Tibor bá' összes bejegyzése

(2702) Közigazgatási bíróság

Tibor bá’ online

 

4 + 8 év hatalom kevés volt ahhoz, hogy Orbán betörje a bírói kart. Kevés volt, ugyanis a bírók értelmes emberek, magukat a hivatásuknak dedikálták, mert megfelelő jövedelmet, presztízst és függetlenséget jelentett. Nem feküdtek le Orbánnak, mert Orbán hatalmát ideiglenesnek tartották saját életükhöz viszonyítva. Akinek pedig kevés volt már hátra, az nem volt hajlandó egy életen át tartó szemléletet megváltoztatni. Ez viszont nem volt Orbánnak ínyére, mert az összes szemétségét, ha valaki a bíróságon megtámadta, jó eséllyel meg is nyerte a pert.

Orbán szemrebbenés nélkül fizette a bírságok által kirótt büntetéseket, kárpótlásokat, természetesen közpénzből, de valahogy mégis zsenáns volt az állandó pervesztés. Megoldás?

Létrehozni egy olyan bíróságot, ahová új, fiatal embereket lehet kinevezni, akik természetesen megértik, hogy mi tőlük az elvárás, és akik fel akarják építeni az egzisztenciájukat. A Közigazgatási Bíróságnak tehát az lesz a funkciója, hogy Orbán garázdálkodását feleslegessé váljon bíróság előtt megtámadni. Ez főleg azért fontos, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy Orbán a saját maga által kitalált törvényeket se tartja be, ha pillanatnyi érdeke ezt úgy kívánja.

Az utolsó akadály eltávolításának veszélye óriási, de ezt az utca embere nem érti meg.

Valamikor már írtam, hogy Rákosinak volt egy gyönyörű alkotmánya, amit nem tartott be. Orbán betartja az alkotmányt, de állandóan stoppolja azt. Úgy tűnik, most már ez se elég neki. Most azt akarja, hogy aljasságait el se lehessen ítélni. Így feleslegessé válik az alkotmány folyamatos foltozása.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2701) Gondolatok a 400 óráról

Tibor bá’ online

 

Nyolc év óta az első összemérhető Fidesz ellenes ötlet a „rabszolga törvény” elnevezés, és annak folyamatos ismételgetése. Ez ideig frappáns, egy-két szavas szlogent csak Orbán csapata talált ki, amik ellen az ellenzéknek nem volt számottevő orvossága. A Rabszolga törvényre mindenki felkapta a fejét. Miközben az egész egy jelentéktelen erőlködés Orbán részéről, hogy a munkavállalói hiányt valahogy kompenzálja. Életem korai szakaszában a heti munkaidő 48 óra volt, és senki nem halt bele. A szabad szombat egy ismeretlen fogalom volt. De nem ez a lényeg. Ha valaki nem akar túlórázni, megmondja a főnöknek, aki ha ragaszkodik hozzá, felmond, ha kell. Bárhol el tud helyezkedni, nincs munkanélküliség. Ennél százszor nagyobb jelentősége van a Közigazgatási Bíróságnak, aminek felélesztése (Horthy alatt is volt) lehetetlenné teszi a hatalom beperelését. Erre azonban a tömegek nem érzékenyek, akiknek alig van fogalmuk a joggyakorlatról.

A lényeg mégis az, hogy szerdán este és éjjel a Kossuth téren megmozdult a föld. A helyzet az, hogy a diktatúrák urai néhány év után egyszerűen úgy érzik, hogy bármit megtehetnek, és meg is tesznek, mert az ember személyes tapasztalata uralkodik a gondolkodásán. 1948-tól (a fordulat éve) 1956-ig (ha jól számolom 8 év alatt) az elnyomás és kizsigerelés egyre fokozódott. Nyolc év után lett elég ebből a népnek. A kommunista párt vezetői nem értették meg, hogy miért. Az elkeseredett gyilkolások után Kádár megértette. Ebből lett a gulyás kommunizmus.

Orbán eddig csak azt tanulta meg, hogy bármit megtehet, a nép lenyeli. Jobban mondva a nép egy szegmense. Külön-külön támadta meg a nyugdíj pénztárosokat, a fogyatékosokat, a rendvédelmi dolgozókat, a dohányárusokat, stb. Most egyszerre mindenkit, aki fizetésből él, ami jelentős kockázattal bír. És ilyen szégyentelenül, hogy az évi 400 órát, amik 3 év alatt kitehet másfél millió forintot is, majd csak a harmadik év végén kaphat meg. Kitől? A jogutód nélkül megszűnt vállalkozástól, akinek tulajdonosa rajta kívül még 20-30 dolgozójának tartozik, úgy 50 millióval. Nem kellett volna, de az önbizalomnak nincs felső határa. Főleg ha ott a TEK, minden eshetőségre számolva. Azon mélázom, vajon a TEK legények tudják-e, hogy 56-ban jó néhány ÁVH legény végezte golyóval a fejében, vagy a körúti fán lógva?

Ennél is meglepőbb az ellenzék viselkedése. Összefogtak és aktivizálódtak. Nekem ez nem meglepő. A megélhetési ellenzék rádöbbent, hogy Orbán a következő választások előtt ki fog lépni az EU-ból, és ők tovább nem lehetnek megélhetési politikusok (ami miatt különben nem fogtak össze tavasszal). Oda az igen kényelmes egzisztenciájuk. Egyetlen kibúvó, ha megbukik Orbán.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2700) Karácsonyi mese

Tibor bá’ online

 

A magyar népmese világban december 13. azaz Luca napja nagy fontossággal bírt. Anyám pedig, aki 1913-ban született paraszti vénával, pedig nagy művelője volt, és azt hiszem egy kicsit komolyan is vette. Ráadásul az ő nagyanyját, vagyis az én dédanyámat Lucának hívták, vagyis ebbe a boszorkányságba az emberek hittek is meg nem is. Aki nagyon akarta, az megtudhatta, mindössze egy lucaszéket kellett készítenie. A lucaszék elkészítésének pontos szabályai voltak. Először is Luca napján kellett elkészíteni, másodszor 13 különböző fából kellett készíteni, amit az alföldön összeszedni nem túl könnyű, mert amerre a szem ellát homokot megkötő akácfa áll. Végül szentestére kell elkészülnie, és akkor használható fel, na de hogyan? El kell menni az éjféli misére, és úrfelmutatáskor rá kell állni és körülnézni. Mindenki térdelni fog, csak a boszorkány fog állva maradni, akinek nem érdeke, hogy ország világ megtudja a minősítését. Mit tesz? El akarja kapni a tettest. A tanács szerint nem csak Lucaszéket kell készíteni, de a mise előtt a kabát zsebét teli kell tölteni mákkal. Ezt a mákot futás közben szét kell szórni, amit a boszorkánynak kutya kötelessége összeszedni (hogy miért, azt nem tudni, anyámat hiába kérdeztem, nem mondta meg), és persze, amíg szedte haza lehetett érni. Kamasz koromban ki akartam próbálni, de sose lett belőle szék. Nem olyan könnyű ez az összefaragás.  Ezzel nem merült ki anyám tudománya, mert tanultam tőle mást is.

A hagyomány szerint a boszorkányok lehetnek hasznosak is. Meg lehet tudni általuk, hogy ki lesz az ember párja, ami akkoriban igen fontos volt, mert nem váltak az emberek minden kutyaugatásra. Az eljárás a következő. Kell készíteni 13 egyforma cetlit, amiből 12-re rá kell írni egy-egy férfinevet (egy üresen marad), össze kell őket hajtani, és minden este el kell egyet égetni. Szentestére már csak egy marad. Na, akkor ki lehet bontani és kiderül ki lesz a férj, illetve, hogy lesz-e?

Tinédzser lányommal, Szisszel kipróbáltuk. Narancssárga irodapapírból gyártottam 13 apró lapot, amikre együtt ráírtunk 12 nevet. Az utolsónál  javasoltam a Csabát, de Szisz tiltakozott, öccsének legjobb barátját Csabának hívták és ő valami oknál fogva ki nem állhatta. Viszont én állítottam, hogy ily közelről ismert férfi nevét nem tisztességes kihagyni, mert a boszorkányoknak még lehetősége se lehet a válogatásra. Végül a lányom kötélnek állt. Az utolsó cetlire felkerül a Csaba. Én a cetliket felgöngyölgettem és ilyen nyomkodott rudakat gyártottam belőlük. Lásd lent.

A rudak bele egy műanyag tartályba a tartály be az ablakok közé. Én pedig egy éjszaka mind a maradék tizenkettőt kicseréltem úgy, hogy mindegyiken a Csaba név szerepelt.

Aztán jött az esténkénti egy-egy rúd elégetése, ami nem volt kis feladat, mert a lakásban se kályha, se sparhelt, csak központi fűtés volt, és a családban senki se dohányzott (az hiányzott volna!) Aztán eljött az szenteste és Szisz izgatottan kigöngyölgette a papír rudat az én jelenlétemben…. C S A B A, én persze nevettem, Szisz rám nézett, majd nagy komolyan megszólalt. Daddy, te csalsz.

Aztán sorba jöttek a karácsonyok, de Szisz többé nem állt kötélnek. Soha nem ment férjhez, de biztatásomra 28 évesen szült egy fiúgyereket. A gyerek apját Csabának hívják. Anyám a mennyekben egészen biztos mosolygott.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2699) Einstein és Newton

Tibor bá’ online

 

Mind Einstein, mind pedig Newton határozott jeleit mutatták az autizmusnak, állítja Simons Baron-Cohen autizmussal foglalkozó szaktekintély. Mind ketten számtalan jelét mutatták az úgynevezett Asperger szindrómának, ami önmagában még nem okoz tanulási nehézséget. S B-C. Beismerte, hogy elhunyt személyekről pontos diagnózist fel­­állítani gyakorlatilag lehetetlen, ennek ellenére reméli, hogy analízise rávilágít bizonyos részletekre. Például miért van az, hogy az autisták egy részénél zseniális teljesítményekkel találkozhatunk, míg egy másik csoport tagjainak élete reménytelen küzdelmekkel van tele.

Az autizmus örökölhető és vannak jelek arra, hogy az autizmust hordozó gének össze vannak kötve azokkal a génekkel, melyek bonyolult rendszerek (ami alá besöpörhető számítógépek programozásától kezdve zenetechnikáig minden) érzékelésének hajlamát biztosítják. Példának okáért matematikusok, mérnökök és fizikusok rokonai között viszonylag sok az autista.

A Cambridge-ben tevékenykedő Baron-Cohen és az Oxfordi matematikus Ioan James vizsgálták Newton és Einstein személyiségi jeleit, tartalmazzák-e az Asperger szindróma három kulcsfontosságú szimptómáját: abnormális szintű érdeklődés, társadalmi kapcsolatokkal kapcsolatos nehézségek és probléma megoldó készség.

A jelek szerint Newton egy klasszikus eset, aki alig beszélt és oly mértékben kötötte  le munkája, hogy gyakran elfelejtett enni. Newtonnak kevés barátja volt, de azokkal is csak langyos kapcsolatot tartott, és gyakran volt türelmetlen velük. Volt, hogy Newton előadására senki nem ment el, amikor is az üres teremhez beszélt. Ötven éves korában depressziót  paranoiás idegösszeomlása követte.

Gyerekkorában Einstein is magányos volt és megszállottan ismételgette ugyanazt a mondatot egészen hétéves koráig. Előadásai hírhedten zavarosak voltak és annak ellenére, hogy voltak közeli barátai, számtalan szexuális partnere és politikai nézetei mellett nyilvánosan kiállt, Baron-Cohen szerint az Asperger szindrómára utaló jeleket mutatott. Ugyanis, így Baron-Cohen, passzió, szerelem és kiállás az igazság mellett kompatibilis az Asperger szindrómával. Amire nem képesek, az a gondtalan fecsegés.

A San-Franciscó-ban székelő Californiai Egyetem pszichiátere Glen Elliottnak nem egyezik a véleménye. Szerinte életrajzi adatok alapján történő diagnózis rendkívülien bizonytalan. Elliott véleménye szerint maga az a tény, hogy a vizsgált emberek kimagasló intelligenciával rendelkeztek, elégségesek személyiségük kialakítására. „El lehet képzelni olyan géniuszokat, akik társaságban lehetetlenül viselkednek, ám messze nem autisták”, állítja „mások intellektuális lassúságával szemben tanúsított türelmetlenség, nárcizmus, és erős küldetés tudat kombinációja elégséges lehet arra, hogy az egyén elszigetelődjön és nehézkessé váljon.” Elliott ehhez még hozzáteszi, hogy Einsteinnek határozott humorérzéke volt, ami az Asperger szindrómában szenvedőknél szinte kizárt.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2698) Isten és a világegyetem

Tibor bá’ online

 

Bernard Haisch nem mindennapi fizikus. Azt az elvet vallja, hogy a gravitáció nem az elemi részecskék kölcsönhatásának terméke a Higgs térrel, hanem a valamivel valószínűbb kvantum vákuummal. Ezen kívül még vallásos is. Mielőtt fizikus lett volna, papneveldében tanult, kitűzött célja volt, hogy rőmai katolikus lelkész legyen. Nem kell tehát csodálkozni, ha most minden vágya, hogy a fizikát összeötvözze istenhitével. Erre igen jó bizonyíték nemrég megjelent könyve „The Purpose-Guided Universe – Believing in Einstein, Darwin and God” (A cél által vezérelt Világmindenség – Einstein, Darwin és Isten elfogadása). Haisch törekvése annak bizonyítása, hogy a Világegyetemet az isten irányítja. Nekem tetszik a téma, mert pont oda lyukad ki, ahová én is kilyukadtam könyvemben, tizenöt évvel ezelőtt. Fő érve (nálam csak a mellékérv volt), hogy kizárólag a fizikai törvények finom összehangolása teszi lehetővé az Ember megjelenését. Haisch hoz fel példákat is. Ha a gravitációs erő csak egy picivel lenne nagyobb (mellesleg ráférne, mert 37 nagyságrenddel kisebb, mint a többi), akkor a Nap olyan forró lenne, hogy legfeljebb egy milliárd évig tudna sugározni, ami nem elég idő az Élet megjelenéséhez a Földön. Ha viszont a gravitáció egy kicsit kisebb lenne, akkor a Nap magjának hőfoka nem lenne elégséges a napsugarakhoz szükséges hidrogénhélium átalakuláshoz.

Közben nálam eltelt 15 év, és ma egy kicsivel másképp látom a dolgokat. Hogy is van ez?

  • A világegyetem annyira bonyolult és olyan finoman van hangolva, hogy csakis egy isten teremthette.
  • Erre szokás, azt válaszolni, de ki teremtette az istent?
  • Isten örökké való.
  • Örökké? Ez nem fogható fel, de játszunk vele. Ha Isten lehet örökké való, akkor a világmindenség is lehet örökkévaló, és nincs szükség istenre, hogy megteremtse. A világegyetem is magától létezhet az idők végtelenségében. Egy lépcsőfok kihagyható, és ugye az a beretva! Nevezzük a hívők istenét Világmindenségnek.
  • Na és a finom hangolás?
  • Szerintem nincs finom hangolás. A Világmindenség azért ilyen bonyolult, mert másképp nem működne. És nincs párhuzamosan sok-sok világmindenség, mert csak ez az egy „működik”.

A Világmindenség csak ilyen lehet, mert a szubatomi részecskék (amiket messze nem ismerünk tökéletesen) ily bonyolult halmaza teszi lehetővé az atomok, a molekulák olybá alakulását, hogy azok tovább bonyolódhassanak, reprodukcióra képes tömörödésig, majd tovább élőlényekig fejlődve megjelentessék az értelmet, az öntudatot. Ezt nem kell megteremteni (a szó ismert értelmezése szerint), mert az a logikus lehetőségek végig „zongorázása”. Ahogy nem kell megteremteni azt se, hogy 3×3 = 9. Egyszerűen 3×3 nem lehet más csak 9. Nem kell megteremteni, önmagától van, hogy ha előbb szűnök meg létezni, mint az ivarérésem, akkor nem lesz utódom. Nem kell megteremteni, a vágtató antilop csordából a tigris az utolsó, leglassabban futó antilopot fogja elfogyasztani vacsorára. És így ennek a relatív lassú antilopnak nem lesz utóda. Azt se kell megteremteni, hogy élet legyen a Földön. A sok csillag és még több bolygó között kell lenni olyannak, ahol lehetséges az élet, mert az élet lehetősége benne van az atomi struktúrában.

  • Az élet lehetősége?
  • Igen, hogy a víz +4°C-on a legsűrűbb, hogy az elemeknek vegyértékeik vannak és molekulákká tudnak összekapcsolódni végtelennek tűnő variációban. Hogy az anyagnak négy halmazállapota van. Hogy….

A dolog roppant egyszerű, csak mi komplikáljuk. Van a lét, mert az alternatíva, vagyis sehol semmi, nem igazán alternatíva. A lét olyan, mint amilyennek folyamatosan megismerjük, egyszerűen azért, mert nem lehet más.

Várom a cáfolatokat, és a kérdéseket. Bigottságot nem tolerálom!

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2697) Szőke nőké a jövő

Szőke nők online 😀

 

Két szőke nő beszélget:
– Te szűz vagy még?
– Nem, én világ életemben mérleg voltam!

Szőke nő egy gyerekkel a karján bemegy a gyerekorvoshoz:
– Szeretném megméretni a kisbaba súlyát! – mondja.
– Sajnos, a babamérlegünk elromlott, de van egy másik módszer: az anyuka megfogja a babát, feláll a felnőtt mérlegre, majd leteszi a kisbabát és megmérjük az anyuka súlyát külön is, a kettő különbsége adja meg a kisbaba súlyát.

– Ó, ez nálam sajnos nem fog működni – mondja a szőke. – Én nem az anyukája vagyok, hanem a nagynénje.

A szupermarketben a biztonsági őr csodálkozva látja, hogy egy szőke nő a zöldséges részlegnél telerakja a kosarát uborkával, majd amikor megtelt, visszarakja őket a polcra. Miután a nő ezt vagy háromszor megismétli, odamegy hozzá és megkérdezi, miért csinálja ezt.
– Most voltam kozmetikusnál – mondja a szőke – és azt mondta, hogy jót tesz az arcbőrömnek az uborkapakolás…

Két szőke nő beszélget a buszon. Egy
öreg tata felszáll. Erre az egyik szőke
– Te az ott nem István király?
– Te hülye, István király 1000 éve halott.
Felszáll a tatának egyik barátja, majd így szól
– Szia István, 1000 éve nem láttalak.
Erre a szőke
– Na ki a hülye???

Az egyik szőke nő felhívja a másikat:
– Nálatok van meleg víz?
– Van, csak hideg.

Mit mond a szőke nő, ha meglát egy vonzó pasit?
– Ha felhívsz, megadom a számom!

Mi az, ami teljesen felesleges?
– Szőke nőnek gondolkodási időt adni!

Szőke nő szülni készül. Az orvos megkérdezi tőle:
Az elsőt hüvelyi úton szülte?
Erre a szőke nő azt mondja:
Nem, a Tétényi úton.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

ISMERTETÉS

A kitiltás úgy történik, hogy a nem kívánt nicket beírom egy regiszterbe. Ha valaki a kitiltott szót beírja a hozzászólásába, akkor a hozzászólása moderációra fog várni. Ez neki bosszantó, nekem kellemetlen többlet munkát ad. Hogy kit tiltok ki, az publikus. Tehát ne kérdezd meg, hogy XY-t miért tiltottam ki, mert akkor ez is beragad. – Ha beragad, ne próbálkozz újra, mert ami nem megy át, az nem megy át. Ez is bosszantó és ez is többlet  munkát jelent nekem. Volt, aki ötször berakta ugyanazt a szöveget, mire rájött, hogy hiába makacskodik.

Akkor is beragad a hozzászólás, ha egynél több csatolás van benne. Az is (rossz) szokás, hogy a hozzászóló vágólapra rak egy cikket, bemásolja, ami úgy jelenik meg, mintha az ő véleménye lenne. Majd belinkeli az URL-t . Helyes eljárás, ha vágólappal bemásolod és oda írod, hogy honnan van. Ha csak egy videót raksz be, az meg fog jelenni, és érdemes, mert egy videót nem lehet leírni, azt látni kell.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2696) Viccek a hétvégére azoknak, akik nem tüntetnek :-)

Tibor bá’ online

 

Egy fiatal szőke nő ujjongva hangoskodik a családi ház hátsó kertjében. Látva ezt a szomszéd érdeklődik, hogy mi a vigadalom oka. A szőke nő mondja, hogy babát vár és éppen most tudta meg. A szomszéd gratulál a terhességhez. De ez semmi – áradozik a szőke nő – ikrek lesznek. Nahát – ámuldozik a szomszéd – és ezt hogyan állapították meg a terhesség ilyen korai szakaszában. Én jöttem rá – dicsekszik a szőke nő – vettem egy terhességteszt készletet, de akciós volt, kettőt adtak egynek az áráért, és képzelje, mind a kettő jelezte a terhességet.

Persze vannak okos nők is. – Férj és feleség együtt néznek egy ismeretterjesztő műsort a televízióban, ahol egy pszichológusnő az ellentétes érzelmekről beszél. Az adás végén azt mondja a férj: Szerintem ez egy nagy marhaság, én ezt az ellentétes érzelmet el se tudom képzelni. Lefogadom minden pénzben, hogy nem tudsz te nekem olyan mondani, ami az érzelmeimet ellentétessé tenné. Erre megszólal a feleség: Hát, az igazság az, hogy az összes barátod közül a te faszod a legnagyobb.

Egy muzulmán arab egy szex hirdetésre válaszol, ahol kérdéseket tesznek fel neki. Sajnos a vicc angol, de itt mindenki olyan jól tud angolul, aki nem, annak ott van a szótár (megéri kibetűzni). Csak bátran.

Name? – Abduk.A.R.
Sex? – Three to five times a week.
No, no, I mean male or female? – Male, female, somtimes camel.
Holy Cow! – Yes, cow, sheeps, animal in general.
But isn’t that hostile? – Hors style, poggy style, any style.
Oh, Dear! – No, no, dear run too fast.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2695) Halhatatlanság

Tibor bá’ online

 

Szerte a Földön egyre több ember ébred rá, hogy az Emberiségnek annyi. Nem véletlenül, mi magunk okoztuk, pedig már hosszú ideje tudott, hogy tenni kellene valamit ellene. Nem tettünk, mert nem voltunk képesek legyőzni azt, amit a zsigereinkben magunkkal hordozunk „megszületésünk” óta. Pedig oly szép a Föld, oly örömteljes az élet. Nézzétek végig és hallgassátok meg ezt a dalt a halhatatlanságról: We don’t say goodbye = Nem mondunk búcsút.

És akkor a szöveg:

So this is who I am,
And this is all I know,
And I must choose to live,
For all that I can give,
The spark that makes the power grow

And I will stand for my dream if I can,
Symbol of my faith in who I am,
But you are my only,

And I must follow on the road that lies ahead,
And I won’t let my heart control my head,
But you are my only

We don’t say goodbye,
We don’t say goodbye,
And I know what I’ve got to be

Immortality
I make my journey through eternity
I keep the memory of you and me inside

Fulfill your destiny,
Is there within the child?
My storm will never end,
My fate is on the wind,
The king of hearts,
The joker’s wild,

We don’t say goodbye,
We don’t say goodbye,
I’ll make them all remember me

‘Cause I have found a dream that must come true,
Every ounce of me must see it through,
But you are my only

I’m sorry I don’t have a role for love to play,
Hand over my heart I’ll find my way,
I will make them give to me

Immortality, oh, baby
There is a vision and a fire in me
I keep the memory of you and me inside

We don’t say goodbye
We don’t say goodbye

With all my love for you
And what else we may do
We don’t say goodbye

És akkor néhány gondolat a szövegből magyarul:

Halhatatlanság
Átutazok a örökkévalóságba
A rád és rám emlékezést magamnak tartom meg.
Kielégítem a végzetem
Benne lenne már a gyermekben is?
Tombolásomnak sosincs vége,
A sorsomat a szél viszi
Nem mondunk búcsút,
Nem mondunk búcsút.

Pedig oly szép a világ:

És benne mi csodákat tudunk alkotni

A 300.000 év alatt kialakult ujjainkkal, testünkkel csodásan tudunk bánni. Gyönyörű zenét tudunk alkotni:

 

 

Mert az önzést, a mohóságot nem tudtuk feláldozni a szépségért, a életért, fajunk fennmaradásáért az örökkévalóságért.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2694) MangaMonguz: Medvecsapda Ukrajnában (vendég poszt)

 

Kezdjük mindjárt a végéről: nem teljesen tisztázott módon ukrán hajók léptek be orosz felségvizekre az Azovi-tengeren, aminek a vége egy kisebb incidensbe torkollott, minek után Ukrajna bevezette – igen sajátos módon – az egy hónapig tartó hadiállapotot, Trump pedig lemondta a találkozót Putyinnal a  G20 csúcstalálkozón.

Nagy eséllyel egyébként pont ez volt az amerikaiak célja, nevezetesen ellehetetleníteni Trump és Putyin dialógusát, ehhez pedig tökéletesen megfelelt a PNAC globális tervét szervilisen és mindenféle aggály nélkül kiszolgáló puccsista ukrán kormány. Porosenko hamar-hamar körbe is telefonálta a fél világot – pontosabban szólva a fejlett világot – és mindenhonnan kuncsorgott egy kis támogatásért Oroszország ellen.

A jelenlegi, igen kétes módon hatalomba ültetett ukrán vezetés minden követ megmozgat azért, hogy a PNAC által felvázolt stratégiát jeles tanulóként kiszolgálja, alárendelve mindent – első helyen magát Ukrajnát és a lakosságát – a fő célnak.

Sokféle magyarázat létezik arra vonatkozóan, hogy mi is volt az ukrán puccs célja, hogy Porosenko kit és mit képvisel valójában és mi lehet ennek a történetnek a vége. A teljesség igénye nélkül néhány szóban: a Brzezinski stratégiának megfelelően Ukrajna leválasztása Oroszországról és egy kvázi ellen-Oroszország létrehozása, a palagázban bővelkedő keleti országrészből az orosz ajkú lakosság elűzése és a nyugati cégeknek a kitermelés feltételeinek biztosítása, a világviszonylatban is gazdagnak és jó minőségűnek számító ukrán termőföld feletti hegemónia megszerzése, az orosz katonai és hírszerző kapacitás egy jelentős részének állandósított lekötése, távlatilag pedig új NATO és amerikai katonai támaszpontok kiépítése Moszkva kapujában.

Ha valóban meg akarjuk érteni, hogy mi is zajlik Ukrajnában és Ukrajnával, akkor a PNAC terveit kell kicsit jobban megvizsgálnunk. PNAC = Project for the New American Century, azaz az Új Amerikai Évszázad Projekt. A stratégia kidolgozása olyan neokonzervatív politikusok nevéhez fűződik, mint például Paul Wolfowitz (George W. Bush tanácsadója, később védelmi miniszter-helyettes Rumsfeld alatt) és Robert Kagan (Victoria „5 milliárd dollár” Nuland férje). A PNAC stratégiájának a lényege nagyon röviden annyi, hogy az USA globális katonai és gazdasági hegemóniáját elsősorban katonai erővel, illetve katonai konfliktusok élezésével és kirobbantásával kell biztosítani a XXI. században, elérve azt, hogy az összes olyan potenciálisan veszélyes rivális, aki ennek képes lenne ellenállni, lehetőség szerint parkolópályára kerüljön, végső esetben pedig egy nagyszabású háború sem kizárt ezek ellen a hatalmak ellen.

Nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy a PNAC agytrösztjei kire gondoltak, első helyen Oroszország, a második helyen pedig Kína áll. Az EU ebből a szempontból igazán nem operál a washingtoni neokon elit szemében, amit egy enervált, belülről végletesen megosztott és gyenge politikai gravitációs erővel bíró nagyhatalomnak látszó képződménynek tartanak, aki ellen bőségesen elegendő néhány millió bevándoroltatott és egy közepes méretű szankciócsomag Oroszország ellen. Igen, jól olvasta mindenki, az Oroszország elleni szankciók egyik fő célpontja – a szankciók hivatalos megnevezése ellenére – nem csak Oroszország, hanem Európa is. A tudatosan megtévesztésre alapozott névválasztásban a neokonok amúgy is az élen járnak, ők azok, akik sohasem a nevén nevezik a dolgokat és általában pont az ellenkezője igaz mindannak, mint amiről hivatalosan nyilatkoznak.

Ez egyébként egy roppant egyszerű Göbbels-i technika, a nagy tömegek amúgy is felületesek és mostanra kellően agymosottak is ahhoz, hogy ne akarjanak még elgondolkodni sem a geopolitikai folyamatokon és eseményeken, az instant csomagolt válaszok és magyarázatok már rég készen állnak, egy kicsit be kell dobni őket a mikróba és máris minden világos és tiszta.

De térjünk vissza két szó erejéig Oroszországra és a neokon tervekre: az orosz birodalommal történő végleges leszámoláshoz ugyanis nem a szankciókat tartogatják, hanem belső rendszerváltást, vagy ennek sikertelensége esetén a nyílt katonai támadást.

A belső rendszerváltás sikerében már ők is egyre kevésbé hisznek, a szankciók sem hozták meg a várt eredményt – Európa részleges leválasztása Moszkváról csak félsiker – így készülnek az utolsó opció realizálására, azaz a katonai támadás előkészítésére. Ehhez pedig feltétlenül fontos Ukrajna és főleg az ukrán területek feletti teljes kontroll.

És hogy ez miért fontos? – Itt jön a képbe az, amit sokan előszeretettel elfelejtenek, amikor haderőket hasonlítanak össze: a papírforma szerint a haditechnikát érintő minőségi és mennyiségi összehasonlításnak az égvilágon semmi köze a valós katonai-stratégiai helyzet megismeréséhez, ha nem tesszük mellé a földrajzot is. Önmagában tankok vagy repülőgépek technikai paraméterei vagy darabszámai önmagukban gyakorlatilag semmitmondók abból a szempontból, hogy valós katonai helyzetben milyen potenciált is képvisel az adott technika, ha nincs mögé rakva Sun Tze óta ismert egyik legfontosabb tényező: a helyszín, azaz a földrajz/térkép. (Ugyanígy semmi értelme a történelmet úgy tanulmányozni, hogy a földrajzot figyelmen kívül hagyjuk, miközben az egyik, ha nem a legfontosabb tényezők egyike.)

Megnézve az alábbi ábrát azonnal szembetűnik, hogy a Baltikumból illetve a kelet-ukrajnai területekről Moszkva alig 600 km távolságra van, ami a következőket jelent

  1. „Alsó kategóriás” közép-hatótávolságú rakétákkal (hatótávolság: 500-1000 km közötti) a tűzparancs kiadásától számítva Moszkvára tíz percen belül csapást lehet mérni. Azaz egy alapesetben harcászati rakéta ebben az esetben stratégiai-hadászati eszközzé lép elő!
  1. Harcászati vadászbombázókról indítható stand off fegyverekkel 15-45 percen belül csapás mérhető az orosz fővárosra. Azaz jelen helyzetben egy vadászbombázó is képes lehet nukleáris csapást mérni Moszkvára, dacára a relatíve kis harcászati hatósugárnak és kis harci terhelhetőségnek.
  1. A fent említett csapásmérésekkel egy időben indított hagyományos szárazföldi támadással Moszkva legkésőbb 48 órán belül elérhető harckocsikkal és IFV erőkkel (hagyományos összfegyvernemi támadás kombinálva harcászati nukleáris csapásokkal).

Ebből kiindulva Ukrajna az a terep, ahonnan a NATO némi előkészítést követően megindíthatja a villámháborúját, aminek a célja nem az orosz területek elfoglalása és pusztítása, hanem Moszkva elfoglalása és az orosz politikai-katonai vezetés megdöntése, kombinálva az előkészített belső ellenzéki erők által szított felkelésekkel és zavarkeltéssel.

Reális villámháborús támadási irányok:

A Baltikumból és ukrán területekről indított nagyszabású támadással az első napon már elérhetőek a fenti térképen jelzett városok, utána Moszkva jön a sorban. A szárazföldi erők biztosításához a NATO több ezer harci gépet vethet be egyidejűleg, biztosítva a totális légi kontrollt az arcvonalak felett. Oroszország folyamatos provokálása és a mesterségesen szított és élezett ukrajnai helyzet kiválóan alkalmas arra, hogy Oroszország jelentős katonai erőket vonjon össze az ukrán határ térségében. Bár az orosz haderő igen nagyszámú és méretében masszív konvencionális katonai eszközökkel rendelkezik, ezek könnyedén elpusztíthatók harcászati atomfegyverekkel, ha kellően kis területre összpontosulnak. Az USA és a NATO a harcászati vadászbombázókról (F-15, F-16, F-35) valamint alacsony észlelhetőségű stratégiai bombázóiról (B-2) képes rövid idő alatt relatíve nagy mennyiségű atombombát bevetni, a harcászati vadászbombázóik ráadásul a Baltikumból, illetve ukrán területekről is indulhatnak szükség esetén. Ugyancsak nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a Balti-tengerről illetve a Fekete-tengerről hadihajókról is indulhatnak olyan atomtöltetű robotrepülőgépek/cirkálórakéták, amelyek ellen a védekezés nagyon nehéz, szinte lehetetlen – figyelembe véve az alacsony magasságú és terepkövető repülési profiljukat valamint a relatíve közeli célpontokat. Nem kell sokat bizonygatni azt a meglátást, miszerint a földrajzi tényezők a katonai tervezés szempontjából kulcsfontosságú elemek – a NATO katonai infrastruktúrájának az orosz határok felé való közeledése semmi egyéb, mint egy reálisan kivitelezhető katonai akció előkészítése az orosz hatalom és hadsereg ellen.

Miért is aggódna Moszkva olyan haderő csoportosítások miatt, amelyek a határaitól ezer kilométerekre van? Nyilván nem aggódna. De azok miatt, amelyek a határainak a közvetlen közelében épülnek fel, azok miatt bizony joggal aggódhat.

A Nyugat stratégáinak kettős célja lehet ezzel Oroszországgal szemben:

  1. Valós és kézzelfogható közelségbe hozzák egy váratlan – és emiatt akár sikeres – nagyszabású katonai akció indítását, ez konkrét zsarolási potenciál Putyin felé, azaz a kölcsönös megsemmisítésdoktrínáját lopakodva felváltja a kényszeríthetőség-doktrínája, melynek ez az egyik fő eleme.
  1. Ha a kényszeríthetőség-doktrínája nem biztosít elég nyomás Oroszországra és politikai vezetésére,akkor Moszkvának szembe kell néznie egy valódi háború lehetőségével. Ebben az esetben – a kis földrajzi távolságok miatt – előny a kezdeményezőnél, azaz az orosz hadsereg jelentős része első csapással kiiktatható, a vezetési és irányítási láncok szétzilálhatóak, a politikai-katonai vezetéshatékonysága a töredékére redukálható.

Oroszország nyilván ezeket mérlegeli és tisztában van a valós helyzettel, emiatt kénytelen rá katonai előkészületeket tenni – ezek a katonai előkészületek pedig remek propaganda alapot adnak ahhoz, hogy ismét Moszkvára, mint fenyegető katonai hatalomra mutogasson a mainstream sajtó és ezzel tegye elfogadhatóvá az amerikai és NATO katonai felvonulást és előkészületeket.

Oroszországnak nagyon résen kell lennie, ugyanis még egy nagy csapda fenyegeti:

Ha az USA és a NATO elhiteti Moszkvával, hogy sarokba lett szorítva (miközben csak egy Patyomkin felvonulás zajlik a határai mentén), akkor Oroszország úgy dönthet a határai mentén egy megelőző támadásról/csapásról, hogy közben reális veszély nem is fenyegette, ugyanakkor ország-világ előtt Moszkva lesz a támadó agresszor.

Ha ez a Baltikum területét is érinti (akár valójában, akár egy megrendezett false flag művelet keretén belül), akkor automatikusan életbe léptethető a NATO 5. cikkelye és immár a teljes NATO hadigépezet mozgásba lendülhet Oroszország elpusztítása érdekében és valóra válhat a neokonok legszebb álma: a harmadik világháború fő ütközete európai hadszíntéren következik be és Oroszország valamint Európa máris az első menetben kiütik egymást.

Lássuk pár szó erejéig az orosz oldalt is:

Oroszország jelen idő szerint nem indítana háborút senki ellen, főleg nem Ukrajna ellen és ennek számtalan oka van.

  1. Az ukránok testvérnép, Oroszországnak hosszabb távon nem célja az ukrán lakosság és emberek elvadítása, hanem pont fordítva, az ukrán népességet vissza szeretnék édesgetni Moszkva oldalára.Egy orosz-ukrán háború értelemszerűen véglegesen és visszavonhatatlanul tönkre tenné a távolabbi orosz stratégiai célokat, így – bár az orosz katonai fölény minden területen bőségesen adott egy Ukrajna elleni győztes háború megvívásához – de ez nem reális stratégiai opció Moszkva számára.
  1. Egy orosz-ukrán háború kitörése után a nyugati mainstream média és politikai elit nyomására még azok az európai partnerek is Moszkva ellen fordulnának, akik a jelen helyzetben még mindig oroszbarát politikát folytatnak. Semmiképpen sem lenne jó reklám Moszkvának, ha szétbombázott ukrán lakónegyedeket és halott kisgyerekek képeivel lenne tele a világsajtó (White Helmets mintájára) és rövid időn belül garantált lenne az, hogy az oroszok minden héten minimum háromszor vegyi fegyvereket vetnének be az ukránok ellen. Ez kiváló táptalaja lenne annak, hogy a világ nagy része Moszkva ellen forduljon.
  1. Egy orosz-ukrán háború kitörése ellehetetlenítené az ukrán vezetékeken történő további gázszállításokat Európa irányába, amelyek egyik oldalról jelentős bevétel kiesést produkálna Moszkvának, másik oldalról nyerő helyzetbe hozná a rivális beszállítókat, az európai partnerek elvesztése pedig állandósulna. Amíg az Északi-Áramlat 2. nem kerül üzembe, addig Moszkva számára még elméletileg sem életképes koncepció egy Ukrajna elleni háború megindítása. Mit tehet a jelen helyzetben Oroszország?

Az ukrán válság eddigi menete a lehető legrosszabb irányba tart Moszkva szempontjából. 2014-ben Putyin hatalmas sikert ért el azzal, hogy Janukovics nem az EU, hanem az Eurázsiai együttműködés mellett tette le az ukrán voksot, de ez a siker igen kérészéletű volt. Az USA villámgyorsan lépett és létrehozott Európa közepén egy világháború kitörésével fenyegető helyzetet, ami Moszkvát kényszerpályára tette. Emberi oldalról szemlélve a dolgot, Moszkvának nem csak a Krímet, hanem szinte azonnal egész Kelet-Ukrajnát le kellett volna választania Kijevről, megelőzve ezzel a szisztematikus orosz ajkú népírtást – valószínűleg a neokon is pont erre számítottak és máris valódi háborús helyzet jött volna létre a két legnagyobb szláv állam között. Putyinék a Krímet elcsatolták, de Kelet-Ukrajnához nem nyúltak – ezzel a válságot nem eszkaláltál túl, de ezzel a konfliktus még messze nem oldódott meg, csak időt nyertek.

Ukrajna rövid történelme során soha egyetlen percig sem volt önállóan életképes államalakulat, az 1991-es megalakulása óta a különböző ukrán oligarchák váltogatták egymást a kijevi parlamentben, az ukrán állam pedig folyamatosan rá volt, és rá is van szorulva a Nyugat és Oroszország segítségére és támogatására.

Ukrajna 1991. óta csak azt tudta bebizonyítani, hogy külső nagyhatalmi segítség nélkül az állam legalapvetőbb feladatait sem lenne képes ellátni, sem a korábbi sem a jelenlegi ukrán hatalom nem életképes önmagában. A jelenlegi trendeket és állapotokat figyelembe véve Ukrajnának a mai formájában nincs valódi jövője, az ukrán állam jelen pillanatban a nagyhatalmak közötti globális ütközés egyik színtere és balekja. Erős kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy az amerikai neokon agytrösztök valójában milyen szerepet és jövőt is szántak Ukrajnának ebben a játszmában, de tartok tőle, hogy szimplán csak az áldozati bárány szerepkör nem foglalt még a történetben.

Oroszország számára a jelenlegi ukrán helyzet metaforikusan egy medvecsapda, ráadásul egy olyan csapda, amibe mindenképpen bele kell majd lépnie, vagy így, vagy úgy. Moszkva egyenlőre a kivárásra játszik és abban reménykedik, hogy a jelenlegi ukrán politikai vezetés megbukik, a szélsőséges mozgalmak a háttérbe szorulnak és az ukrán társadalom képes lesz olyan vezetőket kiemelni, akik nem a háborús hisztéria fokozásában, hanem a kooperatív együttműködésben érdekeltek Moszkvával. Ukrajna erre önmagában ugyan képes is lenne, a nagy kérdés viszont az, hogy ezt az egyébként teljesen reális és logikus folyamatot a Nagy Víz túloldaláról hagyják-e kibontakozni vagy pedig ennek a legelső jelére is egy újabb kéretlen külső beavatkozás történik majd, ami nem engedi lenyugodni a mesterségesen szított viszályt.

Nyilván a kérdés csak költői volt, az amerikai neokon stratégiában Ukrajna vagy ellen-Oroszországként létezik, vagy elpusztul egy olyan háborúban, ami egyben véglegesen kimerítené és újra a padlóra küldené Oroszországot. A „tűzzel a tűz ellen” stratégiai elv alapján Moszkvának egy „ellen-Majdant” kellene majd valamilyen formában támogatnia, hasonló módon ahhoz, mint ahogy Victoria Nuland és társulata annak idején Janukovics talpára kötötte az útilaput. Ha a puccsista ukrán kormányt nem tudják egy ellen puccsal kiiktatni, akkor a folyamatok így vagy úgy, előbb vagy utóbb de a háború és Ukrajna szétszakadásához fognak vezetni még a legjobb esetben is, ez viszont Moszkva számára sem a jót jelenti, legfeljebb a legkisebb rosszat. Az ukrán válság valódi megoldása nem Ukrajnában  található.

________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

 

 

 

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2693) Hogy kezdődnek a háborúk?

Tibor bá’ online

 

Tudod-e, hogy kezdődött a spanyol-amerikai háború 1898-ban? Úgy, hogy a havannai kikötőben elsüllyedt a Maine nevű hajó. Amerika persze megnyerte és rá tette kezét a Karib-tengeri szigetekre, valamint Közép-Amerikára.

Amerika úgy lépett be az I. világháborúba (és lett az egyetlen igazi nyertese), hogy 1915-ben elsüllyedt a Lusitania.

A meg nem nyert Vietnami Háború úgy indult be, hogy a megtámadás útjában álló Kennedy elnök lemészárlása után 1964-ben a Tonkini-öbölben az amerikaiak kreáltak egy incidenst. 10 kilométerről az USS Maddox rálőtt 3 vietnami gyorsnaszádra (lénygében 3 motorcsónakra). Mivel ez kevésnek bizonyult, két nappal később kitaláltak egy második támadást, aminek az égvilágon semmi alapja nem volt, de a CIA elérte célját.

Ha nincs tenger, akkor Amerika kitalál tömegpusztító fegyvert, vagy gáztámadást, saját nép ellen. Egyszóval, ha Washington háborút akar, akkor kitalál valami ürügyet. Ezért veszélyes a Kerch-szorosi provokáció. Arról árulkodik, hogy bizonyos erők háborút akarnak. Egyetlen probléma az, hogy Putyinnak tényleg vannak tömegpusztító fegyverei, Úgy hívják, hogy hidrogén tölteteket tartalmazó interkontinentális rakéták.

A szándék a részletekből kiderül. Az incidens előtt néhány héttel Ukrajna kapott Amerikától két ágyúnaszádot. Négy nappal az incidens előtt az angolok jelezték, hogy az orosz agresszió ellen a Fekete-tengerre küldik, a haditengerészetük HMS Echo nevű hadihajóját. A NATO pedig megerősítette a keleti határokat, amit megspékeltek az angolok azzal, hogy világgá kürtölték, szerintük az oroszok nagyobb veszélyt jelentenek, mint (az oroszok által üldözött, az amerikaiak által titokban támogatott) ISIS.

Ahhoz tehát semmi kétség nem fér, hogy az incidens egy Ukrajna által végrehajtott provokáció volt. A kérdés: de minek? Mit akartak elérni vele? Putyin nem fogja megtámadni Ukrajnát. Ha Oroszországot megtámadják, akár csak hagyományos fegyverekkel is, a legújabb doktrína szerint Putyin atommal fog válaszolni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2692) Óceánok vízszintje

Itt Európa közepén, csak azért izgulunk, hogy túl meleg lesz, nem lesz elég élelem. Már, ha elfogadjuk a globális klímaváltozást. Arra nem is figyelünk, hogy az óceánok vízszintje már most is megemelkedett, és évről-évre egyre nagyobb mértékben emelkedik.

Az alábbi képen az Indiai-óceánon található, Ghoramara-sziget partja látható. Az elmúlt 20 évben a sziget elveszítette területének felét a tengerszint emelkedése miatt. Már csak néhány év és az embereknek menekülniük kell, mert az egész sziget víz alá fog kerülni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2691) Aszpirin

Tibor bá’ online

 

Kizártnak tartom, hogy ne hallottál volna az aszpirinről, sőt ne alkalmaztad volna. Az aszpirin az első mesterségesen előállított gyógyszer, amit a Bayer gyár dobott piacra 1899-ben. Nem véletlenül, mert a fűzfa leveléből már 4000 évvel ezelőtt is kivonták gyógyhatása miatt az acetilszalicil savat, C9H8O4.

Az aszpirin lázlehúzó, fájdalomcsillapító, és gyulladás gátló (nem szteroid). Európában 500 mg az elfogadott dózis, Amerikában 325 mg. A XX. Század első felében igen nagy népszerűségre tett szert. Sokan úgy alkalmazták, mintha cukor lenne. Egészen addig, amíg a veséjük nem készült ki, amihez elég sok idő kellett.

Az infarktusok divattá válásakor kiderült, hogy kis dózis esetén hígítja a vért, ami 100 mg-ot jelent. Ennek két apró problémája adódott. Az aszpirin huzamos alkalmazása gyomorvérzéshez vezethet, amit iparkodtak kiküszöbölni egy bevonattal, ami csak a belekben oldódott le. Ez volt a „protect” változat. A másik probléma abból adódott, hogy a kellő hatást volt, akinél már 70 mg kiváltotta, volt, akiknél csak 150 mg. Pedig az infarktus elleni védelem valós.

Gondolj bele. Az infarktus lényege, hogy a szív koszorúere eltömődik. Természetesen előbb összeszűkül. A szűk erekben a hígabb vér könnyebben közlekedik, ezért alkalmazzák isémiánál, azaz koszorúér szűkületben. Amit kevesen tudnak, hogy ha a szűkületet nem követi rövidesen bekövetkező eltömődés, akkor a páciens akár meg is menekülhet, mert a szívben kialakulhatnak alternatív erek, amelyek egy idő után mentesítik az eldugultakat. Ezeket kollaterálisoknak nevezzük. Mindent összevetve idős emberek esetében, ha a szív nem tökéletes, az aszpirin protect szedése indokolt, mert igen hasznos.

Előállítása igen olcsó, a gyártónak hatalmas haszna van rajta. Most viszont történ valami. Közhíré tétetett, hogy az aszpirin megakadályozza az öregkori elbutulást amitől (joggal) mindenki tart. A közlemény cseles. Azt állítják, hogy a kísérletet egyelőre csak öregedő egereken végezték el, akik nem butultak el. Ez nekem egy kicsit gyanús. Eddig csak az idősek egy részénél alkalmazták, most már minden idősnek szedni kellene, illetve aki idős átugrik az egereken és elkezdi szedni magától, mert jobb félni, mint megijedni. Ne kérdezzetek rá, én nem fogom szedni. 😀

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2690) A zsidók történelmi jogainak ferde logikája

A mi politikai kultúránk ragaszkodik ahhoz, hogy a mai zsidók az ókori Héberek közvetlen leszármazottjai. Csakhogy a zsidók sose voltak „nép”, nemzet pedig pláne.
Szerző: Shlomo Sand (2018.11.16.)

Shlomo Sand izraeli professzor 10 év megjelent könyvében feltárja, hogy  kutatásai szerint a  mai  palesztin  arabok  az  ókori  zsidók  egyenes  leszármazottai. Könyve  természetesen hatalmas szenzáció volt. Most a Haaretz-ben megjelent (2018. november 16.) esszéje a mai VIP  fordítás.   Az  esszét   Sand   válasznak  szánta  egy másik izraeli professzor Chaim Gans utolsó  könyvére.   Az   esszé   nyelvezete   briliáns,   enyhén    gúnyos,   nehezen   fordítható, tarkítva fél kilométer hosszú körmondatokkal.

Szemelvény: Kutatásaim közben rádöbbentem, hogy az egyiptomi kivonulás sose történt meg, és a Júdeai Királyság lakóit a rómaiak sose száműzték, ami mélységesen megdöbbentett. Egyetlen egy olyan történész tanulmány se létezik, amit az ókorra specializált történészek készítettek volna, és leellenőrizték volna a „száműzést”. Vagy olyan történész tanulmányt készítettek volna, amely a tömeges kivándorlásról szólt. A „száműzés” egy olyan történelmet formáló esemény, amire sose került sor, mert ellenkező esetben több tucat kutatás témája lett volna. Júdeai földművesek, akik i.u. Az első évszázadban a népességen belül abszolút többséget élveztek, nem voltak tengerjárók, mint a görögök, vagy a föníciaiak, és nem mentek szanaszét a világban.

___________________________________________________________________________

VIP fordítások: Aki legalább 10.000 forinttal hozzájárul a honlap fenntartásához annak ezzel együtt 30 fordítást küldök el a legérdekesebb és leghasznosabb témákról. Célom olyan cikkek lefordítása, amivel a magyar média nem foglalkozik, vagy másképp. Számlaszámom: OTP 11773030-00271383

__________________________________________________________________________

The twisted logic of the Jewish historic right to Israel

Our political culture insists on seeing the Jews as the direct descendants of the ancient Hebrews. But the Jews never existed as a ‘people’ – still less as a nation.

I enjoy the vacillations of Chaim Gans, even if I don’t always understand them. I have the highest esteem for his intellectual honesty – even if at times, perhaps like everyone, he tries to resolve contradictions with lame arguments.

However, before going into the heart of the matter, I must pause over an annoying mistake – I’m certain that at bottom it’s not deliberately misleading but a folly – concerning my writings. In the article, “From rabid Zionism to egalitarian Zionism” (November 9), Gans writes, “because, according to [Sand], there is purportedly no genetic continuity between ancient and modern Jewry, it follows that the Jewish nationhood engendered by Zionism is a total fabrication, a nationhood created out of thin air.”

If my assumption that Gans has perused my books is correct, he appears to have read them both too quickly and at a diagonal. Since the publication of my first book “The invention of the Jewish people” a decade ago, I have made a point of emphasizing that it’s not only Jews who don’t possess a common DNA – neither do all other human groups that claim to be peoples or nations – besides which I have never thought that genetics can confer national rights. For example, the French are not the direct descendants of the Gauls, just as the Germans are not the offspring of the Teutons or of the ancient Aryans, even if until a little more than half a century ago, many idiots believed just that.

One trait that all peoples have in common is that they are retroactive inventions with no distinctive genetic “traits.” The acute problem that genuinely disturbs me is that I live in a singular political and pedagogical culture that continues persistently to see the Jews as the direct descendants of the ancient Hebrews.

The founding myth of Zionism – which proceeds in an unbroken line from Max Nordau and Arthur Ruppin, to worrisome geneticists in several Israeli universities and at Yeshiva University in New York – acts as the principal ideological glue for the nation’s everlasting unity, and today more than ever. The justification for Zionist settlement/colonization (choose your preferred term – they mean the same thing) is the meta-paradigm that is expressed in the declaration of the establishment of the state, namely: “We were here, we were uprooted, we came back.”

Full disclosure: Even when I believed, mistakenly, that the “Jewish people” was exiled by the Romans in 70 C.E. or 132 C.E., I didn’t think that this conferred on the Jews some sort of imagined “historic right” to the Holy Land. If we seek to organize the world as it was 2,000 years ago, we will turn it into one big madhouse. Why not bring Native Americans back to Manhattan, for example, or restore the Arabs to Spain and the Serbs to Kosovo? Of course, such twisted logic of “historic right” will also commit us to supporting the continued settlement/colonization of Hebron, Jericho and Bethlehem.

As I pursued my research, my realization that the Exodus from Egypt never happened and that the inhabitants of the Kingdom of Judah were not exiled by the Romans, left me nonplussed. There is not one study by a historian who specializes in antiquity that recounts that “exile” or any serious historiographic study that reconstructs a mass migration from the place. The “exile” is a formative event that never took place, otherwise it would be the subject of dozens of research studies. Judahite farmers, who constituted an absolute majority of the population at the first century C.E., were not seafarers like the Greeks or the Phoenicians, and did not spread across the world. It was Jahwist monotheism, which since the Hasmonean era had become a dynamic religion engaged in conversion, which laid the foundations for the Jews’ age-old existence around the globe.

Here’s where we get to the heart of Gans’ arguments. This distinguished jurist and political theorist is not prepared to accept the standard justifications for settlement and for Zionism’s conception of land ownership since the end of the 19th century. He is well aware that such popular propositions would oblige him to justify continuation of the present-day settlement project, and perhaps also to deny the rights of the natives who still remain in “the land of Israel.”

Gans even knows that there never actually was a Jewish nation, which is why he resorts to the literal image of a “profile” – a surprising and original term in the national context – wholly based on ignorance. For him to understand what Clermont-Tonnerre meant in his famous speech (a subject I addressed in an article in the Haaretz Hebrew edition last August), a perusal of Wikipedia would have sufficed. He’d have learned immediately that by “nation,” the French liberal was referring to a closed, insular religious community. Did the Jews, in contrast, not see themselves as a people or a nation according to the modern usage of these terms?

Until the modern era, the terms “people” or “nations” were used in a variety of senses. In the Bible, Moses goes down to the people and speaks with them directly (without a loudspeaker, newspapers, television or Twitter). The people also gathers to welcome Joshua and to congratulate him on his victories. In the Middle Ages the Christians viewed themselves as “people of God,” a term in wide use for hundreds of years. In our time, the terms “people” or “nations” are applied in a different way, albeit not always accurately. A “people” is, generally, a human community living within a defined territory, whose members speak a common language and maintain a secular culture with the same, or similar, foundations. “Nation,” on the other hand, is a term that is today generally applied to a people that claims sovereignty over itself or has already achieved it.

I don’t think peoples existed before the modern era – that possibility would have been ruled out by the level of communication they had. There were large clans, tribes, powerful kingdoms, large principalities, religious communities and other groups with various forms of political and social bonds – usually loose ones. In an age when few people could read and write, when each village had a different dialect and the lexicon was appallingly meager, it’s hard to talk about a people with a shared consciousness. Minorities of educated literates do not yet constitute nations, even if they have sometimes created that impression.

I don’t understand why all cats have to be called cats and all the dogs, dogs – and only one cat has to be called a dog. The Jews, like the Christians, Muslims or the followers of the Bahá’í Faith, had in common a strong belief in God alongside diverse and closely linked religious practices. However, a Jew from Kiev could not converse with a Jew from Marrakesh, didn’t sing the songs of the Yemeni Jew and didn’t eat the same foods as the Falash Mura, or Beta Israel, community of Ethiopia. The whole fabric of day-to-day secular life was completely different in each community. Accordingly, to this day – and rightly so – the only way to join the “Jewish people” is through an act of religious conversion.

The Christians, by contrast, viewed the Jews as members of an abominable money-worshipping faith. The Muslims perceived them as adherents of an inferior religion. With the advent of progress in the modern era, many Europeans started to treat them as a defiled race. Anti-Semitism endeavored mightily to cast the Jews as an alien people-race with different blood (DNA hadn’t yet been discovered).

But what in blazes was their self-“profile”? A salient product of the Zionist education system, Chaim Gans tells us that they saw themselves as a kind of nation that dreamed of getting to the “Land of Israel.” I would not suggest that Gans should read distinctively Jewish authors such as Hemann Cohen or Franz Rosenzweig, or the Talmud, which rejected collective emigration to the Holy Land. I’m sure he won’t have time for that. I would only ask him to read a short history that is slightly more reliable.

Until World War II, the vast majority of Eastern and Western Jews – traditionalist, Orthodox, Conservative, Reform, Communists and Bundists – were avowed anti-Zionists. They did not wish for sovereignty over themselves within a nation-state framework in the Middle East. The Bundists did in fact see themselves, and quite rightly, as a Yiddish people in need of cultural-linguistic autonomy, but they rejected outright the proposal to immigrate to Palestine as part of a project of a trans-world Jewish nation.

And here we come to the last desperate attempt to justify the Zionist enterprise retroactively: Zionism as a response to an emergency situation. History, unfortunately, was more tragic. Zionism failed utterly to rescue Europe’s Jews, nor could it have done so. From 1882 until 1924, the Jews streamed in their masses – about 2.5 million – to the North American continent of promise. And yes, had it not been for the racist Johnson-Reed Immigration Act that prevented continued immigration, another million or perhaps two million of these souls might have been saved.

Additional full disclosure: I was born after the war in a DP camp in Austria. During my first two years I lived with my parents in another camp, in Bavaria. My parents, who lost their parents in the Nazi genocide, wanted to steal into France or, alternatively, immigrate to the United States. All the gates were closed, however, and they were compelled to go to the young country of Israel, the only place that agreed to accept them. The truth is that for Europe, after its participation in the mass slaughter of the Jews, it was convenient to spew out the remnant of a native population that hadn’t taken part in the awful murder, and thereby created a new tragedy, though of a completely different scale.

Chaim Gans isn’t comfortable with this historical narrative, especially when the oppression of the natives and the plundering of their land is continuing even now. Zionism, which succeeded in forging a new nation, is not prepared to recognize its political-cultural-linguistic creation, nor even the specific national rights which that process conferred on it. But Gans, ultimately, is right. From Meir Kahane to Meretz, all Zionists continue to view the state we live in not as a democratic republic belonging to all its Israeli citizens – who definitely have a right to self-determination – but as a political entity that belongs to the Jews of the world, who like their forebears have no wish to come here or to define themselves as Israelis.

What remains for me, then, is to go on being a-Zionist or post-Zionist while doing what I can to help rescue the place I live in from an ever-intensifying racism, due, among other reasons, to the teaching of a false historical past, fear of assimilation with the Other, revulsion of the indigenous culture and so on. For, as the Turkish poet Nazim Hikmet wrote, “If I don’t burn / if you don’t burn / … if we don’t burn / how will the light / … vanquish the darkness?”

__________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2689) Kényelmetlen igazság – megnyugtató hazugság

Tibor bá’ online

 

A legtöbb ember nem akarja az igazságot, megnyugtatást akarnak, amiben aztán hisznek, és ez lesz az igazság. Ez egy általános tézis, ami a globális felmelegedéssel kapcsolatban fokozott mértékben érvényes. Ennek oka egyszerű, a klímaváltozásnál kényelmetlenebb téma aligha létezik a világban. Nem csak én pusztulok el, de a gyermekeim is. Nem csak mi pusztulunk el, hanem az egész emberiség, ha tényleg 10 fok melegedés leselkedik ránk a közeljövőben.

Nézzük a blog egyik alkalmi hozzászólójának esetét. Néhány éve azt állította, hogy a nagymenő klimatológusok csalnak a számokkal. Aztán beismerte, hogy most van egy kis melegedés, de ez hamarosan megfordul, és globális hűlés fogja felváltani. Mostanra kiderült, hogy a globális hűlés csak egy álom, most azt bizonygatja, a melegedés nem gyorsul, lineárisan megy a maga útján. Magyarul, se az én, se a gyermekeim életében nem következik be a kihalás. „Aki időt nyer, az életet nyer.”

De miért van az, hogy az emberek nem szeretnek, nem hajlandóak szembenézni a kényelmetlen igazsággal? A válasz talán benne van a „Why Do Facts Fail?” Miért nem érvényesülnek a tények, címet viselő könyvben (szerző Lisa Pallatroni).

A könyv felosztása árulkodó:

  1. rész: Gondolatok a gondolkodással kapcsolatban

1.1 Az önismeret mítosza (nem ismered önmagad)

1.2 Racionális és irracionális gondolatok (gondolkodás, amelyekre az IQ teszt nem tér ki)

1.3 Okos embereknek miért vannak buta gondolatai.

1.4 A tudomány tagadásának gyökerei.

1.5 Az emberek miért menekülnek el a tények elől.

  1. rész: A befolyásolt agy

2.1 A jobb gondolatokat miért némítják el a jó gondolatok.

2.2 Mit gondoljunk a ki nem mondott gondolatokról.

2.3 Mi az a kognitív disszonancia

2.4 A hívő agy

2.5 A biztos részrehajlás (potenciálisan veszélyes mentális fogyatékosság)

  1. rész: A hitetlenkedés megerősítése.

3.1 A vízhang kamrában.

3.2 Tényszerűség.

3.3 Kognitív készség és hamis hírekkel való sebezhetőség.

  1. rész: Megoldás: a hiány áthidalása.

4.1 Hogy beszéljünk vita nélkül egy tudományt tagadóval.

4.2 Üzenet ellenőrzés.

4.3 Hogy uralkodjunk a tudat alatti elfogultságon.

4.4 A befolyásolt agy megértése.

4.5 Hogyan védekezzünk a tudományt tagadókkal.

Van tehát téma éppen elég. Nekem legjobban a 4.1 alatti esszé tetszik. Az összes esszét nem fogom lefordítani, de egy esszét igen. Írjatok E-mailt, hogy melyiket olvasnátok szívesen.

Érdekes McPherson meglátása: Általánosságban azt lehet mondani, hogy az emberek abba hisznek, amibe hinni akarnak. A bizonyítékok pedig mellékesek egy olyan kultúrában, ahol: a celebek életének ismerete fontosabb, mint a tudás, a vélemény maga alá gyűri a tényeket, a tekintély pedig a bizonyítékokat. Nem csoda, hogy vissza akarják fordítani a visszafordíthatatlant. Az emberiség egy gyors, visszafordíthatatlan klímaváltozásban van, de ez ebben a tudományt tagadó kultúrában azt jelenti, hogy a tömegek véleménye: „megfordíthatnánk a folyamatot, ha….. és mindenki kitalál hozzá valamit. Ha meglehetne fordítani a folyamatokat, akkor már rég megfordították volna. Mivel nem tudják megfordítani, úgy tesznek, mintha nem léteznének, és a tömegek erre vevők. Miért? Mert az igazság kényelmetlen, a hazugság pedig megnyugtató. A „Ne is mond, nem akarok tudni róla.” Viselkedést az emberiség nem ma találta ki.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2688) Szajha-e az INDEX?

Tibor bá’ online

 

Naná, hogy szajha. A keddi INDEX egy az egyben lehozta az amerikai külügyminiszter nyilatkozatát az orosz-ukrán konfliktussal kapcsolatban, de egy szót se az orosz álláspontról, és az INDEX természetesen nem látta el az USA külügyminiszter szövegét kommenttel. Ez az olvasók tökéletes félretájékoztatása. Hogy miért sérelmezem? Hát, ha már meg kell dögleni (amerikai érdekekért) egy atomháborúban, akkor legalább azt tudjam, hogy ki tehet róla.

Nézzük mi a helyzet!

Mivel a térkép „nyugati” a Krím-félsziget szürke, mintha Ukrajnához tartozna. Természetesen orosz fennhatóság alatt áll. A Kerch-átjáró Oroszország és a Krím-félsziget között van, ahová az oroszok építettek egy hidat, mert szárazföldről csak Ukrajnán keresztül lehetne megközelíteni. Az is látható, hogy a szoros a Fekete tenger és az Azovi tenger között van. Az is világos, hogy az Azovi tenger északi partja Ukrajna területe. Az oroszoknak tehát meg kellett engedniük, hogy a Fekete tengerről ukrán, nem hadihajók bemenjenek az Azori tengerre, illetve vissza, de ezt be kell jelenteni és a hajóra fel kell engedni egy orosz kalauzt, aki felügyeli a híd alatti áthaladást. Nyilvánvalóan az oroszok féltik a hídjukat. – Ez alkalommal az ukránok 3 hajót küldtek, amelyek közül kettő „hadihajó”. Ezen kívül nem jelentették be, és az orosz felhívásra nem jelentkeztek be rádión. Az oroszok tudni vélik, hogy szándékosan nem válaszoltak. Ráadásul egy amerikai szenátor nem rég mondta, hogy ha ő lenne a hadügyminiszter, akkor ezt a hidat felrobbantaná. Az oroszok tehát féltve a hídjukat, a három ukrán hajót „megtámadták”, elkobozták. Az amerikai propaganda természetesen teljes erővel üvölti, hogy orosz agresszió.

Frissítés: A lefoglalt hajók legénységét kihallgatták. Az orosz hírek szerint, többen bevallották, hogy parancsra teljesítettek szerintük is törvénytelen lépéseket. Szándékosan nem vették fel a rádió kapcsolatot. Van közöttük beépített, titkosszolgálati tiszt. A “békés” hajókon találtak fegyvereket.

A legvalószínűbb azt feltételezni, hogy ez a CIA munkája (az ukránok ezt a szándékos provokációt nem mernék saját szakállukra megtenni) mert pár nap és Putyin találkozni fog Trumppal (aki elfogadható viszonyt akar Putyinnal), és ehhez akarja a CIA ellehetetleníteni a helyzetet.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2687) Hol van „Magyarország kormánya”?

Tibor bá’ online

 

Állandóan azt hallom, illetve olvasom, hogy „Magyarország kormánya” ezt meg azt mondja, csinálja. Micsoda szemfényvesztés! Magyarországnak nincs kormánya, Magyarországnak Orbán Viktorja van. Persze, nekem mint kisembernek teljesen mindegy, ami nem mindegy az, hogy impotens tetszik lenni. Vannak teljesen egyértelmű dolgok, ahol lépni kellene. Rátérek.

Ami az interneten megy az több mint kriminális. Az oktatást sorvasztani tetszik, egyre több a buta, befolyásolható fiatal ember, olyan, aki nincs megelégedve a hímvesszejével. Nagyobbat, jobban mondva hosszabbat akar. A nők hiába esküsznek, hogy a hossz nem számít, ők ragaszkodnak a hosszabbhoz. És akkor jön az internetes hirdetés és 2 hét alatt 5 centit ígér. Az nem számít, hogy 2 év alatt se lehet 1 centit se növelni, beígérik és kész. Természetesen bevetve az összes kelléket. Hamisított fényképek, hamisított magán vélemények, hogy milyen szenzációs és amióta 15 centiről 20 centi nőtt a szerszám, a nők csoportosan nyivákolnak a lábtörlő alatt, hogy engem, engem. Ez egy oltári nagy csalás, és „Magyarország Orbán Viktorja” ezt hagyja. A Btk. bünteti a csalást, már csak el kellene kapni a tetteseket.

Aki azt hiszi, hogy ez egy specifikus probléma, aki annyira hülye, hogy elhiszi, és nem jut eszébe a testmagasság (ami szintén nem növelhető meg 5 centivel, ha már egyszer leállt a növekedés) azt megérdemli, hogy néhány tízezer forinttal megcsapolják a különben se túl magas fizetését. De sajnos ez nem egy elszigetelt eset. Azt is hirdetik, hogy törvényesen megfelezhető a villanyszámla, csak vegyél egy kütyüt 26.000 forintért. Ez nem más, mint a jól ismert perpetuum mobile modern változata. De van másik is. Egy aprócska hősugárzó, ami egy egész lakást bemelegít. Wattról nincs szó, mert a célszemélyek azt úgyse ismerik. Csak a hanta megy, és a hálás vevők dicsérő levelei.

Aztán ott van az egészségügy! Van néhány (főleg öregkori) gyógyíthatatlan betegség, amit ők meggyógyítanak. Ízületi porckopás, diabétesz, magas vérnyomás, elmeszesedett erek, megnagyobbodott prosztata, meg amit akarsz. Ez mind-mind gyógyítható néhány köcsög pirula segítségével. Szintén az USA-ban kidolgozott séma szerint. Elkezd beszélni a bemutatott szakértő orvos. Már 15 perce beszél, izgalmasnál izgalmasabb ráutalással, de még mindig nem mondta meg, hogy mi az és mennyibe kerül. A végén a célszemély már alig várja, hogy megvehesse.

Magyarország Orbán Viktorja! Ez rendben van? Ti percek alatt tudtok hozni egy törvényt, nem lehetne ezek ellen is? Csak egy egészen pici törvényt, alkotmány módosítás nélkül. Please!

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2686) Óra átállítás

Tibor bá’ online

 

A téli és nyári időszámítást 1916-ban, először a világon az Osztrák–Magyar Monarchia és a Német Császárság egyszerre vezette be, takarékossági célokkal. Hogy mit takarítottak meg, azt nem tudom.  Háborút semmi esetre se. Mindent összevetve, 1919-ben eltörölték. Aztán jött az új háború, amikor ugye spórolni kellett, ezért 1941-ben újra bevezették. És ha már állítgatunk, akkor 1941-ben az addigi balra hajts-ból átálltunk a jobbra hajts-ba, elsősorban azért, mert Németországban az volt bevezetve. Megjegyzem, balra hajts-ra épített buszok még 10 évvel később is jártak Pesten. Minden esetre, az átállítgatást 1949-ben leállították. Aztán a nagy kísérletezgetés idején (mert, hogy minden szar volt) 1954-ben újra bevezették, igaz, csak 3 évre. Ami után sokáig csend. A sokáig 1980-ig tartott, megint bevezették, de most aztán olyan tartósan, hogy máig tart. Miért? Mert állítólag villamos áramot takarítunk meg vele. Ez igaz, de csak kb. 2 %-ot, amiért drágán megfizetünk.

Sokak számára az óraátállítás akár 1-2 hétig tartó kellemetlen közérzettel, fejfájással, figyelmetlenséggel, csökkent koncentrálóképességgel jár, mivel az ember belső, biológiai óráját nem lehet egy pillanat alatt átállítani. Az alvási ciklus is felborul, az ember este nem tud elaludni, reggel pedig kialvatlanul ébred. A tavaszi óraátállítás utáni három napban megnövekszik az infarktusos esetek száma.  A csecsemők, a gyerekek és az idősek szervezete nehezebben alkalmazkodik az óraátállításhoz. Különösen megterhelő az évi kétszeri óraátállítás az alvászavarokkal küzdő és a szervi betegségekben szenvedő embereknek. Amíg a belső és külső óra nem kerül összhangba, a következő tünetek léphetnek fel: alvászavarok, fáradtság, depresszív hangulat, szívfrekvencia ingadozás, csökkent koncentrálóképesség, Ingerültség.

Ennyi baj miatt, a jólétben hánykolódó Nyugat úgy gondolta, hogy nem kell az a kis spórolás, inkább a kényelem. Ez azonban nem egyértelmű, mert van, akinek jól jön a nyári időszámítás. Megkérdezték tehát az állampolgárokat, illetve ezekből 4,2 milliót, akik kb. 80 százaléka az eltörlés mellé állt. Hát akkor törlünk 2019 tavaszán. Egy hónappal később kiderült, hogy a bürokratáknak erre sokkal több idő kell. Átállás tehát csak 2021-ben lesz. El nem tudom képzelni, mire kell nekik 3 év.

Jut eszembe. Szavazz, te minek vagy a híve: legyen örökös nyári, örökös téli időszámítás, vagy mindegy, csak hagyják abba az állítgatásokat.

________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2585) L O V E

Tibor bá’ online

 

Annak a kezdőnek is benne van a szótárában, aki csak 5 angol szót tud. I love you, és perfsze: Ich liebe dich, Ja ljublju, Je t’aime – hát igen, gyerekkorban megtanuljuk őket, amit a magyar sokkal egyszerűbben fejez ki: szeretlek – benne van az én is, meg a te is,  de most nem a magyar nyelv kifejező készségét akarom dicsérni.

A lényeg, hogy a szeretni ige roppant egyértelmű. Nem így azt angol „love”. Az igaz, hogy az „I love you” tökéletesen megfelel a magyar szeretlek-nek. De az angol „make love to” szexuális közösülést jelent, a „love” főnév felhasználásával.

Következésképpen, amikor McPherson a mindennap (betevő) videóját azzal fejezi be, hogy „only love remains” egy kicsit bajban van az ember. Hamarosan valamennyien elpusztulunk, kihal az emberség, csak a love marad meg. Na, most itt melyik love olvasható? Én céloztam rá, hogy talán McPherson arra gondol, hogy basszunk, amíg lehet. Curix rögvest nekiesett a torkomnak és közölte velem, hogy a szeretés és a dugás nem ugyanaz. Különben jó, hogy írta, mert azt hittem (én balga), hogy csereszabatosak.

Oké, nem hülyéskedek! Nem tudom hallottatok-e Lady Chatterley’s Lover című regényre, majd filmre (a kezdetben botrányos könyv szerzője D.H.Lawrence volt). Egy fiatal nő és egy fiatal férfi szerelmesek lesznek egymásba, összeházasodnak, majd jön az I. világháború, ahol a férfi hímtagját szétlövik. Továbbra is szeretik egymást, csak éppen nem dugnak. Aztán jön egy jó testű kertész és a halálosan kiéhezett lédit megdugja. A férj belátja, hogy ez van, nem lehet más, de a nőnek dönteni kell, szerelem vagy testi kielégítés. Na, mit gondoltok, melyik mellett dönt.

Hát igen a szeretés és a dugás nem ugyanaz. Csakhogy az idősödő házaspár kölcsönös viszonya iszonyatos mértékben megváltozik azt követve, hogy felhagynak a testi kielégítéssel. Ez tapasztalati tény, nem lehet vita tárgya. Pszichológusok szerint a rendszeres koitusz megerősítőleg hat a szerelemre, és mint ilyen heti egy alkalom elég.

Szóval, az igaz, hogy a szerelem és a közösülés nem ugyanaz, de kölcsönösen erős függőviszonyban vannak egymással. Nem érdemes ez ügyben kakaskodni. 😀

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2684) Amerikai kormányjelentés a klímaváltozási jelenségről

 

A korábban bejelentett jelentést közzétették pénteken, a nagy amerikai családi ünnep előtt, amikor senki se a híreket nézi, nyilván szándékosan. A kiértékelést délután betöltöm, természetesen magyarul.

Akit érdekel az eredeti, IV. (természetesen angol nyelvű) jelentés: https://nca2018.globalchange.gov/

Mindez ideig Amerikában az elnök nem ismerték el, hogy létezne globális klímaváltozás. Néhány napja írtam, hogy a hatalmas kaliforniai erdőtűzzel kapcsolatban se tettek rá megjegyzést. Ideje volt már, hogy a 350 millió amerikait értesítsenek róla. Ezt eredetileg december közepére várták, de most hozták ki, természetesen nem ok nélkül. Azt minden esetre kihangsúlyozzák, hogy a jelentés elkészítéséhez nem kaptak „külső” utasítást.

A jelentés alapos, és meglehetősen lehangolóan számol be a jelenségről, de kihangsúlyozza, hogy 2100-ra. Nyilvánvaló a szándék. Hozzá akarja szoktatni a lakosságot az eseményekhez. Pánik tehát kizárt. Hogy mi lesz és mikor, azt az isten tudja.

A jelentést különben 13 szövetségi ügynökség dolgozta ki, és kábé 300 vezető tudós, akiknek csak a fele van állami alkalmazásban.

A jelentés szembe megy Donald Trump elnök ismételt véleményével, ami szerint a klímaváltozás egy rászedés(hoax). Még két nappal korábban is az elnök azt a kérdést tette fel, mi történt a globális felmelegedéssel, ilyen hideg Thanksgiving (hálaadás ünnepe) több mint 100 éve nem volt.

Nézzük az állításokat:

A klímaváltozás nem cáfolható az akár egy hétig tartó szélsőséges időjárással.

Amennyiben az üvegházhatású gázok kibocsátása nullára csökkenne, a Föld akkor is 1,2 °F melegedést szenvedne el. [ez persze nem igaz, ez a tények szándékos kicsinyítése]Az üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős visszavágása nélkül a globális felmelegedés az évszázad végére elérheti az 5 °C-t az ipari forradalom előtti értékhez képest.

A klímaváltozás évente több százmilliárd dollárba kerülhet az országnak. Az USA délkeleti része 2100-re elveszíthet 500 millió munkaórát.

A magas hőmérséklet, szárazság, és áradások miatt a mezőgazdaság legalább 25 százalékkal kevesebb kukoricát, és szója babot lesz képes termelni.

A halászat is szenvedni fog az óceánok savasodása és az algák által okozott oxigén hiány miatt.

A magasabb hőmérséklet csak közép nyugaton évente 2000 idő előtti halált fog okozni 2090-re. [természetesen< ez az adat is komoly redukciónak lett alávetve]

Növekedni fog a szúnyogok és kullancsok által terjesztett betegségek. A nyugat nílusi lázban Megbetegedettek várható száma 2050-re megduplázódhat.

Az asztmás és allergiás betegségek rosszabbodni fognak a klímaváltozás miatt.

Senki se lehet kivétel. Az emberek több étel, víz által elkapható betegséget fognak kapni nyáron. Ez különösen érvényes idősekre,  gyerekekre, szegényekre és színes bőrűekre.

Az erdőtüzek szezonja már is tovább tart és rombolóbb, mint korábban. 2050-re a mainál hatszor nagyobb területre lehet számítani.

A tengerpartokon a megemelkedő vízszint, áradás és viharok miatt 1 billió $ (ezer milliárd) értékű infrastruktúra kerül veszélybe.

Áramellátásnál számolni kell több áramkimaradásra, ebből következő termelési vesztességre, ami az évszázad végére elérheti a több százmilliárd dollárt. [ügyesen be van építve, hogy lesz 2100-ban termelés, élet a Földön]

A 100 °F (37,8 °C) feletti napok száma megsokszorozódik, ami olyan helyeken, mint Phoenix vagy Las Vegas akár két hónap is lehet.

Az óceánok vízszintje 1900 óta már 20 centit emelkedett. Ennek a fele 1993 óta történt.

Az évszázad felére, tehát 32 év múlva, a nyár végére az északi sarkon minden jég el fog tűnni. [ez egyszerű ránézésre is hatalmas csúsztatás] ami felmelegíti a permafroszt egy részét, ami további üvegházhatású gáz felszabaduláshoz vezet. Ami „valószínűleg” jelentősen erősíteni fogja az emberiségnek köszönhető melegedést.

Mit lehet tenni? A jelentés célja a döntéshozók informálása és nem tesz javaslatot a probléma megoldására. [naná, elhárítják a felelősséget] Azt viszont állítják, hogy ha nyersolaj származékok égetését csökkentenék, azzal sok ezer ember életét mentenék meg, és sok milliárd dollár költséget spórolnának meg.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2683) Időutazás

Tibor bá’ online

 

Talán csak a kihúzott Lottó ötössel kapcsolatban fantáziálnak annyit az emberek, mint az időutazással. A sci-fiknek mindennapos témája és persze a „Mi volt előbb isten vagy Ősrobbanás” is foglalkozott vele. A nagypapa-paradoxont nem a szerző találta ki, évtizedek óta jól ismert. Ennek lényege (ha valaki nem ismerné), hogy visszamegyek a múltba, megölöm (természetesen csak elméletben) a kamaszkorú nagyapámat, akinek így nem lesz gyermeke és ugye akkor én, hogy az ördögben születhetek meg. A másik a vicc-paradoxon, ami így szól. Egy társaságban hallok egy piszok jó viccet. Visszamegyek a múltba, és egy jóval korábbi társaságban elmesélem ezt a viccet, majd visszajövök a jelenbe. Elmegyek egy társaságba, ahol meghallom ezt a viccet. Kérdés, ki találta ki a viccet? Ezek a paradoxon önmagukban is cáfolják, hogy időutazás lehetséges lenne (természe­tesen csakis a sci-fiken kívül) olyan értelemben, hogy „egyazon térben visszamenni a múltba”.

Mivel Einstein általános relativitás elmélete nem csak megengedi az időgép meg­épí­tését, de egyenesen dúskálni hagy minket a különböző lehetőségek között, joggal kérdőjelezhetjük meg az elmélet érvényességét. Ez azonban, mint tudjuk, nemigen szokásos, ellenkezőleg, tűzön-vízen át kitartanak mellette.

Addig is, míg egy ifjú matematikai zseni ledönti Einstein a piedesztálról (és persze ha az einsteini emlőkön felnőttek ezt hagyják), nézzünk néhány elképzelést!

Gödel világa
Gödel (elméleti) világának gyors pörgése kiegyenlíti a gravitáció összehúzó hatását. Egy ilyen helyen a fény egyenes vonalú terjedés helyett hurokban közlekedik. Átvágva a hurkokon az időutazó megelőzheti a fényt, és ha elég hosszú utat választ, még kiindulás előtt visszaérhet a kiindulási pontra.

Forgó henger
Lényege egy nagy sűrűségű, gyorsan fogó henger. A forgás a téridőt oly módon rombolja szét, hogy az utazó áthurkolva a hengert egy zárt, időszerű visszagörbülés által a múltban találja magát. A múlt mélysége a hurkolások számától függ.

Fekete lyuk
A legegyszerűbb fekete lyuknak a középpontja végtelen sűrűségű szingularitás. Ez a fekete lyuk forog, aminek következtében gyűrűvé szélesedik. Ha a megfelelő módon áthaladunk a gyűrűn, időben visszamegyünk. A dolog szépséghibája, hogy a fekete lyukból nem lehet kiszabadulni.

Kozmikus húrok
Két darab, párhuzamos kozmikus húr egymás mellett elhaladva adja a lehetőséget. Az utazónak át kell jutni a húrokon akkor, amikor elég közel vannak egymáshoz, mert ekkor saját utazásának kezdetére ér vissza.

Téridő hab
Előrejelzések szerint a lehető legkisebb méretnél (körülbelül 10-35 méter) a téridő sima folytonossága topológiai szabálytalansággá bomlik le. Ebben a mikró-világban az idő előre és visszafelé haladása olyan, mint háborgó tengeren a hullámlovagolás.

Féreglyuk
Vagyis egy alagút a téridőben időgéppé változtatható úgy, hogy az egyik végét gyorsan megforgatva visszahajtjuk megközelítve a másik végét. A féreglyukon keresztül haladva és átlépve a két vég közti normális teret, vissza lehet jutni a múltba. A módszer hátránya, hogy a féreglyuk nyitva tartásához antianyagra van szükség.

Tér görbítés
A tér görbítése a féreglyuk visszaforgatáshoz hasonló eredményt kínál. A görbült térben található résen át a fénynél gyorsabb utazás lehetséges. Csakhogy a térgörbítésre a rés felhasználására visszahat.
A felsorolt hét lehetőség bármelyikének a megvalósítása természetesen lehetetlen (legalább is a jelenlegi technikai szinten). Csakhogy a lényeg nem ez, hanem az, hogy a speciális relativitás szerint az időutazás lehetséges. Volt már olyan fizikus, aki ki merte jelenteni, hogy pontosan ezért a speciális relativitás, mint elmélet, nem teljes, kiegészítésre szorul.
A gordiuszi csomót a néhai Stephen Hawking vágta át. Szerinte (és ezt nem viccből mondta) a Világmindenségnek van egy beépített idő-rendőre, aki azonnal közbelép, amikor valakinek sikerül előállítani egy időgépet. Azonban a fizikai törvényekből semmi nem utal arra, hogy lenne egy ilyen idő-rendőrség. Hawking elképzelése nem lépi át a vágyak tartományát. Már csak azért se, mert egyre több fizikus véli úgy szerte a világban, hogy időgép még elméletileg se építhető. Véleményem szerint Einstein napjai meg vannak számlálva.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2682) Kaliforniai tűz

Tibor bá’ online

 

Lee Camp újságíró beszámolójának felhasználásával.

Donald Trump amerikai elnök a múlt héten a kaliforniai erdők elhanyagolásában látta a katasztrófa okát. Egész pontosan azt állította, hogy az erdőőröknek össze kellett volna gereblyézni a faleveleket. George Bush néhai elnökről úgy tudta a világ, hogy butább, mint Gerald Ford volt. Na ja, de akkor még nem tudta Trumpról. Mint látható, ő aztán a non plusz ultra, de nem csak az elnökük, a nép is.

Teljesen mindegy mennyire nyilvánvaló a globális felmelegedés, a szajha sajtó az istennek se venné a szájára. Írják, hogy Kalifornia lángokban áll, az emberek szenvednek, hatalmasak a vesztességek, már 71 halott és 1200 felett az eltűntek száma. Ilyen még sose volt, de egy szó se az okról.

Vegyük górcső alá az NBC News-t (ha jól tudom, már partnere a mi ATV csatornánknak). Hat percen keresztül számol be a kaliforniai tüzekről, mert szimultán több tűz is van. Képeket mutatnak be, a riporter a helyszínről közvetít, de egyetlen egyszer se jön ki a szájukon, hogy „globális klímaváltozás”.

NBC riporter azt állítja a tűzről, hogy be fog kerülni a történelem könyvekbe az „évezred tűzvésze”. Ez azt jelentené, hogy 20 év múlva a gyerekek az iskolába azt fogják tanulni, hogy a 2018-as Kaliforniai Nagy Tűz. De ez nem igaz. Nem lesz benne a történelem könyvekben, mert húsz év múlva a 2018-as tűzvész egyáltalán nem lesz szenzáció.

Nézzük csak! A HuffPost szalagcíme: „Ez évben a kaliforniai vadtűz eddig a legnagyobb és legveszélyesebb a történelem folyamán.” Ami azt illeti, tisztességes beszámolónak tűnik, csak egy apró hiba van vele. Ezt 2017-ben írták. Egymagában az a tény, hogy a tüzek évről évre nagyobbak, implikálja az éghajlatváltozást.

Erre azt lehet válaszolni, hogy nem tudod bizonyítani, hogy ezeket a tüzeket a klímaváltozás okozza. Ez igaz, de az Aggódó Tudósok Szövetsége tudja. Pontosan ezt mondják: „A globális melegedés hatásai a hőmérsékletre, a csapadékra, és a talajnedvesség tartalmára, az erdőket begyújtja a vadtűz évszakban.” A tudósok arra is rámutattak, hogy egyre több a vadtűz eset, valamint a vadtűz évszak egyre tovább tart. 400 hektárnál nagyobb kiterjedésű tűz 1980-as években 140 volt. Az 1990-es években 160, 2000 és 2012 között pedig 250.

Különben egyértelmű, nem hajlandóak említést tenni a globális felmelegedésről. Az NBC éjszakai híreiben elég sok időt szenteltek a tűzoltó hősöknek. Csak egy dolgot felejtettek el megjegyezni, 30 százalékuk elítélt a kaliforniai börtönökből jöttek, mint „önkéntesek”. Persze, önként jelentkeztek, mert az apró bűnökért elítéltek örömmel ragadják meg az alkalmat, hogy szabaduljanak a kellemetlen helyzetből. És igen, kapnak érte fizetést is, óránként egy dollárt, nem egész 300 forintot, ami még Magyarországon is nyomorúságos, hát még Amerikában, ahol a fizetések 10 dollárnál kezdődnek.

Teljesen világos, hogy az amerikai szajha média szajha újságíróinak első számú kötelessége az olvasókat elválasztani a valóságtól.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2681) Élelmiszerek tárolása

Tibor bá’ online

 

Tervezésnél van néhány nagyon fontos dolog, amire felhívom a figyelmeteket. Az emberi étrendben 3 csoportra osztható anyag van. Szénhidrátok, zsírok és fehérjék. Ezek közül a fehérjék azok, amikhez kizárólag étkezés útján tudunk jutni. A szervezetünk zsírból előállít glukózt (szénhidrát) ami a sejteket táplálja. Valamint a többlet szénhidrátokból a máj zsírokat állít elő és elraktározza itt-ott, emberi háj formájában. Ez az elhízás. Éppen ezért különös hangsúlyt kell fektetni a fehérjék tárolására. Ez persze a legnehezebb, mert fehérje kis mennyiségben ugyan sok mindenben van, de teljes értékű fehérje csak állati eredetű tápanyagban található: húsok, tojás, tejtermék, gombák formájában, és éppen ezeket a legnehezebb tárolni.

Arra is figyelni kell még, hogy a kalorikus értéken túl az embernek szüksége van vitaminokra is, elsősorban C-vitaminra, és pont ez az, ami a konzervekben nincs. Éppen ezért ajánlatos nagy mennyiségű C-vitamint is bespájzolni. C-vitamint sok helyen lehet kapni mindenféle kiszerelésben, díszes csomagolásban, pirulákban, stb. Az a közös bennük, hogy nagyon drágák. Viszont a patikák árulnak C-vitamint kimérve, zacskóban, sokkal olcsóbban. Ezt kell tehát venni. Tiszta C-vitamin port, azaz aszkorbinsavat. Napi 100 mg szükséges az embernek. A 100 g aszkorbinsav, amit a patika kimér egy alkalommal, ezek szerint 1000 napra elegendő, két személy esetében 500 napra. Ha 500 grammot veszel az 5000 napra elég, 4 tagú család esetében 1250 nap, ami közel 3 év. Persze más vitaminok is jól jönnek, de konzervek mellett a C-vitamin a legfontosabb.

Ne feledkezz meg arról, hogy valamelyik családtagod allergiás lehet leginkább lisztre, de bármire. Ez nem olyan nagyon lehetetlen, mert sokan nincsenek is tisztában azzal, hogy érzékenyek a lisztre, csak akkor döbbennek rá, amikor a szokásosnál többet fogyasztanak belőle, mint például vészhelyzetben. Ezt feltétlenül figyelembe kell venni. Az is előfordulhat, hogy menet közben fejlődik ki valakiben az allergia. Tehát ne csak egy fajta dolgot tárolj, pl. búzalisztből száraztészta, tarhonya. Ezek nagyon sokáig eltarthatók, és a bennük lévő tojás miatt még fehérjét is tartalmaz, de liszt allergia esetén nem érsz vele semmit. Éppen ezért jó ötlet mellé eltenni rizst is, ami szintén jól tárolható. Valamint kukoricalisztet, rozslisztet, dehidrált burgonyát, amit előkészített krumplipüré név alatt árulnak. Ezekből legyen arra az esetre, ha valaki allergiássá válna. A sok szennyeződés miatt napjainkban az allergia bárkit elkaphat. A többféle lisztféleség tárolása azért is jó ötlet, mert vészhelyzetben, amikor csak a tartalékokra támaszkodhatsz, kiderül, hogy a repertoár meglehetősen szegényes. A különféle gabonaféleségek adnak némi változatosságot, amire stressz helyzetben nagy szükség van.

Könnyű szerrel tárolhatsz több mázsa lisztet, ami egy jó ötlet, de lisztet megenni nemigen lehet. Előbb kenyeret kell belőle sütni. Ehhez viszont élesztőre van szükség. A „sörélesztő” megfelelő kiszerelésben kapható és ésszerű jégszekrényben tartani, de ez csak 1-2 hétig lehetséges. A megoldás a dehidrált élesztő beszerzése és tárolása. A tárolási idő gyakorlatilag korlátlan. Felhasználás előtt egy pohárban rá kell önteni fél deci vizet és megvárni, hogy magához térjen. Egy kevéske cukor hozzáadása segít, mert az élesztő gombák cukrot zabálnak. Itt el szokás követni egy alapvető hibát, éspedig a ráöntött vizet fellangyosítják. Az élesztő gombák részére a 20 °C körüli hőmérséklet az optimális, alacsonyabb hőfokon lelassulnak, de nem döglenek meg. Ezzel szemben emelve a hőfokot nagyon hamar elérkezünk a kinyíráshoz. A kézzel langyosnak érzett hőfok (kb. 30 °C) már túl magas.

A kenyér után térjünk rá a jó öreg zsíros kenyérre. Az amerikai irodalomból ez totálisan hiányzik, pedig megérdemli a figyelmet. A zsír ugyanis túlélési szempontból nagyon fontos. 1) nagy a kalória tartalma, 2) nagyon hosszú ideig tárolható, csak az avasodástól kell megvédeni. Az avasodás természetesen oxidáció. A megvédés pedig úgy történik, hogy bármiben tárolva a tetejére rá kell tenni egy réteg fóliát.

Nagy mennyiségű élelmiszer tárolásánál az első számú szabály a rotáció. A folyamatos étkezés során, a felkészülési időszakban, soha se azt fogyasszuk el, amit éppen megvettünk, hanem mindig azt, ami a tárolt alapanyagokban a legöregebb, amit a legrégebben vásároltunk. Ez egy igen fontos szabály, amit nem érdemes megszegni. Természetesen tartozik hozzá annyi kiegészítés, hogy az elraktározott élelmiszerre rá kell írni a beszerzés dátumát, hogy pontosan tudjuk, mi milyen régi.

Gabonafélék között a rizs előkelő helyet foglal el, ami gyakran kitűnően tárolható az eredeti csomagolásban, ami rendszerint fólia zacskó. A rizs tárolhatósága gyakorlatilag végtelen, amennyiben nem jut hozzá nedvesség, és/vagy rágcsáló (egér vagy bogár). Hátránya, hogy kalórián kívül nincs benne semmi hasznos. Jóval hasznosabb a barna rizs, ami természetesen drágább, de van egy komoly hátránya. Közel se tárolható olyan jól, mint a közönséges fehér rizs. A barna rizsben ugyanis van zsírsav, ami néhány hét alatt megavasodhat, kivéve, ha valóban légmentesen tudjuk tárolni.

Pattogatni való kukorica: Száraz, hűvös helyen nagyon jól tárolható, ha nem fér hozzá rágcsáló, zsizsik, stb. Könnyen emészthető, kellemes étel kiegészítő. Egyetlen hátránya, hogy csak akkor pattog ki hő hatására, ha a víztartalma 13,5 és 15,5 százalék között van. Ilyen „nedvesen” viszont nem tárolható. A megoldás, hogy a felhasználandó mennyiséget kivesszük a tárolóból, és vagy fél kilónyihoz egy evőkanálnyi vizet szórunk egy zárt dobozba, és állni hagyjuk 1-2 napig. Ezt követve könnyen kipattog.

Tészták: A különböző száraztészták igen jól tárolhatók akár meddig, a szokásos óvintézkedések mellett. Száraz, hűvös hely, élősködőktől mentes. Ajánlatos minél több tojásosat venni, amelyek ugyan drágábbak, de nagy értékük, hogy magasabb a fehérje tartalmuk. Ez igen fontos, hiszen emlékszel, a legnagyobb probléma a fehérje tartósítása. Ügyeljünk arra is, hogy ne csak egy fajtát spájzoljunk be, mert állandóan csak nagykockát, vagy spagettit enni mindenhez, igen unalmas dolog. Különben is unni fogjuk az egyhangúságot, nem feltétlenül kell azt fokozni. Természetesen a tésztákat nem csupaszon esszük, viszont a hagyományos túró, sajt, dió, mák, stb. mellett lehet rá tenni szaftokat, húsos mártásokat és hasonlókat is. Itt szúrjuk be, hogy darált diót, mákot is érdemes elrakni, de szigorúan légmentesen, jól lezárva, mert mind a kettőben bőségesen vannak zsírsavak, amíg megavasodnak. És akkor néhány szót erről. Az avas zsír tulajdonképpen oxidált zsír, nem csak kellemetlen ízt ad (amit nagy baj esetén le lehet küzdeni), de kémiailag is megváltozik és ráadásul élettanilag a hátrányára. Nem méreg, fogyasztható, de a szervezetre nem előnyös, elsősorban az emberi szívre.

Zöldségfélék: Normál körülmények között a zöldségfélék napokig, hetekig is tárolhatók. Nekünk viszont hónapokra, esetleg évekre kell felkészülnünk. Ennyi ideig viszont csak konzervált zöldségek állnak el. Ezek viszont nagyon drágák, de ennek ellenére a változatosság kedvéért kénytelenek vagyunk ezekből is bespájzolni. Persze készíthetünk kiszárított sárgarépát, fehérrépát, zellert, és akkor itt meg is állhatunk.

Hüvelyesek: (bab, borsó, lencse, sárgaborsó) A száraz hüvelyesek igen jól tárolhatók, éppen azért mert szárazak. Itt megint ügyelni kell elsősorban a zsizsikre. Sajnos legtöbb esetben a megvásárolt hüvelyesben már eleve vannak zsizsik peték, amik aztán egy idő után kikelnek, rágnak, bebáboznak, molylepkékké válnak és tovább fertőznek mindent. A megoldás az, hogy a megvásárolt hüvelyeseket huzamosabb időre hőnek tesszük ki. Például télen rátesszük a radiátorra, ami 60-70 fok lehet. Ezt követve nem csomagoljuk vissza, hanem előre elkészített (kiszárított) PET palackba töltjük. Ha nem sikerült volna a fertőtlenítés, a palackból nem tud kijönni és mást megfertőzni.

Földimogyoró: Légmentesen lezárva jól tárolható. Nagy előnye, hogy jelentős mennyiségű fehérje (protein) van benne és sok zsírsav. Kellemes, egészséges, és tápláló. Kár, hogy inkább csak csemege. Az utóbbi időben nálunk is lehet kapni mogyorókrémet, jól lezárt üvegben. Ezt kenyérre kenve fogyasztják az angolszászok. Nekünk is meg lehet próbálni. A biztonság kedvéért még az összeomlás beköszöntése előtt, mert olyat ne tároljunk, amihez a családban senki se fog nyúlni.

Dió: A dió kitűnő tápanyag a benne lévő olaj miatt. Érdemes gondolni rá. Tárolni lehet töretlen állapotban kábé 2 évig. Tisztított „dióbél” állapotban tovább is lehet, de csak légmentesen, mert ez is avasodik.

Tej: Csak akkor vesszük észre, milyen fontos a tej, amikor nincs. A tartós tej 6 hónapra van szavatolva. Ezt ki is bírja. Sőt néhány hónap ráadás is van, de aztán annyi. Az egy éves tartós tej büdös, nyúlós, gusztustalan anyag. Akkor pedig mi legyen? Nagyon jó megoldás a tejpor, csak azt a kereskedelmi forgalomban nem lehet kapni. Különben ha sikerül beszerezni, akkor ügyelni kell arra, hogy légmentes maradjon a csomagolás, mert a tejpor is meg tud avasodni. Másik megoldás a sűrített tej, ami leggyakrabban tubusban kapható. Ha felhígítjuk, akkor hasonlít a tejhez, de csak ennyi. Főzésre viszont kiválóan alkalmas, például tejberizshez, pudingokhoz. A tubusos sűrített tej természetesen eláll az idők végezetéig.

Cukor: A kristálycukor a végtelenségig tárolható, ha nem jut hozzá nedvesség. Nem kell csöpögő vízre gondolni, elég a levegőben lévő pára, amit a cukor magába szív és megfolyik. Védekezés a jó tárolás.

Méz: A méz is a végtelenségig tárolható, természetesen üvegben. A hosszabb állás a mézet nem károsítja, de kikristályosodhat, darabossá válik. Ezen könnyen lehet segíteni. Kevéske víz hozzáadásával fel kell főzni, és akkor megint folyós lesz. Fajlagosan a méz négyszer-ötször drágább, mint a cukor, viszont van benne némi vitamin és ásványi anyag is, de őszintén, nem éri meg az árkülönbség. Ennek ellenére a változatosság kedvéért érdemes bespájzolni néhány üveggel.

Főzőolaj: Általában napraforgó olajt használnak főzésre. Akinek sok a pénze az olívaolajt, ami semmivel se jobb, mint a napraforgó olaj, csak sokkal drágább. Zárt palackban, hűvös, sötét, helyen tárolva kb. 5 évig lehet károsodás nélkül tárolni. Nem vagyok híve, mert csak főzésre alkalmas (leves, főzelék) sütésre nem, mert hevítésre káros transzzsírsavvá alakul át. Ezzel szemben a sertészsírral ez nem történik meg. Tehát sütésre mindenképpen sertészsírt használjunk. Csakhogy a sertészsír is avasodik, tehát légmentesen kell tárolni.

Gabonafélék: Búzát, kukoricát sokkal könnyebb tárolni, mint liszteket, főleg mert nem dohosodik. Ráadásul tovább is tárolható. Ezekhez viszont szükség van egy kézi meghajtású házi malomra is, ami néhány tízezer forintért beszerezhető.  Gabonafélék tárolására a legjobb megoldás a fedővel rendelkező műanyag hordó. Ebben se nedvesség, se kártevő nem tud behatolni.

Burgonya: A beérett burgonya kábé 6 hónapig eltartható nem túl nedves, hűvös helyen (hagyományosan pincében). Ennél tovább nem. Jégszekrényre nem érdemes gondolni, egyfelől mert nagy valószínűséggel nem lesz elektromos áram, nagyobb mennyiség tárolására egyébként is alkalmatlan, de a legfontosabb, hogy a hideg hatására a burgonya beédesedik. Viszont lehet kapni instant burgonyaport, ami ugyan drága, de mégiscsak burgonya.

A fenti listát végignézve azonnal kiderül, hogy a legfontosabb élelmiszerek nincsenek közöttük. Valóban hús, tejtermék, tojás tartósítása és tárolása messze nem problémamentes. Egyedül a sajt az, ami kiszárítás után hosszasan tárolható, persze a kiszáradt sajtot csak reszelni lehet. Hús is ki lehet szárítani, kolbász és sonka formájában. Ezeknél a trükköt a füstölés adja, az tartósít. Mindkettő beszerezhető henteseknél, de sajnos a kolbászok hetek alatt olyan mértékben száradnak ki, hogy szinte élvezhetetlenek. Ez elkerülhető, ha vesszük a fáradtságot és eltekintünk az extra költségtől. A módszer az, hogy sertészsírba süllyesztjük a kolbászokat úgy, hogy a zsír teljesen ellepje őket. Az egészet pedig levegőtől elzárva kell tárolni. Ily módon a kolbász nem szárad ki, a zsír nem avasodik meg, és nagyon sokáig tárolható. Ugyanezt a módszer lehet alkalmazni jól átsült húsok esetében is. A legbiztosabb megoldás mégis a húskonzerv, azonban ügyelni kell arra, hogy a dobozok kívül ne rozsdásodjanak. Ezt úgy érhetjük el, hogy a dobozokat olajjal átitatott ronggyal átdörzsöljük.

Tojás akár néhány hónapig is tárolható vízüvegbe vagy meszes lébe merítve, de természetesen a frissessége nem tartható meg. Ennél hosszabb ideig a tojás csak por formában tartható elfogadható minőségmegőrzés mellett.

Vaj hosszú távon is eltartható, de csak akkor, ha az oxidálást teljes mértékben ki tudjuk zárni.

Egy másik megoldás a liofilizált húsok beszerzése. Ezek igen drágák, de nagyon jó megoldást adnak. Még nagyon hosszú tárolás után is a liofilizált hús víz hozzáadásával lehet visszahozni az „élők” világába.

Egyebek:

Nem csak élelmiszert szükséges tárolni, amit az élesztőnél már észrevehettünk. Jó hasznát lehet venni a szódabikarbonátnak is (nátriumbikarbonát), amit úgy is neveznek, hogy sütőpor. De ezt nem csak sütéshez lehet használni (na és gyomorégés esetén), hanem nagyon jó szag elszívó. Már pedig tárolásnál az egyik probléma az élelmiszerek szag felszívása.

Ide tartozik a konyhasó is. Magyarországon konyhasót nem termelnek, minden egyes kiló sót importálni kell. Sóból egészen biztos hiány lesz, és só nélkül képtelenség főzni. A konyhasó korlátlan ideig tárolható, de erősen higroszkopikus, azaz magába szívja a vizet.

Ugyanebbe a kategóriába tartoznak a fűszerek is. A fűszer igény háztartásonként változik, de a helyi igénynek megfelelően be kell szerezni.

Fűszernek számít a hagyma és a foghagyma is. Kellő nedvességű, hűvös helyen mind a kettő eltartható néhány hónapig. Aztán a vöröshagyma hajlamos a kihajtásra, a foghagyma inkább elszárad. Néhány hónappal viszont nem vagyunk kisegítve. Megoldás? Foghagymát lehet kapni porított állapotban, vöröshagymát pedig feldarabolás utáni szárítással tartósítják, de ez házilag is elvégezhető a nyári nap segítségével.

Savanyúság: Savanyúságok hagyományosan üvegben vannak tárolva, konzervált formában. Van, aki nem tud meglenni savanyúság nélkül. De ha már bespájzolunk belőle, akkor érdemes savanyú káposztára szavazni, mert annak még konzervált változatban is van jelentős C-vitamin tartalma.

Csokoládé: Csemegének nem árt, ha gondolunk a csokoládéra is. A táblás csokoládé hűvös helyen évtizedekig tárolható, legfeljebb kifehéredik, ami a minőségen semmit se változtat. Viszont langyos hőmérsékleten is megolvad. Ha megolvad, akkor hidegben visszadermed, ami nem hat ki a minőségére, csak kellemetlen, mert mindent összemaszatol.

Babkávé: Van, aki nem tud meglenni kávé nélkül. Erre érdemes figyelni, mert a koffein függőséget okoz. Ha hirtelen megvonják, az nagyon kellemetlen tüneteket okoz. Darált szemes kávét árulják vákuumcsomagolásban és korlátlan ideig tárolható. De ha valakit a minőség is érdekel, akkor érdemes beszerezni pörköletlen, úgynevezett „nyers kávét”, ami kellően tárolva szintén végtelen ideig jó, és pörköléskor természetesen abszolút FRISS. Még megtoldanám azzal, hogy két fajta kávé típus van: arabika, és robosztus. Az előző finomabb, az utóbbi olcsóbb.

Tea: Erre szinte nem is érdemes kitérni. Száraz helyen a teafű végtelen ideig tárolható, aromavesztés nélkül. Nedvesség hatására viszont megpenészedik. Az ilyen teafű természetesen használhatatlan, mert még mérgező is lehet, attól függően, hogy mi támadta meg.

Alkohol: Attól függetlenül, hogy egyesek nem tudnak meglenni hébe-hóba egy kis alkoholtól, geddonban igen hasznos lehet például sebfertőtlenítésre, de még kisebb mennyiségű italok melegítésére is spirituszégőben, vagy kanóc segítségével létrehozott égővel. Ugyanis a tiszta alkohol kék lánggal, füstmentesen ég (ellentétben például a gyertyával vagy a petróleummal). Arról nem beszélve, hogy ragyogó csereeszköz. Igaz a beszerzése drága, de újabban szabad otthon lepárolni. Érdemes tehát megfontolni a szeszlefőzést.

Szárított gyümölcsök: Gyümölcsöknek nagy a nedvesség tartalma, ha ezeket ügyesen kiszárítod (aszalás) akkor egyben tartósítottad is. Csak arra kell vigyázni, hogy „valami” meg ne találja. Kitűnő emberi tápanyag. A benne besűrűsödött cukor adja a kalóriát, van még ott növényi rost anyaga és ásványi sók, valamint a vitaminokból is megmarad a nagyobb rész. Az aszalásnál azonban körültekintően kell eljárni, mert ha legyek hozzáférnek, azok beköpik és teli lesz apró nyűvel. Ehetetlen. A kereskedelemben lehet kapni cukrozott formában, ami a kisebbik baj, de hihetetlenül drága, és természetesen használnak hozzá tartósítószert.

Vitaminok: A C-vitamint már tárgyaltuk. De ezen kívül vannak még további vitaminok, amiket be kell szerezni, mert szélsőséges körülmények között a természetes ellátás megszűnik. Manapság a TV teli van vitaminhirdetésekkel. Ezek nagy része felesleges dolgokat akar rásózni a lakosságra, de nem szabad átesni a ló másik oldalára se. Komplex B-vitaminok, valamint D3-vitamin beszerzése ajánlott, különösen azért, mert geddonban nem biztos, hogy a szükséges napon tartózkodást meg lehet valósítani.

Víz: Mit se ér a sok elraktározott élelmiszer, ha nincs víz, de ezt a témát egy külön tárgyalom.

Az étel elkészítéséhez a nyersanyagon kívül nem csak a víz elengedhetetlenül szükséges, de a tűz is. Még mielőtt becsap a geddon, gondold át, hogyan fogsz megfelelő hőt előállítani, ha se gáz, se elektromos áram nem fog a rendelkezésedre állni. Legideálisabb egy sparhelt beállítása, mert valami égethető anyagra mindig szert lehet tenni. Lehet még spirituszégő, vagy petróleumégő, esetleg gázpalackból táplált égő is, de ezeknél az üzemanyag korlátlan biztosítása egészen biztos nem lesz megoldható.

Edények: Főzni majdnem mindenben lehet. Ennek ellenére a leghasznosabb az öntöttvas lábos (ami manapság ritkaság), mert teljesen ismeretlen okokból kifolyólag az öntöttvasban készült étel íze kellemesebb. Ezek viszont nagyon nehezek. Jó megoldás még a rozsdamentes acél lábos, ami mára már különben is el van terjedve. Zománcos edények alkalmazása rossz ötlet, mert hamar kilyukadnak, nem tűrik a durva bánásmódot, az alumínium elfogadható, de sav hatására mérgezővé válhat.

Konyhai munkálatoknál nagyon hasznos, ha rendelkezel fólia zacskókkal, zsákokkal. Ez a mindennapi életben természetes és rendelkezésre áll, de nehogy kihagyd a számításból.

Ugyanez érvényes a gyufára, öngyújtóra is. Az élelmiszerek mellett ne feledkezz meg gyufákról, és gyertyákról se. Ha minden kötél szakad, egy gyertya fényében el lehet végezni a legszükségesebb feladatokat. Sötétben egyáltalán nem.

Az evőeszközök mellett gondolni kell a konzervek kinyitására is. Nem árt, ha van belőle tartalék, esetleg kettő is. Más szerszámmal is ki lehet nyitni egy konzervet, de nem okozz magadnak felesleges nehézségeket.

 

Most pedig a tárolásról általában

A tárolt étel a legjobb esetben megtartja minőségét. Abban egészen biztos lehetsz, hogy jobb nem lesz, legfeljebb rosszabb, na, ez az, amit meg kell akadályozni. Az egyértelmű, hogy az idő múlásával a legeltarthatóbb étel is veszít értékéből, éppen ezért ne feledkezz meg a rotációról és a beszerzési idők feljegyzéséről. Erről már volt szó, de ez rendkívül fontos.

Mindenképpen meg kell értened azt, hogy egy elraktározott élelmiszer tápértékét három dolog határozza meg: 1) az eredeti tápérték, 2) a tartósítás módja, 3) a tárolás minősége. Ha nem fogyasztjuk el, a végén minden elromlik, még az is, ami elméletileg örökké eltartható, mert az eltarthatóság és az élvezhetőség nem ugyanaz. A legtöbb csomagoláson láthatunk egy dátumot és a szöveget „best before”. Ez nagy vonalakban azt jelenti, hogy eddig az időpontig észlelhető minőségi változás nem várható, de még utána is fogyasztható.

A tárolási hőmérséklet csökkentése minden esetben meghosszabbítja a felhasználhatóságot. Általános szabályként elmondhatjuk, hogy 10 °C ide vagy oda, az élettartamot felezi vagy duplázza. Az ideális hőmérséklet tartomány fagypont felett és 18 °C alatt. Fontos tényező a légnedvesség is. Ideális eset a 15 % relatív légnedvesség, de ehhez sivatag kell. Minden esetre minél szárazabb tároló helyre van szükség. Hogyan érjük ezt el? Helyiséget nem lehet kellően kiszárítani, marad a csomagoláson belüli „szárítás”. Ideális, ha a tárolás légmentesen zárható tartályban történik. Ez azonban még nem elég, mert az élelem behelyezésével együtt levegő is bekerül, az pedig „nedves” lesz. Ettől a nedvességtől kell megszabadulni. A nedvesség mellet el kell még távolítani a csomagolásba szorult oxigént is. Ha sikerül az oxigén tartalmat 2 % alá vinni, az igen nagymértékben megnöveli az élelmiszer eltarthatóságát. Erre három módszer mutatkozik: 1) vákuumcsomagolás (erre léteznek házi használatos, fóliát hegesztő berendezések). 2) semleges gázöblítés, 3) vegyi úton történő lekötés. A nedvesség, oxigén után a harmadik tényező a fény. Az üvegekben tárolt élelmiszereket sötét helyen kel tartani, mert a fény erősen csökkenti az eltarthatóságot. Akkor tehát foglaljuk össze:

1) Mindig a legrégebben bekerültet kell legelőször elfogyasztani.

2) Minél hűvösebben tárolunk, annál jobb.

3) Minél szárazabban tárolunk, annál tovább marad fogyasztható.

4) Minél kevesebb az oxigén, annál lassabban romlik.

5) Tartsuk a bespájzolt élelmiszert sötétben.

Figyelem!

Ha a zárt tároló felpuffad, penészt észlelsz, kellemetlen szaga van, kinyitáskor kispriccel – az élelmiszer fogyasztásra alkalmatlan.

Ha ki tudod egészíteni, szólj hozzá!

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2680) Vannak az egyenlők és vannak a még egyenlőbbek

Tibor bá’ online

 

Normál körülmények között egy ilyen cím olvasásakor megrántod a vállad, és lapozol. De most nincsenek normál körülmények. Ha nem hiszed, akkor gondolj a kaliforniai tűzvész áldozataira, akiknek száma már jóval ezer felett jár. Szóval ne rángasd a vállad, mert te se vagy kiváltságos, de tudhatsz róluk. A kérdés az, hogy katasztrófa esetén mi vár a kiváltságosokra?

Szakvélemény szerint: országunkban bekövetkezett a bibliai jövendölés, ami szerint a kiválasztottak megóvásra kerülnek, míg a tömegek elpusztulnak, de ez isteni gondviselés nélkül valósult meg. Hála és köszönet a fényesen virágzó privát katasztrófa elhárító szolgáltatásoknak. – Micsoda? Katasztrófa elhárító szolgáltatás?

Figyeld meg mi történt Kalifornia déli részében. Egyes területeket még az erdőtűz is elkerül. Némelyik palota a pokoli tűz kellős közepén is sértetlen maradt. De a csodához,az isteni gondviselésnek semmi köze. Valójában a „Firebreak Spray Systems”-nek köszönhető, ami lényegében egy üzleti vállalkozás, akiknek mozgó egységei 19.000 dollárért égésgátlóval szórják be a kliens házát. Szemtanúk szerint, mindenütt lángok, óriási füst gomolyog a hegyek mögül, ekkor egy tűzoltónak látszó kocsival néhány erdőtűz oltásra kiképzett legény valahonnan hirtelen előbukkan, azzal a szándékkal, hogy megmentsenek egy, de csakis egy bizonyos házat. Volt néhány eset – nyilatkozik az egyik legény a helyi újságnak – tűzoltás közben a szomszéd háza úgy égett, mint a zsír.

A floridaiaknak a HelpJet utazási iroda kínál hasonló szolgáltatást. Ők egy hurrikánriadó esetén a pánik sújtotta evakuációt kényelmes vakációvá varázsolják. Éves előfizetés ellenében mindenről gondoskodnak. A családért elmennek, elviszik a repülőtérre és elrepítik őket egy 5 csillagos szállodába.

Sovereign Deed, a konkurens cég 50.000$ beugró és évi 15.000$ előfizetésért minden katasztrófára kiterjedő segítő szolgáltatást nyújtanak, legyen az természeti csapás, terrorista támadás, járvány kitörés, vagy bármi más. Természetesen a szolgáltatás része a szükséges gyógyszer, ivóvíz és élelmiszer biztosítása is. De ez nem minden. A cég megnyugtatja klienseit, hogy kitűnő összeköttetésekkel rendelkeznek állami és privát intézményeknél, ahonnan a szükséges információkhoz mindenkinél hamarabb hozzájutnak, hogy még időben tudjanak cselekedni.

Az a jóslatom tehát bevált, ami szerint, akinek pénze van, az egy kicsit tovább fog élni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2679) Extinction Foretold, Extinction Ignored

VIP (2679) Előre figyelmeztettek, ami senkit se érdekelt

Szemelvény a McPherson üzenetének (november 17.) fordításából: Jelenleg a Föld átlaghőmérséklete 1.73°C-al van az 1750-es bázis vonal felett, ami az Ipari Forradalom kezdetét jelenti. A jelenlegi átlaghőmérsékletet az emberi faj még soha nem érzékelhette állítja James Hansen és társai egy 2017-es esszéjében: Earth System Dynamics. Más szavakkal fajtánk sohase élt a mainál melegebb Földön, ami pillanatnyilag oka a jelenlegi migráns krízisnek, és még nem is értük el a +2°C értéket, amit Nordhaus állapított (sic) meg.

Következő fordításaim: Shlomo Sand legújabb könyvével, “A zsidó nemzet”-tel kapcsolatos, a szerző tollából származó cikk a Haaretz-ben. illetve “A kellemetlen igazság” az emberi elme egyik tulajdonságáról szól.

 

Aki legalább 10.000 forinttal hozzájárul a honlap fenntartásához annak ezzel együtt 30 fordítást küldök el a legérdekesebb és leghasznosabb témákról. Célom olyan cikkek lefordítása, amivel a magyar média nem foglalkozik, vagy másképp. Számlaszámom: OTP 11773030-00271383

________________________________________________________________________

McPherson twitter üzenete: November 17, 2018

Most evolving lineages, human or otherwise, when threatened with extinction, don’t do anything special to avoid it.

~ George C. Williams

American evolutionary biologist George C. Williams died in September 2010 at the age of 83 years. I doubt he knew we were facing our own imminent extinction.

By the time Williams died, I’d been sounding the alarm in this space for three years. I was hardly alone. The warnings I’ll mention in this short essay were hardly the first ones about climate catastrophe likely to result from burning fossil fuels. A little time with your favorite online search engine will take you to George Perkins Marsh sounding the alarm in 1847, Svente Arrhenius’s relevant journal article in 1896, and young versions of Al Gore, Carl Sagan, and James Hansen testifying before the United States Congress in the 1980s. There is more, of course, all ignored for a few dollars in a few pockets.

The projected rate of climate change based on IPCC-style gradualism outstrips the adaptive response of vertebrates by a factor of 10,000 times. Closer to Homo sapiens, mammals cannot evolve fast enough to escape the current extinction crisis. Humans are vertebrate mammals. To believe that our species can avoid extinction, even as non-human vertebrates and non-human mammals disappear, is classic human hubris wrapped in a warm blanket of myth-based human supremacy. The evidence indicates humans will join the annihilation of “all life on earth,” as reported in the < href=https://www.nature.com/articles/s41598-018-35068-1>journal literature on 13 November 2018. After all, humans are alive (some more than others).

The catastrophic, uncontrolled meltdown of the world’s nuclear power facilities is sufficient but not necessary for the near-term loss of life on Earth. “Only” abrupt climate change is necessary to rid Earth of all life.

The response to these warnings, throughout history? Shift the baseline. Ignore the abundant science. Throw caution to the wind.

The corporate media, governments, and most climate scientists continue to adhere to the 2 C target proposed by economist William Nordhaus in 1977: “If there were global temperatures more than 2C or 3C above the current average temperature, this would take the climate outside of the range of observations which have been made over the last several hundred thousand years.”

We know quite a bit more about climate science than we did in 1977. And real scientists knew, even way back then, that economists were not to be treated as scientists. It’s small wonder Nordhaus shared the politically motivated Nobel Prize in Economics earlier this year. I wouldn’t have been surprised had he been given the Nobel Peace Prize, thus joining fellow specialists-in-genocide Henry Kissinger and Barack Obama.

Earth is currently 1.73 C above the 1750 baseline marking the beginning of the Industrial Revolution. This global-average temperature is the highest ever with Homo sapiens present, according to a 2017 paper in Earth System Dynamics by James Hansen and colleagues. In other words, our species has never experienced a hotter Earth than the one currently driving the ongoing refugee crisis as habitat for humans disappears. And we’re not quite at the 2 C limit (sic) established by Nordhaus.

In response to the ever-accelerating crisis known as abrupt climate change, the conventional approach is to shift the baseline. Instead of admitting the planet is nearly 2 C above the 1750 baseline, governments and many scientists have determined the baseline is actually 1981-2010, or later. Adherence to the Precautionary Principle is clearly unfashionable.

We’ve known for decades that the 2 C number set in stone by Nordhaus is dangerous. In late June 1989 Noel Brown, the director of the New York office of the United Nations Environment Program indicated we had only until 2000 to avoid catastrophic climate change. About 16 months after Brown’s warning, the United Nations Advisory Group on Greenhouse Gases set 1 C as the absolute upper limit in October 1990. Climate speaker and writer David Spratt said 0.5 C was the upper limit in October 2014.

It was probably too late to reverse abrupt, irreversible climate change in 1977 when Nordhaus shared his genocidal opinion. It certainly was too late to change course in 1989. And comforting words aside, we haven’t done anything to prevent our own extinction in the wake of warnings distant or near.

In October 2018, the United Nation’s Intergovernmental Panel on Climate Change indicated we have until 2030 to hold global-average temperature at 1.5 C above the ever-shifting baseline. Yes, that’s correct: The United Nations is recommending a global-average temperature well below the current temperature as a “target.”

It gets worse, of course: United Nations Secretary-General António Guterres says we have until 2020 to turn this ship around. The only known means by which humans can change the global-average temperature in any direction between now and 2020 is the reduction of industrial activity, which will alleviate the aerosol masking effect and therefore drive the global-average much higher very quickly. And that’s not the direction we want the temperature to change if we’re interested in maintaining habitat for vertebrates and mammals on Earth. Loss of the aerosol masking effect means loss of habitat for human animals, with human extinction to follow.

It gets unimaginably worse by the day, of course. The latest information from the refereed journal literature finally caught up to me in concluding the Sixth Mass Extinction could annihilate all life on Earth. A paper in Science Reports draws this conclusion based upon the rate of environmental change, consistent with my own conclusions. As one who loves life, my gratification from this most conservative of sources is overwhelmed by my sadness at the loss.

To put it simply, our fate as a species is sealed. We’re headed for extinction in the very near term despite warnings dating more than 150 years. It’s a tragic tale. And, as foretold by evolutionary biologist George C. Williams, our species hardly made a squeak as the hammer dropped.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2678) Forgotten your keys again? It’s not as bad as you think. It could be good for your brain

Tibor bá’ online

Már megint elfelejtetted, hová tetted a kulcsaidat? Ez nem oly szörnyű, mint gondolod. Ez jót tesz az agyadnak.

Hilda és Ylva Ostby neuro-pszichológus szerzőpáros (balra) könyve szerint nem kell aggódni a „reménytelen” memória miatt, mert szerintük a feledékenység alapvető fontosságú az egészséges agy számára.

Amikor nevekre, arcokra, megbeszélt időpontokra nem emlékezünk az feszengéssel, mérgelődéssel, de akár félelemmel is járhat. Különösen negyven felett. Attól tartunk, hogy ez a mentális hanyatlás első jele. De a szerzők most megjelent könyve szerint jó hír az, hogy ez tökéletesen normális agyműködés, sőt. A felejtés gyakorta annak a jele, hogy az agyunk tökéletesen működik, állítja Ylva Ostby neuro-pszichológus, aki testvérével Hilde Ostby-val írtak egy könyvet: Kalandozás a memóriában – Az emlékezés és felejtés tudománya és titka (Adventures in Memory — the Science and Secrets of Remembering and Forgetting) Elfelejteni nem csak jó, de fontos is. Bizonyos típusú információk elfelejtése az agy védekezése a túlterhelés ellen. A modern élet és a mobil telefonok kora az emberi agyat elözönli információval.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Éljetek a lehetőségekkel!

(2677) Viccek hétvégére

Tibor bá’ online

Az aggódó atya egy este megvárja későn hazatérő lányát:
– Egyáltalán nem tetszik ez az új fiúd, durva, faragatlan és buta.
– Jaj, apa, nem – feleli a lány. – Sanci rettentő okos – tudod, azt mondta, orvosnak készül. Képzeld, még csak kilenc hete járunk, és már kigyógyított abból a kellemetlen betegségemből, ami eddig minden hónapban előjött.

Rámenős utcai virágárus csalogatja a vevőt:
– Uram, vegyen egy szép rózsacsokrot, lepje meg vele a feleségét!
– Kösz, de nincs feleségem.
– Akkor vegyen a barátnőjének!
– Barátnőm sincs!
– Akkor vegyen egy csokrot magának és ünnepelje meg, hogy milyen szerencsés.

A jövendőbeli jogász vizsgázik.
– Mi a bigámia büntetése? – kérdi tőle a bíró.
– Két anyós.

Két rab beszélget:
– Téged miért ítéltek el?
– Szerelmes lett belém az anyósom.
– És?
– Elcsavartam a fejét.

A fiú gyengéden átöleli a lányt a parkban, és a fülébe súgja:
– Drágám, mondj legalább két szót, ami örökre összeköt bennünket!
– Terhes vagyok.

90 éves öregember haldoklik az ágyban, az emeleti hálószobában.
Egyszer csak érzi, hogy az egész életében kedvenc almás rétes illata jön fel a konyhából.
Nagy nehezen kikel az ágyból. Utolsó erejét összeszedve lebotorkál a lépcsőn.
A konyhába érve ott látja az asztalon kedvenc rétesét.
Már nyúlna az első darabért, amikor a felesége a kezére csap a főzőkanállal és azt mondja:
– Azt ne bántsd, az a temetésre lesz!

Egy kislány kimegy a kertbe és látja, hogy a macskája fekszik a földön, a lábai az égnek meredve. Szól az apjának, aki azt mondja neki: – Sajnos, kislányom, a cicus meghalt. – És miért állnak a lábai felfelé? – Hogy Jézus könnyebben megfoghassa, ha magával viszi a Mennyországba. Másnap este, mikor az apa jön haza, a kislány elé szalad, és azt mondja: – Azt hiszem, anyu is meghalt! Az apja megdöbbenve kérdezi: – Ezt miből gondolod? – Amikor reggel elmentél, jött a postás, bezárkózott anyuval, és amikor benéztem a kulcslyukon, láttam, hogy anyu lábai felfelé állnak és azt kiáltozza: “Jézusom, jövök, jövök!

A gyóntatófülkében egy öregember ezt mondja a papnak: – 92 éves vagyok. Csodás feleségem van, aki 70 éves. Gyerekeim, unokáim, dédunokáim vannak. Tegnap három stoppos tinédzserlányt vittem az autómmal, megálltunk egy motelnél, és mind a hárommal közösültem.
– És megbántad ezt a bűnt, fiam?
– Miféle bűnt?
– Hát milyen katolikus vagy te?
– Nem vagyok én katolikus.
– Akkor miért mondod ezt el nekem?
– Mindenkinek elmondom.

Férj és feleség veszekszik: Próbálj meg gondolkodni egy kicsit kérleli a férj a feleségét.
– Még mit nem! Akkor megint neked lesz igazad!

A kisvárosi bankfiók igazgatója hajnali kettőkor váratlanul hazaérkezik egy többnapos konferenciáról. Hogy ne ébressze fel a feleségét, nem gyújt villanyt, hanem töksötétben beóvakodik a hálószobába és csendben levetkőzik, aztán lerakja a ruháit egy székre. Éppen be akarna bújni az ágyba, amikor megszólal a felesége:
– Drágám, iszonyú fejgörcsöm van, hoznál nekem innen a szomszéd patikából valami fájdalomcsillapítót? Csak arra kérlek, ne gyújtsd fel a lámpát, mert a fénytől még jobban hasogat…
Az igazgató csendben visszaöltözik a sötétben, és becsenget az utca másik oldalán lévő patikába.
– Elnézést, hogy felkeltettem,- mondja a patikusnak, – de valami gyorsan ható fejfájás-csillapító kellene a nejemnek.
– Máris hozom, mondja a patikus, de nem haragszik, ha megkérdezem, hogy miért hagyta ott a bankot?
– Dehogyis! Miből gondolja, hogy otthagytam a bankot?
– A tűzoltó-egyenruhából…<

Amerikában megkérdezték a világ legmodernebb intelligens számítógépét, hogy milyen lesz a világ ötven év múlva. A választ senki sem tudta elolvasni… kínaiul volt.

Közvélemény kutatók faggatják az embereket a virtuális szexről. Megkérdezik az utca emberét:
– Magának mi a véleménye a virtuális szexről?
– A milyen szexről?
Aztán megkérdeznek egy programozót:
– Magának mi a véleménye a virtuális szexről?
– A virtuális micsodáról?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2676) Ez van

Tibor bá’ online

 

Hozzám a mai napon (november 15.) érkezett a Climate Science, Awareness and Solutions [jimehansen@gmail.com] hírlevele, benne az alábbi ábrával:

Mit lehet itt látni? Azt, hogy a 2018 év októberében a globális felszín hőmérséklet (0,99 °C az 1950-1980 bázis vonalhoz képest) magasabb mint 2016-ban és 2017-ben volt. A 2015 azért magasabb, mint az idei, mert előfutára volt a 2016 rekord (zöld) évnek. Azaz az El Nino kialakuló félben volt. Pontosan ez a helyzet most is. Kialakuló félben van a következő El Nino. Ha ez bejön, vagyis ugyanaz várható, mint 2016-ban, akkor februárban-márciusban a + 1,4 °C értéket meghaladó rekord születhet, és persze egy túlzottan meleg nyár. Két hete még az érkezett Ausztráliából, hogy a mérések szerint az El Nino bekövetkezésének esélye 80 %. Ez valószínűleg azóta feljebb csúszott.

Ezen nincs mit szépíteni. A globális felmelegedés valós, és (sajnos) nem lineárisan növekszik. MPherson jóslata (2026) egyre valószínűbbnek látszik.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2675) Why Women Have Better Sex Under Socialism by Kristen Ghodsee – review

 

Did East German women have more orgasms than those in the west?

How market forces affect sexuality

___________________________________________________________________________

Mi az oka annak, hogy a nők szexuális élete jobb (volt) a szocializmusban?

A Kelet Német nőknek több orgazmusuk volt, mint a nyugatiaknak?

A piaci törvények miként hatnak ki a szexualitásra.

Kristen Ghodsee könyvének ismertetése.  A igen fontos témával foglalkozó könyvet a The Guardian felkarolta, és leközölte a recenziót.  A cikk magyar fordítását elküldöm azoknak, akik  legalább   10.000  forint  adománnyal   hozzájárultak  a  honlap  fenntartásához.  Ezt nevezhetjük    előfizetésnek    is,    amiért   30   cikk/poszt   fordítását   vállalom.   A   cikkek kiválasztásánál iparkodom azt a szempontot figyelembe venni, hogy azt a magyar média nem  közli, vagy  egészen  más  hangsúllyal  hozza  nyilvánosságra.  Számlaszámom:  OPT 11773030-00271383.

Azoknak, akik pornóra gondolnak, kiemelnék egy gondolatot. A nők  gazdasági  elnyomása arra kényszeríti őket, hogy  párválasztásnál  kedvük  ellenére  az  anyagi  előnyöket  nézzék. Ami azt eredményezi, hogy kevésbé élvezik a szexet. Vagyis a szex megtagadásának nem az árfelhajtás az oka, hanem a kedvtelenség.

___________________________________________________________________________

The book has a simple premise: “Unregulated capitalism is bad for women,” Kristen Ghodsee argues, “and if we adopt some ideas from socialism, women will have better lives.” Ghodsee is an ethnographer who has researched the transition from communism to capitalism in eastern Europe, with a particular focus on gender-specific consequences. “The collapse of state socialism in 1989 created a perfect laboratory to investigate the effects of capitalism on women’s lives,” she writes.

Less regulated economies, she finds, place a disproportionate burden on women. Women subsidise lower taxes through their unpaid labour at home. Cuts to the social safety net mean more women have to care for children, the elderly and the sick, forcing them into economic dependence. Ghodsee contends that without state intervention, the private sector job market punishes those who bear and raise children and discriminates against those who might one day do so. The government is better at ensuring wage parity across different groups than the private sector and economies with more public sector jobs tend to have more gender equality, too. Women bear the brunt of capitalism’s cyclical instability, and are often the last to be hired and the first to be fired in economic downturns. They are paid less, they have less representation in government and, she writes, all of this affects their sexuality. The less economic independence women have, the more sexuality and sexual relationships conform to the marketplace, with those who are disadvantaged in the free market pursuing sex not for love or pleasure but for a roof over their heads, health insurance, or access to the wealth or status that the capitalism denies them.

Ghodsee distinguishes between the “state socialism” of eastern bloc countries ruled by communist parties that restricted political freedom, and “democratic socialism”, where governments pursue socialist principles as well as having free and fair elections. She is not advocating a return to life as it was in Soviet Russia, but pointing out certain policies undertaken by eastern European countries under state socialism that could be successfully adopted by democratic countries. She addresses not only the question of sex but also imbalances in employment, leadership and parenting. Policies informed by socialist ideals such as a government jobs guarantee, quotas for female or gender nonbinary participation in corporate leadership and ruled by communist parties that restricted political freedom, and “democratic socialism”, where governments pursue socialist principles as well as having free and fair elections. She is not advocating a return to life as it was in Soviet Russia, but pointing out certain policies undertaken by eastern European countries under state socialism that could be successfully adopted by democratic countries. She addresses not only the question of sex but also imbalances in employment, leadership and parenting. Policies informed by socialist ideals such as a government jobs guarantee, quotas for female or gender nonbinary participation in corporate leadership and guaranteed childcare allow women autonomy, independence and, she contends, a happier sexual life.

Ghodsee’s argument that socialism leads to better sex is hard to substantiate when so many cultural factors are at play

“Socialists have long understood that creating equity between men and women despite their biological sex differences requires collective forms of support for child rearing,” she writes. In East Germany, for example, the state supported integrating women into the workforce with policies that subsidised housing, children’s clothing, groceries and childcare. This support also meant that women could more easily consider having children without waiting for marriage. By 1989, 34% of all births in East Germany were to single parents. After German reunification, the end of these subsidies resulted in a “birth strike”: the fertility rate in former East German states fell by 60%.

Her argument that socialism leads to “better” sex is harder to substantiate. So many cultural factors play into a sense of sexual satisfaction, and certain eastern European countries reporting higher rates of female orgasm during the cold war than the US or West Germany is not necessarily correlated to socialist policies. What is true, however, is that less inequity decommodifies  sex, and undermines the odious theory of “sexual economics” whereby women keep the “price” of sex high by denying it. As Ghodsee points out, “in societies with high levels of gender equality, with strong protections for reproductive freedom, and with large social safety nets, women almost never have to worry about the price their sex will fetch on an open market.”

Ghodsee also argues that the cold war, and the global rivalry between capitalist countries and state socialism, served to keep capitalism in check. In the 30 years since it ended, such countries as the US and Britain have seen unfettered deregulation, privatisation, cuts to the social safety net and a sharp rise in inequality. The effect on women has been devastating. Wages have stagnated, and more of the workforce has been thrown into the instability of the gig economy (which, in the US, also means less access to healthcare). In the US, at least, birth rates have fallen. The reasons are unclear, but the lack of state support for working mothers is probably a factor.

hodsee’s book could not have been published at a better moment. In many wealthy countries, people are getting married later or not at all, they are having fewer children, and a higher percentage of those children are born to unwed parents. The conservative response to this realignment of sexual relationships and family structures is to lament the decline of the patriarchal family. The socialist response is to propose government institutions that better address the reality of the societies we live in. Policies like subsidised childcare, universal healthcare and mandatory parental leave mitigate the effects of having children on a young woman’s career, and offer greater support for single parents. They allow women in abusive relationships greater freedom to leave. They enable sexual freedom. There are many reasons to revisit socialist policies in a time of widening inequality, but a feminist perspective offers some of the most powerful incentives. As Ghodsee notes, younger women are far more likely to vote for progressive candidates, and benefit most directly from progressive ideas. The cause of sexual freedom has also become a unifying thread in women-led political movements. The election of Donald Trump and the confirmation of Brett Kavanaugh to the supreme court have given a heightened sense of the correlation between tax cuts, cuts to the social safety net, and a politics of sexism, including disdain for a woman’s autonomy over her own body. Ghodsee spells out the capitalist incentives behind policies that are so often disguised as “culture wars”, and ends her book with the exhortation to “push back at a dominant ideology” that confuses social bonds with economic exchange: “we can share our attentions without quantifying their value, giving and receiving rather than selling and buying.”

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2674) Fehéren-feketén

Tibor bá’ online

 

Azok, akik végre elismerik, hogy klímaváltozás alatt nyög az emberiség, azt rebesgetik, hogy ezt meg azt kellene tenni x éven belül, hogy elkerüljük a katasztrófát. Ez esetben a katasztrófa az emberiség kihalása, és bármit teszünk, akár holnap reggel, ez a “katasztrófa” már nem kerülhető el. Ezt, hogy már minden lefutott, már 8 éve megírtam, sőt azt is, hogy aki most születik nem fog természetes halált szenvedni. Természetesen a magamét többektől megkaptam. Az alant látható bizonyíték még nincs két hónapja, hogy fen van az Arctic News honlapon. Íme:

Mi látható? Alul, az X tengelyen van az idő, ahol a maik nap a O és ez visszamegy 400.000 évet. Látható három kitűzés: lila, kék, és vörös. Ezek a kitűzések tökéletes szinkronban vannak, és mit jeleznek? A lila a légkörben lévő metánt, a kék a légkörben lévő széndioxidot. A vörös pedig a Föld felszín hőmérsékletét. Amikor sok a légkörben lévő CH4 és CO2, akkor a hőmérséklet magas. Amikor ezek az üvegházhatású gázok koncentrációja alacsony,akkor a hőmérséklet is alacsonyabb. Egyértelmű, hogy az elmúlt 400.000 évben a metán 400 és 700 ppb, a széndioxid 200 és 280 ppm között változott. Ehhez a hőmérséklet -8 és +2 °C között alkalmazkodott. Megjegyzendő, hogy 0°C az 1950-1980 közötti érték (ezt nevezik bázis vonalnak).

Az “Itt vagyunk ma” ponton mi látható? Az, hogy a széndioxid koncentráció 400 ppm (2013. május 9. Azóta már 410-en van), a metán koncentráció 1900 ppb (2018. szeptember). Vagyis jóval magasabbak, mint az elmúlt 400.000 évben bármikor. És ehhez a értékekhez +10 °C hőfok tartózik. Az a tény, hogy pillanatnyilag még csak az 1,5 °C-nál tartunk, mindössze azt jelenti, hogy a hőmérséklet még nem érte utol a 400 ppm CO2-hőz tartozó értéket. Még nincs egyensúlyi állapotban. Hogy ehhez még hány év kell, azt nem lehet tudni. Azt viszont igen, hogy az emberiség úgy él, mint eddig, amiből kifolyólag a hőmérséklet emelkedés nem fog megállni a +10 °C-nál. Volt már ilyen, a déli sarkon pálma erdők voltak, és az óceánok szintje 60 méterrel volt magasabb a mainál.

Most már csak egyetlen egy kérdés maradt megválaszolatlanul. Milyen gyorsan zajlik le a melegedés? Egyáltalán lesz-e gyorsulás? Magyarul, mennyi időnk van még hátra? Aki abban bízik, hogy ez csak rémhírterjesztés, az hamarosan fel fog ébredni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2673) A kardiológusok nem gyógyítani akarnak

Tibor bá” online

~q400hanem kiszedni a pénzt a páciens és a Társadalombiztosítás zsebéből. Ne hökkenj meg, Szendi Gábor pszichológus szerint a pszichiáterek se gyógyítani akarnak, hanem gyógyszerforgalmat kreálni a Big Pharma számára. Mefisztó szerint a pénz körül forog az egész világ, nincs ebben semmi meglepő. Ami – némileg meglepő – hogy nem veszik jó néven, ha a fejükre olvassák. Nekem 16 évvel ezelőtt a szívem néha „feldobogott” (extraszisztolé), ezért a háziorvos elküldött Budagyöngyére, ahol Dr. Zafír Terézia fogadott. A doktornő átvette a PR pszichológiában tanított viselkedést, ami engem a taxisokra emlékeztetett.

[Ifjú koromban a Sváb-hegyen lakott a család. Ha lekéstem az utolsó Fogaskerekű szerelvényt, akkor taxival kellett felmennem a hegyre. A Fogas előtt volt egy taxi-droszt, ahol mindig állt 4-5 kocsi. Beszálltam az elsőbe, és bemondtam a címet. A taxis bólintott, majd elkezdett barátkozni, ami egészen az Istenhegyi út lábáig tartott, ahol elkomorult. A Gyöngyvirág útnál kezdődött a sopánkodás. „Jaj uram, ha tudtam volna, hogy ilyen meredek – tudja szűkítő van berakva a karburátorba – el se vállaltam volna a fuvart.” – Majd 2 perccel később – „Lehet, hogy fel se tudok odáig menni.” Természetesen felvitt, az egész csak arra volt jó, hogy extra „erőfeszítéséért” extra borravalót kapjon.]

Szóval Zafír Terézia doktornő is kedélyeskedett: EKG – ennél nem lehetne jobb. Ultrahang – száz évig fog élni. Végül terheléses ÉKG, azaz ergometria. Az addig vidám Zafír Terézia hirtelen elkomorodott. „Sajnos komoly bajok vannak.” Én természetesen összefostam magam, mert a „komoly bajok” úgy jött, mint derült égből a villámcsapás. „Készüljön fel, 2-3 héten belül meg kell katéterezni.” Ezt követve néhány röpke szóval elintézte a katéterezést, ami 2-3 nap befekvést jelent, nem jár fájdalommal, érfestés, csak egy kis melegséget fogok érezni. Katéterezés után majd döntünk a további teendőkről, addig is felír nekem gyógyszert, amiből naponta vegyek be egy szemet, és majd telefonáljak, mikor tudok befeküdni.

Kiváltottam a gyógyszert (Betaloc 50 mg) és elkezdtem szedni. Minden bizonnyal hipochonder vagyok, mert egyre szarabbul éreztem magam. A szívem napról-napra rohamosan romlott. Gyakorlatilag nem tudtam éjszaka aludni, mert állandóan össze-vissza kalapált. Már majdnem befeküdtem katéterezésre, de előbb szétnéztem a világhálón, majd megvettem Szauder Ipoly akkor megjelent könyvét a „Kardiológiai – hypertonologiai manuálét”. Ez utóbbiból megtudtam, hogy a Betaloc a „Béta blokkolók” családjába tartozó gyógyszer (ott viszont csak első generációs) és csodálatos eredményeket értek el vele (véletlenül jöttek rá), de a szedését a fenntartó dózis egy tizedével kell kezdeni és szép fokozatosan kell hetek alatt emelni. Dr. Zafír Terézia ezt elfelejtette velem közölni. A szándékos feledékenysége okozta rosszullét nagy mértékbe segített rábeszélni, hogy vessem magam alá a katéterezésnek, de szerencsére, nem álltam egyből kötélnek.

De mi ez a katéterezés? Az ágyékban átszúrják az artériát és egy szondát felnyomnak egészen a szív koszorúerekig. Ekkor a röntgenen árnyékot adó anyagot fecskendeznek be (amit megtévesztő módon „festésnek” neveznek), aminek segítségével láthatóvá válik az érszűkület (sztenózis). Ekkor döntenek, hogy a katéterbe beépített ballont 5 légköri nyomással felfújják-e, ami az eret kitágítja, vagy egy rácsos fémcsövecskét (sztent) beültessenek-e, ami kifeszítve tartja az elszűkült eret, végül pedig, akár by-pass műtétre is sor kerülhet. Esetleg ne csináljanak semmit, mert az ergometriai lelet (mondjuk 2 mm-es ST-depresszió) téves volt. Itt merül fel a kérdés, hogy elkerülhető-e a katéterezés? A válasz egyértelműen, IGEN. Ugyanis, ha nincs anginás panasz (mint ahogy nekem nem volt), vagyis a feltételezett szűkület (sztenózis) még elégséges vért ereszt át a mindennapi tevékenységhez, akkor a sima gyógyszeres kezelés tökéletesen kielégítő. Sőt, adott esetben jobb. Csakhogy gyógyszer felírásért senki se ad hálapénzt, míg a 3 napos befekvésért igen. Ami érvényes a TB-re is. A gyógyszerhez ugyan hozzájárul támogatással (viszont a katéterezés a gyógyszerfogyasztást nem akadályozza meg), de az angioplasztikához (a szerintem elkerülendő katéterezéshez) jóval nagyobb támogatás jár, természetesen a kórház részére. De miért lenne elkerülendő?

Az artériák elmeszesedését az úgynevezett plakk lerakódás előzi meg. A plakk maga egy zsíros anyag, aminek lerakódását elsősorban az érbelhártya (endotel) sérülése, gyulladás és magas koleszterin szint okozza. A katéter felnyomásakor az érbelhártya megsértése gyakorlatilag garantált. Tehát a szűkület megjavítása közben beindítják a következő szűkülés folyamatát. A tortára a hab még annyi, hogy az esetek 2 százalékában leáll a szív, és 4 leállás közül csak 3-nál sikerül az újraindítás, amit úgy intéznek el, hogy „van egy kis rizikó, amit vállalni kell” – természetesen aláírással. Az elpatkolásom esélye 1:200-hoz. Aztán veszek egy lottószelvényt, ahol a nyerési esélyem 1:43.000.000-hoz és bizakodom, hogy nyerek.

Semmi cicizés, irány az Országos Kardiológiai intézet, ahol Dr. Szőke Sándor kezei alá kerültem, aki a Betaloc-ot felcserélte Betaloc Zok-ra, mert a modernebb, és nem is értette miért ezt írták fel nekem. Valamint kiegészítette a gyógyszereimet vérhígítóval (Aspirin protect), hogy a kisebb lyukon is átférjen, és néhány vérnyomás csökkentővel, amit Dr. Zafír Terézia kartársnő  is megtehetett volna, de neki csak a katéterezés volt a fontos. Viszont kiderült, hogy Szőke doktornak is. Ekkor már volt vérnyomásmérőm, koleszterinmérőm, és kívülről fújtam az összes vérnyomás csökkentő gyógyszercsalád nevét, és tulajdonságait. 3 hónap múlva kellett volna befeküdnöm, de nem tettem. Helyette kinyomoztam Dr. Szauder Ipoly munkahelyét, majd egy szép napon megleptem. A kórháza éppen átalakítás, illetve megszűnés alatt állt, de lelkesen foglalkozott velem, amikor elmondtam, hogy szökésben vagyok az angioplasztika elől. Dr. Szauder ugyanis nem híve ennek az invazív (testbehatoló) vizsgálati módszernek. Kérdésemre, hogy miért akar minden kardiológus katéterezni, azt válaszolta, mert van nekik hozzá berendezésük. Ez logikusnak tűnt. Ő viszont megállapította (helyesen), hogy az extraszisztoléim valódi oka „ideg eredetű” és felírt Xanax-ot. Tíz hónap után először aludtam éjszaka. Különben – állította – extraszisztolékban még senki se halt bele. Aztán a doktor urat áthelyezték egy másik kórházba, ahol volt berendezés angioplasztikához, és akkor nagy hirtelen kiderült, hogy mégiscsak szükségem van rá. De akkor már egy dörzsölt szívbeteg voltam, és meghunyászkodás helyett közöltem vele, hogy NEM. Erre az európai hírnévnek örvendő kardiológus azt mondta, hogy „tudom, hogy most jól érzi magát, de ez egy-két hónapon belül meg fog változni.” Erről csak annyi, hogy kardiológusnak egészen biztos jobb, mint jósnak, mert közben eltelt 10 év, és még mindig nagyon jól érzem magam angioplasztika nélkül.

A vérnyomáscsökkentőket én állítottam be, és én vittem le a koleszterinemet is 6,0-ról 2,8-ra. Viszont ezek a gyógyszerek igen drágák támogatás nélkül. Támogatást pedig csak akkor adnak, ha évente elmegyek felülvizsgálatra. Így esett, hogy visszamentem Budagyöngyére (oda tartoztam), de közben a jó öreg Dr. Zafír Terézia már csak a múlté volt. Volt helyette Dr. Papp András, akinél az ST-deperesszióm 3 mm volt, és természetesen felajánlotta az oly jól ismert angioplasztikát. Elutasításomat személyes sértésnek vette, de túltette magát rajta, mert valami kísérletet végzett és kellettem volna neki kísérleti alanynak. Elképesztően hülye öreg fasznak nézhetett, mert az volt a dumája, hogy ezzel mennyire hasznos lehetek az utánam következő szívbetegek részére. Amikor nem álltam kötélnek, akkor olyan mérges lett, hogy a gyógyszer javaslatot nem írta alá, kirohant és otthagyott. A nővérek pecsételték le és firkantottak oda valamit aláírás helyett.

Közben megint átszervezték az egészségügyet. Egy év lejárta után a János Kórházba kellett mennem, amely kórház időközben újra felvette a „szent” előnevet. Ott futottam össze Dr. Győrfi Melinda doktornővel, aki egy földre szállt angyal. Itt, most, megjósolom, hogy soha a büdös életben nem lesz főorvos asszony. Ő volt az első, aki (néhány év késéssel – ami nem az ő hibája) elmondta mind azt, amit már rég tudtam, de amit Dr. Zafír Teréziának kellett volna elmondani, azért a 20 rongyért, amit begyűrtem a zsebébe.

Ez a poszt eredetileg 2010 márciusában jelent meg. Érdekes módon most már több mint 14 éve, hogy Teréz anya be akart hatolni a szívemben, és mert nem hagytam már rég el kellett volna patkolnom infarktusban, de legalább is illene anginás rohamokkal küszködnöm, de SEMMI. — Talán ennél is fontosabb, hogy akkor még nem tudtam (mert jól el van titkolva) hogy a koleszterinnek semmi köze a koszorúér szűkülethez, és a telített zsírsav hatása pont az ellenkező. Statisztikailag  idős korban véd az infarktus ellen.

Természetesen azt lehet válaszolni, hogy én egy ritka kivétel vagyok (és ezt is fogják válaszolni) de én magamnak nem vagyok statisztika, és minden jogom meg van ahhoz, hogy meg legyen a lesújtó véleményem a kardiológus társaságról, ha az “életmentő” beavatkozás elhagyása után 10 évvel még mindig gondot okozok a Nyugdíj Igazgatóságnak. 😀

Szakmailag pedig: Az esetem elég világosan demonstrálja, hogy a 2 mm-es ST depresszió észlelése nem nyújt abszolút bizonyosságot a koszorúér elmeszesedésének detektálásánál. Magán klinikán, 3 D, színes ultrahangos vizsgálat kimutatta, hogy a mitrális billentyűmnél visszaáramlás tapasztalható. Az pedig már tiszta fizika, hogy nagyobb teljesítménynél a visszaáramlás növekszik. Talán errefelé kellene keresgélni az ST depresszió okait illetően.

Hadd tegyem egészen világossá! A EKG görbének az egyik szakaszát ST-nek nevezik. Ha terhelésnél ez a szakasz lesüllyed, az azt jelenti, hogy a szív vérellátása csökken. A csökkenés oka a koszorúér szűkülete. Hogy ebben biztosak legyenek, érfestéssel katétereznek. Ha valóban szűk, akkor tesznek valamit. Ha nem szűk, akkor nem kérnek elnézést, hanem kidumálják a dolgokat. Az én esetemben a vérellátás csökkenésének az oka a visszaáramlás volt.  

___________________________________________________________________________

“doki” nicknév alatti hozzászólást ide kivetítem a benne szereplő igen értékes információk miatt:

Dr. Papp stílusa kritikán aluli. A betegnek a váróban nem is köszön. A Rehabon van a Rókusban. Murad doktor volt a kisinas, bár ő már a gasztrón van. Papp dokit csak a tükör tudja elviselni, de ha jobb érzésű, az is bereped. Tiszta összefonódás van az osztályon. Úgy kapod meg a papírt, hogy azt hiszed, valami letépett könyvjelző. Egy jó orvos volt ott, Osgyán Tibor. Meghalt. Ő volt az egyetlen lelkis doki, aki nem a lóvét várta. És az asszisztense, az Évi. – Zafír “dokinő” alapból bolond, de ez már így is marad. Bemész egy UH-ra és pillanatok alatt Gadó dokinő fizetős részlegén találod magad ! Mert életmentő, a Kórháznak! Naná, hogy az ágyszám meglegyen. Na ott megdögölhetsz. Ha este meghalsz, talán csak ebédosztásnál veszik észre. A CT-n a lányok előtt le a kalappal, és Hajós dokinő előtt szintén. Tündér!! Isten tartsa meg vagy száz évig még. Csak a kardiológiára ne kerülj, mert hülyére vesznek. A Domján, Búza, Ruby, Gadó és a Papp ! Na meg az ékkő, a Zafír. Győrfi a BLESZ-nél van, jó orvosként ismert, bár miként került be, az rejtély. hagy ne részletezzem miért. A BLESZ-nél a gárda jó, jók az orvosok. Reméljük, nem túrják ki. Nekem is katétert nyomtak volna fel elsőnek, és láss csodát, én sem engedtem. és ismertem Őket! Marozsán doktornő még a leveli békát is katéterezné, mert ócccsóóó! Bár ő a határőr utcában van. Na ott meg a CT leletezőitől mentsen meg a jó isten. Maurovics doktor stílusa egyenlő a béka fenekével, minden, csak nem Érted van. de miért is lenne. Széplaki doktor bunkó, mást nem tudok rá írni. Szuper dokik a Győrfi, Szigeti, Nádasdy, Kocsis Győző, Greshlik és a csajok. Pécsett Gaszner Balázs. A Mávban Asbót is lelkiismeretes. A Halleren Borbolát is kerülni kell, csak pacemaker ellenőrzésre jó már..! Sajnos erre az írásra szükség van. Csak minél többen vennék a fáradtságot és közzé tennék az információkat. Kell, mert inkább felteszik 4 – szer a holter, ami durván 2600 Ft,- a kórháznak, nem inkább egy esemény rekordert vennének, ami rajta lehet a betegen akár 2 hétig is , és ha gond van, egy gombnyomi és +/- 30 mp-et rögzíti. Ja, hogy nem támogatja senki…pedig 400.000,-Ft. Egy holter meg 900 környéke. De itt nem a betegek gyógyulása a fontos, tisztelet a kivételnek, hanem egyéb más prioritások. Tibor bá, ha nem is értesz velem mindenben egyet, én teljesen megértem a kálváriád. További Zafír nélküli éveket kívánok, és egészséget. Bocsánat, hogy kissé elkanyarodtam, de hátha tudtam valakinek segíteni. doki.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2672) Víz

Tibor bá’ online

 

Az idén összes a Duna vízállása rekord alacsony volt. Mindenki elment, megnézte, rácsodálkozott, aztán semmi. Hát istenem, a rekordok korát éljük. Paksnál csaltak egy kicsit, mert az alacsony vízállás magával hozta a könnyebb felmelegedést is, és 30°C-nál le kellett volna állni. Nem álltak le, inkább csaltak. Most november közepén fátylat teríthetünk a múltra, és boldogan készülhetünk karácsonyra. Probléma egy se!

De nagyon sok problémánk lesz, ha ez a rekord ősz véletlenségből nem egy 100 évente előforduló anomália, hanem egy új trend, aminek lényege a sivatagosodás. Ha valóban erről van szó – ami 2019 őszén elválik – akkor az energia gondok mellett meg fognak jelenni az élelmiszer gondok, elsősorban az árak megugrásával. Szóval emberek, úgy néz ki, hogy a kapca szorítása elkezdődik.

https://www.portfolio.hu/vallalatok/olyan-sulyos-anomalia-lepett-fel-az-idojarasban-ami-miatt-elszallhatnak-az-arak.5.303916.html

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2671) 100 év

Tibor bá’ online

 

Száz éve ért végett a „Nagy háború”, ahogy akkor utaltak rá. Aztán „Világ háború” lett a neve, de itt se állt le a történelem. Alig húsz év kellett hozzá, hogy „I. világháborúvá” változzon. 15 millió ember életébe került, amiért egyeseknek csak kicsit lett jobb a sorsa, másoknak viszont sokkal rosszabb. Mi magyarok 800.000 élettel fizettünk azért, hogy a területeinknek kétharmadát elveszítettük. Vajon a megválasztott (vagy nem megválasztott) politikusok ezt akarták?

Hitlernek a 15 millió áldozat kevésnek bizonyult, a második világháború kirobbantásával tett hozzá még 50 milliót. Még nem volt vége, amikor az amerikai hadvezetés bebiztosította a harmadik világháborút az atombombái bevetésével. Beindult az (atom) fegyverkezési verseny. Most már tudjuk, hogy nem lesz IV. világháború, mert kőbaltákkal legfeljebb helyi konfliktusokat lehet szervezni, világháborút aligha. De ehhez persze a III. világháborút túl kellene élni néhány embernek a Földön, ami nem biztos, hogy sikerül.

Minden esetre, addig nem lehet IV. világháború, amíg nem zajlik le a harmadik, amire nem kell sokat várni.

Jelen pillanatban az USA a Dél Kínai tengeren provokálja Kínát. Korábban Putyint provokálták a kijevi puccsal, szíriai támadásokkal, de Putyin kitért ezek elől. Neki lett igaza, mert ma már Washington csak reméli, hogy Putyin nem akadályozza meg, hogy izraeli vadászbombázók támadják az iráni állásokat Szíriában.

Kína azonban egy teljesen más tészta. A kínai alkat roppant udvarias, de hajthatatlan. Kína nem fog engedni, az USA pedig nem engedhet. Az USA akkor se adhatja fel a presztízsét, ha Trump történetesen akarná.

Eddig a szövegelésen kívül „csak” annyi történt, hogy egy kínai romboló elkergetett egy amerikai rombolót, megközelítve azt 30 méterre, ami – ismerve a hajók manőverezését – rendkívül agresszívnek számít.

Persze Washington továbbra is ragaszkodik a „szabad navigáláshoz”, Kína pedig a saját tengereihez. Így a következő fejezet két hajó ütközése lesz, néhány tengerész halálával. Aztán egymásra lövés először csak a másik hajó elé, és fölé. Aztán majd bele a közepébe. Erre vissza fognak lőni az anyahajóról felszálló gépek. Az anyahajó majd kap néhány rakétát a partról, talán elsüllyed, talán nem. Azt hiszem, ezt hívják eszkalációnak. Csak az isten tudja milyen gyorsan és meddig jutnak el, mielőtt leülnek tárgyalni egy asztalhoz. Ha egyáltalán leülnek a piros gomb megnyomása helyett.

Nekem senki ne mondja, hogy nem élünk „érdekes” időket.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2670) Se látni, se büntetni

Tibor bá’ online

 

Felmérések szerint a magyar társadalom a hajléktalanokat se látni, se büntetni nem akarja. Persze, ehhez nem kell felmérést végezni (méreg drágán), mert teljesen logikus. Normális ember nem akar rongyokba burkolódó embereket (roncsokat) látni az aluljárókban. És miért akarná büntetni a nyomorultakat (Les miserables)? De nézzük, milyen gondolatok jutnak erről az eszünkbe!

Senki se születik egy aluljáróban. Senki se nő fel fedél nélkül, ha erről lenne szó, a Gyámhatóság intézkedne. A szülői házból nem kötelező az elköltözés, legrosszabb esetben hozzá kell járulni a költségekhez. Szóval, hogy lesz valaki hajléktalan? Nyilvánvalóan valami rossz döntés alapján. Persze, rossz döntés vagy nem, az államnak közbe kellene lépni, de nem hajléktalan szállókkal. Mondjuk, közösségi házakkal. Mit értek ez alatt? Kábé olyan szerkezettel, mint egy kórház. Középen egy folyosó, amiről jobbra és balra hálószobák nyílnak. A folyosó közepén a bejárat, egyik végében egy nagy közös konyha, a másik végében egy nagy közös fürdőszoba vécével, zuhannyal, stb. Minden szobának egyetlen bérlője van, a konyha és a fürdőszoba közös használatával. A bérlés önköltségi lakbérért lehetséges. Aki nyomorék, vagy tehetetlen, annak költségét az állam átvállalja.

Ezt természetesen nem én találtam ki, ez a világ néhány pontján működik. Egy világvárosban nem lehet megengedett rongyos emberek csoportjának jelenléte, különböző, de jól látható helyeken. Ezt azonban nem törvényekkel kell megoldani (bár Orbán erre kurvára rászokott) hanem némi anyagi ráfordítással. A törvényi alkalmazást más témában kellene előtérbe helyezni. Például, a bíróság ne hozhasson olyan döntést, hogy válás után a (volt) férjnek ki kelljen költözni az utcára. Különben se egészséges, hogy a válóperes ügyek hatalmas hányadát fiatal bírónők vezetik. Talán egészségesebb lenne, ha 60 feletti férfi lenne ilyen esetekben a kirendelt bíró, de ez egy másik történet.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2669) A Világmindenség egy kicsit öregebb lett

Tibor bá’ online

 

Könyvemet (Mi volt előbb Isten vagy Ősrobbanás?) olvasva számtalan csillagásztól kaptam mindenfajta levelet, amikben különböző hangnemben kifogásolták, hogy a csillagászok munkájáról nem kellő tisztelettel emlékeztem meg. Volt, aki nagyon a szívére vette.

Nos, röviden visszatekintve, a laikus olvasóknak arra merészeltem rámutatni, hogy a csillagászok megállapításai nagyon gyenge lábon állnak. Módszereikben sok a spekuláció, a feltételezés, a pontosnak nem nevezhető következtetés, valamint korábbi adataik időnként bekövetkező jelentős korrekciója. Bevallom, nem tehetnek róla, nehéz tudományos területet választottak, de ez nem jelenti azt, hogy mindent el kell nekik hinni, és hogy ne kellene megállapításaikat fenntartásokkal fogadni.

Most már jó néhány éve a Világmindenség „hivatalos” életkora 13,7 milliárd év. Én magam is ezt a számot használtam. Most azonban ért egy kis meglepetés. Magyarországon is kapható New Scientistben megjelent ugyanis egy hír, ami szerint a Triangulum nevű galaxis távolságának mérésénél két egymást 5 naponként eltakaró csillagoknál a fény, a gyorsulás és a hőmérséklet mérési adataiból arra következtettek, hogy a galaxis 3,14 millió fényévnyire van tőlünk, ami félmillió fényévvel több, mint amiről eddig tudtak.

A Nem Scientist természetesen kitér arra (visszhangozva könyvem „Hány éves a Világegyetem” című fejezetét), hogy a csillagok távolságának mérése egy roppant bonyolult, és bizonytalan dolog, mert következtetések sorozatából áll, ami a hibák összeadódását eredményezheti. Végül azonban a végkövetkeztetés mégis az, hogy az Ősrobbanás valójában 15,3 milliárd évvel ezelőtt következett be. Ezek szerint a Világmindenség 15 százalékkal öregebb, mint korábban gondoltuk. Az új eredmény pontosságát természetesen néhányszor ellenőrizni fogják.

Az eredmény minden esetre azt sugallja, hogy a Hubble-állandóval valami furcsa dolog történik. Na, majd meglátjuk!

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2668) The Saudi mindset (A szaúdi mentalitás)

 

A angol szöveget alant teszem közzé.  Az angol szöveg fordítását elküldöm azoknak, akik előfizettek egy új sorozatra. Az előfizetés összege 10.000 forint. Az előfizetőket kérem, hogy külön E-mailben értesítsenek a befizetésről. Aki nem tudja, a számlaszámom: OTP 11773030-00271383 Az összeget ne sajnáld, nagyon meg fogok érte dolgozni, és amit megspórolsz nem fogod magaddal vinni. 😀

Having lived and worked in Saudi Arabia, I can understand the Saudi mindset more than many, but anyone who has had the same “privilege” that I had living there would concur, albeit not necessarily be prepared to sit down and write about it.

In case the reader is unfamiliar with the predominant Saudi mindset, speaking generally of course, allow me to pin point certain pertinent aspects of it:

  1. Contrary to the word of the Holy Quran and which clearly states that God chose the Arabic language for the religion of Islam, Saudis believe otherwise. They believe that Islam was God’s gift to them.
  2. Saudis also believe that God also gave Arabia another gift; petrol, and the biggest national reserve of them all … perhaps.
  3. Al-Saud believe they have been afforded the God-given mandate to rule Arabia at the time when petrol became such an important commodity for the rest of the world.
  4. Finally, the above “privileges” give Saudis, especially members of the Royal Family, an illusion of being above others. And this mindset views other nations from the perspective that Saudis are the rich masters of the world and that they have the power and ability to employ members of those other nations to “serve” them.

When I lived and worked in Saudi Arabia, Saudis did not work. They had jobs, but they never really worked. Apart from the security apparatus whose job is mainly to protect the status quo of the Royal Family, the only other real working job that Saudis had was taxi driving. But that was what poor and uneducated Bedouins did.

All other jobs from garbage collectors to doctors to dockyard engineers were contracted to expats from different regions of the world. Professional jobs that needed communication and fluency in the Arabic language were given to Lebanese, Syrians, Palestinians, Jordanians and Egyptians. Blue collar jobs were given to Yemenis and Arabs of the above nationalities without tertiary education. High ranking professional jobs that did not require fluency in Arabic were given to Americans and Europeans.

This mentality produced a generation or two or three of Saudis who are filthy rich, overweight, and engrossed with self-grandeur and superiority that was fed time and time again by their financial prowess.

But this is not restricted to Saudis only. Arabs of the UAE, Qatar, Bahrain and Kuwait all have that same superiority disease. Qatar that has a Qatari population of less than 200,000 has a population of over one and a half million expats to “serve them”. This is exactly how they see it; themselves being masters, and expats beings serving serfs.

In recent times, the Saudi and Gulf youth have increasingly been gaining tertiary education qualifications, receiving generous government scholarships and immediate employment following graduation. The Saudi Government protects its people by imposing quota rules on the percentage of Saudi employees in companies as well as the public sector of course. However, this fact has not been reflected in the work load they perform. These educated Saudis sit at the head of governmental positions and companies in tokenistic managerial supervisory roles over an entire staff of foreign professionals. They often try to assert their positions and feed their egos by yelling and barking irrelevant, and often laughable orders, at their employees and junior staff. And even if they are not in managerial roles, they will still be around the foreign professionals, leaving all the work for them to do and doing nothing themselves.

Saudi professionals I “worked with” were living examples for me to learn this mindset. They did not lift a finger, but when a report was submitted by either myself or other expats around me, a Saudi name had to appear as its senior author, and he received all the accolade.

Saudis genuinely believe that they can buy anything and anyone with money, including buying the stature of being a leading nation.

And if, hypothetically-speaking, the Saudis were to contract a Western company to build them a space ship and send a man to Mars, they will regard this as a Saudi achievement. Surprised? Well, just have a look at Dubai’s “achievement” in building Burj Khalifa, the tallest building on earth.

Once again, that Saudi mentality is not any better or worse than the general oil-rich Arabian one. They are all almost identical.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2667) Európa ébredezik

Akit a hazája nem szeretett

Mikor világra jött Budapesten
már írták a törvényeket
Melyek kimondták róla, hogy másokkal
egyenlő nem lehet

És a hátsó padban ülve
kellett megtanulnia
Hogy az igazság szabaddá tesz
de neki nem lehet igaza

És látta, hogy miként vadult meg
sok elbódított fiatal
Amikor délibábot festett az égre
az ősi dicsődiadal

És hiába szólt: Hé, emberek
a szakadék felé megyünk
Az volt a válasz: Áruló
ki nem tart most velünk

Lesz ez még így se, mondta
én nem tartok veletek
S komédiának nézte
a tragikus helyzetet

Lesz ez még így se, mondta
és keserűn nevetett
Aki a hazáját nagyon szerette
de kit a hazája nem szeretett

Szerette volna hinni
mikor az ország felszabadult
Hogy egy szebb jövő felé tart
és nem tér vissza a múlt

De homlokán volt a bélyeg
hogy másként gondolkodó
Egy szabad szellemű polgár
aki sose lesz alattvaló

Lesz ez még így se, mondta
én nem hajtok fejet
Vétkesek közt cinkos
és néma nem lehetek

Lesz ez még így se, mondta
de nem menekülhetett
Aki a hazáját nagyon szerette
de kit a hazája nem szeretett

És a szakadék szélén állva
megint szól a harsona
Ez a világ, a lehető
világok legjobbika

És áruló, ki a szebb jövőt
másként képzeli el
És ellenség lesz mindenki
aki kételkedni mer

Lesz ez még így se,
ideje észhez térnetek
Aki a bálvány körül táncol
azon én nem segíthetek

Lesz ez még így se, mondta
és keserűn nevetett
Aki a hazáját nagyon szerette
de kit a hazája nem szeretett

___________________________________________________________________________

 

Először elvette a pénzünket. Most pedig el akarja pusztítani Európát.

 

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2666) Tehetség

Tibor bá’ online

 

Márai Sándornak valószínűleg az összes művét elolvastam, mert jó megfigyelő volt, és (számomra) érdekes szemszögből nézte a világot. Ha eszembe jut, vagy rá terelődik a szó, egyből a névnapi partija jut az eszembe, valószínűleg nem véletlenül. Kapásból kábé a következő történt. 1944. március 18-án Márai lakásán Sándor napot ültek. Éjfél felé megszólalt a telefon, Márai szombathelyi barátja telefonált, közölte a társasággal, hogy a német alakulatok éppen most lépik át a határt, Magyarországot megszállják. A társaság izgatottan tárgyalta a várható következményeket. Egyetlen egy férfi volt, aki a hír hallatára felvidult, amin a többiek felháborodtak, amire a válasz igen emlékezetes volt: Könnyű nektek, mert ti tehetségesek vagytok.

Ennyi – könnyű nektek, mert ti tehetségesek vagytok. Nyilván az illető a sok neves ember között tehetségtelennek érezte magát, valószínűleg az is volt. A tehetségtelen ember számára nem marad semmi más – ha érvényesülni akar – mint a hatalom feltétel nélküli teljes kiszolgálása. Ezt a hatalom is tudja, ezért nevez ki különböző intézmények élére tehetségtelen, hozzá nem értő, de abszolút megbízható embereket. Ezen tehát nem kell csodálkozni.

Másfelől, viszont tudnunk kell, ha a hatalom alkalmatlan, tehetségtelen egyedeket nevez ki kulcsfontosságú pozíciókra, akkor útban vagyunk az önkényuralmi rendszer kialakítása felé.

Magyarországon most éppen ez folyik, lépésről lépésre, mondhatnánk a szalámi taktika szabályai szerint. Orbán már csak a látszatra ad, úgy értem nyugat felé. Természetesen csak addig, amíg a Nyugat tejel. Abban a pillanatban, amikor már nem jön több pénz, jobban teszem én is, ha nyugdíjba vonulok.

Ez az a dolog, ami eszébe se jut azoknak, akik már ott tartanak, hogy szar-szar, de nincs jobb. Orbánon kívül nincs más, akire szavazni lehetne. Ez persze nem igaz, bárkire, csak ne rá.

Nem tartozik szorosan a témához, de van relációja. Amerikai felmérések szerint a tetoválás divat kiéléséhez főleg a tanulatlan, műveletlen, tehetségtelen emberek csatlakoznak. Ha van tetkód, igyekezz megszabadulni tőle. 😀

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2665) A jó pap holtig tanul?

Tibor bá’ online

 

Ez esetben a jó pap én voltam, aki a házvezető nőjével elment a Lurdi házba, ahol (többek között) Szendi Gábor tartott (volna) előadást a táplálkozással kapcsolatban. Persze voltak más előadók is reggel 9-től délután 5-ig. A belépő fejenként 5000 forint (Jézus koporsóját se őrizték ingyen). Mi úgy döntöttünk, hogy csak a Szendit hallgatjuk meg 13:40-től 20 percen át. Aztán hazamegyünk, megvitatjuk és még kirándultunk is egyet. Nincsenek számozott székek. Amikor megérkeztünk éppen ebédszünet volt, nehezen találtunk olyan széket, ahol nem ült senki, de a végén sikerült a bent ülők segítségével. Aztán elkezdődött az előadás, amit nem Szendi tartott, hanem egy 77 éves francia pasi, aki természetesen nem tudott magyarul, ezért angolul beszélt és volt egy magyar tolmács is. Még mielőtt a pasi belekezdett volna, a tolmácsnő bemutatta: professzor itt, meg ott, ilyen díjak, olyan díjak, Nobel jelölés, apám fasza, és tiszteljük meg azzal, hogy nem mászkálunk (i.e. nem hagyjuk el a termet az előadás alatt). Ez utóbbi érthetővé vált egy óra és 40 perc után, amikor is nem bírtam tovább és kimentünk.

Szóval bejött a professzor, mindenkik felállt, mint mise alatt az Úrfelmutatáskor. Mi nem álltunk fel. Éva mutogatta a szomszédnak, hogy a férje térde nem bírja a felesleges állást. Én meg akartam kérdezni, hogy mi van Szendivel, de Éva nem hagyta. Szerint, én túlzottan agilis vagyok. Próbáltam érvelni a 10.000 forinttal, de nem hagyta. Na jó, abbahagyom a családi témát.

Első dobára a pasi a kivetítőn bemutatott egy 122 éves francia nőt, ami arra akart példa lenni, hogy nem feltétlenül szükséges 70 környékén meghalni, ami nagyjából az átlagéletkor. Ebben a törekvésben a pasi cége különböző tápanyag kiegészítőket forgalmaz. Részemre ekkor vált világossá, hogy itt most egy termék promócióról van szó. Ehhez Évának kellett még 5 perc, a többieknek másfél óra se volt elég. Közben ment a rábeszélés ezerrel, de a zavar elég nagy volt. A pasi nem várta br, amíg a tolmács mindent lefordít, ezért mondatonként volt kb 10 másodperc, amikor mind a ketten beszéltek, azaz egyiket se lehetett érteni. Számomra többnyire azt jelentette, hogy minden egyes mondat első felét angolul, a második felét magyarul hallottam. Érdekes volt. 😀 Ha sikerült elkapni a teljes angol mondatot, akkor kiderült, hogy a tolmácsnő mit nem tud. Például fogalma se volt, mi az a constipation (székrekedés), tehát átugrotta, de így a magyar mondata érthetetlenné vált. Ez elég érdekes, de nem 100 percen keresztül.

Becslésem szerint a hallgatóság nagy része ügynök lehetett, vagyis az egész roppant mértékben hasonlított a néhai „Amway” toborzáshoz. Az angol + tolmács előadás egy Déjα vu élmény volt, mert 10-15 évvel ezelőtt be akartak fűzni egy üdülési jogra csekély 2 millióért, ahol szintén angol + tolmács volt a felállás. Amikor szakmabélieknél érdeklődtem, kiderült, hogy ez háromszor hatékonyabb, mint a magyar nyelvű előadás.

Annyi változás azért van, hogy 15 éve lasszóval fogták az embereket az előadásra, most pedig tolongtunk az 5 ezer forintos jegyekért. Tanulság? Nem csak nem tanulunk, de gyors ütemben butulunk is.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2664) Geopolitika és Geohadászat X.

 

10. VÉGJÁTÉK

Az utolsó fejezetet minden külön kommentár nélkül teszem közzé és legyen ez a könyv ismertetőjének végszava is – szóról-szóra az író saját gondolatai 2002-ből.

A könyv – és ismertetőjének – minden tévedése és hibája legyen betudva annak, hogy mindig könnyű okosnak lenni, így 2018-ből nézve ne legyünk igazságtalanok. Ennek ellenére a könyv elemzései és fő mondanivalója semmit sem vesztett hitelességéből és elnézve a nagyvilágban zajló folyamatokat bizony aktualitásából sem!

Őszintén kíváncsi lennék Todd véleményére a 2018-es évet értékelendően, vajon hogyan látja most Európa és a világ állapotát, helyzetét és várható jövőbeli alakulását.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2663) Geopolitika és Geohadászat IX.

9. Európa egyenjogúvá válása

„A szeptember 11-i támadás eleinte jó alkalom volt az európaiak számára, hogy szolidaritásukat kinyilvánítsák. Vezetőik nagy fontosságot tulajdonítottak annak, hogy hivatalosan is belesodorják a NATO-t – amely egy államok ellen létrehozott védelmi szövetség – a meglehetősen rosszul meghatározott „terrorizmus elleni harcba”. Az ezt követő évben ennek dacára tanúi lehettünk az európaiak és az amerikaiak közötti kapcsolatok folyamatos romlásának, amelynek mélyreható okai láthatóan ugyanolyan titokzatosak, mint amennyire leállíthatatlan a jelenség fejlődése.

A terrortámadás szörnyű brutalitása feltárta az összetartozás erőit. Később viszont, az amerikaiak terrorizmus elleni háborúja – mely módszereiben szintén brutális, ugyanakkor hatástalan, valós céljait tekintve pedig homályos – végül is elvezetett az Európa és Amerika között meglévő, valójában kiengesztelhetetlen ellentétek felismeréséhez.” 

Nehéz lenne elfelejteni a francia politikai vezetés egyszavas véleményét Irak 2003-ban történő ismételt amerikai megtámadása kapcsán („Merde!”) valamint az akkori Bush-kormányzat nyílt háborgását a Párizs-Berlin („régi Európa” – Rumsfeld) – Moszkva tengely kialakulása miatt, amely élesen szemben állt a katonai-ipari komplexum által irányított amerikai kormányzattal és politikával. A 2003-as Irak elleni támadásra adott európai megnyilvánulások egyértelművé tették Washington számára, hogy az európai szövetségeseik nem fogják a végtelenségig kiszolgálni és támogatni az amerikai háborús törekvéseket, valamint ezekre az ellentétekre Oroszország azonnal rá fog mozdulni.

„A mindaddig béketényezőként értékelt Amerika zavarkeltővé vált. Az európaiak, a tisztelt atyai hatalom hosszú ideje hűséges gyermekei gyanakodni kezdtek a legfelső tekintélyre, mely talán felelőtlen, sőt, akár veszélyes is lehet. És láttuk a valaha elképzelhetetlent megtörténni: a franciák, a németek és az angolok nemzetközi érzékenysége szinte egyszerre lépett működésbe.”

„Ami a franciákat illeti, az Egyesült Államok iránti bizalmatlanságuk nem új keletű (és nem véletlen – a szerk. megj.). A németeké viszont meghökkentően az. A legfontosabb nyugati protektorátus vezetőinek engedelmessége – mely egyben a jenki befolyás nélkülözhetetlen eszköze a kontinensen – s ezen békés farkcsóválás eleddig magától értetődő volt Washington számára. Ez a hit egy ki nem mondott kettős meggyőződésben gyökerezett: a németek természetüknél fogva engedelmesek, akik alávetik magukat az erősebbnek, márpedig az Egyesült Államok 1943 és 1945 között szétbombázta Németországot; ezen kívül hálásak az amerikaiaknak azért, hogy megvédték őket a kommunizmustól és megágyaztak gazdasági fejlődésüknek. Úgy tűnt, hogy Németország hűsége mindörökre garantált a jól átlátható erő- és érdek-összefonódás következtében.

Nem kevésbé meglepő az angol szövetséges újdonsült tétovázása sem. Nagy-Britannia felsorakozása az Egyesült Államok mögé az amerikai stratégiai elemzői számára természetes, úgy is mondhatnánk, „vele született” adottság, mely a nyelvi, temperamentumbeli és civilizációs közösségre vezethető vissza. Az angol támogatásról beszélve Brzezinski jellemző módon fölényes. Az Egyesült Államok oldalán történt példátlan elköteleződés másnapján jelentkezett az új brit antiamerikanizmus felbukkanása – ráadásul egyszerre a politikai paletta jobb és bal oldalán – teljesen ellentmondásos dolog.”

Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia közötti repedés igazán látványossá csak Trump hatalomra kerülésével vált, bár a brit-amerikai „közös tánc lépései” még mindig nem láthatóak tisztán, főleg, hogy nem világos, London mennyiben szolgálja ki az amerikai érdekeket a Brexit során.

„A háború óta az európai vezetők Egyesült Államokhoz fűződő viszonya ugyanolyan ellentmondásos, mint a washingtoni politikai irányítás európai szerveződéssel kapcsolatos hozzáállása. Az amerikaiaknak szükségük volt a francia-német megbékélésre, hogy a NATO európai egységét megteremthessék az oroszokkal szemben; ennek ellenére sohasem képzelték azt, hogy ezen közeledés elvezethet az egységes vetélytárs gondolatának megszületéséhez.

„Mindent egybevetve s az öreg kontinens bármely vezető osztályának szemszögéből nézve az európai nemzetek történelmének bármelyike is „vaskosabb”, gazdagabb és érdekesebb, mint az Egyesült Államoké, amelynek hosszúsága csupán három évszázadra rúg. Európában az amerikai életszínvonal utolérése nem eredményezhetett mást, mint a kétely érzetének megjelenését az Egyesült Államok vezető szerepével kapcsolatban és az egyenlőség óhajának további erősödését.

„Az „egyenjogúvá válás” lehetősége a kontinens valóságos gazdasági erejéből és az Amerikától megkölünböztető közös értékek elismeréséből következik. Európa egyenjogúvá válásához a katonai védelem önálló megteremtésének a képessége is szükséges. Ez igen rövid távon megvalósítható. Európa iparilag erősebb, mint az Egyesült Államok, katonailag viszont nincs miért félnie a meggyengült Oroszországtól. Amit soha nem mondanak ki az az, hogy igazi stratégiai önállósághoz növelnie kell nukleáris ütőképességét. Az Egyesült Államok és Oroszország között még mindig létező, s egyensúlya okán még sokáig fennmaradó elrettentő erő bőséges időt ad Európának, hogy növelje atomfegyver-arzenálját, már amennyiben akarja. Európa egyetlen alapproblémája a népességcsökkenés, nem is Oroszországhoz, hanem az Egyesült Államokhoz képest.”

Itt érdemes néhány gondolatra elidőzni. Oroszország területe hatalmas, a lakossága fogyóban, még akkor is, ha az utóbbi időben a lélekszám csökkenést talán sikerült is megállítaniuk. A hatalmas területhez tartozó alig 150 milliós lakosságszám önmagában nevetségesség tesz mindenféle területszerző háborús tervek nemhogy racionalizálást, de egyáltalán ötlet szintjén a kidolgozását is. Oroszországnak nem a területeinek, hanem a lakosságszámának a növelésére van szüksége.

Problémát jelent Európa önállósodása is – gondoljunk csak bele abba, hogy mit jelentene az Egyesült Államok számára egy iparilag és kulturálisan fejlettebb, katonailag erős Egyesült Európa a maga 500-550 milliós lakosságával. Ha ehhez még hozzá tesszük a Kínával folytatott gazdasági-, illetve Oroszországgal folytatott gazdasági és katonai együttműködés lehetőségét, akkor igen könnyű belátni az amerikai félelmeket: az USA ebben az esetben nemhogy szuperhatalmi státuszától lenne kénytelen búcsút venni, de nagyon rövid időn belül a két óceán által elszigetelt, marginális nagyhatalommá válna globális szinten.

„A régi mondás szerint a dolgok logikája fogja elválasztani Európát Amerikától.”

„Az európaiak mélyen tudatában vannak azon problémáknak, amelyeket Amerika okoz nekik hosszú évek óta. Ugyanakkor kevésbé vannak tudatában azon problémáknak, amelyeket ők okoznak az Egyesült Államoknak. Európát gyakran tudat és politikai cselekvés nélküli gazdasági óriásnak csúfolják. Ez a gyakran megalapozott kritika mégis elfelejti, hogy a gazdasági hatalom önmagában létező dolog, és ebből következő integráció, valamint koncentráció spontán módon közép- és hosszú távú stratégiai hatásokat eredményez. Ezért érezte magát fenyegetettnek Amerika – már az euró létrehozása előtt is – Európa gazdasági hatalmának növekedése miatt.”

„Az Egyesült Államokkal ellentétben Európának nincsenek különleges problémái a világ többi részével. Normális kereskedelmi kapcsolatokat ápol a bolygó más régióival, a szükséges alapanyagokat és energiát megvásárolva, az exportból származó bevételeiből fizetve. Hosszú távú stratégiai érdeke tehát a béke. Csakhogy az Egyesült Államok külpolitikáját két olyan ellenfél ellen irányuló konfliktus határozza meg, amelyek Európa közvetlen szomszédjai. Az egyik az amerikai hegemónia alapvető akadályát jelentő Oroszország, amely túl erős ahhoz, hogy kihívható és legyőzhető legyen. A másik a színpadi ellenfelet megszemélyesítő muzulmán világ, amely kiváló társ az amerikai katonai erő nyilvános fitogtatásához.

Mivel azonban Európa érdeke a béke – különösen két legfontosabb szomszédjával -, ennélfogva legfontosabb világpolitikai céljai homlokegyenesen ellentétesek az amerikaiakéval. „Európa nem tehet mást, mint megsokszorozza a megegyezések számát a gazdasági és katonai szempontból legyengült, ugyanakkor hatalmas mennyiségű kőolajat és földgázt exportáló Oroszországgal, amely minden jel szerint megfelelő partnerévé válik. Ráadásul Amerika stratégiai tehetetlensége Oroszországgal szemben tovább enyhíti a régről táplálkozott feszültségeket. Amerikai viselkedését ugyanis folyamatos zavarodottság jellemzi, támadó jeleneteket követően folyton baráti gesztusokra kényszerül Oroszországgal szemben, amelyeket azon félelme táplál, hogy a jövőben az európaiak és az oroszok teljesen kihagyják őket a tárgyalásokból.”

A 15 évvel ezelőtt íródott könyv sok éles és figyelemre méltó meglátást tett, amelyeket a legjobban jelen idő szerint mérhetünk le.

Az Egyesült Államok viszonya Oroszországgal történelmi mélypontra jutott, az amerikai külpolitika eredményeként Oroszország – miközben szankciók sújtják – képes volt stabilizálni a társadalmát és a gazdaságát, ezzel egyetemben jelentősen megnövelte a katonai erejét 2003-hoz képest.

A muzulmán világot zömében kívülről szervezett és finanszírozott háborúk tucatjai pusztítják, az Európai Unió belső válságok sorozatát éli meg, amely a jelenlegi struktúra felbomlásával fenyeget.

Ezekkel párhuzamban az USA belső rendje is bomlásnak indult, az elnöki adminisztráció és a politikai elit között ugyanolyan – egyelőre nem csökkenthető – törésvonal húzódik, mint magában az amerikai társadalomban.

Az USA – Európa – Oroszország konfliktus valójában a Nyugat belső konfliktusa, amely szétzilálja az eddig működő világrendet. Ehhez a szerencsétlen forgatókönyvhöz társul a konfuciánuszi Kína gazdasági-ipari-katonai felemelkedése, amely végső választ adhat Fukuyama korábbi víziójával kapcsolatban – igaz, kissé felemásan: a történelem valóban véget érhet – mármint a Nyugat által írt és irányított történelem.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2662) Geopolitika és Geohadászat VIII.

8. Oroszország visszatérése [Tibor bá’ megjegyzése. A honlap nem reagál a HTML parancsokra. Ezért a színeket nem tudom berakni.]

Az Egyesült Államok erőfeszítései, hogy egyszer és mindenkorra végezzen Oroszországgal – vagy finomabban mondva: hogy elszigetelje – kudarcra ítéltettek, még akkor is, ha Amerika úgy tesz, mintha örök ellensége már mit sem számítana: hol megszégyenítéssel él, hol a haldoklónak kijáró kegyelettel kezeli Oroszországot, hol pedig ötvözi e két stratégiát.
Washington igen gyakran leli örömét abban, hogy a világ tudomására hozza: a NATO kiterjeszthető, az amerikai űrpajzs kialakítható Moszkva beleegyezése nélkül is.
Azt állítani, hogy Oroszország nem létezik, a valóság nyilvánvaló tagadása, hiszen segítsége nélkül az amerikai hadsereg soha nem tehette volna a lábát afgán földre. csakhogy a katonásdi színházi játék ezt a viselkedésmódot követeli meg. Márpedig, ha Amerika valójában kiszolgáltatott Oroszország taktikájának, akkor még vadabbul kell a birodalmat szimulálnia. Az orosz kérdés megoldására az amerikai stratégáknak két lehetőségük volt. Az első már elhajózott, a második pedig úgy tűnik, egyre nehezebben érhető el.
Az első lehetőség Oroszország feldarabolása volt, amit a kaukázusi függetlenségi törekvések szításával és a közép-ázsiai amerikai katonai jelenléttel kívántak elősegíteni. ezen erődemonstrációk a központtól való leszakadás igényét még a tisztán oroszok lakta területeken is bátorították. Más kérdés, hogy e stratégia súlyosan alábecsülte az orosz nemzet összetartását.

”Megjegyzés: Ennél a gondolatnál érdemes megállni egy percre. A Szovjetunió felbomlásakor a nyugati világ vezetői összeültek megvitatni azt a lehetőséget, amely hat darabra bontotta volna szét a Szovjetunióból kivált Oroszországi Föderációt. A nehezen ellenőrizhető tanácskozás végére úgy döntöttek, hogy – egyenlőre – jobb egyben tartani a Föderációt, mert könnyebb kontroll alatt tartani az új orosz kormányzatot és a nukleáris fegyverzetet is. Ez viszont nem akadályozta meg a Nyugat stratégiáit és vezetőit, hogy kihasználva a pillanatnyi kedvező helyzetet, minden szóbeli és írásbeli paktumot felrúgva lépésről-lépésre az orosz határokig tolják a NATO-t, kilépjenek az ABM-szerződésből és Oroszországot annyira hátrányos stratégiai helyzetbe hozzák a saját kapuja előtt, amennyire csak lehet. Mindezt megspékelték a különböző szervezetek belső bomlasztó tevékenységével, melyek célja az egykori szovjet tagköztársaságok és Oroszország közötti kapcsolatok elmérgesítése, valamint az Orosz Föderáción belüli társadalmi elégedetlenség és szeparatizmus felszítása volt.
Az USA katonai stratégáinak fő célja ezekkel a destruktív lépésekkel az első nukleáris csapásmérő képesség monopóliumának elérése.
Putyin hatalomba emelésével azonban fordulat történt, bár Oroszország igyekezett továbbra is együttműködni a Nyugattal, de mint önálló entitás és mint szuverén hatalom képzelte ezt el. A valódi nyugati szándékokkal ez gyakorlatilag összeegyeztethetetlen, így Putyin kísérlete a szorosabb nyugati együttműködésre eleve kudarcra volt ítélve. A Nyugat nem együttműködni akar(t) Oroszországgal, hanem a Moszkva nyakára tett késsel dirigálni.

„A második cél: fenntartani a feszültséget az USA és Oroszország között, ezzel akadályozva Európa és Oroszország közeledését – Eurázsia nyugati felének újjáegyesítését – és a lehető legtovább melegen tartani a hidegháborús időkből származó kibékíthetetlen ellentéteket.

Megjegyzés: A könyv megírása után bő másfél évtizeddel maga George Friedman, a STRATFOR alapítója nyilatkozott személyesen erről a stratégiáról, ahol végre nyíltan felvállalva kimondatott: az USA fő stratégiai célja, hogy Németország (EU) és Oroszország közé éket verjen. Igazi hagyományos angolszász stratégia.

„Csakhogy az amerikai politika által a Közép-Keleten keltett bizonytalanság, a felforgatás éppen az ellenkező hatást váltotta ki, s kedvező lehetőséget teremtett ahhoz, hogy Oroszország újra kilépjen a nemzetközi színtérre, mely eséllyel Vlagyimir Putyin azonnal élt is.
Oroszország valódi célja: közeledni (piros)a Föld vezető ipari hatalmához, Európához. Oroszország és az Egyesült Államok 2001-ben 10 milliárd eurónak megfelelő üzletet bonyolított egymással, míg Oroszország és az EU 75 milliárdot, azaz ennek a 7,5-szeresét.
Oroszország az USA-t nélkülözheti, Európát viszont nem. Oroszország az USA ellensúlyozását kínálja Európának, mind katonai, mind az energetikai források biztosítása terén. Az üzlet csábító.

KITÉRŐ GONDOLATOK – bár ez a téma nem tartozik szorosan a könyv témaköréhez, de talán nem árt ezzel párhuzamban képbe kerülni a jelen kor néhány realitásával:

Érdemes megjegyezni, hogy bár kevéssé propagált és a köztudatban kevésbé jelen lévő dolog az, hogy míg az Egyesült Államokat tartjuk – elvileg – a világ legnagyobb gazdaságának, addig ipari szempontból mind Európa, mind Kína bőven leelőzi. Nem 2017-ben, hanem már 2002-ben is. Egyes statisztikai adatok szerint Kína ipara és gazdasága 2000-2016 közötti időszakban több acélt és cementet használt fel, mint az Amerikai Egyesült Államok az egész XX. század folyamán mindösszesen. Sőt, Kína két év alatt több cementet gyártott, mint az USA az egész XX. században! (Forrás: http://www.theenergycollective.com/robertwilson190/380971/america-versus-china-what-difference-decade-makes)

Ezen kis kitérő után viszont térjünk vissza Oroszország kérdéshez, nem feledve azt, hogy ilyen mértékű ipari termeléshez gyárakon és munkásokon kívül még kell pár dolog: például tőke és nyersanyag.

A világ első számú nyersanyag kitermelője Oroszország, aki mind a nyersanyagot, mind az energiahordozókat olyan árszinten és olyan mennyiségben képes Kína rendelkezésére bocsátani hosszú távon is, ami igen különlegessé teheti a belátható jövőben a kínai-orosz stratégiai kapcsolatokat. Sokak vélekedésével ellentétben Kínának távolról sem olyan sürgős tengelyt akasztania Moszkvával a szibériai mezők birtoklásáért, hiszen az idő demográfiai értelemben is Kína oldalán áll.

Ugyanakkor Kínának összehasonlíthatatlanul előnyösebb mind gazdasági, mind kereskedelmi – és ebből kifolyólag katonai – téren együttműködni Moszkvával, mint szembe helyezkedni vele. Oroszország igazi katonai ellenfél az Egyesült Államok, nem pedig Kína. Kína igazi gazdasági/pénzügyi ellenfele pedig az Egyesült Államok, nem pedig Oroszország. Véleményem szerint, aki orosz-kínai szembenállásban gondolkodik, az csalódni fog a belátható jövőben.

Most pedig vissza a könyvhöz:

„Bármi is legyen Brzezinski könyvének (A Nagy Sakktábla)logikája és mondandója, a címében szereplő sakktábla-metafora egy öntudatlan freudi megnyilvánulás, a kudarc előérzete: az amerikaiaknak nem kellene sakkozniuk azokkal az oroszokkal, akiknek ez nemzeti sportjuk. Elég intelligensek ahhoz, hogy ne kövessék el azokat a hibákat, amiket az ellenfél vár tőlük. Jelen esetben azt, hogy ostoba módon bedőljenek a minden valódi stratégiai alapot nélkülöző grúziai és üzbegisztáni provokációknak.”

Megjegyzés: A könyv megírását követően 6 évvel később Grúzia már nem provokációt hajtott végre, hanem katonai támadást indított az Orosz Föderáció térségben állomásozó erői ellen, aminek a vége gyors grúz katonai vereség lett.

AZ OROSZ VÁLSÁG NÉPESEDÉSI JELLEMZŐI

„Az orosz társadalom teljes egészében írástudó, a közép- és felsőoktatás eléggé fejlett. csakhogy Oroszország továbbra is szegény és igen erőszakos. Az orosz társadalom erőszakkal összefüggő mutatói rendkívül rosszak: a kilencvenes évek végén szörnyű emberölési (23/100 000 lakos) és öngyilkossági (35 / 100 000 lakos) rátával riogatott.
Az orosz társadalomban tapasztalható egyéni erőszakos cselekedet számát az ismert adatokat felvonultató országok közül csak Kolumbia múlja felül.

Megjegyzés: 1995-2000 között a Baltikum államai (Észtország, Lettország és Litvánia) öngyilkossági rátái messze felülmúlták Oroszországét a maguk 35-50 / 100 000 lakos értékével. A gyilkossági ráta 2015-ben 11,5 / 100 000 értékre csökkent Oroszországban, ami még mindig magas érték nemzetközi viszonylatban a látható csökkenés ellenére.

„A gyermekhalandóság alakulása jól mutatja a kommunizmus utáni idők drámai történéseit: 1990-ben 1000 gyermekből 17,6 halt meg, ami 1993-ban elérte a 20,3-et is, majd 1998-ban 16,5-re csökkent, hogy azután 1999-re megint 16,9-re emelkedjék. A föderáció területi heterogenitása jelen helyzetben nem teszi lehetővé, hogy ezt a nem túl régi felmérést statisztikailag érvényesnek tekintsük Oroszország aktív központjára is. A két utolsó adat – amelyre egyetlen fejlett állam sem lenne büszke – Oroszország történetének legalacsonyabb mutatószámait testesíti meg.
A legaggasztóbb és következményeit tekintve a legnyilvánvalóbb demográfiai paraméter a termékenység visszaesése. A konjunkturális tájékoztató szerint 2001-ben egy nőre 1,22 (a könyvben tévesen 2,1 érték szerepelt) gyerekszülés esett. Ugyanez volt a helyzet Belorussziában is. Ukrajnában pedig még rosszabb a helyzet: 1,1 gyerek/nő. A látszat ellenér alacsony termékenységi mutatók mellett Oroszország nem szerezheti vissza kulturális befolyását a volt szovjet területeken, bár a gyermekszületések száma nem sokban tér el a közép- és dél-európai adatoktól. Spanyolországban ez a mutató 1,2, Olaszországban, Németországban és Görögországban 1,3.”

Megjegyzés: Oroszországban az utóbbi években lassú emelkedés figyelhető meg a születési rátában: 2010-ben 1,57, 2012-ben 1,69 és 2014-ben 1,75 a mutatószám.

„Figyelembe véve a magas halandóságot ez az alacsony születésszám az orosz lakosság nagymértékű megfogyatkozásához vezet és középtávon drámaian aggasztó képet vetít elénk. A 2001-es 144 millió főről 2025-re 137 millióra esik vissza Oroszország lakossága, Ukrajnáé pedig 49 millióról 45 millióra.”

Megjegyzés: Oroszország lakossága 2017.-ben 146 millió fő, amely a krími Köztársaság és Szevasztopol lakosságával együtt értendő adat! Bizonyos szempontból az ukrajnai események remek lehetőséget adtak Moszkvának arra, hogy milliós nagyságrenddel növelje a lakosságának számát egyetlen katonai hadmozdulattal.

GAZDASÁGI FELTÁMADÁS ÉS AZ ÁLLAM VISSZATÉRÉSE

„Az orosz gazdaság 1999 óta kezd magára találni. A bruttó nemzeti termék (GNP) csökkenése megállt: 1998-ban még -4,9% volt, az 1999. évi 5,4%-os emelkedést pedig 2000-ben 8,3%, 2001-ben 5,5% követte.
Ez a növekedés nem csupán az orosz gazdaság erős tartópillérjeinek, a kőolaj- és földgázexportnak köszönhető, jóllehet az ország ezekre bármikor bizton támaszkodhat. Az ipari fejlődés 1999-ben és 2000-ben 11-12%-os volt. A fejlődés fő területei a gépipari berendezések gyártása, a vegyipar, a petrokémia és a papíripar, de a könnyűipari fellendülés sem elhanyagolható. Gazdasági téren Oroszország kifelé tart a zavaros időkből, már nem tekinthetünk rá úgy, mint egy elveszett országra. A pénz szerepének csökkenése a gazdasági életben – azaz a cserekereskedelemre való áttérés folyamata leállt, sőt, a fizetőeszközök használata új lendületet kapott. A felbomlás szélén álló állam újra megerősödik, megint a társadalmi lét önálló szegmense. Ezt a teljesítményt akkor mérhetjük fel, ha az állam azon képességét tekintjük, hogy mennyire képes behajtani az adókat. A bruttó nemzeti termék arányában az állam bevételei 1998-ban 8,9%-ra, 1999-ben 12,6%-ra és 2000-ben 16%-ra emelkedtek. A büdzsé hiánya 2000-ben alig 2,3%-os.
Az orosz társadalom belső egyensúlyának helyreállításához szükség volt az állam megerősödésére, mely változásnak nemzetközi szempontból két fontos hatása is volt. Oroszország újra megbízható pénzügyi partnerként viselkedhet, hiszen gond nélkül képes előteremteni a külső adósságának törlesztésére szolgáló anyagiakat. Ráadásul, szembesülve az USA bizonytalan és agresszív viselkedésével, hozzáfogott katonai potenciáljának helyreállításához: 1998-ban a GNP csupán 1,7%-át fordította a védelemre, ám ez a szám 1999-ben már 2,4%-ra, 2000-ben pedig 2,7%-ra emelkedett. Igaz, felelőtlenség lenne azt állítani, hogy Oroszország minden problémáját megoldotta, vagy akár a legfontosabbakat is, de az világos és vitathatatlan, hogy a Putyin-korszak az orosz társadalom egyensúlyba kerülésének periódusa és a gazdasági gondok leszerelésének kezdete.
Az 1990-1997-es évek zavaros és brutális gazdasági liberalizációs kísérlete – amerikai tanácsadók segítségével! – a katasztrófa szélére sodorta az országot. Ezen a ponton elfogadhatjuk Gilpin</font></strong>(Robert Gilpin politikatudós, USA)diagnózisát, aki szerint az állam összeomlása nagymértékben felelős az orosz átmeneti időszakban bekövetkezett szociális és gazdasági anarchiáért. Ezt a fajta szerencsétlenséget kerülte el Kína, amely a gazdasági liberalizáció során is fenntartotta egyeduralkodó szerepét.”

Megjegyzés: Ehhez csak egyetlen gondolatot fűznék: nincs nagyobb butaság (de nevezhetném hazugságnak is), mint amikor Oroszország kapcsán a mérhetetlen mennyiségű ásványkincsekre, nyersanyagokra és élelmiszeripari alapanyagokra, mint a gazdaságuk „gyengeségére” hivatkoznak. Ezt többnyire azok a pénzügyi mágusok terjesztik, akik nem a valós produktumból szerzik be a jövedelmüket, hanem különféle kereskedelmi és egyéb pénzügyi számmisztikával dolgoznak. A józan paraszti ész szerint a valós ásványkincsek és alapanyagok valós értéket jelentenek, mert kőolaj, földgáz, vasérc, szén, búza, stb. mindig kelleni fog mindenkinek, a fizetőeszközök ellenben csak közmegegyezésen alapuló értékközvetítő papírdarabok vagy digitális jelek, melyek értéke mindig csak relatív és hipotetikus.
Az író 2002-ben papírra vetett gondolatait tovább nincs is mit boncolgatni, Oroszország azóta is töretlenül pozitív gazdasági pályán áll, az elmúlt 15 maga a bizonyíték arra, hogy Putyin és kormánya nem Oroszország- és nemzetellenes politikát folytat.

A STRATÉGIAI FÜGGETLENSÉG

„Figyelembe véve Oroszország állandó népesedési és egészségügyi gondjait, az ország fellendülését nem tekinthetjük az alakuló világ biztos tényezőjének. Ennek dacára végig kell gondolnunk ezen feltételezést, megvizsgálva, milyen sajátos ütőkártyákkal bírna az egyensúlyát és a növekedési lehetőségeit visszanyert orosz gazdaság. Az rögtön szembetűnő, hogy Oroszország különleges gazdasági hatalommá válhatna, viszonylag magasan képzett aktív népességével és teljes energetikai függetlenséggel. Felszínes lenne összevetni Angliával, az északi-tengeri olajforrások birtokosával. Energetikai téren Oroszország olaj- és földgáztermelése révén meghatározó tényező a Földön.
Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a területi kiterjedtsége más természeti kincsekkel is bőséggel ellátja.
Ellentétben a függő Amerikával, Oroszország természeti adottságainál fogva független a világtól, külkereskedelmi mérlege többletet mutat.”

„Ha az amerikai vezetők idegességét annak tulajdonítjuk, hogy nem tudják, hogyan és honnan látják el középtávon országukat, azaz szerzik majd be az árukat, a tőkét és az olajat, úgy ezzel párhuzamosan elképzelhetjük, milyen lelki nyugalommal tekintenek az orosz nagymogulok a jövő elé: tudva, hogy amint sikerült megszilárdítani intézményrendszerüket és a határokat (Csecsenföldön vagy másutt), többé senki sem tarthatja sakkban őket.
Ráadásul máris a kezükben tartanak egy fontos és ritka ütőkártyát: az olaj és földgázexportot. Az ország szerkezeti gyengesége népesedési jellegű, ám ez a gyengeség, mint látni fogjuk, akár erősségé is alakítható.
Azaz a konklúzió kissé ironikus: a kommunizmust maga mögött hagyó Oroszország egy különleges biztonságban élő nemzet benyomását keltheti, tekintettel arra, hogy energetikailag nem függ a világ többi részétől, nem úgy, mint a rabló és aggasztóan viselkedő Egyesült Államok.”

A GYENGESÉG ELŐNYE

„Az amerikai stratégák folyamatosan azt hangoztatják, hogy ha hosszú távon biztonságban akarunk élni, meg kell értetnünk az oroszokkal, hogy birodalmi korszakuk ideje lejárt – eközben azonban valószínűleg csak Amerika világuralmi törekvéseit takargatják.
Semmiféle magasröptű intellektuális erőfeszítésre nincs szükség ahhoz, hogy megértsük, Oroszország már nem egy terjeszkedő szuperhatalom. De bármilyen kormányzási formát válasszon is, önkényuralmit vagy demokratikusat, Oroszország népessége fogyóban van. Lakossága folyamatosan csökken és öregszik, már csak azért is inkább az egyensúlyt megszemélyesítő tényezőként, nem pedig fenyegető impériumként kell értékelnünk az orosz nemzetet.
Amerikai nézőpontból ez a népességfejlődés meglehetősen furcsa ellentmondáshoz vezet. Először is, az ország gazdasági összeomlásával együtt az orosz nép lélekszámának csökkenése az Egyesült Államokat a világ első számú szuperhatalmává léptette elő, és egy amúgy megvalósíthatatlan birodalom álmát ültette el gondolatvilágában.
Másodszor, a megfogyatkozott Oroszország többé már nem, hogy nem veszélyforrás, hanem természetes partnerré válik a túl hatalmas, túl mohó és nemzetközi kapcsolataiban sokat hibázó Amerikával szembeni egyensúly létrehozásában.
Vlagyimir Putyin épp emiatt tehette a következő nyilatkozatot Berlinben:„Senki sem vonja kétségbe, hogy Európa számára milyen fontosak az amerikai kapcsolatok. De úgy gondolom, hogy Európa akkor erősítheti meg igazi független világhatalomként való létét, ha kapacitásait egyesíti Oroszországéval – emberi, területi és természeti téren egyaránt, tekintettel Oroszország gazdasági, kulturális és védelmi potenciáljára.”

Úgy vélem, ez a gondolat méltó zárszó a jelen fejezethez. Remélhető talán, hogy Európa előbb-utóbb észbe kap és végre olyan politikai fordulatot vesz, ami valóban a kontinens érdekét szolgálja.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2661) Geopolitika és Geohadászat VII.

 

7. Ütközni az erőssel, vagy megtámadni a gyengét?

A könyv megírása óta eltelt 15 év, vagy az első Hidegháború végét jelentő 1990-1991 évek óta megtapasztalt események alapján akár mondhatnánk, hogy a kérdés költői és nem is járnánk messze az igazságtól. Az Amerikai Egyesült Államok hivatalos és állami szintre emelt propagandája – illetve újabban Trump elnök Twitteren rendszeresen közzétett, nem mindig szalonképes és megfontolt gondolatai – valamint a kormányzati, illetve a relatíve egy szűk réteg kezében összpontosuló amerikai média szavai és valós tettei között hatalmas szakadék tátong, a szavakban félelem nélküli, profi és irgalmat nem ismerő katonai hatalom a valóságban jóval szerényebb képet mutat. Mondhatnánk, hogy szerencsére, de itt jóval többről van szó, mint a szimpla szerencse.

„Az amerikai társadalom és gazdaság az egyenlőtlenség, de legfőképp az improduktivitás felé halad – ez a folyamat végül is megváltoztatta az Egyesült Államok világban elfoglalt helyét. Az 1945-ben még szuperhatalomnak számító Amerikából – fél évszázad elteltével, világgazdasági szempontból – csupán egy fekete lyuk maradt, amely elnyel minden árut és tőkét, ugyanakkor képtelen kipréselni magából annak ellenértékét.

Hegemóniájának helyreállítása csak politikai és katonai úton lehetséges: mint államnak ki kell terjesztenie hatalmát az egész Földre és meg kell szereznie az elfogadott erőszak világmonopóliumát.

Csakhogy Amerika nincs birtokában az ehhez szükséges eszközöknek, akár a hard power-re, akár a soft power-re gondolunk, csakhogy a Josepfh Nye-nek oly kedves elnevezéseket használjuk.”

(Megjegyzés: Joseph Nye a Harvard professzora, korábban a Harvard University’s John F. Kennedy School of Government dékánja, számos könyvírója, a „Soft power” vezetéselmélet atyja. Egyes listák az USA első 10 legbefolyásosabb oktatói között tartják számon.))

A valós amerikai ipari termelés jelen idő szerint meg sem közelíti az ázsiai óriás potenciálját, Kína a gyártás/termelés frontján többszörös képességekkel rendelkezik Amerikához képest. Az utolsó amerikai exporttermék – a fegyverek – terén egykoron megvolt hatalmas minőségi különbség is mostanra jórészt elolvadt, a fő előnyt jelentő informatikai háttér területén is nemhogy csökkent a lemaradás, de egyes részterületeken Kína már leelőzte az Egyesült Államokat. A XXI. században Kína és az USA közötti ipari/termelési potenciálban nagyobb az induló különbség, mint amekkora az USA és a Szovjetunió között volt bármikor is a Hidegháború idején. Ugyanilyen fontos problémát jelent számukra Oroszország, amely amellett, hogy a katonai hardware tekintetében nemcsak szuperhatalom maradt, hanem közben elképesztő mennyiségű alapvető stratégiai nyersanyag birtokában van, azaz egyszerre katonai és nyersanyag szuperhatalom.

Nagyon fontos törvényszerűségre hívja fel a figyelmet az író azzal az adatokkal bizonyítható tézissel, miszerint „…a szabad kereskedelem… az egész bolygónkon fejlődési nehézséget okoz és lelassítja a világgazdaság fellendülését.”

„Létét (értsd: szabad kereskedelem) rövid távon meglehetősen barokk módon tartja fenn az USA: az előidézett keresletcsökkenés révén a „nélkülözhetetlen fogyasztó” szerepébe kerül, ugyanakkor a rendszer másik következményeként az egyenlőtlenség egyre nő és lehetővé teszi a profitnövekedést, ami a fogyasztás finanszírozásához szükséges friss pénzzel látja el.”

Az USA – mesterségesen előidézett folyamatok révén – a jelenlegi világgazdaságot úgy működteti (látszat működtetés), hogy közben azt a fajta fogyasztást preferálja, ami minden értelmes szempontból elfogadhatatlan a bolygó jövőjét tekintve. A szó szerinti mértéktelen pazarlás gyakorlatilag éli fel a Föld erőforrásait és jövőjét, miközben a folyamatnak nemhogy kiegyensúlyozó szerepe nincs, hanem a világgazdaságon belüli excentricitást/egyensúlytalanságot növeli tovább. A modell hosszabb távon se nem életképes, se nem egészséges az emberiség szempontjából. Az Egyesült Államok a bolygó lakosságának mindössze 5 %-át képviseli, a birtokolt/bitorolt és felhasznált javak/nyersanyagok és energiaforrások szempontjából viszont közel 40% a fogyasztása. Az ehhez szükséges pénzügyi hátteret pedig a mostanra közismert módon fenntartott és gyakorlatilag számolatlanul nyomtatható petro-dollár rendszerével biztosítja.

„Ez az USA vezetésével jellemezhető kapitalista rendszer egyre kevésbé tudja fenntartani a legitimitás látszatát. Olyannyira, hogy a Foreign Affairs című folyóirat 2002. január-februári száma egyenesen a globalizáció által okozott stratégiai fenyegetést tárgyalja kiemelt témaként.

A gazdasági problémákat csak tovább bonyolítja az amerikai katonai hatalom kényszerítő erejének hatástalansága. A jenki hadsereg kiemelkedő légi-tengerészeti ereje sem tudja közvetlenül ellenőrzése alatt tartani azokat a területeket, földrajzi régiókat, ahonnan az USA számára nélkülözhetetlen áruk vagy természeti kincsek származnak.

Ráadásul, és talán ez a legfontosabb szempont, az a légi fölény, amely a bombázásokkal való fenyegetés miatt elméletileg akár elegendő is lehetne a megfellebbezhetetlen uralom fenntartásához, még mindig függ az egyetlen olyan hatalom – mégpedig Oroszország – jóakaratától, amely légvédelmi technikájának köszönhetően képes részlegesen vagy teljesen semlegesíteni az amerikai légierőt.

Mindaddig, amíg ez utóbbi létezik, Amerika nem tehet szert a számára hosszú távon gazdasági biztonságot nyújtó teljes hatalomra, amire pedig a kialakult új világhelyzetben nagy szüksége lenne.”

Az Irak elleni két háború, valamint a Szerbia és Líbia elleni légicsapások során az amerikai haderőnek generációkkal elmaradottabb és csekély mértékű légvédelemmel kellett csak szembenéznie, gyakorlati orosz háttértámogatás nélkül. Ugyanakkor a Szíriában megjelenő minimális mértékű, de rendkívül korszerű légvédelem gyakorlatilag hozott létre olyan légtérzárlati-övezetet, ahol az USA légiereje meg sem próbál beavatkozni. Természetesen ezt is rá lehet fogni a feltétlen USA pártolók által oly előszeretettel emlegetett orosz atomütőerők létére, de a valóság az, hogy a jelenlegi korszerű orosz légvédelem valóban képes jelentős veszteségeket, akár megsemmisítő akciót is végrehajtani a támadó amerikai gépekkel szemben függetlenül attól, hogy Oroszországnak mekkora nukleáris ütőereje van. A problémát tovább fokozza, hogy orosz segítséggel Kína is igen komoly haditechnikai transzferhez jutott, valamint kínai-orosz összefogással Irán katonai képességei is jelentősen javultak. A legutóbbi török SZ-400 beszerzés talán a legnagyobb fricska, amely során a török média azt ecsetelte, hogy ezekkel a rakétákkal milyen sokféle katonai eszköz leszedhető a levegőből – az ismertető során csak és kizárólag amerikai/nyugati haditechnikákat soroltak fel, jó eséllyel nem véletlenül.

„Gazdasági függőség, katonai hatástalanság. Akad még egy harmadik elem is, amely az Egyesült Államok gyengeségét bizonyítja: ez az egyetemesség szemléletének visszaszorulása.

Ezek az elemek megvilágítják, micsoda ellentmondás lengi körbe az USA világunkban elfoglalt helyét: az országnak hosszú távon kell biztosítania a birodalmi gazdasági egyensúlyt, anélkül, hogy az ehhez szükséges katonai vagy ideológiai eszközökkel rendelkezne.

Mindenesetre nem úgy tűnik, hogy a mai helyzet hosszú távú tervezés eredménye lenne.”

Az utolsó mondathoz annyit mindenképpen hozzá kell tenni, hogy az Amerikai Egyesült Államok, mint állam/ország szempontjából ez igaz lehet, de a multinacionális-globalista nagytőke szempontjából semmiképpen sem – számukra nem jelent az Egyesült Államok többet egy szimpla fejőstehénnél, ebbe a stratégiába pedig tökéletesen beleillik az USA, mint a nemzetállam érdekeinek a totális elutasítása és figyelmen kívül hagyása a legmagasabb amerikai politikai szinteken is. Ennek leplezésére a gyakorlatban a CIA már Kennedy elnök meggyilkolásakor kitalálta az összeesküvés-elmélet teóriát, amelynek még ma is rendkívül sok hódolója akad. Félreértés ne essék, nem az összeesküvéseknek, hanem ezek tagadásának!

„A birodalmi doktrína teljesen friss, ráadásul nem erős akarat szülte, éppen ellenkezőleg, az amerikai vezetők számára könnyű megoldást jelentett. A körülmények alakították ki: a szovjet rendszer összeomlása hozta, amely Amerika számára egy pillanatra a teljes hatalom illúzióját adta, s ez vezetett a globális és állandósult hegemónia álomképéhez. E verzió mellett nem is 1990-ben, inkább 1995-ben döntöttek.”

„Amerikában sem a vezetők, sem a stratégák nem látták előre a szovjet rendszer, a kommunista rivális összeomlását, amely rendszer a második világháború másnapján a szabad világ negatív pólusaként egyfajta erőegyensúlyt hozott létre.”

(Ezt az elméletet megcáfolni látszik az 1985-1990 között a keleti blokkban is zajló politikai háttér alkudozások és rejtett nyugati üzleti kapcsolatok felfutása, a mára ismertebbé vált visszaemlékezések bizonyítják, hogy a szovjet-rendszer lebontása tervszerűen, az úgynevezett „bennszülött” beavatottakkal teljes szinkronban történt.)

„Michael Porter a nemzetek versenyelőnye című művében (1990) leírja a különféle kapitalista modelleket (japán, német, svéd, koreai), amelyek az angolszász kapitalizmusnál a termelés tekintetében egytől egyig hatékonyabbnak bizonyultak, mivel ez utóbbi a szabad versenynek csak azon szabályait fogadta el, amelyeket a saját hasznára tudott fordítani”

A valós helyzet ennél is sokkal súlyosabb, elég, ha az államilag irányított létező kínai kapitalizmusra vagy szintén az állam által felügyelt és igazgatott, valamint szankciók hadával szembesülő orosz kapitalizmusra gondolunk. Az előbbi elképesztő termelékenységet, az utóbbi a mesterségesen támasztott nehézségek ellenére is növekedést és államadósság csökkenést tud egyszerre úgy felmutatni, hogy a lakosság életszínvonala mindkét esetben mérhetően javult a korábbi évtizedekhez képest. Egy továbbra is rohamozó kínai valamint egy felemelkedő orosz gazdaság kezelhetetlen ellenféllé válik a már jelenleg is csak pénzügyi-számmisztikai trükkökkel operáló amerikai gazdasági hatalom számára.

„A kilencvenes évek elején, a még mindig két szuperhatalommal számoló és a polarizációs ideológiájában megzavarodott világban mindenki számára az tűnt a legvalószínűbbnek, hogy Oroszország stratégiai befolyása fennmarad. valóra válhatott volna az egyenlőségen alapuló, kiegyensúlyozott világról szőtt álom, amelyben végre minden nemzet ugyanazokkal a játékszabályokkal játszik. Ebben a kontextusban az USA a nemzeti egyensúlyhoz való visszatérésre helyezte a hangsúlyt. ekkor a leszerelésre tett erőfeszítése, mint azt tapasztalhattuk, elég látványosak voltak és semmi sem utalt a birodalmi törekvésekre.”

„Az orosz gazdaság termelése 1990 és 1995 között mintegy 50%-kal visszaesett. A beruházások a nullára csökkentek, a pénzhasználat összezsugorodott, bizonyos területeken újra megjelent a cserekereskedelem. Az etnikailag félig orosz Ukrajna Fehéroroszország és Kazahsztán függetlenné válása a „szláv” rendszer szívéből kiszakított mintegy 75 millió állampolgárt, miáltal Oroszország többé már demográfiai értelemben sem veheti fel a versenyt az USA-val. A Szovjetuniónak 1981-ben 268 millió lakosa volt, az USA-nak 230 millió. 2001-ben Oroszország már csak 144 millió lakost számlált, míg az USA lakosainak száma elérte a 285 milliót.

Még ennél is rosszabb, hogy a nemzeti és etnikai követelések nem csak a volt szovjet csatlós államokat érintették, hanem az orosz föderáció önálló régióit is, a Kaukázustól a tatárokig.

Ez már a teljes széthullás lehetőségének az előjelét vetítette előre. Amerika ősi stratégiai ellenfele 1996-ban azon a ponton volt, hogy egyszerűen eltűnik a színről. Ez az a pillanat, amelynek során az Egyesült Államok nagymoguljait meglegyintette a világuralom gondolatának szele, minthogy az USA által katonailag uralt, egyensúlyát vesztett világ víziója számos hihető elemet tartalmazott.

Csak egy ujjmozdulat, némi provokáció, kis támogatás az egyesült Államok részéről a két gyenge ponton, a Kaukázusban és Közép-Ázsiában és a sakkjátszma máris eldőlt. Brzezinski 1997-ben megjelent stratégiai műve, A nagy sakktábla összefüggő áttekintést nyújt az USA Eurázsiára gyakorolt uralmának szükségességéről és eszközeiről.”

„Az ezen céljait tekintve ambiciózus, ám motivációjában gyenge stratégiának volt egy nagy veszélye: az orosz hatalom még 1997-ben sem esett szét véglegesen. Mivel az USA teljes külpolitikája egy ilyen bizonytalan kimenetelű feltételezésen alapult, Amerika hatalmas veszéllyel nézett szembe: egy szép napon súlyos gazdasági függőségbe kerül, anélkül, hogy katonailag tényleg uralná a világot. Röviden: egy félbirodalmi helyzetből egy álbirodalmi helyzetben találja magát.”

Itt egy gondolat erejéig meg kell állnunk: ma, 2018-ben ez már nem csak veszély, hanem konkrét tény. Az Egyesült Államoknak egyszerre kell szembenéznie egy széthulló saját gazdasági-szövetségesi rendszerrel, miközben ezernyi szálon függ a legnagyobb gazdasági-ipari riválisától Kínától és eközben a dogmatikusan hirdetett amerikai katonai fölény egyre csekélyebb mind Kínával, mind az azóta (15 éve) magára találó és katonailag is egyre erősödő Oroszországgal szemben.

„Brzezinski terve teljesen világos és érthető, még akkor is, ha azt sugallja: Oroszország saját érdeke, hogy végezzenek vele oly módon, hogy Ukrajnát nyugathoz csatolják és arra használják fel Üzbegisztánt, hogy Közép-Ázsiát is felszabadítsák az orosz fennhatóság alól. Azt nem említi, hogy Oroszország bekerítése az ország belsejének szétmorzsolódásához vezet. A kifinomult stratégia nem zárja ki a minimális diplomáciai óvatosságot. Ám akadnak nem bevallott dolgok is: Brzezinski nem is említi Amerika gazdasági tehetetlenségét, sem azt, hogy az USA-nak mennyire fontos, hogy politikailag és katonailag is kiterjessze fennhatóságát a világ erőforrásaira.”

„Az egyetlen akadály az amerikai birodalmi törekvések előtt Oroszország, amelyet el kell szeparálni és fel kell darabolni. Ezt a fajta problémakezelést bismarckinak is nevezhetnénk, legfeljebb jelen esetben az 1871-1890-es években legyőzött Franciaországot Oroszország helyettesíti.

„Brzezinski is azt ajánlja az egyesült Államoknak, hogy békülékenyen lépjen fel minden nemzettel szemben, kivéve Oroszországot.”

„A kiinduló pont világos: addig, amíg Európa és Japán megelégszik az amerikai vezetéssel, addig a birodalom sérthetetlen, érdekszférájában sűríti össze a világ technológiai és gazdasági hatalmát. Ezen a stratégiai magon kívül Brzezinski békülékeny magatartást ajánl Kínával szemben is, amely hosszú távon még konkurenciát jelenthet, valamint Iránnal szemben is, hogy annak esetleges megerősödése ne vezessen konfliktusokig. Bezárva japán és Európa közé, megfosztva Kínától és Irántól, Oroszország gyakorlatilag minden befolyását elveszíti Eurázsiában.

Összefoglalásképpen: Amerikának, az egyetlen szuperhatalomnak minden másodlagos hatalommal szemben megértőnek kell mutatkoznia, hogy végleg leszerelje a hegemóniájára legnagyobb veszélyt jelentő Oroszországot.”

A Brzezinski által felvázolt stratégia csak részben valósult meg, márpedig egy stratégia részbeni megvalósulása magának az eredeti stratégiai elképzelésnek a bukását is jelenti. A Nagy Sakktábal ajánlásaival szemben az USA politikája a bismarcki-stílus helyett „katasztrofálisan vilmosivá vált”.

„Amerika mellőzi és megalázza európai szövetségeseit egyoldalú viselkedésével, csakis a NATO-t, hatalmának fő eszközét favorizálja. Megveti Japánt, holott a japán gazdaság a leghatékonyabb a világon és szükséges az USA jólétéhez.

Folyamatosan provokálja Kínát, Iránt pedig a gonoszok közé sorolja.

Mindez olyan, mintha Amerika megpróbálna az egymástól igen különböző eurázsiai országokból szövetségeseket formálni, ezeknek az országoknak azonban elegük van az USA ide-oda csapongó stratégiájából.”

Ezek a sorok olyanok, mintha nem is 2001-2002-ben, hanem az idén íródtak volna. Teljesen elképesztő az, ahogy az Egyesült Államok szó szerint maga ellen hergeli a világ nagy részét és olyan közép- illetve nagyhatalmakat állít egymás mellé önmaga ellen, akik egyébként vígan rivalizálnának egymással, ah az egyesült Államok nem azt a politikát folytatná, amit tesz. Nagyon nehéz ezt racionális érvekkel magyarázni. Ha feltételezünk bármiféle észszerűséget az USA globális politikájának, akkor óhatatlanul szembesülni fogunk azzal, hogy miféle célok vezethetnek egy nagyhatalmi elitet abban, hogy a riválisait önmaga ellen egy oldalra állítson?

„Az amerikaiak ügyetlensége nem véletlen: ugyanúgy, ahogy a birodalmi elképzelés, ez is a folyamatban lévő dolgok feladásának, a rövid távú szükségletek kielégítésének köszönhető”

Todd meglátása kétségbeejtő helyzetet jelent: ha igaza van, az azt jelenti, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak valójában évtizedek óta nincs semmiféle valódi közép- és hosszútávú stratégiája, a világ folyamataira szó szerint csak ad hoc jelleggel ad választ, ha úgy tetszik, egyik napról a másikra él, mint egyetlen szuperhatalom. Nehéz lenne eldönteni, hogy melyik lehetőség a rosszabb, egy biztos, ha Todd nem téved, az sok jót nem ígér Amerikának már a közeljövőben sem.

„Az USA esztelenül ragaszkodik ahhoz, hogy fenntartsa a feszültség – amúgy hiábavaló – látszatát. A múlt maradványaival (Észak-Koreával, Kubával és Irakkal) szemben kialakított magatartása felvonultatja az irracionalitás teljes kelléktárát. Mindezt fűszerezi a nyíltan a demokratizálódás útját választó Irán ellen mutatott ellenségeskedéssel és a Kínával szembeni provokációkkal.

„Kína esetében, ahol a kommunista kormány átmenetet szeretne kialakítani az autoriter rendszerből a kapitalizmusba, az amerikai ellenségeskedés szinte fegyvert ad a rezsim kezébe.”

Nemrégiben új terep nyílt meg az USA, mint piromániás tűzoltó előtt: az India-Pakisztán ellentét. Miközben az Egyesült Államok vastagon felelős a Pakisztánban zajló destabilizációértés az iszlám helyi virulenciájáért, nélkülözhetetlen közvetítőnek tünteti fel magát.”

Itt szúrnám közbe Szíria és az Iszlám Állam 2017-es realitását, a forgatókönyv szerepei változatlanok.

„Mindez nem tetszik a világnak, idegesíti a szövetségeseket, de azért van némi értelme. Ezek a konfliktusok katonailag nem jelentenek veszélyt Amerika számára, ugyanakkor lehetővé teszik, hogy mindenütt a világon „jelen legyen”. Fenntartja az instabil, veszélyes világ látszatát, amelynek azért van szüksége rá, hogy megvédhesse.

Az első iraki háború, amelyet idősebb Bush, a jelenlegi elnök apja vezetett, a mai napig meghatározza az amerikai viselkedést. Már nem is merünk stratégiáról beszélni, mert az USA rövid távú racionalitása középtávon valószínűleg a világban elfoglalt helyének radikális meggyengüléséhez vezet.”

„Az iraki veszély felfújása – mondhatnánk, a világ negyedik legnagyobb hadseregének fenyegetése – csupán a kezdete volt a világot fenyegető, nem létező konfliktusok megjelenésének. A szeptember 11-i merénylet hatására kibontakozó afganisztáni háború megerősítette ezt az opciót. ez egyszer az amerikai vezetők olyan konfliktusban találták magukat, amit nem láttak előre, de amely megerősítette Amerika legfőbb technikáját, a színpadias mikromilitarizmust: bebizonyítani a világnak, hogy Amerikára szükség van, oly módon, hogy szép lassan leszámol jelentéktelen ellenfeleivel. Afganisztán esetében az erődemonstráció nem sikerült tökéletesen. Ámbátor Amerika azt sugallta, hogy mivel az országnak nincs hatékony légelhárítása, sem nukleáris elrettentő ereje, azért az amerikai hadsereg azt csinál arrafelé, amit akar. Mivel azonban Uncle Sam a szárazföldön nem volt képes bizonyítani erejét, fény derült a szuperhatalom alapvető gyengéire: a szárazföldön nem csak a helyi katonai vezetőktől, de a túl közel fekvő oroszok jóindulatától is függ.

Zárszóként a jelen fejezet ismertetőjéhez annyit tennék hozzá, hogy Afganisztán esetében azóta szintén bebizonyosodott, hogy jelentős ásványkincsek lapulnak a föld belsejében, amire nagyon szeretnék rátenni néhányan a kezüket. Ezek ottléte már az afganisztáni támadást megelőzően is ismert volt, szeptember 11. csak megfelelő okot adott a katonai akcióra.

(Közel ezermilliárd dollár értékű ásványkincs-készletet tártak fel amerikai szakemberek Afganisztánban – írta hétfőn a The New York Times. http://hvg.hu/gazdasag/20100614_afganisztan_asvanykicsek)

A „színpadias mikromilitarizmusra”viszont tökéletes példa Szíria, ahol az USA által hivatalosan kiképzett erők is rendre kudarcot vallottak, amerikai szárazföldi erők bevetéséről pedig szó sem volt soha.

Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül a 2017-es észak-koreai események mellett sem – Észak-Koreában jelentős mennyiségű uránérc található a hegyekben, amire szintén nagy szüksége lenne az USA-nak. Ugyanakkor Észak-Korea kilóg a sorból és nem csak Oroszország, illetve Kína közvetlen földrajzi közelsége miatt. Észak-Korea hadereje szárazföldi hadműveletekben nagyon erős és rendelkezik nukleáris fegyverekkel. Az eddig „bevált” amerikai sémák Phenjan esetében nem fognak működni, a fejlemények további alakulásai jelen esszé írásakor még nem voltak ismertek, de az szinte előre borítékolható, hogy Kína nélkül az Egyesült Államok valójában tehetetlen Észak-Koreával szemben mind gazdasági, mind katonai értelemben.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2660) Geopolitika és Geohadászat VI.

 

6. Az egyetemesség gondolatának visszaszorítása

A könyv ezen szakasza több alfejezeten át tárgyalja azt a régi alapelvet, miszerint „A birodalmak egyik legfőbb ereje, fejlődésük és egyben biztonságuk alapja az egyetemesség, vagyis az a képesség, hogy egyenlőségre törekvő módon kezeljen embereket és népeket. Egy ilyenfajta magatartás teszi lehetővé a hatalmi rendszer folyamatos kiterjesztését azzal, hogy a központi magba integrálja a meghódított népeket és embereket.”

A történelem számtalan példával igazolta ezen elvek helyességét, például „Róma sikere, Athén bukása… nem elsősorban eltérő hadi képességein múlt, hanem inkább azon, hogy a római polgárjog egyre nyitottabbá vált, míg az athéni városi jog egyre markánsabban beszűkült.”

Korábban már volt szó adott kultúrák és népek családi szerkezetéről, amely alapjaiban határozhatja meg egy adott civilizáció hozzáállását más népeknek/nemzetekhez. „Azok a népek, amelyek családi szerkezete egyenlőség elvű, akik testvéreiket magukkal egyenlőnek tartják – erre példa Róma, Kína, az arab világ, Oroszország és a párizsi medence Franciaországa – hajlamosak az embereket és a népeket általában egyenlőnek tekinteni…

… Azon népeknek, melyek családi hagyományának nem része a (fiú)testvérek szigorú egyenlősége – Athén és még tisztábban Németország példája – azoknak nem sikerül kialakítaniuk az emberek és népek egyenlő felfogását. A katonai érintkezés még inkább megerősíti a hódítók egyfajta „etnikai” éntudatát. Ez a humanitásról alkotott kép sérülését, inkább megkülönböztető, semmint egyenlősítő magatartás kialakulását segíti elő.”

Gondoljunk csak a cári Oroszország hatalmas területi növekedésére a történelem folyamán. Pusztán katonai erővel lehetetlen lett volna nem elsősorban meghódítani, hanem a cári birodalomba integrálni és megtartani a hatalmas keleti területeket. Több kellett oda, mint pusztán paripa és kard.

„Az angolszászokat nehéz lenne elhelyezni ezen a megkülönböztető/egyenlősítő tengelyen. Az angolok egyértelműen megkülönböztető típusúak, sikerült is fenntartaniuk a gallok és a skótok identitását hosszú évszázadokon keresztül. A gyarmatbirodalom, amelyet elsöprő technológiai fölényüknek köszönhetően terjesztettek ki a britek a tengeren túlra, rövid ideig maradt fenn. Egyáltalán nem törekedett a meghódított népek integrálására: az angolok indirekt hatalmat gyakoroltak, mely nem kérdőjelezi meg a helyi szokásokat, sajátosságokat. Gyarmatbirodalmuk szétbomlása viszonylag fájdalommentes volt, a gyakorlatiasság mintapéldája, mert sohasem akarták az indiaiakat, az afrikaiakat vagy a malájokat hagyományos angolokká változtatni.

A franciák arról álmodtak, hogy a vietnamiakból és algériaiakból rendes franciákat faragnak, ezért nekik sokkal nehezebb volt tudomásul venni birodalmi visszavonulásukat.”

„Ugyanakkor nem kell eltúlozni az angolok megkülönböztető jellegét. Figyelembe véve Anglia kis méretét, az óriási brit birodalom – rövid fennállása ellenére is – az angolok egyik legfontosabb képességét tükrözi, nevezetesen azt, hogy a meghódított népeket viszonylag egyenlően és tisztességes módon kezeljék.”

Az író markánsan egyetlen mondatban foglalja össze a történelmi véleményét az angolok rövid de sikeres birodalomépítésének alapjáról, miszerint „Az angolszász individualizmus mindig meghagyja a lehetőségét az egyén, az ember közvetlen megközelítésének, semmint, hogy embertani címkével ellátott személynek tekintse.”

A mai (értsd: 2001) Amerikai Egyesült Államokat összehasonlítva a korábbi birodalmakkal, akár a brit birodalommal érdekes ellenmondásokba ütközünk.

„Az amerikaiak esete szélsőséges módon fejezi ki angolszász ingadozásukat az egyetemes és a különbségtevő filozófia egymással ellentétes elveivel szemben. Első megközelítésben az Egyesült Államokat a gyökeres egyenlőség állami és nemzeti végeredményeként jellemezhetjük…

… Az eredeti angol mag adta a különböző etnikai eredetű személyek beolvasztásához szükséges alapvető képességet. Az 1920-as évek második felében megszakad a (javarészt addig csak Európából származó!!!) bevándorlás, a hatvanas években folytatódott, ekkor már kibővülve Ázsiából, valamint Közép- és Dél-Amerikából érkezőkkel. A centrum kitágítása, valamint a beolvasztás képessége garantálta azt az eredményt, amely az Egyesült Államok birodalmi sikeréhez elengedhetetlen volt.”

Ez viszont csak az érem egyik oldala, a bevándorlási hullámok során az európai gyökerektől jelentősen eltérő kultúrák évtizedeken át vegyítették az amerikai társadalmat, amely törvényszerűen az induló „elegy” felhígulásához, azaz megváltozásához is vezetett.

… az Egyesült Államok jellemezhető a gyökeres megkülönböztetés fogalomkörével is. Történelmében mindig is létezett a másik, a különböző, a nem beolvasztható, amelyet megsemmisülésre, vagy gyakrabban kirekesztésre ítéltek.”

Ha csak a belső társadalmi viszonyokat nézzük, akkor elég, ha az indián őslakosságra, a behurcolt afro-amerikai rabszolgák utódaira vagy a nagy számban betelepülő és szapora latin-amerikai lakosságra gondolunk.

A mai, 2017-es valóságot figyelembe véve nem lehet nem észre venni, hogy az Egyesült Államok hozzáállása a világ többi nemzetéhez is hasonló – vagy elfogadják az amerikaiak kivételezett szerepét, felsőbbrendűségét és ebből eredően megkérdőjelezhetetlen vezetését, vagy jobb esetben kirekesztések (szankciók), rosszabb esetben pusztulás vár a renitenskedőkre.

„Az angol kultúrát tehát – az Eurázsiában igen világosan megnyilvánuló egyenlőség-egyenlőtlenség értékeit tekintve – egyfajta meghatározatlanság jellemzi.”

„Az amerikaiak- kezdetben angolként – megtanulták befogadni az összes európait, az írek, az olaszok és a zsidók egyenlőként való elfogadásával kapcsolatos, figyelemre méltó habozás után. A „fehér” kategória tette lehetővé e részleges bővülést, egyben áttaszítva az indiánokat, a feketéket és az ázsiaiakat a hasonló-eltérő szellemi határvonal túloldalára.”

Addig, amíg 1950-1965 között a következő bővülési ütemben az ázsiai és indián lakosság megjelenik a „házasodási piacon”,addig a fekete kérdés a tetőpontjára katapultálja a feszültséget egyenlőség és megkülönböztetés között.

Oroszország kitalálta és megpróbálta a világra erőltetni a kommunizmus eszmerendszerét (Megjegyzés: Mint tudjuk, a kommunizmus sosem volt orosz találmány, mint ahogy Lenin és Trockij sem az orosz nemzetből kiemelkedett forradalmárok voltak. Lenin a német bankárok ügynöke, Trockij pedig az amerikai pénzvilág megbízottja volt, a Kommunista Kiáltványt pedig szintén nem orosz, hanem német nagytőkések írták, lásd Marx és Engels. Ettől függetlenül törekszem az író által megfogalmazott gondolatok átadására, még ha néhány kérdésben azóta ismertté vált tények ennek ellent is mondanak.), mely a francia forradalom óta bizonyosan a legegyetemesebb, elvégre az egyenlőség elvét az összes emberre kiterjeszti…

… Ám bármekkorák voltak is a kommunizmus hibái, azt nem vethetjük a szemére, hogy a meghódított népeket ne kezelte volna egyenlő módon. A szovjet birodalom működésének tárgyszerű elemzése azt mutatja, hogy az erőszak és az állami kizsákmányolás sokkal keményebben sújtotta az oroszokat, mint a csatolt népeket, azaz a kelet-európai népi demokráciákat, amelyek hozzájuk képest a „szabadság” magasabb fokát évezték”.

Akik éltek, illetve megélték azt a korszakot és netán még a Szovjetunióba is lejutottak, mind kivétel nélkül megerősítik ezt a véleményt. A Szovjetunió, mint elnyomó diktatúra sokkal keményebben fogta otthon az anyaországban a nemzetet, mint a csatlós államokban élő népeket. Tényszerűen nézve a történetet, ez nem a „Gonosz Birodalmakra” jellemző, aki ezzel nem ért egyet, annak kapásból a Harmadik Birodalmat tudom ajánlani, ahol pont fordítva volt a felállás. 

„Az orosz egyenlősítés egyértelmű és világos – igen erős vonzerejét figyelhettük meg a Kommunista Internacionálé létrehozásakor is. Úgy tűnt, hogy a francia forradalmárokhoz hasonlóan, a bolsevikok is birtokában vannak azon természetes képességnek, mely minden embert és népet ugyanolyan módon kezel; ez a hozzáállás nemcsak szimpatikus, de előnyös is a politikai terjeszkedés szempontjából.

A hidegháború idején Amerikának ezzel a fenyegető lehetőséggel, mit veszéllyel kellett szembenéznie. országán belül éppúgy, mint kívül.

Itt érdemes egy pillanatra megemlékezni Joseph Raymond McCarthy szenátorról, valamint az 1950-es években az általa beindított és levezényelt, szó szerint politikai boszorkányüldözéssé fajult kommunistaellenes vizsgálatokról, amely megszámlálhatatlan értelmiségi életét tette tönkre az Egyesült Államokban, majd végül maga McCarthy szenátor politikai bukását is előidézte. 

„… az amerikai társadalomban a kommunista egyenlősítő eszmével való verseny szükségessé tette a feketék kirekesztése elleni harcot. A világ a két modell közti választásban nem dönthetett volna egy olyan Amerika mellett, mely bevándorlók bizonyos csoportjait alsóbbrendű lényként kezeli.”

A könyv megírása után 16 évvel ismét látható, hogy az Egyesült Államokon belül a fekete lakosság életérzése és helyzete egy jottányit sem javult, sőt, az USA példátlan eladósodásának következtében a korábbi középosztály is erősen olvadásnak indult, amely folyamat törvényszerűen a felszínre hozza azokat a belső törésvonalakat, amelyek valójában sosem voltak megoldva.

„A kommunista vetélytárs összeomlását követő legutóbbi időszak az amerikai egyenlősítő eszme térvesztését eredményezte. Úgy tűnik, mintha a vetélytárs birodalom nyomása az Egyesült Államokat túllendítette volna az egyetemességgel kapcsolatos képességei határvonalán. e nyomás eltűnésével viszont az amerikai szellemi rendszer természetes egyensúlya irányába mozdulva csökkenti azon övezetet, amely a népek bevonását szolgálja a maga „saját” világába.”

A könyv írója 2001-ben teljesen elfogadta azon hivatalos verziót, miszerint Oszama bin Laden és az afganisztáni tálib volt a szeptember 11.-i merényletek fő kitervelője, szervezője és végrehajtója, az USA ebben a kontextusban mint abszolúte áldozat szerepel. Ezt azért kell megemlíteni, mert az USA távolodása az egyetemesség eszméjétől szorosan összefügg a szeptember 11. után bevezetett Hazafias-törvénnyel, az egyéni szabadságjogok korlátozásával (bőrszíntől függetlenül) valamint a neokonzervatív eszmét képviselők hatalomba jutásával és egy geopolitikailag abszolút hegemón világrend kiépítésének irányába tett agresszív katonai lépésekkel. A természetesen fellépő egyensúlyra való törekvésre rátelepedett és irányított folyamatok mostanra eljuttatta az Egyesült Államokat a kvázi katonai kormányzás határára.

A kirekesztő magatartás tökéletesen nyomon követhető Irán, Oroszország, Kína, Észak-Korea, Szíria és lassan még egy tucat állammal és nemzettel szemben, az Egyesült Államokat, mint a Nemzetközi Közösség, sőt, az egész világ egyetlen központjának feltüntetve. Mint látni fogjuk, semmi sem áll messzebb a valóságtól.

 „Az olyan amerikai retorika, mint a „gonosz birodalma” vagy a „gonoszság tengelye”, vagy az ördöginek bármely világi megnyilvánulása olyannyira nyilvánvaló ostobaság, hogy az embert csak megmosolyogtatja vagy feldühíti a helyzettől vagy temperamentumától függően.

Ez a retorika objektíve azt fejezi ki, hogy az amerikaiakat rögeszmésen foglalkoztatja a rossz, AMIT MINDIG KÍVÜL TALÁLNAK MEG, ám ami valójában az Egyesült Államok belsejéből jön. Tényleg, a fenyegető rossz mindenhol ott van: az egyenlőségről lemondásban, a felelőtlen pénzuralom növelésében, az emberek és az ország hitelre alapozott életében, a halálbüntetés egyre gyakoribb alkalmazásában, a faji megszállottság visszatérésében.

manapság Amerikát nem kíséri Isten áldása. Amerika a rosszat üldözi, mivel ő maga is rosszá vált. Ez a visszafejlődés segít annak megértésében, mennyi minden elvesztésének vagyunk tanúi: hiszen az 1950-1965-ös évek – az általános demokrácia, a szólásszabadság, a civil jogokért folytatott küzdelem, a szociális jogok bővülése idején – Amerikája a jó birodalma volt.

Ennek óhatatlan következménye pedig az, „hogy az Egyesült Államok elveszti a birodalmak számára elengedhetetlenül fontos ideológiai erőforrást”.

„A rómaiak képesek voltak elismerni Görögország felsőbbrendűségét a filozófiában, a matematikában, az irodalomban és a művészetekben; a római arisztokrácia hellenizálódott, a legyőző asszimilálta a legyőzött ország fejlettebb kultúráját.

Az Egyesült Államok az igazi birodalmi korszakában még kíváncsiságot tanúsított a külvilág iránt és tisztelte azt.

A 2000. év elgyengült és improduktív Amerikája már nem toleráns. Úgy véli, egyedül ő testesíti meg az emberi ideált, az ő kezében van minden gazdasági fejlődés kulcsa, övé az egyetlen elképzelhető filmművészet.

Mivel már képtelen uralni a világot, tagadja annak önálló létét és a világ társadalmainak sokféleségét.”

Az Amerikai Egyesült Államok – mint jelen idő szerint nap mint nap láthatjuk is – képtelen valós válaszokat és megoldásokat megfogalmazni a saját és a világ problémáira és nem képes semmiféle olyan vonzó jövőképet felvázolni, amelyben az Egyesült Államok, mint a világ egyetlen központja szerepel.

Ezen nincs is mit csodálkozni, az a birodalom, amely nem képes a saját belső problémáit kezelni és lassan már tüneti kezelésekre sem futja, az hogyan óhajtja uralni és irányítani az egész világot? A kérdés természetesen költői, az USA számára valójában két lehetőség maradt: vagy együttműködik a világgal, ami a jelenlegi Pax American világkorszak végét és egyben ellenőrzött, kontrollált szanálását is jelenti, vagy – hatalmi gőgtől és arroganciától vezérelve – végül egy értelmetlen és pusztító háborúba sodorja az egész emberiséget.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2659) Geopolitika és Geohadászat V.

 

5. Rész: A világterrorizmus mítosza

 A sérülékeny birodalmi sarc

„Szokás manapság az egyesült Államok hadseregét aránytalan képződményként tekinteni, mely megállapítás önmagában is bizonyítja a birodalmi törekvéseket. Ilyenkor óhatatlanul szóba kerülnek az „egyetlen szuperhatalom” hadi kiadásai – ez az összeg az egyharmada a világ által katonaságra költött összes pénznek. Azt természetesen ne várjuk el az amerikai vezetőktől, hogy ők maguk cáfolják meg hadseregük erejét! A kiadások módszeres vizsgálata ugyanakkor azt mutatja, hogy nem alaptalan az Egyesült Államok katonai potenciáljával kapcsolatos nyugtalanság, hiszen éppen ez vezette Busht arra, hogy még a szeptember 11-i merényletek előtt a katonai kiadások növelését javasolja.”

Az író által 2002-ben papírra vetett gondolatoknak van alapja, főleg, ha az azóta eltelt nem rövid időszak eseményeit figyeljük. A közelmúltbeli balesetek (US Navy), az időközben botrányhírré vált, egyes amerikai ICBM támaszpontokon tapasztaltak, valamint a jelenlegi amerikai védelmi miniszter megnyilatkozásai mind-mind azt támasztják alá, hogy Todd jól látta már akkor is az USA haderő propagált és valós állapotában lévő markáns különbséget.

Azt, hogy Bush miért kezdte jelentősen növelni 2001-ben a katonai kiadásokat – az azóta bekövetkezett események, valamint nyilvánosságra került információk – kissé árnyaltabb képet festenek a megfogalmazott véleménynél, de ez egy külön tanulmány része lehetne.

„Az amerikai hadigépezet igencsak túlméretezett a nemzet megvédésének feladatához, ám alulméretezett egy egész birodalom ellenőrzéséhez és pláne ahhoz, hosszú időn át fenntartsa a hegemóniát Eurázsiában, amely messze, nagyon messze van az Újvilágtól.”

2002 óta ez még inkább nyilvánvalóvá vált, az Egyesült Államok katonai gépezete nem rendelkezik elégerőforrással ahhoz, hogy Eurázsiát az amerikai igények szerinti katonai kontroll alatt tartsa. A végtelen afganisztáni hadműveletek, valamint Oroszország, Kína és India katonai képességeinek látványos fejlődése mind-mind azt támasztja alá, hogy az USA katonai ereje a világuralomhoz egyszerűen elégtelen.

Megjegyzés: India 2017-ben már saját regionális rakétavédelmi programmal rendelkezik, a kínai haderő Pekinget mind mennyiségben, mind minőségben Dél-Kelet Ázsia vitathatatlan katonai erőközpontjává teszi, az orosz új generációs stratégiai nukleáris fegyverzet Moszkvának pedig globális értelemben az USA-val minimum megegyező nukleáris szuperhatalmi státuszt garantál. Eurázsia pedig messze nem a világ egésze!

„Az amerikai katonai sebezhetőség bizonyos értelemben strukturális gyengeség, gyökereit annak a nemzetnek a történelmében kell keresnünk, amelyik sohasem ütközött meg hozzá hasonló erejű   ellenséggel. Itt rögtön eszünkbe juthat az indiánokkal folytatott háborúk alakító ereje, amikor is analfabéta, rosszul felszerelt törzsek viaskodtak az európai típusú, modern ármádiával.”

Ennél azért többről van szó, az USA történelme során soha nem kényszerült átfogó, nagy szárazföldi hadműveletek és háborúk megvívására a saját kontinensén, a hátország mindig teljesen védve volt az ellenség csapásaitól. Miután Ázsiától és Európától két óceán választja el, emiatt az amerikai hadigépezet elsősorban haditengerészeti szempontból fejlesztette a haderejét, amihez a repülőgép hordozók adták a szükséges légierő biztosítását. Ez a fajta haderő felépítés csak akkor rentábilis és ésszerű, ha a tervezett háborús régióktól valóban jelentős távolságban fekszik az anyaország, így elsősorban nem a hon védelmére, hanem expedíciós hadműveletekre tud berendezkedni adott nagyhatalom.

Ennek tökéletes ellenpéldája Oroszország és Kína, akiknek a történelmük során a saját területükön kellett hadat viselniük, számukra teljesen értelmetlen és pazarló lenne olyan méretű flotta kiépítése, mint a US Navy a szárazföldi hadműveletekre és a hon védelmére összpontosító klasszikus haderő rovására.

„A gazdasági erőforrások látványos fejlődése a második világháború idején nem feledtetheti a hadsereg szerény szárazföldi teljesítményét. Ne beszéljünk most az angolszászok nehéz bombázásairól, amelyek módszeresen pusztították a civil lakosságot: nem volt értékelhető stratégiai hatásuk, következményük pedig legfeljebb annyi, hogy fokozták a német nép ellenállását a szövetségesek offenzívájával szemben.

Szemügyre véve a hozzáférhető adatokat a második világháború kapcsán nyugodtan kijelenthető, hogy az Egyesült Államok európai részvétele a hadműveletekben marginális jelentőségű volt a szovjet és a német részvételhez képest. A normandiai partraszállás – bár a propaganda értéke jelentősen túl van reprezentálva – 1944 júniusában már egy, a keleti fronton tönkrevert és éppen gőzerővel visszavonuló (menekülő) német hadigépezetet ért, a második világháború valójában a keleti fronton dőlt el.

Fegyvergyártás a második világháború idején:

 

Forrás: Wikipédia, DerGroßePloetz gyűjtemény, 2008, 817. o.

 

Forrás: Wikipédia  

„A háború és az azt követő időszak valamennyi stádiumában – Liddell Hart angol katonai szakértő és történész értékelése szerint is – az amerikai csapatok viselkedése bürokratikus, lassú és alacsony hatékonyságú volt az anyagi és számbeli fölényükhöz képest.

Ezen sokat nincs is mit csodálkozni, az Egyesült Államok valódi céljai távolról sem azok voltak a második világháború során sem, amelyeket a média és a hivatalos propaganda hirdetett. Ennek a feltárására már sokan vállalkoztak, egyelőre – a jelenleg még érvényes és kötelező világnézet alapján – sok siker nem mutatkozhat, de ez megint egy külön tanulmányt érdemelne. Az mindenesetre eléggé nyilvánvaló, hogy egyetlen nagyhatalom volt, aki szinte jelképes módon vett részt a háború legnehezebb frontjain erejéhez és súlyához képest, ugyanakkor a legnagyobb haszonélvezője volt mind a második világháborúnak, mind az utána kialakított és a mai napig is – még – fennálló világrendnek.  

„A második világháború után minden lépés, amely az amerikai hadsereget egyre közelebb vitte a konfrontációhoz Oroszországgal – a világháború tényleges szárazföldi győztesével – tehát minden ilyen lépés csak az Egyesült Államok alapvető katonai sebezhetőségét mutatta. Koreában Amerika csupán félig-meddig volt meggyőző, Vietnamban pedig egyáltalán nem, míg a szovjet hadsereggel szembeni tesztelése szerencsére nem került sor. Ami az öbölháborút illeti, azt tulajdonképpen egy mítosz ellen vívták – amelyet Irak hadserege testesített meg, – vagyis egy fejletlen, húszmilliós ország hadigépezete ellen.

Az emberáldozat nélküli háború koncepciójának jelenlegi felbukkanása – legalábbis az Egyesült Államok részéről – végső soron az aszimmetrikus összeütközések előnyben részesítéséhez vezet. Ez a nézet egyben elfogadja, tartósítja és súlyosbítja az amerikai hadsereg hagyományosnak mondható szárazföldi gyengeségét.

Az Egyesült Államok és szövetségesei az öböl-háborúban Irak hadserege ellen a térségben felvonultatott mindösszesen 956.000 katonát, 3318 harckocsit, 2.500 harci gépet, 8 db repülőgép hordozót, 20 db cirkálót, 20 db rombolót és 5 db tengeralattjárót. Ha jobban megnézzük a pontatlanságuk ellenére impozáns számadatokat, valamint a CNN nevével fémjelzett médiakampányt, akkor könnyen belátható, hogy az USA a hidegháború befejezését követően egy harmadik világháborús hadigépezetet vonultatott fel és vetett be Irak ellen, mintegy „bemutatót” tartva a világnak abból, hogy hogyan is viselt volna hadat a Szovjetunió ellen az európai hadszíntéren. Irak, mint valós ellenfél szinte kockázatmentes volt, pláne az akkor még létező Szovjetunió csendes amerikai háttértámogatásával egyetemben.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2658) Geopolitika és Geohadászat IV.

 

 4. A birodalom távlata

„…bármely globalizált világgazdaság kialakulása politikai-katonai folyamat eredménye”

A gondolat figyelemre méltó, de a politikai-katonai jelzők párosítása ebben a esetben nem két, egymástól független de egymást jól kiegészítő komponens, hanem sokkal inkább egymásra épülő összetevő. A katonai-ipari komplexum(ok) gazdasági ereje eleve kizárja azt, hogy ne legyen közvetlen beleszólásuk a politikába, ha pedig azt vesszük figyelembe, hogy a komplexum csak akkor működő és életképes, ha a termékeikre van fizetőképes fogyasztói réteg, akkor el is érkeztünk a jelen korszak egyik fő sajátosságához: a háború immár nem a politika folytatása más eszközökkel, hanem egy gazdasági projekt (amerikai terminusban kampány), ahol a háborúkat ugyanolyan jól elő kell készíteni, mint bármely más befektetést és projektet. A háború a katonai-ipari komplexumok széles körű szolgáltatásainak egy ágazata, ahol megteremtik a közvetlen igényt az eladni kívánt termékre.

A jelenleg ismert globalizált világ számos területen mutat történelmi hasonlóságokat, az is igaz, hogy jelen idő szerint párhuzamosan több olyan ismérv is található egymás mellett, amelyek a történelemben többnyire nem egyetlen rendszerre voltak egy az egyben érvényesek.

„Az amerikai rendszerre vonatkozó gondolatokat történelmi példákkal is alátámaszthatjuk – alkalmasint kínálkozik is a két antik birodalommal, nevezetesen Athénnal és Rómával történő összevetés. Az első példa az Egyesült Államok híveinek tetszik, a második az antiamerikánusoknak. Az Egyesült Államok mellett kardoskodókra hivatkozási alap megválasztásakor általában Athénra voksolnak. Ekkor aláhúzzák, hogy az Egyesült Államok esetében a nemzeti kereteket meghaladó politikai uralmi övezet kialakítása nem egy római típusú katonai hódítás eredménye.”

„Róma számára a területi növekedés maga volt a történelmi lét értelme…, ehhez képest minden egyéb – belpolitikai élet, gazdaság, művészet – másodlagos volt. Ezzel ellentétben Athén eredetileg kereskedő- és kézművesváros volt, a színház, a filozófia és a demokrácia szülőhelye.”

Ugyanakkor az athéni befolyási övezet kialakulásának előfeltétele a Déloszi Szövetség volt, ahol az „erősebbek adták a hajókat, a gyengébbek pedig a pénzt.” A rendszer időközben változáson ment keresztül, ahol a városállamok a katonai kötelezettségeiktől szabadulva adót kezdett fizetni Athénnak. A vezető városállam végül megkaparintotta a Délosz-szigetén elhelyezett közös kincstárat és abból nem csupán „a szövetség ellenszegülő városállamainak megregulázását finanszírozta, hanem az Akropolisz-templomok építését is.”

„Az amerikai rendszer (jelenlegi világrendszer) kiépülése 1945-ben kezdődött, amikor Németországot és Japánt katonailag meghódította és megszállta. A Németország és Japán feletti hatalom (kontroll) egyben biztosította az egész világgazdaság ellenőrzésének a kézben tartását” – márpedig ez a mintázat sokkal inkább Rómára, semmint Athénra hajaz…

„Az Egyesült Államok katonai erővel építette ki a hatalmát e két, a világ gazdasági rendszerének ellenőrzéséhez oly fontos támaszponton.”

Az USA által egyre inkább globalizált világgazdaságban a kereslet világviszonylatú stagnálása tette lehetővé azt, hogy Amerika igazolja azt a szerepét, amit a Még Többet Fogyasztani elve jelent a valóságban.

„Az összes világgazdasági visszaesés alkalmával kitörő lelkesedéssel ünnepeljük az amerikai fogyasztás örök dinamizmusát (megjegyzés: a bolygó erőforrásainak és tartalékainak pazarló felélését), amely e képen egy olyan gazdaság pozitív vonásává lényegül át, amelynek alapvető improduktívítását többé már észrevenni sem óhajtjuk.”

Miközben az amerikai megtakarítások mértéke közel áll a nullához, addig az USA minden egyes gazdasági fellendülése jelentősen megnöveli a világ egyéb részeiből származó javak odaáramlását.

„Így La Fontaine világának a tükörképét éljük, melyben a hangya könyörög a tücsöknek, hogy legyen olyan jó és fogadja el az ennivalót.”

A torzulás megmutatkozik az amerikai társadalmon belül is, ahol „Amerika a nemzet és a birodalom, azaz két különböző típusú gazdasági és szociális rendszer között ingadozott. Bár korántsem veszítette el összes nemzeti vonását, birodalomként bukásra van ítélve,” mert két alapvető hiányossággal rendelkezik:

  1. A katonai és gazdasági hatalma elégtelen a bolygó jelenlegi kizsákmányolási szintjének fenntartásához (a könyv kiadása óta eltelt 15 év alatt az amerikai katonai fölény a rivális hatalmakhoz képest további jelentős csökkenést tudhat a magáénak)
  2. ideológiájának egyetemlegessége hanyatlóban van

Ahogy mondani szoktam volt: a gyarmatosítás a harctéren kezdődik és a fejekben/lelkekben ér véget, míg a birodalmak bukása a fejekben/lelkekben kezdődik és a harctéren ér véget.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2657) Geopolitika és Geohadászat III.

 

3. A nagy demokratikus fenyegetés

Ha tömören és röviden akarnám megfogalmazni ezen fejezet mondanivalóját, akkor az annyit jelentene, hogy a fokozatosan állandó népességűvé váló alfabetizált világ létrejöttével „az Egyesült Államok számára nem maradna semmiféle különleges szerep. Akkor Amerikát arra kellene kérni, hogy legyen ugyanolyan liberális és demokratikus nemzet, mint a többi, hogy szerelje le a hadseregét és élvezze egy hálás bolygó szeretetével övezett, jól megérdemelt stratégiai nyugdíját.”

A bolygószintű alfabetizáció és a születésszám növekedés lassulása természetesen nem bizonyítja azt, hogy a demokrácia általánossá válik és a világbéke állandósul, de az nyilvánvaló, hogy egy ilyen világ a  jelenkor Amerikájának mindenképpen fenyegetést jelentene.Az Egyesült Államok gazdasági függősége miatt szüksége van a rendezetlenség és felfordulás azon szintjének a fenntartására, amely indokolja a politikai-katonai jelenlétet, többek között az Óvilágban (Európában) is.

„Ha Amerika viszonya a világhoz a visszájára – a védelemből a lappangó fenyegetés felé – fordul, akkor Oroszország világban betöltött szerepe is megváltozik, a fenyegetőből a védelmező irányába billenve.” – írja Todd a fejezet végén.

A nagy kérdés az, hogy a világot valóban fenyegeti-e az „általános demokratizálódás rémképe” vagy pedig valami egészen más fenyegetéssel kell szembenéznie – a fejezet érdemi részében Todd erre keres választ.

Az író konkrét összefüggést tár fel az olvasás és írás elsajátításából adódó magasabb tudatosság és az ebből törvényszerűen következő születésszabályozás előtérbe kerülésére, mint azt láthattuk a korábbi fejezetben.

A globális szinten mostanra real-time szinten zajló alfabetizáció valamint a demográfiai egyensúly irányába történő globális elmozdulás előbb-utóbb a bolygót a demokratizálódás felé mozdítja.Véleménye szerint az alfabetizáció hatására tudatossá (és ebből eredően egyenlővé vált) egyéneket nem lehet a végtelenségig tekintélyelvi alapon kormányozni, a tudatosságra ébredt népek felett gyakorolt autoriter irányítás a saját hatalmának a fenntartására fordított növekvő költségei miatt a társadalma gazdaságilag versenyképtelenné válik.

Ugyanakkor a globalizáció gazdasági téren a növekedési értékek csökkenésével, a tömegek életszínvonalbéli emelkedésének lassulásával, visszaeséssel és az egyenlőtlenségek további növekedésével jár. Belátható, hogy az egyre növekvő anyagi bizonytalanság semmiképpen sem segíti elő a diktatórikus rendszerek bukását és a demokratikus választási rendszerek stabilizációját.

Ha belegondolunk a 2017. év napi realitásaiba, nehezen lehetne cáfolni ezeket a meglátásokat. Mind globális szinten, mind az egyes társadalmakra vetítve a fejlődő és a fejlett világban is megfigyelhető egy rendkívül torz vagyoneloszlás, ami a bolygó populációját tekintve jelentéktelen létszám kezében összpontosítja a bolygó javainak igen jelentős hányadát. Az ilyen torz és kiegyensúlyozatlan struktúrák a legtöbb esetben – egy esetleges „többlet terhelés” hatására – könnyen összeomolhatnak. Márpedig a civilizációnk gazdasági és pénzügyi instabilitása egy időbe esik a klíma és az egész ökoszisztéma állapotának gyorsuló romlásával, amelyek együttesen szinte száz százalékosan garantálják az elkerülhetetlen többlet terhelések létrejöttét.

Visszatérve a demokrácia általánossá válásával egyesülő világról alkotott elképzeléshez (fukuyama-i modell) fontos figyelembe venni azt, hogy még egy teljesen demokráciává váló világ sem lesz uniformizált demokrácia.

Ha megnézzük a brit vagy a francia demokráciát, akkor nehezen találni olyan politikai erőt, aki két ciklusnál képes végigkormányozni, ugyanakkor a német, a svéd vagy a japán modell ennek pont az ellenkezőjét mutatja. „Fukuyama szerint a hatalmon lévő pártok váltakozásának a hiánya egyáltalán nem teszi lehetetlenné, hogy a japán rendszert demokratikusnak nevezzük…”

„… az angolszász váltakozás és a japán vagy svéd folytonosság egyidejű létezése igen különböző demokratikus altípusok meglétét sugallja, vagyis egy olyan kiegyenlítődést, amely nem lehet tökéletes”.

Az író 1983-ban, A harmadik bolygó. Családszerkezetek és ideológiai rendszerek című írásában javasolt egy embertani természetű magyarázatot arra, amire az ortodox politikatudomány nem volt képes a mai napig magyarázatot adni: Mi az alapvető oka a modernizációs fázisba lépett társadalmak drámai ideológiai különbözőségének?

A család szerkezetével foglalkozó hipotézise lehetővé teszi a születőben lévő demokratikus világ tartós különbségeinek leírását és megértését.

A család a társadalom szövetének sejtje, amilyen a működő családmodell, olyan lesz a társadalom is. Csak a működő családmodellekre lehet működő társadalmi struktúrákat felépíteni, ellenkező esetben a modell eleve élet- és működésképtelen.

Az angolszász liberalizmus a politika területére vetítette az angol családon belül a szülők és a gyermekek közti viszonyokat régtől jellemző kölcsönös függetlenség gondolatát csakúgy, mint az egyenlő vonatkozási alap hiányát a fiútestvérek közötti kapcsolatban.

A francia forradalom általánosan elfogadottá tette a szabadságot és egyenlőséget, a szülők és a gyermekek közötti kapcsolat liberalizmusát, továbbá a fiútestvérek közötti egyenlőséget…

Az orosz muzsikok egyenlőségi alapon bántak fiaikkal, de egészen saját halálukig tekintélyelvű irányításuk alatt tartották őket, akár megnősültek, akár nem: az átmenet orosz ideológiája, a kommunizmus tehát ennek megfelelően – a francia mintához hasonlóan – egyenlőségpárti volt, ám ezen túlmenően tekintélyuralmi is. Ezt a formát alkalmazták mindenhol, ahol az orosz típusú családrendszerek túlsúlyban voltak, így Kínában, Jugoszláviában, Vietnamban, nem elfelejtkezve Európa néhány térségéről, amelyekben tapasztalható a parasztság kommunista beállítottságú választási szokása, például Toszkánában, Limoge környékén és Finnországban.

Németországban a család tekintélyelvű, egyenlőtlenségpárti értékrend jellemző, mely minden egyes generációban csak egy örököst ismer el. Ez a családi szerkezet biztosította a tekintélyelvű és egyenlőtlenségpárti nácizmus előretörését. Japánban és Svédországban ennek jelentősen könnyített változatai terjedtek el.

Az arab-muzulmán család szerkezete lehetővé teszi a szélsőséges iszlámizmus bizonyos aspektusainak – amely egyike az átmenet ideológiájának – megértését, megmagyarázását. E szerkezet az egalitarizmus (azaz mindenki egyenlő) és a közösségi törekvés érdekes keverékével jellemezhető, anélkül, hogy e vegyület az államhatalom korlátlan kiterjesztésének táptalajául szolgálna…

.. E családtípusban a nő igen alacsony elismertsége csak csak a  rendszer legnyilvánvalóbb eleme. Közösségi formája közel áll az orosz mintához, mely az apát és nős fiait közösen kezeli, ámde lényegesen különbözik ettől az unokatestvérek házasságát szorgalmazó szokásjog következtében. Az elsőfokú unokatestvérek közötti házasság, különösen két fivér gyermekei között rendkívül sajátos tekintélyi viszonyt vezet be úgy a család, mint az ideológiai területén. Az apa-fiú viszony valójában nem tekintélyelvű. A szokás fontosabb az apa szerepénél és ennek következtében a meghatározó kapcsolat a fivérek közötti horizontális kötelék.”

Todd meglátása szerint az arab-muzulmán rendszer egyenlőségpárti és közösség centrikus, de nem igazán kedvez az általában vett tekintélytiszteletnek, különösen nem az állam felé irányulónak!

Az alábbi táblázat a muzulmán világon belül az elsőfokú unokatestvérek közötti házasságokat arányát mutatja az 1990-es évek első felében:

Az egyes társadalmi rendszerek nem ugyanolyan módon szembesülnek a demokratikus individualizmus terjedésével. A francia és angol rendszerekben közös a szabadság ősrégi eszméje, a német, japán, orosz, kínai vagy arab rendszerek esetében az egyéni szempontok felerősödése viszont támadja az eredeti társadalmi értékek némelyikét és ide vezethető vissza az átmenet folyamatának eldurvulása illetve az átmenetet követő időszak egymáshoz képesti eltérései.

„A modernizáció bizonyos szakaszában a társadalmak megnyugszanak és olyan, nem önkényuralmi kormányzati formát találnak, amelyet a lakosság többsége akceptál.”

„Amennyiben a régi világ a béke felé halad, ha többé már nincs szüksége az Egyesült Államokra és ha – ezzel ellentétben – ez utóbbi gazdaságilag ragadozóvá és fenyegetővé vált, Oroszország szerepe is megváltozik, sőt, a visszájára fordul… Katonai hanyatlása ellenére Oroszország az egyetlen állam, melynek nukleáris arzenálja az Egyesült Államok katonai mindenhatóságának akadályát jelenti.”

Aktuálpolitikai kitekintés (1):

A könyv megírása óta eltelt 15 év hozott némi változást az akkori és a mostani katonai erőviszonyok kérdésében mind Oroszországot, mind Kínát illetően. 2017-re az Egyesült Államok nukleáris fegyverzete a jelenlegi orosz arzenálhoz képest öregedő és egyre inkább avuló.

Nem csak a világban betöltött szerepek változtak meg, hanem bizonyos katonai képességek is, melyek egyik oldalon a korábbi saját szinthez képest jelentősen erodálódtak (USA), a másik oldalon pedig döbbenetes fejlődést (Kína) produkáltak.

A legnagyobb katonai hatalmat biztosító stratégiai atomfegyverzet területén pedig bekövetkezett az, amire a Hidegháború idején nem nagyon akadt példa: Oroszország megelőzte az Egyesült Államokat, az amerikai nukleáris dominancia/fölény ma már csak történelem.

Aktuálpolitikai kitekintés (2):

A mai német bevándorlási politika hátteréhez az előző fejezetben ismertetett adatokatis érdemes figyelembe venni – ez természetesen továbbra sem ad magyarázatot arra, hogy példának okáért a kelet-európaiak helyett miért pont a muszlim bevándoroltatást segítették elő.

Ha valaki megnézi, hogy a termékenységi ráta hogyan alakult Németországban, akkor kiderül, hogy már 1981(!)-ben az NSZK-ban 1,3 míg ezzel egy időben az NDK-ban 1,9 volt. Bár egyik sem elegendő a fennálló populáció stagnálásához sem, ettől függetlenül az eltérés jelentős volt a maga közel másfélszeres értékével.Az egyesítést követően 2001-ben Németország a korábbi értéket fixen tartotta továbbra is, azaz immár a teljes német lakosságra vetítve elérte ismét az 1,3-as értéket alig egy évtized alatt.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2656) Geopolitika és Geohadászat II.

2. A világterrorizmus mítosza

Elég sok író tollából született 2002 óta tengernyi cikk (elemzés)könyv a témában, sőt, azóta már Tony Blair is bocsánatot kért a hazug indokok miatt indított 2003-as iraki invázióban történt brit részvételért (1) és az amerikai politikai vezetés is a CIA-ra kente a téves értesüléseket a perceken/órákon belül bevethető iraki vegyi fegyverekről (2), de ettől függetlenül érdemes kitérni erre a témára.

(1) A világon olyan diktatúra még nem létezett, amely házon belül a saját – önmagára nézve is életveszélyes – konkurenciáját nemhogy életben hagyta, de még támogatta is.

(2) Mennyire életszerű az, hogy az a Szaddam Husszein – aki nem mellesleg a nyugat-európai NATO tagállamoktól egyenesben szerzett be vegyi fegyvert és ezeket be is vetette a kurd lakosság ellen – bő tíz évvel az első Öböl-háború után tömeges vegyi fegyver csapást készít elő úgy, hogy se rakétája se zsebpénze, miközben a határainál százszor erősebb hadseregek állnak ugrásra készen.

Még ha lett volna is valamennyi vegyi fegyvere, mégis, hol és ki ellen vetette volna be és milyen katonai-stratégiai célokat követett volna ez a lépés?

Mielőtt belemegyünk Todd által felvázolt kérdésekbe, előtte fontosnak tartok tőle néhány gondolatot idézni ezen fejezet bekezdéséből – fontosnak, mert ezek alapvetően determinálják Todd nézeteit bizonyos kérdésekbe.

„Világunk azon képe, mely az utóbbi tíz-tizenöt évben alakult ki a Nyugaton élők szemében, igazán katasztrofális. Médiumaink napról napra gyűlölettől vezérelt, erőszaktól megtépázott bolygó képét tárják elénk (3), ahol egyre gyorsuló ütemben követik egymást a vérfürdők és népirtások: ruandai tömeggyilkosság…

…befejezésként említsük meg a Világkereskedelmi Központ ikertornyainak Allah nevében véghezvitt ledöntését, amely olyan öngyilkos merénylők műve, akiknek származási helyét egykor a harmadik világnak neveztük (4). /37.-38. old./

(3) Azt gondolom, hogy jelen idő szerint ennek a napi aktualitásához továbbra sem fér kétség, a különbség csak annyi, hogy mostanra jelentősen bővült a démonizált államok és vezetőinek a listája. Sőt, mostanában a Nyugati világ zászlóshajójának a kapitánya is szóvá tette elégedetlenségét a nyugati mainstream médiával kapcsolatban, igaz, ő sokkal prózaibb okból.

(4) A tornyok ledőltek, de ehhez sok köze nem volt a kéthetes pilótaképzésen részt vett Attának és a Boeingnek sem, még akkor sem, ha valóban ő vezette volna az egyik gépet Nem a végrehajtó – és egyben fogyóeszköznek tekintett – baka a lényeg, hanem a Megrendelő/Finanszírozó és a Kitervelő/Szervező/Levezénylő, ugyanis nélkülük még soha egyetlen projekt sem valósult meg.Tartok tőle, hogy a jelzett titulussal bírókat Amerikához sokkal, de sokkal közelebb kellene keresni, mint Közép-Ázsia vagy akár Irak, de semmiképpen sem Afganisztán!

„Ebben az erőszaktól tépázott világban mostanság a történelemszemlélet egy sajátos formája kezd uralkodóvá válni: a visszafejlődésé. Mindezen öldöklésnek csak egy jelentése lehet: a bolygó életnívója süllyed, a fejlődés zátonyra futott, a haladást, amely a XVIII. századi Európa régi illúziója volt, az elévült fogalmak közé kell sorolni, s mint olyat, újra kell értékelni.

Ám amennyiben elvetjük, hogy valamely túlságosan együgyű, jobb vagy baloldali, marxista vagy neoliberális ökonomizmusra hagyatkozzunk, akkor hála a bőséges statisztikai anyagnak, magunk is lemérhetjük világunk óriási kulturális fejlődését, amely két alapvető mérőszámban nyilvánul meg: az írástudatlanság tömeges mértékben való felszámolásában és a születésszabályozás általános elterjedésében.” (5)

(5) A globális szinten csökkenő alfabetizmushoz mostanra hozzátehetjük nyugodtan a széles tömegek által a napi rutin szintjén használt kommunikációs eszközöket is, aminek alapfeltétele az írás/olvasás kompetenciája. Okos telefonokkal és közösségi oldalakkal manapság kormányokat lehet megdönteni „ideális esetben” akár órák alatt – a világ Legelső Színes Forradalma (1917. Oroszország) a mai Színes Forradalmakhoz és Tavaszokhoz képest csigalassúsággal haladt.

1980 és 2000 között a 15 éves vagy ennél idősebb korú, írni és olvasni tudó egyének aránya a teljes felnőtt lakossághoz mérten:

(Ha csak a 15-24 év közötti fiatalokat tekintjük, akkor Niger 22%, mali pedig 65%-ot produkál.)

„A folyamat nem befejezett, a kulturális fejlődési fokok pedig igen eltérőek. Ugyanakkor előrelátható, hogy a nem túl távoli jövőben bolygónk általánosan írástudó lesz. A gyorsulási tényezőt is figyelembe véve úgy számolhatunk, hogy a fiatal generációk számára a Föld általános alfabetizációja 2030-ra várható. Az írás feltalálása körülbelül Kr. e. 3000-re tehető, tehát az emberiségnek hozzávetőleg ötezer évre volt szüksége, hogy a maga teljességében megvalósítsa az írásbeliség forradalmát.”

Az író a globalizáció és az írásbeliség terjedés között is érdekes összefüggésekre hívja fel a figyelmet, amely olyan alapvető tételre épül, mint az, hogy „amikor az emberek már megtanultak írni, olvasni és számolni, szinte természetesen jutottak el odáig, hogy kezükbe vegyék anyagi környezetük irányítását is.” Ami Európában az elmúlt 2-300 évben zajlott le ebben a kérdésben, az ma Ázsia és Latin-Amerika jelene. Véleménye szerint ezen térségek gazdasági felemelkedése a kulturális fejlődés következménye.

„Az egykori harmadik világ munkásai… tudnak írni, olvasni és számolni – ezért váltak kizsákmányolhatóvá.” A fejlett(ebb) technológiai színvonalat képviselő üzemek „alacsony bérszínvonalú zónákba”történő áttelepítése nem történhetett volna meg ezen területek kulturális fejlődése nélkül.

„Amikor az emberek, pontosabban a nők már tudnak olvasni és írni, akkor kezdődik el a terhességszabályozás. Korunk világa, amely 2030-ra általános alfabetizációval számolhat, demográfiai átmenetének szintúgy a vége felé tart.”A világ termékenységi mutatója 1981-ben 3,7 volt, ez 2001-ben visszaesett 2,8-ra, így nem kizárt, hogy a világ 2050. év körül elérheti azt az egyensúlyi állapotot, ahol a világ népességének növekedése megáll és egyensúlyi állapotba jut.

A szerző a könyvében a termékenység mérőszámául a TFR-t (Total Fertility Rate) használja, ami azt fejezi ki, hogy hány gyerek világra hozása esne egy nőre reproduktív életszakaszában, azaz 15. és 49. év között. Az egyszerű reprodukció szintjének a 2,1-2,2 közötti értéket tartják.

Néhány adat táblázatos formában – TFR:

Az alábbi táblázat a muzulmán országok népességszaporulatának alakulását mutatja be:

Az adatok alapján a demográfiai átmenet tendenciája előrehaladott állapotban van a muzulmán világban is, „a muzulmán világ, mint demográfiai entitás nem létezik.” A 2001. szeptember 11.-i esemény „tulajdonképpen az iszlámista láz hanyatló szakaszába robbant be”.

A szerző meglátása alapján „a világterrorizmus fogalma kizárólag Amerika számára hasznos, amennyiben szüksége van egy állandósult háborús állapot által lángba borított régi világra.”

Természetesen a fejezet további érdekes részeket tartalmaz az átmenet válságának elemzéséről, az iszlámista átmenet állapotairól, Jugoszláviáról, mint az elhalasztott és halmozott válságok iskolapéldájáról és közben nem fukarkodik a másik kedvenc szerzőm, S. P. Huntingon bírálatával sem. Ami viszont figyelemre méltó, 2002-ben az író két garantált új válságot ígért: Szaúd-Arábia és Pakisztán, melyek egyébként közvetlenül az amerikai hatalmi szférába tartoznak.

___________________________________________________________________________

Tibor bá’ megjegyzése: Saddam Husszein vetett be saját népe ellen vegyi fegyvereket. Ez történelmi tény.

Éljetek a lehetőségekkel!

(2655) Geopolitika és Geohadászat I.

 

MangaMangus 10 fejezetben kifejti Geopolitikai és Geohadászati nézeteit a honlapon, mint vendégposztoló. Nézeteinek alátámasztására gyakran fog idézni  Emmanuel Todd: A birodalom után című művéből.

1. Rész Bevezető

„A minap még a nemzetközi rend fontos tényezőjeként elfogadott Egyesült Államok egyre határozottabban a zűrzavar főszereplőjének tűnik. Az amerikai gazdaság mindinkább rejtélyesnek látszik: már nem igazán tudható, mely vállalkozásai bírnak valóságos tartalommal. Az amerikai vezető körök nyugtalansága szinte kitapintható, a sajtó napról napra aggodalommal figyeli a dollár árfolyamát. A gazdaság zavaros helyzetéhez már diplomáciai és katonai zűrzavar is társul.” – írja mindezt Todd 2003. február 4.-én, az USA második iraki inváziója előtt bő egy hónappal a magyar kiadáshoz írt előszavában!

Meglátása szerint az USA, amelyre sokáig mindenki, mint a megoldások letéteményesére tekintett, „mostanra egyre több problémát jelent a világ számára”. Az USA, mint világ hegemón a megfélemlítés érdekében az esetleges ellenfeleket beszámíthatatlannak igyekszik feltüntetni, miközben nyíltan provokálja Oroszországot, Kínát és Iránt, a nyugtalanság pedig eközben érezhetően nő a saját szövetségesi rendszerén belül. A terrorizmus elleni hadjárat meghirdetése pedig „jogossá tesz mindenfajta büntetőakciót, mégpedig időre és helyre való tekintet nélkül”.

„A világ azt álmodta – minthogy az összes, vagy majdnem az összes nemzet elismeri az Egyesült Államok hatalmának létét és jogosságát -, minden adott ahhoz, hogy létrejöjjön a javak igazi birodalma, amelyben a Föld országai alávetik magukat egy központi hatalom felsőbbségének, az amerikai vezetők pedig az igazság szolgálatának.”

A helyzet az, hogy ebből semmi nem lett, az ébredés pedig egyre fájdalmasabbá vált. Washington 1997. decemberében elutasította az ottawai szerződést, 1998. júliusában pedig egy nemzetközi büntetőbíróság felállításáról szóló egyezményt. Sőt, azóta túl vagyunk egy Kis-Jugoszlávia elleni háborún és Koszovó kiszakításán, egy második iraki háborún, a Közel-kelet szándékos felforgatásán és éppen gőzerővel haladunk egy lehetséges orosz-amerikai és/vagy kínai-amerikai közvetlen katonai összeütközés felé a grúziai incidenstől kezdve a kijevi Majdanon át egészen a dél-kínai tengeren folyamatosan emelkedő militarista hisztériáig.

Véleményem szerint az amerikai külpolitika titkának a kulcsa nem a hatalom, hanem a gyengeség oldalán található. Az USA külpolitikai mozgatórugói a félelemből erednek.

„Amerika a történelmi véletlen folytán arra szakosodott, hogy megvédje a fenyegetettnek hitt demokratikus eszmét. Mint láttuk: a német nácizmus, a japán militarizmus, az orosz és kínai kommunizmus fenyegetésétől. A második világháború és a hidegháború mintegy intézményesítette Amerikának ezen történelmi szerepét. Csakhogy, amikor a demokrácia mindenhol győz, az az ellentmondásos helyzet áll elő, hogy az Egyesült Államok katonai hatalomként haszontalanná válik a világ számára és el kell viselnie, hogy ekkortól csak egy lesz a demokráciák között.”

Ez még akkor is igaz lehet, ha az amerikai politikai elit Amerikát rendszeresen nélkülözhetetlen és kivételezett nemzetnek nyilvánítja. Az Egyesült Államok geográfiai értelemben elszigetelt, ami azt jelenti, hogy igen távol esik a népes és iparosodott Eurázsiától, amely a jövő centrumja lesz. Brzezinski is elismerte a Fukuyama-paradoxonban rejlő fenyegetést és egy diplomáciai és katonai módszert javasolt a régi világ feletti ellenőrzés megőrzésére.

Közbeszúrom: Történelmi véletlen ugyanúgy nincs, mint ahogy a véletlen sem létezik. A véletlen csak annyit jelent, hogy jelenlegi ismereteink alapján nem véltük volna, de semmiképpen sem azt, hogy ok és előzmény nélküli, pláne nem az első két világháború.

„Fukuyama legnagyobb teljesítménye az, hogy nagyon gyorsan felismerte a nem nyugati típusú országok egyensúly felé tartó fejlődését.” Ezzel együtt a „társadalomérzékelését a gazdasági szemlélet jelentősen befolyásolja; nem tekinti az oktatást, a szellemi fejlődést a történelem fő mozgatórugójának és alig veszi figyelembe a népesedéssel kapcsolatos kérdéseket.”

Pedig érdekes összefüggés sejlik fel a népesség alfabetizációs fejlődésével párhuzamban: ahogy csökkent az írástudatlanság, és ahogy fejlődött a közoktatás és lassan a felsőfokú képzés általánossá vált, úgy térünk vissza egyre inkább az oligarchiák korszakába, ami Arisztotelész világát idézi, „ahol az oligarchia követhette a demokráciát”.

Az USA problémáját a világgal Todd szerint: „amikorra a világ ráérez a demokrácia ízére és kész lesz nélkülözni Amerikát politikai szempontból, akkora ez utóbbi kezdi elveszteni demokratikus jegyeit és rádöbben, hogy a világ más részeinek gazdasága nélkül nem képes létezni. A Föld tehát egy kettős fordulattal szembesül: egyrészt az Egyesült Államok és a világ fordított gazdasági függőségi kapcsolatával; másrészt a demokratikus dinamizmus megfordulásával, amely immár Eurázsiában pozitív és Amerikában negatív.”

Az USA – mint az egykori angolszász világbirodalom reinkarnációja – a XX. század végére sikeresen elérte azt, hogy a világ többi része a demokrácia irányába mozduljon el, aminek a legnagyobb hátulütője az, hogy az USA által meghirdetett eszmék és ideák sikere esetén nincs szükség tovább az USA-ra, mint szuperhatalomra, se gazdasági, se katonai, se ideológiai téren. Ez természetesen a jelenlegi politikai elitnek ebben a formában nem elfogadható.

Az Egyesült Államok hanyatló gazdasági, katonai és ideológiai ereje már elégtelen ahhoz, hogy valóban uralkodjon a már túlságosan kiterjedt, megfelelően népes, művelt és meglehetősen demokratikus világ felett. Amerika egyeduralmának valódi akadályai a világ jelentős stratégiai fontosságú szereplői, nevezetesen Oroszország, Európa és Japán, amelyek semlegesítése meghaladja az USA erejét. Velük a nagy ország csak tárgyalni tud, sőt, gyakran csupán meghajolni előttük. Mindenesetre az aggasztó gazdasági függőségére valós vagy látszólagos megoldást kell találni, s ehhez legalább szimbolikusan meg kell maradnia a világ középpontjában, ezt azonban csak „hatalmának”, azaz – bocsánat – „mindenhatóságának” színrevitelével érheti el. Mi tehát egy teátrális militarizmus kialakulásának nézői és résztvevői vagyunk…”, amely három lényegi vonással jellemezhető:

  1. a gondot okozó problémákat soha nem szabad véglegesen megoldani, hiszen az szükségtelenné tenné az „egyetlen szuperhatalom” vég nélküli katonai jelenlétét.
  2. összeütközés a mikró hatalmakkal (Irak, Irán, Kuba, Észak-Korea), erőt mutatva maradni a világ középpontjában.
  3. fegyverkezési verseny generálása.

 

Az Egyesült Államok nehezen kezeli a saját hanyatlását és azóta emelte a tétet is – a színpadias mikró militarizmus átcsapott makró militarizmusba, jelen idő szerint már Oroszországot és Kínát is nyíltan háborúval fenyegetve. Hogy ez csak egy színpadias előadás (blöff) vagy valós opció…, ez bizony belátható időn belül kiderül.

___________________________________________________________________________

Tibor bá’ megjegyzése: Ma már nem lehet nem észrevenni Washington “demokrácia exportjának” igazi arcát. Az elmúlt évtizedekben Amerika ragyogóan együtt tudott működni elnyomó, antidemokratikus, diktatórikus rendszerekkel, amennyiben azok kiszolgálták az ő érdekeiket. Sőt még népirtást is el tudtak nézni. Viszont, ha valahol háborút akartak kezdeni, akkor az adott ország demokrácia hiánya jó ürügy volt a beavatkozásra, hivatkozva azt emberi jogokra. Ez a tény nem jön le az 1. részből.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2654) Hírek röviden Mindenszentekkor

Tibor bá’ online

 

Nukleáris háború: Sokan úgy gondolják, hogy az amerikaiak kilépése az INF egyezményből megemelte egy orosz/amerikai háború esélyét. Egyesek pedig, hogy a háború elkerülhetetlen. (az RT szerint)

Khashoggi: A legfőbb török ügyész szerint az újságírót a követségre belépés pillanatában megfojtották, majd a testét feldarabolták.

Merkel: „Ártalmatlanul katasztrofális”. Sajtó vélemény szerint Merkel tehetetlenségéből származó történelmi kudarcát nem úszhatja meg. A távozni készülő kancellár asszony országát  politikailag összekuszáltan, és számtalan szociológiai problémát megoldás nélkül hagyja maga mögött. Számlájára írható, hogy az Európai Unió sose volt ilyen gyenge. A végzetes nemzetközi krízisek semmivel se jutottak közelebb a megoldáshoz.

Kubai krízis No 2: Washington kilépése az INF egyezményből arra készteti Moszkvát, hogy újra katonai bázist létesítsen Kubában, állítja a Duma Nemzetbiztonsági Tanácsa, ami egy újabb Kubai krízist vonhat maga után.

Mogammed Bin Salman: Egy másik herceg, Khalid Bin RFarhan Al Saud állítja, hogy várható egy összeesküvés Salman király és a koronaherceg ellen.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2653) MangaMongus vendégposztja

 

Az INF-szerződés felmondásának margójára

A következő gondolatok megosztását az a friss minapi hír teszi aktuálissá, amely szerint az Egyesült Államok felmondja az 1987-ben megkötött INF-szerződést. Az INF-szerződés – amint azt egyébként mindenki nyilván jól tudja – volt hivatva a közepes hatótávolságú (500 – 5000 km) nukleáris robbanófejekkel felszerelhető rakéta és cirkálórakéta arzenált megszüntetni az USA és a CCCP arzenáljában. Sokan a hidegháború befejezésének kezdetét is ezen aktushoz kötik.

1987 óta eltelt bő harminc év alatt hatalmasat fordult a világ – sőt, mindjárt kétszer is – és jelen idő szerint gőzerővel rohanunk visszafelé, valahová 1984 környékére – csak hogy stílszerűek legyünk direkt utalva Orwell regényére.

Az INF-szerződés felmondására az Egyesült Államok két indokot fogalmazott meg, miszerint:

  1. Oroszország már rég megszegte az egyezményt és Európát már most is tele pakolta a szerződés szerint tiltott fegyverekkel
  2. Kína kezét semmilyen egyezmény nem köti és ebből kifolyólag fejleszti a közepes-hatótávolságú rakéta arzenálját

A második, Kínát érintő indokláshoz mellékelve a Trump-kormányzat a „stratégiai homály” további növelése érdekében az Egyesült Államokat és Oroszországot kvázi egy oldalra sorolta, miszerint a két hatalom keze kötve van a kérdésben, miközben másoké nem. Tette mindezt úgy, mintha a közepes hatótávolságú atomfegyverzetek gyártása és telepítése voltaképpen az USA és Oroszország egyik leghőbb vágya és hobbija lenne, melyről úgy kellett eddig lemondaniuk, hogy ezt a világ nem is értékelte.

Az amerikai lépés bejelentésének időzítése természetesen nem a véletlen műve, az elnököt hatalomba segítő és ott tartó erők elérkezettnek látták az időt annak a demonstrálására, amelyre már elég régóta készültek. Ebből a szempontból az INF és az ABM szerződés megkötése is csak időhúzásnak számított, soha egy percig sem gondolta komolyan senki, hogy ezek az egyezmények a végtelenségig ki fognak tartani. Sőt, tovább megyek, ugyanígy a SALT, illetve az azóta tető alá hozott START megállapodásoknak is meg vannak számlálva a napjaik, a szükségszerű (= törvényszerű) folyamatok miatt.

Bár Putyinék 2007-ben az amerikai rakétavédelmi rendszerek európai telepítésével kapcsolatban fenyegettek az INF hatálya alól való kilépéssel, ez a mai napig nem történet meg, igaz, a CFE előírásait viszont nem tartották önmaguk számára tovább kötelezőnek.

Ha a nyugati mainstream média valóban ellátná a független, pártatlan és tényszerű tájékoztatás feladatát, akkor érdemi vita és párbeszéd kezdődhetett volna ezekről a kérdésekről mind nemzeti, mind nemzetközi színtéren, de erre esély sem maradt, mert sosem volt érdek az, hogy ezekről a kérdésekről vitát nyissanak.

Az Egyesült Államok mögött álló nagytőkések és az azóta globalizált világ igazi nyertesei soha egy percig sem gondolkodtak azon, hogy a kooperáción alapuló együttműködést tegyék a globális világ alapjává, sokkal inkább előtérbe került az erő alapján történő politizálás.

Ennek okait feltárni sem idő, sem energia, sem elég információ nincsen, de röviden sejthető a valódi ok: a hidegháború végével és a CCCP felbomlásával az USA vezető köreinek ölébe pottyant egy remek lehetőség a világ Amerika számára előnyös globalizálására, ami ráadásul egybe esett a nagy rivális katonai visszavonulásával is, így nemcsak gazdasági, politikai és ideológiai téren, de katonai szempontból is hatalmas előnyre tettek szert mindenkivel szemben.

Az Egyesült Államok nem tétovázott, azonnal kihasználta a kínálkozó lehetőséget és a lehető leggyorsabban elindította azokat a folyamatokat, melyek a lehetőség szerinti maximális szintre emelte a világ feletti befolyásukat. A sietségnek oka volt, azzal ők is tisztában voltak, hogy a pillanatnyi relatív fölény és előny nem betonozható be és nem marad örökre így, Kína erősödése már a kapuban volt, Európa egyesülni készült egy unióban, így az USA-nak nem volt vesztegetni való ideje, a felemelkedő erőközpontokat addig kell kész tények elé állítani, amíg még nincs elég erejük ennek megakadályozására.

Ebbe a stratégiába tökéletesen illeszkedik a NATO gyors ütemű keleti kiterjesztése, a balkáni katonai beavatkozás és Jugoszlávia (a Kis-CCCP) majd a maradék Kis-Jugoszlávia szétbontása(1. megjegyzés), a Közel-Kelet katonai felvonulási területté változtatása, majd 2001. szeptember 11.-ét követően a katonai behatolás Közép-Ázsiába, mindezekkel egyetemben pedig az USA belső rendszerének masszív elmozdítása a klasszikus rendőrállami berendezkedés felé.

Fontos ezeket az eseményeket a maguk csupasz valójában szemlélni, mivel kellő távolságból felmérve a felesleges politikai lózungoktól megtisztítva válik láthatóvá a valós szándék. A nagyívű stratégiai játszma fontos lépcsőhöz érkezett, a következő lépések jelentősen felgyorsítják majd a további pozícióváltásokat a globális színpadon.

Az Egyesült Államok számára három valós potenciális ellenfél létezik(2. megjegyzés), nevezetesen:

  1. Kína
  2. Európai Unió
  3. Oroszország

 

Gazdasági, ipari, pénzügyi és demográfiai értelemben a három közül Oroszország a leggyengébb, katonai értelemben viszont a legerősebb, legalábbis még egy belátható ideig. Gyengélkedő gazdasággal, éppen, hogy csak nem fogyatkozó lakossággal hosszabb távon nem lehet egy hatalmas katonai gépezetet fenntartani és üzemeltetni, ez a napnál is világosabb mindegyik fél számára.

Ugyanakkor az Egyesült Államok számára nincs elég idő azt kivárni, hogy Oroszország katonai ereje szépen leépüljön, ez ugyanis évtizedek kérdése lenne, sőt, ha a nemzetközi együttműködés nem áll le, akkor a beláthatatlan jövőbe tolódik ki – emiatt biztosra kellett menni, a szankciók Oroszország ellen semmikor sem lesznek feloldva, kivéve, ha a jelenlegi orosz politikai hatalom megbukik és egy nyugatbarát, Oroszországot ismét maximálisan kiszolgáltatottá tevő új lakájelit nem kerül hatalomra. Az Egyesült Államok számára további problémát jelent az időtényező szempontjából, hogy egy ilyen irányú de lassú lefolyású változás törvényszerűen egyre több szállal kötné Oroszországot az Európai Unióhoz, így mire bekövetkezne az USA által hőn vágyott lassú orosz leépülés, addigra Oroszország betagozódott részévé válna az Európai struktúrának, azaz nem Oroszországgal, hanem egy Oroszországgal kiegészült Európai Unióval szemben kellene fellépni, amire egy ilyen helyzetben már az Egyesült Államoknak nem lenne sem elég katonai, sem elég gazdasági/pénzügyi ereje és eszköze.

Az Európai Unió nyomás alá került, egyik oldalról ott van a biztató jövő képe, a hosszabb távú európai felemelkedés és új európai-reneszánsz alapja: a gazdaságilag igencsak jövedelmező orosz együttműködés és orosz piac, emellett pedig a relatíve olcsó és hatalmas orosz nyersanyagkincs, másik oldalról pedig egy komoly katonai védelem, ami Európa teljes keleti peremét nagy biztonsággal szavatolná.

Ezzel szemben áll a jelen, ami az Egyesült Államokat jelenti, aki jelen idő szerint mind pénzügyileg, mind katonailag felügyeli Európa teljes egészét, beleértve az összes eddig kiépített amerikai struktúrát.

Európa csak Oroszországgal a háta mögött (betagozódott Oroszországgal) lenne képes hatékonyan szembe szállni az Amerikai Egyesült Államok világbirodalmi törekvéseivel, erre viszont nincs ideje az USA növekvő nyomása miatt. Így egyelőre, sok választása nem maradt Európának, nagy eséllyel az USA mellé sorolva a végeredmény egy totális gazdasági-katonai szembenállás lesz Moszkvával, egy háborús eszkaláció esetén pedig felvonulási és elsődleges katonai-hadműveleti területté válik.

Az USA a jelenlegi politikájával voltaképpen „két és fél” legyet üthet egy csapásra, mert:

  1. szembe fordítja és végső esetben háborúztatja egymással Európát és Oroszországot, így a két potenciális rivális nemcsak lekötve van, hanem végső esetben egymást is pusztítják
  2. Egyszerre gyengíti Kína két fontos partnerét, végső esetben pedig teljesen leválasztja Európát Kínáról

A maradék „fél légy” ennek az amerikai politikának a negatív visszacsatolása, amely viszont közös oldalra tolja Oroszországot és Kínát mind politikai, mind gazdasági, végső esetben pedig katonai téren (3. megjegyzés).

Kína, bár rendelkezik minden olyan kifinomult diplomáciai és politikai technikával és kultúrával, ami ahhoz kellene, hogy megőrizze a jó viszonyát minden globális szereplővel, erre egyre kevesebb az esélye, a Trump-adminisztráció nem enged a nyomásból. Kína számára mind az európai piac, mind az olcsó és hosszú távon kiszámítható orosz nyersanyag import létérdek és alapvetően meghatározó, de előbb-utóbb döntési helyzetbe kényszerül. vagy kiegyezik az Egyesült Államokkal (és ezzel együtt a kényszer alatt álló Európai Unióval is) és ebből eredően Kína is szembe fordul Oroszországgal, vagy bezár Moszkva mellé és nyíltan felveszi a kesztyűt az USA-val szemben.

Abban az esetben, ha Kína a háttérben kiegyezik az Egyesült Államokkal, akkor – elvileg – egy orosz ellenes platform részeként jelentős területi igényekkel léphetne fel a későbbiek során Moszkvával szemben, illetve egy háborús helyzetben a kínai haderő lehetne a gyors orosz katonai összeomlás kulcsa, hiszen Oroszországot egyszerre lehetne támadni a szárazföldön nyugati és dél-keleti irányból. Egy ilyen hipotetikus háború megnyerése esetén ugyanakkor Kína Európával összemérhető veszteségeket szenvedne, az orosz atomarzenál Európát és Kínát még a legoptimálisabb esetben is a kora középkori vagy inkább az ókori szintre lökné vissza. Ettől függetlenül az amerikai stratégák nagy álma lenne az, ha Európa és Kína venné az Oroszország elleni háború terheinek java részét a vállára, az USA pedig távolról és főként a levegőből támogatná a csapásokat az Orosz Föderáció ellen. A hagyományos orosz haderő Európa és Kína erővel szemben fokozatosan felmorzsolódna, a stratégiai csapásmérő erők egy jelentős részét a NATO és a kínai légicsapások kiiktatnák, így Moszkvának kétszer is meg kellene gondolnia azt, hogy a csökkent képességű stratégiai arzenáljával közvetlen csapást mérjen az Egyesült Államokra is felvállalva a totális pusztulást az amerikai ellencsapásban, vagy beérné az európai és kínai területekre mért „korlátozott” léptékű atomcsapásokkal a végső kapituláció előtt.

Ugyanakkor ez a szcenárió mind Európa, mind Kína (és persze Oroszország, valamint egész Eurázsia) számára végzetes és visszafordíthatatlan következményekkel járna: azon kívül, hogy Eurázsia ősi kultúrája és civilizációja totálisan elpusztulna, a lakosság a tizedére redukálódna, a belátható jövőben (értsd: több száz vagy akár ezer év) semmiféle reális esély nem lenne arra, hogy a maradék túlélő ne a Világ hegemón irányítása alatti szó szerinti rabszolgasorból bárhogyan is ki tudjon emelkedni. Mindezek figyelembevételével a jelenlegi világhelyzetben Kína Oroszország ellen fordulása nemcsak, hogy meggyorsítaná egy világméretű háború kirobbanását, hanem garantálná Eurázsia pusztulását is, így erre reális esélyt nem látok.

Ugyanakkor az Egyesült Államok és a Pentagon beindította azt a folyamatot, aminek az eredménye a globális kereskedelmi és szállítási láncok túlbiztosítása, valamint az amerikai hadiipar függetlenítése lesz a jelenlegi külföldi beszállítóktól és gyártóktól. A katonai-ipari komplexum „hazahívása” és függetlenítése a világ többi részétől – maximálisan szembe menve az USA által életre hívott és kiépített globális ipari és kereskedelmi elvekkel/struktúrákkal – egy jövőbeli világméretű katonai konfrontációra történő közvetlen felkészülésre utal, függetlenül Oroszország és/vagy Kína reakcióitól. A katonai konfrontációhoz vezető úton a következő lépés a hidegháború életre keltése, mégpedig egy sokkal hidegebb háborúra van szükség, mint egykoron. A jelenlegi gazdasági-pénzügyi helyzetben az Egyesült Államok számára létfontosságú a hadiipar további jelentős felpörgetése és mivel végtelen számú helyi háború és konfliktus nem robbantható ki, így marad a régi jól bevált recept: fegyverkezni gigantikus mennyiségben. Egy új fegyverkezési verseny bár az amerikai államadósság problémáját nem oldja meg, de az amerikai munkaerő helyzetén segít, a belső gazdaságot és fogyasztást ismét felpörgeti és a regnáló pénzügyi elit további haladékot kap.

Egy növekvő fegyverkezési verseny a riválisokat is fegyverkezésre ösztönzi, ami forrásokat von el a gazdaság és a társadalom egyéb szektoraitól, így a gazdasági és társadalmi fejlődés alapját adó egyéb fejlesztések elmaradnak, ezzel lassítani lehet a rivális hatalmi centrumok egyéb ágazatokban történő erősödését. Ha a rivális hatalmi centrumok ebben a piszkos versenyben nem tartják az ütemet és katonai képességekben jelentősen lemaradnak, akkor megnyílik az út a valódi háború előtt, hiszen innentől kezdve már „elfogadható szintű járulékos veszteségekkel számolva” megéri a rivális hatalmakkal történő végső katonai leszámolás.

A korabeli hidegháborúhoz képest a jelenkor kezdődő hidegháborúja több aspektusban eltér a korabelitől, ami miatt – bár látszólagosan nincs akkora veszély, amint a régi időkben – valójában sokkal nagyobb a kockázata egy valós, nukleáris fegyverekkel megvívott világháború kirobbanásának, mint bármikor az USA-CCCP klasszikus hidegháború idején:

  • Papíron csökkentették ugyan az atom robbanótöltetek számát, de a mai robbanófejek és rakéták sokkal pontosabbak és hatékonyabbak, mint a régi fegyverek.
  • A kisebb hatóerőből és nagyobb pontosságból eredően ezen eszközök bevetési küszöbértéke is alacsonyabb, mivel több – igaz megrendelésre készült – tanulmány szerint kisebb járulékos károkkal járna, mint egy régi hidegháborús atomkonfliktus.
  • Az amerikai fél részéről hadrendbe állított alacsony észlelhetőségű technológia lehetőséget biztosít a meglepetésszerű első csapások kiváltására, amelyek az orosz/kínai irányítási központokat és fix telepítésű silókat érheti. A korlátozott számú rakétahordozó atom tengeralattjárók figyelése és nyomon követése nem teljesen megoldhatatlan feladat, pár tucat megmaradó atomtöltet pedig nem fog elég elrettentő erőt biztosítani ahhoz, hogy a háború elmaradjon, ha cserébe a rivális hatalom teljesen és véglegesen kiiktatható.
  • Oroszország új hiperszonikus rendszereket állít hadrendbe, melyek ellen a jelenlegi nyugati rakétavédelem hatékonysága erősen megkérdőjelezhető. Az orosz polgári védelmi rendszer az egész országra kiterjedően működik, hatalmas mennyiségű atombunker került átadásra, így ebben a helyzetben az orosz vezérkar és főparancsnok egy fokozott és kiélezett helyzetben könnyeben juthat olyan döntésre, aminek a vége nukleáris fegyverek bevetése lehet. Bízva a saját elégséges elrettentő erőben, az új csapásmérő eszközök hatékonyságában, valamint a lakosság megfelelő szintű felkészültségében egyáltalán nem zárható ki a sarokba szorított atomhatalom részéről egy korlátozott, preventív és demonstratív nukleáris támadás, ami viszont nem várt eszkalációhoz is vezethet.

Mindezeken túl nem szabad megfeledkezni a katonaföldrajzi kérdésekről sem. Jelen idő szerint a NATO olyan stratégiai mélységben nyomult be az egykori szovjet szférába, hogy a Baltikum, Lengyelország, valamint Románia (esetleg Ukrajna) térségéből az európai orosz városok és gazdasági/katonai/ipari centrumok a csapás megindítását követően percek alatt elérhetőek. Ez elégtelen idő a hatékony védekezés megpróbálására is, képletesen Moszkva halántékához lehet közvetlenül szorítani a csőre töltött pisztolyt.

Az Egyesült Államok az INF szerződést valójában azért mondta fel, mert a rakétavédelmi rendszerek telepítése mellett fokozatosan meg kívánják kezdeni a közép hatótávolságú atomfegyverek telepítését mind Európában, mind a Távol-Keleten, ezzel biztosítva azt, hogy közép-hatótávolságú eszközökkel is képesek legyenek a megelőző stratégiai csapásmérésre mind Oroszország, mind Kína viszonylatában.

A katonaföldrajzi realitások miatt így az Egyesült Államok jelentősen több nukleáris fegyverzetet képes bevetési hatótávolságon belül tartani a célpontokhoz képest, mint fordítva. Ennek oka igen egyszerű: Oroszország és Kína jelen idő szerint nem tud USA célpontokra beállított közepes hatótávolságú atomeszközöket felsorakoztatni Mexikóban vagy éppen Kanadában, míg az Egyesült Államok a stratégiai ICBM/SLBM arzenálja mellett Kelet-Európában és Japán, Tajvan vagy Dél-Korea esetében képes lesz erre. Ezek telepítésével olyan nukleáris kerítés mögé zárja Moszkvát és Pekinget, amellyel képes közvetlenül azzal fenyegetni őket, hogy az indítási parancstól számított 6-12 percen belül pusztító nukleáris csapássorozatok érnek célba a területeik ellen, célponttól függően.

Ennek a helyzetnek a realizálódását sem Kína, sem Oroszország nem várhatja be, mert a felvázolt stratégiai helyzetben csak egyetlen esély van a túlélésre: a kapituláció. Félő, hogy ezt nemcsak felismerték Pekingben és Moszkvában, hanem előrehaladott állapotban vannak az egyeztetések a soron következő lépésekről, melyek tovább növelik a közvetlen fegyveres összeütközés kockázatát az európia vagy a dél-kelet ázsiai színtereken. Egyelőre ezek mibenléte még nem látszik, de nagy eséllyel megelőlegezhető az, hogy a befogadó államok „túlbiztosított” nukleáris célpontokká válnak, azaz háborús veszély esetén megelőző csapásokat fognak elszenvedni, ami már nem háborús veszélyt, hanem magát a háborút jelenti.

Azzal az egy dologgal sem árt tisztában lenni, hogy a harmadik világháború ugyan elindítható, de onnantól kezdve már soha nem fog véget érni, hiába fogynak el a nukleáris eszközök. A civilizáció és az ökoszisztéma lerombolása a túlélők számára egy folytatódó, soha véget nem érő örök háborút jelentene majd.

A III. világháborúban azért nem lesznek győztesek, mert elindítani ugyan el lehet, de befejezni többé már nem.

MEGJEGYZÉSEK:

 1. megjegyzés:

Jugoszlávia felbontásának forgatókönyve megegyezett a Szovjetunió felbontásának forgatókönyvével, a maradék Kis-Jugoszlávia elleni katonai akciófelvezetése és végrehajtása pedig fontos figyelmeztetés arra, hogy az USA és a NATO hogyan kívánja a maradék Kis-Szovjetuniót, azaz Oroszországot tovább darabolni, csak ebben az esetben Koszovó szerepét elsősorban Ukrajna és a Krím látja majd el – a fő műsor már el is kezdődött. Az USA/NATO katonai terveiben egy Oroszország elleni háború részletesen ki van dolgozva, jelen idő szerint a szükséges előkészületek és katonai felvonulások/erők pozícionálása zajlik.

2. megjegyzés:

A jelenkor geopolitikai világában az Egyesült Államok játssza az Új Brit Birodalmat, az USA geopolitikai játéka pontosan leköveti az egykori európai kontinensen zajló brit politika modelljét, miszerint a brit Birodalom folyamatosan arra játszott, hogy a kontinentális hatalmakkal külön-külön jobb legyen a viszonya, amint azoknak egymással. Az USA geopolitikai értelemben ugyanezt a mintázatot követi régóta, a jelenben például igyekszik úgy kijátszani Európát és Oroszországot egymás ellen, hogy külön-külön a viszonya a két féllel továbbra is lehetőleg egyutas maradjon (egyutas kommunikáció = utasítás), miközben a harmadik féllel (Kína) kezdett új konfrontáció közben a másik felek felé meglebegtesse egy új kiegyezés lehetőségét.

3. megjegyzés:

Egy új világháborús helyzet kialakulásának a lehetősége nem azért kerül előtérbe, mert Moszkva és Peking összefog, hanem pont fordítva: Ázsia két óriási birodalma azért fog össze, mert a Nyugattal történő világméretű katonai összeütközés reális lehetőséggé vált mind kettejük számára külön-külön is. A Nyugat minden létező belső problémáját immáron kifelé vetíti és külső felelősöket keres, az első két helyezett Moszkva (Demokrata Párti célpont) és Peking (Republikánus Párti célpont). Bár elsőre kényelmes és megnyugtató a belső politikai feszültségekkel és játszmákkal magyarázni a jelenlegi amerikai geopolitikát, de ne dőljön be senki ennek, az amerikai geopolitikai lépések következményei mind időben, mind következményekben messze-messze túlmutatnak azon, hogy a négyévenkénti amerikai elnökválasztás cirkuszával akarjuk magyarázni akár az egész bolygó jövőjét és minden lakosának életét majd közvetlenül meghatározó lépéseket.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2652) Putyin eladja az S-400 elhárító rendszert Szaúd Arábiának

Paul Craig Roberts esszéjének felhasználásával készült lényegi fordítás

A teljes angol szöveget alant teszem közzé.  Az angol szöveg lényeges részének fordítását elküldöm azoknak, akik előfizettek egy új sorozatra. Az előfizetés összege 10.000 forint. Az előfizetőket kérem, hogy külön E-mailben értesítsenek a befizetésről. Aki nem tudja, a számlaszámom: OTP 11773030-00271383 Az összeget ne sajnáld, nagyon meg fogok érte dolgozni, és amit megspórolsz nem fogod magaddal vinni. 😀

___________________________________________________________________________

October 26, 2018   The murder of Jamal Khashoggi inside the Saudi Arabian embassy in Turkey is unprecedented in its audacity. The response from Washington and the Canadian government is to sell more weapons to Saudi Arabia, weapons that are being used by the Saudis in their destruction of the Yemeni population. The Russian response, if the report I saw was not fake news, is to sell the Saudis the S-400 air defense system. https://on.rt.com/8pd0

What we can conclude from this is that armament profits take precedence over murder and genocide.

Genocide is what is going on in Yemen. I heard a report today on NPR that Yemeni are dying from starvation and from a cholera epidemic that has resulted from the Saudi destruction of the infrastructure in Yemen. The aid worker giving the report was obviously sincere and upset, but had difficulty connecting the high death rate to the Washington-sponsored war, blaming instead a 20% devaluation of the Yemen currency that raised food prices out of the reach of most Yemeni. She said that the solution to the crisis was to stabilize the currency!

It is difficult to understand why in the Western media and among Western politicians there is so much demonization of Iran, Syria, Venezuela, North Korea, China, and Russia. It is not these demonized countries that are murdering people in their embassies, conducting wars of aggression (war crimes under the Nuremburg Standard), and embargoing food and medical supplies to the populations that are being bombed. These crimes are being done by Saudi Arabia, Israel, and the United States and its NATO vassals.

Obviously, the Yemeni, like the Palestinians, don’t count. Their slaughter doesn’t cause a moral ripple in the West.

Putin might be giving Washington tit for tat by horning in on Washington’s armaments customers, but the decision to sell the Saudis the S-400 is a strategic blunder. Saudi Arabia is a sponsor of the war against Syria, in whose defense Russian lives and treasure have been spent. Moreover, Saudi Arabia is an enemy of Iran. Iran is an ally of Russia in the defense of Syria, and a country whose stability is essential to Russia’s stability. Perhaps even more important, the minute the Saudis get their hands on the S-400 they will hand it over to Washington, and experts will figure out how to defeat it, thus negating Russia’s investment in the weapon and its advantage. The decision to sell the S-400 to the Saudis convinces Washington that Putin and his government are clueless, babes in the woods to be easily run over.

In my opinion, the worst aspect of the S-400 sale is that it erases the moral edge that Putin has gained for Russia over the murderous and ever-threatening West. Now we have Russia putting profits above the Russian government’s professed respect for the rule of law and moral behavior.

An even more immoral and irresponsible development is President Trump’s withdrawal from the INF Treaty. The only reason for Trump’s Zionist Neoconservative National Security Advisor to orchestrate this withdrawal is to threaten Russia. Intermediate range missiles cannot reach the US. Russian ones could reach Europe, and US ones placed in Europe on Russia’s border can comprise a first-strike nuclear attack on Russia that has no warning and is indefensible.

President Putin has complained for years, and warned of the consequences, of Washington establishing ABM missile sites in Poland and Romania under cover that their purpose is to protect Europe from Iranian missile attack. Putin has pointed out repeatedly that these missile sites can easily, without anyone knowing, be converted into a nuclear cruise missile attack posture against Russia. Yet, the crazed US National Security Advisor claims, illogically, that it is the Russians, who have nothing to gain from violating the treaty, who are cheating.

Europe has no capability whatsoever of being a military threat to Russia except as launching posts for Washington. If it were not for Washington’s aggression toward Russia, Europe would face no Russian threat.

The reason President Reagan negotiated the INF Treaty with Gorbachev was to reduce the Soviet perception of the US as a threat. Reagan wanted the end of the Cold War and nuclear disarmament. Reagan hated nuclear weapons. By Reagan’s time in office, no one with any intelligence any longer believed that the Red Army intended to overrun Europe. The problem was different. The problem was to get rid of nuclear weapons that are capable, if used, of winning no war but of destroying life on planet Earth. Reagan understood this completely.

Unfortunately, this understanding has been lost in Washington.

If the INF Treaty is abandoned, it is impossible for Russia to tolerate any missile bases near its borders as these bases could be first-strike nuclear weapons against which Russia has no defense. The European countries sufficiently stupid to host these bases will be on a hair-trigger with the Russian military. Just one false signal, and nuclear war begins.

Trump’s intention to normalize relations with Russia has been defeated by CIA Director John Brennan, FBI Director James Comey, Justice Department Deputy Attorney General Rod Rosenstein, the military/security complex, the Israel Lobby, the Democratic Party, the US liberal/progressive/left, and the presstitute media—CNN, MSNBC, New York Times, Fox News, BBC, Washington Post, etc.

We will all die, because the American Establishment lied through its teeth nonstop.

We can conclude from the acceptance of Saudi crimes and Western indifference to Washington’s withdrawal from the INF Treaty that morality takes a back seat to material interest. We can also conclude that evil has achieved dominance over good, with the consequences that avarice and lawlessness will escalate their destruction of truth, peoples, and life on earth.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2651) A nagy lehűlés kipusztította a Neander völgyi embert

Tibor bá’ online

 

Minden valószínűség szerint ez volt a legtovább tartó nyomozás titokzatos gyilkosság ügyében. Ki, vagy mi ölte meg az emberiség legközelebbi rokonát, a Neander völgyi embert, aki valamikor benépesítette egész Európát mielőtt úgy 30.000 évvel ezelőtt kipusztult volna. Gyanúsítottként számba jöhetett a klímától kezdve minden magáig, az Emberig. A talány megosztotta a szakértők véleményét. Végül azonban összeült harminc tudós, hogy a rejtélyre megadják a legvalószínűbb választ. Véleményük szerint a Neander völgyi embernek egyszerűen nem állt rendelkezésére az a technológiai ismeret, aminek segítségével túlélhette volna az egyre hidegebb teleket. Különben, csak úgy mellesleg, az eredeti európai bevándorlók a Homo sapiensek nem, hogy nem vádolhatók a gyilkos tettel, de önmaguk is közel álltak a teljes kihaláshoz.

A tudós csoport mindenre kiterjedően a 20 és 40 ezer évvel ezelőtti körülményeket vizsgálták. Klimatológusok kimutatták, hogy Európa éghajlata 20-70.000 évvel ezelőtt hatalmas változásokon ment át. Hideg időszakokat melegebbek követtek úgy, hogy az átlaghőmérséklet tíz éven belül több fokot is emelkedhetett vagy süllyedhetett. Rovar, virágpor és fosszilis csontmaradványok bizonyították, hogy ez a hirtelen ingadozás drámai hatással volt a növényzetre és az állatvilágra beleértve a Homo sapienst és a Homo neanderhalensist is.

Amikor 30.000 évvel ezelőtt a téli átlag hőmérséklet -10°C alá esett, a Neander völgyi ember északról délre vándorolt, de vele együtt húzódott délre az állandó jégmező határvonala is. A szakértők szerint meglepő volt, hogy a Neander völgyi ember mennyire megrettent a hidegtől, és milyen hatalmas távolságokat tett meg délfelé. Ezzel egy időben a Homo sapiens is délre húzódott, de 25.000 éve már csak néhány törzs tengette életét a mai dél Franciaországban és a Fekete-tenger környékén. Minden valószínűség szerint a Homo sapiensre is a kihalás várt volna, ha 29.000 évvel ezelőtt meg nem érkeznek a Gravettiek fejlett szerszámaikkal (halászháló, dárda) melyeknek segítségével jóval könnyebben szereztek élelmet. A szerszámaikon kívül ruházkodásra is fejlett technikájuk volt. Tudtak szőni, varrni, és valószínűleg fejlett társadalmi szerveződésük is volt. Miután a Gravettiek összevegyültek a Homo sapienssel, az emberiség ősei túlélték a 18-25.000 évvel ezelőtt nehéz időket.

A neander völgyiek vérfrissítés és fejlettebb szerszámok nélkül körülbelül 28.000 éve kihaltak, elsősorban azért mert stratégiájuk a menekülésben merült ki, míg őseink adaptálták magukat az új körülményekhez, ami legalább annyira volt forradalmi, mint a modern emberré válás.

Vajon lesz-e közülünk túlélő, és újrakezdő a megváltozott földi körülmények között?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2650) Menstruáló nők jobban hatnak az éhes férfiakra

Tibor bá’ online

 

Vegyünk egy tucat sztriptíz táncosnőt, néhány szexre éhes férfit, meg egy nagy rakás pénzt és máris elvégezhetünk egy roppant érdekes kísérletet.

Geoffrey Miller és kutatócsoportja (Univesity of New Mexico) összehasonlította a rendszeresen menstruáló sztriptíz táncosok keresetét azokéval, akik hormonokat tartalmazó fogamzásgátlókat szedtek. [megjegyzendő, hogy ezek a nők nem kapnak fizetés, jövedelmük kizárólag borravalókból áll] A menstruáló ciklus nem fogamzó szakaszában lévő táncosok a nem menstruálókkal azonos mértékben kaptak borravalót a lelkes szemlélődőktől. De amikor a bámuló férfiak előtt vonagló sztriptíz táncosnők fogamzó állapotban voltak, borravalójuk jelentős mértékben megemelkedett.

Akit a téma tudományosabban is érdekel, az kattintson ide, esetleg alkalmazni akarja az itt tanultakat. 😀 :   DOI: 10.1016/j.evolhumbehav.2007.06.002).

PS: Itt a hétvége. Kapcsolj ki! A hétfői nyüzsgés megvár. 😀

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2649) Hogy állunk ma?

Tibor bá’ online

 

Két éve, 2016-ban állt elő Guy McPherson azzal, hogy legfeljebb 10 éve van az emberiségnek, azaz 2026-ra nekünk annyi. Az ok az Északi sark jegének az eltűnése, amit követve beáll a hirtelen felmelegedés. Ezt két évvel később (2018.09.24.) az Arctic News-be megerősítették az alábbi grafikonnal:

E szerint nyilvánvaló, hogy 2018-ban a globális felmelegedés + 1,8 °C a ipari forradalom kezdete óta, és 2019 végére el fogja érni a + 1,95 °C. Az igazi meglódulás 2020-ra várható.

Már a tavalyi kiértékelésre azt írtam, hogy McPherson jóslatának bekövetkezését nem lehet 2019  szeptember előtt eldönteni. Mivel a megfutás alapja a jég eltűnése, ezt kell figyelni. Nos az északi jégtakaró 2018.10.24.-én így nézett ki:

A szaggatott vonal a 2012-es év jégtakaróját mutatja be. Ez egy rendkívüli év volt, nagyon erős El Ninoval. Sokakat meg is tévesztett, mert trendnek fogták fel, nem pedig egy rendkívüli kiugrásnak. A kék vonal az idei év jégtakaróját mutatja be. A kb. szeptember közepén bekövetkező minimum 2012-ben 3.570.000 km^2 volt. Ezt az idei év minimuma meg se közelítette. A különbség jól látható, számokkal kifejezve 1.140.000 km^2 volt. Az idén tehát kb. 12 Magyarországnyi területtel volt több jég, mint 2012-ben. Ez rengeteg jég, de valami történt. A megfordulás, vagyis a jég fogyásból átállás a jég gyarapodásra egészen másképp zajlott (atipikus) mint a megszokott. A fordulópont után a jég valahogy vonakodott gyarapodni. Ennek volt következménye, hogy kábé egy héttel ezelőtt már kevesebb jég volt, mint ezen a napon bármikor a múltban, tejhát 2012-ben is. Az idei jéggörbe alig több, mint egy hónap alatt ledolgozta a jóval több mint egy millió km^2 hátrányt. Ha a jég gyarapodás továbbra is ilyen lusta lesz, akkor elképzelhető, hogy a márciusi jégmaximum messze alul marad a korábbiaktól. Ez pedig a nyár folyamán gyorsabb olvadással fog járni. Nem lehetetlen, hogy szeptemberben néhányan meg fognak lepődni.

Ma hajnalban különben McPherson-nal különleges interjút készítenek. Ha felteszik a twitterre, lefogom fordítani.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2648) A Khashoggi drámát már nem lehet elsikálni – Erdogan követeli MbS leváltását

Véleményem szerint ezt a témát ilyen alapossággal magyar médiumban nem olvashatjuk

A teljes angol szöveget alant leközlöm. A magyar fordítást elküldöm azoknak, akik előfizettek egy új sorozatra. Az előfizetés összege 10.000 forint. Az előfizetőket kérem, hogy külön E-mailben értesítsenek a befizetésről. Aki nem tudja: OTP 11773030-00271383 Az összeget ne sajnáld, nagyon meg fogok érte dolgozni, és amit megspórolsz nem fogod magaddal vinni. 😀

By Moon Of Alabama

The Khashoggi saga continues to influence Middle East policies.

On Friday the Saudi regime admitted that Khashoggi was killed in its consulate in Istanbul. Since then they have changed their story twice:

After weeks of denying involvement in Khashoggi’s disappearance, Saudi Arabia said that he was killed in the Istanbul consulate, saying his death was the result of a “fistfight”. A Saudi source close to the royal palace later told CNN that the Washington Post journalist died in a chokehold. On Sunday, its foreign minister, Adel al-Jubeir, went further, describing Khashoggi’s death on Fox News as a “murder” and a “tremendous mistake.”

Mohammad bin Salman, the Saudi clown prince and effective ruler, does not seem to have any good media advisors. By not sticking to one story all further Saudi accounts will immediately come into doubt.

The Saudis originally claimed that Khashoggi had left the consulate. We now know why they felt safe to make that claim. CNN has a new Turkish story of a decoy which was send out to make it look as if Khashoggi left. They provide pictures to prove it:

One member of the 15-man team suspected in the death of Jamal Khashoggi dressed up in his clothes and was captured on surveillance cameras around Istanbul on the day the journalist was killed, a senior Turkish official has told CNN.

CNN has obtained exclusive law enforcement surveillance footage, part of the Turkish government’s investigation, that appears to show the man leaving the consulate by the back door, wearing Khashoggi’s clothes, a fake beard, and glasses.

While Khashoggi was half bald, the decoy in Khashoggi’s cloth seems to have full hair.

Bit by bit the Turkish government leaks more of the sorry tale. It helps to keep the issue on the political agenda.

YeniSafak, an Erdogan aligned broadsheet, claims (Turkish, machine translation) that Khashoggi was put on the phone with MbS while he was in the consulate. He was allegedly told to return to Saudi Arabia. After he rejected to do so he was killed.

A later YeniSafak report (Turkish, machine translation) says that Saudi teamleader in the consulate, Maher Abdulaziz Mutreb, made a total of four calls to bin Salman’s office manager Badr bin Mohammed Al Asaker in Riyadh. Al Asaker is the head of the crown prince’s foundation and his ‘invisible hand’. Mutreb allegedly used the cell phone of the consul. Another call was made to the U.S., presumably to Khalid bin Salman, the brother of MbS who is the Saudi ambassador in Washington DC. Khalid has since returned to Riyadh. Al Jazeerah Arabic had earlier reported of such calls, and of 19 additional WhatsUp calls to MbS himself.

If the news of these calls proves to be true, the killing of Khashoggi was undoubtedly premeditated murder on the direct order of the clown prince.

Turkish police also found an abandoned car that is owned by the Saudi consulate. It can be seen on CCTV footage of the consulate on the day that Khashoggi was killed.

All this proves that the spy-craft of the Saudi assassination team was abysmal. All cellphone networks store records of each call. Any foreign official’s phone in Turkey is under surveillance of the country’s intelligence service. Only some throw-away phone with an anonymous prepaid card could have given some protection.

It seems that the Saudi team simply did not care. It tried to obscure the incident by removing the body, but did otherwise little to hide the operation. They likely expected to get away with this. Their boss, MbS, certainly did:

As the disappearance of Mr. Khashoggi escalated into a diplomatic crisis, Prince Mohammed was shocked by the backlash. He couldn’t understand why Mr. Khashoggi’s disappearance was such a big deal, according to people who recently interacted with the prince.

On Oct. 10, eight days after Mr. Khashoggi went missing, Prince Mohammed called Jared Kushner, the adviser and son-in-law to President Trump, according to people briefed on the phone conversation.

Why the outrage, Prince Mohammed asked in English.

The prince’s confusion soon turned into rage. “He was really shocked that there was such a big reaction to it,” said a person close to the royal court. “He feels betrayed by the West. He said he would look elsewhere and he will never forget how people turned against him before evidence was produced.”

No one seems to care how many Yemeni’s Mohammad bin Salman kills each day. There was no harsh reaction when MbS kidnapped the Lebanese Prime Minister Hariri, nor when he incarcerated nearly 400 princes and tortured them to steal their money. Why would anyone care about Khashoggi?

Because that is how human psychology works:

The death of one man is a tragedy. The death of millions is a statistic.
Josef Stalin

We humans care way more for a single persons we know, than for a mass of people we have no relations with.

Khashoggi was a personal friend of Erdogan. He was a columnist at the Washington Post, the CIA’s most favored news outlet. Mohammad bin Salman is an enemy of both. Neither the neocon opinion editor of the Post, Fred Hiatt, nor Erdogan have any love for the Saudi clown prince. They would of course raise a ruckus when given such a chance.

They will pile on and air the Saudi’s dirty linen until MbS is gone. Yesterday the New York Times exposed the twitter brigades the Saudis hired to manipulate the public. Today the Washington Post has a detailed report of Saudi influence peddling through U.S. stink tanks. The Middle East Institute, CSIS and Brookings get called out. Lobbyists for the Saudis are canceling their contracts. More such reports will come  out. Years of lobbying and tens of millions of dollars to push pro-Saudi propaganda have now gone to waste.

The affair is damaging to Trump. He built his Middle East policy on his relations with Saudi Arabia. But he can not avoid the issue and has to call out MbS over the killing. His own party is pressing for it. Yesterday the Republican Senator Bob Corker, chairman of the Foreign Relations Committee, dismissed the Saudi version of the story on CNN and called (vid) for consequences:

“It is my sense, I don’t know yet, but based on the intel I have read, based on the other excerpts that I have read, it is my thinking that MbS was involved in this, that he directed this and that this person was purposefully murdered.

There has to be a punishment and a price paid for that.

Do I think he did it? Yes, I think he did it. […] We obviously have intercepts from the past that point to involvement at a very high level, so let’s let play this out.

On Sunday Erdogan was on the phone with Trump. The Turkish readout of the call hints at negotiations over Syria, the lifting of sanctions against Turkey and other issues. But the Khashoggi case has now gone too far to allow for a deal to be made over it.

Erdogan’s mouthpiece, the somewhat lunatic columnist Ibrahim Karagül, gives an insight into Erdogan’s thinking and sets out his aims:

The real trap was set against Saudi Arabia. Even though a Saudi Arabia-U.S.-Israel rapport was established and discourse about shielding the Riyadh administration from Iran, the objective was to destroy Saudi Arabia through Salman and Zayed. The next front after the Syria war was the Persian Gulf, Saudi Arabia. They never understood this, they could not understand it. Turkey understood it, but the Arab political mind was blinded.

Now Saudi Arabia is in a very difficult situation. The world collapsed over them. Crown Prince Salman is going through a tough test via Zayed, who has control over him. If the gravity of the situation after the facts revealed with the Khashoggi murder is not comprehended, we will witness a “Saudi Arabia front” in less than a few years.

The Riyadh administration must dethrone Crown Prince Mohammed bin Salman at once. It has no other choice. Otherwise, it is going to pay very heavy prices. If they fail to quash the trap set up targeting Saudi Arabia through bin Zayed, they will be victims of Trump’s “You won’t last two weeks” statement, and the process is going to start to work in that direction.

This duo must be taken out of the entire region and neutralized. Otherwise they are going to throw the region in fire.

Crown Prince of Abu Dhabi Mohammed bin Zayed is Mohammad bin Salman’s mentor and partner in crime in Yemen. MbZ is smarter than MbS – and will be more difficult to dislodge.

Erdogan announced that he will describe more details of the case on Tuesday in a speech to his party’s parliament group. He will probably not yet play the tape from inside the consulate that Turkish intelligence claims to have. But he may well confirm the revealed phone calls and threaten to release their content.

Erdogan’s aim seems clear. The chance for deal is gone. MbS has to go. He will try to play the case out until that is achieved.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2647) Lehet-e forradalom 2019-ben?

Tibor bá’ online

 

 

Márki-Zay  Péter  nem  először  tett  célzást  forradalomra. Lehet-e?   (Nem  biztos,  hogy  a  következő  forradalomra újabb 62 évet kell várni.)

Az én határozott véleményem, hogy nem lehet, felesleges 1956-ra hivatkozni. A különbség igen jelentős. Felsorakoztatok csak kettőt ezek közül:

1956-ban a Rákosi rendszerben az elnyomó szerv (ÁVH) tagjain kívül senkik se volt megelégedve a helyzetével.  Ma, a legutolsó választásokon 40 százalék Orbánra szavazott. OK, volt ott csalás bőven, de talál 10-15 százalék valóban Orbán hívő. Népfelkelés helyett 85 százalék polgárháborút folytathat jól felszerelt 15 százalékkal. Ez nem forradalom. De persze ez se lesz.

A legfőbb ok a népességben van. 56-ban 10 évvel voltunk a háború után. Gyakorlatilag minden magyar férfinek volt már kezében puska, és el is sütötte azt. Legalább is tudta, mi a harc, és azt is, hogy az élete mindenkinek egy hajszálon függ. A mai magyar társadalom wellnessezik és hozzá van szokva a „kényeztetéshez”. Ez utóbbi a kulcsszó. Szó sem lehet arról, hogy fegyvert vegyen a kezébe. Semmiféle kényelmetlenséget nem vállal fel. Majd lesz valami, ez a felfogása.

Ez a két tényező határozza meg a jövőt. Igaz, semmi se tart örökké. Rákosit se 56 buktatta meg, hanem a rendszeren belüli rivalizálás. Ez lesz az Orbán rendszer vége is. Orbán hatalma megrendül, például Ny Európa vagy az USA tudatos Orbán ellenes politikája miatt, és akkor valaki a helyébe lép, és könnyíteni fog a kizsigerelésen, ahogy Kádár tette Rákosihoz képest, hagyni fogja a kisembert is, hogy csupasz krumpli mellett rántott húst is egyen.

Néhány saját felvétel

A Köztársaság téri pártház védelmére kivezényel ÁVH tizedes, aki pontosan tudhatta, hogy élve nem fogja elhagyni az épületet. Megfizet néhány évig tartó kiváltságért. Hasán a kinyitott pártkönyve, lehet, hogy 5-ös volt a sorszáma? 😀

Győzelem után a tömeg nehéz gépekkel elkezdte feltörni a betont a pártház előtt, mert az a hír járta, hogy a föld alatt kínzókamrák vannak elrejtve. Nem találtak semmit.

Az ideiglenes győzelem boldog percei a romohalmaz felett.

És ha valaki kíváncsi lenne rám.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2646) Az Y kromoszóma visszavág

Tibor bá’ online

 

 

Az utóbbi időben számtalan „támadás” érte a hímivart meghatározó Y kromoszómát. Mint köztudott az emberi sejtekben 2 x 23 kromoszóma található, melyek párokba csoportosíthatók (ezért a 2 x 23 = 46 számbavétel). A huszonhárom párból huszonkettő úgy jelentkezik, ahogy ezt tisztességes pároktól az ember elvárná, egymásra nagyon hasonlítanak. A huszonharmadik (sex) kromoszómapár esetében a helyzet egészen más. Itt egy „normál” méretű X és egy picurka Y elnevezésű kromoszóma alkotja a párt. A női sejtekben a pár két darab X kromoszómából áll, míg a férfiak esetében egy X és egy Y kromoszóma adja a párt. Könnyen belátható, ha az XX nőt jelent és az XY férfit, akkor a férfiakra az Y kromoszóma kell, hogy jellemző legyen. Így is van.

Csakhogy az utóbbi időben egyre több vélemény szólt az mellett, hogy az Y kromoszóma csökevényes, kevés funkcióval bíró, kihalásra ítélt, stb. A helyzet az, hogy korai halálhíre nagyfokú túlzás. Az alábbiakban egy hírportálban  megjelent cikk kivonatát ismertetem.

*        *        *

Az Y-kromoszóma feltérképezése nem volt könnyű feladat, mivel számos olyan ismétlődő szekvenciát tartalmaz, amelyek egymás tükörképei. Vegyünk egy példát a DNS-ben lévő négy bázis (adenin, timin, citozin és guanin) tetszőleges alkalmazásával:

A C G C C G T T T G C C G C A

 Látható, hogy a felírt szekvencia a középen lévő T-re tükör-szimmetrikus. Az Y-kromoszóma mintegy 50 milliónyi bázisából körülbelül 6 millió tükörszimmetriában van.

Ha feltételezzük, hogy az első három (A C G) betű egy génnek felel meg, akkor láthatjuk, hogy ugyanez a „gén” (visszafelé olvasva) a betűsor másik végén is megvan. Ez az elrendezés roppant fontos a genetikai információ megőrzése szempontjából, mivel ha a gén meghibásodik, rendelkezésre áll egy tartalék példány, amiről ismét elkészülhet jó másolat.

A többi kromoszóma esetében nincs ilyen trükkös mechanizmus, de nincs is rá szükség, ugyanis minden más kromoszóma párosával fordul elő a testi sejtekben: egy anyai és egy apai példány formájában. Ha az egyiken egy gén hibás, rendelkezésre áll egy tartalék példány. Az Y-kromoszóma azonban egymagában áll, nincs tartalék példány.

Vagyis nem egészen, éppen a sok tükör-szimmetrikus szekvencia miatt. Az Y-kromoszóma tulajdonképpen önmagán belül képes cserélgetni a géneket. Azok a biológusok, akik pusztulásra ítélt „géntemetőnek” tekintették az Y-kromoszómát, amely az egyre halmozódó génhibák miatt hamarosan eltűnik (és vele együtt a hímivar is, mint néhány rovarfaj esetében az már megtörtént) valószínűleg tévedtek. Úgy tűnik, a legkisebb kromoszómának megvan a magához való esze, és igen trükkösen védi magát.

Az Y-kromoszómában 78 gént találtak. Ezek nagy része a here fejlődését és a spermiumok termelését szabályozza. Egyikük a hímivart határozza meg. Egy másik gén az agy működésére hat ki. Ezt a gén a női ivart meghatározó X-kromoszómában nem találták meg.

És pont most akarunk kipusztulni? Szégyen-gyalázat! 😀

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2645) Gondolkodjunk együtt

Tibor bá’ online

James Hansen két napja szétküldött egy feljegyzést, ami nem teljesen új, de érdemes magunkat átrágni rajta, mert megéri. A téma az alábbi ábra, alatta a magyarázat és némi okoskodás:

Cím: Az atmoszféra CO2 tartalma és a globális felszíni hőmérséklet

Bal oldalt az y tengelyen találjuk a hőmérsékletet C°-ban, a jobb oldalon pedig a széndioxidot ppm-ben. Az X tengelyen van az idő 800.000 évtől 0 évig, ami megfelel időszámításunk 1880 évével, mert hogy akkor még nulla hatása volt a CO2-nek. Aztán ki van tűzve 1950, mert akkortól kezdve kezd a széndioxid hatás érvényesülni, és végül 2020, ami a jelent illeti. Piros vonal a hőmérsékletet jelzi, a kék pedig a CO2-t.

Látható, hogy az utolsó 800.000 évben a hőmérséklet és a CO2 szorosan követi egymást. Az is nyilvánvaló, hogy a CO2 soha nem lépte túl a 280 ppm-et, a hőmérséklet pedig a 0 fokot (egy kis jóindulattal). Így nyugodtan állíthatjuk, hogy minden CO2 értékhez tartozik egy hőmérsékleti érték.

Aztán az ipari forradalmat követően a CO2 elkezd emelkedni, amit némi késéssel, meglehetősen lustán követ a hőmérséklet. Napjainkra a CO2 koncentráció jócskán átlépte a 400 ppm-et, amihez +3,5° C tartozna, mert ezen a hőfokon érné el a Föld az egyensúlyi állapotot. Ez azt jelenti, ha ebben a pillanatban egyetlen CO2 molekulát se termelne a földi élet, akkor is felmenne a globális felszíni hőmérséklet 3,5 fokkal magasabbra, mint a bázis vonal, amit ugye nullával jelölünk. Jelenleg különben nyugodtan állíthatjuk, hogy 1 foknál tartunk. Tehát még 2,5 fokot emelkedne. A hülyéskedés az 1,5 majd 2 fokkal teljesen gyerekes. Máris 3,5 foknál tartunk, csak még nem következett be. Mikor? Na erről szól a következő grafikon:

Ez a grafikon azt mutatja be, hogy az El Ninó maximumok, és a La Nina minimumok milyen emelkedést mutatnak. Az eredményt nyugodtan mondhatjuk 0,3 foknak évtizedenként. Ez a múlt. Ha úgy döntünk, hogy ez lesz a jövő is, akkor a hátralévő 2,5 fok melegedéshez több mint 80 év kellene. Ez azonban rossz okoskodás, mert egyfelől a CO2 termelés nem áll le, másfelől pedig a lineáris változás semmiképpen nem marad fenn a pozitív visszacsatolások miatt. Ez egyébként már most sincs így, mutatja ezt a La Nina értékek növekedése. Ebből mindenki vonja le maga a következtetés.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2644) Stephen Hawking

Tibor bá’ online

 

Fél éve halt meg a modern idők Einsteinje, aki elég furcsa egyéniség volt (úgy mellesleg). Ha ránézel a fényképeire, automatikusan felmerül benned a kérdés, hogy a fenébe lett neki 3 gyereke? Jó, nekem is vannak elképzeléseim, ami szerint a nők bármire, bármire, BÁRMIRE, BÁRMIRE képesek. És akkor megcsalja a feleségét az asszisztens nőjével. Nem semmi. Így pofára nem néz ki Casanovának. 😀

Az emberiségnek mindig kell egy idol, aki abban a pillanatban a legokosabb ember a világon. Haláláig Einstein volt ez, aztán Bertrand Russell lett, majd Hawking, aki most meghalt, vajon ki lesz a következő? Na, majd találnak valakit, addig is lehúzok róla egy bőrt.

Hawking nagyon ügyesen utolsó beszédét magnóra vetette, amit fél ével halála után, az utolsó könyvének a kiadásakor lejátszottak. A bulvár lapok azt írták, hogy Hawking a másvilágból üzent. Na jó, legyen így. És mit üzent? Többek között azt, hogy nincs Isten. A fene! Nekem ehhez nem kellett meghalnom. 😀 és még azt is üzente, hogy a világmindenséget senki se irányítja, megy az magától. Ezt már én is mondtam, hozzátéve, hogy azért mert nem lehet másképp. Ezt persze itt se értette senki, mert gyerekkora óta megszokta, hogy mindent valaki csinált, semmi sincs magától. Így aztán lehet ezt hirdetni (lásd: Paley tiszteletes tengerparti zsebóráját) mert mindenki vevő rá.

Mindegy, korunk legnagyobb lángelméje szerint nincs teremtő isten, ne tessék arra hivatkozni, hogy a legnagyobb tudósok mind hisznek istenben. Mert ez nem igaz.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2643) Gender a divat

Tibor bá’ online

 

Rossz ez a cím, mert nem a gender a divat, hanem annak tagolása, hogy vagy csak egy gender van, vagy legalább egy tucat. Na jó, az első kettőt azt tudod, harmadik az, aki férfi és férfit szeret. Ennek van két alfaja, egyik a fogadó, a másik a behatoló. Negyedik aki férfi, de neki mindegy, hogy nő vagy férfi, mind a kettő jöhet. Ötödik, aki nő és nőt szeret. Hatodik, aki szintén nő, de neki is mindegy, hogy nővel vagy férfivel bújik ágyba. Most jönnek azok, akik férfinek születtek, de nők akarnak lenni. Transvesztita vagy mi a fene a nevük. Persze ennek megvan a negatívja is. Vagyis nőnek született, de férfi akar lenni. Szóval van egy csomó, de igazából főleg nők lennének és férfiak. És itt kezdődik a baj. Újabban ugyanis nincs nő és nincs férfi, ember van. Illetve…

  • Egye meg a fene, az van, hogy ebben a rohadt világban a nők azonos beosztásban kevesebbet keresnek, mint a férfiak.
  • Hallatlan! Csakhogy emlékeim szerint a Kátay vasedény üzlet a Teréz körúton akkora volt, hogy átnyúlt a Jókai utcába, a levegőbe egy hatalmas plakát lógott, rajta a felirattal: maximális súlyemelés, nők = 20 kg, férfiak = 50 kg. Nafene. Még se lennénk egyformát. Ha kértem volna egy sparheltet a Jucika azt mondta volna, majd jön a Feri…. Ha a Feritől kértem volna egy sparheltet, ő nem mondta volna, hogy majd jön a Jucika.
  • Hát nem is így vagyunk egyformák.
  • Hát hogy? Vetkőzz le, állj egy tükör elé és figyeld meg! Látod azt a két kinövést a bordáid felett? Láttál már ilyesmit férfiaknál?
  • Ez nem számít, ez apróság.
  • Apróság? Nézd tovább! Mit látsz a combjaid között?
  • Nem erről van szó.
  • Hát miről?
  • Hogy kétharmad annyi fizetést kapunk azonos beosztásba.
  • Azonos beosztásban, de nem azonos használhatóságban.
  • Ez egyoldalú vélemény. Van, amikor mi hasznosabbak vagyunk.
  • Kétségtelen, príma óvó nénik vagytok.
  • Te meg egy soviniszta disznó vagy. Azonos jogaink vannak.
  • Ezt senki nem akarja elvenni tőletek, de nevetséges, hogy tagadjátok a nyilvánvaló tényeket.
  • Erre nincs semmi bizonyíték.
  • Már hogyne lenne. Itt van mindjárt a me-too. Világszerte ezerszámra vádoljátok a befutott embereket, hogy egy-két generációval korábban megerőszakolt benneteket. Ezzel szemben egyetlen férfi se állította, hogy fiatal korában megerőszakolta volna egy nő.
  • Azért mert mi nem erőszakolunk férfiakat, csak a férfiak erőszakolnak meg nőket. Ez közöttünk a különbség.
  • Na látod, akkor mégiscsak van köztünk különbség, és ha ezt eltiporjátok, nagyon rosszul fogtok járni. 😀
  •    __________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Éljetek a lehetőségekkel!

(2340) Peak Oil (nyersolaj kitermelési csúcs)

Tibor bá’ online

 

Néhány éve főtéma volt a Peak Oil, aminek bekövetkezésétől gazdasági összeomlást vártak. A csúcs kitermelés 2006-ban bekövetkezett a hagyományos kitermelés terén, de az USA belefogott az olaj-pala, olaj-homok feldolgozásába. Az eljárás folyamán a vállalkozások hatalmas vesztességeket könyveltek el. Akkor miért csinálták?

Putyin óriási fegyverkezésének anyagi alapját az orosz kőolaj és földgáz értékesítése adja. Amerika tehát ez ellen lép fel. Európát arra akarja kötelezni, hogy orosz földgáz helyett vegyenek amerikai cseppfolyós gázt. Az olajkitermelést pedig úgy fokozzák, hogy az ára 50 dollár alatt maradjon. Ez tehát a vesztességgel működő amerikai kőolaj kinyerésnek az oka.

Ha ez az amerikai manipuláció nem lenne, akkor a peak olaj átlépése azt jelentené, hogy a kínálat csökkenésével emelkedne az ár. Egy bizonyos emelkedés után a minden megdrágulna a világban, aminek nyilvánvaló rendkívüli hatása lenne. Ez azonban várat magára.

De meddig? Egy biztos, ha Amerika tovább nem finanszírozza a mesterséges ár fenntartását, hirtelen nagyon rossz lesz a szegényeknek.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2642) Hogy adaptálódjunk a világvégéhez

New Climate Debate: How to Adapt to the End of the World

A kutatók azt próbálják megfejteni. hogyan kell felkészülni a társadalmi összeomlásra. A teljes angol szöveget alant leközlöm. A magyar fordítást elküldöm azoknak, akik most előfizetnek egy új sorozatra. Az előfizetés összege 10.000 forint. Az előfizetőket kérem, hogy külön E-mailben értesítsenek a befizetésről. Aki nem tudja: OTP 11773030-00271383 Az összeget ne sajnáld, nagyon meg fogok érte dolgozni, és amit megspórolsz nem fogod magaddal vinni. 😀

Researchers are thinking about social collapse and how to prepare for it.

By Christopher Flavelle https://www.twitter.com/cflavhttps://www.bloomberg.com/authors/AP5w2GPBCv4/christopher-flavelle

‎At the end of 2016, before Puerto Rico’s power grid collapsed, wildfires reached the Arctic, and a large swath of North Carolina was submerged under floodwaters, Jonathan Gosling published an academic paper asking what might have seemed like a shrill question: How should we prepare for the consequences of planetary climate catastrophe?

“If some of the more extreme scenarios of ecocrisis turn out to be accurate, we in the West will be forced to confront such transformations,” wrote Gosling, an anthropologist who’d just retired from the University of Exeter in England.

Almost two years later, as the U.S. stumbles through a second consecutive season of record hurricanes and fires, more academics are approaching questions once reserved for doomsday cults. Can modern society prepare for a world in which global warming threatens large-scale social, economic, and political upheaval? What are the policy and social implications of rapid, and mostly unpleasant, climate disruption?

Those researchers, who are generally more pessimistic about the pace of climate change than most academics, are advocating for a series of changes—in infrastructure, agriculture and land-use management, international relations, and our expectations about life—to help manage the effects of crisis-level changes in weather patterns.

In the language of climate change, “adaptation” refers to ways to blunt the immediate effects of extreme weather, such as building seawalls, conserving drinking water, updating building codes, and helping more people get disaster insurance. The costs are enormous: The U.S. government is considering a 5-mile, $20 billion seawall to protect New York City against storm surges, while Louisiana wants to spend $50 billion to save parts of its shoreline from sinking. Poorer countries could require $500 billion a year to adapt, according to the United Nations.

But some researchers are going further, calling for what some call the “deep adaptation agenda.” For Gosling, that means not only rapid decarbonization and storm-resistant infrastructure, but also building water and communications systems that won’t fail if the power grid collapses and searching for ways to safeguard the food supply by protecting pollinating insects.

Propelling the movement are signs that the problem is worsening at an accelerating rate. In an article this summer in the Proceedings of the National Academy of Sciences, 16 climate scientists from around the world argued that the planet may be much closer than previously realized to locking in what they call a “ hothouse” trajectory—warming of 4C or 5C (7F or 9F), “with serious challenges for the viability of human societies.”

Jem Bendell, a professor at the University of Cumbria who popularized the term deep adaptation, calls it a mix of physical changes—pulling back from the coast, closing climate-exposed industrial facilities, planning for food rationing, letting landscapes return to their natural state—with cultural shifts, including “giving up expectations for certain types of consumption” and learning to rely more on the people around us.

“The evidence before us suggests that we are set for disruptive and uncontrollable levels of climate change, bringing starvation, destruction, migration, disease and war,” he wrote in a paper he posted on his blog in July after an academic journal refused to publish it. “We need to appreciate what kind of adaptation is possible.”

 

It might be tempting to dismiss Bendell and Gosling as outliers. But they’re not alone in writing about the possibility of massive political and social shocks from climate change and the need to start preparing for those shocks. Since posting his paper, Bendell says he’s been contacted by more academics investigating the same questions. A LinkedIn group titled “Deep Adaptation” includes professors, government scientists, and investors.

William Clark, a Harvard professor and former MacArthur Fellow who edited the Proceedings of the National Academy of Sciences paper, is among those who worry about what might come next. “We are right on the bloody edge,” he says.

Clark argues that in addition to quickly and dramatically cutting emissions, society should pursue a new scale of adaptation work. Rather than simply asking people to water their lawns less often, for example, governments need to consider large-scale, decades-long infrastructure projects, such as transporting water to increasingly arid regions and moving cities away from the ocean.

“This is not your grandfather’s adaptation,” he says.

Diana Liverman, a professor at the University of Arizona School of Geography and Development and one of the authors of this summer’s paper, says adapting will mean “relocation or completely different infrastructure and crops.” She cites last year’s book New York 2140, in which the science fiction author Kim Stanley Robinson imagines the city surviving under 50 feet of water, as “the extreme end of adaptation.”

Relocating large numbers of homes away from the coast is perhaps the most expensive item on that list. The U.S. Federal Emergency Management Agency has spent $2.8 billion since 1989 to buy 40,000 homes in areas particularly prone to flooding, giving their owners the chance to move somewhere safer. But if seas rose 3 feet, more than 4 million Americans would have to move, according to a 2016 study in the journal Nature: Climate Change.

“The government’s going to have to spend more money to help relocate people,” says Rob Moore, a policy expert at the Natural Resources Defense Council who specializes in flooding. The alternative, he says, is “a completely unplanned migration of hundreds of thousands, if not millions, of people in this country.”

 

Cameron Harrington, a professor of international relations at Durham University in England and co-author of the 2017 book Security in the Anthropocene, says adapting to widespread disruption will require governments to avoid viewing climate change primarily as a security threat. Instead, Harrington says, countries must find new ways to manage problems that cross borders—for example, by sharing increasingly scarce freshwater resources. “We can’t raise border walls high enough to prevent the effects of climate change,” he says.

There are even more pessimistic takes. Guy McPherson, a professor emeritus of natural resources at the University of Arizona, contends climate change will cause civilization to collapse not long after the summer Arctic ice cover disappears. He argues that could happen as early as next year, sending global temperatures abruptly higher and causing widespread food and fuel shortages within a year.

Many academics are considerably less dire in their predictions. Jesse Keenan, who teaches at the Harvard Graduate School of Design and advises state governments on climate adaptation, says warnings about social collapse are overblown. “I think for much of the world, we will pick up the pieces,” Keenan says. But he adds that the prospect of climate-induced human extinction has only recently become a widespread topic of academic discourse.

Even mainstream researchers concede there’s room for concern about the effects of accelerating change on social stability. Solomon Hsiang, a professor at the University of California at Berkeley who studies the interplay between the environment and society, says it’s too soon to predict the pace of global warming. But he warns that society could struggle to cope with rapid shifts in the climate.

“If they are indeed dramatic and fast, there exists substantial evidence that many human systems, including food production and social stability more broadly, will be sharply and adversely affected,” Hsiang says.

For Bendell, the question of when climate change might shake the Western social order is less important than beginning to talk about how to prepare for it. He acknowledges that his premise shares something with the survivalist movement, which is likewise built on the belief that some sort of social collapse is coming.

But he says deep adaptation is different: It looks for ways to mitigate the damage of that collapse. “The discussion I’m inviting is about collective responses to reduce harm,” he says, “rather than how a few people could tough it out to survive longer than others.”

2018-09-21. Észak Karolina, egy farmot elöntött az áradat

20018-09-15. Nyugat Jáva – kiszáradt víztározóból visszamaradt tűzifát gyűjtenek

2018-07-15 Erdőtűz Svédországban

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2641) Egy átfogó, objektív, tudományos interjú McPhersonnal

Szombaton, október 13-án, du 16 órakor hozták nyilvánosságra McPherson legújabb, átfogó interjúját, amelyen belül 31 kérdést tesz fel Rajani Nanth indiai származású tudós. Címe: Az emberiség küszöbön álló kihalásáról. A rendkívül objektív és kimagaslóan értelmes kérdésekre hasonló és őszinte válaszokat kapunk. Talán ezt lehetne nevezni Guy McPherson végső megnyilvánulásának. A teljes angol szöveget alant leközlöm. A magyar fordítást elküldöm azoknak, akik most előfizetnek egy új sorozatra. Az előfizetés összege 10.000 forint. Az előfizetőket kérem, hogy külön E-mailben értesítsenek a befizetésről. Aki nem tudja: OTP 11773030-00271383 Az összeget ne sajnáld, nagyon meg fogok érte dolgozni, és amit megspórolsz nem fogod magaddal vinni. 😀

 

On Imminent Human Extinction: Interviewed by Rajani Kanth

October 13, 2018

Interview with Professor Rajani Kanth, an economist, philosopher, and social thinker. Kanth has served as Advisor to the United Nations in New York. A lifelong academic, he has taught in the areas of anthropology, sociology, political science, history, economics, and philosophy. His research interests lie in political economy, peace studies, gender studies, cosmology and the environment.

A recent Affiliate of Harvard, Kanth is a Trustee of the World Peace Congress. He is the author/editor of several academic works in political economy and culture-critique. He is a novelist and poet, and has also scribed several screenplays.

His most recent books are: Farewell to Modernism, Peter Lang, NY, 2017; and The PostHuman Society, De Gruyter, Warsaw, 2015. His forthcoming (2018) literary work is a novel, Day in the Life, London: Austin Macauley.

Please explain the environmental threat to human existence you perceive that has brought you much notoriety in recent times.

First, a little perspective.

As with all other species in planetary history, except the few remaining, our species will go extinct. We are in the midst of the Sixth Mass Extinction. As with the five prior such events, most species on Earth will be driven to extinction in a relatively short period of time.

The post-Permian mass extinction caused the extinction of more than 90% of the species on Earth about 252 million years ago. It was the worst of the prior mass extinction events. As with all five of the prior mass extinction events, Earth’s recovery required several million years to become vibrant, verdant, and characterized by an abundance of multicellular organisms.

The current event is underlain by atmospheric carbon emissions about 10 times faster than those during the post-Permian event. It is no surprise that the ongoing Sixth Mass Extinction is proceeding an order of magnitude faster the post-Permian mass extinction.

According to an August 2010 report from the United Nations, an estimated 150-200 species are driven to extinction every day. The actual figure exceeds 200 species daily during the last few years.

In my case, the notoriety comes from my prediction that Homo sapiens will go extinct by 2026. Thus will we join the six other species within the genus Homothat have already gone extinct.

Specifically, I predict that there will be no humans on Earth by 2026, based on projections of near-term planetary temperature rise and the demise of myriad species that support our own existence.

How does that differ from more mainstream views of climate change extant today?

My view differs from the conventional, conservative view only with respect to timing.

Every conservation biologist knows our species will join others in extinction not long after we lose the habitat that supports our species. Yet, doubtless due to a combination of personal and professional reasons, few other scientists are willing to connect the dots leading to our imminent demise. Among the personal reasons are parenthood. Amongst the professional reasons are the loss of support for one’s privileged position.

How, and when, and why, did you come to believe in this thesis?

My lifelong pursuit of evidence, combined with my knowledge of conservation biology, lead me to believe we face extinction in the near future.

Conservation biology rests on the pillars of speciation (when and with what predecessors a species comes into existence), extinction (when the last member of a species dies), and habitat (the many factors necessary to support the populations of a species, including clean air, potable water, healthy food, and the means to maintain body temperature within a narrow range).

As with other species, human animals depend upon habitat for our survival.

More than 15 years ago, I reached the conclusion that the last member of Homo sapiens would die by 2030. I was co-editing a book about climate change at the time, and the evidence overwhelmed me.

The conclusion was so disconcerting, I did not write or talk about the subject for a few years. Less than two years after reaching the conclusion about near-term human extinction, I discovered the “hail Mary” pass that I believed would ward off extinction for a few more generations: global peak oil, or net energy decline.

Alas, passing the global peak for conventional oil in 2005 or 2006 did not cause the collapse necessary to turn off the heat engine of civilization. And our contemporary knowledge of global dimming, reported in the journal literature only since December 2011, indicates that collapse will actually accelerate human extinction relative to maintaining the omnicidal heat engine of civilization.

More than a decade ago, I began speaking publicly about human extinction. For a few years, I adhered to the conventional notion that our species will go extinct in about 100 years. As evidence accumulated, I shifted the timeline back to 2050, 2035, 2030, and ultimately 2025 for human extinction.

Our species will lose global habitat before 2025, thus marking the point of functional extinction. A few members of our species will persist beyond this loss of habitat for a few years, and the final members of Homo sapienswill die lonely, hungry, thirsty, and confused.

 What scientific evidence, either from your own research or from others, have you drawn this conclusion from (in layman’s terms if possible)?

It routinely describe two paradoxes, and the fact that we are in the midst of the Sixth Mass Extinction.

First, the paradoxes.

The Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC) concluded in their vaunted fifth assessment that nearly all scenarios between now and 2100 require large-scale sequestration and storage of atmospheric carbon dioxide. This “geoengineering” must be accomplished at a tremendous scale if we are to survive. There is no known technology by which such an effort can be conducted, as pointed out by the National Academy of Sciences of the United States and a European body of similar stature. In short, fantasy technology is required.

The second paradox combines our knowledge of greenhouse gases and the aerosol masking effect (aka global dimming). As indicated by the Laws of Thermodynamics, civilization is a heat engine, even if civilization is underlain by “renewable” technology.

Yet, turning off the heat engine of civilization heats the planet even faster as a result of the aerosol masking effect. Industrial activity pours particulates into the atmosphere, and these particulates – notably sulfates produced by burning coal – act as an “umbrella” to keep incoming sunlight from striking the surface of the planet. These particulates are constantly falling out of the atmosphere, and industrial activity is constantly adding them.

While the greenhouse gases produced by industrialization are acting as “blankets” to hold in the heat, the particulates produced by industrialization are acting as “umbrellas” to keep the heat from striking Earth.

Damned if we do, and damned if we don’t, civilization is simultaneously destroying most life on Earth while also serving as a shield to protect most life on Earth. The abrupt rise in temperature resulting from the near-term demise of industrial civilization will proceed too rapidly for most species to “keep up” with the rate of change.

The plants that feed us cannot move. We cannot move them fast enough, and they depend upon unique environmental conditions (e.g., temperature and precipitation regime, extant soil, co-dependent species).

As if two paradoxes are not enough, we are in the midst of the Sixth Mass Extinction on Earth. Destroying habitat for the species that keep us alive will cause our extinction, too. The ongoing loss of habitat for human animals will accelerate, thus leading to our near-term demise.

I have provided supporting details within a long essay at Nature Bats Last (https://guymcpherson.com/climate-chaos/climate-change-summary-and-update/). This long essay barely mentions the likelihood and consequences of an ice-free Arctic Ocean.

As Finland’s President Niinistö has been pointing out for more than a year, an ice-free Arctic will lead quickly to loss of habitat for humans on Earth (e.g.,http://finlandtoday.fi/president-niinisto-in-north-russia-if-we-lose-the-arctic-we-lose-the-world/). The near-term blue-ocean event was projected to occur in 2016 + 3 years by a paper in the 2012 edition of Annual Review of Earth and Planetary Sciences(https://www.annualreviews.org/doi/suppl/10.1146/annurev-earth-042711-105345).

If so, how is it that most of your fellow-scientists have missed what is so apparent to you?

Most scientists lack themultidisciplinary knowledge inherent in the enterprise known as conservation biology. Focused on the narrow domain for which they receive rewards, most scientists are missing the proverbial forest for the trees.

In addition, few climate scientists have a significant knowledge of biology or ecology. They seem to believe we can survive any environmental conditions due to our cleverness, and they fail to recognize the importance of habitat for our species.

Does politics, or some other societal mechanisms, play any part in the apparent ‘denial’ by many of your colleagues of your ‘abrupt’ climate change thesis?

I suspect few scientists are willing to give up on three items: hope, privilege, and the myth of human supremacy. Hope, like fear, is projecting an outcome about the future. Like fear, hope fails to promote action.

These dual, four-letter words paralyze action by most people. And now that we are in the midst of abrupt, irreversible climate change, it is too late for actions to avoid or delay human extinction.

The privileges enjoyed by “first-world,” Caucasian males are legion.

I have plenty of experience in this privileged domain. It is the rare individual who will risk giving up support for his privileged position as a well-paid scientist within contemporary society.

Finally, most humans are plagued by the notion that humans are superior to other organisms. Our big brains have allowed us to terraform the planet, extend our lives, and enjoy enormous comfort. Ultimately, however, we depend upon a verdant planet teeming with life. In sawing off the limb on which we rest, we are driving our own species to extinction (to paraphrase conservation biology Paul Ehrlich).

You have paid a personal (professional) price for your convictions: please elaborate.

As with a few other scientists, I was censored overtly during my tenure at the University of Arizona. As with nearly all scientists, I censored myself, too.

Ultimately, I chose to the leave active service at the university more than 9 years ago for a variety of reasons. This left me with little access to audience and money. The move away from campus made me freer in speaking my mind, and I remain the subject of abundant character defamation, libel, and slander.

Is it conceivable that a ‘change is heart’ is possible, amongst the mainstream, sometime soon: if so what might provoke it?

Such a change is certainly possible.

If it occurs, which I doubt, it will be motivated by an enormous loss of privilege. Once it becomes difficult to secure water or food, the masses will notice the consequences of abrupt, irreversible climate change.

Alas, noticing the consequences of abrupt, irreversible climate change renders abrupt, irreversible climate change neither gradual nor reversible.

How do you cope with this ‘rejection’ given that you have built a ‘committed’ life around your ideas.

Inspired by Camus, I view life through the lens of absurdity. My ideas are motivated strongly by evidence, thus making me a rationalist.

I understand why others are not motivated by evidence, and this understanding does not push me away from rationalism.

Are there any important scholars who support your ideas?

My ideas are rooted in the incredibly conservative refereed journal literature.

No rational scholar takes issue with the evidence I present. Indeed, the evidence is produced by the very scholars who defame, libel, and slander me. As a result, these scholars are left with the discomfort of (a) accepting the evidence they discover but (b) discrediting the scholar who collates, integrates, and synthesizes the evidence.

To more directly answer your question, Dr. Peter Wadhams and Paul Ehrlich are on record as supporters of my work and my conclusions. The collection of scientists using the pseudonym Sam Carana also seem supportive.

Has it been a costly affair getting your message out in the face of the obduracy of the Establishment?

If you are aiming for the understatement of the millennium, consider the mission accomplished.

I have sacrificed my paid position as a tenured full professor at a major university, the attendant privilege, the associated easy money, and virtually every relationship in my life in the pursuit of rational scholarship.

Your thesis was formulated some time ago: given new data that must arise daily, is there any reason for you to change your mind?

As indicated earlier, I have often changed my mind.

The changes have been in the direction expected with accumulating evidence: I haveshortened my predictions regarding the demise of Homo sapiens.

How do you see the Big Threat that you talk about playing out in reality (if it comes about)? What are its associated dangers for law and order, and societal peace? Can they be ‘contained’ in any way?

The so-called “power elite” knows what I know.

As a result, I strongly suspect we are heading for overt and massive military action. Maintaining global hegemony is the goal. Any and every means will be employed. These means will fail, and will be associated with or followed by societal collapse. There is no way to forever sustain an unsustainable set of living arrangements, and nature bats last.

Do you think the ‘Power Elite’, or some part of it, are aware of your concerns? If so what might be their POA (Plan of Action)?

Please see my response to the prior question.

Your notion of environmental crisis is unusual in that it appears to designate an incurable, terminal condition. Are there any conceivable offsets?

Civilizations come and, so far, nearly all have gone.

The abrupt rise in temperature resulting from loss of the aerosol masking effect assures industrial civilization a special place in history.

Species come and go.

We are not nearly as wise as we believe we are. I suspect at least a few members of each of the now-extinct six species in the genusHomo thought they were very special, too.

If you are right then what happens to the broader forces of Evolution? Does everything die, including the Planet?

If the Sixth Mass Extinction follows the pattern of the prior five, then Earth will become a vibrant, verdant planet characterized by abundant multicellular life within 10 million years or so. This is the optimistic view rooted in planetary history.

A more realistic assessment includes the rate of change of this extinction event relative to its predecessors, as well as the inconvenient collapse of the world’s nuclear power facilities.

Consistent with Fermi’s Paradox, I suspect the uncontrolled, catastrophic meltdown of more than 450 nuclear power plants will cause the loss of all life on Earth.

Not right away, of course. And perhaps not at all.

But I fail to understand how bathing in ionizing radiation, hence multi-generational lethal mutations, will benefit life on Earth. And that same ionizing radiation may well strip away Earth’s atmosphere, causing our planetary home to join Mars as a lifeless rock floating through an indifferent universe.

How did we get here, in your opinion? To what extent does the modern ‘way of life’ explain it?

We arrived at this undesirable historical point through a unique series of missteps.

Was it opposable thumbs that led to our demise? Was it climbing out of the trees? Was it harnessing fire? Was it the stable, cool temperature as Earth emerged from the last ice age that gave us the unique ability to grow, store, and distribute grains at scale (i.e., the rise of civilizations)? Was it the industrial revolution? Was it harnessing the atom? Was it all of the above?

I do not know.

I doubt we will ever know with great certainty. Yet here we are, at the most privileged time in human history that, coincidently (or perhaps not) also marks the end of human history. Extinction is soon to follow.

You are aware of the North-South divide in global affairs: do you believe that ‘blame’ is to be equally shared?

There is no doubt that the global North burns more fossil fuels than the global South. Does this mean everybody in the global North is equally to blame?

There is no doubt the United States has led the way to our imminent demise. Does this mean everybody in the United States is equally to blame?

We are quick to blame.

I do not believe it accomplishes much. There will be no time for justice with respect to abrupt, irreversible climate change in the short time we have left.

 

Placing this idea within society, are the Corporates and the hoi polloi also equally at fault?

Again, there is no doubt that a few people are more “guilty” than others with respect to abrupt, irreversible climate change. They knew the likely outcome of our collective actions long before most of us.

We are quick to impose guilt.

I do not believe it accomplishes much. There will be no time for justice with respect to abrupt, irreversible climate change in the short time we have left.

Was there any point, after your initial discovery of the issues, when we could have reversed this race to calamity?

I suspect abrupt, irreversible climate change leading to near-term human extinction was guaranteed by the exponential burning of fossil fuels characteristic of the last three decades.

Or perhaps it was guaranteed when humans harnessed the atom. Or perhaps when the industrial revolution began. Or perhaps when the first civilizations began.

These all seemed like good ideas at the time.

Do you feel you have done your best to get the word out?

Absolutely.

I have worked diligently for decades, despite obstacles that would have stopped every other person I know. I have given up money, time, and relationships.

I suspect you would be hard pressed to find any individual who has done more than me in the battle for the full truth, rooted in evidence. The cost, for me: everything that matters, except my integrity.

If it all goes the way you see it, is there any scope left to believe in any concept of ‘intelligent design’ to Creation?

There is no evidence to support the notion of intelligent design.

If there is a creator, it must be very disappointed in its creation.

 What are your own personal views on god, religion, etc.?

I am a scientist.

I am a rationalist.

When I am working, I am agnostic. In my personal life, due to my path rooted in philosophy, I vary daily from an indifferent agnostic to a militant anti-theist.

There is a less than 5% chance of any idea being wrong, en generale: do you think you could be wrong?

I suspect the evidence I rely upon for my work is very conservative because of the way it is produced.

If it is incorrect, it likely is incorrect in a direction that doesn’t benefit our continued existence.

What would it take to ‘prove’ you wrong, short of the world not ending?

Reversal of the two paradoxes and the Sixth Mass Extinction.

How do the curious get access to your ideas? Is there a website? Any specific books, articles? Other sources?

My work is freely available atguymcpherson.com.

It comes from many sources, notably the refereed journal literature. As professor emeritus at a major university, I have access to an amazing library bursting with online publications. I can, and do, read primary literature to which relatively few individuals have ready access.

You live in Belize now: why?

I live in Belize for love of: (a) not living in the country of my birth, the United States; (b) the “go slow” lifestyle; (c) the practice of agrarian anarchism; (d) the sweet, tough people; (e) the ability to stretch the U.S. dollar (remember, I have not been paid for more than 9 years); and (f) a specific woman, my life partner.

You once said you were not going to have children owing to the certainty of what lies ahead? Was that a traumatic decision to make?

Not particularly.

I was a rational radical by my late teens. After coming across “The Limits to Growth” in my late teens, along with completion of a college biology course,

I could easily ascertain the likely consequences of continued exponential human population growth.

The suffering had already begun.

I could see no point in accelerating it.

What do you recommend ordinary people do to ‘prepare’ for the End, if you are right?

I don’t know any ordinary people. I only know extraordinary people.

Accept the full truth about your imminent demise. Nobody gets out alive, an idea that applies to individuals as well as species.

Remain calm: Nothing is under control. The exceptions are the people in your life. Tell the full truth. Treat people, including yourself, with dignity and respect.

Pursue excellence. Although such pursuits will generate few external rewards, you will be able to look yourself in the mirror without embarrassment.

Pursue love. Why would you not?

What would you recommend to Policy Makers on the same issue (to mitigate the harm to the public).

Tell the full truth.

Treat people with dignity and respect.

Expect the best from people.

Reward them when they deliver.

Your final message to Humanity?

I am asked nearly every day for advice about living.

I recommend living fully. I recommend living with intention. I recommend living urgently, with death in mind. I recommend the pursuit of excellence. I recommend the pursuit of love. It’s small wonder I am often derided, mocked, rejected, and isolated by my contemporaries in the scientific community.

In light of the short time remaining in your life, and my own, I recommend all of the above, louder than before. More fully than you can imagine. To the limits of this restrictive culture, and beyond.

For you. For me. For us. For here. For now.

Live large. Be you, and bolder than you’ve ever been. Live as if you’re dying. Because you are.

No guilt.

We were all born into captivity. No blame. No shame.

At the edge of extinction, only love remains.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

Hétvégi vicc és nem vicc

Barátnők egymás között

első barátnő: Képzeld, megcsal a férjem.
második barátnő: Ne mond, és hogy jöttél rá?
első barátnő: Kondomot találtam a zsebében.
második barátnő: A kurva anyját!
első barátnő: De kitoltam vele, kiszúrtam a kondomot.
második barátnő: A kurva anyádat!

___________________________________________________________________________

Jama Khashoggi

Egy ellenzéki saudi újságíró, aki tíz napja bement az Ankarában felállított szaudi nagykövetségre, de onnan nem jött ki élve. Török vélemény szerint nem sokkal az eltűnés előtt érkezett Riadból két magángép, rajtuk 15 férfivel. Ebből 8-ról beazonosították, hogy királyi testőrök. Háromról, hogy a koronaherceg, Mohammad bin Salman testőrei, és egyről, hogy királyi halottkém.  Aztán dolgok végeztével haza repültek. Az újságíró menyasszonya a követség előtt várt az újságíróra, aki nem jött ki (azóta se). A törökök szerint az újságírót megölték és darabokban elszállították. Állítólag a CIA tudott az előkészületekről, de a Washingtonban élő Jama Khashoggi-t nem értesítették, valószínűleg Trump parancsára, aki nagyokat barátkozik a korona herceggel.

Követségen meggyilkolni valakit elég merész dolog, és annyira ritkán fordul elő, hogy ilyen még nem is volt, még a szovjet időkben se. Annál meglepőbb, hogy a fősodor egy hétig nem foglalkozott az üggyel, és a magyar szajha média természetesen vette a lapot.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2339) “Gondoskodó” állam

Tibor bá’ online

 

2019-től csak olyan gépkocsit lehet forgalomba hozni, amelynek hátsó ülései is fel vannak szerelve  biztonsági övvel. Az ülés vagy ülések használatát érzékeli a fedélzeti számítógép, ha nincs bekötve riaszt, ahogy ez már a vezető ülésnél létezik. Első megközelítésre az ember csak helyeselni tudja az intézkedést, főleg, amikor a hírekben hallja, hogy lesodródott az útról, nekiment egy fának, kirepült, meghalt, mert nem volt bekötve. De mi közünk hozzá? A ki hülye, az hülye. Ez ellen nem lehet tenni semmit.

De mi van azokkal, akik vezetés közben az okos telefonjukkal bajlódnak. Ez a telefon akkor lenne igazán okos, ha ez nem lenne lehetséges, de az. Vezetés közben számtalanszor tapasztalom, hogy valaki bénázik, amikor benézek a kocsiba, látom, hogy a vezető telefonál. Ez természetesen tilos, de mindenki csinálja. Miért tiltják be, ha nem szereznek neki érvényt, pedig kellene. Ugyanis, amíg a be nem kötött pasi önmaga döglik bele a hanyagságába, addig a telefonáló miatt mások (is) meghalnak.

Ahol lakom, a falu közepétől 1300 méter hosszú út vezet a házunkhoz. Ez az út még a boldog szekérforgalom idején alakult ki, és bizony keskeny. Közben kétszer annyi pesti telepedett ide (napjainkig) mint amennyi a falu lakossága volt, és persze minden kitelepedett családnak a felépített házon kívül van legalább egy gépkocsija, hanem kettő vagy három. Ez az oka annak, hogy ezen az 1300 méteren, amikor végigmegyek, minimum öt szembejövő gépkocsival találkozom. Nem lenne semmi probléma, ha csak az út lenne keskeny, de a legtöbb régi háznál nincs garázs, tehát a gépkocsi kint parkol a kerítés előtt, félig rálógva az útra.

Ennek következménye, hogy az 1300 métert lehetetlenség 40-es tempóban végigvezetni, mert még az is közrejátszik, hogy egyesek (főleg nők) elképesztő bénaságról adnak tanúbizonyosságot. Az önkormányzat tehát kitett parkolni tilos táblákat. Mi történt? Semmi. Pedig gyönyörű pénzeket szedhetnének be. Inkább emelik a házadót, de a saját tiltásuknak nem szereznek érvényt. Ha bemegyek Pestre, és tiltott helyen parkolok, akkor kapok egy kerékbilincset. Ha engedélyezetten, akkor óránként fizetek 350 forintot.

Ez csak néhány, közlekedéshez kapcsolódó téma, de van más is. Ha házat akarok építeni előírják a hőszigetelést. Mért nem dönthetem én el, hogy nekem mi éri meg. Miért kell engem pátyolgatni? Ha az a bajuk, hogy túl sok energiát fogyasztok, tehát túl sokat szennyezek, akkor mikért nem kezdik baszogatni azokat, akik a városban 100 km-re 20 liter benzint zabáló SUV-okkal járnak? Náluk figyelembe veszik, hogy nekik a háromszoros benzinfogyasztás megéri, mert felelőtlenül vezetnek, de nem akarnak megdögleni. Dögöljön meg a másik, aki csak 6,5 litert fogyasztó kocsival jár. Én mikért nem használhatok gáz helyett fát a cserépkályhában, ami nekem nosztalgikusan kellemes. És ha már itt tartunk.

Miért erőltetik rám a kéményvizsgálatot. Ne idegesítsék magukat. Nálam a szénmonoxid nem fog visszaáramlani, de ha mégis, örüljön az állam, 30 év után abbahagyhatják a nyugdíjam folyósítását. 😀

___________________________________________________________________________

NIEMÖLLER, MARTIN (1892–1984, német protestáns lelkész):
Németországban először a kommunistákért jöttek, s én nem emeltem szót, mert nem voltam kommunista. Aztán jöttek a zsidókért. s én nem szóltam, mert nem vagyok zsidó. Aztán a szakszervezetiekért jöttek, és én nem lévén szakszervezeti tag, hallgattam. Aztán jöttek a katolikusokért, és nem szólaltam föl, mert protestáns vagyok. Aztán eljöttek értem, és ekkorra már nem maradt, aki szóljon.
Tibor bá’: Magyarországon az Orbán rezsim alatt először a hajléktalanokat kergették a halálba…….

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2338) Polivinil-klorid

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

A bakelitet Leo Hendrik Baekeland találta fel 1907-ben. Gyerekkoromban ez volt a műanyag. Ebből készült szappantartó, hanglemez, villanykapcsoló és sok minden más. Nagy hibája volt, hogy könnyen tört, de nem volt helyette semmi más. Ennél sokkal nagyobb előnye volt, hogy fröccs önteni lehetett, vagyis alkalmas volt az olcsó tömeggyártásra.

Rövid 42 év után, 1949-ben, 16 évesen elmentem a BNV-re (Budapest Nemzetközi Vásár) ahol az egyik standon bemutattak egy gépet, ami kissé hasonlított egy húsdarálóhoz. Felül egy nyíláson beleöntöttek színes kristályszerű anyagot, oldalt pedig lassan jött ki belőle egy kb. 4 mm vastag és kb. 40 mm széles színes szalag. Azt mondták, hogy az új csodaanyag PVC, hajlékony és erős. Húsz-harminc centis darabokat levagdostak belőle és osztogatták a kíváncsiskodóknak. Én is kaptam, nézegettem, próbálgattam. Mondták, hogy lehet belőle csinálni nadrágszíjat, nyugágyra fonatot, meg bármit. Nem rozsdásodik, nem törik, nem kopik, nem bomlik fel, még a napfény se árt neki. Jelentem beköszöntött a polivinil-klorid korszak (nálunk, máshol már jóval korábban). Létezik belőle lágy, meg kemény, és mindenféle. Ez kérem a huszadik század, a felfedezések és a csodák százada. Lépésről lépésre, egyre közelebb a küzdelemmentes, kényelmes élethez.

Hamarosan lehetett kapni átlátszó, vékony lapok formájában is. Frászt, nem lehetett kapni, de létezett. Kismamák, ha bevitték a gyerek születési anyakönyvi kivonatát a Röltex-be, akkor kaptak néhány darab 60×60 cm-es lapot pelenkázáshoz. Ezt persze manapság nehéz elhinni, de igaz.

Azóta a PVC meghódította a világot oda és vissza százszor. Sőt a világtengereket is, mert ami első nekifutásra előnynek látszott, az mára átokká vált. A PVC nem bomlik le, legfeljebb darabokra szakad. Hetven év nem túl sok, főleg hogyha a hátad mögött van. Ez is megtörténhet alatta, a csodaszerből isten átka lesz.

Az is gyerekkoromban volt, hogy a utcai világító ablakon át néztem egy műhelyt, ahol nők papírzacskókat gyártottak. Roppant ügyesen, legalább 30-as, 40-es kötegekben egyszerre kenték be ragasztóval, hajtották be ott, ahol kellett. Aztán csomagoltak bele pattogatott kukoricától kezdve, sült gesztenyén át fél kiló szilvát a zöldségesnél. Kiüresedés után nyugodtan el lehetett dobni, pár nap és nyoma se maradt. De ez olyan maradi volt, most megint felfedezik. Az általam látogatott gyógyszertárban ma adtak először papírzacskót a vásárolt étrend kiegészítőknek. Természetesen a minőség kifogástalan volt, és volt rá nyomtatva hirdetés, amit ha megfejtesz, ez jön le: „Vásárolj többet”. Ebből nem lesz műanyagszennyezés, ezért csak még több fát kell kiirtani az esőerdőkben. Bagatell.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2337) Ezoterika

Tibor bá’ online

 

Valószínűleg nem tudjátok, hogy az ezoterika kb. 50 éve ütötte újra fel a fejét, ami alaposan aláhúzza az én megítélésemet, hogy a jövőtlenség + ismeret hiány = ezoterikával. Ez egyértelműen adódik a meghatározásból is: Az ezotéria világába sorolhatók azok az irányzatok, amely korunk tudományos világképébe nem illeszkedik bele. A világot, annak működését a tudományostól eltérő, tetszőlegesen felvett, homályos szempontból vizsgálja, megállapításait nem támasztja alá bizonyítékokkal. Természetesen ide tartoznak a vallások is.

El nem tudom képzelni, hogy lehet előállni azzal, hogy a Bibliában található Jelenések Könyve pontosan megmondja, mi fog történni 20 év múlva. Egyszerűen nem értem, ezeknek az embereknek nem tűnik fel, hogy a fő világvallásokban darabonként kb. egy milliárd ember hisz, miközben egymást kizárják, sőt van, amelyik annyira komolyan veszi saját tanítását, hogy a más vallásúakat kiirtandó ellenségnek tekint. Erre találták ki azt, hogy egy az isten, akit más-más módon imádnak. Nehéz elhinni, hogy Allah nem csak eltűri, de kifejezetten parancsolja, hogy aki Jehovában hisz, vagyis önmaga más elnevezésében, az megölendő.

Ennél sokkal fontosabb, hogy a mindenható, világot teremtő istennek minimális fáradtságot se jelentene valami apró bizonyosságról gondoskodni, hogy valóban létezik, de nem teszi.

Az istennek tanúsított csodákról (Lourdes, Fatima) kiderült, hogy sima placebo hatás. A helyszínen a mozgássérült „meggyógyul”, hazaérve ott tart, ahol utazás előtt volt.

Akik megígérték, hogy haláluk után jelezni fognak, ha van túlvilág, sorra nem váltják be ígéreteiket.

A klinikai halálból visszatértek látomásait a neurológia tökéletesen meg tudja magyarázni.

ESP (Extrasensory perception) vagy „hatodik érzékszerv” annyira ígéretesnek tűnt, hogy a Pentagon költséget nem kímélve végzett számtalan kísérletet. Eredmény nulla. Nincs jövőbelátás, gondolat átvitel, vagy amit akarsz. Semmi sincs azon kívül, amit a tudomány már feltárt. Amiket ismertetnek, azok vagy szándékosan megtévesztő csalások, vagy ha a leírás hiteles, akkor az eset megmagyarázható.

Aki tehát hisz, az igénytelenül felfogad egy olyan kitalációt, ami őt megnyugtatja. Ehhez mindenkinek joga van, de ne akarja hitét másra áttukmálni, pláne itt ne.

Ezt az áttekintő ábrát unikonis küldte be:

_______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

Multi-kulti

Ebben a karikatúrában az a legszörnyűbb, hogy IGAZ

Attila (PV) beküldéséből

___________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2336) Me-too

Tibor bá’ online

 

Aki nem tudná, a metoo azt jelenti, hogy „én is”. Te is mi? Hát veled is megtörtént, csak nem emlékszel rá. Szedd csak össze a gondolataidat. Na ugye!

A feminista mozgalom fél évszázad alatt oly erőssé vált, hogy tovább léptek. Sorra jelentkeztek a (nem túl fiatal, és már kevés figyelmet kapó) celebek, hogy őket 20-30 évvel ezelőtt XY megerőszakolta. Érdekes módon olyan nem jelentkezett, akit tegnap vagy tegnapelőtt erőszakoltak meg, csak olyan, akit valamikor a távoli múltban, egy olyan alkalommal, amire a feltételezett megerőszakoló legtöbbször nem is emlékezett. Én meg csak kapkodtam a fejem.

Azt már sok-sok évtizede tudjuk, hogy a szórakoztató iparban létezik egy „szereposztó dívány”. Aki meg akar kapni egy szerepet, annak lehúzott bugyival el kell terülni ezen a díványon. Ocsmányság! Valóban, de ilyen az ember. Melyik férfi vagy nő nem használja ki, ha valahol, valamiben meghatározó lehetősége nyílik? Lássuk csak, adott egy női szerep, aminek eljátszása után a hölgyet százmilliók láthatják a mozikban, a TV-ben. Az illető egy csapásra (hőn áhított) celebbé válik. Ki nem akar celebbé válni a néhány száz helyes pofijú hölgy közül, akik alkalmasak lennének a szerepre? A szóba jöhető fiatal színésznők 99 százaléka boldog örömmel tolja le magáról a bugyit, aztán az egész epizódot gyorsan elfelejti. Majd húsz év múlva a me-too mozgalom keretein belül bosszút áll.

Természetesen nem minden, nőket kihasználó, „soviniszta disznó” tevékenykedik a szórakoztató iparba. Nők közötti versengés elég sok helyen van, mondhatnám mindenütt. Egy közönséges osztályvezető is körülnéz a kínálatban, kit válasszon titkárnőnek. Ezzel foglalkozik Giuseppe De Santis rendezte (1952) „Róma 11 óra” című film. A meghirdetett állásra több mint kétszáz nő jelentkezett. Kipróbálás után nem a géppuskához hasonló tempóban gépelő nő nyeri el a munkát, mert elmúlt 40 éves. És a helyzet azóta se változott.

Természetesen nem állítom azt,  rendszerint nincs tanú. Másodszor a technikalitáshoz nem mindenki ért, vagy úgy tesz, mintha nem értene. Ronaldo esetében például a hölgy azt állítja, hogy a pasi análisan erőszakolta meg. Ezzel kapcsolatban jut eszemben egy anekdota a régi szép békeidőkből. Az urasági cselédlány, Julcsa bepanaszolja a gazdáját a szolgabírónál, hogy megerőszakolta. – Na lányom, hozd már ide a kardomat a sarokból. – odaviszi, a szolgabíró kihúzza hüvelyéből a kardot és átadja Julcsának. – Na lányom, én tartom a hüvelyt, te pedig dugd vissza a kardot. – Julcsa próbálkozik, de a szolgabíró mindig arrébb húzza a hüvelyt. – Instálom szolgabíró úr, ha mindig arrébb húzza a hüvelyt, én bizony bele nem tudom dugni. – Na látod lányom, ezt kellett volna neked is tenned.

A bírónőnek (ha eljut oda az eset) tudnia kell, hogy anális közösülés nem tud létrejönni a nő beleegyezése nélkül. Először is a végbélnyílást alaposan be kell kenni síkosítóval. Másodszor, a behatoláshoz a nőnek el kell lazítani az ánusz izmait. Ellazítás helyett az összeszorítás a behatolás lehetetlenné teszi. Harmadszor, a vaginális behatolás elölről is, hátulról is lehetséges, erőszakos behatolásnál a misszionárius poszt alkalmazzák. A férfi tehát befekszik a nő két lába közé, szinte a földhöz szegezi az áldozatot. Anális behatolás csak hátulról lehetséges, mert hogy ott van az ember segge-lyuka. Ha a nő csak egy kicsit is ficánkol (pláne, ha az oldalára fordul), a férfi lecsúszik róla. Aki nem hiszi, próbálja ki. 😀

És ha már Ronaldonál tartunk. A leírás szerint előtte a bárban táncoltak, majd felmentek Ronaldo lakosztályába. Tapasztalataim szerint, ha egy nő tánc után felmegy egy lakosztályba, azt nem viccből teszi. Ha nem akar közösülni, akkor nem megy fel. De…. és ez a legfontosabb. Ronaldo egy rendkívül csinos, kisportolt férfi, szó szerint a fél világ ismeri és rajong érte. Ezen kívül hihetetlen sok pénze van. Nincs ráutalva arra, hogy erőszakoskodjon. Nincs nő a világon (II. Erzsébeten kívül) aki ne feküdne össze vele 450.000 dollárért. Ugyanis a nő ennyit kapott. De nem azért, hogy elhallgassa az erőszakot, hanem, hogy elhallgassa az esetet. A bulvár lapok boldogan fizetnének, ha valaki beszámolna arról, hogy Ronaldo partnere volt egyetlen egy éjszaka.

És most jön a legfelháborítóbb az egészben. Ha a nő és a férfi elmondása nem azonos, vagyis ha a férfi tagadja a vádakat, akkor <b>bizonyítékok nélkül</b> a nő verzióját fogadják el. Az csak természetes, hogy folyamatosan fognak meg nem történt eseteket jelenteni, aminek rengeteg oka lehet. De a vádak gyűlni fognak egészen abszurd módon is. Ki a fene hiszi el azt, hogy két fiatal férfi, két éven át osztozik egy 11 éves kislányon, amikor felnőtt, fiatal nők között is tetszés szerint válogathatnak?

___________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2335) Érzelmi intelligencia

Tibor bá’ online

Kezdem azzal, hogy soha nem kezdeményeztem a szövegelést saját IQ értékemről. Ennek ellenére kapok érte hideget-meleget. De sajnos hozzá kell nyúlnom a témához. Az első IQ tesztet Melbourne-ben követték el rajtam. Egy meglepő 170-et adott. Cseles voltam (gondolom ez is IQ függő). Mivel a teszt angol nyelvű volt, azokon a kérdéseken, amihez nyelv kellett, azonnal átugrottam, nem pocsékoltam rá időt. A többi kérdést, ha nem adódott a válasz azonnal, szintén átugrottam. Amikor a végére értem, akkor mentem vissza az üres válaszokhoz. Teszten kívül különösképpen nem emelkedtem ki a környezetemből, mert a nyelv hiányos tudása nem tette lehetővé, hogy az intellektusom kapásból érzékelhető legyen. Béke akkori poraimra.

Itthon a rendszerváltás után mentem el a MensaHungarIQa-hoz, egyszerűen azért, mert csak akkor alakulhattak meg. Az ottani mérés már modernebb volt, vagyis ki volt küszöbölve az iskolai tanulás, se számok, se szöveg. Az eredményem: Elértem az IQ 152 küszöböt. A Mensa ugyanis nem adja meg a pontos értéket, csak azt, hogy az illető átment-e a kitűzött minimumon, ami akkor az volt. Személyes beszélgetések esetén ez a min. 152 IQ gyorsan érzékelhető. Nem azért mert én szándékosan éreztetem (ezt inkább elkerülöm), hanem azért mert gyorsan döntök, kapásból válaszolok, stb. Amit azért nehéz elkerülni. És mivel idős vagyok, elég sok tapasztalatom gyűlt össze. Na és mi ez? Amikor valaki rádöbben arra, hogy az IQ értékem meghaladja az övét, előkerül az EQ. Az érzelmi intelligencia. Ami hülyeség, de ezt most hagyjuk. És mindjárt meg is vádolnak azzal, hogy nekem nincs vagy nagyon alacsony az érzelmi intelligenciám. Ez persze nem igaz, nekem is vannak érzelmeim, legfeljebb a döntéseimbe nem engedem, hogy beleszóljon. Viszont. Micsoda hülyeség, hogy „érzelmi intelligencia”! Az egész arról árulkodik, hogy valakik kitalálták a tényleges intelligencia helyett.”Ő buta, mint hat pár rendőr csizma, de hatalmas szíve van.” Hát jó, akkor beszéljünk erről!

 

Wikipédia: Az érzelmi intelligencia (EI) az intelligencia vagy a képességek azon fajtája, ami a saját és mások érzelmeinek érzékelésével, kezelésével és pozitív befolyásolásával kapcsolatos.

Hirdetői pontosították:

1)képesség az érzelmek pontos érzékelésére

2)képesség a gondolkodás érzelmek segítségével való előremozdításában

3)képesség az érzelmek jelentésének megértésére

4)képesség az érzelmek kezelésére.

A probléma mindössze az, hogy az IE főpapjai jóformán semmibe se egyeznek meg. Sőt, van olyan menő pszichológus, akik egyenesen tagadja, hogy érzelmi intelligencia létezne. A saját véleményem pedig az, mit keres itt az „intelligencia”. Miért nem érzelmi készség” a neve, vagy bármi más, csak az intelligenciával hagyjanak fel. Persze nem lehet, amikre már rámutattam, hiszen ezzel kívánják pótolni az IQ-t. Különben tanulható, ha valaki olyan körülmények közé kerül a gyerekkor után. Sőt meg is játszható, ellentétben az intelligenciával, és ez végképp egy olyan tény, ami miatt nem érdemes veszekedni miatta.

___________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2334) Einstein levele

Tibor bá’ online

13 éves lehettem, amikor apám kezembe nyomta a Fajok Eredetét azzal, hogy ezt olvassam ne a Bibliát. Ez akkor volt, amikor még Magyarország klerikális volt, a katolicizmus karmai között vergődött. Nekem kötelező volt a vasárnapi mise látogatás és a hittan benne volt a tantervben. De természetesen nem ez a lényeg, hanem az, hogy apám nem volt vallásos, nem hitt a lélekben, egyszer se láttam templomban és sose imádkozott. Éppen ezért meglepő volt, amikor 94 éves korában arról kezdett nekem beszélni, hogy az édesanyja odafenn már várja (kellett még várnia 2 évet 😀 ), de ne féljek, mert rám is vigyáz. Azt hittem nem hallok jól, de nem feszegettem a témát. A dolog egyszerű. A közhiedelem szerint, amikor egy utasszállítógép motorja leáll, az utasok között nincs ateista. A halál kapujában az emberek megtalálják istent. Aki biztos a dolgában, az a halál előtt se tér meg (hogy ezt a vallásos kifejezést használjam).

Hogy ezt mikért írtam le? Azért mert Einstein 1955-ben halt meg, az utolsó kézzel (és németül) írt levelét egy évvel korábban küldte el. Nem mellesleg mostanában árverezik el kb. másfél millió dollárért. És ugye jó oka lett volna rá, hogy higgyen  Istenben, hiszen a feltételezések szerint közel volt a személyes találkozáshoz. Mindjárt rátérek a levélre, de be kell szúrnom, hogy az istenhívők roppant tisztességtelenek, mert például Attila (lehettem volna valaki más) is állította, hogy még ilyen lángész, mint Einstein is hitt Istenben. Aztán most, hogy Attila befogja a száját, dajtás hittérítő urat kitiltottam, felütötte a fejét egy ADEPTUS nevű hitbajnok, aki a Jelenések Könyvét ajánlgatja tanulmányozás végett, mert ott le van írva, mi várható, amitől még én úgy  be vagyok szarva, hogy tagadom létezését. Kedves ADEPTUS bajnok! Nem vagyok beszarva, nem tagadom a tények létezését, de megvetem azokat, akik hitükön kívül semmi bizonyítékkal nem tudnak előállni. Csak nyomni a süket szöveget, az nekem nem elég. És akkor most Einstein! Előbb az eredeti levél fakszimile formában. Alatta a hivatalos angol fordítás, majd a releváns rész magyar fordítása.
Eredeti levél Angol fordítás = Translated Transcript:
Princeton, 3. 1. 1954 –
Dear Mr Gutkind,
Inspired by Brouwer’s repeated suggestion, I read a great deal in your book, and thank you very much for lending it to me. What struck me was this: with regard to the factual attitude to life and to the human community we have a great deal in common. Your personal ideal with its striving for freedom from ego-oriented desires, for making life beautiful and noble, with an emphasis on the purely human element. This unites us as having an “unAmerican attitude.” Still, without Brouwer’s suggestion I would never have gotten myself to engage intensively with your book because it is written in a language inaccessible to me. The word God is for me nothing more than the expression and product of human weakness, the Bible a collection of honorable, but still purely primitive, legends which are nevertheless pretty childish. No interpretation, no matter how subtle, can change this for me. For me the Jewish religion like all other religions is an incarnation of the most childish superstition. And the Jewish people to whom I gladly belong, and whose thinking I have a deep affinity for, have no different quality for me than all other people. As far as my experience goes, they are also no better than other human groups, although they are protected from the worst cancers by a lack of power. Otherwise I cannot see anything “chosen” about them. In general I find it painful that you claim a privileged position and try to defend it by two walls of pride, an external one as a man and an internal one as a Jew. As a man you claim, so to speak, a dispensation from causality otherwise accepted, as a Jew the privilege of monotheism. But a limited causality is no longer a causality at all, as our wonderful Spinoza recognized with all incision, probably as the first one. And the animistic interpretations of the religions of nature are in principle not annulled by monopolization. With such walls we can only attain a certain self-deception, but our moral efforts are not furthered by them. On the contrary. Now that I have quite openly stated our differences in intellectual convictions it is still clear to me that we are quite close to each other in essential things, i.e; in our evaluations of human behavior. What separates us are only intellectual “props” and “rationalization” in Freud’s language. Therefore I think that we would understand each other quite well if we talked about concrete things. With friendly thanks and best wishes, Yours, A. Einstein Ami minket pillanatnyilag érdekel, az ez: „The word God is for me nothing more than the expression and product of human weakness, the Bible a collection of honorable, but still purely primitive, legends which are nevertheless pretty childish. No interpretation, no matter how subtle, can change this for me. For me the Jewish religion like all other religions is an incarnation of the most childish superstition.
Fordítás: Az Isten szó részemre semmivel se jelent többet, mint az emberi gyarlóság terméke, illetve annak a megtestesítése. A Biblia tiszteletreméltó, de elképesztően primitív legendák gyűjteménye, ami különben meglehetősen gyermekded. Nincs olyan interpretáció, függetlenül attól, hogy mennyire kifinomult, amely megtudja ezt nálam változtatni. Számomra a zsidó vallás, csak úgy, mint bármely más vallás, többnyire a primitív babonák megtestesítése. Természetesen szerénységem a legteljesebb mértékben egyetért Einstein szavaival. Einsteinnel nem kell egyetérteni, de aki nagyhangon az ellenkezőjét állítja. Sőt a Jelenések könyvét bekövetkezendő valóságnak tartja, annak ezt valamivel alá kellene támasztani.

___________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2633) III. Felvonás (kettő már volt)

Tibor bá’ online

 

Helyszín Orbán parlamenti irodája. Orbán ül a székében és a körmét piszkálja, belép Szíjjártó Péter.

Sz: Jó reggelt főnök. Látom nem tudsz aludni.

O: Bosszankodok a szaros pelenka miatt.

Sz: Ne bosszankodj, már rég elfelejtette a nép.

O: Ezt tudom, de Ráhelék nem akarnak több gyereket, és legközelebb elhasznált kondomot fognak kivágni az ablakon, és még az is benne van a kalapban, hogy nem Horvátországban, hanem Svájcban.

Sz: Szólj Tiborcznak, hogy ne gépkocsival utazzanak, hanem repülővel.

O: Ne is mondd, ezzel a repülővel nincs szerencsém, már azt is felplankolták, hogy az összes Videoton meccsre elrepülök.

Sz: Tényleg főnök… (nem tudja befejezni, mert belép Rogán Antal)

O: Tessék, ő is állandóan repked, helikopterrel.

R: Ez igaz, de legalább nem lövöldözök szarvasokra. Ez a Semjén tiszta hülye. Tényleg Viktor, mikor rúgod már ki az egész bandát. Rákosi egy év alatt végzett a Szakasitsékkal.

O: Most nem lehet. Még nem döntöttem el, hogy kereszténydemokrata leszek-e, vagy konzervatív. Az egész az EU szavazástól függ.

Sz: Csak nehogy kirúgjanak minket onnan.

O: Ettől nem félek. Ezek tiszta hülyék, még a páva táncot se ismerik. Egyszerűen nem értem, hogy 80 millió értelmes ember, hogy tud ilyen hülye kancellárt választani. E mögött kell lenni valaminek, csak még nem jöttem rá.

R: Semmi, ez most világdivat. Nézd meg Trumpot. Ford se volt egy lángész, na de ez a Trump….. (Szíjjártó közbevág)

Sz: Könnyű neked Trumpozni, de nekem ott vannak a kárpátaljaiak, akiket ez a hülye Trump véd.

O: Péterkém, próbálkozz Putyinnal.

Sz: Putyin a te reszortod. (még mielőtt Orbán válaszolhatott volna, berobogott Pintér Sándor)

P: Az emberek lent üvöltöznek, hogy Orbán a mi pénzünkön repülget.

O: Na, ez meg a te reszortod. Mondd meg nekik, hogy Soros bérencek.

R: Igen fiúk, nyomni kell, Soros terv, Soros terv.

Sz: Viktor, ezt át kellene gondolni.

R: Mi a fenét akarsz ezen átgondolni? Ragyogóan működik.

Sz: De, ha a balfaszoknak eszébe jut, hogy Rákosinak 5-éves terve volt, nekünk meg Soros tervünk, akkor ezt jól kihasználhatják.

O: Petikém, Rákosira már csak a nyugdíjasok emlékeznek, őket pedig megvesszük egy Erzsébet utalvánnyal. Nyomd te is, Soros terv.

R: Tisztelettel Viktor, de talán a Sargentini jelentést kellene..(Pintér közbevág)

P: Én mondtam még a benyújtás előtt, hogy Szíjjártónak meg kellene dugni a csajt, de ti jöttetek azzal, hogy ez olyan külvárosi gondolkodás.

O: Azt hittem, hogy viccelsz. Különben fél éve tudtuk, hogy sor kerül rá, és azt is, mit tartalmaz. De nem ez a lényeg. A lényeg az kiket tudunk magunk mellé állítani menekült ügyben. Arra adjatok tippet, hogy tudnánk fokozni a migránsok késeléseit?

R: Kérdezzük meg Lázárt, neki kurva jó ötletei szoktak lenni.

P: Nem lehet, el van foglalva a kastélyával.

Sz: Különben is, meg van sértődve.

(bevágódik az ajtón Lázár)

L: Fogadom, hogy rólam beszéltetek. Nem érdekes, de idefele a folyosón valaki megkérdezte, hogy ez a 12 milliós karóra jó ötlet volt-e?

O: (mint akit a darázs csípett) Még a pelenka ügynél mondtam az anyjának, hogy csináljon vele valamit. Erre tényleg nincs szükségem, elég nekem a Sargentini – na, az is egy nő.

L: Viktor ne panaszkodj, mert Merkel is egy nő, és korvára alád játszott. Ha ezt a hülye emigráns simogatást nem vezeti be Európába, akkor nincs meg a harmadik kétharmad.

O: Kitaláltunk volna valami mást. Különben ne felejtsd el, annál nincs szerencsétlenebb közmondás, hogy a hülyéknek van szerencséje. Mért, hülyének nézek én ki?

Sz: Nem Viktor, dehogy, de a történelem arra tanít, hogy a szerencse el szokott fogyni.

Függöny: leszakad.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2632) Miért fájdalmas a válás?

Tibor bá’ online

OK, tudom, hogy meg fogunk dögleni. Azt is tudom, hogy nem kell sokat várni rá, de ez nem jelenti azt, hogy semmi se érdekeljen. A legokosabb, ha úgy élünk mintha semmi se leselkedne ránk.

Kezd Magyarországon divatba jönni a szerelemféltési gyilkosság, néha gyerekkel együtt. Miért?

Majd mindenkit hagytak már ott, és tudja, és aki nem tudja az egyszer egészen biztos meg fogja tudni, hogy a szerelmi kapcsolat kíméletlen megszüntetése mindent elsöprő fájdalommal, tehetetlen dühvel, sőt őrjöngéssel jár együtt (nem ritkán öngyilkosságba torkolva). Na, de mi ennek az oka? Miért szenvedünk oly borzalmasan, ésszel nehezen felfogható okból kifolyólag, hiszen „annyi nő/férfi van még a világon, ami különben se dőlt össze ’nélküle’, stb.”.

Manapság divatos mindennek okát az evolúcióban keresni, elvégre testi és természetesen lelki (azaz pszichés) tulajdonságaink is a törzsfejlődés folyamán alakultak ki, és bizony nem ok nélkül. Az Ember például szeret hinni, csak úgy, sokszor minden bizonyíték nélkül. Hiszünk Istenben, a túlvilágban, vagy a forradalom győzelmében. Hiszünk a csillagok állásában, a jósnő kristálygömbjének, és -hogy stílszerűek legyünk- még az örök szerelemben is. Az ok egyszerű, amelyik ősünk hitt az hosszabb életű lehetett, és inkább volt lehetősége utódokat nemzeni, mint annak, aki csak a bizonyosságot fogadta el. Tételezzük fel, hogy ősünk az alkonyi félhomályban egy árnyat látott elsuhanni. Az, aki hitte, hogy az árnyhoz tartozik egy oroszlán, és ezért menekülni kezdett, jó eséllyel élte túl a találkozást. Az, akit csak a bizonyosság érdekelt, nagy valószínűséggel az oroszlán vacsorájává vált, nem hagyva magának lehetőséget az utódnemzésre. (lásd: Michael Shermer: How We Believe, The Search for God in an Age of Science.)

Csakhogy a düh és a fájdalom komoly igénybevétel, alapos ok nélkül gyakorolni nem éppen praktikus. Miért nem fejlődtünk ki úgy, hogy elhagyásunk esetén rántunk egyet a vállunkon és ízibe új partner után nézünk, akivel aztán együtt utódokat hozhatunk létre? Nos, úgy tűnik, hogy szerelembe esésünknek komoly gyakorlatias előnye volt. Egy preferált partner hosszú távú megtartása kevesebb energiát emésztett fel, javította a túlélés és utódnemzés esélyét. Ez természetesen nem nagyon romantikus, de például Helen Fisher antropológusasszony köti az ebet a karóhoz, amit ki is fejtett a New Orleansban múlt év Novemeber 8-12 között tartott tudományos szimpóziumon.

Azonban sajnos a törzsfejlődésnek vannak árnyoldalai is. Amikor szerelmünk elhagy szenvedünk, mint a kutyák, aminek szintén evolúciós oka van. Az okok ismertetése előtt azonban meg kell ismerkednünk az MRI technikával.

A mágneses rezonancián alapuló képalkotást (MRI = Magnetic Resonance Imaging) főleg az agyról készített képek előállítására használják. Ez a forradalmi jelentőségű diagnosztikai eljárás az információkat az emberi testet alkotó anyagok atomjainak mágneses tulajdonságából nyeri. Lehetővé teszi a test belsejének rétegről rétegre való letapogatását és e rétegek képernyőn való megjelenítését. Az MRI vizsgálat során az alany erős mágneses térben van elhelyezve, miközben rádióhullámokkal sugározzák be. Az MRI képalkotáson alapuló technika tette lehetővé az agykutatás hihetetlen méretű felfutását az elmúlt 10-15 évben. Vázlatosan ez a következőképpen néz ki. Az MRI vizsgálat alatt álló kísérleti alanyt különböző agytevékenységre ösztönzik. Például: számoltatják, verset mondatnak vele, vissza­emlékeztetik gyerekkorára, nemi vágyat keltenek benne, stb. Közben figyelik, hogy az MRI mely agyterületek aktivizálódását jelzi. Ily módon sikerül az agyat tevékenység szerint feltérképezni. A következő fázis az összetettebb vizsgálatok lefolytatása. Ennek ismertetéséhez végezzünk egy feltételezett próbafuttatást. Ezek szerint egy kísérleti alanynak megmutatunk egy fényképet, amin két ismeretlen, egy férfi és egy nő csókolózik. Ekkor az MRI kép tanúsítása szerint az agy érzelemmel foglalkozó része aktivizálódik. A következtetés pedig a következő: a csók, a korábbi hiedelemmel ellentétben, nem egy nemi aktus, vagy az ahhoz vezető előjáték, hanem egy érzelmi megnyilvánulás. (Erre a szexológusok felhördülnek. Ezt mindig is tudtuk, hiszen az örömlányok szolgáltatásaik közé a csókolózást nem vállalják fel.)

Visszakanyarodva az elhagyás fájdalmához abból indultunk ki, hogy ennek is evolúciós okai vannak.  Ugyanis az MRI vizsgálat szerint a szerelmi viszony kezdete az agyban olyan részt foglal le magának, ahol bőségesen található receptor a dopamin[1] nevű stimulánsra. Ez a tény arra utal, hogy a szerelem nem nevezhető érzelemnek, sokkal inkább egy motivációs állapot, ami arra ösztönöz minket, hogy keressünk magunknak egy megfelelő szexuális partnert. Ez azonban még nem minden. Nem rég elhagyott személyek agyának vizsgálata azt mutatta, hogy dopamin-receptor terület aktivitásának a kialakulása az elhagyás után nem csak fennmarad, de egyenesen fokozódik. Elsősorban azért, mert az elhagyott szerető az elhagyás után tovább szeret, ha lehet még jobban.

Igen-igen, de a tapasztalt, semmivel össze nem mérhető „lelki” fájdalomnak kell lenni más okának is. Van is. Úgy tűnik elhagyás után az agy valamennyi területe „foglalkozik a témával”. Az ember szinte az őrületbe kergeti önmagát.

Ez az „őrületbe kergetés” legalább két szakaszra bontható: 1) tiltakozás, 2) belenyugvás/kétségbeesés. Egészen biztos az olvasót nem fogja meglepni, ha leszögezzük, hogy a tiltakozási szakaszban az elhagyott szerelmes szerelmének tárgyát mindenképpen vissza akarja szerezni. Ezzel kapcsolatos tevékenysége nem ismer határt, nyugodtan kijelenthető, hogy célja elérésének megszállottjává válik, miközben hosszasan töpreng, hol követett el hibát. Ki ne hallott volna eseteket, amikor az elhagyott szerető önlejárató módon jelenik meg szerelme otthonában, munkahelyén és ragadtatja el magát sajnálatos tettekre, amit nyomban megbán, és ígéri soha többé…  Aztán sértetten visszavonul, de csak egy időre, mert ígéretét megszegve újfent „rohamra” indul, és állítja „jobban szeretlek, mint valaha”. És így is érzi, nem csak mondja.

Mi okozza az agyban ezt a jól ismert, de nehezen elszenvedhető rendellenes viselkedést? Nos, elsőnek talán állapítsuk meg, hogy az oly sok álmodozó fiatal által áhított romantikus szerelem nem más, mint mániás megszállottság, amit okosabb lehet egyszerűen „szexuális kapcsolatban kiváltott ideiglenes, egzaltált állapotnak” nevezni, amire bőséges bizonyíték is van.

MRI készülék segítségével kísérleteket végeztek frissen elhagyott szerelmesekkel. Nos, a leképezés tanúsága szerint a szerelmi viszony elején a vizsgált személy indítékokkal asszociált agyterülete azonnal nagyfokú aktivitást mutatott amint megmutatták neki szerelmének fényképét. Ráadásul minél mélyebb volt a megszakadt kapcsolat, annál nagyobbnak tűnt az aktivitás, vagyis a kettő között pozitív korreláció mutatkozott. Viszont a kutatókat meglepte, hogy -amint a cikk elején már jeleztük- bár a szerelem szemünkben nagyfokú érzelemgazdagságot jelent, az agy érzelemért felelős részében az aktivitás nem növekedett meg. Ezek az agyterületek mind addig nem aktivizálódtak, amíg a szerelmi kapcsolat nem ért el egy érettebb szakaszt. Megjegyzendő, hogy az aktivitás intenzitása egyenesen volt arányos a kapcsolat hosszával, kitartva egészen az érzelmi állapot beköszönéséig. Ekkor történik valami nem várt fordulat. Megszűnik a „mánia”, és vagy kialakul a tartós kötödés, vagy csak simán megszűnik a szerelem, vagyis az egzaltált állapot, és beáll az enyhe közöny.

Ezt az eredményt nem lehet másképp interpretálni, mint úgy, hogy a romantikus szerelem mindössze egy indíték, egy ösztönző erő, pontosan olyan, mint amilyen az éhség vagy a szomjúság, amiket viszonylag egyszerűen ki lehet elégíteni (persze a szexet is, de most nem erről szólunk).

Aki már volt szerelmes,  már átélte az elhagyást, és köszöni szépen ebből soha többé nem kér, azoknak van remény a „szerelem elleni immunitás” megterem­tésére. Az agy vegyi folyamatainak logikus elemzése, valamint a gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy antidepresszánsok szedése megakadályozza a szerelembe esést. Ezek szerint ma már nem csak álmosság, álmatlanság, fejfájás, tengeribetegség (hányinger), stb. ellen van pirula, de szerelem ellen is.

Marad azonban néhány kérdőjel. 1) Az elhagyottban miért válik mérhetetlen gyűlöletté a rajongó szerelem? 2) Közvetlenül az elhagyás után az elhagyottban miért lángol még jobban fel a szerelem?

Kezdjük az elsővel és világítsuk meg a jelenség abszurditását egy analógiával. Igaz, az analógiák sohasem tökéletesek, de arra kiválóan alkalmasak, hogy mindennapi tapasztalataink segítségével világosabbá váljon a téma. Tehát, feltételezés szerint a vizsgálat személy imádja a hízott libamájat, olyannyira, hogy borsos ára ellenére nem telik el számára nap a kedvenc étel egy-két adagjának felfalása nélkül. Telnek-múlnak a hónapok miközben hűsünk legnagyobb gyönyörűségére teli szájjal zabája a hízott libamájat, és akkor egy szép napon (mondjuk uniós felhívásra) betiltják a hízott libamáj árusítását. Nincs tovább, a libamáj falatozásnak hirtelen vége szakad. Ekkor szinte egyik napról a másikra a megfigyelt személyt, ha csak kiejteni hallja a libamáj nevét, elfogja az undor, a hányinger, és mindenki legnagyobb meglepetésére percekig tudja taglalni milyen ócska, gyakorlatilag ehetetlen étek is a libamáj. Szóval hogy is van ez? Amíg a szerelem tárgya rendelkezésre áll, addig imádat, rajongás és féktelen szenvedély veszi körül, de amikor a rendelkezésre állás megszűnik, az összes korábbi érzelemnek vége szakad, és nem marad vissza semmi más, mint a mindent elsöprő gyűlölet, ami nem egyszer aktív cselekedetbe torkol, ott tesz keresztbe a másiknak, ahol tud.

És nem is akármilyen fokon. Már a „boldog békeidőkben” is, a mainál jóval kevésbé agresszív világban, szokássá  vált, hogy az elhagyott szerelmes bosszúból vitriolt (H2SO4) löttyintsen az elhagyó arcába „ha nem lehetsz az enyém, másé se legyél” alapon. Vagy nézzük az újsághírt! „A 32 éves rendőr nem tudott belenyugodni, hogy elhagyta a kedvese, ezért felkereste munkahelyén, ahol szolgálati fegyverével lelőtte, majd halálosan megsebesítette azt a férfi kollégáját, akivel kedvese éppen beszélt, aztán a helyszínen még önmagával is végzet.” Kell-e taglalni, hogy a 32 éves rendőr cselekedetében a racionalitásnak még a szikrája se lelhető fel. Ezen kívül még az is megkockáztatható, hogy a feminista vád, miszerint a nő a férfi részére mindössze egy szexuális tárgy, aligha tartható. Hiszen ha az elhagyó mindössze élvezeti tárgy lenne, akkor elvesztése könnyen  pótolható volna.

Semmivel se logikusabb a második jelenség, vagyis az elhagyás utáni felfokozódó érzelem. Vagy mégis? Az egészséget akkor becsüljük, amikor már nincs. A gyereknek mindig az a játék kell, amivel a másik játszik. A nők jobban buknak a „foglalt” férfiakra. Ezek a jelenségek nem esnek túl távol az elhagyás utáni érzelmi felfokozódástól, amit rögvest követ az őrjöngő gyűlölet. Végül is, se őrjöngés, se pedig a gyűlölködés nem fogja visszatérésre sarkalni az elhagyót. Arról már nem is beszélve, hogy az agy reakciója sem tűnik túl logikusnak. Elvégre micsoda balga dolog éppen akkor fokozni (hormonálisan) a szerelmet, amikor annak tárgya örökre eltűnik? És miért, kérdezhetnénk újfent, csapódik át a szerelem gyűlöletbe? Miért éppen ez az alig érthető reakció fejlődött ki bennünk?

Bruce Ellis-nek erre van válasza (University of Canterbury, Új-Zéland). Őseinknek nem volt túl könnyű az élete, amihez a tartós őrjöngés, düh, kétségbeesés és az ezekkel együtt járó magas vérnyomás, csökkenő immunitás, a szív nagyobb leterhelése veszélyes luxusnak számított. Ezért a gyors „megutálás” nagyon is célszerű volt, hiszen a múlt lezárását és egy új kapcsolat haladéktalan beindítását eredményezhette. De vajon a jelenben eredményez-e, vagy most is csak eredményezhet?

A faképnél hagyott szeretők nagy többsége végül is belátja, hogy nincs tovább, és akkor jön egy újfajta szenvedés: lemondás és kétségbeesés. Magukat sajnálva nyúlnak az alkoholhoz, nem kelnek ki az ágyból, napestig csak sírnak, bámulnak a levegőbe, magukba zuhannak, és bambán ülnek a TV előtt. Néha újból a felszínre tör némi tiltakozás és méreg, vagy az újrakezdés ötlete, de legtipikusabb a mindenre rátelepedő melankólia.

Amerikában (hol máshol?) felméréseket végeztek két hónapnál nem régebben elhagyott szeretők bevonásával. A vizsgált személyek majd 50 százaléka klinikailag kezelendő depressziósnak volt mondható. További 10 százalékuk erősen depressziós volt. Néhányan öngyilkosságig vitték, illetve ténylegesen belehaltak szenvedéseikbe, ami alatt az elhagyás által kiváltott infarktust vagy szélütést (stroke) kell érteni, és nem ritka a viszonylag gyorsan, néhány hónap alatt kialakuló mellrák sem.

A kétségbeesés egy időben az agy több részét is aktivizálja. Ezek közül az egyik a „jutalmazással” asszociált terület. Amint az elhagyott személy rádöbben, hogy nincs több „jutalom”, a dopamint termelő sejtek csökkenteni kezdik tevékenységüket. Az alacsonyabb dopamin szinttel pedig együtt jár a letargia, reménytelenség és depresszió. Ez pedig kontra produktív. Mi értelme elvesztegetni időt a búslakodással? Néhány tudós úgy gondolja, hogy a depresszió kialakulásának lehetősége több millió évvel ezelőtt fejlődött ki az emberben. Ezen elképzelés egyik úttörője Edward Hagen (Berlini Humboldt Egyetem), aki szerint a depresszió magas anyagcsere és szociális költsége lényegében hasznos. Végül is a depressziós tünet a közösség többi tagja felé jelzés, hogy egyikük kétségbeejtő nagy bajban van. Ez nem más, mint egy félreérthetetlen segítségkérés.

Van azonban a depressziónak egy másik fontos funkciója is. Ugyanis rákényszeríti a benne szenvedőt, hogy szembenézzen az elkerülhetetlen valósággal és végre hozzon létre egy nehéz döntést, ami elősegíti a túlélést és utódnemzést.

Azt talán mondani se kell, hogy nem egyforma mértékben, de úgy fejlődtünk ki, hogy szeretteink által elhagyva szenvedjünk, méghozzá nem ok nélkül. Ugyanis a szerelem egyike a három „párzási motivációnak”. 1) A nemi vágy azért alakult ki ősünkben, hogy a többé-kevésbé megfelelő egyénnel való közösüléshez legyen kedve. 2) A szerelem azért fejlődött ki, hogy ősünk a legmegfelelőbbnek ítélt egyénre fókuszáljon, ami megtakarítja a nemiségre fordítandó drága időt és energiát. 3) A hosszú távú kötödés pedig azért fejlődött ki, mert segítségével a partnerek szövetkezhetnek az utódok felnevelésére. (Ez utóbbit többen cáfolják, mivel kötődni lehet baráthoz, házhoz, bútorhoz, régi köntöshöz, stb. is.)

Mindebből következik, hogy a szerelem az ember életében a legfontosabb dolog, mert alapvetően befolyásolja társadalmi és genetikai jövőjét. Ezért az tűnik logikusnak, ha szerelmi életünk megszűnése felett siránkozva szenvedünk. Először tiltakozunk az elhagyás ellen, hogy visszafordítsuk az eseményeket, majd az egészet feladjuk, leporoljuk magunkat, és megújult erővel összpontosítunk arra, hogy újfent szerelmesek lehessünk.

A fenti megállapítás azonban nem „szentírás”, mindössze többségi vélemény, és ebbe a többségben a nők vannak többségben, valószínűleg azért, mert ők szenvednek jobban vagy látványosabban, amiért cserébe ők tudnak otthagyni kegyetlenebbül, és nem feltétlenül az utódokról való gondoskodás végett. Véleményükhöz a kisebbségben lévőknek is akad némi muníció. Például felvetik, mekkora az utódnemzési esélye annak a szerelemféltőnek, aki fájdalmában kettős gyilkosságot követ el? Nyilvánvalóan nulla. Ha ezeket is megfontolás tárgyává tesszük, akkor talán nem elhamarkodott az a vélemény, hogy a téma koránt sincs teljes mélységében kimerítve.

[1] Dopamin a múlt század ötvenes éveiben felfedezett vegyület, ami az emberi agyban ingertovábbítást (neurotranszmitter), valamint adrenalin (a mellékvese által termelt stimuláló hormon) felvezetést végez.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2631) Elbúcsúzhatunk-e a józan eszünktől?

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Szerző John HarrisonSzputnyik

 

A világ ultra gazdag embereiből egyre többen építtetik az „ítélet napjának bunkerét” a „Rising S Company” vállalkozással, akik szerint az utolsó két évben drámaian megnőtt a felső kategóriás bunkerek megrendelése. A téma különösen az Új-zélandiakat érinti, tekintettel arra, hogy a bunkereket főleg ott építik.

Tate Ulsaker, egy Új-Zélandon élő környezetvédő aktivista véleménye szerint a bunkerépítés felfutása valós, ami hűen tükrözi a legújabb időket. Azok az emberek, akiknek havi jövedelme meghaladja a néhány millió dollárt, bunkerépítésben gondolkodnak. Nekünk, akik Új-Zélandon élünk, egy viszonylag kicsiny, 4,6 milliós társadalomban, meglehetősen idegesítő, hogy emberek jönnek ide a nukleáris borzalom elkerülése végett.

Persze az ítélet napjának bunkerét használni lehet társadalmi felfordulások esetén is. Hát igen, mondja Tate, az utóbbi időben sokat hallani erről, és példának okáért vannak, akik azt állítják, hogy Amerika egyre jobban tolódik egy orosz mintájú forradalom felé. Aztán ott van a lehetőség egy hatalmas járvány kitörésére, valamint a közelgő klímaváltozás okozta káosz, és persze a vállalkozások, akiknek érdekük, hogy sok millió dolláros bunkereket rendeljenek.

Van még egy nagyon érdekes vallásos megközelítése a bunkereknek. Fundamentalista keresztények felfoghatják, hogy a bunker lényegében lehetővé teszi a részvételt az ítéletnapján. Tate állítja, hogy semmi kifogása a „hagyományos” gondolkodás ellen, de következhet belőle az egyirányú gondolkodás.

A jelentések szerint „Rising S” eddig 35 bunkert szállított le Új-Zélandba, és ugye ez csak egyetlen vállalat. Ezt a témát azonban a helyi sajtó nem nagyon feszegeti. A tulajdonosok pedig nem tolakodnak, hogy feltárják, hol vannak ezek a bunkerek. Ebben a témában nehezen lehet információhoz jutni. Az pedig, hogy miért pont Új-Zéland lett népszerű az ítéletnapjának bunkerei elhelyezésére egy olyan kérdés, amire nehéz válaszolni, de valószínűleg itt érzik magukat biztonságban és rengeteg pénzük van.

Eddig egymás között versenyeztek gépkocsijaikkal, nyaralóikkal. Ez most átváltott Új-zélandi bunkerekre, ahol földalatti úszómedencék is vannak. Egy ilyen távoli országban, mint Új-Zéland életben maradhatsz nukleáris háború kitörésekor, ami 10 perc alatt bekövetkezhet, és 10 óra mire ideér a bunker tulajdonosa. Ez persze egyszerűen nevetséges, ami azt jelenti, érdemes elgondolkozni azon, az emberi faj észnél van-e?

Tate szerint nincs. Vannak ám földalatti városok is az amerikai hegyekben. Ez egy titkosított, majd felszabadított információ. A kormánynak vannak tervei, de háború helyett okosabb lenne megoldani a nézeteltéréseket, mintsem földalatti bunkereket építeni.

Ezt a bunkerépítést persze félre lehetne tenni, mint egy olyan pillanatnyi divat, ami egyszer elmúlik, de minél többen vesznek bunkereket, annál inkább úgy tűnhet, hogy egy nukleáris háború ártalmait meg lehet úszni. Máris készítenek kalkulációkat. A Pentagon szerint a nukleáris lerohanás járható út. A kubai rakéta krízis jelentéktelennek tűnik összehasonlítva azzal, mi történhet most. Vajon hány évre van szükség ahhoz, hogy az emberiség ráébredjen a probléma megoldhatóságára.

A helyiek a bunker őrületet hülyeségnek tartják. Ez az amerikai gondolkodás értelmetlen. Az itteni társadalom viszonylag kicsi és viszonylag épelméjű. Vannak problémák, de azok helyiek. Viszont a jövevényeknek rengeteg pénzük van, tehát a helyiek csöndben maradnak. Ami nincs szem előtt, azzal nem törődnek.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2630) Eladó a szűzhártyám átszakításának joga

Tibor bá’ online

 

Nem az első, nem is az utolsó, amikor egy ifjú hölgy úgy dönt, azt engedi magába behatolni az első alkalommal, aki a legtöbbet fizet érte. Ennek legegyszerűbb módja, ha árverésre bocsátja nemi szervét.

Egy „Amy” névre hallgató londoni csaj megkeresett egy német web-site-ot, akik ilyesmivel (is) foglalkoznak. A kikiáltási ár 59.000 $ volt, de e sorok írásakor már 1,4 millió $ és ki tudja, hol áll meg. Hogy kinek éri meg ez a kb. 400.000.000 Ft azt a néhány percet, aminek a vége egyetlen magömlés, az korunk legelviselhetetlenebb állapotának az eredménye. Nyilván annak, akinek vagyon ezen összeg sok ezerszerese. Elképesztő összeg, jó, hogy a tízes számrendszerben kifejezhető, de értelmezhetetlen.

A hőskorban a fiatal nők nem így gondolkoztak, ez a szertelen vágy az anyagiak megszerzésére egy teljesen új jelenség. Ha valaki erre képes egy adott cél érdekében, akkor mire nem. Hol lenne a határ? Kémkedés, hazaárulás? Egészen biztos nem. Testvér, anya, férj gyilkosság? Talán.

Oh, hát Amy nyilatkozott könnyekig megható szöveggel: Szörnyű sokat, gyötrődve gondolkodtam rajta. Egyfelől jobbra fordíthatja az életem, lehetőség ad arra, hogy segítsek a szüleimen és visszaadjak valamit abból, amit tőlük kaptam (megható). Utazhassak a világban és fizethessem tanulmányaimat. Szüzességem eladása egy fantasztikus lehetőség.

Különben a szüzességet orvosilag igazolja, illetve azt, hogy életében nem szexelt. Ezen kívül pszichológus igazolja, hogy szellemileg ép. És persze Amy-nál van a szerva. Eddig 3 jelentkezővel randevúzott, illetve beszélgetett el. Még nem döntött, hogy kit enged magágba, és esetleg kaphat magasabb ajánlatot. Szóval vár.

Én ezt úgy interpretálom, hogy keresi a legszimpatikusabb férfit. A végén még élvezni is fogja. Javasolnám a nyertesnek, hogy kösse ki, ha a nőnek orgazmusa lenne, az összeg fele visszafizetendő. 😀

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2629) Hétvégi szórakoztató

Tibor bá’ online

 

Kimondottan élvezem, hogy az élet ennyi év után is hoz újat, meglepőt a mindennapjaimban. Csak oda kell figyelni, és mulatni rajta.

Félévente labor vizsgálatra megyek, csak úgy a biztonság kedvéért. A helyszín a Vörösvári úti rendelőintézet, aminek építésekor az apám műszaki ellenőr volt, de egy fillért se lopott., és még ő mondta nekem, hogy nem vagyok életrevaló. Szóval rendelőintézet. Már az előcsarnokban ki van akasztva egy hirdetmény, hogy a labor felvesz szakképzett munkatársakat, egészen pontosan olyanokat, akik az injekciós tűvel el tuják találni egy emberi véna közepét. Évek óta járok ide, az asszisztens nők a pilisi falvakban lakó, kék szemű, szőke svábok. Ezek egycsapás mind eltűntek. Naná, németül beszélnek, a szakmát ismerik, az ötszörös fizetésnek nem tudtak ellenállni. Különös fennakadás nincs. Fél éve délelőtt 10-re végeztem, most ez átcsúszott 11-re. Az új gárda (vajon honnan szerezték őket) éppúgy profi, mint az elvándorolók voltak. Ja igen, a labor magánvállalkozás, szerződéses alapon van ott. Egész biztos megemelték a fizetéseket. Tehetik, nem tartóznak az Erőforrás alá (micsoda egy elnevezés!)

Ha már benn vagyunk a városban, mit lehetne még elintézni? Na igen. Kellene egy köcsög síkosító. A Berzsenyi utcában a legolcsóbb. Gyerünk oda, különben egyedül ott lehet kapni literes (1000 ml) kiszerelésben. A Rákócziról a Kenyérmezőbe kell lefordulni, mert erre felé egyirányúsították az utcákat, viszont a II. János-Pál téren rengeteg parkoló hely van és viszonylag olcsó. Van lehetőség a sokórás várakozásra is.

A liter síkosítóval a honom alatt megyek vissza a kocsihoz, látom, hogy áll ott egy városnéző busz. A vezetőajtó tárva nyitva, egy idősebb pasi tisztogatja a műszerfalat. Kapóra jött, mert már rég el szeretném Évát vinni egy ilyen körbemutogatásra. Megállok és bekiáltok a sofőrnek, mikor indulnak? – Semmikor, tartalék vagyok, ha valamelyik buszunk lerohad, én ugrok be helyette. Közben a pasi rám se néz, tisztogat tovább, én tehát le vagyok szarva. Még külföldi se vagyok, egészen biztos én vagyon Józsi bácsi Röcsögeházáról. Na, majd megfingatom 😀 . Honnan indulnak? – A Bazilikától, tudja hol van? – Valahogy megtalálom, és maga az idegenvezető is? – Ahá. – Szóval maga meséli el, hogy kiépítette, milyen magas, hány síp van az orgonán. De azt biztos nem tudja, hogy 1951-ben leégett a kupola. Ez még a Wikipédiában sincs benne. Egy hatemeletes házból néztem a Bajza utcából. Persze azt se tudja, hogy a baloldali kertecskében temettük el az anyámat 1945 január 18-án. Az orosz csapatok utolsó pesti támadására indultak, ami előtt gyalogsági aknákkal jól megszórták a környéket. Egy ilyen akna kaszálta el az anyámat. Tudja, annak az aknának van egy propellere. Nagyon cukin néz ki. Építkezéseknél szoktak találni belőle egyet-egyet. Ilyenkor 500 méteres körzetben lezárják a környéket, a tízezer ember nem, de én röhögök. A TV bemondó bombáról beszél, mert hülyék mint a segg, és nem néznek utána. Az 50-es években, ha találtak egyet egy gödör mélyén, senkit se lakoltattak ki és csak 10 méteres körzetbe nem engedtek belépni. Akkor még tudták mennyire veszélyes egy gyalogsági akna a gödörben. Tudja, hogy ha elkap, egy ilyen sorozatot, mit kell tennie? Persze, hogy nem. Abba a gödörbe kell beugrani, amit az utolsó akna vágott. Mert a kilövő állvány a lövéskor bemozdul és a következő akna bárhova becsapódhat, csak oda nem, ahova az előbb becsapott.

Na jó, könnyebbet kérdezek, mi volt ennek a térnek a régebbi neve? – Köztársaság tér. – Nem erre gondoltam, az előző? Elárulom, Tisza Kálmán. Tudja ki volt? Persze, hogy nem. Ő volt Magyarország miniszterelnöke 1875-től 15 éven át.  Na, minden jót. Tudja barátom, a látszat néha nagyon csal. Hogy milyen látszat? A múltkor venni akartam két újra tölthető AAA elemet. Unom, hogy állandóan cserélgetni kell az ébresztő órában. A pénztárnál a csaj nem üti be, hanem rám szól: Tata, ez drága lesz. Van rá pénze? Találja ki, mit válaszoltam! – Nyert.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2628) Geoengineering

Tibor bá’ online

 

Geoengineeringnek nevezzük a Föld klímarendszerébe olyan nagyméretű szándékos beavatkozást, aminek célja a globális melegedés hátrányos hatásának a csökkentése vagy megszüntetése. A geoengineering alá főleg három kategória tartozik 1) Az üvegházhatású gázok eltávolítása. 2) A Napsugárzás megfelelő kezelése.

Az üvegházhatású gázok közül a főhangsúly a széndioxid eltávolításon van. A Napsugárzás kezelésének célja az üvegházhatású gázok hatásának az ellensúlyozására épül úgy, hogy a Föld kevesebb szoláris sugárzást kapjon.

3) Kategória lenne a Föld hűtésének egyéb módon való elérése. Ide tartoznak a nukleáris robbantások, vulkántevékenység fokozása, és egyéb „nem konvencionális” elképzelés.

A klímakutatók között alapvető egyetértés van abban, hogy bizonyítottan hatásos a geoengineering nem helyettesítheti az Ember által okozott hatásokat, legfeljebb enyhítheti azt. Ez mellet minden geoengineering elképzelésnek van gazdasági, politikai, és fizikai lehatároltsága.

Eddig még minden ötletet mindössze számítógépes modelleken vagy laboratóriumi tesztekben vizsgáltak. A természetes kivizsgálás minden esetben ellentmondásos eredményt adott (Wikipédia, nem az én kútfőm).

A széndioxid eltávolításának módjai, mint például erdősítés, ökoszisztéma restauráció, szénelfogás és tárolás, stb. a kis mértékű kísérletek már folyamatban vannak komolyan nem értékelhető eredménnyel. Globális használhatóságuk komoly vita tárgyát képezi.

Az egyéb kategóriába tartozó óceánok vas-trágyázása kisméretű próbáknak van kitéve, de az eredmény messze nem egyértelmű, és környezetvédők erősen kritizálják.

Viszont komoly hangok hallatszanak a kritikai oldalról: Hatalmas bizonytalansággal kell szembenézni, és a mellékhatások soha nem lesznek kizárhatók. Mások azt állítják (amivel személy szerint én egyetértek), hogy széles skálás beavatkozás a természetes rendszereket megzavarhatják, beláthatatlan következményekkel. Erre válasz az, hogy a globális melegedésnél nagyobb veszély nem létezik. A viszontválasz az, hogy mellékhatás esetében nem kizárt a melegedés gyorsítása, amire aztán végképp nincs szükség.

Teljesen személyes véleményem, hogy a hidrogénbombás beavatkozás legnagyobb hibája, hogy visszafordíthatatlan, menet közben leállíthatatlan, ha a hatás nem pontosan az, amire számítanak. Ezen állítások védelmére fel szeretném hívni a figyelmet az 1954-es Castle Bravo hidrogénbomba tesztre. Az amerikaiak kijelöltek egy elkerülendő veszélyes zónát 146.000 km2 nagyságban (másfélszer Magyarország) ennek határától 20 km-re egy japán halászhajó tartózkodott. A robbantást követő harmadik órától kezdve fehér hamu hullott rájuk, ami többükre végzetes volt. Az ok, a robbanás a számítottnál több mint kétszer volt erősebb.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2627) Uram, Ön nyert!

Tibor bá’ szatirikus online

 

A Kárpát-medence közepén elterülő magyar honban, aki még nem kapott olyan névre szóló színes nyomtatványköteget, melyben értékes díj megnyeréséről tájékoztatták, nos az nem számít igazi, törzsgyökeres, ízig-vérig piacgazdasági fogyasztónak. Bocsánat, fogyasztónak. Így, félkövéren szedve, mert ez a minimum. Ha történetesen te vagy az, aki ilyenben még nem részesültél, ne kapj a szívedhez és ne kapkodj levegő után, az egész csak idő kérdése és rád (is) sor kerül. De ha tényleg nem kaptál, akkor elmondom, mire számíthatsz. A dolog azzal kezdődik, hogy kapsz egy névre szóló, nagyalakú borítékot, amiből mindenféle színes nyomtatvány potyog ki. Kapkodod a fejed, mert elég nehéz kiigazodni rajtuk. Az viszont egyre világosabb, hogy személy szerint . . . valahogy így: Ön, kedves Gyanútlan János NYERT, megnyerte cégünk fődíját a 626-os meggypiros MAZDÁT.

Mivel az eddigi tapasztalataid szerint mindig más nyer, sohasem te, ezért nem akarsz hinni a szemednek. Forgatod a pa­pí­rokat erre meg arra. Semmi kétség, itt van feketén-fehéren Önt kedves Gyanút­lan János (aki ugye te vagy) nyertesnek választotta ki a számítógép. Az áldóját! Bözsi – üvöltesz ki a konyhába – Bözsi, gyere már! Nyertünk, érted, nyertünk. Idenézz!

Ön kedves Gyanútlan János MEGNYERTE az első fordulót. Te, mi van ide írva ezekkel a bolhapöcs betűkkel? Az első fordulót? Igen, az elsőt. Na de akkor lehet, hogy van még hátra második forduló is? Kezd a dolog gyanús lenni. Forgatod tovább a papírokat. Az egyik kartonlapra fel van ragasztva egy autókulcsszerű valami. Idegesen letéped, alatta felírat: kedves Gyanútlan János ez az Ön nyeremény gépkocsijának a kulcsa. Ne bomolj Bözsi, itt a kocsi kulcsa. Jól van apukám, de hol van a kocsi?

Olvassátok tovább, lassan bontakozik ki a kép. Az alig megfejthető, meglehetősen rafinált fogalmazásból valahogy kiderül, nyertetek ugyan, de még nem egészen. Ahhoz, hogy egészen biztos ti nyerjétek meg ezt a 16-szelepes, 4WD-os, injektált, szervo csodát, full extrával, nos, ahhoz kell még tenni egyet és mást. Ez az „egyet és mást” kivétel nélkül, minden esetben tartalmaz egy fontos, mondhatnám nélkülözhetetlen közös elemet, és pedig azt, hogy fizetni kell. Igen, kedves Gyanútlan János, ha nyerni akarsz, akkor előbb rendelned kell a cégtől egy háromsebességes, kézi meghajtású citromfacsarót 2999 forintért + posta költség. Ne orrolj meg rám, de az egyszerűség kedvéért én ezt a 2999 forintos árat mostantól 3000-nek fogom szólítani. Tehát, ha részt akarsz venni a számítógépes ajándéksorsolás harmadik, egyben utolsó fordulóján, akkor 3000 forintért meg kell venned a cégtől a már említett háromsebességes, kézi citromfacsarót.

A helyzet az, hogy ez a háromsebességes, kézi meghajtásos citromfacsaró elég hülye, és persze elég felesleges egy jószág ahhoz, hogy az embernek ne menjen ki könnyen a fejéből. Így aztán beugrik, hogy négy hete pont ezt hirdették a „Tökkel ütöttek szuper infója” elnevezésű újságban, de csak 1999 forintért, vagyis pontosan egy ezressel olcsóbban. De ez semmi! A Király utcában, úgy két hete megnyílt a 26 ezredik kínai üzlet (amelyekben a hivatalosan itt tartózkodó 6000 kínai szolgál ki), ahol a tulaj 980 forintért akarta ránk sózni ugyanezt a citromfacsarót, amikor bementünk egy kis terepszemlére. Ráadásul az négysebességes volt, meg négy ke­rék­meghajtásos, és ha jól emlékszem leofilizált volt a fogantyúja. Ebből aztán röhögve következik, hogy a Mazda megnyerésével ijesztgető cég pontosan 2200 forinttal kér többet egyazon termékcsalád korábbi változatáért, mint a ferde szemű. Nem kell tehát csodálkozni, hogy azóta már két kézigránátot is bedobtak az ablakán (ismeretlen tettesek, ismeretlen típusút).

Nem akarom megvédeni a fajgyűlölőket, sem pedig a kézigránát dobálókat, de valahogy nem tartom helyesnek, ha a munkanélküliből kényszervállalkozóvá előlépő magyar állampolgár képtelen százezer forint hitelt kapni egy kóceráj megnyitásához. Ezzel szemben sok ezer kínai, sok ezer kilométerről simán beszivárog, rendszerint törvénytelenül, amihez néhány magyar tolmács, jó tippeket adó zugügyvéd és persze lefizetett rendőrtisztek boldogan adnak segítséget.

Uram, Ön nyert! De nem egy Mazdát, hanem némi tapasztalatot. Rádöbbent milyen olcsón megszámítják Önnek azt a totálisan felesleges kínai mütyürt, amit az isten tudja, miért hívnak eurófacsarónak. Már rég tudjuk, hogy a piacgazdaságban nem termelni, hanem eladni a kunszt. Trükk tehát van elég, amiket mi szép sorban megtanulunk. Aztán majd, ha minden trükköt megtanultunk, kiegészítjük néhány törzsgyökeres magyar trükkel és megépítjük saját hungarófacsarónkat. Cserébe a szegedi paprikagyártást átengedjük a dél-amerikaiaknak, majd a készterméket visszaimportáljuk, ha kapunk hozzá bizonylatot, hogy tartalmaz megfelelő mennyiségű aflatoxint.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2626) Mit tudsz a futó áramlatról?

Tibor bá’ online

 

Az Egyenlítő környékén a Nap közel merőlegesen süt, egész éven át. Ez a terület hatalmas hőmennyiséget kap. Ezzel szemben a sarkok alig kapnak napfényt az alacsony beesési szög miatt, plusz fél éven át egyáltalán semmit. A hő meg már csak olyan, hogy szeret kiegyenlítődni. Ebből következik, hogy a meleg levegő az Egyenlítőtől Északra és Délre áramlik. Az óceánokban pedig áramlatok teszik ugyanezt. Foglalkozzunk most a levegővel!

A Föld (mint tudjuk) forog saját tengelye körül, 24 óra alatt tesz meg egy teljes kört. A Földdel együtt forog saját atmoszférája is. A Föld kerületi sebessége az Egyenlítőnél 40.000 km/24h, ami 1666 km/ó. A kerületi sebesség nálunk ennek már kábé csak a fele. Mondjuk 800km/ó. Ebből az adódik, hogy a sarkok felé áramló levegő sebessége nagyobb, mint a sarkokhoz közelebbi helyekhez tartozó kerület sebessége. Vagyis a légáramlat nem függőlegesen halad as sarkok felé, hanem (északi féltekén) ÉK irányba. Végeredményben kapunk egy olyan áramlatot, amik a sarkok körül haladnak. Ez nevezik Futó áramlatnak (angolul Jet stream), aminek erősségét a sarki és egyenlítői hőmérséklet közötti különbség adja. Befolyásolja még a futó áramlat erejét az évszak is, hiszen az egyenlítői levegő hőmérséklete az év folyamán nem változik, az egyes sarkoké viszont igen, az évszaknak megfelelően. Különben a futó áramlat sebessége 300 km/ó körül van. Még annyit érdemes megemlíteni, hogy télen a futó áramlat fentebb, nyáron lentebb kering.

Az alábbi videón jól látható, hogy a futó áramlat hullámosan változik, mintha egy kígyót látnánk körbe kúszni. Ez teszi lehetővé, hogy az alatta lévő meleg levegő esetenként felkerüljön az északi sark közelébe illetve, hogy a hideg levegő szélsőségesen délre húzódhasson. Mindkét esetnek szokatlan hatásai vannak.

Mivel a sarkok gyorsabban melegszenek, mint a Föld más helyei, a hőmérséklet különbség egyre csökken, tehát a futó áramlat ereje csökken.

A helyzet az, hogy a futó áramlat elképesztő módon befolyásolja az időjárást. A változása azt jelenti, hogy a befolyásolása is változik. Elsősorban ennek következménye a szélsőségek fokozódása. Most legalább tudjátok, mit kell szidni. Egy biztos a helyzet fokozódik. Egyre több dolog lesz, amit szidhatunk.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2625) Hogyan is lesz?

Tibor bá’ online

 

Az isten ránk küldte ezt az Auralianus nevű sokat és jól író ifjú (hozzám képest feltétlenül) Titánt, aki lelkesen, és figyelemre méltó szívóssággal iparkodik mindahányunkat  félrevezetni. Szerinte mindenki mindent rosszul csinál, bezzeg ő tudná, hogyan kell. Nincs ezzel semmi baj, túl aktív értelmiségiek mindig voltak, akik meg akarták menteni a világot, és ebből jól meg is éltek, de most a végjáték idejét éljük, amire 300.000 év után került sor. Viszont én utálom a félrevezetést, tehát idejében közbelépek.

Nem energia válság van, amin lehetne segíteni. Nem a kapitalizmus van válságban, illetve van, de legfeljebb feudalizmus lesz megint, volt már ilyen, túl lehet élni. Nem gazdasági válság van, illetve volt már több, túl lehet élni. Ami van, az globális felmelegedés, de itt se a felmelegedés a probléma, hanem ami azzal jár. Vagyis, el kell felejteni ezeket a zárt rendszereket! Miért? Nos tegyük fel, hogy a Kínai Kommunista Párt elhatározza, hogy a kínai újévben minden kínai állampolgár egy extra sült csirkével többet ehet. Ez ugye másfél milliárd csirkét jelent. Másfél milliárd csirke „legyártásához” kell valamivel több, mint másfél milliárd tojás, de ezt hagyjuk a fenébe. Kell viszont 6×1,5*10^9 azaz 9 milliárd kiló kukorica, ami 9 millió tonna, azaz Magyarország 2 éves termése. Fel kell hozzá vásárolni Szerbia és Szlovákia egyéves termését is, és akkor mi döglünk éhen, mert errefelé nem marad kukorica.

Ez a kis eszmefuttatás arra volt jó, hogy megvilágosodjon milyen gonddal fogunk hamarosan szembenézni, amin Auralianus úszómedencés zártrendszerrel akar segíteni. 😀 Vicces.

A helyzet az, hogy mialatt a világ lakossága 2 milliárdról 8 milliárdra nőtt, az állati trágyára támaszkodó termelésről, és kaszás aratásról ilyen Auralianus legények segítségével áttértünk a távirányított begyűjtésre, természetesen tízszeres terméshozammal. Az első számú probléma nem abból adódik, hogy ezt már nemigen lehet tovább fokozni (a Föld pedig véges), hanem, hogy a sikeres szaporodásunk nem áll le. Szóval gáz, amin lehet, hogy egy termonukleáris háború segítene az emberiség létszámát illetően, de nem biztos, hogy a termesztési lehetőség nem sínylené meg. Ezen persze lehetne most tökölni, de szerencsére beleköp a levesbe a globális melegedés, ami mindent visz. Vagyis a zártrendszer bulira egy szót se kell pazarolni. Vajon miért?

Nem arról van szó, hogy a szoba termosztátját 22-ről felcsavarom 26-ra, és akkor az egész szobába 26 fok lesz. Hanem arról, hogy a néhány fok (átlag hőmérséklet) melegedés magával hoz néhány kötelező járulékot, amelyek közül a legfontosabb talán a szélsőségek növekedése és szaporodása. Ez pedig ellehetetleníti a mezőgazdálkodást. Minden erőfeszítés ellenére a terméshozam hamarosan és drasztikusan csökkenni fog. Miközben jelenleg is már semmi felesleg nincs sőt, évről évre többet fogyasztunk, mint amennyi terem. Tehát a tartalékokból vonjuk el a szükségletet. Pillanatnyilag a Föld élelmiszer tartaléka 20 napi fogyasztás alatt van. Botrányosan kevés. Nem sok kell ahhoz, hogy hiány lépjen fel. És akkor mi várható.

Először a hipermarket polcáról eltűnik a rizs, a helyére ki lesz írva: KEDVES VÁSÁRLÓK ELNÉZÉST KÉRÜNK, DE PILLANATNYILAG LOGISZTIKAI OKOK MIATT RIZS NINCS RAKTÁRON, A HIÁNYT HALADÉKTALANUL PÓTOLNI FOGJUK. Aztán 2 nap múlva pótolják. A következő az lesz, hogy egy hónapon belül a kenyér ellátásban lesz akadozás, annak ellenére, hogy az ára felfelé megugrik. Ezzel egy időben a liszt ára duplájára nő. Na, ekkor már egyesekben felmerül, hogy talán nem a logisztika, hanem a növekedő hiány a bűnös. Ezek az emberek elkezdik felvásárolni a tárolható élelmiszereket (sárgaborsó, bab, rizs, liszt, stb.) és elmondják ismerőseiknek is, esetleg felrakják a facebook-ra. Egy-két nap és minden hivatalos közlemény ellenére az emberek kifosztják az üzleteket, majd a raktárakat is.  Végén már fizetni se fognak csak viszik, ami mozdítható. A rendfenntartók minden valószínűség szerint meg fogják próbálni fenntartani a rendet, de szerintem sikertelenül. Inkább fognak csatlakozni a fosztogatókhoz, mert nekik is van családjuk.

Hatalmas mennyiségű tartalék piacra dobásával meg lehet próbálni helyreállítani a rendet, de ha elsőre sikerül is, ez csak ideiglenes megoldás lehet. Az emberi élet fenntartásához élelmiszerre van szükség. Ezt mindenki tudja. Akinek nem jut, megpróbálja megszerezni magának anélkül, hogy válogatna az eszközben.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2624) Mikor?

Tibor bá’ online

 

Guy   McPherson    6    éve    kezdett     szorgoskodni     a     gyors  felfutással   kapcsolatban.   2016-ban  jelentette  be, hogy 2026 (vagyis akkor tíz évvel később) nekünk annyi.

Ekkor jelent meg az Artic News-ban az Abrupt Warming – How Much And How Fast? A válasz +10,2 °C és 2026 volt. A 10,2 több tételből jött össze, és kaptunk hozzá a grafikont is.

Ezt a többség elfogadta, bár nekem voltak csendes kifogásaim. Miért exponenciális a görbe? A gyorsulást el lehet fogadni, de az exponenciális jelleg engem idegesít, akkor, amikor a változó tíz különböző tételből áll. Lépjünk túl rajta.

Az viszont meglepő volt, hogy McPherson 2018 augusztusában előállt azzal, hogy 2018 szeptemberében, azaz alig egy hónappal később nem lesz jég az északi sarkvidéken. Miközben teljesen egyértelmű volt, hogy van még 5 millió négyzetkilométer jég, várva az olvadást, aminek a csúcsideje június. Komolytalan, de….. McPherson nem hülye, mi lehetett a szándéka? Egyszer majd talán elárulja.

Érdekesebb Paul Beckwith

Aki maga nem mások adataival játszik, hanem maga is kutat. Ő azt állítja, hogy BOE (blue ocean event) vagyis, amikor szeptember közepére nem lesz jég az északi sarkvidéken, az 2020-ben következhet be. Két évvel később már augusztus, szeptember, és októberben nem lesz jég. További két év már 5 hónapban nem lesz jég. Még két év és már 9 hónapban nem lesz jég, végül 2030-ra nulla jég egész évben. Ha az első jégtelen hónap két évet késik (2022) akkor a teljes jégtelenség 2032-re várható.

Igen ám, de ez nincs összhangban a 10°C átlaghőmérséklettel, ami 2026-ra „várható”. Végeredményben ők se tudják mikor lesz a látványos megfutás. Mi meg nem tehetünk mást, mint türelmesen várjuk, mit hoz a 2019 szeptembere.

Valami azért van. Az északi sarkon az elolvadt jég nem nagyon akar visszafagyni. Kábé 10 napja elkezdődhetett volna a visszafagyás, de az idén ez valahogy nincs így. Ha megnézitek az alábbi grafikont, akkor azt láthatjátok,hogy a 2018-at jelző vörös vonal nem fordul felfelé, ahogy a korábbi években ez tapasztalható volt. Ezt érdemes lesz figyelni a télen.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2623) Négy dimenziós orgazmus

Tibor bá’ online

 

alcím: blabla a negyedik hatványon

Apámnak hosszú élete alatt volt ügynöksége, kereskedése, kisüzeme, és sok minden mást is csinált. Az első intelme az volt felém, hogy fiacskám csak kereskedni érdemes, előállítani valamit nem. A kereskedő nem dolgozik, nem kockáztat, és dől a haszon. X-re veszel valamit 30 napos inkasszóra, és eladod 2X-ért. A második így szólt: Két dologban van pénz, egyik az alkohol, a másik a szex. Ha újra kezdhetném, nőket futtatnék legálisan. Eltelt egy kis idő, amíg rájöttem, tökéletesen igaza volt. Az idegennyelvű fordításra nem tért ki, de ha tudná, hogy én mennyiért fordítok, biztos kiröhögne.

Na de a lényeg, hogy a média tökéletesen tisztában van a krédóval. Az INDEX minden áldott nap közöl egy szex szenzációt. A 10 legfontosabb dolog, amit tudnod kell a szexről. Az 5 legbiztosabb tipp, ha meg akarod tartani partnered. Mitől függ a bomba orgazmus? Ha ezt tapasztalod, el kell gondolkodni a partner váltásról. Stb. stb. Ha ráklikkelksz olyan dolgokat tudhatsz meg, amiket már évszázadok óta ismersz. Bajban vannak, mert szinte lehetetlen újabb és újabb szex témát találni. Ennek egyik minta példánya a következő „négydimenziós szex”. Engem már rég bosszant, amikor tudományosnak hangzó szavakat össze-vissza használnak. A (létező-nem létező) negyedik dimenzióról még senki semmit nem tud, de a szex-guruk már igen. A nők orgazmusa a negyedik dimenzióba repíti őket. Akinek ez nem sikerül, az olvassa tovább az INDEX-et. És akkor most átadom nekik a szót.

Azt már tudjuk, mi nem jellemzi a női szexet: célorientáltság, vagyis ahogy a bevezetőmben írtam, az „egy vágányon közlekedő” vonat. A nők szexuális élményei inkább felfoghatók holisztikus, „négydimenziós, minden irányba kormányozható” helikopterként, hogy visszatérjek Ogden találó hasonlatához.

A nők szexuális élményeiben, és az orgazmus átélésében különösen, benne van a jelen, a múlt és a jövő, illetve a partnerrel való kapcsolat és az itt és mostban létezésen túlmutató transzélmény is. A női szexualitás egyik dimenziója a jelenben átélt élmény, amelynek a Masters és Johnsons-féle szexuális izgalom csak egy része. Ehhez elválaszthatatlanul hozzátapad a szenvedély érzése, akárcsak az összes érzékszerv és az általuk közvetített érzékletek, a partner illata, a bőre tapintása. S a szeretkezés magán hordja annak nyomát is, hogy a nőt milyen viszony fűzi partneréhez – ez jelenti a női szexualitás második dimenzióját. Bízhat-e benne, fel meri-e tárni magát előtte? Odaadja magát a partnerének, átadja magát a szex sodrásának, vagy a királynőt játssza továbbra is? A nő folyamatos összekapcsolódásban és kölcsönhatásban áll partnerével, mozdulataival partnere mozdulataira reagál, érzelmi rezdüléseivel őt követi.

Minden szeretkezés magában hordja a múltbeli szexuális tapasztalatok emlékét, tehát a jelenben megelevenedik a múlt, és bekúszik a jövő. Ez az időben való kitágulás a harmadik dimenzió. A múltbeli élményekhez érzések, szorongások, vágyak, megérzések, álmok kapcsolódnak. Egyetlen szeretkezés sem független aktus, mindegyik élmények egymásra ható láncolatába illeszkedik, a múltból indul, és a jövő felé halad. Ám sokszor megtörténik, hogy a szeretkezés, főleg az orgazmus közben, meghaladja az itt és most, a tér és idő korlátait, és spirituális élménnyé, transzállapottá tágul. Ez a női szexualitás negyedik dimenziója.

Na most. Ha valaki (lehetőleg nőnemű) ezt érti, akkor magyarázza nekem el. Miiiiiii vaaaaaan?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2622) Honvágy – adalék

Tibor bá’ online

Attila (PV) (alias lehettem volna más) átküldött két fényképet. Íme:

Tegnap este kinéztem az ablakon, és ezt láttam:

Reggelre ezt lett belőle:

A “fejlett” Nyugat. Amikor a rendőrök elkapnak egy csirkefogót, a többiek így hálálják meg.
Amikor nagyobb fogás van, akkor egy egész utca ég…

Szabad legyen megemlítenem, hogy Budapesten azért ez még nincs így, és remélhetően nem is lesz.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2621) McPherson 2018 augusztusi interjúja

Tibor bá’ online

 

Az alábbi interjú néhány hete készült. Ezért olyan meglepőek a benne elhangzott dátumok. McPherson minden állítása tökéletesen megállja a helyét, de az időpontok súrolják a komolytalanság határait. “Ránézésre” nem úgy néz ki, mintha a sarki jég akár jövőre is elfogyna. A mezőgazdasági termelés folyamatosan visszaesőben van, de az összeomlás nem sieti el magát

Az idén, vagy jövőre, várhatóan jégmentes lesz az északi-sark. Jelen pillanatban úgy néz ki, hogy ebben az évben (2018) jégmentes lesz az északi-sark szeptember elején. Elfogadhatjuk, hogy az ember részére alkalmas élettér ezt követve nagyon gyorsan eltűnik. Ha jégmenetes lesz az Atlanti-óceán északi része, és én most nem jósolok semmit, de ha jégmentes lesz az északi óceán az olvadó szezon elég korai részén, akkor feltételezésem szerint a civilizáció össze fog omlani ez év szeptemberében (vagyis most). Úgy gondolom, hogy valószínűleg ez fog történni ez év szeptemberében vagy októberében mivel Európában a mezőgazdasági termés csökkenése már érzékelhető. Ugyanez érzékelhető Észak Amerikában a kukoricatermés terén. És ugye, minden civilizációnak az élelem az alapja, beleérve a jelenlegi civilizációt is. Ehhez vegyük hozzá, hogy az elmúlt 4 évben jelenleg a harmadik El Nino jelenség készül kibontakozni (jelenleg az esély 6570%). Úgy tűnik, egy katasztrofális helyzet felé tartunk a gabona betakarítás és tárolás terén. Kifejezetten feltételezem, hogy ez az ipari civilizáció összeomlásához vezet, legalább is az Egyesült Államokban, és valószínűleg ezen kívül is, méghozzá olyan hamar, mint ez év (2018) szeptembere, vagy októbere. A globális csökkenés hiánya olyan gyorsan tolja fel a globális átlag hőmérsékletet, hogy nagyon kevés faj lesz képes lépést tartani ezzel a gyors változással. Ha ez az egész egy évvel később következik, be én el leszek ragadtatva. Biztosítalak arról, hogy el leszek ragadtatva, ha kapunk egy extra évet. Nem látok bele a lapokba, de ha nyerünk egy évet — Halleluja!

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2620) Visszaszámlálás

Tibor bá’ online

Először játszd le a videót. Ha nem értesz angolul, akkor játszd le még egyszer, és közben olvasd az alatta lévő fordítást. Sajnos az eredeti szöveg elég slamposan van lejegyezve, összeírva, ami a fordításban iparkodtam korrigálni. A fordítást követően olvasható a hozzászólásom.

A Nemzeti Meteorológia Szolgáltatás több államban is wet bulb (nedves hőmérő higanygömb) riadót rendelt el Amerika déli és középnyugati részén. A wet bulb vészhelyzet akkor következik be, amikor a levegő hőmérséklet és a légnevesség olyan magas, hogy az emberek teste nem tud kellően lehűlni az izzadság segítségével. Ezt egy olyan hőmérővel mérik, amit nedves ruhába tekernek. Ilyen körülmények között a halál néhány óra alatt beáll. Három napon keresztül az emberek légkondicionált házakban, közösségi helyekben húzták meg magukat, várva, hogy a halálos hőhullám elmúljon. Kijöttek a légkondicionált védelem alól és szembesültek az új valósággal. A földön döglött madarakat, és lehervadt leveleket találtak. Tovább már nem lehet tagadni, a klíma gyors ütemben változott, aminek halálos következményei voltak mind az emberek, mind pedig más lények részére. Amikor még volt jég az Északi sarkon akkor még létezett hőmérséklet különbség a sarki levegő a középső földrajzi magasság levegője között, ami létrehozott egy erős futóáramlatot, de amikor a sarki jég elolvadt az alatta lévő kék óceán több hőt abszorbeált, melegebb lett a víz. A futóáramlat energiát veszítve gyengébbé vált, és rendezetlenebb lett. A légáramlat melegebbé vált, tovább tartott [mint nálunk az idei nyár] nagyobb lett a szárazság, tönkrement a termés. Eljött az éhezés. Egyre erősebb trópusi viharok, hurrikánok katasztrofális áradásokat okoztak. Még ennél is rosszabb, hogy az egyre melegedő sarki óceán felszabadított egy alvó órást, a korszakokon át lappangó metánhidrátot, ami bejutva az atmoszférába felgyorsította a globális felmelegedést, meghaladva azt az értéket, amit az emberi test még el tud viselni, hozzá tud szokni ilyen rövid idő alatt. Hirtelen rádöbbentünk, hogy az emberiség a kihalás szélére került. A bonyolult rendszer, amit mi civilizációnak nevezünk, gyors ütemben visszafordíthatatlanul felbomlott. Jövő nélkül a pénz, arany, részvények, kötvények értéke eltűnt. A munkások nem kaptak fizetést, otthagyták munkahelyüket és hazamentek. Munkások és nyersanyag hiányában a termelő gyárak leálltak. Olaj, gáz, elektromosság, víz, szennyvízelvezetés, szemét összegyűjtés, internet, telekommunikáció és a média egyik napról a másikra eltűnt. A kormány, a rendőrség, tűzoltóság egyszerűen leállt. A hipermarketeket, raktárakat napok alatt kifosztották. Az élelmiszer és ivóvíz vadászat mindenki életében a központi témává vált. Az ipar összeomlásával azok a szennyező anyagok (szulfátok, aeroszolok) amik visszaverték a napsugarakat, elkezdtek lehullani a földre. Ennek az eredménye egy azonnali, és jelentős hőmérséklet emelkedéssel járt. Modern gyógyszerek és gyógyászati eszközök nélkül először a krónikus betegeknek kellett távozni. A járványok és az éhezés miatt milliók haltak meg minden egyes nap. Sok ember végzett magával elkerülve a kegyetlen halált, hogy tovább élhessen egy halálra ítélt Földön. Közben a globális hőmérséklet tovább nőtt, aminek következtében még több üvegházhatású gáz és vízpára jutott az atmoszférába. Egy potenciális visszacsatolásban mindenfelé, erdőkben, városokban tüzek keletkeztek. Oxigén elnyelésre alkalmatlan mértékben felmelegedett óceánok élettelenné váltak, az algák kivételével, amelyek aztán tömegesen elhaltak és hatalmas mennyiségű kéndioxidot hagyva maguk után. Megfelelő felügyelet nélkül az atom reaktorok elkezdtek leolvadni, őrületes mennyiségű radioaktív anyagot hagyva maguk után a földön és a tengerekben. A viharok által tönkretett fúrótornyok hozzájárultak az óceánok szennyezéséhez. Néhány kis létszámú embercsoport itt-ott néhány évre valahogy túlélte a katasztrófát, de ahogy a környezett túl mérgezővé vált ez a gyenge embermaradvány is feladta a küzdelmet és csatlakozott a kihalt fajok csoportjához. A kihalás éveken át folytatódott, csupán a legkisebb lények maradtak életben egy lakhatatlan Földön. A valamikor kék és zöld virágzó Föld sose éledt fel.

A ki nem hangsúlyozott lényeg: A relatív stabilitás addig marad fenn, amíg  az északi-sarkon jég van. Jég hiányába (ami nagyon rövid időn belül bekövetkezik) a melegedés hatalmas lendületet fog venni. Egyfelől a metán felszabadulásból, másfelől az ipari termelés megszűnésével az aeroszolok és szulfátok (rossz minőségű szenek elégetéséből)  kibocsátása is megszűnik, amik jelenleg csökkentik a Nap besugárzását. Ez a leállás után 6 héttel következik be, és a becslések szerint +2°C melegedést okoz. Ehhez tegyük hozzá, hogy az ipari forradalom kezdete óta a Föld 1,75 °C-t melegedett. Ehhez viszonyítva a +2°C egy hatalmas érték.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2619) Honvágy

Tibor bá’ online

Vasárnap rakosgattam a régi kézirataimat, és rábukkantam erre a gyöngyszemre, amit 1959-ben írtam. Természetesen minden szava ma is igaz és a külföldön élőknek át kellene gondolni. Mit? Azt, hogy 5-6 év környékén dől el a dolog. Onnan még visszafordítható a emigráció, azt követve már többnyire NEM  

Kivándorló nemzet vagyunk. Az elmúlt jó száz évben több millió honfitársunk keresett (és talált) magának második hazát. Ezzel szemben hozzánk viszonylag kevesen érkeznek, így aztán a hontalanságban szenvedőkről keveset tudunk. Persze tudhatnánk, ha a hazalátogató „külföldre szakadt hazánkfiai” őszinték lennének elsősorban magukhoz, meg aztán hozzánk, itthon élőkhöz is, de nem azok. Ugyanis a hazalátogató emigráns legfőbb vágya, hogy bizonyítsa, döntése megalapozott volt, jól járt, megtalálta számítását, és mindenki „hülye”, aki itthon marad, közben „rázza a rongyot”, mert ez élteti, aminek ára tíz hónapon át tartó, intenzív takarékosság az Új hazában. Az „itthon rekedt” régi barátok érzik, hogy valami nincs teljesen rendben, de mivel – ellentétben Amerikával – nálunk nem minden második ember pszichológus vagy annak páciense, a laikus átlagember nem gondol komolyabb gondokra. Pedig vannak!

A jobb élet utáni vágyakozás egy természetes emberi tulajdonság, és mert „a messziről jött ember azt mond, amit akar”, a többség meg van róla győződve, hogy a „mindenütt jó, de legjobb otthon” mindössze idejét múlta folklór, a valóság pontos ellenkezője. Az Új hazába történő megérkezést rendszerint többhetes eufória követi, amelyet viszonylag hamar elkoptat a „véres valóság”. Ez utóbbiról feltételezhető a belátható időn belüli megszokás. Ez azonban késik, egyre késik, a türelem pedig fogy, egyre fogy. Az új nyelv megtanulása korántsem könnyű feladat, sőt, nem egyszer megoldhatatlannak tűnik. Persze az, aki ezeket a summás megállapításokat túlzásnak tekinti, felteszi a logikus kérdést: ha annyira kellemetlen ez a vállalkozás, akkor miért nem változtatnak rajta? Elvégre a kivándorlás nem egy irreverzibilis döntés. De bizony az. Pillanatnyilag nem aktuális, mert előbb….. majd ha……. Aztán jön a tragédia, amellyel honfitársaink közül vajmi kevesen vannak tisztában. 5-6 év hosszú idő, amely alatt megannyi adaptáció lép életbe. Az új hazát ugyan nem szokták meg (tökéletesen sosem fogják), de a régitől már elszoktak. Ajak biggyesztve közlik velünk, hogy a Balkánon élünk: az útburkolat teli van lyukakkal, a hivatalokban úgy bánnak velünk, mint a kutyafekáliával (és ugye folytathatnám a kritikákat hajnal­hasadásig). Mi tagadás, ez a valóság, csakhogy van ám más is. A nagymama lecsója, amelyet a nyári konyha előtt sámlin ülve eszünk. A közösen átélt balatoni alkony és az utána belopott első csók. Az ultipartik a verandán. A Füstbe ment terv, amelyen akkor nevettünk („röpül felém anyám, én kinyitom az ablakot, s ő röpül-röpül tovább)”, most meg könnybe lábad tőle a szemünk. Természetesen ezt a felsorolást is folytathatnám.

Gyógyír? Úgy tűnik, nincs! Nem igaz az a mondás, hogy az idő mindenre meghozza a megoldást. A halál igen, pusztán az évtizedek múlása nem. Persze az ember a legadaptívabb állat, a halálon kívül mindent képes megszokni, bizonyos mértékig. Tudom, megállapításaimmal sokan vitába szállnának (különben tehetik, erre való ez a fórum), csak nem érzik magukat érintettnek. Ezeknek azt üzenem, gondoljanak bele, mit takar az alábbi hír: a Kossuth-díjjal kitüntetett, már elhunyt Teller Ede kaliforniai otthonában 96 évesen öttagú magyar személyzetet tartott (főleg ott tanuló diáklányokat), mert már csak magyarul beszélt, és nagyon szeretett volna hazalátogatni, csak erre már nem volt ereje. Utolsó szereplése alkalmából a magyar tv-ben (zenei kíséret nélkül) elénekelte a „minden vízbe mártott test, kis angyalom” című diákdalt. Tegyük még hozzá, hogy Teller Ede jóval a II. világháború előtt emigrált az USA-ba. Annak bizonyítására, hogy ez nem egy elszigetelt eset, hadd toldjam meg néhány másikkal.

Sir George Solti, azaz Solti György világhírű karmester, akit az angol királynő lovaggá ütött, végrendeletileg kérte angol feleségét, – akivel évtizedeken keresztül nyilván nem magyarul beszélt –, hogy hamvait szállítsák vissza hazájába, Magyarországra. Solti 1912-ben született és közvetlenül a II. világháború előtt, 27 évesen hagyta el szülőföldjét. Huszonkét évig volt a Chicagói Szimfonikusok vezető karmestere, majd 1979-1983 között a Londoni Filharmonikusoké. Nyolcvanöt évesen halt meg. Ebből a 85 évből mindössze az első 27-et élte itt, a következő 58-at külföldön, ahol maximum annyit ismertek be, hogy „magyar származású”. Meghal, kinyitják a letétbe helyezett végrendeletét, és kiderül, hogy magyar földben akar nyugodni. Vagyis pontosan az van, amit az imént írtam: idő nem, csak a halál hozta meg a megoldást.

Solti esete nem egyedi. Szilárd Leó fizikus, a nukleáris láncreakció kigondolója 1964-ben, vagyis több, mint fél évszázada halt meg San Diegóban. Hamvait a leszármazottak hazahozták és újratemették a közelmúltban.

George Mikes, számtalan humoros angol nyelvű – és magyarra természetesen lefordított – könyv (Anglia papucsban stb.) szerzője nem váratott a végrendeletének megismeréséig. Egy helyen azt írta: nem tudom, hogy halálom előtt mi lesz életem utolsó mondata, de abban biztos vagyok, hogy magyar mondat lesz. Mikes eredetileg újságíró volt, Angliából küldött tudósításokat – természetesen magyar nyelven –, de a háború kitörésekor, 1939-ben Angliában maradt. Néhány évvel később már angolul ír élete végéig, és akkor jön ez a kikívánkozó „vallomás”! Persze ő sem egyedi eset. 1987-ben halt meg, nincs feljegyzés, mi volt az utolsó mondata.

André Kosztolányi közgazdász és tőzsdeguru az egyetemeken németül tartott előadásokat. Saját bevallása szerint barátaival franciául beszélt, bankárokkal angolul tárgyalt, de istenhez 90 évesen is magyarul imádkozott. 1999-ben halt meg, 93 éves korában. Budapestet 18 éves korában hagyta el. Nézzétek meg, hogy beszélt magyarul 70 évvel később.

Mi a nosztalgia? 1688-ban egy fiatal svájci orvos, egy bizonyos Johannes Hofer figyelt fel egy Bázelben tanuló fiatal berni diákra, aki láthatóan nem volt képes beilleszkedni a helyi életvitelbe. A diák egészsége egyre romlott, lázas lett, nyugtalan és izgatott, légzése szaggatott, szívverése szapora. A kezelőorvos a legrosszabbra gondolt, de mi az a betegség, amely ezt a fiatal férfit a halál előszobájáig hajszolta? Dr. Hofer talált rá egy nevet: nostalgia, amelyet korábban a német ajkúak das Heimweh, a franciák la maladie du pays, míg az angolok homesickness névvel illettek. Magyarul csak „honvágy” a „betegség” toldalék hiányzik a magyar kifejezésből. Dr. Hofer átnézte a rendelkezésére álló szakirodalmat, de a tünet ­együttesre jellemző betegséget nem talált, pedig a betegség nagyon is létezett. Gyártott tehát hozzá egy nevet a görög nostos = hazatérés, és az algos = fájdalom összevonásával. Így született meg a „nosztalgia”, amely alatt ma egy kicsit mást értünk (de olaszul a mai napig is így hívják a honvágyat: nostalgia).

Csakhogy a honvágy mindössze egy elmeállapot, amely nem lehet halálos. Akkor pedig ezek a betegek egészen pontosan miben is halnak meg? Dr. Hofer találkozott aggodalomra okot adó esetekkel is, amelyek közül egyet így írt le: „A diák először csak vágyakozott az otthona után, de hamarosan meg is betegedett. Nem evett, lázas lett, izgatott. A szimptómák egyre rosszabbra fordultak. A szállásadók közeli halálát várták, és elkezdtek imádkozni érte, de nem halt meg, bár nem az imádság segített rajta. Hívtak hozzá egy borbélyt, aki gyógyír beadása helyett diagnosztizálta a betegséget, és a fiú hazaküldése mellett döntött. Meghallván ezt, az ifjú azonnal felvidult. Használati tárgyainak csomagolása közben légzése normálisra váltott. Mire megérkezett a postakocsi, a fiú teljesen felélénkült. A várostól néhány mérföldre eltávolodva már tökéletesen egészségesnek volt tekinthető.”

A korai tapasztalatok szerint egyes emberi csoportok könnyebben megkapták a betegséget, mint mások. Katonák, különösen fiatal kényszer sorozottak voltak fogékonyabbak az átlagnál. A francia forradalom után csendes vidéki lakhelyükről elhurcolt, erőszakkal verbuvált fiatal legények között a nosztalgia járványszerűen terjedt.

Az amerikai polgárháborúban az otthonuktól távol harcoló katonák közül 1861 és 1866 között pontosan 5213 nosztalgiabeteget diagnosztizáltak, akik közül 58 meg is halt. Ezzel azonban a nosztalgia, mint betegség el is tűnt a Földről. Orvosok és pszichiáterek új diagnózisokkal álltak elő: depresszió, ideg összeroppanás, anorexia (vészes testsúlycsökkenés), katonák esetében viszont szimulálás. A nosztalgia pedig elveszett a régmúlt homályában.

Nem így van, állítja The Past is a Foreign Country (A múlt egy idegen ország) c. könyvében David Lowenthal: szerinte a nosztalgia, mint betegség jelen volt a II. világháborúban harcoló angolszász csapatok személyi állományában is. A legfőbb amerikai sebész által összeállított betegséglista előkelő helyén szerepelt a nosztalgia. Nem oly nagyon régen, 1946-ban az egyik eminens szociológus „pszichofiziológiás betegségnek” írta le. A honvágy tipikus diákbetegségként volt nyilvántartva az egyetemi rendelőkben.

A múlt század ’70-es éveitől kezdve divatba jött a nosztalgia, azonban központi helyét nem a múltbéli földrajzi hely, hanem a múltbéli történések, események foglalták el. Oly nagyfokú volt a nosztalgia felé fordulás, hogy egyesek attól tartottak, „az emberiség olyan jövő felé tart, ahol a nosztalgia újfent halálos betegséggé válhat.”

Mit tegyünk hozzá? Talán annyit, hogy a honvágy, mint betegség legalább egy aspektusban pont olyan, mint bármely más betegség. Nem egyformán „fertőz” meg mindenkit. Van, aki fogékonyabb rá, van, aki kevésbé. Ezt nem lenne szabad, hogy elfelejtsék a nagy szájjal hencegők („Még hogy honvágy? Örülök, hogy megszabadultam attól az országtól”). Van, akit évről évre elkerül az influenza, aztán egyszer úgy leveszi a lábáról, hogy nem akarja elhinni, hogy ez vele is megtörténhet.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2618) A jég után

Tibor bá’ online

 

Mi várható miután az összes jég elolvadt az Atlanti-óceán északi részén? Paul Beckwith szerint, amíg az Atlanti-óceánon jég van a beeső napsugárzás nagy része visszaverődik az űrbe és a „Hideg-központ” az Északi Sark közelében marad. Azonban a jég csökkenésével a Hideg-központ átcsúszik Grönland közepére. Ennek megfelelően várhatóan a futóáramlat forgásközpontja 17°-ot délre tolódik, távolodva az Északi Sarktól Grönland felé, aminek jelentős időjárás változás lesz az eredménye, kihatva a növényekre és az állatokra, valamint az emberi civilizációra, mert nem leszünk képesek megfelelő mennyiségű élelmiszert termelni.

Futóáramlás

A globális felmelegedéssel az atmoszférába jutó többlet energia erősebb szeleket eredményez. Mivel a sarkok gyorsabban melegszenek, mint a Föld többi része, a futóáramlat formája egyre változik, ami szélsőséges időjárásokat eredményez.

Tekintve, hogy a sarki jég évről évre egyre vékonyabb, az északi tenger jégmentségéhez egyre közelebb kerülünk, ami egy billenő pont, mert azt jelenti, hogy hatalmas mennyiségű napsugarat már nem verik vissza a jégtáblák, hanem abszorbeálja a víz.

Ott van még a latens hő billenő pontja is. Ilyen értelemben Grönlandtól északra a jég elolvadása fontos. A 2018 augusztusi mérések szerint ezen a helyen a jég legnagyobb részének vastagsága 1 méter alatt volt, jó lehet nemrég még itt volt legvastagabb a több éves jég. Ennek a jégnek az eltűnése azt jelzi, hogy közel vagyunk a latens hő billenő pontjához, vagyis ahhoz hogy az ide érkező hő már nem használódik fel a jég olvadásához.

A valamikori legvastagabb jég eltűnt. A jég olvadásához annyi energia kell, mint azonos tömegű víz 80 fokos melegítéséhez. Jég nélkül ennek a hőnek máshová kell menni. Hová? A tengerfenékre, ahol hatalmas mennyiségű metánhidrát van, ami hő hatására felszabadulhat. Mivel a metán üvegházhatású gáz, a felmelegedés a sarki jég elolvadása után jelentősen felgyorsulhat.

Mindent összevetve ez azt jelenti, hogy néhány éven belül akár 10 fok melegedés is bekövetkezhet.

Ezzel párhuzamosan a futóáramlat változás jelentős időjárás változás von maga után.

Éljetek a lehetőségekkel!

(2617) A sógorom, Kozma Elemér esete a kivándorlással

Tibor bá’ online

Most, amikor százezrek vándorolnak ki, tanulságos egy sikeres magyar esete, és saját közvetett és közvetlen vallomása.

___________________________________________________________________________

Kevés az olyan anya, aki rejtett vágyait ne próbálná meg kiélni serdülő lányán keresztül. Ami azt illeti nevelőanyám se tartozott ezen kevesek közé. Ildikó, a húgom, későn érő típus volt. A középiskola első osztályában a tehéncsöcsű lányok között deszkalapos mellkassal szaladgált, amiből kifolyólag se a fiúk, se a lányok nem vették be maguk közé. Ez az állapot más-más okból kifolyólag, de anyámat és Ildit egyaránt sújtotta. Aztán eltelt még néhány év, és a dolgok rendre megváltoztak.

Egy gyerek memóriája megbízhatatlan, de a fényképek alapján Ildikó kísértetiesen hasonlított édesanyánkra. Olyan kis helyes volt, mondhatnám szabályos. Senki nem fogta rá, hogy szép és persze csúfnak se volt mondható, de kevés fiúnak akadt meg rajta a szeme. Arra viszont, amire anyámnak kellett, tökéletesen megfelelt, vagyis sétálgatásra, mert ugyan mi rossz van abban, ha anya és lánya elmennek együtt sétálni a friss budai levegőben, mondjuk télen a sí sánc felé. Semmi.

Esett pedig, hogy 53 telén, a nyikorgó hóban, iskola után, a kora délutáni órákban szépen elsétáltak a Norma-fa irányába. A sí sáncnál mindig volt egy kis csoportosulás, mert a sportolók edzettek, a sétálok, pedig bámészkodtak. Itt esett meg, hogy anyám sasszeme kiszúrt egy 20-22 éves, mokány kis legényt, aki szorgalmasan ugrált a sáncról és láthatóan nem tartozott hozzá senki.

Nem kellett sokat helyezkedni a pálya menti hóban, hogy a következő ugrást követő visszamászás közben a legényke -mint később kiderült, Elemér- előttük menjen el. Anyám egy tapasztalt nő -akkor volt 40 éves- rutinjával megszólította és kérdezett tőle valami „szakmai” csekélységet. Tehette, mert Elemérnek az anyja lehetett volna. Ez inkább volt barátságos érdeklődés, mint „kikezdés”.

Elemér gyorsan felmérte a helyzetet és „kötélnek állt”, ugyanis meglehetősen kis növésű volt, nemigen haladta meg a 160-at, és mint ilyen nem volt neki könnyű feladat megfelelő partnert találni. Ildi viszont egészen biztos átfért volna a 160-as léc alatt, így aztán Elemér számára a húgom magassága gyakorlatilag ideálisnak volt mondható, nem beszélve az életkoráról, akkor volt 16 és fél, a legszebb „női” kor, úgy ropogott, mint egy cseresznye.

A kölcsönös megfelelőség alapján kialakult egy szakaszokra bomló diskurzus. Elemér és anyám minden egyes ugrása után megbeszélték annak szépségét, hibáit, eredményességét, meg ilyesmi. Aztán némi érdeklődés a körülmények felől és a végén a meghívás egy jó forró teára.

A sí sánc és a Rege úti házunk között nem tűnt nagynak a távolság, ahhoz képes, hogy sokan a pesti oldalon laktak, de télen, hóban hazafelé az út eltartott egy fél órát is. Ez alatt bőségesen volt idő Elemér alapos, ám nagyon tapintatosnak látszó és abszolút jóindulatot sugalló kikérdezgetésére. Kiderült, hogy Elemér a háború után került Erdélyből Magyarországra. Az összes rokonai, egy unokabátyt kivéve, mind Erdélyben élnek, ő meg az unokabáty Pest környéki családi házában. Most szerelt le kétévnyi katonáskodás után, és a Kontaktában dolgozik, mint szerszámkészítő. Ezen kívül a Honvédben síel, és gyakran viszik „külföldre”, ami alatt a havas Csehszlovákiát kellett érteni. Már a fogaskerekű végállomása körül jártak, amikor a havi 2200-2400 Ft fizetésre is fény derült.

Ezt az utolsó információt ki kell egészítenem azzal, hogy a „közönséges” melósok kábé 1000 forintot vittek havonta haza, plusz némi fusit, már akinek volt rá módja. Ezzel szemben egy élsportoló Cseszkóból hozhatott ezt-azt, ami további plusz jövedelemnek felelt meg.  Szóval Elemérről fél óra alatt kiderült, hogy egy valóságos gyöngyszem, akit feltétlenül meg kell becsülni.

A forró tea szürcsölése közben anyám már „fiacskámnak” szólította Elemért, és mire a második csésze utolsó kortya is lecsúszott Elemér torkán, a vasárnapi ebédre szóló meghívás is le volt pacsizva. Miközben Ildi jóformán még ki se nyitotta a száját, mi több, Elemér Ildire még rá se nézett. A felületes szemlélő még azt hihette volna, hogy minden kétséget kizárva, anyám lesz a boldog ara.

A vasárnapi ebéd alkalmából apámnak is sikerült megismerkedni Elemérrel, akiről akkor már ő is tudta, hogy az égből pottyant leendő családtag maga a két lábon járó főnyeremény. Én nem voltam jelen, mert akkor nyögtem első hónapjaimat a seregben és nem minden hétvégén volt lehetőségem eltávozásra. Minden esetre az ebéd utáni kávézgatás közben, és hadd szúrjam közbe, hogy abban az időben Magyarországon a feketekávézás még ünnepi eseménynek számított, hogy mást ne mondjak babkávét a közértben nem is lehetett kapni, az csak külföldön befizetett IKKA csomagból juthatott az asztalra.

Szóval tehát kávézgatás alatt Elemér már ’Mamának” szólította az anyámat, és a következő hétvégén, amikor én is jelen lehettem, érkezéskor és távozáskor Elemér és anyám már ölelkeztek.

Nevelőanyámat minden bizonnyal az 1920-as évek szokásai irányították, elfeledve azt a néhány évtizedet, ami időközben elszállt, ugyanis minden az ő irányításának megfelelően történt. Ennek természetszerűen nem volt semmi jelentős akadálya, mert Ildi még nagyon fiatal volt és félénk, Elemér pedig apátlan-anyátlan árva, és megdöglött egy jó szóért. Így történhetett meg, hogy a kávé után anyám kiadta az utasítást a fiataloknak (ez volt a szavajárása, a „fiatalok”), „menjetek sétáljatok egyet”, amit egy másodpercnyi szünet után pontosított „elég nagy a kert”. Azaz Elemér a húgommal 50 méteren belül négyszemközt lehetett előre meg nem határozott ideig.

Nem voltam ott és nem hallgatóztam, de el tudtam képzelni, hogy Ildi elmesélte mennyire utálja a matekot, Elemér pedig megpróbálta leendő feleségének ecsetelni a szerszámkészítés szépségét. Szóval el tudtam volna képzelni, de nem ez történt, mert egy negyed órán belül a leselkedésről híres apám berontott a konyhába és magából kikelve, feldúlt hangon közölte „te Manyi, ezek csókolóznak a fenyőfa alatt a padon”. Amire anyám csak annyit válaszolt, „te csak ne idegeskedj, minden a tervek szerint történik”.

A tél hamar elszállt, jött a tavasz, majd a nyár, amikor Ildi betöltötte a tizenhetet és az ismert szemtanú szerint meg is lett dugva a már bemutatott kerti pad mögött a füvön, csak azt nem tudta apám, hányadik alkalommal. Izgalom természetesen egy sem, minden valószínűség szerint ez is bele illett a tervbe, mert még aznap ki lett tűzve az esküvő napja. Ildi hamarosan Kozma Elemérné lett.

Persze marha nagy volt a szerelem, egész nap fogták egymás kezét, ami nem volt nehéz, mert gond nem volt egy sem. Elemér unokabátyjával meg volt beszélve, hogy Ildi is odaköltözhet hozzájuk, Elemér szobájába. A szoba bebútorozásáról Apám gondoskodott, mint később kiderült megkérdezésem nélkül, a mi anyai örökségünkből.

Akkoriban már harmadéves katona voltam, szinte naponta jártam haza. Ildi már nem lakott a házban, de hétvégeken délben mind a ketten jöttek ebédre. Persze ezeket az ebédeléseket se adták ingyen, ezek szolgáltatták az alkalmat a dolgok kézben tartására. Szakasztott úgy történt minden, mint annak idején, amikor még kijártunk Sashalomra a Manyi-szülőkhöz vasárnapi ebédekre, ami után anya és lánya visszavonult a belső szobába.

Szóval a rendszer tökéletesen működött, és ki tudja talán évtizedeken át működött volna, de mindössze két hónap eltelte után az egyik vasárnap csak Ildi érkezett, Elemér sehol. Hamarosan kiderült összevesztek.

Ez alkalommal én magam is jelen voltam, és bár nemigen törődtem húgom viselt dolgaival, de ezúttal az események elég érdekesek voltak ahhoz, hogy átöltözés és ebéd után ne rohanjak le a városba. Ildi ugyanis világossá tette, hogy ez nem egy sima összeveszés, hanem „szakítás”, amitől anyám feje olyan vörös lett, mint a főtt rák.

-Te nem vagy normális – kiabált a lányával, – más megnyalná mind a tíz körmét, ha egy ilyen férjre tehetne szert.

Erre Ildi előadta a részleteket, amiből ma már csak arra emlékszem, hogy vasárnap reggel Elemér kedvenc szórakozása az volt, hogy álló farkára ráakasztott egy vödröt, és meztelenül körbeugrálta a szobát. Elképzeltem a jelenetet és hatalmas hahotába törtem ki.

– Te csak ne röhögj – méltatlankodott a húgom – a vödör félig van vízzel.

– Te vagy az első nő az életemben, aki kifogásolja, hogy a férjének feláll a micsodája – fakadt ki anyám, akinek száján az a szó, hogy „fasz” az életben nem jött volna ki. Egyébként pedig egy percig sem volt vitás, elsősorban saját szomorú nemi életére gondolt.

A végleges szakítás természetesen nem következett be, de azért valami elindult. Későn érő húgom érési folyamata nem állt le 18 évesen, már 30-40 körül járt, amit kellően ecsetel a következő epizód.

Ildikó néhány héttel később megint egyedül állított be az anyámtól kapott, mély-lila színű divatos ballonkabátjában. Anyám már említett sasszeme ez alkalommal se hagyta cserbe tulajdonosát, mert mielőtt Ildi a kabátját levehette volna, anyám rákiáltott:

– Várj egy kicsit – és megakadályozta, hogy levegye a kabátját, majd a háta mögé ment, lehajolt és valamit tanulmányozni kezdett a kabát comb körüli részén. A végén diadalmasan felkiáltott – te ez geci, valaki legecizte a drága kabátodat.

Ildi egy szót sem szólt csak állt az előszobának is felfogható konyha közepén és várta, hogy mi lesz.

–  Biztos beleültél, mert sose nézel se jobbra, se balra – ajánlott anyám egy magyarázatot, de ezt Ildi hatalmas felelőtlenséggel elhárította egy kurta mondattal.

–   Le se ültem a villamoson, egy talpalatnyi hely se volt. Végig álltam egész úton.

–  Igen? – öntötte el a méreg anyám agyát – akkor valaki hozzád dörgölte a micsodáját, te pedig hagytad.

– Nagy ügy – vélekedett Ildi – majd kipucolom.

– Te szerencsétlen – így az anyám – a geci nem jön ki a ruhából csak ollóval.

Ő csak tudta, futott át az agyamon, bizonyára van elég gyakorlata. Mindazonáltal, a dolgok visszafordíthatatlanná váltak. Ildinek már nem számított, hogy Kozma Elemér mekkora fizetést visz haza, a szomszédban lakott egy cigány srác, aki teljesen kitöltötte fantáziáját. Persze a Szabadság-hegy olyan volt, mint egy zárt falú. Amint anyám neszét vette a dolognak, és ehhez nem kellettek hetek, habzó szájjal közölte húgommal, hogy „levette róla a kezét, mert még egy ilyen marhát nem hord hátán a föld”.

Amikor aztán véglegesnek tűnt a dolog Apám egy hétköznap délelőtt Ildivel együtt elment a közös szobába, felpakolta a bútorokat és mindent hazahozott. Este, amikor Elemér hazaért, részére is világossá vált, hogy ennyi. Így aztán 56 nyarán Ildi szabad lett, mint a madár. Nem volt férj, de voltak munkahelyi kollégák, és csakúgy, mint édesanyja, nem csinált nagy ügyet a szexből. Viszont ez a történet nem a húgomról szól, ezért ugranunk kell két teljes évet.

58-ban Ildi átjött Sydneyből Melbourne-be kifejezetten hívó szavamra, mert Apámtól egyre-másra kaptam a szemrehányó leveleket, hogy nem törődöm a húgommal. Megpróbáltam hát törődni vele.

Egy szép napon kaptunk egy levelet a Svájcban tartózkodó Kozma Elemértől, aki kerek-perec közölte Ildivel, hogy még mindig nagyon szereti. Ildi két keserve év tapasztalatával a háta mögött visszaírta, hogy ő is szereti. Erre Elemér elment az ottani Ausztrál követségre és kérte az áttelepedési engedély megadását „családegyesítési” alapon.

Az már meg a sors iróniája, hogy Elemér kábé akkor érkezett Melbourne-be, amikor anyám levele, benne a válást kimondó magyar bírósági végzéssel. Ugyanis Apám elintézte, hogy Ildi korábbi kérésének megfelelően, távollétükben kimondják a válást. Még jó, hogy az ausztrál állam nem tudott róla.

Elemér természetesen hozta formáját. Amikor minden egyes magyar menekült heti 14 fontot vitt haza, őt, mint szerszámkészítőt heti 30 fonttal dobták meg. De neki ez se volt elég. Elment a Snowy River Mountins-ba, ahol akkortájt vezették be a síelést Ausztráliában. Kurva trendi volt a dolog, mindenki síelni akart, akinek volt rá pénze, de senki se tudott. Elemér, mint síoktató, a szállás és ellátáson kívül háromszor többet keresett, mint szerszámkészítő korában.  Egy ilyen pasit otthagyni tényleg felelőtlenség volt. Ildi otthagyta.

Az otthagyott Elemér első útja természetesen hozzám vezetett. El tudtam képzelni, hogy szüksége van némi vigasztalásra, de nem ez történt. Simán beszámolt az eseményekről, ami szerint Ildi még megvárta a pénteki fizetésnapot, vetetett magának egy bundát, adott érte egy búcsúdugást  (már majdnem azt írtam, hogy búcsúcsókot), és másnap reggel angolosan távozott. Ráismerek – vallottam be – és akkor most mi lesz? Semmi – rántott egyet Elemér a vállán.

Hát persze, heti 100-120 font már akkora pénz volt, hogy el se lehetett hinni, hiszen 2000 font lefizetéssel meg lehetett venni egy 6000 fontos házat, ami néhány év alatt kifizette saját magát az albérletbe kiadott szobák segítségével. Ráadásul ez a székely góbé még autót se vett, helyette szépen hizlalta a bankszámláját, elkerülte a magyar „kurvákat”, akik néhány év után megkopasztották szorgalmasan gyűjtögető férjeiket.

Nem, nem, Elemérnek ausztrál csaj kellett, és akadt is a tanítványok között. Volt ugyan némi kényelmetlenség, mert Elemér még Erdélyben felszedett passzív rezisztenciája erősen a nyelvtanulás ellen dolgozott. Volt viszont áthidaló megoldás, megkért, hogy vasárnap menjünk el az állatkertbe, persze az én autómmal, aminek kapujánál megismerkedhettem Eleonórával. Szépen bemutatkoztunk egymásnak és megkezdődött az állatkerti séta.

–                      Tell Elemér, this is a lion.

–                      Eleonóra azt mondja, hogy ez egy oroszlán.

–                      Mond meg neki, hogy nagyon szép.

–                      Ki nagyon szép, az oroszlán vagy ő?

–                      Ő.

–                      You are beautiful.

–                      Who thinks so, you or Elemér?

–                      Both of us, ááá, he said it.

–                      Tell him, thank you.

–                      Mit mondott?

–                      Azt mondta, köszöni szépen.

–                      What did he say?

–                      Nothing, he was talking to me.

–                      Most miről beszéltek?

–                      Semmiről.

–                      De akkor mit mondott?

–                      Are you arguing?

–                      No, we are not. Figyelj Elemér, ha udvarolni akarsz, akkor tanulj meg angolul.

–                      Jó, akkor csak annyit mondj meg még neki, hogy elveszem feleségül.

El is vette. A nászéjszaka után megkérdeztem tőle, hogy a vödör trükköt bevetette-e. Erre megsértődött, de csak egy rövid időre. Kapcsolatunk azért szakadt meg, mert semmi nem volt, ami összetartotta volna.

Elemér apósa létrehozott vejének egy kisebb üzemet, ahol Elemér magyar esztergályosokból szerszámkészítőket faragott és annyi pénzt keresett, amennyit nem szégyellt. Aztán csinált néhány gyereket, pontosabban négyet, és boldog ausztrál apuka lett és sokat síelt.

És most figyeljetek! Harminc évvel később Ildi már nem élt, Magyarország pedig lezajlott a rendszerváltás, amikor Elemér haza látogatás közben, feleség nélkül, minden előzmény nélkül betoppant apámékhoz. Hatalmas volt a meglepetés, ölelkezés, egy-két könnycsepp, meg miegymás. Elemér anyámat pont úgy, mint rég „Mamának” szólította, apámat pedig „papának”. Semmi sem változott, csak egy kicsit mindenki öregebb lett. Anyám elővette a régi fényképeket. Együtt nézték a 16 éves Ildit és a 24 éves Elemért, amint egymást hóval dobálják, a sí sáncot meg egy kis fekete pontot a levegőben, na meg az esküvői képet. Nagy boldogan visszalépek a forradalom előtti, annyira irigyelt múltba. Elemér nagy hirtelen mindenről elfeledkezett és ott folytatta a rokoni összetartozást, ahol 1956-ban megszakadt.

Furcsa módon a néhány éve elhunyt Ildikó jelenlétének a hiányát senki se vette észre. Aztán az 70 éves Elemértől anyám megkérdezte „és fiacskám veled mi van? Boldog vagy? Mesélj valami!” Erre Elemér elővett egy zsebalbumot, ami degeszre volt tömve hitelkártyákkal, és megmutatta őket. Csak hát se az apám, se az anyám nem látott még ilyet, és ez ki is ült az arcukra. – Hát – kezdte el Elemér a magyarázatot – ezekkel bármit megvehetek. Ez egy arany kártya, itt nincs limit. – Igen – csodálkozott el apám. – Igen papa, bemehetek egy szalonba és megvehetek egy autót. – Nahát, és nem kell 5 évet várnod? – Nem.

Szüleimnek persze nem tűnt fel, hogy a “min van veled, boldog vagy” kérdésre a bankkártyák mutogatása azt jelenti, hogy boldog nem, de nézzétek milyen gazdag vagyok. Aztán később, a harmadik rákérdezésre Elemér elárulta, hogy vannak gyerekeik, de ez nem látszott fontos témának. Nem vágott fel velük, ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy vannak családi viszontagságok. Egy ausztrál nő gyerekei ausztrálok lesznek, egy székely élete végéig székely marad. Aztán, néhány óra után, egyszer csak kibukott a lényeg. Elemér élete alkonyán arról kezdett el beszélni, ha akkor nincs forradalom, milyen boldogok lehettek volna ők ketten Ildivel itt Magyarországon. Tökéletesen megfeledkezve arról a tényről, hogy ők ketten együtt voltak Ausztráliában, de Magyarországon október 23-án már nem.

Aztán eljött a búcsú pillanata, és Elemér mindenfajta fogadkozás és ígérgetés mellett távozott. Pár évvel később az élők sorából is. Született Csíkszeredán, meghalt Melbourne-ben. Maroknyi a székely porlik, mint a szikla.

***

Kiegészítés miután Kozma Elemér honlapját található életrajzát elolvastam.

Kozma Elemér, amíg én ismertem, egy tisztességes, becsületes ember volt. Később pedig, évtizedeken át igen „sikeres” is. Nem értem tehát, ha idős korára úgy gondolja, hogy életútja megérdemli az írásos fennmaradást, és evégből ír, majd könyv formájában megjelentett egy önéletrajzot, miért kell hazudnia, miért kell ferdítenie. A halál közeli állapotra éppen az jellemző, hogy az ember feltárja egész élete alatt elhallgatott „nagy titkát”, mert addig -úgy mond- nem tud nyugodtan meghalni.

Kozma Elemér a húgomat, Antalffy Ildikót 1955-ben elvette feleségül, ráadásul katolikus liturgia mellett. Ez az életepizód az önéletrajzból teljesen kimaradt. Nem szép, de talán megbocsátható, ha idős korára teljesen kimegy a fejéből egy korai házasság, és csak csip-csup kis síversenyek és eredmények szűnni nem akaró sorozata jut az eszébe.  Az viszont már nem szépséghiba, hanem egyenesen hazugság, ahogy előadja Ausztráliába való kikerülését.

Elemér a határt január 7-én lépte át. A kivándorlási regisztrációk 15 majd egy második 15 ezres kerete december elejére beteltek. Elemér csak úgy kapott lehetőséget, hogy a „családegyesítési” okra hivatkozóknak fenntartottak egy bizonyos kontingenst. Ő tehát kizárólag azért tudott Ausztráliába kijönni, mert a felesége már eleve ott volt.

Természetesen hazugság a Bonegilla tábor is, hiszen felesége Melbourne-ben várta. Meg kellett tehát magyaráznia, hogyan került Melbourne-be. Erre a célra „kölcsönvette” az én történetemet. Ugyanis Antalffy Pali bácsi valóban létezett és a fényképe is korrekt az önéletrajzban. Csakhogy Antalffy Pali bácsi azt a hajólistát nézte, amelyiken én érkeztem, és az én nevem tűnt fel neki, hiszen névrokonok voltunk. Amikor egy évvel később Elemér érkezett a magyarok tömeges bevándorlása már befejeződött, senki nem böngészte a hajólistákat, mivel legfeljebb egy-két magyar lehetett már csak rajtuk.

Ha pszichológiai ismereteimet akarnám fitogtatni, akkor bő lére eresztve azt fejtegetném, hogy tudat alatt valahogy le akarta írni önéletrajzában az Antalffy nevet, mert ifjú életében fontos szerepe volt e névnek. Antalffy Ildikót nem írhatta, mert mit ír, ki ez a nő? Leírta hát Antalffy Pali bácsit, akihez – egy futó ismeretségen kívül – az égvilágon semmi se kötötte.

És, ha már az emberi természet kitárgyalásánál tartunk, van még valami a tarsolyomban. Ildikó 1960-ben vett egy subdivisionált telket. Aki nem tudná, arról van szó, hogy egy hatalmas tengerparti területet a tulajdonosa felparcellázott, kiépítette az úthálózatot és kijelölte az egyes telkeket, azaz házhelyeket. A hely Melbourne-től északra vagy 400 km-re volt és egy-egy telket heti egy font részletre lehetett megvenni. Ildikó szorgalmasan fizette a részleteket, aztán az egészet elfelejtette, majd 27 évvel később, 1987. április 22-én maga mögött hagyta az árnyékvilágot. Ekkorra azonban a hajdan vásárolt telek egy vagyont ért, mert időközben körülötte az összes telekre felhúztak egy-egy nyaralót. Ildikó élete végéig az „Ildikó Kozma” nevet használta, amire az adott okot, hogy második férje is Kozma volt, csak nem Elemér, hanem Ferenc. Mivel Ildikónak jogilag nem voltak gyermekei, és végrendeletet se hagyott hátra, az örökség a férjet illette. Igen, de melyiket? Ugyanis mind a két Kozma igényt tartott a telekre. A gazdagabb is. A Public Trustee kénytelen volt levelet írni az anyámnak, hogy mondja meg a telekvásárlás pillanatában leánya kivel élt, Elemérrel vagy Ferenccel. A hitelesség kedvéért elárulom, Ferenccel.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2616) Objektíven

Tibor bá’ online

 

Ha valaki felvett 3 milliós kölcsönt, eddig visszafizetett 4 milliót, és még tartozik 8 millióval, akkor az a valaki minden tud lenni, csak objektív nem. Még jó, ha nem lesz öngyilkos, mert erre is van jócskán példa.

Én utoljára 60 éve vettem egy írógépet részletre, egészen pontosan heti két fontot kell fizetnem egy 14 fontos ösztöndíjból, 20 héten keresztül. Mit mondjak, ennek a nyavalyás 5 hónapnak sose akartam a végére érni. Arra viszont jó, hogy elképzeljem, mit jelent havi 60.000 forint részlet 20 éven át. Ezt akkor se vállalnám fel, ha cserébe kapnék 63 szűzlányt a paradicsomban. 😀 Miért? Mert 20 év alatt az ember sokat változik, én is. Fogalmam sincs, hogy fokom elviselni 20 évvel öregebben ezt a fantasztikus terhet. Mert senki nem lehet biztos abban, hogy a jelenlegi pénzkereső képességem ekkora időn át megmarad. Mert csak úgy adnak kölcsönt ekkora távra, ha a kamatláb megváltozhat. Sokan azonban ezeknek fittyet hánynak és rohannak kölcsönért. Fog ő 10 évet várni, hogy a tanács kiutaljon részére egy panellakást, ahogy ezt a nagyapja tette? Hát, ha hülye lesz. Vegyen 100-200 rongyért egy agyonhasznált, de működő, megkopott kocsit. Frászt, 4-5 millióért már ragyogó, új kocsikat lehet kapni.

Jó 10 évvel ezelőtt indult be a tömeges kölcsön felvétel lakóparki lakások vételére. Benne volt a levegőben a hangulat, a bankok is nyomták a kölcsönt, nem kértek semmit, csak írd alá. És kínáltak kedvezőbb kamatláb mellet CHF (és minden más valutában is) hitelt. És akkor kapargassuk meg egy kicsit ezt a CHF hitelt!

A bankoknak természetesen nem volt svájci frankjuk. Ők nem CHF kölcsönt adtak, hanem forintot, de CHF-ben végezték az elszámolást. Ez nem volt egy sima kölcsön szerződés, mert kombinálva volt némi valuta spekulációval. A kölcsönt felvevő arra spekulált, hogy a CHF árfolyam nem fog jelentősen változni 20 éven át, és akkor ő (egy példa) 20 éven át nem 8 % kamatot fog fizetni, hanem csak 2 %-ot. A bank meg arra gondolt, hogy a világ legerősebb valutája alaposan túl fogja nőni a jelenlegi árfolyamot és akkor az árfolyam nyereség messze meg fogja haladni a kamatveszteséget még akkor is, ha nem lesz kamatemelés, ami egyébként nem volt kizárható. A bank tehát jelentős profitot látott a CHF hitelezésben. Ha nem látott volna, akkor hülye lett volna a kihelyezett forintot 2 százalék kamatra adni, hiszen neki többe került. Igen, itt egy valuta spekuláció volt, ami a rendszerváltás óta természetesen nem tilos. De az ügyfél csőbehúzása viszont nincs megengedve. Hogyan is volt?

Magyar Bankszövetség közleménye 2006. Január 31. (MTI): „A hosszabb lejáratú hitelt felvenni szándékozók továbbra is nyugodtan választhatják a deviza alapú konstrukciókat, mert a hitel futamideje alatt valószínűleg nem lesz a törlesztési terhet jelentősen és tartósan megnövelő árfolyammozgás.”

Ez bizony rábeszélés a javából. Hát, ha a bankszövetség mondja! Kérdem én, a bankárok nem tudnák, hogy a legkisebb gazdasági baj esetén az emberek rohannak CHF-et venni. A CHF árfolyama felmegy az égig. A svájci bankokba elhelyezett betétek után nem, hogy kamatot nem adnak, hanem fizetni kell (negatív kamat), hogy vigyázzanak a betétre. Amelyik bankár ezt nem tudja, azt el kell küldeni utcát seperni. Persze hogy tudják, de ahhoz, hogy spekulálhassanak a CHF-re, balekokat kell találni, akik hajlandók spekulálni a HUF-ra a CHF ellenében. Hát ezek azok, akik lakásvételre vették fel a hiteleket, és most kilakoltatásra várnak.

Kanyarodjunk vissza 2006-hoz! Legkésőbb, amikor a Bankszövetség promótálta a CHF hiteleket, és beindult a tömeges CHF hitel felvétel, mondom legkésőbb ekkor, vagy a Nemzeti Banknak, vagy a Pénzügy Minisztériumnak (gondolom akkor így hívták) le kellett volna tiltani minden valutában kötött ügyletet az export-import kivételével. Ettől még a forint konvertibilis maradt volna, de a bankok nem tudták volna a mezei polgárt behúzni egy számára igen kedvezőtlen valuta spekulációba. Ez nem történt meg, aminek következménye, hogy a családok tízezrei váltak nyomorulttá.

Mit tehetne még mindig a kormány. Kikiáltani egy hosszabb moratóriumot, közben bérlakás építési programot indítani, amiben a kilakoltatott családok kapnának lakás olyan bér mellett, amit annak idején felvállaltak részletfizetésre. Amikor a bérleti díjakból összejön az építési költség, a további nyereség mehet a Bankok kártérítésére, ha ilyen lesz. Ugyanakkor mind az állam, mind pedig a magán személyek számára javasolnám az ügy bíróságra vitelét olyan alapon, hogy a Bankszövetség hátrányosan befolyásolta őket, feltehetően tudatában a valóságnak.

Közben Kőbányán a Pilisi utcában egy devizahiteles felakasztotta magát egy fára a végrehajtói irodával szemben.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2615) Bevégeztetett

Tibor bá’ online

 

Orbán Viktor bezsebelte élete negyedik két-hamadát. Nem Magyarország, még csak nem is a Fidesz. Ez kizárólag Orbán Viktor kétes értékű rekord teljesítése. Nem, nem a migráns ellenességéért, ahogy az be akarja nekünk állítani. Nem azért mert megvédte a magyarokat. Nem azért mert kerítést épített. Azért, mert “Európa messze a legkorruptabb országává változtatta hazánkat. Mert egy különös diktatúrát valósított meg, “alkotmányos diktatúrát”. Vagyis a törvényeket (beleértve az alaptörvénynek elnevezett alkotmányt is) folyamatosan saját szája íze szerint változtatja.

Személy szerint én nem azon lepődtem meg, hogy Európa 70 százaléka Orbán ellen fordult. Hanem azon, hogy 30 százaléknak még mindig nem nyílt ki a szeme, még mindig nem elég az ámokfutása. Vajon mi kell még ennek a 30 százaléknak? Hogy Orbán bevezesse a halálbüntetést és kivégeztesse azokat, akik nem hajtják végre rémálmait? Mert ez is bekövetkezhet, ha kirúgnak az unióból.

Azonban azon  már meg se lepődök, amit ez a korrupt, szar, gerinctelen, megélhetési ellenzék csinál. És azon sem, hogy ezt a gyalázatos bandát a magyar média tartja életben. Nem vitás, Orbán parancsára.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2614) Amiben nincs profit, az nincs

Tbor bá’ onlie

 

A RealClimate kiküldött nekem egy feljegyzést a következő fejléccel: “EMS Annual Meeting: European Conference for Applied Meteorology and Climatology 2018 | 3–7 September 2018 | Budapest, Hungary” Vagyis:

Az Európai Meteorológiai Társaság éves találkozója: Az alkalmazott meteorológia és Klimatológia Európai Konferenciája 2018. szeptember 3-7 Budapesten, Magyarország. Különben a konferencián 50 országból 732-en voltak jelen. Legtöbben Németországból érkeztek, 72-en. Aztán Anglia 61, Spanyolország 49, Olaszország 45, végül hazánk 44 fővel.

A helyzet az, hogy erről nem hallottam. Ma például megtudhattam az INDEX-ből, hogy indítottak egy fasz szépségversenyt, ahova be lehet küldeni felálló faszról fényképeket, és majd eldöntik, melyik a legszebb. Ja igen, a hosszát (ha meg tudod mérni) meg kell írni. Na jó, a faszt nem írták ki (bár szoktak ilyeneket) udvariasan falus-t emlegettek, de a lényeg ugyanaz. Ez egy kurva fontos esemény. A meteorológia és a klimatológia nem érdekes, nem hoz profitot. Ha tévedtem volna, elnézést az INDEX-től. A véleményem nem változott. A lényeg, lebunkósítják az országot. Fasz versenyt indítani? Ki hallott már ilyet? Hol lesz ennek a vége?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2613) A III. vh. egyik hajnala

Tibor bá’ online

 

Az I. vh. résztvevői, a gyarmatosító és a gyarmatosítani akaró országok között az ellentét évek óta fennállt, ám a háború tényleges kitörésére egy jelentéktelen merényletre volt szükség. Jelentéktelen, mert a háború 15 millió ember életét követelte, amihez képest egy trónörökös és feleségének halála gyakorlatilag semmi.

Ez azért jutott az eszembe, mert könnyen kitörhet a III. vh. Ami valószínűleg az egész emberiséget el fogja söpörni egyetlen szíriai város, vagy néhány száz felkelő miatt.

Trump amerikai elnök öt hónapja arról beszélt, hogy az amerikai csapatokat visszahívja Szíriából. Most pedig segget csinálva a szájából újabb 1900 katonát küld oda, és pofátlanul fenyegetőzik.

Két nappal ezelőtt (2018-09-08) Amerika hivatalosan bejelentette, hogy a szíriai észak-keleti (törvénytelen)megszállását határozatlan időre meghosszabbítja, Iráni katonáknak el kell hagynia Szíriát (akik a törvényesen megválasztott szír elnök kérésére vannak jelen), és damaszkuszi rezsimet meg kell buktatni. Ne is mondjam, mind a három célkitűzés ütközik Putyin elképzelésével.

A szíriai témával hivatalosan megbízott James Jeffrey Törökországba ment, hogy megpuhítsa Erdogant, aki ide-oda hajlong, mint Rákosi középparasztja. A látogatás után a Teheránban tartózkodó és Iránnal, Oroszországgal hatalmas szövetséget szövögető Erdonga kijelentette: 1) A tűzszünetet meg kell hosszabbítani (ami alatt fel lehet készülni a küszöbön álló szír-orosz támadásra), 2) A 12 felfegyverzett csoportot, beleértve a HTS-t is (Hayat Tahrir al Sham) le kell fegyverezni. 3) Törökország ki fog képezni egy új felkelő csoportot Idleb (az utolsó felszabadítandó terület) megszállására, akik török parancsnokság alatt fognak állni. 4) Akik ellenállnak, azokat terroristákhoz méltó módon meg lesznek semmisítve.

Az egész szépséghibája, hogy a HTS ellenőrzés alatt tartja Idlebet. Az orosz-iráni-szír koalíció fel fogja szabadítani Idlebet, mert Washington blöfföl. Amerika egyszerűen nincs abban a helyzetben, hogy ezt a műveletet megakadályozza. Illetve, ha megpróbálja, akkor az amerikai és az orosz erők szembe találják magukat egymással. Nem (nagyon) valószínű, hogy ezt a rizikót Washington felvállalja.

Putyin (vagy tanácsadói) valószínűleg tudják, hogy ők készen állnak a támadásra. [orosz tengeri hadgyakorlat tegnap befejeződött a Földközi tengeren, a szír kormánycsapatok támadó állásaikat elfoglalták] Ha a támadást most elhalasztják, időt adnak Amerikának a felkészülésre.

Ez fellelhető Putyin teheráni szövegéből: „Ami a tűzszünetet illeti, az szerintünk elfogadhatatlan, mert a civil lakosság megvédése ürügyén a támadás alatt álló terrorista csoportokat ki akarják menteni a területről, miközben a szír kormánycsapatokat iparkodnak gyengíteni.”

Ez alkalommal ügy tűnik Putyin nem akar kompromisszumot kötni. Ugyanis figyelmeztette az amerikai hadvezetést, hogy hamarosan támadást indítanak az ISIS erők ellen, akik (és itt a pont) amerikai védelem alatt állnak, ráadásul nem rég megpróbálták (sikertelenül) visszafoglalni Palmirát.

Szó, ami szó, ilyen közel még sohase állt a két fél ahhoz, hogy egymás katonái töltött fegyverekkel farkasszemet nézzenek egymással. Ha összecsapnak, s itt is, ott is lesz néhány tucat halott, abból még vissza lehet táncolni, de ilyen esetben nem ez szokott történni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2612) A lét, létezés (vagyis a világmindenség)

Tibor bá’ online.

Az előző posztban két tétel volt. Az első az evolúció, a második a lét. Ehhez senki nem szólt hozzá. Nem lehetett megérteni? Kissé kibővítve megismétlem.

 

Mitől lett az első élőlény (itt a Földön)? Nem tudom, senki se tudja, és valószínűleg senki, soha nem fogja megtudni. De…. nem is fontos, mert a létnek végtelen idő állt rendelkezésére, hogy rendeződjön. Nem csak végtelen idő, de a lét még tökéletes is. Úgy értem ennél nem lehetne jobb. Nem, mert isten így teremtette, hanem mert nem lehet másképp. Ezt el kell fogadnunk, mert ha már van (bármilyen oknál fogva) az csak természetes, hogy a lehető legjobb. De miért van?

Ugye a sehol semmi (ezt most próbáld elképzelni) nem egy opció. Az alternatíva pedig természetszerűen a lét. Ha az nem lenne tökéletes (akár milyen bonyolultsági fok mellett), akkor nem létezne, mert a végtelen időben már rég kihullott volna. A végtelen időben a tökéletesnek kell kialakulni. A végtelen időben minden kihull ami nem a legjobb, tehát az, ami van, a maga iszonyatos bonyolultságával, amibe beletartoznak olyan „apróságok” mint a +4°C-on legsűrűbb víz, vagy a szén négy vegyértéke. Vagy akár szubatomi részecskék beláthatatlan hálózata.

Ha úgy tetszik, feltehetünk néhány kérdést: Lesz-e ennek vége? Valószínűleg nem. Milyen végső formák jöhetnek létre? Elképzelhetetlen. Bele lehet-e szólni a létbe? Megválaszolhatatlan kérdés. Az élő anyag milyen maximális intelligenciára tehet szert, és mit érhet el vele? Fogalmunk sincs, de ezek nem mi leszünk, az biztos. És a végső, ami mindenkit izgat: Az emberi lét, valamilyen formában, kinyújtható-e a végtelenségig? Nem lehetetlen.

Persze, Isten kitalálása minden kérdésre ad választ, és minden problémát megold. De sajnos, azon már túlfejlődtünk, hogy minden egyes ember elfogadjon silány válaszokat. Vannak, akiknek szellemi képessége ezt már lehetetlenné teszi.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2611) Az evolúciót is isten teremtette?

Tibor bá’ online

Ha kicsit tömörnek találod, olvasd el többször. Ne menj tovább, ha nem érted.

 

Azoknak az istenhívőknek, tudósoknak, szívsebészeknek, akik munkájuk során meggyőződtek arról, hogy igenis van isten, végül a bizonyítékok terhe alatt nem maradt más védekezés, mint annak deklarálása, hogy „az evolúciót is isten teremtette”.

Hát nem. Azért nem, mert az evolúció nem valami, amit meg lehet teremteni. Az evolúció egy jelenség. Jelenséget nem lehet, és nem kell megteremteni, az van magától, mert másképp nem lehet.

Nézünk egy példát! Isten elméletileg megteremthette volna a Napot a bolygókkal, holdakkal együtt. Szép munka egy kitalált istentől. 😀 De a napfogyatkozás (ami egy jelenség) nem teremthető meg, az a dolgok velejárója. Amikor a Hold keringése alatt számunkra elfedi a Napot, akkor „napfogyatkozásnak” nevezett jelenség van. Mert nem lehet másképp. Éppen úgy nem lehet másképp, mint az hogy kétszer kettő az négy. Isten nélkül is négy. Nem lehet másképp.

Nézzük az evolúciót! A könnyebb áttekinthetőségért vegyünk csak egyetlen egy példát. Mondjuk, egy kisebb antilopcsorda legelészik. Arra jár egy éhes oroszlán család. Az antilopok rohanni kezdenek. Az oroszlánok néhányat elkapnak és megesznek. Melyik antilopot, vagy antilopokat kapják el? Természetesen azokat, amelyek leghátrább futottak, vagyis akik a leglassúbbak voltak. Amelyik antilopot megették annak természetesen nem lettek utódaik, akik feltételezhetően szintén lassúbbak lettek volna az átlagnál. Ha ez a jelenség folyamatosan hat, és miért ne hatna folyamatosan, akkor egészen biztos azzal a hatással bír, hogy az antilopok egyre gyorsabban fognak futni. Ezt a jelenséget nevezzük evolúciónak. Ezt nem lehet megteremteni, ez a dolgok logikus következménye, ami egyszerűen nem lehet másképp, ahogy kétszer kettő se lehet más, mint négy.

Na jó, de mitől lettek, vagy lett az első élőlény? Nem tudom, senki se tudja, és valószínűleg senki, soha nem fogja megtudni. De…. nem is fontos, mert a létnek végtelen idő áll rendelkezésére. Végtelen, plusz a lét tökéletes. Nem mert isten így teremtette, hanem mert nem lehet másképp.

Ugye a sehol semmi nem egy opció. Az alternatíva pedig a lét. Ha az nem lenne tökéletes (akár milyen bonyolultsági fok mellett), akkor nem létezne, mert a végtelen időben már rég kihullott volna. Ami nem hullott ki, az, ami van, a maga iszonyatos bonyolultságával, amibe beletartoznak olyan „apróságok” mint a +4°C-on legsűrűbb víz, vagy a szén négy vegyértéke.

Már csak egy kérdés maradt fenn: Lesz-e ennek vége? Valószínűleg nem. Milyen végső formák jöhetnek létre? Elképzelhetetlen. Belelehet-e szólni a létbe? Megválaszolhatatlan kérdés.

Persze, Isten kitalálása minden kérdésre ad választ, és minden problémát megold. Sajnos, azon már túlfejlődtünk, hogy minden egyes ember elfogadjon silány válaszokat. Vannak, akiknek szellemi képessége ezt már lehetetlenné teszi.  Vannak, akik a szigorú logika mentén gondolkoznak, és semmit se fogadnak el, amit hinni kell.

___________________________________________________________________________

A végső konklúzió (tessék megérteni). Az evolúció egy jelenségnek a neve, amit nem lehet létrehozni, pontosan úgy, ahogy a kétszer kettőhöz se kell isten, hogy négy legyen.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2610) Szalámi Taktika

Tibor bá’ online

Ha a Google-ba beütöd, hogy „Szalámi Taktika”, akkor néhány rövid szóval ismertetik, hogy Rákosi Mátyás 1945-1948 között, röpke 3 év alatt hogyan morzsolta fel a bimbózó magyar polgári demokráciát, annak az 1947-es választásokon induló 9 pártját, úgy hogy a végén csak egy maradt, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP).  A szalámi taktika elnevezést maga Rákosi adta, mert a változást nem egy radikális lépéssel, hanem sok apró „szeleteléssel” érte el, ahogy azt a szalámi esetében teszik. Az 1947-es választásuk után koalíciót erőszakolt ki a Kisgazdapárttal, a Szociáldemokrata párttal, és a Nemzeti Parasztpárttal. Ez utóbbinak vezetőjéből, Veres Péter parasztíróból honvédelmi minisztert csinált mindenféle szaktudás nélkül, ahogy ezt Orbán is teszi. Nem kell a szakértelem, mert egy diktátor maga dönt az összes tálcavezető helyett. Rákosi 1948.VI.12-én „fuzionált” a Szocdemekkel (ekkor lett az MKP-ből MDP), akiknek vezetőit Szakasits Árpád kivételével leszalámizott. Rákosi „hálából” a fuzionálásért Szakasitsból köztársasági elnököt csinált (akinek semmi hatalma sincs), de 1950-ben őt is bebörtönözte (még egy szelet).

Miért is hoztam fel ezt a témát? Mert álmatlan éjszakáimon azt álmodom, hogy Orbán Viktor tulajdonképpen Rákosi Mátyás alteregója. Felébredés után, némileg józanabb állapotban megállapítom, hogy Orbán egészen biztos behatóan tanulmányozta Rákosi módszerét, amit tökéletesen leutánoz. Az 1947-es választások után Rákosi elképesztő csalások és testre szabott választójogi törvény változtatás után se tudott 22 %-nál több szavazatot szerezni. Mint már említettem, körbeudvarolta Szakasits Árpádot (pontosan úgy, ahogy Orbán tette a Torgyán Józseffel és operettdíva feleségével), majd szövetkeztek és ledarálta őket. Viszont egy árnyalattal humánusabb volt Rákosinál, mert Torgyán nem végezte börtönben csak a helyettese. Szerény véleményem szerint Orbán előbb vagy utóbb le fogja darálni a Kereszténydemokrata Néppártot is abban a pillanatban amikor újra vált, ez esetben keresztényből muzulmánra. Ne hápogjál, erre a célra is fel lehet használni egy ütős (sorosféle) szlogent. Különben azt is borítékolom, hogy ha kell Orbán „fuzionálni” fog a Jobbikkal, vagy a LMP-vel. Első lépésben Szél Bernadett (vagy aki elfoglalja majd a helyét) kap egy szép titulust, aztán bedarálja őket.

De a szalámi taktika nem csak az ellenfeleknél alkalmazható, hanem a társadalomnál is. Van egy durva törvénytervezet, de ez csak “munkaanyag” amire a zemberek megnyugszanak, majd a „munkaanyagot” megszavazzák. Orbán kitalál egy új adófajtát, de kijelenti, hogy senki se járhat rosszabbul, mert kompenzálva lesz. Megnyugvás, majd elmarad a kompenzálás, és a rászedettek rosszabbul járnak. A korengedménnyel nyugdíjba vonulóktól megvonják a „nyugdíjjogot” de a pénzt nem, csak átnevezik a nyugdíjat „járandóságra”. Kis idő múltával a öregségi nyugdíjak növelését jelenti be az inflációval megegyező mértékben és egyben csökkenti a járandóságot mondjuk 20 százalékkal. Figyelj! Nem a nyugdíjat csökkenti, hanem a járandóságot, amire a nyugdíjtörvény nem érvényes. Na, ez a szalámi taktika. De ne higgyétek, hogy egy hasonmástól csak a szalámi taktikára telik, á dehogy. Rákosi nagy előszeretettel gyártott rövid, ám velős kritikákat az ellenfelei számára, amit a tömegek könnyen megtanulhattak, biflázhattak megállás nélkül, miközben ő maga megnyerte a csörtét. ilyen volt például a „jobboldali elhajlás”. Frappáns nemde. Viszont ennél még frappánsabb a „bankárkormány”. Szarul érzi magát a nép? Keresi a baj okát? Viktor segítségére siet a társadalomnak: BANKÁRKORMÁNY. Vagy ha nem érzi magát szarul a nép. Majd fogja, megijesztjük egy kis bevándorlás áramlással, akik előbb megdugják, majd megölik a lányukat.   Máris van kitől félni a népnek. Innen már csak egy ugrás oda, aki ezt akarja. Na ki a hunyó?   Úgy van. Honnan jöttél rá? Hát persze a plakátról.

Rákosi persze száműzetésben halt meg. Tudod-e miért? Találtam rá egy amerikai választ: You can fool all the people some of the time, and some of the people all the time, but you cannot fool all the people all the time. És tudod-e ki találta ki ezt a bölcsességet? Abraham Lincoln.

Aki elsőnek lefordítja ezt az érdekes mondást, annak megköszönjük, hogy már ébren van.
____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2609) Horthy Miklós (Vitéz, nagybányai)

Tibor bá’ online

 

A rendszerváltás óta nem először van Horthy a tűzkeresztben, mintha nem lenne elég oka a nemzet kettészakadásának. Egyesek Horthy pártiak, másoknak viszont ellenkező a véleménye. Vannak persze történelmi tények, amin tényleg nem lehet vitatkozni, de a mai társdalom nagyobbik (és aktívabb) hányada a Kormányzó úr kormányzásának befejezése után született. Ez persze önmagában nem lenne baj, de a háború megtapasztalásának hiánya az objektivitás ellen hat.

Horthy nagyon fontos döntések előtt állt, amiket – némi felületességgel – lehet utólag kritizálni. Egy biztos, Lengyelország és Csehszlovákia nem voltak német „bérencek”, mégis ugyanaz a sors várt rájuk, mint ránk. A népi demokráciát akkor se tudtuk volna elkerülni, ha történetesen fegyveresen ellenálljuk a megszállást. Románia szintén német bérenc volt, de előbb ugrott ki, mint ahogy mi megpróbáltuk, valószínűleg jobb a politikai érzékük. Csatlakoztak a tengelyhatalmakhoz, mert ha a németek győznek, nem tudtunk volna mindent visszavenni. Amikor látszott, hogy Sztálin fog győzni, akkor viszont az ő bőkezűségétől féltek. Így maradt minden a régiben.

Összességében, Horthy a magyar jövőt a legkisebb mértékben se befolyásolta, de végül is mit akart? Magyarország 1914-ig egy virágzó, gazdag ország volt. Még ma, több mint 100 évvel később is húzzuk ennek hasznát. Nem egy kis paca a szerbek és szlovákok közé szorítva. És ez szinte napok alatt elveszett. Elveszett mert a határain belül élő szerbek, tótok, oláhok szabadulni akartak a magyar földesuraktól, akiknek volt 70 évük (1848-tól 1918-ig), hogy kialakítsanak a 20. századra előremutató reformokat.

Az elcsatolt területek magyar földesurai mind a csonka országba jöttek és azon mesterkedtek, hogy lehetne Trianon visszacsinálni. Természetesen propagandával kezdték, mert a csepeli vagy angyalföldi munkásnak, vagy az alföldi parasztnak az életét nem befolyásolta az ország mérete. Ahogy most azzal operálnak, hogy Soros zsoldosai be akarják hozni a migránsokat, akkor az volt a szlogen, hogy „csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország”, csak azt nem tették hozzá, hogy kiknek. És persze Nagy Magyarországban is kardlapozták volna a tüntetőket.

Az persze világossá vált, hogy német segítség nélkül esély sincs a területi rendezésre. Hitlert is az igazságtalan békekötése tüzelte, minket is (lehet egy békekötés igazságos?). Az együttműködés szükségessége adott volt. Sajnos se Hitler, se Horthy (se Mussolini) nem volt politikai stratéga, ellentétben Churchill angol miniszterelnökkel, aki háborút akart. Hitlernek még néhány évig fel kellett volna készülni és nem kellett volna hozzányúlni a zsidó kérdéshez, pláne irtani őket. Ez az a pont, ahol Horthynak meg kellett volna makacsolni magát, de a túl nagy tét érdekében mindennél engedett. A 2. Magyar hadsereget se kellett volna odavetni hiányos felszereléssel, de akkora már mindenkinek elszállt a józan esze.

Végeredményben Horthy hozott igen rossz döntéseket, de a kérdés, lettek volna jó döntések? Válassza az öngyilkosságot? A neve tiszta marad, de változtatott volna bármin is az eseményeken? Igen, Szálasi előbb veszi át a hatalmat, még nagyobb lett volna a magyar vesztesség.

Egy történelmi alakról lehet beszélni, kaphat egy plakettet mondjuk Kenderesen, elvégre Rákosiról és Kádárról is beszélgetünk, de nem szabad elmenni se a szélsőséges jobb-, se a szélsőséges baloldali irányba. Mert ha a szürkének van 50 árnyalata, akkor a történelemnek is minimum ennyi lehet.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2608) Szembenézni a biztos halállal

Tibor bá’ online

 

Guy McPherson már néhány százszor elmagyarázta miért halunk ki hamarosan. Jóslatát egyre többen fogadják el. Igen ám, de akkor ezeknek az embereknek, akiknek többsége messze nem 85 éves, ahogy én, szembe kell nézni a hamarosan bekövetkező saját halálukkal. Az csak természetes, hogy McPhersonnak vállalni kell némi felelősséget ezért. Ezért aztán újabban próbálja megnyugtatni a rá hallgatókat. Erre példa az alábbi videó. Szerinte már nem marad számunkra, csak a szeretet. A videó természetesen angol, de be lehet állítani, hogy legyen szöveg aláírás. Ez hasznos, mert különben McPherson elharapja a szavakat, hadar és meglehetősen halk. Minden szavát én magam se értem (elsőre). A szöveg viszont egyszerű angol.

Fordítás:

Meg kell jegyeznem, hogy a szöveg ügyesen úgy van megcsinálva, hogy egy-egy szereplő mondatának az utolsó szava egyúttal a következő szereplő mondatának az első szava. Így aztán összemosódik a szöveg, amit lehetetlenség lefordítani. De azért remélem, ad valami elképzelést:

Guy: Számtalan visszajelzést kaptam emberektől „csak a szeretet maradt” kifejezéssel kapcsolatban. Az emberek azt hiszik ez banális, különböző okok miatt nevetséges, de ez nem igaz.

Rajz film: Mi van Briannal? Mit gondolsz, mi történünk akkor amikor valaki meghal? Semmi. Elmegy a fény, ennyi.

Ez nem kellemes, egyáltalán nem.

Szerintem tök világos, hogy egy rakás csont és izom vagyunk, ami a végén lebomlik és kukac élelem lesz belőle. Semmiből lettünk, és semmi lesz belőlünk.  Vége Stewie

Guy: Mindössze világossá akarom tenni

Rajz film: Elment a fény

Guy: Sok ezer írott szöveg van ezen kifejezés mögött, és sok száz óra elmélkedés, hogy olyan frázisokkal álljunk elő, mi tényleg banális. De ez nem banális, van neki értelme, számomra és az életem folyamán összefutott sok ember számára van értelme.

Rajz film: Brian, nem tudok elaludni, félek. Mitől? A haláltól.

Guy: Az élet több lenne mint „csak a szeretet marad”? Természetesen. Van még sok érzés, amit az emberek kifejeznek akkor, amikor a kihalás felé haladunk. Természetesen

Rajz film: nem vagy egyedül a világ teli van emberekkel, akik nem fogadják el a halál létét, és mindegyiknek meg van a saját elképzelése mi történik a halál után. (kétségbe esett hangon) Igen, ezek vakon hisznek? (a templomban): Buddhizmus mély benyomást keltő. Buddhizmus egy ázsiai vallás, de sok kaukázusi ember is hisz benne. OK. Ezek az emberek abban hisznek, hogy a haláluk urán reinkarnálnak (újjászületnek) mint egy disznó, tehén vagy kakas, oké, ez jó, máris tudom, milyen hangokat hangokat kell adni, ha ezeket választom. Ráadásul nincsenek érzelmeik, vagyis ezeknek nem érdemes szülinapi ajándékot venni.

Guy: Amikor minden elhangzott és mindent megtettünk az életünk befejezésével kapcsolatban, ami megmarad – ezt olvashatod az írásaimban – számunkra, annak gyökere a szeretetben van.

Rajz film: Brian, köszi amit értem teszel. Semmiség.

Guy: Legalább is számomra.

Rajz film: (zsidó rabbinál) Mit gondolsz, mi lesz az emberrel a halála után? Miért, te mit gondolsz, hová megyünk? Fogalmam sincs, ezért kérdeztelek téged. Minek kérdezed ezeket? Mert tényleg meg akarom tudni, mi történik. Azt gondolod, hogy ez isten végső tervének a része? Szerintem a vallásod, így ahogy van, egy csalás, aminek a lényege, hogy többet nyaralhass. Ebből elég, elmegyek (és egy héber szófoszlány)

Guy: A kihalás előtt csak a szeretet marad.

Rajz film: (zene – katolikus templom) Amit a katolikusok hisznek, ha elfogadod Jézust a halálod előtt, akkor a halálod után a Mennyországa jutsz. Tényleg? Mindenki? (a muzulmán terrorista?) Hiszek Jézusban az én istenemben, megmentőmben.— Igen.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2607) Félistenek

VIP. 351

 

A népek vezetői félistennek képzelik magukat. Vannak ők, és vagyunk mi 8 milliárdan. Ez még nem lenne baj, de mondjuk Jelcin úgy érezte, hogy hozzá Clinton közelebb áll, mint saját népe. És ez persze fordítva is igaz volt, és ma is igaz.

A Little rocki Clinton könyvtár nyilvánosságra hozta Clinton elnök feljegyzéseit, memoárjait, beszélgetéseinek leírását, stb. Összesen 600 oldalt. Ebben lapozgatva érdekes dolgokat tudhatunk meg.

Clinton kérdezi Jelcintől 1993-ban: „A regionális vezetőkkel hogy állsz? Tudunk tenni valamit segélyezéssel, hogy segítsünk az újraválasztásodnál?”

Jelcin: „Ez a fajta regionális segítség nagyon jól jönne.”

Jelcin az 1996-os elnökválasztás előtt némi financiális segítséget kér: „Bill! Az 1996-os elnökválasztás kampányához sürgősen szükségem lenne 2,5 milliárd dollárra.” — Ezen kívül kéri Clintont, hogy befolyásolja az IMF döntést, adjanak kölcsön, hogy nyugdíjakat és  az állami alkalmazottakat kifizessék, mert azok befolyásolhatják a választási eredményeket.

Jelcin a NATO-val kapcsolatban: „Ez egy újfajta bekerítés. A hidegháború egyetlen túlélője kiterjeszkedik az orosz határig. Számtalan oroszban ez félelmet szül. Mit akartok ezzel elérni, ha Oroszország a partneretek? Ezt kérdezik, de én is ezt kérdezem. Ezt miért csináljátok?”

Jelcin kifejtette, hogy Oroszországnak nincsenek másokkal szemben követelései, amihez hozzátette, hogy nem elfogadható az amerikai hadgyakorlat Krím szomszédságában. „Ez olyan, minta Kubában képeznénk ki embereket. Ehhez mit szólnál?”

Az orosz elnök javasolt egy szóbeli megállapodást, ezek szerint a korábbi orosz köztársaságok nem csatlakoznak a NATO-hoz. Erre Clinton azt válaszolta:

___________________________________________________________________________

VIP előfizetőknek elküldöm a cikk teljes fordítását.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2606) McPherson 2018. szeptember elsejei üzenete

Tibor bá’ online

 

McPherson szinte naponta tesz fel videó felvételt a Netre. Ezeknek a lefordítása rendkívül fáradtságos, és nem igazán érdekes, mert más és más közönség előtt ugyanazokat mondja. Iparkodik meggyőzni őket az igazáról. A mostani üzenete más, mert fajsúlyosságánál fogva, ezt írásban rögzítette. Mielőtt átadom fő gondolatát (természetesen lefordítva) közlök egy részletet Curix és az én hozzászólásaiból, aminek a végére Csont tett pontot.

Curix: Ha jéghideg tudománnyal közelítjük meg a dolgot, akkor van megoldás. Egy tudományon illetve tudáson alapuló társadalmat tudok elképzelni, ami működhet. Ahol a hit helyét átveszi a tudás. Ettől azonban fényévekre vagyunk. Fel kéne teljesen térképezni az ember működésének mikéntjét, és ehhez tudásalapon kiépíteni a társadalmat, ahol mindenkinek van helye….

Tibor bá’: Hiába tudás alapú a társadalom, lesz, aki megtalálja a módját, hogy a többi fölé emelkedjen, és kihasználja a társadalmat. Az Ember kinőtte a természetet éppen a tudásával. Nincs megoldás, tényleg nincs.

Curix: Megoldás mindig van Tibor bá, csak nézőpontot kell változtatni. Azért nincs megoldás, mert jelen feltételek közt keressük. Ha feltérképeztük az emberi viselkedés hajtóerőit, akkor arra rá lehet építeni egy működőképes társadalmat. Ma a kapitalizmus erre NULLA lehetőséget kínál. A pénz ma mindent felülír. Ezt még a legszerényebb képességű emberek is észreveszik a mai világban. A kapitalizmus egy hatalmas fejlődést tett lehetővé, de elavult. Ugyan úgy, mint az előző korok ideológiai. Olyan világot kell teremteni, ahol nem lesz érdek leigázni másokat.

Tibor bá’: Áltatod magad. Az emberi természet örök, megváltoztathatatlan. Ez a kulcs mondat. Csinálhatsz te egy csodás új társadalmi elrendezést, ami egy darabig működik is. Egy darabig. Aztán rájönnek, megtalálják a kijátszás módját.

Csont: Tibor bá sokszor leírta, hogy az ember önző. Naná! De nem gonoszságból, hanem, mert teljes múltunkban erre szelektálódtunk.

És akkor most McPherson: A Világ elpusztulása nem a globális kapitalizmus, iparosodás, nyugati civilizáció, vagy bármely már emberi találmány hibájából adódik. Ez egy szélsőségesen kapzsi/telhetetlen főemlős evolúciós sikerének a következménye. A történelem folyamán az emberi előrelépés mindig együtt járt az ökológiai rombolással.

Egyáltalán nem biztos, hogy az emberiség megmenthető (és ha már itt tartunk, hogy érdemes megmenteni). Az evolúció kerget minket a szaporodásba, a tevékenykedésbe, az anyagi javak felhalmozásába. Az evolúció mindig a szakadék széléig hajt. Nietzschének igaza volt abban, hogy valójában nincs szabad akaratunk. John Gray szerint, a szabad akarat egy illúzió. Nem csoda tehát, hogy alvajáróként megyünk a jövőbe, illetve, hogy a jövő egy halálos szakadék.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!