kezd magára találni. A bruttó nemzeti termék (GNP) csökkenése megállt: 1998-ban még -4,9% volt, az 1999. évi 5,4%-os emelkedést pedig 2000-ben 8,3%, 2001-ben 5,5% követte.
Ez a növekedés nem csupán az orosz gazdaság erős tartópillérjeinek, a kőolaj- és földgázexportnak köszönhető, jóllehet az ország ezekre bármikor bizton támaszkodhat. Az ipari fejlődés 1999-ben és 2000-ben 11-12%-os volt. A fejlődés fő területei a gépipari berendezések gyártása, a vegyipar, a petrokémia és a papíripar, de a könnyűipari fellendülés sem elhanyagolható. Gazdasági téren Oroszország kifelé tart a zavaros időkből, már nem tekinthetünk rá úgy, mint egy elveszett országra. A pénz szerepének csökkenése a gazdasági életben – azaz a cserekereskedelemre való áttérés folyamata leállt, sőt, a fizetőeszközök használata új lendületet kapott. A felbomlás szélén álló állam újra megerősödik, megint a társadalmi lét önálló szegmense. Ezt a teljesítményt akkor mérhetjük fel, ha az állam azon képességét tekintjük, hogy mennyire képes behajtani az adókat. A bruttó nemzeti termék arányában az állam bevételei 1998-ban 8,9%-ra, 1999-ben 12,6%-ra és 2000-ben 16%-ra emelkedtek. A büdzsé hiánya 2000-ben alig 2,3%-os.
Az orosz társadalom belső egyensúlyának helyreállításához szükség volt az állam megerősödésére, mely változásnak nemzetközi szempontból két fontos hatása is volt. Oroszország újra megbízható pénzügyi partnerként viselkedhet, hiszen gond nélkül képes előteremteni a külső adósságának törlesztésére szolgáló anyagiakat. Ráadásul, szembesülve az USA bizonytalan és agresszív viselkedésével, hozzáfogott katonai potenciáljának helyreállításához: 1998-ban a GNP csupán 1,7%-át fordította a védelemre, ám ez a szám 1999-ben már 2,4%-ra, 2000-ben pedig 2,7%-ra emelkedett. Igaz, felelőtlenség lenne azt állítani, hogy Oroszország minden problémáját megoldotta, vagy akár a legfontosabbakat is, de az világos és vitathatatlan, hogy a Putyin-korszak az orosz társadalom egyensúlyba kerülésének periódusa és a gazdasági gondok leszerelésének kezdete.
Az 1990-1997-es évek zavaros és brutális gazdasági liberalizációs kísérlete – amerikai tanácsadók segítségével! – a katasztrófa szélére sodorta az országot. Ezen a ponton elfogadhatjuk Gilpin</font></strong>(Robert Gilpin politikatudós, USA)diagnózisát, aki szerint az állam összeomlása nagymértékben felelős az orosz átmeneti időszakban bekövetkezett szociális és gazdasági anarchiáért. Ezt a fajta szerencsétlenséget kerülte el Kína, amely a gazdasági liberalizáció során is fenntartotta egyeduralkodó szerepét.”
Megjegyzés: Ehhez csak egyetlen gondolatot fűznék: nincs nagyobb butaság (de nevezhetném hazugságnak is), mint amikor Oroszország kapcsán a mérhetetlen mennyiségű ásványkincsekre, nyersanyagokra és élelmiszeripari alapanyagokra, mint a gazdaságuk „gyengeségére” hivatkoznak. Ezt többnyire azok a pénzügyi mágusok terjesztik, akik nem a valós produktumból szerzik be a jövedelmüket, hanem különféle kereskedelmi és egyéb pénzügyi számmisztikával dolgoznak. A józan paraszti ész szerint a valós ásványkincsek és alapanyagok valós értéket jelentenek, mert kőolaj, földgáz, vasérc, szén, búza, stb. mindig kelleni fog mindenkinek, a fizetőeszközök ellenben csak közmegegyezésen alapuló értékközvetítő papírdarabok vagy digitális jelek, melyek értéke mindig csak relatív és hipotetikus.
Az író 2002-ben papírra vetett gondolatait tovább nincs is mit boncolgatni, Oroszország azóta is töretlenül pozitív gazdasági pályán áll, az elmúlt 15 maga a bizonyíték arra, hogy Putyin és kormánya nem Oroszország- és nemzetellenes politikát folytat.
A STRATÉGIAI FÜGGETLENSÉG
„Figyelembe véve Oroszország állandó népesedési és egészségügyi gondjait, az ország fellendülését nem tekinthetjük az alakuló világ biztos tényezőjének. Ennek dacára végig kell gondolnunk ezen feltételezést, megvizsgálva, milyen sajátos ütőkártyákkal bírna az egyensúlyát és a növekedési lehetőségeit visszanyert orosz gazdaság. Az rögtön szembetűnő, hogy Oroszország különleges gazdasági hatalommá válhatna, viszonylag magasan képzett aktív népességével és teljes energetikai függetlenséggel. Felszínes lenne összevetni Angliával, az északi-tengeri olajforrások birtokosával. Energetikai téren Oroszország olaj- és földgáztermelése révén meghatározó tényező a Földön.
Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a területi kiterjedtsége más természeti kincsekkel is bőséggel ellátja.
Ellentétben a függő Amerikával, Oroszország természeti adottságainál fogva független a világtól, külkereskedelmi mérlege többletet mutat.”
„Ha az amerikai vezetők idegességét annak tulajdonítjuk, hogy nem tudják, hogyan és honnan látják el középtávon országukat, azaz szerzik majd be az árukat, a tőkét és az olajat, úgy ezzel párhuzamosan elképzelhetjük, milyen lelki nyugalommal tekintenek az orosz nagymogulok a jövő elé: tudva, hogy amint sikerült megszilárdítani intézményrendszerüket és a határokat (Csecsenföldön vagy másutt), többé senki sem tarthatja sakkban őket.
Ráadásul máris a kezükben tartanak egy fontos és ritka ütőkártyát: az olaj és földgázexportot. Az ország szerkezeti gyengesége népesedési jellegű, ám ez a gyengeség, mint látni fogjuk, akár erősségé is alakítható.
Azaz a konklúzió kissé ironikus: a kommunizmust maga mögött hagyó Oroszország egy különleges biztonságban élő nemzet benyomását keltheti, tekintettel arra, hogy energetikailag nem függ a világ többi részétől, nem úgy, mint a rabló és aggasztóan viselkedő Egyesült Államok.”
A GYENGESÉG ELŐNYE
„Az amerikai stratégák folyamatosan azt hangoztatják, hogy ha hosszú távon biztonságban akarunk élni, meg kell értetnünk az oroszokkal, hogy birodalmi korszakuk ideje lejárt – eközben azonban valószínűleg csak Amerika világuralmi törekvéseit takargatják.
Semmiféle magasröptű intellektuális erőfeszítésre nincs szükség ahhoz, hogy megértsük, Oroszország már nem egy terjeszkedő szuperhatalom. De bármilyen kormányzási formát válasszon is, önkényuralmit vagy demokratikusat, Oroszország népessége fogyóban van. Lakossága folyamatosan csökken és öregszik, már csak azért is inkább az egyensúlyt megszemélyesítő tényezőként, nem pedig fenyegető impériumként kell értékelnünk az orosz nemzetet.
Amerikai nézőpontból ez a népességfejlődés meglehetősen furcsa ellentmondáshoz vezet. Először is, az ország gazdasági összeomlásával együtt az orosz nép lélekszámának csökkenése az Egyesült Államokat a világ első számú szuperhatalmává léptette elő, és egy amúgy megvalósíthatatlan birodalom álmát ültette el gondolatvilágában.
Másodszor, a megfogyatkozott Oroszország többé már nem, hogy nem veszélyforrás, hanem természetes partnerré válik a túl hatalmas, túl mohó és nemzetközi kapcsolataiban sokat hibázó Amerikával szembeni egyensúly létrehozásában.
Vlagyimir Putyin épp emiatt tehette a következő nyilatkozatot Berlinben:„Senki sem vonja kétségbe, hogy Európa számára milyen fontosak az amerikai kapcsolatok. De úgy gondolom, hogy Európa akkor erősítheti meg igazi független világhatalomként való létét, ha kapacitásait egyesíti Oroszországéval – emberi, területi és természeti téren egyaránt, tekintettel Oroszország gazdasági, kulturális és védelmi potenciáljára.”
Úgy vélem, ez a gondolat méltó zárszó a jelen fejezethez. Remélhető talán, hogy Európa előbb-utóbb észbe kap és végre olyan politikai fordulatot vesz, ami valóban a kontinens érdekét szolgálja.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
(2661) Geopolitika és Geohadászat VII.
7. Ütközni az erőssel, vagy megtámadni a gyengét?
A könyv megírása óta eltelt 15 év, vagy az első Hidegháború végét jelentő 1990-1991 évek óta megtapasztalt események alapján akár mondhatnánk, hogy a kérdés költői és nem is járnánk messze az igazságtól. Az Amerikai Egyesült Államok hivatalos és állami szintre emelt propagandája – illetve újabban Trump elnök Twitteren rendszeresen közzétett, nem mindig szalonképes és megfontolt gondolatai – valamint a kormányzati, illetve a relatíve egy szűk réteg kezében összpontosuló amerikai média szavai és valós tettei között hatalmas szakadék tátong, a szavakban félelem nélküli, profi és irgalmat nem ismerő katonai hatalom a valóságban jóval szerényebb képet mutat. Mondhatnánk, hogy szerencsére, de itt jóval többről van szó, mint a szimpla szerencse.
„Az amerikai társadalom és gazdaság az egyenlőtlenség, de legfőképp az improduktivitás felé halad – ez a folyamat végül is megváltoztatta az Egyesült Államok világban elfoglalt helyét. Az 1945-ben még szuperhatalomnak számító Amerikából – fél évszázad elteltével, világgazdasági szempontból – csupán egy fekete lyuk maradt, amely elnyel minden árut és tőkét, ugyanakkor képtelen kipréselni magából annak ellenértékét.
Hegemóniájának helyreállítása csak politikai és katonai úton lehetséges: mint államnak ki kell terjesztenie hatalmát az egész Földre és meg kell szereznie az elfogadott erőszak világmonopóliumát.
Csakhogy Amerika nincs birtokában az ehhez szükséges eszközöknek, akár a hard power-re, akár a soft power-re gondolunk, csakhogy a Josepfh Nye-nek oly kedves elnevezéseket használjuk.”
(Megjegyzés: Joseph Nye a Harvard professzora, korábban a Harvard University’s John F. Kennedy School of Government dékánja, számos könyvírója, a „Soft power” vezetéselmélet atyja. Egyes listák az USA első 10 legbefolyásosabb oktatói között tartják számon.))
A valós amerikai ipari termelés jelen idő szerint meg sem közelíti az ázsiai óriás potenciálját, Kína a gyártás/termelés frontján többszörös képességekkel rendelkezik Amerikához képest. Az utolsó amerikai exporttermék – a fegyverek – terén egykoron megvolt hatalmas minőségi különbség is mostanra jórészt elolvadt, a fő előnyt jelentő informatikai háttér területén is nemhogy csökkent a lemaradás, de egyes részterületeken Kína már leelőzte az Egyesült Államokat. A XXI. században Kína és az USA közötti ipari/termelési potenciálban nagyobb az induló különbség, mint amekkora az USA és a Szovjetunió között volt bármikor is a Hidegháború idején. Ugyanilyen fontos problémát jelent számukra Oroszország, amely amellett, hogy a katonai hardware tekintetében nemcsak szuperhatalom maradt, hanem közben elképesztő mennyiségű alapvető stratégiai nyersanyag birtokában van, azaz egyszerre katonai és nyersanyag szuperhatalom.
Nagyon fontos törvényszerűségre hívja fel a figyelmet az író azzal az adatokkal bizonyítható tézissel, miszerint „…a szabad kereskedelem… az egész bolygónkon fejlődési nehézséget okoz és lelassítja a világgazdaság fellendülését.”
„Létét (értsd: szabad kereskedelem) rövid távon meglehetősen barokk módon tartja fenn az USA: az előidézett keresletcsökkenés révén a „nélkülözhetetlen fogyasztó” szerepébe kerül, ugyanakkor a rendszer másik következményeként az egyenlőtlenség egyre nő és lehetővé teszi a profitnövekedést, ami a fogyasztás finanszírozásához szükséges friss pénzzel látja el.”
Az USA – mesterségesen előidézett folyamatok révén – a jelenlegi világgazdaságot úgy működteti (látszat működtetés), hogy közben azt a fajta fogyasztást preferálja, ami minden értelmes szempontból elfogadhatatlan a bolygó jövőjét tekintve. A szó szerinti mértéktelen pazarlás gyakorlatilag éli fel a Föld erőforrásait és jövőjét, miközben a folyamatnak nemhogy kiegyensúlyozó szerepe nincs, hanem a világgazdaságon belüli excentricitást/egyensúlytalanságot növeli tovább. A modell hosszabb távon se nem életképes, se nem egészséges az emberiség szempontjából. Az Egyesült Államok a bolygó lakosságának mindössze 5 %-át képviseli, a birtokolt/bitorolt és felhasznált javak/nyersanyagok és energiaforrások szempontjából viszont közel 40% a fogyasztása. Az ehhez szükséges pénzügyi hátteret pedig a mostanra közismert módon fenntartott és gyakorlatilag számolatlanul nyomtatható petro-dollár rendszerével biztosítja.
„Ez az USA vezetésével jellemezhető kapitalista rendszer egyre kevésbé tudja fenntartani a legitimitás látszatát. Olyannyira, hogy a Foreign Affairs című folyóirat 2002. január-februári száma egyenesen a globalizáció által okozott stratégiai fenyegetést tárgyalja kiemelt témaként.
A gazdasági problémákat csak tovább bonyolítja az amerikai katonai hatalom kényszerítő erejének hatástalansága. A jenki hadsereg kiemelkedő légi-tengerészeti ereje sem tudja közvetlenül ellenőrzése alatt tartani azokat a területeket, földrajzi régiókat, ahonnan az USA számára nélkülözhetetlen áruk vagy természeti kincsek származnak.
Ráadásul, és talán ez a legfontosabb szempont, az a légi fölény, amely a bombázásokkal való fenyegetés miatt elméletileg akár elegendő is lehetne a megfellebbezhetetlen uralom fenntartásához, még mindig függ az egyetlen olyan hatalom – mégpedig Oroszország – jóakaratától, amely légvédelmi technikájának köszönhetően képes részlegesen vagy teljesen semlegesíteni az amerikai légierőt.
Mindaddig, amíg ez utóbbi létezik, Amerika nem tehet szert a számára hosszú távon gazdasági biztonságot nyújtó teljes hatalomra, amire pedig a kialakult új világhelyzetben nagy szüksége lenne.”
Az Irak elleni két háború, valamint a Szerbia és Líbia elleni légicsapások során az amerikai haderőnek generációkkal elmaradottabb és csekély mértékű légvédelemmel kellett csak szembenéznie, gyakorlati orosz háttértámogatás nélkül. Ugyanakkor a Szíriában megjelenő minimális mértékű, de rendkívül korszerű légvédelem gyakorlatilag hozott létre olyan légtérzárlati-övezetet, ahol az USA légiereje meg sem próbál beavatkozni. Természetesen ezt is rá lehet fogni a feltétlen USA pártolók által oly előszeretettel emlegetett orosz atomütőerők létére, de a valóság az, hogy a jelenlegi korszerű orosz légvédelem valóban képes jelentős veszteségeket, akár megsemmisítő akciót is végrehajtani a támadó amerikai gépekkel szemben függetlenül attól, hogy Oroszországnak mekkora nukleáris ütőereje van. A problémát tovább fokozza, hogy orosz segítséggel Kína is igen komoly haditechnikai transzferhez jutott, valamint kínai-orosz összefogással Irán katonai képességei is jelentősen javultak. A legutóbbi török SZ-400 beszerzés talán a legnagyobb fricska, amely során a török média azt ecsetelte, hogy ezekkel a rakétákkal milyen sokféle katonai eszköz leszedhető a levegőből – az ismertető során csak és kizárólag amerikai/nyugati haditechnikákat soroltak fel, jó eséllyel nem véletlenül.
„Gazdasági függőség, katonai hatástalanság. Akad még egy harmadik elem is, amely az Egyesült Államok gyengeségét bizonyítja: ez az egyetemesség szemléletének visszaszorulása.
Ezek az elemek megvilágítják, micsoda ellentmondás lengi körbe az USA világunkban elfoglalt helyét: az országnak hosszú távon kell biztosítania a birodalmi gazdasági egyensúlyt, anélkül, hogy az ehhez szükséges katonai vagy ideológiai eszközökkel rendelkezne.
Mindenesetre nem úgy tűnik, hogy a mai helyzet hosszú távú tervezés eredménye lenne.”
Az utolsó mondathoz annyit mindenképpen hozzá kell tenni, hogy az Amerikai Egyesült Államok, mint állam/ország szempontjából ez igaz lehet, de a multinacionális-globalista nagytőke szempontjából semmiképpen sem – számukra nem jelent az Egyesült Államok többet egy szimpla fejőstehénnél, ebbe a stratégiába pedig tökéletesen beleillik az USA, mint a nemzetállam érdekeinek a totális elutasítása és figyelmen kívül hagyása a legmagasabb amerikai politikai szinteken is. Ennek leplezésére a gyakorlatban a CIA már Kennedy elnök meggyilkolásakor kitalálta az összeesküvés-elmélet teóriát, amelynek még ma is rendkívül sok hódolója akad. Félreértés ne essék, nem az összeesküvéseknek, hanem ezek tagadásának!
„A birodalmi doktrína teljesen friss, ráadásul nem erős akarat szülte, éppen ellenkezőleg, az amerikai vezetők számára könnyű megoldást jelentett. A körülmények alakították ki: a szovjet rendszer összeomlása hozta, amely Amerika számára egy pillanatra a teljes hatalom illúzióját adta, s ez vezetett a globális és állandósult hegemónia álomképéhez. E verzió mellett nem is 1990-ben, inkább 1995-ben döntöttek.”
„Amerikában sem a vezetők, sem a stratégák nem látták előre a szovjet rendszer, a kommunista rivális összeomlását, amely rendszer a második világháború másnapján a szabad világ negatív pólusaként egyfajta erőegyensúlyt hozott létre.”
(Ezt az elméletet megcáfolni látszik az 1985-1990 között a keleti blokkban is zajló politikai háttér alkudozások és rejtett nyugati üzleti kapcsolatok felfutása, a mára ismertebbé vált visszaemlékezések bizonyítják, hogy a szovjet-rendszer lebontása tervszerűen, az úgynevezett „bennszülött” beavatottakkal teljes szinkronban történt.)
„Michael Porter a nemzetek versenyelőnye című művében (1990) leírja a különféle kapitalista modelleket (japán, német, svéd, koreai), amelyek az angolszász kapitalizmusnál a termelés tekintetében egytől egyig hatékonyabbnak bizonyultak, mivel ez utóbbi a szabad versenynek csak azon szabályait fogadta el, amelyeket a saját hasznára tudott fordítani”
A valós helyzet ennél is sokkal súlyosabb, elég, ha az államilag irányított létező kínai kapitalizmusra vagy szintén az állam által felügyelt és igazgatott, valamint szankciók hadával szembesülő orosz kapitalizmusra gondolunk. Az előbbi elképesztő termelékenységet, az utóbbi a mesterségesen támasztott nehézségek ellenére is növekedést és államadósság csökkenést tud egyszerre úgy felmutatni, hogy a lakosság életszínvonala mindkét esetben mérhetően javult a korábbi évtizedekhez képest. Egy továbbra is rohamozó kínai valamint egy felemelkedő orosz gazdaság kezelhetetlen ellenféllé válik a már jelenleg is csak pénzügyi-számmisztikai trükkökkel operáló amerikai gazdasági hatalom számára.
„A kilencvenes évek elején, a még mindig két szuperhatalommal számoló és a polarizációs ideológiájában megzavarodott világban mindenki számára az tűnt a legvalószínűbbnek, hogy Oroszország stratégiai befolyása fennmarad. valóra válhatott volna az egyenlőségen alapuló, kiegyensúlyozott világról szőtt álom, amelyben végre minden nemzet ugyanazokkal a játékszabályokkal játszik. Ebben a kontextusban az USA a nemzeti egyensúlyhoz való visszatérésre helyezte a hangsúlyt. ekkor a leszerelésre tett erőfeszítése, mint azt tapasztalhattuk, elég látványosak voltak és semmi sem utalt a birodalmi törekvésekre.”
„Az orosz gazdaság termelése 1990 és 1995 között mintegy 50%-kal visszaesett. A beruházások a nullára csökkentek, a pénzhasználat összezsugorodott, bizonyos területeken újra megjelent a cserekereskedelem. Az etnikailag félig orosz Ukrajna Fehéroroszország és Kazahsztán függetlenné válása a „szláv” rendszer szívéből kiszakított mintegy 75 millió állampolgárt, miáltal Oroszország többé már demográfiai értelemben sem veheti fel a versenyt az USA-val. A Szovjetuniónak 1981-ben 268 millió lakosa volt, az USA-nak 230 millió. 2001-ben Oroszország már csak 144 millió lakost számlált, míg az USA lakosainak száma elérte a 285 milliót.
Még ennél is rosszabb, hogy a nemzeti és etnikai követelések nem csak a volt szovjet csatlós államokat érintették, hanem az orosz föderáció önálló régióit is, a Kaukázustól a tatárokig.
Ez már a teljes széthullás lehetőségének az előjelét vetítette előre. Amerika ősi stratégiai ellenfele 1996-ban azon a ponton volt, hogy egyszerűen eltűnik a színről. Ez az a pillanat, amelynek során az Egyesült Államok nagymoguljait meglegyintette a világuralom gondolatának szele, minthogy az USA által katonailag uralt, egyensúlyát vesztett világ víziója számos hihető elemet tartalmazott.
Csak egy ujjmozdulat, némi provokáció, kis támogatás az egyesült Államok részéről a két gyenge ponton, a Kaukázusban és Közép-Ázsiában és a sakkjátszma máris eldőlt. Brzezinski 1997-ben megjelent stratégiai műve, A nagy sakktábla összefüggő áttekintést nyújt az USA Eurázsiára gyakorolt uralmának szükségességéről és eszközeiről.”
„Az ezen céljait tekintve ambiciózus, ám motivációjában gyenge stratégiának volt egy nagy veszélye: az orosz hatalom még 1997-ben sem esett szét véglegesen. Mivel az USA teljes külpolitikája egy ilyen bizonytalan kimenetelű feltételezésen alapult, Amerika hatalmas veszéllyel nézett szembe: egy szép napon súlyos gazdasági függőségbe kerül, anélkül, hogy katonailag tényleg uralná a világot. Röviden: egy félbirodalmi helyzetből egy álbirodalmi helyzetben találja magát.”
Itt egy gondolat erejéig meg kell állnunk: ma, 2018-ben ez már nem csak veszély, hanem konkrét tény. Az Egyesült Államoknak egyszerre kell szembenéznie egy széthulló saját gazdasági-szövetségesi rendszerrel, miközben ezernyi szálon függ a legnagyobb gazdasági-ipari riválisától Kínától és eközben a dogmatikusan hirdetett amerikai katonai fölény egyre csekélyebb mind Kínával, mind az azóta (15 éve) magára találó és katonailag is egyre erősödő Oroszországgal szemben.
„Brzezinski terve teljesen világos és érthető, még akkor is, ha azt sugallja: Oroszország saját érdeke, hogy végezzenek vele oly módon, hogy Ukrajnát nyugathoz csatolják és arra használják fel Üzbegisztánt, hogy Közép-Ázsiát is felszabadítsák az orosz fennhatóság alól. Azt nem említi, hogy Oroszország bekerítése az ország belsejének szétmorzsolódásához vezet. A kifinomult stratégia nem zárja ki a minimális diplomáciai óvatosságot. Ám akadnak nem bevallott dolgok is: Brzezinski nem is említi Amerika gazdasági tehetetlenségét, sem azt, hogy az USA-nak mennyire fontos, hogy politikailag és katonailag is kiterjessze fennhatóságát a világ erőforrásaira.”
„Az egyetlen akadály az amerikai birodalmi törekvések előtt Oroszország, amelyet el kell szeparálni és fel kell darabolni. Ezt a fajta problémakezelést bismarckinak is nevezhetnénk, legfeljebb jelen esetben az 1871-1890-es években legyőzött Franciaországot Oroszország helyettesíti.
„Brzezinski is azt ajánlja az egyesült Államoknak, hogy békülékenyen lépjen fel minden nemzettel szemben, kivéve Oroszországot.”
„A kiinduló pont világos: addig, amíg Európa és Japán megelégszik az amerikai vezetéssel, addig a birodalom sérthetetlen, érdekszférájában sűríti össze a világ technológiai és gazdasági hatalmát. Ezen a stratégiai magon kívül Brzezinski békülékeny magatartást ajánl Kínával szemben is, amely hosszú távon még konkurenciát jelenthet, valamint Iránnal szemben is, hogy annak esetleges megerősödése ne vezessen konfliktusokig. Bezárva japán és Európa közé, megfosztva Kínától és Irántól, Oroszország gyakorlatilag minden befolyását elveszíti Eurázsiában.
Összefoglalásképpen: Amerikának, az egyetlen szuperhatalomnak minden másodlagos hatalommal szemben megértőnek kell mutatkoznia, hogy végleg leszerelje a hegemóniájára legnagyobb veszélyt jelentő Oroszországot.”
A Brzezinski által felvázolt stratégia csak részben valósult meg, márpedig egy stratégia részbeni megvalósulása magának az eredeti stratégiai elképzelésnek a bukását is jelenti. A Nagy Sakktábal ajánlásaival szemben az USA politikája a bismarcki-stílus helyett „katasztrofálisan vilmosivá vált”.
„Amerika mellőzi és megalázza európai szövetségeseit egyoldalú viselkedésével, csakis a NATO-t, hatalmának fő eszközét favorizálja. Megveti Japánt, holott a japán gazdaság a leghatékonyabb a világon és szükséges az USA jólétéhez.
Folyamatosan provokálja Kínát, Iránt pedig a gonoszok közé sorolja.
Mindez olyan, mintha Amerika megpróbálna az egymástól igen különböző eurázsiai országokból szövetségeseket formálni, ezeknek az országoknak azonban elegük van az USA ide-oda csapongó stratégiájából.”
Ezek a sorok olyanok, mintha nem is 2001-2002-ben, hanem az idén íródtak volna. Teljesen elképesztő az, ahogy az Egyesült Államok szó szerint maga ellen hergeli a világ nagy részét és olyan közép- illetve nagyhatalmakat állít egymás mellé önmaga ellen, akik egyébként vígan rivalizálnának egymással, ah az egyesült Államok nem azt a politikát folytatná, amit tesz. Nagyon nehéz ezt racionális érvekkel magyarázni. Ha feltételezünk bármiféle észszerűséget az USA globális politikájának, akkor óhatatlanul szembesülni fogunk azzal, hogy miféle célok vezethetnek egy nagyhatalmi elitet abban, hogy a riválisait önmaga ellen egy oldalra állítson?
„Az amerikaiak ügyetlensége nem véletlen: ugyanúgy, ahogy a birodalmi elképzelés, ez is a folyamatban lévő dolgok feladásának, a rövid távú szükségletek kielégítésének köszönhető”
Todd meglátása kétségbeejtő helyzetet jelent: ha igaza van, az azt jelenti, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak valójában évtizedek óta nincs semmiféle valódi közép- és hosszútávú stratégiája, a világ folyamataira szó szerint csak ad hoc jelleggel ad választ, ha úgy tetszik, egyik napról a másikra él, mint egyetlen szuperhatalom. Nehéz lenne eldönteni, hogy melyik lehetőség a rosszabb, egy biztos, ha Todd nem téved, az sok jót nem ígér Amerikának már a közeljövőben sem.
„Az USA esztelenül ragaszkodik ahhoz, hogy fenntartsa a feszültség – amúgy hiábavaló – látszatát. A múlt maradványaival (Észak-Koreával, Kubával és Irakkal) szemben kialakított magatartása felvonultatja az irracionalitás teljes kelléktárát. Mindezt fűszerezi a nyíltan a demokratizálódás útját választó Irán ellen mutatott ellenségeskedéssel és a Kínával szembeni provokációkkal.
„Kína esetében, ahol a kommunista kormány átmenetet szeretne kialakítani az autoriter rendszerből a kapitalizmusba, az amerikai ellenségeskedés szinte fegyvert ad a rezsim kezébe.”
Nemrégiben új terep nyílt meg az USA, mint piromániás tűzoltó előtt: az India-Pakisztán ellentét. Miközben az Egyesült Államok vastagon felelős a Pakisztánban zajló destabilizációértés az iszlám helyi virulenciájáért, nélkülözhetetlen közvetítőnek tünteti fel magát.”
Itt szúrnám közbe Szíria és az Iszlám Állam 2017-es realitását, a forgatókönyv szerepei változatlanok.
„Mindez nem tetszik a világnak, idegesíti a szövetségeseket, de azért van némi értelme. Ezek a konfliktusok katonailag nem jelentenek veszélyt Amerika számára, ugyanakkor lehetővé teszik, hogy mindenütt a világon „jelen legyen”. Fenntartja az instabil, veszélyes világ látszatát, amelynek azért van szüksége rá, hogy megvédhesse.
Az első iraki háború, amelyet idősebb Bush, a jelenlegi elnök apja vezetett, a mai napig meghatározza az amerikai viselkedést. Már nem is merünk stratégiáról beszélni, mert az USA rövid távú racionalitása középtávon valószínűleg a világban elfoglalt helyének radikális meggyengüléséhez vezet.”
„Az iraki veszély felfújása – mondhatnánk, a világ negyedik legnagyobb hadseregének fenyegetése – csupán a kezdete volt a világot fenyegető, nem létező konfliktusok megjelenésének. A szeptember 11-i merénylet hatására kibontakozó afganisztáni háború megerősítette ezt az opciót. ez egyszer az amerikai vezetők olyan konfliktusban találták magukat, amit nem láttak előre, de amely megerősítette Amerika legfőbb technikáját, a színpadias mikromilitarizmust: bebizonyítani a világnak, hogy Amerikára szükség van, oly módon, hogy szép lassan leszámol jelentéktelen ellenfeleivel. Afganisztán esetében az erődemonstráció nem sikerült tökéletesen. Ámbátor Amerika azt sugallta, hogy mivel az országnak nincs hatékony légelhárítása, sem nukleáris elrettentő ereje, azért az amerikai hadsereg azt csinál arrafelé, amit akar. Mivel azonban Uncle Sam a szárazföldön nem volt képes bizonyítani erejét, fény derült a szuperhatalom alapvető gyengéire: a szárazföldön nem csak a helyi katonai vezetőktől, de a túl közel fekvő oroszok jóindulatától is függ.
Zárszóként a jelen fejezet ismertetőjéhez annyit tennék hozzá, hogy Afganisztán esetében azóta szintén bebizonyosodott, hogy jelentős ásványkincsek lapulnak a föld belsejében, amire nagyon szeretnék rátenni néhányan a kezüket. Ezek ottléte már az afganisztáni támadást megelőzően is ismert volt, szeptember 11. csak megfelelő okot adott a katonai akcióra.
(Közel ezermilliárd dollár értékű ásványkincs-készletet tártak fel amerikai szakemberek Afganisztánban – írta hétfőn a The New York Times. http://hvg.hu/gazdasag/20100614_afganisztan_asvanykicsek)
A „színpadias mikromilitarizmusra”viszont tökéletes példa Szíria, ahol az USA által hivatalosan kiképzett erők is rendre kudarcot vallottak, amerikai szárazföldi erők bevetéséről pedig szó sem volt soha.
Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül a 2017-es észak-koreai események mellett sem – Észak-Koreában jelentős mennyiségű uránérc található a hegyekben, amire szintén nagy szüksége lenne az USA-nak. Ugyanakkor Észak-Korea kilóg a sorból és nem csak Oroszország, illetve Kína közvetlen földrajzi közelsége miatt. Észak-Korea hadereje szárazföldi hadműveletekben nagyon erős és rendelkezik nukleáris fegyverekkel. Az eddig „bevált” amerikai sémák Phenjan esetében nem fognak működni, a fejlemények további alakulásai jelen esszé írásakor még nem voltak ismertek, de az szinte előre borítékolható, hogy Kína nélkül az Egyesült Államok valójában tehetetlen Észak-Koreával szemben mind gazdasági, mind katonai értelemben.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
(2660) Geopolitika és Geohadászat VI.
6. Az egyetemesség gondolatának visszaszorítása
A könyv ezen szakasza több alfejezeten át tárgyalja azt a régi alapelvet, miszerint „A birodalmak egyik legfőbb ereje, fejlődésük és egyben biztonságuk alapja az egyetemesség, vagyis az a képesség, hogy egyenlőségre törekvő módon kezeljen embereket és népeket. Egy ilyenfajta magatartás teszi lehetővé a hatalmi rendszer folyamatos kiterjesztését azzal, hogy a központi magba integrálja a meghódított népeket és embereket.”
A történelem számtalan példával igazolta ezen elvek helyességét, például „Róma sikere, Athén bukása… nem elsősorban eltérő hadi képességein múlt, hanem inkább azon, hogy a római polgárjog egyre nyitottabbá vált, míg az athéni városi jog egyre markánsabban beszűkült.”
Korábban már volt szó adott kultúrák és népek családi szerkezetéről, amely alapjaiban határozhatja meg egy adott civilizáció hozzáállását más népeknek/nemzetekhez. „Azok a népek, amelyek családi szerkezete egyenlőség elvű, akik testvéreiket magukkal egyenlőnek tartják – erre példa Róma, Kína, az arab világ, Oroszország és a párizsi medence Franciaországa – hajlamosak az embereket és a népeket általában egyenlőnek tekinteni…
… Azon népeknek, melyek családi hagyományának nem része a (fiú)testvérek szigorú egyenlősége – Athén és még tisztábban Németország példája – azoknak nem sikerül kialakítaniuk az emberek és népek egyenlő felfogását. A katonai érintkezés még inkább megerősíti a hódítók egyfajta „etnikai” éntudatát. Ez a humanitásról alkotott kép sérülését, inkább megkülönböztető, semmint egyenlősítő magatartás kialakulását segíti elő.”
Gondoljunk csak a cári Oroszország hatalmas területi növekedésére a történelem folyamán. Pusztán katonai erővel lehetetlen lett volna nem elsősorban meghódítani, hanem a cári birodalomba integrálni és megtartani a hatalmas keleti területeket. Több kellett oda, mint pusztán paripa és kard.
„Az angolszászokat nehéz lenne elhelyezni ezen a megkülönböztető/egyenlősítő tengelyen. Az angolok egyértelműen megkülönböztető típusúak, sikerült is fenntartaniuk a gallok és a skótok identitását hosszú évszázadokon keresztül. A gyarmatbirodalom, amelyet elsöprő technológiai fölényüknek köszönhetően terjesztettek ki a britek a tengeren túlra, rövid ideig maradt fenn. Egyáltalán nem törekedett a meghódított népek integrálására: az angolok indirekt hatalmat gyakoroltak, mely nem kérdőjelezi meg a helyi szokásokat, sajátosságokat. Gyarmatbirodalmuk szétbomlása viszonylag fájdalommentes volt, a gyakorlatiasság mintapéldája, mert sohasem akarták az indiaiakat, az afrikaiakat vagy a malájokat hagyományos angolokká változtatni.
A franciák arról álmodtak, hogy a vietnamiakból és algériaiakból rendes franciákat faragnak, ezért nekik sokkal nehezebb volt tudomásul venni birodalmi visszavonulásukat.”
„Ugyanakkor nem kell eltúlozni az angolok megkülönböztető jellegét. Figyelembe véve Anglia kis méretét, az óriási brit birodalom – rövid fennállása ellenére is – az angolok egyik legfontosabb képességét tükrözi, nevezetesen azt, hogy a meghódított népeket viszonylag egyenlően és tisztességes módon kezeljék.”
Az író markánsan egyetlen mondatban foglalja össze a történelmi véleményét az angolok rövid de sikeres birodalomépítésének alapjáról, miszerint „Az angolszász individualizmus mindig meghagyja a lehetőségét az egyén, az ember közvetlen megközelítésének, semmint, hogy embertani címkével ellátott személynek tekintse.”
A mai (értsd: 2001) Amerikai Egyesült Államokat összehasonlítva a korábbi birodalmakkal, akár a brit birodalommal érdekes ellenmondásokba ütközünk.
„Az amerikaiak esete szélsőséges módon fejezi ki angolszász ingadozásukat az egyetemes és a különbségtevő filozófia egymással ellentétes elveivel szemben. Első megközelítésben az Egyesült Államokat a gyökeres egyenlőség állami és nemzeti végeredményeként jellemezhetjük…
… Az eredeti angol mag adta a különböző etnikai eredetű személyek beolvasztásához szükséges alapvető képességet. Az 1920-as évek második felében megszakad a (javarészt addig csak Európából származó!!!) bevándorlás, a hatvanas években folytatódott, ekkor már kibővülve Ázsiából, valamint Közép- és Dél-Amerikából érkezőkkel. A centrum kitágítása, valamint a beolvasztás képessége garantálta azt az eredményt, amely az Egyesült Államok birodalmi sikeréhez elengedhetetlen volt.”
Ez viszont csak az érem egyik oldala, a bevándorlási hullámok során az európai gyökerektől jelentősen eltérő kultúrák évtizedeken át vegyítették az amerikai társadalmat, amely törvényszerűen az induló „elegy” felhígulásához, azaz megváltozásához is vezetett.
… az Egyesült Államok jellemezhető a gyökeres megkülönböztetés fogalomkörével is. Történelmében mindig is létezett a másik, a különböző, a nem beolvasztható, amelyet megsemmisülésre, vagy gyakrabban kirekesztésre ítéltek.”
Ha csak a belső társadalmi viszonyokat nézzük, akkor elég, ha az indián őslakosságra, a behurcolt afro-amerikai rabszolgák utódaira vagy a nagy számban betelepülő és szapora latin-amerikai lakosságra gondolunk.
A mai, 2017-es valóságot figyelembe véve nem lehet nem észre venni, hogy az Egyesült Államok hozzáállása a világ többi nemzetéhez is hasonló – vagy elfogadják az amerikaiak kivételezett szerepét, felsőbbrendűségét és ebből eredően megkérdőjelezhetetlen vezetését, vagy jobb esetben kirekesztések (szankciók), rosszabb esetben pusztulás vár a renitenskedőkre.
„Az angol kultúrát tehát – az Eurázsiában igen világosan megnyilvánuló egyenlőség-egyenlőtlenség értékeit tekintve – egyfajta meghatározatlanság jellemzi.”
„Az amerikaiak- kezdetben angolként – megtanulták befogadni az összes európait, az írek, az olaszok és a zsidók egyenlőként való elfogadásával kapcsolatos, figyelemre méltó habozás után. A „fehér” kategória tette lehetővé e részleges bővülést, egyben áttaszítva az indiánokat, a feketéket és az ázsiaiakat a hasonló-eltérő szellemi határvonal túloldalára.”
Addig, amíg 1950-1965 között a következő bővülési ütemben az ázsiai és indián lakosság megjelenik a „házasodási piacon”,addig a fekete kérdés a tetőpontjára katapultálja a feszültséget egyenlőség és megkülönböztetés között.
Oroszország kitalálta és megpróbálta a világra erőltetni a kommunizmus eszmerendszerét (Megjegyzés: Mint tudjuk, a kommunizmus sosem volt orosz találmány, mint ahogy Lenin és Trockij sem az orosz nemzetből kiemelkedett forradalmárok voltak. Lenin a német bankárok ügynöke, Trockij pedig az amerikai pénzvilág megbízottja volt, a Kommunista Kiáltványt pedig szintén nem orosz, hanem német nagytőkések írták, lásd Marx és Engels. Ettől függetlenül törekszem az író által megfogalmazott gondolatok átadására, még ha néhány kérdésben azóta ismertté vált tények ennek ellent is mondanak.), mely a francia forradalom óta bizonyosan a legegyetemesebb, elvégre az egyenlőség elvét az összes emberre kiterjeszti…
… Ám bármekkorák voltak is a kommunizmus hibái, azt nem vethetjük a szemére, hogy a meghódított népeket ne kezelte volna egyenlő módon. A szovjet birodalom működésének tárgyszerű elemzése azt mutatja, hogy az erőszak és az állami kizsákmányolás sokkal keményebben sújtotta az oroszokat, mint a csatolt népeket, azaz a kelet-európai népi demokráciákat, amelyek hozzájuk képest a „szabadság” magasabb fokát évezték”.
Akik éltek, illetve megélték azt a korszakot és netán még a Szovjetunióba is lejutottak, mind kivétel nélkül megerősítik ezt a véleményt. A Szovjetunió, mint elnyomó diktatúra sokkal keményebben fogta otthon az anyaországban a nemzetet, mint a csatlós államokban élő népeket. Tényszerűen nézve a történetet, ez nem a „Gonosz Birodalmakra” jellemző, aki ezzel nem ért egyet, annak kapásból a Harmadik Birodalmat tudom ajánlani, ahol pont fordítva volt a felállás.
„Az orosz egyenlősítés egyértelmű és világos – igen erős vonzerejét figyelhettük meg a Kommunista Internacionálé létrehozásakor is. Úgy tűnt, hogy a francia forradalmárokhoz hasonlóan, a bolsevikok is birtokában vannak azon természetes képességnek, mely minden embert és népet ugyanolyan módon kezel; ez a hozzáállás nemcsak szimpatikus, de előnyös is a politikai terjeszkedés szempontjából.
A hidegháború idején Amerikának ezzel a fenyegető lehetőséggel, mit veszéllyel kellett szembenéznie. országán belül éppúgy, mint kívül.
Itt érdemes egy pillanatra megemlékezni Joseph Raymond McCarthy szenátorról, valamint az 1950-es években az általa beindított és levezényelt, szó szerint politikai boszorkányüldözéssé fajult kommunistaellenes vizsgálatokról, amely megszámlálhatatlan értelmiségi életét tette tönkre az Egyesült Államokban, majd végül maga McCarthy szenátor politikai bukását is előidézte.
„… az amerikai társadalomban a kommunista egyenlősítő eszmével való verseny szükségessé tette a feketék kirekesztése elleni harcot. A világ a két modell közti választásban nem dönthetett volna egy olyan Amerika mellett, mely bevándorlók bizonyos csoportjait alsóbbrendű lényként kezeli.”
A könyv megírása után 16 évvel ismét látható, hogy az Egyesült Államokon belül a fekete lakosság életérzése és helyzete egy jottányit sem javult, sőt, az USA példátlan eladósodásának következtében a korábbi középosztály is erősen olvadásnak indult, amely folyamat törvényszerűen a felszínre hozza azokat a belső törésvonalakat, amelyek valójában sosem voltak megoldva.
„A kommunista vetélytárs összeomlását követő legutóbbi időszak az amerikai egyenlősítő eszme térvesztését eredményezte. Úgy tűnik, mintha a vetélytárs birodalom nyomása az Egyesült Államokat túllendítette volna az egyetemességgel kapcsolatos képességei határvonalán. e nyomás eltűnésével viszont az amerikai szellemi rendszer természetes egyensúlya irányába mozdulva csökkenti azon övezetet, amely a népek bevonását szolgálja a maga „saját” világába.”
A könyv írója 2001-ben teljesen elfogadta azon hivatalos verziót, miszerint Oszama bin Laden és az afganisztáni tálib volt a szeptember 11.-i merényletek fő kitervelője, szervezője és végrehajtója, az USA ebben a kontextusban mint abszolúte áldozat szerepel. Ezt azért kell megemlíteni, mert az USA távolodása az egyetemesség eszméjétől szorosan összefügg a szeptember 11. után bevezetett Hazafias-törvénnyel, az egyéni szabadságjogok korlátozásával (bőrszíntől függetlenül) valamint a neokonzervatív eszmét képviselők hatalomba jutásával és egy geopolitikailag abszolút hegemón világrend kiépítésének irányába tett agresszív katonai lépésekkel. A természetesen fellépő egyensúlyra való törekvésre rátelepedett és irányított folyamatok mostanra eljuttatta az Egyesült Államokat a kvázi katonai kormányzás határára.
A kirekesztő magatartás tökéletesen nyomon követhető Irán, Oroszország, Kína, Észak-Korea, Szíria és lassan még egy tucat állammal és nemzettel szemben, az Egyesült Államokat, mint a Nemzetközi Közösség, sőt, az egész világ egyetlen központjának feltüntetve. Mint látni fogjuk, semmi sem áll messzebb a valóságtól.
„Az olyan amerikai retorika, mint a „gonosz birodalma” vagy a „gonoszság tengelye”, vagy az ördöginek bármely világi megnyilvánulása olyannyira nyilvánvaló ostobaság, hogy az embert csak megmosolyogtatja vagy feldühíti a helyzettől vagy temperamentumától függően.
Ez a retorika objektíve azt fejezi ki, hogy az amerikaiakat rögeszmésen foglalkoztatja a rossz, AMIT MINDIG KÍVÜL TALÁLNAK MEG, ám ami valójában az Egyesült Államok belsejéből jön. Tényleg, a fenyegető rossz mindenhol ott van: az egyenlőségről lemondásban, a felelőtlen pénzuralom növelésében, az emberek és az ország hitelre alapozott életében, a halálbüntetés egyre gyakoribb alkalmazásában, a faji megszállottság visszatérésében.
manapság Amerikát nem kíséri Isten áldása. Amerika a rosszat üldözi, mivel ő maga is rosszá vált. Ez a visszafejlődés segít annak megértésében, mennyi minden elvesztésének vagyunk tanúi: hiszen az 1950-1965-ös évek – az általános demokrácia, a szólásszabadság, a civil jogokért folytatott küzdelem, a szociális jogok bővülése idején – Amerikája a jó birodalma volt.
Ennek óhatatlan következménye pedig az, „hogy az Egyesült Államok elveszti a birodalmak számára elengedhetetlenül fontos ideológiai erőforrást”.
„A rómaiak képesek voltak elismerni Görögország felsőbbrendűségét a filozófiában, a matematikában, az irodalomban és a művészetekben; a római arisztokrácia hellenizálódott, a legyőző asszimilálta a legyőzött ország fejlettebb kultúráját.
Az Egyesült Államok az igazi birodalmi korszakában még kíváncsiságot tanúsított a külvilág iránt és tisztelte azt.
A 2000. év elgyengült és improduktív Amerikája már nem toleráns. Úgy véli, egyedül ő testesíti meg az emberi ideált, az ő kezében van minden gazdasági fejlődés kulcsa, övé az egyetlen elképzelhető filmművészet.
Mivel már képtelen uralni a világot, tagadja annak önálló létét és a világ társadalmainak sokféleségét.”
Az Amerikai Egyesült Államok – mint jelen idő szerint nap mint nap láthatjuk is – képtelen valós válaszokat és megoldásokat megfogalmazni a saját és a világ problémáira és nem képes semmiféle olyan vonzó jövőképet felvázolni, amelyben az Egyesült Államok, mint a világ egyetlen központja szerepel.
Ezen nincs is mit csodálkozni, az a birodalom, amely nem képes a saját belső problémáit kezelni és lassan már tüneti kezelésekre sem futja, az hogyan óhajtja uralni és irányítani az egész világot? A kérdés természetesen költői, az USA számára valójában két lehetőség maradt: vagy együttműködik a világgal, ami a jelenlegi Pax American világkorszak végét és egyben ellenőrzött, kontrollált szanálását is jelenti, vagy – hatalmi gőgtől és arroganciától vezérelve – végül egy értelmetlen és pusztító háborúba sodorja az egész emberiséget.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
(2659) Geopolitika és Geohadászat V.
5. Rész: A világterrorizmus mítosza
A sérülékeny birodalmi sarc
„Szokás manapság az egyesült Államok hadseregét aránytalan képződményként tekinteni, mely megállapítás önmagában is bizonyítja a birodalmi törekvéseket. Ilyenkor óhatatlanul szóba kerülnek az „egyetlen szuperhatalom” hadi kiadásai – ez az összeg az egyharmada a világ által katonaságra költött összes pénznek. Azt természetesen ne várjuk el az amerikai vezetőktől, hogy ők maguk cáfolják meg hadseregük erejét! A kiadások módszeres vizsgálata ugyanakkor azt mutatja, hogy nem alaptalan az Egyesült Államok katonai potenciáljával kapcsolatos nyugtalanság, hiszen éppen ez vezette Busht arra, hogy még a szeptember 11-i merényletek előtt a katonai kiadások növelését javasolja.”
Az író által 2002-ben papírra vetett gondolatoknak van alapja, főleg, ha az azóta eltelt nem rövid időszak eseményeit figyeljük. A közelmúltbeli balesetek (US Navy), az időközben botrányhírré vált, egyes amerikai ICBM támaszpontokon tapasztaltak, valamint a jelenlegi amerikai védelmi miniszter megnyilatkozásai mind-mind azt támasztják alá, hogy Todd jól látta már akkor is az USA haderő propagált és valós állapotában lévő markáns különbséget.
Azt, hogy Bush miért kezdte jelentősen növelni 2001-ben a katonai kiadásokat – az azóta bekövetkezett események, valamint nyilvánosságra került információk – kissé árnyaltabb képet festenek a megfogalmazott véleménynél, de ez egy külön tanulmány része lehetne.
„Az amerikai hadigépezet igencsak túlméretezett a nemzet megvédésének feladatához, ám alulméretezett egy egész birodalom ellenőrzéséhez és pláne ahhoz, hosszú időn át fenntartsa a hegemóniát Eurázsiában, amely messze, nagyon messze van az Újvilágtól.”
2002 óta ez még inkább nyilvánvalóvá vált, az Egyesült Államok katonai gépezete nem rendelkezik elégerőforrással ahhoz, hogy Eurázsiát az amerikai igények szerinti katonai kontroll alatt tartsa. A végtelen afganisztáni hadműveletek, valamint Oroszország, Kína és India katonai képességeinek látványos fejlődése mind-mind azt támasztja alá, hogy az USA katonai ereje a világuralomhoz egyszerűen elégtelen.
Megjegyzés: India 2017-ben már saját regionális rakétavédelmi programmal rendelkezik, a kínai haderő Pekinget mind mennyiségben, mind minőségben Dél-Kelet Ázsia vitathatatlan katonai erőközpontjává teszi, az orosz új generációs stratégiai nukleáris fegyverzet Moszkvának pedig globális értelemben az USA-val minimum megegyező nukleáris szuperhatalmi státuszt garantál. Eurázsia pedig messze nem a világ egésze!
„Az amerikai katonai sebezhetőség bizonyos értelemben strukturális gyengeség, gyökereit annak a nemzetnek a történelmében kell keresnünk, amelyik sohasem ütközött meg hozzá hasonló erejű ellenséggel. Itt rögtön eszünkbe juthat az indiánokkal folytatott háborúk alakító ereje, amikor is analfabéta, rosszul felszerelt törzsek viaskodtak az európai típusú, modern ármádiával.”
Ennél azért többről van szó, az USA történelme során soha nem kényszerült átfogó, nagy szárazföldi hadműveletek és háborúk megvívására a saját kontinensén, a hátország mindig teljesen védve volt az ellenség csapásaitól. Miután Ázsiától és Európától két óceán választja el, emiatt az amerikai hadigépezet elsősorban haditengerészeti szempontból fejlesztette a haderejét, amihez a repülőgép hordozók adták a szükséges légierő biztosítását. Ez a fajta haderő felépítés csak akkor rentábilis és ésszerű, ha a tervezett háborús régióktól valóban jelentős távolságban fekszik az anyaország, így elsősorban nem a hon védelmére, hanem expedíciós hadműveletekre tud berendezkedni adott nagyhatalom.
Ennek tökéletes ellenpéldája Oroszország és Kína, akiknek a történelmük során a saját területükön kellett hadat viselniük, számukra teljesen értelmetlen és pazarló lenne olyan méretű flotta kiépítése, mint a US Navy a szárazföldi hadműveletekre és a hon védelmére összpontosító klasszikus haderő rovására.
„A gazdasági erőforrások látványos fejlődése a második világháború idején nem feledtetheti a hadsereg szerény szárazföldi teljesítményét. Ne beszéljünk most az angolszászok nehéz bombázásairól, amelyek módszeresen pusztították a civil lakosságot: nem volt értékelhető stratégiai hatásuk, következményük pedig legfeljebb annyi, hogy fokozták a német nép ellenállását a szövetségesek offenzívájával szemben.
Szemügyre véve a hozzáférhető adatokat a második világháború kapcsán nyugodtan kijelenthető, hogy az Egyesült Államok európai részvétele a hadműveletekben marginális jelentőségű volt a szovjet és a német részvételhez képest. A normandiai partraszállás – bár a propaganda értéke jelentősen túl van reprezentálva – 1944 júniusában már egy, a keleti fronton tönkrevert és éppen gőzerővel visszavonuló (menekülő) német hadigépezetet ért, a második világháború valójában a keleti fronton dőlt el.
Fegyvergyártás a második világháború idején:
Forrás: Wikipédia, DerGroßePloetz gyűjtemény, 2008, 817. o.
Forrás: Wikipédia
„A háború és az azt követő időszak valamennyi stádiumában – Liddell Hart angol katonai szakértő és történész értékelése szerint is – az amerikai csapatok viselkedése bürokratikus, lassú és alacsony hatékonyságú volt az anyagi és számbeli fölényükhöz képest.
Ezen sokat nincs is mit csodálkozni, az Egyesült Államok valódi céljai távolról sem azok voltak a második világháború során sem, amelyeket a média és a hivatalos propaganda hirdetett. Ennek a feltárására már sokan vállalkoztak, egyelőre – a jelenleg még érvényes és kötelező világnézet alapján – sok siker nem mutatkozhat, de ez megint egy külön tanulmányt érdemelne. Az mindenesetre eléggé nyilvánvaló, hogy egyetlen nagyhatalom volt, aki szinte jelképes módon vett részt a háború legnehezebb frontjain erejéhez és súlyához képest, ugyanakkor a legnagyobb haszonélvezője volt mind a második világháborúnak, mind az utána kialakított és a mai napig is – még – fennálló világrendnek.
„A második világháború után minden lépés, amely az amerikai hadsereget egyre közelebb vitte a konfrontációhoz Oroszországgal – a világháború tényleges szárazföldi győztesével – tehát minden ilyen lépés csak az Egyesült Államok alapvető katonai sebezhetőségét mutatta. Koreában Amerika csupán félig-meddig volt meggyőző, Vietnamban pedig egyáltalán nem, míg a szovjet hadsereggel szembeni tesztelése szerencsére nem került sor. Ami az öbölháborút illeti, azt tulajdonképpen egy mítosz ellen vívták – amelyet Irak hadserege testesített meg, – vagyis egy fejletlen, húszmilliós ország hadigépezete ellen.
Az emberáldozat nélküli háború koncepciójának jelenlegi felbukkanása – legalábbis az Egyesült Államok részéről – végső soron az aszimmetrikus összeütközések előnyben részesítéséhez vezet. Ez a nézet egyben elfogadja, tartósítja és súlyosbítja az amerikai hadsereg hagyományosnak mondható szárazföldi gyengeségét.
Az Egyesült Államok és szövetségesei az öböl-háborúban Irak hadserege ellen a térségben felvonultatott mindösszesen 956.000 katonát, 3318 harckocsit, 2.500 harci gépet, 8 db repülőgép hordozót, 20 db cirkálót, 20 db rombolót és 5 db tengeralattjárót. Ha jobban megnézzük a pontatlanságuk ellenére impozáns számadatokat, valamint a CNN nevével fémjelzett médiakampányt, akkor könnyen belátható, hogy az USA a hidegháború befejezését követően egy harmadik világháborús hadigépezetet vonultatott fel és vetett be Irak ellen, mintegy „bemutatót” tartva a világnak abból, hogy hogyan is viselt volna hadat a Szovjetunió ellen az európai hadszíntéren. Irak, mint valós ellenfél szinte kockázatmentes volt, pláne az akkor még létező Szovjetunió csendes amerikai háttértámogatásával egyetemben.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
(2658) Geopolitika és Geohadászat IV.
4. A birodalom távlata
„…bármely globalizált világgazdaság kialakulása politikai-katonai folyamat eredménye”
A gondolat figyelemre méltó, de a politikai-katonai jelzők párosítása ebben a esetben nem két, egymástól független de egymást jól kiegészítő komponens, hanem sokkal inkább egymásra épülő összetevő. A katonai-ipari komplexum(ok) gazdasági ereje eleve kizárja azt, hogy ne legyen közvetlen beleszólásuk a politikába, ha pedig azt vesszük figyelembe, hogy a komplexum csak akkor működő és életképes, ha a termékeikre van fizetőképes fogyasztói réteg, akkor el is érkeztünk a jelen korszak egyik fő sajátosságához: a háború immár nem a politika folytatása más eszközökkel, hanem egy gazdasági projekt (amerikai terminusban kampány), ahol a háborúkat ugyanolyan jól elő kell készíteni, mint bármely más befektetést és projektet. A háború a katonai-ipari komplexumok széles körű szolgáltatásainak egy ágazata, ahol megteremtik a közvetlen igényt az eladni kívánt termékre.
A jelenleg ismert globalizált világ számos területen mutat történelmi hasonlóságokat, az is igaz, hogy jelen idő szerint párhuzamosan több olyan ismérv is található egymás mellett, amelyek a történelemben többnyire nem egyetlen rendszerre voltak egy az egyben érvényesek.
„Az amerikai rendszerre vonatkozó gondolatokat történelmi példákkal is alátámaszthatjuk – alkalmasint kínálkozik is a két antik birodalommal, nevezetesen Athénnal és Rómával történő összevetés. Az első példa az Egyesült Államok híveinek tetszik, a második az antiamerikánusoknak. Az Egyesült Államok mellett kardoskodókra hivatkozási alap megválasztásakor általában Athénra voksolnak. Ekkor aláhúzzák, hogy az Egyesült Államok esetében a nemzeti kereteket meghaladó politikai uralmi övezet kialakítása nem egy római típusú katonai hódítás eredménye.”
„Róma számára a területi növekedés maga volt a történelmi lét értelme…, ehhez képest minden egyéb – belpolitikai élet, gazdaság, művészet – másodlagos volt. Ezzel ellentétben Athén eredetileg kereskedő- és kézművesváros volt, a színház, a filozófia és a demokrácia szülőhelye.”
Ugyanakkor az athéni befolyási övezet kialakulásának előfeltétele a Déloszi Szövetség volt, ahol az „erősebbek adták a hajókat, a gyengébbek pedig a pénzt.” A rendszer időközben változáson ment keresztül, ahol a városállamok a katonai kötelezettségeiktől szabadulva adót kezdett fizetni Athénnak. A vezető városállam végül megkaparintotta a Délosz-szigetén elhelyezett közös kincstárat és abból nem csupán „a szövetség ellenszegülő városállamainak megregulázását finanszírozta, hanem az Akropolisz-templomok építését is.”
„Az amerikai rendszer (jelenlegi világrendszer) kiépülése 1945-ben kezdődött, amikor Németországot és Japánt katonailag meghódította és megszállta. A Németország és Japán feletti hatalom (kontroll) egyben biztosította az egész világgazdaság ellenőrzésének a kézben tartását” – márpedig ez a mintázat sokkal inkább Rómára, semmint Athénra hajaz…
„Az Egyesült Államok katonai erővel építette ki a hatalmát e két, a világ gazdasági rendszerének ellenőrzéséhez oly fontos támaszponton.”
Az USA által egyre inkább globalizált világgazdaságban a kereslet világviszonylatú stagnálása tette lehetővé azt, hogy Amerika igazolja azt a szerepét, amit a Még Többet Fogyasztani elve jelent a valóságban.
„Az összes világgazdasági visszaesés alkalmával kitörő lelkesedéssel ünnepeljük az amerikai fogyasztás örök dinamizmusát (megjegyzés: a bolygó erőforrásainak és tartalékainak pazarló felélését), amely e képen egy olyan gazdaság pozitív vonásává lényegül át, amelynek alapvető improduktívítását többé már észrevenni sem óhajtjuk.”
Miközben az amerikai megtakarítások mértéke közel áll a nullához, addig az USA minden egyes gazdasági fellendülése jelentősen megnöveli a világ egyéb részeiből származó javak odaáramlását.
„Így La Fontaine világának a tükörképét éljük, melyben a hangya könyörög a tücsöknek, hogy legyen olyan jó és fogadja el az ennivalót.”
A torzulás megmutatkozik az amerikai társadalmon belül is, ahol „Amerika a nemzet és a birodalom, azaz két különböző típusú gazdasági és szociális rendszer között ingadozott. Bár korántsem veszítette el összes nemzeti vonását, birodalomként bukásra van ítélve,” mert két alapvető hiányossággal rendelkezik:
- A katonai és gazdasági hatalma elégtelen a bolygó jelenlegi kizsákmányolási szintjének fenntartásához (a könyv kiadása óta eltelt 15 év alatt az amerikai katonai fölény a rivális hatalmakhoz képest további jelentős csökkenést tudhat a magáénak)
- ideológiájának egyetemlegessége hanyatlóban van
Ahogy mondani szoktam volt: a gyarmatosítás a harctéren kezdődik és a fejekben/lelkekben ér véget, míg a birodalmak bukása a fejekben/lelkekben kezdődik és a harctéren ér véget.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
(2657) Geopolitika és Geohadászat III.
3. A nagy demokratikus fenyegetés
Ha tömören és röviden akarnám megfogalmazni ezen fejezet mondanivalóját, akkor az annyit jelentene, hogy a fokozatosan állandó népességűvé váló alfabetizált világ létrejöttével „az Egyesült Államok számára nem maradna semmiféle különleges szerep. Akkor Amerikát arra kellene kérni, hogy legyen ugyanolyan liberális és demokratikus nemzet, mint a többi, hogy szerelje le a hadseregét és élvezze egy hálás bolygó szeretetével övezett, jól megérdemelt stratégiai nyugdíját.”
A bolygószintű alfabetizáció és a születésszám növekedés lassulása természetesen nem bizonyítja azt, hogy a demokrácia általánossá válik és a világbéke állandósul, de az nyilvánvaló, hogy egy ilyen világ a jelenkor Amerikájának mindenképpen fenyegetést jelentene.Az Egyesült Államok gazdasági függősége miatt szüksége van a rendezetlenség és felfordulás azon szintjének a fenntartására, amely indokolja a politikai-katonai jelenlétet, többek között az Óvilágban (Európában) is.
„Ha Amerika viszonya a világhoz a visszájára – a védelemből a lappangó fenyegetés felé – fordul, akkor Oroszország világban betöltött szerepe is megváltozik, a fenyegetőből a védelmező irányába billenve.” – írja Todd a fejezet végén.
A nagy kérdés az, hogy a világot valóban fenyegeti-e az „általános demokratizálódás rémképe” vagy pedig valami egészen más fenyegetéssel kell szembenéznie – a fejezet érdemi részében Todd erre keres választ.
Az író konkrét összefüggést tár fel az olvasás és írás elsajátításából adódó magasabb tudatosság és az ebből törvényszerűen következő születésszabályozás előtérbe kerülésére, mint azt láthattuk a korábbi fejezetben.
A globális szinten mostanra real-time szinten zajló alfabetizáció valamint a demográfiai egyensúly irányába történő globális elmozdulás előbb-utóbb a bolygót a demokratizálódás felé mozdítja.Véleménye szerint az alfabetizáció hatására tudatossá (és ebből eredően egyenlővé vált) egyéneket nem lehet a végtelenségig tekintélyelvi alapon kormányozni, a tudatosságra ébredt népek felett gyakorolt autoriter irányítás a saját hatalmának a fenntartására fordított növekvő költségei miatt a társadalma gazdaságilag versenyképtelenné válik.
Ugyanakkor a globalizáció gazdasági téren a növekedési értékek csökkenésével, a tömegek életszínvonalbéli emelkedésének lassulásával, visszaeséssel és az egyenlőtlenségek további növekedésével jár. Belátható, hogy az egyre növekvő anyagi bizonytalanság semmiképpen sem segíti elő a diktatórikus rendszerek bukását és a demokratikus választási rendszerek stabilizációját.
Ha belegondolunk a 2017. év napi realitásaiba, nehezen lehetne cáfolni ezeket a meglátásokat. Mind globális szinten, mind az egyes társadalmakra vetítve a fejlődő és a fejlett világban is megfigyelhető egy rendkívül torz vagyoneloszlás, ami a bolygó populációját tekintve jelentéktelen létszám kezében összpontosítja a bolygó javainak igen jelentős hányadát. Az ilyen torz és kiegyensúlyozatlan struktúrák a legtöbb esetben – egy esetleges „többlet terhelés” hatására – könnyen összeomolhatnak. Márpedig a civilizációnk gazdasági és pénzügyi instabilitása egy időbe esik a klíma és az egész ökoszisztéma állapotának gyorsuló romlásával, amelyek együttesen szinte száz százalékosan garantálják az elkerülhetetlen többlet terhelések létrejöttét.
Visszatérve a demokrácia általánossá válásával egyesülő világról alkotott elképzeléshez (fukuyama-i modell) fontos figyelembe venni azt, hogy még egy teljesen demokráciává váló világ sem lesz uniformizált demokrácia.
Ha megnézzük a brit vagy a francia demokráciát, akkor nehezen találni olyan politikai erőt, aki két ciklusnál képes végigkormányozni, ugyanakkor a német, a svéd vagy a japán modell ennek pont az ellenkezőjét mutatja. „Fukuyama szerint a hatalmon lévő pártok váltakozásának a hiánya egyáltalán nem teszi lehetetlenné, hogy a japán rendszert demokratikusnak nevezzük…”
„… az angolszász váltakozás és a japán vagy svéd folytonosság egyidejű létezése igen különböző demokratikus altípusok meglétét sugallja, vagyis egy olyan kiegyenlítődést, amely nem lehet tökéletes”.
Az író 1983-ban, A harmadik bolygó. Családszerkezetek és ideológiai rendszerek című írásában javasolt egy embertani természetű magyarázatot arra, amire az ortodox politikatudomány nem volt képes a mai napig magyarázatot adni: Mi az alapvető oka a modernizációs fázisba lépett társadalmak drámai ideológiai különbözőségének?
A család szerkezetével foglalkozó hipotézise lehetővé teszi a születőben lévő demokratikus világ tartós különbségeinek leírását és megértését.
A család a társadalom szövetének sejtje, amilyen a működő családmodell, olyan lesz a társadalom is. Csak a működő családmodellekre lehet működő társadalmi struktúrákat felépíteni, ellenkező esetben a modell eleve élet- és működésképtelen.
Az angolszász liberalizmus a politika területére vetítette az angol családon belül a szülők és a gyermekek közti viszonyokat régtől jellemző kölcsönös függetlenség gondolatát csakúgy, mint az egyenlő vonatkozási alap hiányát a fiútestvérek közötti kapcsolatban.
A francia forradalom általánosan elfogadottá tette a szabadságot és egyenlőséget, a szülők és a gyermekek közötti kapcsolat liberalizmusát, továbbá a fiútestvérek közötti egyenlőséget…
Az orosz muzsikok egyenlőségi alapon bántak fiaikkal, de egészen saját halálukig tekintélyelvű irányításuk alatt tartották őket, akár megnősültek, akár nem: az átmenet orosz ideológiája, a kommunizmus tehát ennek megfelelően – a francia mintához hasonlóan – egyenlőségpárti volt, ám ezen túlmenően tekintélyuralmi is. Ezt a formát alkalmazták mindenhol, ahol az orosz típusú családrendszerek túlsúlyban voltak, így Kínában, Jugoszláviában, Vietnamban, nem elfelejtkezve Európa néhány térségéről, amelyekben tapasztalható a parasztság kommunista beállítottságú választási szokása, például Toszkánában, Limoge környékén és Finnországban.
Németországban a család tekintélyelvű, egyenlőtlenségpárti értékrend jellemző, mely minden egyes generációban csak egy örököst ismer el. Ez a családi szerkezet biztosította a tekintélyelvű és egyenlőtlenségpárti nácizmus előretörését. Japánban és Svédországban ennek jelentősen könnyített változatai terjedtek el.
Az arab-muzulmán család szerkezete lehetővé teszi a szélsőséges iszlámizmus bizonyos aspektusainak – amely egyike az átmenet ideológiájának – megértését, megmagyarázását. E szerkezet az egalitarizmus (azaz mindenki egyenlő) és a közösségi törekvés érdekes keverékével jellemezhető, anélkül, hogy e vegyület az államhatalom korlátlan kiterjesztésének táptalajául szolgálna…
.. E családtípusban a nő igen alacsony elismertsége csak csak a rendszer legnyilvánvalóbb eleme. Közösségi formája közel áll az orosz mintához, mely az apát és nős fiait közösen kezeli, ámde lényegesen különbözik ettől az unokatestvérek házasságát szorgalmazó szokásjog következtében. Az elsőfokú unokatestvérek közötti házasság, különösen két fivér gyermekei között rendkívül sajátos tekintélyi viszonyt vezet be úgy a család, mint az ideológiai területén. Az apa-fiú viszony valójában nem tekintélyelvű. A szokás fontosabb az apa szerepénél és ennek következtében a meghatározó kapcsolat a fivérek közötti horizontális kötelék.”
Todd meglátása szerint az arab-muzulmán rendszer egyenlőségpárti és közösség centrikus, de nem igazán kedvez az általában vett tekintélytiszteletnek, különösen nem az állam felé irányulónak!
Az alábbi táblázat a muzulmán világon belül az elsőfokú unokatestvérek közötti házasságokat arányát mutatja az 1990-es évek első felében:
Az egyes társadalmi rendszerek nem ugyanolyan módon szembesülnek a demokratikus individualizmus terjedésével. A francia és angol rendszerekben közös a szabadság ősrégi eszméje, a német, japán, orosz, kínai vagy arab rendszerek esetében az egyéni szempontok felerősödése viszont támadja az eredeti társadalmi értékek némelyikét és ide vezethető vissza az átmenet folyamatának eldurvulása illetve az átmenetet követő időszak egymáshoz képesti eltérései.
„A modernizáció bizonyos szakaszában a társadalmak megnyugszanak és olyan, nem önkényuralmi kormányzati formát találnak, amelyet a lakosság többsége akceptál.”
„Amennyiben a régi világ a béke felé halad, ha többé már nincs szüksége az Egyesült Államokra és ha – ezzel ellentétben – ez utóbbi gazdaságilag ragadozóvá és fenyegetővé vált, Oroszország szerepe is megváltozik, sőt, a visszájára fordul… Katonai hanyatlása ellenére Oroszország az egyetlen állam, melynek nukleáris arzenálja az Egyesült Államok katonai mindenhatóságának akadályát jelenti.”
Aktuálpolitikai kitekintés (1):
A könyv megírása óta eltelt 15 év hozott némi változást az akkori és a mostani katonai erőviszonyok kérdésében mind Oroszországot, mind Kínát illetően. 2017-re az Egyesült Államok nukleáris fegyverzete a jelenlegi orosz arzenálhoz képest öregedő és egyre inkább avuló.
Nem csak a világban betöltött szerepek változtak meg, hanem bizonyos katonai képességek is, melyek egyik oldalon a korábbi saját szinthez képest jelentősen erodálódtak (USA), a másik oldalon pedig döbbenetes fejlődést (Kína) produkáltak.
A legnagyobb katonai hatalmat biztosító stratégiai atomfegyverzet területén pedig bekövetkezett az, amire a Hidegháború idején nem nagyon akadt példa: Oroszország megelőzte az Egyesült Államokat, az amerikai nukleáris dominancia/fölény ma már csak történelem.
Aktuálpolitikai kitekintés (2):
A mai német bevándorlási politika hátteréhez az előző fejezetben ismertetett adatokatis érdemes figyelembe venni – ez természetesen továbbra sem ad magyarázatot arra, hogy példának okáért a kelet-európaiak helyett miért pont a muszlim bevándoroltatást segítették elő.
Ha valaki megnézi, hogy a termékenységi ráta hogyan alakult Németországban, akkor kiderül, hogy már 1981(!)-ben az NSZK-ban 1,3 míg ezzel egy időben az NDK-ban 1,9 volt. Bár egyik sem elegendő a fennálló populáció stagnálásához sem, ettől függetlenül az eltérés jelentős volt a maga közel másfélszeres értékével.Az egyesítést követően 2001-ben Németország a korábbi értéket fixen tartotta továbbra is, azaz immár a teljes német lakosságra vetítve elérte ismét az 1,3-as értéket alig egy évtized alatt.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
(2656) Geopolitika és Geohadászat II.
2. A világterrorizmus mítosza
Elég sok író tollából született 2002 óta tengernyi cikk (elemzés)könyv a témában, sőt, azóta már Tony Blair is bocsánatot kért a hazug indokok miatt indított 2003-as iraki invázióban történt brit részvételért (1) és az amerikai politikai vezetés is a CIA-ra kente a téves értesüléseket a perceken/órákon belül bevethető iraki vegyi fegyverekről (2), de ettől függetlenül érdemes kitérni erre a témára.
(1) A világon olyan diktatúra még nem létezett, amely házon belül a saját – önmagára nézve is életveszélyes – konkurenciáját nemhogy életben hagyta, de még támogatta is.
(2) Mennyire életszerű az, hogy az a Szaddam Husszein – aki nem mellesleg a nyugat-európai NATO tagállamoktól egyenesben szerzett be vegyi fegyvert és ezeket be is vetette a kurd lakosság ellen – bő tíz évvel az első Öböl-háború után tömeges vegyi fegyver csapást készít elő úgy, hogy se rakétája se zsebpénze, miközben a határainál százszor erősebb hadseregek állnak ugrásra készen.
Még ha lett volna is valamennyi vegyi fegyvere, mégis, hol és ki ellen vetette volna be és milyen katonai-stratégiai célokat követett volna ez a lépés?
Mielőtt belemegyünk Todd által felvázolt kérdésekbe, előtte fontosnak tartok tőle néhány gondolatot idézni ezen fejezet bekezdéséből – fontosnak, mert ezek alapvetően determinálják Todd nézeteit bizonyos kérdésekbe.
„Világunk azon képe, mely az utóbbi tíz-tizenöt évben alakult ki a Nyugaton élők szemében, igazán katasztrofális. Médiumaink napról napra gyűlölettől vezérelt, erőszaktól megtépázott bolygó képét tárják elénk (3), ahol egyre gyorsuló ütemben követik egymást a vérfürdők és népirtások: ruandai tömeggyilkosság…
…befejezésként említsük meg a Világkereskedelmi Központ ikertornyainak Allah nevében véghezvitt ledöntését, amely olyan öngyilkos merénylők műve, akiknek származási helyét egykor a harmadik világnak neveztük (4). /37.-38. old./
(3) Azt gondolom, hogy jelen idő szerint ennek a napi aktualitásához továbbra sem fér kétség, a különbség csak annyi, hogy mostanra jelentősen bővült a démonizált államok és vezetőinek a listája. Sőt, mostanában a Nyugati világ zászlóshajójának a kapitánya is szóvá tette elégedetlenségét a nyugati mainstream médiával kapcsolatban, igaz, ő sokkal prózaibb okból.
(4) A tornyok ledőltek, de ehhez sok köze nem volt a kéthetes pilótaképzésen részt vett Attának és a Boeingnek sem, még akkor sem, ha valóban ő vezette volna az egyik gépet Nem a végrehajtó – és egyben fogyóeszköznek tekintett – baka a lényeg, hanem a Megrendelő/Finanszírozó és a Kitervelő/Szervező/Levezénylő, ugyanis nélkülük még soha egyetlen projekt sem valósult meg.Tartok tőle, hogy a jelzett titulussal bírókat Amerikához sokkal, de sokkal közelebb kellene keresni, mint Közép-Ázsia vagy akár Irak, de semmiképpen sem Afganisztán!
„Ebben az erőszaktól tépázott világban mostanság a történelemszemlélet egy sajátos formája kezd uralkodóvá válni: a visszafejlődésé. Mindezen öldöklésnek csak egy jelentése lehet: a bolygó életnívója süllyed, a fejlődés zátonyra futott, a haladást, amely a XVIII. századi Európa régi illúziója volt, az elévült fogalmak közé kell sorolni, s mint olyat, újra kell értékelni.
Ám amennyiben elvetjük, hogy valamely túlságosan együgyű, jobb vagy baloldali, marxista vagy neoliberális ökonomizmusra hagyatkozzunk, akkor hála a bőséges statisztikai anyagnak, magunk is lemérhetjük világunk óriási kulturális fejlődését, amely két alapvető mérőszámban nyilvánul meg: az írástudatlanság tömeges mértékben való felszámolásában és a születésszabályozás általános elterjedésében.” (5)
(5) A globális szinten csökkenő alfabetizmushoz mostanra hozzátehetjük nyugodtan a széles tömegek által a napi rutin szintjén használt kommunikációs eszközöket is, aminek alapfeltétele az írás/olvasás kompetenciája. Okos telefonokkal és közösségi oldalakkal manapság kormányokat lehet megdönteni „ideális esetben” akár órák alatt – a világ Legelső Színes Forradalma (1917. Oroszország) a mai Színes Forradalmakhoz és Tavaszokhoz képest csigalassúsággal haladt.
1980 és 2000 között a 15 éves vagy ennél idősebb korú, írni és olvasni tudó egyének aránya a teljes felnőtt lakossághoz mérten:
(Ha csak a 15-24 év közötti fiatalokat tekintjük, akkor Niger 22%, mali pedig 65%-ot produkál.)
„A folyamat nem befejezett, a kulturális fejlődési fokok pedig igen eltérőek. Ugyanakkor előrelátható, hogy a nem túl távoli jövőben bolygónk általánosan írástudó lesz. A gyorsulási tényezőt is figyelembe véve úgy számolhatunk, hogy a fiatal generációk számára a Föld általános alfabetizációja 2030-ra várható. Az írás feltalálása körülbelül Kr. e. 3000-re tehető, tehát az emberiségnek hozzávetőleg ötezer évre volt szüksége, hogy a maga teljességében megvalósítsa az írásbeliség forradalmát.”
Az író a globalizáció és az írásbeliség terjedés között is érdekes összefüggésekre hívja fel a figyelmet, amely olyan alapvető tételre épül, mint az, hogy „amikor az emberek már megtanultak írni, olvasni és számolni, szinte természetesen jutottak el odáig, hogy kezükbe vegyék anyagi környezetük irányítását is.” Ami Európában az elmúlt 2-300 évben zajlott le ebben a kérdésben, az ma Ázsia és Latin-Amerika jelene. Véleménye szerint ezen térségek gazdasági felemelkedése a kulturális fejlődés következménye.
„Az egykori harmadik világ munkásai… tudnak írni, olvasni és számolni – ezért váltak kizsákmányolhatóvá.” A fejlett(ebb) technológiai színvonalat képviselő üzemek „alacsony bérszínvonalú zónákba”történő áttelepítése nem történhetett volna meg ezen területek kulturális fejlődése nélkül.
„Amikor az emberek, pontosabban a nők már tudnak olvasni és írni, akkor kezdődik el a terhességszabályozás. Korunk világa, amely 2030-ra általános alfabetizációval számolhat, demográfiai átmenetének szintúgy a vége felé tart.”A világ termékenységi mutatója 1981-ben 3,7 volt, ez 2001-ben visszaesett 2,8-ra, így nem kizárt, hogy a világ 2050. év körül elérheti azt az egyensúlyi állapotot, ahol a világ népességének növekedése megáll és egyensúlyi állapotba jut.
A szerző a könyvében a termékenység mérőszámául a TFR-t (Total Fertility Rate) használja, ami azt fejezi ki, hogy hány gyerek világra hozása esne egy nőre reproduktív életszakaszában, azaz 15. és 49. év között. Az egyszerű reprodukció szintjének a 2,1-2,2 közötti értéket tartják.
Néhány adat táblázatos formában – TFR:
Az alábbi táblázat a muzulmán országok népességszaporulatának alakulását mutatja be:
Az adatok alapján a demográfiai átmenet tendenciája előrehaladott állapotban van a muzulmán világban is, „a muzulmán világ, mint demográfiai entitás nem létezik.” A 2001. szeptember 11.-i esemény „tulajdonképpen az iszlámista láz hanyatló szakaszába robbant be”.
A szerző meglátása alapján „a világterrorizmus fogalma kizárólag Amerika számára hasznos, amennyiben szüksége van egy állandósult háborús állapot által lángba borított régi világra.”
Természetesen a fejezet további érdekes részeket tartalmaz az átmenet válságának elemzéséről, az iszlámista átmenet állapotairól, Jugoszláviáról, mint az elhalasztott és halmozott válságok iskolapéldájáról és közben nem fukarkodik a másik kedvenc szerzőm, S. P. Huntingon bírálatával sem. Ami viszont figyelemre méltó, 2002-ben az író két garantált új válságot ígért: Szaúd-Arábia és Pakisztán, melyek egyébként közvetlenül az amerikai hatalmi szférába tartoznak.
___________________________________________________________________________
Tibor bá’ megjegyzése: Saddam Husszein vetett be saját népe ellen vegyi fegyvereket. Ez történelmi tény.
(2655) Geopolitika és Geohadászat I.
MangaMangus 10 fejezetben kifejti Geopolitikai és Geohadászati nézeteit a honlapon, mint vendégposztoló. Nézeteinek alátámasztására gyakran fog idézni Emmanuel Todd: A birodalom után című művéből.
1. Rész Bevezető
„A minap még a nemzetközi rend fontos tényezőjeként elfogadott Egyesült Államok egyre határozottabban a zűrzavar főszereplőjének tűnik. Az amerikai gazdaság mindinkább rejtélyesnek látszik: már nem igazán tudható, mely vállalkozásai bírnak valóságos tartalommal. Az amerikai vezető körök nyugtalansága szinte kitapintható, a sajtó napról napra aggodalommal figyeli a dollár árfolyamát. A gazdaság zavaros helyzetéhez már diplomáciai és katonai zűrzavar is társul.” – írja mindezt Todd 2003. február 4.-én, az USA második iraki inváziója előtt bő egy hónappal a magyar kiadáshoz írt előszavában!
Meglátása szerint az USA, amelyre sokáig mindenki, mint a megoldások letéteményesére tekintett, „mostanra egyre több problémát jelent a világ számára”. Az USA, mint világ hegemón a megfélemlítés érdekében az esetleges ellenfeleket beszámíthatatlannak igyekszik feltüntetni, miközben nyíltan provokálja Oroszországot, Kínát és Iránt, a nyugtalanság pedig eközben érezhetően nő a saját szövetségesi rendszerén belül. A terrorizmus elleni hadjárat meghirdetése pedig „jogossá tesz mindenfajta büntetőakciót, mégpedig időre és helyre való tekintet nélkül”.
„A világ azt álmodta – minthogy az összes, vagy majdnem az összes nemzet elismeri az Egyesült Államok hatalmának létét és jogosságát -, minden adott ahhoz, hogy létrejöjjön a javak igazi birodalma, amelyben a Föld országai alávetik magukat egy központi hatalom felsőbbségének, az amerikai vezetők pedig az igazság szolgálatának.”
A helyzet az, hogy ebből semmi nem lett, az ébredés pedig egyre fájdalmasabbá vált. Washington 1997. decemberében elutasította az ottawai szerződést, 1998. júliusában pedig egy nemzetközi büntetőbíróság felállításáról szóló egyezményt. Sőt, azóta túl vagyunk egy Kis-Jugoszlávia elleni háborún és Koszovó kiszakításán, egy második iraki háborún, a Közel-kelet szándékos felforgatásán és éppen gőzerővel haladunk egy lehetséges orosz-amerikai és/vagy kínai-amerikai közvetlen katonai összeütközés felé a grúziai incidenstől kezdve a kijevi Majdanon át egészen a dél-kínai tengeren folyamatosan emelkedő militarista hisztériáig.
Véleményem szerint az amerikai külpolitika titkának a kulcsa nem a hatalom, hanem a gyengeség oldalán található. Az USA külpolitikai mozgatórugói a félelemből erednek.
„Amerika a történelmi véletlen folytán arra szakosodott, hogy megvédje a fenyegetettnek hitt demokratikus eszmét. Mint láttuk: a német nácizmus, a japán militarizmus, az orosz és kínai kommunizmus fenyegetésétől. A második világháború és a hidegháború mintegy intézményesítette Amerikának ezen történelmi szerepét. Csakhogy, amikor a demokrácia mindenhol győz, az az ellentmondásos helyzet áll elő, hogy az Egyesült Államok katonai hatalomként haszontalanná válik a világ számára és el kell viselnie, hogy ekkortól csak egy lesz a demokráciák között.”
Ez még akkor is igaz lehet, ha az amerikai politikai elit Amerikát rendszeresen nélkülözhetetlen és kivételezett nemzetnek nyilvánítja. Az Egyesült Államok geográfiai értelemben elszigetelt, ami azt jelenti, hogy igen távol esik a népes és iparosodott Eurázsiától, amely a jövő centrumja lesz. Brzezinski is elismerte a Fukuyama-paradoxonban rejlő fenyegetést és egy diplomáciai és katonai módszert javasolt a régi világ feletti ellenőrzés megőrzésére.
Közbeszúrom: Történelmi véletlen ugyanúgy nincs, mint ahogy a véletlen sem létezik. A véletlen csak annyit jelent, hogy jelenlegi ismereteink alapján nem véltük volna, de semmiképpen sem azt, hogy ok és előzmény nélküli, pláne nem az első két világháború.
„Fukuyama legnagyobb teljesítménye az, hogy nagyon gyorsan felismerte a nem nyugati típusú országok egyensúly felé tartó fejlődését.” Ezzel együtt a „társadalomérzékelését a gazdasági szemlélet jelentősen befolyásolja; nem tekinti az oktatást, a szellemi fejlődést a történelem fő mozgatórugójának és alig veszi figyelembe a népesedéssel kapcsolatos kérdéseket.”
Pedig érdekes összefüggés sejlik fel a népesség alfabetizációs fejlődésével párhuzamban: ahogy csökkent az írástudatlanság, és ahogy fejlődött a közoktatás és lassan a felsőfokú képzés általánossá vált, úgy térünk vissza egyre inkább az oligarchiák korszakába, ami Arisztotelész világát idézi, „ahol az oligarchia követhette a demokráciát”.
Az USA problémáját a világgal Todd szerint: „amikorra a világ ráérez a demokrácia ízére és kész lesz nélkülözni Amerikát politikai szempontból, akkora ez utóbbi kezdi elveszteni demokratikus jegyeit és rádöbben, hogy a világ más részeinek gazdasága nélkül nem képes létezni. A Föld tehát egy kettős fordulattal szembesül: egyrészt az Egyesült Államok és a világ fordított gazdasági függőségi kapcsolatával; másrészt a demokratikus dinamizmus megfordulásával, amely immár Eurázsiában pozitív és Amerikában negatív.”
Az USA – mint az egykori angolszász világbirodalom reinkarnációja – a XX. század végére sikeresen elérte azt, hogy a világ többi része a demokrácia irányába mozduljon el, aminek a legnagyobb hátulütője az, hogy az USA által meghirdetett eszmék és ideák sikere esetén nincs szükség tovább az USA-ra, mint szuperhatalomra, se gazdasági, se katonai, se ideológiai téren. Ez természetesen a jelenlegi politikai elitnek ebben a formában nem elfogadható.
Az Egyesült Államok hanyatló gazdasági, katonai és ideológiai ereje már elégtelen ahhoz, hogy valóban uralkodjon a már túlságosan kiterjedt, megfelelően népes, művelt és meglehetősen demokratikus világ felett. Amerika egyeduralmának valódi akadályai a világ jelentős stratégiai fontosságú szereplői, nevezetesen Oroszország, Európa és Japán, amelyek semlegesítése meghaladja az USA erejét. Velük a nagy ország csak tárgyalni tud, sőt, gyakran csupán meghajolni előttük. Mindenesetre az aggasztó gazdasági függőségére valós vagy látszólagos megoldást kell találni, s ehhez legalább szimbolikusan meg kell maradnia a világ középpontjában, ezt azonban csak „hatalmának”, azaz – bocsánat – „mindenhatóságának” színrevitelével érheti el. Mi tehát egy teátrális militarizmus kialakulásának nézői és résztvevői vagyunk…”, amely három lényegi vonással jellemezhető:
- a gondot okozó problémákat soha nem szabad véglegesen megoldani, hiszen az szükségtelenné tenné az „egyetlen szuperhatalom” vég nélküli katonai jelenlétét.
- összeütközés a mikró hatalmakkal (Irak, Irán, Kuba, Észak-Korea), erőt mutatva maradni a világ középpontjában.
- fegyverkezési verseny generálása.
Az Egyesült Államok nehezen kezeli a saját hanyatlását és azóta emelte a tétet is – a színpadias mikró militarizmus átcsapott makró militarizmusba, jelen idő szerint már Oroszországot és Kínát is nyíltan háborúval fenyegetve. Hogy ez csak egy színpadias előadás (blöff) vagy valós opció…, ez bizony belátható időn belül kiderül.
___________________________________________________________________________
Tibor bá’ megjegyzése: Ma már nem lehet nem észrevenni Washington „demokrácia exportjának” igazi arcát. Az elmúlt évtizedekben Amerika ragyogóan együtt tudott működni elnyomó, antidemokratikus, diktatórikus rendszerekkel, amennyiben azok kiszolgálták az ő érdekeiket. Sőt még népirtást is el tudtak nézni. Viszont, ha valahol háborút akartak kezdeni, akkor az adott ország demokrácia hiánya jó ürügy volt a beavatkozásra, hivatkozva azt emberi jogokra. Ez a tény nem jön le az 1. részből.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
(2654) Hírek röviden Mindenszentekkor
Tibor bá’ online
Nukleáris háború: Sokan úgy gondolják, hogy az amerikaiak kilépése az INF egyezményből megemelte egy orosz/amerikai háború esélyét. Egyesek pedig, hogy a háború elkerülhetetlen. (az RT szerint)
Khashoggi: A legfőbb török ügyész szerint az újságírót a követségre belépés pillanatában megfojtották, majd a testét feldarabolták.
Merkel: „Ártalmatlanul katasztrofális”. Sajtó vélemény szerint Merkel tehetetlenségéből származó történelmi kudarcát nem úszhatja meg. A távozni készülő kancellár asszony országát politikailag összekuszáltan, és számtalan szociológiai problémát megoldás nélkül hagyja maga mögött. Számlájára írható, hogy az Európai Unió sose volt ilyen gyenge. A végzetes nemzetközi krízisek semmivel se jutottak közelebb a megoldáshoz.
Kubai krízis No 2: Washington kilépése az INF egyezményből arra készteti Moszkvát, hogy újra katonai bázist létesítsen Kubában, állítja a Duma Nemzetbiztonsági Tanácsa, ami egy újabb Kubai krízist vonhat maga után.
Mogammed Bin Salman: Egy másik herceg, Khalid Bin RFarhan Al Saud állítja, hogy várható egy összeesküvés Salman király és a koronaherceg ellen.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________