Az elmúlt néhány évtizedben egy egyre népszerűbb elmélet került előtérbe. Ez a multiverzum elmélet, ami azt sugallja, hogy univerzumunk csak egy a sok közül egy végtelen multiverzumban, ahol folyamatosan új univerzumok születnek. Valószínűnek tűnik, hogy a csecsemő-univerzumokat a fizikai törvények és alapvető állandók széles skálájával állítódnak elő, de ezeknek csak egy kis töredéke alkalmas az életre. Ezért logikus lenne, hogy létezik egy univerzum azokkal a furcsa alapvető állandókkal, amelyeket látunk, és amelyek finoman be vannak hangolva, hogy kedvező legyen az élet részére.

De most az új felfedezésünk, amelyet a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society folyóiratban tettek közzé, bonyolítja a dolgokat azzal, hogy azt sugallja, hogy az élet valójában sokkal gyakoribb a párhuzamos univerzumokban, mint gondoltuk.

Bár (jelenleg) nincs fizikai bizonyíték arra, hogy léteznek párhuzamos univerzumok, a saját univerzumunk létrejöttét magyarázó elméletek azt sugallják, hogy ezek elkerülhetetlenek. Univerzumunk egy ősrobbanással kezdődött, amit egy nagyon gyors tágulási időszak követett, az úgynevezett felfúvódás. A modern fizika szerint azonban nem valószínű, hogy ez egyetlen esemény volt. Ehelyett a kozmosz számos különböző foltja hirtelen felfúvódásnak indulhatott, és hatalmas térfogatra tágulhatott, ahol mindegyik felfúvódott buborék egy univerzumot hoz létre a maga nemében.

Egyesek úgy vélik, hogy egy napon szemtanúi lehetünk a párhuzamos univerzumok ütközését követő lenyomatoknak, a komikus mikrohullámú háttérben, amely az univerzum születése után visszamaradt sugárzás. Mások azonban úgy vélik, hogy a multiverzum inkább matematikai furcsaság, mint valóság.

Sötét energia

Az univerzum egyik rendkívül fontos állandója egy titokzatos, ismeretlen erő, amit sötét energiának neveznek. Ez teszi ki az univerzumunk 70%-át. Ahelyett, hogy univerzumunk tágulása közben lelasssulna, a sötét energia hatására a tágulása felgyorsul.

De sok jelenlegi elmélet azt sugallja, hogy az univerzumunkban sokkal több sötét energiának kell lennie. A legtöbb univerzumnak olyan bőséges sötét energiával kell rendelkeznie, amely körülbelül 10⁶⁰-szor nagyobb, mint a mi univerzumunkban. De ha ilyen sok lenne a sötét energia, az univerzum szétszakadna, mielőtt a gravitáció az anyagot összehozhatná galaxisokká, csillagokká, bolygókká vagy emberekké.

Az univerzumunkban szokatlanul alacsony a sötét energia értéke, ez az alacsony érték az, ami az univerzumunkat vendégszeretővé teszi az élet számára. A multiverzum elmélet segíthet megmagyarázni, hogy univerzumunkban  miért olyan alacsony a sötét energia értéke. Egyszerűen azért, mert mindig lesz néhány valószínűtlen értékkel rendelkező univerzum egy végtelen multiverzumban.

Az elmélet azonban megköveteli, hogy univerzumunk értéke a sötét energia bőségére nézve közel legyen az intelligens élet létezéséhez megengedett maximumhoz. Ennek az az oka, hogy a sötét energia nagyobb értékeinek gyakoribbnak kell lenniük a multiverzumban, mint az alacsonyabb értékeknek. Ugyanakkor arra számítunk, hogy élet csak az univerzumok egy kis csoportjában létezik, amelyek értéke egy bizonyos maximum alatt van – azokban, amelyekben az anyag még összetapadva csillagokat és galaxisokat alkothat. Ez azt jelenti, hogy a viszonylag magas (a maximumhoz közeli) sötét energia értékű, életbarát univerzumoknak többnek kell lenniük, mint az alacsony értékű (közel a minimumhoz), vagyis valószínűbbek.

Szóval ilyen univerzumban élünk? Tanulmányunkkal arra törekedtünk, hogy megtudjuk, mi ez a maximális szint, és közel vagyunk-e hozzá.

Számítógépes szimulációk

Az univerzum számítógépes modellje, az EAGLE projekt, sikeres volt a galaxisok megfigyelt tulajdonságainak magyarázatában. A szimulációk a fizika törvényeit követik, és követik a csillagok és galaxisok kialakulását, ahogy az univerzum tágul az Ősrobbanás után. A modellünkben megjelenő galaxisok figyelemreméltóan hasonlítanak az éjszakai égbolton teleszkópokon keresztül látott galaxisokhoz.

Ez a siker lehetővé teszi annak meggyőző vizsgálatát, hogy a csillagok és galaxisok kialakulása hogyan zajlik a multiverzum más részein. Számítógéppel generált univerzumok sorozatát hoztuk létre, amelyek azonosak voltak, eltekintve attól, hogy különböző mennyiségű sötét energiát tartalmaztak. Kezdetben az univerzumok mindegyike hasonló ütemben tágult, de ahogy az Ősrobbanásból visszamaradt energia eloszlott, a sötét energia ereje fontossá vált. A bőséges sötét energiával rendelkező univerzumok erőteljesen felgyorsultak.

Meglepetésünkre azonban felfedeztük, hogy a csecsemő-univerzumok tízszer vagy akár 100-szor bőségesebb sötét energiával (a sajátunkhoz képest) majdnem annyi csillagot és bolygót termelnek, mint a saját univerzumunk. Ez azt jelenti, hogy a saját univerzumunkban nincs olyan a sötét energia értéke, amely megközelíti az élet létezésének maximumát. A gravitáció hatása sokkal erőteljesebb, mint azt korábban gondoltuk. Úgy tűnik, az élet meglehetősen gyakori a multiverzumban, talán 10³⁵-ször  gyakoribb, mint korábban gondoltuk.

Felfedezésünk azt az elképzelést támasztja alá, hogy egy végtelen multiverzum megmagyarázhatja a sötét energia alacsony bőségét. Érdekes módon Stephen Hawking legutóbbi publikációjában azzal érvelt, hogy a multiverzum közel sem végtelen, és valószínűbb, hogy véges számú, meglehetősen hasonló párhuzamos univerzumot tartalmaz.

Kényelmetlen következtetésre kényszerülünk. Az általunk megfigyelt sötét energia értéke túlságosan valószínűtlen ahhoz, hogy a multiverzum megmagyarázza, miért vagyunk itt. Úgy tűnik, hogy új fizikai törvényre, vagy a sötét energia megértésének új megközelítésére van szükség ahhoz, hogy megmagyarázzuk univerzumunk mélyen rejtélyes tulajdonságait. De a jó hír az, hogy egy lépéssel közelebb kerültünk a megoldáshoz.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________