Bevezető:

Elsőnek le szeretném szögezni, hogy az idézett anyagok hivatalos dokumentumok fordításai, amelyet mindenki leellenőrizhet. Másodsorban az én személyes tapasztalatom a témában, mert műszaki emberként rendkívül érdekesnek találtam ezt a témát, és ha már foglalkoztam ezzel, ki is próbáltam azt. Ezek a személyes „úti beszámolók” tisztán szubjektívek, és elég nehézkesen lehetett csak ellenőrizni. A saját keresztellenőrzésem arra alapszik, hogy más ugyanazt a távolba látást végző gyakorlatot elvégezve milyen hasonlóságokat mond el. Ha teljesen eltérő a beszámoló, akkor nem volt sikeres a TL(távolba látás), ha sok hasonlóság van(volt erre is példa), akkor sikeres a TL. Minél több azonos részlet merül fel, annál jobb a TL gyakorlat, amivel a résztvevő személyek képességére is fényt derít.

Érdemes tisztázni a fogalmat, hogy mivel is állunk szembe, és mit is értünk távolba látás alatt, angol terminológia szerint Remote Viewing/ Clairvoyant alatt:

„A távolba látás, népszerű nevén az extra érzékszervi észlelés (ESP) az ember azon képessége, hogy távoli földrajzi célpontok információit és képeit érzékelje. Az indiai jóga haladó gyakorlói jól ismerték ezt a jelenséget, ami „Divya Drishti”-nek neveztek – „Clairvoyant Remote Viewing: The US Sponsored Psychic Spying M. Srinivasan BARC

Másik definíció szerint:

„A távolba látás nem lokális tudatossággal kapcsolatos, formalizált protokollok olyan sorozata, amelyben egy személyt kérnek meg arra, hogy adjon részletes információt egy személyről, helyről, tárgyról vagy eseményről, amely információt nem ismerhet, mivel az idő/tér vagy mindkettő ismeretlen számára.” – Psi Encyclopedia – https://psi-encyclopedia.spr.ac.uk/articles/remote-viewing

Saját definícióm szerint:

Olyan mély és irányított tudat állapot, amely vezető segítségével, vagy önállóan a fizikai testünktől távoli helyszíneket, eseményeket figyelünk meg, amely térben, és akár időben is eltérhet a megfigyelő aktuális helyétől/idejétől. Ezoterikus tanokban ezt asztrál projekciónak is hívják, ami külön megér egy írást, hogy pontosan mi is az asztrál test, ettől most eltekintünk, egyszerű hétköznapi nyelven a távolba látás egyfajta testen kívüli élmény, mert definitív módon a figyelmünk, és éntudatunk elszakad a fizikai testünktől ebben az esetben.

Távolba látás és a CIA kapcsolata:

Azt gondolhatnánk, hogy a távolba látást csak a cigány jósnők űzték, akik félhomályos sátorban, bársonnyal letakart asztalon álló üveggömb mögül nézték a távoli eseményeket. Ennél nem is tévedhetnénk nagyobbat, mert a fő támogatói ezeknek a kutatásoknak jellemzően a kormányzati szervezetek voltak, orosz oldalról, ami akkoriban a szovjet KGB volt, futtatott távolba látási kutatásokat. Az amerikai oldalról pedig a CIA tette ugyanazt félve az orosz eredményektől. Mivel az orosz/szovjet programokhoz kapcsolódó dokumentumokat nehezebben felkutatni, ezért jellemzően amerikai programok anyagait ismertetem, hogy lássuk, nem vették fél vállról a témát, és a szovjetektől tartva, komoly eredményeket is értek el. Némi kutatás után fellelhető több titkosítás alól feloldott hivatalos CIA anyag is, ebből idézek, hogy lássuk miről van szó és hogyan dolgozott az amerikai hírszerzés a témában. 1995. április 17-én Clinton elnök kiadta az 1995-4-17. számú végrehajtási rendeletet, amelynek keretén belül lett nyilvános a következő dokumentum is:

„1972 elején lézerkutatásban vettem részt a Stanford Kutatóintézetben (mai nevén SRI International), a kaliforniai Menlo Parkban dolgoztam. Abban az időben én is lobbiztam azért, hogy kapjak egy kis támogatást a kvantumbiológiai kutatásokra. Ebben a pályázatban olyan új fizikai elméleteket javasoltam, ami képes leírni az életfolyamatokat, és javasoltam néhány új mérést, amit növényeken és alacsonyabb rendű szervezeteken ki lehet próbálni. (Puthoff, 1972). Ezt az anyagot széles körben terjesztették, és egy példányt elküldtek Cleve Backsternek New York Citybe, aki részt vett a növények elektromos aktivitásának mérésében szabványos poligráfos berendezéssel. Ingo Swann New York-i művész véletlenül meglátta Backster laboratóriumában tett látogatása során az anyagomat, és írt nekem, hogy őt is érdekelné az élőlények fizikája közötti határterület vizsgálata, és fontoljam meg a parapszichológiai kísérleteket. Swann ezután néhány látszólag sikeres kísérletet írt le pszichokinézisről, amelyekben részt vett Gertrude Schmeidler professzor laboratóriumában a New York-i City College-ban.”

Ugrunk egy kicsit időben.

„Néhány hét múlva egy látogató pár jelent meg az SRI-nél a fenti jelentéssel kezükben. A megbízólevelükből kiderült, hogy a CIA-tól jöttek. Tudtak a korábbi múltamról, mint tengerészeti hírszerző tiszt, majd civil alkalmazott voltam a Nemzetbiztonsági Ügynökségnél (NSA) néhány évvel korábban, és úgy érezték, hogy nyíltan megbeszélhetik velem az aggályaikat. Azt mondták, hogy egyre erősebb a hírszerző közösségben az aggodalom a szovjet parapszichológiai kutatások miatt, ami a szovjet biztonsági szolgálatok finanszíroztak. A nyugati tudományos körökben ezt a területet a legtöbb aktív tudós képtelenségnek tartotta. Ennek eredményeképpen egy olyan kutatólaboratóriumot kerestek, amelyik nem a Szovjetunióban van, képes csöndben, feltűnés nélkül, titkos vizsgálatokat végezni. Az SRI megfelelőnek tűnt. Megkérdezték, hogy el tudnék-e intézni egy alkalmat, hogy elvégezzenek néhány egyszerű kísérletet Swann-nal, és ha a tesztek kielégítőnek bizonyulnak, fontolóra vennék-e egy ilyen irányú kísérleti programot. Beleegyeztem, hogy ezt fontolóra veszem, és megszerveztem a kért teszteket.” CIA-Initiated Remote Viewing Programat Stanford Research Institute – H. E. PUTHOFF

Így kezdődött el az amerikai távolba látás program…

Mit is csináltak valójában, tehetnénk fel a kérdést. Erre válaszul pár jegyzőkönyvezett példát hoznék, ahol aktívan használták a távolba látás módszerét.

Gyűrűk felfedezése a Jupiter bolygó körül (1972):

Ingo Swann, a híres médium azt javasolta 1972-ben, hogy a NASA Pioneer-10 közelgő elrepülése előtt végezzenek kísérletet a Jupiter bolygó távoli megfigyelésére. Ingo Swann és az SRI kutatóinak „legnagyobb bánatára” egy gyűrűt talált a Jupiter körül, és azon tűnődött, hogy talán tévedésből a Szaturnusz bolygót nézte távolról. Amikor azonban a Pioneer-10 elrepült a bolygó mellett, megerősítette a Jupiter körüli gyűrűk létezését. (Érdekes módon egy Dr. P.V.Vartak nevű pune-i orvos felvette a kapcsolatot az íróval, és újságkivágásokat küldött, amelyekben leírja a Holdon, a Marson és a Jupiteren tett asztrális látogatásait).

Szemipalatyinszki Nukleáris Kutatóközpont, Szovjetunió (1974. július):

„A TL személynek csak a helyszín földrajzi koordinátáit adták meg fokban, percben és másodpercben (ezt a fajta megfigyelést irányított TL-nek nevezik). Patnek azt is elmondták, hogy a helyszín egy K+F tesztelési létesítmény. A CIA úgy döntött, hogy ha Pat többemeletes darut, vagy az olajkút fúrótornyokra emlékeztető furcsa szerkezeteket ír le, csak akkor folytatják a kísérleteket. Pat saját szavaival így írta le ezt a távoli helyszínt: „Hanyatt fekszem egy két-három emeletes téglaépület tetején. Napsütéses szép idő van. A nap jó érzés. Ott van ez a legcsodálatosabb dolog. Egy óriási daru mozog előre-hátra a fejem fölött…. Ahogy a levegőben sodródom és lenézek, úgy tűnik, mintha egy sínpályán közlekedne, amelynek mindkét oldalán van egy-egy sín. Ilyet még soha nem láttam”. Ez a megfigyelési feladat néhány hétig folytatódott, amely során lerajzolta a gigantikus portáldarut és sok más tárgyat a helyszínen, mint például „egy csomó nagy nyomású gázpalackot”, amelyek szintén láthatóak voltak a műholdképeken. A portáldaru nyolc nagy keréken mozgott, mind a négy lábán kettő. Ezt az egyedi jellegzetességet a műholdképek is megerősítették. A későbbi üléseken Pat leírta az épület belsejében zajló tevékenységeket, amelynek tetején korábban feküdt. Elmagyarázta, hogy „az emberek egy óriási, 60 láb átmérőjű fémgömböt szereltek össze vastag fém ‘górék’ segítségével, mint egy narancshéj szelvényei, de a munkásoknak gondot okozott az egészet összehegeszteni, mivel a darabok megvetemedtek; ezért alacsonyabb hőmérsékletű hegesztőanyagot kerestek”. Az SRI kutatóinak később elmondták, hogy a helyszín a szupertitkos szovjet atombomba laboratórium volt Semipalatiskban. Három évvel később az Aviation Week magazinban megjelent hírből azt is megtudták, hogy „a mintegy 58 láb átmérőjű gömböt a nukleáris meghajtású robbanóanyagokból vagy impulzusgenerátorokból származó energia befogására és tárolására szánták”. (Russell Targ megjegyezte, hogy „Price rajzának pontosságát én fizikusként soha nem hittem volna el, ha nem látom a saját szememmel”.) Kísérletek során produkálták a COTR által végzett összehasonlító kísérleteket.”

Joe McMoneagle TL észlelő (1979 szeptember):

Küldetés: A műholdas kémfotók gyanúsan erős építkezést mutattak egy objektum körül, amely 100 méterre található egy nagy víztömegtől, valahol Észak-Oroszországban. A Nemzetbiztonsági Tanács (NSC) tudni akarta, hogy mi folyik ott.

Megbízás: Joe-nak csak a földrajzi koordinátákat (szélességi és hosszúsági fok) adták meg, és arra kérték, hogy írja le a helyszínt.

Amikor Joe azt mondta, hogy az egy „hideg hely, egy víztömeg közelében, nagy épületekkel, füstkamrákkal stb.”, az NSC meg volt elégedve, hogy valószínűleg a megfelelő helyen van. Ezután megmutatták neki a birtokukban lévő műholdfelvételt, és megkérték, hogy derítse ki, mi történik az épületben. Joe azt mondta: „A belső tér nagyon nagy és zajos; aktív munkaterület, tele állványokkal, gerendákkal és kék villanásokkal, valószínűleg ívhegesztéssel”. Tartott egy kis szünetet, majd egy másik ülésen folytatta: „Valószínűleg egy hatalmas tengeralattjáró épül (rajzolt egy vázlatot a méretekkel stb.). Hosszú, lapos fedélzet; furcsán ferde rakétacsövek, körülbelül 18-20 darab. Egy újfajta mechanizmus a tengeralattjáró meghajtására (nukleáris meghajtású?); kettős hajótest”. Ezen a ponton az NSC képviselői úgy gondolták, hogy Joe biztosan téved, mert ha igaz, amit mondott, akkor ez lenne a világ legnagyobb tengeralattjárója! Egyetlen amerikai hírszerző ügynökség sem hallott még róla. Az USA nem rendelkezett ekkora tengeralattjáróval. Különben is, ki építene tengeralattjárót egy olyan épületben, amely ilyen messze van a víztől? Hogyan indítanák el? De mivel Joe-nak nagyon jó hírneve volt, az NSC megkérte, hogy „tekintsen a jövőbe”, és derítse ki, mikor fogják vízre bocsátani! Joe „hónapról hónapra végigpásztázta a jövőt”, és azt mondta, hogy az oroszok négy hónapon belül felrobbantanak egy csatornát, amely összeköti az épületet a vízzel, és elindítják a tengeralattjárót.

Megerősítés: 1980 januárjában, pontosan a Joe által megjósoltaknak megfelelően, a kém műholdképek megerősítették a világ legnagyobb tengeralattjárójának vízre bocsátását (Tájfun osztály), miután egy mesterséges csatornát építettek, amely az épületet a vízzel összekötötte. A tengeralattjáró 20 rakétacsővel, nagy lapos fedélzettel rendelkezett, pontosan úgy, ahogy Joe leírta! (Ez a példa látványosan rámutat a tudat „nem lokális természetére”, nemcsak a térben, hanem az időben is, még a jövőbe is!)” Itt meg kell jegyeznem, hogy a jövőbe látás eredménye azért volt annyira biztos, mert az eseményláncolat teljesen lineáris, és elágazás mentes volt, lényegében az esemény végpontjának nem volt több variációja a jövőben. A jövőbe látás egyik fő bizonytalansága pontosan ebből fakad, mert ha sok a változó, ami az eseményt meg tudja változtatni, akkor a jövő variációi szétválnak, és a néző ebből az egyik variációt nézi csak, ami közel sem biztos, hogy a valóban bekövetkező variáció volt, amit nézett.

Clairvoyant Remote Viewing: The US Sponsored Psychic Spying M. Srinivasan, Former Associate Director, BARC

Ezek a beszámolók azt mutatják, hogy az amerikai TL program sikeres volt, gyakran nagyon jó eredményeket értek el, megmutatva azt, hogy a jelenség lényegesen túlmutat a vásári szemfényvesztésen. Ebből kifolyólag a szkeptikus álláspontot képviselő olvasó is azt láthatja, hogy a jelenség valós, és ha nem félős, maga is kipróbálhatja.

Saját tapasztalataim a TL kapcsolatban:

Elsőnek közel 8 éve találkoztam ezzel a technikával, amit ki is próbáltam nem túl nagy sikerrel. Az első TL „észlelések” kimerültek a nagy fekete paca élményben, ami azt jelenti, hogy nem láttam semmit. Több hónapnyi gyakorlás után, ami kimerült havonta pár alkalomban, sikerült apró eredményeket elérnem. Ezen pozitív eredményeken felbuzdulva, mint a kis gyerek a frissen megtanult biciklizéssel, nekiláttam újra, és végül eredményes észleléseket produkáltam, amit a csoporttársak saját élményeivel összehasonlítva ellenőriztem le.

Ki kell emelnem, hogy az írásom nem fejti ki a pontos TL technika elérését, ez egy külön cikket igényelne, azonban a jelenséghez/működéshez kapcsolódó fontos információkat mindenképpen megosztom az olvasóval. Alapvetően nem veszélyes maga a TL technika, de számos olyan szituáció lehet, amit egy tapasztalatlan szemlélő rosszul kezelhet, ezért pár alapvető trükköt is megosztok, hogy ne legyen kellemetlen élmény egy félre sikerült TL ülés.

Utazásaim:

Madagaszkári utazás:

Ez az TL ülés már az első sikeres TL élményeim után volt évekkel. Jelen ülés feladata az volt, hogy kicsit járjuk körbe, nézzük meg milyen az éjszakai és napos oldala a Földnek. A TL közbeni közlekedést ne úgy képzeljük el, hogy rendkívül lassan mozgunk a térben, hanem rendkívül gyorsan, relativisztikus sebességgel. Saját élményem ilyenkor mindig az, hogy pár másodperc alatt elérek a Föld bármely pontjára minden gond nélkül, ami hihetetlen tempó ahhoz képest, amit ma kénytelenek vagyunk „elszenvedni” a fizikai testünkkel.

A fő feladatunk az volt, hogy szálljunk le a Madagaszkár nyugati oldalán, ahol éppen naplemente volt, és a kijelölt tengerparton nézzünk körül és jól jegyezzük meg mit látunk. Itt fontos megjegyeznem azt, hogy a „mit látunk” nem olyan, mint az éber tudattal való észlelés.

Jellemző az, hogy álomszerűen homályos a kép, hangok, képek szakaszosan jönnek, és közel sem mozi élményt kapunk, inkább egy furcsa látomásszerű képet, ami sok-sok gyakorlás után egyre inkább tisztul és válik teljesen valóságos képpé. Nekem ezen az ülésen kifejezetten nehezemre esett egy részlet megfigyelése, de a formák és színek átjöttek, a történet végén ki is derül, hogy pontosan mi volt a keresztellenőrző teszt. Visszakanyarodva a TL ezen részére, a tengerpart valóban olyan volt, mint a klasszikus posztereken. Világos barna finom homokos tengerpart, lenyugvó nap látványa, kellemes hőmérsékletű tengervíz és az enyhe szél, ami az asztráltestünket fújja… Itt jogosan felmerül a kérdés, hogy ha a testünk egy kanapéban ül, mert abban ültem, több ezer km-re a célponttól, mi érzékeli ezeket a fizikai jellemzőket. Ezt érdemes kifejteni egy újabb vendégcikkben, de most ettől eltekintenék, mert maga a TL jelenség leírása a mai cikk célja. Pár percig lógattuk a lábunkat, végül az ülést vezető parancsára visszatértünk a fizikai testünkbe, belehelyezkedtünk, és kezdődött a TL ülés keresztellenőrzése.

Kérdés: Mit láttunk a tengerparton, ami nem oda való?

Válasz: Többen azt mondtuk, hogy valami összeeszkábált bádogbodega volt ott.

Kérdés: Miért volt ott a bádog bodega?

Válasz: Többen azt mondtuk, hogy valami árus volt, és itt sokan azt felelték, hogy nem látták mit árult. Erre mondtam azt, hogy ital árus volt, és a Coca-Cola ponyva ki volt feszítve rá, mert ezt is lehetett kapni. Sokan elkezdtek bólogatni, mert a forma és szín meg volt nekik, de nem tudták beazonosítani, és így passzolt az észlelés.

Kérdés: Mennyibe került a kóla?

Válasz: Valaki mondott egy számot, ami kb. passzolt is, de ezt én már nem láttam élesen, túl apró volt az információ, csak a nagyobb dolgokat tudtam beazonosítani.

Kiértékelés: A leírt TL ülés tipikus mintákat mutat, generálisan jól sikerült, elég részlet gazdag volt a megfigyelés, és csak az egészen apró/finom részleteket nem tudtam észlelni, ami jelen esetben a kóla árus árlistája volt. A fém bodega jelenlétét többen észleltük, kóla márka logója újabb kereszt ellenőrző pont volt, ezáltal a TL észlelés átment a vizsgán, pozitív volt az észlelés.

A marsi Olympus Mons megmászása.

A TL ülésekben az az érdekes, hogy a fantáziánk szab csak határt annak, hogy hova menjünk el. Egyik kérésem az volt a vezető felé, hogy a Marsa menjünk, de mivel ez egy rendkívül érdekes és veszélyes hely, ezért ritkán látogatjuk meg, és csak akkor, ha nyugodt a környezet. Szerencsénkre akkor ez teljesült, ezért útra keltünk, de ekkora távolságok esetén már picit másként, mint a Föld körül. A vezető, ha elég tapasztalt, és „jogosítványa” is van rá, akkor kaput nyithat és pár másodperc alatt eljuthatunk a Marsa, ami leginkább egy csőre hasonít, amibe belépve kilyukadunk a kívánt célpontnál (igen, itt egy klasszikus féreg lyukról van szó). Erre a technikára azért van szükség, mert normál TL repülés már sokáig tartana a bolygóközi távolságok miatt, pláne a csillagközi utazás esetén, ezért trükkökhöz folyamodunk, jelen esetben egy féreglyukhoz, hogy lerövidítsük az utazás idejét. A Marson kifejezetten az Olympus Mons teteje volt a cél, ahol leszálltunk, és leültünk a hegy tetejére. Látványra elég szokatlan volt a Földhöz képest, mert valóban kopár a bolygó felszíne, domináns benne a vörös szín, de a ritka légkör közel sem volt annyira ritka, mert a hegyről letekintve lehetett látni a bolygó légkörét, ami világos kékes volt. A horizont felső fele fekete, egy vékony alsó rész kékes volt, és ami a legérdekesebb, hogy kvázi a világűr peremén ülve nem fázott ez ember, pláne nem kapkodott levegő után. Békésen és nyugodtan ültünk, és végül ahogy jöttünk úgy is mentünk el.

Kiértékelés: Ez is egy jellemzője a TL üléseknek, hogy ha olyan helyszínen vagyunk, ami emberi szempontból elviselhetetlen, pl légkör hiánya, nyomás, hőmérséklet, nem zavaró számunkra. Így lehet az, hogy ülhet az ember a világűr peremén, és nem fázik, és nem korog a gyomra, ami a fizikai test jellemzője.

Utazás a Naprendszer szélére:

Nagyon ritkán volt erre lehetőségem, de egyszer kíváncsiságból megkértem az ülés vezetőjét, hogy menjünk el a Naprendszer szélére, mert távolabbra úgysem tudunk menni engedély nélkül. Így is lett, mindenki kényelmesen elhelyezkedett a székében, és már mentünk is, és ahogy a marsi utazás során itt is féreglyukon keresztül jutottunk el a Naprendszer széléig, ami közel 1 fényévnyi távolságra van. Első tapasztalatom az volt, hogy van egy nagyon furcsa képződmény, ami túlságosan geometrikus volt. Félhomályban, márpedig ebben a távolságban már a Napunk csak egy fényes csillag, elég sötét van, nem ismertem fel a formát, de egyértelmű volt, hogy mesterséges, és nem természetes objektum. Következő lépés az volt, hogy engedélyt kértünk a belépésre(megkaptuk), és bementünk a „hajóba”, ami inkább volt egy bázis, mint sem egy hajó. Milyen is volt a hely, tehetnénk fel az olvasó a kérdést? Kicsit könyvtár szerű volt, mert mint kiderült ez volt az emlékek őrzőjének Akasha könyvtára. Több „könyvtár” is van, ami egy adott feladatot lát el, pl tudományok könyvtára, művészetek könyvtára, ami azt jelenti, hogy minden, ami a naprendszerben valaha is lejegyzésre és megvalósításra került, le van mentve, ami megnézhető, kikérhető és tanulmányozható. Minden szó szerint, még az utolsó sajtpapír is, amire Leonardo a jegyzeteit írta…

Mi nem törtünk ilyen magasságokba, csak a gyerekkorunk kedvenc rajzait néztük meg, ami nagyon bohókás volt, mert felismertük mindannyian a gyerekrajzainkat, és kérésre lekérhettük a kedvenc gyerekkori plüss állatunkat is. Sokan ezt már rég elveszítették, én lekértem, és már is kezembe tartottam a sajátomat, aminek a bal füle megégett egy izzótól, és még a tapintása is passzolt. A helységet úgy tudnám leírni, hogy egy egyenletes fénnyel megvilágított nagyobb szoba volt, aminek a közepén egy ovális asztal volt. Ez az asztal a kért információt „materializálta”, és itt tudtam kezembe fogni a gyerekrajzaimat és a plüssnyuszimat. Annyira realisztikus volt az emlékek leképzése, hogy a gyerekrajzot orromhoz tartva még a zsírkréta szagát is éreztem. Ennyire le van minden információ pontosan mente, ami számunkra jó hír, mert minden elveszett művészi/tudományos érték megőrződött… Mikor kiörömködtük magunkat a gyerekkori emlékeken, arra kért minket a vezetőnk, hogy hagyjuk el a könyvtárat, és repüljünk el egy furcsa helyre, ami szó szerint a Naprendszer széle volt. Elsőre egy furcsán opálosan fényes felületet láttunk, amire leszállva olyan érzésünk volt, mint ha egy trambulinon lennénk, ami a nyomkodásra nyúlt, mint egy gumilepedő, de nem szakadt el. Sokaknak a felület megérintése kellemetlen „rázó” érzést adott. Innen szemlélve az egész Naprendszer olyan kicsinek és távolinak tűnt, hogy az ember nehezen szokja meg ezt az érzését. Kis időt eltöltve végül a turista csapat ugyanúgy távozott, ahogy jött, be a csőbe, majd kilépés a Föld közelében, repülés Magyarország felé, vissza az ülés helyszínére, majd vissza huppanás a testbe.

Kiértékelés: Sokunkat kicsit megzavart a szokatlan helyszín, mert a „könyvtárban” volt kezelő és karbantartó személyzet is, ami bár humanoid kinézetű volt, de nem kimondottan emberi vonásaik voltak. Elég passzívan viselkedtek, mondhatni számukra nem voltunk túlságosan zavaróak, mert láttak már elég sok hasonló turistát, de számunkra kicsit félelemmel teljes, de egyben izgalmas is volt a látványuk. Akinek sikerült a TL, nagy örömmel számolt be a látottakról, mert érzelmileg érintve voltak, sokunk jócskán taposta az 50. évét, így a régen elfeledett emlékek előtörtek belőlük. Külön kibeszéltük a hártyát is, ami a Naprendszer peremén van, ami egyfajta fizikai határ is lehet a rendszerünknek, de ez egy külön történet. Talán ez a hártya elszakadása ihlette ezt a sort is: „Égszakadás, földindulás, szaladj te is, pajtás!”

Utazás egy fényévekre lévő kápolnához:

Az utazás ugyanúgy kezdődött, mint máskor, kijelöltük a helyszínt, „felkerekedtünk”, és indultunk, de ez az utazás kicsit más volt, mint az eddigiek. Nagyobb távolságok esetén, már a bemutatott technikával közlekedtünk, amire itt is szükség volt, mert több száz fényévnyi távolságra mentünk el, mint később kiderült. Pontos csillagászati pozíció nem volt az orrunkra kötve, azonban megérkezve teljesen más kép fogadott, mint amire számítottam, ebből egyértelmű volt, hogy nem a Naprendszerben vagyunk. Az égbolt nem a megszokott volt, hanem rendkívül színes, a rét, ahol leszálltunk, a növények nagyon eltérőek voltak a földitől. Sem formában, sem színben, semmiben sem hasonlítottak a mi növényeinkre, mert inkább tűntek élő kristályszerű formáknak, mintsem a mi megszokott növényinknek. A rét végén állt egy pici kápolna, ami nem látszódott nagyobbnak 5-6 méternél, ami különös hangsúlyt fog még kapni. A csoport összeverődött a bejárat előtt, és belépve a legnagyobb megdöbbenésünkre nemhogy nem tolongtunk a pici kápolnában, hanem egyenesen elvesztünk benne, mert belülről hatalmas volt. A külső méretekhez képest óriásiak voltak a belső méretek, méghozzá olyannyira, hogy az ablakok magasságában már felhők úsztak. Több freskó is volt a falakon, de ezt nem tudtam élesen szemlélni, csak a közelebbi tárgyakat, mert be volt rendezve, ahogy egy templomban szokás. Leültünk a padokra és vártunk kicsit, mert vendégünk jött, és itt csúszott át vallásos élménnyé az ülés, mert személyesen Jézus jelent meg, és tudott vele mindenki pár szót beszélni. Nyilván itt sokan felkapják a fejüket, hogy ez hogyan lehet, de azt kell, hogy mondjam, függetlenül a személyek személyes vallásos meggyőződésétől, akinek ment a TL, tudott beszélni vele. A beszélgetés személyes jellegű volt, ez nem tartozik ide, de azt kell, hogy mondjam, hogy Jézus valóban egy egyéniség, könnyű felismerni, mert olyan egyedi „energiamintázata” van, mint senki másnak. A találkozó után a közeli patakhoz mentünk, hogy igyunk a gyógyító vizéből, és ami a legfurcsább volt, hogy a folyóvíz állaga nem a megszokott volt. Itt mindenki ivott, betegebb testrészét megmosta vele, majd a gyógyító kúra után visszaindultunk haza, ahogy jöttünk.

Kiértékelés: A TL ülés sokunknak nem sikerült, nekem is csak darabokban jött át a kép, de voltak benne olyan momentumok, amit a többiekkel kereszt ellenőriztünk, és hasonló dolgokat írtak le. Külön plusz élmény volt a vallásos élmény is, ami sokunkra komoly hatást gyakorolt.

Utazás az atomok közé:

Feltehetnénk azt a kérdést, hogy ha már fényéveket utaztunk, nem lehet-e a mikrokozmoszba utazni. Válaszom az, hogy igen, miért is ne.

Egyik önálló TL utazásom során, amikor egy tömör gránitsziklában jártam, az az ötletem támadt, hogy zsugorítsam le magamat, és nézzem meg közelebbről a kristály szerkezetét a kőnek. Legnagyobb meglepetésemre sikerült, és olyan látványban volt részem, amire nem is számítottam. Elsőnek azt vártam, hogy sötét van a kristályban, de nem volt az, halvány fény derengett benne, és tisztán kivehetőek voltak a kristályrácsot alkotó atomok. Másik furcsa élmény volt, hogy magában a kristályrácsban rendkívül ritkán vannak az atomok, nem tömött a hely. Továbbá az atomok közti kötések is látszódtak, ami meglepően szabályos volt, nyoma sem volt a rendezetlenségnek, katonás rend uralkodott, amiből 1-2 atom lógott csak ki picit, ami más színű is volt, ezek voltak a szennyező atomok a kristályrácsban. A látványt úgy tudnám leírni, hogy egy hatalmas ürességben lebegtem, és körülöttem nagy távolságokban szabályos rendben a „horizontig” a tér minden irányában atomok vannak, és az atomok fénylettek, mint csillag az égen. A látvány elragadó volt, de felmerült bennem a kérdés, hogy mennyire lenne jó itt ragadni, így gyorsan távoztam is, mintsem ott ragadjak…

Kiértékelés: Ókori görögök nem véletlenül találták ki az atomos elméletet, mert erről maguk is meggyőződtek, ahogy én is, kis kezdő TL-ként eljutottam erre a szintre. Magát a TL technikát ismerték, mert aktív gazdasági/kulturális kapcsolat volt a kelettel, ahol ez a technika ismert volt. Véleményem az, hogy nagyon sok ókori tudás azért volt annyira fejlett, még mai szemmel is, mert gépek hiányában tudatmanipulációs technikákat használtak, és ezzel vizsgálták meg a problémát. A mai tudomány problémáit ugyanúgy megvizsgálhatjuk ezekkel a tudatkiterjesztő technikákkal, ha elakadunk, és a privát véleményem az, hogy élnek is vele…

Tanácsok a TL kezdőknek:

A technika elsajátítását számos könyvben, hazai spirituális közösségben, és szabadegyetemen meg lehet tanulni. Azonban azt tapasztalom sokszor, hogy hűbelebalázs módján állnak sokszor hozzá az amatőr ülésvezetők, ami gondot tud okozni. Mik ezek?

• Olyan ember tartja, aki önjelölt vezető, de valójában senki se avatta fel, hogy ezt csinálhassa. Szentmisét is csak avatott pap tarthat, még egy szert sem tarthat akárki…
• Nincs kiépített védelem az ülés résztvevői számára. Erről nagyon kevesen beszélnek, de ez egy nagyon fontos momentum. Mikor TL gyakorlatot végzünk akkor a tudatunk kitágul, és olyan dolgokat is látni fogunk, amit normál esetben nem. Ebből fakadóan összeakadhatunk mással is, és jobb esetben jó szándékúak, de rosszabb esetben nem lesznek barátságosak, és ezt a vezetőnek le kell kezelnie.
• Egyedül csak tapasztalt TL gyakorlóként, és kiépített védelemmel induljunk el, hogy ne érjen minket meglepetés.
• Nem mindenhova tudunk elmenni, mert a TL gyakorló emberek ellen is van védelem, avagy lokálisan blokkolni lehet a „behatolást”. A Mars egy ilyen hely, ne legyünk felelőtlenek, és bátrak, jól felépített védelem van a Marson és a szatelit holdjain.Kéretlen látogatót jobb esetben elzavarják, rosszabb esetben csapdába ejtik, és ez nem a hosszú élet titka…
• Tanuljuk meg az azonnali visszatérést, ami vészhelyzet esetén nagyon jól tud jönni. Fájni fog, olyan lesz a visszatérés, mintha fejbe csaptak volna, de jobb eliszkolni valahonnan, ha szorít a cipő, mintsem az, hogy ott ragadjunk.
• A fizikai akadály nem akadály. Elsőnek emberi módon fogunk viszonyulni a terepakadályokhoz, pl. ajtót akarunk nyitni, ablakon akarunk benézni, de ezt elég gyorsan levetkőzzük, mert egy méteres betonfal olyan lesz számunkra, mint egy sűrűbb közeg, amin át lehet menni. Kicsit kellemetlen érzés, de nem lesz akadály számunkra egy zárt ajtó, átmehetünk rajta.
• Ne korlátozzuk le a közlekedésünket emberi tempóra, TL technikával hihetetlen helyekre juthatunk el rendkívül gyorsan.
• Utolsó sorban ne féljünk, ez is ugyan olyan, mint járni/biciklizni tanulni, gyakorlás teszi mesterré az embert.

Ha valaki úgy érzi, hogy segítséget kér, vagy kíváncsi másra is, akkor Tibor bá’ átadja a kontaktomat.

Kalandra fel!

Dajtás

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________