Tibor bá' összes bejegyzése

(2929) Most már csak oda kell menni

Vissza a múltba a négynapos ünnep alatt

 

Akinek van valami köze a tengerhez, az tudja, hogy a Vizcayai-öböl nyáron sem vicc, télen viszont garantáltan pokol. Nekünk, magyaroknak három tenger ugyan mosta partjainkat, de az több száz éve volt. Napjainkban a tyúk többet ért az ábécéhez, mint mi a sós vízhez.

Így nem csodálható, hogy bár február közepe volt, mi vidám vigyorral az arcunkon néztünk elébe a Vizcayai-öböl átszelésének. Nekem ugyan gyanús volt, amikor a tengerészek és a pincérek mindent lecsavaroztak, ami mozgatható volt, de szentül hittem, ez egy holland tengeri szokás.

Na, de csak sorjában. Egyelőre még a La Manche-ot szeljük hosszában. Naponta, vagyis 24 óra alatt átlagosan 600 km-t tesz meg hajónk. Ilyenkor télen a tengerek felett állandó köd honol. Látni nemigen lehet semmit. A hajón belül kellemes duruzsolást hallani, mennek a gépek. Az első nap mindent végignéztünk, ami különben nem ütközött semmi nehézségbe, mivel a hajón egyetlen osztály van, és így mindenhova bemehetünk, ahová nincs kiírva: utasok részére tilos.

Estére már a hajótűznéző sem volt túlzottan mulatságos, mert a padlózat sosem ott volt, ahová éppen tettük a lábunkat. Akkor nem, de ma már tudom, hogy 1957 a klasszikus hajózás utolsó éveinek volt az egyike.

Hajónkat jóval a háború előtt építették, vagyis a tengerjáró hajók fénykorában. Írószoba, bár, társalgó, táncterem, üzletsor, étterem, fedélköz, uszoda és rengeteg dekk. A személyzet szinte kötelességének érezte, hogy jól érezzük magunkat. Szerveztek játékokat, elfoglaltságokat. Persze ezek még hátra vannak. Az első program a tengeribetegség.

Késő délután elmentem az írószobába, vittem magammal a hordozható írógépemet, amelyet Ausztriában vettem, és nekiültem az első tengerentúli levelem megírásához. Pontosan 12 sor született. A levél többi része csak három nap múlva készült el.

A ringatódzás, sőt, az egyre erősebb ringatódzás kezdetben tulajdonképpen kellemes érzésnek tűnik. Kicsit furcsa, újszerű és enyhén komikus bizonytalansági érzetet ad. Az első jel az enyhe szédülés, amely mellé szép lassan belopja magát a fejfájás. Ezután már nem kell sokat várni, és megérkezik az émelygés és a hányinger. Ekkor már alaposan benne vagyunk a dologban. Ez az a fázis, amikor a legtöbb utas már lefekszik, mert fekve sokkal könnyebb elviselni az émelygést. Akár ülünk, akár fekszünk, előbb vagy utóbb megérkezik a hányinger, amellyel lehet küszködni, vagy lehet neki szabad utat engedni, a végeredmény egyre megy. A baj csak az, hogy a déli étel viszontlátása nem hoz enyhülést, mint ahogy például egyszerű gyomorrontásnál szokott. Ellenkezőleg, a gyomor görcsös rángatódzása csak fokozza a betegséget. Egymást követő hőhullámok, izzadás és hőemelkedés. Egy tökéletes betegség és tulajdonképpen semmi bajunk sincs. Ha egy csapásra megállna az imbolygás, 30 másodpercen belül makkegészségesek lennénk.

Ráadásul egy rohadt ellentmondásos betegségről van szó. A menők azt mondják, nem szabad lefeküdni. Csakhogy a lefekvés az imént leírt kellemetlen szimptómákat azonnal megszünteti. Viszont, aki egyszer ágynak dől, az alig tud onnan kikecmeregni. A legjobb megoldás a nyugodt ülőhelyzet a friss levegőn üres gyomorral.

Hát, kérem, én nem feküdtem le, csak amikor jött az este. Nem is keltem fel másnap reggel és még két egész napig. Akkor már többen jártak, és az is köztudott volt, hogy csak az első felkelés nagyon rossz, és utána jön a viszonylag gyors (két-három óra) gyógyulás. Igen ám, de a visszafekvés azonnali panaszmentességgel jár. A kísértés óriási.

Volt egy társunk, aki végig az egész úton az ágyában feküdt. Az istennek nem volt hajlandó felkelni. Amint kikötöttünk, nyomban meggyógyult, de kihajózás után tüstént visszabújt az ágyába. A tengerészek szerint minden úton akad egy-egy ilyen balek.

Az a hír is járta, hogy a tenger hánykolódását nem lehet megszokni. Tengeribetegségre nem lehet immunitást szerezni. A tengereket több mint negyven éve hajózó kapitány sem bírja ki lábon a vihart. Nem tudom, igaz-e, de amikor ágynak dőltem, az egész személyzet talpon volt, amikor felkeltem, akkor meg már talpon volt. Betegségem alatt tőlem járhattak-kelhettek vagy ágyban höröghettek, aligha vettem róla tudomást.

Az viszont biztos, hogy évekkel később, amikor visszafelé hajóztam (amit szándékosan, némi nosztalgiából tettem, hiszen addigra a repülés már igen elterjedt), a tengeri betegség egy percre sem vett le a lábamról. Mintha megszoktam volna, pedig az sem volt kutya, egy fele akkora hajón trópusi vihar Indonézia körül, rekkenő hőség, 99 százalékos relatív légnedvesség, mialatt a hajó úgy hánykolódott, mint egy gyufás skatulya. Tengeri veterán lévén az első imbolygásra megkerestem a hajó súlypontját, ahol a legkisebb a kilengés, és kényelmesen elterpeszkedtem egy nyugágyban valami roppant érdekes, figyelemelvonó olvasmánnyal. Este a több mint százszemélyes étteremben egyedül én ültem a megterített asztaloknál. A falnak támaszkodva sorban állt tizenkét pincér, mind engem nézett.

Na, de most még a Vizcayai-öbölben vagyunk. Ülök a friss levegőn, bámulom a hajókorlátot, és azon gondolkodom, mekkorák lehetnek a hullámok. A korlát alatti lyukon hol eget látok, hol meg vizet. Gyerekkorom útleírásaiban olvastam ilyet. Olyan, mintha maga alá akarna gyűrni egy-egy hullám. Most már értem, mi az értelme a tárgyak lecsavarozásának meg annak, hogy minden asztallapnak van egy kiugró pereme. Írógépem négy gumilábán csúszkál az asztal egyik élétől a másikig. A dőlésszög egészen biztos van vagy 20 fok.

Az öböl után szép lassan lecsendesedett a tenger, de azért az állandó imbolygás nem szűnt meg, csak mérséklődött. Ekkor derült ki, hogy az egyik hajtómű elromlott, talán attól, hogy időről időre a hajócsavar kiállt a vízből, és ilyenkor közegellenállás hiányában fel-felhördültek a motorok, nyilván túllépve a maximális fordulatszámot. Persze az is lehet, hogy azért, mert már harminc éve dohogtak. Mindenesetre Las Palmasba egy napos késéssel értünk be, természetesen félsebességgel.

A partraszállás újabb élmény volt. A szilárd talajt néhány percig imbolygónak éreztük, de utána olyan irgalmatlan stabilnak, hogy szinte fel kellett kiáltani. Ez az igazi!

Amszterdamból történő elindulásunk óta a hajó állandó jelleggel, szinte toronyirányt, délre tartott. Naponta megközelítőleg hatszáz kilométerrel kerülve közelebb az Egyenlítőhöz. A télből először a tavaszba hajóztunk, a tavaszból pedig a nyárba. Minden egyes nap egy-egy hónapnak felelt meg. Elég szokatlan, hogy hétfőn sapka-sál-kesztyűben és metsző szélben keressük a napot. Csütörtökön rövid ujjú ingben élvezzük a friss tavaszi szellőt, de vasárnap már folyik rólunk az izzadság, fürdőruhában lihegünk az árnyékban.

Mi az, hogy árnyék? A Nap délben meglehetősen szokatlan helyen, pontosan a fejünk felett van. Szinte keresni kell, honnan süt. Saját árnyékomon állok, de ugyanígy minden más is a saját árnyékán áll. Vagyis semminek sem lehet beülni az árnyékába. Velünk ez jóval az Egyenlítő után következett be, mert februárban a Nap az Egyenlítőtől majd 20 fokkal délebbre delel a zeniten.

Az egyenlítőn való áthaladás egy külön ceremónia. Napjainkban az utasszállító repülőkön adnak egy oklevelet annak, aki először szeli át az Egyenlítőt. Nem így a hajókon. Ott, abban az időben egy mini karnevált csaptak. Összegyűltünk a medence körül, természetesen fürdőruhában. Valamelyik tiszt beöltözött Poszeidónnak, hatalmas műszakállt ragasztott fel, és egy éktelen nagy szigonnyal hadonászott. A többi már a játékvezető fantáziájából adódott.

A legcsinosabb nőkből sellőket csináltak, akik nagyokat bájologtak, és iparkodtak úgy tenni, mintha deréktól lefelé halak lennének. Poszeidón böködött a szigonnyal, okleveleket osztogatott, ítélkezett, és a végén mindenki rettenetesen vizes lett, sós vizes.

Ekkor már tenger jártakká váltunk, és 1400 emberrel kerültünk köszönőviszonyba. Több riadó volt már a hátunk mögött, mert úgy tettek, mintha süllyedne a hajó. Mindenki berohant a kabinjába, és a feje felől kirángatta a saját mentőcsomagját, magára öltötte úszómellényét, és felsorakozott a korábban kijelölt mentőcsónak előtt.

Ott álltunk röhögve, és vártuk, hogy a mentőcsónak parancsnoka engedélyezze a beszállást. A tényleges beszállásig persze sosem ment el a játék. Azóta már láttam néhány horrorfilmet. Ezek szerint a mentőcsónak leeresztő csörlőinek illik beragadni, különben a néző nem rágja a körmét. Viszont el tudom képzelni, hogy a mi csörlőnk is beszorult volna, ha tényleg süllyedünk.

A hajónk különben frankón elsüllyedt – hat évvel később, de akkor már nem holland zászló alatt. Beolvasztás helyett az öreg jószágot eladták valamelyik fejlődő országnak.

Mikor már kezdtük unni magunkat, kihirdették, aki akar, lemehet a gépházba körülnézni, na persze csak magyarul nem beszélő kísérővel. Többen is jelentkeztünk, nem bántuk meg. A gépterem többemeletes volt, szinte hangyáknak éreztük magunkat. Az egyes gépelemek megközelítése vaslétrák és lemezből készült függőfolyosók segítségével történt.

A fémpadlózaton álltak a dízelhengerek két sorban. De mekkorák! Uramisten, mekkorák! Egy-egy henger másfél méter hosszú volt hatvan centis átmérővel. A hengerek nyilvánvaló belvilága akkora, hogy nyugodtan belebújhattunk volna valamelyikbe. Műszakilag ezt úgy mondják, hogy 600 mm-es furat és 1500 mm löket. Egyetlen henger térfogata 424 liter. A két sorban elhelyezett tíz-tíz henger össztérfogata 8500 liter volt, és ezek egy-egy főtengelyt hajtottak meg, amelynek az átmérője 500 mm volt. Tehát egy fél méter vastag, tömör acéltengely hajtotta a végén elhelyezkedő hajócsavart. A főtengelyek hat méter hosszú darabokból voltak összeállítva, és nyúlt a hajó közepétől ki a végéig. Az egymáshoz csatlakozó két tengelydarab az illesztésnél volt feltámasztva egy-egy gigantikus csapággyal.

A hajó vitt magával egy darab pót-tengelydarabot is, amelyet az egész tengelyhossz felett sínen futó csörlő lett volna hivatva beemelni az eltört darab helyére.

A két hengersor egyenletesen hajtotta a két főtengelyt a végeiken elhelyezkedő hajócsavarral. Most jön a meglepetés. A hengerekben a dugattyúk körülbelül fél másodperc alatt mentek végig. Vagyis a hengersor fordulatszáma harminc körül volt.

Manapság ilyen gépet nem építenek. Nincs rá igény, talán pénz sem. A szívvel-lélekkel dolgozó szakmunkásokról nem is beszélve. Ez utóbbi az igazi hiánycikk.

Még néhány megdöbbentő adat. A mintegy 20 ezer tonnás hajó 1400 utast szállított (akik között pontosan 172 volt magyar) és 350 fős személyzetet. Ezek szerint négy utasra jutott egy fő személyzet. Az út negyven napig tartott, ami alatt természetesen etettek és itattak, sőt, szórakoztattak is minket. Mindez 140 amerikai dollárba került fejenként, azaz 3500 osztrák schillingbe, amely különben pariban volt az akkori forinttal. Abban az időben ez egy betanított munkás négyheti fizetése volt Ausztráliában. Magyarországon négyhavi fizetés.

Az étterem természetesen nem volt önkiszolgáló. Eszükbe sem jutott volna. Csokornyakkendős pincérek serénykedtek. Minden pincérre nyolc utas jutott. Két étkezés között a pincérek más feladatokat láttak el.

A hajón egész nap szólt a zene, de nem magnóról vagy hanglemezről, hanem élő zenészek játszottak. Hadd tegyek még hozzá valamit. Ez egy kivándorló hajó volt, nem pedig gazdag utasok részére fenntartott luxusjárat.

Igaz, ez a téma is kíván némi részletezést. A hajón számtalan két- és négy férőhelyes kabin volt, amihez nem kell hozzáfűzni semmit. Voltak viszont 20 férőhelyes, úgynevezett dormitoriumok, vagyis közös hálók. Ne is mondjam, nekem ez jutott. Ezek a közös hálók természetesen egyneműekkel, vagyis vagy férfiakkal, vagy nőkkel voltak feltöltve. Na, nőkkel csak egy, az összes többi férfiakkal.

A logika azt diktálná, hogy a közös hálókban az egyedülállók legyenek elhelyezve. Más azonban a logika és más a szükség. Így aztán több házaspárról is tudok, akik nem egy kabinban, hanem külön-külön közös hálókban utaztak.

Ez a kényszerelrendezés különös dolgokat szült. Sötétedés után a ponyvákkal letakart mentőcsónakokban nem egészen rendeltetésszerű tevékenység kezdődött, ami az utastársak tapintatát és megértését erősen próbára tette.

Az idő múltával, az indulás után úgy két-három héttel, amikor komolyabb kapcsolatok is születtek, a dolog odáig fajult, hogy egyes tágasabb vécékbe gyakorlatilag sosem lehetett bejutni, azok mindig foglaltak voltak.

Sosem volt viszont telt ház a medencében és a fedélzeteken. A fedélzetek teli voltak nyugágyakkal és a pingpongon kívül több, részünkre kezdetben ismeretlen játéklehetőséggel. A nyugágyak melegágyai voltak a duma partiknak, míg a dekk játékok kitűnő alkalommal szolgáltak az ismerkedésre.

Egyik ilyen dekk játék volt a fonott karikák célkörökbe dobálása, illetve becsúsztatása. Ez egy tekeszerű játék, csak golyók helyett tömör karikákat kell dobálni. A hajóstársaságokat a golyókról nyilván a sosem vízszintes fedélzet szoktatta le.

Az ember alkalmazkodó készségére mi sem jellemzőbb jobban, mint az, hogy a számunkra eme rendkívül különös, bár meglehetősen kellemes világot milyen gyorsan megszoktuk.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2928) Harc a jövőt biztosító helyekért

Vissza a múltba a négy napos ünnep alatt

 

A nagy tömegek világméretű ki- és bevándorlása a XIX. és a XX. század fordulójára tehető. Egy újabb hullám vonult le a II. világháború kitörése előtt, illetve részben alatta. Ezzel azonban be is fejeződött a békés, rendezett és nagyvonalú befogadások kora.

A II. világháborút követő időkben újra hatalmas tömegek lendültek mozgásba, akiknek egy része szökött a múltja elől, másik része pedig a terjeszkedő kommunizmust kívánta elkerülni, de voltak olyanok is, akiknek elegük lett az örökös üldözöttségből, és ezért kívántak maguknak új hazát.

A II. világháború azonban az emberiségből az összes maradék illúziót is kiölte, ami a kivándorolni akarók befogadására is rányomta a bélyegét. Amerika például szigorú kvótákat eszelt ki. A világon egyedül Ausztráliának volt igazán szüksége emberanyagra, hiszen az Európa méretű földrészen még nyolcmillió ember sem élt.[1] Ausztrália azonban (akkor) nem csak ahhoz ragaszkodott, hogy a bevándorlók kaukázusiak legyenek, de ráadásul preferálta az angol anyanyelvet is, hiszen nem kívánta feladni sem a faji, sem az anyanyelvi identitását. Ezért aztán megszabták, hogy a kizárólag európai bevándorlók hány százaléka lehet nem angol anyanyelvű.

Mivel napjainkban rengeteg vita zajlik a kettős állampolgársággal kapcsolatban, helyénvaló lenne egy kicsit kitérni az angolszász bevándorlási törvényekre. Angol nyelvterületeken, így Ausztráliában is, a törvények végrehajtását a közalkalmazottak végzik, akik – és ez nagyon fontos – egy-egy törvény betűin kívül tökéletesen tisztában vannak annak szellemével is. Éppen ezért nincs szükség konkrét rasszista törvények megszövegezésére, vagy végrehajtási utasítás pontos megfogalmazására. A Bevándorlásügyi Minisztérium minden egyes munkatársa pontosan tudja, kit kívánatos és kit nem kívánatos beengedni. Soha senkinek nem vágják a képébe, hogy te fekete, esetleg ferde szemű vagy, ezért ide nem jöhetsz. Helyette azt mondják: neked hosszú a körmöd, nem engedünk be. Ha az illető levágja a körmét, akkor azt mondják: rövid a körmöd, nem engedünk be.

Térjünk vissza Bécs-1957 koordinátáira! Amikor Ausztriába kimentünk, tulajdonképpen fogalmunk sem volt arról, hogy mi valójában senkinek sem kellünk. Nem arról volt szó, hová kívánunk menni. Inkább arról volt szó, ki fogad minket be, és közülünk hányat.

Akkor most térjünk vissza 2019-be! Érzésem szerint a mai fiatalok ugyanezt a hibát követik el, csak más szituációban. Innen is, onnan is hallom, hogy „kimegyek Kanadába”, „a Jutkáék tavasszal mennek Ausztráliába” stb. stb. És amikor megkérdezem, hogy vízumod van-e, munkavállalási engedélyed van-e, kaptál-e bevándorlási engedélyt, egyáltalán érdeklődtél-e már, akkor rendszerint tágra nyílt szemekkel találkozok. Nem tudom, miért gondolják a kivándorlás gondolatával játszók, hogy a befogadó országnak az egészhez semmi köze. Persze nem az uniós országokról van só.

Amikor mi kimentünk, a hidegháború már javában tombolt, és így mi, magyarok kifejezetten szimpatikussá váltunk a nagyvilágban pusztán azért, mert volt bátorságunk nekiugrani a katonai nagyhatalomnak számító kommunista Szovjetuniónak. Heteken keresztül mi voltunk a legfontosabb hír az egész világon. A kétszázezer ember természetesen nem egy nap, hanem megközelítőleg két hónap alatt ment ki. Ahogy nőtt a számunk, úgy nőtt a puszta létünkből fakadó probléma, és úgy álltak elő az egyes országok befogadási nyilatkozataikkal.

Ausztrália például az első menetben ötezer magyar befogadására vállalkozott, de jelentkezést csak 1956. december 9-éig fogadott el. Úgy nézett ki, mintha valaki valahol számolta volna, hánynak van már helye a kétszázezerből, és amikor elméletileg az összes magyarnak már volt, akkor le is álltak a további befogadási nyilatkozatokkal.

Igen ám, de ebben a nagy kollektív kvótában olyan országok is vállaltak magyar betelepülőket, mint Argentína, Venezuela, Brazília stb. Ne is mondjam, a legtöbbünk ilyen helyekről hallani sem akart. Majdnem mindenki az USA, Kanada vagy Ausztrália között próbálta eldönteni, melyiket szeresse. Az csak természetes, hogy ezekre a helyekre ötször többen jelentkeztek (volna), mint ahányat be kívántak engedni.

A bevándorlási helyekért való küzdelem minden volt, csak tisztességes nem. Kezdődött azzal, hogy aki előbb ment ki, akár november 4. előtt, annak jóval jobbak voltak az esélyei. Márpedig az én véleményem szerint tisztességes magyar november 4. előtt nem hagyta el az országot.

Tovább fokozta az igazságtalanságot, hogy ezek a korábban érkezők egy időben több „kurrens” követségen is jelentkeztek arra számítva, amelyik előbb adja a beutazási vízumot, azt tiszteli meg bevándorlásával. Igen ám, de ezzel a taktikával elvették a helyet a később érkezők elől. Amikor aztán a fenntartott hellyel nem éltek, és így az mások részére felszabadult, nem azok kapták meg, akik korábban kérték, hanem azok, akik éppen akkor toppantak be az utcáról.

Mindezt megtetézte, hogy a különböző követségek munkatársai saját anyanyelvükön kívül legfeljebb németül tudtak. Így az, aki a menekültek közül tudott németül vagy angolul, az császár volt és mindenkit lekörözött. Csakhogy a legtöbbünk fiatal volt, és akkor már jó pár éve az orosz volt a kötelező nyelv a magyar iskolákban.

A fejetlenséget az sem csillapította, hogy természetszerűen minden egyes ország szuverén entitás volt, és ezért a bevándorlással kapcsolatos dolgokat úgy intézték, ahogy eszükbe jutott, azaz a többi befogadóval való összehangolás nélkül.

Az amerikaiak például rettenetesen be voltak szarva, hogy a menekülő tömegekkel orosz kémek furakodnak be közéjük. Ezért aztán igen alapos és persze hosszan tartó kikérdezést, lenyomozást és keresztül-kasul nyomon követett ellenőrzést végeztek. „Na, kérem, ha Ön a Telefongyárban dolgozott, a műszaki fejlesztésen, akkor nevezze meg a gyár igazgatóját, főosztályvezetőjét, közvetlen felettesét és néhány munkatársát.” Vagy „Szóval Ön az Ady Endre Gimnáziumban végzett 1953-ban, nos, ki volt a tornatanár, az osztályfőnök stb.?”

Gondolom, december végére az amerikai követségen többet tudtak a magyar társadalomról, mint a Posta különleges tudakozója beszorozva százzal.

Ezzel szemben az ausztrálokat semmi más nem érdekelte, csak az, hogy nincs-e gümő korunk, szifiliszünk, skizofréniánk. Igaz, vért nem vettek, de röntgenátvilágítást csináltattak velünk.

Ahogy így visszagondolok, elég gátlásos egy társaság. Semmitől nem félnek úgy, mint egy buzi bevándorlótól[2], és semmi más nem tudja úgy kettévágni egy férfi karrierjét, mint a nyilvánosságra kerülő homoszexualitása. Ennek ellenére sem szóban, sem írásban egyetlen egyszer sem kérdezték meg tőlünk, hogy homokosok vagyunk-e, pedig biztos érdekli őket.

Leginkább azok voltak becsapva, akiknek azt mondták a Bécs környéki vagy vidéki lágerekben, hogy ne menjenek sehová, innen a lágerből is lehet jelentkezni. Ez egyszerűen nem volt igaz. Olyan hatalmas nyomás nehezedett a követségekre, hogy a személyesen jelentkező, illetve a naponta be-benéző elutasított a végén kapott egy helyet.

Ugyanis az ausztrál középosztály gyermekei, akik közül a közalkalmazottak kikerülnek, olyan jámbor neveltetésben részesültek, hogy azokat a rámenős magyarok egyszerűen elsöpörték. Egy huszonéves ausztrál női hivatalnok képtelen három egymás után következő nap azt mondani egy beesett arcú, kétségbeesett és gátlástalanul könyörgő embernek, hogy „sorry, I cannot do anything for you[3]”, inkább kihúzza azt, aki nincs ott személyesen.

[1] 2019-ben ez a szám durván 25 millió.

[2] Elnézést kérek, de 1989-ben még nem voltak felkarolva a melegek, és a „buzi” kifejezésért nem járt börtönbüntetés.

[3] Sajnálom, nem tudok önért tenni semmit.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2927) Disszidálásom története (egy 33 éves szösszenet)

Vissza a múltba a négy napos ünnep alatt

 

Csak azért nem állítom, hogy birkatürelmem van, mert Ausztráliából származó okok miatt a birka előttem egy kifejezetten antipatikus állat. Jobban esik, ha azt mondom, fát lehet aprítani a hátamon. Kolosszális dolgokat tudok tolerálni a megerőltetés legkisebb jele nélkül, de azt elvárni tőlem, hogy az elszart életemért cserébe mosolyogjak csak azért, mert „közmegegyezés” nélkül nem tűnünk európainak, hát kérem, ez minden képzeletet felülmúl.

Nézzünk szembe a tényekkel. Tizenhat éves voltam, amikor a létező szocializmus elkezdett szétterpeszkedni hazámban. Most pedig 56 vagyok, amikor a sztálinista struktúra alagútjának a végén valami fény kezd derengeni.

Akárhogy nézem a dolgot, a kommunizmus építésének nevezett történelmi ficam engem pontosan derékba talált. Nem kívánok én sem leszámolni, sem elszámolni, de azért egy-két, ma még élő elvtársat szívesen szembeköpnék, pláne, hogy az új politikai pártok önjelölt politikusai olyan kurva gyorsan megbocsátanak mindenkinek, de főleg önmaguknak. Nekem gyanús ez a dolog, de nem erről akarok írni.

1952-ben érettségiztem, és a tanáraim hiába tartottak kisebbfajta zseninek, mint „osztályidegen” még csak nem is gondolhattam az egyetemre. A hatalom hülye birtokosai ragaszkodtak ahhoz, hogy kizárólag bunkók kapjanak lehetőséget a nemzet középszintű vezetésétől felfelé. Elvégre nincs az a kétlábú marha, aki nyugdíjazásig ne rázódna bele bármilyen munkakörbe, ha nekünk a második ezer év alatt a KGST megfelel.

Így aztán 1953. november 10-én bevonultam a Magyar Néphadseregbe. Elitalakulathoz kerültem, mert szépen tudtam írni-olvasni. Kiképző tisztjeim hülyék voltak, mint a segg, de egytől egyig a „nép fiai”. Én nem voltam a nép fia, nekem örülnöm kellett, hogy lyuk van a seggemen.

Az egész katonaság úgy szakadt ránk, mint egy túlméretezett büntetés. Persze meg kellett védeni a hazát, mert még a végén megszállják az oroszok J, de józan ésszel nem lehet felfogni, miért vágták kopaszra a fejünket, miért voltunk elzárva a laktanyának nevezett börtönbe, miért kellett magunkra ölteni egy olyan egyenruhát, amelyben hazánk asszonyait és lányait 1945-ben tömegesen megerőszakolták, miért kellett a lábunkat a földhöz csapkodni egy másik ember közelében (aki történetesen egy tiszt volt), miért kellett egész éjszaka egyetlen pokróc alatt dideregnünk, miért kellett állandóan éhesnek és túlhajszoltnak lennünk, miért kellett fűtől-fától engedélyt kérnünk még arra is, hogy levegőt vegyünk, és miért élvezte itt mindenki, hogy reggeltől estig baszogathatott?

Én nem kéredzkedtem erre a világra. Apám-anyám összekalapált, megszülettem, magyarnak születtem. Kiskoromban nem kaptam eleget enni (a változatosság kedvéért később sem). Télen fáztam, nyáron beteg voltam. Nyolc-tíz évesen légiriadókkal ijesztgettek, éjjel felvertek álmomból és mesélés helyett a szüleim lerángattak az óvóhelyre. Még nem voltam tizenkettő, amikor édesanyámat megölték. Senki sem vigasztalt, de a kékre fagyott hullákat nekem kellett eltolnom a házunk elől, mert a bujkáló férfiak nem mertek előjönni. Meg volt rá az okuk. Édesapám életben maradt, de hónapokig kellett bujkálnia, hol a nyilasok akarták elvinni, hol az oroszok vagy a kommunisták.

Amikor a dolgok rendeződtek, akkor már „csak” a kitelepítésektől kellett félnünk és mindössze a diákszövetségi mozgalmi munka várt rám. Tanulópár, tanuló csoport, közösségi munka vagy annak destruálása, közösségi szellem, amely hol volt bennem, hol nem, szeminárium, ahol vagy nekem adtak elő, vagy én adtam elő, az osztálytitkár terrorja, felvonulás, hangulatkeltés, kultúrműsor, népnevelés és Rajk László kollektív elítélése.

Tizenkilenc évesen már sittre vágtak, szinte azt sem tudtam, miért. Nekem, kérem, az egész gyerek- és serdülőkorom egy hatalmas nagy büntetés volt, és fel nem tudtam fogni, mit követtem el.

Aztán a katonaság harmadik, életem huszonharmadik évében elérkeztünk 1956 októberéhez. Huszonharmadikán már csak 17 nap hiányzott a leszereléshez. Ekkor már szinte naponta kijártam a laktanyából. Ezért aztán ott lehettem a Sztálin-szobor ledöntésénél és a Nemzeti Színházhoz történő vonszolásánál. Ott voltam a Bródy Sándor utcai lövöldözésnél, és ott voltam késő este, amikor a saját alakulatom ki lett vezényelve a Múzeum-kerthez. Én voltam az első, aki még a kocsikról történő levezénylés előtt elmondtam nekik, mi is történik itt tulajdonképpen.

Másnap hajnalban összefutottam saját szolgálatvezetőmmel, akit utáltam, mint a szart, de egy pillanat alatt megbocsátottam neki mindent, amint téglaporos kezeiben megpillantottam a füstölgő csövű davajgitárt[1]. Nem az ávósok oldalán használta.

Ott voltam a boldog tömegben, akik az átállt és szimpatizáló orosz tankokkal a Kossuth térre vonultak, és akiket az épület tetejéről körbekaszaboltak. Ott voltam a szentendrei laktanyában, amikor a tömeg átmászott a kerítésen, és fegyvert követelt magának, ha már mi katonák tétlenül nézzük, hogyan randalíroznak újabb és újabb orosz alakulatok.

Aztán egy szép napon, amikor már minden reményünk végképp összeomlott, arra gondoltam, mit keresek én itt? Nem kaptam én eleget ettől a hazától, vagy még inkább ennek a hazának örökösen áruló, a hazát kiszolgáló, csak önmagára gondoló, gonoszan önző gazdáitól?[2] Eljött a nap, amikor úgy döntöttem, megyek.

November 4-én megindultak az orosz tankok. Maléter Pált tőrbe csalták. Sokat gondolkoztam rajta. Egy ilyen jól képzett katonatiszt, akinek a hadtörténet nyilván a kisujjában volt, ne tudta volna, hogy az orosz hadvezetést Dzsingisz kán óta kizárólag a győzni akarás vezette, és az angolos fair playt még hírből sem ismerik? Egészen biztosan tudta, és azt is tudta, hogy mind a nemzet, mind pedig személyes sorsa meg van pecsételve, és mint Szókratésznak, ki kell innia a méregpoharat.

Nagy Imre kétségbeesett üzenetet küldött szerte a világba. Egy ilyen tapasztalt politikus ne tudta volna, hogy minket eladtak Jaltában? Ne tudta volna, hogy a sok millió orosz ágyútöltelékért (többek között) mi voltunk a fizetség? Ne tudta volna, hogy más a hidegháborús propaganda és megint más a nyugatiak által mindig is komolyan vett szerződés? Valószínűleg tudta, de életösztönét legyőzte személyes ambíciója.

* * *

November 8-án hajnalban, némi előkészület után Orsós Miki barátommal és katonatársammal egy 250 ccm-es Pannónia motor hátán nekivágtunk az útnak, irány a Nyugat. Nem a főutakon mentünk, azok a szovjet tankoknak voltak fenntartva, hanem a térképen feltüntetett bekötőutakon. Egyik-másik út egészen vicces volt. Röhögtünk is volna rajtuk eleget, ha egyébként úgy röhögős kedvünkben lettünk volna. Ami nem volt vicces, az a metsző hideg szél volt az időnként el-eleredő esővel.

Pápán bekéredzkedtünk egy találomra kiválasztott házba, és haraptunk egyet. Ahol megálltunk, az emberek mindenütt készségesek voltak, szerették volna tudni, mi történik az ország szívében, a fővárosban.

A határt valamikor a délután folyamán értük el. Miki, aki elől ült, addigra már teljesen jéggé fagyott. Mint később kiderült, legalább 30 kilométert haladtunk a határral párhuzamosan, amikor szemben találtuk magunkat egy zöld ávós járőr kocsival. Így esett, hogy az első éjszakánkat a legközelebbi őrs fogdájában töltöttük. Reggel továbbszállítottak Győrbe, ahol újra fogdába dugtak. Délután elővezettek minket, és betereltek egy őrnagy szobájába. Igazolványainkat eldobáltuk és előre megbeszéltük, hogy katona mivoltunkat nem valljuk be. Jellemző azokra az időkre, hogy bizony nem tartottuk kizártnak a helyszíni fejbe lövést sem, ha kiderül, katonaszökevények vagyunk, és egy seggfej ávóssal hoz össze a balsors.

Az ávós őrnagy eléggé felületesen foglalkozott velünk. Még nem tudhatta, mi dől el és merre, fentről pedig nem kapott még pontos utasításokat. Így aztán beérte egy kis nyaggatással. Mivel egyetemistának vallottuk magunkat, megkérdezte tőlünk, tudjuk-e, ki volt Vörösmarty Mihály, és ismerjük-e  fő művét, a Szózatot. Aztán perceken belül az őrnagy elvtárs az „itt élned, halnod kell” szózati sorok filozofikus analízisébe kezdett. Nem kellett volna agyonkomplikálni, mert részemre a dolog rettenetesen egyértelmű volt. Vagy úgy kell itt élnünk, ahogy a kommunisták elképzelik, vagy meg kell halnunk a börtöneikben.

Másnap reggel egy tizedes feltett minket a Pestre induló vonatra, és ezzel az ügy le is zárult. November 13-án elmentünk a volt laktanyánkba, és hivatalosan leszereltünk. Ezek szerint három év és három napig voltam katona. A leszerelési aktus nem volt teljesen izgalommentes, mert a laktanya udvarán több tucat szovjet páncélos vesztegelt, szemmel láthatóan teljes készültségben. A Magyar Néphadsereg részére egyetlen kis irodahelyiséget engedélyeztek kizárólag abból a célból, hogy a tisztek minket és egymást leszereljék. Mindenesetre ezek után technikailag sem lehettünk katonaszökevények, amennyiben a határon elkapnak.

A következő határátkelő kísérletet egyénileg bonyolítottuk. A magam részéről vettem egy jegyet a Sopronba tartó gyorsvonatra, mert ugye Sopron közismerten a határ mellett terül el.

Sopronban közigazgatás nyilvánvalóan nem létezett, mert a befutott szerelvényt nem fogadta senki, pedig a vonat tömve volt emberekkel, akik közül egy sem volt rokonlátogató. Az utasok csak úgy özönlöttek a kijárat felé, miközben maga az állomásfőnök mutatta, merre van az osztrák határ.

Nem tudom, milyen politikai megfontolásból, de úgy emlékszem, a műszaki határzárat néhány hónappal korábban szüntették meg. Így aztán kéz- és láblerobbantástól nem kellett tartanunk, csak attól, hogy tíz-tizenöt kilométer kutyagolás után visszaérünk oda, ahonnan elindultunk. Volt, aki így járt.

Hajnal felé már jó öt-hat kilométerre osztrák területen dagasztottam lábaimmal a felszántott talajt. Amint kiértem egy országútra, már a mérföldkövekből látni lehetett, ez már nem Magyarország. Itt is integettek az emberek, hogy merre menjek, de ezek az integetések már a gyűjtőhely felé tereltek.

Reggel nyolc körül értem be egy falusi iskola erre a célra megnyitott tantermébe, ahol már volt vagy tíz-tizenkét magyar, és valami forró levesfélét szürcsöltek. Én is kaptam egy adagot, amely új erőt adott elcsigázott és átfagyott végtagjaimnak. Délelőtt beállt egy autóbusz, és az addig összegyűlt vagy negyven magyart elvitték Bécsújhelyre. Wiener Neustadt mind a mai napig menekültlágeréről híres. Kitűnően fel volt már akkor is szerelve, és a legszigorúbb láger hírében állt. Még a kaput is őrizték, és úgy tettek, mintha nem akarnának kiengedni rajta. Az „őr” természetesen a leghülyébb ürügyre is kiengedett. Elég volt azt mondani, hogy moziba megyek. A magyarok legtöbbje azonban a kapuhoz sem mert menni. Végül is a fordulat éve óta eltelt vagy hét év, így mi tökéletesen kondicionálva voltunk. Ahogy a pavlovi kutyának elindul a nyála az étel láttán, úgy szartunk mi be az egyenruhától, pláne, ha szúrós szemekkel néztek reánk a zöld egyenruhába bújtatott osztrák parasztfiúk.

Legelőször arra jöttem rá, hogy Wiener Neustadtban maradnom legfeljebb az osztrák hatóságoknak az érdeke, de nem az enyém. Az események elsősorban Bécsben történtek. Mit kerteljek, a húsos fazék Bécsben volt. Ezt még szó szerint is lehetett érteni, mert az amerikai konyhán meleg, húsos levest mértek reggeltől estig, és adtak hozzá egy szelet kenyeret is. Na, de sorjában.

Már a második nap felmentem Bécsbe, ahol az utcán egyszerűen leszólítottam egy magyart, és megkérdeztem tőle, hol alszik. Mondott egy utcát a VIII. kerületben, amelyet ott is Józsefvárosnak hívtak. Oda mentem, találtam ott egy iskolát, amely teli volt hordva vaságyakkal, és szanaszét emberek heverésztek rajtuk. Kerestem egy üres ágyat, és meg is volt az új otthonom.

Ennek az iskola-lágernek is lehetett vezetője vagy hasonló, de én két hét alatt senkivel sem találkoztam, csak a konyhán volt valaki, aki időnként élelmiszert osztott hihetetlen szervezetlenséggel. Ami bejött a konyhára, azt nyomban kiosztotta, és nem érdekelte, hogy az ehető-e vagy sem, megesszük-e, eladjuk, felgyújtjuk vagy lehúzzuk a vécén. Egyszer például kiabáltak, menjen mindenki a konyhába, mert ételosztás lesz. Kiderült, kaptunk három ládát teli 5 kg-os konzervekkel, de azokon sem címke, sem felirat, még az sem derült ki, honnan jöttek. Mindenki kapott egy ötkilós konzervet. Ez volt életem legrejtelmesebb zsákbamacskája.

Ugye öt kiló konzervet egy ember megenni akkor is képtelen, ha történetesen abban cukrozott négerfing van jó sok csomagolással. A mi ötkilós konzervünkben sós, érett sajt volt. Ebből egy ember egy alkalommal legfeljebb tíz dekát tud megenni, aztán még magába gyömöszölhet egy további 10 dekát egészen az öklendezésig, de a konzerv alján még mindig marad 4 kiló és 80 deka ebből a sós, érett sajtból, amely egyébként nem kifejezetten népeledel Magyarországon.

1956 novembere után szinte dőlt a pénz és a segítség az Ausztriába menekült magyar szabadságharcosok részére. Nem az a gondom ezzel, hogy a kétszázezer ember között jó, ha száz szabadságharcos volt, még az sem, hogy a Mariahilferen egy ködös reggel szemben találtam magam Sági Ágival, aki a középiskolás éveimnek legelvetemültebb kommunista strébere és besúgója volt. Az igazi gondom az érkező segélyekkel kapcsolatban a szemmel látható elherdálás volt.

Az egyik délelőtt valaki azzal a hírrel jött vissza szálláshelyünkre, hogy az egyetemen pénzt osztanak a menekült egyetemi hallgatóknak. Gyerünk oda!

A villamos nekünk, magyaroknak ingyen volt. Gondolom valaki ezt a számlát is állta, de speciel mi, magyarok ingyen utaztunk, és természetesen százszor többet, mint kellett volna.

Az egyetem kapujában ki volt ragasztva egy nyíl, és alá volt írva: MENEKÜLTEK. Egy folyosó végén eléggé tisztességes sor állt egy íróasztal előtt. Az asztal mögött egy fiatal férfi ült, és a soron következőtől megkérdezte, „egyetemista vagy?” Az illető természetesen azt mondta, „igen”. Nos, ezek a 20 és 40 év közötti „illetők” mi voltunk. Volt idősebb is, aki megkísérelt beállni a sorba, de az ilyet a szó legszorosabb értelmében kiröhögtük onnan.

Az íróasztal mögött ülő hapsi a deklaráció után átadott 30 schillinget[3] az előtte álló „egyetemi hallgatónak”, akinek egy ívre rá kellett firkálni a nevét. Magyarul aláírattak vele egy kollektív átvételi elismervényt.

Nem hiszem, hogy különösen rosszindulatú lennék, de volt olyan érzésem, ezek itt délben berekesztik a pénzosztogatást, és akkor egy ilyen kollektív ívre rávezetnek még néhány száz aláírást. Ezen aláírások számát simán beszorozzák harminccal, és az így kapott összeget gyönyörűen kiosztják saját maguknak.

Különben ez az osztogatás több napon át folyt, és mi természetesen minden nap elvillamosoztunk érte. Na, még elárulom azt is, egy nap többször is beálltunk a sorba.

Egy más alkalommal híre kelt, hogy a Caritas[4] is osztogat, de csak hívő katolikusoknak. Ez minket nem zavart. Orsós Mikivel együtt vágtunk bele a vállalkozásba. Miki is 33-as volt, ugyanúgy, ahogy én. Hitler az év januárjában átvette a hatalmat. Miki három hónappal később megszületett, akkor még zsidónak, de a gyorsan kapcsoló szülők hónapokon belül átkeresztelték. Ez azonban nem jelentette azt, hogy hívő katolikus lett volna, de hát majd kivágjuk magunkat, gondoltuk.

A Caritasnál egy nyájaskodó magyar jezsuita szerzetes beszélgetett el velünk, ami végeredményben egy udvarias vallatás volt. A Miatyánkról és az Üdvözlégy Máriáról tudtuk, hogy kérdezni fogják, azokat Miki be is magolta. Nekem magolnom nem kellett, mert öt évet jártam felekezeti iskolába, ami azt jelentette, minden reggel éhgyomorra mise, minden hónap első péntekén gyónás, másnap áldozás, fohász reggel, délben, este, étkezés előtt, étkezés után, lefekvés előtt. Ha minden imádkozás helyett egy-egy szelet kenyeret kaptunk volna, akkor mi lettünk volna a világ legtúltápláltabb gyermekei. Nem azért mondom, de májusban például a reggelenként belénk tukmált istentiszteletet délután megtoldották még egy litániával is, mivel a szűzanyának május volt a kedvenc hónapja.

De ez a huncut jezsuita nem a Miatyánkot kérdezte, még csak nem is a Hiszekegyet, hanem, hogy melyik plébániára jártunk istentiszteletre, mit hívnak csendes misének, és ki volt a gyóntató atyánk. Szerencsére az én rutinom kihúzott minket a csávából. Mikinek ugyanis volt annyi esze, hogy mindent mondott utánam. Magyarul hallásból improvizált.

Ügyeskedésünk jutalma fejenként egy 890 schillinges utalvány lett, amelyet minden nagyobb áruház beváltott. Speciel mi ezeken az utalványokon felruházkodtunk. Beszereztünk nyári holmikat a köztudottan enyhe klímájú ausztráliai élethez. A többség nem így járt el. Vettek egy-egy értékesebb télikabátot és már vitték is a használt ruha kereskedőhöz. Olyan dömping volt, hogy a legtöbb ószeres ’57 januárjában már vadiúj cuccokat sem vett be.

A Caritas után a Joint[5] következett. Ide is ketten mentünk. A Jointnál Miki rutinja jött jól. Igaz, volt némi cidri az indulás előtt, mert nem voltunk benne teljesen biztosak, nem kell-e bemutatnom a rituális metélés tárgyát. Mikivel nem lett volna probléma, mert mint már írtam, ő zsidónak született, de az én hímvesszőm nem volt segély-kész állapotban és bár egy-két ezer schillingért sok mindenre képes lettem volna, fitymámtól nem szándékoztam megválni 23 éves koromban.

Ne is mondjam, a Jointnál ennél jóval tapintatosabbak voltak, de ők sem zárkóztak el egy kis faggatás elől a sátoros ünnepekkel kapcsolatban. Miki persze simán vette az akadályokat, amiből csak az látszott, a kikeresztelkedés nem sokat ért. Természetesen itt is kaptunk egy kis kápét.

* * *

Valójában nem ezekben volt a nagy pénz! A kimenekült magyarok lel­kileg szakítottak a hazával, az elmúlt életükkel. Mindenki a jövő felé tekin­tett, amely göröngyösnek, de nagyon biztatónak tűnt. Bármilyen szegény ember­ek is voltunk, néhány ezer forintot (sokaknak ez volt minden vagyona) kivittünk ma­gunkkal. Bécsben a forint nem ért semmit. Ugye a forint nem volt konvertibilis, ezért  Bécsben 1956–57-ben nem jegyez­ték, mert a helyzet annyira bizonytalan volt, épeszű tőkés hozzá sem nyúlt a forinthoz.

Ennek ellenére 100 forintért 8 schillinget adtak „egyesek” a magyarok tömeges előfordulási helyein. Jóllehet a forint hazai vásárlóértéke közel megegyezett a schillingével. Mivel tudtuk, minél messzebb kerülünk Budapesttől, a forint annál ismeretlenebb pénznem lesz, ezért az éhbéren összekuporgatott forintjait mindenki átváltotta schillingre.

A begyűjtőknek nem volt más dolga, mint az összegyűjtött forinttal vissza­menni Magyarországra, és venni valami értékes, Bécsben eladható árucikket. Erre a célra a legideálisabb az ékszer volt, de megtette márkás fényképező­gép, karóra stb. is. Ilyen módon az ügyeskedő tizedáron jutott Magyarország­on például aranyhoz, amelyet kivitt Bécsbe, ott schillingért eladta, amelyért tizedáron újra lehetett venni forintot stb. Könnyen belátható, hogy egy-egy oda-vissza út alatt a tőke megtízszerezhető volt. Három ingázás és az eredeti tőke nem ke­vesebb, mint ezerszerese volt a vállalkozó zsebében. Elég volt tehát novem­ber közepén kimenni néhány családi karikagyűrűvel, eladni azt ezer schilling­ért, csinálni három fordulót december közepéig, és máris megvolt az egymillió forint.

Aki azt hiszi, hogy az értékek felvásárlása Magyarországon különös nehézségbe ütközött, az nagyon téved. Az OTP-ből nem, vagy csak nehezen lehetett pénzt kivenni. Így szép számmal akadtak olyanok, akik értéktárgyaik eladásával jutottak készpénzhez. Véleményem szerint, akit nem üldözött a BM, az 1957-ben egymillióval és annak ügyes hasznosításával jobban járt, mintha kiment volna Kaliforniába és ott bohóckodott volna a nyelvtanulással meg mindenfajta csődbejutó vállalkozgatással.

Természetesen voltak olyan segélyek is, amelyekről jóformán nem is tudtunk. A kivándorlási útiköltségek is komoly pénzt jelentettek, nekünk meg eszünkbe sem jutott, mibe kerülhetett egy hajójegy, mondjuk Ausztráliába. Csak felszálltunk, utaztunk és hőbörögtünk, hogy a zsebpénz kevés, abból alig lehet inni egy-egy Martinit. Jellemző, nem is tudtuk, ki folyósítja a zsebpénzt.

A hajóra szállásig azonban sok víznek kellett lefolyni a Donaun és a Salzachon[6]. Az első kérdés, amely az embereket fejbe vágta: hova tovább? Elvégre Ausztriában nem maradhatunk, és nem is igen volt kedvünk hozzá. A továbbutazás és utazhatóság fogalmával a legtöbb magyar úgy találkozott, hogy a lágerszobába történő belépés pillanatában egyszerre huszonketten kérdezték tőle: te hová mész?

Engem mindig meglep, hogy az emberek a hentesnél tíz forintért veszekszenek, majd egy futó ismerősnek kölcsön adnak 10 rongyot, amelyet sosem látnak többé, és persze az ismerőst sem. Aztán meg a nők fél napot tökölnek azon, hogy a drapp bőrszandált vegyék-e meg azzal az apró pánttal az oldalán, vagy inkább azt a világosbarnát a rátűzött díszítéssel. Az egész életükre kiható döntést viszont, mármint hogy Argentínába vagy Svédországba menjenek-e, 3 másodperc alatt meg tudják hozni.

Ha most elkezdesz sárga irigykedni, akkor felidézek egy épületes jelenetet, amelynek színhelye X láger Y szobája lehetett.

– Te hová mész? Mert mi Venezuelába megyünk.

– Venezuelába mentek? Az hol van?

– Nehogy Venezuelába menj, ezek hülyék! Gyere velünk, mi Kanadába megyünk.

– Hülye vagy, apafej, ott megfagysz!

– Miért fagysz meg, mi, miért fagysz meg? Azt hiszed, ott sincs szén meg zaba? Azt hiszed?

– Akkor is megfagysz!

– Tisztára be vagytok dilizve, az USA a menő, ott minden menekült az érkezéskor kap egy kétszobás kéglit, a saját fülemmel hallottam.

– Amerikába? Te meg vagy húzatva. Ott minden második ember gengszter. Mire félig megtanultál angolul, már háromszor átlőttek.

– Gyerekek, Dél-Amerikába kell menni, ott oltári jó nők vannak.

– Francokat, apám, Ausztrália az igazi, ott sosem lesz kommunizmus.

– Hülye vagy? Ausztráliába? Ott életed végéig rejszolhatsz!

– Marhaság! Van ott nő elég, csak a japánok le fogják rohanni.

– Na és, mitől szartok be? Ha ferde szemmel néz rád egy nő, akkor neked már nem áll fel?

– Hülye vagy! Minden fehér embert ki fognak nyírni. Ezek a japánok ilyenek.

– Az nem Ausztrália, Dél-Afrikában irtják ki a fehéreket. Én, apukám, a svédekhez megyek, az a tuti hely.

– Figyelj, szar az egész. Különben mindegy, hová megyünk, csak Európában nem szabad maradni, mert az oroszok egész Európát le fogják rohanni.

 

Ezek a beszélgetések órákon át tartottak, sokszor még lámpaoltás után is addig, amíg két ember nyitva tudta tartani a szemét. Volt, aki hétfőn még Brazíliába akart menni, szerdán már Kanadába, pénteken jelentkezett a svédeknél, következő hétfőn behívták az USA nagykövetségre, csütörtökön pedig jött az értesítés, Új-Zéland fogadja.

[1] A dobtáras géppisztoly gúnyneve.

[2] Sajnos ez a meglátásom 2005-re sem változott meg.

[3] Az akkori osztrák schilling vásárlóerejét tekintve egyenlő volt a magyar forinttal. Magyarországon akkor 30 forintért 20 kg kenyeret lehetett venni.

[4] Katolikus jótékonysági szervezet

[5] Nemzetközi szervezet a háború sújtotta zsidók megsegítésére

[6] Salzburg városát átszelő folyó

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2926) Diák élet Rákosi alatt  

Vissza a múltba a négy napos ünnep alatt

A háború alatt, majd néhány évig utána is, apám textil nagykereskedő volt, és nem tudta eldönteni melyik inkább, kereskedő vagy textiles. A dilemmát én oldottam meg, ugyanis a kereskedelmi szakközépiskola[1] (napjainkban Közgazdasági Főiskola van az épületben) első évében mindössze 5 tantárgyból buktam meg. Nem volt semmi érzékem az angol nyelv, a gyorsírás, a kereskedelmi ismeretek, és hasonló dolgokhoz. Nem tehetek róla, de a váltók leszámítolásától libabőrös lett a hátam. Így aztán a következő évben textiltechnikummal próbálkoztunk, persze annak is más volt akkor a neve.

1947 őszén még beléphettem az iskola cserkészcsapatába[2], de tavasszal feloszlatták, mert túlságosan kispolgárinak találták a Moszkvából importált hazafiak[3], helyette létrehozták a Magyar Úttörő Szövetséget. Kezdetben a két ifjúsági tömörülés között a különbség főleg a vallás kiirtása volt.

1948 őszén átkerültem a technikumba és saját bőrömön érezhettem az új idők új szelének fuvallatát. Mindjárt az első szocialista vívmány a koedukáció volt, aminek mi kamasz diákok örültünk, mert eddig csak a templomba nézhettük a csajokat, most meg egy padban ülhettünk velük. Jelentős minőségi változás! A következő „nagy dobás” a fakultatív hitoktatás volt, de ez csak a rá következő tavasszal valósult meg.

A szeptemberi órarendben még szerepel a heti egyszeri hitoktatás, csak már nem vették komolyan. Hittanóra előtt megjelentek a lelkipásztorok és különvonultak a felekezetek. Nem volt egy egészséges dolog, szült némi széthúzást. A katolikusok voltak többségben, ők maradtak az osztályteremben, ahol a paptanáruk a hitoktatás komolyan vette. Magyarázat, lecke, kikérdezés, stb. Az osztály két evangélikusával a hitoktató beült egy presszóba és hárman együtt stírölték[4] a betévedt nőket. A zsidó rabbi is megjelent a színen, majd nyolc gyerekkel távozott a tanári szoba belsőfülkéjébe, de előtte volt egy kis színjáték. A nyolc diák közül ugyanis hét annak idején kikeresztelkedett, de azért zsidónak érezte magát. Végül a rabbi a kikeresztelkedés tényét nem vette figyelembe. Szóval ezt a cirkuszt nem lehetett díjazni. Nekem különben is tele volt a hócipőm a katolicizmussal.

Ennél sokkal kellemetlenebb volt az a tény, hogy mindjárt az első évben négy fizikatanárunk volt. Kettő külföldre távozott, egyet letartóztattak, a negyedik népi származású volt és nem tudott semmit. Egy szép napon az iskolaigazgató is eltűnt, ami minket nem rázott meg, mert nem tanított, csak a légkör volt egy picit ciki. Az új igazgató egy rosszindulatú, mogorva, kommunista állat volt, és persze nem pedagógus. A párt helyezte oda, hogy ügyeljen az új generáció rendszerhű nevelésére. Csak később tudtuk meg, hogy kellemetlen személyiségét a moszkvai emigrációban szerezte. Nem lehetett kellemes úgy élni, hogy a „Nagy Honvédő Háborúig” minden második magyar emigránst kivégezték.

Persze osztálytársak is tűntek el szép számmal. Valamelyik osztálytársunk egy hetes távolmaradása után nagyobb volt az esély arra, hogy Tel-Avivban van, mint arra, hogy otthon nyomja az ágyat. Nem csoda, az angol tanárnő nyíltan agitálta a zsidó lányokat, hogy menjenek Izraelbe, ahol a kibuc[5] élet maga a hetedik mennyország. A kézi szövést tanító tanár, Bíró bácsi a kényelmesebb diákokat azzal biztatta, hogy ha minden kötél szakad, kézi szövésből meg lehet élni Izraelben is.

Révai úgy gondolta akkor követi el a legkisebb hibát, ha a magyar oktatást átalakítja szovjet minta szerint. Bevezették például a „tanulópár” intézményt. Ennek a lényege az volt, hogy egy polgári származású jó tanuló mellé adtak egy proletár származású rossz tanulót, és a jó tanuló felelt azért, hogy a rossz tanuló ne bukjon meg. Mert nem volt csúnyább dolog a világon, mint a lemorzsolódás, ami alatt azt értették, hogy egy népi származású diák nem jut el az érettségiig, illetve nem lesz belőle diplomás. Persze felmerül a logikus kérdés, mi az hogy felel érte? Nos, ha a rossz tanuló mégis megbukott, amihez esetünkben jó adag tanári bátorságra is szükség volt, akkor a jó tanuló „szabotált” vagy „destruált”. Mindkét bűn halálosnak számított, aminek a megismétlése kicsapást is eredményezhetett.

A tanulópár intézmény továbbfejlesztett formája a „tanulókör” volt. Az én osztályomban ebből három darab üzemelt, de csak egy érte meg az év végét, az enyém. A tanulókör első számú funkciója a rossz tanulók feljavítása volt, de volt egy második funkciója is. A diák szabadideje legyen minél jobban lekötve, ne legyen lehetősége „rendszerellenes” tevékenységre. Különben a tanulókör vezetés és a rendszeres „előadás” tartás nekem testhezállónak bizonyult. Ezt a lekötöttséget nem csak élveztem, de hasznosnak is bizonyult, ráadásul együtt járt a szükséges önbecsüléssel, ami kellően pótolta zilált családi hátterem.

Évzárás után, 49 nyarán rendezték Budapesten a Világifjúsági Találkozót, azaz a VIT-et, ami elképesztő élmény volt számunkra. Ekkor láttam életemben először hús-vér négert közelről. Ezek voltak az afrikai aktivisták. Egy kicsit ugyan túlkorosak voltak, de aktivisták, akiknek ez volt a szakmájuk. Moszkvától kapták a fizetésüket, amiért cserében megjelentek mindenfajta nemzetközi rendezvényen és ők „képviselték” a Harmadik Világot, ami minket a legkisebb mértékben se érdekelt. Szervezetten jelentünk meg itt-ott és semmi más dolgunk nem volt, mint vidáman énekelni, táncolni, és fiatalon csak úgy ott lenni, hogy az egésznek tömeges jellege legyen.

Voltak persze „csúnyább” dolgok is. Második év elején még csak néhány hete jártunk iskolába, amikor az „iskola titkár” kezdeményezett egy beszélgetést, aminek során bizalmasan megkért, hogy a nagyszünetben rendezendő röpgyűlésen szólaljak fel, és az egész osztály nevében ítéljem el Rajk Lászlót és követeljem részére a halálbüntetés kiszabását.

Össze-vissza 16 éves voltam és Rajk Lászlóról sose hallottam, ráadásul, mi az hogy követeljem a halálbüntetését. Fogalmam se volt mit tegyek. Kivert a verejték, elvégre nem akartam ujjat húzni az iskolatitkárral, de a kért becstelenséget se akartam elkövetni. Ez volt életem legkegyetlenebb helyzete. Az egész röpgyűlés alatt úgy álltam ott, mint egy alvajáró. Egyszer csak azt vettem észre, hogy felemelem a karom, és szót kapok az iskolatitkártól. Nekem úgy tűnt, hogy mindenki rám néz, én pedig percekig nem szólalok meg, aztán végre kinyögtem, ki az a Rajk László? Többre nem emlékszem, mert hatalmas zsivaj lett a teremben. Lelkileg felkészültem a legrosszabbra, de csodálatos módon soha senki nem említette az esetet.

Máskülönben „reform reformot” követett. Az oktatási intézmény, ahová jártam, ipariskolából átvedlett technikummá, ami gyakorlatilag az óraszámok emelését jelentette, és kizárólag politikai oka volt. A kommunistáknak szükségük volt vezető szakemberekre, akiket már ők neveltek. Az egyetemekről frissen kikerültekben nem bíztak, hiszen azok már alaposan megfertőzte a klerikális Horthy-rendszer. Ellentétben a maiakkal, ők pontosan tudták, hogy rendszerváltás nem hajtható végre csak úgy, ha a teljes vezetőréteget lecserélik. Ha valakit érdekel, annak elárulom, ezért nem volt igazi rendszerváltás 1989/90-ben, ami persze nem jelent semmit, csak nem kell hangoztatni, hogy volt.

Különben a második évben ősszel a „fakultatív” hitoktatás úgy kimúlt, mintha sose lett volna. Már meg se kérdezték, hogy akar-e valaki hitoktatásban részesülni, egyszerűen törülték a tanrendből.

Ezzel párhuzamosan megszűnt az idegen nyelv oktatásának fakultatív jellegi is. Teljesen függetlenül attól, hogy a korábbi években mit tanult valaki, gongütésre mindenkinek oroszt kellett tanulni. Ez persze bonyodalmakkal járt együtt, hiszen a sok százezer magyar diák orosz tanításához sok ezer orosztanár kellett volna, ami nem volt. Kézenfekvő lett volna, hogy az oroszt a korábbi angol-, francia-, némettanárok tanítsák. Na ja, csak hogy ezek egy szót se tudtak oroszul. Viszont Lenin szerint a nehézségek azért voltak, hogy leküzdjék őket. Következésképpen a nyugdíj előtt álló latintanárok is oroszul tanultak 49 nyarán.

Ekkor született az a vicc, hogy miért volt sikeres a 150 évig tartó török megszállás? Mert nem tették kötelezővé a török nyelv tanulását. Az én generációmba a „felszabadító” orosz katonák emléke mélyen bevésődött. Az átlagdiák nemigen él-hal az idegen nyelv tanulásáért hát még, ha utálja a nyelvet beszélő népet. Az orosz nyelv szabotálása dicsőségnek számított. Év végére az osztály fele még a személyes névmásokat se tudta oroszul. Az orosztanárt, aki korábban angolt tanított, a hideg kirázta, mert fél a felelősségre vonástól. Mivel semmi kedve se volt a Sztálin út 60-ban végezni (ahol most a Terror háza van) könyörgött nekünk, hogy legalább 5 sort tanuljunk meg a könyvből. Ő meg fejben tartotta melyik öt sort, ki tudja, és év végén a vizsgabizottság előtt ennek megfelelően kérdezett minket.

A rendszer láthatóan arra törekedett, hogy lehetőleg mindenki mindenkit besúgjon, és mindenki mindenkit ellenőrizzen, vagy fenntartsa a látszatát. Ennek az elvnek az egyik megnyilvánulása volt, hogy a tantárgylezáró tanári konferenciára minden osztályból beülhettek az osztálytitkárok, akik aztán a legzaftosabb részleteket a vécében mesélték el a közvetlen baráti körnek. Ez egy akkora melléfogásnak bizonyult, hogy a következő évben már hallani se akartak róla.

Talán nem is kellene kitérni rá, hogy az 1-től 4-ig terjedő érdemjegyrendszer is „reakciósnak[6]” számított, ahol az egyes jelentette a jelest, a négyes pedig az elégtelent, mely utóbbit furcsa módon „szekundának” becéztek. Következésképpen nyakunkba zúdították az orosz módit 1-től 7-ig, de itt az egyes volt a legrosszabb, míg a hetes a legjobb. Az új rendszerbe be volt építve a kívánatos szocialista manipuláció. Az 1-2 elégtelen volt, a 6-7 pedig jeles, amit úgy lehetne mindennapira fordítani, hogy volt elégtelen és nagyon elégtelen, jeles és nagyon jeles. Meg lehetet egy diákot kicsit buktatni és nagyon. Ha valaki tök hülye volt, de népi származású, akkor az kettessel bukott, vagyis nem igazán bukott meg. Ha valaki csak kicsit volt hülye, de származásilag nem volt kívánatos, akkor az nagyon megbukott. Aztán egy évvel később az egészet újból megváltoztatták, akkor hozták létre a ma is érvényben lévő egytől ötig terjedő rendszert. A változtatás oka, legalább is előttem, ismeretlen. Mi minden esetre joggal érezhettük úgy, hogy állandóan kísérleteznek velünk.

Közben, amíg mi tanultunk, a Párt szétverte a mezőgazdaságot. Második év végén, 1950 nyarán közhíré tétetett, hogy aki pénzt akar keresni, és halálra akarja magát zabálni cseresznyével, az jelentkezhet cseresznyeszedésre. Naná, hogy jelentkeztünk. Mondjuk cseresznyét még csak nem is láttunk, de megismerkedhettünk a létező szocializmus (bár akkor még úgy hívták, hogy „a kommunizmus építése”) valós arculatával. A dolog úgy kezdődött, hogy korán reggel gyülekeztünk a Nyugati pályaudvaron, majd feltereltek egy szerelvényre, amit az V. kerületi iskolák diákjaival csordulásig megtöltöttek. Aztán szép lassan elindult a vonat és ment-ment, megállás nélkül hagyva maga mögött az állomásokat. Egyszer csak megállt a nyílt pályán és üvöltöztek, hogy ennek vagy annak az iskolának a diákjai szálljanak le, jobban mondva ugorjanak le másfél métert a töltés mellé, a vonat meg tovább ment.

Ott álldogáltunk már a nagy semmi közepén egy jó félórája, amikor megjelent egy traktor egy platós utánfutóval, amire felfértek vagy harmincan, a többi kétszáz pedig gyalogolt 6 kilométert a gazdaságig. Mire beértünk már elmúlt dél, a gyomrunk ugyancsak korgott, de ételnek nyoma se volt. Persze cseresznyefákat se láttunk, de pillanatnyilag ez kevésbé tűnt fontosnak. A Moszkvában végzett főagronómus mindjárt munkára akart minket fogni, de mi hangosan követeltük a kaját. Ekkor megígérték, hogy estére vágnak egy disznót és lesz bőven étel. Ne is mondjam a disznóölés ünnepélyesen elmaradt, de akkor már örültünk, ha egyáltalán aludni fogunk tudni valahol.

Ez a valahol egy hatalmas istálló volt frissen lerakott szalmával, amibe befeküdhettünk. Persze 16 évesen a szalmában alvás is bulinak számít, és kurva jól éreztük volna magunkat, ha a gyomrunk nem korgott volna, de korgott. Én ugyan feltaláltam magam, mert az út mellett láttam krumpliföldeket. Néhányad magammal kirángattunk pár bokrot, leszedtük a gumókat a gyökérről, raktunk tüzet és a krumplikat megsütöttük a parázson. Valljuk be, a példánkat kétszázan nem tudták követni.

Az éjszaka a sötétben röhögéssel, cipődobálással és a lányok fogdosásával telt el, de aztán pirkadt és jött a hajnal, ami minket már a cukorrépa földeken ért. Nesze neked cseresznye szüret! A feladat a fejlődésnek indult cukorrépák egyelése volt, mert a helyes fejlődésükhöz az kellett, hogy kábé 40-50 centire legyenek egymástól, jó lehet a vetőgép ennél lényegesen sűrűbbre vetette a magokat. A munka egy hatalmas domb aljában kezdődött, mindenki kapott két sort és azt mondták, hogy a domb tetején van a lacikonyha, aki oda felér az megkapja a reggelijét. A dombtető 3-400 méterre lehetett és számításaim szerint estig se értünk volna fel.

Tíz óra környékén az elégedetlenség a tetőfokára hágott. Valaki otthagyta a sorát és megindult felfelé a dombon, amit hamarosan mindenki követett. Fönt valóban volt egy lacikonyha, ahol meleg tejet mértek és adtak hozzá csupasz kenyeret. A csupasz kenyér nem volt annyira meglepő, mint ahogy az ma hangzik, de a tej olyan kozmás volt, hogy még a háborúban edzett gyomrunknak is soknak bizonyult. Néhányan összeszedtük a cuccainkat és az országúton megindultunk csak úgy bele a vakvilágba. Az első szembejövő szekéren ülőktől megkérdeztük, merre van a legközelebbi vasútállomás. Estére otthon voltunk. Retorzióban nem részesültünk, ehelyett a főagronómust bebörtönözték szabotálás miatt, mert rosszul szervezte meg a diákok munkára fogását.

Augusztus elejére be voltam ütemezve egy olyan diáktáborba, ahol nem munka, hanem vég nélküli szeminárium volt a program. A tábor Szekszárd környékén terült el a Duna parton. Itt szabályos katonásdit játszottunk. Őrség, hogy a diverzánsok nehogy befurakodjanak közénk. Kitűzött „harci” feladatok maradéktalan elvégzése és persze orrba-szájba propaganda, aminek keretein belül megtudtuk kiket kell utálni, Titót, Trumant, és a többi nyugati vezetőt. Ezzel szemben Sztálin és legjobb magyar tanítványa Rákosi imádása gyakorlatilag felért a középkori szentekével. A tábor végén kaptunk egy oklevelet az elvégzett szemináriumról.

A rá következő nyáron Sztálinvárost építettük, de az jobban meg volt szervezve. Teherautókon hordtak a munkahelyre, ahol földet kellett kubikolni méghozzá munkaversenyben. Minden este ki lett értékelve a napi munka és megállapították hány százalékra teljesítette a normát egy-egy brigád. A legjobbak felkerültek a dicsőség táblára. Első nap az én brigádom a számtalan felhólyagzott tenyér ellenére mindössze 30 százalékot ért el, ami nagyon ciki volt. Második nap taktikát változtattunk. Reggel a normás levert egy cöveket a homokos talajba megjelölve vele honnan kezdtünk. Ezt a cöveket napközben félóránként „véletlenül” kivertük a taligánkkal, és ügyeltünk arra, hogy ne oda verjük vissza, ahol volt. Ezzel a módszerrel sikerült megközelítenünk a 100 százalékot. Este aztán tábortűz meg mozgalmi dalok éneklése. Szombat este tánc a kultúrházban, de táncolni csak szolidan lehetett. A díszesebb nyakkendő, divatos csőnadrág, esetleg vastagtalpú cipő „jampinak[7]” számított és retorzió járt érte. Különben Sztálinváros arról volt híres, hogy a hentesnél még téliszalámit is lehetett kapni, tíz dekát 6 forintért. Egyébként a kenyér kilója 1,50 volt.

Ősszel MHK névre hallgató új marhaságot találtak ki. Ez volt a híres „Munkára Harcra Kész” mozgalom, aminek keretein belül mindenki kapott egy tagkönyvet. Gyakorlatilag ez úgy nézet ki, hogy időnként összetereltek minket és kivezényeltek valamelyik sportpályára, ahol futottunk, ugrottunk, gránátot dobtunk, stb. A teljesítményeinket lemérték, és a tagkönyvbe beírták a másodperceket, meg a centiket, és a végén kaptunk egy MHK jelvényt, ami lehetett arany, ezüst vagy bronz. Tito meg rágta a körmét, hogy meg fogjuk támadni.

Fontos kellék volt még a 20 perces nagyszünetekben tartott mindennapos énekkari próba, mert Rákosi utasítására néhány év alatt több tucat mozgalmi dal született, amiket meg kellett tanulni, és a megfelelő alkalmakkor (vagyis gyakorlatilag mindig) el kellett énekelni.

Amikor „választásra készült az Ország”, akkor hangulat brigáddá alakult át az osztály. Reggel héttől szabályos alakzatban jártuk az V. kerület utcáit és üvöltve énekeltük a jól betanított mozgalmi dalokat. Vagyis kellő hangulatot keltettünk a lakosságnak ahhoz, hogy szavazni menjenek. A hangulatkeltésnek meg is volt a betervezett hozadéka, mert a választásokon induló egyetlen párt általában 99,8 százalékos győzelmet aratott. Ezt hívták annak idején „békeharcnak”. Egy kicsit ugyan ellentmondásos volt a békéért való harcolás, de aki az ilyesmin kiakadt, azt könnyen kitelepíthették.

Ugyanis mire harmadikba értünk a hiányzó osztálytársak már nem Izraelben, hanem a Hortobágyon lettek volna találhatók, ott is a lehető legkisebb falukban, többnyire istállókban.

Ennek elkerülése érdekében szüleim eladták a pesti lakásunkat és leköltöztek Kiskunfélegyházára engem meg Pesten hagytak tanulni. Albérletben laktam (és hogy irigykedjetek) havi 80 forint lakbért fizettem, amiért (ezt már kiszámíthattátok), ha volt a hentesnél, alig adtak volna 1 kiló szaláminál többet.

Nem tudom, hogy a fent írtak milyennek tűnnek egy mai magyar diáknak, de bármilyen furcsán is hangzik, mi élveztük a nyüzsgést, az állandó történést. A fiatalok rendkívül adaptívok és könnyen túlteszik magukat mindenen. A legnagyobb különbséget mégis abban látom, hogy összekovácsolódtunk, bajtársiasak voltunk egymással, eszünkbe se jutott egymás hátán taposva törtetni előre. Bármennyire is szar volt az élet, egy emberléptékű világban kezdtük észlelni az emberi létet, ahol örülni lehetett egy szalámis zsömlének, ahol három napig nem bírtam magammal miután társasjáték közben arcon csókolhattam egy lányt, és ahol egy olasz operafilm életre szóló élményt nyújtott. Ha ebben kételkedtek, akkor még csak egy adat. A volt osztálytársaim közül, jóval 50 év után, havonta kétszer most is összejárok azokkal, akik még élnek.

 

[1] Nem így hívták, ez csak a mai megfelelője

[2] Bár a Magyar Cserkész Szövetséget Rajk László rendeletileg 1946 július 4-én feloszlatta, de ezt sokáig vonakodtak betartani.

[3] Rákosi, Gerő, Nagy Imre, stb.

[4] Akkoriban ez használták a „bámulás” kifejezés helyett.

[5] Izraeli mezőgazdasági kommuna

[6] Reakciós az volt, aki vagy ami bármilyen vonatkozásban szemben állt a kommunizmussal.

[7] A „jampec” kifejezés argója = feltűnően viselkedő, divatbolond, léha fiatalember.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2925) Me-Too (én is)

Tibor bá’ online

 

Én is megszólalok Me-Too ügyben, ahol a legújabb fejlemény szerint Placido Domingo, a világhírű tenor énekes, szintén zaklatott több nőt is. Hír hallatára lemondták a művész San Francisco-i fellépését. [szerencsére mi nem vagyunk ennyire feministák, mi nem mondtuk le] Gondolom azért, mert hirtelen megváltozott énekének minősége, esetleg teljesen elment a hangja.

Nem tudom, hogy Domingo zaklatott-e vagy sem, de azt felháborítónak tartom, hogy ha egy nő azt állítja, hogy valaki negyven!!! évvel ezelőtt zaklatta, akkor kivizsgálás nélkül az illetőt egyből feketelistára teszik (esetleg azok, akik maguk is zaklattak anno). Egy ilyen kaliberű művészt nem kell megvédeni, megvédi ő magát, de lehetetlenség elmenni mellette egyetlen szó nélkül.

Jó, nem negyven éve szólt mert, akkor nem mert. Jó, a nő memóriája kitűnő. Jó, a nő az átélt élményt hűen adja vissza negyven év után is. De nem kellene ezt alaposan és tárgyilagosan kivizsgálni. Ismerve a világot és a nőket, nehezen tudom elképzelni, hogy egy ilyen hírességnek, mint Domingo, erőszakoskodni kellett volna. Bármelyik kicsit is ambiciózus fiatal nő boldog örömest bújik az ágyába. Amelyik nem bújik, azon átlép. Én legalább is így tennék. Az ő helyében eszem ágában se lenne zaklatni bárkit. Sokkal valószínűbb, hogy engem zaklatnának azok a nők, aki némi protekcióval énekesekké akarnának válni.

Nem valószínűbb-e az, hogy azok jeleznek most hajdan volt zaklatást, akiket anno Domingo nem helyezett figyelme középpontjába. Mondjuk jelentkezésükre nem reagált pozitíven? Ahogy én ismerem a nők legjavát, ez sokkal valószínűbb.

Szerencsére a pasi kedélyesen áll a dologhoz, megteheti, az ő karrierjét aligha lehet megtörni. Ha van egy kis esze, elveri a port a jelentkezőkön. Van hozzá elég pénze.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2924) Aszteroidák

Tibor bá’ online

 

Mint oly sok minden másról, valószínűleg erről is Hollywood tehet, vagyis az aszteroida félelemről. Ahhoz, hogy egy megfelelő méretű aszteroida becsapódjon a Földbe, millió évek kellenek. Annak a valószínűsége, hogy egy ember élete folyamán ez bekövetkezik, elképesztően kicsiny. Ennek ellenére, állandó téma, különösen uborkaszezonban. Nézzünk egy újsághírt:

Egy potenciálisan veszélyes, a Kheopsz piramis méretéhez hasonló aszteroida ebben a hónapban 18 km/s sebességgel fog elszáguldani a Föld mellett. Az aszteroida neve 2019 OU1, és a legkisebb távolság, mire a Földet megközelíti úgy egy millió kilométer. Vagyis, háromszoros Föld-Hold távolság. Egy millió kilométer esetén, a Föld melletti elszáguldás költői túlzás.

De ez nem az egyetlen aszteroida. Van belőlük bőven. A NASA tartja őket számon, gondolom azért, hogy bizonyítsák Trump felé, nem szabad a NASÁT felszámolni, mert hogy Trump ezen töri a fejét.

A NASA különben potenciálisan veszélyesnek tartja azokat az aszteroidákat, amelyek átmérője meghaladja a 100 métert, és a Földet legalább 7,5 millió kilométerre megközelítik. A 100 méterbe nem kötök bele, de a 7,5 millió kilométert, mint veszélyes megközelítést, nevetségesnek tartom.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2923) Ki a (jó) magyar?

Tibor bá’ online

 

Nem az, akinek anyanyelve magyar, és magyar a kultúrája, hanem az, akinek 3-4 gyereke van és 9-16 unokája. És ezek szerint, nem lehet negyvennél fiatalabb, mert az unokákhoz idő kell.

Ezt a nagy-bajuszos bölcsességet Kövér László jelentette ki, aki valami szerencsétlenség folytán a magyar parlament elnöke, mellékállásban pedig ő az Orbán banda megmondó embere.

Persze magyarnak lenni, és magyar állampolgárnak lenni nem egy és ugyanaz. Magyar állampolgár lehet bárki 3-4 gyerek nélkül is, ha van hozzá pénze. Ugyanis a KORMÁNY (így csupa nagybetűvel) mindent készpénzre konvertál. Ők aztán tudják, mi az a Das Kapital.

Jó-jó, de minek nekik a 3-4 gyerek. Tegyük fel, hogy kötélnek akarok állni, de előbb elgondolkodok. Hol és mennyiért fog szülni a leendő gyerekek anyja. Lesz-e addigra szülész a környéken. Vagy menjünk ki Bécsbe szülni? Aztán, problémás a bölcsőde, nemigen van férőhely, és létszámhiány van a dadusoknál. Mondjuk, nekem az se tetszik, hogy 3 éves kortól kötelező, az óvoda. Nincs bajom az óvodával, de a „kötelező” szótól frászt kapok. Ezt követve jön az iskola. Minimum azt mondhatom, hogy nem esek hasra tőle. Az oktatás színvonala nagy ívben tart a béka segge felé.

Ezeknek ellenére hajlok a hívó szóra. Lesz 3-4 gyerekem, de csak azért legyen, hogy nekik is elő legyen írva a fejenkénti 3-4 gyerek? Mert elő lesz írva, abban biztos lehetsz. Még néhány kétharmad négyévente, és a régen volt angol gyarmatok alattvalóinak vérét is kiszívó életlehetőségeit irigyelni fogják a Fideszt újból és újból a parlamentbe beszavazó magyarok 3-4 gyerekkel, vagy 3-4 gyerek nélkül.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2922) Hitler egy-negyed zsidó volt, és tudott róla

Tibor bá’ online

A cikk fordítását a VIP előfizetőknek elküldöm

The mainstream academic consensus is that Adolf Hitler was neither Jewish, nor did he have any Jewish relatives. There is a possibility, however, that his paternal grandfather was a Jew, and one of the most vocal opponents of this theory was revealed as a Nazi sympathiser.

Leonard Sax, a New York Times best-selling author and psychologist, claims he has uncovered evidence that Adolf Hitler was partly Jewish.

In his findings, published in the peer-reviewed academic Journal of European Studies, Sax relies on the revelations of German politician and war criminal Hans Franc.

Frank was Adolf Hitler’s personal lawyer and governor-general of Poland during the Third Reich’s occupation.

During his testimony at Nuremberg, Frank made a sensational claim that he had investigated Hitler’s ancestry after the Nazi leader’s half-nephew, William Patrick Hitler, allegedly blackmailed him with threats to reveal embarrassing details about his family.

Frank is said to have discovered the correspondence of Adolf Hitler’s grandmother, Maria Anna Schicklgruber.

He purportedly found out that Maria Anna was working for a Jewish man in the Austrian city of Graz, and the teenage son of her employer impregnated her in 1836 – the year Adolf Hitler’s father Alois was conceived – in what is suspected to be a rape.

But it is claimed that Maria Anna’s family turned her away and she was forced to give birth to her son in the barn of a stranger the following year. Leonard Sax says the baptismal record does not mention the father’s name, and Maria Anna was living on “alimony” sent by the Jewish family.

She then married a man called Johann Georg Hiedler, and when her son Alois Schicklgruber was 39, he decided to legitimise Hiedler as his biological father, but a priest misspelled his name, which became ‘Hitler’.

As per Sax, Adolf Hitler knew that his parental grandfather was a Jew and was “desperate to conceal it”. Maria Anna’s correspondence with the Jewish family was never published, and the fuhrer ordered the elimination of any mention of the town where his grandmother lived.

Adolf Hitler, in lieu, employed a genealogist, Rudolf Koppensteiner, who put up his family tree saying that all of his ancestors were Austrian Germans.

The story of Hitler’s lawyer has been called into question by many researchers, and a general consensus is that he was not Jewish. One of the first critics was Nikolaus von Preradovich, an Austrian historian who stated in 1957 that there was “not a single Jew” in Graz when Hitler’s grandmother was living there.

But Sax claims to have studied all the major biographies and references linked with Adolf Hitler, to find out that all assertions that Hitler didn’t have Jewish ancestry are based on that of von Preradovich.

He goes on to say that von Preradovich revealed himself down the line as a “Nazi sympathiser” who had heaped praise on Hitler and “quoted from Mein Kampf at length”. So, Sax argues, the Austrian made his claims because he was “offended” by the suggestion that the late fuhrer had partly Jewish ancestry.

Further debunking the claims, Sax says he has looked through Austrian archives from the early 19th century, showing that there had been an “established Jewish community” in Graz in 1850.

Sax insists that there is no strong evidentiary basis regarding Hitler’s ancestry, and suggests that further research is required.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2921) Divat és szokás

Tibor bá’ online

 

A szex egyidős idős az emberiséggel. Azt hinné az ember, hogy ott aztán minden elég rég megállapodott, ha úgy tetszik lecsengett. Hát nem.

Fiatal koromban, ami azért elég régen volt, elröppent azóta vagy két generációnyi idő, az anális szexről még csak nem is hallottunk. Akkoriban nem volt okos telefon, ezért állandóan együtt voltunk és minden megbeszéltünk. „Gyerekek, tegnap akkorát kúrtam, mint egy ház.” Az se volt titok, hogy kivel, de a hogyról nem volt szó, mert az egyértelmű volt. Mit lehet ott cifrázni? A „Baszd seggbe a kurva anyádat” a lehető legnagyobb sértés volt, mert aki seggbe bassz, az csak egy állat lehet. Kutya, ló, szarvasmarha, vagy ami tetszik, de ember nem. Egy szaros seggbe tisztességes ember nem dugja be a farkát, kivéve ha buzi. – Ez volt a közvélekedés.

Egy ad hoc társaságban, nem rég bemutattak nekem egy hivatásost, aki azzal állt elő, hogy munkába állás előtt kimossa a végbelét, mert nem tudhatja, mit kedvel a kuncsaft. Az én időmben ilyen kívánsága a kuncsaftnak nem lehetett.

Kamasz koromban óriási szenzációnak számított, hogy Karádi Katalin az egyik filmben meztelenül beugrott a vízbe, de csak az alkonyati sziluettjét lehetett látni, vagyis semmit. A nagyanyám pedig azt mesélte, ha az ő idejében egy nőnek kivillant a bokája a férfiak izgalomba jöttek.

Most is villan, de nem a boka, hanem az emlők. Sőt, egyre jobban villan. Már nem számít celebnek az, aki nem villant. A szabály, mindent lehet, csak a mellbimbó és udvara ne látszódjon ki. De már ezt a szabályt se tartja be mindenki. Most kezd terjedni a bimbók mutogatása, sőt az egész csöcs, úgy ahogy van, amihez videó klipeknél hozzá tartozik a seggek esze veszett vonaglása is. Ha lúd, akkor legyen kövér alapon.

De itt nem állunk meg. Tök meztelen nő berohan a focipályára, mert a pasija futballista. Majd különböző csoportok teljesen ruha nélkül nyilvános helyen tiltakoznak mindegy, hogy mi ellen. Lényeg, hogy pucérok. A meztelen testet tehát tiltakozásra használják fel. Nem tudom, de ez szerintem az emberi test lealázása.

Lehet-e tovább lépni, már hogyne lehetne. Nyilvános helyen, mindenki szeme láttára, közösülni. Erre is van példa.

Lehet-e még tovább menni? Lehetne, de már nincs hová. A helyzet az, hogy ebben is az út végére értünk. Nem csoda, hogy az emberiségnek nincs jövője. Elfogyasztottuk. Néhány ezer forintért már nagyszülőket szúrunk le 19 centis késsel. A pénzhajhászásában, mindent feléltünk, nem csak az erkölcsöt, a saját komfort érzésünket is.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(VM-172) Antalffy Pali bácsi (vasárnapi repríz)

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

Az 1950-es évek vége, hatvanas évek eleje volt a tengerentúli utazás fordulópontja, akkor tért át a világ a hajózásról a repülésre. Nekem még szerencsém volt, mert 57-ben hajóval mehettem Ausztráliába, ugyanakkor a húgom még abban az évben már repülővel. A hajóutazásnak meg volt a maga varázsa és persze a sok évszázados hagyományai is. Egy-egy hajó befutása egy adott kikötőbe „esemény” számba ment, már csak azért is, mert nem mindig futott be az aminek kellett volna, elég sok hajó és utasa veszett oda örökre. Talán ez volt az egyik oka annak, hogy a hajó utas listáját táviratilag megküldték a kikötőkbe, ahol az ki volt rajzszegezve a falra, hogy bárki láthassa, amennyiben érdekli a dolog. Ebből az következik, hogy az én nevem is ki volt tűzve a Melbourne-i kikötőben 1957 márciusában, vagy 150 más magyarral együtt, akikkel egy hajón utaztam. A listákat pedig a helyi „régi” magyarok gyakorta látogatták. Így tette ezt Antalffy Pali bácsi is, aki csendőr őrnagy volt a visszacsatolt Erdélyben, és akit Rákosiék távollétében halálra ítéltek.

Pali bácsinak természetesen megakadt a szeme a nevemen, és bár csak névrokonságról volt szó, mindenképpen meg akart velem ismerkedni. Fogalmam sincs hogyan tudta meg a címem, de egy szép napon kaptam egy kézírásos levelet, egy ismert/ismeretlen feladótól. 1939-ben vezették be Magyarországon az úgynevezett zsinórírást, és mert én éppen akkor voltam elsős, hát velem és korosztályommal kezdődött az újfajta írásforma. Szerintem nem volt sikeres az eredeti elképzelés, ami szerint „ne kelljen a tollat felemelni a papírról”, de ez csak évekkel később derült ki. Minden esetre a nálam csak egy kicsit is idősebbek kézírásából nagyon jól fel tudtam mérni, hogy nem az én korosztályom. Pali bácsi kézírása pont ilyen volt, a megszólítás: „Kedves öcsém” legalább 20 év korkülönbségre utalt (a valóságban pont annyi volt). A levélnek természetesen személyes találkozó lett a vége, ami bizonyos, patronáló barátsághoz vezetett. Az öregnek rettenetes volt az akcentusa, amit még angoltudás nélkül is lehetett érzékelni, de legalább megértette magát. Ő volt az, aki elvitt az első „magyar bálra”, amiket elég gyakorta rendeztek. Ez általában egy-egy (elővárosi) városháza kibérléséből állt, ahol megjelent úgy 100-150 ember, aminek legfeljebb 20 százaléka lehetett nő, és persze azok is mind férjezettek. Beszélgetésre, piálásra, azonban az esemény kitűnően megfelelt. Pali bácsi körbevezetett, mint nemrég érkezett freedom fighter-t, mert hogy az egész világ így írt rólunk totálisan függetlenül attól, hogy volt-e a kezünkben fegyver vagy sem. Bár nekem ugyan volt, de el nem sütöttem. Ez nem is volt fontos, mert a lényeg az volt, hogy a jó tíz éve semmibe se vett emigráns magyarok végre büszkék lehettek magyarságukra, Magyarország rákerült a térképre. Azt azért tudni kell, hogy a „régi” magyarok nagy része az oroszok elől nyugatra menekülő, többnyire katona és csendőrtiszt volt, vagy csak sima katona, aki nem volt olyan helyzetben, hogy megszökjön. A megvert magyar hadsereg volt katonái szerették volna hallani, hogyan robbantottuk fel a T-34-es tankokat, hogyan beleztük ki az orosz katonákat, szóval olyasmiket, amikkel én nem tudtam szolgálni. De nem volt probléma, mert beszéltek ők helyettem, hiszen a hőstettek akkor már szájról-szájra járó hagyománnyá váltak.

Szóval Pali bácsi mutogatott, de óvott is jó tanácsaival. Az éppen aktuális tanácsa az volt, hogy feltétlenül távozzunk éjfél előtt, mert utána már zuhan a hangulat (ha erre egyáltalán volt még lehetőség) és rendszerint verekedésbe torkol a találkozó, mert, hogy ez ilyen, de van igényesebb találkozó is, ami viszont zárt körű, azaz szigorúan csak meghívóra lehetett elmenni. Ezeken majd kizárólag ex katonatisztek vettek részt, akik tovább folytatták korábbi életüket, legalább is hétvégeken, mert – nem lévén tisztességes szakmájuk – rendszerint alantas munkát kellett végezniük. Talán éppen ezért ragaszkodtak korábbi titulusaikhoz, és léptették elő egymást annak rendje és módja szerint, amikor az esedékessé vált.

Máskülönben, Antalffy Pali bácsi agglegény volt, aminek okán adott fel házassági hirdetés, amire kapott 26 választ. A válaszolókat egymást követő huszonhat szombaton tetemre hívott, majd fél év után az egyiket véglegesítette. Amikor én találkoztam vele, már a véglegesítés megtörtént. Ebből kifolyólag a szombatjai rituálisan teltek el. Reggel kiment a piacra, ahol vett hol egy langusztát, hol egy borjú bordát, vagy valami hasonlót, amivel együtt megjelent a hölgy lakásán, ahol birtokba vette a konyhát és állított elő egy lukulusi lakomát. A lakoma után volt az édes kettes, majd a hazatérés.

Pali bácsi szeretett volna visszamenni Magyarországra, legalább egy látogatás erejéig, bár pontosan tudta, hogy erre sosem fog sor kerülni. Természetesen ezen vágyával nem volt egyedül, de éppen mert világ életében agglegény volt, jobban tűrte a sorscsapást, mint mások. Kérdésemre, hogy miért nem nősült meg, az mondta: minek, amíg másnak van felesége, addig teljességgel felesleges. Akkor még úgy gondoltam, hogy savanyú a szőlő, de ma már biztos vagyok benne, hogy őszintén gondolta. Tíz kemény éven át rakta a keservesen megkeresett fontokat egymás mellé, mígnem lett akkora tőkéje, amiből vehetett magának egy eléggé lerobbant házat a Brunswick Roadon. Persze csak úgy, hogy a 2000 fontjára a bank adott neki kölcsön négy ezret, de azt már nem ő fizette vissza, hanem a bérlői. A tipikus angol munkásház ugyanis teli van hálószobákkal, amelyeket egy közös nagy konyha és fürdőszoba lát el. Ezeket a szobákat olcsón kiadta magyar srácoknak, konyha és fürdőszoba használattal. Pár hónapig még én is voltam a lakója, sőt a húgom is, csak a nyugtalan emigráns lélek hamar tovább kergetett, de azért Pali bá’ sorsát figyelemmel tudtam kísérni. Miután lakói kifizették a házra felvett kölcsönt, a házat eladta és vett magának egy vendéglőt, ahol kifőzhette magát minden nap, reggeltől estig, nem csak a szombat délutánokon.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(VM-171) Catchup (szombati repríz)

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

Hazánkba a catchup a hatvanas évek vége felé jött be, addig a kutya se tudta, hogy eszik-e vagy isszák. A jó nép kétféleképpen ejtette ki, aki tudott angolul – vagyis néhányan – kecsáp-nak, aki nem tudott és elökelösdit játszott az kecsöp-nek, plusz jó adag affektálással. Személy szerint én ez utóbbitól ótvart kaptam, mert a catchup-ot nem a franciák találták ki. Én magam 1957-ben találkoztam vele meglehetősen emlékezetes módon

Jaltában a balfasz és nagybeteg Roosevelt, és a tök részeg Churchill tálcán nyújtotta át Magyarországot Sztálinnak, amiért 56-ot követően volt egy kis lelkiismeret furdalásuk az amerikaiaknak. Ennek lehetett a következménye, hogy a kábé 200.000 magyar menekült összes költségét ők állták. Ezek szerint amerikai pénzen utaztam Ausztráliába, méghozzá hajón. A melbournei kikötőben már vártak ránk, amit mi természetesnek vettünk. Felraktak minket egy különvonatra, és megindultunk Albury felé, egészen pontosan Bonegilla táborba, amit még a háború alatt hoztak létre az Európába küldendő ausztrál katonák részére. A tábor építésekor figyelembe vették a háborús szabályokat, mert végig féltek egy japán inváziótól, ami azt jelentette, hogy a tábor valójában 10 apró táborocskát jelentett, nem túl közel egymáshoz, vagyis egyetlen bombával nem lehetett az egészet elpusztítani. Ez az elrendezés a bevándorlás alatt igen praktikusnak mutatkozott, mert a különböző nációkat el lehetett egymástól választani, sose lehet tudni alapon. Ennek azért volt hozadéka számunkra is. A táborban mindenki beszélt magyarul, még a parancsnok is, aki egy 10 évvel korábban érkező magyar volt, és persze külön magyar szakácsok is voltak, mert az ausztrálok azt is tudták, hogy a magyar nem eszi a görög kaját, a görög pedig a magyart, stb. Szóval a megérkezésünk után hosszú hetekig fogalmunk se volt, milyen a helyi zaba, azaz nem is sejtettük, hogy mi vár még ránk.

A korabeli szabály szerint abban a pillanatban, amikor ausztrál földre tettük a lábunkat, járt a munkanélküli segély, ami elégséges volt ahhoz, hogy a teljes ellátásunk kifizetése után még maradjon a zsebünkben bőven költeni való erre-arra. Ebből az következett, hogy nem nagyon siettünk állást kapni, de ez a nyugi érzékelhető volt a hatóságok részéről is. Egy idő után azonban a jóból is megárt a sok, elkezdett égni lábunk alatt a talaj, főleg, hogy az összes „régi magyarnak” volt gépkocsija. Világossá vált, hogy több száz kilométerre Melbourne-től és Sydney-től nemigen lehet beilleszkedni az ausztrál életbe. Viszont, aki egyszer elhagyta Bonegillát, nem térhetett vissza. Ez a szabály óvatosságra intett minket. Kapóra jött, hogy apám egyik barátja, akit nagyon jól ismertem, 44-ben nyugatra ment, majd Ausztráliába kötött ki, és Sydney-ben élt, akivel aztán levelezés útján lepacsiztam a dolgot. Odamegyek, és majd ő kerít nekem állást. Így aztán kijelentkezve a táborból, egyik nap vonatra szálltam, és irány Sydney. A két főváros között a sínpálya természetesen nem a tengerparton haladt, hanem átvágott a félsivatagon, spórolva ezzel minimum 200 kilométert. Csakhogy a félsivatag éjszaka piszkosul lehűl, legalább is télen, és ugye akkor már június vége felé járt az idő. Az országon átok ül, mert télen nemigen megy a hőmérő higanyszála nulla fok alá, de azért nincs meleg. Viszont némi szenvedés árán ki lehet bírni fűtés nélkül. Ezért aztán nincsenek kályhák, és így a fél ország fagyoskodik 3-4 hónapon át. A félsivatagon átvágtató vonaton az utasok megfagyását különleges módon akadályozzák meg. Indulás előtt minden hatszemélyes kupéba beraktak egy 50 kilós, két végén fogantyúval ellátott vastömböt, ami kb. 80 fokos volt, sugározta a hőt és a lábakat rá lehetett tenni. Éjfél környékén megálltunk valahol büfélátogatás és zsibbadt lábak megmozgatása végett. Nem dúskáltam a földi javakban, de kifejezett csóró se voltam. Ezért aztán a büfében megpróbáltam venni magamnak egy almát, de nem sikerült. Akkor még nemigen tudtam, hogy nem elég egy angol szót megtanulni, ügyelni kell a kiejtésre is. Ha egy standon van 4 féle gyümölcs és semmi más, az eladó nem lesz képes kitalálni, hogy a gyanútlan magyar a banán, alma, narancs, és ananász közül az almákból szeretne egyet kapni. Négyszer mondtam, hogy apple, és persze mutogattam, mint egy félőrült, de eredménytelenül. Ez nem csak lehangoló volt, de kitűnően alkalmas az ember maradék önbizalmának a lerombolására. A végén azért almával szálltam  vissza a vonatra, nem kis nehézség legyőzése árán.

Aztán néhány órával később kivilágosodott, és pontban reggel 8-ra befutottunk a central stationba, ahogy azt a menetrend diktálta. Kiszállás. Egészen minimális nyelvtudással, egy tök ismeretlen városban, mindenfajta kapaszkodó nélkül, mindössze egy cím birtokában. Csakhogy Nagy Sanyi (és felesége) egész nap dolgoztak, délután ötre értek haza, és mi van, ha nem térnek haza, vagy nem találom meg a címet. Jó, tudom, erre kicsi az esély, de mégis. Minden esetre vettem egy térképet a városról, és megkerestem rajta Nagy Sanyi utcáját, majd a helyi üdvhadsereg szállás helyét, „ha minden kötél szakad” alapon. Ekkor döbbentem rá, hogy kurva éhes vagyok. Gyorsan vettem egy tábla csokit, ami meg se közelítette a Bécsben percek alatt megszokott Milkát, de itt semmi se volt „európai” (amit kontinentálisnak hívtak) azt már rég tudtam. Például csak sózott vajat lehetett venni. Sótlan vaj egyszerűen nem létezett, illetve igen, de csak continental delicatessen-ben, ahol dán vaj volt a neve (Danish butter), és kétszer annyiba került, mint a sózott vaj. A csoki után kiléptem az épületből, és persze egy hatalmas téren találtam magam, ami kábé megfelelt a budapesti Baross térnek (még a feldúlás előtt) és mit látnak szemeim? Egy mozgó virsli árust, aki egy forró vízzel teli tartályból virsliket bányászott ki, rakta be egy kettévágott buciba, amit némi jóindulattal zsömlének lehetett nevezni, majd öntötte az egészet nyakon vagy piros, vagy khakiszínű sűrű folyadékkal. Abban biztos voltam, hogy a khaki mögött mustár húzódik, amivel már találkoztam. Csakhogy az angol mustár ehetetlen, mert elképesztően csípős. A sötétpirosról fogalmam se volt mi lehet, minden esetre a piros szín nem volt bizalomerősítő. Így aztán úgy döntöttem, hogy se ezt, se azt nem kérem. De mi az, hogy nem kérem? Na, majd meglátjuk. Gyors elhatározással odaléptem és kiböktem „one please”, ami eléggé érthető. Eztán jött a műsor. A pasi megkérdezte mit kérek rá, csakhogy ezt nem értettem, de készültem rá, hogy meg fogja kérdezni. Amire azt mondtam, hogy no-no, ami szerintem azt jelentette, hogy nem kérem egyiket se. A pasi szerint a „no-no” nem jelentett semmit, és ami jár, az jár, ragaszkodott hozzá, hogy valljak színt, mit akarok kecsápot vagy mustárt? Világossá vált előttem, hogy nincs kiút. Most már csak arra kellett vigyáznom, hogy ne kapjak mustárt, mert akkor dobhatom el az egészet. Közben már három vevő is állt mögöttem, és mind meg szerette volna kapni a saját virslijét. Lesz, ami lesz, halált megvető bátorsággal böktem a pirosra. Aztán jött az első harapás. Jézus! Ez édes! Édes virsli, amikor én mustárhoz és tormához voltam szokva. De a nagy dobás még hátra volt. A hot doghoz adott papírszalvétával letöröltem a kecsápot, jó lesz nekem a virsli csupaszon is. Beleharaptam a jó zaftos virslibe, de abban a pillanatban valami elképesztő penetráns birkaszag csapot pofán BELÜLRŐL. Persze az egészet kiköptem. A birkával évek alatt se tudtam megbarátkozni, de sajnos a kecsáp szorosan kapcsolódott az eredeti élményemhez, így aztán a mai napig kerülöm, még a látványát is.

Ezért fogadtam olyan ellenségesen honfitársaimat, amikor magyar-honi betévedése után rohantak a kecsáp után, és nem számított embernek, aki nem élt és halt volna érte. Persze azóta elég sok víz folyt le a Dunán, a mai magyarok egészen biztos azt hiszik, hogy a kecsáp Árpádékkal jött be a Kárpát-medencébe és a vérszerződéstél azt használták vér helyett. Sebaj, még jó hogy nem kötelező a fogyasztása.

Akit érdekel, annak elárulom, hogy amikor Nagy Sanyi hazatért a munkából én már egy órája a kapujuk előtt ácsorogtam.  Ő nem sokat változott 10 év alatt, én annál többet. Ausztrál felesége volt, aki csak két magyar szót ismert: szerbusz, kispajtás. Aznap este tükörtojást kaptam tőle. Sanyi mondta is, hogy Barbara nem tud főzni, ha magyar kaját akar, akkor neki kell főzni. Másnap már hétvége volt, elvittek kirándulni. Csak később tudtam meg, hogy mást nemigen lehet csinálni. Valahol megálltunk enni, „bun”-t szolgáltak fel, ami pogácsaszerű sütemény, és felvert tejszínhabot kellett rá kenni, leöblítés teával. Kellett nekem ez a magyar parasztgyomor? – Ja, hétfőn elvittek dolgozni egy Weiss Manfréd szerű acélgyárba, ahol 8 napot dolgoztam, mielőtt fizetés nélkül megszöktem, de ennek semmi köze a kecsáphoz.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2920) Emlékeim a vörös hadseregről

Tibor bá’ online

 

Ez év június. 6-án volt a normadiai partraszállás 75. Évfordulója, ami megpecsételte a háború és a hitleri Németország sorsát. Az csak természetes, hogy hatalmas ünneplést rendeztek a Szövetségesek, ahova Putyint, vagyis az oroszokat nem hívták meg, ami azért elég nagy pofátlanság volt, lévén, hogy a harcokból alaposan kivették a részüket. Lényegében a Szovjetunió embervesztessége, 26 millió fő volt, amivel szemben Anglia és az USA együttes vesztessége nem érte el az egy milliót. Eléggé beszédes, ha megemlítjük, hogy a Wermacht 90 százaléka a keleti fronton harcolt. A nyugati fronton szinte csalogatták az ellenséget, hogy minél több terület az ő fennhatóságuk alá tartozzon majd a háború elvesztése után.

Végül is megállapítható, hogy eléggé kicsinyes magatartás az oroszok kirekesztése a megemlékezésből, így nem csoda, hogy az orosz propaganda visszaütött. Széltében-hosszában lehet találkozni korabeli fényképekkel, ahol az orosz katonák csodálatos emberszeretete van dokumentálva. Engem mind a két oldal történelem hamisítása bosszant, ezért leírom, mint szemtanú, mire emlékszem személyesen.

A június hatodikai partraszállás nagy szenzáció volt, apámék megállás nélkül erről tárgyaltak. Az már az elmebetegek számára is nyilvánvalóvá vált, hogy Hitler elvesztette a háborút, és legfőbb ideje lenne kiszállni belőle. Erre, a hívők azzal válaszoltak, hogy Hitler be fogja vetni a csodafegyverét. Akkor még senki nem tudta, de valószínűleg atombombáról volt szó, de a nyugatiak a nyakukat törték, hogy ez ne készüljön el. Hitler okosabban tette volna, hogy előbb elkészítik az atombombát, és csak utána támadják meg az oroszokat. 1944-ben Hitlernek tehát nem volt atombombája, de volt V-1 (ejtsd: fau-egy) és V-2 rakétája, amikkel Londont lőtte. A korabeli pesti vicc ezt így reagálta le: Hallotta? A németek bevetették a fau-ötöt, csak az a baj, hogy nem hat.

1944 nyarán az amerikaiak kihasználva fantasztikus légi fölényüket, bombázgatták hazánkat is, amik aztán elmaradtak miután a Vörös hadsereg elérkezett a határainkhoz. Így őszre elkezdtünk felkészülni az oroszok bevonulására. Karácsonyra megkezdődött Budapest ostroma. Három héttel később a mik utcánk is elesett, „bejöttek az oroszok”. Ezt én úgy éltem meg, hogy egyszer csak a légópince ajtajában megjelent néhány orosz katona és elüvöltötték magukat „Németcki da?” Amire az egész pince kórusban kiabált, hogy „németcki nyet”. Ezt követve a katonák lépésről-lépésre mindenkit szemrevételeztek. Eközben megálltak az asztmás házmesternél, aki másfél mázsát nyomott, és zilálva lélegzett, ő volt a ház legszegényebb lakója, de mivel kövér volt az oroszok azt kiabálták, hogy burzsuj, és követelték az aranyait. Ezekről a nem létező aranyakról csak nehezen mondtak le, de mivel az I. világháború nem volt olyan nagyon régen, a lakók között volt hajdani orosz hadifogoly, akik meggyőzték a katonákat, hogy a házmester nem burzsuj.

Mindjárt másnap jött egy rakás katona zabrálni (lopás, konfiskálás). Ennek ok az volt, hogy a Vilmos császár út 19/c alatt laktunk, amit ma Bajcsy Zsilinszkynek  hívnak, és itt volt Budapest (akkor) legmodernebb öt háza, ami talán még ma is megállja a helyét. Feltételezhető volt tehát, hogy gazdagok lakják, ami meg is felelt a valóságnak. A katonák felmentek a lakásokba, feltörték a szekrényeket, és amit ott találtak, azt kidobálták az ablakokon, az utcán várakozó proletároknak, akik a külső kerületekből jöttek be segíteni az oroszoknak zabrálni.

Két nappal később azt láttam, hogy civil ruhába öltözött férfiak egy csoportját hajtják davaj gitáros (dobtáras géppisztoly) orosz katonák, akik mindenkit betereltek a csoportba, aki férfi volt és szerencsétlenségére kimerészkedett az utcára. A Vörös hadsereg tehát hadifoglyokat gyűjtött, mert a tervgazdálkodás előírta, hogy Budapest ostrománál hány hadifoglyot kell ejteni. A tervet pedig tűzön-vízen át teljesíteni kell. Ezen szerencsétlen emberek nagy része odaveszett, kisebb része évekkel később szabadult, amit a kommunista propaganda szerint Rákosi Mátyásnak köszönhettünk.

Állítólag az orosz katonáknak 3 nap zabrálás volt megengedve, amit egyes esetekben hetekkel túlléptek. Ez ellen úgy védekeztünk, hogy a ház vaskapuja éjjel-nappal zárva volt, és egy lakó belülről állandóan vigyázott.

Ekkorra, már megjelentek az utcai plakátok, amin az látszott, hogy teherautókról orosz katonák kenyeret osztanak a népnek, vagy kisgyerekeket csókolgatnak, idős nőkre mosolyognak. A valóságban, akit lehetett megerőszakoltak. Személyesen ilyet nem láttam, de a leendő nevelőanyám mondta, hogy náluk (5 házzal arrébb lakott) az első emeleten két hivatásos kurvát alkalmaztak, akiket tejbe-vajba fürösztöttek, és ezért ők fogadták az arra téved orosz katonákat, hogy megelőzzék a megerőszakolásokat.

Néhány héttel később az orosz katonák nem voltak rászorulva se a zabrálásra se a davaj peznára (ide a pinát), mert Moszkvában nyomtattak magyar pengőt és azzal bármit megvettek, mindent megfizetek. Nyugaton annyival volt jobb a helyzet, hogy ott az amerikai katonák a pináért csokoládéval, cukorral fizettek. Kihasználták a nyomort, nem volt szükség az erőszakoskodásra.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2919) The pot calling the kettle black

Bagoly mondja verébnek, nagyfejű, című VIP fordítást elküldtem az előfizetőknek

Hétfőn az USA kormánya hivatalosan kijelentette, hogy Kína valuta manipulátor.

___________________________________________________________________________

On Monday, the United States government officially labeled China a ‘currency manipulator.’ But all countries manage their own national currencies. Here’s a quick explainer of what this means.

How does a country control currency?

Government central banks control currency by regularly setting interest rates, through issuing new bank notes, and managing foreign currency reserves. National regulators also manage currencies on the open market to weaken or strengthen the exchange rate if the market price rises or falls too quickly.

Which countries manipulate their currency?

In effect, all countries manipulate their currencies in one way or another. Recent examples include Quantitative Easing programs by the US, the European Union, Japan, and others, in the years following the 2008 financial crisis. Hundreds of billions in new currencies have been issued to prop up local stock markets and buy government debt. Why is that currency manipulation? The answer is devaluation. The more money you print, the less it is worth.

US labeling China ‘currency manipulator’ will shake global financial markets – China’s central bank

How does a country manipulate currency?

Simply explained, in order to weaken its currency, a country sells its own currency and buys foreign currency – usually euros or US dollars. Following the laws of supply and demand, the result is that the manipulating country reduces the demand for its own currency while increasing the demand for foreign currencies.

Why would a country want to weaken its currency?

A country may want to weaken its currency in order to manufacture domestic goods more cheaply and make them more competitive on the global market. The US has accused China of doing just that in response to recent tariff hikes on Chinese goods. A weaker yuan helps Chinese exporters deal with higher tariffs. The downside is that imported goods become more expensive for Chinese consumers.

How does China manipulate its currency, according to the US?

The Chinese currency, called the renminbi or the yuan, is what the US calls a policy currency. So according to Washington, this means that, unlike the US dollar, which rises and falls in value in free market trading, the yuan’s value against the dollar is set by the People’s Bank of China, an arm of the Chinese government.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2918) Környezetvédelem

Tibor bá’ online

 

Manapság divattá vált, zöldnek lenni. Szidni mindenkit, aki szemetel, aki húst zabál, aki repülőgépre ül, stb. stb., mert tegyünk valamit a Földünkért. Ez rendben lenne, csak nem csinálják ésszel.

Napjainkban Magyarországon rengeteg szó esik az elektromos rollerről, mert hogy veszélyes, mert hogy szabályozni kellene, stb. Miközben a járdán 35 km/ó sebességgel cikázók állítják, hogy ez környezetbarát. Környezetbarát, olyan értelemben, hogy nem pöfög ki fekete füstöt. A helyzet az, hogy pontos utánjárásra kiderült, hogy az E-roller egy kilométer megtett útra számítva, több káros gázkibocsátással jár, mint az autóbusz, bicikli, vagy akár a moped, ha beszámítjuk az akkumulátorgyártást, annak állandó töltését, és a fémváz legyártását is.

Újra hasznosított alumínium és rozsdamentes acél kulacsok

Újabban divattá vált magunkkal hordozni üdítő italokat. Villamoson, autóbuszon utazva azt tapasztalom, hogy egyik-másik utas időnként belenyúl a magával cipelt hátizsákba,kivesz egy palackot, iszik belőle, majd visszapakolja. Egy órás busz utazás alatt, akár háromszor is iszik. Az én időmben, amikor a városban mászkáltam és megszomjaztam, mondjuk évente egyszer- vagy kétszer, betértem egy söntésbe, és kértem a csapostól egy pohár tiszta vizet – ingyen. Hát ennek vége, jön az állandó iszogatás, illetve PET palack termelés, ha nem vagy környezettudatos, de ha vagy, akkor viszel magaddal egy fém kulacsot, ami újra és újra használható.

Sajnos az alumínium gyártás roppant környezetpusztító. Egyfelől a bauxit bányászat káros, mert környezetszennyező, másfelől rettenetesen sok energia kell a fém kinyeréséhez.

A rozsdamentes acél előállításához nyílt színi nikkel bányára van szükség. A rozsdamentes acél előállításához is sok energia kell. Ráadásul a gyártók nem hajlandók acélhulladékot használni.

Napelemek

Ne tagadjuk, a napelem a köztudatban egyenlő a „tiszta energiával”. Elméletben briliáns megoldás a víz és az otthon melegítésére. Azonban, a valóságban a gyártása jelentős környezetrombolással jár.

A panelok gyártása 2000 °C-on történik. Ezen hő eléréséhez jelentős mennyiségű fosszilia égetése szükséges. Ráadásul, ritka földfémekre is szükség van, amiből a Föld készlete igen sovány. A napelemek élettartama természetesen nem végtelen. A kiszolgált napelem újrahasznosítása rendkívül bonyolult. Ezért rendszerint a szemétdombon végzi.

Papírszatyrok

Plasztik ellenes mozgalomban jelentős szerepet játszanak a papírszatyrok. Sajnos a papírszatyrok gyártása jelentős hátránnyal jár. Elsősorban a fák kivágására kell gondolni. Azoknak a fáknak a kivágására, amelyek a klímaváltozás ellen „dolgoznak”.

A lényeg az, hogy négyszer több energiára van szükség egy papírszatyor legyártásához, mint egy plasztik szatyorhoz. Ráadásul a műanyag szatyrokat többször lehet újrahasználni, mint a papírt. A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a hulladéklerakókban a papír, fény és oxigén hiányában, semmivel se bomlik le gyorsabban, mint a műanyag. Ráadásul a papír több helyet foglal el, az amúgy is túlzsúfolt hulladéklerakókban.

Igaz, hogy a papír újrahasznosítható, de ha egyszer elázik, akkor kidobják. Különben is a papír újrahasznosításhoz sok energia kell, valamint rengeteg vegyi anyag.

Biozöldségek

Mi lehetne kedvezőbb, mint a biofarmról származó zöldség. Sajnos a valóság árnyaltabb, mint a témával kapcsolatos vélemény.

Az utóbbi időben több mítosz is született a biotermékekkel kapcsolatban. Olyannyira, hogy tudományos kutatásokat végeztek, hogy igazak-e, amiket a bioételek hírnökei oly lelkesen hirdetnek. Az eredmény nem túl jó.

Először is a hagyományos farmok környezetbarátabbak, mint a biofarmok, mivel jobb hatásfokkal működnek, 20 százalékkal több termék, azonos területre vetítve. A jobb hatásfok miatt kevesebb szennyezés, kevesebb a talaj vesztesség és kevesebb vizet használnak fel.

Két intézmény a Stanford University valamint az  Oxford Academics, semmi bizonyítékot nem talált arra nézve, hogy a bio zöldségek táplálóbbak lennének, vagy jobban biztosítanák az egészséget.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2917) Kérek egy összeesküvést

Tibor bá’ online

 

Az El Paso történetet lehozta a magyar média pontosan úgy, ahogy az MSM diktálta. Szörnyű tragédia, meghalt 20 ártatlan ember. Azt is megtudhattuk, hogy az elkövető 21 éves Patrick Crusius azonnal megadta magát a rendőröknek. Nem kellet lelőni. Ja, és a pasinak volt egy manifesztuma, ami az interneten terjedt. Ennyi és kész.

Az esettel kapcsolatban a történések nagy része kitalált, bár a gyilkolás valós, de a beszámolók majd tiszta fikciók. Öt kérdés várja a megválaszolást:

1) Ha csak egy ember lövöldözött, akkor számtalan szemtanú miért emlékszik több lövöldözőre?

2) A rendőrség miért tartóztatott le három ember, amikről a média beszámolt. Ezt miért változtatták meg „egyedülálló lövöldözőre”.

3) Az úgynevezett manifesztum nyelvezete szerint azt jóval idősebb ember írhatta, mint 21. (a válasz: a manifesztum egy kitalált dolog, nem az írta, aki lövöldözött.)

4) Hogy tud egy ember megölni 20 személyt és további 30-at megsebesíteni egyetlen, 30 golyót tartalmazó tárral. A térfigyelő kamera felvételén nem látható tartalék tár, vagy annak tartója.

5) Ha a lövöldözőnek ez egy öngyilkos akciója volt, akkor miért vette a fáradtságot, hogy szemvédőt, és fülvédőt viseljen. (Válasz: Azért mert tudta, hogy túl fogja élni a „missziót” és miután megadta magát, felügyelet alá fogják vonni. Ez egyáltalán nem volt egy öngyilkos misszió).

Másfél év múlva a világ elfelejti a nevét, és az újságokban többé szó se esik róla. (valószínűleg más néven fog valahol máshol élni miután elvégezte a misszióját a „mély állam” részére.)

Az utolsó kérdés. Ha gyűlölöd az illegális bevándorlókat és meg akarod védeni tőlük Amerikát, akkor miért gyilkolsz le amerikaiakat egy amerikai bevásárló központban? Nem illegális bevándorlókat kellene legyilkolni? Értelmetlen dolog illegális bevándorlókat gyűlölni és amerikaiakat gyilkolni.

Mi meg el tudunk ezen gondolkodni. De tényleg, mi a fene lehet az igazi háttér?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2916) Középosztály, óh!

Tibor bá’ online

 

Egyik olvasónk átküldött egy cikket a következő címmel: „Families Go Deep in Debt to Stay in the Middle Class” Ami magyarul annyit tesz: Családok nyakig eladósodnak, hogy a középosztályban maradhassanak. Persze Amerikáról van szó, de a magyar viszonyokra is jellemző. Az ok? A fizetések értéke egy helyben topog, de a költségek emelkednek. Ezért az újabb generáció egyre inkább bérel lakhatást tulajdonlás helyett, vagy kölcsönből veszik meg azt, amit az ősök könnyedén megvettek.

Végeredményben a helyzet az, hogy az amerikai középosztály egyre inkább eladósodik, hogy fenn tudjon tartani egy középosztályhoz illő életstílust.

Az egyetemi tanulmány, lakhatás, egészség megóvás egyre drágább lesz, de a jövedelmek most már két évtizede egy helyben topognak.

Ha átváltunk hazai vizekre, akkor egyértelmű, hogy az életbe kilépő magyar korosztály, semmivel sincs jobb helyzetben. A szülők, nagyszülők vehettek volna lakást, de nem volt. Most gyönyörű lakóparki lakások vannak, de nincs pénz.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2915) Karikatúra

Szombati Tibor bá’ online

 

Állítólag a karikatúrát az angolok találták fel. Egészen pontosan az 1841-ben alapított Punch magazinban jelent meg egy szatirikus rajz, egy cartoon 1843-ban, és persze azóta is bőségesen. Magyarországon az 1868-ban alapított Borsszem Jankó csatlakozott az angol kezdeményezéshez “politikai élclap” alcímen. Fenn is maradt 1938-ig. A karikatúráival elsősorban a pesti zsidó polgárságot célozta meg a heti kb. 2000 példánnyal. Egy jól kiagyalt karikatúra “gyilkolni” tud. Nyilván ez járt az irániak fejében, amikor rendezek egy karikatúra vetélkedőt az angol tanker háborúval kapcsolatban. Nézzük mindjárt az elsőt.

Ami engem meglep, hogy az irániak Angliát a Királynővel azonosítják, és nem a miniszterelnökkel, hiszen II. Erzsébetnek politikai hatalma, döntéshozási joga nincs. Nem ő éhezik az iráni olajra.

A királynő megmaradt. Nesze, kell neked iráni olaj. A forradalmi gárda egyenruhájában, valaki alaposan elnáspángolja.

Olajat lopni mi is tudunk. Amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten.

És aki nem tudná, annak felhívjuk a figyelmét arra, hogy Anglia mint engedelmes kiskutya a gazdi kívánságát teljesítette. De a legszellemesebb most jön.

Felírat: A királynő kalóza. Tudvalevő (és a művelt iráni ezt tudja), hogy I. Erzsébet angol királynő(1533-1603) kedvenc kalóza Francis Drake volt, akit később lorddá léptetett elő, és ugye megkapta a “Sir” jelzőt. A spanyolok szerint Sir Francis Drake a zsákmányból juttatott a királynőnek. Az irániak szerint az iráni olajból II. Erzsébet is kapott. 😀

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2914) Mese, mese, meskete…..

Tibor bá’ online

 

A NASA felfedezett egy csillagot, „mindössze” 31 fényév távolságra, amit elnevezett GJ57-nek. Ennek a csillagnak 3 bolygója van, amelyek közül egy olyan távolságra van a csillagtól, ami lehetővé teszi az élet feltételeinek a létezését. Erről a MSM úgy számol be, hogy „which could be ripe for human colonization,”azaz alkalmas lehet az emberi gyarmatosításra. Tehát, azt sugallja a barom amerikaiaknak, hogy elszartuk a Földet, de rá se hederíts, mert van itt a sarkon túl egy másik Föld, ott kezdhetjük elölről a rablógazdálkodást, íme:

Hát nem gyönyörű? Pont olyan, mint a Föld, csak egy kicsit máshol vannak a szigetek, meg ilyesmi. Odamegyünk és kész. Illetve, az megy oda, akinek van erre elég pénze. Persze-persze, mindössze 31 fényév. Ha sikerülne az űrhajónkat felgyorsítani a fénysebesség 10 százalékára, az út akkor is minimum 300 évig tartana. A felgyorsításhoz rengeteg üzemanyagra lenne szükség. Aztán, miután nem akarunk oda becsapódni, a lefékezéshez is rengeteg üzemanyag kell, amit végig cipelni kellene magunkkal, de ezt felejtsük el. Az ember nem él 300 plusz évig. Az útra rámenne 10 generáció. Emberek, akik űrhajón születnek és ott is halnak meg, sőt ott is temetik el őket, bár nem tudom hogy. Na és az élelem és ivóvíz 300 évre. Azzal mi lesz?

Mese, mese, meskete! Azzal, hogy lerajzoljuk a bolygó pályákat:

És érvelünk, hogy létezik bolygó a „habitabel zone” vagyis az életet fenntartó zónában, a mesén kívül semmi se valósult meg. Gyarmatosítottuk Afrikát, gyarmatosítottuk Indiát, gyarmatosítottuk Észak Amerikát, Dél Amerikát, sorry gentlemen, a GJ57d bolygót nem fogjuk.

__________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2913) A jég

Tibor bá’ online

 

A jól ismert cseppfolyós víz 0°C-on megszilárdul, jéggé fagy. Ezzel majdnem mindenki tisztában van, de azért nem árt, ha átismételjük a dolgokat.

A jég fajsúlya kb. 10 %-al kisebb, mint a vízé, mert az „isten” így teremtette a világot. Ennek következménye, hogy a jég kiterjed, ami nekünk bosszantó, mert a természetben komoly eróziót okoz, a háztartásban pedig sok mindent szétrepeszt. Pedig az „isteni” gondoskodás nélkül nem lenne élet a Földön, mert a nagyobb fajsúlyú jég lesüllyedt volna az óceánok fenekére, és befagytak volna 8 km vastag jégpáncélt alkotva. Az „isten” tehát óvja a Földet a jéggel.

A 0°C-os jég hő hatására megolvad, visszaváltozik cseppfolyós vízzé. Szerencsénkre az olvadáshoz szükséges hő viszonylag nagy. Nyolcvanszor több, mint amennyi a víz egy fokos melegedéséhez kell. Ez azt jelenti, hogy az a hőmennyiség, ami a jeget megolvasztja a nulla fokos vizet 80°C-ra melegítené. Miért szerencsénkre?

Azért mert a üvegházhatású gázoknak köszönhető, Földet ért extra hő főleg a sarkok jegének olvasztására fordítódik. Ezért mondják a klimatológusok, hogy amíg az északi-sarkon jég van, komoly baj nem lesz, ha elolvad, akkor lódul be a Föld felmelegedése, mert az a hő, ami a jeget olvasztja, jég hiányába, a földet fogja melegíteni.

Ebből az következik, hogy a sarki jegek állapota rendkívül fontossággal bír. A nagy kérdés, mikorra várható a sarki jég eltűnése? Guy McPherson ez ügyben már rég megszólalt, és mások után 2012-ben azt állította, hogy ez az esemény 2016 ± 3 következik be. Ez ugye azt jelenti, hogy legkésőbb az idén, vagyis 2019-ben be kell következnie. A helyzet az, hogy ezt még az idén tavasszal, sőt nyár elején is megismételte, amikor, már elég jól látható volt, hogy nem fog bekövetkezni. Paul Beckwith néhány napja azt állította, hogy 2019 nem lehetetlen, de valószínűbb, hogy kell hozzá néhány év.

Miért nem lehetetlen? Azért mert a jég helyzete rendkívülien instabil. Ahol még van, ott a régi 5 méter vastagság helyett 0,5 és 1 méter között változik, amivel egy nagyobb vihar könnyen elbánik. Sajnos ezzel kevesen vannak tisztában, mert a folyamatosan figyelt mérések a jéggel borított területre vonatkoznak. A vastagsággal, vagyis a tömeggel kevesen foglalkoznak. Ennek oka, hogy a kiterjedést műholdakról ragyogóan lehet mérni, a jég vastagságát viszont nem, csak kerülő úton és viszonylag pontatlanul.

Lehet tehát izgulni szeptember végéig. Hát, majd meglátjuk. Az alábbi grafikonon jól látható, hogy pillanatnyilag a jég kiterjedése nap mint nap abszolút minimum. Most még azt kell megvárni, hogy megtudjuk, hogy szerepelt július.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2912) Ki örökli tőlünk a Földet?

Tibor bá’ online

 

Egyre több emberben merül fel a gondolat, jó-jó, mi eltűnünk, de mi marad utánunk. Ki lesz a Föld következő ura? Mily messze van ez az ötvenes évek viccétől, ami szerint az egyik pesti polgár kérdi a másiktól, hallotta, a Nap 5 milliárd év múlva kihűl, és a Földön minden kihal? Mit mondott mennyi? Öt milliárd. Hál istennek, úgy megijedtem, én öt milliót értettem.

Hát igen, ifjú éveimben úgy tűnt, hogy előttünk az idők végtelenje, semmi se változik, minden úgy fut le, ahogy megszoktuk. Nem olyan nagyon rég tudjuk, hogy ennek vége. És, akiket egyáltalán nem érdekelt a környezete (gondolok itt azokra, akik a közeli erdőbe hordják a kiszolgált bútorokat és egyebeket) azok most azért aggódnak, hogy mi lesz a Föld sorsa utánunk.

Nos, először is azt lenne jó tudni, hogy marad-e utánunk egyáltalán élet a Földön? Mértéktartó becslések szerint 1750-hez képest +3 °C növekedésnél az emberiség kihal, mert megszűnik az emberi habitat (élettér). A habitat megszűnését stoppolgatással egy ideig túl lehet élni, de a vége az elkerülhetetlen halál. Azonban a melegedés + 3°C-nál nem fog megállni. Egyesek szerint túl fog lódulni a +10°C-on is. Ez pedig azt jelenti, hogy bármi túlélése is kérdéses. Persze „egyesek” tévedhetnek. A klímaváltozással kapcsolatban a tévedések sorozatban bukkantak fel.

Tételezzük fel, hogy a kihalás nem fog leérni a bogarakig, életben marad valami az állatok közül is. Mi lesz ezután? Az evolúció során a puszta intelligencia nem előny, csak akkor, ha az biztosítja a nagyobb túlélési esélyt és a kedvezőbb szaporodást. Ebből az következik, hogy nem feltételezhetjük, hogy valami okos kis állatka jön utánunk, ami beszélni fog és átveszi a technológiai ismereteinket. Az evolúciós „termék” kiszámíthatatlan. Voltak már hatalmas hüllők (auruszok), jöttek-mentek. Egy biztos, 50 millió év kell ahhoz, hogy egy domináns lény kifejlődjön, ami „uralhatja” a Földet. Nem csodálkoznék, ha utánunk a társadalomban élő rovarok jönnének, ahol az egyén önzését felváltja a társadalmi altruizmus.

A poszt alapötlete: If Humans Were Wiped Out, Which Species Would Dominate Our Planet?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2911) Az amerikai elnök

Fontossága miatt publikussá tett, szerkesztett, VIP fordítás

Nem véletlenül fordítottam le ezt a cikket. Engem az lepett meg, hogy milyen nagy hasonlatosság van Donald Trump és Orbán Viktor között. Próbáljátok ilyen szemmel olvasni a posztot.

Written by Chauncey DeVega /

Mottó: Yale pszichiáterei szerint, Donald Trumpot a bizonytalanság és az üresség vezérli.

Néhány héttel ezelőtt, a Washingtonba akkreditált brit nagykövet, Sir Kim Darroch, Londonba küldött jelentései szivárogtak ki a sajtónak, ami szerint Donald Trump egy tisztességtelen ember, aki egy olyan Fehérház élén áll, ami teli van pletykákkal és belső civakodással.

Darroch azt is jelentette, hogy szerinte Trump bizonytalan, könnyen manipulálható, és Trump orosz botrányából még nem minden ismert, és könnyen lehet, hogy Trump elnöki tisztségének csúfos vége lehet.

Kérdés, hogy Trump privát és nyilvános viselkedése továbbra is kicsúszik-e az ellenőrzés alól? Nyilvánvaló szellemi hanyatlására a július 4.-i beszéde további bizonyíték-e? Miért van az, hogy oly sok amerikai elfogadja Trump szadizmusát, ami ennél is rosszabb, támogatja őt?

Nem rég beszéltem Dr. Bandy Lee-vel a Yale Orvostudományi Egyetem pszichiátriai professzorával, aki megírta Donald Trump súlyos esete című könyvét. Kedden Lee és néhány szakember összejött megbeszélni Trump mentális betegségét, ami közben megkérdőjelezték Trump képességét, hogy kellően el tudja-e látni az elnöki tisztséget.

Az elmúlt 3 évben Lee professzor mindent megtett, hogy felhívja az amerikaiak és a világ figyelmét, micsoda veszélyt jelent Trump a világra.

Véleményem szerint, nem létezik az igazságnál hatékonyabb fegyver. A legsötétebb politikai pillanatban is bekövetkezhet a folyamat megfordulása. Kiszámíthatatlan,  mi történik akkor, amikor a gát átszakad.

Donald Trump koncentrációs táboraiban gyerekeket abjuzálnak, felnőtteket arra köteleznek, hogy WC kagylóból igyanak, szexuális támadások fordulnak elő, durvaság és kegyetlenkedés. De az amerikai emberek le vannak dermedve. Hol van a tömeges tiltakozás? Ráadásul, az amerikaiak egy jelentős része úgy tűnik, élvezi Trump kegyetlenkedéseit.

Pontosan ez történik, pedig a társadalmon belül a patológiás esetek számának növekedése egy veszélyes folyamat. A rosszindulat beszivárog a társadalomba a kimerültség létrehozásával. Ez ugyanis létrehoz egy újfajta fogalomalkotást, és a valóság érzékelését, egy roppant egészségtelen módon.

Az nem véletlen, hogy Donald Trump veszélyes politikát valósít meg. Pontosan ez az, ami várható volt. Ez pedig olyan, mint egy fertőző betegség az amerikai politikában. Ha csak nincs megakadályozva, terjedni fog.

Na és mi van a többi amerikaival, akik nem élvezik ezt a szadista eljárást, ami a nem fehér migránsok, és menekültek ellen irányul, ennek ellenére nem tiltakoznak. Lehetséges lenne elérni azokat az embereket, akik másfelé néznek, vagy azzal biztatják magukat, ha nem vesznek tudomást az elfogadhatatlan eseményekről, akkor azok egy idő után maguktól megváltoznak.

Ebben a gondolkodásban egy jó adag cinizmus van, de van mellette egy adag kétségbeesés és tehetetlenség is.

Az angol kormány meg van győződve arról, hogy Donald Trumpot és az adminisztrációját átjárja a hazugság, bizonytalanság, alkalmatlanság, és könnyű manipulálhatóság, ami kihat mentális egészségükre és viselkedésükre.

Ma már az egész világ látja, hogy Donald Trump elnöksége párját ritkítva alkalmatlan a vezetésre és nagy valószínűséggel csúfos vége lesz. Kim Darroch szerint az Egyesült Államok működésképtelen, a Trump adminisztráció alkalmatlansága miatt. Minden valószínűség szerint, a világ egyéb kormányaiban is ez a vélemény alakult ki.

Amint az utolsó G20 japáni találkozóján az egész világ láthatta, Donald Trumpot majd mindegyik diktátort dicséri, ami a demokratikus és az intelligens vezetés ellen szól. És ez nem véletlen. Trumpnak mélyen ülő emocionális éhsége van arra, hogy diktátor legyen, egy fajta erős ember. Valójában ez hiba nem pedig erény. Trump azért csodálja a diktátorokat, mert narcisztikus elméjéből ez jön ki magától érthető módon.

Donald Trump attól függetlenül dicséri a diktátorokat, hogy azok vállát, milyen emberjogi bűnök terhelik. Ez azt mutatja, hogy nem ellenzi a diktátorok cselekedeteit. Sőt az ilyen vezetőket csodálja. Ez az egyik oka annak, hogy a pszichiáterek, akik kiértékelik Trump viselkedését, megállapítják azt, hogy Trump érzelmi szükséglete oly mértékben eluralkodik rajta, hogy képtelen megfelelően eldönteni, mit kellene tennie a nemzeti érdekek védelmében.

Trump a július 4.-i ünnepek alatt jelét adta annak, hogy mentális állapota romlik. Kiköveteli magának, hogy elképzelései érvényesüljenek, bármi is történjen a törvények, vagy az országban uralkodó szokások ellenére.

Trump mentális állapotára jellemző, hogy nem képes megérteni elvont fogalmakat. Ilyen értelemben nagyon is gyerekes. Trump nem ismer olyan fogalmat, mint igazság, azon kívül, hogy milyen haszna van belőle. Nem érti a társadalmi szerződés fogalmát, vagy a tisztesség szabályaihoz való engedelmességet. Oka ennek, hogy megragadt az érzelmi fejlődés korai szakaszában.

Trump betegsége nagyon veszélyes. A történelem arra tanít minket, hogy szörnyű dolgok történhetnek, amikor egy mentálisan beteg vezető hatalmon marad, és befolyása terjed a társadalomban.

Donald Trump csodál diktátorokat, akik újságírókat gyilkolnak, és politikai ellenfeleiket bebörtönzik. Trump a nyilvánosság előtt udvarol Kim Jong-unnak és Vladimir Putyinnak. A történelem azt mutatja, és a pszichiáterek ezt megerősítik, amikor egy diktátor beszél, el kell hinnünk, amit mond. Amikor fenyeget, azt komolyan gondolja.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2909) Szentté avatás

Tibor bá’ online

 

~aa007Nyugi! Nem rólam van szó. 😀

Öt éve Rómában ritka esemény zajlott le, egyszerre két, nem rég regnáló pápát avattak szentté. De ki lehet szent és miért? Ehhez vissza kell menni legalább odáig, hogy a katolikus egyház szerint egy hívő két fajta bűnt követhet el: halálos bűnt, és bocsánatos bűnt. Ez nem azt jelenti, hogy a halálos bűn nem megbocsátható, csak az egy külön fejezet. A katolikus egyház szerint minden bűn megbocsátható, különösebb következmény nélkül, ha azt a hívő meggyónja egy papnak, aki ezután kiszab egy büntetést (penitencia), ami rendszerint bizonyos mennyiségű imádkozás. Tovább menve, ha a bűnök alóli feloldozást követő pillanatban a hívő egy hirtelen infarktusban elhunyna, akkor egyenesen a mennyországba szállna a lelke. Ha viszont az eltávozás (úgy értem a test eltávozása után 😀 ) pillanatában a hívő lelket mindössze bocsánatos bűn terheli, akkor a lelke a purgatóriumba kerül, amit magyarul tisztító tűznek neveznek. Nyilván azért, hogy a tűzben megtisztuljon a bűneitől. Ha kellő ideig égett a purgatóriumba, akkor megszabadulva a bűneitől irány a mennyország. Na már most, szentnek az nevezhető, akiről egészen biztos tudjuk, hogy a mennyországban csücsül az isten jobbján (sok ezren, esetleg millióan). Ez azért fontos, mert lehet hozzá imádkozni egy kis hátszélért. Elvégre az, aki isten jobbján helyezkedik el, egészen biztos ki tud járni részünkre némi protekciót. Ez különben a Vatikán hivatalos álláspontja volt, hogy pénzzel meg lehet venni a one way ticket-et a mennyországba. Ezt nevezték Péter filléreknek. Ugye, ha egy szegény ördögöt (bocsánat, együgyű szegény emberre gondoltam) meggyőzünk arról, hogy néhány fillér illetékes kezekbe történő lefizetés után nem kell égnie a pokolba, akkor az illető még a szájától is el fogja vonni az ételt, és fillérjeit tálcán fogja átnyújtani plébánosának, hogy a püspök uraknak legyen miből briliáns gyűrűket felhúzni az újaikra. [elnézést a közbeszúrásért].

Ebből az elrendezésből következik, hogy a szentté nyilvánítás nagyon fontos munkafázis, elvégre égés elkerülése végett, olyanhoz nem lehet imádkozni, aki önmaga éppen ég. Na jó, de honnan tudjuk, hogy például II. János Pál, vagy bárki ott ül-e – a már jelzett – kiváltságos helyen. Ennek bebiztosítására szolgál az illető lélekhez (mert a teste már rég elrohadt) való imádkozást követő „csoda”. Ha valaki imádkozik, mondjuk II. János Pálhoz, aminek következtében a volt pápa kedvenc sportjában, azaz síelés közben elszenvedett (elnézés Herr Schumacher) súlyos sérülésből felépül, méghozzá az orvosi várakozásokkal ellentétben, akkor ez csodának fogható fel, és mint ilyen II. János Pálnak tudható be. A komolytalanság elkerülése végett (mert a hívők erre igen hajlamosak) a Vatikán ezeket a jelzett „csodákat” igen alaposan kivizsgálja.

Ez a játék II. Orbán pápa (1088-1099) alatt indult be, majd némi módosítás (III. Sándor pápa – 1159-1181) után, végleges formát VIII. (igen aktív) Orbán pápa (1623-1644) alatt ért el. Ugyanis a szentté avatás egy két lépcsős művelet. A gyanú felmerülése után, vagyis hogy ott ül-e vagy sem – első lépésben a boldoggá avatásra kerül sor. Szent tehát csak az lehet, akit előbb boldognak kiáltanak ki. És miért boldog? Hát már hogyne lehetne boldog, ha várományosa az isteni jobbnak.

Ne is mondjam a protestánsok ebből a buliból kimaradtak. Szerintük itt tulajdonképpen a szentek imádása folyik, amiből ők nem kérnek. Ebből következően például kálvinista templomban nincsenek szentképek és szobrok, viszont nem is pompáznak úgy, mint például az olaszországi katolikus templomok, amelyek láttán az ember nem tud ellenállni az érzésnek, hogy az emberiség jelentős része, csak úgy a múltban, mint a jelenben, milyen bődületesen együgyű tudott és tud lenni.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2908) Trump nukleáris háborún töri a hülye fejét

Tibor bá’ online

 

18.-án, hétfőn, egy sajtótájékoztatón, ahol Donald Trump amerikai elnököt és Imran Khan, pakisztáni miniszterelnököt lehetett kérdezni, Trump alaposan kitett magáért. Idézem az eredeti angol mondatokat, azok pontos fordítását, és kötőjel után a megjegyzésemet.

“I could win that war in a week. I just don’t want to kill 10 million people,” Megnyerném azt a háborút (mármint Pakisztánit) egy hét alatt, csak nem akarok 10 millió embert megölni. – Aztán ezt a mondatát pontosítja, ha nem lenne elég világos.

“I have plans on Afghanistan that if I wanted to win that war, Afghanistan would be wiped off the face of the earth, it would be gone. It would be over in, literally, in 10 days. And I don’t want to go that route.” Vannak terveim Afganisztánnal kapcsolatban, ha meg akarnám nyerni azt a háborút, de Afganisztán le lenne söpörve a Földről, eltűnne. Szó szerint 10 nap alatt vége lenne, de nem akarom ezt az utat választani.

Iránnal kapcsolatban: “We’re ready for the absolute worst.” Készek vagyunk a lehető legrosszabbra. – Nyilvánvalóan az abszolút legrosszabb egyenlő az atom bevetésével.

Egy iráni háborúval kapcsolatban: “wouldn’t last very long, I can tell you that. It would not last very long. I’m not talking boots on ground…or sending a million soldiers.” Nem tartana sokáig, erről biztosíthatlak. Nem tartana nagyon sokáig. Nem gyalogosokról beszélek…. (vagy) Elküldeni egy millió katonát.

“Any attack by Iran on anything American will be met with great and overwhelming force. In some areas, overwhelming will mean obliteration.” Bármilyen támadás bármi ellen, ami amerikai, nagy és mindent elsöprő erőt fog kiváltani. Egyes esetekben a „mindent elsöprő” megsemmisítőt jelent. – Nem kell hozzá zseninek lenni, hogy az ember kitalálja Trump atomfegyverek bevetéséről beszél.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2910) Akkor most kinek barátja Moszkva?

Az eredeti poszt szerkesztett fordítását a VIP előfizetőknek elküldöm.

Teherán úgy gondolja, Moszkva segíti Izraelt

Teheráni feltételezés szerint Moszkva átadta Jeruzsálemnek az S-300 légelhárító rendszer kódjait, ami lehetővé teszi, hogy az izraeli F-35 vadászgépek lopakodva behatoljanak Irán légterébe.

___________________________________________________________________________

Tehran suspects Israel is being assisted by Moscow

Thursday, July 25, 2019 1:00:27 PM

Tehran suspects that Moscow has given Jerusalem codes from the S-300 aerial defense systems, which enabled Israel’s multirole F-35 combat aircraft to stealthily penetrate Iran’s airspace, fly over several major cities (Tehran, Karajrak, Isfahan, Shiraz and Bandar Abbas) and carry out an aerial survey of the Islamic republic’s anti-air defense systems, the Qatari news agency Al Jarida reports.

According to the Qatari journalists, the Israeli aircraft flew unhindered over virtually the entire western part of Iran, from the south to the north and back.

Iran’s aerial defense system, including the anti-air missile systems supplied by Russia, were unable to follow the Israeli aircraft’s movement into and out of the country’s airspace.

The article states that Ismail Kowsari, deputy head of Iran’s Revolutionary Guard, kept the incident a secret from Ayatollah Khamenei, fearing criticism. Kowsari was later dismissed from his position.

Iranian intelligence reportedly concealed the fact of the flyover by the Israeli aircraft, which were able to test out the possibility of an airstrike against structural elements of Iran’s aerial defense system, a number of other military and industrial targets, and to carry out a detailed aerial survey of a number of facilities, including secret military bases.

The Qatar news outlet has proposed previously that Israeli aircraft could be flying to Iran and back several times a day, invisible to the Syrian, Iraqi, Iranian and Russian detection systems.

In April 2018, Russia said that Israel’s F-35s could not and did not wish to fool the S-400 in Syria.

In 2018, an American military expert said that Israel had made changes to the F-35’s onboard system, turning the aircraft into a monster.

That same year, the commander of the Israeli Air Force said that the Israelis are the first in the world to try out the F-35 in combat conditions.

UAWire.org

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2907) Yukiya Amanot valószínűleg Izrael gyilkolta meg

Tibor bá’ online

 

A Nemzetközi Atom Energiai Ügynökség (IAEA) főnökét teheráni források szerint majdnem biztos izraeli és amerikai ügynökök ölték meg. Bűne az volt, hogy nem volt hajlandó azt állítani, hogy Irán megszegte az atomegyezményt (JCPOA). Halálával lehetőség van egy új vezető kinevezésére, aki együttműködhet az izraeli-amerikai érdekcsoporttal.

Köztudott volt, hogy izraeli és amerikai részről erős nyomás nehezedett Amanotra, aki hősiesen ellenállt, és kitartott az igazság, a valóság mellett.

Július 18.-i halálát az említett csoport napokig titokban tartotta. Csendes körülmények között Július 22-én volt a temetése.

Harmadik hivatali ciklusának 2021 Novemberében lett volna vége. Se Izrael, se Amerika nem kívánt addig várni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2906) Felnőtt életem első leckéje

Tibor bá’ online

 

Hazatelepedésem után az első munkahelyem az Egyesült Izzó volt, amit régen, és most megint TUNGSRAM-nak becéznek. Mivel a Műszaki Tájékoztatón dolgoztam, minden munkatársam beszélt legalább egy idegen nyelvet a gépírókon kívül, és persze mindenki művelt diplomás volt. Egy öröm volt az élet, igazi intellektuális nyüzsgéssel. Ez volt az-az idő, amikor valóban belendült a világ. Félvezetők, holdra szállás, színes TV, új fényforrások, olyan új ismeretek mint például Parkinson törvényei, vagy a LIFE nevű komputer játék, az amputált bolha megsüketülése, stb. A feleségem révén minden héten szert tettem a TIME című heti magazin, ami felbecsülhetetlen privilégium volt a Kádár rendszerben. Tehát naprakész értesültünk a világ dolgáról, a feminista mozgalomról, a hormonális fogamzásgátlástól, a Velvet Underground-ról, és persze a hazai eseményekről is: Rozsdatemető, Csirkefej, stb. A kellemes légkörhöz hozzátartozott az osztályvezető személye is, és az általa képviselt polgári légkör.

Mivel a feladatunk a TUNGSRAM termékek promótálása volt, jó volt a kapcsolatunk a termeléssel is. Ez utóbbit használta fel egy az egyik újpesti művezető, aki engem egy 22 oldalas pamflettel lepett meg, amit Kanadában adtak ki és galambtartásról szólt. Mivel az illető galambokat tartott kért, hogy fordítsam le neki, mert egy szót se ért angolul, és hát a galambtartás a hobbija.

Eszem ágában se volt elutasítania kérést, de huszonkét nyomtatott oldal lefordítása eltart egy darabig. A galambtartó tehát a nyakamra járt, mert nagyon izgatta a téma. Nekem viszont volt munkahelyi kötelességem is, és a pamfletet nem szándékoztam hazavinni, volt otthon elég dolgom munka után. De azért a fordítás két hét alatt csak kész lett.

Mivel a művezető nem kérdezte meg mivel tartozik, azt feltételeztem, hogy itt kollégák között a szívességtétel a szokás. Ugye nem rég jöttem haza, nekem alkalmazkodni kellett az itthon kialakult szokásokhoz.

Aztán telt múlt az idő, és az otthoni fürdőszobában lett egy kis vízszerelési probléma, megkértem tehát az egyik TMKást, hogy jöjjön ki hozzánk a meló elvégzésére. A pasi el is jött, hozott magával lopott alkatrészeket és elvégezte a munkát, ami után kért 1000 forintot. Zárójelben megjegyzem, hogy a gépírónőnk 1300 forintot vitt haza havonta. Fizettem, és másnap felmértem a helyzetet.

Kiderült, hogy a korlátolt ismeretekkel és intelligenciával bíró melósok, vagyis a fizikai munkások érzik a súlyát a fizikai munkának, de a szellemi munkát nem tartják igazi munkának. Az én galambászom azt hitte, hogy a kb. 50 gépelt oldal lefordítását én kiszarom magamból (aminek akkori értéke 50×22=1100 Ft. volt), hiszen fordítás közben még egy kalapácsot se emelek fel, ráadásuk munkaidőben végzem el, ülök a seggemen és csak írogatok. Ha pedig így van, akkor az egész fordítás csak szívesség, amit mindössze meg kell köszönni.

A helyzet az, hogy ez a vélekedés azóta se változott. A (magyar) melós idegen nyelvet nem beszél, tanulni esze ágában sincs, minden, amit tud, csak úgy ráragadt, a szellemi munkát nem becsüli, mert fel se fogja ésszel mi az.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2905) Az igazság keresése

Tibor bá’ online

Ebben a pillanatban 3000 poszt van a honlapomon. Ezen alkalomból egy “különleges” posztot írtam, legyen ő a 3001.

Nem titok, hogy a munkám fenntartásához számtalan nyugati hírlevelet fizettem elő. {itt az előfizetés (angolul subscribe) alatt nem fizetést kell érteni, hanem megrendelést} Ezek a hírportálok folyamatosan hívják fel a figyelmet adakozásra. Különben ezt teszi Guy McPherson és Paul Beckwith is. Most idemásolom a Truthout hírforrás legfrissebb figyelem felkeltését.

If you’re reading this, I imagine it’s because you appreciate Truthout, and you value the journalism we publish.

Kicsit aktualizálva ez a mondat így szól magyarul: Ha ezt olvasod, akkor úgy gondolom, méltányolod Tibor bá’ munkáját, és értékeled azt, amit publikál.

Az eredeti szövegben ezután jön az, hogy adakozz. Adakozással becsüld meg a munkájukat, és tedd lehetővé, hogy tovább dolgozhassanak.

Én tudom, hogy nem fogsz adakozni. A magyar virtus ezt nem teszi lehetővé. Itt mindenki szeret ingyen vacsorázni (tisztelet a kivételnek). Akkor miért írtam mindezt? Nos, én nem tudok adakozni, mert anyagi körülményeim ezt nem engedik meg, de piszok szarul érzem magam, hogy informátoraimat nem tudom segíteni. Gondoltam, te se érezd magad jól, hogy potyázol rajtam. 😀 . Különben az adakozókat megbecsülöm a külön elküldött VIP fordításokkal. Szerintem megéri adakozni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2904) Három világprobléma (vagy csak egy?)

Az eredeti poszt szerkesztett, rövidített fordítását a VIP előfizetőknek elküldöm.

Szerző: Dimitri Orlov

Five years ago, when Angela Merkel, at the time the respected leader of the European Union’s largest economy, was interviewed on the subject of the biggest problems facing the world, she opined that they would be the following three key ones:

• Russia’s annexation of Crimea
• Ebola epidemic
• ISIS in Syria

I am happy to report that over the intervening period all three of Frau Merkel’s most important problems facing the world have been solved, and she can now retire in peace. Ironically, none of them have been solved by her, her government, her nation, the whole of the EU, or the collective West in its entirety.

After the rhetoric surrounding Crimea died down, it turned out that the Crimeans themselves voted overwhelmingly to join Russia while Russia only acceded to their lawful demands. The Crimean Tatars—a significant minority—are particularly happy now that their language has become one of the three official ones, joining Russian and Ukrainian. Meanwhile, the rhetoric in Western media has stayed the same, but the facts behind it have turned out to be null and void. The use of the term “annexation” is particularly fact-free: in international law, annexation requires the use of force; voluntary annexation is not even a thing. Although the phrase “annexation of Crimea” is still heard in Western media, the phrase rings hollow because the world’s number one problem has thus been solved. So, who solved it? Umm… The Russians?

The Ebola virus has been known since 1976 but gained notoriety in 2014 when 2258 cases of Ebola infection were recorded in Equatorial Guinea. Later it spread to neighboring Liberia and Sierra Leone, but it was at that early moment that Western mass media started ramping up their fearmongering, claiming that an Ebola pandemic is about to engulf the world. The explanation for this running start soon followed and was freely offered by its main beneficiaries: two Western pharmaceutical companies, US transnational Merck and British THK GlaxoSmithKline. Serendipitously, both of these companies both developed and stockpiled mass quantities of their respective Ebola vaccines just in time for the scare campaign. The effectiveness of these vaccines proved to be ineffectual, but they sold a lot of them anyway.

And then, at the height of the epidemic, a large group of specialists arrived, set up field hospitals and conducted a massive operation that ranged over the entire affected region looking for signs of infection. In a short period of time, these specialists developed a new vaccine, Gam-Evac Combi, which turned out to be orders of magnitude more effective than the American or the British ones. The epidemic was quickly ended. It was at that point that the entire episode vanished from Western media. But it would have been very interesting to find out more. For instance, was the epidemic spontaneous, or was its ground zero specifically chosen? There have been reports from the affected region of militants targeting Western medical teams; are they beginning to suspect something? In any case, where did these other, non-Western specialists come from, and who developed the effective Ebola vaccine? Who were they? It was… the Russians, again.

Five years ago, the situation in Syria was indeed dire: ISIS, or the Islamic Caliphate, had taken over a large part of the country, terrorizing the local populations and threatening the rest of the country. But then… I’ll cut to the chase this time, Russia intervened. It turned killing terrorists into a wonderful training exercise for its military. Over the following years, over 63000 Russian service personnel, including 25000 officers and over 400 generals, were rotated through Syria. The Air and Space Forces performed 39000 sorties, destroying 121466 ISIS targets. Transport aviation delivered 6077 tonnes of humanitarian assistance by parachute. On the ground, 1220 physicians and 10 specialized medical teams provided medical care to 88318 Syrians. If you’ve noticed, Western media hardly mentions ISIS at all any more; this is mostly because it no longer exists. Although the Syrians and the Iranians did quite a lot to help, Russia can take most of the credit. (The US can take credit for destroying the Syrian city of Raqqa, where there were plenty of civilians, but from which ISIS was mostly absent at the time).

Perhaps Frau Merkel would be so kind as to volunteer a new list of thee most important problems the world faces… for Russia to solve? Or perhaps we should start ignoring the noises emitted by Western politicians and mass media on this topic of world’s biggest problems because, you see, we can tell what the world’s biggest problem is without their help: they are.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2903) Élelmiszerhiány?

Tibor bá’ online

 

Az amerikai média hallgat, mint a sír. De a helyzet az, hogy a nagy élelmiszerláncok (például a Wal Mart) egymás után írják ki a polcaikra: “Due To A Poor Harvest Season, We’re Experiencing Shortages On Many Canned Vegetable Items”

Magyarul: A gyenge termény betakarítás miatt több zöldségkonzervből hiányt érzékelünk.

A hír hozzám amerikai közösségi oldalról érkezett. A közösségi oldalak teli vannak hírekkel az egész USA-ból, mindenütt azt tapasztalják, hogy hiány van a például a konzerv zöldborsóból. Persze zöldborsó nélkül lehet élni, legfeljebb kellemetlen. Főleg, mert az angolszász gasztronómiában az egybesült marha és a marha karaj (T-bone steak) főhelyen áll, amihez a körítés burgonya és zöldborsó.

A hiány létezik, az okot nem tudni, mert agyon van hallgatva. Mindenesetre a figyelemfelkeltő így folytatódik: Reméljük, hogy raktári készletünk a legtöbb tételnél augusztusra helyreáll. Lehet, hogy lesz egy nyár végi betakarítás? Ezek szerint a tavaszi vetést elvitte az áradás.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2902) Folytatjuk az angol nyelvet

 Tibor bá’ online

 

Könyv címlap 1904-ből
Könyv címlap 1904-ből

A tegnapi angollal nem nagyon foglalkoztatok. Tudom, a korai halállal foglalkoztok. Na jó, és akkor már nem érdemes kikapcsolódni, mondjuk úgy, hogy kulturálisan? Rajtam nem múlik, folytassuk!

Az angol újságokban, magazinokban, de még tudományos folyóiratokban is a megjelenő cikkek szerzői imádnak visszanyúlni az angolszász kultúrába humorizálás végett. Ennek lényege egy-egy cím, vagy idézett híres mondat kis méretű kiforgatása. Na és miket idézhetnek? Gyakorlatilag bármit, ami benne van az „általános műveltségben”, azaz minden angol anyanyelvű tudja, de az angol nyelvet megtanuló idegenek általában nem. Nagyon kedveltek a gyermekmondókák, az úgynevezett nursery rhymes. Ebből millió van. Mi pedig meg vagyunk lőve, ha történetesen nem közöttük nőttünk fel. Néhány példa: All the PM’s horses, and all the PM’s men… (a miniszterelnök összes lova, és az összes katonája…) Ha ezzel találkozunk egy közel keleti politikai analízisben, egyszerűen fogalmunk sincs, hogyan kerül oda. Miféle lovakról van szó a III. világháború árnyékában. Ha viszont ismerjük Tojás Tóbiást (mert, hogy le is van fordítva) akkor be fog ugrani, hogy a Miniszterelnök helyzete reménytelen, mert az eltört tojást (legyen az egy elcseszett tárgyalás), vagyis Humpty Dumpty (tehát Tojás Tóbiást) már nem lehet visszaállítani eredeti állapotába. De találkozhatunk idézetekkel a Micimackóból, az Alice Csodaországban című könyvekben, vagy akár híres emberek híres szólásaiból, de az eredeti szöveg egy kicsit meg van másítva, az alkalomnak megfelelően ki legyen forgatva. És ha mára híres emberekről van szó, van itt valami aktuális O1G számára. Abraham Lincoln: You can fool all the people some of the time, and some of the people all the time, but you cannot fool all the people all the time. magyarul: néha-néha bárkit becsaphatsz, vagy folyamatosan becsaphatsz néhány embert, de állandóan mindenkit becsapni lehetetlen. (a nyelvi poén persze elveszett, de az értelme a mondatnak megmaradt).
Ami a korábbikat illeti, közlök két cikk címét. Találjátok ki az eredetit, és hogy mire utalnak!

A Tale of Two Robots.

Survival of the Smartest.

Az eheti vicc találós kérdés, illetve bölcs mondás:

What is the difference between a new wife and a new dog? – After a year, the dog is still excited to see you.

Love may be blind, but marriage is a real eye-opener.

Gone are the days when girls used to cook like their mothers. Now they drink like their fathers.

You know that tingly little feeling you get when you really like someone? That’s common sense leaving your body.

E heti feladat nem valamelyik mondat lefordítása, hanem hasonló angol nyelvű utalás közzé tétele, ha ilyennel már találkoztatok.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2901) Megint egy kis hétvégi Angol

Tibor bá’ online

 

Már mindent tudsz, majdnem mindent, vagyis nyelvtan, szókészlet, és be is gyakoroltad. Ennek ellenére leselkednek rád meglepetések. Vannak ugyanis nyelvi szokások. Ez meg mi a manó? Nézzünk rá példát a magyarban. „Öreg, mint az országút.” Mondhatod-e helyette, hogy „Régi, mint az országút”? Természetesen nem, illetve mondhatod, de nem jelenti ugyanazt. De nem azért mert ez egy régi mondás, ami helyett viszont nem mondhatom azt, hogy „öreg mondás”. Szóval érted? Akkor lássuk!

Angoltanár első nejem arra tanított a kezdetek kezdetén, hogy az angolban nem létezik szinonima. Nincs két olyan szó, ami ugyanazt jelentené, egyetlen kivételt nem számítva: freedom és liberty, mert ezek egymással felcserélhetők. Próbálkozzunk! A javasolni szóra két angol jelöltünk van: suggest és propose. De nagyon oda kell figyelni, mert az „I propose….” indítással megkéred valakinek a kezét. Ha mást kívánsz javasolni egy hölgynek, használd inkább a „suggest” szót.

Magyarban elég gyakran találkozol a „tilos” szóval, fűbe lépni, dohányozni, átjárni, stb. esetekben. Az angol a tilos szót ilyenekre nem használja. Vedd észre a „no smoking” felhívásban a „tilos” szó nem szerepel. A „keep off the grass” felhívásban sincs benne. És persze a „trespassers will be prosecuted” feliratból is hiányzik. De ez csak a kezdet.

Bármily logikusnak is tűnjön egy-egy magyar mondás, eszedbe ne jusson lefordítani angolra! Nézzünk rá példákat!

–      A magyar úgy alszik, mint a bunda. Az angol úgy alszik, mint egy hasábfa.

–      Magyarul valaki olyan bolond, hogy kötöznivaló. Angolul, mint egy kalapos.

–      Magyarul valaki olyan süket, mint a nagyágyú. Angolul, mint az ajtófélfa.

Ezekből csak az a tanulság, hogy ne molesztáljuk a templom egerét, mert az csak idehaza szegény. A ma született bárány csak nálunk ártatlan, és a sasnak is csak idehaza éles a szeme. Csak nálunk vergődik a szárazon a hal, lusta a tetű, vörös a rák, fut a nyúl, csökönyös a szamár.

Az angol ember másképp él, mint a magyar, és ezért másképp is beszél. Például: Nekünk határozott véleményünk van és ezt kerek-perec meg is mondjuk. Az angolnak is lehet határozott véleménye, de óvatosan fogalmaz. A kijelentésébe berak valami ilyesmit: feltehetően, elképzelhető hogy, valószínűleg, nem kizárt, stb.

Egy idő után – ha figyelmes vagy – az angoloknál tapasztalhatod az alábbiak folyamatos jelenlétét, mindig az alkalomnak megfelelően. Ha nem ezek szellemében nyilvánulsz meg, nem várhatsz el megbecsülést.

1. Keeping a stiff upper lip.

2. Do not jump into conclusions.

3. Typical English understatement.

4. Making a compromise.

5. Minding one’s own business.

6. Offering no opinion.

7. Changing one’s mind

Ez alkalommal a hozzászóló feladat ezen mondatoknak a megmagyarázása, nem az szó szerinti értelme, hanem a lényege.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2900) Ültessünk fát, védjük meg az emberiséget

Tibor bá’ online

 

Magyarországon beindult az „ültessünk 10 millió fát” lelkes mozgalom, amit felkarolt a média. Szép dolog a faültetés, és hasznos is. De most ennél többről van szó. Faültetés lenne a csodafegyver a felmelegedés ellen.

Nem kell matematikai zseninek lenni ahhoz, hogy valaki kitalálja, ez csak egy szép álom. Az emberiség 1750 óta lovagolja meg a hőenergiát, ami azt jelenti, hogy mindent eléget, amit csak tud. Erdőkkel kezdte, majd kőszénnel folytatta, végül rádöbbent, hogy a földben nyersolaj és földgáz lapul elképesztő mennyiségben, ami 100 millió évek alatt gyűlt össze. Az égés mellékterméke a széndioxid volt, aminek klímamelegítő hatásáról közel 150 éve tud az emberiség. Most ezt az elképesztő mennyiségű CO2-ot, faültetéssel akarja visszafordítani. Amennyire szép az ötlet, annyira reménytelen. Ennek bizonyítására irányuló, az ETH Zürich kutatóinak munkájára az egész világ felfigyelt. Ezek szerint 730 milliárd tonna CO2 köthető le, amennyiben az emberiség elültet 1 biliárd, azaz ezer billió, vagyis egymillió millió(1012) fát. Ez azt jelenti, hogy minden földön élő emberre kb. 15 fa ültetése jutna, ha találnának hozzá nem lebetonozott (városok), és mezőgazdasági kultiválásba nem befogott területet. Ez elég lenne az Ember által, 200 év alatt a légkörbe juttatott CO2 kétharmadának a lekötésére. Ilyen egyszerűen megúszni ezt a kérdést szinte álomba való.

És az is, egyszerű álom, mert megfeledkeztek az igen fontos rendszer visszacsatolásról. Nézzünk néhány egyszerű tényt a CO2-vel kapcsolatban. Jelen pillanatban az emberiség évente 40 Gt CO2 juttat az atmoszférába, és ez az érték évről évre növekszik. Ez összességében 1850-óta 2330 Co2, amiből 31 % erdőkből, 67 % fossziliákból és 2 % egyéb forrásból származik. Ennek az eredménye az atmoszféra eredeti CO2 tartalmának az 50 százalékos megnövekedése. Azonban mindössze 1090 Gt CO2 atmoszférikus növekedés következett be, mert a kibocsátás kábé felét elnyelték az óceánok és az erdők.

Ebből az következik, ha mi az ezer milliárd fa ültetésével kivonunk az atmoszférából 730 Gt CO2-t, az atmoszférában lévő szén nem fog 730 Gt-val csökkenni, csak ennek 60 százalékával, állítja a szakirodalom. Tehát a 730 Gt csak egy harmada lenne a 2330 Gt-nak. Ráadásul 50-100 évre lenne szükség ahhoz, hogy az elültetett fák felvegyenek 730 Gt CO2-t. Átlagosan évi 7 Gt-át, miközben jelenleg évente 40 Gt CO2-t bocsátunk az atmoszférába.

A faültetési ötletet tovább fúrja a következő tény: Az ültetés jelentős részére rendelkezésre álló terület Alaszkában, Kanadában, Finnországban, és Szibériában van. Ezeket a területeket jelenleg hó fedi, ami a beeső fénysugár hatalmas részét visszaveri. Ha ezek a területek erdőkké válnak, a sokkal sötétebb erdők visszaverés helyett elnyeli a fényt, vagyis segít melegíteni a Földet. Nyilvánvalóan, ez nem lehet a cél.

Would a large-scale tree restoration effort stop climate change?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2899) Minden idők legmelegebb júniusa

Tibor bá’ online

 

Ez év júniusa volt minden idők legmelegebbje, 0.93°C-al volt melegebb, mint a 1950-1980 bázis érték, ami mellett 2016 (most már második legmelegebb) júniusa, „csak” 0,82°C-al volt melegebb, mint az 1950-1980 bázis (átlag). Ez különben az alábbi ábrán kitűnően látható.

Megjegyzendő, hogy 2016 egy erős El Nino év volt. Ezzel szemben az idei év júniusára El Nino semleges év lett egy gyenge El Ninoból. Ha történetesen az idei év is El Nino lenne, akkor a júniusi érték kiment volna a kéményen. Felmerül viszont a kérdés, ha nem az El Nino nyomta fel a hőmérsékletet, akkor mi? Én egyetlen egy okot látok, a beharangozott exponenciális felgyorsulás beindult.

Előrejelzések szerint a július még melegebb lehet, ami aláhúzza az én sejtésemet.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2898) Összefoglaló

Tibor bá’ online

Ezt a kissé cinikus című előadást malt71 jóvoltából élvezhetitek végig. Végre fekete-fehéren fel van tárva, hogy ez van, nincs kibúvó, nem lehet tenni ellene semmit. Elérkeztünk az út végére. Aki nem hiszi, szabad a gazda, meg lehet fúrni a hallottakat. Mszilárd örököseinek szabad a pálya. 😀

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2897) Kiknek kell egy háború?

Tibor bá’ online

 

Az iráni eseményeket szemlélve nem látok kiutat egy (valószínűleg nukleárissá fokozódó) háborúból. Az iráni vezetés pontosan tudja, hogy egy ilyen háború Irán totális megsemmisüléséhez vezet, tehát visszalép, ameddig tud. Azonban a másik oldal érezhetően nem nyugszik, eszeveszett tempóban keresi az indokot. Eközben a hülyeség olyan fokon nyilvánul meg, amit a különben agyilag tompa amerikai közvélemény még bevesz. Tehát: Trump jó egy éve „felmondta” az Iránnal kötött több hatalmú megállapodást. A „felmondta” kifejezést újabban használják (nem csak ők), ami önmagában egy nonszensz. Egy szerződést nem lehet felmondani. Meg lehet szegni, de jogszerűen felmondani nem lehet, csak közös megegyezéssel. Ha lehetne, akkor a szerződés, mint olyan értelmetlenné válna. Mindenki addig tartaná be, ameddig az neki előnyös. De a lényeg mégis az, hogy Amerika felmondta, azaz kilépett belőle, és most azzal vádolja Iránt, hogy 60 héttel később „felrúgta” azt. Hogy lehet felrúgni egy már nem létező szerződést? Nyilván úgy, hogy nem vagyunk egyenlők. Amerika először szellent, Irán pedig büdöset fingik, amit a szellentő meg akar torolni.

Na, most a szigorú, egyértelmű tények!

Korábban több szabotázs esemény is történt különböző nemzetiségű tankerek ellen, amit ez ideig ismeretlen tettesek követtek el, Washington szerint egészen biztos, irániak tették.

Irán lelőtt egy amerikai kémkedő drónt, ami (Irán szerint) megsértette az iráni légteret (amit Amerika tagad).

A nyílt tengeren az angolok megszálltak egy iráni tankert, 2 millió hordó nyersolajjal a gyomrában.

Jeremy Hunt, angol külügyminiszter, bejelentette, hogy Angliának fokozni kell katonai kiadásait, különösképpen fejleszteni kell a hadiflottáját, mert Irán veszélyezteti a kereskedelmi hajóinak szabad mozgását.

Ezzel egy időben az angolok egy második rombolót küldenek a Perzsa-öbölbe. (gondolom, csak hogy fokozzák a feszültséget)

Anglia állítja, hogy egy héttel korában iráni hajók (3 apró naszád) megpróbáltak feltartóztatni egy angol tankert, de egy arrafelé járó angol romboló elkergette őket. Irán tagadja, hogy ilyen esemény megtörtént volna.

A Pentagon bejelentette, hogy tervbe van véve egy nemzetközi koalíció létrehozása, azzal a céllal, hogy hadihajókat küldjenek a Perzsa öbölbe, a kereskedelmi hajók zavartalan forgalmának zavartalan biztosítására, az iráni veszély ellenére.

Amerika, további csapatokat küld a térségbe, feltehetően a feszültség enyhítése végett 😀 .

Hunt bejelentette, hogy amennyiben Amerika katonailag megtámadná Iránt, az angol erők csatlakozni fognak a hadjárathoz. „Nem kell beszarni fiúk, csak rajta, mi jövünk segíteni.”

Korábban ugyanígy nyilatkozott Izrael is. (viszket az ujjuk a ravaszon, úgy meghúznák már 😀 ).

Mindeközben Oroszország figyelmeztetett, hogy a Perzsa-öbölbeli feszültség belobbanthat egy katasztrofális háborút, ami könnyen a III. Világháborúvá szélesedhet.

Megismétlem. Nem azt látom, hogy ez a feszültség feloldódna, inkább úgy néz ki, hogy az angolszászok addig provokálnak, amíg Irán tűri, és amint lehet beindítják a támadást.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2896) Csökkenő terméshozam

Tibor bá’ online

 

2100 mára már 2030. lett. (Ez már elég közel van a 2026-hoz. 😀 ) IPCC: „Our study suggests that climates like those of the Pliocene will prevail as soon as 2030.” Fordítás: Tanulmányaink szerint a Pliocén korszakra jellemző klíma akár már 2030-ra is megvalósul (a Földön). Megjegyzés: a Pliocén alatt a Föld ~3 °C-al volt a mainál melegebb, ami McPherson evolúciós biológus szerint az emberiség kihalását jelenti a “habitat” (élettér) eltűnése miatt.

Részletesen mindenre kiterjedő kutatások szerint a klímaváltozás ez ideig évente átlagosan 1 százalékkal csökkentette a legfontosabb mezőgazdasági terményeket: (árpa, kukorica, búza, rizs, repce, szójabab). Európára vonatkoztatva a csökkenés 6,3…21,2%. Kiemelve Magyarországot a csökkenés ~10%. Aki rá akar keresni: climate change is effecting crop yealds and reducing global food supplies.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(1345) Angol nyelv magas fokon

Tibor bá’ online

mélabús vasárnapra visszahozva az 5 év távlatából

 

~ab108Idegen nyelv alkalmazásának van egy olyan aspektusa, amit még senkitől se hallottam, és amit én neveztem el „nyelvi logikának”. Ez kábé azt jelenti, hogy egy adott (anya)nyelvhez tartozik egy „logika” is, amire elsősorban akkor kerül sor, amikor meg kell valami ismeretlent érteni. Mivel mi magyarok több száz éven át a német nyelv befolyása alatt álltunk, a mi nyelvi logikánk erősen átfedi a németet. Nézzük a német nyelvi logika egyik gyöngyszemét, a hoch szót. Például Hochspannung, Hochbahnhof, Hochstein [ 😀 ], stb. Ha tudjuk mit jelent a hoch, spannung, stein és bahnhof, akkor semmi problémánk megérteni az összetett szavakat. Annyira nincs problémánk, hogy még át is vettük egyiket-másikat: magasfeszültség. Ezt a kifejezést az akadémia természetesen tiltja, mint germanizmust, és helyette a nagyfeszültség használatát írja elő, de értelmezési problémát nem jelent.

Egészen más a helyzet az angolban. Ugyanis az angol nyelvi logika nekünk annyira idegen, hogy tökéletesen elveszünk, ha pontos ismeret helyett ki kell valamit találni. Állítsuk szembe a német hoch szóval az angol dead szót! Szerinted mit jelent:

1. dead slow

2. dead man’s handle

3. dead end

4. dead line

5. dead to the world

6. in the dead of winter

Ne kezdj el szótárazni, googlizni, wikipédiázni, mert hiszen minden felfedezhető, de csak akkor, ha tudod, hogy valamit keresni kell. Ugyanis, ha nem tudod, akkor simán átugorhatod [dead line = elhalt vonal] és haladsz tovább. Inkább gondolkodj el rajta, ha nem ismered őket. Aztán írd ide, hogy mire jutottál, és csak az után keresd ki, vagy várd meg, hogy megírjam.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2895) Mit fedeztek fel a tudattágítókkal kapcsolatban?

Tibor bá’ online

 

A különböző kormányok egyetlen egy dologban egységesek, valamennyi tiltja a drogokat. Nehezen érthető, mert egyik másik (fű) hatásában enyhébb, mint a nikotin vagy az alkohol, amiket eszük ágában sincs betiltani. Meg aztán, mire fel avatkoznak bele a magánéletembe, ami persze elmondható az abortusz tilalomról is. Leginkább mégis az hozható fel az állami beavatkozás ellen, hogy a drogok nem egyértelműen csak haszontalan kellemetlenségek. Van néhány dolog, amik miatt differenciálni kellene közöttük.

Az LSD könnyebbé teszi a haldoklást. – Az LSD gyógyászati alkalmazásával kapcsolatos tanulmány ( results ) több mint 40 éve lett publikálva ( published ). Egyértelműen ki lett mutatva, hogy az LSD alkalmazása statisztikailag jelentős mértékben csökkenti a közelgő halál okozta izgalmakat.

A psilocibin stimulálás helyett, bizonyos agyi funkciókat valójában csillapít. – Tudattágítókkal kapcsolatos általános felfogás az, hogy kiváltanak valami különleges dolgot: tevékenyebbé tesz, hallucinációt okoz, éberebbé tesz, stb. Egy tanulmány szerint ( study ),

tudattágító hatása alatt álló agyvelőknél megfigyelhető volt, hogy egyes agyterületeknél csökkentik az aktivitást, ami kihat a memóriára és az érzékelésre.

MDMA segíti az oxitocin kibocsátást, ami viszont segíti a PTSD (post-traumatic demoralization syndrome) kezelését. – A 70-es évek környékén a MDMA-ról kiderült, hogy mérsékelt depresszióban szenvedőknél pozitív hatást váltott ki, de 1985-ben betiltották (az USA-ban) az anyagot. Kutatások azonban tovább folytatódtak. Különböző gyógyászati kipróbálások során (clinical trials ) egyértelmű bizonyítást nyert, hogy krónikus PTSD esetében gyógyító hatással bír.

Psilocibin megtörheti a nikotinfüggőséget. – Matthew Johnson, a Johns Hopkins Egyetem pszichiátriai professzora 2013-ban publikált egy előzetes összefoglalót ( results ),

ami szerint placébó ellenőrzés mellett 5 páciens teljesen felhagyott a dohányzással Psilocibin kezelést követően, és egy évvel később se tértek vissza a dohányzáshoz.

Ajahuaska felhasználható drogfüggők kezelésére. – A növényekből kivont ajahuaskát perui indiánok használták vallásos szertartásaiknál, valamint gyógyításoknál. A vancouveri Gábor Mate jeles ajahuaska kutató állítása szerint ( contends ),

képes feloldani bonyolult, tudatalatti pszichés stresszeket. Mate szerint az összes krónikus állapot esetében: rák, depresszió, szenvedélybetegség, szklerózis multiplex, stb. – számolni kell ilyen stresszekkel.

A felsorolt vegyületek tiltott listán tartása nem indokolt, de a törvényeket nem szakemberek, hanem bigott politikusok hozzák, sok esetben az egész társadalom kárára.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2894) Nők és a pornogáfia

Tibor bá’s pinaposzt online 😀

 

Ez a férfi "álom" egy nőnek se vágya
Ez a férfi “álom” egy nőnek se vágya

A 90+ éves apám főszórakozása a pornó videók nézése volt. Ezek közül is Cicciolina volt a kedvence a kígyóval, amit – unszolására – nekem is végig kellett néznem háromszor. Amikor egy-egy videót az unalomig nézett, elment valamelyik kölcsönzőbe és kicserélte a kazettát. Neki még nem jutott az Internetből, ezért aztán néha elgondolkodok rajta, hogy manapság mit csinálna. Napjainkba már a „komolyabb” hírportálok is kénytelenek időről-időre közzé tenni egy kis szexet. Viszont a közfelfogás szerint a nők ennek a lavinának egyáltalán nem örülnek. Hogy miért nem, azt többen kezdték kutatni, és mit találtak?

Tömören a baj az, hogy a pornó filmeket férfiak készítik férfiak részére, ezt elszenvedő női szereplőkkel. Ebből nem kérnek a nők. Vagyis nem arról van szó, hogy a nőket nem érdekli a szex, arról van szó, hogy őket nem érdekli ez a fajta szex. Miért, mi a baj vele?

A pornó filmek többségéből üvölt a beteges férfi dominancia, a vágy, hogy szexualitásuk kiélésének tárgyát minél jobban megalázzák, legyűrjék, saját torz vágyuk célpontjává tegyék.

Egészséges érzékkel megáldva, el nem tudom képzelni, hogy 5-6 perces pumpálás után a férfi miért húzza ki nemi szervét és fröcsköli az ondóját a nő arcába? Sőt, miért van ráerőltetve a nőre, hogy ezt a fröcskölődést boldog mosollyal fogadja? Tényleg, megboldogult tizenéves koromban – jobb híján – a koitusz interruptusz volt a „divat”. Nem volt kellemes, de kondom hiányában, a Ratkó korszak közepén mi mást lehetett tenni a cölibátuson kívül? Most viszont – a pornó filmek tanulsága szerint – a férfiak tömegesen interruptuszolnak, hogy ondójuk oda menjen, ahová egyáltalán nem kellene, és ezt a nők is nagyon jól tudják.

Nem hiszem, hogy a férfiak többsége egyetértene, vagy önmaga érdekelt lenne ebben a devianciában. Akkor pedig miért van ezzel teli pakolva az Internet? Megfoghatatlan, hogy azt nyomják ezerrel, amit a nők kivétel nélkül mind, a férfiaknak pedig a többsége elutasít. Nem vagyok híve a gnoszticizmus terjedésének, de néha nem ártana, ha revideálnám az álláspontomat. 😀

Utóirat: Az illusztráció (nem az összes) férfi vágyak netovábbja. Abszurdfításdát nem kell kihangsúlyozni. Az embernek tényleg megáll az esze.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2893) Alaszka lángokban

Tibor bá’ online

 

Alaszka lángokban áll, ahogy ezt az alábbi műhold képen láthatjuk. A  hőmérséklet 35,5°C, ami természetesen rekord érték.

Alaszka felett a légkör szénmonoxid tatalma 43,443 ppb, széndioxid tartalma pedig 561 ppm.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2892) Kiáltás a sötét éjszakába

Az eredeti poszt szerkesztett, rövidített fordítását a VIP előfizetőknek elküldöm.

Szerző: Caitlin Johnston független újságíró (lásd a csatolt fényképet) .

US Foreign Policy Is A War On Disobedience

In an excellent new essay titled “We’re Not the Good Guys — Why Is American Aggression Missing in Action?“, Tom Engelhardt criticizes the way western media outlets consistently describe the behavior of disobedient nations like Iran as “aggressions”, but never use that label for the (generally antecedent and far more egregious) aggressions of the United States.

“When it comes to Washington’s never-ending war on terror, I think I can say with reasonable confidence that, in the past, the present, and the future, the one phrase you’re not likely to find in such media coverage will be ‘American aggression,’” Engelhardt writes. He then asks a very fair question:

“So here’s the strange thing, on a planet on which, in 2017, U.S. Special Operations forces deployed to 149 countries, or approximately 75% of all nations; on which the U.S. has perhaps 800 military garrisons outside its own territory; on which the U.S. Navy patrols most of its oceans and seas; on which U.S. unmanned aerial drones conduct assassination strikes across a surprising range of countries; and on which the U.S. has been fighting wars, as well as more minor conflicts, for years on end from Afghanistan to Libya, Syria to Yemen, Iraq to Niger in a century in which it chose to launch full-scale invasions of two countries (Afghanistan and Iraq), is it truly reasonable never to identify the U.S. as an ‘aggressor’ anywhere?

In other words, does it really make sense for any nation to be able to take over the world and then look up with Bambi-eyed innocence saying “I was attacked! Completely out of the blue!” whenever any government pushes back on this? If you ask the empire’s narrative makers, the answer is a resounding yes.

This important discrepancy is as close as we’ll ever get to an honest admission from the political/media class that they consider empire-building and endless war to be normal, and any opposition to it freakish. All nations are meant to submit to America’s use of military and economic force upon them, and if they don’t, that’s “aggression”. The official position of the political/media class is that the US is a normal nation with the same rights and status as any other, but the unofficial position is that this is an empire, and nations will either obey or be destroyed.

It’s a machine with the same values as Napoleon or Hitler or Genghis Khan or any other imperialist conqueror from ages past; the only difference is that it pretends not to be the thing that it is. The US markets itself as an upholder of rules-based liberal democratic values, even though it consistently flouts international law, wages imperialist wars of aggression, imprisons journalists, crushes dissent and uses propaganda just as much as any totalitarian regime. The only difference is that it does so in a way that enables its supporters to pretend that that’s not what’s actually happening.

Forget the “war on terror”. If US foreign policy were honest it would unite all its war propaganda sloganeering under a single banner: the War on Disobedience.

After the end of the first cold war there was much celebration. At long last! The USSR was no longer a threat, so America could finally stop pouring its resources into the nuclear arms race and finally just relax and start acting like a normal country in the world. But it didn’t take long after the Berlin Wall fell for the neoconservatives to find their way into key points of influence and steer US foreign policy into the agenda of ensuring that America never again risks losing its status as the world’s only superpower. Which necessarily meant expanding the use of military and economic force to a level never previously seen.

So now you’ve got this weird dynamic where the US is constantly working to make sure that no other countries surpass it and gain the ability to treat America the way America treats other countries. That’s all US military and economic agendas in a nutshell right now.

The nation that poses the greatest threat to US hegemony is of course China. Most of the US war machine’s aggressions right now are ultimately built around securing resource control and geostrategic dominance to prevent China from surpassing it without attacking China itself. Any time you see the US ramping up hostilities toward a given nation, just do a search for that nation’s name plus China (or plus “Belt and Road Initiative“), and you’ll usually find a strong connection.

So the USSR was simply replaced with China, and the nuclear arms race was simply replaced with greatly increased global military expansionism. The plutocrat-owned media and the plutocrat-owned political class have fallen right in line with this and normalized the idea of US imperialism around the world. The cold war never ended, it just shifted its narrative and focus. Neoconservatism never went away, it just went mainstream.

But the thing about neocons and the rest of the increasingly indistinguishable proponents of American imperialism is that their underlying thesis is actually fundamentally correct: the US empire does depend on endless war in order to maintain its dominance over other nations. America doesn’t have the leverage to stay on top using economic prowess alone; it requires both the carrot of US military backing and the stick of US military aggressions. War is the only adhesive holding the US-centralized empire together, and the more its economic dominance slips away in the face of China’s economic rise, the more ham-fisted and desperate its warmongering is necessarily going to get.

This is completely unsustainable, especially in a world where the other major nuclear weapons force, Russia, is on China’s side of the new cold war dynamic. We’ve all now found ourselves trapped on a planet made of limited resources with two major alliances trying to out-consume and out-resource control each other, while hurtling toward a major military confrontation between nuclear superpowers. This puts us on a direct trajectory toward either nuclear annihilation or ecosystemic collapse in the near term. This means the argument that America needs to maintain its dominance at all cost is no longer a viable one, since that cost will almost certainly be everything in the world.

So we’ve all got some important questions to ask ourselves, haven’t we? Do we desire to stay in the familiar US-controlled world order at the price of omnicide and ecocide, or do we wish to roll the dice and bet on humanity instead? Do we wish to stay the course because it preserves a status quo that is all we’ve ever known, or do we take a leap of faith on the possibility that we can de-escalate all geopolitical enmity and move into collaboration with each other and with our ecosystem?

This choice right here is why I write so much about mankind’s need to transcend its old conditioning patterns and move into something wildly unprecedented. Our current fear-based mentality makes a populism-driven leap of faith into transcendence impossible and ensures that we remain on an oligarch-driven trajectory toward extinction. I firmly believe that we have the freedom to either pass or fail this test, but we don’t have the freedom not to take it. We’ll transcend our old conditioning patterns which we inherited from our evolutionary ancestors who lived in a wildly different world from the one we’ve created, or we will perish. It’s an A or B choice, but the choice is ours.

Caitlin’s articles are entirely reader-supported, so if you enjoyed this piece please consider sharing it around, liking her on Facebook, following her antics on Twitter, checking out her podcast, throwing some money into her hat on Patreon or Paypal, or buying her book Woke: A Field Guide for Utopia Preppers. https://caitlinjohnstone.com

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2891) Testi fenyítés

Tibor bá’ online

 

Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere vettette fel a témát, amit a Fidesz azonnal lerohant. Ezt csak a történelmi hűségért írom, mert különben ezzel nem akarok foglalkozni.

A helyzet az, hogy amióta világ a világ a gyerekeket mindig, minden társadalomban testi fenyítéssel (is) nevelték. Most a neokonok (új konzervatívok) kitalálták a politikailag korrekt fogalmat és besepertek alá mindent, amit jónak láttak, azzal a hátsó gondolattal, hogy megroppantsák a társadalmat, azaz kezelhetőbbé alakítsák.

Az én időmben még az első négy év alatt akadt testi fenyítés az iskolában rendszeres volt, konkrétan nádpálcával adtak „körmöst” vagy „tenyerest”, szélsőséges fegyelmezetlen magaviseletért, vagy a tanulás totális megtagadásáért. Felsőbb osztályban már nem alkalmazták, valószínűleg azért, mert már nem volt rá szükség. Ezt a módszert és elfogadhatónak tartom. A testi fenyítés ilyen fokú elutasítása, véleményem szerint, kontra produktív. Ez olyan, mintha eltörölnénk a börtönbüntetést. A bűnözésre hajlamos emberek ettől csak vérszemet kapnának és a bűnözés fokozódna. Ha egy gyerek megtudja, hogy feljelentheti a tanárt, ha hozzá nyúl, akkor nyilvánvalóan sokkal többet fog megengedni magának, mintha ezt nem tehetné meg.

A kisebbik fiam iskolájában ezt úgy oldották meg, hogy a testnevelés tanár a elfogadhatatlan magatartást tanúsító diákot átvitte egy üres terembe, és adott neki két hatalmas pofont. Soha, senki nem jelentette fel, és az iskolában fegyelem volt. Mindenki tudta mi történik azzal, akit kihív az osztályból, és a jelek szerint senki se találta elfogadhatatlannak.

Nem vagyok híve annak, hogy a gyereket agyba-főbe üssék, de annak se, hogy úgy kezeljék őket, mint Indiában a szent teheneket.

Az idősebb fiam fenekét egyszer vertem el, amikor vasárnap délben átment a szomszédhoz, ahol sörrel itatták. Amikor visszajött áradt belőle a sörszag. Pontosan tudta, hogy mi nem fogyasztunk alkoholos italt, mégis elfogadta a kínált sört. Azt akartam, hogy az alkoholt (és a szomszédba járást) asszociálja a kellemetlenséggel. A következő két gyerekem között alig volt egy év különbség, állandóan együtt jártak és együtt voltak vásottak. (6 emeletes ház tetején mászkáltak, ahonnan idegen lakó erkélyére mentek át, mert a házmester rájuk zárta az ajtót, és hasonlók) Néhányszor el kellett őket „verni”. Ez úgy zajlott le, hogy vacsoránál megtudtam mi volt a legújabb „hőstettük”. Közöltem velük, hogy vacsora után jelenjenek meg a dolgozó szobámba büntetés végrehajtása végett. Ez abból állt, hogy hasra feküdtek az ágyon, én pedig fejenként hármat a fenekükre sóztam egy pálcával. Csakhogy előtte mind a ketten egy-egy kispárnát beraktak a nadrágjukba. Én tehát a kispárnát püföltem hangos puffanások és „fájdalom” kiáltozás mellett. Ők tudták, hogy én tudom, hogy kispárnát püfölök, de nem a fájdalomkeltés volt a cél, hanem a kellő „büntetés” kiszabása. És ugye, nem volt biztosítva, hogy legközelebb se veszem észre a kispárnákat.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2890) Szex-mentes periódus (egy „érett” nő meditálása)

Tibor bá’ online

Kapcsolódj ki egy napra, ne gondolj az elmúlásra!

 

Ezért le tudnék mondani a szex-mentességről.

Élete folyamán mindenkinek vannak szex-mentes periódusai, úgy értem, ha nincs férje – avat be gondolataiba a kiszolgáló pincérlány. Én meg íziben megkérdeztem – neked mennyi volt a leghosszabb periódusod? Egy hónap – árulta el némi huncutsággal a szemében. De persze én csak 18 vagyok – tette hozzá magyarázóan – biztos lesz hosszabb is.

A helyzet az, hogy az ilyen csinos kis fruskáknak nem gond egy partner megtalálás, már ha van hozzá kedve, és persze ki akar sokáig szex nélkül élni? Na, azért akad. Az egyik barátnőm a minap azzal állt elő, hogy néha kifejezetten élvezi a szex-mentes időszakokat, mert akkor más dolgokkal is tud törődni. Ezt természetesen könnyen állíthatja, mivel hosszú évek óta ugyanaz a férfi a partnere, és a pasi nyilván nem impotens.

Elméletileg persze igaza van. Egy másik barátnőm szerint szex nélkül élvezet az élet, ha történetesen valami más halálosan leköti, például ír egy jó regényt. Na, igen, de hány írónő akad 100.000 lakos között? Ami pedig az „elméletileg” jelzőt illeti…. szóval, amikor elkap az a tompa érzés deréktól lefele és azon kapod magad rajta, hogy bámulod a férfiakat a villamoson, a buszon, és észrevétlenül egyre lejjebb szabod meg a határt. Egy 20 éves kölyök nem tűnik már rossz ötletnek, és az őszülő haj se nagyon zavar. Szó, ami szó, a szex nélküli állapot elhúzódása egyenes arányban van az elvárt minőség romlásával. Mindent összevetve nekem két év tűnik a kibírható abszolút maximumnak. Legalább is ennél többről nem hallottam.

Egy másik, igen vonzó barátnőm bevallotta, hogy kilenc hónap volt a leghosszabb idő, amit férfi nélkül töltött el – de szerinte egyenlő volt a pokollal. Szülei riadtan kérdezték tőle: mi ütött beléd az utóbbi időben? – várt egy kicsit majd folytatta – két vibrátort nyűttem el.

Nyilvánvaló, a tűrőképességünk nem egyforma. Van, aki két hét után pánikba esik. Másoknak a szextelenség nem okoz különös gondot. Személy szerint nekem a leghosszabb szex nélkül eltöltött idő (leszámítva életem első 14 évét) nyolc hónap volt. 25 évesen iratkoztam be az egyetemre, és körülöttem minden fiú 18 volt. Egy idő után rájöttem, hogy nincs más választásom. A srác azt hazudta a szüleinek, hogy a barátaival volt.

A nyári szünetre megoldódtak a gondjaim. A nyár különben is alkalmas pasik felszedésére. Éppen ezért a korábbi kapcsolatokat tavasz végén érdemes felrúgni. Szakításra november a legrosszabb hónap. Megeshet, hogy a karácsonyt és a szilvesztert pasi nélkül kell átvészelned, amihez kedvem nekem egyáltalán nincs, és még az se vigasztal meg, hogy nem kell vennem karácsonyi ajándékot. Aztán azok a hideg téli éjszakák, egyedül egy ágyban, brrr.

Ha mindenáron szexszelni akarsz, akkor sok esetben tényleg jobb a kikapcsolás. Legyünk őszinték, magadon kívül valaki más által átélni az orgazmust csábító ötlet, de ha úgy egyébként nem csíped a fazont az utómunkálatok rosszabbak, mint egy nagytakarítás. Én akkor inkább várnék valakire, akit el tudok viselni. Bár néha piszok nehéz. Különösen, ha az előző pasiba tényleg bele voltál zúgva. Igaz kutyaharapást a szőrével…., de jobb, ha várunk egy darabig, ha nem is gyógyul be teljesen a seb, egy idő után már alig fáj. De, ha nagyon szarul érzem magam, egy kis ártatlan flörtölés rendszerint átsegít a nehézségen – igaz csak néhány órára.

___________________________________________________________________________

Kedves női kommentelők! Szóljatok hozzá, hadd okosodjanak a férfiak.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2889) A magyar pride

Tibor bá’ online

 

Első alkalom, hogy a Pride felvonuláson az ellentüntetőket helyezték kordon mögé, és hatalmas tömeg volt. Élőben beszámolt róla az internetes média, sokan nyilatkoztak. Hurrá! Hogy mindenki tudja miről van szó, két nő aktív csókolózásba kezdet. Bennem pedig megszólalt a rég lezajlott neveltetés.

18 éves koromban volt egy kedvesem, akivel kimentünk a Margit-szigetre vasárnap délután egy közép meleg, kora szeptemberi napon. A cél egy kis csókolózás volt, mind a ketten tudtuk, de nem beszéltünk róla. Végre találtunk egy üres padot, amire gyorsan leültünk, az idő délután 5 óra lehetett. Természetesen még világos volt, és eszünk ágába se jutott egymásnak esni, szépen elbeszélgettünk, magyarul múlattuk az időt. A csókolózással vártunk addig, amíg kellően besötétedik, de még ekkor is szétrebbentünk, ha jöttek a sötétben. Egy csókolózó pár nem csúnya látvány, de az intimitás nem tartozik egy harmadik személyre. Nem igaz, hogy közterületen kell végezni. Nem igaz, hogy nem lehet kibírni hazáig. Természetesen azt is be lehet vezetni, hogy közterületen koitálunk, de ehhez a mai társadalmat alaposan át kell formálni. Külön rátesz egy lapáttal a szokatlanra, amikor tüntetően két nő vagy két férfi áll le csókolózni, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy „megbotránkozzak”. Nem botránkozom meg, de nem tartom gusztusosnak, egyiket se. És persze nem tartom szexinek se. Egyszerűen nem vagyok erre hangolva, de kibírom. Bár egyesek szerint az élet nem arról szól, hogy mit lehet kibírni, de ezt hagyjuk.

Ennél érdekesebb az a követelésük, hogy gyereket vállalhassanak. Persze, hiszen se két nő, se két férfi nem tud gyereket nemzeni. A nagy kérdés, hogy van-e jogunk egy gyereket arra kényszeríteni, hogy egy szokatlan elrendezésben nőjön fel? Vajon a két nőből, vagy két férfiből álló „család” ugyanazt nyújtja-e nevelő hatásként, mint a hagyományos, egy férfi és egy nő? Ha belegondolok, hogy engem két férfi, vagy két nő nevelt volna, hát a pokolba kívánnám. Persze az ember egy roppant adaptív állat, mindent képes megszokni, a kérdés, hogy érdemes-e? Erre kérem a hozzászólásokat.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2888) Legújabb klíma események

Tibor bá’ online

 

2019. júniusa volt minden idők legmelegebb júniusa Magyarországon, de a világban is. 2019. várhatóan a legmelegebb év lesz.

Jelenleg Alaszkában új rekord értékű hőhullám tombol, ami súlyosbítja az erdőtüzeket. A tűzoltók nem urai a helyzetnek, és a becslések szerint a tűz még hetekig tombolhat.

A tenger színt felett 3656 méter magasan elhelyezkedő, tibeti fővárosban, Lhasaban a nyári hónapokban (június, július, augusztus) a hőmérséklet általában 15°C-ig emelkedik. Az idei év az első, amikor 25°C meleg van.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2887) Einstein és Isten

Tibor bá’ online

 

~ab169Minden bizonnyal a ragyogó PR-nak köszönhetően a teljes emberiség úgy gondolja, hogy Einstein volt minden idők legnagyobb zsenije (nem igaz). Ez aztán önfenntartóvá vált. Ha az intelligenciát akarják megtestesíteni, akkor elmaradhatatlanul egy Einstein portréval találjuk magunkat szemben. Nincs ezzel semmi baj, nem Einstein az egyetlen, aki érdemtelenül kapott Nobel-díjat. Az viszont már enyhén bosszantó, hogy a deisták Einsteinnel akarják bizonyítani isten létezését, még hozzá Einstein idézetekkel.

Tény az, hogy Einstein gyakran emlegette istent, elsősorban társadalmi szokásból, de ő isten alatt valójában a Természetet, a „Rendszert” értette. Talán a leghíresebb, és legtöbbet emlegetett mondása „Isten nem kockázik” elképesztő módon félre van értve. Mindössze arról van szó, hogy a Kvantummechanikából kiderült az elemi részecskék véletlenszerű viselkedése. Ez a konzervatív gondolkodású, már nem túl fiatal Einsteint felbosszantotta, mert szerinte a Rendszer komplex és perfekt. Mire fel történnek dolgok véletlenszerűen, nem pedig determinisztikus módon? Mert szerinte, isten nem szerencsejátékos, vagyis nem kockázik a világmindenséggel.

Szerencsére, még élt, amikor már hivatkoztak rá (itt a blogban is megtörtént egy hozzászólásban), ami arra késztette Einsteint, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba, és a következőket nyilatkozta:

It was, of course, a lie what you read about my religious convictions, a lie which is being systematically repeated. I do not believe in a personal God and I have never denied this but have expressed it clearly. If something is in me which can be called religious then it is the unbounded admiration for the structure of the world so far as our science can reveal it. – magyarul: Természetesen hazugság volt, amit olvashattak az én vallásos meggyőződésemről, egy olyan hazugság, amit szisztematikusan ismételgettek. Nem ismétlem, nem hiszek egy személyes istenben, amit sose tagadtam, de egyértelműen kinyilatkoztattam. Ha van bennem valami, ami vallásnak nevezhető, akkor az nem más mint az én határtalan csodálatom a tudomány által feltárt világmindenség felépítését illetően.

A nem kockázó isten helyett a deistáknak fel kellene figyelni arra, hogy Einstein más alkalmakkor is nyilatkozott. A „Ahogy én a világot látom” munkájában ezt írta: „I cannot conceive of a God who rewards and punishes his creatures, or has a will of the kind that we experience in ourselves. Neither can I nor would I want to conceive of an individual that survives his physical death; let feeble souls, from fear or absurd egoism, cherish such thoughts. I am satisfied with the mystery of the eternity of life and with the awareness and a glimpse of the marvelous structure of the existing world, together with the devoted striving to comprehend a portion, be it ever so tiny, of the Reason that manifests itself in nature. – magyarul: Nem tudok elképzelni egy olyan istent, aki teremtményeit jutalmazza és bünteti, vagy olyat tesz, amit saját bőrünkön érzékelünk. Olyasmit se tudok vagy akarok felfogni, ami túléli saját testének a halálát…….

Einstein halála után a New York Times-ban, 1955.04.19-én megjelent nekrológból:~ab170 I cannot imagine a God who rewards and punishes the objects of his creation, whose purposes are modeled after our own — a God, in short, who is but a reflection of human frailty. Neither can I believe that the individual survives the death of his body, although feeble souls harbour such thoughts through fear or ridiculous egotisms. – magyarul: Képtelen vagyok elképzelni egy olyan istent, aki jutalmazza és bünteti saját teremtményeit, akinek céljai megegyeznek a mi céljainkkal. Vagyis egy olyan istent, aki emberi tulajdonságokkal rendelkezik. Azt se hiszem, hogy az ember túlélheti testének halálát, annak ellenére, hogy a törékeny lényünk félelemből vagy nevetséges egoizmustól hajtva melenget ilyen gondolatokat.

Ehhez nincs mit hozzátenni. Minden ellenkező híresztelés ellenére Einstein nem hitt istenben, és a lélek létezésében. Azonban csodálta a természet tökéletességét, ahogy én is teszem, és boldog vagyok, hogy megismerhettem mindazt, amit a tudomány eddig feltárt.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2886) Magyarországon is felpergett a klíma

Tibor bá’ online

 

Egyre többen kezdenek felfigyelni a klímára. Nem csoda, rekkenő meleg van, és naponta halljuk a híreket. A franciaországi 45,9 °C tényleg megdöbbentő. És végre kezdenek szervezkedni az emberek. Itt is, ott is olvasni, hallani, hogy mit kellene csinálni. Mivel lehet elérni, hogy kevesebb CO2 kerüljön a légkörbe.

Szép-szép a lelkesedés, de nem árt a tudás se. Ha leállítjuk  a CO2 termelés legnagyobb részét, ami egy kisebb csoda lenne, akkor ezzel egy időben leállna a szállópor termelése is, aminek jelentős hűtő hatása van. Méghozzá nagyon gyorsan leállna, de mivel a CO2 csökkentés fokozatosan történhetne, valójában azt tapasztalnánk, hogy melegedés csökkenés helyett, szép lassan gyorsulna a felmelegedés.

Fel kellene hívni a lelkes fiatal aktivisták figyelmét arra, hogy az igazi megoldás a meglévő CO2 eltüntetése lenne. Feltételes módban, LENNE, de ez megoldhatatlan.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2885) Breaking News

Több, nem hivatalos helyről érkező hír szerint, Alaszka partjainál egy amerikai tengeralattjáró befogott egy orosz tengeralattjárót. Az orosz tengeralattjáró komoly kárt szenvedett, tűz ütött ki rajta, 14 tengerész meghalt, de sikerült nekik hazamenni. Az amerikai tengeralattjáró elsüllyedt. Olyan értesülés is van, hogy az amerikaiak kibertámadásra készültek az orosz elhárítás ellen. Az orosz tengeralattjáró ezzel kapcsolatban egy kábelt akart átvágni. – Mind a két fővárosban válságtanácskozás ült össze.

__________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2884) Orosz szakértői szemmel

Tibor bá’ online

 

Russian Pundits Agree! Iran is a US Test-Run For Plannede Final War Against Russia

Fordítás: Az orosz  politikai szakértők egyetértenek. Irán egy amerikai próbajáték egy Oroszország ellen indított végső háborúhoz

 The U.S. is using Iran to practice an attack against Russia

Fordítás: Amerikai felhasználja Iránt egy Oroszország elleni támadás begyakorlására

Semyon Bagdasarov, political analyst: “The situation in the Arabian Peninsula is very complex. Yemen’s been at war for God knows how long. Saudi Arabia hasn’t had any success. Even though they were assisted by private military companies from the US. Can a war break out? I don’t think anyone’s been making any full-scale preparations for war yet.”

Fordítás: Szemion Bagdazarov politikai analizátor: „A helyzet az Arab félszigeten roppant bonyolult. A Jemeni háború az isten tudja mióta tart. Szád Arábia nem túl sikeres , annak ellenére, hogy Amerikából érkező magánhadseregek segítik. Kitörhet egy háború? Nem hiszem, hogy egyenlőre bárki is készülne egy teljes háború kirobbantására.” [Bizonyítéknak felhozza, hogy jelenleg messze nem elégséges amerikai haderő van összevonva a területen. Felhozza még, hogy az Iraki háború kitörésekor Amerika 3000 tomahawk rakétát használt fel, aminek törtrészével se rendelkezik jelenleg. Irak megtámadásához minimum fél millió katonára lenne szüksége, miközben most legfeljebb 80.000 katonájuk van a térségben.]

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2883) A mobil telefon lesz a halálod?

Tibor bá’ online

őszintén bevallom mobil telefon ellenes vagyok, ne kérd el a számomat, mert nincs. 😀

 

Azt még a legnagyobb rosszindulattal se lehet mondani, hogy ezt a tanulmányt, illetve ennek az eredményeit a multik finanszírozták, előre megrendelt eredménnyel: “Overpowered: What Science Tells Us About the Dangers of Cell Phones and Other Wifi-age Devices” [ne nyisd ki, mert túl bonyolult], amit kivonatolva itt találhatsz meg originally published [de ezt se érdemes kinyitni, mert a lényeget lefordítom].

Az emberiség a rádió felfedezése óta egyre több elektromágneses sugárzásnak van kitéve, aminek egészen biztos van élettani hatása. Ez nagymértékben függ a frekvenciától illetve a sugárzott energiától, a sugárzó forrás távolságától, valamint az expozíciótól. Mindezek figyelembevételével a mobil telefon tűnik a legveszélyesebbnek. Végül is a fülünkhöz tartva az agyunktól néhány centiméterre tartunk egy elektromágneses teret létrehozó forrást (EMF). Ráadásul mindez ideig nem sikerült megállapítani, mennyi lehet a biztonságos sugárdózis. Egy dolog azonban abszolút biztos, mindenfajta elektromágneses erőtér káros az élő világra. Mik ezek a károsítások? Több tanulmány is bizonyítja, hogy az EMF mutációt hoz létre a DNS-ben, ami az első lépés a rák felé.

Több éven át tartó mobiltelefon használata többszörösére növeli bizonyos agydaganatok kialakulását. Tizenhat különböző tanulmány összesített eredménye világossá teszi, hogy aki napi rendszerességgel, 10 évnél tovább használ mobiltelefont, annak 240 százalékkal növekszik az agydaganat valószínűsége azon az oldalon, amelyik füléhez a készüléket tartja.

Egy izraeli tanulmány szerint, azok, akik havonta 22 óránál hosszabb ideig telefonálnak 50 százalékkal nagyobb eséllyel kapnak rákos daganatot a szájüregben. Ennek tükrében nem meglepő, hogy ez a fajta rák Izraelben 1970 és 2006 között négyszeresére nőtt. Az, aki 400 méternél közelebb él egy mobiltelefon átjátszó állomástól 10 év után háromszor nagyobb eséllyel kap rákot az átlaghoz viszonyítva.

Rákon kívül egyéb egészségkárosítás is írható az EMF számlájára, például Alzheimer kór, valamint spermaszám csökkenés férfiaknál.

Egy másik tanulmány szerint azok, akik a nagyfeszültségű vezetékektől 50 méteren belül éltek jelentősen nagyobb eséllyel kaptak Alzheimer kórt, mint azok, akik legalább 600 méterre laktak. Az esély egy év után 24 százaléka, tíz év után 100 százalékkal nőtt. Más kutatás szerint napi 2-4 óra mobilozást követően a spermaszám 40 százalékkal csökkent, a megmaradt 60 százalék pedig csökkentett életképességűvé vált.

Az EMF természetesen nem csak az emberekre hat ki. Viszonylag alacsony EMF intenzitás is megzavarja a méhek és a madarak navigáló képességét. Ez a madarak és a méhrajok elhalásához vezethet. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy éjjel-nappal mindenki mobilozik vezetés közben, ami miatt számtalan baleset keletkezik, és még csak várni se kell rá évekig.

Nem várom el, hogy holnaptól ne használj mobiltelefont, mint ahogy nem is fogod feladni, de tudatosodjon benned, hogy a modern életnek sok-sok káros következménye van. Ez csak egy a sok közül.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2882) Klíma összefoglaló

Tibor bá’ online

 

Először 15 éve írtam le, hogy baj van a klímával, amiért lemosolygást kaptam. Igaz ez jobb, mint a máglyahalál, de nekem mégis szomorú. Aztán, amikor már elég makacs és következetes voltam, akkor kaptam kritikákat például Mszilárd nevű blog gazdától, aki szorgalmasan kigyűjtötte a különböző kutatási adatokat, és kimutatta, hogy ha van is minimális melegedés, akkor azt hamarosan fel fogja váltani a hűlés.

Mind eközben a magyar média, igazodva a MSM-hoz, agyon hallgatta a dolgot. Aztán egyre többen kezdtek foglalkozni a témával, és megjelentek az első aprócska hangok a médiában is. Igen 2100-ra változások várhatók. Semmi komoly dolog, elvégre 2100 olyan messze van, addig még annyi minden történhet, stb. stb.

Újabban nincs nap, hogy ne lenne valami hír a klímaváltozásról a magyar médiában. A vezérfonal az, hogy 2030-ig kell valamit tennünk. Mert a többség imádja, ha becsapják. Még Hansen is azt állítja, hogy nem késő, még lehet és érdemes tenni valamit. Nem hiszem, hogy ne tudná, VÉGE. Talán egyedül McPherson az, aki azt mondja, egyetlen dolgot tehetünk, felkészülünk a halálra. Irány a hospice. Erre kevesen képesek, és helyesen, az ember sose adja fel, küzd a lehetetlen ellen is, benne van a természetébe. De hogyan?

Közben aki odafigyel, nem pedig áltatja magát, az elgondolkodhat rajta, hová tartunk. Már az INDEX is rajta van a témán: „A klímaváltozás most már hetente okoz pusztításokat.” És részletezi: „Minden egyes hét a klímaváltozással kapcsolatos újabb pusztítást hoz magával, árvizek, aszályok, hőhullámok, erdőtüzek, súlyos viharok.” Pontosítva: Észak Amerika jelentős része víz alatt áll, vagy hetekig állt. Pillanatnyilag Szibéria hatalmas területe került árvíz alá. Néhány napja India jelezte, hogy 50°C körüli hőmérséklet sújtja a fél kontinens nagyságnyi országot, elképesztő vízhiány mellett, mert a monszun ereje az utóbbi időben csökkent. Két napja Nyugat Európa kapott egy kis bemelegítőt a közeljövőből. Párizsban 46°C volt, ami minket elkerült, mert „csak” 37°C-ra ment fel a higanyszál. Mindez úgy, hogy még nem értük el a +1,5 fok emelkedést, és már „hivatalosan” be van ismerve(ENSZ), hogy akármit csinálunk a +3 fok biztos meg lesz, ami McPherson szerint a fajok kihalását jelenti. És persze a melegedés +3 foknál se fog megállni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2881) Tegyük helyére a magyar parasztság történelmét

Tibor bá’ online

 

A második világháború után, 1945 tavaszán, amikor a Vörös Hadsereg végigtarolta az országot, fosztogatott, szabadon zabrált heteken át, apámnak volt egy kis „vállalkozása”. Csak annyit tudok, hogy rendelkezésére állt egy amerikai gyártmányú (lend lease alapon beszerzett) teherautó orosz katonai sofőrrel. A teherautó Budapest és Nyíregyháza között közlekedett, és árut cipelt ide-oda. Apámnak textil nagykereskedése volt, a debreceni körzetet kellett ellátnia, így számtalan kereskedőt ismert a környéken. Az egyik ilyen kiskereskedő volt a nyíregyházi partnere, akinek a rendelésére árut vitt le a teherautó, és élelmiszert hozott érte. Egy alkalommal én is lementem a teherautóval Nyíregyházára, csak úgy kíváncsiságból. Amire biztos emlékszem: mézet, zsírt hoztunk bödön számra, és lisztet zsákokban. Nekem már akkor feltűnt, honnan vannak ezek az élelmiszerek, hogy lettek átmentve a háborús magyar hatóságok és a Vörös Hadsereg elől?

Halottam történeteket, hogy a Vörös Hadsereg házról-házara járt, rekvirált. Feltúrták a szalmakazlakat, az udvarokat hegyes tőrrel szurkálták, nincs-e valami elásva. És ennek ellenére 1945 tavaszán az egyik teherautó fuvar, a másik után hozott élelmiszert Budapestre.

Gondoltam ezzel kezdem, hogy képet adjak a magyar paraszti világról.

Folytatom. Gyarmathy ezt írta az egyik hozzászólásában: „…megszívták azok is, akik 10-20 hold földdel rendelkeztek”. A magyar mezőgazdaság áthozta a Rákosi rendszerbe azt, ami volt a harmincas években. Lóval szántás, kaszával aratás, kézzel kapálás, stb. 10-20 holdat egy gazda nem tudod megművelni. A megművelést a nagygazda (később kulák) a nincstelen, szegény parasztokkal végeztette el nyomorúságos bérért. A termőföld nagy kincs volt. Házasságok csak úgy jöhettek létre, ha mind a két fél kb. azonos méretű földet hozott, vagy volt rá örökösödési esélye. A harctéren a paraszt fiúknak 5 hold föld volt beígérve minden egyes kilőtt szovjet tankért, jutalomként. Öt hold föld biztos megélhetés volt egy családnak, föld nélkül csak a halálig tartó nyomor volt lehetséges. Aki zsellérnek született, az zsellérként halt is meg.

Azt már írtam, hogy a háború, a jóvátétel és az erőltetett iparosítás (ami később nagyon jól jött), az országot nyomorúságos helyzetbe taszította. A háború második felében bevezették az élelmiszer jegyeket. Ezt Rákosi kénytelen volt fenntartani. A társadalom ellátása élelmiszerrel egy lehetetlen feladat volt. Áruhiányban az gazdagodik meg, akinek áruja van. Ha megengedik a kapitalizmusban jól ismert kereslet-kínálat rendszert, akkor akinek van élelmiszere (nagy gazdák) az hülyére keresi magát, de a szegények (mondjuk a pesti, nagyvárosi munkásság) nem tudja megfizetni, tehát éhezik.

Kézenfekvő volt, hogy bevezetik a beszolgáltatást, vagyis adott föld birtoklása mellett előírták, hogy a tulajdonos mit köteles hatósági áron eladásra felkínálni az államnak. Aki többet termelt, mint a kötelező beszolgáltatás, az a többlettel szabadon rendelkezett, eladhatta a szabad piacon annyiért, amennyit adtak érte. Ezt a nagygazdák rettenetesen sérelmezték, mert a szabad piacon sokkal többet kaptak volna a megtermelt élelmiszerért. Ez a rendszer hihetetlen visszásságokat szült, hatásában mind a mai napig kihatva. A volt zsellérek bekerültek a tanácsba, beléptek a MKP helyi szervezetébe, így lehetőségük adódott a felső utasítás kíméletlen végrehajtására. A (most már) kulákoknak alaposan visszafizettek az elmúlt évtizedek kizsákmányolásáért. Ráadásul helyi ismeretekkel rendelkeztek, pontosan tudták, hogy a falu kulákjai hová dughatják el javaikat, amit felkutattak és rekviráltak. Ezt nevezték el padlás lesöprésnek.

Tegyük még azt hozzá, hogy közismerten a magyar paraszt mindig sírt, hogy milyen rosszul megy neki, ennek ellenére (lásd nyíregyházi cserekereskedelmet) mindig van neki tartaléka. Ebből kiindulva a beszolgáltatási kvóta megközelítette a lehetetlen mértéket, ami esetenként tényleg lehetetlen volt. Ekkor volt az, hogy a kulák a szabad piacon vett néhány tucat tojást, mert a tyúkjai nem tojtak eleget. Természetesen erre is emlékeznek a delikvensek. Sőt én is emlékszem. 1953-ban, mint elítélt rab dolgoztam a Bernát pusztai állami gazdaságban, ahol akkor még kaszával arattak, és beszéltem olyan kulákkal, aki (az elmondása szerint) azért kapott 9 hónap letöltendőt, mert 9 tojással maradt el a beszolgáltatásnál.

De a szegény parasztok se jártak jól, mert ugyan 45-ben volt földosztás, de aztán termelő szövetkezetekbe kellett belépni. Ez mellett nem lehet elhallgatni, hogy a kombájnokat a Szovjetunióból hozták be Magyarországra, és a magyar mezőgazdaság fejlődése is szovjet minta szerint történt.

Mire elérkeztünk a gulyás kommunizmusba a magyar parasztságnak olyan jól ment, hogy vidéken egymás után épültek a fürdőszobás házak. A Szovjetunió élelmiszerben mindent átvett. A cukorból és citromsavból előállított „bort” is. Saját szememmel láttam, amint falusi vegyesboltba ősszel tonna számra érkezett a cukor, amit a gazdák teherautókkal hordták szét must készítéshez, amit a szövetkezet hordószámra vett át. Mindenki tudott róla, fel egészen a minisztériumig. Hol volt már a látástól vakulásig tartó nehéz fizikai munka. Aztán jöttek a melléküzemágak. A magyar parasztságnak sose volt ilyen jó. De jött az áhított kapitalizmus, és most a földekből az húz elképesztő hasznot, aki nem műveli, és ezek nem a volt parasztok. Ezek, a mesterségesen felhizlalt magyar oligarchák.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2880) Élelmiszerhiány

Tibor bá’ online

https://halturnerradioshow.com/index.php/en/news-page/news-nation/national-emergency-as-u-s-farm-crops-fail-food-shortages-by-late-july-food-riots-thereafter

Nemzeti Szükségállapot az amerikai mezőgazdasági termés kimaradása miatt – július végére élelmiszerhiány várható, amit élelmiszer lázongás követhet.

 

A fenti képek bal oldalán azt láthatjuk, hogy egy gazda feltett kézzel áll a kukorica vetésében múlt év június végén. A jobb oldali képen ugyanez a gazda, ugyanabban az időben, ugyanabban a kukorica vetésben áll, de az idén. Ebből nyilvánvalóan nem lesz termés. A rádió műsor azt állítja, hogy Amerikában az élelmiszerhiány júliusban fog jelentkezni. A világ többi részén pedig egy hónappal később, és javasolja tartalékok beszerzését.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2879) Meg vagyunk trollozva

Dimitri Orlov alábbi posztjának szerkesztett fordítását a VIP előfizetőknek szétküldtem.

Troll az a személy, aki provokatív, ingerlő módon, tárgyhoz nem tartozó üzenetekkel bombáz egy közösséget, vagy személyes hitbeli meggyőződését ellentmondást nem tűrő, pökhendi erőszakossággal sulykolja.

__________________________________________________________________________

You Are Being Trolled

The world is on the brink of war, again. And again. And, yes, yet again. And then it’s not on the brink of war any more… but wait, there’s more! Of course there’s more, there always is. US aircraft carrier battle groups are steaming toward North Korea… or not. They are steaming about aimlessly, nowhere near North Korea, but in a very threatening manner. Then Trump and Kim Jong Un meet, get on great, sign a piece of paper that means nothing and part friends. Now the aircraft carriers are steaming about far less menacingly. Then Trump and Un meet again, to sign some other meaningless piece of paper, but then John Bolton shoots his mouth off and the deal is off. But Trump and Un continue to exchange love letters, so the bromance isn’t dead. In any case, war between the US and North Korea is not just unwinnable but unthinkable: South Korea’s capitol is within striking range of North Korean artillery and all US military bases in the region are within range of North Korean rockets. War with North Korea is definitely off. Executive summary: nothing happens. So, what was that all about?

Now it’s about Venezuela. Its democratically elected leader is declared to be a usurper and a suitable replacement is found by the name of Random Guy-doh. American vassal states around the world are bullied into granting him diplomatic recognition as Venezuela’s president even though he’s just a random guy in an apartment in Caracas. Some trucks get torched on a bridge between Columbia and Venezuela. They were carrying humanitarian goods such as spools of wire. There is talk of military intervention, but it’s just talk. The Bank of England confiscates Venezuela’s gold, the US freezes Venezuela’s oil company’s bank accounts in the US and hands them off to a bunch of shady Venezuelans who steal it. That part makes sense; the rest of it? Meh! In any case, a US military incursion into Venezuela is not within the realm of possibility: Venezuela has Russian air defense systems which make it a no-fly zone for the US air force; also, fighting guerrilla action in Venezuelan selva is not something the US military is capable of. Executive summary: nothing happens, again.

Now it’s about Iran. Trump pulls out of the carefully negotiated international deal with Iran and says he wants to negotiate another one. If you notice, that’s a truly idiotic move, along the lines of “I am never paying you back, so lend me more money.” If a country is not honoring the deals it has already signed, why bother negotiate any more deals with it? (That’s a rhetorical question.) Iran announces that since the US isn’t honoring the deal, Iran won’t either. A bunch of oil tankers get damaged and the US tries to blame Iran for it, but nobody believes the US. And so a couple more oil tankers get damaged and the US tries to blame Iran for it again, but nobody believes the US again. And so the US flies a drone into Iranian airspace shadowed by a reconnaissance plane with an international crew on board, hoping that Iran makes a mistake and shoots down the reconnaissance plane. But Iran shoots down the drone and it falls in the shallows, in Iran’s territorial waters, rather than in international waters 100 feet deep, which is what the US claims to have happened, but nobody believes it. Iran swiftly fishes out and proudly displays the wreckage of the no longer top secret drone. The Americans spin a tale about wanting to attack Iran but calling the attack off at the last minute. Oil prices go up a bit. The US oil patch is producing flat out but hemorrhaging red ink like crazy. It needs higher oil prices in order to avoid a huge wave of bankruptcies. That part makes sense; the rest of it? Meh again! In any case, a military attack against Iran is unthinkable: Iran has the ability to close the Strait of Hormuz to all shipping, cutting off a third of all of the world’s oil exports and blowing up the global economy, US included. Executive summary: nothing happens, yet again.

There are various other non-events in other parts of the world. NATO ships steam about the Black and Baltic seas, where they are pretty much sitting ducks in case hostilities with Russia turn kinetic. So, what that tells us is that hostilities will not turn kinetic because those ships are expensive and there is no money to replace them. There are also NATO exercises in the Baltics, which are right on Russia’s border. They practice invading and slaughtering civilians in quaint medieval villages staffed with Russian-speaking extras pretending to be peasants eager to surrender. (Technically, that should be categorized as a fantasy game rather than a training exercise.) The Russians remain unimpressed. They want nothing to do with the Baltics, which used to be transit states for Russian exports but now they aren’t needed for anything at all (except as a NATO stomping ground). In any case, talking about waging war against Russia with a straight face is something that only extremely stupid people are capable of doing. Executive summary: nothing happens.

Do you notice the refrain? (I am sure you do.) What’s going on is that a has-been country, which can’t stop squandering what little resources it has left on a useless but ridiculously bloated military-industrial complex, is trying to generate activity in order to justify continued lavish defense spending. All sorts of experts and pundits play along, claiming that the threat of this or that war is very real and that therefore we should all be paying attention to what’s happening. But what’s happening is that you are being trolled.

There being nothing better for it to do, the US is trying very hard to troll the whole world, but more and more the world is either refusing to be trolled or trolling the US right back.

• When the US threatens to cut off access to the US financial system, the world works on circumventing it.

• When the US imposes tariffs and sanctions, the world responds by reworking its trading relationships to exclude the US.

• When the US threatens countries with military intervention, the world responds by constructing new alliances and making security arrangements that isolate the US.

But most importantly, the world simply waits. The US is now running a budget deficit that is over a trillion dollars a year and taking on debt at about the same rate as it was during the height of the previous financial collapse. What do you think will happen when the next financial collapse hits? (According to a lot of authoritative voices, it should hit either this year or the next.) Meanwhile, I hope that you enjoy being trolled, because I am sure there will be more trolling from the US, just, you know, to keep busy, I guess.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2878) Lesz-e Iráni háború?

Tibor bá’ online

Állítólag Trump elrendelte iráni célpontok pontos lebombázását, de 10 perccel az indulás előtt lefújta a támadást. Erre túlzás nélkül el lehet mondani, hogy 10 percen múlt az emberiség élete, mert ahhoz kétség nem fér, hogy Irán visszaütött volna, kitör a háború, amit Washington nem tud megnyerni, a végén hozzányúl az atomhoz, és akkor már csak az isten tudja megmondani, mi a következő lépés. Minden esetre, nem csodálkoznék, ha Oroszország megelőző atomcsapást mérne Amerikára. Ha már atomháború, akkor okosabb, ha én lövök először, alapon.

A probléma az, hogy ez nem lesz egy elszigetelt eset, lesz még alkalom a támadás lefújására. Bolton, Pompeo és Pence, a három eszement háborúpárti tisztségviselő ily könnyen nem fog lemondani az izraeli lobbi kiszolgálásáról. Mindössze az történt, hogy legközelebb egy drón lelövését meghaladó provokációt kell kitalálniuk. Kell lenni egy olyan provokációnak, ami átlépi Trump ingerküszöbét.

És a világégés? Majd meggyőzik Trumpot, hogy Irán nem mer visszaütni, nem lesz háború, de Irán megtanulja, hogy úgy kell táncolnia, ahogy azt Amerika elképzeli. Ez belefér Trump lyukas fejébe, akinek jelszava volt „legyen Amerika újra nagy”. Csak abban tévednek, hogy Irán nem fog meghajolni előttük.

Végeredményben lezárhatjuk a töprengést azzal, hogy egy csőre töltött pisztollyal nem lehet hónapokon át hadonászni anélkül, hogy egyszer ne sülne el. Márpedig Amerika hónapok óta hadonászik, és mert nem ijednek meg tőle, a hadonászást nem hajlandó abbahagyni. Na vajon, mik lesz ebből. Nagyon csodálkoznék, ha a Közel Kelet ezt sokáig ki tudná húzni lángba borulás nélkül. Más lenne a véleményem, ha Trump kirúgta volna Boltont és Pompeot, de nem rúgta ki, valószínűleg, mert tanult Kennedy esetéből.

Természetesen azt a kérdést is feltehettem volna, hogy lesz-e atomháború. LESZ. 1945 óta van atombomba. Leszerelni senki nem akar, de egyre többen akarják, hogy nekik is legyen. Elképzelhető, hogy az emberiség úgy akar élni még száz meg száz évet, hogy ott lapulnak az atomtöltetek, de senki se nyúl hozzájuk? Ősszel a vadászok úgy mennek hajtóvadászatra, hogy nehogy egymást meglőjék. Mégis időnkét egy-egy meghal közülük. Az atom reaktorokat biztonságosra építik és nem azért, hogy leolvadjanak. Ennek ellenére 70 év alatt három helyen is volt leolvadás. Szóval??

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2877) Felhőszakadások

Tibor bá’ online

 

Az elmúlt napokban Magyarországon is több településen volt trópusi felhőszakadás, plusz villámárvíz. A települések utcáin hömpölygött a sáros víz, ami betört pincékbe, sőt átlépett ablakokon. Ahogy ez szokás, megkérdezett idős emberek nyilatkoztak, ilyet még nem láttak, pedig megéltek már….. évet. Persze, hogy nem láttak. Ez újabban jött csak divatba.

Kanadai tudósok az elmúlt 50 évből összegyűjtötték az esőzésekkel kapcsolatos adatokat, amikből kiderült, hogy a szélsőséges esőzések száma gyarapszik. Számszerűen 2004 és 2013 között az erős esőzések száma 8,6 százalékkal nőtt. Ezt 100.000 meteorológiai állomástól begyűjtött 8700 esős napból állapították meg. Simon Papalexiou,   a Saskatchewan Egyetem Gépészeti Kollégiumából így nyilatkozott: Az egész világból összegyűjtött feljegyzések tanulmányozásából az derült ki, hogy a katasztrófákkal járó szélsőségesen erős esőzések száma évről évre növekszik. Ezt a növekedést nem lehet megmagyarázni természetes változékonysággal.

A hőmérséklet emelkedésével növekszik a párolgás. A melegebb atmoszféra több vizet tartalmaz. Celsius fokonként 7%-al több párával számolhatunk. Ez a víztartalom elkerülhetetlenül esőt jelent. A szélsőséges esőzéstől származó villám áradások 1980-óta félmillió áldozatot követeltek. De mivel ezeket az áldozatokat nem Magyarországról szedte a globális melegedés, nem vettük őket észre. Most viszont meghökkentünk.

Tény az, hogy a nagyobb esőzésekre a társadalom nincs felkészülve. A híradók felvételeiből egyértelműen látszik, hogy a települések lakói el se tudták képzelni azt, ami bekövetkezett. Hogy a sártenger beköszön a konyhaablakon? Hogy az utcán térdig érő esővíz hömpölyög? Hogy a hömpölygő ár alámossa a falakat, és az épület életveszélyessé válik? A múlt héten keletkezett viharkárok nyomán több százmilliós kárbejelentés érkezett a biztosítókhoz, miközben nem mindenkinek volt a háza bebiztosítva.

Az elmúlt 100 évben a globális felmelegedés átlagosan 1°C volt. Mi várható, ha a legkonzervatívabb becslések szerint is minimum 3 fok emelkedés várható? Az jár el okosan aki átértékeli lakhelyének biztonságosságát a villámárvizek lehetőségének függvényében.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2876) Wet bulb hőmérséklet

Tibor bá’ online

 

Az angol „wet bulb” hőmérsékletet vagy nem fordítják le, vagy „nedves gömb hőmérséklet” lesz belőle, ahol a „gömb” kissé zavaró. Hiába mentem utána, ennél jobb kifejezés magyarban nem létezik. De mit lehet tudni róla?

16 éves koromba nyári gyakorlat alatt, a volt Goldberger szövődében töltöttem el 6 hetet. Egy hatalmas teremben száznál több szövőgép csattogott, iszonyatos lárma mellett. Egymás szavát nem értettük, mutogattunk egymásnak. A 6 hét munka után 70 forintot kaptam, mint fizetést, amiből vetem magamnak egy tornacipőt, amit valaki Cseszkóból csempészett Magyarországra, mert ott gyártottak tornacipőt, itthon nem.

Ha már a textilnél vagyunk, hadd említsem meg, hogy a fonalak elemi szálai annál szilárdabbak (egy szintig) minél nedvesebbek. Ez azt jelenti, hogy a fonodákban, szövödékben iparkodnak minimum 80 százalék relatív légnedvességet fenntartani, rendszerint úgy, hogy gőzt engednek a levegőbe a plafonon alatt végigvezetett csövekből. Hogy mikor kell kinyitnia gőzcsapot, azt úgy döntik el, hogy mérik a légnedvességet. Ehhez egy lapra felszerelt két higanyhőmérő szolgál, amelyek közül az egyiknek az üvegcső alatt elhelyezkedő, higanyt tartalmazó üveggömböcske be van vonva egy textil zoknival, amit nedvesen tartanak. Ezt hívják magyarul „nedves gömbnek”, az angol „wet bulb” után.

Mi történik? A nedves zokni párolog, a párolgás hőelvonással jár, tehát a wet bulb hőmérő kevesebbet fog mutatni, mint a másik, de csak addig, amíg párologni fog. 100 % relatív légnedvességnél a párolgás megszűnik. Ekkor azonos hőmérsékletet mutat a kettő. Még mindig itt maradva, a hőmérők mellett volt egy táblázat, ami megadta, hogy mikor mekkora volt a relatív légnedvesség.

Pillanatnyilag minket most csak az érdekel, hogy miként hat ez az emberi életre. Szabály az, hogy 35°C wet bulb hőmérsékletet az ember nem tud elviselni, mert a testét nem tudja hűteni. Erről már volt korábban szó, amit többen azzal támadtak, hogy ilyen itt a Földön nem következhet be. Bekövetkezett a múlt héten India és Pakisztán határában. Ezt kivédeni csak légkondícióval lehet, ha ilyen van és áram is van, amivel működtetni kell.

A lényeg, hogy legyetek tisztában a 35°C wet bulb hőmérséklettel, mint határértékkel.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2875) Irán és Trump a szakadék szélén táncol

A poszt magyar fordítását elküldtem a VIP előfizetőknek

 

Iran and Trump on the edge of the abyss

Sources: https://robinwestenra.blogspot.com/

According to well-informed sources, Iran rejected a proposal by US intelligence – made via a third party – that Trump be allowed to bomb one, two or three clear objectives, to be chosen by Iran, so that both countries could appear to come out as winners and Trump could save face. Iran categorically rejected the offer and sent its reply: even an attack against an empty sandy beach in Iran would trigger a missile launch against US objectives in the Gulf.

Iran is not inclined to help Trump come down from the tree he has climbed and would rather keep him confused and cornered. Furthermore, Iran would love to see Trump fail to win a second term, and will do everything to help oust him from the White House at the end of his mandate in 2020.

Moreover, Iran has established a joint operations room to inform all its allies in Lebanon, Syria, Iraq, Yemen and Afghanistan of every step it is adopting in confronting the US in case of all-out war in the Middle East. Iran’s allies have increased their level of readiness and alert to the highest level; they will participate in the war from the moment it begins if necessary. According to sources, Iran’s allies will not hesitate to open fire against an already agreed on bank of objectives in a perfectly organised, orchestrated, synchronised and graduated response, anticipating a war that may last many months.

Sources confirmed that, in case of war, Iran aims to stop the flow of oil from the Middle East completely, not by targeting tankers but by hitting the sources of oil in every single Middle Eastern country, whether these countries are considered allies or enemies. The objective will be to cease all oil exports from the Middle East to the rest of the world.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2874) Rákosi apánk kontra freedom gas

Tibor bá’ online

 

Ma már csak néhány olyan ember él, aki élt az 5 évig tartó „rákosi rendszerben”. A nagy többség csak hallott róla a nagypapától, vagy esetleg a szülőktől, mint például Attila PV Franciaországban, és mesél róla kígyót-békát. Én a Fordulat évében 15 éves voltam, a legjobb korban, mert már eléggé felnőtt, és roppant érzékeny, valamint figyelmes, és ugye ezen életkorban történtekre emlékszik az ember a legjobban. Így figyeljetek a szavaimra.

Az ország rettenetesen szegény volt, mert kivéreztette a háború, majd jött a hatalmas jóvátételi teher, plusz az erőszakolt iparosítás. Ilyen körülmények között az állam nem volt képes biztosítani a lakosság élelmiszer ellátását, tehát drasztikus eszközökhöz nyúlt. Ilyen volt például a kényszer beszolgáltatás, vagyis a termelők csak az államnak adhatták el a megtermelt élelmiszer hatalmas hányadát, és csak szabott árat kaptak érte. Aki ellenállt, az komoly börtönbüntetést kapott (a „padlás lesöprésen” kívül). Ez természetesen csak keveseket érintett, de azok viszont több generáción át nem felejtették el, mert éveken át micsoda pénzektől estek el, amit a fekete vagy szabadpiacon be tudtak volna gyűjteni. A nagy többség azonban gyakorlatilag éhezett. Nekem ez nem volt új, mert Horthy alatt is éheztem, akkor a háború miatt.

Csakhogy egy kamasz természetesnek veszi azt a világot, amibe beleszületett. Hetente kétszer szárazbab főzelék, a többi napokon főtt tészta, legtöbbször grízzel vagy krumplival, esetleg paprikás krumpli, természetesen kolbász vagy virsli nélkül. Reggel este majdnem minden nap zsíros kenyér és tea citrompótlóval. A vizes palacsinta lekvárral ünnepnapnak számított. Viszont meg lehet nézni az akkori csoportképeket, minden egyes szereplő garantáltan kocka hasú.

Ma mindenki röhög a Tanúba látható disznó lebökésén a pincében. Nem egészen így volt. Az anyai nagyapámnak Sashalmon volt családi háza, ahol szert tett kismalacra, amit szorgalmasan nevelt levágásra. Nemzeti érdek az volt, hogy a sertés minél nagyobbra nőjön, annál több (akármilyen) húst ad. Ez  nem egyezett a tulajdonos érdekével. A maximális súly elérése előtt csak állatorvosi javaslatra lehetett levágni. Ilyen apró kényelmetlenségek természetesen léteztek, de ezek kijátszhatóak voltak, engem pedig nem érintettek.

Ami kényelmetlen volt azok a gazdasági intézkedések voltak, amelyek arra irányultak, hogy senki se gazdagodhasson meg „jogtalanul”, ami alatt a szociális „jogokat” kell érteni. Erre jó példa a meggymagos esete. Ugye a pasi elment a konzervgyárba és a kidobásra ítélt meggymagot elvitte. A magokat elültette, majd a magoncokat beszemezte és a suhángokat eladta meggyfa csemeteként. Gyakorlatilag nulla befektetéssel, és jó sok munkával, komoly haszonra tett szert. A hivatalos elvek szerint ez megengedhetetlen volt. Ugyanilyen gazdasági bűncselekmény volt, ha valaki a szűcsöktől összeszedte a hulladék bőrt, levágta róla a szőrt, ahogy az én apám tette, majd ebből a hulladék gyapjúból fonalat gyártott, és a hiánytól szenvedő piacon jó pénzért eladott. Egy év alatt egy svábhegyi ház árát össze lehetett szedni. Ezzel senki se lett megkárosítva, de valaki jogtalanul gazdagodott, és az se volt enyhítő körülmény, hogy végeredményben javított az árú hiányon. Ügyeskedni tehát nem lehetett, de ez csak kevés embert érintett. Engem természetesen nem.

Kellemetlen volt az, hogy a társadalomra volt erőltetve a szocialista felfogás. Vagyis az egyéntől elvárták, hogy a közösségért éljen. Adjon-nyújtson mindenki képességei szerint, és kapjon-fogyasszon mindenki szükségletei szerint. Engem személy szerint ez annyiban érintett, hogy elvárták tőlem, mint tehetséges jó tanulótól, hogy segítsek a gyenge tanulókon. Ezt korrepetálásnak nevezték, amiért természetesen nem járt ellenszolgáltatás, vagyis fizetség. Tőlem elvárták, hogy korrepetáljak csekély képességű proletár fiúkkal/lányokkal, akikből várhatóan rendszerhű vezetők lettek volna, amit egyértelműen sérelmezhettem volna, de én megtaláltam a számításomat, a tanulópárommal szexuális kapcsolatot létesítettem, amit szintén nem néztek jó szemmel, mert bele ütközött a „szocialista erkölcsbe”. És ezzel már meg is van a rendszer igazi kellemetlensége. Mindenbe beleszóltak.

Nekem nem hiányzott, amit oly sokszor felvetnek, hogy nem mehettem Nyugatra, nem léphettem át a határt. Viszont azt zokon vettem, hogy vasárnap délelőtt becsengetett két vad igen ember, bejött a lakásba, bemutatkoztak, mint „népnevelők”, akiket nem lehetett kirúgni, és akik kifaggatták az otthoniakat, hogy mi a véleményük erről meg arról. De nekik se volt fenékig tejföl az életük, mert utána jelentés kellett írniuk, hogy ki miként fogadta őket, és ki hogyan értékeli a szocializmust.

Aki betartotta az alapszabályokat, vagyis nem szervezkedett a fennálló rendszer ellen, nem szervezkedett ellenállásra, nem terjesztett rémhírt, vagyis olyasmit, ami a hivatalos hírekkel nem volt szinkronban, azt „békén hagyták”, élhette világát, ami nem is volt olyan nagyon rossz. A szórakozás, a (belföldi) üdülés, a kultúra, utazás olcsó volt. Felesleges divatozás nem létezett. Mindenkinek volt munkája, és a hajléktalanság ismeretlen fogalom volt. Az én felfogásom szerint élhető volt az ország, amit nehéz volt elviselni az a féktelen propaganda volt. Féktelen alatt azt értem, hogy nem lehetett nem oda figyelni. Ez sértette az ember intellektusát. Úgy éreztem, hogy hülyének néznek, „dübörög a békeharc”, “Mi nem rés, hanem erős bástya vagyunk a béketárborban”,    és hasonló sületlenségek. És nem csak azt várták el, hogy ezeket elfogadjuk, de úgynevezett szemináriumokon, ahol a részvétel kötelező volt, ezt ki is tárgyalták, illetve iparkodtak belénk verni.

A Rákosi rendszer után Kádár ezt fellazította, majd 1989-ben teljesen meg is szűnt. Nekem nem az útlevél jelentette a (szellemi) szabadságot, hanem a hülyeségek kötelező elfogadásának a megszűnése. De ennek vége. Orbán sikeresen visszahozta a szellem totális elnyomását. Mindössze be kell kapcsolni a „közszolgálati” tévét. Csak azt nem tudom, hogy Orbánnak ez saját fejéből pattant ki, vagy megy a nagyok után. Például, Trump nem akarja, hogy az európai országok Putyintól vegyenek földgázt, vegyék helyette az amerikai cseppfolyós földgázt (sokkal drágábban). És hogy nevezik ezt a gázt? Freedom gas. Nézzétek:

„The reference to natural gas as “molecules of U.S. freedom” in a recent Department of Energy press release predictably generated a lot of ridicule, but there’s nothing laughable about the use of this outlandish phrase to describe something that poses an existential threat.”

Fordítás: Egy nemrég kiadott sajtóközleményben az Energiaügyi Minisztérium a földgázra úgy hivatkozik, mint „az amerikai szabadság molekulái”, ami megjósolhatóan nevetséget váltott ki, de semmi nevetséges nincs ezen a furcsa kifejezésen, ami egy létet veszélyeztető dolgot ír le.

Micsoda világ! Hogy ezt én megéltem!

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2873) Szúnyog invázió

Tibor bá’ online

 

A globális klímaváltozásnak számtalan mellékhatása van és még lesz. Ehhez hozzá kell szokni, mert ez a jelenlegi realitás szerves része. Most ugye itt a legfrissebb szúnyog invázió, amiről már mindenki hallott, az is, aki éppenséggel nem szenved tőle. Rá-adásul a melegebb éghajlat miatt újabb, „egzotikus” szúnyog fajták is megjelentek, és (mit ad isten) fertőznek. Árpád apánk hiába válogatta alaposan ki, hol telepedjen le, Afrika elkezdet felcsúszni a Kárpát-medencébe.

Örömmel jelenthetem (hadd irigykedjetek), hogy nálunk nincs szúnyog. Nem tudom mi az oka, mert régebben itt is voltak, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy miden egyes család tud tenni egy kicsit az ügy érdekében, csak tudni kell, hogy mit.

Tehát a szúnyog hímje nem csíp, csak a tojást rakó nőstény. Ahhoz, hogy a tojásból lárva, a lárvából pedig szúnyog legyen, vízre van szükség, legalább 8-10 napig. Erre sokszor elég egy pocsolya is, vagy eldobott edény, akár abroncsgumi amiben megáll a víz. Ügyeljünk tehát arra, hogy ilyen ne legyen házunk környékén.

De mi van a csatornából begyűjtött vízzel? Mi lenne? Percek alatt megtalálják a szúnyogok, és teli lesz vonagló lárvákkal. Ha ezekkel nem csinálunk valami, néhány napon belül szúnyogok lesznek belőlük, és az csak természetes, hogy a helyszínen akarnak jóllakni. Öntsük ki a felfogott vizet?

Nem. A vonagló lárváknak időnként a víz felszínére kell jönni, hogy levegőt vegyenek magukhoz a szívókájuk segítségével. Ha a vízre ráöntünk néhány köbcenti benzin (vagy gázolajat), akkor az – mivel a viszkozitása meghaladja a vízét – lárva szívókáját betömi, és a lárva egyszerűen megfullad. Ezt néhány naponként meg kell ismételni. Ha gázolajat használunk a párolgó benzin helyett, akkor nem kell állandóan preparálni az összegyűjtött vizet, viszont cserébe az öntözésnél a víz mellett némi gázolajat is a növényekre öntünk. A benzin természetesen elpárolog. Én ezt használom.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2872) Egy orosz elméleti fizikus olyan jövőt jósolt az emberi civilizációnak, „ami rosszabb, mint a kihalás”

A téma fordítását elküldtem a VIP előfizetőknek

„First in, last out” solution to the Fermi Paradox

The question “where is everyone?” is the crux of the Fermi Paradox. If life on Earth is not particularly special and unique, where are all the alien civilizations? Many explanations have been proposed to explain why we seem to be alone in the vast universe. None have been 100 percent convincing, and people continue to puzzle over a solution.

Russian physicist Alexander Berezin, from the National Research University of Electronic Technology (MIET), has another idea. He calls it the “First in, last out” solution of the Fermi Paradox. He suggests that once a civilization reaches the capabilities of spreading across the stars, it will inevitably wipe out all other civilizations.

The grim solution doesn’t hypothesize a necessarily evil alien race. Simply, they might not notice us, and their exponential expansion across the galaxy might be more important to them than what would happen to us.

“They simply won’t notice, the same way a construction crew demolishes an anthill to build real estate because they lack incentive to protect it,” he writes in the paper, which is available on pre-print and yet to be peer-reviewed.

While the picture he paints is quite grim, there’s an even less cheery aspect. He suggests that the reason we are still here is that we are not likely to be the ants. We are the future destroyers of countless civilizations.

“Assuming the hypothesis above is correct, what does it mean for our future? The only explanation is the invocation of the anthropic principle. We are the first to arrive at the [interstellar] stage. And, most likely, will be the last to leave,” Berezin explained.

Berezin’s solution for the paradox comes from several simplifications of assumptions. For example, our definition of life depends on seven parameters, but for Berezin, there’s only one that matters: growth. Growth is the push for expanding beyond the planet of origin, and if the push to expansion becomes the dominant force, it will trample any other existing life in the universe. Colonialism and capitalism are two historical example of such forces.

So, is this it? We need to either go out there and conquer or be destroyed? Well, Berezin hopes that he’s wrong. One other requirement of his solution is that life can only be found when very close rather than at a distance. So finding alien life before we are on the destruction path might just make us a decent civilization.

___________________________________________________________________________

Tibor bá: Személy szerint én nem értek egyet Berezinnel. Ugye ő azt állítja, hogy az először létrejövő olyan intelligens lény, akiknek technológiája lehetővé teszi a csillagközi utazást, az ki fogja irtani az összes többi, kevésbé fejlett élőlényeket. Ezzel szemben én azt állítom (a múltkoriban erről volt egy poszt), hogy soha nem lesz ilyen élőlény, mert a fejlődés az evolúció mentén megy végbe. Az önzés viszont evolúciós előnyt jelent, aminek következtében mire intelligens lény kifejlődik szélsőségesen magának való lesz, amiből következik, hogy képtelen lesz megmenteni saját fajtát, beleviszi azt az önpusztulásba.

__________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2871) Taktikázás

Tibor bá’ online

 

Egy éve még a MSM (plusz a magyar szajha média) egy büdös szót se szólt a klíma változásról. Ha igen, akkor lefizetett klímakutató álláspontjára hivatkozva kiderült, hogy a tudósok nem értenek egyet, vagyis nem kell oda figyelni. És a nyugati tömegek nem figyeltek oda. Hadd vitatkozzanak egymással a fafejűek. Csend, mint a sírban, annak ellenére, hogy a különböző kutatók egymás után adták közzé eredményeiket.

Most nagy hirtelen egy csoport a sok közül, egy melbournei csoportosulás, akik igen tetszetősen 2050-e tették a civilizáció összeomlásának esetleges beindulását, na ez egyszeriben világhírű lett, és persze a magyar internetes hírportálok és rácuppantak. Ahogy ez várható volt az egész világ (értsd az USA/Kanada + Európa) felfigyelt a témára és mindenki erről beszél. Úgy tűnik az uralkodó elit döntött, készüljenek fel az emberek, szokjanak hozzá a gondolathoz. Kíváncsian vártom, mit hoz a mozgalom. Mondjuk az előrejelzések szerint Észak Amerikában a mezőgazdasági termés katasztrofális lesz, ugyanez áll Oroszországra és kisebb mértékben Európára is. Afrika katasztrofális. Ha ez bejön, akkor ősszel az emberiség éhezni fog.

Már jelennek meg írások, ahol az taglalják, hogy 7 milliárd odavész a klíma változás okozta élelmiszer hiány matt, de nem kell izgulni, mert ez ugyan szörnyű, de fél milliárd életben marad, és persze a 340 millió amerikai ebben benne lesz. Na majd meglátjuk, de lapozzunk egyet.

Orbán legyőzhetetlen, mert ha kell bedobja a migráns témát, és a beszart tömegek lelkesen szavaznak rá. Az ellenzék tehetetlen, mert nem rendelkezik hasonló, tőmegmozgató témával. Itt a ragyogó alkalom. Ragadják meg a klíma katasztrófát, amire az ország felkészülhet, de ezt csak az ellenzék vezényelheti le, például azzal, hogy a magyar termékeket nem engedi exportálni, bevezetik a vízgazdálkodást, stb . Nehogy már én adjak ennél több ötletet. Ha nem ragadják meg a lehetőséget Orbán rá fogja magát vetni, és az  ő oligarchái exportálni fognak gabonát/kukoricát, ahogy az angol urak tették az írországi krumplivész idején.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2870) Gondolatok apák napján

Tibor bá’ online

 

Az Australia’s Breakthrough National Center for Climate Restoration néhány napja közzé tett egy jelentés, aminek lényege, hogy az emberi civilizáció 2050-ben összeomolhat. Nem tudni miért, de a nyugati MSM felkapta, amit természetesen a magyar szajha média lelkesen átvett. Miközben sok tucat klímakutató munkáját látványosan negligálják. Ez viszont most milliókhoz eljutott. Az alábbiakban közzéteszem egy 30 éves apa gondolatait apák napja alkalmából.

A klímaváltozással kapcsolatos hírek ma már szinte háttér zajnak foghatók fel, ami után minden úgy megy tovább, mintha normális lenne a világ, miközben a helyzet aggasztó. A legújabb, Ausztráliából érkező jelentés szerint az emberi civilizáció a közeljövőben összeomolhat. Közeljövő? Számszerűsítve 2050-re gondolnak. A fogalmazásuk szerint „igen valószínű, hogy az emberi civilizációnak a végére érünk.”

Donald Trump és a tudományt cáfoló csapata akkorra már rég a föld alatt lesz, de én csak 30 vagyok, így még nem fogom elérni a nyugdíj korhatárt. És fogalmam sincs, hogy érdemes-e takarékoskodni arra az időre. De nem ez az igazi baj, ami kétségbe ejt, hogy két éves kislányom alig fogja elérni az én jelenlegi koromat.

Minden perce után, amit a totyisommal eltöltök, megragad a félelem, mert nem tudom, mit hoz a jövő.

Ma reggel majdnem beleremegtem, amikkor búcsúzáskor átölelt, és azt kérte, hogy fejezzem be annak a müzlinek az elfogyasztását, amit ő otthagyott.

Előző este, bár fáradt voltam, mesét olvastam neki, hogy meghosszabbítsam a kellemes napok számát mielőtt rádöbben, hogy milyen világ veszi körül.

A végén megmondtam a feleségemnek mi a bajom, aki bevallotta, hogy ő éppen így van vele. „Amikor fürdetem” árulta el nőm, ”azon tűnődöm nem fogok-e egy nap irigykedve visszaemlékezni mennyi víz állt rendelkezésünkre.”

De nem vagyunk egyedül, felmérések szerint a fiatal felnőttek egy harmada nevezi meg a klímaváltozást, ami miatt tartózkodnak a gyerekvállalástól.

Ennél sokkal rosszabb, hogy a politikusok szégyen nélkül az összeomlás mellé álltak. A Trump adminisztráció ellazította a szennyezés csökkentést, cenzúrázza a klímakutatást, és 20 év  börtönnel fenyegetik a csővezeték kiépítésének megzavarását.

Közben százezer számra iskolások nem hajlandók belépni az iskolába, tüntetnek a jövőjük miatt. Európában a parlamenti szavazásnál hatalmas Zöld előretörés történt. Amikor az ártatlan gyermekemre nézek, hálát érzek ezen embereknek, és Apák napra megajándékozom magam azzal, hogy csatlakozok hozzájuk. Ha te is itt leszel még 30 év múlva, csatlakozz te is.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2869) Merre tart az emberiség? (Chris Hedges* gondolatai)

Tibor bá’ online

 

Chris Hedges szerző, puliciszta
Chris Hedges szerző, publicista

Herman Melville műve, Moby Dick a fehér bálna, hűen adja vissza az emberi természetet, és annak következményeit. Ahogy ezt tette William Shakespeare, Erzsébet királynő Angliájában, vagy Fjodor Dosztojevszkij a cári Oroszországban. Az önpusztítással a bálnát üldöző hajón a legénység éppen úgy tisztában volt, mint ahogy napjainkban is sokan tudjuk, hogy a multik profitjára, az erőforrások kegyetlen felélésére épülő fogyasztói társadalom halálra van ítélve. [Nem csalok. az eredeti szöveg így szól: Many of us know that a consumer culture based on corporate profit, limitless exploitation and the continued extraction of fossil fuels is doomed.]

Az amerikai gazdasági rendszer, csak úgy mint a képviseletei demokráciánk, egy fikció. A FED havonta nyújt át ezüsttárcán 85 milliárd dollárt a kormánynak. Most már 10 éve táplálják Washingtont és a Wall Street-et. A FED sok billió (1012) dollárt kölcsönöz, gyakorlatilag kamatmentesen, bankoknak és vállalkozásoknak, akik hatalmas kamatok mellett (akár 30 % THM) kölcsönzik ki a népnek. Az ország oligarchái spekulálnak ezekkel a pénzekkel egy túlfűtött részvénypiacon. Becslések szerint a bankok 15-20 billió dollár haszonra tettek szert. És a gazdasági rendszer meglopása az összeomlásig fog folytatódni.

Ezzel egy időben az ökológiai rendszer szétesik. Az óceánok állapotával foglalkozó nemzetközi kutatócsoport jelentése szerint az óceánok sokkal gyorsabb változnak, mint ahogy ezt korábban feltételezték, egyre inkább válik alkalmatlanná az élővilág fenntartására. A kibocsátott CO2 legnagyobb részét az óceánok fogták fel, plusz felvették az atmoszférában jelentkező többlet hőt. Ebből következik, hogy az óceánok vize felmelegszik és egyre savasabbá válik, miközben csökken a tápanyag tartalma és növekszik az oxigén vesztése. Ezt nevezik a tudósok „halálos hármasnak”, és hozzáteszik, hogy az ismert eddigi öt tömeges kihalás mindegyikét a „halálos hármas” valamelyike előzte meg. Az óceánok 55 millió év után újra efelé tartanak.

Ezzel kapcsolatban a Hawaii University legfrissebb tanulmánya szerint a globális felmelegedés már elkerülhetetlen, legjobb esetben a bekövetkezést lehet lelassítani. Ötven éven belül a Föld legnagyobb része ember számára lakhatatlanná válik. Százmilliók fogják elhagyni otthonaikat. Sok millió faj ki fog halni.

Csak úgy, mint a bálnavadász hajó legénysége racionalizáljuk a kollektív őrültséget. Mindenki óvatosságra int, le kell állni a gazdasági, politikai, környezeti katasztrófa felé történő menetelésünkkel, vissza kell fogni a CO2 kibocsátásunkat, de ezeken a döntést hozó elit átlép, sőt nevetségessé teszi a figyelmeztetőket. A vészjeleket pedig: egyre gyakoribb szárazságokat, gleccserek és sarki jég gyorsuló olvadását, egyre erősödő tornádókat és hurrikánokat, termésvisszaeséseket, egyre súlyosabb árvizeket, szokatlanul heves erdőtüzeket nem veszik észre. Helyette a végtelen hatalom birtoklásának illúziójában hedonisztikus életstílust kergetnek.

Friedrich Nietzsche szerint csak néhány embernek van lelkiereje, hogy vészhelyzetben szembenézzen – megfogalmazása szerint – az emberi valóság poklával. A legtöbben nagy szorgalommal ignorálják a szembenézést, de vannak, akik kielégíthetetlen kíváncsiságtól hajtva keresik az igazságot. [Ennek lehetünk tanúi ezen a blogon.]

Hanyatló civilizációk üldözik a független gondolkodókat, mert nem akarják, hogy a tömegek belenézzenek a rájuk váró „pokolba”. Ilyen gondolkodók – Noam Chomsky, Ralph Nader, Cornel Wets – akik elutasítják a véget nem érő fejlődés illúzióját. Ragaszkodnak ahhoz, hogy létünket a természet törvényei szabják meg. Ha ezt nem fogadjuk el, akkor a Földet át fogjuk adni a mikrobáknak.

Clive Hamilton: “Requiem for a Species: Why We Resist the Truth About Climate Change” (Rekviem az emberiségért – a klímaváltozás tényét miért nem akarjuk elfogadni) munkájában lefesti „a katasztrofális klímaváltozás bizonyosságának elfogadásával járó megkönnyebbülést. A „hamis remény” felszámoláshoz ismeretek és megfelelő érzelmek szükségesek. Az első viszonylag könnyen elérhető. A második sokkal keményebb dió, mert azt jelenti, hogy azok, akiket szeretünk, beleértve gyermekeinket is, néhány évtizeden belül bizonytalanságnak, szenvedésnek lesznek kitéve, esetleg korai halálnak. Igen nehéz elfogadni az elkerülhetetlen katasztrófát, miközben azt tapasztaljuk, hogy a hatalmat gyakorló elit a füle botját se mozdítja. Napjaink legijesztőbb egzisztenciális küzdelmét ezen szörnyű ténynek a megemésztése jelenti.

Az emberi faj, elsősorban a fehér ember 500 év óta fosztogatja, leigázza, kihasználja, és szennyezi a Földet, miközben legyilkolja azokat a természeti népeket, akik útjában állnak. Most értek el az út végére. Az a technikai és tudományos módszer, ami soha nem látott kényelmes életet teremtett, valamint egy parányi, globális elit rendelkezésére álló pártatlan méretű katonai és gazdasági erő az, ami megpecsételi a sorsunkat. A végtelen gazdasági növekedés és kizsákmányolás mániája elátkozta az Embert, kimondta a halálos ítéletünket. De még a gazdasági és ökológiai rendszerünk látványos felbomlása után, a minden idők (1850 óta mért) legforróbb év (2012) megtapasztalását követően se vagyunk képesek leállítani a globális kapitalizmust. Az emberiség hozzákötötte magát az ítéletnapjának gépéhez, amely célba vette a szakadékot.

Fejlett civilizációknak megvan az a rossz tulajdonsága, hogy elpusztítják önmagukat. Antropológusok, mint Joseph Tainter: „The Collapse of Complex Societies” (Fejlett civilizációk összeomlása), Charles L. Redman in “Human Impact on Ancient Environments” (Az Ember kihatása az ősi környezetekre), és Ronald Wright in “A Short History of Progress” (A társadalmi fejlődés rövid története) kimutatták a jól ismert mintát, ami szerint a rendszerek összeomlanak. Ma ettől csak annyiban van eltérés, hogy civilizációnk bukása magával viszi az egész bolygót. Ez alkalommal nem lesz „új világ”, amit ki lehet zsákmányolni, nem lesznek ősi civilizációk, amiket meg lehet hódítani, nem lesznek emberek, akiket rabszolgaságba lehet dönteni. Az emberi faj és a Föld között dúló jelenlegi ütközet meg fogja velünk tanítani a végtelen kapzsiság, arrogancia, pénzimádás következményeit.

A történelem tanulsága szerint a fejlett társadalmak csúcsragyogását és szélsőséges jólétét az összeomlása követi.

* A fentiek Chris Hedges szerző és publicista Santa Monicán (Kalifornia) tartott beszédének a magyarra fordított változata.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2868) Az emberiség után hogyan újítja meg magát a Föld?

 

Tibor bá’ online

 

 

~aa008Paul Crutzen Nobel-díjas atmoszférakutató kábé húsz éve megalkotta az „Antropocén” kifejezést, aminek lényege, hogy az emberi tevékenység akkora mértékben hat a bolygónkra, ami már egy új geológiai korszakot hozott létre. Ha a tudományos világ széles körben elfogadja a meghatározást, akkor egy olyan korszakról beszélhetünk, amely sokkal rövidebb lesz, mint bármely megelőző korszak volt, és egyben könnyedén lehet a Föld utolsó előtti korszaka is. Nem a történelemnek lesz vége, ahogy azt Francis Fukuyama állította 1992-ben megjelent könyvében, hanem az egész földi életnek. Nem esik nehézségbe megbecsülni, hogy az Antropocén korszak mindössze néhány száz éves lesz, ami alatt a túlfogyasztás, valamint a globális felmelegedés véget fog vetni a további korszakoknak. Fosszilis energiahordozók nélküli a mezőgazdaság lesz az Emberiség temetője. A szélsőségesen megváltozó klíma miatt számtalan élőlény fog kipusztulni, megszámlálhatatlan emberrel együtt. A társadalmak totális összeomlása után mindössze néhány százezer emberi lény fog nyomorúságos életet élni egy új Kőkorszakban. Hogy fajtánk végül is túléli-e a maga okozta apokalipszist, vagy sem, az heves vita tárgyát képezi az emberi karaktertől függően. Kérdés viszont, mi fog történni a Földdel? (Persze lehet azt mondani, hogy ki a fenét érdekel, de amíg van gondolkodó ember, addig lesz akadémiai kérdés is a világon.) Helyre tudja-e a Föld állítani önmagát, vagy olyan mértékben el fog torzulni, hogy a Holdhoz hasonló pusztasággá változik? A kérdés megválaszolásához át kell tekinteni bolygónk múltját. Volt már hirtelen felmelegedés, és volt már tömeges kipusztulás is. A Föld megmarad a pályáján, mi várható tehát ez alkalommal?

A „Jövőnk véget ért!” című könyvem 138. és 139. oldalán a következőket írom. „A Föld egészen egyszerűen bizonyos periódusokat követve, az egyik állapotból a másikba ugrik. A jégrétegekbe zárt levegőbuborékok részletes analízise azt mutatja, hogy ehhez a két stabil állapothoz két különböző CO2 szint kapcsolódik. A jégkorszak alatt 190 ppm, az interglaciális időszakban pedig 280 ppm. E két értéktől eltérő, más CO2 koncentráció huzamosabb időn át nem tapasztalható.” Szúrjam közbe, hogy a CO2 koncentráció napokon belül el fogja érni a 415 ppm-et. Korábban az volt tapasztalható, hogy „Az egyre emelkedő CO2 szint a rendszerben minden figyelmeztetés nélkül hirtelen beindít egy drámai pozitív visszacsatolást, és a Földön be fog következni egy harmadik, eddig soha elő nem forduló, teljesen ismeretlen és kiszámíthatatlan stabil állapot, valahol 400 + ? ppm CO2 koncentrációnál.”

Erről a jövőbéli stabil állapotról mindez ideig nem tudtuk milyen koncentrációnál áll be. Minél magasabb CO2-nél, annál szörnyűbb lesz a következménye. Ma a klimatológusok attól tartanak, hogy a folyamatos melegedés a Földet átlökheti két kritikus ponton. Az első, amikor a szibériai és alaszkai permafroszt megolvad, a benne lévő tőzeg lebomlik, és sok ezermilliárd tonna széndioxid és metán jut az atmoszférába. A becslések szerint a felszabaduló széndioxid lehet akár 3.000 milliárd tonna is, ami körülbelül megfelel annak a mennyiségnek, amit az emberiség eddig és még a jövőben el tud égetni. A második a hideg tengerfenéken lerakódott hidrátokban lévő metán felszabadulása a víz melegedésének következményeként. A felszabaduló metán természetesen további melegedést okoz, ami még több metán felszabadulásával jár. Ezt a két kritikus pontot egészen biztos át fogjuk lépni, ha az összes fellelhető fosszilis energiahordozót elégetjük. Hogy ez milyen katasztrófát von maga után, azt senki se tudja megmondani.

Éppen ezért kutatják az 55 millió évvel ezelőtti „paleocén-eocén hő maximumot”, amikor a Föld hőmérséklete néhány ezer év alatt 9 fokot emelkedett, ami nagy vonalakban megegyezik azzal a melegedéssel, ami pillanatnyilag várható. Földtörténeti szempontból 55 millió év, olyan, mintha tegnap történt volna, éppen ezért elég sok árulkodó sziklát ismerünk ebből a korból.

Kames Zachos (University of California) óceán fenéki kutatásokból arra a következtetésre jutott, hogy ez a szokatlan felmelegedés egybeesett az atmoszférában található rendkívül magas CO2 szinttel. Ha ez megfelel a valóságnak, akkor 55 millió évvel ezelőtt a Föld pont olyan krízis állapotban volt, amilyen felé éppen megint tart. Vagyis egy gyors széndioxid növekedés, ami egy bizonyos színt felett egy feltartozhatatlan pozitív visszacsatolás miatt megfutott. Ami ez után történt, az jó betekintést nyújt az előttünk álló eseményekbe.

A geológus-vegyészek már régen tisztában vannak azzal, hogy amikor nagy mennyiségű CO2 kerül a levegőben, az óceánok felveszik annak körülbelül 85 százalékát és csak 15 százalék marad az atmoszférában. A folyamat következménye, hogy az óceánok vize savassá válik, ami az élőlények tömeges kipusztulását eredményezi. A tengerfenék kutatások azt mutatják (Science, vol 308, p 1611), hogy ez az állapot 55 millió évvel ezelőtt mindössze 10-20.000 évig tartott, majd kb. 150.000 év alatt az eredeti pH állapot visszaállt. Becslések szerint a metán hidrátok állapota is helyreáll kb. 2 millió év alatt, ami azt jelenti, hogy az emberiség „áldásos” tevékenységét a Föld 2 millió év alatt kiheverné.

Azonban a mai CO2 túltengés eltér a paleocéni helyzettől. A Föld most sokkal hűvösebb, mint akkor volt, ezért a felmelegedésnek most nagyobb lehet a hatása. A Paleocén végén a Föld melegebb volt és jégmentes. Most viszont hatalmas jégmezőink vannak, amelyek a fényt visszaverik a világűrbe. Ez a jég el fog olvadni, ami alatt fénynyelő talaj, szikla van. A permafroszt gyorsan felenged, és a melegedést felgyorsítja. Ez pedig a Földet túllőheti a jelenlegi jégkorszak – interglaciális cikluson és egy sokkal melegebb állapot állhat elő, olyan, amilyen 55 millió évvel ezelőtt volt. Nem fog tehát történni semmi új, csak az, ami egyszer már volt. Állítja Pieter Tans az amerikai NOAA atmoszféra kutatója. Ezzel azonban nem ért egyet James Hansen a NASA kutatója (akit maga Bush elnök fegyelmezett meg, mert állami alkalmazott létére, szembe mert szállni a kormány hivatalos álláspontjával, vagyis azzal, hogy globális felmelegedés nem létezik). Szerinte a múltból nem lehet kiindulni, már csak azért sem, mert ma a Nap több energiát sugároz, mint akkor, és ha ehhez hozzátesszük a metán hidrátok felszabadulását, az egy megállíthatatlan globális felmelegedéshez vezethet, az úgynevezett Venus syndrome hoz, ami az óceánok elpárolgását jelenti.  

Ez aztán vagy bekövetkezik, vagy nem. De mi lesz az élőlényekkel, ha Hansennek igaza lesz? Nos, akkor a Föld sterillé válik. Ha viszont Hansennek nem lesz igaza, akkor egy egészen más történet adódik.

A témával foglalkozó biológusok nagy része azt állítja, hogy az élőlények kihalásának folyamata már beindult és könnyen lehet, hogy ez alkalommal szélesebb körű lesz, mint bármelyik megelőző kihalás volt, olyannyira, hogy új evolúciós pálya alakulhat ki.

Érdekes módon a Paleocén Eocén közötti termikus maximum miatt alig csökkent a biodiverzitásra, a fosszilis maradványok szerint fajkipusztulás helyett inkább a fajok vándorlása következett be, követve a számukra legmegfelelőbb időjárást. Napjainkban erre alig lenne esélyük, mert utak, városok és egyéb létesítmények felszabdalják a vándorlás lehetséges útvonalát. Másfelől maga az emberi tevékenység is aktívan hat a biodiverzitás ellen. Nem csak túlvadásztunk és túlhalásztunk. Nem csak megváltoztatjuk az atmoszféra és a tengerek kémhatását. Nem csak pusztítjuk a nagytestű állatokat, de mindezeket együttesen, egy időben követjük el. Ennek ellenére olyan fokú kihalást az Ember nem tud elérni, mint amilyenre a perm korszakban sor került 251 millió éve, amikor a tengeri lények 96 százaléka, a szárazföldi állatok 70 százaléka eltűnt. Különben teljesen egyre megy, hogy túlszárnyaljuk-e a permi kihalást vagy sem, mert a múlt vizsgálata ad támpontot, mi várható. A fosszilis maradványok szerint minden egyes tömeges kihalás más és más módon ment végbe, mert mindegyiknek más volt az oka. Egy dolog azonban közös, azok a fajok vannak a legnagyobb veszélyben, amelyek földrajzi elterjedése a legszűkebb.

Mindezek figyelembevételével világossá válik, hogy az antropocén hatás túlélői elsősorban a kistestű, gyorsan szaporodó és élőhelyét könnyen változtató fajok lesznek. Magyarul, utánunk a patkányok, svábbogarak és gyomnövények világa következik. Pontos jóslat azonban lehetetlen. Elsőnek azok az állatok fognak eltűnni, amelyeket mostanában veszélyeztetettnek ítélünk. Aztán azok az állatok következnek, amelyeket ma nem tartunk veszélyeztetettnek, például az afrikai növényevők. De egy adott állattal kapcsolatban, semmiben se lehetünk biztosak, mert a szerencsének is lesz szerepe. Az viszont megjósolható, hogy az élet helyreállása viszonylag gyors lesz, persze geológiai értelemben, vagyis mindössze néhány millió év. Végül is győz az evolúció Ordovician mass extinction 440 million years ago, az „új világ” sok tekintetben hasonlítani fog a régihez, de nem teljesen. „A sakktábla, és a bábuk ugyanazok lesznek, de a játék állása különbözni fog.”  

Mindent összevetve, ha az Emberiség önmaga számára vissza is hozza a Kőkorszakot, maga a Föld túl fog élni minket. Az élet megy majd tovább. Az antropocén korszak elhúzódása végén, ami még az emberiségből megmarad, az valószínűleg el fog tűnni, és egy teljesen új korszak fog következni. Kár, hogy nem lesz ott senki, aki ezt az új korszakot el tudná nevezni.

____________________________________________________________________________________________
____________________________________________________________________________________________
______________________________________________________________________
______________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2867) Jancsika vendégposztja – EHEC

Tibor bá’ online

Újra felütötte fejét az Ebola, és már becipelték Európába is. Ez teszi fontossá, hogy elővegyem Jancsika vendég posztját és újra leközöljem (ha már ő nem lehet közöttünk). Valamint az, hogy a felkészüléshez hozzátartozik a szükséges antibiotikumok beszerzése is. – Javaslom ezt a posztot printeljétek ki magatoknak.

Kezdjük az alapoknál: Antibiotikumok.

Ma a klinikai gyakorlatban 12-féle antibiotikumot használunk. Az alábbiakban röviden áttekinteném őket, felsorolva a hatásmechanizmust és az adott csoportban néhány gyakoribb hatóanyagot.

1. Penicillinek: Ez az egyik legrégibb fajta antibiotikum típus. A penicillinek közös jellemzője, hogy a baktérium sejtfalszintézisét gátolják. A baktériumok (mármint a sejtfallal rendelkezők – pl. a Mycobacterium tuberculosisnak, a TBC kórokozójának nincs sejtfala, így nem hat rá a penicillin) a sejtfalukat folyamatosan átépítik, a penicillin, és a hozzá hasonló antibiotikumok meggátolják a sejtfal felépítését, viszont nem gátolják a lebontását, így a baktérium gyakorlatilag saját maga bontja le a saját sejtfalát, majd sejtfal hiányában egyszerűen „kipukkad”, mivel a membránja (sejthártyája) nem elég erős, hogy elviselje a külvilág ozmotikus nyomását. A penicillinek (és még számos más fajta antibiotikum, erről később) közös jellemzője, hogy ún. béta-laktámok, a felépítésükben központi szerepet játszik egy úgynevezett béta-laktám gyűrű. Ez egy négy atom által alkotott gyűrű, ami extrémen instabil, ezért viszonylag könnyen lebontható. A penicillinek elleni rezisztencia egyik legfontosabb része a béta-laktám gyűrű bontása, ezt a baktériumokban az ún. béta-laktamáz enzimek végzik. Ennek több típusa ismert, az újabb béta-laktamázok a korábbi enzimekre még ellenálló újabb béta-laktám antibiotikumokat is tudják bontani – ez ún. szuperrezisztencia. Az első, VALAMENNYI béta-laktámot bontani képes baktérium az Új Delhi baktérium volt (erről volt szó a kommentek között), ez nem azt jelenti, hogy MINDEN antibiotikumra rezisztens a baci, csak a minden béta-laktám gyűrűt tartalmazó antibiotikumra – szóval itt a sajtó ferdített egy kicsikét, amikor általános, mindenre kiterjedő rezisztenciáról beszélt.

A penicillineknek öt altípusa van:

A. Benzylpenicillinek (pl. Benzylpenicillin)

B. Orális penicillinek (pl. Penicillin V vagy más néven Phenoxymethylpenicillin)

C. Beta-laktám rezisztens penicillinek (pl. Methicillin, Flucloxaxillin)

D. Széles spektrumú penicillinek (pl. Amoxicillin, Ampicillin)

E. Béta-laktám rezisztens penicillinek, melyek a Pseudomonas fajok ellen is hatásosak (Pl. Piperacillin)

2. Béta-laktamáz gátlók: Ezek olyan vegyületek, melyek gátolják a bakteriális béta-laktamázokat. Önmagukban nem hatásosak, csak más béta-laktám antibiotikumokkal kombinálva érnek valamit. Tipikus képviselő: Klavulánsav. Általában penicillinekkel kombinálva adják őket, tipikus példák:

Augmentin (Amoxicillin + Klavulánsav)

Tazocin (Piperacillin + Tazobactam) – Angliában ez a leggyakrabban adott széles spektrumú antibiotikum-kombináció

Unacid (Ampicillin + Sulbactam) – ezt meg a németek szeretik a legjobban.

Piperacillin + Sulbactam – ezt is a németek szeretik inkább a Tazocin helyett.

3. Cephalosporinok: A cephalosporinok szintén béta-laktám gyűrűt tartalmazó antibiotikumok (vagyis béta-laktámok), melyek azonban az antibiotikumok egy újabb generációját képviselik, mint a penicillinek. Ebből következően a „klasszikus” béta-laktamázok nem hatnak rájuk, vagyis rezisztensek a rezisztenciával szemben. Viszont sajnos az újabb béta-laktamázok gond nélkül lebontják őket (pl. az „Új Delhi” szuperbaktérium enzime, illetve, bizony, az új EHEC enzime is).

A cephalosporinoknak összesen nyolc osztálya van, 5 parenterális (tehát csak intravénásan adható), és 3 enterális (tehát szájon át is adható), ezeket most nem sorolom fel, tipikus képviselője ennek az osztálynak a Ceftriaxon és a Cefuroxim.

4. Imipenemek: Ezek az antibiotikumok szintén béta-laktámok, de megint csak egy újabb generáció. Konkrétan a legújabb, sajnos már erre is van rezisztencia (EHEC is tudja bontani őket). Tipikus képviselőjük a Meropenem és az Imipenem. Ezeket nagyon súlyos fertőzésekben szokták adni, ha a korábban már felsorolt készítmények csődöt mondtak, vagy ha a tenyésztésben kiderült, hogy a baktérium rezisztens más béta-laktámokra (de erre nem).

Most pedig következzenek a nem béta-laktám antibiotikumok:

5. Cyclinek: A cyclinek a bakteriális fehérjeszintézist gátolják, azzal a mechanizmussal, hogy kapcsolódva a baktérium riboszómájához, gátolják a bakteriális tRNS kötődését a riboszómához, vagyis gyakorlatilag meggátolják, hogy a soron következő aminosav kapcsolódjon a szintetizált proteinlánchoz. Tipikus képviselőjük: tetracyclin és a doxycyclin. Az angolok ez utóbbit tipikusan COPD-s betegeknek szokták adni, akiknek a tüdejében valami olyasmi tenyészett ki, ami már multirezisztens, viszont gyorsan, tenyésztési eredmény nélkül kell „irtani” – mire a tenyésztés megjönne, megfulladna a beteg.
6. Makrolidek: A makrolidek szintén bakteriális fehérjeszintézis-gátlók, szintén a tRNS-en hatnak, de máshogy, mint a cyclinek, voltaképpen meggátolják, hogy a tRNS-hez kapcsolódó aminosav leváljon arról, és kapcsolódjon a szintetizált fehérjerészhez. Tipikus képviselőik: Clarithromycin (Klacid), Erythromycin, Roxithromycin. A németeknél közkedveltek a makrolidek Unaciddal kombinálva a COPD-s betegeknél, hasonló logikával, mint az angolok a doxycyclint.
7. Metronidazol: Ez egy érdekes vegyület. A metronidazol anaerob (vagyis oxigénmentes) környezetben olyan töredékekre bomlik, amik nagyon mérgezőek – viszont oxigén jelenlétében ártalmatlan részekre bomlik el. Ennek köszönhetően a metronidazolt általában anaerob (vagyis oxigén jelenlétében NEM szaporodó) baktériumok ellen szokás adni. Tipikus felhasználási terület a Clostridium difficile fertőzés, illetve az aspirációs pneumonia (ez az az eset, amikor a beteg aspirálja, vagyis a légútaiba szívja a saját hányadékát).
8. Fólsav-antagonisták: Ezek olyan vegyületek, amik „úgy néznek ki”, mint a fólsav, de mégse azok. A baktériumoknak – akárcsak az emberi sejteknek – fólsavra van szükségük a sejtosztódáshoz (a DNS megkettőzéséhez), de, ellentétben az emberrel, többnyire képesek maguknak előállítani a fólsavat. Ezek a vegyületek ugyanolyan vagy még nagyobb affinitással kötődnek a fólsavat hasznosító enzimekhez, mint a fólsav, de gátolják az enzim további működését. Ez az ötlet egyébként a vírusterápiában is jóformán az egyetlen működő ötlet, ott a DNS felépítéséhez szükséges nukleinsavakat helyettesítik olyan vegyületekkel, amik beépülve meggátolják a vírus RNS vagy DNS molekuláinak a további megkettőzését (a legtöbb HIV elleni gyógyszer pl. ezen az elven alapul). A csoport tipikus képviselői a szulfonamidok, ezek tulajdonképpen régebbi antibiotikumok, mint a penicillinek (már a második világháború elején is voltak ilyenek, a penicillin ugye 1945-ös). Hatóanyagok: Trimethoprim, Sulfamethoxazol – illetve ezt a kettőt manapság kombinációban szokás adni, Co-Trimoxazole (Cotrim) néven. Húgyúti fertőzésekben szokás adni őket.
9. Aminoglykosidok: Az aminoglykosidok pontos hatásmechanizmusa a mai napig nem ismert teljesen. Tudjuk, hogy gátolják a sejtfalszintézist, gátolják a fehérjeszintézist, de hogy pontosan hogy, azt nem lehet tudni. Tipikus képviselők: Gentamycin, Streptomycin és Tobramycin.

10. Fluoroquinolonok (Giráz-gátlók): Egy viszonylag új csoport, a baktériumok DNS-szintézisét gátolják azáltal, hogy az ún. bakteriális girázokat gátolják, ezek a DNS megkettőzésében részt vevő bakteriális enzimek. Négy generációjuk ismert, mindegyikhez csak egy-egy képviselőt írok:

A. Nofloxacin – ide tartozik a Tibor bá által említett nalidixin sav is, ez a LEGELSŐ szintetikus fluoroquinolon
B. Ciprofloxacin – a leggyakrabban használt giráz-gátló
C. Levofloxacin (Tavanic)
D. Moxifloxacin (Avalox)
NAGYON FONTOS: az EHEC ÉRZÉKENY a giráz-gátlókkal szemben (az újabbakkal szemben mindenképpen). Konkrétan most Németországban az az ajánlás, hogy ha MUSZÁJ antibiotikumot adni az EHEC-re, akkor giráz-gátlót érdemes adni. Erről bővebben lejjebb.
11. Lyncosamidok: Szintén a bakteriális fehérjeszintézist gátolják az tRNS gátlása révén (a tRNS idő előtti leválását okozzák a riboszómáról, még mielőtt az képes lett volna az aminosavat „célba juttatni”). Egyetlen, a klinikai gyakorlatban használt képviselőjük a Clindamycin.

12. Glycopeptidek: A legújabb (és legdrágább) típusú antibiotikumok. Egy fehérje- és egy szénhidrátlánc összekapcsolódásából állnak. A hatásmechanizmusuk: meggátolják a sejtfalszintézist, azáltal, hogy a sejtfal kezdeményeihez kapcsolódva meggátolják további láncok kapcsolódását, illetve a sejtfal megszilárdulását. Tipikus képviselőik: Teicoplanin, Vancomycin. ROHADT drágák.

Természetesen ezeken kívül is van még szép számmal antibiotikum (pl. a tuberkulózis elleni szerek, vagy a nitrofurantoin), de ezek a leggyakrabbak, illetve a legszélesebb hatásspektrumú szerek.

Akkor jöhet a következő fontos részlet: a HUS (haemolyticus uraemiás szindróma): Ennek a lényege, hogy a baktérium termel egy fehérjét, amely a vesében lerakódva károsítja a vese vérátáramlását, így tulajdonképpen gátolja a vesefunkciót. A károsodott ereken átlépő vörösvértestek ráadásul haemolizálnak (szétesnek), így a betegség két fő tünete a vesekárosodás és a haemolízis. A pontos patomechanizmussal most adósotok maradok, mert elég bonyolult, a lényeg: ha a baktérium szétesik, egyszerre nagy mennyiség szabadulhat fel a fehérjéből, vagyis a baktérium halálát okozó antibiotikus kezelés súlyosbítja, illetve kiválthatja a betegséget. A kezelése irányulhat egyrészt a bakteriális fehérje eltávolítására a véráramból (ún. plazmaferezis révén), illetve a veseműködés pótlására (dialízis), viszont nagyon fontos, hogy ha a baktérium nem esik szét, akkor jóval kisebb eséllyel van HUS, vagyis olyan antibiotikumot érdemes adni, aminek a hatására a baktérium nem pusztul el, illetve nem bomlik el a sejtfala. Na, ez egy hatalmas probléma az EHEC esetében, mert még ha találnánk is béta-laktámot, ami szétbontaná a baci sejtfalát, akkor se szabad beadni, mert a széteső baktériumból kikerül a fehérje, és kész a HUS. Pontosan ezért ajánlják most a giráz-gátlókat, ezek ugyanis csak a baktérium OSZTÓDÁSÁT akadályozzák meg, így a baktériumok nem szaporodnak tovább, a meglévőket megeszik az immunrendszer sejtjei, nincs HUS. Vagyis nem ANTIbiotikumokat, hanem Abiotikumokat érdemes adni – a többit pedig az immunrendszer sejtjeire bízni.

Következő kérdés: rezisztencia: A rezisztencia kialakulása tulajdonképpen valahogy úgy megy, ahogy Tibor bá mondja, viszont amit a nyolc fajta antibiotikumról ír, az sajnos hatalmas tévedés. Kezdjük azzal, hogy a nyolc nem is nyolc. A Tibor bá által felsorolt antibiotikumok:

Penicillin származékok

Tetracyclin

Nalidixin sav

Trimethoprim-sulfamethoxazol

Cephalosporinok

Amoxicillin / clavulanin sav,

Piperacillin-sulbactam,

Piperacillin-tazobactam

Ebből a nyolcból öt ugyanaz. Nevezetesen a Piperacillin, az amoxicillin penicillin származék, vagyis az első és az utolsó három egy és ugyanazon kategória, annyi a különbség, hogy az utolsó háromnál kombinációban van a penicillin egy béta-laktamáz gátlóval – melyre a baktérium béta-laktamáz enzimje sajnos valóban rezisztens. A cephalosporinok szintén béta-laktámok, vagyis szintén beleesnek a „szuper-béta-laktamáz” által kiváltott rezisztenciába – marad tehát a nyolc helyett 4 antibiotikum:

Pencillin származékok és cephalosporinok – helyesebb, ha úgy fogalmazunk: béta-laktámok Tetracyclin, Nalidixin sav, vagyis Fluoroquinolonok (giráz-gátlók), Fólsav antagonisták

A négyből az elsőre a baktérium maradéktalanul rezisztens. Ez tény, sőt, sajnos a legújabb béta-laktámokra, az imipenemekre is. A tetracyclinnel kapcsolatos rezisztenciával kapcsolatban nem foglalnék állást, lehet, hogy arra is rezisztens, nem tudom. A  fluoroquinolonokra nem áll a rezisztencia – pontosan ezért szerepel a mostani ajánlásban ez a csoport, lásd feljebb. A fólsav antagonistákra lehet, hogy van rezisztencia, de ez egy elég gyakori rezisztencia, nagyon sok E. coli típus rezisztens a fólsav antagonistákra.

Tehát voltaképpen maradt a nyolcból két rezisztenciánk, egy kétséges (fogadjuk el azt is rezisztenciának), és egy, amire biztosan nem áll a rezisztencia. Vagyis némi „jóindulattal” háromszoros rezisztencia. Nos, ez „nem olyan nagy durranás”, de mindenképpen figyelemreméltó. Ezenkívül ott van még számos más fajta antibiotikum is, amiről nem szól a poszt, szóval a fent felsorolt nyolc típus (ami valójában négy) korántsem az „összes” fajta antibiotikum. Nem is az a baj, hogy nem találnák szert, ami nem hat. Az antibiotikumok adása inkább a HUS miatt ellenjavallt, ezt fentebb szintén kifejtettem. No, de persze fennmarad a kérdés: hogyan válnak az antibiotikumok rezisztenssé? Ezt a kérdést már többen megválaszolták előttem. Az egyik probléma, hogy az emberek rengeteg antibiotikumot szednek, akkor is, amikor nem kellene. Egy kiadós kúra után azok a baktériumok maradnak meg az emberben, amikor rezisztensek az alkalmazott szerre, vagyis a következő alkalommal eleve olyan kórokozó jön, aminél már nem lehet ellőni „ugyanazt a viccet” még egyszer. Itt rettentően fontos az orvosok felelőssége is: nem egyszer láttam hallgató koromban, hogy az antibiotikum felírása pl. az alábbi metódus szerint történik: Köhög? Augmentin. Csúnyán köhög? Clarithromycin. Ez rettentően rossz gyakorlat. Antibiotikumokat csak különösen súlyos kórházi esetekben szabadna „vakon” (azaz tenyésztési eredmény hiányában) felírni, és ott is csak akkor, ha a beteg állapota miatt nincs idő kivárni a tenyésztés eredményét (ami 4-5 nap minimum). Ezek után nem csoda, hogy kialakul a rezisztencia. A felelőtlen antibiotikum-adás hatására kb. 30 éve létezik az MRSA (Meticillin rezisztens Staphylococcus Aureus – emlékszünk még, a meticillin egy béta-laktamáz rezisztens penicillin), ami minden kórházi osztály RÉMÁLMA, ha bárhol kitenyészik, az azonnali záró fertőtlenítést jelent az egész intézményre (már ha kijön az ÁNTSZ), mivel az MRSA szepszist (MRSA vérbe jutását és elszaporodását) szinte reménytelen antibiotikummal kezelni. Hála az égnek a Staphylococcus aureus egyébként békés kis „állat”, jól megfér az emberrel, viszonylag ritkán okoz súlyos fertőzést. Az antibiotikummal nehezen kezelhető „szuper” baktérium tehát nem új, régóta köztünk van. Spanyolországban pl., ahol recept nélkül lehet számos antibiotikumot kapni, a lakosság kb. 2/3-a már MRSA-hordozó.

A másik fontos mechanizmus a kérdésben a már szintén említett állattenyésztés. Jelenleg a helyzet a következő: A teheneket – hogy több tejet adjanak – hormonokkal kezelik. Ezek hatására olyan mértékben fokozódik a tejelválasztásuk, hogy begyullad a tőgyük (ezt hívják latinul mastitisnek), ezt a baktériumok szinte azonnal felülfertőzik. Erre az állattenyésztők és a hormont gyártó cégek „megoldása” a RENDSZERES, FOLYAMATOS, ÉLETHOSSZIG TARTÓ antibiotikus kezelés, a folyamatosan kialakuló rezisztencia miatt újabb és újabb szerekkel. Kilószám nyomják a szerencsétlen állatokba az újabb és újabb antibiotikumokat, ráadásul váltogatva, hiszen a rezisztencia szinte azonnal kialakul. Csoda, hogy ezekben az állatokban multirezisztens törzsek fejlődnek ki? Egyáltalán nem. Ezt már jó 20-30 éve látni lehet, a vezető mikrobiológusok folyamatosan kiabálnak, hogy állj, NAGYON NAGY baj lesz, de persze süket fülekre találnak. És valóban, valaki már ezt is kifejtette, a legvalószínűbb, hogy az EHEC kifejlődött valamelyik tehén belében, aztán a tehén trágyáját rálocsolták valamilyen zöldségre – és máris kész a járvány. És hogy miért Németország? Nos, Hamburg Európa egyik legnagyobb kikötővárosa, az egész világról jön ide zöldség és gyümölcs, és a betegség valahonnan innen indult el, ezt mindenképpen tudni lehet. Valószínűleg ezért nem találják a pontos forrást sem: egy városban, ahol ennyi helyről ennyi minden jön be, lehetetlen beazonosítani, hogy honnan jött a kórokozó. Összeesküvés-elméletről szó sincs, ez egy előre látható, jósolható jelenség, az emberi hülyeség eredménye. De hogy az összeesküvés-elmélet híveinek is adjak egy jó ötletet: hogy a fenében van az, hogy az antibiotikumok állattenyésztésre annyira olcsóak, hogy egy 7-800 kilós állatot EGÉSZ ÉLETÉBEN lehet velük kilószám etetni, de emberi célra egy 7-8 napos kúra adott esetben több ezer euró? Az összeesküvés (ebben magam is hiszek) pontos részleteit az első posztomban olvashattátok. Itt valamit fontos leszögezni: nem állítom, hogy az antibiotikumokra való rezisztencia nem fontos probléma. RETTENTŐEN fontos probléma. Az EHEC viszont elsősorban nem ezért veszélyes, hanem a HUS miatt. És hogy mennyire? Nos, a jó hír, hogy hál istennek annyira nem. Lássuk a számokat: Eddig kb. 2000 esetről tudunk, ebből kórházi ápolásra szorult kb. 500, a halottak száma 28. Vegyük figyelembe, hogy az esetek jó része valószínűleg felderítetlen marad, hiszen az EHEC elsősorban hasmenést okoz, ha egyáltalán okoz valamit, márpedig nem mindenki megy hasmenéssel orvoshoz, illetve nem minden hasmenéses betegtől vesznek székletmintát tenyésztésre. Összehasonlításképpen Németországban a szezonális influenza miatt évente kb. 2.900.000 ember megy el orvoshoz, ebből 1,5 milliót kórházban kell ápolni, és kb. 4000 hal meg. Ezzel összehasonlítva az EHEC egy lepkefing, vagyis aki a német egészségügy összeomlását vizionálja, azt sajnos ki kell ábrándítsam. A fertőzés most már lecsengőben van, vagyis sokkal több áldozat valószínűleg nem lesz. Emberről emberre való terjedést eddig nem sikerült bizonyítani.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2866) Figyelem felkeltés

Tibor bá’ online

 

Első bejelentés:Pár nap óta, az adott naptári napra eső sarki jég kiterjedése rekord minimum. Vagyis, például ma, június 15.-én ilyen kevés jég az Arktiszon sose volt. (az ábra néhány napos kését mutat)

Második bejelentés:  Idén a grönlandi olvadás elképesztő módon „berobbant”. Nézzük az alábbi ábrát:

Itt az látható, hogy egy adott naptári időben mekkora területen olvad a grönlandi jég teteje. A szürke vonal az 1981 és 2010 közötti időpont átlagát jelzi. A szürke folt a 2 %-os standard deviation mindkét irányba. A kék vonal pedig az idei év eredményét jelzi. Látható, hogy június elején az olvadás elképesztő módon megugrott. Kétszer akkor területen indult be az olvadás, mint a csúcsidő maximuma.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2865) Az Ománi-szoros rejtelme

Tibor bá’ online

 

A mai nap híre, hogy az Ománi-szorosban két tartályhajót torpedó támadás ért. A két hajó lángokban. A két hajó legénységét (44 fő) az iráni parti őrség megmentette. Washington azonnal reagált, szerintük majdnem biztos, hogy Irán követte el a támadást.

A torpedókat egészen biztos tengeralattjáróról lőtték ki, mert a merénylő nyilván nem akarta, hogy észleljék. Tengeralattjárója az arab terroristáknak nyilvánvalóan nincs. Vagyis a támadás mögött olyan ország állhat, amelyiknek van haditengerészete, és érdeke az eszkaláció fokozása. Ez aligha lehet Irán. Irán ezt valóban beígérte, de csak válaszlépés formájában. Iránnak nem érdeke egy háború.

Felmerül a kérdés, kinek az érdeke? A válasz egyértelműen Izraelé, és van is nekik (német építésű) tengeralattjárójuk. Képesek lennének ilyesmire? De mennyire, a Hatnapos háború idején megtámadták és el akartak süllyeszteni egy amerikai telekommunikációs hajót, a US Liberty-t. A feltételezett terv az volt, hogy a támadást Egyiptomra fogják, amivel sikerül bevonni a háborúba Amerikát.

A mostani támadó megnevezése természetesen csak feltételezés, de a logika efelé mutat. Most a kérdés, mit fog lépni Amerika. Ha nem támadják meg Iránt, akkor a közeljövőben várhatóak lesznek további provokációk. Úgy tűnik, addig nem nyugszanak, amíg nem robban ki egy háború. Hogy ez nukleáris háborúvá változhat, az nyilvánvalóan nem érdekli a provokátort.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2864) Mikor halunk meg?

Tibor bá’ online

When will we die? – http://arctic-news.blogspot.com/

 

A globális felmelegedéssel foglalkozó dolgozatok 2100-a vetítik ki előrejelzésüket, ami azért egy abszurditás, mert a ma születettek se remélhetik, hogy megérik azt, hiszen az átlagéletkor nem éri el a 75 évet. A 2018 study by Strona & Bradshaw tanulmány állítja, hogy az élet a Földön gyakorlatilag megszűnik + 5°C átlag hőmérséklet növekedésre. A kulcskérdés ezért az, hogy milyen gyorsan érhetjük el az 5°C emelkedést?

Induljunk ki abból, hogy a számítások szerint 1200 ppm az a CO2e színt, ami garantálja a 8°C növekedést (az e betű azt jelenti, hogy ekvivalens). Ez az a szint, aminél a stratus felhők képződése megszűnik, ezért abszolút biztos, hogy a földi élet befejeződik.

Megjegyzem, hogy az IPCC szerint 2100-re 1550 ppm lesz a CO2e, de a fentiek szerint 2100 senkit se érdekel. Ami érdekes, hogy az 1200 ppm mint billenő pont mikor lesz, mert ugye akkor halunk meg.

Az idén május 15.-én Mauna Loa hegycsúcson (Hawaii) 415,7 ppm-et mértek. 2018 decemberében a NOAA 1,867 ppm metánt mért. A metán 150-szer potensebb, mint a CO2. Ezek szerint az 1,867 ppm metán megfelel 280 ppm CO2e-nek. És akkor jön a tengerfenéki metán. Natalia Shakhova. szerint, a tengerfenékről felszabaduló metán mennyisége legalább duplája annak, ami a légkörben van. Ez tehát 556 ppm CO2e-nek felel meg. Ha ezt hozzáadjuk a jelenleg a légkörben lévő széndioxidhoz és metánhoz, akkor 1256 ppm CO2e-t kapunk, ami meghaladja az 1200 ppm-es billenő pontot, beindít egy extra 8°C emelkedést.

Mikor következhet be ez a billenő pont? Minden valószínűség szerint közvetlenül azt követve, amikor az északi sarkon lévő jég nyár végére elolvad. Lehet izgulni!

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2863) A végső válasz

Tibor bá’ online

 

A végső válasz megértéhez először is, le kell vetnünk az isten vágyat, mert az isten utáni vágy teljesen leblokkolja az emberi agyat. Utána meg kell szabadulni a „földi” gondolkodástól, mert nem teszi lehetővé a független okoskodást. Megvan? Akkor rajta!

Megszületünk és öntudatra ébredünk. Észleljük, hogy „It’s a wonderfull world”. Elfogadjuk úgy, ahogy van, amihez hozzátartozik a folyamatos tapasztalatunk. Erre támaszkodva világossá válik számunkra, hogy semmi sincs magától, mindent létre kell hozni, még egy fogpiszkálót is. Azt is megtapasztaljuk, hogy mindennek van, volt kezdete, aztán szép lassan elhasználódik, és mindennek vége lesz egyszer, legfőképpen az emberi életnek.

Aztán megismerkedünk előttünk élő kutatókkal, akik feltárták közvetlen környezetünk múltját, majd a távolabbiakét is. Ezt követi annak észlelése, hogy az egész világgal kapcsolatban van egy olyan széles körben elterjedt nézet, hogy isten teremtette. Vannak, akik ezt tagadják, de nem tudnak helyette nyújtani semmit. Pedig egyszerű.

A lét (ami több mint az ismert világmindenség) teremtés nélkül mindig is volt, kellett, hogy legyen méghozzá kezdet nélkül. Hogy ezt nem tudjuk elképzelni az nem jelent cáfolatot. Kellett, hogy legyen, mert az alternatíva, vagyis, hogy soha, sehol semmi, az nem valós alternatíva. A nemlét nem csak elképzelhetetlen, de képtelenség.

Az örök vita úgy szól, hogy Istennel semmi se oldódik meg, mert OK. Isten teremtette a világot, de ki teremtette Istent? Mert az emberi tapasztalat szerint mindennek kell lenni alkotójának. Ismereteink szerint elsőnek Cicero (I.e. 106-43) állt elő az ötlettel, hogy semmi sincs magától, mindent valakinek létre kell hozni. Ugyanezt az elvet vallotta Thomas Burnet’s (1636–1715). Legismertebb teremtés hívő Villiam Paley tiszteletes (1743-1805), aki kijelentette, hogy  “There cannot be design without a designer”. Nem létezhet egy szerkezet tervező nélkül. Példának felhozott egy zsebórát a tengerparton, amit ha meglátunk csakis arra gondolhatunk, hogy azt valaki megalkotta, és nem a tengerből jött elő csak úgy alkotó nélkül.

A Földön élő ember megtanulja, hogy semmi sincs magától, mindent valakinek meg kell teremtenie. Ez annyira magától érthető, hogy senki se támadja meg az „és Istent ki teremtette?”

Pedig a dolog roppant egyszerű. Istent senki se teremtette, mert nincs is Isten. A lét pedig mindig volt, mert nem lehet másképp. Tudom, már írtam, de ezt meg kell érteni. Mindig volt. Ez az alapállás. És ha mindig volt, nem változik, akkor nem lehet másképp csak a lehető legtökéletesebb. Legtökéletesebb?

Amit már tudunk: A 92 természetes elem, az atommag szerkezete, a keringő elektronok, elektron pályák. A szubatomi részecskék bonyolult hálózata, a gyenge és erős magerők, az elektromosság, a gravitáció. Ezek rendkívül pontos hangolása egy olyan világot testesít meg, ahol minden magától jön létre, fejlődik, tart valami felől, és halad valamik felé. Nincs benne cél, amit el kellene érni. Minden csak történik úgy, ami a rendszerből adódóan lehetséges. Az egész emberi agy által fel nem fogható, mert ellenkezik mind azzal, amit életünk folyamán tapasztalunk.

Ha valaki keresi az isteni gondoskodást, az isteni akaratot, az isteni célt, akkor nagyon, de nagyon melléfog. Ha kutatja, hogy mi velünk a célja a természetnek, akkor nagyon mellékvágányon van. Ha valaki ragaszkodik olyan fogalmakhoz mint erkölcs, jóság, tisztesség, jutalom, büntetés, kegyetlenség, megértés, stb., akkor nem ért az egészből semmit. Ezeket a fogalmakat mi emberek hoztuk létre, de ezek a természet mechanizmusában nem lelhetők fel. Minden csak van, és az alaptételekből adódóan fejlődik, időben változik az alapvető törvények irányítása mentén. Az örökké létező létből ez jön le, nem több és nem kevesebb.

Mi, akik élünk, örülhetünk annak, hogy részesei lehetünk ennek a csodás világnak. Megismerhetjük, kifejlődött agyunkkal megérthetjük nagyszerűségét, és csodálhatjuk hallatlan sokszínűségét. Végül pedig élvezhetjük a lehetőségeket, ha van kedvünk élni vele.

Végezetül összefoglalva: A lét azért van mert az alternatívája elképzelhetetlen. A léten belül az elrendeződés a lehető leglogikusabb, mert miért lenne más?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2862) Ebola járvány

Tibor bá’ online

 

A WHO négy napja (2019.06.07.) jelezte, hogy a Kongóban dúló Ebola járvány nem húzódik vissza és a világ összes országának készen kell állni a járvány globális kitörésére. Akkor nézzük a kongói helyzetet!

Az ábrán fel van tüntetve a Kongóban elforduló Ebola betegek száma hetes felbontásban 2018.08.08. és 2019.06.05. között. Látható, hogy minden erőfeszítés ellenére az esetek száma nem hogy nem csökken, de folyamatosan növekszik. Miközben százak hagyják el hazájukat és jelentkeznek bevándorlónak az USA-ban és Európában. Megjegyzendő, hogy a világ Ebola vírus elleni vakcina készlete mindössze 130 ezer darab.

Két napja Robert Redfield a CDC igazgatója (Betegség Megelőző és Gyógyító Központ) az Amerikai Kongresszus előtt a következőket mondta: Az országoknak fel kell készülni, hogy ez a járvány el fog terjedni az egész világon.

Szerintetek a magyar egészségügy tud róla?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2861) Politikai számtan 2

Tibor bá’ online

Ügyes ötlet volt Orbántól a kétfordulós választási rendszert egyfordulósra változtatni. Kétfordulós rendszerben a Fidesz a büdös életben nem nyerne választást, egyfordulós rendszerben pedig lehetetlenség megverni.

Kerek számokban, a Fidesz táborban 2 milliós ember lehet. Ez az ország lakósságának mindössze 20 százaléka, de ez a 20 százalék fegyelmezetten minden választásra elmegy és leadja a szavazatát. A maradék 75 százalék nagy része közömbös, nem tetszik nekik a rendszer, de inkább kirándul vagy lemegy a Balcsira, de nem szavaz. Így a szavazati részvétel 50 százalék körül van. De ennek az 50 százaléknak majdnem a fele a Fideszre szavaz.

A szavazatok 45 százaléka a Fideszé. 55 százalék az ellenzéké, de az ellenzék nem egyetlen párt, hanem több. Miknél több a Fidesznek annál jobb, mert az 55 százalék több részre esik szét, és egyik se ér még a közelébe a 45 %-nak. Tehát a Fidesz nyer.

Az mindenki felismerte már rég, hogy a Fidesz csak úgy győzhető le, ha csak egy ellenfele van a Fideszes jelöltnek. Ezt azonban felülírja az egyéni érdek, főleg akkor, ha az egyéni törekvést a Fidesz anyagilag támogatja.

Ejtsünk egy szót Puzsér Róbertról is. Azt nyilván tudja, hogy Tarlós ellen semmi esélye, akkor pedig minek akar indulni a főpolgármesteri választáson? Nyilván azért, mert ez a Fidesz érdeke. Meg kell osztani a Tarlós ellenes szavazókat! Ez Orbán napi parancsa.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2860) Politikai számtan

Tibor bá’ online

 

Van, amikor a politikai kifejezetten szórakoztató, Ilyen például Kálmán Olga esete a főpolgármesterséggel kapcsolatban. Kálmán Olga, amikor még az Egyenes beszédet vezette több alkalommal “megütközött” Tarlós Istvánnal, ami (csak úgy mellesleg) kifejezetten nőellenes, sőt férfi ellenes is, ha a férfi történetesen nem Tarlós Istvánnak hívják. Kettőjük találkozása rendszerint verbális ütközet volt, amivel csak a nézők jártak jól, ők nem. Nem árulok el titkot, ha azt feltételezem, hogy utálták egymást, és most annyi év után, meg fognak birkózni.

Az újságírók természetesen rácuppantak a csemegére, és beindult a nem túl jóindulatú baszogatás, mert egy hete Kálmány Olga még “hallani se akart” a dologról. A  javaslatot tevő, és mögötte álló DK vezér, Gyurcsány Ferenc pedig néhány napja még Karácsony Gergely mögött állt. Szóval, mind ketten szószegők. Evvel kapcsolatos véleményem a tegnapi posztban olvasható. Ez esetben azonban a logika is a “szószegés” mellet szól.

Nézzük a tényeket! A cél Tarlós István legyűrése, aki mögött a fegyelmezett 40 % Fidesz szavazók sorakoznak fel. Negyven százalékkal úgy kell kétharmaddal nyerni, hogy kreálok egy rakás jelöltet az egyfordulós választáshoz. Ezt a célt szolgálta a Fidesz bérenc Puzsér Róbert jelölése, és csak várjuk meg a végét, lesz még néhány Fidesz által fizetett “kihívó”. Egyenlőre csak a Momentum tette meg azt a szívességet, hogy hirtelen sikerélményétől felbuzdulva indít jelöltet. Azonban ez még nem a végső állapot, de foglalkozzunk csak ezzel.

Ha 4 induló lesz: Tarlós, Karácsony, Puzsér és a Momentum jelöltje, Kerpel-Fronius Gábor akkor várhatóan Tarlós 40%, Karácsony 35%, Puzsér 10%, Kerpel-Fronius 15% lesz. A győztes Tarlós István.

Ha 4 induló lesz: Tarlós, Kálmán Olga, Puzsér és Kerpel-Fronius, akkor várhatóan Tarlós megint hozza 40%-ot, Kálmán Olga 45%, Puzsér 5%, Kerpel-Fronius 10%. Ki lett a főpolgármester? Kálmán Olga. Tarlós meg lett buktatva. Gyurcsánynak igaza volt, Tarlóst kizárólag Kálmán Olga tudja megbuktatni, függetlenül attól, hogy Orbán hány kamu jelöltet vásárol meg.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2859) I have changed my mind

Tibor bá’ online

 

Más véleményen vagyok. Megváltozott a véleményem. Ezek az angol cím fordításai, ami Magyarországon kapitális bűnnek számít. Nálunk ha valaki valamit mond, állít, jelzi a véleményét, akkor ahhoz kutya kötelessége élete végéig ragaszkodni. Ha netán tán megváltoztatja, akkor a vád egyértelmű: „megszegte a szavát”. Ezzel valamennyien tisztában vagyunk, elvégre egyazon kultúrához tartozunk, de még senkitől se hallottam, hogy ez egy tarthatatlan szokás.

Ne is mondjam, hogy angolszász társadalomban nem csak nincs így, kifejezetten intézményezett, hogy bármikor megváltozhat a véleményem, vagyis: I have changed my mind. Amit megjegyzés nélkül mindenki tudomásul vesz, és normálisnak tart, majd ennek tükrében változtathat saját véleményén, hozzáállásán.

Sose tudtam megérteni, Magyarországon miért nem változhat meg a véleményem bármiben. Miért vagyok arra ítélve, hogy régebben volt véleményemhez ragaszkodjak, amikor számtalan okom van arra, hogy megváltoztassam.

Talán ebből adódik, hogy ha egy nő rájön, ezt a házasságot nem neki találták ki, akkor egyszerűen kilép belőle a „holtamiglan-holtodiglan” ellenére. Nálunk ez nincs így a férj rendszerint konyhakéssel tartja vissza az asszonyt, ha már egyszer igent mondott.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2858) Katica

Tibor bá’ online

 

A globális klímaváltozásnak száz meg száz velejárója van, egyik kellemetlenebb, mint a másik, és minden napra jut egy újabb felfedezés.

San Diego-ban a meteorológusok radarernyőjén néhány napja egy kb. 100×100 km-es felhő jelent meg, de hamarosan kiderült, nem eső felhőről van szó, ez a felhő irgalmatlan mennyiségű katicabogárból állt.

A „felhő” alatti térségben élő szakértőket értesítették, nézzenek utána, mi a helyzet? Ekkor derült ki, hogy bogarakról van szó.

A kaliforniai Kártevőket Kezelő Program egyetemi munkatársai szerint, tavasszal amint a hőmérséklet eléri a 18 °C-t a katicák párzani kezdenek és elmennek a völgyekbe, ahol növényevő tetveket találnak, és ott lepetéznek. Mire beköszönt a nyár a tetvek száma drasztikusan lecsökken, a katicák éhesek lesznek, és beindulnak élelmet keresni.

Mondjuk a katica hasznos bogár, és még mindig jobb, mintha sáska felhő lett volna, de ha megtörténhet a katicákkal, akkor bármivel megtörténhet, és meg is fog történni. Ez a lényeg, vagyis, egy teljesen új élet alakul ki a Földön, ami még rengeteg meglepetéssel, és a vele járó kellemetlenséggel fog szolgálni még mielőtt eljön a teljes vég.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2857) Szex with Sztálin

Tibor bá’ online

 

Csak előjáróban: Micsoda lehetőség, összekaparni egyetlen posztban Sztálint, szexet, az orosz utálatot, és a bennünk rejtőző antikommunista érzelmeket.

Oroszországban egy vállalkozó csoport létrehozott egy videó játékot, aminek során a résztvevő időutazással visszamegy a XX. század elejére, találkozik Sztálinnal, akit felvilágosít arról, hogy lehet a világ ura az igazi szex megismerése által. A játék során a három dimenzióban megelevenített Sztálin interakcióban eltűri a gyomorrúgást, mellbimbóira kapcsolt áramot, a hátán ugrálást. Mindez megtörténhet Sztálin irodájában, hálószobájában, és egy titkos „vörös” szobában. A játék leírásában figyelmeztetik az érdeklődőt, hogy találkozhat erőszakkal, meztelenkedéssel és vérrel.

Egy valaki egészen biztos nem fog bekapcsolódni a játékba a Olga Alimova az orosz kommunista pár parlamenti képviselője, aki szerint a kiagyalók mentális betegek, és erkölcsileg olyan piszkosak, hogy nem is hajlandó részletezni. Szerinte egy ilyen játékot be kellene tiltani.

Majd 70 évvel halála után Sztálin emléke Oroszországban igen ellentmondásos. Sztálin megnyerte a nagy honvédő háborút a németekkel szemben, közel nulláról iparosította az országot. Ugyanakkor százezrek halálát okozta, és kialakította a személyi kultuszt. Közvélemény kutatások szerint a népesség 50 százaléka Sztálint pozitíven ítéli meg, de ennek az 50 százaléknak csak a huszad része lenne hajlandó élni Sztálin alatt.

Sokat elárul a háttérről az a tény, hogy a múlt évben betiltották a „Sztálin halála” című skót komédiát azon az alapon, hogy „szélsőséges elemeket” tartalmaz.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2856) Női trükkök

Tibor bá’ online

 

Annál nincs szörnyűbb, amikor egy híres nőről elfeledkezik a publikum. Mindegy mi legyen a hír, csak legyen.

A már elhunyt Gábor Zsazsa századik férje nem rég nyilatkozta, hogy felesége szeretett volna itthon meghalni, mert ő mindig is szerette a hazáját. Summa summarum Gábor Zsazsa gondoskodott róla, hogy halála tán is róla beszéljenek. Legnagyobb trükkje azonban nem ez volt.

Még fénykorában, amikor Zsazsa Gábor még Konrád Hilton felesége volt, egy spanyol utazása során az egyik Hilton szállodában betett egy törülközőt a bőröndjébe, aminek a fedelét nyitva hagyta. A takarítónő észlelvén az esetet azonnal jelentett a főnökének, aki kihívta a rendőrséget, amikről az újságírók is értesültek és már meg is jelent a cikk a „lopásról”. A rendőrségen Zsazsa kijelentette, hogy az egész ügy nevetséges. Azt feltételezni,hogy a férje szállodájából ellop egy törülközött, na ez egy vicc. Ekkor döbbentek rá az újságírók, hogy alaposan át lettek verve. Zsazsa csak azt akarta, hogy beszéljenek róla.

És hogy ez nekem miért jutott eszembe? Női trükkre a „menő” nőket nem kell tanítani. Íme:  Vajna Tímea kakaduja elveszett, közölte a magyar média. Szörnyű, de másnapra meglett. Mind a két esemény hírértékű. Ma láttam a szóban forgó madarat is. Az igazi hír az, hogy ez nem egy igazi kakadu. Az igazi kakadu hófehér és sárga taraja van. Szóval le lehet még néhány bőrt húzni erről a madárról, meg a hülye férfiakról is. 😀

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2855) Globális méretű hazardírozás

Tibor bá’ online

 

A világon több mint tízezer termonukleáris töltet lapul silókban, mamuthordozók hátán, kilövésre készen. Tehát a III. világháború szóba se jöhet. Viszont az amerikai Pentagon teli van 3-4-5 csillagos tábornokokkal, akiknek kell valamit csinálni. Csinálnak is, például kianalizálják a Kínával lefolytatandó következő háborút. Hogy Kínának is vannak hidrogéntöltetei, az nem érdekes. Hát akkor nézzünk bele a kártyáikba, miket sütnek ki.

„Az amerikai haderő fizikai és ciber támadást indíthatna az ellenfél (ez ugye Kína) figyelőrendszerére és fegyverállásaira annak érdekében, hogy tönkrezúzza annak irányítórendszerét, ami biztosítja a győzelmet. Minél gyorsabban sikerül megsemmisíteni a figyelőrendszert, annál kisebb lesz az amerikai vesztesség, és annál nagyobb pusztítást lehet elérni az ellenség fegyverzetében.

A kínaiak azonban figyelembe fogják venni azt a tényt, hogy az USA kétszer is indított megelőző légicsapást Irakban, 1991-ben és 2003-ban, annak érdekében, hogy megsemmisítse az ellenfél figyelőrendszerét és kisebb hatékonyságú légelhárítását. Ezt elkerülni Kína csak úgy tudja, ha ők indítanak megelőző csapást. Ebből következik, hogy mindkét fél élesen figyeli a másik tevékenységét, hogy egy készülő megelőző csapást még időben észleljen. Más szavakkal, az amerikai és kínai erők konfrontációja oda vezethetett volna, hogy bármely fél totális támadást indít a másik ellen, még mielőtt az bármit észlelne. Ide értendő az is, hogy Kína hozzányúl a termonukleáris fegyvereihez még mielőtt azokat az amerikai erők megsemmisítenék.

Nem arról van szó, hogy kell-e az Egyesült Államoknak aktívan tervezni egy Kína elleni háborút. A stratégák úgy gondolják, hogy az Amerikának hadigépezetére kell támaszkodni, hogy fenntartsa uralkodó pozícióját a csendes-óceán keleti partjainál úgy, ahogy ezt a II. világháború vége óta tette.

Kínával kapcsolatos amerikai cél egy Amerikai ellenes ázsiai hegemónia kialakulásának a megakadályozása, ami lenullázhatná a jelenlegi USA szövetségi rendszert.

A helyzet analizátorok között csupán a módszerben van különbség a fenti cél elérésének érdekében, és ha szükséges Kína megsemmisítésében, ha az veszélyeztetné az amerikai hegemóniát.”

Ez tehát teljesen egyértelműen azt jelenti, hogy gazdasági érdekeinek megvédése érdekében Amerika nem retten vissza egy nukleáris megelőző támadástól, miközben mérsékeltebb hangok is léteznek:

„Katonai támadás helyett alkalmazni lehetne a kínai export tevékenység megakadályozását, ami teherhajók elsüllyesztését vagy visszafordítását jelenti. Az export leállítás mellett a Kínába irányított nyersolaj szállítások megakadályozása is hatékony lenne.” [elfelejtve azt, hogy ezt tették a japánokkal, amire kitört közöttük a II. világháború]

A stratégák feltételezése szerint Kína ezt lenyelné, mert egy termonukleáris háborút egyik fél se nyerhetne meg. Ez a feltételezés szerintem nem más, mint globális hazardírozás.

A végső nagy kérdés, ami engem nagyon érdekel, a nagyhatalmak háborúzhatnak-e egymással anélkül, hogy thermonuklearis töltetekhez nyúlnának.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2854) Amerikai diplomácia, Oh!

A poszt magyar fordítását elküldtem a VIP előfizetőknek.

___________________________________________________________________________

What diplomacy? Here are 36 countries the US has bullied this week

By RT

It’s been a busy few days for American diplomacy, with three dozen nations ending up at the receiving end of threats, ultimatums and sanctions this week alone. And it’s only Friday.

Mexico is the latest target, slapped with 5 percent tariffs on each and every export, gradually increasing to 25 percent until it stops the flow of Latin American migrants into the US, thus fulfilling one of President Donald Trump’s election promises. Most of those migrants aren’t even from Mexico.

On the other side of the world, India is reportedly about to be forced to face a choice: ditch the purchase of Russian S-400 air defense systems or face sanctions under the Countering America’s Adversaries Through Sanctions Act (CAATSA, Washington’s go-to cooperation enforcement instrument).

Turkey is facing a similar ultimatum: abandon S-400s (something Ankara has repeatedly refused to do) or lose access to the F-35 fighter jet program. This threat was repeated on Thursday by Kathryn Wheelbarger, US acting assistant secretary of defense for international security affairs. Ankara has already invested some $1.25 billion into the super-expensive American fighter, but with a lot of its parts being made in Turkey, it’s still an open question who would be the bigger loser.

The entire European Union could be facing punishment if it tries to trade with Iran using its non-dollar humanitarian mechanism to bypass the American embargo. Having worked hard on the 2015 nuclear deal with Tehran, which has repeatedly been confirmed to be working, EU member states are not ready to ditch trade at Trump’s whim – and US Special Representative to Iran Brian Hook on Thursday reaffirmed the threat of CAATSA sanctions.

Cuba, the rediscovered scapegoat of the Trump administration’s newfound anti-socialist drive, is being called out for supporting Venezuelan President Nicolas Maduro. On his Thursday visit to Canada, US Vice President Mike Pence said Ottawa must stop Havana’s “malign influence” on Caracas’ affairs – despite Prime Minister Justin Trudeau’s meek objections that it could play a “positive role” in settling the crisis there.That’s 32 countries bullied, threatened or sanctioned in one day (counting the 28 EU members). Years’ worth of gunboat diplomacy, packed into a busy few hours in Trump’s signature “my way or the highway” style.Mentioning Iran (which was almost certainly behind a recent inept attack on oil tankers near the Persian Gulf), China (which dares to buy Iranian oil), Russia (which has probably restarted low-yield nuclear tests) and Venezuela (where the ouster of its elected president is the only result of long-awaited talks with the opposition that Washington will accept) – is almost an afterthought. There’s hardly a week passing without the Trump administration churning out half-a-dozen accusations and threats against one or all of those – and this week, the gears were grinding as hard as ever. Here’s a visual aid:

every nation the US has threatened this week, colored in on a map.ábraAmerican influence, built up over decades, is undeniable: even its adversaries depend on the US dollar and are arguably at the mercy of its myriad military bases all over the globe. Trump and his hawkish inner circle have been more than willing to spend that credit by shouting at everyone to get in line.In the worst-case scenario, he is dragging the world into devastating wars. In the best case, he is throwing that influence away, showing allies and rivals alike that an ugly divorce could be the only way out of this abusive relationship.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Éljetek a lehetőségekkel!

(2853) Az ipari civilizáció összeomlása

Tibor bá’ online

 

A NASA (Goddard Space Flight Center) által szponzorált tanulmány szerint ipari civilizációnk visszafordíthatatlan összeomlás felé halad, – adta hírül a The Guardian.

A jelzett összeomlás a következő évtizedben következhet be a természeti források fenntarthatatlan kihasználása és a javak egyenlőtlen elosztása miatt.

A tanulmány rámutat arra, hogy a civilizációk „tündöklése és bukása” az emberi történelem visszatérő jelensége, melyek általában nem várt módon következtek be. A történelmi visszatekintés azt mutatja, hogy fejlett, komplex civilizációk is hajlamosak az összeomlásra, amire jó példák a Római Birodalom, és ezzel azonos fejlettségi fokon álló (ha ugyan nem meghaladó) Han, Mauri és Gupta Birodalom, valamint a Mezopotámiai Birodalmak, amelyek nem mutatkoztak tartósnak.

Az elmúlt összeomlásokkal kapcsolatban tanulmányozták az emberi természetből adódó dinamikát, és azonosították azon legfeltűnőbb tényezőket, amelyek megmagyarázzák a civilizációs összeomlást, név szerint: népesség, klíma, víz, agrárium és energia.

Ezek a tényezők akkor vezetnek az összeomláshoz, amikor két társadalmi jelenség felüti a fejét: 1) A természeti források túlfogyasztása. 2) A társadalom túlzott mértékű rétegződése gazdagokra és szegényekre. Az összeomlásnál ezé a két társadalmi jelenségé volt a központi szerep az elmúlt 5000 évben. A jelenlegi összeomlásra való célzás 10 év. Hmmmm.

A kutatás eredményeiről és technikájával kapcsolatban az első észrevétel (amit nem követtem szolgaian) hogy a cím eredetileg egy kérdőjellel van befejezve. Ez egy fajta angolos óvatosság. A másik, hogy a beszámoló nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy az összeomlás elkerülhető, ami semmi más, mint flastrom az emberiség gyógyíthatatlan sebére. Az összes ötlet másra nem jó, mint megvalósításuk esetén az előttünk álló események elodázása. Arról nem beszélve, hogy a klímával kapcsolatban még jó tanáccsal se szolgálnak. — Az valóban roppant kellemetlen, hogy a szegény egyre szegényebb, a gazdag pedig egyre gazdagabb lesz, de önmagában ez nem kell hogy társadalmi összeomláshoz vezessen, még akkor sem, ha a poszt szerint az elit a tömegeknek csak a puszta létminimumot hagyja meg, és a tömegek létszámát is annyiban maximálná, amennyire nekik szükségük van. Elvégre a feudalizmus alatt pontosan ez volt a helyzet és annak ellenére, hogy sok száz éven át fennállt, nem összeomlás, hanem átalakulás követte.

Aki őszintén szembe akar nézni a tényekkel, annak be kell magának vallani, hogy egy véges méretű bolygón a végtelen ideig tartó „fenntarthatóság” nem létezik. A megfelelő lépésekkel a társadalom fenntarthatósága néhány emberöltésre valóban meghosszabbítható LENNE, ha nem létezne emberi természet. Hiszen a napnál is világosabb, hogy az összeomlott összes emberi civilizáció esetében a folyamattal az elit tökéletesen tisztában volt, de eszük ágában se volt megszüntetni azt.

Akit érdekel, az eredeti cikk: http://www.theguardian.com/environment/earth-insight/2014/mar/14/nasa-civilisation-irreversible-collapse-study-scientists

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2852) A legfrissebb ijesztgetés

Tibor bá’ online

 

Február 28-án, ami a meteorológiai tél utolsó napja, de azért még mindig tél, Magyarországon rekord meleg volt 23,5 °C értékben. Ezzel egy időben nyilvánosságra hozták, hogy 1750-hez viszonyítva 2026-ra a Föld hőmérséklete 18 °C-al lesz melegebb (pillanatnyilag csak 1,8 °C-nál tartunk) Tehát, 7 év alatt 16,2 °C-al fog megnövekedni. Téboly!

Közben kiderült, hogy fél Észak Amerika víz alatt áll, és ha ez nem elég, akkor 30 nap alatt 500 tornádó söpört végig az államokon,  a déli féltekén lévő Új Zéland rekord meleg őszt élvezhet, az északi féltekén lévő Japán, és Moszkva pedig sose tapasztalt még ilyen meleg tavaszt.

De mi ennek az oka, és miért most jöttek rá nagy hirtelen? A helyzet az, hogy kiderült 1200 ppme esetén a tengerek felett keletkező gomolyfelhők (stratocumulus) el fognak tűnni. [Hadd szúrjam közbe, hogy „ppme” alatt CO2 ppm ekvivalenst értenek. Vagyis idesorolják az összes üvegházhatású gázt is.] A NOAA szerint jelenleg 415 ppm a CO2 érték, de a ppme már 500. Vagyis, további 700 ppme kellene néhány év alatt. Ezek a gomolyfelhők igen jelentős mértékben verik vissza a bejövő napfényt. Recent study Ha ez megszűnik, a hőmérséklet megugrik. Na jó, de hogy lesz 1200 ppme?

Csak az Arktiszon négy billenő pont várja, hogy elérjük:

1) A jég eltűnése, ami jelenleg az óceán meleg vízével szemben pufferként működik.

2) A jég eltűnésével a jég fényvisszaverő hatása megszűnik, a Napfény itt marad és melegít.

3) Az Arktisz Óceán tengerfenekének üledéke destabilizálódik.

4) A permafroszt felolvad.

A főbűnös a metán. A légkörben 1 ppm = 7,81 Gt CO2. Vagyis a hiányzó 700 ppm = 5467 Gt CO2, ami egyenlő 42 Gt metánnal. Miközben Natalia Shakhova figyelmeztetése szerint 50 Gt metán kész bármely percben felszabadulni. Mindössze ezt kell megvárni. A számítások szerint, ha ez bekövetkezik a + 16,2 °C garantált.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2851) Divat lett az angol nyelv – tudnál-e fordítani?

Tibor bá’ online

 

Néha-néha hivatalosan rám kérdeznek, foglalkozása? – nyugdíjas – válaszolom. Jó-jó, de mivel foglalkozott nyugdíjazása előtt, mi volt a szakmája? Kérdezzen könnyebbet. Van néhány dologról papírom, de az elmúlt minimum 40 év alatt egyiket se űztem, mert fordítottam, angolból magyarra. Hát kérem, ehhez értek igazán, ami igen kellemetlen, mert állandóan azt tapasztalom, hogy sokan mások is fordítanak, csak éppen nem tudnak, ami láthatóan senkit se zavar. Például, szinkronizált filmeknél a magyar szöveg egyszerűen értelmetlen (senseless – ami sokkal kifejezőbb, mint a magyar „értelmetlen”. helyette: érzékelhetetlen. ), de csak nagyon kevesen veszik ezt észre. Viszont, ha fejben az ember gyorsan visszafordítja angolra, természetesen tükörfordítással, akkor azonnal érthető lesz a helyzet.

De beszéljünk inkább a fordításról! Az én definícióm szerint az a jó fordítás, aminek az elolvasása után egy minimum érettségivel rendelkező férfiben vagy nőben ugyan azon impresszió/érzés keletkezik, mint az eredeti szöveg megfelelő elolvasása után. Tehát semmi esetre se a szöveghűség a fontos. Ugyanis minden nyelvhez tartozik egy kultúra is, aminek egyik része a szavakkal kapcsolatban kialakult szokások. A jó fordítónak nem csak ismerni kell egy idegen nyelvet (legyen ez innentől kezdve az angol), hanem ismernie kell a hozzá kapcsolódó kultúrát is, ami csak úgy sajátítható el, ha a fordító néhány évet él egy angolszász országban, és nem közömbös, hanem iparkodik megérteni és megtanulni a helyi szokásokat. Vegyünk egy példát!

Vendégségben szinte kötelező a vendégtől megkérdezni, hogy kér-e egy csésze teát. Would you like a cup of tea? Erre a kérdésre két lehetséges válasz van az angolban. „Yes, please”. Valamint „No, thank you”. Nem lehet cifrázni, egyénieskedni, kibővíteni egyéb szavakkal, vagy viccelődni vele, szellemeskedni. Különben olyan nem csak nem létezik, hogy „No, please” (felteszem ez lenne a „köszönöm nem kérek”) vagy „Yes, thank you”, de egy ilyen válasz értelmezhetetlen. A háziasszonynak fogalma sincs, hogy most a megkérdezett kér vagy nem kér.

Az angol nyelvismeretre különben is jellemző, hogy nagyon sokat kell tudni ahhoz, hogy az ember rádöbbenjen, milyen keveset tud. Viszont nagyon kevesen tudnak nagyon sokat, így rengeteg „fordító” meg van arról győződve, hogy érti a mesterségét. Nézzük, hogy mi minden sülhet ebből ki! Manapság divatszóvá vált (többek között) a „kaszting” mivel e körül forognak a celebek, aki vagy jön egy kasztingról vagy délután megy egy kasztingra. Ezzel párhuzamosan van egy amerikai szokás, ami szerint, ha valakinek eltörik egy végtagja, amit aztán alaposan begipszelnek, akkor a beteglátogatók a gipszre (aminek az angol neve „casting”) ráfirkálják a nevüket, írnak egy rövid üzenetet (pl. gyógyulj meg!), vagy csak simán ráraknak egy szignót. — Most jön a szinkronizált film, amiben az egyik szereplőnek eltörik a lába, ami tövig be van gipszelve és csigán fel van húzva a plafon felé. Jön a haver, össze-vissza hülyéskednek, majd a haver készül távozni. Erre a lába törött odaszól „sign my castging?” (azaz: firkálsz a gipszemre? [nem “aláírod-er a gipszemet?”]) Na és mi lett ebből magyarul? „Aláírod a kasztingomat?” Válasz: „sure” (azaz: persze). Ekkor a látogató ráfirkál a gipsz lábra és elviharzik. A nézőnek fogalma sincs milyen kasztingről van szó, mert ez volt az első említés. A fordító nem vette észre, hogy szó sincs kasztingról, és hogy a fordítás szerint a gipsz befirkálása indokolatlan. Vagyis nem érti a jelenetet, de ez nem izgatja.

Ez a jelenség nem új, és nem is ritka, olyannyira, hogy Karinthy Frigyes a tolla hegyére szúrta „műfordítás” címen. Ez annyira jó, hogy ide kell másolnom:

„Egy költői antológiában megjelent a következő szép versszak Ady Endrétől:
Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.
Egy széplelkű műfordító olvasta az antológiát és kiváltképp megtetszett neki ez a vers. Elhatározta, hogy lefordítja és a “Dichterstimmen” című folyóiratnak beküldi. Le is fordította a következőképpen:
Ich kam von Ufer der Ganges
Dort traumt ich von südischen Schlager,
Main Herz, du Blume, du banges
Du bist so zitternd, so mager.
Hát, istenem a rím kedvéért az ember változtat egyet-mást egy ilyen műfordításban. Eddig minden rendben volt, de egy másik műfordító elolvasta a verset a „Dichterstimmen”-ben, nagyon megtetszett neki és elragadtatásában nem vette észre, hogy magyarról fordították németre: eredetinek nézte és lefordítván magyarra, ilyen formában küldte be egy magyar szépirodalmi lapnak:
Ufer, a zsidó kupléíró
Aludt a folyosón mélyen
Barátja, Herz, biztatta
Hogy ne remegjen, ne féljen.
Egy kis félreértés tagadhatatlanul van a dologban: de ezekben a fene gót betűkben az ördög ismeri ki magát – érthető, hogy a különben kitűnő műfordító a “südischen” szót “jüdischen”-nek olvasta. Azonkívül, hogy a Ganges szót folyosónak fordította. Istenem, nem szabad elfelejteni, hogy a gang nálunk ilyesvalamit jelent. Más baj nem is lett volna, ha történetesen nem olvassa a verset egy harmadik műfordító, aki magyar versnek nézte, lefordította és beküldte a “Gedicht-Magazin”-nak, az alább olvasható tökéletes átköltésben:
O, Dichter der alten Juden
Was schlafst du im Flußsalz so tief?
Hörst du nicht den stolzen Herzog
Der dir in Ohren rief?
No, igen ami a folyosót illeti, hát az igaz, hogy ha az ember német fordító, nem lehet tekintettel ilyen hajszálfinom árnyalatnyi különbségekre, hogy a minálunk „folyó só” és „folyosó” mást jelent. Azt pedig igazán meg lehet érteni, hogy egy ok nélkül előforduló „Herz” tulajdonnévről inkább azt teszi fel a fordító, hogy a „Herceg” rövidítése. A „Gedicht-Magazin” nem is nyomozott a kérdésben tanáros nagyképűséggel, hanem elismerve a poetica licentia jogosultságát, leadta a verset, és úgy került a negyedik műfordító kezébe, aki aztán végérvényes magyar fordításban közölte a közben világhírűvé vált költeményt, mégpedig a következő formában:
A Herz-féle szalámiban
Sokkal sűrűbb a só,
Mint más hasonló terményekben
Hidd el, ó, nyájas olvasó!

Az ehhez hasonló félrefordításoknak a megfelelő berkekben külön nickneve is van: Lajter Jakab. Ha valaki csinál egy lajter jakabot, akkor röhög a szakma, a fordító pedig fülig elpirul. Honnan ered? 1863-ban egy újságíró lefordított egy tudósítást egy francia léghajóról: „Fel, fel, oly magasra akarunk szállni, mint Leiter Jakab.” A pasi nem vette észre, hogy a „Jakobs Leiter” a német szövegben a bibliai Jákobra utal, akinek a létráján (leiter) az angyalok sétáltak le és fel a mennyekbe. Ezenkívül, elkerülte a figyelmét a szász genitivus, azaz a birtokviszonyt jelző „s” Jakob végén.

Durva félrefordítás viszonylag ritka jelenség, de „kisebb” hibák bőven akadnak. Ennek rengeteg oka lehet, amikre nem is gondolunk. Például közmondások. Az emberi közmondások nem univerzálisak. A jelenségek igen, de a nyelvi megjelenés nem. Nézzük! A magyar úgy alszik, mint a bunda. Az angol úgy alszik, mint egy hasábfa. Magyarul valaki olyan bolond, hogy kötöznivaló. Angolul, mint egy kalapos. Magyarul valaki olyan süket, mint a nagyágyú. Angolul, mint az ajtófélfa. Szabály, eszedbe ne jusson a szó szerinti fordítás.

A szó szerinti fordítás különben is kerülendő, mert az összkép ritkán azonos. A helyes megoldás úgy fordítani a mondatot, hogy a hatás megegyező legyen az eredetivel, és a magyar mondatszerkezet ne legyen nyakatekert. Jó fordítás az, amiről nem lehet megállapítani, hogy fordítás.

Másik veszély, ha a fordító nem fedezi fel a bújtatott utalást. Az angol – még tudományos értekezletekben is – utal gyermek mondókákra (nursery rhymes), híres párbeszédekre ifjúsági regényekben (pl: “Dr Livingstone: I presume…”), amiket ismerni kell, különben a fordítás kívánnivalót fog hagyni maga után. Különben is aranyszabály, csak azt fordítsd le, amit megértettél. Ha pedig nem érted, a szótár csak az utadban áll. A szótárt nem azért találták fel, hogy annak a segítségével fordítsanak. Nem ritka az olyan angol szó, ami mellett 20-30 magyar „megfelelő” van. Aki nem érti a szöveget, az nem lesz képes megmondani, ezek közül most éppen melyiket kell(ene) alkalmazni. Mit tesz? Beírja az elsőt. Így születnek a bődületes marhaságok. Az ember csak fogja a fejét, hogy az fenében volt az illetőnek mersze ezt kiadni a kezéből?

Az eltérő háttérkultúra rendszerint a legváratlanabb helyzetekben jelentkezik. Legyen ez az apró sztori (kimásolva az „Irány Ausztrália” című könyvemből) — Elöljáróban, magyarul a macska azt mondja: „miáú”, a tehén: „bú”, a disznó: „röf-röf”. Magyarul a macskát úgy csalogatjuk magunkhoz, hogy „cicic”, a tyúkot: „pipipi”, a disznót: „pusi-pusi”, stb. Na most, egy Budapesti multi, ahol az angolokon kívül számtalan magyar alkalmazott is van. Az csak természetes, hogy a magyarok egymás között magyarul beszélnek, amit az angolok nem imádnak kifejezetten, de az más kérdés. A portás, takarító, szakács természetesen magyar, eléggé gyenge angol nyelvtudással. Egy nap az egyik angol megkérdezi a szakácsnőt, milyen húsból készült az ebéd? A szakácsnő vagy nem tudja, vagy nem jut eszébe a sertéshús angol neve, és akkor tüstént elköveti az első hibát. A sertéshúst asszociálja a sertéssel. Jóllehet az angolban a sertés és a sertéshús, a marha és a marhahús, a birka és a birkahús, stb. külön-külön szó. Történetesen a sertés az „pig”, míg a sertéshús „pork”. Még csak nem is hasonlítanak egymásra. Ezért aztán egy angolnak a „pork” szó hallatán nem fog eszébe jutni maga az állat. A szakácsnőnek eszébe jutott, ez volt az első hiba. A második hiba az volt, hogy ki akarván vágni magát, azt mondta, „röf-röf”, jelezve ezzel a disznó röfögését. Az angolnak fogalma sem volt, mi az a röf-röf. A többi magyar dől a röhögéstől. Egyik a szakácsnő segítségére siet, és odakiáltja, „pork”, vagyis sertéshús. Erre az angol: „rendben van, hogy sertéshúsból készül az ebéd, de mi az a röf-röf?” Egy harmadik magyar megmagyarázza neki: „Hát amit a disznó mond, röf-röf”. „Nem” – így az angol –, „a disznó azt mondja, oij-oij.” Na, most egy negyedik magyar: „lehet, hogy az angol disznó azt mondja, oij-oij, de a magyar disznó azt mondja, röf-röf.” Most már a könnye csurog az egész társaságnak, de az angol nem enged, „Nincs magyar disznó meg angol disznó, a világon minden disznó azt mondja, oij-oij.” Erre aztán elszabadult a pokol. Az egész iroda röfögni, és oijozni kezdett, hogy bizonyítsa igazát. – Ebben az a szép, hogy megtörtént.

Lassan elérkezek a poszt végéhez, de van még egy téma. Ha tudsz angolul, és kíváncsi vagy annak tényleges értékére, fordítsd ezt a bekezdést magyarra, és vállald a következményeket. 😀

It’s not whether you win or lose, but how you place the blame.
We have enough “youth”. How about a fountain of “smart”?
A Fool and his money can throw one heck of a party.
When blondes have more fun, are they smart enough to know it?
If at first you don’t succeed, skydiving is not for you.
We are born naked, wet and hungry. Then things get worse.
Ninety-nine percent of all lawyers give the rest a bad name.
The latest survey shows that three out of four people make up 75% of the population.

 V É G E

(Pedig tudnám folytatni)

P:S: Isten szalagcímmel találkoztam ma reggel: Hillary and Other Assorted Barbarians at Russia’s Gate. Amire utalnak az mind a két nyelv  kultúrájában megtalálható. “Hannibal ante portas” (Cicero) Vagyis nem árt, ha a fordítónak van némi általános kultúrája is.

___________________________________________________________________________
______________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2850) Mi van azzal a promiszkuitással?

Tibor bá’ online

 

A hőhalál és az atomhalál  között válogatva egy pillanatra áttérhetünk “közönséges” témára, ami legegyszerűbben szex lehet.

Nem kell ahhoz feministának lenni, hogy belássuk, minden férfiben ott szunnyad a promiszkuitás szelleme. Van, aki tud róla, van aki nem, de ez mit sem változtat a helyzeten. Van, aki él vele, van, aki nem. Minden esetre a promiszkuitás szelleme meglehetősen alattomos, hiszen társadalmilag nem elfogadott és legyünk őszinték, ütközik a kötelmi joggal is, amennyiben egy házasság végül is egy szerződés, aminek a „megcsalás” – végeredményben – az egyoldalú felmondása. Viszont a folyamat nem a megcsalással kezdődik, hanem a (jó esetben) szerelemmel és házassággal.

Költőien fogalmazva, amikor Ámor nyila eltalál, lényegében egy illúzió áldozatává válsz, aminek nem leszel tudatában mivel, az illúzió lényege éppen az, hogy érzéketlenné válsz a valóságra. Biztos vagy benne, hogy a csaj, akivel a haverod buliján összefutottál, az Igazi, akire mindig is vágytál, a helyettesíthetetlen, szóval álmaid nője, akivel együtt egy életre szóló boldogság vár rád. Csakhogy az Ámor által megtestesített szerelem egy biológiai folyamat, aminek tartósságát senki se garantálja. Ámor tényleges muníciója nem más, mint néhány agyra ható vegyület, aminek célpontja az emberi elme primitívebb (limbikus) „emlős” agyi része. Ez az agyterület olyan erősen dominál, hogy a később kifejlődött és sokkal megbízhatóbb „racionális agyrész” nem mindig tud uralkodni felette. Igen-igen, a benned lapuló állat a következőkre vágyik:

1) Megfontolás nélkül ess szerelembe, közösülj és minél több spermiumot küldj a petesejt felé.

2) Maradj egy darabig gyermeked anyjával, segíts az utódnevelés kezdeti nehézségeinél.

3) Unjad meg a gyermeked anyját.

4) Keress magadnak egy új nőstényt.

Ez az agenda genetikailag a leghatásosabb, mert nagyobb variációt biztosít az utódok terén. Jobbak a kilátások arra, hogy lesz, aki génjeidet tovább viszi. Rideg, embertelen, de hatásos.  Csakhogy ez nem egy modern társadalomra van kiszabva. Ugyanis a monogámiának napjainkban meg vannak az előnyei. Először is, ha történetesen házasságra léptél, akkor bizony annak felbontása jelentős anyagi hátránnyal jár. Aztán meg, az együtt maradásnak jelentős előnyei (is) vannak. Szoros együttműködés egy nővel pszichés stabilitást nyújt, ami a testi épségre is pozitíven hat ki. (a házasságban élők néhány évvel tovább élnek – statisztikailag), egészségesebb a gyereknevelés (kevesebb génhordozó, de sikeresebb egyed), egy háztartás vezetése kettő helyett, kifejezetten előnyös gazdaságilag, a sorozatos hódítás fáradtságos és roppant költséges.

Célszerűnek mutatkozhat a próbálkozás a monogámiával. OK, de hogyan? A benned lakozó állattal nem bírsz elbánni. Próbáld ki! Itt van egy előnyösnek mutatkozó parti, de az istennek se tudsz a csajba szerelmes lenni, pedig kapnál hozzá egy 50 milliós családi házat. De arra se vagy képes, hogy szerelmes maradj, pedig nem ártana. Meg kell tehát tanulnod, hogyan csapd be magadban az állatot, de ehhez tudnod kell egyet és mást.

A forró szerelem maradéktalan megélése, a minél gyakoribb és minél sűrűbb orgazmusokkal, a lehető legjobb, és leggyorsabb út a megunás irányába. Hiszen „A megtermékenyítéssel kapcsolatos kötelesség teljesítve, partner a listáról kihúzva” lesz az eredmény. A szakemberek ezt Coolidge effektusnak nevezik (A pasi – mellesleg az USA volt elnöke – elment egy farmra, ahol meglepődve látta, hogy a kakas 10 percenként hergel egy tyúkot), aminek lényege, hogy az emlősállat addig közösül, amíg el nem veszti az érdeklődését az adott nőstény iránt. Ennek felismerése elsősorban a nőkben ébreszthet gondolatokat, amennyiben nem akarják elveszíteni partnereiket, de ha történetesen te magad is a monogámia mellett döntesz, akkor egy kis mértékletesség jól jön. De van más segítség is a tarsolyunkban. Ez pedig a „kötődés”, ami az első alkalommal indul be és a rászokás alatt kezd virágozni. Néhány együtt töltött év, és a kötődés folyamata befejeződött. Ez az oka annak, hogy a legtöbb nős férfi mindenkit megkefélne, aki az útjába kerül, de esze ágában sincs elhagyni a feleségét, akihez kötődik.

De nem vagyunk egyformák. Férjek beszámolnak arról, hogy egy-egy hosszan tartó, a feleségnek többszörös orgazmust eredményező hempergés után, a nő másnap reggel házisárkányként viselkedik, míg mások esetében a feleség, extra figyelemben testet öltő hálája akár két napig is eltart. A férfiak esetében az aktus előtt tapasztalható a figyelmesség, míg utána a közöny következik, amíg a megfelelő mennyiségű tesztoszteron össze nem gyűlik. A megoldás kézenfekvő. A pároknak meg kell találni azt a szabályos időközt, ami nyugodt, meghitt, közösülést biztosít és el kell kerülni a fantasztikus kitöréseket okozó, ad hoc szexet. A túlméretezett hevesség nem tartható fenn, és nem is kell rá törekedni, mert nem tesz jót a hosszú távú kapcsolatnak, amiben a kötődésnek kiemelkedő szerepe van. Ez utóbbit kell ápolni. Egy helyen tartózkodáskor hatásos a másik fél megérintése, csupasz bőrfelületén megcsókolása, minden különösebb indok nélküli átölelés, ruhán keresztül a nemi szerv gyengéd megérintése. Ezek az intimitások mind a kötődés, az összetartozás megerősítései, ami eltereli a férfi figyelmét a promiszkuozus gondolatoktól. Ez azonban nem tévesztendő össze az előjátékkal. Ennek nem „felhívás keringőre” a szerepe, hanem az intim kötődés fenntartása, megerősítése.

És most kapaszkodj. Az orgazmus nélküli közösülés, vagy behatolás nélküli gyengéd szexuális játék a leghatásosabb eszköz a kötődés maximalizálására, és a megunás elkerülésére. Gondoltad volna?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2849) Haditengerészeti tradíció

Tibor bá’ online

 

A XIX. Század végén Amerika szerette volna megkaparintani a spanyol gyarmatokat, de az isten adta nép irtózott a háborútól, de még ennél is rosszabb, az alkotmány a hadüzenetet kongresszusi jóváhagyásához kötötte. Megoldás? A Maine nevű csatahajót 1898-ban elküldték Havannába, a fene tudja miért, de ott egy hatalmas robbanás volt a hajó fedélzetén, amit természetesen a spanyolok követtek el. Az újságok teli voltak a történettel, a kongresszus megszavazta a háborút. A megnyert háború után a spanyol gyarmatok: Kuba, Portó Rico, Guam, Fülöp-szigetek, stb. természetesen amerikai gyarmatokká váltak, pedig a háború előtt felszabadításról volt szó a gyarmati sorból.

1940-ben a megválasztása előtt álló Franklin Roosevelt az amerikai nép oldalán állva közölte, hogy nem akar belépni a háborúba. Mindeközben Winston Churchillnek már megígérte az ellenkezőjét. Mi a teendő? Először abban reménykedtek, hogy a német tengeralattjárók elsüllyesztenek amerikai hajót, amit próbáltak kiprovokálni, de a németek nem kapták be a csalit. Ekkor iráni stílusban elzárták Japán elől az olajcsapot, arra kényszerítve őket, hogy megtámadják az amerikai hadihajóbázist, utat nyitva ezzel a Holland Kelet Indiához. Előtte azonban az anyahajókat gondosan eltávolították Pearl Harbor-ból, maradt az USS Nevada és USS Arizona.

A hidegháborút befejezni akaró John F. Kennedy meggyilkolása után az új elnök Lyndon Johnson háborút akart. Megoldás? Az amerikai USS Maddox csatahajót a vietnámi partokhoz vezényelték. Hogy miért, azt csak az isten tudja. Minden esetre az észak vietnámiak a hajót azonnal megtámadták, ami jó ok volt a vietnámi háború kirobbantására.

A Perzsa-öbölben már volt némi hajórobbantás, de ez még csak kísérletezgetésnek számít. Minden esetre a harci dobokat olyan fantasztikus mértékben verik Amerikában, hogy én személy szerint, hatalmas pénzben merném fogadni, hogy még ebben az évben kitör az iráni háború. A közvélemény már fel van rá készítve. Kijelentették, hogyha Irán vagy megbízottjai (proxy) amerikai vagy szövetségesei érdekeit megtámadják, azonnal ellencsapásba kezdenek. Nem kell más, mint egy apró terrorista csoport szabotázsa, amit természetesen az irániak követnek el, és már indulnak is a vadászbombázók a rakétáikkal.

Mind a két fél állandóan azt állítja, hogy nem akar háborút, de mind a két fél kész a háborúra. De a legfontosabb, Amerika hatalmas hadi erőt vonultatott fel. Ez nem két fillér, miért tette? Csak ijesztgetésnek szánja? Az ijesztgetés az egyszerű emberek tempója, vezető beosztású szakemberek nem ijesztgetnek, terveznek, és azt végrehajtják, de előbb valamit orvul el fognak süllyeszteni, ez már a vérükben van.

Egy Iráni háborúnak ránk nemigen lenne hatása. Elsüllyed néhány tucat amerikai hadihajó, Teheránt megvédenék a rakéta és repülőgép elhárítók, de az ország agyon lenne bombázva. Irán rakétákat lőne ki Riadra és Tel Avivra, amikre a zsidók bedurvulnának és elővennék atomrakétáikat. A baj tehát mindössze annyi, hogy könnyen atomháborúvá durvulhat, az pedig már minket is érintene. Főleg, ha az oroszok és a kínaiak is elővennék az atomrakétákat.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2848) Az én elképzelésem

Tibor bá’ online

 

Induljunk ki a kereslet-kínálat elméletből. Ha nő a kereslet vagy csökken a kínálat, akkor emelkedik az ár. A magasabb áron az áruból kevesebb fogy, így kielégíti a csökkent keresletet. Ez ragyogóan működik például benzin esetében. Magasabb ár, kevesebb benzin vesznek, visszafogják a gépkocsi használatot. Ez azonban élelmiszer esetében nem ilyen egyszerű. Most (különböző okok miatt) felment a burgonya ára 300 Ft. fölé. Természetesen csökken a kereslet, az ár stabilizálódik. De mit eszik az, aki eddig jelentős mennyiségű burgonyát fogyasztott? Áttér a rizsre, tarhonyára, mint garnírungra. Vagyis első lépésben a lakosság az élelmiszer választékon belül szelektálni fog az ár függvényében. Amikor az élelmiszer árak általánosságban megemelkednek, ez az átcsoportosítás már nem elegendő. Ekkor a szegénységben élők megpróbálnak pénzt szerezni a hiány pótlása végett. Eladnak felesleges tárgyakat, pl. karikagyűrű, stb. „Kölcsönt” kérnek rokonoktól, megpróbálják munkaerejüket értékesíteni. Ha ezek a lehetőségek kimerülnek, akkor nem marad más, mint az illegális élelmiszer szerzés: koldulás, csalás, lopás, betörés.

Ekkorra már a Kormánynak is lépni kell, mert tömegek fognak az éhezés elől a börtönökbe menekülni, elvégre ott adnak enni. Mi áll a közigazgatás rendelkezésére? A nyugdíjak, segélyek értékének az emelése az egyik megoldás, de ez nem mehet a végtelenségig. Másik megoldás bizonyos alap élelmiszerek jegyre adása megszabott alapáron (a különbséget a Kormány fedezi). Ez rengeteg visszaélésre ad lehetőséget, és a költségvetés se végtelen. Különben is megérkezünk arra a szintre, amikor az élelmiszerhiányt az emelkedő ár nem kompenzálja. Semmi pénzért nem lehet kapni ezt-azt. Egyszerűen nem terem elég belőle. Ekkor kezdenek el durvulni a dolgok. A raktárakat, áruházakat egyszerűen ki fogják fosztani az éhes tömegek. Ennek megakadályozására a karhatalmat kell bevetni, akiknek egyes tagjai vissza fognak élni a helyzettel, és kisebb vagyonokért fogják adni, amit ellopnak. A karhatalom ki fogja használni kiváltságos helyzetét. Az éhség azonban nagy úr.

A karhatalom aktív jelenléte ellenére az éhes tömegek bandákba tömörülve fognak garázdálkodni. Senki se lesz biztonságban.

Az élelmiszer fronton kívül más szektoroknál is jelentkezni fog a baj. Leglátványosabb események az energia ellátás lesz. Akadozni fog az áram és az üzemanyag ellátás, mert a dolgozók (minden dolgozó) családjának ellátásával lesz elfoglalva, és nem fog törődni a munkahelyével, különben is a fizetéséért nem kap élelmiszert, pedig arra van elsősorban szükségük.

Közben a termelés is visszaesik, mert az embereket az élelmiszer érdekli, nem pedig a különböző ipari termékek fogyasztása, tehát csökken irántuk a kereslet.

Vissza az élelmezéshez. Ha a megváltozott időjárási viszonyok miatt az élelmiszer termelés visszaesik, és nem lesz elégséges a Föld lakosainak az ellátására, akkor az éhező tömegek részére két lehetőség áll fenn: éhenhalás, erőszakos küzdelemmel történő élelmiszer szerzés, ami vagy a saját vagy a megtámadott halálával végződik. Az emberek hullani fognak, mint a legyek.

Ebbe bekapcsolódnak a nemzetközi események. A gazdagabb országok a kezdetben minden pénzt meg fognak adni az élelmiszerekért. Amikor pénzért már nem lehet hozzájutni, akkor fegyverekhez fognak nyúlni. Rabolni fognak, ami háborút,és emberhullák hegyeit jelenti.

Közben a klíma tovább durvul. A csökkent létszámú emberiség megpróbál beilleszkedni a megváltozott körülményekbe. Sok különböző próbálkozás fog létrejönni. Nem hinném, hogy bármelyik is sikerrel járna. A földi változás olyan drasztikus lesz, hogy azt semmi nem tudja kompenzálni.

Tanulság? Mi kisemberek akkor járunk el okosan, ha tartós élelmiszert és a szükséges gyógyszereket felhalmozzuk. Lakhelyünket lehető legbiztonságosabbá változtatjuk. Gondoskodunk saját áramforrásról, vízellátásról. Ezzel néhány évvel meghosszabbíthatjuk életünket.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2847) Guy McPherson üzenete

Tibor bá’ online

 

Az eredeti előrejelzés, mármint, hogy 2019 nyár végére az Arktisz jege eltűnik, most már nyilvánvalóan nem következik be. Ennek ellenére (ahogy ezt egy hozzászólásban már megírtam) a pozitív visszacsatolások miatt McPherson kitart az mellett, hogy 2026-ig nekünk annyi.

Ismételten megkérdezik tőle, hogy mit tehet az, aki 20-30-40 éves? A válasz, mindenkinek meg kell határoznia, hogy mit szeret, és azt tegye addig, amíg tehetik, amit szeret. Ne fusson senki a karriere után, ne törje magát diploma megszerzésére, hiszen ezeknek feltétele egy jövő, ami nincs. Éljen mindenki kellemesen addig, amíg teheti.

Ebbe logikailag nem lehet belekötni. Érzelmileg talán. Fel adjuk-e a „ma még ezt a diófát elültetem” elvet? Azt hiszem, igen. Minden más összeomlásán kívül, a globális klímaváltozás különleges abban, hogy most a földi élet teljes összeomlása előtt állunk. Nem csak, hogy az elültetett diófát senki se fogja élvezni, de maga a diófa se fogja túlélni a változást. Tízmillió évek kellenek ahhoz, hogy a Föld regenerálni tudja magát, hogy az élet feltételei biztosítva legyenek.

Még annyit tennék hozzá, hogy a mai és tegnapi hozzászólásból kiderülő túlélési stratégiáknak semmi értelme. A bekövetkező eseményeket nem lehet túlélni se légbiztos bunkerrel, se vissza az őstermelés megtanulásával. A Föld hamarosan tökéletesen  alkalmatlan lesz az élet fenntartására(talán a legprimitívebb élet kivételével).

A videó fő narratívája:

Az igazság nagyon egyszerű, és egyben riasztó, túlhevítjük a Földet, és ez megöl minket. Kezdetben valószínűleg nem hal meg mindenki, és semmiképpen se azonnal. Először csak kényelmetlen lesz az életünk, a hőhullámok elpusztítják a vetéseket és kevés lesz az élelmiszer. Ezeken a kényelmetlenségeken túl tesszük magunkat. Viszont a globális túlhevülés végük a Föld jelentős részét lakhatatlanná, és megművelhetetlenné teszi, aminek következménye a civilizáció összeomlása, ami nagy fokú felfordulást és konfliktust fog okozni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2846) Kereskedelmi háború

A poszt fordítását elküldtem a VIP előfizetőknek

by Paul Craig Roberts

Wherever I look at US policy, foreign or domestic, I see only insanity, ignorance, and incompetence.

Take the issue of tariffs, which is Trump’s mistaken approach to bringing the jobs back home. The tariff “solution” overlooks that offshored US production counts as imports when US firms bring their goods into the US to be marketed.

The Chinese did not steal American jobs by selling below US cost.  The jobs were taken to China by US global corporations, along with the technology and business know-how, for the sole reason of maximizing US corporate profits.  Labor, made as productive as US labor by offshored US capital, technology, and business know-how, could be hired at much less cost in China and elsewhere in Asia due to the enormous excess supply of labor that overhangs Asian labor markets.  The enormous cost savings went directly into US corporate profits, capital gains for shareholders, and bonuses for executives.  Half and perhaps more of the “cheap goods” imported from China are the goods of American firms, such as Apple, Levi, Nike.  They are products of US firms that are made in China for sale in the US.  They are not “cheap Chinese goods.”  Do you think an iPhone is cheap or a MacBookPro is cheap?

The tariffs fall on American goods produced offshore by American firms for sale in America. For example, on May 13 the office of the US Trade Representative (USTR) released a list of “Chinese” products subject to a 25% ad valorem duty.  The list includes cell phones, footwear, textiles.  Do the cell phone imports from China exclude Apple’s iPhone? Do the footwear imports from China exclude Nike’s shoes? Do the textiles exclude Levis?  I have not seen any information that Trump’s tariffs are only for Chinese owned exports to US markets.

The tariffs will reduce the profits of American overseas production exported to the US and raise prices to US consumers, who have already lost the incomes from the manufacturing jobs that American companies moved abroad.

In other words, tariffs are not a solution.

The only way to bring home the offshored American jobs is to change the way US corporations are taxed.  No, this does not mean to lower corporate taxes.  The way to bring the jobs home is to tax corporations on the basis of the geographical location in which they add value to their products.  If US corporations produce in the 50 states for their US market, the tax rate would be low.  If they produce abroad in China or elsewhere for sale in the US, the tax rate would be high.

The tax rate on offshored production for US markets would be calculated to offset the lower labor and regulatory costs abroad.

Americans, as they always do, got sold a bill of goods called “globalism.”  Globalism is the deception used to destroy labor unions, deprive the American work force of middle class jobs, and strip them of their bargaining power.  It is also the deception used by transnational agri-business to drive self-sufficient third world peoples off their land and convert the country’s agriculture into the production of a mono-crop export commodity.

The evil done by globalism has taken a toll on both first and third worlds.  It is entirely the result of first world capitalist profit-maximizing.  It has nothing to do with China.

China is being blamed not because its industry produces cheaper than our industry, but as a scapegoat to hide from view the fact that US global corporations alone are the cause of the lost American jobs.  

Tariffs cannot bring back the jobs.

The Trump regime is now blaming this catastrophe on China. War could result.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2845) Komolytalan elképzelés

Tibor bá’ online

 

A hozzászólások folyamán időnként felbukkan az önellátó paraszti tevékenység egy összeomlást követően. Az érzéseim szerint jóformán senki nem tudja miről beszél.

Aki ma fenn akarja tartani magát és családját néhány hektár föld művelésével és állatok tartásával, az a negyvenes évek paraszt világára gondol, amit a régi magyar filmekből is lehet látni. Akkoriban kaszával arattak, a helyszínen csépeltek, a cséplőgépeket gőzgépek hajtották, amit szalmával fűtöttek. Ezt célozzák megtanulni (és a gépeket beszerezni?). Nos, a harmincas évek parasztjai napi 16 órát dolgoztak, és értettek hozzá, de a jövő valósága ennél sokkal kellemetlenebb lesz, illetve lenne. Mert a búzát meg is kell őrölni, malmok már akkor is voltak, most is vannak, de a működtetésükhöz energia kell, az pedig nem lesz. Hogy lesz liszt? Hogy lesz kenyér?

Ha búza-kukorica van, akkor minden van. Kell is, mert állatokat kell tartani, azokat etetni kell. Ló kell a közlekedéshez és a munka elvégzéséhez, például szántás, boronázás, fuvarozás a betakarításoknál, a tárgya széthordásánál. Tehén is kell, hacsak nem akar az újgazda tejtermékek nélkül élni. A táplálkozás főtételét a sertés adja. A leölt állat húsát hogyan tartósítják? Kizárólag füstöléssel lehet. És persze kell konyhakertet is fenntartani. Hogy akar ezekkel a mai ember megbirkózni? El se tudom képzelni.

És akkor még nem volt szó az iparosokról. Hogyan lesz az újparasztnak ruhája, cipője, szerszáma, és minden más, ami kell?  Hogy lesz neki ipari terméke, például kötél, pányva. Hogyan fog világítani, honnan lesz petróleumja, tűzifája? Tényleg érdekelne például Balázs véleménye.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2844) A klímaváltozás tudható volt

Tibor bá’ online

 

Évtizedekkel ezelőtt a dohánytársaságok rájöttek, hogy összefüggés van a cigarettázás és a tüdőrák között. Mit gondoltok, figyelmeztették a dohányzókat? Természetesen nem, és amikor mások is rájöttek, akkor mindent megtettek a tények eltusolásáért.

Ugyanígy jártak el az ExxonMobil is. A tudósaik már 1982-ben rájöttek, hogy a CO2 megváltoztatja a Föld klímáját. Sőt roppant pontosan meg tudták mondani, hogy pl. 2019-ben mennyivel lesz magasabb a világ átlaghőmérséklete a jelenleginél. Nem volt szükségük arra, hogy becsapják a népet és azt hirdessék, hogy nem változik a klíma, nem, elég volt annyi, hogy bizonytalanná tették a dolgot. Talán nincs is melegedés, hiszen olyan hideg volt télen. Mi volt ez eredmény? Az, hogy a kormányok nem tettek semmit.

Mi volt az argumentum lényege? A tudósoknak csak 97 százaléka állítja, hogy van klímaváltozás. Három százalék az ellenkezőjét állítja. Nem tudnak egymással megegyezni. Bármi lehet. Miközben a tény az, hogy egy társaság sose 100 százalékosan ért egyet bármiben. 2-3 százaléknak mindig mindenben más véleménye van. 97 százalék abszolút bizonyosságot jelent.

Van azonban egy hatalmas különbség a dohányipar és az olajipar viselkedés között. Csak az kapott tüdőrákot, aki dohányzott. Mindenki eldönthette, hogy kell-e neki cigaretta vagy sem. Most azonban nincs ilyen döntési lehetőség, mindenkire hat a globális klímaváltozás. Együtt sírunk-nevetünk, bűnös és ártatlan.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2843) Öregedés

Tibor bá’ online

 

Az öregedésnek két fő aspektusa van, a fizikai és a szellemi. Ez utóbbi alatt az agy tevékenységét értjük. Az emberi agy azonban csak részben olyan, mint egy vadonatúj számítógép, amely készen áll az installálásra. Ugyanis a számítógép mint hardver fix és megváltoztathatatlan. Az emberi agy azonban a születés pillanatától kezdve strukturális változásokon megy át. A legszembetűnőbb változások egyike a gyermekkori nyelvtanulási képesség. Gondolj bele, a két éves gyerekek (általában) tökéletesen beszél (nálunk) magyarul, csak a szókincse kicsiny, és még csak nem is tanulta. Sőt, megfelelő környezetben 2-3 nyelvet is képes megtanulni anyanyelvi szinten, párhuzamosan, és nehézség nélkül vált egyikről a másikra, illetve tolmácsol, ha szükséges. Ez a készség a gyermekkor végére majdnem teljesen megszűnik, a felnőtt agya erre már egyáltalán nem képes.

Felnőtté érés után a hardver nemigen változik, csak a szoftver. Ugyanis tapasztalatokat gyűjtünk, levonjuk belőle a következtetéseket, és későbbi döntéseinkben felhasználjuk ezeket.

Az öregedés (jó esetben) legkevésbé érinti az agyunkat, aminek első jeleik, hogy egy-egy jól ismert név vagy szó nem jut az eszünkbe. Aztán ez a jelenség egyre gyakrabban észlelhető. Ezzel egy időben megindul a szellemi képesség, felfogó készségünk lassú romlása. Érdekes megfigyelés, hogy ennek a szellemi romlásnak a lefolyása annál gyorsabb, minél kevésbé használjuk az agyunkat konstruktív módon. Ha tehát szellemileg friss akarsz maradni, akkor használd az agyad. A másik megfigyelés, hogy a „buták” hamarabb és gyorsabban butulnak (tovább), mint az okosak, miközben ez utóbbiaknak lenne miből leadni.

Nem meglepő a memória működése. Az rég ismert jelenség, hogy kétféle memória van, a rövid és a hosszú távú. Azt elfelejtheted, hogy hová tetted a szemüvegedet, de azt nem, hogy a feleséged öt éve azt mondta a gyerekek előtt, hogy „nagy hülye vagy”. Csakhogy a két memória viszonya az öregedéssel alapos változáson megy át. Egyfelől „minden kimegy a fejedből”, másfelől 50-60 évvel korábbi dolgokra tisztán és világosan emlékszel, de ez hagyján. Ha akarod, ha nem, állandóan eszedbe jutnak, fel-felötlenek régi emlékképek, és ezek feltartóztathatatlanul kitörnek belőled. Ezért van az, hogy a nagypapa negyvenhatodszor adja elő, hogy rohantak le a légópincébe, mekkora pofont kapott az apjától (vagyis a dédapádtól), amikor labdával berúgta a földszinti ablakot, és a többi, és a többi. Persze a nagypapa annyira nem szenilis, hogy ne tudná, ezt a történetet most adja elő negyvenhatodszor, de nem érdekli, aminek ki kell jönni, az kijön belőle.

Ennél sokkal kellemetlenebbek a test működésével kapcsolatos hanyatlások. A belső szervek jócskán rendelkeznek többlet kapacitással, amiből következmények nélkül le tudnak adni az öregedésből adódó kimerülés miatt. Éppen ezért, ha külső támadás nem éri a szívet, májat, vesét, hasnyálmirigyet, stb. ezekkel nincs gond. Hogy mégis van gond, az annak köszönhető, hogy az öregedésen kívül egyéb hatások érik őket, közönséges fertőzésen kívül többnyire saját magunknak köszönhetően. nem megfelelő táplálkozásból, nem megfelelő életvitelből, lelki tényezőkből kifolyólag. Nem tartoznak ezek közé az ízületek, amelyek a puszta használattól szép lassan elkopnak. Persze a folyamatot lehet gyorsítani, de sajnos lassítani nem. A szemlencse fókuszálását végző izmok is viszonylag gyorsan feladják a megfelelő működést, aminek egyenes következménye az öregkori messzelátás, vagyis az olvasáshoz szükséges szemüveg viselése. 20-30 éves késéssel jelentkezik a nagyothallás, aminek bekövetkezése nagymértékben függ az élet folyamán elszenvedett zajártalomtól. Kazánkovácsok és popzenészek felkészülhetnek az öregkori megsüketülésre. A női ivarszerv 40 év környékén bedobja a törölközőt, a férfi herék viszont az élet végéig aktívak. Az aranyér se várat magára sokáig, ha nem törődsz vele. A vizelet és széklet visszatartással is lehet probléma a megfelelő izmok és ide tartozó reflexek romlása miatt. Ez azért már elég kellemetlen dolog. Az öregkori cukorbetegség, szív elégtelenség, láb ödéma csak részben az öregedés velejárói, mert konkrét kiváltó okának is kell lenni, amiről általában gondoskodunk helytelen életmóddal.

Végeredményben a helyzet az, hogy az idős emberek életvitele nem egy kimondott öröm, sőt. Azonban a változás olyan lassan következik be, hogy hozzászoknak. Ezzel kapcsolatban az ismeretek azért olyan gyérek, mert az idősek nem szeretnek se panaszkodni, se pedig megosztani a problémáikat. Jobb is így, mert általában a szánalmat hamar felváltja az utálat. Tudom, hogy nem szép, de tessék szembenézni a valósággal. Különben a megöregedés még mindig jobb, mint az alternatívája. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2842) Ez meg az

Tibor bá’ online

 

Mi műholdról kapjuk a TV adást. Bejön vagy 150 csatorna, van miből válogatni. Ennek ellenére nem ülök órákon át a TV előtt. Nem nézek sorozatokat, nem nézek zenei vetélkedőket, nem nézek szappan operákat. Se időm, se kedvem hozzá. Viszont tájékozódás végett bele-belenézek mindenbe, hogy lehessen róla véleményem.

A tegnapi Euróvíziós döntőbe is belenéztem. Egyik szám szarabb volt mint a másik, viszont feltűnt, hogy mindenki angolul énekel. Nyilván tudják, hogy miért. És akkor mi kiküldünk egy öregedésnek induló cigány férfit, cigányságának abszolút kihangsúlyozásával egy enyhén homofób Európába [hogy miért írom? Mert az európai jelző ellenére Izrael és Ausztrália benne van. Nem Európában vannak, de fehér emberek lakják.], aki magyarul őrjöng, és csodálkozunk, hogy kiesik. Hülyék azok, akik kiválasztották? Lehet!

___________________________________________________________________________

Jövő vasárnap választunk. Ha valakit érdekel, hogy mi kire szavazunk, annak megírom. Mi az MSZP-re szavazunk. (sose hittem volna) Na miért? Ezért mert Jávor Benedek a listájukon a 4. helyen áll. Szerintünk Jávor Benedek talán az egyetlen magyar, akinek Brüsszelben a helye. A 4. hely az MSZP-nél nem biztos. Minden szavazatra szükség van. Különben az MSZP Mesterházi óta le van szarva.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2841) A pornográfia megváltoztatja az agyad

Tibor bá’ online

 

~ab117Ha a fenti címet egy szószékről hallom vasárnap a nagymisén, egyáltalán nem csodálkozom (legfeljebb azon, hogy kerültem oda) a tisztelendő úr irigyli tőlem azt, amit neki hivatalból kerülni kell(ene), de itt most másról van szó.

Szóval az Internet elterjedésének van néhány (vad)hajtása, amelyek közöl az egyik a rendkívül könnyű és akár ingyenes hozzáférés töménytelen mennyiségű pornográfiához.

De mivel jár ez? Amiről eddig nem tudtunk, hogy a könnyű hozzáférés a pornográfiához, különösen a fiataloknál, szenvedély betegséget vált ki (addiction). Ez pedig Matt Bulkley szerint hosszútávon fiziológiai és pszichológiai károsodást von maga után. Ennek oka, hogy a fiatalok agya teljes mértékben még nem fejlődött ki, ezért nem ismerik még a szex meghittségét és örömeit. Ehelyett megkapják a modern idők szex fantáziáját, amihez idő kell, és ráadásul azonos élmény eléréséhez egyre szélsőségesebb dolgokat kell nézni, és egyre több időt kell rá szánni, csakúgy mint drogfogyasztás esetén.

Bár a legtöbb ember részére a pornográfia nem egy olyan pusztító dolog, ami azonnal szenvedélybetegséget vált ki, de azért a témát komolyan kell venni, mert nem csak kellemes időtöltés, de valóban kialakíthat egy rászokást. A pornónézés ugyanolyan kellem-jutalom reakciót válthat ki az agyban a nagyadag dopamin (neuron közvetítő)  felszabadításával, mint ami drogfogyasztásnál tapasztalható. Az oka, amiért ez különösen tinédzsereknél hatékony (The reason) a következők szerint fogalmazható meg:

Dopaminra a kábé 15 éves korúak a legérzékenyebbek, megközelítőleg négyszeres mértékben. Ráadásul a tinédzsereknek sokkal több szabadidejük van pornónézésre, és tovább tart, amíg ráunnak. Ezenkívül a fiatalok inkább pillanatnyi ráérzésből döntenek, mintsem logikus tervezés alapján. Ezek összességében a tinédzserek agyát sokkal sebezhetőbbé teszik a szenvedélyválásra. 10 és 13 év között az agyi áramkörök gyors növekedésnek indulnak, amit a neuron csatlakozások gyors megszűnése követ, „ha nem használod, akkor felesleges” filozófia alapján.

Az Interneten elérhető pornográfia olyan hatékony, hogy az gyakorlatilag „áthuzalozza” az agyat. Ez még részletesebben ki van tárgyalva itt. Ha pedig arra vagy kíváncsi, miként gyógyítható ki a fiad a pornónézésből, akkor itt.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2840) A Honatyák atyja

Tibor bá’ online

 

Kövér László honnagyapa szerint, az ország azon 31 százaléka, aki a klímaváltozást fontosabb problémának tekintik, mint a migrációt, simán agymosottak.

El nem tudom képzelni, hogy lehet egyetlen ember ekkora hülye egymaga, mindenféle segítség nélkül. Lehet! Hogy engedheti meg egy ember magának, hogy ennyire ne ismerje a világ problémáit, miközben fenntartja magának a jogot népének vezetésére. Ő egy világítótorony, jelzi merre a helyes irány, hogy lehet elkerülni a zátonyra futást. Tényleg?

Miközben fogalma sincs arról, hogy már az idén lehet heteken át 45 °C tőlünk délkeletre és nem csak a közel keleti muzulmánok, de akár a görögök, macedónok, bolgárok, de még a szerbek is megindulhatnak észak felé. A klímaváltozás elől menekülők egyszerűen elsöpörheti a határkerítéseinket. Akkor fog rádöbbenni, hogy mi igazán fontos? Vagy még akkor se?

A migránsokkal való fenyegetés már 80 százalékos népszerűséget hozott a konyhára, de még mindig nem elég, még mindig tovább nyomják a süket szöveget, számítva a nép gyenge informáltságára. Közben pedig az igazi problémára eszük ágában sincs felkészülni.

A Fidesz az országra jóval nagyobb veszélyt jelent, mint a “migráncsok”. Mikor fogja ezt a nép észrevenni?

__________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2839) Amerika termonukleáris arzenálja

Tibor bá’ online

 

Ha már minden percben kitörhet egy termonukleáris háború, akkor nézzük meg, milye van Amerikának. Ebből persze most mi nem kapunk, de Oroszországnak ennél több van, abból jut nekünk is 😀

A „Bulletin of the Atomic Scientist” 1987-óta kiadja az amerikai haderők rendelkezésére álló termonukleáris robbanótestek leltári adatait. Ezek szerint a Honvédelmi Minisztériumnak közel 3800 robbanóteste van, de ezeknek nagy része nem áll hadrendben. Körülbelül 2050 robbanótest tartalékban áll. 2385 robbanótest ki van vonva a hadrendből és szétszerelésre vár. Így összességében 6185 nukleáris eszköz van a leltárban. Körülbelül 1750 robbanótest van hadrendbe állítva, amiből 1300 ballisztikus rakétában van elhelyezve, míg 300 stratégiai bombázók részére van fenntartva. További 150 robbanótest az európai bázisokban van tárolva. Ezek az adatok változnak, de ebben a pillanatban ezek vannak érvényben.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2838) A 15 perces találkozó

Tibor bá’ online

 

Tegnap este megesett a Trump-Orbán 15 perces találkozó, amire Orbánnak több mint 10 évet kellett várni. Sokan azt várták el, hogy Trump kiáll a magyar jogállamiság elpusztítása ellen. Ezek elfelejtik azt, hogy Washingtont soha nem zavarta, ha egy ország vezetője diktátor, amennyiben egyúttal az USA vazallusa is volt. Szaúd-Arábia a legszörnyűbb arab diktatúra, ahol hetente vágnak le fejeket, hogy a népet félelembe tartsák, ahol házastársi hűtlenségért halál jár, ugyanakkor Amerika legszorosabb szövetségese. Kedves liberális polgártársaim, ez nem járható út.

A Fidesz egészen biztos hatalmas propaganda profitot fog csinálni az eseményből, átlépve a diplomáciában jártassak érzékelését, hogy itt jelen volt egy hatalmas megalázás. Ha Orbán azt szeretné, hogy Trumppal ha nem is a Karmelita fellegvárban, de minimum a Schönbrunnban találkozzon másfél napra, akkor stadionok helyett atombombát és hordozórakétát kellene építenie.

Miről lehetett szó? Semmiről! Kézfogás, amit követően Trump dicsért egy sort (elvégre ez ingyen van), majd szólt az újságíróknak, hogy tegyenek fel kérdéseket Orbánnak is, de erre senki nem vállalkozott. Az amerikai tévénézőt Orbán nem érdekli. Fogalmuk sincs, hol van Magyarország, amit legtöbben „éhesnek” ejtenek, és közülük menőnek számít, aki tudja, hogy az ország fővárosa Bukarest.

Hogy a meghívásért mit kell fizetnünk, az előre le lett pacsizva. Természetesen, mint megbízható NATO szövetséges, amerikai fegyvereket kell vásárolnunk, és jó pofát vágni ahhoz, hogy amerikai katonák grasszáljanak az országban, de nem akárhogy. Szerződésileg bele kell egyeznünk, hogy ha amerikai katona bármi törvénybe ütközőt elkövet, mondjuk, kéjgyilkol, akkor a magyar hatóságoknak, bíróságnak kuss, az szigorúan az amerikaiakra tartozik. Mi adjuk az áldozatot, ők adják a felmentést. Amerika ehhez van hozzászokva.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2837) Irán megtámadásának előkészülete

A poszt szerkesztett VIP fordítását az előfizetőknek elküldtem

 

Does Trump Have Control of His Government, or Is It His Government?

By Paul Craig Roberts

May 07, 2019 “Information Clearing House” –  I smell a rat.  John Bolton, Trump’s national security adviser or, more correctly, Israel’s agent, has assembled a team consisting of himself, Israeli prime minister Benjamin Netanyahu, Emirati crown prince Mohammed bin Zayed, and Saudi ruler Mohammed bin Salman. These men are Iran’s four worst enemies.

The purpose of the team is to produce a false flag event that will provide an excuse for Washington to attack Iran.  As the Israelis are the most competent member of this team, the speculation is that Israel will shoot down an American aircraft or attack a US Navy vessel, and Washington will have the presstitute media blame it on Iran.  In other words, a revival of the Northwoods Project that the US Joint Chiefs presented to President Kennedy in hopes of setting up a US invasion of Cuba.

The plot seems already to have been set in motion. Both Bolton and acting Pentagon secretary Patrick Shanahan have announced their detection of a “credible threat by Iranian regime forces. We call on the Iranian regime to cease all provocation. We will hold the Iranian regime accountable for any attack on US forces or our interests.”

To be clear, the “threat” and the “provocation” are not identified.  But they are somehow happening even though no news services and no governments anywhere in the world, excepting Washington, Israel and Saudi Arabia, are aware of the “escalatory action from the Iranians.”

Bolton has sent an aircraft carrier strike group and bomber taskforce to quell the unidentified “threat.”It turns out that the Iranian threat to America was uncovered by—you guessed it—Israel.The Iranian foreign minister, Javad Zarif, has denounced the false accusation against Iran as fake news to justify an attack on Iran.Secretary of State Pompeo added his accusations against Iran: “It is absolutely the case that we’ve seen escalatory action from the Iranians, and it is equally the case that we will hold the Iranians accountable for attacks on American interests.”CNN furthered the false flag event by quoting “unnamed officials” confirming that the US had “specific and credible” intelligence that Iranian forces were targeting US forces.Here we go again. Sounds exactly like “Saddam Hussein’s weapons of mass destruction,” “Assad’s use of chemical weapons,” etc., etc., etc.Possibly this orchestration is designed to provoke Iran into ceasing to comply with the Iranian nuclear agreement.  The US attempted to wreck the agreement by pulling out of it, but Iran and the other governments that signed the agreement—France, UK, Germany, Russia and China—have continued to respect it. If Washington can provoke Iran into pulling out of the agreement, Washington can isolate Iran by depriving Iran of Russia and China’s support and Europe’s opposition to the US sanctions.Possibly Russia, China, and Europe will not be misled by Washington’s ploy and will stick with Iran, as war with Iran is in no one’s interest except the rulers of Israel and Saudi Arabia.The shamelessness and audacity of John Bolton are extraordinary. After decades of Washington and Israeli false accusations and orchestrated events to overthrow governments in the way of Ziocon agendas, here we witness it all over again.Success breeds success.  If the Russian and Chinese governments do not have sufficient awareness of reality to let the warmongers in Washington know that there will be NO attack on Iran, Russia will be next, and then it will be isolated China’s turn.  Russia and China cannot escape Washington’s hegemony by allowing it to succeed.If Bolton and Netanyahu’s plot succeeds, Iran will be the last step before nuclear war.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Éljetek a lehetőségekkel!

(2836) 6 : 3

Tibor bá’ vissza a múltba online

A megdöglésen kívül semmi más nem érdekel benneteket. Nagy baj, mert nem lehet minden nap a megdögléssel foglalkozni, és mi van akkor, ha ez a hülye Trump mégse támadja meg Iránt. Ne feledjétek, ez a pasi nem politikus ez egy handlé, abszolút link. Na mindegy, mit szóltok a focihoz, az talán még kiérdemel egy kis érdeklődést.

~ab091Ahogy minden civilizált ember tudja, mit jelent a 9/11, úgy minden magyar tudja, mit jelent a 6:3. Igen, az idén lesz a 66. évfordulója annak, amit ünnepel apraja – nagyja, de főleg azok, akik nem is éltek hatvanhat éve.

Én 1953. november 10-én vonultam be a II. Kieg-re, aztán még aznap este a Lehel úton találtam magam. Jól emlékszem, hogy mindjárt az első este kopaszra nyírták a fejünket, és persze akkor ez még nem volt divat. Aztán a mínusz 10 fokos éjszakában nyitott ablak mellett kellett aludnunk, mert ez volt a szovjet módszer. Edződjön a katona, inkább 5 liter izzadság, mint egy deci vér a fronton. Aztán néhány nappal később átszállítottak Budakeszire. Ha megnézed a Google Earth-ot, ma is ki van egy hatalmas rész zöld színnel takarva. Titkos katonai terület. A laktanya komplexum annyira új volt, hogy a zuhanyfürdő még nem működött. Ezért az első, majd a második hét végén autóbuszokkal az egész századot elvitték a Széchenyi fürdőbe tisztálkodás végett. Addigra már megtanultuk, hogy a Magyar Néphadsereg személyes tulajdonai vagyunk. Így aztán elképesztő volt a meglepetés, amikor november 25-én összetereltek minket egy nagy előadó terembe, ahol a színpad közepén el volt helyezve egy kihangosított rádióvevő. Némi csoportos bámulás után a készülék meg is szólalt. Szepesit hallhattuk, amint elkezdte a közvetítést Londonból.

Szepesi még mindig él, mert csak a tisztességes emberek halnak korán 😀 , ugyanis abban az időben köztudott volt, hogy Szepesi ávós spicli, nem is lehetett más. Hatalmas divat volt a disszidálás, de mivel a műszaki határzáron (magyarul szögesdrót, akna, felszántott senki födje) átmenni nem lehetett, csak az tudott lelépni, akit kiengedtek külföldre: kereskedőket, sportolókat. Hát ez az, Szepesi kísérte a sportolókat és ki kellett neki deríteni, hogy kik szándékoznak kint maradni. Erre persze nem emlékszik, mert most, hogy megszólították csak a fociról dadogott egy keveset a rókaképű ravasz mosolyával.

Magam részéről sose jártam meccsekre, a foci hidegen hagyott, de ha már közvetítettek, akkor én is drukkoltam egy kicsit. Aztán jöttek a gólok, egyre jobban őrjöngött a sok katona, a lelkesedés az egekbe szállt. Jó volt magyarnak lenni. Kis szar ország voltunk, nyögtük a szovjet megszállást, alig volt mit ennünk, de lám a futball hazájában, hazai pályán megvertük a játék kitalálóit, mi először a sporttörténetben. Az ország napokig tombolt. Az első igazi győzelem, amit nem a párt propagandaosztálya talált ki.

Amikor én eszmélni kezdtem, a II. világháború alatt, a foci a széles tömegek szórakozása volt, és az is maradt a háború után is. A vasárnapi meccsekre hatalmas tömegek mentek ki. A rá következő hétfőkön ez volt a főtéma munkahelyeken, iskolákban, egyetemeken, de ,legfőképpen a borbélyoknál. Ugyanis a borbély szalonok voltak azok a helyek, ahol csak férfiak fordultak meg, és ha hiszitek, ha nem, női borbély nem létezett. Abban az időben elképzelhetetlen volt, hogy egy nő matasson egy férfi arcán, fején. És persze nagyon sokan borbélynál borotváltattak, mert a szolgáltatások árai majd mindenki számára megfizethetők voltak. A borbélyoknál reggeltől estik folyt a szöveg, ami alatt az összes gólt, lest, cselt, és bírói tévedést megvitatták, mindenféle szempont alapján. Ennek a futball mániának egyik alapja a TV, okos telefon és Internet hiánya lehetett. A másik, hogy a családok a megbecsült vasárnapokon (nem ám 2 és félnapos hétvége, mint manapság) együttes elfoglaltságban vettek részt, vagy együtt kirándultak, esetleg egy másik baráti családdal, vagy az apa és fiai mentek a meccsre. Hétköznap délután Budapest utcáin nem gépkocsik száguldottak, hanem kölykök fociztak, rongylabdával, mert pénz igazi focira nemigen volt. Télen, amikor térdig érő hó volt, és jeges szelek süvöltöttek, de azért a járdák mindig járhatók voltak, a srácok gombfociztak a konyhaasztalon ebéd után, vacsora előtt. A gombokra tinta ceruzával rá voltak írva a nevek: Tánczos, Kiss Gyuszi, Sárosi dr., Toldi, Kohut. És játék közbe olyan műszavak hangzottak el mint center-half, jobb-bekk, hendsz, taccs (így ejtették ki ezeket az angol műszavakat).  Szóval ez a 6:3 háttere, amiből mára már csak a 6:3 maradt, meg az értetlenkedés, hogy ez ma miért nem lehetséges? De erről már volt szó. Régi dicsőségünk hol késel az éji homályban?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2835) Vigyázz, ha jön a nő!

Tibor bá’ szatirikus online

 

Normál körülmények között a Nő az óvodában döbben rá, körülbelül 4 éves korában, hogy nőnek született, akkor, amikor az Ádám nevű csoporttársa el akarja venni tőle a labdát, és mert ezt képtelen megakadályozni, sírásra fakad. Az óvó néni pedig nem veszi el Ádámtól a labdát, nem-nem, hanem Éva kezébe nyom egy babát és kedvesen megsimogatja a fejét. Éva ekkor döbben rá, hogy ez a világ a férfiak világa, és ha talpon akar maradni, akkor kell fogni magának egy Ádámot, aki megvédi egy másik Ádámtól és akkor addig játszik a labdájával, ameddig csak akar.

Na, igen, de hogyan fogjon magának egy Ádámot? Erre a kérdésre csak tapasztalati úton lehet rájönni. Éva tehát próbálkozik, és hamarosan kiderül, ha állandóan egyazon Ádám nyakán csüng, akkor előbb vagy utóbb barátok lesznek, mert Ádám védekező mechanizmusa korlátolt. Ha egy Éva elég szívósan rátapad egy Ádámra, az a végén megadja magát, belenyugszik a sorsába. Persze a folyamatot fel lehet gyorsítani egy kis csokoládé megosztással vagy más apróbb juttatással (később hatékonyabbakkal), amit Ádám szívesen bezsebel, mert közben rádöbben arra, milyen jól érzi magát, amikor Éváját megvédelmezheti, másról tevékenységről már nem is beszélve. Ráadásul Éva gyorsan fejlődő nyelvi készségének birtokában, konfliktus helyzetben azonnal Ádámjának segítségére siet verbális erejének maradéktalan bevetésével.

Aztán telnek az évek és a serdülőkor beköszöntével Éva azon veszi magát észre, hogy cicijei még alig érik el egy pingponglabda nagyságát, de a villamoson 20 és 80 között egyetlen férfi se tudja levenni a szemét róluk. Nagyokat röhög magában, amikor rájön, hogy bár szíve csücskében minden Ádám pedofil, irgalmatlan lelkesedéssel üldözik a többi pedofilt. Éva tehát rádöbben, gyengébb nem ide, gyengébb nem oda, lehet ez a férfiak társadalma, de van neki egy bikaerős szövetségese, ami nem más, mint a férfiak vérben található tesztoszteron, az a hormon, ami a férfiak heréjében termelődik, kizárólag abból a célból, hogy megpecsételje a sorsukat.

Évának most már csak arra kell rájönni, mi a fenének bámulják serdülő melleit a férfiak? A tapasztalat hamar megadja a választ. Az Ádámok legfőbb vágya (amilyen balgák) nem egy fényes karrier megteremtése, nem a maradéktalan önmegvalósítás, nem a legdrágább kozmetikumok beszerzése, nem rengeteg pénz elköltése, még csak nem is egy Ferrari birtoklása, nem, nem. Az Ádámok legfőbb vágya Éva mellének megkaparintása, ami csak az első lépés végső céljuk eléréséhez, hogy hímvesszőjükét, ha törik, ha szakad, bejuttassa Éva lábai közé, lehetőleg minél mélyebbre és minél gyakrabban, kizárólag abból a célból, hogy képtelenek legyenek a józan gondolkodásra.

Éva először nem érti, hogy lehetnek az Ádámok ilyen gyengeelméjűek, de nem tépelődik rajta sokáig, hanem arra gondol, ha a pénzt, amit ő maga nem tud megteremteni, csak elkölteni, Ádám megteremtheti a részére, cserébe pedig biztosít lehetőséget arra, hogy megszabaduljon felesleges ondó töltetétől, miközben gondosan titkolja, hogy tulajdonképpen ez neki is jó, sőt sokkal jobb, csak ezt nem verik nagydobra.

Amikor Éva találkozik Ádámmal az első pillanattól kezdve a Napnál is világosabban kiderül, hogy Ádám mit akar, már csak azért is, mert egyáltalán nem rejti véka alá. Éva tehát hazai terepen érezheti magát, a meccs még el se kezdődött, de ő máris nyerésre áll.

Ezzel szemben Ádámnak fogalma sincs arról, mit akar Éva. Illetve vannak olyan homályos elképzelései, hogy kábé azt akarhatja, amit ő. Ez azonban egy iszonyatosan nagy tévedés.

Na, erre találták ki az angolok azt a mondást, hogy a férfi számára a szex ára a házasság, a nő számára a házasság ára a szex. Bizony-bizony! De ennek azért vannak apró árnyalatai, de egy egészen biztos, a vesztes minden esetben Ádám lesz.

Évának ugyanis esze ágában sincs elárulni igazi célját, sőt mindent megtesz, hogy Ádám rá ne jöjjön. A trükk nagyon egyszerű és hatásos. Éva első tevékenysége, hogy kipuhatolja, mi az, amit Ádám szeretne és attól a pillanattól kezdve ez lesz Éva hangosan és meggyőzően deklarált célja is. Ha Ádám 6 gyereket akar, akkor Éva minden vágya a nagycsalád lesz. Ha Ádám hallani se akar gyerekekről, akkor Éva a gyereket elviselhetetlen nyűgnek fogja tartani. Ha Ádám kertes házban szeretne lakni, akkor Éva imádni fogja a saját virágokkal való pepecselést. Ha Ádám nem akarja feladni a modern, belvárosi lakását, akkor Éva irtózni fog a bogaraktól, amiktől semmi se véd, ha házad egy kert kellős közepén helyezkedik el. Ha Ádám fogához veri a garast, akkor Éva cikizni fogja a fogyasztói társadalom nevetséges költekezéseit. Ha Ádám világot akar látni, akkor Éva élni-halni fog az utazásért. És a sor folytathatnám hat oldalon keresztül.

Mindezek között Éve arra gondol, nekem te papolhatsz, amit akarsz, itt az lesz majd, amit én akarok, amint beteszem a házassági anyakönyvi kivonatot a fiókomba.

De nézzük, hogyan néz ez ki a gyakorlatban! Munkahelyén Ádám ül az íróasztala előtt és épp egy programozási problémán töri a fejét, amikor kolléganője, Éva megáll előtte és a ruter után érdeklődik, mert megszakadt az Internet kapcsolata. Ádám (genetikailag beprogramozott lelki kényszertől hajtva) készségesen segít, amit Éva egy kurta köszönömmel nyugtáz, és megy a dolgára. Ádám természetesen nem veszi észre, hogy Éva kivetette rá a hálóját. Erre még akkor se döbben rá, amikor két napon belül már a harmadszor hozza őket össze a „sors”, pedig az iroda összes női alkalmazottja akkorra már tudja, hogy Ádám sorsa meg van pecsételve.

Hogy-hogy nem, ebédszünetben Ádám rádöbben, hogy milyen csinos ez az Éva és azon kezd el filózni, vajon eljönne-e vele egy pub-ba. Szóval Ádám tépelődik, magyarul tököl, de ekkor a folyóson összetalálkozva Éva kedvesen rámosolyog, aminek hatására Ádám szájában összefut a tesztoszteron és rászakad az altesti vérbőség, de ajánlatával nem mer előállni. Közben Éva dörzsöli a kezeit, mert most már a Napnál is világosabb, hogy Ádám éppen annyira mulya, amennyire ez számára kedvező, de még prezentálható a megfelelő társaságban.

Ami engem illet, én pontosan tudom, hogy ezt a kis figyelmeztetést egyetlen Ádám se fogja komolyan venni, mert abban a tévhitben él, hogy ez rá nem vonatkozik. Az Évák pedig elátkoznak, de különösebb riadalom nem lép fel közöttük, mert pontosan tudják, hogy a Pina nagyhatalom, amin egy vén kecske nem tud változtatni. Ennek ellenére ezt a kis videót nézzétek meg.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2834) Történet a hétvégére

Tibor bá’ online

 

Karcsi barátom sokáig húzta, de a végén ő is beadta a derekát, 38 éves korában feleségül vette Bertát. Senki sem csodálkozott, mert Berta fiatal volt, csinos, és még házias is. Persze azért neki is voltak gyenge pontjai, a kényelmet jobban szerette, mint a tisztaságot. Na, nem nagyon, csak mérsékelten, egy-egy pókhálót például hetekig nem vett észre a lakás különböző zugaiban, de azért főzés előtt megmosta a kezét, minden este lezuhanyozott, és naponta háromszor mosott fogat. Mindenesetre a magyar átlagot 200 százalékkal túlteljesítette, mert ha jól emlékszem, országunkban évente 2,8 kg/fő pipereszappant vásárol a lakosság.

Szóval, Berta ezen enyhe tisztasághiányát (azaz néhány felesleges pókhálót) Karcsi nem is nagyon érzékelte volna, ha édesanyja (az a hölgy, aki Berta anyósának vallhatta magát) nem ragad meg minden alkalmat, hogy rámutasson.

Lássunk néhány példát! Vasárnapi ebéd előtt: „Nálunk az a szokás, hogy ha vendéget hívunk, akkor tiszta abroszt terítünk az asztalra.” Leves evése közben: „A petrezselymet leforráztad mielőtt a levesbe tetted? Mert én úgy szoktam. Sosem lehet tudni, milyen bogarak vannak rajta.” Főétel feltálalása után: „Nem akarlak megsérteni, drága Bertám, de én ebből a húsból nem kérek, mert olyan állott szaga van.”

A drága mama (illetve egyre kevésbé szeretett anyós) találékonysága ezekkel korán se merült ki. Mielőtt a menye lakásában leült volna egy székre, előtte ujját gondosan végighúzta az ülőkén, nem poros-e véletlenül. Az ablakon kitekintve megjegyezte, milyen szép innen a kilátás, majd egy füst alatt folytatta: „a függönyt mikor mostátok ki utoljára?”

A hónapokon keresztül tartó hadjárat azonban nem hozta meg a tervezett hatást. A Bertával kapcsolatos férji érzelmek a legkisebb mértékben se csökkentek, ami elsősorban Berta véget nem érő türelmének volt köszönhető. Berta a tizenkettedik menetben is állta a sarat, egyszerűen nem lehetett kiütni. Ekkor az anyós rátett még egy lapáttal, a következő családi ebédnél csak finnyásan piszkálta az ételt és kijelentette, hogy nem éhes, majd hozzátette ez a félig sült hús, teljesen elvette az étvágyát. Karcsi és Berta egymásra néztek, majd témát se váltva, csendben beszélgettek tovább.

Ami azt illeti, az egyre aktívabb anyós nem esett kétségbe, tovább bővítette eszköztárát. Közölte fiával, hogy többet ne is hívják vasárnapi ebédre, mert az ő gyomra nincs hozzászokva a moslékhoz, és ebben a korban már nem is várható el tőle a hozzászokás. Egyébként fiát biztosította róla, hogy a szerelem vakságával tökéletesen tisztában van, sőt meg is érti. Nincs tehát harag, de ha fenn kívánja vele tartani a szülői kapcsolatot, akkor az egyetlen megoldás, hogy az időnként összehozott közös ebédet ő adja.

Eljött húsvét másnapja, amikor a drága mama szolgálhatta fel az ünnepi ebédet, amit Berta nem győzött dicsérni a levestől kezdve a húsételen át, egészen a mártásig. A vendéglátó a véget nem érő dicséreteket könnyedén besöpörte, és egy külön kis előadást tartott, hogy az ízletes ebéd legfőbb titka a higiénia maradéktalan betartása, miközben szúrós szemét Bertára szegezte.  Mivel a várt hatás elmaradt, következett az utolsó menüpont, a feketekávé és a hozzátartozó foszlós kalács, mely utóbbi a kedves mama specialitásának számított.

Berta kivett egy szeletet a tálból, és lassú alapossággal rágcsálni kezdte, a hosszú lére főzött babkávé kortyolgatása mellett. Ám a harmadik harapás után szemét mereven a harapáshelyére szegezve, hangjában enyhe meglepetéssel, feltette a kérdést:

–         Mi ez a fekete a kalácsban?

–         Biztos egy szem mazsola – válaszolt anyósa a mindentudás fölényével.

–         Na jó, – folytatta Berta – de miért van neki lába?

A tökéletesen jogos kérdés elhangzása után a tisztaság koronázatlan királynője, Berta kezéből kikapta az inkrimináló kalácsdarabot, és fülig vörösödve kivágtatott vele a konyhába. A magukra maradt fiatalok folytatták a fesztelen csevegést.

–         Nagyon szeretem az anyámat, de már épp ideje volt, hogy letörjük a szarvát.

–         Igen, – válaszolta Berta – és köszönöm, hogy mellém álltál.

–         Az csak természetes, – csókolta meg hitvesét Karcsi – de áruld el, honnan szereztél be egy svábbogarat?

–         Ez ma már nem probléma – árulta el Berta – minden kisállat kereskedésben dekára lehet kapni. Ezzel etetik a gyíkokat. Tudod, ma ez a trendi, akinek nincs anyósa, hüllőt tart helyette.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2833) Az igazság órája

Tibor bá’ online

 

Már többször volt szó róla, Guy McPhersonnak nincsenek önálló kutatási eredményei, mindössze a nevesebb kutatók eredményeit ismétli, esetleg több eredmény összevon. A híressé vált 2026-os kihalást Wieslaw Maslowski eredményeire alapozta, akik azt jósolta, hogy 2016 (plusz, mínusz) 3 év, és az Arktisz jege nyár végére eltűnik. Ez tehát bekövetkezhet 2013 és 2019 között bármikor. Az utolsó év most van, 2019-ben, amikor is rekord, rekord után születik, de egyáltalán nem valószínű, hogy a sarki jég eltűnik. Néhány napja McPherson tetemre hívta Maslowskit, aki irult-pirult és fogadkozott, hogy többé nem  jósol, mert sok tényezővel máig nincsenek tisztába, de McPherson többszörös kérésére azt mondta, hogy az eltűnés 2040 és 2050 között várható. Ez persze a ló másik oldala.

Egyezzünk meg abban, hogy az Arktisz jégvilágával 50 éve foglalkozó, leghíresebb kutató, Peter Wadhams szerint az Arktisz jege várhatóan a 2020-as évek első felében fog eltűnni. Kaptunk tehát néhány évet. Aki most örvend, pláne kárörvend, fogja vissza magát, majd akkor örvendjen, ha a jég eltűnése után nem indul be a metán gyors felszínre törése.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!